Roxfort RPG

Hihetetlenül izgatott vagyok! Remélem, azért nem veszik észre, hogy aludni sem tudtam, mert annyira lekötött a lehetőség, hogy nekik tarthatom az első órámat! Biztos, hogy ők is annyira várják már a találkozást, mint én!
Na jó, ideje lehiggadnom egy kicsit, nem akarom megijeszteni a kicsiket rögtön először, abban volt részük az elődöm alatt is. Emlékszem, még az én tudásszomjam is apadt egy kicsit, ha őt hallgattam azokról az egyébként felvillanyozó témákról nyilatkozni. A koboldlázadások egy nagy pacává olvadtak össze az emlékeim között, és mindig el kellett mennem a könyvtárba, ha rá akartam jönni, pontosan miről is beszéltünk eredetileg. Unalmas volt, szörnyen lélekölő, de ez most más, egészen más. Egy kis cetlire jegyzeteltem, mit kell észben tartani: csak semmi ásítást generáló szövegelés, semmi evés, semmi túllelkesedés. Még mindig kicsit remeg a kezem a pad alatt, de egyelőre nem értek ide, nem is tudják, mennyire szeretettel várom őket. Csodálatos óra lesz, biztos vagyok benne, elvégre a mágiatörténet olyan, mint egy hatalmas tükör, amibe belenézve önmagunkat is megláthatjuk - tényleg, olvastam a minap egy elképesztő értekezést Edevis tükréről, lehet, hogy a felsőbb évfolyamoknak ilyen jellegű érdekességeket is beiktatok majd a tanév folyamán, persze az lenne a legjobb, ha arról beszélnénk, ami őket érdekli. Vajon mi foglalkoztatja manapság a fiatalokat? Ha az öcséimből indulok ki, a kviddics biztosan. Nem baj, imádom a kviddicset is. Talán szervezhetnék rövid is túrákat a pályára, ahol elmesélem nekik az erről szerzett értesüléseimet, és megoszthatjuk egymással a rajongás mellett a tudást is. A kviddics évszázadai amúgy is a kötelező olvasmányok közé tartozik idén, bár azt mondták a kollégáim, hogy akit érdekelt, már úgyis elolvasta, akit meg nem, azt lasszó-átokkal kell majd befognom elé. Tényleg, az is milyen izgalmas téma...

Mikor az első diák megérkezik, boldog mosollyal köszöntöm, és megkínálom egy csokis sütivel, amit a manók voltak kedvesek biztosítani, mivel én nem tudok sütni. Ha nem egy kastélyban élnék teljes konyhai segítséggel, mostanra nyilván szörnyen elhíztam volna a készételektől, de egyszerűen nem jut mostanában időm ilyesmikkel foglalkozni, mikor a háború után egyre több új információ lát napvilágot...!
Ahogy szép sorban megérkeznek, érzem, hogy remek lesz ez. Emlékszem, mikor én voltam ennyi idős, más nem is érdekelt, csak az, amit megtudhatok erről a világról, minden íze új volt számomra. Elképzelhető, hogy nem mind szorgalmasak, nem akarom becsapni magam, de abban biztos vagyok, hogy mindegyiküknek találunk majd valamit, amivel gazdagodhat a szelleme. A névsorra pillantok, remélve, hogy nincs késő, mert nagyon szomorú lenne, ha rögtön az első órát ezzel kellene kezdenem...
- Jó reggelt mindenkinek! Salve! - nem tudom megállni, hogy ne használjak latin szavakat, de végül is ez egy történelmi jellegű óra - Bonam Fortunam minden kedves jelenlévőnek! A nevem Annmarie Dalton, de önök Dalton professzorként fognak megismerni. El sem tudom mondani, mennyire jó találkozni önökkel, remélem, jól aludtak, és készen állnak arra, hogy együtt felfedezzünk valami újat!
Intek a pálcámmal, mire a szépen lemosott táblán, amelynek szélére egy gondos kéz apró integető oroszlánt, sast, kígyót és borzot rajzot, halványlila kézírás tűnik fel. Mindig rajongtam a rejtővarázslatokért, amellett, hogy szörnyen hasznosak, egy kis trükkel látványossá is tehetőek. Mosolyogva nézek a diákokra, remélve, hogy teljesítették a kérésemet a névtáblákat illetően. Növeli a kreativitást, segíti a ráhangolódást, és nem utolsó sorban megment engem is attól, hogy folyton azzal kelljen húznom a drága időt, hogy a nevüket bámulom a pergamenen.
- Kezdjük is rögtön az elején. Úgy tudom, önöket is ugyanaz az úr tanította, aki annak idején engem is, és Mr. Binns páratlan tanerő, - főleg, hogy halott, teszem hozzá magamban - én kicsit szeretném máshogy megközelíteni a tantárgyat. A történelem mi magunk vagyunk, és aki erre időben rájön, nemcsak arról tanulhat itt, hogy csatároztak elődeink, hogyan foglaltak el területeket vagy építettek társadalmat, hanem saját magáról is, elvégre ők is emberek voltak, akik döntései a mostani életünket befolyásolták. A mágia mindig létezett, mindig formálta a férfiakat és nőket, ugyanakkor ők is formálták azt, a saját képükre alakították... Csakhogy, ahogy látni fogják, a rendszer emberi tényezővel olykor instabillá válik. Talán azt képzeljük, igába hajtottuk a tapasztalataink által, a miénk az ereje, mert átkokat küldünk, gyógyítunk és átváltoztatunk vele, ugyanakkor valahol mind szolgái is vagyunk a szükség okán. A táblán olvasható idézetek a következőket jelentik: "Nincs is édesebb, mint mindent tudni", illetve "Nincs is keserűbb, mint mindent tudni". A tudás hatalom, de ha rosszra használjuk, megbosszulja önmagát.
Kis levegőhöz juttatom őket, végignézve a tábláikat. Remek, van, aki egészen csodálatos kis művet tett ki maga elé, így egy újabb mosollyal jutalmazom az ügyes munkákat. Ha az összes előkerül, akár még pontokat is adhatok érte, elvégre dolgoztak vele, és megtették, amire kértem őket. Élmény lesz így tanítani őket!

- A mai, bevezető órán szeretném közel hozni önökhöz a tantárgyamat, és megmutatni, mi mindenre is szolgálhat biztos kezek között. Maguk előtt látnak néhány tankönyvet, lexikont és hasonlókat. Azt szeretném, ha kezdésnek egy egészen egyszerű dolgot tennének meg nekem : keressék meg a saját nevük eredetét. Természetesen nem várom el, hogy pontosan sikerüljön, azonban mindig fontos, hogy tudjuk, mit hol érdemes keresni, emellett pedig meg kell tanulnunk lenyúlni a dolgok gyökeréig. Később természetesen honorálom a fáradozásaikat, és hogy megmutassam, mire gondoltam, a példát is bemutatom önöknek.
Belépek a két padsor közé, kicsit lesimítom a számomra idegenül elegáns talár gyűrődéseit, és magamhoz intem az egyikük előtt elhelyezett vastag kötetet. Kedvtelve simítok a lapok közé, amelyek már sárgák a sok használattól - az egyik kedvenc könyvem, bár latinul íródott, mindig szeretettel forgattam. Körbenézek rajtuk, aztán egy rövid kuncogás kíséretében bele is kezdek.
- Az első keresztnevem, mint tudják, az Annmarie, két tagból épült fel, bár mostanában viszonylag ritka formája a névnek. Az első tag, az Ann, angolszáz változata, úgymond rövidítése az Anne-nek, ami pedig az Anna egy mutációja. Ezzel először a görög és latin ótestamentumokban találkozhatnak, emellett kedvelt volt már a Bizánci birodalom berkeiben is. A másik korai változata a Hannah, bár sokan csak kiejtésbeli különbségnek tekintik, a két név nem ugyanaz. A tizennyolcadik században vált elterjedté leginkább, gyakori az előfordulása a nemesi vérvonalak gyermekei között is, bár viselték irodalmi alakok is, például az 1877-ben íródott Anna Karenina szomorú sorsú főszereplője. Szinte az összes nyelvben fellelhető helyi változata, ezek közé tartozik az orosz Ania, a magyar Panni, az ír Nainsí, a skót Annag, és így tovább. A nevem második fele, a Marie szintén komoly múltra tekint vissza, bár ez is a francia és cseh változata az eredeti Maria-nak. Meglehetősen büszke vagyok rá, elvégre osztozom vele a méltán híres Marie Curie-vel, aki, mint tudják, páratlan felfedezéseket tett az úgynevezett hasadó anyagok terén, mielőtt szomorú sorsra jutott volna. Érdekes módon a Maria az uniszex nevekhez tartozik, például az újlatin nyelvek előszeretettel adják fiúgyermeknek. Eredetileg szintén görög és héber, és komoly mitológiával rendelkezik a varázstalanok katolikus vallásában. Kedvelt volt továbbá szintén az európai uralkodóházak listáján: gondoljanak csak Mária Teréziára, aki annak idején félelmetes dominanciára tett szert egy elsősorban patriarchális társadalomban... de erről majd később. Rendelkezem ugyan egy második keresztnévvel is, de azt hiszem, sikerült érzékeltetnem, mennyire messzire nyúlnak vissza az olyan egyszerű dolgok is, mint egy név, így most szeretném, ha önök is belemerülnének a keresésbe, és megkeresnék a saját nevük származását. Jó munkát kívánok, és ha valaki esetleg megéhezne, bátran szolgálja ki magát a sütiből, ígérem, ez a legfrissebb dolog a teremben. Bonam fortunam!

Az első reagot 2016.01.01-ig kérem, kedveseim... ::)

Reggeli után visszatérek ugyan a többiekkel a klubhelyiségbe, de csak azért, hogy holmimat: pennák, tinta, pergamenek és más hasonló hasznos dolgot bepakoljak, és elinduljak mágiatörténet órára. Sokan unalmas tárgynak tartják, de én nem, lehet csak azért mert mindig is érdekelt a történelem. Kíváncsian vártam az órát azért is, mert egy új tanár fogja tartani az órákat.
Egy kicsit késésbe kerülök mire összeszedem a dolgokat, így sietősre veszem a lépteimet. De még épp időbe odaérek a terembe, két perc volt az órakezdésig. Így mikor beléptem a terembe, már szinte telt ház volt, az első sorokba voltak már csak helyek, ami engem nem zavart. A második sort választottam ki magamnak.
-'Jó reggelt tanárnő.'-köszöntem oda a tanárnak, miközben leültem a sor szélén lévő székre.
Miután leültem kipakoltam a tankönyvet, elővettem egy üres pergament, meg tintát. Majd meg is kezdődött az óra.

Mint ilyenkor szokás (új tanárnál), a tanár egy bemutatkozással kezdte az órát: Annmarie Dalton.
És hogy ez ne csak szóban derüljön ki, a táblára is felírta a nevét. Mivel majdnem mindenki elkezdett névtáblát gyártani erre, én se tettem másként. Mivel nem voltam egy rajzművész, csak ráírtam a nevem, és egy hollót rajzoltam mellé.
Ezután feladatként a keresztnevünk megfejtését kaptuk.
Neki is kezdtem a Rebeka név eredetének kutatása után. Mikor megtaláltam elkezdtek egy papírra kiírni:
"Rebeka héber eredetű bibliai név. Jelentésére vonatkozóan több feltevés ismeretes, legvalószínűbb értelmezés szerint üsző, más megfejtési kísérletek szerint, megkötöző, igéző, megbabonázó vagy jól táplált.
A Bibliában Rebeka (héberül Ribka) az ó-szövetségi szentírásben Izsák patriarcha neje, Betuel aramei vándor pásztor leánya, Ézsau és Jákob anyja, ki az utóbbi iránt oly nagy szeretettel viseltetett, hogy számára hazugsággal szerezte meg az elsőszülöttet (Ézsaut) illető atyai áldást.

Életfeladata, hogy megtalálja lelki egyensúlyát.  Választania kell, hogy az érzelmi kiteljesedést, vagy a vágyak útját járja. Egész életében a szeretetért küzd, keresnie kell azokat a helyzeteket, ahol ez megvalósulhat. A sors csábításokat kínál, ezen keresztül viheti el a feladatától. Minden helyzetben a lelkiséget keresi, miközben nem ismeri fel, hogy ezt csak belül élheti át. Mindig olyan társat választ, akit irányítani és korlátozni tud. Igazán itt dől el, melyik irányba megy. Fontos lesz számára a család és az otthon megteremtése, ez adhatja életében a stabilitást. Nagyon erősek a kötődései, szeretetével birtokolni akar,és emiatt felfokozottak a szenvedélyek, ez féltékenységet hozhat. Ilyenkor azt érezheti, partnere nem elég határozott és megbízható, ezért nehezen tud tartós kapcsolatot kialakítani. Hajlamos az élvezeteknek alárendelni céljait. A veszélye az elmagányosodás lehet.

Híres Rebekák:
Szabó Rebeka biológus, ökológus, politikus
Gyulay Rebeka fitness európabajnok
Rebecca Hall angol színésznő
Rebekka Bakken norvég dzsesszénekesnő
Rebekka Hammon amerikai származású orosz kosárladbázó
Rebecca Njau kenyai írónő
Rebecca Soni magyar származású amerikai úszónő
Rebecca Lavelle ausztrál énekesnő"

Általában nem sietnék annyira mágiatörire, valljuk be, Binns unalmas. Mármint rajta még én is be tudok aludni. Ami azért úgy valami.
Na de idén. Ha tényleg minden igaz, bár ez a névtáblásdi meg faliújságkiírás eléggé alátámasztja, akkor mágiatörire is új tanárt kapunk, úgyhogy most kíváncsi vagyok én is, hogy milyen lesz ez.
Így Madi noszogatása sem kell ahhoz, hogy időben ott legyek, mint ami egy első óra Binnsel esetében erősen rám férne, tulajdonképpen az elsők között érkezek így. Én és a kíváncsiság.

Miután befoglaltam a helyemet, ki is teszem a névtáblámat büszkén. Nem olyan nagy cucc, de azért az enyém. Szep, nagy, gyöngybetűkkel és -tengwákkal is. Mert az szép és jó. Hozzáillő keretezés, egész takaros lett, pedig egyszerű.
Nem is számítottam ilyen feladatra mint első óra, még új tanárral sem, bár nem panaszkodom. Már amiatt, hogy a nevünket kell felkutatni, jóval érdekesebb, mint Binns eddigi összes órája együtt. Bár nem utasítanék vissza valami hatékony keresőbűbájt. Csak lehetne mondani a könyvnek, mint az Enterprise számítógépének, hogy "Könyv, kérek minden adatot a Merel név eredetéről", és odalapozná magát. De marad a kézzel lapozgatás.
Milyen név ez a Merel eleve? Meryl, mint Muriel változata, és valami tenger-fényes? Vagy várjunk, van itt egy olyan, hogy Merle. Lehet, hogy ez volna? Egyaránt férfi és női, na, akkor ha nemet akarnék változtatni, akkor is megtarthatnám a nevemet? De jó tudni. Főleg angol, holland és német használatú, a latin merula, mint feketerigóból.
És tessék! Merel, a név holland formája, amit idegen nyelveken is használnak. Akkor következő nagy kérdés, miért van énnekem holland nevem? De majd megkérdezem ezt is apukámtól, ha találkozok vele végre. Áh! Úgyis el fog felejtődni a sokminden más közepette, például, hogy először találkozok egy mint kiderült, létező szülőmmel. Még mindig nehéz elhinni, hogy van ilyenem is nekem, de már nagyon várom. Azóta is rágom vele Edwie fülét, hogy meséljen róla, hogy a vonaton megtudtam, de már többször is elmondott, állítása szerint, mindent amit tud, bár gondolom az tényleg minden.
Na de nagyon elkalandozok még itt, megvan a név, mit kell vele még csinálni?

Egy Everfen mindig megjelöli a forrásait (http://www.babynamespedia.com/meaning/Merle/f)

 Már nagyon izgultam. Olyan furcsa lesz a sok új tanár óráira beülni, és azért picit féltem is, hogy mennyire fognak majd megkedvelni. Azt hiszem az izgalmam közepette felejthettem el bepakolni a táskámba a névtáblámat, amit Merellel közösen csináltunk. Tegnap nagyon sokáig rajzoltam, és voltak rajta virágok, meg méhecskék is, meg egy pár szívecske, meg egy erdő az egyik sarokban egy nyuszival, na meg persze a nevem is. Elhoztam az otthoni tolltartómat, amiben a sok filctoll volt, amit a mamáéktól kaptam még, szóval színes volt az egész. Direkt kint is hagytam a poggyászomon, hogy az éjszaka megszáradhasson és a nagy sietségemben meg ott is hagytam reggel.

 Csak reméltem, hogy nem kések majd nagyon sokat. Igazán gyorsan próbáltam szaladni. Viszont legalább helyem az lesz, mert Merelnek szóltam, hogy foglaljon, és, hogy nagyon nagyon sietek. Fújtatva álltam meg az ajtó előtt, és lenyomtam a kilincset. Nagyon szégyelltem, hogy késtem, de szerencsére a tanárnő még nem kezdte el az órát, viszont már mindenki bent volt. Gyorsan odasétáltam a Merellel közös padunkhoz és lehuppantam mellé, rögtön ki is rakva a névtáblát, amit egész idáig a kezemben szorongattam. Az egyik virág a sarokban elmosódott attól, hogy megizzadtak az ujjaim, amit meglehetősen szomorúan konstatáltam.

 Másra már nem volt időm, mert a tanárnő belekezdett az órába, és nem mertem megpisszenni se. Nem csak azért, mert féltem, hogy haragudni fog, de azért sem mert nagyon izgalmasakat mondott, még úgy is, hogy sokszor nem értettem miről beszél. Volt, amikor másik nyelven beszélt, meg olyan is, amikor csak túl nagy szavakat használt nekem.  Izgatottan fészkelődtem a székemben Merel mellett, amikor megkaptuk az első feladatunkat, és a tanárnő elmesélte a saját nevét.

 Izgatottan kaptam fel az első borkötésű könyvet a padomról, de aztán rögtön be is csuktam, mert nem angolul volt, és sajnos semmit nem értettem belőle. A következő, kicsi, kék kötésű könyvvel első ránézésre már jobban jártam, és neki is álltam ellapozni egészen az M betűig. Mosollyal az arcomon fedeztem fel, hogy a picike könyvben van egy picike leírás is:

„Transferred use of the surname meaning "Mad's son." Mad was a common pet form of Matthew (gift of God) during the Middle Ages. Madison may also be a matronymic derived from the name Maud, an old pet form of Mathilda (battle mighty): hence, "son of Maud."

 Mondjuk elolvasva azt nem jutottam semmivel előrébb. Fogalmam sem volt ki az a Matthew, vagy Mathilda, és semmi egyértelműt nem tudtam kihámozni ebből. Picit csalódottan jegyzeteltem ki a szöveget, mert azt hittem valami másik nyelven mondjuk jelenthetett volna unikornisokat, vagy tündérhercegnőket a nevem, vagy mondjuk lehetett volna valami nagyon kedves ember neve. Sóhajtva fordultam Merel irányába, hogy megnézzem ő hogyan halad, és mivel amúgy is volt némi sistergés, halkan hozzá is mertem szólni.
- Szerinted a tanárnő adna nekem is sütit, ha elmondanám, hogy nem szándékosan késtem, hanem véletlenül hagytam a névtáblám a szobában, és nagyon nagyon nagyon siettem? – kérdeztem tőle hadarva.

A teremtől kicsit távolabb bújtunk el az egyik beugróban, de mire kedvesem abbahagyta a legjobb dolgot a világon már igen csak késésben voltunk. Ahogy ajkaink szétváltak éreztem, hogy az arcom ég a pirosságtól. Nem tudom mi ütött belé a dolog a vonaton meg most is. Komolyan olyan sokat csókolgat, hogy néhá már azt érzem, hogy leszakad a nyelvem meg a szám is kezdi kikezdeni a dolog. No, de nem panaszkodok, minden perc utólagos szenvedést megér az egész.
Futva indulunk a terem felé, ezzel legalább majd nem kelt feltűnést, hogy ki vagyok pirulva. Annyira elterelődött a gondolatom arról, hogy hova jövök, ahogy belépek szabályosan megtorpanok, mert azt hiszem, hogy rossz helyen járok. Binns professzort keresem elsőre, de sehol sem találom, pedig ő szerintem még el sem szokta hagyni a termet, hiszen mi más dolga lehetne, mint itt lebegni. Azonban hamar leesik, hogy már nem a megszokott dolgok történnek, hanem minden új és teli meglepetéssel.
A tanár nő első ránézésre aranyosnak tűnik, a felkínált csokis finomságból meg természetesen veszek, imádok már reggel nassolni, attól olyan jó lesz az egész nap. Nem tűnik olyan fiatalnak biztos, hogy sok mindent látott már és tud érdekes dolgokról beszélni. Remélem idén is sokat tanulunk a koboldok és óriások háborúiról azok a legizgalmasabbak. Igazából minden izgalmas ami háború, csak annyi évszám ne lenne a dolgozatokban.
Lehuppanok Summer mellé, megilletődöttségemben köszönni is elfelejtek.
Kicsit elszomorodom, hogy mi a feladat. Gondoltam azért ennél érdekesebb dologról tanulunk az viszont nagyon tetszik, hogy nem csak jegyzetelni kell, mert attól óra végére mindig úgy fájt a kezem, hogy mozgatni is alig bírtam. Remélem azért az új tanárnő lassabban fog diktálni, mint Binns professzor, mert nem szeretek csúnyán írni ha nem muszáj, de sietségben nem lehet szépen.
Elkapok egy lexikont és szépen elkezdem átnézni. Mennyi érdekes név van a világon, hihetetlen. Kis ideig azokat nézegetem aztán kapcsolok, hogy nekem itt most dolgom van. Majd óra után elkérem az egyiket és akkor este nyugodtan lesz időm átnézni, biztos kölcsönadja nekem a tanárnő. Remélem szereti ha kérdeznek tőle és nem harap nagyon. Rá mosolygok a tanerőre ahogy megtalálom a nevem és elkezdek körmölni.
" Fergus vagy Feargus..." - Huu mennyivel menőbb a-val, ezen meglepődök. " ...egy nagyon népszerű skót és welszi név. A modern formája a Feargus az eredeti Fergus a már-már elfeledett ősi-ír nyelven íródott." És ennyi. Átlapozok még egy könyvet, ahol megint nem sok információt találok, de egy kis kiegészítést hozzá tudok tenni.
" Sir Fergus Arthur király egyik lovagja volt, aki tanácsadója volt a kerekasztalnál." De jó, még belőlem is lehet lovag. Tetszik ez a gondolat, hogy egy lovag a nevemet viseli. Vagyis én az övét, hiszen előbb élt. Kicsit elkezd izzadni a tenyerem, mert körbenézve látom, hogy a többiek már egy csomót körmöltek én meg itt vagyok egy nyúlfarknyi firkával. Idegesen nézek a padtársamra, de rám se ránt, ő is csak gépel.

Olyan jó elnézni a sok okos fiatalt, amint belemerülnek a feladatba - körbesétálok, és ha valahol szükség van rám, besegítek, bár azért látom, nem szorulnak sokan a segítségemre. Nem lesz itt semmi probléma, főleg, ahogy az elkészített névtáblákra pillantok. A kreativitás fontos tulajdonság, és sokan nincsenek híján a jelenlévők közül. Alig várom, hogy beszámoljak Kippnek minden tapasztalatomról, vagy hogy írjak volt mentoraimnak, akik féltek attól, hogy az összes ötletem, ahogy ők fogalmaztak: 'értelmetlen és felesleges'. Hogy lenne valami értelmetlen és felesleges, ami gondolkodásra késztet, problémát old meg, és közben segít felfedezni saját képességeinket?
Az első néhány lépés egy kedves arcú hollóhátas lányhoz vezet, aki egy édes kis hollót pingált a neve mellé. Rebecca Bennet, a betűk tanúsága szerint, névkeresés szempontjából nagyon ideális.
 - Nagyon cuki a holló. - jegyzem meg kicsit közelebb hajolva - És látom, jól halad, nem is zavarom tovább.
Kíváncsi leszek a soraira, elvégre legalább annyit lehetne beszélni a nevéről, amennyit az enyémről, ha egyszer tényleg belemelegednék, de nem akarom lerohanni őket, ennek köszönhető ez a tanulságos, de pihentető feladat is ezen az órán.
Lássuk csak: ennek a hugrabugos kislánynak hihetetlenül kidolgozott névtábla jelzi a jól felkészültségét. Álmélkodva állok meg mellette, még egy mosoly kíséretében el is kérem, hogy izgatottan megszemléljem.
  - Csak nem tengwar? Kisasszony, plusz tíz pont a Hugrabugnak a szellemességért, és remélem, később lesz alkalmunk elbeszélgetni az olvasmányairól. Kiváló, tényleg követendő példa!
A mellette ülőre is felfigyelek, ő szép színes névtáblát készített, aminek a szélén az egyik virág szomorúan elmosódott - de ettől az összkép még elragadó, és ötletes.
   - Ms. Clark, az ön munkája öt ponttal gazdagítja a házukat, és én a helyében elgondolkoznék egy művészeti jellegű képzésben, ahol kiteljesedhet. Egyébként vegyen nyugodtan sütit, és megnyugtatom, nem késett el.
Mosolyogva haladok tovább, megszemlélve még jó néhány diák munkáit, az óra pedig lassan telik. Szinte vallásos hevülettel figyelem, ahogy lapozgatják a régi oldalakat, talán felismerve benne saját magukat.. Nekem is épp ilyen csodálatos érzés volt rájönnöm, hogy tulajdonképpen miért is tanuljuk a történelmet. Habár már akkor is tudtam, Binns kiváló szaktudása nem elhanyagolható tény, az ember mégis szereti közel érezni magához az őseit, hiszen ettől válnak a múlt eseményei jelenné és valósággá.
Odaérek az egyik későn érkező, de még nem késő hollóhátas fiúhoz, aki elfogadta a süteményt már először is, és most az egyik társával dolgoznak. Mintha kicsit tanácstalan lenne, bár bevallom, az ő nevét a listáról kell majd megnéznem, mert elfelejthette elhozni a névtábláját. Sebaj, nem volt kötelező, valahol kicsit a saját feledékenységem ellen is akartam dolgozni vele, de hát annyi baj legyen.

Amikor lejár az idő, amit egy aranyos, csipogó hangot kiadó óra jelez az asztalomon, egy széles mosollyal magamhoz intem a pergameneket, és kis halomba rendezem őket. Szerencsére senki sem késett el, így nem kell pontot levonnom: mondtam az igazgatónőnek, hogy nem kell majd ilyen csúnya eszközökhöz folyamodnunk, elvégre a drákói szigor sosem vezet jóra, még magánál Drakónnál sem. Már az ókori Athén varázslói is gyakran voltak kénytelenek valamely módon ellenszegülni a törvényeinek, de szerintem sem célravezető minden kihágást egyből halálbüntetéssel honorálni...
Nem mintha itt erről lenne szó, a jelenlévők bebizonyították rátermettségüket. Mindenkit megkínálok sütivel, aztán neki is ülök az értékelésnek - bár van köztük olyan, ahol azért megállásra késztet egy kicsit vagy a hossz, vagy a külalak. Hmm, erről még el kell beszélgetnünk a jövőben, elvégre az íráskép egy személy lenyomata.. bár így kissé érdekes, hogy az én, privátban használt, általában felfedezésekkor előkerülő betűim, anyám szavaival élve olyanok, mintha egy macska végrángásai. De vissza a lapokhoz.
  - Köszönöm a munkájukat, és gratulálok, önök egytől egyik büszkék lehetnek magukra, elvégre ma nemcsak elsajátították a keresés alapjait, hanem saját magukról is megtudtak valamit. A házi feladatuk pedig következő órára elhozni a kedvenc könyvüket, legyen az varázstalan vagy varázslók világához tartozó, és hogy mihez kezdünk vele, majd akkor elárulom. Kifelé menet nyugodtan vegyenek süteményt, a pontozást pedig hamarosan láthatják, ahogy kijavítom a munkáikat! Viszontlátásra!

---

A pontozás a következő:

Hollóhát: +10 pont órán való megjelenésért, +20 pont határidőn belüli reagért
Résztvevő diákok: Rebecca Bennet, Fergus O'Brian
Hugrabug: +10 pont órán való megjelenésért, +20 pont határidőn belüli reagért, +10 pont órán tanúsított kiváló eredményért
Résztvevő diákok: Merel Everfen, Madison Clark
Köszönöm szépen a munkájukat! :3