Roxfort RPG

(https://i.imgur.com/H5vB8Bk.jpg?1) (https://i.imgur.com/2cQkONO.jpg?1)

Tágas, ám sötét helyiség. Az a pár üszkös gyertya és régi, fakerékből eszkábált csillár korántsem elég az egész terem bevilágításához, s részben ezért is olyan sejtelmes a Foltozott Üst fogadója még nappal is. No meg levegőt sűrűn átszövő dohányfüsttől.
Tom, a kocsma tulaja rendszerint a söntés mögött található; ő maga veszi fel a rendeléseket, és ugyanitt lehet rendezni a szobafoglalást is.
Alkoholtartalmú készítményekkel kiskorúakat természetesen nem szolgálnak ki. Amennyiben sólyomszemű Tom kiskorúnak ítéli meg a félhomályba burkolózó vendégét.

A helyiségen átvágva közelíthető meg az a bizonyos Hátsó udvar, mely voltaképp az Abszol út trükkös kapuját rejti.

(Szobát a Foltozott Üstbe a STAFF-tól lehet kérni!)

Miközben kinyújtózom, és megfürdök a napfényben, mélyen magamba szívom a tavaszi levegőt. Ami már majdnem olyan, mint a nyári, hiszen gyakorlatilag nyár van. Meg is érdemlem ezt a plusz egy hónapot, mert hős vagyok, megmentettem azt a hülye macskát, és még egy halálfalót is elkábítottam- igaz, öt másik emberrel közösen intéztük a fickót. Engem kicsit kevésbé is tört le az egész, mint másokat, mert senki olyan nem halt meg, aki igazán közel állt volna hozzám. Azért így sem volt könnyű, de kifutottam, kirajzoltam és kibeszéltem magamból.
 Megigazítom a farmerdzsekim, azután kihúzom felső zsebemből a hosszú fémizét, amit bedugok a jobb kezem fedő, vastag, koszos, túldedikált gipsz alá, és kiűzöm belőle egy kis időre a viszketést. Amikor elestem az ostrom alatt, valami hülye rálépett, de hiába mentem oda mindenkihez az iskolában még, hogy fáj, mert a haldoklókkal voltak elfoglalva. Otthon aztán kiderült, hogy el van törve, úgyhogy muglik láttak el végül. De annyira nem gáz, villoghattam Mattnek és Dominicnek tegnap a háborús sebemmel. Ha másért nem, hát ezért megérte visszamenni, a Mardekárban én leszek azon kevés ember egyike, aki ott volt.
 - Áh, ez mekkora köcsögség! A katalógusban azt írták, hogy a Nimbus 2003 csak hatszáz galleon körül lesz, erre majdnem ezernégyszáz! Hülyék ezek? Alig ver rá egy kicsit a 2002-esre, és kétszer annyiba kerül.
 - Én mondtam már öt éve, amikor kijött a Tűzvillám, hogy a Nimbusnak reszeltek, nem, Dom? A Roxfortos bohóckodásra még jó lesz, amit Malfoy szerzett hat éve, de én erre már nem adok ki pénzt. Profi játékos nem ül fel ilyenre.
 - Azért nem kell ilyen gyorsan temetni őket, Cael. A 2000 előtt is mindenki szarozta a Nimbust, aztán csak visszarobbantak a piacra. De mindegy, nekem sincs erre pénzem most, az ősök azt mondták, hogy mindent félrepakolnak a továbbtanulásomra. Szülinapomra is csak egy béna dzsekit kaptam.
 - Hát, ha ez az a dzseki, akkor annyira nem béna. Nekem ez a legjobb olyan ruhám, ami nem talár. Ráadásul kezdem szűknek érezni.
 - Nem is vettem észre, hogy híztál. Bár, most, hogy mondod...
 - Kapd be! Nőttem öt centit, meg nekiálltam gyúrni még április közepén, azért nem megy már rám.
 - Azt nekem sem ártana elkezdeni, csak kell bérletre pénzt kérnem anyáméktól. Na, dobjunk be egy sört, aztán metrózzunk haza! Matt már biztosan visszajött a Minisztériumból.
 - Oké, akkor ma én fizetek- egy kicsit aggódok érte, hogy Mattet esetleg kivágják a Roxfortból, amiért a sulin kívül varázsolt, még úgy is, ha jó oka volt rá, és nem látta senki. Igaz, az apja valami fontosabb tisztviselő, de most durvábban veszik a dolgokat. Főleg, hogy az ő családja nem is állt olyan egyértelműen szemben T.K.-val.
 Gyorsan körbenézünk az ajtóban, de nem állunk meg, rögtön odamegyünk az öreg csaposhoz. Párszor láttam már a fickót, és néha megittunk itt valami alkoholmentest, amikor jöttünk erre vásárolni. De kétlem, hogy emlékezne rám, rohadt sok szőke tizenegy évest láthatott négy éve, sőt, szerintem már nem tudja, hogy négy vagy nyolc éve történtek-e a dolgok. Harry Potternek szar lehetett, nagyon jól tudta mindenki, hogy rohadtul nincs még tizenhét, ha piálni akart.
 - Két sört kérünk- leteszek néhány sarlót az asztalra, és mélyen a fickó szemébe nézek. Szerencsére elég sokat jártam tilosban hozzá, hogy ne lássa meg rajtam, hogy bármi különleges van ebben. De azért még látszik, hogy nem vagyok túl öreg.
 - Na ne szórakozzatok velem! Hány évesek vagytok?- leteszek két extra knútot az asztalra. Elég filmet láttam hozzá, hogy tudjam, hogyan működik ez, és mint minden kocsmáros, ő is megenyhül az extra pénztől. Miután megkaptuk a pénzt, még egy mosollyal válaszolok neki, mielőtt megcélzunk egy sarokasztalt.
 - Én tizenhét, ő tizennyolc... köszönjük! Látod, Dom, legközelebb így csináld! Amúgy szerintem... jaj ne! Gyorsan, üljünk át máshová!
 - Mit jaj ne?
 - Ismerem azt a hugrás csajt, meg ne lásson!
 - Hugrás csaj? Ó, szóval ő az a hugribugri, akivel randiztál? Miért nem mondod el, hogy mi volt? Nyugodtan mesélj csak, nem adom tovább, meg most úgyis mindenkit jobban érdekel, hogy szétesett az iskola.
 - Nem randi volt, értsd már meg! Akkor történt, amikor szétváltunk, és engem kaptak el, másnap vittek ki büntetőmunkára. Friccs egyszerre kapott el Merellel, és azt hitte...
 - Jaj, cuki neve van a barátnődnek, Cael. Hé, Merel! Merel! Nem ülsz ide hozzánk?- egy hosszú sóhajtással hagyom a fejemet lezuhanni a kemény asztallapra, éppen csak annyira megállítva, hogy ne fájjon igazán a homlokom és a fa találkozása. Komolyan. Ilyen. Egyszerűen. Nincs.

Ahogy a lány megszólít, elszáll minden reményem arra, hogy nem akar odajönni két nála jóval nagyobb mardekároshoz, főleg most, hogy ha iskolai egyenruhát veszünk fel, sokan kitérnek előlünk az utcán. Persze, vannak, akik nem ennyire előítéletesek velünk, de a lányból szerintem csak szimplán a félelemérzet hiányzik. Lassan felemelem a fejem az asztalról.
 - Nem, nem te csináltad, két hete rálépett valaki a suliban...
 - Miről van szó, Cael? Roxforti víz? Ezt hogy...
 - Majd a metrón elmondom, Dom- remek. Most találhatok ki valami kamusztorit arról, hogy hogyan is estem be a vízbe, és miért gondolta vajon a lány, hogy ő törte el a kezemet. Valamit muszáj mondanom, legalább valami olyasmit, hogy megdobott egy vizes lufival, vagy ilyesmi, mert ha nem teszek semmit, simán elterjedhet valami olyasmi is, hogy együtt belógtunk a prefektusi fürdőbe... bele sem gondolok, milyen simán lehet belőlem mindenki által kiröhögött idióta az évfolyamom legmenőbb diákjából.
 - Hogy telik a szünet?- iszok egy kortyot, illetve, inkább lehúzom a korsó harmadát. Kicsit megszédít, nem szoktam ilyen erőset inni, de nem hagyom, hogy látsszon, talán csak Domnak tűnik fel valami, ahogy lecsapom a korsót az asztalra. Kapok is egy rosszalló pillantást a kocsmárostól. Nem értem, hogy mi lehet a baja, egy törött korsót még én is helyre tudnék hozni.
 Annyira idegesítő az a bujkáló vigyor Dom orra alatt. Tudom, hogy ezzel a csajjal fog szívatni, aztán majd Mattet is bevonja, ha találkozunk vele. Miért kell ezt csinálni? Úgyis elmondanék nekik mindent, ha lenne csajom, és lenne miről mesélni. Különben is: olyan kicsi meg vékony, meg annyira gyereknek tűnik. A ruhái alapján akár még fiú is lehetne. És ami a legrosszabb: hugrabugos. Komolyan azt hiszi rólam a legjobb barátom, hogy valaha csinálnék bármit egy hugrabugossal? Annál még a hollóhátas is jobb, ők legalább meg tudják írni a házimat. A gondolataimból a számomra ismeretlen lány hangja rángat ki. Felé fordulok, hogy megnézzem, miféle.
 - Persze!
 - Persze!- vaó! Teljesen egyszerre! Persze, a külseje indokolttá is teszi, hogy ne várassuk meg, nagyon jó csajnak tűnik. Ránézésre nem is lehet nálunk idősebb, vagy nem olyan sokkal, hogy teljesen esélytelen legyen a helyzet. De sajnos, én azért egy kicsit lassabban kapcsolok. - Cael, ülj már át Merel mellé, légyszi, szorítsunk egy kis helyet!
 Magamban egy kicsit puffogva állok fel a padról, hogy helyet foglaljak a hugrás csaj mellett. Igaz, én eleve hátrányos helyzetből indultam, nincs okom rá, hogy Dominicet ugrassam át a másik oldalra, Merel mellé. De azt talán elérhettem volna, hogy a két lány egymás mellé üljön, és akkor legalább nagyjából egyenlő esélyeink lettek volna nála.
 - Ő itt Caelius, ő pedig Merel. Az én nevem Dominic, de szólíthatsz Domnak is...
 - Engem meg Caelnek. Téged hogy hívnak?- ha valamit megtanultam kviddicsből, az az, hogy ne add fel, ha az ellenfélnek jobb pozíciója van, csak üldözd kitartóan, próbáld átvenni a kezdeményezést, és várd a hibáját. Nekem megvan már az az előnyöm is, hogy jól ismerem az ellenfelet- sajnos, neki is megvan. - Mi már találkoztunk valahol, nem? Trófeaterem?- mivel nem az évfolyamtársam, a legvalószínűbb lehetőség a büntetőmunka. Ott szoktam megismerni más évfolyamokba tartozókat. Aztán lehet Clarice barátnője is.

- Mit csináltál te a tóban?
 - Beestem, amikor kicsit elaludtam...- küldök egy sokat mondó pillantást Merel felé. A szemeim valami ilyesmit mondanának, ha tudnának beszélni: „ne merészeld, ha nem akarod a következő évedet fürdőszivacsként tölteni!” Persze, talán nem fürdőszivaccsá transzfigurálnám, de a lényeget megértheti abból, ahogy ránézek.
 - Először az üvegház felé mentem, utána egy felsőbb folyosóra, a végén pedig a nagyterembe... te mit csináltál ott pontosan?- ami engem illet, hogy én mit csináltam? Természetesen, én egy hős vagyok, azt csináltam, de egy ekkora lánykának semmi keresnivalója nem lenne ott. Egyáltalán hogyan élte túl? Még azt az SVK tanárt is megölték, aki állítólag a legjobb volt az elmúlt hét évben. Persze, valójában Piton professzor volt a legjobb, de ezt a többi ház nem ismerné be. Amúgy nem értem, miért utálta szegényt mindenki, csak azért, mert a mi házvezetőnk. Én bírom a hugrabugos meg a hollóhátas házvezetőt, az utóbbinak még a tantárgya is jó. A griffendéles viszont elég szemét volt velünk az ostrom elején, úgyhogy biztosan nem lesz könnyű így, hogy ő lett az igazgatónő. Én azóta nem tartom őt túl szimpatikusnak.
 - Boldogot!
 - Jaja, boldogot... amúgy, milyennek látod eddig Caelt? Tudod, apám mindig a perspektívákról beszél, és érdekel, hogy miben különbözik egy szobatárs és egy barátnő véleménye...
 - Fejezd már be! Ő nem a barátnőm!- komolyan, meg tudnám fojtani ilyenkor. Érzem, hogy teljesen elvörösödök, bár ráfoghatom arra, hogy most attól, hogy dühös lettem. Nem fojtom meg, az túl gyors lenne. Csak szépen megjegyzem ezt, és majd visszaszívatom, ha lesz rá kínálkozó lehetőség.

 Elégedetten vigyorgok a dühös Dominicra, ahogy ő foglal helyet Merel mellett, és én maradok az új lány oldalán. Nem is kellett olyan sokat várni, nem igaz? Majd ő felszedi Merelt, én meg a másik csajt, aztán meglátjuk, ki cukkol kit.
 Persze, Dom jó arc, meg nincs is semmi baj a külsejével, de én értelemszerűen egy felsőbb kategóriába tartozok. Mégis mi más lehet az oka annak, hogy egy ilyen jó külsejű lány ide akart leülni? Az utóbbi hónapokban tényleg teljesen megváltoztam, eltűnt ez a hülye gyerekesség a megjelenésemből, most már sokkal felnőttesebbnek tűnök. Egy hónapja már borotválkozom is. Hála az égnek, mostanra már elég jól megy hozzá, hogy ne vagdossam össze az arcom.
 - Én azt... mindegy- nem láttam, hogy tett-e bele valamit, de elég bénán hazudik a csaj, úgyhogy csak rá kell nézni, hogy tudjam, tett bele valamit. Egy kicsit tényleg vicces, hogy bedőlt egy ilyen amatőr trükknek, csak mert jó melle van annak, aki elsütötte, de azért mégsem értem, hogy ez pontosan mi volt. Mivel Dom bemutatkozott, fogalma sincs, hogy kicsoda a lány, tehát nem hiszem, hogy ez valami bosszú volt. Random emberek szivatásával meg nem nagyon szórakozunk, mert ha megátkozzuk egy halálfaló vagy egy minisztériumi fejes gyerekét, annak csúnya visszahatásai lehetnek. Úgyhogy egyetlen racionális lehetőség maradt, mégpedig az, hogy gyorsan le akar koptatni mindenkit, hogy kettesben legyünk. Szegény Merelnek jobb lenne futni, ha rögtön ilyen bájitallal indít a csaj, akkor durván rámenős lehet. Egy mosollyal azért díjazom az akciót, de ennél persze jobban végrehajtott akciót is láttam. Meg annyira nem akarom megsérteni Dominicet sem. Egyszer harmadikban kötöttünk hárman egy vérszerződést, amiben megesküdtünk, hogy mi hárman örökre barátok maradunk, és sok egyéb mellett a csajok sem fognak közénk állni.
 - Öhm... szerintem próbáld meg kihányni a vécén, nem hiszem, hogy máshogy elmúlik- követem egy darabig szerencsétlent a tekintetemmel. Szerencsére, ebben már megedződtünk, úgyhogy nem fogja különösebben megviselni, minden második hétvégén kidobunk egy rókát valahol. Ami fontosabb: most két perc büntetőt kapott. Az harminc vagy negyven pont minimum. De ha jól gondolom, hogy mit akar, akkor meglesz a cikesz is addigra. Csak ki kell kerülni ezt a rendkívül szemtelen sárga gurkót.
 - Ja, tényleg, emlékszem, nagyon jó válaszokat adtál. Én gondolkoztam rajta, hogy felveszem az asztronómiát ötödikben fakultatívra, és belehallgattam, de nem tudom. Nem jött be annyira a tanár, meg nagyon be is lettünk dobva a mély vízbe. Esetleg nem tudnál majd korrepetálni? Londoni vagy?- igaz, ez nem olyan magas szintű próbálkozás. Ez nagyjából a Dom által imádott gagyi Nimbus 2003 szintjén van, de egy olyan cikeszhez, ami kéreti magát, csak elég lesz. A csajok többsége imádja, ha megdicsérjük az eszüket, azzal pedig, hogy segítséget kértem tőle tanuláshoz, szerintem nagyjából olyan, mintha kiraktam volna a sajtot az egérnek.
 - Ne haragudj, de nem emlékszem a nevedre, nem is biztos, hogy jól mondta a tanár, engem valami „Mr. Edevéla” néven emlegetett- igaz, nekem fogalmam sincs, mi is volt a tanár neve, de hát kit érdekel, amikor éppen csajozok? Kár, hogy nem jegyeztem meg, de valamiért akkor még nem érdekelt, csak egy hollóhátas strébert láttam. Az elmúlt hónapokban változtak meg a dolgok.
 - Nagyon jól áll ez a póló. Te is jobban szereted a mugli ruhákat?- furcsa dolog a szerelem művészete. Matt bátyja mondott valami olyasmit két éve, hogy ha sokat dicsérjük a lányok ruháit, akkor egyszer le fogják venni. Igaza lehetett a Tarzanban a fickónak, amikor azt mondta, hogy a női szívhez rejtett ösvény vezet. De én mindig jó voltam a labirintusok megoldásában.

- Aham. Láttam- valahogy egyre komolyabb késztetést érzek, hogy elhúzzunk innen. Abból, hogy milyen vigyorogva mesél egy ilyen dologról, és ahogy már tavaly ilyenkor is beszélt arról, ahogy megölték Dumbledoret, már nagyon biztosan látom: valami komoly baj van vele.
 - Milyen tetkó? Mikor csináltattad?
 - Nincs semmilyen tetkóm még- iszok egy kortyot a maradék sörből, miközben Dominicra nézek. Nem igazán kell több hozzá, hogy lássa, tényleg nincs. Igaz, gondolkoztam rajta, hogy nyáron csináltatok, de egyelőre semmi nincs, és nem tudom, mi lenne az, ami igazán kifejezne. Nem is értem, hogy ezt miért szedte elő a csaj, de annyira nem jön át, ha poénnak szánta. Holnap elugrunk a strandra úgyis Domékkal, ha nem lesz szar idő, úgyhogy olyan sokáig nem tudnám titkolni.

 - Ja, bocs, rosszul fogalmaztam. Úgy értettem, hogy komolyabban elkezdem tanulni, nem csak az E-t kaparom össze belőle- igaz, technikailag járok asztronómiára, de általában a rajzaimat készítgetem a hátsó padban. Néha, hogy jó legyen a lelkiismeretem, csillagokat vagy bolygókat rajzolok háttérnek, vagy felrobbanó Napot, vagy üstököst, de az egy azon tárgyak közül, amikre nem pocsékolok a szükségesnél több energiát. - Nekem aztán mindegy, hogy vámpír-e. Azok úgyis főleg a szűz lányok vérére hajtanak, nem?- remélhetőleg ettől Merel megijed annyira, hogy kicsit befogja, és tudjak csajozni, de kíváncsi vagyok, hogy hat Sophiera, inkább az ő reakcióját nézem. Titkosított vitális információ megszerzése: pipa.
 Váó. Egyszerűen csak váó. Megjegyezte két idegen, meg talán egy harmadik idegen nevét is, ráadásul nem is az igazit, hanem amit kitaláltak neki. Durva memóriája van a csajnak. Igaz, kicsit több „szívesen segítek,” és kicsit kevesebb „tényleg hülye vagy” javítana az esélyein. Hosszút távra biztosan nem jönnék össze vele, ha ez az alap személyisége, nem szeretem, ha kioktatnak, de persze lehet, hogy most csak kíváncsi, mennyire jön be a külseje. De mivel nagyon, elnézem neki azt is, ha direkt tesz próbára.
 - Nagyon szép neved van, Sophie. Olyan, mint... a nimfák dalának foszlánya, ami sodródik a lágy tavaszi szellővel- tíz másodperc alatt írj egy szép versikét feladvány: teljesítve. Annyira nyálas, hogy kevés híján én is Dom után indulok rókázni, de épp ebből tudom: ez így volt jó. A csajok szeretik a nyálat. Azért kicsit elpirulok, méghozzá úgy, hogy életem legkínosabb élményébe élem bele magam. El kell hinnie, hogy ez természetes volt. - Ezt... ezt ne nagyon mondjátok tovább Domnak.
 Egy kicsit fura, hogy azt mondja, hogy mugli ruhákat hord varázstalanok között, amikor ide mugli nem igazán jön le. Persze, nem hiszem, hogy nagyon szeretné a mellékhelyiségben átvenni a talárját, úgyhogy ebből a szempontból ez hülye kérdés. Aki nem tud dehoppanálni, vagy máshogy elutazni, az kénytelen mugliként utazni.
 - Mit gondolsz: nekem jól áll, ami rajtam van? Szívesen elfogadnék tanácsot- persze nagyon jól tudom, hogy jól áll a farmerdzseki, de ez egy újabb technika: ruhákról beszélek vele. Innen már tényleg nincs messze a bázis.

- Őszintén szólva nem igazán tudom. Negyedik év vége, gondolom, ugyanaz lehetett- én valahogy unalmasnak tartom a csillagászatot, főleg azt a részét, hogy bemagoljam az utolsó bolygó legkisebb kődarabjainak a nevét, amik körülötte keringenek. Úgysem hagyom el soha a Földet, és itt lent sokkal érdekesebb dolgok vannak. Az ilyen távoli dolgoknak csak akkor van értelmük, ha valamilyen célt szolgálnak. - Hát, én szívesen venném, ha majd valamikor átnéznénk a dolgokat, egyedül soha nem visz rá a lélek. Itt laksz Londonban? A nyár első felét itt töltöm.
 Úgy látom, egyikük sem vette túl jó néven a vámpíros dolgot, pedig viccnek szántam. Tőlem aztán hegyi troll is lehet bármelyik tanár, nem az én dolgom, amíg nem engem akar lebunkózni vagy megenni. A vámpír úgyis ártalmatlanabb, mint egy csomó más lény, amik szerintem nagyon közel mászkálnak a kastélyhoz. Egy vérfarkastól például jobban megijednék.
 - Tényleg nem kell ezt tovább adni, oké?- próbálom eljátszani, hogy most tényleg megijedtem a gondolattól, de őszintén szólva nem hiszem hogy bármi baj lenne belőle, ha Dom megtudná, hogy ilyeneket mondok. A cél szentesíti az eszközt, nagyon jól tudja, hogy valójában nem ilyen vagyok, eszembe sem jutna spontán versekben beszélni.
 Ahogy a lány rákérdez, hogy a barátommal minden oké-e, hirtelen úgy érzem, hogy elég bunkó vagyok vele. Illett volna kikísérni, igaz, hogy nem én mérgeztem meg, de azért én sem örülnék, ha kimennék, és úgy érezném, hogy hárman röhögnek rajtam a hátam mögött, közülük egy pedig állítólag a legjobb barátom. Csak azért, mert a csajozás most újnak hat, tényleg nem kellene kidobnom a barátaimat.
 - Köszi... mindjárt jövök, csak megnézem Domot- ahogy felállok, és elindulok a vécé felé, bánom, hogy nem tudok ott hagyni valami rejtett hallgatózó izét. Annyira meghallgatnám, hogy mit mondanak rólam, mert biztos, hogy rólam fognak beszélgetni. Weasleyék kitaláltak erre valami cuccot, de azt nagyon könnyű kiszúrni, úgyhogy most nem lenne alkalmas.
 - Dom! Itt vagy?- eltakarom az orrom, ahogy belépek a koszos, büdös vécébe, ami pont olyan állapotban van, amilyenre számítani lehet egy romkocsma mosdójától. Teljesen üres, de az egyik fülke ajtaja be van csukva, úgyhogy különösebb agymunka nélkül tudom, hogy ott kell keresnem Dominicet. - Jól vagy?
 - M... IÁ...rt megyek, lassan elmúlik. Elhiszed, hogy benyaltam egy ilyen amatőr trükköt? Hogy megy amúgy? Még mindig rajtam röhögtök?- egy kicsit rosszul esik, hogy tényleg ezt gondolta rólam, de legalább tudom, hogy jól tettem, hogy idejöttem. Biztos nagyon benne maradt volna ez, ha csak úgy hagyom.
 - Ja, nem, nem röhögtünk rajtad, más témák kerültek elő, vámpírok, csillagok, ruhák, ilyesmi. Szerintem célirányosan rám hajtott a csaj, már felajánlotta, hogy korrepetál asztrológiából, úgyhogy sínen vagyok.
 - Hát, te tudod. Én azért elég cikinek érezném, ha egy harmadikos segítene nekem tanulni.
 - Miről... basszus, nem ő, a másik csaj fog segíteni. Miért hajtanék rá dedósokra szerinted? Főleg, hogy nem vagyok rászorulva, látod, hogy ilyen jó nők is rögtön kiszúrnak engem. Majd adok pár tippet ruházkodásra, Sophienak bejött, ahogy öltözök... na, mehetünk végre?
 - Ja, csak egy perc.

- Akkor majd valamikor összefuthatnánk, én is itt töltöm a következő hónapokat- a könyveim viszont nem, azok otthon vannak a földön, ahogy akkor hagytam őket, amikor kiöntöttem a bőröndömet, amikor helyet csináltam benne. Biztos, hogy ha megírnám anyának, hogy küldje el az asztrológia könyvem, rájönne, hogy valami nincs rendben, muszáj lesz írnom Claricenek egy levelet. Talán még őszinte is leszek vele, előtte valahogy kevésbé érzem cikinek, hogy a hülyeségemet használom ki csajozáshoz.
 - Oké, köszi, hogy nem adjátok tovább- vetek egy pillantást Merelre, amivel jelzem neki, hogy nem adok neki semmit. Nem szeretem, ha zsarolni próbálnak, annak soha nem szabad engedni, mert ha egyszer fizetsz, mindig fizetni fogsz. Ezt valami filmben mondta valaki, mielőtt lelőtte a zsarolót. Én beérem valami csúnya rontással, ha visszahallok valamit- illetve, beérném, ha érdekelne, hogy elterjesztik rólam, költő vagyok. Rómeó is rímekben beszélt. Igaz, én szeretném szebben befejezni ezt a sztorit. Talán az volt a baj, hogy a srác nem tudta, mikor kell feladni.

 Ahogy Dominic magára zárja az ajtót, unottan elkezdem rugdosni a vécéfülke oldalát, de gyorsan fel is hagyok vele, ahogy rájövök: lassan célt érek, egy reccsenéssel egy kéznyi fadarab félig-meddig leszakad az aljáról. Inkább a tükörhöz sétálok, és elkezdem igazgatni a hajamat. Biztos most is rólam beszélgetnek.
 - Nem szívesen ábrándítalak ki, de szerintem csak szórakozik veled, szerintem ez a csaj azzal szórakozik, hogy megszívatja az olyanokat, mint mi- csak egy szkeptikus hümmögést válaszolok, miközben elvégzem az utolsó igazítást a hajamon, azután nekidőlök a falnak, de belegondolva, nem teljesen hülyeség. Matt bátyja mesélte, hogy őt több csaj is megszopatta, mert kihasználták, hogy bizonyos dolgok ígéretével bármire rá lehet venni egy fiút. Aztán persze visszaadta kamatostul.
 - Lehet, hogy csak bukik a fiatalabb fiúkra, vagy most nyáron nincs a közelben más, nem tudom...
 - Nyolcmillióan élnek Londonban, van bőven olyan a közelben, aki jó lenne neki. Csak szórakozik velünk. Ostoba voltam, hogy megittam azt a sört... szerintem legyünk óvatosabbak, semmi kedvem nincs visszahallani a Roxfortban, hogy milyen bénák voltunk.
 - Jó, azért nem kell rögtön azt gondolni, hogy csapda, akkor ennyi erővel minden csajra mondhatnánk, hogy hátsó szándékai vannak.
 - Én is repülnék vele egy kört, de azért nem akármilyen áron. Különben sem jó, ha nagyon adjuk alá a lovat, ha látja, hogy mindenáron kell nekünk, nehezebb lesz a dolgunk.
 - Jó, ez igaz... kicsit lazábbnak kell maradnunk- ahogy Dom kijön a vécéből, és az arca mellett a haját is nekiáll igazgatni, nem bírom ki, hogy ne kezdjek el én is ügyködni magamon még valamit. Úgy érzem, hogy van némi előnyöm, de most így, hogy a tükörben egymás mellett állunk, azért mégsem tűnik akkorának, hogy döntő győzelmet jelenthessen. - Mi lenne amúgy, ha meghívnánk a strandra hétvégén? Persze csak úgy mellékesen, pontos időpont nélkül, abból legalább látszik, hogy akar-e valamit.
 - Ja, ez mondjuk nem rossz ötlet, megnézném bikiniben... te, mi lenne, ha fogadnánk? Akit megcsókol, az kap öt galleont, ha több lesz belőle, tízet. Oké?
 - Hát, nekem oké, de akkor azt csak a Roxfortban kapod meg, ha te nyersz.
 - Jó, akkor ne pénz legyen... mindegy, még úgyis kell Matt, bevonjuk őt is a fogadásba, majd kitalálunk tétet otthon. Aztán ha kiderül, hogy tényleg szórakozik, akkor visszakapja valahogy a csaj.
 - Amúgy Sophienak hívják, és hollóhátas.
 - Az utóbbit gondoltam a kifinomulatlan technikájából, egy mardis csaj legalább szájból adta volna át egy csókkal a cuccot.
 - Ez nem is rossz ötlet, hallod! Majd a tanév alatt el kell játszani egy csajjal... várjál, megnézem, hogy mi van velük... oké, mehetünk- szívesen meghallgatnám, hogy miről beszélgetnek, de mivel nem tudom, felesleges várni. Több felkészülési időt kapnak. Elöl haladok, és még mindig azon vigyorgok, milyen fun lenne valami bájitalt csókkal átadni, és úgy mérgezni. Csak ahhoz kell előtte ellenméreg.
 - Na, ez nem volt rossz, de legközelebb vedd rá az áldozatod, hogy megigya az egészet, úgy erősebb a hatás.- lehuppanok Merellel szembe, és átengedem Dominicnnek a helyemet- nem csak azért, mert sportszerű akarok lenni, hanem mert taktikát is váltok. Miközben egy kicsit nyújtózkodom a széken, és diszkréten ásítok egyet, azért vetek egy lopott pillantást a hollóhátas lány melleire, mielőtt egy időre elszakítom róla a szemem. Helyette a hugrabugos lányra, pontosabban inkább a hajára kezdek bambulni, mintha kicsit kezdeném unni magam.
 - Hozok még egy sört, kér valaki?- csak bólintok egyet a kérdésre, egy plusz sör tényleg nem tesz rosszat. Egy pillantást vetek a barátomra azért, ahogy elindul. Látszólag egyáltalán nem haragszik, amiért megalázták, amit nehezen tudtam mindig megérteni. Én ezt nem bírnám csak így elviselni. Lassan, szinte unottan pillantok újra Merelre, mielőtt elkezdem őt jobban, tüzetesebben megvizsgálni. Végül a szemén állapodik meg a tekintetem, azon van a legtöbb dicsérni való. Látszik belőle, hogy tele van a gazdája élettel.
 - Nem is vettem eddig észre, hogy milyen szép szemed van- tényleg nagyon szép szeme van a lánynak, ezt másokon ritkán szoktam látni. Általában kerülöm a szemkontaktust, de most megtartom. A nálam kisebb lánnyal valamiért nem vagyok zavarban, ahogyan akkor lennék, ha a másikra néznék így rá.

Elfordítom a szemem, és rövid ideig az asztalt bámulom, amikor Merel megköszöni a bókomat. Azt vártam, hogy majd erre is mond vagy csinál valami gyerekeset, de egy kicsit rosszul esik, hogy úgy tűnik, jól esik neki a figyelmem, pedig csak szerettem volna finoman jelezni a másik lánynak, hogy ha tényleg akarunk valamit egymástól, akkor nem én vagyok az egyetlen, akinek tepernie kell érte. Nem esik túl jól, hogy emiatt valószínű csalódást okozok egy félig-meddig gyereknek minősülő lánynak, de egyszer mindenkinek meg kell tanulnia, hogy nem kaphatunk meg bármit. Viszont tényleg szép a szeme, és ha kicsit kevésbé lesz életveszélyes, biztos gyorsan talál magának valakit majd egy-két év múlva.
 Ahogy Sophiera pillantok, elszáll a bűntudatom, alig bírom ki, hogy visszafojtsam a nevetést, ahogy ránézek. Szinte megpukkad, amivel igazolta, hogy bizony nagyon is bejövök neki, tehát most már mellőzhetem a felesleges bókokat. Annyit már úgyis jeleztem, hogy nekem is teljesen rendben lenne a dolog.
 - Nem gáz amúgy, ha Merel majd úgy issza a sörét, hogy eléd teszi, Sophie? Nem lenne jó, ha kirúgnának minket innen, azért jobb lenne, ha azt hinnék, hogy a tiéd- nem félek tőle, hogy kirúgnának minket, most már úgyis megszívja a kocsmáros, ha vannak itt ellenőrök, rólam és Domról azért üvölt, hogy kisebbek vagyunk a korhatárnál, de biztos rontana a dolgon, ha egy ennyire kicsi lányt is sörrel látnának. Vetek egy gyors pillantást Domra, ahogy megérkezik az itallal. Nem hiszem, hogy bármit csinált vele, de ahogy leteszi a söröket, egy gyors mozdulattal kicserélem a sajátomat az övére. Csak egy szemöldökrántást kapok válaszképpen, miközben helyet foglal.
 - Hú, meg lehet dögleni ebben a melegben, ez egy durva nyár lesz. Már várom, hogy lemenjünk fürödni- egy kicsit megnyomom a „fürödni” szót, jelezve Domnak, átadom neki a meghívást. Ő még nem tudja, hogy én már rájöttem, egyértelműen engem akar, úgyhogy már meg is nyertem a fogadást, nyugodtan átengedhetem neki a meghívást.
 - Ja, én is, nem voltam augusztus óta... tényleg, Sophie, nincs kedved eljönni velem meg Caellel szombaton a strandra? Felírom neked a számom, és akkor majd rám csöröghetsz- az asztalra könyökölve iszok a sörömből, és kicsit szinte unottan figyelem, ahogy Dom előkotor valahonnan egy ceruzát, és felfirkálja egy kis darab pergamenre a telefonszámát. Ha korrekt lennék, akkor közölném vele, hogy ezt a fogadást már bebukta, de akkor persze nem nyernék soha semmit.
 - Tényleg, majd ne felejtsünk el szólni Mattnek, hogy a bátyja szerezze be a sört addigra. Meg majd kell egy új rádió is- miközben iszok egy kortyot, egy pillantást még megengedek magamnak a lány mellére, azután inkább a sört kezdem enyhén mozgatni, és nézem a habzó-hullámzó felszínét. Egy kicsit már kezdek berúgni.

- Szívesen- váltok egy néma, összepillantásos párbeszédet Dommal, amiben tájékoztattam róla, hogy nekem sincs elképzelésem, mi lelte a lányt. Talán ennyire megzavarta a szemét ért bók? Igyekszem most már mindenhová máshová nézni, mint Merel szemeibe. Kezdem magam egyre rosszabbul érezni amiatt, amit mondtam neki.
 - Váó... négy éve? Hogy bírod ki a nyarakat strand nélkül?- akárhogyan nézem a lányt, nem sikerül kitalálnom, hogy mi lehet az oka, hogy ennyi ideig távol maradt. Ha lenne valami gáz a testével, akkor biztos nem jönne csak így el velünk, más okot pedig nem igazán tudok elképzelni, mert az sem lehet indok, ha szegény valaki. Öt-tíz fontért már simán beengednek egy napra, márpedig iszogatni van pénze, úgyhogy erre is bizonyára lett volna. Talán valami magánéleti dolog lehet?
 - M... Merel, szerintem ezt fejezd be, mielőtt bajod lesz!- ahogy az idősebb lányról a fiatalabbra nézek, hogy megnézzem, mit csinál, majdnem hanyatt esek. Nem bírom a vér látványát, márpedig a mozdulatai azt ígérgetik, hogy nem csak vért, de csontot is fogunk látni. Az csak mellékesen jut eszembe, hogy fogalmam sincs, egyáltalán miért kezdte el. - Elhisszük, hogy ügyes vagy, de szerintem még soha nem ittál sört, úgyhogy most nem vagy olyan ügyes, mint lenni szoktál. Ha magadért nem, legalább miattunk fejezd ezt be, fogalmunk sincs, mit mondhatnánk a kórházban... ráadásul Cael fél a vértől.- az utolsó pillanatban kapom el a sörös korsót, ahogy a lendületes oldalra fordulással kevés híján leverem. A felháborodásommal együtt még jobban felgyorsul a szívverésem. Igaz, hogy minden eszközt bevetünk, és ez természetes is, de azért ez mégis az egyik legféltettebb titkom.
 - Mitől félek? Mi van?
 - Ne kiabálj, mindenki minket néz. Amúgy nincs abban semmi szégyellni való, én meg azt nem bírom elviselni, ha valaki sír.- amellett, hogy nem tudom, hogy ez igaz-e, egyre jobban feldühít, kedvem lenne a képébe önteni a sörömet. Gyerek voltam még, amikor az a szemét büntetőmunkára küldött, nem csak a vér miatt sírtam, hanem mert fájt is. Persze, én is tudnék hasonlóan privát dolgokat kipakolni, de végül nem megyek bele, mert gyorsan tudom, hogy hogyan fordítsam a hasznomra a témát.
 - Jaj, azt már rég kinőttem, Dom. A csata alatt úgy összevéreztem a taláromat, hogy inkább griffendélesnek tűnt a címer rajta, de egyáltalán nem is zavart.- ami azt illeti, zavart, de akkor éppen lefoglalt, hogy fáj a seb, amiből kifolyt, és próbáltam túlélni, de a lényeg az, hogy jelzem Sophienak, nem csak magabiztos, határozott és jóvágású vagyok, de még hős-féle is. Hogy bizonyítsam is, hogy elég bátor vagyok, felemelem a bal kezem, és elindítom Merel keze felé. Elég lassan hozzá, hogy lássa, így remélhetőleg nem szúrja át.
 Két szúrás között lassan a lány kezére csúsztatom a kezem, miközben erőszakkal elszakítom tőle a szemem, és újra felveszem vele a szemkontaktust. Ezúttal valóban kell minden önfegyelmem, hogy figyelmen kívül hagyjam a tényt, bármikor elbúcsúzhatok egy darabtól, ami a testemhez tartozik, vagy átkerülhet a gipsz a másik kezemre.
 - Tedd el a kést, kérlek! Ezt pedig nem muszáj meginnod, én is a tizennegyedik születésnapomon ittam sört először.- ez persze nem teljesen igaz, mert ha sört nem is, de a lángnyelv whiskeyt megkóstoltuk harmadikban, de a lényeg az, hogy a lány rájöjjön, nem kell többet innia, mint akar. Nem tudok másra gondolni, csak hogy megütötte ez az egy korty sör. Nyelek egyet, miközben azt várom, hogy kilyukad-e a kezem. Nem tudom, mennyire fájhat, és igazság szerint nem is akarom megtudni.

- Egyedül a legtöbb hely gáz. Barátok? Család?- egy pillanatra feladom a nemtörődömségem álarcát, mert komolyan nem értem, hogy mi az, hogy egyedül unalmas. Először is, nem értem, miért nincs pasija, vagy udvarlója, akivel elmehet, másodszor pedig azt nem értem, hol vannak a barátai. Mivel nem tűnik szende szűznek, legalábbis az alapján, amilyen rámenősen rám nyomult, kétlem, hogy ne lenne udvarlója. Az is meglepő, ha valakinek nincsenek barátai.
 
 Vetek egy gyors pillantást a korsóra, és azt hiszem, megértem, mit akart közölni velünk Merel, amikor azt mondta, hogy nem ivott egy kortyot sem. Nem tudom, mitől viselkedik akkor ilyen furcsán. Kicsit közelebb hajolok Domhoz, miközben vetek egy pillantást Sophiera, hogy aztán a fülébe súgjak. A lány így persze azt fogja hinni, hogy róla beszélünk.
 - A kis csaj egy kortyot sem ivott még, nem tudom, mitől van így beállva.
 - Lehet, hogy ő is ivott valamit... én a helyedben aggódnék, már csak téged nem mérgeztek meg.- egy kicsit idegesen elvigyorodok, ahogy vetek Sophiera egy pillantást, Dom pedig sokkal jókedvűbben teszi ugyanezt. Néhány másodpercig után újra Merelre nézek, közben a gipszes kezemet a korsómra teszem. Sosem lehet tudni.
 - Már nem félek a vértől, fogjátok már fel! Először megijedtem tőle, meg fájt is, tizenkét éves voltam, de az már elmúlt, kész, passz, vége!- csak egy pillantást vetek Dominicra, de valószínű már ő is tudja, hogy kicsit talán túllőtt a célon, mert csak belekortyol az italába. Biztos jól esne neki, ha most én is felhoznék róla valami cikit, de nem akarom megadni neki ezt az örömet. Az egyik legkellemetlenebb közös emlékünk, amikor visszamentem a szobámba az Umbridgenél töltött büntetőmunka után, tényleg nem szép dolog, hogy célozgatott rá. Ha nem lett volna akkor annyira rendes, nem marad fel egész éjszaka, nem rohangál kötésekért, akkor biztos jobban megsértődtem volna, de így betudom annak, hogy ő is mindent megtesz azért, hogy megnyerje a fogadást.
 Önkéntelenül is megrándulnak az ujjaim, ahogy a lány újra beszúrja a kést, de a látványtól már legalább megvédem magam azzal, hogy gyorsan összeszorítom a szemem. Csak néhány másodperc elteltével, amikor nem érzek semmi furcsát, merem kinyitni, hogy megbizonyosodjak róla, nem történt semmi a kezemmel. Érzem, hogy kiver a víz, és érzem, hogy Dom mellettem nagyon jól mulat, de ezúttal legalább nem nevet ki.
 - Oké... ezt soha ne csináld többet, mert legközelebb lehet, hogy akivel csinálod, elmozdítja a kezét, és megsérül.- furcsa az én számból balesetvédelmi oktatást hallani, hiszen elég keveset törődtem mindig a veszéllyel, de azért mindennek van határa. A viccnek pedig ott van, ha már nem a saját testi épséged kockáztatod, hanem valaki másét, mert szíved joga megnyomorítani magad, de ilyet tényleg nem lehet csinálni.
 - Berúgtál a gőzétől, vagy mi lelt téged?- együtt mosolygok a barátommal, de azért vetek egy pillantást Sophiera, miközben megmozgatom a sört őrző kezemen az ujjakat, és visszahúzom a másikat a mészárszékről. Talán nem fog szórakozni így, hogy jelzem neki, tudom, hogy készülök egy támadásra. Nekem bizonyára valami szerelmi bájitalt tartogathat.
 - Ugye nem vagy szégyellős? Mert ha igen, akkor kitalálhatunk mást is a strand helyett.- nem tudom, miért teszek ilyen ajánlatot Sophienak, de a félmosolyommal azért jelzem neki, hogy nehezen hátrálhat már ki ebből. Valahogy az az érzésem, hogy ez az egyedül dolog kitaláció, és csak nem szívesen van ruha nélkül. Pedig nem tudom, mi abban a zavaró, ha mindenki máson is csak annyi van, mint rajtad.

Csak egy elfojtott nevetéssel kevert fújással válaszolok arra az eshetőségre, hogy rajtam maradhat, félek a vértől. Ennél sokkal rosszabb pletykákat is el tudok képzelni, a legtöbben szerintem amúgy is félnek a vértől. Ijesztő dolog látni valamit, amit nem lenne szabad, és emlékeztet rá, milyen könnyen törünk.
 - Te láttál dementort? Hogyan élted túl?- emlékszem, hogy Piton professzor beszélt róla, milyen nehéz elzavarni őket, és hogy Pottert egyszer azért vádolták meg, mert a sulin kívül használta azt a nagyon bonyolult bűbájt, ami hatékony ellenük. Gondoltam rá tavaly, hogy nekem is meg kéne tanulnom, bár azt hiszem, hogy nem lesz szükségem most már rá. A dementorokat most már nem eresztik rá ártatlan emberekre.
 Egy pillanatig nem tudom, mit kéne mondanom arra, amikor Sophie megjegyzi, hogy nincsenek barátai, úgyhogy inkább iszok egy kortyot. Sok rosszat mondhatnak a Mardekárról, de azt nem, hogy hagyjuk nagyon magányossá válni a társainkat, legalábbis a mi évfolyamunkban. Úgy tűnik, a Hollóhátra ez annyira nem igaz. Talán őt is a háború szigetelte el.
 - Hát, most már vannak barátaid.- megpróbálok annyira barátságosan mosolyogni, amennyire csak tudok, de közben azért elkap egy kis lelkiismeret furdalás. Nem biztos, hogy akkor is elhívjuk magunkkal a lányt, ha nem néz ki ilyen jól, és biztos vagyok benne, hogy egyikünk sem barátkozni akar majd vele, Mattet is beleértve. Ami Merelt illeti, vele egyáltalán nem tűnik barátinak a kacsolata.
 Ahogy kiütközik az alkohol hatása a kis hugrabugos lányon, kezdem egyre felelőtlenebb dolognak érezni, hogy inni vettünk neki. Fogalmam sincs, hogy fog hazamenni, egy ilyen idős lánynak eleve nem nagyon kéne egyedül kint mászkálnia, de így különösen nem jó ötlet hagyni. Ez egy veszélyes város.
 - Bocsi, nem azért kérdeztem...- hirtelen nem tudom, hogy megsértettem-e Sohiet ezzel a szégyellős dologgal, pedig tényleg nincs benne semmi. Szinte senki nem érzi jól magát kevés ruhában, bár szerintem ez annyira nem zavaró, ha máson sincs több. Kivéve, ha van valami nagyon szokatlan dolog, amit szeretnél eltakarni, vagy csak simán úgy érzed, hogy nem nézel ki jól.
 Vetek egy oldalpillantást Domra, de ahogy gondoltam, nem szeretné nagyon beleártani most magát a bénázásomba. Lehet, hogy felismerte, hogy éppen most ásom el magam, és felesleges megzavarnia a folyamatot, esetleg megint valami tök máson gondolkozik. Nagyon miről beszélni most tényleg nem tudunk, Merel kezd berúgni, Sophieval meg le van zsírozva a potenciális randi.
 - Nekünk szerintem lassan mennünk kell. Akkor szombat reggel nyolckor a strand bejáratánál oké? Merel, téged meg hazakísérünk szerintem.- tényleg nem engedném el jó szívvel, amúgy sem tűnik olyannak, aki képes vigyázni magára, most meg aztán főleg nem lehet túl jó állapotban. Kiiszom a maradék sört, hogy azután felálljak, és célba vegyem az ajtót.