Roxfort RPG

(http://i58.tinypic.com/5xjxhg.png)

Az Abszol úti bevásárlókörutam első pontja a Czikornyai és Patza. Picit be vagyok zsongva a bagoly miatt, amit végre megvehetek magamnak, de nem szívesen hurcibálnék végig magammal egy hatalmas ketrecet a bevásárlás közben.
Természetesen hop-porral érkezem. Anya még mindig ragaszkodik hozzá, hogy elkísérjen minket Caellel, pedig szeptemberben töltöm a tizenhetet, és öcsi se kisfiú már. Elvégre, háborús hős, vagy mifene, mert még az ostromban is harcolt. Aztán amióta újra lehet legálisan pánikolni, azóta megy tovább minden a régiben. Újra a csesztetések, hogy miért nem öltözködök nőiesebben, és miért foglalkozok még mindig a buta rajzos újságokkal, amit ő nem képes megérteni, és miért nem a fiúk érdekelnek inkább... ::) Bár már elnézem neki, tudván, hogy akármi történhetett volna vele is, és apának is csak szerencséje volt, hogy csak a pálcáját törték ketté, meg az önbecsülését.
Attól viszont, hogy már nem olyan rossz a viszonyunk, mint régen, nem szeretném, ha mindenhova elkísérne, és a baglyomat is inkább egyedül szeretném kiválasztani. Miután megbeszéljük a dolgokat – anya a bájitaltan hozzávalókért megy el, elvégre ő jobban ért hozzá, és tudja, mi kell nekem a RAVASZ szintű órákra - , kínosan tűröm az ölelését, s a könyvesbolt felé indulok. Legjobb lesz, ha ott kezdem, talán most még nincs ott akkora tömeg, ezekben a reggeli órákban.
Szerencsére úgy is van, ahogyan gondoltam. A könyvektől és polcoktól túlzsúfolt bolt ezekben a korai órákban még nincs tele annyira, amennyire mondjuk néhány óra múlva lesz. Nem szeretem a tömeget, ha lehet, inkább kerülöm. A boltosokon kívül csak egy roxfortos diákot látok, aki azt hiszem, az öcsém évfolyamtársa. Nem ismerem annyira Cael évfolyamtársait. Hirtelen azt se tudnám megmondani, hogy a lány melyik házba is tartozik. Csak abban vagyok biztos, hogy tutira nem mardekáros, akkor biztos tudnám a nevét. Eddig legfeljebb a könyvtárban láttam néha, de az meg nem valami sok, ugye.
Különösebben nem is foglalkoznék vele, hagynám, hadd olvasson. A mágiatöri könyvem viszont épp azon polcon van, amit eltakar, legalábbis valahol ott kéne lennie. Előhalászom a roxfortos levelemet a táskámból, ahol a szükséges könyvek listája található, hogy meggyőződjek róla, mi minden kell nekem, majd odalépek hozzá.
- Uhm... bocsi, ne haragudj, picit arrébb tudnál ülni? Pont mögötted van a könyvem... – csak egy pillantást vetek a könyvre, amit olvas, tekintetem ezután automatikusan a mögötte lévő polcra vetődik. Majd vissza a könyvre, amit a kezében tart. A borítóját mintha láttam volna valahol.
- Mit olvasol? – auotmatikusan csúszik ki számból a kérdés. Szinte észre sem veszem, hogy a mágiatöri helyett az ő könyve érdekel. Különben a mágiatöri is érdekel, csak ne éppen Binns professzor tartaná. Rémesen unalmas, ahogyan magyaráz.

A borítón ide-oda cikázó cikeszről persze egyből meg kellett volna állapítanom, mit olvas, de abból a szögből, amiből megláttam, ez nem volt teljesen egyértelmű. Ez a könyv természetesen az én polcomon is ott van, mint minden tisztességes kviddics rajongónak. Idén is meg szeretnék próbálkozni a bekerüléssel a Mardekár kviddics csapatába, eddig ugyanis ez még sohasem jött össze. Az adottságaim megvannak hozzá, jól is repülök, meg Vulkanov professzor óráin se vagyok rossz, de ez még mindig kevés ahhoz, hogy fogó legyek, úgyhogy idén inkább hajtónak jelentkezem. Malfoy ellen persze nem is volt eddig nagyon esélyem, hiszen ő már akkor fogó volt, amikor én elsősként a Roxfortba érkeztem. Kíváncsi vagyok, idén visszajön-e a Roxfortba. Úgy tudom, indítanak egy nyolcadik évfolyamot azoknak, akik idén nem tudták letenni a RAVASZ-t, a zavaros körülmények miatt, úgyhogy nem lepne meg, ha megint megjelenne. Már csak egy a kérdés. Hol fognak aludni? Vagy építettek a nyár alatt új hálótermeket a házakhoz? Nem lenne rossz mondjuk, ha a Mardekár klubhelyiségét is megcsinálnák. Még tavaly tört be valamikor a Tótartó, és azóta nincs egy chilles zug a klubhelyiségben.
- Azt kérdeztem, hogy mit olvasol. – nagyon belemerülhetett, ha ezt a rövid kérdést nem tudta kiérteni. Elég izgi az a könyv, én is háromszor elolvastam, úgyhogy ezt talán nem is érdemes csodálni. Kevés olyan diákot ismerek, akit nem érdekel a kviddics. Olyan, mint a fehér holló. Meg igazából ki is nézik az ilyeneket. Ez a legjobb dolog a világon, mit nem lehet a repülésben szeretni? :D
- De már látom. Hol tartasz benne? Én a történelmi részét szerettem nagyon. – megteszek egy lépést felé, és belelesek a nyitott könyvbe, hogy megnézzem, hol tart. Kezemben továbbra is a táskám, másikban pedig a roxforti levelem, rajta a beszerzendő dolgok listája. Fura, hogy ennyire kevés könyvet kell megvenni, pedig nagyrészt csak elméleti tárgyakat vettem fel. Minél kevesebbszer kell használni a pálcámat, annál jobb.

A kviddics történeti részét tartottam mindig is a legérdekesebbnek. A legtöbben azt sem tudják, hogy a cikesz valójában egy valódi madár volt nagyon sokáig, és sport vadászatból kapták el őket a meccseken. Innen ered a labda madárszerű külseje. Pici, fürge kolibri szárnyak, és gömbölyű, aranysárga test. Meg az is nagyon izgi, hogy eredetileg megbűvölt kövek voltak a gurkók. A mostaniak is elég csúnyán kiütnek, ha nem vigyázol, de pár száz éve ez még a mainál is sokkal veszélyesebb és véresebb sport volt. @_@ A dementoros eset óta nem is tudok komolyabb sérülésről, de akkor is csak Potty esett le a seprűről. Elég szégyen lehetett pont a hugrások ellen veszíteni.
- Először én is ott lapoztam bele. – ó, igen, az iskolai példány. A könyvtár egyetlen igazán keresett könyve, amit már az állapota is elárul. Ellentétben a bonyolult rúnaszótárakkal, és számmisztika segédletekkel, amiknek csak megsárgult lapjai árulkodnak a korukról, A Kviddics Évszázadai roxforti példánya borzalmas állapotban van, egyetlen rossz mozdulat, és az összes lapja kiesik a gerincéből. Ennek ellenére gyakorlatilag szinte lehetetlen hozzájutni, mert mindig van valaki, aki lefoglalja magának jó előre, és kiveszi.
- Én nem sokáig bírtam olvasni belőle. Folyton szét akart esni, ráadásul tel volt firkálva jegyzetekkel. – a másik kifejezetten idegesítő dolog ez volt benne. Az egyik oldalt konkrétan aláírták azok, akik eddig kivették, mintha valami hagyomány lenne. De engem ez inkáb frusztrált, úgyhogy nem is adtam a kézjegyem egy ilyen rongáláshoz.
- Persze. Ki nem szereti? :D Idén hajtónak jelentkezem a házam csapatába. Te az öcsém évfolyamtársa vagy, nem? – látni láttam már, és körülbelül fel tudom idézni Cael évfolyamtársainak az arcát, de nem ismerem mindannyiukat. Hajh, remélem, tőle nem tudok meg valami piszkos kis titkot a saját öcsémről. ::)

Amit talán észrevehet, hogy a csuklóm tartása egészen szokatlan, a legtöbb emberéhez képest. Kéznyújtását elfogadván rázom azt meg, arra különösen ügyelve, hogy ne higyje, hogy véletlenül eltörtem az ujjaimat. Amikor a legutóbb fogtam kezet valakivel, azt hitte, túl erősen szorította meg, és már egyből a pálcájával hadonászott volna, mert hogy ő ért a csontokhoz, és talán kiugrottak a helyükről. Szóval, azért a kézfogásban látható, hogy valami nem teljesen stimmel, még a csuklóm tartása is olyan természetellenes.
- Nahát, hajtónak? Milyen seprűd van? – ha már kviddics, akkor csináljuk rendesen. Kevés dolog van, amiről sokat tudok beszélni, a kedvenc sportom viszont egyike ezeknek. Most pedig, hogy már biztossá vált, hogy nem kerülhetek be ilyen bűbájtan eredménnyel a Godrikra a kiszemelt szakomra, mindenképpen vésztervekre van szükségem. Ahova felvennének, én azt nem akarom csinálni, de a nyelvész szakokra meg valamiért előírás a sikeres bűbájtan RAVASZ, meg minden máshoz is, ami csak egy kicsit is érdekel. De ha végre felvesznek a házam csapatába, akkor még mindig lesz esélyem arra, hogy sportoló karrierem legyen. Ez majdnem olyan jó, mint a sellőkkel beszélgetni. Kár, hogy ezért le kellett mondanom a fogói státuszról.
- Clarice Edevane vagyok. – a bemutatkozás részemről sem marad el. Az öcsi mondjuk nem bírja nagyon a hollósokat, legalábbis, régen azt hitte, hogy nekik mindenképpen többet kell tanulniuk, hiába mondtam, hogy ez nem így működik. Igaz, azt is mondtam neki, ha tetkója lesz, akkor drogos lesz, meg hajléktalan, de szerintem ezt sem hitte el nekem. Jellemző. Nem tudom persze, hogy milyen a viszonyuk, ha egyáltalán van nekik olyan, mert igazából a két haverjáról se tudok sokat, akikkel folyamatosan együtt lóg.
- Az öcsém pedig Caelius. Nem mindig tudják, hogy rokonok vagyunk, de csak a hajszínünk miatt. – segítek neki kicsit. Nem ez az első alkalom, hogy valaki nem ismeri fel a rokonságunkat, és szerintem nem is az utolsó. Csak kicsinek voltunk nagyon hasonlóak, a babakori képeinken, mielőtt bevörösödött volna a hajam.

Öcsém évfolyamtársai közül inkább csak a mardekárosokat ismerem, de ez is inkább azért van, mert egy házhoz tartozunk. Általában a két szintén mardis spanjával lóg, azzal a fapofájú Tillel, meg a nagypofájú Fawleyval. Mondhatnánk úgy is akár, hogy haláli pofák ők hárman. Hiszen nincs kétség, hogy Cael a cukipofa. :3
Szóval, azt hiszem, nem róható fel bűnömnek, hogy nem ismerem Cael összes évfolyamtársát névre pontosan. Emmeline-ről tehát csak annyit tudtam, hogy sokat látni a könyvtárban. Kár, pedig elsőre egészen szimpi, máris van két dolog, amiben hasonlítunk. Olvasni én is szeretek, valamint rajongok a kviddicsért. Ha RAVASZ-ra semmiképpen sem vehetem fel a bűbájtant, ami kellene nekem a Godrikra, akkor a profi sportolók között fogok megpróbálkozni. De azt elég nehéz úgy, ha közben egészen nem biztos, hogy bekerülök a csapatba.
- Igen, ő. Mondjuk nem rajong a hollósokért, úgyhogy nem csoda, ha nem nagyon ismered. – hiába az évfolyamtársa. Cinkosul elmosolyodok, és picit közelebb hajolok hozzá, hogy kicsit halkabban osszam meg vele a bizalmas infót. Olyan dolgokat persze sohasem mondok az öcsémről, ami már tényleg rosszindulatú, hiszen nekem ő az egyetlen testvérem, és különösebben sohasem volt rossz a viszonyunk. Még akkor sem, ha tulajdonképpen eléggé mások vagyunk. De ugyanúgy megvan bennünk a hasonlóság is, s abban pedig nem különbözünk egyáltalán, hogy mindketten a jót szeretnénk a másiknak. Csupán más az ezirányú kinyilatkoztatásunk, de ez már más téma.
- Régen, amikor kicsik voltunk, Cael azt hitte, hogy aki a Hollóhátba kerül, annak többet kell tanulnia. – kiül egy vigyor az arcomra, miután ha nem is suttogva, de halkan elmondom neki ezt a dolgot, majd visszaegyenesedem eredeti tartásomba.
- De persze ez butaság. – válogatni kezdek a hátsó könyvek közül, hiszen biztos lehet itt még valami, ami kell nekem. Idén sokkal kevesebb könyvre van szükségem, mint eddig, mert pár tantárgyból már nem megyek RAVASZ-ra, de azért így is lesz bőven tanulnivaló.
- Ú, azokat nem értem, miért nem cserélik végre le. Régen én is azokkal gyakoroltam, mert nem hozhattam a sajátomat. Igaz, akkor még nem volt meg a Nimbuszom sem. De a sulis seprűk már nagyon régiek... – a régi seprűk pedig köztudottan balesetveszélyesek. A kviddics kemény sport, de azokkal még egy ártalmatlan passzolgatás is a csontjaidba kerülhet.

Nem vagyok oda az iskolai seprűkért, pedig régen én is csak azokkal tudtam gyakorolni, amíg fel nem hozhattam a régi Kométámat. Aztán azt lecserélhettem egy Nimbuszra, mert amíg Cael olyan mugli szerkentyűt kért, amire apáéknak az előfizetés miatt ráadásul minden egyes hónapban fizetni kell (nem értem, minek, mert mindig ugyanaz megy benne), addig én inkább egy új seprűt kértem, szóval öcsi most főhet a levében. :D Nem értem, miért nem ez volt a legelső dolog, ami az eszébe jutott, hiszen ő azért legalább annyira rajong a kviddicsért, mint én. Mindketten nagyon szeretnénk bekerülni a házunk csapatába, de ez nem olyan egyszerű, ha a legjobb ház tagja vagy, és tele van a házunk tehetséges kviddicsezőkkel.
- Nem, nem... - rázom meg a fejem. Ugyan most leszek nagykorú, éppen emiatt évvesztes vagyok, mert szeptemberben születtem. Ha néhány nappal megelőzöm a születésnapomat, most valóban hetedéves lehetnék. Másrészt viszont, az évfolyamomból elsőként én leszek nagykorú, ami azért valahol elég menő. Mondjuk az esetemben annyira nem nagy cucc, mert nem vagyok rászorulva arra, hogy minden apró-cseprő kis ügyet mágiával intézzek el. Az se derogál, ha mugli módon kell például otthon elmosogatnom, pedig mindkét szülőm tud varázsolni. Jó, apa mondjuk mugli születésű, az apai nagyiék pedig muglik, de az mindegy. Amúgy is ritkán látjuk őket. Különben meg az ő hibájuk, hogy Cael ráfüggött a televízióra.
- Hatodéves leszek. Idén RBF-eztem. - és nem ment minden úgy, ahogyan szerettem volna. Az elmélet nagyon pacek, de a többivel nem vagyok teljesen elégedett. Persze fel is vettem RAVASZ-ra mindent, amihez nem kellenek pálcás vizsgák, ha esetleg a vésztervem nem jönne össze. Úgy olvastam, a jogi karokra nem nagyon kérnek ilyeneket, hogy bűbájtan, ellenben töriből jó vagyok... Csak az meg uncsi, még nekem is.
- Viszont mardekáros vagyok, ez igaz. :D - belelesek a könyvbe, amit levettem, hogy megállapíthassam: egyáltalán nem lesz egyszerű évünk annak ellenére sem, hogy jóval kevesebb a tantárgyunk.
- Hallottad, hogy idén kik lesznek az új tanáraink? A Próféta már leközölte őket. - váltok témát. Pont mostanában olvastam, mert kíváncsi voltam rá.

Hogy kik lesznek az új tanárok? A Prófétában leközölt nevek többsége nem sokat mond, a legtöbb tényleg totál ismeretlen. Viszont azok alapján nagyon nagy lesz a váltás. o.o A házvezetőnk szerencsére marad, Vulkanov professzort még jó ideig nem váltja le senki szerencsére. :3 De úgy olvastam, még a Griffendél is új házvezetőt kap. Mondjuk logikus, mert McGalagony meg igazgató lett. Az igazgatók pedig nem szoktak még ezzel is foglalkozni.
- Hát képzeld, a Próféta szerint Night professzor is felmondott. – kezdek bele a csacsogásba. Ilyen izgatott a tanévet illetően elsős korom óta nem voltam. Jó lesz újra úgy elmenni a kastélyba, hogy nem kell attól félnem, hogy mikor ölnek le mindenkit a környezetemben. Mindemellett mégis ott van az a nyomasztó érzés, hogy az utóbbi évek történései miatt semmi sem lesz olyan, mint azelőtt. Rengetegen haltak meg a kastély falai között. Az a gondolat pedig, hogy ilyen helyre megyek vissza, valahol még mindig borzasztó. Furcsa ez a kettősség. Talán még az a szerencsém, hogy az elsők között menekültem el onnan, így nekem kimaradt az egész év végi balhé.
- Trelawney pedig a Próféta szerint a Mungóba került. Állítólag megbolondult az összes látó, és mindenki hülye jeleket lát álmában, ez pedig az agyára ment. – utalok vissza arra a cikkre, ami nem is olyan régen látott napvilágot. Csak mostanság volt ez a dolog, de persze ez nem jelenti, hogy amit írtak, az igaz is. Nagyon kevesen hisznek már az újságnak, és szerintem most ezekkel a hírverésekkel akarják elérni a régi státuszukat.
- Ha ez igaz, akkor legalább tudom, hogy a jóslástant ne vegyem fel RAVASZ-ra. – nevetek fel, majd újra a könyveim listájára tekintek. Még mindig elég sokat kell megvennem, pedig jóval kevesebb a tárgyam, mint tavaly. Illetve… tulajdonképpen úgy tervezem, hogy azokra az órákra is bejárok, amikre nekem már nem kötelező, mint például az SVK. Csak mert hátha tanulok valami érdekeset így is. A gyatra gyakorlati teljesítményem miatt szerintem senki sem követeli meg tőlem, hogy mindenféle magas szintű védekezéseket toljak le a pálcámmal.
- Az egyik új könyvet rúnaismeretre pedig az új tanár írta. Mekkora suttyó! – biztosan csak a pénz kell neki. Nem egyedi eset, ha egy tanár maga írja valamelyik tankönyvét, de ez mindig olyan fura. Az Emmeline mögül pár perce előhalászott könyvvel a hónom alatt ácsorogva keresem meg a következő polcsort, ahol új tankönyvre lelhetek, ami a listámon van. Még elég sok szerepel rajta. Majd egyszer csak hirtelenjében kirepül a lista a kezemből, köszönhetően annak, hogy valaki valamilyen megfontolásból tárva hagyta az ajtót. Nagyon szép. Remélem, nem repült messzire. >.>

Nem ez az első, amikor egy tanár a saját könyvéből tanít, meséltek a felsőbbévesek például Lockhartról is, aki engem valami baleset miatt már nem tanított. Persze, első évesen mindenkit be kellett avatni a suli szabályaiba, legalábbis minket, Mardekárosokat, például arra az átokra, ami az SVK tanári pozíción ül. Kivi vagyok, az a Fawcett meddig bírja, remélem, nem esik komoly baja. Persze az nem kizárt, hogy az első héten megteszi mindenki a maga tétjét, miszerint meddig bírják majd, és milyen ok miatt fogja ott hagyni az állását...
- Persze. De a tudomány nem vélemények csatája. Aztán passz, állítólag elég nagy valaki az a Quinton, meglátjuk, mit tud mutatni. - vonogatom a vállaim. Szeretem a rúnaismeretet, a számmisztika mellett a kedvencem, na meg persze a repüléstan. Nem lenne jó, ha valami inkompetens idiótát kapnánk. Az előző tanár például tök uncsi volt, pedig még különórát is kértem tőle, de szerintem azt se tudta, mit csinált.
- Aha, a Mungóban van. Még láttam is, amikor arra jártam. Teljesen megbuggyant, hallottam a medimágusokat beszélni róla. - mesélek róla lelkesen. Nem hazudok, tényleg láttam. Igaz, nem volt egyedül, hanem az egyik ápoló kísérte az egyik emeletről a másikra. Szerintem azt se tudta, hol van.
- Hű, várjál, nem tudom. Valami fura szimbólumot, nem láttam még. A próféta mutatta is pedig, de nem.igazán értettem a cikk többi részét... - mivel nem.hordok magammal újságot, meg amúgy s friss a példány, így sajnos nem tudom megmutatni neki. Valami karika biztosan volt benne. Meg egy csillag?  Nem, nem lehetett csillag, biztosan valami más volt.

A kérdésre megcsóválom a fejem. Nem hiszem, hogy annyira fontosnak lenne ez a dolog, hogy olyan nagy jelentőséget tulajdonítsak neki, így aztán éppen csak elolvastam a cikket,  aztán lapoztam tovább a kviddics hírekhez. Azok valamiért jobban izgatnak. Trelawney professzor pedig már akkor bolondos volt, amikor én az iskolába kerültem. Sokkal jobb volt McCoy óráira járni, és a teája is finomabb volt. Mondjuk a sokadik csésze után szívesen lecseréltem volna mondjuk egy bögre hideg kakaóra, az mindig finomabb, mint bármilyen tea. Nem véletlen iszom a teám is tejjel.
- Passz. - vonom meg a vállamat, majd az egyik könyvespolc felé fordulok, hogy leszedjem a Bájitaltan Mesterfokon egyik példányát. Annak ellenére, hogy sok órára már be se kell járnom kötelező jelleggel, a könyvek idén is egy vagyonba fognak kerülni. Pedig szerettem volna egy seprűpolírozót, meg még sütit is akartam venni, de kétlem, hogy mindkettő kiférne a keretből.
- Aha, asszem, ilyesmi. - biccentek, amikor Emmeline az orrom alá tol egy rajzot.
- De miért olyan fontos ez? - kérdezem, mialatt a kosaramba csúsztatom a tankönyvet anélkül, hogy belelesnék. Fogom eleget bámulni a könyvet az órákon. Nem tartom magam butának, az órák többségére is mindig készülök, de azért nem vagyok stréber. Nem véletlenül nem kerültem a Hollóhátba. Azért a.többi könyvet is el.kéne pakolnom már. Arra az új rúnaszótárra kívancsi vagyok azért, ha már a tanár a saját könyvét is feliratta a listára. Szimbólumok a rúnatanban?  Még az is.lehet, hogy valami érdekeset is tanulunk végre.

Fura kérdéseit még furábbak követik. Különösen az, amiben a Próféta példányszámát kérdezi...  honnan tudjam? Valamikor olvastam, az elmúlt hetekben, de hogy a múlt héten, vagy egy hónapja is már...  na, hát arról meg már fogalmam sincs.
- Én meg szeretném tudni, melyik a legnagyobb prím szám. - válaszolom, erősen skót akcentussal, mialatt az egyik új SVK könyvet rakom a kosaramba. Valami testbeszédes kötet...  remek. Ezek szerint idén is tök fölösleges bemennem erre az órára. Pedig RAVASZ-t sem akarok tenni belőle, meg igazolásom is van, de úgy tűnik, idén sem úszom meg.
- De komolyan, fogalmam sincs. - bele se lapozok a könyvbe, csak berakom a többi közé, hogy aztán a többivel tudjak foglalkozni. Megint rengeteg felesleges könyvet kell vennem olyan órákra, amik még csak nem is érdekelnek.
- Nem olyan régen volt. De passz amúgy. - vállvonogatás, szokás szerint. A vásárlás végére érek lassan, aminek azért örülök, mert van ám súlya ennek a sok könyvnek.
- Na de figyelj csak. Nekem mennem kell. Majd még ütközünk. - rákacsintok a hollós lányra búcsúzásképpen. Sok mardekárossal ellentétben nekem sosem volt igazán bajom más házak tanulóival, csak a tanárok igazságtalanságát nem szeretem, amikor pontokkal büntetnek. De ez is csak azóta van így, amióta Potti a Roxfortba jár. Kosaramat ezután a pulthoz teszem, hogy kifizethessem a könyveket. Csak tudnám, mi kerül rajtuk ennyibe...