Roxfort RPG

[center][color=#F6E3CE][font=Segoe Script][size=15pt]
[i]Az ágy közös, a párna nem.[/i][/size][/color][/center]

Te nem vagy épeszű, remélem tudod. Az a rendkívül érdekes, hogyha ketten vagyunk, én sem vagyok az.
Milyen régen is vagyunk barátnők? Talán elsős köröm óta viszel bele a bajba gátlástalanul, hogy aztán meglepett arccal nézhesd végig, hogyan szépítek a helyzeten. Nélküled feleannyi (inkább semennyi) csodás büntetőmunkában sem lehetett volna részem.
Mit mondhatnék még, csillagbogár? Maximum annyit, hogy nélküled már biztosan megőrültem volna, ugyanis senkinek nem tudom olyan jól felvázolni a problémáimat mind neked, sőt...senkivel sem tudok olyan jókat nevetni a semmin vagy éppen mások ballépésein. Remélem tudod, hogy nagyon szeretlek, még akkor is, ha "elfelejtek" válaszolni a leveleidre vagy néha kissé keresetlenül fogalmazok a férfiakkal kapcsolatban az életedben.

          Első alkalommal mikor megláttalak, gyanakodtam rád, hogy mégis mit szeretnél azzal a masinával a kezedben, de aztán elkezdtünk beszélgetni és egyre inkább úgy éreztem, személyedben egy olyan partnerre találtam, akit régóta kerestem. Nem kell félnem tőle, hogy mit mondok, elég sok mindent tudsz már rólam, ahogy én is rólad. Biztos vagyok benne, hogy hatalmas meglepetés lesz az iskolában az első találkozásunk, hiszen muglik vagyunk egymás számára.
          Addig is igyekszem majd legyőzni a nyomodban járó balszerencsét, és tudom, ennek köszönhető az is, nem vagy ártatlan. Egyszer biztos eljutunk majd oda, hogy nem kell a hátunk mögé nézni. Hogy a háborút, a családot és minden mást magunk mögött hagyhassuk.
          Tudom, hogy köztünk olyan kapcsolat kezd kibontakozni, ami túlmutat egy diák-tanár kapcsolaton, egy baráti kapcsolaton is, és ezért olyan megfoghatatlan a számomra. Bármikor szükséged van rám, csak szólj, és ne hagyd Leonnak, hogy mindenféle ostobasággal tömje a fejed.

Mondja kedves Minerva kisasszony, melyik öltözetet választotta végül a nagy alkalomra ? Remélem nem sértettem meg kegyedet a  hirtelen felindulásomból adományozott ajándékommal de jobbnak láttam, ha én állom a számláját. Illetlennek tartottam a sietségemet, kérem bocsássa meg nekem!

Nem is sejti mennyire mélyen belevésődött az emlékeimbe az a nap, mikor kedvesen a vállamra csúsztatta meleg és puha kezét. Érintésének lágysága minden sebemet összeforrasztotta... Hamvas arcát és illatos haját sosem fogom elfeledni, ha úgy érzi tudná még a társaságomra pazarolni az idejét,  küldjön egy baglyot és látogasson meg! Bármikor szívesen látom vendégül a birtokomon, több mint 10 szoba közül választhat ha esetleg társalgásunk az éjszakába nyúlna...

Tisztelettel és csodálattal: Cain Angifilus

  Jesszus, Barbie… ha te nem rontanád itt a légkört az idegesítő kopogásoddal, meg azzal a beképzelt vigyoroddal, amivel végiglejtesz a sulin, mint valami kifutón… ja nem, várj, akkor sokkal kevésbé kapnék hányingert, ha meglátlak a házunk asztalánál, vagy meghallom a hülye röhögésed a klubhelyiségben.
Igazából nem értem, mire fel vagy olyan nagyon magaddal, a vak is látja, hogy magasabbra nyújtózkodsz még a ló termeted mellé, mint kellene, de valamiért senki nem szól érte, hogy az egód lassan nagyobb lesz még annál az üvöltő hülyeségnél is, hogy prefektust csináltak belőled.
 Azt mondod, megbüntetsz? Ne röhögtess, Barbie, kit érdekel, mennyire hiszed magad játékosnak. Baromira kívánom, hogy az élet megtanítson arra, hogy a népszerűséged és a kis taktikáid nem mentenek meg attól, hogy rájöjj, mi is vagy valójában: a kívül csillogó, belül rohadó alma.

Pontosan ilyen vagy te. És voltál is mindig, nincs hát min csodálkozni. Jössz, majd mész és, hogy közben hány ember lábára tapostál rá, az egy fikarcnyit sem érdekel téged. Ha valaki mégiscsak megszól, egyszerűen csak elintézed egy laza mondattal és bűbájos mosollyal. És ez jól is van így. Ettől vagy te, az a valaki, aki bármilyen ócska bulit képes fergetegessé változtatni. De ami ennél is fontosabb, bármilyen bús arcra vidámságot sugározni.
Szerintem. Aki mást mondd annak a véleményére ne hallgass. Mindenki hülye, tisztelet a kivételnek, csak mi vagyunk ép eszűek. Vagy épp fordítva?
Lényeg, ami lényeg Minerva örök (ahogy a cigaretta is). És kívánom, ha véletlen tüdőgondok közepette készülnénk a halálra, akkor a mungóban melletted fekhessek, hogy együtt szívhassuk el az utolsó szálunk.
Jó, azért remélem sokáig élünk… És sokáig dobod még fel az én vacak napjaimat.
Mert az én életemben ez vagy te; a hurrikán, aki elsöpri a vihart és felfesti a napot az égre.

Lehet, hogy kicsit két-dudás egy csárdában effektust élek meg veled, de néha már a hátamon feláll a szőr, ha csak meghallom a hangodat órán. Elképesztően idegesítő tudsz lenni, nem tudom tudsz-e róla! Mármint persze kedves vagy de anyuci, ne azzal akarjál már nagylány lenni, hogy kihágásokat teszel. Tényleg nem tudom megmagyarázni igazából mi idegesít benned, de bírlak, egyszerűen sok vagy nekem. Valamiért úgy érzem, mindig mindenhol ott vagy és felfordul a gyomrom! Amúgy evés közben is folyton jár a szád?!

HAT! HAT ÉVE VISELLEK EL! ÁHHH!!

Régen, még a balesetem előtt, mikor még sokkal inkább olyan voltam, mint te és ti most, akkor egészen jóban voltunk. volt, hogy poénból kézenfogva járkáltunk a folyosón, csak hogy levakarjunk pár alsóbbévest, akik mikor melyikünk után kajtattak epekedve. Jól éreztem magam veled, szerettelek, legalábbis, mint barátot, és hiányoznak azok az idők. Sajnos ma már nem illenék a társaságodba, úgyhogy leginkább csak csendesen, lesütött szemmel köszönök neked, s közben belül a múltat siratom.

Nem ismerlek, csak látomásból, de amikor rám nézel, látom a szemedben, hogy nem tűrsz el. Nincs baj, nem vagy ezzel egyedül, sokan vannak még előtted a sorban. Azt mondod nem vagyok normális? Ez sem elég eredeti. Nem tudok rólad semmit, egy arc vagy a külvilágból, aki, tudomásom szerint, a "népszerűség" medencéjében lubickol. Tudom milyen az ilyen. Akár egy hullám, mindenkit elsöpör. Ki kell viszont ábrándítanom téged: én nem vagyok a tengerben, nem is voltam, nem is leszek.

                                (http://i1026.photobucket.com/albums/y326/alexispdullahan/Nevek/Minnie%20kap_zpsv6b71het.png)


          Mikor először szót váltottunk egymással, még nem sejtettem, hogy valaha közelebbi kapcsolatba kerülünk. Véletlenül a te pennádon kezdtem el gyakorolni a bűbájtant, és mikor megszólítottál, akkor sikeresen el is törtem. Nem kiabáltál, nem szitkozódtál, még csak mérges sem voltál, mégis kerültelek amennyire csak tudtalak. Azt hiszem, az egyik kviddics meccs után tört meg ez az időszak. Én a klubhelyiségben voltam, te korábban jöttél vissza a többieknél. Máig nem tudom miért, de úgy gondolom, nem volt véletlen. Akkor teljesen másnak láttalak, mint első alkalommal. Már nem voltál az az ijesztő idősebb diák, akinek hittelek.
          Onnantól kezdve, ha nem is töltöttünk együtt sok időt, jókat beszélgettünk, segítettél a tanulásban, és egyre jobban mélyült a barátságunk is. Mindig próbálok időt szakítani rád, ha máshogy nem levél formájában, és talán úgy alakul az életünk, hogy elsodródunk egymástól, a közösen szerzett emlékeket már senki sem veheti el tőlem. Sokat tanultam tőled, a tanulmányaim során éppúgy, mint a való életben. Biztos vagyok benne, hogy lesznek még közösen szerzett emlékeink bőven, hiszen az élet homokra sohasem folyik le, csak meg kell fordítani azt a homokórát, és minden folytatódik ott, ahol abbamaradt egy pillanatra.

Sokáig nem voltál senki, csak az a lány, aki egy csomó pontot elvitt előlem az órán, amikor pont egy olyan nehéz kérdésnél jelentkezett kicsit előbb, amit én is tudtam. Bosszantó, de nem mondanám, hogy emiatt bármi negatívat éreztem volna feléd. Igaz, pozitívat sem. Azután jött a háború.
Nem ismertelek meg jobban, de megismertem valakit, aki közel áll hozzád. Nem mondom, hogy anyád és én közeli ismerősök lettünk Voldemort szolgálatában, de eleget láttam belőle már, hogy ne is akarjak ezen változtatni. Nem volt a legromlottabb abban a társaságban, de nem is igazán lógott ki közülük.
Nem ismerlek igazán, Balmoral, de azt tudom, hogy büszke lehetsz magadra, amiért te más lettél. Kevesen vannak, akik ilyen háttérrel képesek jó emberré válni. Talán te vagy a legjobb példa rá, hogy mindenki hazudik, aki családnév vagy vér alapján próbál megítélni egy másik embert.

Küldöm nagynénédnek...

Levetkőzve a gátlásokat, a lelkem szabadon szárnyal
A bájjal, a nyállal megkent alibi dumával
Kapcsolatot próbálok teremteni a szép száddal
Csak bátran, Már épp eleget vártam
Én múltban hibáztam, igen, olykor mellé nyúltam.
Lelkem szótlan sóhaja most ismét robban.
Minden pillanatban itt a vágy az agyamba kavar.
Csak egy pillanatnyi elmezavar.
Remeg a gyomrom, az agyam talán mást akar.
A lepel mögött a tested is talán mást takar.
Ezermillió kétely, gyógyulatlan sebek között még is
Van most Neked ebben a pillanatban még hely.
De kétlem, hogy elérkezettnek érzem az időt,
Hogy előtted az énemet teljességében a felfessem,
De az első lépéseket mégis megteszem...ja.
Ez nem illedelem, hanem vad vonzalom,
Rólad a szemem le se veszem.
Önzetlenül akarom, a részemet kiveszem
Nem tagadom, hogy örülök, hogy boldoggá tesz
akár egy percre itt a vonzalom,
...................Tudom, hogy akarom.
Hallgatnivaló (https://www.youtube.com/watch?v=CQiaCgUbPvQ)

Mint köztudott, majdnem olyan gyönyörű vagyok, mint egy jól táplált bébifóka. De legalábbis annyira cuki bizonyosan. Így egészen nyilvánvaló módon éppenséggel semmi olyan nincsen benned vagy rajtad, amit én irigyelhetnék.

Szóval tényleg semmi fontosat...
Bár azt nem tudom milyen életed lehet. Hallottam jókat is rosszakat is rólad. Van, amit megcáfolt az élet, van amit nem akarom elhinni, hogy alátámasztott. Mindenesetre gyönyörű vagy. És sose hagyd, hogy ennek a hitét elvegyék tőled. Mert vannak olyan lányok, mint én, akiknek jól esik, hogy irigykedhetnek egy keveset azokért a kecses lábakért, ha már nekem dór oszlopokat adott az élet...

     Nem igazán szoktam az alsóbb évfolyamok kalandos mindennapjait követni, de rólad annyira vegyes dolgokat hallok, hogy kezded felkelteni a kíváncsiságom. Mondanak hideget-meleget, látom, hogy sok barátod vagy rajongód van, de még a tulajdon klubhelyiségünkben is elcsíptem már gonosz megjegyzéseket vagy történeteket rólad. Mi az igaz mindebből? Lehet, hogy mind: egyszerre vagy irigyelt, csodált, félt, féltett. Szerintem legfőképp kiismerhetetlen.
     Egyszóval nem tudok rólad semmi megbízhatót, de amikor a folyosón összefutunk és az arcodra nézek, az olyan, mintha tükröt tartanál elém. Nem tudom, min mentél keresztül, de látom rajtad a stigmákat. Egy éve már én is viselem őket.  Akármi legyen igaz a fecsegésből, a legkevésbé sem vagy irigylésre méltó. Nem bántani akarlak, csak látom rajtad... a gondjaimat.

Mi másnak nevezhetnélek, mint szerelmemnek? Annyi minden történt, annyi mindenen mentünk keresztül, olyan sok szavam van, és mégis most egy se jut eszembe. Nem vagyok költő, és a csillagokat se tudom neked lehozni, de valamit meg tudok tenni. Szeretlek, feltétel nélkül, hűségesen, és odaadóan. Fényt hoztál az életembe, elfogadtál olyannak, amilyen vagyok, és pont akkor koppintasz a fejemre, mikor kell. Újra és újra felnyitod a szemem és én nem is kívánok mást, csak a karjaidban ringani. Egy angyal karjaiban ringani.
Tudom, hogy sok küzdelem vár még ránk, hogy nem lesz olyan egyszerű a közös életünk első időszaka, mint amilyennek lennie kéne, de az oldaladon bármit túlélek majd, és a világ legerősebb férfiévé is teszel. Annyi mindent tudnék még mondani neked, annyi szavam van még, de úgy gondolom, egy is elég lenne, azt jó nagy betűkkel felírva, mert mindent elmond. MIL ♥

Kellemesen megleptél a nyáron, nem gondoltam volna, hogy az a beszélgetés ilyen jó emlékként marad majd meg bennem. Ahhoz képest, hogy előtte nem beszéltünk sokat, akkor az alkohol jól megoldotta mindkettőnk nyelvét. valamilyen szinten barátként gondolok rád, lehet azért, mert nekem abból most nincs sok, vagy lehet egyszerűen csak naiv vagyok Mindenesere úgy érzem, hogy ha bármi történne, te meghallgatnál. Fura.
Mellesleg benézhetnél majd valamelyik meccsünkre.

Mit is mondhatnék... évfolyamtársak vagyunk, hat éve ismerjük egymást és koránt sem mondanám, hogy rossz viszonyban lennénk, sőt! Hat év nagy idő jelenlegi életkorunkhoz képest és sok dolog történt alatta, az iskolai csínyek és kilengések, tanulásban segélykérés, netán leckemásolás, de még a nyár is hozott olyat, ami élmény volt, apró, édes, de mulandóan egyszeri pillanat. A magam részéről nem felejtem, de nem is feszegetem. Már azért sem, mert közünk egyfajta közös kapocs kedves barátnőd, akit a világért sem bántanék, mert még akcióba lépnél, mint "pótanyós" . Még ha belőled nem is a porhanyós a legjobb, vagy urnával három kiló ideális testsúly. Szóval merem remélni, hogy viszonyunk továbbra is felhőtlen marad és hogy akár még trióban is el tudunk tölteni kellemesen egy óra közi szünetet, ígérem, nem lesz nyílt mandulavizsgálat a barátnőddel, csak kulturált viselkedés a kényelmetlenségek elkerülése végett.

Amíg az iskolába jártam, szinte féltékenyen néztelek, de aztán megértettem valamit. Van valami közös bennünk, csak nem tudtam rájönni mi az. Ugyan nem egy házba tartoztunk, és még csak nem is egy évfolyamba, de az iskolában keringő pletykák végül engem is meggyőztek valamiről, ami nem létezik. Végül mégis egy közös kalandnak köszönhetően kibékítettél a magad bájosságával, talpraesettségével és határozottságával. Aztán elváltak útjaink, én már nem mentem vissza a Roxfortba, és a kapcsolatot is csak alkalmankénti bagolyváltásokkal tartottuk. Mégis olyan csodában és meglepetésben részesítettél, amiről nem gondoltam, hogy valaha be fog következni. Az addig fagyosnak és megközelíthetetlennek hitt unokabátyám szívét olvasztottad meg. Áruld el a titkod, kérlek, mert nekem is jól jönne. Komolyan. Örülök neki, hogy így alakult, nem tudnék elképzelni neki nálad jobb partnert. És remélem ennek köszönhetően gyakrabban tudunk majd találkozni akár kettesben, akár hármasban. Addig is, légy jó, drága riválisom.