Roxfort RPG

Hideg és esős napra ébredtünk, de ez sem tántorított el attól, hogy ellátogassak Roxmortsba, a Pixie Könyvesboltba. Szükségem van pár új könyvre és amúgy is régen voltam már ott.
      Reggeli után feljöttem a klubhelyiségbe beszélgettem a lányokkal aztán felmentem a szobába készülődni. Előkotortam a ládám mélyéről a táskámat, az esernyőmet és a pénztárcámat. Nem tudom miért viszek magammal táskát, a tárcám igazán elférne a kabátom zsebében is, Londonban egyáltalán nem hordok táskát nem nekem való az, nem értem azokat a lányokat akiknek mindig tele van a táskájuk mindenféle csecsebecsével, nekem maximum négy dolog szokott benne lenni, a tárcám, egy könyv, a noteszom és egy golyóstoll nekem ezek a legfontosabbak. Lassan elindultam Roxmorts felé, óriási vidámság árasztott el amikor beértem a városba, imádok itt lenni, el sem tudok képzelni jobb várost Roxomortsnál. Benéztem gyorsan a Mézesfalásba, most épp csak a kedvenceimet vettem meg a több pénzemet inkább a könyvekre hagyom, most azokra van leginkább szükségem.
     Beértem a könyvesboltba és megcsapott az a fantasztikus illat ami minden könyvesboltba meg van, imádom ezt az illatot. Az egyik polcnál megláttam egy ismerős arcot, Kathie Godly-t, nem vagyok biztos benne, hogy ez a teljes neve, Rúnatanra járunk együtt elég kedves csaj. Mivel nem láttam mellette senkit ezért oda mentem hozzá beszélgetni.
- Szia! Miriam Deccor vagyok - nyújtom felé a jobb kezemet. - Zavarok? - teszem fel neki a kérdést

 Már tegnap este elhatároztam, hogy elmegyek a könyvesboltba. Olyan olvasmányra vágyok, amit nem kell majd visszaszolgáltatni Madam Cvikkernek a könyvtárba, amit elteszek a ládámba, és bármikor előkaphatom, akár évek múlva is. Kicsit lelombozott, hogy esik az eső, de ez sem tántorított el reggel attól, hogy elinduljak Pixie boltjába. Olyan hamar igyekeztem végezni a reggelivel, hogy a körülöttem ülők tágra nyílt szemekkel pislogtak rám, látva hogy szinte rágás nélkül tűnnek el a falatok a számban.
  A gyors reggeli után felrohanok a hálókörletembe, felhúzom a gumicsizmámat, kabátomat, felkapom a tárcámat rejtő hátizsákomat és az esernyőmet, és már szinte futok is ki a kastélyból, egyenesen a könyvesboltba. Amint belépek az ajtón ismerős melegség árad szét bennem, és szinte gondolkodás nélkül indulok a kedvenc témám könyveit rejtő polcok felé. Nem tudom, mit keresek, egyszerűen csak egymás után végigfutom a címeket, és az érdekesebbnek ígérkező köteteket leemelem a polcról, és beleolvasok.
 Végre egy különösen érdekes darabra bukkanok, így percekig csak állok a polc előtt. Már éppen elhatároztam, hogy leülök az egyik fotelbe, és elkezdem olvasni a könyvet, amikor mellém lép egy lány. Elsőre nem veszem észre, de amikor megszólít, muszáj kiszakadnom a könyv világából, és felé fordulni. Azonnal rájövök, hogy ő is a Roxfortban tanul, és hogy Ő is jár Rúnaismeretre.
- Szia – válaszolok kissé bizonytalanul, hiszen korábban nem igazán volt alkalmam beszélgetni vele – Kathie Godly, de ha gondolod, szólíts nyugodtan Kath-nek. És nem zavarsz   – zárom le a válaszomat egy barátságosnak szánt, bátortalan mosollyal.

Levettem a polcról egy érdekesnek tűnő könyvet és elkezdtem olvasni. A bevezető alapján nem találtam valami érdekesnek úgyhogy inkább vissza tettem közben az eső elkezdett még jobban esni. Nem bántam meg, hogy hoztam magammal táskát, igaz, hogy elég kicsi mérete van de azért egy-két könyv mégis belefér.
     Azt hiszem megvárom a könyvtárban, hogy elálljon az eső mert én az az ember vagyok aki még esernyő alatt is képes teljesen elázni. Magam sem tudom, hogy hogyan.
Kinéztem egy pár könyvet amit elég érdekesnek nézett ki és egyenként elkezdtem levenni őket a polcról őket, hogy elolvassam mindegyiknek a bevezetőjét. Az olvasást Kathie válasza szakította félbe:
- Szia! Kathie Godly, de ha gondolod, szólíts nyugodtan Kath-nek. És nem zavarsz.
Nem gondoltam volna, hogy pont én fogok oda menni valaha is valakihez, de ha barátokat akarok szerezni akkor muszáj lesz.
- Rendben, akkor így foglak - próbálok barátságosan mosolyogni nehogy ő is egy beképzelt lánynak tartson. - Te is nyugodtan szólíthatsz Mirinek, azt jobban szeretem.
Próbálom kitalálni, hogy melyik könyv van a kezében de nem igazán sikerül, pedig nagyon ismerős a borítója.
- Milyen könyvet olvasol? Annyira ismerős a borítója!

Nem igazán számítottam rá, hogy Miri komolyan szeretne beszélgetésbe elegyedni. Viszont az is feltűnt, hogy nagyjából ugyan olyan nehezére esik még ismeretlen embereket megszólítani, mint nekem. Ez némileg megnyugtatott, így kicsit bátrabban folytatom a beszélgetést, válazolva Miri újabb kérdésére
- Az egy elbűvölő ember-t Lockhartttól. - Mutatom fel a könyvet - Tudom, hogy mióta kiderült a felejtés átok dolog, nem igazán népszerűek Lockhart könyvei - igyekszem válaszolni Miri fel sem tett kérdésére, ami mintha ott bujkált volna a szemében - de történetnek jó, nem igaz? - Kicsit butának érzem magam, és inkább elhallgatok, úgyhogy néhány pillanatra kellemetlen csönd telepszik körénk. Közben igyekszem felidézni, hogy mit hallottam még Lockhartról az elmúlt két év során. És rájövök, hogy jobban szeretném, ha megmaradna számomra egy fiktív szereplőként, aki tiszteletreméltó, és tehetséges varázsló...
 Miközben ezen gondolkodom, ismét végigmérem Mirit, és feltűnik a könyv a kezében. Néhány perccel korábban az én kezemben is megfordult az a könyv, és felébred bennem a könyvmoly, aki nagyon szeret a kezében megfordult könyvekről beszélni.
- Mi a véleményed arról a könyvről? - bökök fejemmel a keze felé, és közben már pörögnek is a könyvvel kapcsolatos gondolatok az agyamban. -  Én érdekesnek találtam a bevezető alapján - teszem hozzá gyorsan, inkább reflexből, mint bármiféle céllal.

                                                         Kathie S. Godly
Soha nem mentem még oda egy idegenhez sem beszélgetni, vagyis hát Kath nem teljesen idegen de azért még nem is barát, így egyáltalán nem tudom eldönteni, hogy tényleg nem zavarok-e neki.
- Az egy elbűvölő ember-t Lockhartttól. Tudom, hogy mióta kiderült a felejtés átok dolog, nem igazán népszerűek Lockhart könyvei de történetnek jó, nem igaz?
Kezdek megnyugodni, azt hiszem nem zavarok neki mert ha zavarnák, akkor nem tenne fel kérdéseket, sőt még rám sem nézne.
- Hát én a "felejtés átok dolog" előtt sem szerettem a könyveit és a szememben akkor sem voltak valami népszerűek, de azért biztos van köztük egy-két jó.
Nem igazán szeretem Gilderoy Lockhart könyveit, vagyis a könyvekkel még nincs is annyira nagy bajom csak magát a költőt utálom.
  A nagy csendet Kath következő kérdése törte fel:
- Mi a véleményed arról a könyvről? Én érdekesnek találtam a bevezető alapján - bökött a fejével a könyv felé.
Ez is egy Lockhart könyv szóval nem csodálom, hogy nem igazán tetszik. Ez a könyv is ugyan úgy mint a többi, arról szól, hogy milyen bátor és erős.
- Hát nem is tudom, túlságosan Lockhartos - nevetek - itt is csak magát dicsőíti. Amúgy melyik a kedvenc könyved?

Hallva, hogy Miri még reagál a kérdéseimre, nagyon meglepődöm. Sikerült normális beszélgetést kezdeni valakivel, akit még nem igazán ismertem, csak látásból. Magamban megveregetem a vállamat ezért a teljesítményért, majd válaszolok Miri kérdésére a kedvenc könyvemről.
– Hát… - kezdek bele, hogy jelezzem, szeretném folytatni a beszélgetést. Közben végigpörgetem a fejemen olvasmányaim listáját. Hamar rájövök, hogy hiába kutatom a kedvenc könyvemet – Az igazat megvallva nem igazán van kedvenc könyvem. Mindent megszeretek, amit olvasok, és mindegyik könyvet más miatt, úgyhogy nem tudom összehasonlítani őket – felelem végül, szinte egy szuszra. Aztán rájövök, hogy valószínűleg kicsit hadartam, és igyekszem Miri tekintetéből kifürkészni, hogy értette-e, amit mondtam. Mivel megértést vélek felfedezni a szemében, kicsit megnyugszom, és lassabban folytatom:
- Ne haragudj, nagyon lelkes tudok lenni, ha könyvekről van szó, és néha elszalad velem a ló – igyekszem kicsit javítani az előbbi benyomáson, amit Mirire tehettem – Leginkább egyébként a történelmen alapuló történeteket és a romantikus regényeket szeretem. Neked mi a kedvenc könyved? Milyen könyveket szeretsz olvasni? – érdeklődöm őszintén.

                                                        Kathie S. Godly          
Kath válaszára várva elkezdek egy kicsit körülnézni a mellettem lévő polcon, szükségem van pár új könyvre, lehet Kath is tud ajánlani egy-két jót.
– Hát… Az igazat megvallva nem igazán van kedvenc könyvem. Mindent megszeretek, amit olvasok, és mindegyik könyvet más miatt, úgyhogy nem tudom összehasonlítani őket - elmosolyodtam a válaszára.
Egy kicsit elhadarta a választ, de így is megértettem. Én is szoktam néha-néha hadarni, de ez csak akkor van ha izgulok vagy ha zavarban vagyok.
– Ne haragudj, nagyon lelkes tudok lenni, ha könyvekről van szó, és néha elszalad velem a ló - kér tőlem egy gyors bocsánatot és folytatja is tovább. - Leginkább egyébként a történelmen alapuló történeteket és a romantikus regényeket szeretem. Neked mi a kedvenc könyved? Milyen könyveket szeretsz olvasni?
Számítottam erre a kérdésre, nem igazán tudok én sem kedvenc könyvet mondani.
– Abszolút kedvenc könyvem nekem sincsen, én inkább a fantasztikus könyveket szeretem, a romantikus könyvek nem nekem valóak - gyorsan válaszolok a kérdésére és leveszek egy könyvet a polcról. - Leülünk? - mutatok két üres fotelre. -  Úgy kényelmesebb beszélgetni.


   Azt hiszem el kérem majd Kath-től a Rónatan jegyzeteit mert nekem sikerült lemaradnom az első óra elejéről és nem is igazán figyeltem utána sem, pedig nem mondhatnám, hogy annyira megy az a tantárgy.
- Melyik a kedvenc órád? - teszem fel neki a kérdést. - A Rúnatan, hogy megy? Ide tudnád nekem adni később a jegyzeteidet, lekéstem az első óra elejéről.                                                

 Most már teljesen hivatalos: Sikerült normális beszélgetésbe elegyedni Mirivel. A hadarásom miatti barátságos mosoly eloszlatja maradék feszélyezettségemet is.  Mikor felajánlja, hogy üljünk le, nekem is már épp azon jár az agyam, hogy ezt valahogy felhozzam. Ezúttal gyorsabb volt nálam.  A kezemben tartott könyv még mindig nyitva van. Gyorsan megjegyzem ahol tartottam, és becsukom a könyvet. Ez nagy haladás nálam. Jelzi, hogy teljesen a másikra koncentrálok.
 Ekkor tűnik csak fel, hogy Miri még keresgél a könyvek között. Ez kicsit elbizonytalanít, hogy leüljünk-e, mert nem szeretném, ha miattam maradna olvasmány nélkül. Azután látom, hogy elfordul a polctól. Amikor pedig az iskoláról, és különösen a Rúnatanról, kezd beszélni, úgy határozok, hogy nem lesz gond, ha leülünk. És csak remélem, hogy nem veszi észre: kicsit zavarba jöttem az első rúnatan óra említésétől. Visszaidézem, hogy amíg a pennám nagyjából az óra felénél leesett egyáltalán nem figyeltem, és nem is jegyzeteltem. És újra eszembe jut, mennyire jól jönne az a felrúnázott, önműködő penna. A Miri által mutatott fotelek felé indulok, és közben válaszolok, szép sorban.
– Szerintem is jó ötlet leülni – kezdem a válaszadást. – Ami pedig a rúna tant illeti… - folytatom, és igyekszem azzal leplezni a zavartságomat, hogy ekkor helyezkedünk el a fotelekben – az a helyzet, hogy az óra felét én is elálmodoztam, úgyhogy arról nekem sincs jegyzetem. – mondom bűnbánó tekintettel. – A kedvenc tárgyam az átváltozástan.  Nagyon érdekel, hogy hogyan tudok egy tárgyat valami mássá varázsolni. És az animágia kérdése is foglalkoztat, bár úgy hallottam nagyon nehéz. Te melyik tárgyat szereted? – zárom le mondókámat őszinte érdeklődéssel pillantva a mellettem, de azért a fotelen felém fordulva elhelyezkedő Mirire.

                                                               Kathie S.Godly
Nem bántam  meg, hogy ma ide jöttem Kathie-hez. Azt hiszem a mai nap folyamán sikerült  egy új barátot szereznem. Követem Kath-et a fotelek felé és leülök mellé. Türelmesen várom Kath válaszát s közben gyorsan felcsatolom a hajamat.
– Ami pedig a rúna tant illeti… az a helyzet, hogy az óra felét én is elálmodoztam, úgyhogy arról nekem sincs jegyzetem. A kedvenc tárgyam az átváltozástan.  Nagyon érdekel, hogy hogyan tudok egy tárgyat valami mássá varázsolni. És az animágia kérdése is foglalkoztat, bár úgy hallottam nagyon nehéz. Te melyik tárgyat szereted?
Nos Kath sem jegyzetelt az óra elején, de nem baj, majd elkérem valakitől, amúgy sem akarok most is a tanulásra gondolni, ide kikapcsolódni és barátkozni jöttem ami sikerült is.
– Á értem, nem baj, majd elkérem mástól - mosolygok megértően hiszen én sem figyeltem az  óra elején, inkább rajzolgattam egy kicsit. - Az átváltozástan nagyon érdekes tantárgy, én is szeretem és engem is nagyon, nagyon érdekel az animágia - fűzök egy apró megjegyzést a válaszához és próbálok egy rövid választ adni a kérdésére. -  Az én kedvenc tantárgyam a sötét varázslatok kivédése - gyorsan válaszolok és máris gondolkozok a következő kérdésemen. - Van sok barátod már itt a Roxfortban?

Egyre felszabadultabban mosolygok Mirire, akit kezdek barátomnak tekinteni, és felcsillan a szemem, amikor meghallom, hogy őt is érdekli az animágia. A sötét varázslatok kivédése, bár nekem nem a kedvenc tárgyam, és akadt az elmúlt években egy-egy területével problémám, szerintem is érdekes.
Őszintén szólva, hálás vagyok Mirinek, hogy lezárta a tanulással kapcsolatos témát. Úgy érzem ugyanis, hogy így túl hamar kifogytunk a témából. Kapva a kérdésén, rögtön témát váltok én is, és örömmel válaszolok a kérdésére.
 – Nem, nincs sok barátom. –felelek őszintén – De nekem így a legjobb. – Nem tudom, hogy többre is kíváncsi-e, úgyhogy egyelőre nem mondok többet. A kérdés viszont elküldte a gondolataimat egy utazásra az emlékeimben és az önismeretemben. Az összes barátom eszembe jutott, és felidéztem olyan embereket is, akikkel végül nem kerültem barátságba, pedig akár azok is lehettünk volna.
Nem tudom milyen kifejezés ülhetett ki az arcomra, de hamar észlelem, hogy kezd kellemetlenné válni a kettőnk közötti csend, ami kizökkent merengésemből.
– Te hogy vagy vele? – dobom vissza a kérdést, egyrészt kíváncsiságból, másrészt hogy kis időt nyerjek teljesen rendezni a gondolataimat.

                                                           Kathie S. Godly
Levettem gyorsan a kabátomat és tovább figyeltem Kath-re. Azt vettem észre, hogy még egy kicsit zavarban van, de ezzel én is ugyanígy vagyok.
 – Nem, nincs sok barátom. De nekem így a legjobb - gyorsan válaszol és folytatja is a beszélgetést. Te hogy vagy vele? - számítottam erre a kérdésre és már tudtam is, hogy mit fogok válaszolni.
– Nekem sincsen még olyan sok barátom, bár én azért szeretném ha lennének. Nagyon szeretek egyedül lenni, de azért mégis jó ha van egy pár ember az életemben akikre számíthatok.
Londonban nagyon sok barátom volt és még mindig jóba vagyok párral, de azért mégis csak kell a Roxfortba is egy pár barát és eddig nem valami jól sikerül a barátkozás, Kath az első ember akihez oda mentem beszélgetni.
– Melyik a kedvenc helyed itt Roxmortsban? - teszem fel neki a kérdést és közben ki veszem a pénztárcámat a kabátomból.
Nem tudom mennyi közös témánk van Kath-el, szeretnék minél többet megtudni róla.
– Van háziállatod?- teszem fel neki ezt az őrült kérdést. Nem igazán vagyok abban biztos, hogy tényleg a háziállatokról akarok beszélni.

Szerencsére elég időm van eloszlatni a zavaromat, és az is  megnyugtat kicsit, hogy Miri is érezhetően bizonytalan még. Bár felteszi a kérdést a háziállatokról, de valahogy olyan érzésem támad, hogy nem biztos, hogy tényleg akar-e erről beszélni. Níéhány pllanatig nem válaszolok, és igyekszem megfigyelni újdonsült barátnőmet, hátha rájövök, igazából mire kiváncsi. Sajnos egyáltalán nem sikerül biztosan megállapítanom, úgyhogy néhány pillanattal később lélekben vállat vonva válaszolok, bár a bizonytalanság miatt kicsit bővebben, mint máskor tenném. 
- Igen, van háziállatom. Egy gyönyörű macskabaglyom, Uld.    - miközben válaszolok folyamatosan figyelem Miri reakcióit - A családunk nagyon állatbarát. Én pedig különösen is szeretem az állatokat - Ezt mondva bátorítóan rámosolygok - Te szereted az állatokat?  - igyekszem lassanként terelgetni a beszélgetést, hátha ki tudom találni, hogy mi az amiről Miri valóban szeretne beszélgetni. Közben pedig konstatálom magamban, hogy én mindenre kiváncsi vagyok amit Miri mesél. Igen, valóban barátomként gondolok rá, pedig még alig beszélgettünk. Ha van Isten akkor ezért most nagyon hálás vagyok neki.

                                                              Kathie S. Godly
Amikor elindultam Roxmortsba még elképzelni sem tudtam, hogy ilyen jó napom lesz, azt hiszem ezt a napot még a rám váró sok házi feladat sem tudja elrontani. Kath válaszára várva egy kicsit elkalandoztak a gondolataim, ha Kathhel jól össze barátkozunk és közel lakik Londonhoz akkor ellátogathatna majd a nyáron hozzánk, ha van kedve. Na mindegy is, ez még elég messze van és én nem igazán szeretek a jövőbe gondolkodni.
- Igen, van háziállatom. Egy gyönyörű macskabaglyom, Uld. A családunk nagyon állatbarát. Én pedig különösen is szeretem az állatokat. Te szereted az állatokat? - kérdezte Kath mosolyogva.
Próbálok magamba egy kevésbé durva választ adni a kérdésre, de nem az az ember vagyok aki oda van az állatokért, sok olyan állat amit én is szeretek.
- Nos, én nemigazán vagyok jóba az állatokkal - próbálok viccesen fogalmazni remélve, hogy így leplezni tudom az egyes állatok iránt érzett utálatomat - legalábbis nem mindegyikkel. A macska féléket és a kutya féléket igazán szeretem, na meg a madarakat, de az egerek iránt óriási utálatot érzek és félek is tőlük és lehet, hogy most kiröhögsz, de a vakondoktól is félek és hidd el, hogy szörnyű jószágok!
Most már olyan kérdést teszek fel Kath-nek ami sokkal jobban érdekel mint az állatok.
- Te hol élsz? - kérdezem tőle egy kicsit csendesen.

Úgy érzem, Miri kicsit félve válaszolt azállatokkal kapcsolatos kérdésemre, úgyhogy inkább nem erőltetem a témát. Nem ráz meg különösebben, hogy nem rajong az állatokért, találkoztam már olyannal, aki nem osztotta róluk alkotott véleményemet. Újabb kérdésére kis fáziskéséssel válaszolok, mert közben még a családon és az állatainkon jár az eszem. Közben valahogy egy nyári napon Miri is megjelenik nálunk a fejemben. Tulajdonképpen szívesen meghívnám őt szünidőben hozzánk... Pár másodpercben érthetően megfogalmazom magamban a gondolataimat.
-Liverpoolban lakunk - válaszolok, aztán mesélek kicsit az otthonomról, hiszen ez is segít kicsit visszatérni a könyvesboltba, a beszélgetéshez - Szerencsére nem a belvárosban, ott kicsit zsúfolt lenne. A város legeslegszélén lakunk, úgyhogy közel van hozzánk az erdő, bármikor mászkálhatunk egyet a természetben. - ezen a ponton úgy döntök, hogy csak akkor mesélek tovább, ha Miri kíváncsi még valamire. És mivel és is kíváncsi vagyok, barátságos mosollyal én is kérdezek - Te hol laksz? Milyen helyen?- És mostmár minden erőmmel azon vagyok, hogy ne kalandozzon el a figyelmem beszélgetés közben, és remélem, hogy Mirit ez nem zavarta vagy sértette meg eddig. Nem sokat beszélgettünk, de én már nem szeretném, ha valamivel megbántanám újdonsült barátnőmet.

                                                         Kathie S. Godly
Remélem Kath-ben nem fogalmazódik meg irántam semmiféle gonosz gondolat, mert lehet amit az állatokról mondtam az egy kicsit durva volt, de nekem az őszinteség igen is fontos egy barátságban .
- Liverpoolban lakunk. Szerencsére nem a belvárosban, ott kicsit zsúfolt lenne. A város legeslegszélén lakunk, úgyhogy közel van hozzánk az erdő, bármikor mászkálhatunk egyet a természetben. Te hol laksz? Milyen helyen?
Liverpool egy gyönyörű szép város, legalábbis a képeken nagyon szép. Ez a város is  azok közzé a városok közé tartozik ahová mindenképpen elszeretnék jutni, egyszerűen gyönyörű az a város, legalábbis a képeken.
- Én London belvárosában lakom, őrülten zsúfolt helyen - forgatom meg a szemem. - Már egy kicsit elegem is van a belvárosból, szívesebben laknák én is erdő mellett ahol te. Sok időt töltök a parkokban, de azért az mégsem olyan mint egy erdő, imádom a természetet. Liverpool szép város? Sok helyen voltam már, de ott még nem és nagyon szeretnék oda is eljutni, a képeken gyönyörű szép. - mondom kíváncsi szemekkel, mindent meg akarok tudni Liverpoolról.
Ha már elkezdtünk a magánéletéről beszélgetni, akkor úgy döntöttem, hogy áttérek egy nekem kevésbé élvezhető témára.
- Van testvéred?

Kicsit meglep Miri lelkesedése annak hallatán, hogy Liverpoolban lakom, de nem kellemetlen, hanem jóleső meglepettség ez.  És hallva, hogy szeretne eljutni Liverpoolba érlelődik bennem a terv, hogy meghívjam magamhoz barátnőmet.
Ahogy meghallom, hogy Londonban lakik majdnem olyan izgatott leszek, mint Miri az én lakhelyem esetében. Nem sokszor jártam Londonban, akkor is csak az Abszol úton, de nagyon szeretném látni a várost. Kezd megfogalmazódni bennem a vágy, hogy én is ellátogassak egyszer Mirihez, amikor alkalom adódik.
-Nem sokszor voltam Londonban - reagálok előszőr a lakhelyére. -  De szerintem gyönyörű város. Olyan kár, hogy még nem volt lehetőségem mindent megnézni ott. - Egy mosollyal zárom mondnandómnak ezt a részét, aztán válaszolok Miri kérdésére - 3 testvérem is van. És nagyon szeretem őket. A bátyám Mat, a nővérem Sarah és a kisöcsém pedig Josh. Sajnos már csak ketten lakunk otthon. Matt és Sarah már elköltöztek otthonról. - Ezen a ponton erőt veszek magamon, és nem beszélek  tovább a családomról. -Neked vannak testvéreid? - dobom vissza a kérdést, őszinte érdeklődéssel. Kicsit remélem, hogy megérti milyen jó dolog, hogyha az embernek vannak testvérei. Várom a válaszát.

                                                         Kathie S. Godly
- Nem sokszor voltam Londonban.  De szerintem gyönyörű város. Olyan kár, hogy még nem volt lehetőségem mindent megnézni ott - mosollyal zárja a válaszát. - Három testvérem is van. És nagyon szeretem őket. A bátyám Mat, a nővérem Sarah és a kisöcsém pedig Josh. Sajnos már csak ketten lakunk otthon. Matt és Sarah már elköltöztek otthonról. Neked vannak testvéreid? - kérdezi tőlem őszinte érdeklődéssel.
Pár percig csak hallgatok, próbálom összeszedni az minden erőmet hiszen nekem nem könnyű erről a témáról beszélni. De mivel én hoztam fel ezt a témát ezért csak magamnak köszönhetem, hogy újra sikerült egy kicsit elgyengülnöm. Már hét éve, hogy Theo meghalt, de nekem és anyának is még mindig olyan mintha csak tegnap történt volna. Nem tudom, hogy mikor jön el az az idő amikor már nem lesz egy hatalmas gombóc a torkomban amikor meghallom a nevét. Veszek egy mély levegőt és gyorsan válaszolok Kath kérdésére.
-  Volt testvérem, de sajnos hét évvel ezelőtt elvesztettük őt - próbálok minél erősebbnek látszani, utálom ha gyengének látnak az emberek.
Lehet egy kicsit elhadartam a választ, de féltem, hogyha lassan mondom akkor elsírom magam, szóval így sokkal jobb.
- Ha van kedved, akkor nyáron eljöhetnél nálunk egy pár napra, anya majd haza vinne - téma elterelésnek meghívom nálunk Kath-et.

Gratulálok Kath, ez szép volt. Mirit halgatva egy szóval: Ledermedtem. Nagyon váratlanul ért, amit Miri mondott a testvéréről, és azt se tudom hirtelen, hogy mire gondoljak, mit mondjak, és egyáltalán hogy reagáljak.. Második reakciókét pedig kedvem lett vola a falba verni a fejem, amiért emlékeztettem erre. Hogy lehetek ilyen tapintatlan? Szeretnék elsüllyedni itt helyben.
- Nagyon sajnálom - hebegem, és még szeretnék mondani valamit, aztán úgy döntök, hogy ezt a témát inkább nem folytatom tovább, és inkább Miri egyértelműen tématerelő mondatára reagálok, miközben igyekszem jelezni, hogy ha szeretne még a testvéréről beszélni, én szívesen meghallgatom, de semmiképpen nem szeretném erőltetni a dolgot. - Nagyon örülnék, ha meglátogathatnálak Londonban - mondom kissé félszegen mosolyogva - És természetesen én is szívesen látlak Liverpoolban nálunk a szünidő alatt. - Teszem hozzá, és ezzel el is fogy amit hirtelen mondani tudok, és csend telepszik közénk. Ahogy lassan kezd kellemetlenné válni a hallgatás, kétségbe esetten kutatok valami olyan téma után, ami nem kapcsolatos a családhoz, viszont nem is túl általános. Megkönnyebbülten mondom ki azonnal, amint megfogalmazódik bennem a kérdés.
- Az olvasáson kívül- pillantok jelentőségteljesen a nála lévő könyvekre - mivel szoktad még a szabadidődet tölteni? - Remélem, hogy ezzel sikerül kicsit kevésbé kellemetlen vizekre vinnem a beszélgetést.

                                                           Kathie S. Godly
Remélem Kath nem érzi magát azért felelősnek mert nekem sikerült egy kicsit a testéremre gondolom, ez csakis az én hibám. Én hoztam fel ezt a témát.
- Nagyon sajnálom! Nagyon örülnék, ha meglátogathatnálak Londonban. - mondja mosolyogva - És természetesen én is szívesen látlak Liverpoolban nálunk a szünidő alatt. Az olvasáson kívül, mivel szoktad még a szabadidődet tölteni?
Örülök, hogy Kath szívesen eljön nálunk, jót tesz majd nekem is és anyának is ha nem csak ketten vagyunk az óriási házunkban és annak is örülök, hogy ő is meghívott. Bár egy kicsit félek, hogy, hogyan fogja magát érezni Kath nálunk. Ő biztos a kedves, barátságos környezethez van szokva, és mi nagyon nem agyunk ilyenek. Amióta a testvérem meghalt anya és köztem is meghalt a kapcsolat, alig beszélünk és anya néha a fájdalmait az italba temeti bele.
- Semmi baj, már túl vagyok rajta valamilyen szinten. Nem gyászolhatok én sem örökké - egy kis mosollyal lezárom a család témát és folytatom a válaszomat. - Örülök, hogy eljössz majd és én is szívesen megyek. Mint már tudod nagyon kíváncsi vagyok Liverpoolra. Hát mikor mit csinálok, focizok, sétálgatok, zenét hallgatok, de focizni leginkább csak Londonban szoktam mert itt a Roxfortban nem sok olyan ember van aki szívesen focizna velem. Itt a legtöbb diákot a kviddics érdekli.
Újra csend telepszik körénk, amit most én török fel a kérdésemmel.
- Te miket szoktál csinálni? - nem hiszem, hogy ez a kérdés olyan váratlanul érte őt. - Gondolom sok időt vagy otthon a családoddal, de ha ez nem így van akkor nyugodtan javíts ki!  - nevetem el magam.

Kicsit megnyugszom látva, hogy nem zaklattam fel nagyon Mirit (mármint a helyzethez képest) Ennek ellenére még mindíg kellemetlenü érzem magam a kialakult szituáció miatt. Reménykedem, hogy jó a meglátásom, miszerint legjobb, ha nem erőltetem a témát, és a lehető legkevesebbet beszélgetünk a családról. Persze ez nem könnyű, mert engem minden a testvéreimhez köt valamilyen módon.
Kedvelt időtöltéseit hallva pedig újabb közös pontokat találok, hiszen én is szeretek zenélni. Ezt gyorsan meg is osztom vele
- A zenét én is szeretem. A nagymamám megtanított zongorázni, és emiatt (legalábbis részben) nagyon muzikális lettem. - reagálok mosolyogva, majd folytatom - A barátaimmal mi is sokat fociztunk Liverpoolban. De Roxfortban sajnos nem igazán van erre alkalmas hely. Mármint egy rendes focimeccshez. Passzolgatni egy-kettőt azt viszont, ha gondolod... - kicsit elakadok, de reméélem Miri megértette mit akarok mondani. - A kviddicset te nem szereted - kérdezek rá - vagy csak jobban tetszik a foci? Én csak azért ismerem, - kezdem mesélni, részben azért, hogy Mirinek legyen ideje végiggondolni a választ -  mert a bátyám és a nővérem odavoltak érte a Roxfortos éveik alatt. Képzelheted - nevetem el magam, lehet a könyvesboltban megengedettnél kicsit hangosabban - a világkupát szinte élő rádióközvetítésben hallgattam végig tőlük. Egyébként nyaranta sokat kirándulunk a testvéreimmel. - zárom le a mondandómat, mert úgy érzem, megint kicsit túl sokat beszéltem.

                                                             Kathie S. Godly

Kath válaszára várva elkezdem piszkálni a táskám fülét, magam sem értem mi ez a furcsa szokás nállam és bármennyire is szeretnék, nem tudok leszokni róla. Közben bámulok kifelé az ablakon és az eső zuhogását hallgatom. Kath hangjára egy kicsit megijedek, fogalmam sincsen, hogy miért, nagyon aranyos hangja van, ellentétben az enyémmel. Nekem inkább mély és mogorva hangom van, de ez ellen nincs mit tenni.
-  A zenét én is szeretem. A nagymamám megtanított zongorázni, és emiatt (legalábbis részben) nagyon muzikális lettem. A barátaimmal mi is sokat fociztunk Liverpoolban. De Roxfortban sajnos nem igazán van erre alkalmas hely. Mármint egy rendes focimeccshez. Passzolgatni egy-kettőt azt viszont, ha gondolod... A kviddicset te nem szereted vagy csak jobban tetszik a foci? Én csak azért ismerem, mert a bátyám és a nővérem odavoltak érte a Roxfortos éveik alatt. Képzelheted a világkupát szinte élő rádióközvetítésben hallgattam végig tőlük. Egyébként nyaranta sokat kirándulunk a testvéreimmel - örömmel hallom, hogy Kath is tud zongorázni és annak is nagyon örülök, hogy a focit is szereti.
Egyre kíváncsibb vagyok Kath életére ezért úgy döntök, hogy kérdezgetek még róla.
- Melyik a kedvenc zongora darabod? - kérdezem tőle kíváncsi szemekkel. Öt éven keresztül zongoráztam és sok híresebb darabot is játszottam, így lehet, hogy azokat a darabokat is ismerem amiket ő is szeret. - Annak örülök, hogy te is szeretsz focizni, majd kimehetünk játszani a Roxfort környékére. Szeretem én a kviddicset is, most igazán elkezdett érdekelni, de azért a focinál nem szeretem jobban- válaszolok a kérdésére és elnevetem magam azon amit a testvéreiről és a kviddicsről mondott. - A mi családunk nem igazán szereti a kviddicset, vagyis anya nem, apa meg nem tudom, hogy szereti-e. Mesélj még! Milyen nagycsaládban élni?- teszem fel neki a kérdést, mert látom, hogy nem mer sokat beszélni a családjáról, gondolom nem szeretne untatni vele, de ez engem egyáltalán nem untat.

Megnyugodva állapítom meg, hogy lassan elszáll a család téma okozta, kissé kellemetlen légkör. Boldogan hallgatom, hogy Miri is szeret zongorázni, és jól esik az érdeklődése a kedvenc darabjaim iránt.
- A kedvencem Beethoventől a Holdfényszonáta, de játszani sajnos még csak az első tételét kezdtem el tanulgatni - felelek, nem is figyelve rá, hogy mellőzzem a zenei szakkifejezéseket. És úgy látom barátnőmön is, hogy érti amit beszélek, úgyhogy nem is aggódom emiatt. - És a Für Elise-t is nagyon szeretem játszani. - kicsit elgondolkodom, hogy van-e még olyan darab, amit különösen szeretek, de mivel nem találok inkább elkezdem más irányba vinni a beszélgetést. - Te miket szeretsz játszani? - teszem fel a kérdést, hogy én is megismerjem kicsit Miri zenei izlését.
 A focival kapcsolatban is örömmel látom, hogy Miri értette mire gondoltam, és egy beleegyező bólintás-mosoly párossal jelzem felé, hogy tetszik a javaslata.
 Kicsit megijedek, mikor visszatér a családomhoz, de őszinte érdeklődést látva az arcán nem ütöm el a témát.
- Hát...- kezdek bele- Az biztos, hogy soha nem unatkozik az ember. - mosolygok rá - A nővéremtől és a bátyámtól sokmindent megtanultam. Amikor kirándulni voltunk, mindig megmutattak például egy rakat növényt, és állatot. A nővérem ezen kívül az egyik legbizalmasabb barátnőm is. Az öcsémnek pedig mintha egyféle anyapótlék lennék - nevetem el magam - Amikor otthon vagyok, minden este megkér, hogy olvassak fel neki valami mesét. És anya pedig sokszor befog a ház körül segíteni. - itt eltűnődőm egy kicsit - Nem mintha zavarna. Nagyon szívesen segítek. Főleg a főzésnél. Szeretem látni a többiek arcát, amikor megkostolják a munkánk eredményét. - Elhalgatok. Szeretném megkérdezni, hogy ők az anyukájával hogy élnek, de úgy döntök, hogy megvárom, amíg magától mesél róla. Nem szeretném megint felkavarni a fájó emlékeit.
- Neked milyen volt ide kerülni a Roxfortba? - teszek fel végül egy másik kérdést, ami érdekel. Azután, hogy ne lógjon a kérdés annyira a levegőben, hozzátesze egy mondatot magamról- Nekem az első pár hétben nagyon hiányzott a családom, és egyedül éreztem magam, pedig egyébként minden nagyon izgalmas volt számomra.

                                                                Kathie S. Godly

  Gondolataim már a nyári napokon járnak. Egy meleg estén kávéval a kezemben kint ülnék a teraszon és némán nézném a sok virágot ami a kertünkben terem. Anya hangja már a fülembe cseng, soha nem gondoltam volna, hogy így fog hiányozni.
  - A kedvencem Beethoventől a Holdfényszonáta, de játszani sajnos még csak az első tételét kezdtem el tanulgatni. És a Für Elise-t is nagyon szeretem játszani. Te miket szeretsz játszani?
Elmosolyodtam Kath válaszára, nekem is a Holdfény szonáta a kedvencem. Úgy látszik ebben közös az ízlésünk.
  - A Holdfényszonátát én is szeretem, sőt. A Beethoven és a Mendelssohn darabokat szeretem leginkább.
Mosolyodom el és elkezdem halkan dúdolni Mendelssohntól a Lieder ohne Worte-t.
  - Hát.... Az biztos, hogy soha nem unatkozik az ember.  A nővéremtől és a bátyámtól sok mindent megtanultam. Amikor kirándulni voltunk, mindig megmutattak például egy rakat növényt, és állatot. A nővérem ezen kívül az egyik legbizalmasabb barátnőm is. Az öcsémnek pedig mintha egyféle anyapótlék lennék. Amikor otthon vagyok, minden este megkér, hogy olvassak fel neki valami mesét. És anya pedig sokszor befog a ház körül segíteni. Nem mintha zavarna. Nagyon szívesen segítek. Főleg a főzésnél. Szeretem látni a többiek arcát, amikor megkóstolják a munkánk eredményét  - mosolyogva hallgatom Kath-et, szép is a nagy család, de azért én mégsem tudnám elképzelni magam három testvérrel. Túlságosan irigy vagyok.
  - Az én családom nem ilyen. Vagyis nem nevezném egész családnak. Apa és anya elvált, én meg anyámmal élek. Nem mondanám, hogy olyan jó mindig, kell egy gyereknek apa is, nem csak anya és így, hogy száz kilométerrel messzebb lakik nálam nem igazán érzem a törődését, de szerencsére nyáron sok időt töltünk együtt - örülök, hogy tudok egy kicsit mesélni valakinek a családomról.
Kath másik kérdése egy kicsit váratlanul ér, de természetesen mosolyogva válaszolok neki.
  - Hát nekem az első hetekben semmiféle képen nem hiányzott a családom, sőt örültem, hogy egy kicsit megszabadulhattam anyámtól. Nehezen illeszkedtem be, nehéz volt barátokra találni. Bár barátokat most is nehezen szerzek - nevetem el magam. - De amúgy nagyon élveztem.

Végre eljutottunk oda, hogy már nem kellenek kérdések a beszélgetéshez. Fellelkesít, hogy ő is azokat a zenéket szereti, amiket én is. Elgondolkozom, hogy mi eddig miért nem beszéltünk többet? Ez mostantól biztos hogy nem így lesz.
 Kicsit elszomorít, hogy Miri mögött nem áll olyan stabil, megbízható család, mint mögöttem. Amikor eljön hozzánk elérem valahogy, hogy nálunk úgy érezze magát, mint ha a családhoz tartozna.
 Mellbe vág az is, hogy van olyan, aki örül neki, hogy kicsit távolabb került a családjától... Nem nagyon tudtam elképzelni, hogy ilyen lehetséges. Szegény barátnőm... Igyekszem ezt az érzést elrejteni az arcomról, mert úgy érzem, Miri nem örülne neki. A kérdésemre adott válasza többi részében viszont magamra ismerek, a nevetése pedig rám is átragad.
- Ismerős - mesélem neki nevetve - Én nagyjából úgy éreztem magam, mint egy óvodás a gimnazisták között. Nagyon sokminden teljesen új volt itt nekem, ezért lefoglalt hogy behozzam a lemaradásomat. 2 hónapba telt, mire minden Hugrás évfolyamtársamnak tudtam a nevét, és nagyjából a háztársaimat is megismertem. Ezek ellenére nagy kaland volt az egész első év. Már amennyire akkor az lehetett - teszem hozzá, mert eszembe jutottak annak az évnek a nehézségei a Roxfortban.

                                                      Kathie S. Godly

    Kíváncsi vagyok arra, hogy Kath hogyan zongorázik, ha nyáron eljön nálunk akkor biztos, hogy meghallgatom és ha lesz kedve akkor még egy négykezest is megtanulhatunk együtt. Kár, hogy itt a Roxfortban nincsen zongora, kéne ide is egy olyan amilyen az apa villájában van és akkor biztos, hogy nem volna olyan nap amikor unatkoznék. De egy kisebb zongorával is beérem.
   A nagycsaládokban a gyerekek mindig olyan kedvesek, aranyosak és egyáltalán nem irigyek, ellentétben az egykékkel. Amikor Kath-et megláttam a polcoknál, sugárzott róla a kedvesség, nem tudom, hogy ő milyen véleménnyel volt rólam kinézetem alapján.  A válaszomra Kath is elneveti magát aztán válaszol.
  - Ismerős. Én nagyjából úgy éreztem magam, mint egy óvodás a gimnazisták között. Nagyon sok minden teljesen új volt itt nekem, ezért lefoglalt hogy behozzam a lemaradásomat. 2 hónapba telt, mire minden Hugrás évfolyamtársamnak tudtam a nevét, és nagyjából a háztársaimat is megismertem. Ezek ellenére nagy kaland volt az egész első év. Már amennyire akkor az lehetett.
Mosolygok Kath válaszára, nekem is nagyon izgalmas volt az első évem.
  - De te legalább tudod az összes Hugrásnak a nevét, én nem tudom minden Hollóhátasnak - nevetek. - Ki a kedvenc tanárod itt a Roxfortban? - teszem fel neki a kérdést aztán még egyet. - Hol szoktál a legtöbb időt tölteni? - úgy döntöttem most több kérdést nem teszek fel neki, megvárom, hogy válaszoljon aztán majd kérdezgetem tovább.

Miri kérdései nemegészen érnek váratlanul. De azért kicsit gondolkodnom kell, különösen azon, hogy ki a kedvenc tanárom. Végigőörgetem a fejemben az órákat, és tanárokat, aztán őszintén válaszolok
- Quinton prof. Ő az egyetlen tanárom itt eddig, akin úgy érzem, hogy nagyon komolyan érdeklik a diákok gondolatai. Más tanárnál ritkán van lehetőségünk a saját ötleteinket kimondani, vagy a véleményünket megfogalmazni.. Az időm nagy részét én a könyvtárban vagy a klubbhelyiségben töltöm. Bár amikor jó idő van kint is le szoktam ülni. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy vagy tanulok, vagy olvasok. -elnevetem magam, mert én is érzem, hogy ezt kicsit talán még felesleges is volt hozzá tenni, de biztosra akarok menni, hogy érti miről beszélek. - Te hol szoktál lenni? -  Mosolyogva visszadobom a másik kérdést is, mert én is kiváncsi vagyok- Neked ki a kedvenc tanárod? - Miközben várok a válaszára a fejemben megjelennek a roxforti tavasz képei. Valami hihetetlenül gyönyörű! Mindig emlékeztet, hogy miért szeretem annyira a tavaszt. Bár, tulajdonképpen az ősz vetekszik vele. Annyira a fejembe tolakszik a téma, hogy muszáj megkérdeznem Mirit - Neked melyik a kedvenc évszakod?  - közben pedig reménykedek, hogy nem veszi nagyon rosszul ki magát a hirtelen témaváltás.

   Elkezdem fonni a hajamat, bár amit most csinálok az nem is fonásra hasonlít, inkább  valami göbözésre. Mostanában valahogy mindent megteszek, hogy tönkretegyem a hajamat, magam sem tudom, hogy miért. Már a nyáron tervezgettem, hogy levágom, de nem igazán volt időm fodrászhoz menni, én pedig nem szerettem volna belenyírni a hajamba, túlságosan ügyetlen vagyok hozzá és apa se nagyon örülne neki ha csak úgy bejelenteném, hogy lenyírtam a hajamat, anyának meg mindegy. Felőle kopaszon is járkálhatnék
  - Quinton prof. Ő az egyetlen tanárom itt eddig, akin úgy érzem, hogy nagyon komolyan érdeklik a diákok gondolatai. Más tanárnál ritkán van lehetőségünk a saját ötleteinket kimondani, vagy a véleményünket megfogalmazni.. Az időm nagy részét én a könyvtárban vagy a klubhelyiségben töltöm. Bár amikor jó idő van kint is le szoktam ülni. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy vagy tanulok, vagy olvasok. Te hol szoktál lenni? Neked ki a kedvenc tanárod?
Amikor Kath elneveti magát, én is elmosolyodom egy kicsit. A szabadidőm valamennyi részét én is a  könyvtárban töltöm, még egyszer sem láttam ott Kath-et, de az is lehet, hogy csak nem vettem észre, elég figyelmetlen vagyok.
  - Leginkább én is a könyvtárban ücsörgök, hétvégente pedig lejövök ide a Roxmortsba. - válaszolok mosolyogva.
A következő kérdése nem igazán ér váratlanul ezért egyből válaszolok is neki nagyon boldogan, azt hiszem egy kicsit túl boldogan.
  - Mr. Quintont én is kedvelem, így nekem is ő a kedvenc tanárom, na meg Mr. Fawcett.
  - Neked melyik a kedvenc évszakod? - egy kicsit váratlanul ér ez a kérdés, de természetesen ezt is mosolyogva fogadom.
Egy kicsit furán érzem magam. Szerintem még nem volt olyan napot ahol ennyit mosolyogtam volna, látszik, hogy jó a társaság, de persze azért is mosolygok ennyit, hogy ne tűnjek nagyon bunkónak.
- Kedvenc évszakom az ősz és a nyár. Neked? - dobom vissza a kérdést, aztán terelem a témát. - Volt már rövid hajad? - nevetem el magam, lehet, hogy ez egy kissé hülye kérdés, de muszáj volt megkérdeznem.

 Tehát a kedvenc tanárunk is ugyan az. Véglegesen "beleszeretek" Miribe most, hogy ezt is tudom. Van olyan, ami nem közös bennünk?
 Azon pedig elgondolkodom, hogy ha ő is a könyvtárban szokott ücsörögni, akkor miért nem találkoztunk még. Nem kell sokat gondolkoznom a válaszon: Részemről minden bizonnyal annyiore belemerültem az éppen kezemben lévő könyvbe, hogy az is csak bajosan tűnt volna fel, ha robbantanak mellettem.
Miri mosolygott hirtelen jött témaváltásomon, de azért látszott rajta, hogy meglepődött. Éppen ezért , a visszadobott kérdésre adott válaszomba beleszövök valami bocsánatkérésfélét is, hogy tudja, éreztem hogy kicsit nagyon hirtelen jött a kérdés. A végeredmény kicsit furán hangozhat.
- Én az őszt, és a tavaszt szeretem. Nyáron a nagy melegben elég hamar rosszul leszek, télen pedig minden olyan sivár. Ne haragudj a hirtelen kérdésért, azt hiszem megihletett hogy eszemmbe jutott a "roxforti tavasz". - ezt mondva, mivel érzékelem hogy Miri szeretne témát váltani, a felvetett kérdésre  koncentrálok. Rövid haj. Máig nemértem, hogy a szüleim miért nem engedik, hogy megint rövid hajam legyen. Kényelmesebb, és nincs vele annyi macera. Ezt a gondolatot igyekszem Mirinek is átadni.
- Mielőtt iskolába mentem, rövid hajam volt.- kezdem a választ - Azóta a szüleim sajnos nem engedik. Pedig annyival kényelmesebb úgy nem? Ráadásul jóval kevesebb vele a macera reggelente. Te hogy vagy ezzel?- mondom tovább mosolyogva, és őszinte érdeklődéssel figyelve barátnőm reakcióit.

 
   Egy kicsit furcsán érzem magam, hogy a hajakról kell beszélgetnünk, de ezt nem érzékeltetem Kathhel, de én hoztam fel ezt a témát. Nem sok mindent tudok a hajakról meg a lányos dolgokról, annyi amit százszázalékosan tudok, hogy engem jelen pillanatban nagyon idegesít a hosszú haj.
   - Én az őszt, és a tavaszt szeretem. Nyáron a nagy melegben elég hamar rosszul leszek, télen pedig minden olyan sivár. Ne haragudj a hirtelen kérdésért, azt hiszem megihletett hogy eszembe jutott a "roxforti tavasz" - erre csak egy mosollyal válaszolok, hogy tudja nem haragszom a hirtelen témaváltásért csak egy kicsit váratlanul ért.
Azt vettem észre, hogy Kathhel elég sok minden közös bennünk, mindketten szeretjük az őszt és mindkettőnknek Mr. Quinton az egyik kedvenc tanárja. Nem igazán volt még olyan barátom akivel ennyire egyformák lennénk.
   - Mielőtt iskolába mentem, rövid hajam volt. Azóta a szüleim sajnos nem engedik. Pedig annyival kényelmesebb úgy nem? Ráadásul jóval kevesebb vele a macera reggelente. Te hogy vagy ezzel?
  Úgy látszik én egy kicsit szerencsésebb vagyok a haj témával kapcsolatban. Anya megengedi, hogy levágjam, apának meg nem igazán kötném az orrára, nem érdekel, hogy mit szól hozzá, ő sem kérte ki sok velem kapcsolatos dologba a véleményemet, pedig lehet akkor már nem itt tartanánk.
   - Nekem még nem volt rövid hajam, de azon gondolkodom, hogy épp itt az ideje, hogy kipróbáljam milyen - mosolyodom el. - Neked milyen rövid volt? Nem sajnáltad levágni?

Kicsit érzékelem Mirin, hogy igazából nem nnyira akart ő a frizurákról beszélgetni, de azért röviden válaszolok a kérdésére, miközben keresek egy másik témát, ami talán izgalmasabb.
- Egészen rövid volt a hajam, és egyáltalán nem sajnáltam levágni. - mondom határozottan - Sajnos olylan hajam van, hogy nagyon nehezen lehet vele bármit kezdeni, úgyhogy kifejezetten örültem, hogy nincs annyi gond vele. - zárom le ezt a témát. - Ne lepődj meg, ez most furcsa kérdés lesz - vezetem föl a témaötletemet -  Te hogy szeretsz leginkább utazni?  - kérdezem, majd rögtön hozzáteszem az én válaszomat, érzékelve a néhány pillanatnyi meglepett csendet. Legalább kis időt adok Mirinek, hogy válaszolni tudjon. - Én az autót nagyon nem szeretem. A vonat viszont nagyon igzalmas.  Miközben a válszra várok, véletlenül a bolt falán lógó órára pillantok, és meglepődök, hogy már lassan egy órája beszélgetünk. Úgy tűnt, mintha csak pár perce ültünk volna le. Ilyen az, ha jó társasága van az embernek. Úgy repül az idő... Ezekre a gondolatokra szélesen elmosolyodom, és hálásan nézek Mirire.

  - Ne lepődj meg, ez most furcsa kérdés lesz - el nevetem magam, nem szoktunk előre szólni amikor témákat váltunk, de nem baj, hogy most szólt. - Te hogy szeretsz leginkább utazni? Én az autót nagyon nem szeretem. A vonat viszont nagyon izgalmas.
   Most nem kell sokat gondolkodnom, mivel boszorkány vagyok így egyértelmű, hogy repülni szeretek a legjobban.
  - Én az autót nagyon szeretem, de legjobban repülni szeretek, de a motorozás is közel áll hozzám, bár nem igazán van olyan utazás forma amit nem szeretek és amit nem próbáltam még ki.
  

   Miközben valami érdekes kérdésen gondolkodom, a tekintetem az ablakra vándorol és elnevetem magam az embereken akik az esőbe össze-vissza futkosnak. Nagyon jót szoktam nevetni az olyan embereken akik látják, hogy esős idő van de mégis elindulnak és még esernyőt sem visznek magukkal, aztán amikor eláznak mindenkit leszidnak meg össze vissza káromkodnak, pedig az ő hibájuk az egész.
  - Nézd már szerencsétleneket!  - mutatok az ablak felé nevetve - Nem értem, hogy lehetnek ilyenek, reggel is esett az eső és mégis esernyő nélkül indultak el, most meg csodálkoznak, hogy eláznak.

Miri szavainak hatására kinézek az ablakon. Bevallom, eddig semmi mást nem vettem észre Mirin és a könyveken kívül. Mikor látom a kinti járókelők mérgelődését az eső miatt vegyes érzelmek kerítenek hatalmukba. Egyrészt nevethetnékem támad, mert, mint Miri is mondta: reggel óta esik az eső, mégsem jutott eszébe egyiküknek sem, hogy felkészüljön ellene, ha mással nem, akkor esernyővel. Másrészt igazából nem is izgat annyira, ami odakint történik. Nem az én dolgom megítélni, hogy mit miért csinálnak, vagy mit kellene csinálnia a többi embernek.
 Ahogy egy ideig ezen merengek az ablakon kinézve, a szemem sarkából már észreveszem, hogy Miri feszeng a csend miatt, ami a megjegyzését követte. Már készülnék a véleményemet finoman és félreérthetetlenül megfogalmazva kimondani, amikor észreveszem, hogy bár az eső nem állt még el, de kisütött a nap, és éppen a könyvesbolt ablakából egy gyönyörű szivárvány látható Roxmorts fölött. Elgondolkodom, hogy viszonylag macerás varázslattal ilyen tüneményt előállítani, a természetben viszont olyan egyszerűnek tűnik a létrejötte.
- Látod a szivárványt? - mondom Mirinek,  továbbra is a szivárványt csodálva. - Olyan gyönyörű. Elképelni sem tudok ennél szebbet! Nem gondood hogy valami fantasztikus, amire a természet képes? - fordulok végül Miri felé, jelezve, hogy figyelek a válaszára.