Értékellek!

[Kedves fanficírók!]

Kedves fanficírók!

Ebben a topikban fogjátok megkapni értékeléseiteket,
melyeket az oldal prefektusi gárdájának valamelyik tagja ír a műveitekről.

Ha elkészült a fanficed,
írj valamelyik prefektusnak, hogy értékelje ki az írást!

[Összesen: +55 pont.]

Joanne B. Martin – Amikor kifogysz az időből című fanfic értékelése

Az egész történet magával ragadott. Nem gondoltam volna, hogy egy fanfic is képes arra, mint amire a jó könyvek: bekebeleznek, magukkal sodranak, vonszolnak. Tetszett a történet felosztása, maga a cselekményszál, a mellékelt zene, ahogyan megváltozik Jo gondolkodásmódja, egyszóval szinte minden. (:
Egy időben, a végén, azt hittem ez is ugyanaz a sablonos sztori lesz majd. Gondolok itt arra a jelenetre, amikor kiderül, hogy az adatokat elcserélték, és hogy igazából szó sincs arról, hogy Jo halálos beteg lenne. Aztán mégis sikerült meglepni a legvégső fordulattal, őszintén bevallom nem erre a végre számítottam. Ezért pedig külön elismerésem, hogy így meg tudtál lepni.
Negatívat pedig nem igazán tudok mondani, de egy ilyen jól eltalált történetnél talán nem is kell.

Amiket külön kiemelnék:
Kedvenc fejezet: Hát nem is tudom… a „Düh” és a „Depresszió” a két legnagyobb kedvenc, szóval most egyezzünk ki egy döntetlenben.
Legmeghatóbb rész: Usernek nem szokása meghatódni filmeken, könyveken, de hogyha egy kicsit is az érzékenyebb fajtából faragták volna, akkor feltehetőleg a levélírós rész hatotta volna meg leginkább.
Legszemetebb rész: Amikor az „Alkudozás” részben szakítasz Jerome-mal.

S akkor végül a pontok:
Időben elkészült: +30 pont.
Magával ragadott: +10 pont
Jó zeneválasztás: +5 pont
Sikerült meglepni: +10 pont
Összesen: +55 pont. (:

AW

[És akkor a megérdemelt jutalmad.]

James Wolf: Ha a halottak visszatérnek című fanfiction értékelése

Többször volt szerencsém Veled játszani, és nem voltam biztos benne, hogy tudsz mutatni valami újat. De az első fejezetet olvasva kezdtem rájönni, hogy nincs igazam. A novellát végigolvasva pedig tudatosult is bennem. Megleptél. Tele volt a műved váratlan meglepetésekkel, fordulatokkal, aminek köszönhetően csak úgy sodródott az egész történet, megállíthatatlanul. Köztudott, hogy egy jó olvasmány alapvető ismérve, amikor olvasója nem tudja egyszerűen abbahagyni. Amikor egyszerűen tudni akarja, mit tartalmaz a következő oldal. Egyszerűen sodornak magukkal az események. Ezt éreztem Én is miközben olvastam a művedet.
Nem tudtam abbahagyni. Tetszett, ahogyan bántál a novellában szereplő karakterekkel. Minden karakter személyisége átütött, még akkor is, ha nem mindegyik a Te karaktered. Mindenki szemszögéből alaposan bemutattad hogyan viszonyultak a jövőbeli James halálához. Változatosnak találtam a hangulatát is a műnek. Többségben vannak ugyan a nagyon szomorú, szívbemarkoló, drámai pillanatok a történetben, melyek, ha kicsit érzékenyebb lelkületű lennék meg is ríkattak volna. „…Héhéhé, micsinálsz? Legalább fordíts fel! Nem elég, hogy a csajomat tapizod?...” De ez a részlet kifejezetten megmosolyogtatott. - Neked nincs ilyened, mi? – suttogom gúnyosan füléhez hajolva. És ez is például.
Tetszettek az idézetek az egyes fejezetek elején. Nagyon találóan választottad meg őket. Tetszett még az is, hogy bár egy tragédiát olvastam nem hatot ki az iromány egészére a melankolikus hangulat a belecsempészett némi humornak köszönhetően.  A legfontosabbat viszont a végére hagytam. Mondanivalóval bír a történet. Nem mindig hasznos a jelen számára, ha ismerjük a jövőt. A jövő lehet ártalmas is. Ha kritikát kellene mondanom, nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert teljesen összeszedettnek, átgondoltnak, fantáziadúsnak éreztem a művet. A legnagyobb „kritika” amit mondhatok az az, hogy abbahagytad. Még olvastam volna a történetet. Csak gratulálni tudok a munkádhoz.


És akkor a megérdemelt jutalmad.
Időben elkészült: +30 pont.
Magával ragadott: +10 pont
Sikerült meglepni: +10 pont
Összesen: +50 ponttal gazdagítottad a Hollóhát házát.

Andy Bucksworth

[Kedves May!]

Kedves May!

Köszönöm, hogy felkértél a fanfictionöd értékelésére! Már alkotás közben is követtem, bár bevallom, akkor még nem teljesen értettem, mit akarsz kihozni ebből, és miért van ennyire sok homályos mondat a fejezetekben, és egyáltalán nem számítottam arra, hogy így megcsavarod a végét. May egy különleges karakter, akit nem sokan tudnának kijátszani, pláne nem tudnák így végigvinni az életén ezt a súlyos átkot. Neked sikerült, de még hogy! Nagyon érzékletes, nagyon képszerű az egész, hagyod, hogy az olvasó maga kezdje el gyanítani, hogy valami nem stimmel. És aztán magára hagyod a borzalmas rádöbbenéssel is.

Gratulálok! Szép munka!

És akkor a megérdemelt pontjaid:
Lendületes indítás: +4 pont
Jól adagolt baljós mondatok: +1 pont
Erőteljes, expresszív érzelem- és cselekményleírások: +6 pont
Jó kis zenék, pedig alapvetően nem szeretek zenét hallgatni olvasáshoz: +5 pont
De +1 pont a hegedűért *-*
A hátborzongató szürrealitásért: +13
Az előtörténetből ismerős emlékért: +1 pont
A hangokért: +3 pont
És +20 pont, mert ez a csattanó a végén üt mint egy pofon.

ÖSSZESEN: 54 pont