Roxfort RPG

Karakterek => Draco Malfoy => A témát indította: r. Draco Malfoy - 2015. 09. 28. - 18:28:59



Cím: A bölcsességről hülyéknek
Írta: r. Draco Malfoy - 2015. 09. 28. - 18:28:59
Tisztelt és kevésbé tisztelt olvasók,
ahogyan azt a reklámszövegben is olvashattátok, ez a szám a bölcsességről fog szólni. Aki azt reméli, hogy ez a rövid kis cikk feltárja előtte a bölcsesség legmélyebb titkait, annak csalódnia kell, mert az valami olyasmi, ami több ezer oldalban tárgyalható, és én sem tudnék ilyen jellegű munkát írni, mert nem vagyok bölcs. Egyébként aki azt állítja magáról, hogy bölcs, az soha nem lehet bölcs, ezt máris feljegyezhetitek bölcsességként. Én most arról fogok írni, hogyan láttathatod magad bölcsnek masszív H-s tanulmányi átlaggal is.

 Bátor és hősies, de egyszerű elméjű griffendéles vagy? Magolós, de tompa hollóhátas? Az elmúlt éveket ellébecoló, és most kétségbeesetten pótolni próbáló mardekáros? (Igen, rád céloztam, ha magadra ismertél.) Hugrabugos?

 Szeretnél közelebb kerülni a titkos szerelmedhez (vagy valakihez, aki szimplán bejön), de félsz, hogy butaságoddal lejáratod magad? Tanáraid folyamatosan élcet csinálnak legendás képességeidből, és már előre nevet mindenki, ha felszólítanak? Mindenki úgy néz rád, mint egy olyan bagolyra, aki hatodszor fejeli le az ablaküveget, hiába próbálkozva a bejutással? A szüleid folyamatosan emlékeztetnek rá, hogy te leszel szeretett gondnokunk utódja, ha ő egy borús reggelen bemondja a kanasztát? Folyamatosan csontrészeg barátnőid is emlékeztetnek rá, hogy te még náluk is jobban készen vagy? Van még remény számodra.

 A bölcsességet rendkívül könnyű színlelni, nem szükséges hozzá több, mint néhány hozzávaló. Kezdjük is az elsővel: magabiztosság.

 Ha bölcsnek akarsz látszani, soha nem mondhatod, hogy a másiknak volt igaza, soha nem hagyhatod, hogy a másik véleménye érvényesüljön, nem maradhatsz csendben, még akkor sem, ha már abban a pillanatban rájössz, hogy baromságot mondtál, hogy az elhagyta a szádat. Az első lépés a testbeszéd.
 Ne süsd le a szemed! Vagy tartsd a szemkontaktust, vagy legyél révedező, esetleg lenéző, de ne éreztesd vele semmiképp, hogy nem állod a pillantását! Akkor vesztettél. Vagy ülj magabiztosságot sugárzón, vagy ha ez nem megy, tűnjön a testtartásod annyira érdektelennek, amennyire ez lehetséges.
 Ezután jöhet maga a vita. Sajnos, ezen a ponton el kell árulnom, hogy becsaptam az olvasóim egy részét, hiú ábrándokkal tápláltam őket: legalább egy nyolc éves intelligenciájára szükséged van hozzá, hogy vitatkozhass. Szerencsére könnyű eldönteni, hogy rendelkezel-e ezzel: sikeresen elvégeztél legalább egy osztályt anélkül, hogy megbuktál volna, képes vagy olvasni, ha fiatalabb vagy még, meg tudsz jegyezni négy egymásra rímelő sort tíz perc alatt, és a többi. Ennyi kell, egy nyáladzó troll sosem fog bölcsnek tűnni.
 Egy normális vita olyan, mint egy varázslópárbaj, ahol átkok csattannak pajzsokon, bűbájok kötnek gúzsba, rontások tesznek nevetségessé. Mindenki tehetsége szerint párbajozik, erről is rengeteg könyv szól, mi most arról az esetről beszélünk, amikor nálad nincsen pálca. Fegyvertelen vagy a szellemi viadalban, egészen egyszerűen nem olvastál még soha semmit a sellők háborúiról a nagákkal, nem tudod megmondani, melyiknek volt igaza. De még mindig vannak számodra lehetőségek.
 A feladás ugyan a vereséget jelenti, az ellenfél érveinek részleges elismerése a bölcsességet. Kapj el bármit a mondatban, amire tudsz reagálni, amiről minimális információd van! Nem is kell szorosan kapcsolódnia, elég a minimális kapcsolat, ami akár szóba sem került. Ha ez megvan, használd a következő varázsigét: „ez igaz, de...” vagy „részben egyetértek, azonban...”, ezután a pontok helyére behelyettesíted, amit mondtál.
 A pontok helyére behelyettesített résznél mindig ugyanazt az elvet követjük, hacsak nem tudod átvinni a témát valahová, amihez értesz: minél hosszabb mondatok minél rövidebb információkkal, amikben biztos vagy. Nem számít, ki beszél többet, ha a másik a szószátyárság hibájába esik, te pedig röviden válaszolsz, sokan téged láthatnak bölcsebbnek, mint aki nem ereszti bő lére a mondandóját feleslegesen, és egy nála butább szerény gondolatait hallgatja.
 Na igen ám, de mi van, ha semmiféle információ nem áll rendelkezésedre a témáról? Még soha nem olvastál semmit Shakespearetől, nem is ismered még felületesen sem a történeteket, és elsüllyednél, hogy mennyire bunkó vagy, főleg, ha egy hollóhátas csajt akarsz felszedni, hogy csak egy példát említsek. Nos, a bölcs ilyenkor sincs bajban: mintha csak átkot dobna feléd, kerüld ki, hiába nincs pálcád!
 Tereld el a témát, például a Bogár Bárd meséiből kapj elő valami véletlenszerűt, például a Három fivért, aztán vitatkozzatok arról. Ilyenkor csak akkor van probléma, ha újra rácéloz Shakespearere, mert ilyenkor trükkös ellenfélről van szó. Tereld el a témát másodszor is, akár öntsd le magad vajsörrel, és kezdj el mesélni erről egy történetet, csak teljesen vond el a figyelmét. Ha ennek ellenére is visszatér a témára, jön a következő taktika: az emberi pajzs.
 Bizonyára van barátotok a közelben (vagy valaki, akire ráakaszkodtatok, ő pedig túl félénk titeket lerázni), akit ilyen esetekben segítségül hívhattok a következő szószerkezettel: „Nem tudom, én egy kicsit túl száraznak találom Shakespearet. Te mit gondolsz erről, Harold?” És a pajzs megvéd majd, válaszol, elemez, esetleg még információval is ellát, amiket felhasználhatsz, hogy eloszlasd az egyre ébredező gyanút: fogalmad sincs az egészről. Ha pedig ő sem tudja, az sem tragédia, ő bőgött le helyetted.

 Nem szükséges megvárni a mélyebb beszélgetéseket és vitákat sem, hogy bölcsnek tűnj, elég egyszerűnek, mégis nagyszerűnek tűnő kifejezéseket kreálni. Dumbledore professzor könyveiben rengeteg ilyen volt, így soha senki nem kérdőjelezte meg, hogy ő a világ legokosabb embere, és a bölcsesség megtestesítője. Ezeket nyugodtan lopjátok el, de lehetőleg ne ugyanazokat ismételgessétek. Kettő-három használat után már nem működnek ugyanazon az emberen.
 Nincs kedved magolni, de nem vagy kifejezetten buta? Az sem baj, rendkívül könnyen tudsz saját mondásokat is teremteni.
 Például mondj valami olyasmit, ami teljesen lehetetlen, vagy értelmetlen: „Aki igazán bölcs, már nem gondolkozik, hanem elmélkedik.” Ha tudjátok, hogy ezt most találtam ki, azonnal tudjátok, hogy ostobaság mélyebb értelem nélkül... na de ha követitek a testbeszédes utasításaimat, és eléritek, hogy belegondoljanak! Mert lehet, hogy van a gondolkozás és az elmélkedés között valami különbség, amit talán az ősi germán rúnákban vagy a hieroglifákban kell keresni, netalán ógörög szótöve van. Vagy ez azt jelenti, hogy aki bölcs, elér egy olyan szintet, hogy nem kell törnie rajta a fejét.
 Vagy használj egyszerűen ellentéteket! Például: „Aki nem él, az nem is hal meg igazán, mert csak az halhat meg, aki él.” Ez vajon arra utal, hogy ki kell élvezni minden percet az életből, hasznosan kell eltölteni? Vagy: „Az igazi sötétség maga a fény.” Lehet, hogy a naturális tudatlanság a bölcsesség állapota, amit a tanulás elkorcsosít, és ezt kell visszanyerni? Vagy a legjobb szándék a gonosz?
 Tökmindegy. Ne keressetek jelentést, csak kreáljatok magatoknak minél több ilyet, aztán lőjétek el őket a megfelelő szituációban! Minél több van, annál többször lesz rá lehetőségetek. És ha rákérdeznek, eszetekbe se jusson értelmes választ adni! Sejtelmes mosoly, utalás rá, hogy egy napon ő is megérti majd, és máris bölcsek vagytok a szemében. Hacsak nem olvasta ezt a cikket, de megnyugtatom a kedves olvasókat, hogy még mindig széles rétegen lesz ez a taktika hatásos.
 Utolsó simítás: használj minél több idegen szót, kifejezést, amiket kiszótárazol. Rengeteg ilyen van, amit minden nap hallasz: destabilizáció, centralizáció, urbanizáció, emancipáció, szubkulturális, marginális, reálpolitikus, de-szegregált, morális válság, konzekvencia, konvergencia, disputa, diskurzus, protestál, apelláta. Nem akarok többet felsorolni, olvassatok bele egy szótárba, nem is kell magolni, bőven elég, ami megmarad. Jelentés sem kell feltétlenül, főleg a hülyébb szavakhoz nem, úgysem tudja az sem, akivel besélsz.
 Ezzel lassan a végére is érünk a cikknek. Vannak még apróságok, amiket ajánlani tudnék, kezdve az öltözködéstől, a szimbólumoktól, a barátok kiválogatásától, de nem ezek a lényeges dolgok, hanem azok, amiket felsoroltam. Ha ezeket az instrukciókat követed, még borzalmas eredményekkel sem fogja azt hinni, hogy gyenge az elméd.

 Kérdéseket, kéréseket, tapasztalatokat, esetleg ötleteket nyugodtan osszatok meg a maradék ötvennyolc oldalon!

Draco Malfoy


Cím: Re: A bölcsességről hülyéknek
Írta: Jimmy K. Quinton - 2015. 09. 29. - 08:54:06
Mr. Draco Malfoy saját újsága az árához mérten ugyan hiányos – lévén csupán egyetlen rovatot, és hozzászólási jogot ígér huszonöt galleonért - , a kezdeményezést stílusa ellenére kiválónak tartom. Őszinte keserűséggel és szatírával mutatja be mai társadalmunk működését, és szemlélteti, az emberek mennyire megtéveszthetőek. Stílusa ellenére nem nézi hülyének az olvasót, éppen ellenkezőleg, elvárja tőle, hogy reagáljon, véleményt formáljon. A szólásszabadság jegyében igyekszik ledönteni a tabukat, és beszél egy olyan problémáról, amire konkrét társadalmi hierarchiák épültek.

Az egyetértés vagy egyet nem értés mindenkinek szíve joga. Mr. Malfoy azzal kísérletezik, amivel én magam is próbálkozom. Véleményeket, reakciókat akar kiváltani az olvasóból. A saját, lenéző stílusával pedig bízom benne, hogy ez még sikeres kezdeményezés is lehet.

Ezúton szeretném javasolni Mr. Malfoy számára, hogy foglalkozzon mélyebben a szociális és társadalmi tudományokkal, hiszen akár alapjaiban is képes lehetne megváltoztatni azt éles, iróniával átszőtt kritikájával. Talán már ismeri ezt a művet, mindenesetre elküldöm Önnek Sun Tzu legendás művét, „A Háború Művészetét”. (http://www.scifighting.com/wp-content/uploads/2014/10/cdn2.content.compendiumblog.com_.jpg) Úgy hiszem, számára hasznos információkat tanulhat belőle.

További sok sikert kíván:
Jimmy Kipp Quinton