|
Cím: levelek. Írta: Matt8 - 2015. 01. 21. - 10:11:15 (http://i896.photobucket.com/albums/ac168/Nobu_2010/Neacutevtelen-1_zpsfe6c92b5.png) Kedves Mona! Nagyon régen találkoztunk és bár restellem bevallani már igen hiányoznak a beszélgetéseink a tornyunk csigalépcsőin. Szóval, ha nem haragszol természetesen, vettem a bátorságot, hogy útjára indítsam ezt a baglyot, ami meglehetősen vedli a tollait. Nem tudom mennyi idős lehet, anyu szokta használni, de ha jobban megnézed a bal szárnyánál már van is egy kopasz folt! Nagyon érdekes! Vajon Ők miért nem a fejnél kezdenek el kopaszodni, mint az emberek? Remélem jól vagy! Halottam mi történt a bátyádékkal, velük minden rendben? Még a Mungóban vannak? Bevallom sokat gondolkodtam azon, hogy bemegyek hozzájuk látogatóba, hogy tiszteletemet tegyem előttük, de bizonyára furcsán venné ki magát, hiszen nem is ismernek. A Mungótól egyébként is félek, egyszer meglátogattuk ott anyu egy rokonát, aki Tudjukki első felemelkedésénél őrült meg! Végig Emettnek hívott és tejbegrízt akart velem etetni – tudod olyat, amibe a gyógyító főzeteket keverik a betegeknek. Remélem a bátyádéknak sok olyat adnak és minél előbb felépülnek! Te hogy viseled? Mármint nem csak a testvéreid esetét természetesen, hanem ezt az egészet. Már két hét eltelt, de én még mindig nem tudom felfogni. Egyrészt átjár az öröm, hogy győztünk és most sokkal jobban tiszteletem Harry Pottert, mint eddig bármikor! De a másik kézről pedig keserűnek érzem a levegőt. Gyávának érzem magamat, amiért hagytam magamat kimenekíteni a kastélyból. De hát nem tehettem mást! Szegény anyu nem élte volna túl, hogyha valami történik velem. Mostanában nagyon szomorú. Mindig megölel és megpuszilgat ha csak véletlenül is összefutunk a lakásban. Azt hiszem bűntudata van, amiért visszaküldött a háború ellenére, de hát nem volt más választása. Remélem visszaenged szeptemberben, hiszen a háborúnak már vége! A keserűség onnan is ered, hogy még mindig nem tudom mi lehet a roxforti barátainkkal, akik Ott maradtak. Azt hiszem ez nem is fog elmúlni, ameddig a minisztérium nem teszi nyilvánossá az elhunytak listáját! Sajnos halottam egy olyan pletykát, hogy Hugo Ballroller – tudod az a fura vörös hugrabugos évfolyamtársunk is az áldozatok között van. Nagyon remélem, hogy nem! Bár annyira nem ismertem, fájdalmas lenne látni az üres helyét átváltoztatás tanon… Te tudsz róla valamit? A bátyádnak – mielőtt az a dolog történt – ugye végül sikerült megtalálni mindannyitokat? Biztonságban kimenekültetek a testvéreiddel ugye? Kérlek ne haragudj ha otromba vagyok a kérdésemmel, de nagyon aggódom értük, már csak miattad is! Én jelenleg ezen rágódom, mióta hazatértem nem is hegedültem, pedig már egy hete, hogy megküldték a suliból a ládámat. Te is megkaptad? Neked rendesen összerakták a házimanók a holmidat? Volt egy plusz pár zokni az enyémben, ami valamiért sehogy sem ismerős! Biztos Jeremiah-é. Szerintem nincs is kimosva, beletettem egy zacskóba és elrejtettem. Félek anyu leszidna ha megtudná, hogy ilyen büdös zoknit hagyok csak úgy elő a hálókörletben. Még egyszer szeretném leszögezni, hogy nagyon remélem jól vagy Te magad és családod is! Kérlek, ahogy időd engedi válaszolj – persze nem sértődöm meg, hogyha nem bagolyfordultával. Szerető és féltő barátod, Tirstie Cím: Re: levelek. Írta: Mona Harington - 2015. 01. 21. - 11:32:31 (http://i1168.photobucket.com/albums/r482/nightblackcherry/Untitled-1_zps0bade19b.png) tristian tayilor, El sem tudod képzelni, hogy mennyire örültem a furcsa baglyodnak. Nekem tetszik, kicsit csapzott, sőt meglehetősen büdös is... de különleges ez a kis foltocska, és nagyon kedves madár. Adtam neki egy kis almaszeletet, ha nem bánod, gondoltam a nagy úton visszafelé éhes lehet. Remélem, nem fogyókúrázik, vagy valami. Hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy a baglyok szeretik-e az almát, de ő megette... Adj majd neki te is, utána engedte, hogy megsimogassam! Tudod, szégyellem bevallani, de nekem nem jutott eszembe, hogy írjak neked... De nem csak neked! Igazából senkinek nem voltam képes írni, féltem attól, hogy csak egy sajnálkozó levél érkezik vissza a halálhírrel. Te vagy az első, aki írt nekem, és bármit is írtál volna, örültem volna neki. Csak dőlnek belőlem ezek a szavak, holott tegnap még nem lettem volna képest kezembe venni a pennát. Egészen eddig nem éreztem boldogságot, vagy örömöt. Tudtam, hogy örülnöm kéne, minden családtagom életben van, itthon lehetek szeretteim között, vége a háborúnak, de képtelen voltam rá. Képtelen vagyok. Olyan nehéz mosolyogni, pedig minden okom meg volna rá. Te is így érzed? Mondd, hogy nem csak én lettem ilyen elfuserált... Nem mondanám, hogy Solék jól vannak... De rendkívül hálás lehetek a világnak, hogy még élnek. Nemrég engedték ki őket a kórházból, habár szerintem még bőven bent kellett volna maradniuk, de tudod most nagyon sokan vannak a kórházban, az összes tömve van, még a muglik is. Már nem volt veszélyeztetett állapotúak, ezért hazaengedték őket, persze sok tanáccsal, krémmel, főzettel. Nadine is itt van még, még nem utazott haza, és... Tristian, nagyon borzasztóan néz ki... ijesztő. Állandóan kiabál éjszakánként, nem tudok aludni, nem tudok álmodni. Te tudsz álmodni? Sol már fizikálisan jobban néz ki, de én látom az arcán a keserűséget. Fáj neki így látnia a szerelmét. Oz erősnek mutatja magát, de rajta is megcsillan néha a bú. Látom a szemében, amikor nem tudja, hogy figyelem. Ő nagyon örül a háború végének. Daly szerencsére nem túl sok mindent fogott fel az egészből, Keyrát pedig sikeresen kimenekítették a kastélyból, velem együtt. Tom meghalt. Agyontaposta a tömeg, akárhogy próbáltam védeni, buta béka létére elugrált, és ez okozta a vesztét. Nagyon szerettem őt. Mióta hazaértem, próbálom magam lefoglalni, több száz karkötőt fűztem, növényekből, cukrokból, gyümölcsökből, de nincs kinek adnom őket. Neked mellékeltem egy korpafűből font karkötőt, ne aggódj, bűbájjal védve van, nem fog elrohadni egy jó ideig, és bökni sem fog. Kérdésedre válaszolva, tudok Hugoról... Tristian, nem is tudom, hogyan mondjam, de az egyik folyosó falának törmeléke alá szorult, és amikor kimentették... Nem érdemelt ennyi szenvedést. Igen, visszakaptam a ládámat, de sok minden hiányzott belőle, vagy tönkrement. A ruháimat nem sajnálom, de a régi rajzaim is mind odalettek, még az is, amit rólad rajzoltam. Emlékszel? A csónakházban ücsörögtünk az egyik csónakban, még azt hiszem tavaly áprilisban. Vagy március, már nem tudom. Anyáék nagyon sokat öregedtek. Tudom, nem illik ilyet mondani, de látszik rajtuk, hogy mennyire megviselte őket, anyát gyakran hallom sírni esténként, de szerencsére egyre kevesebbszer. Jaj, mostanában nagyon rászoktam a zenére. Valahogyan igénylem. Dobolok a padon, dúdolgatok, ritmusra lépdelek. Egyszer hegedülhetnél nekem. Ugye hegedülsz nekem? Veletek minden rendben? Jaj, olyan udvariatlan vagyok, ezzel kellett volna kezdeni. Bátyád felől nem hallottam, remélem ő is rendben van. Várom vissza válaszodat, Tristian. Sok szeretettel: mona ui..: Tudsz valamit Edgar Grosról? Cím: Re: levelek. Írta: Matt8 - 2015. 01. 27. - 23:51:06 (http://i896.photobucket.com/albums/ac168/Nobu_2010/Neacutevtelen-1_zpsfe6c92b5.png) Kedves Mona! Hihetetlenül örülök, hogy írtál! Az, hogy ilyen gyorsan pedig egyszerűen bámulatos érzéssel tölt el! Igen-igen ez a kis rafinált bagoly nagyon szeret enni mindenfélét. Képzeld egyszer még a kivit is megette! Ne haragudj a kérdésért, de Te tudod mi az a kivi? Nem tudom, hogy a varázsló családok mennyire szoktak importgyümölcsöket enni. Én nagyon szeretem, pedig kiskoromban irreálisnak tartottam, hogy olyan gyümölcsöt egyek, ami szőrös. Egyébként Csimpedlinek hívják, mármint a baglyot – ez nem a kivi másik neve. Nagyon köszönöm a karkötőt! Mióta csak meghozta ez a tollas jószág viselem, anyu meg is jegyezte, hogy milyen szép! Nagyon aranyos tőled, köszönöm szépen! Szomorúan hallom, hogy ilyen kedélyed van, de természetesen megértem, mi több együtt érzek veled. Nekem is sokáig tartott mire mosolyogni tudtam, de rájöttem, hogy ez csak bátorság kérdése! Azt hiszem az a megoldás, hogyha nagyot nyelsz és elkönyveled, hogy ami történt, annak vége és a múltban van. Merni kell mosolyogni, Mona! Kérlek ne haragudj, hogy ilyen közhelyes dolgokat puffogtatok, de nekem ez segített. Próbáld meg, meg persze pihenj sokat! Esetleg olvashatnád Bogár Bárd meséi közül a kedvencedet! Hátha kicsit jobb kedvre derít! Jaj Mona, nagyon aggódom emiatt, ne szeretném, hogy komor legyél! Álmaim sajnos nekem sincsenek. Legalább is nem emlékszem rájuk. Olyan, mintha csak lehunynám a szememet éjjel és pár perc alatt reggel lenne. Talán ezért is érzem olyan monotonnak a napjaimat. Te is így vagy ezzel? Nagyon sajnálom szegény Nadinet és persze a bátyádnak sem lehet könnyű. Nem is tudom mit mondhatnék, szívem szerint tennék valamit, de úgy gondolom az ügyetlen kezeim többet ártanának, mint használnának. Mindenesetre, kötöttem a bagoly lábához mugli fájdalomcsillapítót. Tudom, hogy a Mungóból hozott főzetek erősebbek, de ez még is csak ismerősebb lehet Nadine-nak! Talán hogyha elhiszi, hogy ez enyhít a gyötrelmein, fog is. Nem tudom, tudod hogy van ez! Hogyha azt hiszed, hogy nem tudsz leesni a seprűről a párnázó bűbájok miatt nem is fogsz, pedig nincsenek is rajta! Nagyon sajnálom Tomot, tudom hogy jó barátod volt még béka létére is! Biztos vagy benne, hogy odaveszett? Lehet, hogy még a Roxfortban van! Lehet meghúzta magát az egyik mosdóban, szúnyogok pedig ilyenkor úgy is vannak bőven a kastélyban a tó miatt. Ez az egyetlen, ami nem szokott hiányozni! Nektek is berepülnek még a hálóba is? Pedig olyan magasan vagyunk… Elszomorít, hogy megerősítetted a Hugoval történteket. Borzasztó, ami történt! Ahogy elolvastam a leveledet összeszorult a szívem. Anyu tanácsára írtam is egy levelet a szüleinek, amiben kifejezem nekik őszinte részvétemet. Tudom nem nagydolog, de úgy gondolom jól eshetett nekik. Jó lelkű fiúk volt és erre mindenképpen büszkék lehetnek! Sajnos semmit nem tudok Edgarról. Hallottál valamit? Csak nem Ő is….? A rajz nem semmisült meg! Nekem adtad pont az ostrom előtti napon! Nem is emlékszel? Bűbájtanon csúsztattad oda. Azt mondtad végre befejezted, de majdnem kitépted ennek ellenére a kezemből, hogy még sincs még kész. De szerintem készen van! És gyönyörű!! Ki is tettem a szobám falára. A többiért pedig ne aggódj, ahogy a szörnyűségek, azok is a múlthoz tartoztak. Új kezdet van, használd ki és alkoss újra! Nagyon szeretem a rajzaidat! Persze, hogy hegedülök neked! Nagyon szívesen játszanék! Mona, újra kedvet adtál nekem, azt hiszem tudom mit is fogok eljátszani! Örülök, hogy bátyám felöl érdeklődsz! Ezt az örömhírt direkt próbáltam levelem végére hagyni – nem szeretek szomorú sorokkal zárni. Képzeld, Daniel munkát kapott a Minisztériumban! Nem is akárhol! A Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztályán kapott helyett a Mugli kapcsolatok irodájában! Anyuval nagyon büszkék vagyunk rá, igazi úriember lett. Jövő héten magával II. Erzsébet királynővel lesz találkozója! Nagyon izgul, de hát megértem – a mugli miniszter után ez a legnagyobb megtiszteltetés! Nem is értem hogy kaphatta meg ilyen fiatalon, bár a modora mindig is úrias volt. Nagyon remélem, hogy jól fognak sikerülni a dolgok, állítólag a Királynő nagyon válogatós kapcsolattartók terén – ebben a két hétben már három boszorkányt is visszautasított. Ne haragudj kérlek a lassú válaszért, de anyu mondta, hogy Csimpedlit pihentetni kell a nagyobb utazások között. Üdvözöl szerető barátod, Tirstie Cím: Re: levelek. Írta: Mona Harington - 2015. 03. 04. - 12:46:11 tristian tayilor,
Kivi? Először megijedtem, amikor írtad, mert azt hittem, hogy az egy madár, legalábbis, mintha ezt hallottam volna egyszer... Aztán amikor írtad, hogy szőrös gyümölcs, még jobban elképedtem. Ez valami varázsnövény, amit én nem ismerek? Azt hittem ismerem a gyógynövényeket, és a különlegességeket, de úgy látszik, akkor ez valami extravagáns déli varázslógyümölcs, amiről nem tudok. És hullik a szőre tavasszal, mint az állatoknak? Vagy hogy működik? Ápolni kell a szőrét, ha azt akarod, hogy finom legyen? Meg kell nyúzni, ha meg akarod enni? Van kivid? Küldhetnél egyet, hogyha el tudja hozni a baglyod. És nem eszi meg útközben... Persze nem muszáj, csak ez most nagyon izgatja a fantáziámat. Ha más nem egy rajzot küldhetnél róla, hogyha egyszer találkozom a gyümölccsel, nehogy kihagyjam a lehetőséget, hogy közelebbről szemügyre vegyem. Biztos Tom is szívesen megkóstolta volna. A békák esznek kivit? Nem tudom, de sajnos már biztos, hogy ő sose fog enni... Még mindig elszomorít, ha rá gondolok, olyan hű kis kétéltű volt. Nem hiszem, hogy veszek újat, az már nem Tom lesz... csak egy kis zöld varangy. Szerintem biztosan agyontaposták... Vagy ha nem, akkor az a világ legigazságtalanabb dolga lenne. Ne érts félre, nem kívántam Tom halálát, de ha az én kis háziállatom élhet, akkor miért nem élte túl Hugo? Miért élte túl az én kis albínó békám, ha egy jó embernek meg kellett halnia? Nem... ez hülyeség, az élet nem lehet ilyen. Egyszerűen nem lehet úgy, hogy a szerencsén múlik minden, és egy kis állatkának több esélye van a boldog életre, mint egy gyermeknek. Hiába akarok mosolyogni, ha mindeközben ilyen gondolatok gyötörnek. Nem mindig... de akárhányszor abbahagyom azt, amit elkezdtem, hogy eltereljem a gondolataimat, visszatérnek a kínzó gondolatok. Napközben még nem olyan rossz, de amikor lefekszem az ágyamba, a mennyezetet nézem, képtelen vagyok elaludni. Csak bámulok, és ilyenkor persze elözönlenek a képzetek, emlékek, mindenféle fájdalom. Próbálom magam pozitív dolgokra ráerőszakolni, de nehezen megy. Derűsen kell látni a világot, meglátni a szépet - mindig ezt mondtam, és így is cselekedtem. Reménytelen embertársaimnak ezt szajkóztam, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb és legkönnyebb dolga. És tényleg hittem ebben. De most már tudom, hogy mit éreztek ezek az emberek. Hogy milyen nehéz ezeket a szavakat komolyan venni, vagy egyáltalán elhinni. Elhinni, hogy lesz jobb. Ép eszemmel tudom, hogy most már minden jobbra fog fordulni, már nincs más hátra csak a Jó. De attól, hogy még tudom, nem hiszem el. Lelkemmel taszítom ezt az érzést, mert úgy érzem, csak áltatom magam. Nehéz ez a kettősség. Érted, amiről beszélek? Nem is merem visszaolvasni, amit írtam, mert olyan nagy butaság. Viszont felderített, hogy megvan még a rajz. Madarakra esküszöm, hogy nem emlékszem... akárhogy gondolkozom, valahogy kiesett az a pillanat. De nem gond, annál nagyobb meglepetés és öröm számomra, hogy megőrizted rajzomat. Ez igazán sokat jelent nekem. Remélem, amíg írom ezt a levelet, hegedülsz, és nem csak mondod! Egyre jobban hiányoznak a rajzaim, mármint maga a rajzolás. Már érzem a késztetést, már bizseregnek az ujjaim, de ha kezembe veszem a ceruzát, még nem mozdulnak meg. Még nem tudom, mit is alkothatnék. Amik eszembe jutnak, nem akarom papírra vetni. Azta! Hát a bátyádról szóló bejegyzésed nagyon meglepett! Mármint nem úgy értem... a bátyád nagyon okos, és jó kiállású férfi, teljes mértékben megérdemli, hogy ilyen remek pozícióban dolgozzon, csupán kellemes meglepetésként ér a hír. Én is büszke lennék a helyetekben, örülök, hogy ilyen jó dolgok történnek a családodban. Biztos nagyon nehéz munka lehet, de Daniel elég rátermett, biztosan fantasztikus lesz a munkájában. Erről jut eszembe, tudom, hogy még messzebb van, de te milyen jövőn gondolkoztál? Mármint úgy értem foglalkozás. Hegedűművész? Sárkányszelídítő? Könyvtáros? Mostanában sokat gondolkozom a jövőn, és eszembe jutott, hogy nem igazán beszélgettünk mi még erről. Epekedve várja válaszodat, mona Cím: Re: levelek. Írta: Matt8 - 2015. 03. 13. - 01:10:14 (http://i896.photobucket.com/albums/ac168/Nobu_2010/Neacutevtelen-1_zpsfe6c92b5.png) Kedves Mona! Neeem! Abszolút nem varázsgyümölcsről van szó! A muglik körében igen kedvelt étek, csinálnak belőle turmixot is, például banánnal nagyon finom! Ne haragudj kérlek a kérdésemért, de a banánt ugye ismered? Nem kell ápolni és igazából a szőrét sem hullajtja legalább is amelyiknek lehullik az tuti, hogy már megromlott szerintem, de hogy teljesen őszinte legyek sejtelmem sincs. Igen,igen meg kell hámozni, belül pedig zöld! Egyébként a madárról kapta a nevét, mert ugyanolyan kicsi és barna, plusz a madár tollai is szőrszerűek, szóval abszolút érthető az azonosítás! Tudod, mit a legegyszerűbb, ha megmutatom, küldök is Csimpedlivel neked párat! Jó étvágyat hozzá, remélem ízleni fog! Engem a szőlőre emlékeztet leginkább az íze! Kérlek ne haragudj, de nem nagyon értek egyet veled a békaélet kérdésében. Szerintem ugyanolyan értékű annak a kis jószágnak az élete, mint bármely másik élet a földön. Ne érts félre kérlek, nem azt szeretném kifejezni, hogy az emberek és a békák egyenrangúak, de ugyanolyan fontos részei a nagy egész életnek, ami a földön van. Tragikus, ami a világunkban történt és ki sem tudom fejezni mennyire szörnyű, de miért pont egy másik fajnak, miért pont egy békának kellene vezekelnie életével a mi társadalmunk hibáiért? Tényleg ne haragudj kérlek, nem szeretném azt mondani, hogy feleslegesen haltak meg annyian, mert nem! De hogyha valakinek nem kellett volna, akkor az Tom és vele együtt minden olyan lény, akinek semmi köze nem volt lényegében ehhez a háborúhoz. Mona, Te magad írtad le, amit szeretnék mondani! „Nincsen más hátra csak a Jó”! Próbálj ebbe kapaszkodni, lásd meg a napfényt, a táncoló természetet és ahogy már írtam előző levelemben, merj mosolyogni! Hiszen a mosoly egy dolog, ami ragadós, akárcsak az ásítás. Bár nem láthatod, most én is próbálok mosolyogni és nem feltétlenül azért, mert jól érezném magamat, sokkalta inkább az jár a fejemben, hogy az szeretném, hogy neked legyen jobb kedved! Érted Mona? Azt szeretném, hogy a mosolyomtól Te is újra mosolyogj és ha Te mosolyogsz talán a körülötted lévőkre is átragad. Talán a Oz is elkezd mosolyogni, majd apukátok, anyukátok, a kistestvéreid és ha mindenki képes lesz újra mosolyogni, újra látni a napfényt, talán Sol és Nadine is újra mosolyoghat. Egy mosollyal talán meg lehet változatni mindent, legalább is szeretném ezt hinni. Amikor mosolygok, mintha szebb lenne a világ pár pillanatig. Jobb az eső illata, szebb a napfény, frissebb a levegő és színesebbek a világok. Nem biztos, hogy teljesen őszinte a mosoly, de szerintem magának, az arc izmainak effajta rándulásának is van egy mágikus hatalma. Legalább is én így képzelem, illetve reménykedem benne, hogy így van. Szörnyű világban élnénk, hogyha már a mosoly sem lenne képes segíteni… Mit szólnál, hogyha én kérnék egy rajzot tőled Mona? Mit gondolsz úgy jobban menne az alkotás? Mármint nem szeretnék tolakodó lenni, kérlek ne érts félre. Pusztán arra gondoltam, hogyha tudod, hogy nekem rajzolsz kevésbé fognak el rossz érzések – legalábbis reménykedem ebben, hogy nem keltek rossz érzéseket benned. Rajzolnál nekem egy törpególymókot Mona? Mindig is szerettem volna egyet! Olyan egyszerű, még is csodálatos lények! De sajnos, így hogy a muglik között élünk a családommal nem tarthatok, anyu így is nagyon óvatos és néha célozgat arra, mennyivel egyszerűbb lenne az életünk egy olyan elszigetelt varázslóházban, mint a tietek is, vagy akár Roxmortsban, vagy Godric’s Hollowban, de hogy őszinte legyek én nem igazán szeretném. Azt hiszem hiányozna Liverpool, hiányoznának az emberek, a város, a tér, ahol gyerekkoromban fagyiztunk és minden más is! Túl sok minden köt a varázstalan emberek világához, ahhoz hogy lemondjak róla. Mondd, Te szeretsz elszigetelten élni? Nem hiányzik Írország? Ott is így éltetek? Fúúú nagyon elgondolkodtatott a kérdésed! Azt hiszem még én magam sem gondolkoztam még ezen, pedig éppen ideje lenne, elvégre az új tanév végén le kell tennünk az RBF-t! Már előre görcsben van a gyomrom Mona! Ha csak arra gondolok, hogy ezen fog múlni a RAVASZ-unk és azzal együtt a jövőnk máris borsódzik a hátam! Átlapozgattam leveled okán Daniel régi mágusfelsőoktatási tájékoztatóját – ajánlom figyelmedbe, biztos hamarosan Sol is kapni fog a minisztériumtól, hiszen végzős lesz! Igazából a Griffendél Godrik Akadémia Jogi kara vonzz a leginkább, de a Magi-szisztematikai Karon is találtam pár érdekes szakot. Hogy mit is szeretnék csinálni az még nem körvonalazódott bennem, de ezek tetszenek a legjobban! Neked mik a terveid? Te már tudod mi is szeretnél lenni? Válaszodra feltétlen számítok! Szerető barátod, Tristie Cím: Re: levelek. Írta: Mona Harington - 2015. 11. 04. - 20:00:22 tristian tayilor, 1, Késett a baglyom. Tudom! Onnan tudom, hogy később adtam fel, mint, ahogy szoktam, és már biztos azt hitted, nem is méltatlak válaszra! Pedig annyira szerettem volna írni! Írtam is, mindig leírtam valami szépet neked, aztán a levél a végére egy nagy katyvasz lett. Ahogy teltek a napok leveled elolvasása után, egyre csak gyűltek a szép gondolatok a papiroson. Sokat gondolkoztam, azokon, amiket leírtál, és megfogadtam a tanácsod. Igaz, hogy más is mondta ezeket a tanácsokat, de sose így... Mármint nem lapra vetve, hanem... úgy. Nem tudom megmagyarázni, de a lényeg, hogy ahogy teltek a napok egyre több mindenre tudtam naposabban nézni. Olyan volt az elmúlt két hetem, mintha minden egyes nappal a szürke világ élénkebbé vált volna. Mindig csak egy kicsit, és mostanra éreztem úgy, hogy visszaírhatok neked. 2, Leültem rajzolni neked. Igazad volt, könnyebben ment, viszont tartozom egy vallomással... Valahogyan ecset került a kezembe, és valahogyan a mellékelt izé (http://fotonin.com/data_images/out/12/865163-paint.jpg) jött ki belőlem... Elég nagy színkupleráj lett belőle, és annyira furcsa érzéssel töltött el a festése, hogy inkább megszabadultam tőle, és elküldtem neked. Remélem neked tetszik, ha nem, nyugodtan dobd ki. Na jó, azért rajzoltam egy golymókot (http://vivatv-hu.mtvnimages.com/images/harry-potter-rajzok-6.jpg?width=596) is, csak neked. 3, Nem nevezném elszigeteltségnek. Ez hibás kifejezés erre. Nekem hiányzik a régi otthonom. A természet közelsége fantasztikus. Szeretem az embereket, de a természet adta harmóniánál nincs szebb és igazibb a világon. A zsenge fű a talpam alatt csiklandós érzés. Sétálok a ház előtti hatalmas fűtengeren, és az erdő szélén leülök a földre és csendben várok egy hangyára, egy őzre, vagy egy leprikónra. A szellő végigsimít bőrömön, a nap melegen süti szőke hajamat. A tóban bármikor megmártózhatok, ami rettentő hideg, de világrengetően frissítő. Bárcsak elvihetnélek oda. Megmutatnám neked, milyen csodálatos a világ. 4, A legfontosabb, amit az előző leveleddel kapcsolatban meg kell említenem, hogy hűűűha! Nagyon érdekes ez a kivi. Elég savanykás volt, össze is rándultak arcizmaim, amit beleharaptam. A következőt már kis kanállal kanalaztam ki a héjából. Úgy sokkal finomabb volt. De tudod mi finomabb? A BANÁN! Először azt hittem, valami furcsa túlvilági fantazmagórikus napszárnyú csodalééééény, aki azért jött el a földre, hogy... na jó, azért ennyire ne nézz korlátoltnak Tristian!! Ismerem a banánt! (Tavalyelőtt mutatta Brigit). 5, Ne félj, hiszen olyan okos és talpraesett vagy! Inkább nekem van félnivalóm, némelyik tananyag nagyon jól megmarad, de olykor csak úgy kicsúsznak az agyamból, mint a zsíros kenyéren elesett macska a macskaajtón! Borzalom! Szeretem az iskolát, de most én is tartok egy kicsit a következő évtől! Nagyon örülök, hogy neked ilyen konkrét elképzeléseid vannak, még ha úgy hiszed, nincs! De szerintem még úgyis elválik a következő 2 évben, addig nagyon sok minden változhat. Én két éve még nem ismertem a banánt. Sőt a kivit sem. És, hogy én mi lennék? Kíváncsi vagyok a véleményedre, mondd meg TE! Tűkön ülő barátod, mona
Powered by SMF 1.1.13 |
SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország |