Tudósítás!

TÉLVÉGI RUHAJELENTÉS

Ha azt hittétek, megúszhatjátok ezt a bált figyelő szemek nélkül, sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak. Szeretett prefektusotok, Cassius Neehill árgus szemei végigpásztáztak mindent és mindenkit, most pedig itt az idő, hogy megtudjátok a fájdalmas vagy éppen örömteli igazságot arról, hogyan is mutattatok valójában.

   Először is kedves diákság, tudom, hogy néhányan azt hittétek, de nem, az Imbolc bál akármennyire is a tavasz köszöntéséről szól, NEM növénybörze. Komolyan, ha nem lennénk varázslók, mindenki miattatok rohant volna ki a teremből allergiás roham okán. Persze, a virágos megjelenésnek voltak kevésbé extrém és ijesztő esetei is.

   A következő jelenség, amiről vagy inkább akiről be kell számolnom, egy ötödéves hugrabugos lány volt, aki első pillantásra úgy tűnt, visszafogott, mégis ragyogó összeállításával koronázatlan királynője lesz az estének. Aztán... Megpillantottam. Őt, a legrosszabbat mind közül. A cipőt. Csak egy kérdésem van hozzád, kislány, mégis mit gondoltál, mikor egybebűbájoltál egy terítőt a nagymamád egyik megunt cipőjével?

   Viszont a sok negatívum után, úgy érzem, valami jót is kell mondanom, ezért szívesen bemutatom a legjobb kiegészítőket, amikhez, ha jó szemetek van, nektek is szerencsétek lehetett. Lányok figyelem! Az első kiemeltünk egy griffendéles fiú, akiről eddig keveset hallhattunk, de úgy látom, a cipője alapján több figyelmre lenne érdemes. A következő jelölt a hollóhátas fantaszta, aki ismét elkápráztatott minket egy csinos pávás fülbevaló és álarc kombinációval - ilyet biztosan nem lehet a boltban kapni. Az utolsó várományosunk szintén a maszkjával hódított, a kék indás, arcrasimuló darab tulajdonosa szintén a háztársam - nem is hiába. Hogy e közül a három közül melyik a legjobb, az már legyen a ti döntésetek.

   Utam során eljutottam a puncsig is (ami egyébként kifejezetten finom volt), és miközben az italt kortyolgattam, megpillantottam az est legjobb ellentétpárját. Bár úgy tűnt, csak véletlenül keveredtek egymás mellé, az öltözékük harmóniája annyira szembeötlő volt, hogy arra kellett gondolnom, esetleg némi szándékosság is volt a dologban. A hatodéves, látványosan platinaszőke mardekáros lány csillogó ezüstbe öltözött, jól megválogatva mellé a kiegészítőket, egészen angyali hatást elérve, mellette a középkorú asztronómia professzor démoni külsejét kacskaringós, szénfekete (valószínűleg fém) maszkjával egyenesen ijesztővé vált.

   Természetesen a hagyományos vonal követői sem maradtak otthon, igazából, az esemény profilját tekintve azt hihettük volna, többen lesznek azok, akiknek a ruhája státuszszimbólumként is fog szolgálni. Erre az egyik legjobb példa az indokolatlan sétapálcával fellépő mardekáros évfolyamtársam, aki ruhájának minden részletére gondosan odafigyelve hozta a szokásos eleganciáját. Csak találgathatunk, vajon kitől kapta azt a virágot, amit feltűzött. A másik, akit megfigyelhettünk, szintén a kígyók házából került ki, és egész arcát takaró, aranyszínű, koponyaszerű maszkjával akaratlanul is elgondolkodtatott bennünket. Vajon ez egy jelzés akar lenni?

   Mielőtt még rátérnék a bál legszebb ruháira, szeretnék egy kis kitérőt tenni, és megmutatni az este legvadabb öltözékeit. A hollóhátas és a mardekáros hajtó mintha egymásra akart volna licitálni abban, hogy ki mer extrémebben felöltözni - én nem mertem volna a döntőbíró lenni. A szőke lány extrém, pink miniruhát választott, szénfekete, minimum tízcentis magassarkúval, míg a barna egy önmagában egyszerű és csinos estélyit dobott fel egy kívülre vett fűző és harisnyatartó kombinációval - vagy ez a szett része volt eredetileg?

   Végül, de nem utolsó sorban szeretném bemutatni azokat a szerencséseket, akik mindketten első helyezést értek el szubjektív kis versenyemben. A griffendéles lányt leginkább ruhája könnyed szépsége és annak alkalomhoz illő színei, míg felnőtt vendégünket az egyszerű elegancia segítette a győzelemhez.