Roxfort RPG

Mély lélegzet, semmi komoly, csak egy mély lélegzet. Elveszik innen a lábam elől ezt a félnótás őrültet, és már most látom és hallom az érveket. Nem fogják az Azkabanba zárni, mert azt a nyamvadt szimbólumot látja. Még csak nem is oda viszik átmeneti megfigyelésre, hátha csak szimulál, hanem mindjárt a Mungóba. Belerúgok egy farönkbe. Ilyenkor teljesen feleslegesnek érzem a munkámat, ez kinek büntetés? Az áldozata családjának biztos nem lesz nyugvása ettől. Ilyenkor utálom, hogy nem nézhetek bele az elméjükbe. Azonnal kiderülne, hogy csak szimulál vagy sem.

A még mellettem álló kollégám felé fordulok. Csak ketten maradtunk a többiek már rég szétszéledtek. Nem is értem, hogy miért rendeltek ki egyetlen félnótás őrülthez négy aurort. Vicc ez az egész, én mondom. Ráadásul egy hétig. Egy hétig kellett itt lennünk, mire mindenki ideért, és sikerült el is kapnunk személyi sérülés nélkül.

De legalább egy előnye volt ennek az egésznek. Jó messziről elkerültem Channingot. Azok után, amit az étteremben tett, remélem, soha többé nem látom. Merlinre, hogy lehet valaki ennyire pökhendi, karótnyelt és arrogáns. Nem is tudom, hogy miért fordult meg egyáltalán a fejemben, hogy mi ketten talán jó párost alkothatnánk.
- Mr. Cobham, volna kedve meginni egy italt. Tudok egy jó helyet itt a skót varázsló negyedben.
Lényegében meg sem várom a válaszát, lépek néhány lépést, majd visszafordulok. Nem vagyok benne biztos, hogy ő tudja, hol van. Kérdőn nézek rá, aztán rájövök, hogy teljesen mindegy velem jön-e vagy sem, mert én megyek, és ott mindig talál az ember egy partnert, akivel ihat.
Pár pillanattal később már lépek is be a pub ajtaján a társammal együtt. Azonnal a söntéshez megyek, és rendelek két lángnyelv whiskeyt.
- Magának is megfelel?
Leveszem a zakóm, és a szék támlájára terítem. Még mindig idegesít ez az egész eset, és biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó. Mikor megkapjuk az italunkat, a poharam emelem felé, hogy koccinthassunk. Egy húzásra megiszom az enyémet, és mivel ez édes kevésnek bizonyul, kérek azonnal még egy kört.
- Nem örülök neki, hogy ezek a gyáva férgek ilyen könnyen megússzák. Magának mi erről a véleménye?
Megkapom a második kört, de ezt már nem hörpintem le olyan hirtelen. Inkább elkezdek játszani a pohárral az asztalon. Jobb lesz röviden összefoglalnom a véleményem, ha az enyémre rákérdez, mert órákat tudnék róla mesélni. És a legrosszabb az, hogy tudom, tényleg készül valami. Érzem a zsigereimben, ahogy a második mágusháború alatt is éreztem. De ez akkor sem igazságos az áldozatokkal vagy családjaikkal szemben. Mégis lehörpintem a második pohárral is, ami nem jó. Még vissza kell érnünk Londonba, hogy megírjuk a jelentésünket. Pont ezért nem is időzhetünk itt sokat, már ezzel is nagy kockázatot vállaltunk mind a ketten.

Parancsot teljesíteni és nem kérdezni. Ez az elv dominál sok esetben ebben a világban, amennyiben valaki rendfenntartással foglalatoskodik, csakhogy egy auror nem egy parancs teljesítő gép, amibe bedobáljuk az akaratunk papírokra írva, majd megcsinálja. Persze van rend és függelem, másképp nem is lehetne, de önálló tevékenység, gondolkodás, nyomozás, találékonyság mind-mind szükséges a munkához és ha valaki így teljesít, az az önkényességre is komoly hajlamokkal bír. Egy egyszerű katona teszi amit kell, a különleges képzettségűvel viszont már nehezebb... ahogy velünk, aurorokkal is. Most is elvégeztük a feladatunkat pontosan, precízen, hiszen a varázsvilág biztonsága ezt követeli meg, de joggal merül fel a kérdés, hogy jó szájízzel tettük ezt? Nem, közel sem mondhatom magam teljesen elégedettnek és ez a többi arcra is rá volt írva, ahogy távoztak, míg Mr. Rowle és én az utolsó munkákat is elvégeztük. Kollégám arca kissé kifürkészhetetlen, de mintha szája sarkában ott gyülekezne egy-egy apró rándulásban a keserűség. Meg tudom érteni. - Remek ötlet Mr. Rowle. - bólintok szavaira. - És akkor mutassa kérem az utat. - teszem még hozzá, hiszen ilyen vonatkozásban kevésbé ismerem a környéket, legutóbb erre háborús viszonyok között jártam és heveny utcai csatározások közepette nem épp erre figyeltem... bár nem látszik rajtam, de kollégám felvetését megkönnyebbüléssel fogadtam, mert be kell vallanom, de most nagyon is el tudom majd viselni egy-két pohár alkohol társaságát. Így hát követem Mr. Rowle-t az általa kigondolt helyre, ami nincs is oly messze innen. - Természetesen. - bólintok, hiszen egyetemi éveim első félévének nagy démona volt az ital és különösen ez... de azóta megtanultam kezelni a dolgot, fogalmazzunk úgy, kulturáltan inni. Kigombolom a fekete, fehér hajszálcsíkokkal "hálózott" zakóm, de nem veszem még le, talán majd később. Most elég ennyi, meg az, hogy meglazítsam bordó nyakkendőm kicsit, na meg a fekete ing felső gombjának kioldása. Aztán érkezik az ital, elveszem a poharam s készségesen emelem koccintásra, hogy aztán az enyém is "gallér mögött" kössön ki. Mert ugye mije van a fának? Levele. Kikérem én is a másodikat, de ezt már lassan fogom iszogatni, ezért kérek bele némi jeget is. - Nos, ha félretesszük a polkorrektséget, kétség kívül a számból vette ki a szót. - adom meg válaszom, hiszen teljes mértékben osztom a véleményét. Nem azért fogdossa össze az ember az ilyen alakokat, hogy aztán ne álljanak a Wizengamot elé... meglehetősen demoralizáló dolog ez. - És az csak ront a helyzeten, hogy a Próféta cikkezett erről, ezzel kezükbe adva a kibúvót. - gondolokodom kicsit el a poharamat fixírozva, majd ismét Kean szemeibe nézek. - Az ön véleménye mi, ha szabad kérdeznem? - számhoz emelem a poharam és kortyolok egyet. Közben pedig átfut az agyamon, hogy ez a beszélgetés a későbbiekben még okozhat gondokat, azonban kollégám nem épp olyannak ismerem, akivel ezeket a dolgokat ne beszélhetném meg. A kollegialitás és a bajtársiasság oda vezet, hogy Kean-ben valamelyest jobban meg tudok bízni és tudatában vagyok annak is, hogy ha információkat akarna tőlem, akkor nem nyílt rákérdezéssel kezdene. Ilyet csak az amatőrök művelnek, ellenben egy olyan profi különleges auror, mint a velem iszogató, nem épp így akarna "belső kihallgatást" rendezni. Így hát kevésbé tartok a témától, de azért úgy vagyok mint a macska: egyik mancs előre puhán, hogy ha kell, máris vissza lehessen húzni. A kép egyébként is mindig árnyalt, nehéz morális erkölcsi kinyilatkoztatásokat tenni és talán fölösleges is... az idő mindig dönt.

Nem akartam ennyire belemenni egy olyan helyzet elemzésébe, amiről tényleg órákat tudnék mesélni, de ha már így rákérdeztek, akkor nem rejtem véka alá a dolgokat.
- A Prófétának mázlija van, hogy Vitrol még mindig ott van. Az ő neve viszi az újságot, és csak ezért osztják meg az információkat velük. Kéne már egy hivatalos és pártatlan lap is, ha már hiteles információkhoz akarunk jutni. Ez a jelképekkel való látomás talán csak átverés, és így akarják lebuktatni a halálfalókat.
Nem véletlenül hazudok akkorát, hogy kidől a fal. Nem tudtam megállni, hogy ne nézzek körbe kicsit gondolatban, mikor bejöttünk, és akkor nem is találtam semmi érdekeset, de most, hogy bejött néhány friss hús már van valami. Nem akarom elhinni, hogy van ennyire értetlen férfi. Ne menj nyilvános helyre, mert elkapnak, kész. A csapos felé intek és pennát valamint pergament kérek.
- Az én véleményem, hogy habár ez a babrálás a jelképpel csak álca, azért nagyon is hatásos. Sok halálfaló, ha elég ügyesen szimulál, akkor megúszhatják a büntetést, és a Mungó elmeosztályán kikötni még mindig jobb, mintha az Azkabanba zárnának.
Gyorsan felírom a papírra a mondandóm, és Reginald felé tolom, elég észrevétlenül. Szerencsénk van, hogy az ajtónak háttal ülünk, és a társaság csak egyik tagja az, akit érdemes lenne elkapnunk.


Jelentőségteljesen nézek rá Reginaldra. Igazából a kérdésem nem teljesen kérdés, mert én akkor is elkapom, ha ő nem akarja. Már akkoriban is vadásztam rá, de úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Innentől viszont érdemes úgy tennünk, mintha nem tudnánk a jelenlétéről, és mi sem éppen szolgálatból lógó aurorok lennénk ebben a kocsmában. És még valami. Reginald, ha nincs benne, akkor az adósom lesz, és én szeretem az adósokat. Sohasem tudhatod, hogy mikor jön jól egy információ és a tulajdonosa, akit a zsebedben tarthatsz.
- És mivel fogod tölteni a szabadidődet? Jól tudom, hogy most mész majd nyaralni? - Semmi konkrétum, csak úgy, mintha két barát beszélgetne. – Lehet, hogy nekem is ezt kéne tennem. Tegnap volt egy randim egy nővel, és alig vártam már, hogy vége legyen. Kérdeztem már, hogy te hogy állsz ehhez a témához? Van már esetleg kiszemelted?
Nem baj, hogy az a nő a múlt héten volt, és nem baj, hogy nem teljesen igaz a sztori. Mondjuk, van olyan, ami tényleg az. Talán ez is az oka annak, hogy nem sietek vissza Londonba. Ilyet még nem éreztem, hogy egy nő ennyire vonzzon és taszítson egyszerre.
- Ha visszamentünk Londonba, volna kedved eljönni egy csajozós hétvégére. Szombaton este bevetjük magunkat az éjszakába és onnan megyünk hétfőn reggel dolgozni. Jól hangzik, vagy jól hangzik?
Ez azért is érdekes, mert Londonban nincs lakásom, de a beszélgetés célja szempontjában teljesen érdektelen. Csak azt akarom, hogy elterelődjön rólunk a figyelem, és ez szerintem meglehetősen jól is alakul eddig. Legalábbis a gondolatait látva, nem tervezi, hogy megtámadna minket, vagy elszökne. Rámosolygok a mellettem ülő kollégámra, és rendelek mind a kettőnknek egy-egy kör sört. Ezt már csak amolyan mutogatás céljából, de ennek köszönhetően kénytelenek leszünk hamar lépni. Ha két órán keresztül nem ürül ki a poharunk az már feltűnő.

Pókerarc. Az egyik leghasznosabb mimika a bármilyen mimikai jel mellőzése, amennyiben az embernek teljesen természetesen kell viselkednie olyan helyzetben, ahol az nem lenne indokolt. Kényes párbeszédek vagy egy-egy terepen végzett munka mind megkívánja ezt s most is ehhez folyamodok, ahogy kollégám szavait hallom, hiszen a Minisztériumi Közlöny létezéséről tudomást se vett s ez nem lehet véletlen. Minden elhangzott szónak súlya van a maga módján s gyorsan megértem, hogy ez nem valódi vélemény, hanem elterelés. Ami nem nekem szól, semmi értelme nem lenne... akárhogy is, hamarosan megtudom, hogy miről van szó, mert látom a kis intést, így türelemmel vagyok és szerepemben maradva válaszolok. - Elképzelhető, hogy így van. És tény, hogy nagy név nélkül nehéz lenne boldogulni, de ez mindenben így van manapság. A tekintély meghatározó. - általánosságokat és tartalom nélküli frázisokat húzok elő nem véletlenül. - És ellenőrzött keretek között maradnak ugyan úgy. - teszem hozzá második kijelentéséhez, míg a felém csúsztatott papírra rótt sorokat átfutom feltűnésmentesen, amit a beszéd csak erősít. Biccentésem viszont már nem a mondanivalóbeni egyetértés, hanem a leírtakra vonatkozó gesztus, de a kettő összekötve gyanún felül áll. Biztos vagyok benne, hogy Kean megértette gesztusom, hiszen a szemkontaktust megtartottam s jeleztem vele, hogy benne vagyok. Vérebek lennénk? Bizonyos értelemben igen: megéreztük a vad szagát, nincs menekvés. Nem tartom ezt negatívnak, hiszen nem értelmetlen brutalitásról és pusztításról van szó, hanem egy veszélyes bűnöző előállításáról. Éppen ezért vagyok inkább a törvény vérebe, semmint ölebe... - Igen, kértem szabadságot. Muszáj kicsit kiengedni a gőzt, Franciaország pedig tökéletes lesz erre, Saint Tropez szép hely, neked is ajánlom. - könnyedén rögtönzünk baráti kocsmai csevegést ami azt illeti. - Még nem kérdezted, de ami azt illeti manapság nem kifejezetten foglalkozom a nőkkel. - úgy látszik nem volt rossz húzás, hogy ezt feleltem, mert Kean válasza már ehhez nagyon is jól igazodik a csajozós este felvetéssel. - Ja, asszem rám férne. - azért arra is ügyelek, hogy ne legyen túl fecsegős az egész, mert az is gyanússá válna, eleve elég lakonikus tudok lenni, szóval a rövid válasz indokoltabb. A sört hálás mosollyal fogadom, persze ez is csak idő nyerés, de nem sandítok emberünk felé még véletlenül se, megbízok kollégám képességeiben.Közben pedig pörög az agyam, hogy mi lenne a helyes megoldás... nem kéne nagy feltűnést kelteni, sem lehetőséget adni neki, hogy felfordulást okozzon, csendesen kéne rá lecsapni, amikor el van szigetelve a többiektől. Lassan és feltűnés mentesen megfogom a tollat, majd az elém tolt papírra firkantok pár szót és Kean felé tolom. - Bár hétfőn eléggé mosott rongyok leszünk akkor. - teszem hozzá az előbbi témához közben, hogy mindez ne teljes csendben történjen. A papíron ez áll:

Nyilván megérti Kean a helyzet előnyeit. Ha pedig emberünk sörözik, ez hamar megtörténhet... Jelenlegi ülőhelyemről jó rálátásom van a klozet ajtajára, szóval a pozíciónk előnyös.

Remélem, elég jól halad az elterelés. Azért az elején még túlságosan is olyan témáról beszélgettünk, amiből egy szemfüles ember rájöhetett volna a foglalkozásunkra, de mostanra már sikeresen eltereltük a témát. Egyébként sem azért jöttem, hogy a munkáról beszéljek, hanem pihenni. De hát ilyen az én szerencsém, hogy még pihenés közben is dolgoznom kell.
- Franciaország más részein jártam eddig, de ha ennyire ajánlod, akkor elmegyek majd oda. Sajnos most nem megfelelő az időpont, de talán majd egy kicsit később.
Ami azt illeti időm és lehetőségem is lenne éppen rá, de a családi dolgok miatt jelenleg nem alkalmas. Már az is meglepő, hogy el tudtam szabadulni erre a küldetésre. Janus születésnapi partija legalább két heti felkészüléssel jár. Kiküldeni a meghívót, megrendelni és előkészíteni az ételeket, az ajándékok beszerzése. Bár, mostanában már bármit adok neki, semmi sem jó. Viszont anyu nem tudja egyedül levezényelni az egész ceremóniát, ezért kell segítenem neki. Csak ne kapjanak össze megint, mint ahogy általában, ha találkoznak.
- Talán te jársz jobban. Néhány nő egyszerűen kibírhatatlan.  – Megiszom a kezemben lévő pohár tartalmát és kérek egy újabb kört.  – A jobbak viszont már foglaltak. Nehéz lesz majd párt találni. Főleg mivel én is elváltam már egyszer, ami aranyvéreknél ugye nem megszokott. Csak a halál az, ami elválaszthat.
Bólintok egyet a pincérnek, amikor lerakja elém a poharat. Odanyúlok, de nem emelem az ajkamhoz, csak játszok az ujjammal a szélén.
- Van egy klassz bájitalom. Hétfőn reggel pont ugyanúgy fogsz kinézni, mintha mi sem történt volna.  – Kicsit közelebb hajolok Reginaldhoz, de még így is ügyelek rá, hogy Bob hallhassa.  – A feketepiacon lehet beszerezni, és ott is csak egy embertől érdemes, különben a végén még örök álomra szenderülsz.
Oké, rásegítettem kicsit gondolati úton Bobnál, Reginek pedig felírom a lapra, hogy az információ hamis, nem létezik ilyen bájital. Legalábbis tudomásom szerint nem létezik.
- Amúgy pedig hétfőtől szabadságon leszel, nem? Tehát neked nem annyira számít, hogyan nézel ki, én pedig… Hmm. Majd bevetem a bájitalt, vagy egyszer nézhetek ki szarul, nem?
Elmosolyodom, mert Elsa óta tudom, hogy még ha szarul is néznék ki, az sem akadályozna meg bizonyos embereket a rajongásban. Pedig sohasem értettem, hogy mivel sikerült ezt kiváltanom az emberekből. Részben Janus kisugárzását örököltem, ami nem éppen bizalomgerjesztő. Sóhajtok egyet, majd miközben eltávolodom kollégámtól, újabb szavak kerülnek a papírra.


Ezúttal tényleg a számhoz emelem a poharat, de csak egy kisebb kortyot iszok belőle, viszont annál nagyobbat nyelek. Barátomat hányszor ugrasztottam be ezzel a trükkel. Szegény már nyakig részeg volt, mikor én még mindig jól bírtam, és sohasem értette, hogy miért.
- Egyébként hogy van a család? Nem nyaggatnak már unokáért?
Szerencsére ezt a részét én megúszom egyelőre. Főleg azért, mert messze lakok tőlük, és főleg azért, mert amíg apám él, addig úgysem akarom a fiam a közelébe engedni a családnak. Jobb neki, ha egyelőre nem születik meg, és én vigyázok rá itt magamban. Már csak az hiányzik, hogy meg is pacskoljam a heréimet, de azt azért nem. Viszont teljesen komolyan gondolom a buli részét, ezért jobb lenne minél előbb befejezni a mai napot, hogy holnap este már valamelyik bárban tölthessük el a napot.
- De Reginald, ha megkérhetlek. Ne olyan helyre menjünk, ami tele van muglikkal.
Nem szoktam híresztelni, hogy mennyire nem szeretem őket, és csak a küldetések miatt tudom elviselni a jelenlétüket, de az ilyen helyekről gyorsan menekülök. Ez viszont eléggé leszűkíti a helyek számát, de tudom, hogy még így is megtaláljuk majd a megfelelőt. Az sem érdekel, ha nem egyben sátorozunk le, hanem több klubot is végigjárunk. Azért van az az alkoholmennyiség, ami után már az se érdekel, hogy mugli helyen vagyunk vagy sem, de ezt még annyira se szoktam híresztelni, mint a korábbi felvetésem.
- Van már ötleted, hogy hova mehetnénk?
Ha nincs, az sem gond, sétálgatunk majd az utcán, vagy az Abszol úton és majd alakul úgy, ahogy alakulnia kell.

- Télen is tudom ajánlani, olyankor is kellemesen jó idő van, csak mediterrán vidék. - válaszolok Keannek csevegő hangnemben. Aztán jön a nők témaköre, amihez jelenleg annyira sokat nem tudok hozzátenni. Viszont épp ezért kicsit el is gondolkodom és szomorúan állapítom meg, hogy lassan szerzetesnek is állhatnék. Jó, a háború, majd az azt követő rendcsinálás és intenzív hajtás nem hagyott nagyon kedvet és lehetőséget nekem, még csak eszembe se jutott az egész, de most már kezdem úgy érezni, hogy a dolgok nem épp a legjobb kerékvágásban mennek így.... - Kétségtelen, hogy vannak nehéz természetek, de a nőknél a sárkány inkább válasz a disznóra, amit mi tudunk megtestesíteni. - mosolyodom el, hiszen be kell látni, hogy a párok java része kölcsönösen nem kíván figyelni a másikra, csak elvárásokat támaszt. Mondhatja valaki, hogy kívülről szemlélve marha bölcs vagyok, de a valóság az, hogy zátonyra futott kapcsolatok kis serege juttatott ezekhez az ismeretekhez, szóval nem a levegőbe beszélek. - Vagy lehet, hogy a jobbak inkább visszahúzódóbbak kedves tahó férfitársaink miatt. - vetem fel. - Aztán ezért nehéz rájuk akadni.... viszont azért nem irigyellek, hogy milyen konvencióknak kell, vagy kellene megfelelned, nekem lényegesen könnyebb dolgom van. - mostanra a fecsegés komolyabb beszélgetéssé változott, amit valahol nem is bánok s az is igaz, hogy ennél jobb álca nincs. A komolyság viszont eddig is tartott, nem érdemes nagyon belemerülni, a bulizás témakör oldja az egészet. A bájital kérdéskörre bólintok. - Igazán? - jegyzem meg tömören, majd közelebb hajolok és figyelek, picit lefelé sandítva a feliratra s bólogatásom jele annak, hogy értem, de kívülálló azt hiheti, hogy Kean szavaira helyeslek. - Lehet, de akkor se mosogatórongyként akarom kezdeni, vagy mint egy házimanó kapcája. - nevetem el magam kissé, míg a soraira sandítok s szemvillanással jelzem, hogy vettem az adást. Minden sínen van. Iszok én is, nem olyan mennyiség és ital ez, ami annyira nagyon megártana, pláne, hogy a tudatom már átállt az elkövetkezendőkben végrehajtandó intézkedésre. - Jól vannak köszi, és nem kifejezetten nyaggatnak, a szüleim nem is mindig szeretnek tudomást venni a létezésemről, mert nem az ő álmaikat teljesítettem be.... jó, a húgom azért szeretne már nagynéni lenni lassan, de még ő is odébb van az anyaságtól. - mesélek türelmesen s nem hozom nagyon szóba, hogy a szüleim mugli elképzelései milyenek lettek volna, Kean számára ez a legkevésbé sem érdekes, vagy releváns. - Gondolom ti hadilábon álltok főleg a válás óta... - az előbb maga utalt rá és inkább nem kérdezek, az udvarias diszkréció megőrzése végett. - Hát, egyelőre én csak a mosdóba mennék, aztán majd megbeszéljük. - mosolyodom el annak jeleként, hogy emberünk elindult a megjelölt helyre. Kean pont háttal volt az ajtónak s én látok rá, ezért én indulok meg kimért léptekkel az illemhely felé. Amint eltűnök az ajtó mögött, már a pálca a kezemben s gyanútlanul vizelő emberünk háta mögé kerülök gyors mozdulattal, a pálcát halántékához szorítom, szabad karom pedig a nyakán alakít ki kissé fojtó szorítást, hogy érezze a törődést. - Na barátom, most szépen elteszed és nem ellenkezel. - ha valaki most jönne be, bizonnyal nagyot nézne, de őszintén ez nem tud érdekelni. Bob teszi amit kértem, bár nyilván össze is vizeli magát ennek köszönhetően, de ez kit érdekel? Amint megvan, már hoppanálunk is a sikátorba, ahol Kean reményeim szerint már vár minket. - Kezeidet a két oldalt szét Bob! - adom ki a parancsot neki s ha megteszi, akkor tenyerei csattannak a sikátor falán, ha nem, akkor pedig az arca fog. A pálca továbbra is a tarkóján. - Kean, lennél szíves elvenni a pálcáját?

          Hogy milyen lehet télen a riviéra, nem tudom, és tartom valószínűnek, hogy egy ideig nem is fogom majd megtudni. De nem is ez a lényeg, hiszen máshol már voltam, nem is egy alkalommal. Hogy mennyivel jobb különleges aurornak lenni, azt igazából akkor éreztem csak meg, mikor első külföldi küldetésem alkalmával tapostam idegen ország talaját, és ez az ország nem Írország volt.

          Elnevetem magam a hasonlatán a sárkányról és a disznóról, ugyanakkor egyet is értek vele. Valahol logikus, hogy ha a férfi nem megfelelően bánik a feleségével, akkor abból sárkány lesz, de ez egyet jelent azzal, hogy akkor ő viszont egy disznó, mert nem tudja megbecsülni, amit kapott az élettől a nő személyében. Így belegondolva, talán nem is Elsa hibája volt az az ebéd, de nem értem, akkor miért vett olyan fordulatot. Tényleg nem értem.
          - A konvenciók alatt most az aranyvérűségemre gondolsz?
          Valóban érdekes az, ahogy majd párt akarok választani magamnak. Főleg, mert a családom teljesen más nézeteket vall, mint én. Amíg a körülményekhez képest megférek a muglikkal, amíg a közelükbe nem kell mennem, addig ők teljesen elutasítják őket. És ha tudnák, hogy apám mit művel a ház négy fala között, akkor nem biztos, hogy annyira szörnyűnek találnának, inkább angyalnak.
          - A válásom a közös döntésünk volt a feleségemmel, egyikünk sem akart egy olyan házasságban élni, ahol a felek utálják egymást, és az apám… Nos… ő szerette a feleségem a saját feleségének is tekinteni. Szóval, jobb így mindenképpen. Hogy milyen otthon a helyzet, azt nem ez miatt tudnám nehéznek nevezni, de már rég megmondtam neki, hogy a következő, akit elveszek, a saját választásom lesz, és ha a közelébe megy, akár az esküvőnkön csak, nem állok jót magamért.
          Bár mondhatnám, hogy ez csak üres fenyegetés, de nem. Tudom magamról, hogy képes vagyok olyan dolgokra, mint ő, csak én nem szórakozásból. Mielőtt viszont továbbvihetném a gondolatot, társam feláll mellőlem és elindul a mosdóba. Követem a tekintetemmel, így még éppen elkapom Bobot, amint belép a helyiségbe. Visszafordulok a pulthoz, akkor ideje távozni és… Kínosan elmosolyodom, mikor rájövök, hogy így én állom a cehet. Megpróbálom követni az eseményeket az emlékek alapján, de hamar rájövök, hogy ez így nem elég. Kimegyek a megbeszélt helyre a sikátorba, és várok a felbukkanásukra.

          Ez hamarosan meg is történik, akkor gyorsan odalépek hozzájuk, de majdnem későn, mivel előrántja a pálcáját és egy kábító átkot küld Reginald felé és felém is. A sajátomat könnyedén kivédem, nem a mágia erőssége miatt, hanem nem figyel rendesen, olyan gyorsan próbál meglépni; azonban ha nem lettem volna szemfüles hozzá, hogy meglessem mire is készül, akkor talán sikerül is neki, de így a következő pillanatban tekeredik a csuklója, amiből kiesik a pálca.
          - Parancsolj, így megfelel? – elmosolyodom, majd odadobom hozzá a pálcát. – Bob Brown, ezennel le van tartóztatva, mindenféle ellenállás felesleges. Kollégám elég képzett ahhoz, hogy a szökése gondolatának pillanatában darabokra robbantsa, és még balesetnek is tűntesse fel.
          A bilincs bűbájnak köszönhetően hamar teljesen ártalmatlanná teszem. Késztetést érzek rá, hogy bemossak neki egyet, amiért hivatali emberekre támadott rá, de eltekintek ettől. Kollégámra nézek, majd intek felé.
          - Tiéd a megtiszteltetés, vidd csak.
          Azért én is közel állok, és a hoppanálásuk után közvetlenül én is megyek, de valahogy ez a győzelem keserédes. Majd meglátjuk, hogy mi lesz a továbbiakban; megveregetem Reginald vállát, ahogy a főparancsnokság folyosóján haladunk, szót erre most nem pazarolnék addig, amíg ténylegesen le nem passzoljuk Brownt az illetékeseknek.


Köszönöm szépen a játékot.

Kean-t mindig is remek kollégának tartottam, így lehet az, hogy a félig-meddig elterelésnek szánt beszélgetés is azért meg tud telni mélységgel és tartalommal. Persze, az igazi elterelés a lehető leghitelesebb, mint vívásban a cselvágás: az ellenfélnek el kell hinnie, hogy tényleg meg akarom vágni s csak akkor adhatom be az igazi találatot, ha már a cselvágásra parádot vett. Azonban teljesen jellegtelen dolgokkal is el lehetne ezt játszani, azonban mégis általános kérdésekből kicsit többet tudunk kialakítani, mint a felszín karcolgatása s ez valahogy a munka után nem is esik rosszul. - Talált. - bólintok rövid válaszomat kísérve. Kean aranyvérű háttere és az én mugli arisztokrata felmenőim között vonható némi párhuzam s talán ezért is tudhat magáénak részemről több empátiát. Nekem viszont megvan az a helyzeti előnyöm, hogy a mágusvilág biztos fedezéket jelent, nem véletlen, hogy évekkel ezelőtt ezt választottam. Igaz ez nem jelenti azt, hogy a mugli világtól eltávolodtam, de a varázsvilágban már sokkalta otthonosabban érzem magam. - Azért kellett erő ezt az adott körülmények között véghez vinni. És a dolgok biztos jobb irányba fognak tartani. - kis általános semmitmondás, de kénytelen vagyok így elsimítani a kérdést, mert emberünk mozgásba lendült s így lépnünk kell, amit nem is habozok megtenni. Teszem a rám eső feladatot határozottan, olajozottan s hamarost a megbeszélt helyen vagyunk és folytatnánk is az eljárást, ha nem ütne be némi komplikáció. Bob elkeseredett lépésre ragadtatja magát, bár azt kétségtelenül jól mérte fel, hogy jelen helyzetben hiába a neki szegezett pálcám, élve akarjuk őt előállítani. Gyengeség? Kétségtelen, de a kezünket a törvényesség megköti, viszont nem hagyhatom, hogy meglépjen, és Kean is ezen az állásponton van szerencsére, így össze is tudunk dolgozni. Egy közös akció után még egy rugóra jár az agyunk, könnyen összehangoljuk reflex-szerűen az egészet. A rám irányuló átok célt téveszt, mert kihasználom a közelséget: elengedem a fojtásból, hogy átka elől lebukjak, de ezzel a lendülettel kap is a térdhajlatába egy erős, rövid rúgást, amitől megroggyan és nem tudja pontosan belőni a helyem, Kean átkát pedig már el is kapkodja kétségbeesésében. A pillanata és az esélye elúszott, most már újra kontroll alatt van. Innentől azonban nincs több kesztyűs kéz, mert megpróbált ránk támadni, jogosan esne át durva bánásmódon, ha bepróbálkozna és ezt Kean is jelzi neki. Ezt követően pedig irány a minisztérium. - A megtiszteltetés, meg a jelentés megírása. - mosolyodom el gunyorosan, de nyugodt lehet, semmilyen lódítás nem lesz a szövegemben, szóval az, hogy én kísérem be, nem jelenti, hogy az ő érdemei elsikkadnának. - Viszont a számla felét kérem, nem maradok az adósod. - mondom még a folyosón, majd ha elrendeztük az anyagiakat gyorsan, akkor tényleg átadom magam a munka hívásának.

Én is köszönöm szépen!