Roxfort RPG

Cain Angifilius Hertfordshire-i birtoka. Rupert Angifilius (apja) meggyilkolása után mindent örökölt. A ház a New Orleansban is divatos neo-antik viktoriánus építészeti stílust követi. Az épület  előtt egy kerek mészkőszökőkút és kavicsos fövény vezet a verandáig ahol padokat találhatunk. A kapuk magasak,  fekete cirádás kovácsoltvasból készültek. Tetején Angifilus felirat olvasható. A ház két emelettel rendelkezik, a padlással és  a pincével együtt háromnak is mondható. Az épület mögött egy gazdag gyógyfüves kert és egy kisebb erdő található. A fák között egy tó is pihen, a ház mellett egy bagolyvár is épült. 




Az első emeleten azonnal az előtérben találhatjuk magunkat. Minden fehér márványból és kovácsoltvasból készült, egy-két bútor is fellehető a legnemesebb faragott és pácolt fákból. A terem világos és fényűző, magas belterét egy hatalmas kristálycsillár díszíti. A falakon bézs selyemtapéta pihen. Egy két szárnyú lépcső vezet a felső emeletre.


 Jobbra a lépcső alatti résznél található a hatalmas, rusztikus konyha. Minden megtalálható benne,  a bortartók roskadoznak a drága italoktól. A szobában diófából készült, fazettázott fakazetták és faragványok borítják a falakat.


Itt található a belőle nyíló cselédszoba ahol a házimanó lakik. Szobájában minden szükséges eszköz felelhető amivel önálltó életre képes. Továbbá a pincébe vezető ajtó is a konyhában található, az éléskamrán keresztül tudunk lesétálni.


A hosszú, kőből vájt pincében mindenféle lomot láthatunk és mosó, valamint szárítógépeket. A fal menti részből lógó négy darab bilincs őrzi Cain kínkeserves gyermekkorának emlékeit. A plafonban még ott van a csörlő és a belőle lógó kötél.


Az előtér balra eső lépcsőrésze alatt található ajtón belépve, Cain könyvtárába érkezünk.


A kör alakú szobában rengeteg szakmai kódex, családi album és regény található. Továbbá egy házi labor is.  Hosszú munkaasztal előtt  több szék is áll, mintha egy osztályterem lenne. Ez a szoba közepén van, az asztal egyik fele üres, a másik felén mindenféle alkimista eszköz fellelhető. A könyvtár végében egy szekrény rejti az előre kikevert italokat  a vitrines részben. Alatta számtalan apró rézgombos fiók különféle szárított, vagy  friss növényeket és szerveket tartalmaz. A szoba homályos, sosem éri napfény a vörös brokátfüggönyök mindent elnyelnek. A falakat sötétzöld selyemtapéta borítja.




A bejárattal  szembeni lépcsősor alatt található egy hatalmas boltíves bejárat, ajtaja nincs. A szembeeső terem egy  fogadások tartására is alkalmas mediterrán hangulatú ebédlő. Fényes helység melynek közepén hosszú asztal fut.  Itt lelhető fel  egy kandalló is, előtte két karosszékkel és kis fonott dohányzóasztallal.  Balra egy vitrin is roskadozik apja drága töményitalaitól.


A falak színe és stílusa nem változik az alsó emelthez képest, világos és fényűző helység. Cainról készült festmények borítják a falakat, Rupertről  egyetlen képet sem találhatunk. Kiemelt részen egy édesanyját ábrázoló fotó lóg. Cain kiköpött mása, arca komor és gyönyörű. Több ajtó is nyílik, ugyan úgy mint lent.



A felső emeleten középen tálalható Cain felújított szobája (ez volt eredetileg az apja hálója) pontosan az ebédlő rész felett ami kimondottan együttlétekre lett kitalálva. Mindenféle kínzóeszköz fellelhető, továbbá egy fekete bőr kanapé, felette egy hatalmas ezüstkeretes tükörrel. Van itt  egy ágy is, ha esetleg elfajulnának a dolgok (és alap, hogy elfajulnak). A szobában áll még egy deres (négy lábú, támla nélküli pad, büntetésekre és botozásokra használják) és egy burgundkereszt (diagonálisan megtervezett vallató/kínzóeszköz, melyre kifeszíthetjük azt aki nem bír magával.) A plafonból egy csörlő is lóg a biztonság kedvéért. Ebből a szobából juthatunk fel a padlásra egy csapóajtó és leereszkedő mechanikus lépcső segítségével. A padláson fölösleges lomok és családi dokumentumok halmozódnak dobozokba öntve.



A bdsm szoba mellett jobbra található a gardróbszoba ahol a vendégek holmijait szokta tárolni és saját garnitúrájának egy részét. Leginkább az alkalmi viseletek , kabátok és cipők foglalnak itt helyet. A bdsm szobától balra nyílik a ház éke, Cain saját bejáratú luxusfürdője.



Hatalmas hatszögletű mályvaszínű márványteremben találhatjuk magunkat, körbe színezett ólomüvegekből kirakott ablakok sorakoznak, a család címerét ábrázolva. Középen a falnál egy márványból faragott több személyes medence áll. Körben több beépített,  bronzból öntött csap sorakozik . A káddal szemben van egy fekete neogótikus stílusú bőrpamlag, az egyik falat egy egész alakos tükör borítja. Éjjel a falakhoz erősített kovácsoltvas gyertyatartókban álló fekete gyertyák adják meg a kellően sejtelmes hangulatot, de ha nem éppen romantikus együttlétekre használják a fürdőt , a kád feletti csillár is tökéletesen működik. A medence mögött található egy tusoló és egy sor beépített szekrény, benne mosdókagylóval, tükörrel.


Ha tovább haladunk a középső fal mentén láthatunk két ajtót balra egy beugróban. Itt található a  két különböző stílusú vendégszoba . Mindkét szobának saját fürdőszobája és vécéje van, szintén fehér márványból.


Az egyik szoba férfiasabb hangulatú. Szürke, fekete és fehér színeket kombinál. A fürdőszoba színültig tele van a legdrágább férfiaknak készült tisztálkodó és pipere szerekkel. Olyan mint egy luxus hotel, letisztult minimalista stílusú. Ez lesz Dante szobája. 


Ez a hálószoba a női vendégeknek lett dizájnozva. Pasztell lila és fehér színek uralkodnak, az ágy felet egy orchideát ábrázoló falikép csillog. Található egy fehér fésülködő asztal , telepakolva mindenféle női kozmetikumokkal, krémekkel. Mind a Chant cosmetics logóját viseli. A fürdő ugyan olyan mint a másik szobában, fehér márvány. A szobák készenlétben teljes felszereltséggel várják vendégeiket.


Most ismételten a bdsm szoba előtt állunk és balra fordulunk a másik beugró irányába. Itt található a fehér márványmellékhelység, ahova Cain rossz étkezési szokásai miatt szokott rohangálni álmából felocsúdva. Egy csap, egy vécé és egy bidé található. Mellette nyúlik a legnagyobb szoba mind közül, Cain hálója következik.



Ez a  szoba a legnagyobb mind közül. Rengeteg ablaka van bár mindegyik előtt be van húzva a függöny. A földön fekete hajópadló fut, szőnyeget nem találhatunk. A szoba éke az ágy ami egy fehér, szőrmével fedett, két szintes platformon foglal helyet, egy pár éjjeliszekrénnyel az oldalán. Az ágy legalább három személyes. A királyi fekhely baldachinos, hetente cserélődik a dizájn. Feje felett keleties stílusú fakazetta fut, erre van ráhúzva a függöny. A szoba egyik felében található vastagon faragott íróasztala egy fényűző faszékkel. A szoba másik felében pedig beépített szekrénysor rejti alsóneműit, köntöseit és egyéb kényes ruháit. Egy gótikus stílusú tükör is helyet foglal a sarokban. A háló közepén több, vörös színű babzsák is hever, amin esetleges vendégeivel tud pihenni, társalogni. A zsáktenger középen egy alacsony japán asztal áll, így étkezésre is alkalmas a kialakítás. A plafon el van bájolva: felhős éjszakai égboltot jeleníti meg,  a szobába bele ette magát az ópium finom illata. 

Következő történetünk rögtön Cain és Tethys Fekete Kazuárban kezdett 3. játéka után folytatódik. Aznap éjjel érkeznek haza, miután  Cain és Tethys megkötötte a Megszeghetetlen Esküt. Dante is erre lett kényszerítve, imperius átok által lett befolyásolva így minden ingóságát és ingatlanját  a nővérére hagyta. Továbbá azt is megígérte, hogy hivatalos lakhelye az Angifilus birtok lesz és ha szökni próbál azonnal meghal az ígéretszegése nyomán. Cain havonta adományozott ingyenes drogellátmányt követelt és hogy Tethys  többé ne menjen a közelükbe és ne merjen se közvetlenül sem távolból ártani nekik. Tethys Caint ennek fejében arra kötelezte, hogy ne ölje meg és a pincében történt dolgokat soha se fedje fel senkinek . Harmadik eskü arra kényszeríti a nemest,  hogy vigyázzon az öccsére és tartsa el élete végéig. Ezek után Cain és a hisztérikus állapotban leledző Dante megérkeznek a villába. Történetünk innen folytatódik. Azt, hogy miért alakultak így a dolgok ITT (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,11719.msg61664.html#msg61664) tudjátok megtekinteni, de erősen 18-as elemeket tartalmaz.





Cain Erősen szorította magához a vergődő kis testet, melynek karjait még mindig hátára feszítette, hogy ne szabotálja a hoppanálást. Végre otthon volt és láthatólag mindenkinek megvoltak a kezei és a lábai a kényelmetlen utazás ellenére is. Négy nap fogság után újra a luxusvillájában állt. A csillár fehéren világított a hatalmas márványteremben és kellemes ópiumos illat terjengett némi citrommal vegyülve. Végre a több napos dohosságból és nedvességből száraz, meleg és tiszta helyen tartózkodott. Az előtér ragyogott a fehérségtől, a manó bizonyára minden nap kényszeresen felnyalta a házat, ez okozta a citrusos illatot is. Természetes anyagokat kevert ki a takarításhoz, Cain mosolyogva szívta be a friss levegőt.  Most érezte csak azt, hogy mennyire fáradt és megtört a teste. Dante hangja felverte a házat, ami visszhangozva kongott sikolyai nyomán. Ezt követően egy kis zaj kíséretében megjelent a manó, könnyes szemekkel visítozva rohant feléjük. Lázas álmából ocsúdott fel úgy mint  a múltkor. Amint megpillantotta a szőke férfit megtorpant és döbbenten a nemesre nézett.

- Gazdám! Gazdám! Istenekre mondom nem bírtam volna kivárni az egy hetet! Kérem, mondja el mi történt! Jól van? Elnézést, hogy illetlen a kérdésem, de ön kicsoda? Mi történt? Minden rendben van?

Nézett Dante felé, de  a fiú halálra vált arccal forgatta a szemeit és kapkodta a fejét, miközben zihált. Megpróbálta felmérni a terepet és minél több menekülési útvonalat keresni magának. Erőtlenül vergődött a szorítás nyomán, nem volt képes válaszolni sem, annyira rettegett. Nem sokkal ezelőtt a nemes eltépte  szeme láttára a saját ínszalagjait egy dühroham következtében, amíg az őt fogva tartó láncoknak próbált ellen feszülni. Továbbá tudta róla nővére tanulmányaiból, hogy félig vámpír. Amit pedig  a pincében művelt vele… arra nem voltak szavak! Ezeket az koronázta meg amikor nővére  kisemmizte  és kidobta mint egy rühes kutyát és erre a szörnyetegre bízta egy örök életen át! Nem tudta hol vannak, nem ismerte Caint hiszen életében háromszor láthatta összesen. A sok csalódás és testi-lelki trauma elvette az eszét. Cain idegesen tartotta a fiút és közben a manóra nézett. Hangja a mocorgás és ordítás ellenére nyugodt maradt. Próbálta elfogadni a helyzetet, hogy most későbbiekben élvezendő nyugalma érdekében előbb Dantét kell valahogy helyre raknia.

- Nem tudom elmondani, hogy mi történt mert eskü köt engem és Dantét is. A lényeg az, hogy ő Tethys Skarsgard öccse és innentől ez a ház az ő otthona is. Egy életre össze lettünk boronálva Pupi és ne kérdezz részleteket, mert ha elmondom és nem figyelek  akkor  itt halok meg azon nyomban. – A manó elkerekedett szemmel nézte a gazdáját és nem akart hinni a fülének. Hol Dantéra hol Cainra meredt. Elfogadta, hogy a Megszeghetetlen Eskü köti őket és nem tudnak válaszolni. Már kérdezte is volna, hogy mit tud tenni amivel könnyít a helyzetükön de Cain magától folytatta a diskurálást.

- Minden hónap elsején pontban reggel nyolckor egy szállítmány fog érkezni, amit időben vegyen át. Ne kérdezze mi van benne értette Pupi? Csak vegye át a ládát és adja oda nekem. - A manó engedelmesen bólogatott,s  fejben jegyzetelt. Szüksége is volt rá, hiszen parancsok sora következett.

- Most arra kérem, hogy eresszen forró vizet a kedvenc narancs-mentás habfürdőmmel keverve és miután ezzel megvolt ellenőrizze le a Szürke-szobát, hogy rendben van-e. Az lesz innentől Dante szobája. Ha ezzel megvan hozzon nekem az emeleti szobámba a következő italokból: vérpótló főzet, a meghűlés elleni elixírből kettőt mert az a rohadt pince igazán dohos volt. Kérek egy üveggel az azonnali sebgyógyító főzetből is! Ha ezzel végzett kezdjen el főzni, minden olyan alapanyagot használjon fel melynek magas a vastartalma. Bélszínt kérek véresen és olyan libamájat ami szinte folyik annyira nyers! Főzzön spenótot és mellé egy kis rizst is. Ebből két adaggal lesz, de a fiúnak csinálja normálisan, kevésbé nyersen. Kérek egy bögre fekete teát az orvosságommal és egy bögre citromfű teát a fiatalúrnak! Rettenetesen zaklatott, mivel nem a saját akaratából van itt. - Miután kiadta a parancsokat, a manó úgy rohant, hogy majd kikapart a lába. Nem volt dolga négy napig, na most hirtelen lett. Annak ellenére,  hogy rengeteg feladatot kapott nagyon hálás volt az isteneknek azért, hogy Cain épségben tért haza. Nem is késlekedett mindenhez hozzálátott a kért parancssorozat szerint. Bízott gazdájában annak ellenére , hogy voltak botlásai tudta : helyén van szíve. A szőke fiú igazán szép arcú volt és apró, először azt hitte hogy lány. Szegény manó amint szorgoskodott és merengett Dante külsején el sem merte még képzelni, hogy a későbbiekben mik fognak még itt történni. Jaj szegény Pápára Pupi…


Dante és Cain ott álltak magukra hagyva a hatalmas előtérben. A terebélyes és túlzó kristálycsillár hidegen szórta rájuk a fényt. A két szárnyú lépcsősor az emeletre vezetett, ahol a hálószobák és a mosdóhelységek sorakoztak, Dante csak behúzott ajtókat látott mind lent és mind fent is. A félvámpír még mindig az erőtlen karokat szorította, most már szerette volna elengedni őket mert tudta,  hogy a fiúnak ez mennyire fáj. Nem akart neki több kárt okozni, de saját magát is féltette. Lehet Dante öngyilkosságot tervez és ezzel őt is a halálba veti. Cain elővette a legnyugodtabb hangot amit valaha kitudott magából csikarni és lágyan Dante feje fölé hajolt. A fiú szemben állt vele és szorosan a testéhez simult.

- Dante. Kérem, nyugodjon meg. Hamarosan megtisztálkodhat és kap vacsorát is. A sebeit én magam fogom ellátni azok után, hogy … nos …szóval érti. Szeretném magam rendbe tenni a dolgokat és ígérem, hogy többet nem  fordul elő az ami ott történt ! Ebben biztos lehet, hogy egy ujjal sem érek önhöz ilyen indulatokkal tüzelten, mert ez nem helyes és a természet ellen való!

Hahaha. Jaj istenem Cain néha olyan vicces vagy! Na szóval visszazökkenek inkább az mesélésbe mert túl hangos nevetésem megszakítja a folyamatokat. Tehát a nemes így próbált bocsánatot kérni azért amit Dantéval tett a pincében, de ez édeskevés volt. A fiú nem csak a szétpocsékolt sej-haját siratta, hanem az egész életét. Olyan mértékű csalódás és rémület érte, amit nem tud most az érzelmeivel nehezen megbirkózó, szabadkozó férfi korrigálni. Pedig igazán kedves volt tőle, ahogy a maga módján próbált javítani a helyzeten. Cainnak feltett szándéka volt rendbe tenni Dantét, mert ocsmánynak érezte azt a bánásmódot melyben Tethys miatt részesítette. Magának is megfogadta, hogy egy ujjal sem fog a fiúhoz érni, mert rettenetesen szégyellte azt ami odalent történt. Még mindig az ellen küzdött, hogy elfogadja a beállítottságát. Mindeközben lopva  a fiú haját szagolgatta.  A mocorgó kis test kellemes érzéseket keltett az ölében, ezért inkább tovább beszélt, mialatt picit hátrébb húzódott tőle.

- Most szeretném önt elengedni. Remélem tudja, hogy ha kirohan a házból mindketten meghalunk. Én nem tervezem azt, hogy megássa a síromat mert túl tökéletes vagyok ahhoz, hogy a földben rohadjak. Ígérem, holnap mindent elkövetek annak érdekében, hogy kitaláljunk valamit arra miként bontsuk fel az esküt, vagy játsszuk ki... De addig együtt kell működnie velem! Érti amit mondok Dante?  Nem csak saját, hanem az én érdekemben is maradjon veszteg! Szóval most elengedem a kezeit rendben?

Kérdezte Cain és óvatosan elengedte Dante kicsavart karját. A fiú a nemessel szemben állt, de amint levette róla kezeit összeroskadt mint egy  kártyavár. A férfi lábai elé hullott és egyre hisztérikusabban üvöltözött és vette a levegőt.  A manó még az emeleti hálószobában is hallotta amint Dante  őrülteket meghazudtoló módon őrjöng. Cain kitágult kék szemekkel nézett a fiúra aki könnyétől, taknyától maszatosan,  kiskutya pozitúrában zokogott. Illetlen gondolatok kapták el testhelyzete láttán, legszívesebben most felment volna a hálószobájába egy negyed órára. Ezalatt Dante a drága márványt ütlegelte erőtlen kis kezeivel. Cain nem tudta hirtelen mit csináljon és hogy mi lesz ennek a kimenetele. Zavarában arca elé kapta a kezét és hátrébb lépett, teret engedve az őrületnek.

Nem tudott mást tenni, csak nézte a földön vergődő fiút. Rettenetesen megijedt. Vajon ő maga is így néz ki amikor dührohamot kap? Nem. Annál sokkal veszélyesebb volt. Amíg a fiú erőtlenül fetrengett a földön és még saját magát sem tudta szétverni rendesen, addig Cain eltörte az ujjait és eltépte ízületeit, ha úgy adódott a helyzet. Bár az utóbbira nem is emlékezett, szóval teljesen értetlenül állt Dante viselkedése előtt. Nem értette, hogy mi a hisztéria pontos oka. Bár nem kerülte el figyelmét a kvibli szépen csillogó, íves nyála  a márványpadlón. Azonnal arra gondolt, hogy leereszkedik a földre és felnyalja mint egy éhes kis állat.

~Én tényleg romlott ember vagyok , te jó ég! ~

Hörgött magában Cain, miközben tétován leguggolt egy karnyújtásnyira a fiútól. Megszeppenve nézett rá egy darabig. Nem tudta mi legyen. Igazán félelmetes volt látnia, ahogy valaki a szeme láttára sokkot kap. A márvány hűvös volt így nem kellett sokat várni,  hogy ne csak a hiszti rázza az erőtlen kis testet ,hanem a hidegtől is vacogjon.

- Dante…- Nagyon türelmes hangon szólította meg a fiút. Remélte, hogy elérik szavai az agyát. Ellenben a kvibli nem reagált. Újból belefogott a szónoklatába, szinte könyörgően.

- Dante. Nincs semmi baj! Mond mitől félsz ennyire? Már nem bánthat téged Tethys és nem kell tőlem sem félned! Mindenkit köt az eskü! Ha nem vigyázok rád akkor meghalok. Miért félsz tőlem ennyire? – Kezdte hangjában a sértettséget is érezni. Nagyon nem volt jó ez így. Amikor a fiú fájdalmasan felüvöltött olyan volt mint egy késdöfés. Azért ennyire nem rossz a helyzet. Igazán gazdag és fényűző életet élt, Dante innentől pedig a részesévé válik. Próbálta azt is észben tartani, hogy az amit Tethys művelt valószínűleg össze zúzta a szívét… de nem hagyta nyugodni a  tudat, hogy konkrétan megerőszakolta a fiút, majd mikor már kezdett volna a dolog élvezetes lenni (mindenki számára) kegyetlenül megkínozta, hogy az őket éppen meglátó Tethys rosszul legyen. Nem is sértett volt, hanem önostorozó csak efelett érzett szégyenében védekező mechanizmusba kapcsolt és elkezdett megsértődni. Átlátta az érzelmeit másodpercek alatt, ettől még jobban felidegesítette magát. De igazából a benne tomboló gondolatok és érzelmek el sem érték a kviblit. Sikoltozott és üvöltve zokogott. Cain a  guggoló pozíciójából közelebb térdelt, egészen Dante feje mellé s fél kezét a fiú hátára rakta. Érintésére megugrott az izom, mintha egy hatalmas ütéstől rettegett volna úgy rezzent össze . Ebből a gesztusából nyilvánvalóvá vált, hogy gyerekkorában rengetegszer érte testi fenyítés és lehet Tethys által is. Rettenetesen dühös volt.

- Dante. Ne félj, nem lesz semmi baj! Kérlek nyugodj meg! Ha így folytatod, sokkot fogsz kapni! Próbálj meg kicsit…

De nem tudta folytatni,  a fiú szemei üresen kitágultak és minden hang nélkül reszketett. Ez túl sok volt. Az üvöltése legalább azt jelentette , hogy még képben van. A csend sokkal zavaróbb ebben a helyzetben!   Nem vett normálisan levegőt, kihagyott a lélegzete és hasonló tüneteket produkált mint egy epilepsziás. A sokk rettenetesen veszélyes állapot, mert a keringés összeomlásához vezethet az oxigén hiány miatt. Cain ezt tanult bájitalmesterként jól tudta. Nem foglalkozva Dante véleményével fogta a fiút és hátára fordította. Rettenetes volt  a látvány. A szemei tágak és üresek voltak, szája nyitva volt és ömlött belőle a nyál, a lélegzete össze-vissza ugrált. Arca könnytől és takonytól volt retkes. Nem reagált semmire amit Cain csinált vele, így szabadon mozgatta őt. A nemes térdelve karjai és térdhajlatai alá nyúlt, majd felemelte. Rettenetesen könnyű volt, nem is gondolta volna hogy Dante ennyire súlytalan. Hosszú fehér haja koszosan és összetapadva söpörte a földet, zsíros volt és pinceszagú. Cain úgy érezte, hogy ezen javítania kell. Valószínűleg a nővére nem adott neki sosem luxus kozmetikumokat, ezért lett ilyen hamar koszos a tejfehér éke. A fahéjas illatot elnyomta az izzadsága szaga. Dante most már kimondottan bűzlött.

- Na jól van Dante, ez így nem maradhat! Nem tudom, hogy hallasz-e engem de nem lesz semmi baj, biztosíthatlak róla! A manó megengedte a fürdővizet, most oda fogunk menni és beraklak a kába mert kezdesz kihűlni. Kérlek, ne menekülj és ne üss meg, mert nem akarlak bántani! Úgy sem tudsz ellenem mit tenni. - A nemes eközben lassan elindult a felső emeletre. Bőrruhája nyekegő hangokkal kísérte mozdulatait. Dante érezhette a finom ruhája szagát és párolgó parfüm illatát. A férfi ajkait csócsálva cipelte őt,  szemöldökét gondterhelten vonta össze. Észre sem vette, hogy tegezi a kviblit. Nem tudott most modoroskodni mert megfeledkezett mindenről. Rettenetesen félt, hogy Dante meghal és ezzel együtt ő is. Cain retteget, mert a fiú hipovolemiás az-az kivérzéses sokkot kapott. Ez nagyobb vérveszteség által szokott létrejönni, Tethys a nagy igyekezetében nem látta el jól az öccsét. Ahogy karjaiban fogta érezte a lenvászon nadrágba tapadt alvadt vért. Rettenetes hangon kordult meg a gyomra , miközben ujjai között a véráztatta anyag cuncogott. Nagyon nagy önuralomra volt szüksége, amit éppen most élt fel. Legszívesebben a földhöz vágta volna , hogy aztán kizabálja a torkát mialatt újra megteszi vele azt amit  a pincében. A gondolattól kirázta a hideg és jóleső érzés öntötte el ölét. Nem bírta ezt az őrületet, ami körbelengte egész lényüket. Nem tehette meg, pedig nagyon vágyott rá, de akkor azonnal elpusztul amint Dante kileheli az utolsó lélegzetét. Cain tudta ahhoz, hogy Dante túlélje az éjszakát pótolnia kell a vért és helyre kell állítani a keringését. Mivel a pulzusa már rettenetesen alacsony volt és kezdett kihűlni arra gondolt, hogy beteszi egy kád meleg vízbe. Így nem fog kihűlni mint egy útszélen hagyott dög. A meleg víz ellazítja majd Dante izmait, így a folyamatos görcs is elmúlik ami testét rángatja és nem kell az izmainak dolgoznia a lebegése közben, ergo pihen. Tudta, hogy ehhez neki is Dantéval együtt kell a vízbe ülnie, hiszen ha nem tartja  a testét akkor valószínűleg a medence fenekére süllyed és megfullad. Még életében nem ült egy medencében egy  másik férfival de most szakemberként érezte kötelességének,  hogy segítsen. Az egy másik dolog, hogy ijedsége ellenére is nagyon izgatta ez az esemény, hiszen ő félbehagyta a dolgokat Tethys miatt. A másik pedig az, hogy perverz. Legutóbb amikor fürdött valakivel akkor a végén egy kád vérben ült ,miután kiélte Oidipuszi komplexusát. Rettegett, hogy nehogy megfeledkezzen magáról és megegye Dantét, mert akkor ő is vele együtt pusztul el. Már éppen odaértek a fürdőszoba ajtaja elé, a fiú  nem tudhatta milyen látványban fog részesülni. Bár eddig is látta a luxust amiben Cain élt, most következett csak a java. Mielőtt beléptek volna a nemes ismételten a fiúra nézett, aki szinte elfolyt a karjai között.

- Dante. Most bele foglak rakni egy kád meleg vízbe. Sokkos állapotban vagy, nem tudom mennyit hallasz abból amit mondok, de veled együtt fogok a vízbe merülni, mert különben meghalsz. Elmerülsz az alján mint egy kő. Ami most következik azért jön, hogy ne haljál meg. Érted? Hamarosan összeomlik a keringésed és megfulladsz, ha nem csinálunk valamit. A nővéred volt olyan kedves, hogy nem látott el szakszerűen, így az én dolgom lesz rendbe rakni a romjaidat. Szót kell fogadj nekem, különben mind a ketten meghalunk!

Miután megvárta mit reagál a fiú belépett a csodálatos hatszögletű mályvaszín terembe. Dante ha látott éppen vagy tudott figyelni, akkor  élete leggyönyörűbb termébe érkezett meg. Itt is szintén márványból készült minden, még a falak is. Pont olyan volt mint valami arab meséből a fürdő-helység. Mivel Cain karjaiban volt jól láthatta , hogy hatalmas a belmagasság és a szoba hatszögletű. Fent körben ólomüvegből készült ablakok álltak, melyeken a családi címer díszelgett. A falakon kovácsoltvas tartókban fekete gyertyák remegtek, eközben a homályos gőzben narancsos menta illat terjengett. A víz halk csobogása nyugtató dallamaival verte fel a kongó szobát. Cain elvitte a tehetetlen testét a szoba végén álló neogótikus bőrpamlagra és óvatosan ráfektette. Szánakozva nézte a lihegő fiú arcát.

- Dante ne ijedj meg . Előre mondom , hogy le fogok vetkőzni és utána rólad is le kell vegyem a ruhákat. Értetted? Ha tudsz beszélni kérlek jelezz, ha kezdhetjük. Ígérem semmilyen hátsó szándékom sincs… Mindezt annak érdekében tesszük, hogy  megéljük a holnapot !

Remélte, hogy kap némi bátorító visszajelzést az őrült sikolyok helyett. A medence szinte már majdnem tele volt. Amíg Dante próbálta összeszedni magát és gondolatait , hogy kicsiholjon  egy értelmes választ Cain odasétált a kádhoz, hogy elzárja a bronz csapot. A medence feletti csillár ismételten emlékeztette arra, hogy mit művelt az escorttal. Egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Megfordult, hogy megnézze arcát az egész falat borító tükrében. Ábrázata nyúzott volt és a haja zsíros. Már halványan látni lehetett a borostáját is. Érezte, hogy ez a fürdőzés nem egy órás program lesz. Remélte, hogy Dante képes lesz egy idő után megtartani magát amíg ő visszanyeri a régi kinézetét, mert képtelen tovább folytatni az estét addig amíg nem lesz normális és tiszta. Az pedig másik fele, hogy Dantéra is ráfér a fürdés, mert kezdett ázott kiskutya szaga lenni és az egyáltalán nem szexi.

- Nos Dante, hogyan döntöttél? Meghalunk ma éjjel mindketten pár órán belül, vagy hagyod, hogy… levetkőztesselek?

Dante pár percig vacillált. Látszódott, hogy  némi értelem csillog végre a tompa tekintetében. Majd kisvártatva bólintott egyet. Cain ezt azonnali igennek vette. Nem tudta , hogy mit csináljon. Még életében nem vetkőztetett le senkit. Egy darabig vörös fejjel téblábolt de érezte, hogy cselekednie kell és nincs ideje a romantikus érzelmeknek és a lányos szégyennek, ugyanis értékes perceket vesztegettek el már így is egymás életéből.  Dante ezalatt remegő kezekkel a saját ingét kezdte gombolni, több-kevesebb sikerrel.

- Rendben van Dante, akkor úgy érzem tudod mi fog következni és beleegyeztél abba, hogy én most ellássalak téged. Akkor én most… Elkezdem ezt,  rendben?

Kérdezte izgatott hangon és beharapta picit az ajkát. Dante arcát nézte, miközben lassan lehúzta a fekete bőrkabátjának a cipzárját. Az anyag hangosan recsegve vált ketté, útjában felszabadultak Cain testének állatias illatai. A kabát alatt nem volt felső, csak a hófehér pőre bőre izzott a maga fehérségében. Miután lehúzta a cipzárt kettényílt ruhája a  szálkás testén ,lassan bújt ki belőle majd az a földre zuhant egy hangos csattanással. Hosszú fekete haja rátapadt izzadt bőrére,  a gőztől teljesen nedves lett a teste. Miután azt látta, hogy a fiú nem készül sikoltozni óvatosan lehúzta a sliccét, majd letolta a nadrágot a térdéig és cipőjével együtt kilépett belőlük. Annyira ügyes volt, hogy egyúttal a zoknija is lejött. Csak egy fekete, selyem Armani bokszer alsó volt rajta. Úgy érezte, hogy ha levenné a fiú visongva rohanna neki a falnak háromszor, így nem sokkolta Dantét a hatalmas farka látványával.  Magán hagyta a bokszert, hogy így mutassa nincsenek hátsószándékai.

- Rendben van, most Te jössz! Kérlek működj velem együtt és ne kezdj rúgkapálni, tényleg nem  fogok semmi olyat csinálni… amit a pincében. - Már rendesen vicces volt, hogy mennyit szabadkozott és milyen szinten izgult. Rettegett, hogy Dante hirtelen megöli mindkettőjüket ijedtében. Miután  a fiú mondhatni normálisan reagált,  látta semmit sem haladt a gombokkal. Lehajolt hozzá . Fekete hosszú haja a fiú arcára és testére borult. Még így több naposan is nagyon kellemes illata volt. Látszódott, hogy rettenetesen drága sampont használ. Fehér ujjaival óvatosan elkezdte gombolni az inget, szakadt róla a víz. Idegesen szuszogott, mialatt a haldokló fiúról hámozta le a könnyen feslő anyagokat. Még emlékeiben élénken élt amint ezt az inget azért tépte el, hogy vékony karjait hátraközözze vele. Nem érzett szégyent, hanem inkább gerjedelmet és a kemény bőrből készült nadrág már régen nem volt rajta, hogy ellent tartson férfiasságának. Azon rimánkodott, hogy Dante ne legyen annyira képben, hogy észrevegye azt ami eléggé nyilvánvaló. Gyorsan végigszaladt a gombokon és ketté nyílt az ing. Ismételten ott volt előtte a hófehér és idomtalan test, apró kis rózsaszín mellbimbókkal. Cain legszívesebben beletömte volna a saját haját a szájába és úgy visongott volna, mint egy kislány.  De ezt nem tehette meg. A fiú nem tudta magát felemelni, így  egyik kezét Dante tarkója alá tette és felhúzta. A kvibli arca Cain nyakához szorult, miközben a nemes a szabad karjával lehúzta róla a zakót és az inget. Óvatosan engedte vissza a bőrpamlagra a fejét, érezte ujjaival, hogy hajában alvadt vér darabok vannak. Úgy tépte ki belőle a selyemszalagot a pincében , hogy mozdulata mentén egy nagyobb tincs is kiszakadt. Cain szíve elszorult a bűntudattól. Ez nagyon gonosz húzás volt tőle…

- Dante… van hajnövesztő szérumom, holnapra minden rendben lesz, ígérem… Én nem vettem észre…

Nem tudott a fiú arcára nézni így a cipőkhöz nyúlt, kikötötte őket és zoknikkal együtt lehúzta. Nem foglalkozott azzal, hogy elrendezze a ruhadarabokat, ennél fontosabb dolga is volt. Minden egyes cuccuk szanaszét hevert a márványpadlón, szörnyű volt a rendetlenség. Most pedig jött a java. A nadrág. Cain ajkai kettéváltak és úgy zihált mint aki infarktust készül kapni. Ha ezt nem hagyja abba, akkor Dante biztosan megijed, így pár pillanatra lehunyta szemeit. Most nem volt ideje azzal foglalkozni, hogy őt mennyire felzaklatja  egy másik férfi intim közelsége. Igen, ebben a pillanatban számára is eldőlt: buzi. Annyira buzi, hogy buzibb nem is lehetne!  Nincs választása: egész életében Dante után fog remegni, hiába tesz ellene bármit , mert nincs rá gyógymód! Szemeiben könnyek gyűltek, rettenetesen nehéz volt a tényt feldolgoznia, de tudta az idő vészesen pereg és cselekednie kell. Amikor arra gondolt milyen volt Tethysben lenni kirázta a hideg. Soha többé nem akart vaginát látni, ebben biztos volt! Dante pedig minél előbb vízbe kellett, hogy kerüljön. Megtörölte fehér kézfejével a könnyeit és ismételten a fiú felé fordult. Szemei még mindig lázasan csillogtak és szempillái összeálltak szokás szerint.

- Ne ijedj meg.

Mondta remegő hangon és a slicc felé nyúlt. Egy gyors mozdulattal lerántotta  a formátlan, beesett csípőről a nadrágot. Rettenetes látvány tárult a szeme elé, a szürke lenvászon anyag belseje fekete volt a vértől és kőkemény. A sovány testen feszülő alsónadrág pedig vörös színben játszott pedig eredetileg fehér volt… El sem tudta képzelni mi lehet Dante alatt. A legrosszabb, hogy vérének illata ismételten felizgatta és megtelt a szája nyállal. Tudta ez csak rosszabb lesz amikor elkezd kioldódni a vízben.

- Egek… Édes Merlin én ezt nem bírom…

Nem törődött azzal, hogy nyáladzó pszichopataként beszél Dante alsó feléhez, a fiúnak valószínűleg már megvolt róla a véleménye. Nem bírta idegekkel az elé táruló látványt és szagokat. Összeszedte magát és újra felnyalábolta a kviblit. Most már nem csak Dante volt kiszolgáltatva a vámpírnak, hanem Cain is neki. Az erős és szálkás test izgatottan suhant a hatalmas és illatozó medence felé. Alakjukat ködösítette a gőz, de még így is gyönyörűek voltak. A hosszú fekete haj Cain fenekéig ért, míg a hófehér zuhatag a földet söpörte. Cain belépett a habok közé, mellkasához húzta Dantét, picit feljebb emelte, hogy ne érjen azonnal a vízbe. Amikor a nemesnek már derékig ért, lassan elkezdte bele engedni a fiút. Tág szemekkel figyelte minden egyes reakcióját. Apránként haladt, hogy ne legyen rosszul a hirtelen melegtől. A fehér és reszkető test lúdbőrözni kezdett és a kis mellbimbók megkeményedtek. Cain zavarában beszélni kezdett.

- Dante! Hogy érzed magad? Jól esik? Mondj valamit! Kivegyelek a vízből, minden rendben?- búgta  idegesen, s aggódva hajolt a fiú arca felé,aki szépen lassan centiről centire a vízbe merült. Hosszú fehér haja mint megannyi polipkar terült el a folyékony térben, egy része lágyan Cain testére csavarodott . Fehér szempillái megremegtek. A vámpírból felszakadt egy halk sóhaj. Ilyen gyönyörű dolgot még életében nem látott. Legszívesebben zokogva beszaladt volna a szobájába, de nem tehette. Karjaiban fogta szerelmét… feltehetőleg élete  utolsó és egyetlen szerelmét, hiszen örökké együtt kell maradniuk a megszeghetetlen Eskü miatt. Cain nem érette magát, hogy ha valóban szerelmes akkor miért tette vele ezt? Miért akarta megenni? S ez most is így volt, ahogy vére ázik ki belőle és színezi meg a vizet… Miért ébreszt benne gyilkos ösztönöket? Mellkasa le- fel ugrált és lelke égett a vágytól. Még ugyan ott állt a medence bejáratában, hol karjai között nyugodtan lebegett a fiú. Cain egyik tenyere a tarkóját, másik a derekát tartotta. Nem tudta, hogy mit csináljon vagy mit mondjon. Felnézett a plafon felé és szeméből egy sós könnycsepp hullott Dante arcára. Ez volt a vég. Nem varázslat, nem bájital okozta ezeket az érzelmeket, hanem Dante. Nem létezett senki más többé, csak ő. Lesújtó volt az érzés. Gyomra és torka összeszorult az éhségtől és a szenvedélytől. Dante levegőért kapkodó nedves ajkai olyanok voltak mint  a mágnes. Be akarta szívni a szájába és újra ízlelni édes nyálát. Olyan dolgokat akart vele tenni amikre még sosem vágyott egy nőnél sem. Most ebben a pillanatban az önuralom olyan magas fokát tapasztalta meg , amit valószínűleg életben nem fog többször produkálni. Nem is értette honnan merített ehhez erőt. Nem akart ott álldogálni tétlenül mert elkezdett volna hangosan sírni és akkor egy síró buzi lenne a gőzben aminél már rosszabb nincs is. Így megmozdult végre.  Dantét  a víz tetején vezetve a medence falához húzta. A kád ezen részébe volt egy ülőalkalmatosság faragva így ráült s miután elhelyezkedett, a kivblit saját testének háttal magához ölelte. A két fiú körül hosszú fekete és hófehér tincsek úsztak. A víz tetejét a sötét csonkokon izzó gyertyák fénye színezte sárgára. Dante feloldódó alvadt vére rózsaszínre festette a habokat, de  a nemes csukott szemekkel tartotta karjai között a legyengült testet. Illatai még jobban felerősödtek a forró vízben. Dante úgy lebegett a tetején, mint egy szellem. Szemei tágra nyitva meredtek a plafonra, s feje a vámpír hűvös mellkasára dőlt. A teremben egyetlen egy zaj hallatszott, Cain szívének őrült kalapálása…

A párás és gőzös, illatozó helységben a halk suttogás olyan volt mint egy robbanás. Atomrobbanás, Cain szívében.  A férfi szemei kitágultak és ajkai kettéváltak. Hangosan zihált a szavak hallatán. A fiú bizonyára haldokolt és hallucinált. Lehet nővére karjaiba képzelte éppen magát és hozzá beszélt. Tudta Cain, hogy mihamarabb el kell kezdenie a bájitalok megitatását a fiúval és némi ételt is le kell tuszkolni a torkán. Életében nem hallotta azt, hogy valaki azt mondaná neki : szeretlek. Nyilvánvalóan a vérveszteség és a sokk akkora traumaként érte Dantét, hogy azt se tudja kinek a karjaiban van. Cain mélységesen mély zavarba jött. Nem mondott semmit, hiszen úgy gondolta ez nem neki szól. Ennek ellenére kicsit erősebben magához szorította a testet.

~És, ha mégis?... Nem, az nem lehet. Retteg tőlem! Annyira félt pár perccel ezelőtt, hogy majdnem megőrült. Biztosan Tethyst képzeli a helyembe és hozzá beszél! Már nem sok lehet neki hátra... jobb lesz igyekezni.~

Nagyot sóhajtott miközben érezte,  hogy a test felmelegszik az ölében. Könnyű volt és puha, annyira férfiatlan, hogy egy pillanatra meg is feledkezett arról kit is tart karjaiban. Elmosódott a nemek közti határ a két androgün szépség között. Olyanok voltak, mint a nemtelen angyalok akik ismételten ötvözik a kettévált archetípusok egységét.

- Dante, most le foglak ültetni erre a padkára, remélem képes vagy megtartani magadat. Dőlj háttal a falnak, mert meg kell hogy fürdesselek. Szörnyen mocskos vagy. Ez így nem maradhat, különben fertőzéseket kapsz!  Varázslattal is megoldhatnám de most, hogy a kádban vagyunk jobb ha túl esünk ezen. Másfelől ez a szer több órára is fertőtlenít téged és izomlazító hatása van…

Ezzel megtörte az idilli összebújást. Nem tudta hova tenni a fiú szavait. Már így is össze volt zavarodva de az, hogy Dante azt mondta szereti még mélyebb szakadékba vetette őt . Próbálta kizárni azt a tényt, hogy ez neki szólt és arra gondolt a fiú már annak sincs tudatában kivel ül egy medencében. Ismételten a tarkója alá fúrta hosszú fehér ujjait és derekát egy lágy mozdulattal feltolta a víz tetejére. A leguruló cseppek csodálatosan csillogtak a sárga remegő fényben, az egykoron fehér nadrág rátapadt a fiú férfiasságára, kirajzolva minden egyes részletét. A testén szaladó cseppek olyanok voltak mint az igazgyöngyök. Cain felemelkedett, kicsusszant az ülőkéből és a kvibli  mellé lépett. Lágyan a medence szélének tolta a testet, hogy a finoman faragott párkánynak dőljön a szőke feje. Dante nyakig merült el a vízben, de ebben a pozícióban álla kiemelkedett belőle, hófehér nyaka megfeszült és ádámcsutkája lázasan ugrált le és fel. Cain legszívesebben átharapta volna, hogy kiigya belőle  a maradék vért is, de megpróbált uralkodni magán. Annyira vágyott Dante ízeire, hogy el sem tudta mondani emberi szavakkal.  A benne dolgozó morfium igazán sokat segített abban, hogy ne tegyen elhamarkodott lépéseket. Gyomra olyan hangot hallatott mint egy afrikai éhezőnek, ezt a kiszolgáltatott fiú is halhatta. Dante ez alatt megértette mi a feladata és leült. Karjait kiemelte a vízből és a párkányon kívülre rakta, így tökéletesen megtartotta magát. A víz most már csak a melléig ért, lábai nem érintették a medence alját mert nem volt túl magas. Cain elsétált a kád másik végébe ahol egy bronzkancsót és egy szivacsot vett magához. Mellkasa le-fel ugrált az izgalomtól. A szíve égett és gyomra lázasan remegett. Nem akarta elhinni, hogy ez következik. Próbálta úgy szemlélni az eseményeket, hogy mint medimágus segít egy betegen. Mint bájitalmester hozza rendbe a delikvenst. Bár ha így lenne, akkor nem éppen szétrepedő alsónadrágban mászkálna egy forró medencében, amiben izgató illóolajok párolognak a bőrükbe. Megfordult kezeiben a fürdetéshez szükséges kellékekkel és végignézett a fiún.  Dante félig elnyílt ajkakkal, lihegve nézte őt és látványosan ki volt pirulva. Valószínűleg túl meleg volt a víz és felment a vérnyomása. A medencébe nem került több vér, ennek a nemes nagyon örült. Mert ha a sebe még nyitott, akkor a kádban vérzik ki a kitágult erei következtében. A hófehér és megtört test gyönyörű fehérségében izzott a remegő, buja fényben. Hosszú fehér hajtincsek ölelték körül, egy része a víz tetején lebegett a többi pedig a háta mögé szorult. Cain lüktető hassal tért vissza Dantéhoz és megállt mellette. A szivacsra nyomott egy nagy adagot a  magas antibakteriális tartalommal bíró fürdőolajából. Levendulát és eukaliptuszt , teafaolajat tartalmazott. Ezt ő maga keverte ki pár héttel ezelőtt. Kicsit bizsergette a bőrt, rettenetesen kellemes hatással bírt. Nem csak fertőtlenített , hanem hosszan tartó frissességet okozott még órákon át.




- Dante. Most elkezdem, rendben? Szólj, ha bármi baj van! Vagy , ha nagyon megnyomnálak…

Ezt talán saját magának is mondta. Alig bírt magával annyira izgult. Szíve össze-vissza ugrált lázas mellkasában. Nem késlekedett tovább, megfogta a szivacsot és lágyan Dante karjáért nyúlt, az erőtlenül engedett a húzásnak. Lassú mozdulattal végigsimította a piszkafa kezén a szivacsot. Cain rettenetesen feldúlt volt, Dante lába közé lépett és a másik karját is megtisztította. Miután ezzel megvolt a hosszú hajáért nyúlt s tarkója mögé fogta. Egy kézzel húzta el az útból a zavaró tincseket.  Szinte teljesen a fiú öléhez nyomult, de nem direkt. Valahogy meg kellett mosni a mellkasát , a hónalját és a hasát. Lassú simogató mozdulatokat tett, közben próbált elnézni a kvibli feje mellett és a szoba izzadó falaira koncentrálni. Lelki szemei előtt látta amint nekivágja a tehetetlen testét, miközben egy nagyobb falatot harap ki belőle.  Nem tudott nem hangot adni izgalmának így hangosan sóhajtva engedte ki a levegőt. Mindene azon feszült, hogy normálisan viselkedjen és ne tegyen semmilyen erotikus vagy agresszív mozdulatot. Hogy ne érintse meg a  fiút intim részeken. Bár… most ahogy vesszük csak intim részeken érintette. Dante valószínűleg eközben a mennyekben járt. Miután felemelte  a fiú csinos lábait és egyenként azokat is átmosta nem volt más hátra, csak a háta és az arca. Az, hogy az alsó részével mihez kezdjen még nem tudta. Ott volt a legnagyobb gond és ötlete sem volt, hogy azt Dante elintézi magának vagy neki kell. Remélte, hogy nem ő lesz az aki rendezi.

~Egek! ~

A gondolattól is rosszul lett. Vagyis jól volt tőle, de mégis hülyén érintette a dolog. Éppen, hogy hazajöttek a pincéből ahol négy napig raboskodtak és körülbelül fél órája realizálta azt, hogy ő valóban kizárólag csak  a férfiak iránt tud szerelmet érezni. Retteneten sok volt ez neki, nem aludt kényelmes ágyban napokig, nem kapott elég ételt sem. Danténak ő vette el a szüzességét legalább annyira szemétláda módon, ahogy Tethys használta ki az ő testét. Míg ezeken elmélkedett fél kézzel tartott hajat előre húzta a fiú testére. A belőle kiázó vér rózsaszínre festette azt.

- Dante… most karold át a nyakamat rendben? Erősen kapaszkodj meg benne. A hátam…Előre szólok, hogy a hátam nem lesz túlságosan gusztusos…

Utasította a fiút lágyan és lehajolt, hogy a kivbli átölelhesse a nyakát. Érezhette tenyere alatt Cain összeszabdalt bőrének  textúráját. A nemes kicsit szégyellte magát, de nem foglalkozott most ezzel. Haja teljesen rátapadt a bőrére és szálkás izmai csúsztak az olajos víztől. Dante erősen fogta Caint s arca a férfi nyakába fúródott. A félvámpírból ismételten elkezdett áramlani a jól ismert energia, ami szinte kirobbant a teremben. Szája kettévált és hangosan zihált. Mellkasához szoruló meleg test is felemelkedett lélegzete nyomán, annyira el volt lazulva. Amilyen gyorsan csak bírta lecsutakolta a csontos hátat, közben összeszorított fogakkal koncentrált arra, hogy bírja idegekkel ami történik. Végre túljutott ezen is. Lecsapta az emelvényre a szivacsot majd lehámozta magáról Dante karjait és visszadöntötte ülő helyzetébe. A fiú lába között állt még mindig, nagyon figyelt rá,  hogy ne nyomja neki az ölét Dante lába közé… bár nagy volt a kísértés. Hideg fehér ujjait a fiú arcára fonta, de most nem erőszakosan és ártó szándékkal. Eközben egy tiszta rongyért nyúlt. Nem bírta ki, muszáj volt a nagyujját végighúzni a remegő rózsaszín szájon, nedves ajkak forrón és puhán nyomódtak be. Annyira izgató volt, hogy majdnem felrobbant a gyönyörtől. Egy pillanatig csak a fiú arcát bámulta, ki azt megadóan a tenyerébe fektette.

~Istenek!~

Kitágult pupillákkal nézte a vágyakozó tekintetét, melyből már nem a félelem sütött, hanem … nem is tudta megfogalmazni azt amit látott. Az biztos, hogy nem rettegett tőle. Sőt, kezdett a józan ész teljesen elpárologni a teremből. Szerencsére a házimanó ebből semmit sem vett észre, mert a konyhában ügyködött kedves dallamokat dudorászva.

- Most megmosom az arcodat…

Lehelte Cain rekedt hangon, a torkán is köszörülnie kellett egyet. Már kezdődött nála a szokásos garathang, ami vágyától és éhségétől indult útjára. A rongyot a vízbe mártotta és végighúzta a tökéletes szív alakú arcon. Dante lehunyta fehér szempilláit és ellentartott a textilnek. Olyan volt mint egy fehér perzsamacska. Cain immár hangosan lihegett a gyönyörtől. Nagyon óvatosan tisztította  meg , hogy ne menjen az orrába és a szemébe semmi kellemetlen folyadék vagy szappan. Mikor végzett már csak annyi volt hátra, hogy megmossa a haját és… a többi részét. A férfi kihátrált a ketté rakott lábak közül, mert nem akarta , hogy egy hirtelen mozdulattal elrontson mindent amit eddig felépített.

- Rendben van. Akkor ezen is túl vagyunk... Dante. Képes vagy magadat rendezni…lent? Mert én is szeretnék megfürödni. Nem akarlak összemocskolni…

A fiú végre érdemben is tudott reagálni, Cain elhátrált a medence másik végébe, szerette volna kicsit lenyugtatni magát. Egy hirtelen mozdulattal lebukott a víz alá és pár percig az alján maradt. Kifújta  tüdejéből az összes levegőt és a  langyos márvány aljára feküdt. Lassan kinyitotta jég kék szemeit a víz alatt. Feje felett a remegő víztükrön át a felette lógó kovácsoltvas csillárra nézett. A szoba remegett a gyertyák fényétől, a családi címer ólomüvege zöldes árnyakat vetett a plafonra. Visszatartott levegővel nézett keresztül a víz tetején és azon munkálkodott, hogy megnyugodjon végre. A szíve össze-vissza vert. Sosem törődött még senkivel, sosem ért hozzá senkihez ilyen módon. Nem értette ezeket az érzéseket és indulatokat, sem azt hogy miként volt képes ezekre a tettekre. Nem értett már semmit!  Hasa nyugtalanul remegett, V vonala ismételten úgy duzzadt hogy nem lehetett nem észrevenni. Miután már görcsösen ugrált a rekeszizma a levegő hiányától elrugaszkodott és kicsapódott  a vízből. Hosszú fekete haja előre esett így egy vad fejcsapással hátra vetette azt, a belőle repülő vízcseppek ezer felé szóródtak a térben. Dante ezt valószínűleg lassított felvételben látta, ahogy azt is amint az alabástrom testen úgy futnak lefelé  mintha versenyeznének egymással. Cain háttal fordult neki és vad mozdulatokkal megfürdött. Nem igazán húzta az időt, szeretett volna végre tiszta lenni és ezért mindent megtett. A pálcáját előre látóan a medence szélére rakta így Rado bűbáj segítségével végighúzta testén , végre teljesen sima volt mindenhol. Bokszer alsójában pironkodva turkált, hogy ott is tiszta legyen és selymes ahol nem éri a nap. Majd eljött a várva várt pillanat is: hajat mosott! Nem érdekelte, hogy ennek következtében meglátja Dante a hátát. Tudta, hogy nővérével ellentétben nem fog gonoszkodni. Élete legjobb pillanata volt éppen , hogy a négy napos koszt szépen lerobbantja róla. A sárkányvérsampon azonnal megtisztította ezzel együtt táplálta is a fekete hajzuhatagot. Mivel erős koncentrátum volt nagyon kevés is elég volt belőle, megérte az árát. Míg a fején hagyta egy másik kancsóba friss vizet eresztett és ezzel öblítette ki haját. Dantéról szinte meg is feledkezett a lázas tisztálkodása közben. El sem hitte, hogy végre makulátlan a teste és a haja . Már szőr sem csúfolta meg. Nem érezte magát egy mocskos és alantas állatnak. Nagy megkönnyebbülés volt ez számára, fel is frissült és ellazult egy kicsit. Már csak a több napos fáradtság és a szorongató éhség kínozta. Nyugodtabb lett valamicskével annak ellenére, hogy a fiú mögötte pancsolt. Mikor elültek a zajok és úgy érezte nem lát meg semmit amitől jobban kikészülne megfordult és Dantéra nézett.


- Hamarosan végzünk. Szeretném, ha a hajad is tiszta lenne Dante. Ebben a samponban van hajnövesztő szérum, ha a fejedbe masszírozod akkor pár napon belül elkezd visszanőni ami …kiszakadt. –Itt összevonta szemöldökét. Igen, kiszakította Dante fejéből a gyönyörű tincseit. Erre nem volt magyarázat, sem bocsánat. Olyan volt, mint egy dúvad. Bele sem gondolt, hogy ezzel a  mozdulattal kitépheti a szőke haját,  mert csak magával volt elfoglalva.

- Szeretnéd, hogy… én csináljam?

Hangja ismételten megremegett. Nem is gondolkodott mielőtt megkérdezte. Tudta hogy ez is az ő bűne és neki kell rendeznie. Kötelességének érezte , hogy ő vigye fel Dante fejére a gyógyító sampont. Őrület! Nem volt erre más szó csak az , hogy őrület. Amire nincs bocsánat sem magyarázat. Hát Rupert végig jól sejtette, hogy Cain a saját neméhez vonzódik. Csak szerencsétlen erre nem tudott rájönni az izolált környezetében. Valószínűleg a lányos fiúk tetszhettek neki, akik különleges szépséggel bírnak. Emiatt nem kapkodta a fejét az utcán a férfiak láttán. Úgy érezte, hogy mély kútba zuhan csapongó gondolatai és érzelmei mentén. De nem volt más választása, nem menekülhetett tovább az elől aki valójában volt.

A Hertfordshire-i luxuskúriában a rosszkedv egy kígyózó fekete gomolyként járt szobáról-szobára. Hogy mi volt az oka? Nos… a Skarsgard család. Cain lassan két hete élt együtt a szőke fiúval, akivel vetésforgóban használták a termeket. Hol az egyik volt jelen,  addig a másik rejtőzött a szobája mélyén, ha az egyik kiment a másik bement. Ha véletlenül összeakadtak akkor Cain direkt vállával súrolva ment neki a nála kisebb és gyengébb fiúnak, majd szobájában dühösen azon merengett hogy milyen finom az illata és milyen édes a vére. Ezt követően általában szétverte a kezét a falban , majd utána belőtte magát. Danténak igazán nehéz lehetett az elszigeteltség, bár Pápára Pupi próbált hozzá közeledni. Legtöbbször a szobájába hordta be az ételt, mert nem volt hajlandó kijönni onnan, hiába terített meg a manó az ebédlőben újra és újra. A fiú még mindig nem járta be a birtokot és nem nézett körül a házban. A nemesnek pedig esze ágában sem volt felé nyitni. Ha azt szeretnétek tudni , hogy miért dióhéjban újfent felvázolom az eddig történteket: Tethys megszeghetetlen esküvel kötötte egymáshoz a két ifjút, hogy kisemmizze meleg , kvibli öccsét aki szégyent hozott a család nevére a fent említett adottságaival. Ezek után egy mákonyos szerelmes éjszakát követően a nagy nyilvánosság előtt összeverekedtek Cainnal az Abszol úton és elüvöltözték érzelmeiket a hallgatóságuk előtt. Szétverték egy nívósabb étterem kültéri részét és az egyik üzlet öltözőjében félreérthető helyzetben találtak rájuk az alkalmazottak, így ki lettek utasítva. Az újságcikkek természetesen már másnap megjelentek róluk. Több nevesebb lapban is olvasni lehetett csodálatos párosuk botrányait. Cain siető háta és lobogó haja, mérgesen villanó arca volt mindenütt. Dantéról készült képekből többféle is le volt közölve, egyszer amint azt nyilatkozza, hogy Cain odaadó és pironkodva rebegteti a szempilláit. A másik felkapott fotó  pedig az a jelenet, mikor a nemes mellkasán ülve pofozkodott visítva. Cain az ágyban kapott reggelije mellé csúsztatott lapot idegesen tépte fel, majd miután többször végigfuttatta tekintetét a sorokon hangosan ordítva beleharapott a folyóiratba és mint egy dühödt kutya szétcincálta azt. Kezdtek kiütközni rajta az őrület jelei.

- Gazdám! Uram! Kérem, nyugodjon meg! Higgye el minden csoda három napig tart! Nem fog erre emlékezni… senki sem! Ne foglalkozzon azzal, hogy ki mit gondol. Van akkora vagyona, hogy ne kelljen rettegnie az egzisztenciája miatt! Kérem uram, béküljenek meg egymással és hallgasson szívére! Olyan régóta szenved, most végre eljött a pillanat, hogy boldogságban éljen!

- MANÓ! TAKARODJÁL KI  INNEN, VAGY MEGÖLLEK!

Ordította Cain és Pápárá Pupi egy háta mögött falhoz csapódó ágytálcát követően elszelelt a giccses ,keleties kéjbarlangból. Cain napokig nem fürdött és a takarója alatt bujkált. Nem evett rendesen  és aludni sem bírt. Ugyanis annak ellenére , hogy rettenetesen érezte magát egészséges férfi lévén kanos is volt. Egyre másra Dantéval töltött forró percei peregtek le a szeme előtt, hol a fürdőben, hol a szobájában. De még tovább tudta az agya fokozni azt is amikor az öltözőben voltak… hogy mi lett volna, ha nem szólnak rájuk és küldik ki őket. Vegyes érzelmei felett érzett értetlen dühében többször rugdosta szét bútorait, majd tette rendbe azokat, mint fél éves átlagában. Még Dante is hallotta a falnak csapódó súlyos falemezek robbanó hangját és  a nemes artikuláltan káromkodásait, ezek főként reggeli órákban voltak gyakoriak, amikor újságot olvasott. A kvibli különösen rosszul érezte magát, mert az írmag és ópium elvonási tünetei már több napja kínozták. Valójában a szent ondó hiánya okozott neki kellemetlen meglepetéseket, mert az egyszeri szívás még nem mérgezte meg annyira a szervezetét, nem úgy mint a vámpír csodálatos esszenciája. Na de! Nem is róla van szó ebben a történetben, hiszen Cain nem tudhatta mi zajlik a szőke buksijában. A nemes volt most a lényeg! Megalázottan kuporgott a babzsákok tengerében és azon gondolkodott, hogy életében először úgy érzi most szüksége van valakire , akinek elmondja a bánatát és kétségeit. Egyetlen élő rokona sincs akiknek feltárná az érzéseit. Emmeline előtt nem akart beégni mivel lány nem volt túl együtt érző. Nem gondolta jó ötletnek , hogy pont neki írjon ez ügyben. Egyetlen-egy ismerőse volt, akibe tudott némi bizalmat vetni és ő nem volt más , mint Minerva Balmoral. A lány rettenetesen kedves volt vele a vásárlásuk során is és biztosan nem nevetné ki, mint mondjuk a nála fiatalabb hölgyemény. Nem a kemény és hideg valóságra volt kíváncsi, hanem törődésre vágyott. Olyan törődésre, amit még életében egyszer sem kapott meg senkitől. Igen! Egy hölgy társaságára szomjazott, hiszen Minerva anno nagyon tetszett neki. Hát rosszul is lett, amikor megpillantotta vörös ruhájában! Nincs kétség hát afelett, hogy vonzódik-e hozzá vagy sem ! Lehet, hogy ha újra látják egymást, akkor feloldódik benne ez a sok rossz érzés és bűnös vágy. Rájön, hogy igazából mindig is hetero volt csak a sok narkótól megzápult az agya. Teljesen logikus volt minden és összeállt a kép.  Tudta, hogy nem képes normálisan elmesélni mi is történt pontosan , mert akkor belehal az esküszegésbe. Tethys ugyanis megeskette vele, hogy senkinek sem beszélhet arról ami a pincében történt. Megpróbál valami olyan hazugságot csiholni a fejében, ami hihetőnek tűnik. Valahogyan ki kell magyarázza miért és hogyan is ismerte meg Dantét . Csak még nem tudta hogyan vezesse fel.  Szörnyen kínos helyzetek elé nézett és erről sejtése sem volt, de ilyen Cain formája. Nem törődött semmivel, az ópium kellemes hatása alatt annyira nagyszerű ötletnek tűnt pennát ragadni, mint amikor valaki részegen elkezdi sorban felhívni az összes ismerősét hajnali négykor. Félmeztelenül ült le a már többször összehegesztett íróasztalához és sötétkék tintába mártotta a pennáját. Kicsit  még gondolkodott mit is írjon míg az elbájolt plafonon kergetőző felhőket nézte, majd száját rágcsálva belefogott.


Úgy érezte, hogy ez lesz a tökéletes a megfogalmazás! Miután végzett egy pergamenborítékba helyezte  levelét, majd zöld viaszpecséttel zárta le a kuncsorgó üzenetét, ami lelkizés után epekedik. Nem tudta mit akar attól az estétől, vagy mit szeretne mondani. Félt, hogy amikor Dantéra terelődik a téma csak némán fog bámulni és hebeg-habog. De annyira szeretett volna valakivel találkozni végre aki nem Pápára Pupi, vagy a duzzogó és sértődött kvibli, hogy nem gondolkodott. Hangosan kiáltott ki az ajtón , mire a manó készségesen elé járult, hogy feladja a levelét. Cainra szegezte gülü szemeit és újfent megpróbálkozott a lehetetlennel.

- Uram! Dante nem igazán érzi jól magát… Nem mutatná meg neki esetleg a birtokot? Biztosan örülne, ha körbejárnák a kertet vagy az erdőt. Esetleg a tavat is megnézhetnék, ősszel igazán csodálatos a …

 - Ide figyeljen Pupi! Kit szolgál, hm?

- Természetesen önt, gazdám!- Sütötte le szemeit a manó és tudta, hogy jön a feketeleves. Nem is érette miért gondolta azt, hogy a nemesből bármilyen kedves gesztust kicsikarhat  az elutasító magatartáson kívül.

- Így bizony! Maga engem szolgál, nem pedig a kivblit! Nem szolidálhat azzal az alakkal, aki ilyen mocsokba taszította a nevemet! Nem érzek iránta semmit!  Értette Pupi? Dante egy férfi! Sem sajnálatot, sem pedig szerelmet nem gerjeszt bennem a lénye! Gusztustalannak tartok mindent ami vele kapcsolatos és tudja mit? Örülök, hogy nem látom napok óta! Úgy közlekedek a saját házamban mint egy szellem, hogy nehogy belebotoljak abba az önhitt, lányos képébe! A legjobb lenne, ha elnyelné a föld!

- Kérem próbáljon megnyugodni, biztosan elfelejtik a történeteket és…

-NEM nyugszom meg! Nem fogja senki sem elfelejteni azt ami történt! Ha meghallják azt, hogy Angifilus összemosolyognak majd, hogy : Ja igen! Az a mocskos, perverz,  buzeráns! Ez van! Ennyi az életem és hírnevem! Mindenhol ott vagyunk! Az összes lapban! Viccet is írtak rólunk! Nem bírom tovább!

Majd a manót nem hagyta szóhoz se jutni , mivel mérgesen becsapta rá az ajtaját. Szörnyen zaklatott volt. Dante a visszahangzó előtérből minden egyes mondatot tisztán hallott. Már két hete volt annak, ami történt és még mindig nem volt érdemi javulás kettejük viszonyában. A nemes folyamatosan drogozott és gyűlölködött. Alig evett, a gyógyszerét is úgy kellett a manónak beleerőszakolni, hogy ne bolonduljon meg és kerüljön halálközeli állapotba. Pár kilót le is adott. Tethys zacskójából csak úgy fogyatkoztak a kis fekete golyók, mintha cukorkák lennének. Cain örömmel látta, hogy azért egy-két viccesebb anyag is belekerült a kavalkádba, például a minap egy nagyobb darab gyantás marihuána rög keveredett kezébe. Sokat olvasott erről az illatos növényről és kedvező hatásairól, de még nem próbálta ki egyszer sem. Úgy érezte, hogy ez még valamikor megmentheti a napot,  így otthagyta az asztalán jól látható helyen.





Cain örömét nem szeghette semmi! Végre lassan egy hónapja tartó kálváriájában úgy tűnt, hogy némi szünet áll be.  Ma volt ugyanis a nagy nap! Minerva Balmoral szinte azonnali válaszlevelében biztosította hősünket, hogy tiszteletét fogja tenni a birtokon! A nemes nagy erőkkel készült a jeles éjszakára,  manónak összeírt mindenféle különleges  finomságot amit Minerva csak megkívánhat. Valamiért a listába több doboz profiterol is becsúszott. Cain biztosan nagyon be volt akkor tépve, hogy Danténak akart kedvezni, de végül kijózanodva sem  húzta ki a sorok közül a fiú kedvenc édességét. Estére sushit, onigiriket és lazac teriyakit rendelt, továbbá vajsört, hidegtálat, cézársalátát, tatár beafsteak-et és természetesen tömérdek libamájat, bélszínt és különleges koktélokat. Gyümölcsök és zöldségek is szerepeltek ott ipari mennyiségben. Minerva érkezése előtt fél órával elszívta a pipáját és csodálatos öltözetet húzott. Az ópium hatására kellemes bizsergés és nyugodtság lepte el. Dante már előtte egy nappal észrevehette a sürgölődést hiszen a manó vásárolt, rendelt és aznap már kora hajnaltól elkezdett főzni . Ezalatt Cain  hangos léptekkel rohangált a királyi fürdőhelység és szobája között, egyszer az arra járó érdeklődő fiút majdnem fellökte. Fekete selyem alsónadrágban libbent el Dante előtt, aki éppen a konyha felé poroszkált. Azért indult, hogy megnézze mi az oka annak, hogy ekkora a felfordulás. Cain annyira lelkes volt a vendége érkezése kapcsán, hogy zenekart is bérelt egész estére, akik mindenféle feldolgozást készültek játszani az előtérben. Az ebédlő, az előtér és a hálószobája plafonján ugyan az volt a téma: sötét éjszakai égbolt tekergő fellegei játszottak furcsa táncot. Ezalatt kizárólag csak a falba szerelt kovácsoltvas gyertyatartók árasztották a világosságot, rettenetesen sejtelmes és romantikus színekbe borítva a pazar termeket. Mivel már őszbe kezdett fordulni az évszak, ezért hamarabb sötétedett. Rettenetesen hangulatos volt az összkép.  Cain úgy forgolódott a tükör előtt, mint egy szupermodell. A házimanó valószínűleg Danténak is elmondta mi a helyzet, mert hasonlóan nagy készülődésekbe fogott annak ellenére, hogy a neve nem szerepelt a „listán". Cain nem ismerte Minerva ízlését, de felhozatott egy rakás bort, mellé két-három üveg drágább pezsgőt és egy üveg klasszikus összetevőkből készült fekete abstinthe-ot. Az ebédlőben csodálatosan mutattak az előre felszolgált finomságok. Az asztal közepén lenyűgöző elrendezéssel hevertek a felsorolt ételek, Dante édessége is ki volt készítve, Pupi ugyanis biztosra vette, hogy a fiú sem marad ki ebből a különleges élményből.


A manó  már ilyen rövid idő alatt is megkedvelte, mert a fiatalabb Cainra emlékeztette. Rettenetesen szégyellte magát ura viselkedése láttán és ezt folyamatosan éreztette Dantéval. Csak fél óra volt a kisasszony érkezéséig.  Cain a szinte már hasisnak számító gyantás rögöt a zsebébe rakta. Úgy érezte , hogy lehet kelleni fog az est folyamán. Ebből a tenyérnyi nagyságú rögből még akár hármójuknak is akkora cigit tekernek, hogy a Mungóban kötnek ki az est végére. Ezt nem tudatosan tervezte mert Dantét nem akarta látni, Minervát pedig nem ismerte még annyira, hogy közös drogozásra invitálja. Arra épített, ha az ittassági szint annyira megnő, hogy minden mindegy, akkor belövi a buli patront. Kicsit óra egész előtt megszólalt a csengő. A nemes csodálatosan gyönyörű,  ám szabados öltözetben engedte be a bandát a házba. Egy híresebb zenekart hívott el hajlékába . Jobb,  ha nem is írjuk le mennyibe kerültek  annak fejében, hogy alkonyattól-pirkadatig játsszanak. Megütközve néztek végig a ház urán, hosszú fekete haja fényesen és puhán omlott kettényitott hosszú selyemköntösére, izmos mellkasának és hasának alabástrom fehérsége kihívóan izzott a félhomályban. Szemöldöke tökéletes volt, ahogyan hosszú szempillái is buján rebegtek széles mosolya során. Ajkai halványan váltak ketté és mutatták meg szemfogait, miközben beinvitálta az alternatív stílusú zenéket játszó bandát.


Saját dalokat és feldolgozásokat is játszottak, volt férfi és női vokalistájuk is. Huhogva léptek be a hatalmas fehér márványterembe és ámuldozva nézték a pazar berendezést. Míg Cain eligazította őket (megmutatta hol ehetnek és ihatnak és merre találják a mellékhelységet) , addig Dante az emeletről leselkedett lefelé. Úgy érzem hamarosan az ő drámai belépője is elérkezik. Már fentről látta , hogy mennyire tökéletes és sexy a férfi kinek mindenére úgy éhezett már, hogy arra nem voltak emberi szavak. Maximum Tethys kutatási anyagában olvashatjuk azt amin keresztül ment azóta, hogy megtörtént közöttük a… csoda. A vámpíron egy fekete és fényes vinyl anyagú nadrág volt , ami izgatóan tapadt a testére. Répafazonban végződött és tökéletesen követte illetlen vonalait, kiemelve hatalmas adottságát. Lábaira egyszerű fekete creeper volt húzva. A legdrágább parfümtől illatozva flangált úgy mintha övé lenne a világ. Macskás lépteit hullámzó , fekete selyemköntöse kísérte ami szemérmetlenül fedte fel testét. A nyakában egy fehéraranyból készült fux csillogott, ami legalább olyan vastag volt mint Dante csuklója. Zöld drágakövekkel volt kirakva, igazán csodálatos hatást keltett fekete öltözetével. A házba belépő zenekar azonnal felismerte a férfit és amikor nem figyelt halkan sutyorogtak a háta mögött. A lány énekes nem bírta levenni a szemét Cainról, elvörösödve kapta el fejét mikor a vámpír rámosolyogott. Az együttes egyébként igazán színes társaság volt. Külsőre picit a nyolcvanas évek mugli divatjában rekedtek , rikító színű ruhákba öltöztek és mindenkin volt valamiféle smink. Hajuk úgy állt, mintha megrázta volna őket az áram.  A kétszárnyú bejárati ajtót a manó végül nyitva hagyta, hogy beengedje a lenyugvó nap sugarait. A férfi kicsit úgy érzete magát, mintha végre ő is rendezett volna egy hivatalos bált, bár ez csak két-három fő részére szólt. A házimanóval azóta nem beszéltek az előtérben esett szóváltásról, elég kínos volt a sípoló kis lény szájából hallgatni, hogy ő ugyan mindent hallott ami közöttük történt és mennyire kellemetlen volt neki. Cain lehunyta hosszú fekete szempilláit , mialatt a zenekar hangolni kezdett. Minerva Balmoral nem tudhatta, hogy milyen őrült éjszakája is lesz aznap Hertfordshire-ben. A kiéhezett , féltékeny szőke herceggel és a kanos , narkós félvámpírral az oldalán…

Az elmém épsége egy olyan téma, amiről szeretek ugyan a vicc kedvéért másokkal merengeni, azonban különösebben nem szeretem, ha nélkülem feszegetik, ilyenkor gyanúsan közel kerülök azokhoz a jelzőkhöz, amikkel nem szeretném, ha illetnének. A vakmerő az egyik közöttük, és habár az életem olykor nekem is úgy néz ki, mintha folyamatosan egy láng fölött köröznék a kezemmel, hazardírozva, ugyan mikor kap a bőrömbe a tűz, azt senki nem vitathatta el tőlem, hogy nem szoktam rosszul kijönni a furcsa szituációkból. Kivéve persze, ha azok rokoniak, esetleg a balszerencse nyilvánvaló kacsintásai, de ezek ellen meg nem lehet semmit tenni.
Álmos mosollyal intek a szobámba röppenő bagolynak, már szomorúan siratva, hogy alig két héten belül nemhogy nem aludhatok délig, de másokat kell lebeszélnem erről… ha kell, a pontlevonással fenyegetés fegyverével. Azért bőven eléggé meglepődtem a feladót olvasva, és kissé tanácstalanul néztem a levél kihozójára, aki nyilván annyit tudott a dologról, mint én magam. Gyors válasz körmöltem, mert ugyan a köszönő levelem odaért Mr. Angifiliushoz, a vacsorának eddig nem tettem eleget, mert egyrészt nem voltam itthon, másrészt a furcsa, háttérben suhanó rossz megérzésem nem múlt el azóta sem vele kapcsolatban. De hogyan is mondhatnék nemet egy ilyen kétségbeesett kérésre…? Ezt fogják a síromra írni, most már biztos vagyok benne.

A Kóbor Grimbuszon utazás sosem tartozott azok közé az élmények közé, amiket remegő térddel vártam, inkább a gyomrom viszonyult így a témához – az utasok sikoltozását és a lámpaoszlopok félreugrálását kizárta ezúttal a fülemben zúgó zene, amiről hamarosan le kell mondanom, mert az iskola erőtere tönkreteszi az összes elektronikát. Felsóhajtok, amikor a mellettem elzuhanó kalauz vélhetően ráönti a mögöttem utazóra a kakaóját, és elmormolok néhány imát, hogy ennél a pontnál a balszerencsémnek jusson eszébe, hogy otthon nyitva felejtette a gázt, és rohanjon haza ellenőrizni…
- Hertfordshire következik!
Megkísérelek leszállni, lehetőleg még egyben, anélkül, hogy bárkinek bármilyen végtagja is törne a művelet közben – komolyabb kihívásnak tűnik, mint részegen felmászni egy lépcsőn, pedig az is úgy marad meg az emlékeim között, mint a lehetetlen, amit legyőztünk. Vajon Willow már felvette azt a bizonyos talárt, és lelkesen készül a tanévre…?
- További szép napot! – indít útnak lefelé a kalauz egy talán barátságosnak szánt vállra mért ütéssel, de én ennek hatására kis híján állal tompítok a járdára érkezve. Válogatott káromkodások jutnak eszembe, amelyek után a kedves édesanyja órákig csuklana… de magamra erőltetem a derűlátásomat, elvégre valakinek nyilván komolyabb problémái vannak annál, minthogy én pofára estem e egy lépcsőn, vagy sem – és én ennek a valakinek akarok segíteni leginkább.
Elgondolkozva indulok el a megadott útvonalon, remélve, hogy eltévedni mégsem fogok, de nem valószínű, elég pontos értesüléseim vannak arról, hol is található az Angfiliusok háza. Újabban szeretnek cikkezni Cainról, és bár nem teljesen értem, hogy bírja ezt a figyelmet, mikor a betegségére hivatkozva legutóbb is hazasietett, de ezt a remek kérdést megtartom akkorra, amikor már feltehetem neki. Átteszem a másik oldalamra a táskámat, és halkan dúdolgatva sétálok az úton, egy idő után magam mögött hagyva a mugli városrészt is. A dallistám tökéletesen passzol egy vadonban való csatangoláshoz, de nem hiszem, hogy sokat kellene gyalogolnom, a bűbájok anélkül is elrejthetnek egy épületet a hívatlanok elől, hogy azt messzire kelljen helyezni a településektől. Kivétel ez alól persze maga Balmoral, de annak tulajdonosai soha nem voltak normálisak, így nem is érdemes még nagyítóval sem a logikát keresni a döntéseikben.
Cain emlegetett egy manót is, gondolom, mint az erény apró kis védőjét, de rögtön mellébiggyesztette, hogy nincs hátsó szándéka. Ha igazán gonosz lennék, jót röhögtem volna rajta, elvégre csak egy kezdő sorozatgyilkos mond ilyesmiket, amikor még nem jött bele igazán az iparba, de a meglepő vádak, amikkel mostanában néhány újságíró dobálózott a nevével kapcsolatban, meggyőztek arról, hogy lehet, hogy ezúttal tényleg egy lelkizésre számíthatok mindenféle egyéb helyett. Ha komoly gondba kerülök, legfeljebb hivatkozom valakire, mint megmentő lovagomra, bár szeretem magam megharcolni a megharcolnivalókat, de az utóbbi időben rájöttem, teljesen felesleges pálcát rántani, amíg a diplomácia is eredményes lehet.
Szörnyen elpuhultam, mondjuk ki. Francba.

Elég érdekes arckifejezéssel lépek be az előkertbe, mert tény, hogy a gyerekkorom nagy része aranyvérűek házaiban telt, de azért meg kell hagyni, gyönyörű épület. Igyekeztem kompromisszumot kötni Cain cifra stílusa, és a sajátom között, remélem, ezúttal nem kapom majd meg, hogy nem igazán sikerült alkalomhoz illőnek lennem. Az ajtót nyitva találom, és először csak benézek, mert eléggé meglep a kiszűrődő zeneszó. Mintha egy egész zenekar hangolna valahol odabent…
- Jó estét kívánok! – kiabálok be a térbe, de meg kell küzdenem azzal, hogy hallható legyek – Mr. Angifilius?

Háttal állt az emeltnek, de jól hallotta amikor kicsattant Dante szobájának ajtaja. Cain összevont szemöldökkel fordult a hang felé és meglátta a bűnét… Száját eltátva meredt a gyönyörűséges fiúra. Napok óta nem látta és legjobb formájában jött ki az ajtón, bár a tekintete kicsit furcsa volt. Mintha nem lett volna teljesen tiszta a tudata. A zenekar mivel pontosan szemben állt Cainnal félig eltátott száját látva ők maguk is felnéztek és a teljes harci díszben feszítő, nyilvánvalóan drogos állapotú Dantét szemrevételezhették , ki úgy vonaglik a korlát mellett mint egy sztriptíztáncosnő. Minden egyes lépése olyan volt , mintha kifutón menne. Copfos szőke haja légiesen ringott, a vámpír legnagyobb meglepetése az a nadrág volt rajta amit akkor húzott fel mikor berángatta őt először a fülkébe.Egy fehér, kettényitott inget öltött, fehér mellkasa szexin villant ki, ha úgy fordult még a mellbimbóját is lehetett látni, ha nagyon akarta.

- Baszdmeg! Mondtam Helen! mondtam!- Csattant fel a basszeros izgatott hangja. Elkent beszéde belátást engedett arra, hogy ő sem most nyitotta fel az első doboz sörét.

- Kussolj már, nézd a gitár nincs normálisan behangolva, inkább azzal foglalkozzál!- Rivallt rá a lány és vörös fejjel pakolt, hogy mihamarabb elkezdhessenek játszani és ne vegyenek részt a kínos közjátékban. Nem engedhették meg maguknak a tiszteletlen viselkedést, hiszen embertelen sokat keresnek azon az éjjelen. Cain idegesen arca elé csapta fehér ujjait, mert érezte, hogy a zenekar  felismerte őket. Valószínűleg eddig azon vitatkozhattak, hogy ő e az a meleg mágus akiről írtak a lapok. Úgy érezte, hogy valami kemény dolgot kell bevennie annak érdekében, hogy bírja a gyűrődést, vagy egyáltalán a zenekar szemébe tudjon nézni. És ez nem Dante farka volt. Ne asszociáljon senki illetlen dolgokra! Csak a feszültségét és zavarát szerette volna oldani , ugyanis az ópium kevéskének bizonyult. Sosem volt nagy ivó, sőt nem is igazán rúgott még be életében az apja miatt. Ma viszont… hát ma eléggé csatakra issza majd magát. Ezt biztosra veheti mindenki!

- Jó estét Skarsgard, készül valahova? –Vetette oda Cain legbarátságtalanabb hangján, amit csak kitudott magából csikarni. Az együttes egyre lassabban rakta össze a holmiját, nehogy lemaradjanak bármilyen érdekes információról. A hűvös hangulatot ők is megérezték, de Dante mit sem törődött Cain sértő kérdésével, mosolyogva és csábítóan lelépdelt a lépcsőn, kopogó csizmája hangjának kíséretében. Hosszú haja puhán ringott a lépéseire, a vámpír le se tudta venni róla a szemét.  Cain belevájta szemfogát a szájába és mérges , hideg tekintettel követte a fiú parádézását. Már nem kellett sok , hogy Minerva is ideérjen. Nem akarta úgy fogadni az ajtóban mintha friss házasok lennének, kik közösen várják a rég nem látott rokont. Nem bírta megállni, hogy ne mérje végig látványosan a fiút újra és újra. Szeme lentről felfelé és fentről lefelé lassan tapogatta le a testet amire minden nap vágyott, de a szégyentől nem akarta látni. Az énekesnő elvörösödve nézte a játszmájukat, ami jobb volt mint egy szaftos yaoi képregény. Amint Dante mozgását követte észrevette, hogy a fiú megtalálta a zsákjában az öltönyeihez választott meglepetés mandzsetta gombokat. Cain felrántott szemöldökkel nézett a fiú arcába, aki úgy tűnt minta semmit sem szenvedett volna  a szótlan két hét folyamán.

- Dante. Maga valamiféle szer hatása alatt áll, igaz? Olyan furcsán ködös a tekintete. Mégis mi a fészkes fenét parádézik itt mellettem? Ma fontos találkozóm lesz és a bál csak két személyre szól! Amint látja igazán kitettem magamért, hogy kellemesen alakuljon az éjszakám... Szóval, ha gondolja adok költőpénzt és menjen valamilyen meleg bárba… vagy tudja  a rosseb , hogy mire van szüksége… Van hopp por a felső fiókban a könyvtárszobában! Használja és takarodjon a szemem elől!

- Huhuhuhuhuh- Hallatszott  a hátuk mögött egy izgatott férfi kacaj, de utána egy hatalmas tasli is elcsattant a háttérben. A zenekar lassan mindent összerakott, hogy kellemes muzsikájukkal  kápráztassák el a csekélyke de annál gazdagabb hallgatóközönségüket. Míg Cain feszülten hallgatta  a szőke fiú válaszát, most realizálta hogy mennyire ki van éhezve rá: minden tekintetben. Igen, a vérére és egyéb más dolgaira is. Szinte alig bírta a kvibli szavat felfogni, mert végig az ajkait nézte és az illatát szaglászta. Dante jól kicsípte magát, legalább annyira volt csillogó és sugárzó mint Cain, mintha egymásra próbálnának licitálni abban, hogy ki is a ratyik királya. A mentálisan egymásnak feszülő két szépség párbeszédét (ki-ki maga okán feszengett ugyebár) egy kellemes női hang törte meg. Megannyi hónap után ott állt az ajtóban a  csodálatos Minerva Balmoral! Cain egy gyors mozdulattal fordult a lány felé, arcon csapva hajával a féltékenységtől megszólalni is alig bíró Dantét. Fekete fürtje ostorként csattantak a fiú torzuló ábrázatába. Cain odasietett kopogó léptekkel vendégéhez és egyenes háttal meghajolt. Szemeiben felvillant a szokásos élveteg fény és úgy rendezte arcát , hogy egy pillanatra lássa a lány amint beleharap ajkaiba. Festeni nem lehetett szebbet.




- Balmoral kisasszony! Ön csodálatos, mint mindig! Igazán tetszik az öltözete, kiváló választás! Megannyi hét után is üdítő látvány a szépsége! Szinte már el is feledtem, hogy mennyire csodálatos így élőben!- Áradozott a férfi aki nem tudta , de órákon beül magázódást elfeledve fog az előtér csillárján csimpaszkodva káromkodni. Na de ennyire nem szaladhatunk előre az időben! Koncentráljunk a jelen helyzetre!

Tökéletes japán manikűrrel készült körmei rózsaszínen csillogtak, mialatt fehér ujjaival Minerva langyos kezéért nyúlt. Hűvös ajkaival tartózkodó de szexi csókot lehelt a hölgy illatos kézfejére. Ó igen! Minerva nem tudhatta de ma ő volt a szent Grál! Cain minden reményét  a heterosága érdekében a vendégébe manifesztálta. Dante eközben premier plánban láthatta amint szerelme majomparádéba kezd, olyanba mely arról szól, hogy megmutassa ki a Hertfordhisre-i tenyészmén. Valóban ő volt az, csak a meleg közösségekben. Mert ugyan még senki sem tudhatta , hogy vámpírunk még csak nem is biszex hanem full csak a péniszt ropogtatná nulla-huszonnégy. Miután átesett mindenféle formaiságon, a manó is megjelent. Alázatosan meghajolt, majd elkérte Minerva kabátját. A zenekar kedves dallamokat játszott és ámulva nézték, hogy a várva várt vendég csak egyetlen egy fő és ráadásul női nemhez tartozik. Most már teljesen össze voltak zavarodva. Cain úgy pakolta magát, hogy látványosan érezhető volt az, amint Minervának akar tetszelegni. De akkor miért tartja a gyertyát a vörös szemű, feltehetőleg drogos állapotban leledző szőke fiú? A vámpír teljesen megfeledkezett Dantéról, be sem mutatta őt. Nem érezte mérvadónak, hiszen szent meggyőződése volt hogy a kvibli elmegy. Nem akarta látni. A lány feltehetőleg észrevette a fiút aki a háttérben fortyogott. Cain úgy érezte szépen lassan elsüllyed, nem elég hogy az újságokban megannyi ármány és rágalom (mind igaz volt) folyik ellene, de itt áll mellette az élő bizonyíték. Úgy feszített mellette a sexy ruhás copfos fiú, mintha ők lennének a legújabb Hollywood-i álompár. Cain teljesen fekete ám szellős öltözete mellett Dante fehér inge tökéletes kombináció volt. Minerva pedig fesztiválokhoz illő, csinos, kalapos szettjében csodálatosan megadta a bohém élét az előttük álló éjszakának. Mind a hárman rettenetesen stílusosak voltak. A finom ételek illatai és a friss lazac szaga az előtérben is érezhető volt. Mit hoz vajon ez az éjszaka? Vajon hőseink mibe keverednek? Cain a maga tökéletes ribancos vámpírságával, meztelen fuxos felsőtestével, hasisos fűvel a zsebében maga volt az ígéret földje. Mindene azon feszült, hogy elcsábítsa Minervát úgy ahogy eddig sosem próbálta. Dante állkapcsa folyamatosan rángott a cucctól és egyben az idegtől. Nőnemű riválisa akadt, aki igazán feltűnő jelenség volt és nem tudhatta Cain és közte milyen kapcsolat van. Az nyilvánvaló volt, hogy a vámpír ma bizonyítani akar a világnak, hogy ő igenis férfi! Dante mérges fúriaként feszült a világ legszebb vámpírja mögött , támadóállásban.  Minerva fejében  bár indulása előtt megszólalt  a riasztó, hogy lehet nem kéne ide jönnie kalandvágya  és a jó szíve miatt (ami lehet a sírba viszi) ott állt a márványterem közepén és a két egymás mellett vergődő szépséget nézte , akik között látványosan forrtak az indulatok. Roppant izgalmas éjszaka elébe nézünk, úgy hiszem!

Nem akarta elhinni, ami történik. Azt gondolta először, hogy egy rémálomba csöppent. Dante úgy vonaglott mintha megette volna Tethys egész zsáknyi narkóját egy svungra. Rágcsálta száját és kéjesen simogatta hibátlan bőrét. Tisztán látszódott, hogy tudatmódosító szer hatása alatt áll. A férfi szeme felett megugrott az ideg. Hiába próbálta józan ésszel és logikus érvekkel bebeszélni magának, hogy ez gusztustalan és ő hetero, az érzékei teljesen mást súgtak. Pedig a Szent Grál bármelyik pillanatban megérkezhetett, hogy kimentse őt a fertőből! Talán még feleségnek is jó lenne, hiszen neves család leszármazottja. Cain tényként gondolt a következő ötletére:

~Gyerekeink lesznek.~

Erre csak azt bámulta amint a szőke és felettébb idegesítő fiú magával szexszel mindenki szeme láttára. Csípőjével lágyan ringott a zenére, amitől a vámpír még inkább megzavarodott. Rájött, hogy egyáltalán nem jó választás a nadrágja, mert könnyen meglátszódnak az ott zajló események. Ráadásul az ő eseményei XXL-es méretben történtek. A vámpír két hete nem nyúlt magához. Néha elcsábult de megszakította a folyamatokat, mert erősen harcolt azért, hogy ne tűnjön még saját maga előtt sem melegnek. Hát most úgy érezte kezd meginogni minden igyekezete, nem tudta irányítani a testét. A fiú azt állította nyugtató teát ivott, de inkább hasonlított állapotra arra amikor valaki megeszik egy levél Viagrát. Nagyon úgy tűnt hogy MDMA hatása alatt áll és Cain bájitalmester lévén felismerte rajta az összes tünetet. Tudta, hogy Dante nem tartott magánál semmit és a fiú valószínűleg lopott a szobájából.

~Na várj csak te kis nyomorult… lopni merészelsz tőlem azok után, amit érted tettem? ~

Nem találni kifejező leírási módot, amit a nemes érzett ebben a pillanatban. Rettenetesen nagyot csalódott és úgy hitte Dante elárulta őt. Az idegtől hideg veríték csordogált le a hátán, de ennek az őrületnek koránt sem volt vége. Cain fülének a fiú flörtölő mondatai szó szerint fájtak, rettenetesen mérges volt és egyben felajzott. Ha nem lenne itt a zenekar és jönne Minerva, akkor már vagy öt perccel ezelőtt a hálószobájában henteregtek volna, hogy utána újabb bútorok robbanjanak fel bűntudata nyomán. Természetesen mindezt egy alapos kínzást előzte volna meg, hogy egy életre megtanulja a kvibli:  nem léphet be a nemes hálójába engedély nélkül és nem szarunk oda ahol eszünk! Aztán hirtelen Minerva is megérkezett és útjának indult a pokol. Dante mintha Cainra akart volna licitálni meztelenségben, fogta magát és nekivetkőzött . Szégyentelenül odanyomult a beszélgetésük közepébe és a nemes  szavaiba vágott! A vámpír méltatlankodó arccal nézte a fiút. Csak azért nem kevert le neki egy hatalmas pofont, mert Balmoral kisasszony előtt nem akart rossz benyomást kelteni, bár erősen viszketett a tenyere. Dante úgy zihált, mint aki mindjárt elélvez és testét patakokban verte a víz. Cain látványosan masszírozni kezdte  a halántékát, miközben hosszú fekete szempilláit akaratlanul is lesütötte. Állkapcsán az izmok erősen rugóztak, úgy mintha szintén drogtól feszülten akarnának szétpattanni, pedig ő (MÉG) csak ideges volt . A legjobb az egészben az, hogy Dante úgy szólította meg a lányt, mintha régi ismerősök lennének! Cain eltátott szájjal figyelte az eseményeket.

- Mi a fa…

De inkább elharapta a maga elé suttogott hangulatát jól jellemző röpke mondatot. Nem sok kellett, hogy ismételten kiforduljon magából és teli pofával káromkodjon. Tegeződve! Majd meghallotta azt, a szót Dante szétcsócsált szájából, hogy: VÁRTUK. Na, itt  majdnem elkezdett ordítani. Szerencséjére a  bizarr események folyamába sodródott és meg se bírt mukkanni az őt érő sokkhatástól. Dante úgy kezdett viselkedni, mintha az övé lenne a ház! Szenvtelenül terelgette Cain vendégét, miközben úgy csinált mintha  a két hét nem is létezett volna és minden a legnagyobb rendben lenne! Úgy kísérte Minervát mintha ezer éve ismerősök lennének és közben arról zagyvált, hogy miket vett neki a nemes! A mágus alatt kezdett megnyílni a föld, kicsit lemaradt mögöttük és megsemmisülten figyelte amint a fiú az ebédlőbe sétál Balmoral kisasszonnyal. Abba az ebédlőbe ahova Danténak nem volt egyáltalán joga sem,  hogy ma belépjen! Szemeiben felizzott a színtiszta gyűlölet lángja amikor észrevette, hogy három fő részére lett megterítve.

~Szóval ő és a manó összejátszanak… Holnap ezért mindketten megbűnhődnek ez egészen biztos! Lehet Pupi lopta el neki a drogot...~

Morfondírozott a vámpír magában és erőtlenül botorkált a két lány mögött. Dante aljasan hátrasandított és kegyelemdöfésképpen kacéran beharapta az ajkát. A nemes arca először kifejezéstelen volt, majd szemöldökét lassan és szigorúan összevonta. Miután végre vicsorgott is egyet és elöntötte a forróság , nagy lendülettel Dante mögé sietett. Hirtelen mozdulattal kapta el a vállát és éles körmeit porhanyós húsába vájta. Még az ing biztonságában is erősen megvágták éles karmai. Tudta,  hogy fáj a fiúnak mert megrogyott a háta a hirtelen kín nyomán. Biztosan boldog lehetett, hogy végre Cain hozzányúlt, bár nem volt édes a pillanat. Ghouljaként még illuminált állapotában is felismerhette, hogy a nemes valamitől roppantmód ideges. Sőt, egyenesen zaklatott és a sírás szélén áll. Eközben Cain visszafogott hűvösségbe rendezte arcát és szépen Minerva felé fordult.

- Balmoral kisasszony! Megbocsájtana nekünk egy pillanatra? Dantéval akadt egy kis… elintézni valóm. Pár pillanat és jövök, elnézést a kellemetlenségekért!- S a röhögcsélő, kéjelgő fiút karon ragadta és úgy húzta maga után mint a tornazsákot. Nem romantikus értelemben szorította kezét, hanem durván. Vénájába fúrta erős körmeit és a konyha felé kezdte taszigálni. Az együttes töretlenül játszott , de közben feltartott nagyujjal jelezték a fiúknak, hogy áldásukat adják a nászukra. Felhőtlen viselkedésüket a minibár okozta, amiből ömlött a pia és a finom étel. A manó tényleg kitett magáért.  Szerencsére  a muzsika minőségén ez nem rontott. A vámpír legrondább nézésével törölte le  a mosolyt a banda képéről, akik zavartan folytatták a dolgukat. Miután a két férfi tisztes távolságba ért,  egy egészen helyzethez illő romantikus nótába fogtak , a dal a szerelemről szólt amit egyik fél sem akart felvállalni normálisan. Ezt hallva mágus azon gondolkodott , hogy kirakja őket a házból amint elintézte a kvilbit.  Dante eközben nem tudta mit reagál,  mert a zenétől szerencsére nem hallotta amit mondott. Egy erélyes mozdulattal lökte be a gyönyörű szép helység faragott ajtaját és előre penderítette a vonagló szőkeséget, ki a pultnak csapódott háttal. Cain úgy nézett rá mintha megölte volna az anyját. Kék szemeiben a harag jól felismerhető lángja lobogott, teljesen magánkívül volt. Rettenetesen haragudott, hogy a fiú meglopta őt. Nem csak haragudott, hanem fájt is neki. Úgy érezte, hogy összetörik a szíve éppen. Szemeibe különös ragyogás költözött.

- Skarsgard! Maga mégis mi a fészkes fenét művel? Mikor jutott droghoz? Komolyan azok után amit önért tettem meglop? – Ezeket a mondatait még suttogta, de aztán egyre feljebb spannolta magát és belefogott az ordítozásba.

- Látta magát hogy, hogy néz ki? Azonnal takarodjon a szobájába és mossa meg az arcát! Ha nem képes uralkodni magán vissza se jöjjön! Folyamatosan simogatja és fogdossa saját bőrét! Ilyet nyilvánosan, ennyi ember előtt nem tehet! Minerva nem olyan hölgy, aki előtt ezt a botrányos magatartást lehet folytatni! Eszénél van egyáltalán? Úgy vonaglik és nyalogatja a száját mint egy Zsebpiszok közi félbolond ribanc! Türtőztesse már magát az istenit! Mi történt, hogy nem bír nyugton maradni? Nem látja, hogy senki sem találja vonzónak amit művel? Szégyellje magát nagyon mélyen Skarsgard, hogy megint megpróbál lejáratni és azért is , hogy lopott! Komolyan... nem hiszem el, hogy ezt tette velem! A manó segített? Vagy maga tette egyedül?  Ne higgye, hogy ennek nem lesznek meg a következményei! A szobámba senki sem léphet be az engedélyem nélkül! Maga pedig ki van tiltva egy életre! Bűbájt fogok alkalmazni !Takarodjon a szobájába! Le se jöjjön, a manó majd felviszi a vacsoráját, úgyis hirtelen  legjobb barátok lettek … Hálátlan dög! Az eszem megáll, hogy nem ég le  a pofájáról a bőr! Valóban látni , hogy Tethyssel egy ágról származnak! Szégyentelen!

Majd itt kis szünetet tartott. Nem akarta elhinni, hogy ez vele történik. Miközben várta, hogy a fiatalúr elszégyellje magát és bocsánatkérően visszasiessen szobájába remegő kézzel hátra túrta ébenfekete haját. Legszívesebben ököllel ütötte volna szőke fejét addig, amíg mozog. Nagy szerencséje volt Danténak, hogy az ópium és a díszes társaság megkötötte a férfi kezét. Bár nem lehetett tudni mit hoz a holnap.

Nagy volt a baj. Cain látta amint a fiú arca egyre lejjebb és lejjebb szakad megrovó szavai hallatán. Már bánta, hogy ráborította a dühét. De ezek mellett tudta, hogy igaza van. Ilyet senki sem tehet! Nem módi az, hogy bemegy a másik ember szobájába csak azért, hogy lopjon! A nemes már éppen akarta folytatni a szidást, de Dante közbevágott. A zenekar ez alatt egy lassú és rossz hangulatú elektronikus zenébe kezdett. A közszellemet ez tovább fokozta. Cain látta amint a drog beszippantja Dante érzéseit és gondolatait, hogy aztán a kénköves pokolba vesse. Ijedten tágultak ki kék szemei és hallgatta az ordítást. A fiú elkeseredve ecsetelte, hogy mennyit szenved a köztük lévő távolság miatt. Úgy érezte Cain megveti őt, ami nem volt igaz. Cain saját magát vetette meg. Már kezével intett, hogy szóhoz jusson, de a kvibli tovább jajveszékelt.

- Dante! Nyugodj meg… én nem tudtam… hogy…- De csak üres szavak voltak. Tudta jól, hogy a fiút megbántja minden egyes nap. Ám Dante őszinte bocsánatkérése és érzelmeinek felfedése sokkolta a mágust és így szembesült azzal, hogy mennyi fájdalmat okozott a számkivetett lakótársának. Nem volt hozzászokva az ilyen őszinte viselkedéshez, kínjában azt se tudta mit csináljon! Legszívesebben a hónalja alá csapta volna , hogy ismételten bevigye a márványfürdőszobába a habok közé, mivel ez a múltkor segített neki megnyugodni úgy érezte most is helyretenné. Kiverik egymás farkát a víz alatt és utána nem beszélnek róla többet. Hát ez nem az a nap volt. Tétován tett egy lépést a fiú felé, de az mit sem törődve felé tett gesztusával: a földre rogyott.

- Dante! Nem tehetsz róla, hogy kvibli vagy és arról sem hogy buzi! Neked ilyen a … természeted! Kikeverem a bájitalt és képes leszel nőkkel is hálni, Tethyssel is ment! Így is menni fog! Tovább tudod örökíteni a vérvonalat! Ha kell segítek benne! Próbáljunk meg felnőtt férfiak módjára viselkedni és oldjuk meg együtt ezt a bizarr helyzetet! Én sem akarok utódok nélkül maradni! Rajtunk áll vagy bukik két nemesi ág továbbörökítése, lassan huszonhat éves vagyok! Az istenit! Azért vagy kvibli mert aranyvérű vagy! Ez csak nemesi származásod bizonyítéka, engem nem zavar és nincs mit ezen szégyellni! … Dante! Ne beszélj hülyeséget! Dante hallod? Hova indulsz?  – Nézett rá a földről feltápászkodó fiúra és megállt benne az ütő. Ha Dante hülyeséget csinál azzal együtt ő is meghal és még nem tervezte egyáltalán, hogy kinyírja magát. Főleg, hogy Minervával próbálná éppen megalapozni kapcsolatuk megrengethetetlen talpazatát. Mire a lány felnőtt lesz, addigra ő megérik, mint a jó bor ! Végre szerzett számtalan tapasztalatot a szexualitás terén és már képes szaporodni is! Csodálatos gondolatbuborékban már látta magát három meseszép kölykökkel az oldalán. Minerva drága textilek között vonult fekete hajú, sápadt csemetéik körgyűrűjében. Ennél szebbet festeni sem lehetett! De ezalatt Dante szépen lassan a giccses konyhapulthoz vitorlázott és kezébe vett egy kést.

- Dante! Mit csinálsz?

Kérdezte Cain és hamar meg is kapta a választ. A kvibli úgy sírt mint egy gyerek,  a zene pedig éppen elhalkult. Úgy ordított  a fiú, hogy ismét az egész ház zengett tőle.  A nemes pedig megszédült a dühtől, ijedségtől és az idegességtől. Fél órája sem érkezett meg Balmoral kisasszony és erre ez! Hát nem talált szavakat. Megszűnt számára minden, csak Dantét látta maga előtt, aki éppen meztelen hasán végighúzza a pengét és vére annak mentén kifakad . Cainban az éhség úgy ébredt fel , mintha végig erre a jelentre várt volna. Ezek mellett nagyon berosált, nem akart a drogmámorától megvadult fiú keze által elhunyni. Ennél hülyébb ötlete nem is lehetett a fiúnak.

- Dante mit művelsz? Az istenek szerelmére! – Ordította Cain és sebesen odarohant, hogy kicsavarja a gyilkos fegyvert az erőtlen csuklóból. Egy ideig szuszogva hadakoztak, mert a csontos fehér ujjai igazán erősen szorultak a nyél köré, komolyan gondolta a dolgot. Mialatt a kést próbálta elvenni az öngyilkos hajlamú féltékeny sráctól két centire az arcától elkezdett ordítani, hogy a másik majdnem belesüketült.

- Azonnal engedd el Dante! Mégis mit tegyek, hogy megnyugodj végre? Nem haragszom! Nem haragszom azért amit tettél! Azért nem akartalak látni mert… tudod jól hogy miért! Te is láttad a cikkeket rólunk, a világ szégyenei vagyunk! Nem könnyű elfogadnom nekem sem a tényt, hogy valószínűleg meleg vagyok! – Amikor ezt kimondta összeugrott a gyomra, de nem foglalkozott vele mert éppen az életüket próbálta megmenteni. Nem csak Dante iránt érzett aggodalma motiválta a jótevőt. Kintről félhangos tanakodás szűrődött be a konyhába.

- Számtalan lehetőség van amivel ki lehet kúrálni ezt az állapotot! És hidd el megcsináljuk! Végig kitűnő tanuló voltam és rengeteg könyvem van a témában! Anyádnak nem volt igaza semmiben! A kvibliség együtt jár azzal, hogy aranyvérű vagy! Gondolj erre inkább, ezzel nincsen semmi probléma! Nekem még tetszik is… A francokat nem így értettem!- Vörösödött el Cain és lesütötte a szemeit, majd tovább folytatta életmentő ágálását, hogy elterelje a témát kedves kis elszólásáról.  

-Kérlek fejezd be ezt a viselkedést és engedd el a kést!- Nem akarta pálcáját a fiúra emelni, mert elég nagy baja volt belőle lelkileg, hogy varázstalan. Főleg ilyen kényes helyzetben ami most éleződött ki, rettentően megalázó lenne bárminemű  mágia használata. Remélte, hogy nem lesz erre szükség.

- Gyere menjünk ki, még mielőtt ránk találnak ebben a hülye helyzetben és megint tele lesz az újság mindenféle szarral! Nem szeretnék aurorokat a házban Dante! Gyere, van sebgyógyító italom, azonnal eltűnik a heg! Mossuk meg az arcodat és együnk valamit! Attól hamarabb rendbe fogsz jönni, gyorsabban elmúlik az MDMA hatása. Nyugodtan maradj végig a partin, rendben? Csak fejezd be a ribanckodást! Ígérd meg, hogy normálisan viselkedsz és nem hozol kínos helyzetbe! Holnap pedig,  ha elment Minerva nekiállunk a bájitalfőzésnek. Jó?

Cain tényleg mindent megtett, hogy Dante rendbe jöjjön lelkileg. A fiút először látta életében , hogy kikészül amiatt mert meleg. Úgy gondolta kihasználja az alkalmat és megpróbálja rávezetni, hogy van esélyük a normális életre még úgyis, ha örökké együtt kell lakniuk és buzik. Különös kifacsart pózban álltak a konyhában. Cain Dante csuklóját szorongatta, melyben egy hatalmas konyhakés lapult. Szemben álltak egymással és combjaik összeértek. Cain Dante lába közé lépett, hogy nagyobb erőt tudjon kifejteni hadakozásuk közben, a fiú pedig háttal az egyik munkaasztalra dőlt, mert a nemes nekipréselte. Csak úgy csikorogtak a vinly nadrágok! Dante hasából folyt a vér és a padlót is jócskán beborította, ezzel együtt már Cain bőrére is jutott bőven belőle. Érdekes látvány volt, az már egyszer biztos!

Egy aranyvérűek uralta háztartásban felnőni óhatatlanul együtt jár bizonyos hagyományok elsajátításával: sosem kérdezünk rá, milyen a vendéglátónk anyagi helyzete, nem pedzegetjük az esetlegesen kegyvesztett családtagokat, és főleg, nem lepődünk meg az egyébként elég kisszámú elit furcsaságain, ez a világ ugyanis szeret időnként már-már ízléstelenül bizarr lenni. Ezek tudatában úgy voltam vele, hogy ha maga az arany étkészlet is fogja elzengeni a vacsora közben az Éj Királynője áriáját, akkor sem rebben majd egyetlen izom sem az arcomon, és nem csak azért, mert udvarias vagyok, hanem mert tényleg nem lepne meg… Ehhez képest rögtön szembetaláltam magam egy abszolút nehezen behatárolható nemű illetővel, akire emlékeim szerint anno még öcsémként hivatkozott a Skarsgardok legifjabb generációja, de azért azóta eléggé kétségessé vált, pontosan miről is beszélünk. Kezdem megérteni, miféle problémái lehetnek Cainnak, de vajon én leszek az, aki nagyon kedvesen elmagyarázza neki, hogy a saját neméhez vonzódik? Már gondolom ezt abból, hogy gyakorlatilag két lépés után versenyfutást rendeztek abból, ki tudja jobban a másikat felhúzni a gesztusaival.

Annyira hirtelen lezajlott az egész kabaréba illő fogadási jelenet, hogy nem is igazán volt lehetőségem komolyan reagálni rá. Rövidesen egyedül is találtam magam, már ha nem számolom bele a jelenlévő, gondolom nálam jóval megszeppentebb zenekart. Barátságosan intettem feléjük, ha már együtt kerültünk ilyen helyzetbe, mert bár volt szerencsém már családi drámák kellős közepébe landolni ilyen meghívások alkalmával, de ezt nem láttam előre. Ezt senki nem látta volna előre.
- Önnek is szép estét. – remek kezdés, Minnie, igazán – A fiatalembert nem is felejtettem el…
Még hozzá akartam tenni, hogy akkor még annak ismertem, de jelenleg puhább a keze, mint valószínűleg az enyém, és ez egy, ahogy ő mondta, fiatalembernél érdekes megállapítás. Lehet, hogy a szavaival akart zavarba hozni, de tulajdonképp a viselkedésével sikerült, ugyanis fogalmam sem volt, mi a teendő olyan esetekben, ha minden kétséget kizáróan feminin ’fiatalemberek’ próbálnak férfias vonásokat magukra erőltetve szempillát rebegtetni.
Kissé várakozóan álltam egyik lábamról a másikra, de hamarosan folytatódott is a monológ.
- Mr… Skarsgard, el kell keserítenem, nem érzem magam a Szombati Boszorkány célközönségének, így számomra ez a cím akár azt is jelenthetné, hogy többször megnyerte a helyi hotdogevő versenyt. Szórakoztatónak gondolom mindkettő szórakoztató… Ha utazott valaha megvadult vaddisznók csordájára jellemző kényelemmel és bájjal, akkor el tudja képzelni, én is mennyire élveztem a buszozást.
A pillanat hamar elsuhan mellettem, és ugye ekkor találom magam fogjuk rá, hogy egyedül. Kissé elveszett vagyok, mert lássuk be, nem indulhatok csak úgy utánuk, de sétára sem. Elállok persze én itt, az előtérben is, elvégre az ő személyes dolguk, ha épp most és így akarnak házaséletet élni, de azért az az üvöltözés elég baljós. Teszek pár lépést a konyha felé, de aztán mégis inkább elvetem az ötletet, mert ki tudja, mit zavarok meg… Abból ítélve, ahogy egymásra néznek, még nagyon fájdalmasan is meglepődhetek, ha most avatkozom közbe. Végül megtalálom az este egyelőre egyetlen társaságát, akivel vélhetően beszélgetni is tudok, ez pedig a házimanó.
- Elnézést, hogy megzavarlak, - mosolygok rá – de a ház úrnő… urai mindig ilyen összeszedettek, ha vendég érkezik hozzájuk? Amúgy miért zavarná Mr. Angifiliust, ha melegnek tartanák? Úgy értem, szíve joga azt csinálni, amit szeretne, a társadalmunk elfogadóbb a varázstalanokénál.

***

Pápara Pupi próbált nyugodt maradni, bár igazán haragudott gazdájára azért amit szegény Dantéval művelt hetek óta. A szeme láttára hervadozott a szőke hercegnő napról-napra a luxuskalitkájában. Hiába vitt neki finom ételeket és süteményeket, csak turkálta azokat szürke arccal. Hangos sóhajokkal ült az ablakban és nézett kifelé az őszi tájra. Amikor Cain beharangozta, hogy meghívja Balmoral kisasszonyt a kúriába felcsillant a szeme és azt gondolta ez lesz az a nap, amikor végre rendeződik a két férfi viszonya. Hiába voltak hangosak azon a szerelmes éjjelen és érezte úgy, hogy szégyenében elsüllyed… nagyon ráfért Cainra a boldogság! Szomorúan konstatálta, hogy saját magát fosztja meg az önfeledt évektől. Tudta jól , hogy megszeghetetlen eskü miatt él itt a Skarsgard fiú és a hülye is látta, hogy mennyire szerelmesek. De ő csak egy picike házimanó volt, nem értett a lovakhoz. Ha valaki végre megtalálta a boldogságot miért áll annak az útjába? Egyszerűen nem volt logika a vámpír viselkedésében. Az Angifiliusok vérében volt a kényszerházasság és hogy szerelem ellen mennek.  Fontosabbnak tartották a vér tisztaságát és nevük fedhetetlenségét az érzelmeiknél. Talán ez a vonás ütközött ki rajta is. Nem volt mit veszítenie Cainnak, hiszen nem volt munkahelye sem pedig olyan politikai pozíciója melyet veszélyeztetne egy esetleges pletyka. Mindenképpen jó hatással volt rá a fiú, hiszen azóta nem ölt, hogy megismerte. Éppen a zenekar előtt guruló üres üvegeket cserélte gyöngyözően hideg és friss sütőtök snapszokra, mikor hirtelen megszólította a fiatal lány. A manó összerezzent a váratlanul felé intézett szavak hallatán. Igazán ideges volt, mert jól hallotta mi megy a konyhában , csak nem akart közbeavatkozni. Remélte, hogy Cain forró ölelések között nyugtatja meg az összetört szívű, önmagából kifordult Dantét. Igazán ezt szerette volna.

- Rettenetesen sajnálom hölgyem! Nem is tudom mit mondjak… Rupert Angifilus fénykorában hatalmas és fényűző rendezvényeket tartottunk! Én ma mindent megpróbáltam annak érdekében, hogy tökéletes legyen az este, de amint látja… - Itt szomorúan lehajtotta fejét. Hatalmas fülei előre dőltek miközben Dante visítozását vélte kihallani. Nagyon kellemetlenül érezte magát. Ő volt a házimanó, a személyzet, ki általában minden olyanért felelős ami egy rendezvény fényét emeli. A jobbnál-jobb ételektől roskadozó asztal érintetlenül állt az ebédlőben. Egyedül akik jóízűen fogyasztottak azok a zenészek voltak. Örömmel látta , hogy elismerően mosolyognak felé amikor finom fogásait ízlelik. De igazából Cain, Dante és Minerva véleménye érdekelte volna a leginkább! Úgy érezte minden igyekezete hiábavaló volt, mert a két férfi soha semmilyen körülmények közt nem képes a normális viselkedésre.

- Kérem , nehogy hazamenjen! Elnézést kérek, hogy ismeretlenül ilyen helyzetben lát… de olyan régen nem találkoztam normális emberekkel!- Rimánkodott manó és a konyhából kihallatszó csattanásra összerezzent a háta. Könyörgően nézett a lányra gülü szemeivel. Látszódott, hogy az idegei kocsányokon lógnak.

- Elnézést, hogy panaszkodom önnek és tudom nagyon nem szokás… de ne tudja meg kisasszony, hogy miken megyek keresztül hónapok óta! Eddig sem volt könnyű a gazdámmal, de most tetőzött igazán az őrület, amióta Skarsgard beköltözött!- Itt a szájára csapott. Lehet Cain nem örülne annak, hogy elszólta magát a különös ízű kapcsolatukról. Miután ijedten meregette a szemeit a lányra egy kis szünet után tovább folytatta, a lelkizést.

- Kérem ne mondja el, amit most elmesélek önnek… de Angifilus úrfi hetek óta tombol! Tör és zúz, nem bír a szégyene felett túllépni. Aznap éjjel, amikor idehozta Skarsgard úrfit az majdnem odaveszett! Egy kis idő múlva olyan hangokat hallottam… mintha… mintha nyilvános házban szolgálnék! Aztán másnap a gazdám viselkedése megváltozott és agresszív lett. Haragudott és tört zúzott, pedig igazán ráférne a boldogság azok után amin keresztül ment! Én próbáltam a lelkére beszélni de már két hete nem jött ki a szobájából és minden reggel az újság olvasása  után szétverte a bútorait puszta kézzel! Szegény Skarsgard úrfi még nem is látta a házat, sem a birtokot! A gazdám nem áll vele szóba és nem hajlandó szembenézni azzal, hogy mi a helyzet velük! Pedig rövid életem során sosem láttam ilyen szerelmet két ember között!  Az a mániája, hogy családot kell alapítania és hogy a neve bemocskolódott! Pedig valójában szerintem csak őt érdekli egyedül a pletykahadjárat! Hogy őszinte legyek önt is azért hívta ide, hogy megpróbáljon… újra a női nem felé nyitni! Kérem, ezeket kezelje diszkréten! Nem szeretnék büntetést! De segítségre van szükségük és én ehhez kevés vagyok! Skarsgard úrfi ma nagyon furcsán viselkedett, valószínűleg megivott valamiféle bájitalt. Én ezt nem bírom tovább idegekkel! Mindketten szenvedtek eleget a családjuk miatt, most pedig… mikor esélyük lenne a boldogságra, egyre bizarrabbul viselkednek! A múltkor már a szobájukba kellett zavarnom őket! Ez aznap történt miután az Abszol úton olyan szégyentelen módon összeverekedtek!  Hát nem hallja mi zajlik már megint? Be se merek menni…- Nézett a konyhaajtó felé szomorúan, s a zene ellenére is jól kivehetően hallatszott a dulakodás, miközben egy kést akart Cain kicsavarni a kvibli kezéből. Onnan tudták  mi történik, hogy  az ordítozást tisztán lehetett hallani a zene ellenére is. Igazán kellemetlenül érintette a házimanót.








Cain nem tudta kínjában mit tegyen. Bármit mondott a fiúnak semmi sem volt eléggé megnyugtató számára. Már bánta, hogy kiejtette  száján Tethys nevét. Sosem keveredett még hasonló helyzetbe. Még nem kellett senkit sem megmentenie az öngyilkosságtól! Forró vérének a szaga megszédítette a nemest, szájában sűrűn képződött a nyál. Kirázta bőrét  a hideg hiszen csak pár centire volt a langyos bőrű, illatozó finomságától. Szinte alig bírt arra figyelni , hogy elvegye tőle a kést, mert már a fejében látta amint a vörös vérét kenegeti testén hideg tenyerével és vetkőznek. Dante ezalatt nemtetszését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy bájitalhoz folyamodjanak heteroságuk érdekében.

- Azért akarom megváltoztatni, mert ez szégyen! Dante te magad mondtad előbb, hogy szégyennek érzed amiért nem tudod tovább vinni a vérvonaladat! Mit nem értesz? A szerelmet felülírja a nemességgel járó kötelezettségünk! Az én családom ebben hitt! Az Angifliusok sosem házasodtak szabad akaratukból! Mivel nem akartunk anomáliákat hamar véget vetettünk a rokonházasságoknak és Malfoyokkal , Lestrange-ekkel keveredtünk! Ez egy eltervezett , megrendezett rítus! A szerelem az csak egy kémiai folyamat amit hasonló kémiai anyagokkal lehetségesek vagyunk irányítani! Nem bírom elviselni ezt a hedonizmust Dante, hogy képtelen vagy túllépni a vágyaidon! Te egy nemesi család leszármazottja vagy! Még nem késő ezt orvosolni! Legyél belátó és tedd le a kést!
 
A kvibli válaszképpen kitágult szemekkel elvágta a tenyerét, Cain arcától nem is olyan messze. Furcsa volt amint  a nemes aggodalmát és félelmét felülírta a nemi vágya. Főleg , hogy pár sorral fentebb arról papolt hogyan is kell ennek ellent állni. Dantéhoz nyomuló teste sem segítette abban, hogy nyugodtabb legyen, ahogyan a szexi zene. Hangosan szuszogott a kiáramló vér láttán, mialatt a fiú újabbat nyesett a hófehér húsába. Cainnak ez volt az előjáték. Aztán a drogtól hirtelen újabb drámai hangulatváltás ütközött ki Dantén. Nagy örömmel fogadta, hogy mégis jelen lehet a vacsorán. Örömében ugrott egyet, ezzel a nemesre hozva a frászt . Eközben végre eldobta a kést. A véres eszközt Cain gyorsan elrúgta, hogy még véletlenül se akarjon újabb meneteket vágni magába a beszélgetésük során.  

- Igen! Így van! Együtt eszünk Dante! És most kérlek nyugodj meg és fejezd be a drámát! Menjünk kifelé, hogy ne kerüljünk ennél nagyobb szégyenbe, ami most van! - Tartotta fel véres kezeit, elkerekedett szemekkel. A félhomályos konyhában a gyertyák lángjai csillogó fénnyel lepték el sexy fekete bőrnadrágját. Nem lehetett nem észrevenni, hogy mennyire izgalomba hozta a vér szaga. Mindemellett rettenetesen fel volt zaklatódva a fiú viselkedése láttán. Nem tudta, hogy mit fog művelni a következő percben, teljesen beszámíthatatlanul viselkedett. Látszódott, hogy fáj a hasába vájt seb és bután leengedte vérző kezét, amiből még gyorsabban kezdett áramlani a vörös nedű.

- Dante… Ígérd meg, hogy ma már nem csinálsz több hülyeséget!- Nézte a földre patakozó vért megsemmisülten és akaratlanul is megnyalta a száját. Majd meghallgatta a fiú értetlen kérését, amit nem tudott mire vélni. Megissza a szerelmüket megakadályozó hangulatbefolyásoló italt, de elvárja, hogy Cain fogadja el? A nemes nem mondott semmit, csak halkan a fiú mögé lépett. Szálkás karjait hátra engedte mialatt lassan kibújt a fekete köntöséből. Csak a vynil anyagú nadrág és a fehérarany fux maradt a rajta, na meg sebhelyes hátát takaró hosszú fekete haja.

- Állj meg!- Kiáltott rá, majd még közelebb húzódott hozzá. Dante azt érezhette, hogy Cain a reszkető vállaira teríti a fekete selyem anyagot, annyira óvatosan mintha cukorból lenne a teste. Miután a fiúra borította a palástot,  hosszú és illatos copfjáért nyúlt ami a ruha nyaka alá szorult. Simogató, lágy mozdulattal kihúzta a köntös alól és ujjaival elrendezte a szálakat. Mélyen lélegezte be vérének és bőrének mámorító esszenciáját. Kicsit közelebb nyomult Dante testéhez és hátulról megfogta a köntös két szárnyát, olyan volt mintha megölelné . A fiú elé rakta azokat védelmezően, mialatt karjaival akaratlanul is magához vonta a szőke szépséget.

- Nem szeretném, ha meglátnák, hogy vérzel. A könyvtárban vannak az  előre kikevert bájitalok. Szeretném, ha velem tartanál, hogy megfelelően elássam a vágásokat. Ha kimegyünk mond azt, hogy rosszul lettél miközben vitáztunk. Nyilván meghallották, hogy ordítozunk a zene ellenére is, így kár lenne hazudni. Nem szeretnék több félreértést és kellemetlenséget a mai nap során. Rendben? –Majd miután elmondta a megfelelő instrukciókat , fájdalmasan lassan elhúzta karjait a fiú derekáról. Érezhetően sütött altestéből a forróság annak ellenére, hogy a bőre hideg. Lágyan fújta a meleg leheletét Dante tarkója felé, kinek felállt tőle az összes pihe a nyakán. Valószínűleg érezhette a nemes szándékait és nem csak  a lelkével ...

- Nem tudom mit ígérhetek neked Dante, de nem hiszem hogy szeretsz. Ezt a drogok mondatják veled. Most pedig induljunk. Kérlek!

Búgta Cain könyörgően. Kezdett elege lenni, hogy a fiú szélsőséges helyzetekben bizarr dolgokkal dobálózik. A vérszag és a több hetes szexdiéta nem tett túl jót az idegeinek. A zene pedig különösen forró hangulatú volt. Minden ellene játszott! Azt sem sejthette, hogy a manó éppen miket kotyogott ki Minervának. Dante kitárta az ajtót, hátán a fekete köntössel. Mivel kezét nem tudta belebújtatni az ujjaiba annak ellenére, hogy úgy volt lefedve mint egy papagáj éjjel, tisztán lehetett látni a  véres hasát. Lassú csepegéssel megvágott tenyeréből is a földre hullott pár vörös csepp. Cain eközben heteroszexuális távolságra ugrott mögötte, bár egyik kezével Dante épségben lévő karját fogta és a könyvtár felé tolta. Mivel a fiú nem tudta , hogy merre kell mennie. Cain menetirányba igazította testét, hogy mihamarabb elláthassa sebeit. Kezdett olyan bő nyállal nyeldekelni mint én egy sushi bárban.

Amikor otthonról elindultam, voltak elképzeléseim arról, mi várhat rám Mr. Angifilius otthonában, és ezekből csak azt találtam el, hogy a stílusa a régi – minden más olyan újdonságként ér, mint Piroskát a farkas étvágya, aztán később a halott nagymama… Remélhetőleg ez esetben nem én leszek a hulla a szekrényben, ahogy néha morbid humorérzékem érzékeltetni tudja a lehetőségek kellemetlenebbik végét. Nem mintha azt hinném, hogy bármelyikük is komolyan ártani akar nekem, de inkább érzem magam kettőjük között villámhárítónak, mint tényleges vendégnek, és ezt csak erősíti, hogy az érkezésem utáni második percben már lényegében egyedül maradok, bár Dante bőven ellátott gondolkodnivalóval. Igaz, vele nem kerültem túl közeli viszonyba azon a bizonyos szilveszteren, mert a figyelmét sokkal inkább az édességek kötötték le, a nővére bőven elég komoly benyomást tett rám… Kezdem egy kicsit megsajnálni, ő ugyanis vele kellett, hogy felnőjön. Ha engem az a sorscsapás ér, hogy Tethys mellett kell tengetnem a napjaimat, lehet, hogy még nála is bizarrabbul viselkednék, és ez elég nagy szó, ismerve anyámat.

Aztán a manó monológja még inkább meglep, ugyanis kicsit olyan érzésem van, mintha a ház egy külön valósághoz tartozna – nem mintha megkövetelném, hogy viselkedjen a helyzetének megfelelően, mindig embertelennek tartottam, hogy őket alánk sorolják, egyszerűen összeszalad a csodálkozás az arcomon, hogy mennyire elkeseredett. Más magyarázat nem lehet arra, mikért tálal ki nekem egyetlen kérdés után a saját gazdájáról ilyen lendülettel. Lehajolok hozzá, és így próbálom meg értelmezni a szavait.
- Nem hibáztatlak, ne haragudj… mi a neved? – pedig elhangzott, egészen biztos, legalább a levélben… - Nem, dehogy, hidd el, ha ennyitől ki akarnék rontani az ajtón, már megtettem volna. Jól érzed magad?
Látom rajta az ijedtséget, főleg arra a hangra, ami a konyhából érkezik. Nem akarok közbelépni, ez nem az én dolgom lenne, de ezek alapján nem muffint sütögetnek éppen teljes egyetértésben, ezt le lehet olvasni az ideges lényről is. Kinyújtom a kezem, finoman megsimogatom az arcát, remélve, ha eddig olyan szabad szellemű volt, hogy nekem panaszkodjon, most sem kap infarktust a gesztustól.
- Értem, szóval Dante óta. Ne haragudj a kérdésért, de egészen biztos, hogy csak azóta…? – mégis, nem tagadhatom le a rosszabbik arcomat – Mr. Angifiliusnak nem voltak előtte is érdekes megmozdulásai?
Muszáj elmosolyodnom a jellemzésén a Dante beköltözését követő napokról. Ha ez egy mugli ház lenne, biztos vagyok benne, hogy egy ott esetlegesen szolgáló dajka ugyanilyen stílusban adná elő a válogatott borzalmakat, amit szerinte átélni vélt. Az viszont teljesen értelmetlen, amit ezek szerint Cain képzel a kötelességeiről. Nyilván egész életében elzárva élt a közösségtől, ha jól tudom, kivételes esetekben érintkezett csak másokkal, de ez a családalapítós vaskalaposság jobban illett volna egy mélyen vallásos öregasszonyhoz, mint valakihez, aki a varázsvilágban él. Nem tudom mégsem folytatni a merengést, mert eléggé megdöbbenek a manó szavain arról, hogy mi volt az eredeti célja az ittlétemnek. Végül egy vállvonással intézem el a dolgot: elég nehéz lenne zavarba hozni ilyesmivel, ráadásul ennél nagyobb árulással is leptek meg.
- Persze, megígérem. Maradj itt, beszélek a gazdáddal, mint nő a nő… férfi a nő… férfi a férf… mindegy, érted, mire célzok.
Előhúzom a pálcámat, és néhány kopogó lépés kíséretében elérek az ajtóig, ahonnan eddig a drámai aláfestést szolgáltatták a házigazdák.  Nagyon remélem, hogy nem arra fogok benyitni, hogy Dante épp a saját vérében fekszik…

Meglepetten lépek hátra, amikor mindketten megjelennek, méghozzá viszonylag higgadtan, nagy örömömre, tegyük hozzá, mert csúnya vendégség lenne az, ahol kiütöm a meghívómat, még ha az valakinek a védelmében is történik…
- Mi történt?! – nézek a vörösen csöpögő vér látványára – Mr. Angifilius, mi a fészkes fenét csináltak, már meg ne haragudjon a kérdésért?!
Mivel láthatóan már kitalálták, mihez fognak kezdeni, és ebben én akaratlanul is néző lettem, tényleg úgy fog ez kinézni, mintha erőszakkal söpörtem volna le a figuráikat a tábláról, de eleget hallottam ahhoz, hogy megtegyem, amiért hívtak: segítsek.
- Engedje már el, mutassák, mennyire mély a seb? – a pálcát a zakóm egyik vájatába csúsztatom, és Caint egy kicsit odébb lökve megfogom Dante karját – Mi okozta a vágást? És nehogy azt mondják, hogy baleset volt, mert biztos vagyok benne, hogy nem a nyelvem az egyetlen szúró-vágó eszköz, amivel kapcsolatba került az elmúlt öt percben.

A házimanó hálásan nézett a díszes vendégükre, aki úgy tűnt valódi figyelmet szentel rá. Nagyon ráfért már némi törődés, mert mostanában csak a katasztrófa érte folyamatosan. Hüppögve bemutatkozott neki, ahogyan az illendő.

- Pápára Pupinak hívnak, szolgálatára kisasszony! Köszönöm, hogy nem hibáztat úgy érzem nem bírom tovább ezt a tébolydát ami itt megy! Annyi szégyen érte mostanában ezt a házat, hogy csoda nem süllyed el a föld alá! Nagyon sajnálom a nyíltságomat, nem vagyok hálátlan az úrfi felé mert jobban tart , mint a megboldogult gazdám valaha! Sosem emelt rám kezet és nagyon szépen beszél velem, higgye el! Még annak ellenére is, hogy mostanában... nem tud viselkedni.

Eközben a konyhából kiszűrődő zajok tovább fokozódtak, mintha tér s idő szűnt volna meg az apró helységben, igen az ott volt a halálcsillag és a Bermuda háromszög egyben. Szerencsére a zenekar töretlenül játszott, így csak a két konyha előtt rostokoló személy hallhatta a bent zajló áldásos tevékenységeiket.

- Nem mondanám, hogy jól érzem magamat, de köszönöm a kérdését! Nagyon régóta nem kérdezte meg tőlem senki ezt… – Majd aprócska és csontos kezével megtörölgette gülü szemeit, amik furcsán nedves nyekegő hanggal kísérték a mozdulatát. Ekkor csodálatos dolog történt, a lány Pupi könnyáztatta arca felé nyúlt s megsimította azt. A kis házimanó ettől még inkább sírni kezdett. Ilyen gesztus talán akkor érte utoljára, amikor a ház úrnője még élt! Bár a lány megnyugtatásnak szánta, a sokktól remegő lény még jobban rázendített.  A vendégzenekar érdeklődve figyelt a konyha irányába és nem igazán értették az eseményeket. Ugye a  két buzi bement a konyhába azóta pedig az érthetetlen okokból meghívott lány és a manó az ajtaja előtt áll feszült figyelemmel. A lény rázkódó háta arra engedett következtetni, hogy éppen óbégat. Eközben Minerva afelől érdeklődött, hogy a ház urának voltak-e régebben is érdekes megnyilvánulásai. Nos… konkrétan csak az volt, nem igaz?  Nőket gyilkolt meg, legalább vagy ötöt, utána pedig hajnalban rendre vért okádott. Aztán hirtelen ez a különleges hullám abbamaradt, mintha elvágták volna. Erre fel minden harmadik éjjel széttépett ruhákban és összevert testtel esett be az ajtón. Amikor vége lett az egyik őrületes mániájának,  lett helyette még merészebb! Mindezt az  koronázta meg, amikor egyszer csak több napos kimaradása után hazajött a Skarsgard gyerekkel és azóta másféle furcsaságok kezdtek kibontakozni . A manó nem tudta eldönteni mi volt jobb. Amíg játszotta a heterot és kannibalizmust folytatott, vagy a brazil szappanopera ami két hete szabadult  a házra?

- Angifilus úrfi igazán… színes egyéniség és számtalan különös megmozdulása volt élete során. De a mostani helyzet a legrosszabb mind közül!- Sipította fejhangon és remélte nem árult el ezzel túl sokat. Nem akart hazudni a lánynak , de bajba sem szerette volna sodorni kelekótya gazdáját. Hiszen lehet, hogy egy nőevő buzeráns, de annak ellenére vajszíve van! Főleg amikor ópiumos állapotában szeretetrohamokat kapott és kedveskedett Pupival. Na igen… a drogfüggőségéről nem is ejtett szót sem a gyerekkora óta tartó kínzásokról és furcsa betegségéről. Ha lenne egy szabad estéje biztos, hogy meginná a bárszekrény összes piáját és rongyosra panaszkodná magát, de ugye ezt nem tehette meg. Minden házimanónak megvoltak a maga titkai.


Ezalatt a lány megígérte neki, hogy nem megy haza és segíteni fog ahogyan csak tud, már el is indult az ajtó felé, logikusan kivont pálcával.  Ám ekkor mondhatni, hogy váratlan dolog történt. Mintha egy varázsütés lett volna az elhangzott mondata, nem sokkal rá kinyílt az ajtó és szemük elé tárult a különös látvány. A habzó szájú drogmámorban reszkető véres szőkeség és a félmeztelen szexi testű , szintén véres férfi sompolygott ki az ajtón olyan arccal, mintha azt hinnék ezt az egészet megússzák anélkül ,hogy bárki is felfigyelt volna rájuk. Legnagyobb meglepetésükre ott állt az összes résztvevő. Ergo a zenekar még játszott , de mindenki feléjük fordulva meregette a szemeit és nem kellett sok, hogy a csinos fiatal hölgybe és a füleit gyűrögető szétsírt szemű manóba botoljanak el.  Cainon keresztül szaladt a hideg és a meleg egyszerre. Érezte amint tarkóján égnek állnak a fekete kis babahajak, mellbimbói azon nyomban megkeményedtek de nem olyan  kellemes helyzettől ahogyan általában szokott. Ópium ide vagy oda… Dante viselkedése és vérének szaga rettenetesen hergelte és étvágya átkúszott a drogmámor függönyén. Száját folyamatosan harapdálta, hogy bírja a gyűrődést és ne kezdje el kimeredt szemekkel nyalogatni az elvérezni készülő szőkeség testét , mint valami fehér jégkrémet.  Ezért inkább lopva lenyalta az ujjai végét, legnagyobb bánatára ezt Minerva pontosan meg is látta. Miközben jöttek ki az ajtón a véres ujját szopogató Cainnal nézhetett farkasszemet, aki mozdulatában megdermedt, majd kis szünet után kihúzta szájából és megütközött arccal a nadrágjába törölte nyálas kezét.

- Én… én nem…

De ideje sem volt kivágni magát , hogy mit csinált éppen. A lány aggódva rakta el fegyverét, miközben elsöpörte őt az útból, nekik szegezve aggódó kérdéseit. A nemest igazán rosszul érintette a dolog, hiszen még sosem söpörték félre. De valahol logikusak tűnt a lány aggodalma. Ő egy normális életet élő boszorkány volt, Cainnak és Danténak pedig már szinte sztenderd volt a vér, a testi és lelki erőszak és az hogy folyamatosan valaki éppen meghalni készült kettőjük közül. Azonban nem tudhatta a vámpír, hogy vendégének milyen a múltja így éppen azon agyalt, hogy kitaláljon valami hazugságot,  de nem tudott megszólalni sem mert… ezek beszélgetni kezdtek! Igen! Dante hátán fityegő köntös mit sem takart véres testéből és a világos színű márványon olyan szépen gyűjt a vörös folyadék, hogy majdnem kiesett a morgó hasú varázsló szeme. Elállt az útból és a falnak dőlt némán, megsemmisülten, miközben a zenekart figyelte. Tudta ezt már nem lesz képes kimagyarázni a büdös életben soha. Ekkor pedig Dante elmondta mi is történt valójában. Cain nem tudott mit tenni, lassan elkezdett lefelé csúszni a tapétán falnak vetett hátával, ez egészen olyan jól sikerült, hogy a földre érkezett latexgatyás seggével. Hófehér hosszú ujjait a szája elé tapasztotta és haragtól izzó tekintettel nézett Dante felé, de annak be sem állt a szája még a mérges, jég kék asszonyi tekintet sem állíthatta meg. Már nem is kérdezték, egyszerűen mindent elkezdett saját magától kitalálni azzal kapcsolatban ami velük történt. A nemes nem egészen tudta az esküjük hogyan köti őket ,  így nem csoda amint attól rettegett, hogy az idióta most megöli mindkettőjüket. Módszeresen elpofázza azt , amit esetleg nem lenne szabad kimondaniuk.

- Dante! Kussolj az istenek szeremére, mert meghalok! Nem érted? Csend legyen már a kurva életbe! Meg akarsz ölni mindkettőnket? HM? Komolyan mondom nem hiszem el, hogy ebbe keveredtem… ilyen tényleg nincs! - Cain nem bírta tovább idegekkel, félig Dantéhoz aztán félig a plafonra meredve beszélt az istenekhez, drámai mozdulatokkal várt némi visszaigazolást a nagy semmitől. Nem törődött a szerepével sem már, amit olyan szívesen öltött fel hölgyek és férfiak társaságban. Hát  félmeztelenül ült a földön véresen, miközben  a buzi, feltehetőleg meleg párja éppen kipakol mindent amiről tilos lenne beszélniük. Már nincs vesztenivalója, minden tekintélye elsüllyedt egy szempillantás alatt. Ettől olyan ideges lett, hogy megpróbált újra lépni valamit a hírneve érdekében. Nagy igyekeztében a falhoz nyúlt így a gyönyörű tapétán elhúzott egy maszatos vérfoltot, de töretlenül felküzdötte magát és fenyegetően a fiú felé lépett, ám az ebből mintha semmit se vett volna észre tovább spirázta a dolgokat. Éppen a saját kúriájának kinézett ecsetelte, ami már nem az övé… Cain szinte érezte, hogy Dante robbanni fog!  A fiú nem is váratott ezzel sokáig, a felgyülemlett rossz emlékeinek hatására Minervára borult és sírva folytatta tovább szívtépő monológját, miközben összekente a lány ruháit. Cain elképedve állt és hallgatta az önostorozást, arról kiket és hogyan veszített el. Nem tudta mit kell ilyen esetekben csinálnia. A zenekar  dalt váltott éppen, talán a leglassabb tempóban amit valaha produkáltak, hogy elkapjanak részleteket az izgalmasnak tűnő beszélgetésből, de a házigazda mérgesen feléjük nézett és sürgető mozdulattal jelezte, hogy folytassák azt amiért ki lettek fizetve.

- Dante! Elég legyen most már! Fejezd be, mert lejáratsz mindenki előtt, ezt komolyan nem hiszem el! Nem volt elég az Abszol úton ami történt? Tényleg így kell viselkedned? Egyetlen ismerősöm van rajtad kívül, az istenek áldjanak már meg! Minerva, nagyon sajnálom… én nem is tudom mit mondjak…  - Idegesen toporgott mint egy tojós tyúk, miközben szánakozva nézte a lány vállán zokogó fiút. Egyre kínosabban érintette a helyzet, nem tudta hogy mindezért ki a felelős, hiszen mindenki áldozat volt a maga módján. Erről nem tanult a könyvekben sem etikett órán, hogy hogyan kezeljen egy öngyilkos hajlamokkal megáldott bedrogozott meleg férfit.

- Minerva! Danténak nagyon komoly… problémái vannak. Sajnos bizonyos okok miatt erről nem beszélhetek neked, de ő el tudja mesélni mi történt, ha végre megnyugodott. Mindenképpen magyarázattal tartozunk azok után ami itt zajlott, így el fogja mondani neked a történteket. Két hete majdnem elvérzett egy… baleset folytán így nagyon hamar el kellene látnom, mert a szervezete rettenetesen le van gyengülve. Remélem nem haragszol , ha most elmegyünk a könyvtárszobába! Ha gondolod tarts velünk, de nem valami szép a látvány. Mindenem megvan hozzá, hogy azonnal begyógyítsam a sebeit és vérpótló főzetet is tartok mert folyamatosan szükségünk… mármint… Szóval sokszor történtek  olyan események ami miatt kell, hogy használja. Mindegy is ez most! Elnézést , hogy tegeződöm de én ezt már komolyan nem bírom idegekkel!- Ezalatt erősen megragadta a fiú vállát, amin úgy lötyögött a vámpír selyem köntöse , mint valami szánalmas beterítőkendő egy fodrászatban. Megpróbált Dante lelkére is hatni, hogy minél előbb megszabaduljon a vér ízétől és illatától. Nem tehette meg, hogy a vendége előtt veszíti el a fejét. A pálcáját magánál sem tartotta, mert Dante előtt nem szeretett mágiát használni, így takarításra képtelen volt. Most pedig igazán jól jött volna némi varázslat, hogy kitisztítsa a fejét.

- Dante! Mit beszéltünk bent meg hm? Emlékszel még ugye? Azt ígértem, hogy ha jól viselkedsz, nem kell felmenned a szobádba egyedül igaz? Szedd össze magadat és indíts velem a könyvtárba! MOST!  Elég legyen mára a drámából! Mégis mi a jó nyavalyát ettél meg a szekrényemből? Megmondtam, hogy ne kóstolj meg semmilyen összetevőt nem igaz?  –Próbálta terelni a drogfogyasztásukról a gyanút, hiszen nem tudhatta hogy Minerva hányadán is áll ezzel a dologgal. Mivel igazán széles spektrumban tartott magánál mindenféle összetevőket teljesen hihetőnek tűnt, hogy valamiféle gomba hatására indult meg a kvibli elméje. Dante ellenben eldöntötte, hogy nem akar leválni az egyetlen nőnemű lényről a házban. Akár a mennyországgal is felérhetett volna Minervának, hogy ilyen illatos és csodálatos férfiak vergődnek körülötte félmeztelenül, de a könnyek a vér és a levegőben forró buziság elmoshatta az összes erotikus gondolatot még mielőtt megszülethettek volna.  Cain ezalatt elkezdte megelégelni a lánynak feszülő makacs kvibli viselkedését, több volt mint kínos.

- Ereszd már el Dante! Nagyon megfogod ezt bánni, soha többé senki sem jön át hozzánk vendégségbe, ha így viselkedsz nem hallod? Figyelj, minden rendben van! Nem mondanám, hogy kifejezetten gyűlöllek, okés? Az tény, hogy egy retkes buzeráns vagy… vagyis nem! Dante! Figyelj nem vagy buzi csak nyugodj meg! Össze vagy zavarodva, tudom, hogy nem vagy meleg mert a nővéredet is megdug… ISTENEK! –Nem hitte el amiket össze–vissza beszélt. Látszódott itt nem csak Danténak kéne némi segítség az érzelmek kifejezése és terelgetése terén, hanem Cainnak is. Mondott az már mindent, hogy vége legyen a rémálomnak de egyre hülyébben viselkedett. Segélykérően nézett a manóra, aki már régen a tapétát próbálta lemosni, nem tudni hogyan került hozzá a kis vödör és a kefe ilyen gyorsan. Ezalatt zenekar töretlenül bugizott és mindenki erősen kerülte a félvámpír tekintetét. Az ételek pedig kipakolva , egymás hegyén-hátán várták, hogy végre elfogyasszák őket. Remélhetőleg nem fog az a sok finomság kárba veszni és hőseink hamarosan leülnek a fehér abrosz mellé, mindenki megérdemelne már egy kis jutalmat!

- Veszekedtek?! - visszhangzom egy hisztérikus vigyor kíséretében - Szerintem ebben az évszázadban még senki nem fogalmazott ilyen visszafogottan, pedig egy olyan ember mellett nőttem fel, aki szerint a gyereknevelés egyetlen kegyes módja, ha annyiszor pofozzuk meg utódunkat, ahányszor kiejti a száján a miért szót.
A kétségbeesett sírása még sokáig visszhangzik bennem - sok kérdésre kapok választ, és még többet vetnek fel a könnyei. Tethysről beszél, halálról, bűnökről... Miért vagyunk mind ezek rabjai? Nem esik nehezemre általánosítani, de mintha az aranyvérűek otthonai mind tűzfészkek lennének, amelyek csak arra várnak, hogy valaki beléjük lökjön egy hordó kerozint. Az évszázados viszályok, ki nem mondott dolgok mindig visszaütnek, és mindegy, mennyire rángatjuk a láncainkat, nincs menekvés, még nekem sem, pedig nem tartozom közéjük...
- Nincs semmi baj... - ölelem magamhoz, amikor végez - Nem kell visszamenned hozzá, itt biztonságban vagy.
Nem látom át az összes összefüggést, de biztos vagyok benne, hogy Cain nem szórakozásból vette magához, és ennek megfelelően nem is dobná ki őt a házból, még ha... úgy is hivatkozik rá, mint 'buzeráns'. Nem ez a megfelelő pillanat arra, hogy felvilágosítsam az önkívületben lévő Dantét arról, hogy ezzel a tulajdonságával nincs egyedül a kúria lakói közül. Viszont nem csodálkozom rajta, hogy a házimanó is a hisztéria szélén toporog, láthatóan egyikük sem tud mit kezdeni a másikkal, bár az még érdekelne, mi volt a szikra, amiből az egész kipattant. Dante a nővérét emlegeti, akiről hosszú évek óta nem hallottam, nem is véletlenül elkerülve azt a régi emléket, de lehetséges, hogy fel kell majd keresnem - ha valakinek érdekében áll, hogy ez ne tudódjon ki, az ő, és ha valakinek érdekében áll, hogy ezt fel is emlegesse neki, az én vagyok. Anyám egyébként is egy olyan lányt akart, amilyen Tethys, itt az ideje, hogy kiderüljön, fogadott lánya is elárulja e... feltéve, hogy ő többet tud nálam arról, hol tartózkodik.

Nem kerüli el a figyelmem Cain ijedt reakciója sem: azok viselkednek így, akiknek van félnivalójuk. Bőven elég komoly drámát lehetne már csak abból írni, amit a szőke férfi elhabogott az előbb, na de erre még ő is rá tud licitálni. Ahogy ott állok, és magamhoz szorítom a még mindig vérzőt, kezd egy nagyon kényelmetlen gondolat fészket rakni a fejemben: ezen az estén én vagyok a megtestesült racionalitás. Minnie Balmoral, aki ha úgy tartja kedve, idegen férfiakkal italozik a korára tekintet nélkül. A sorsnak igazán gáz standuposokat idézően rossz a humorérzéke, hogy pont a felelőtlenség zászlóshajóját küldte el ide rendet tenni.
- Aqua Eructo! - rántom elő a pálcámat, bár először beakadok Dantéba, azért ilyen távolságról nem nehéz eltalálni egy célpontot, amelyik úgy bámul ránk, mint... nos, egy ember, aki egy vízsugarat kap az arcába. Én is ismerem a kiskorúak varázshasználatáról szóló törvény kivételét, és mivel azt lehetetlen megállapítani, ki végezte el a varázslatot, amíg az egy varázsló házában történt, ennek most legfeljebb olyan következménye lesz, hogy Cain végre elhallgat, és nem hangzik el több nagyon drámai libegtetés és faszság. Már elnézést.
- Most, hogy lehiggadt, Mr. Angifilius, szeretném, ha tudná, hogy nem vagyok annyira ostoba, mint amilyennek ezek szerint látszom. Mutassa az utat a könyvtárba, lássuk el Dantét, utána meghallgatom a történet józan változatát is, amint feltisztult... mert igen, ismerem a különbséget a hozzávalók és a drogok hatásai között. Danténak nyilván védelemre van szüksége, és ha úgy ítélem meg, hogy ezt veszélyezteti... - elmosolyodom, szerintem nem kell befejeznem, főleg, hogy nincs értelme fenyegetőznöm sem.
Sosem gondoltam volna, hogy épp én leszek az, aki ilyen könnyedén önt nyakon egy hisztérikus nemest, hogy aztán bekötözhesse a másik sebeit, de úgy látszik, megvan az előnye annak is, ha az embert éveken át hurrikánként emlegetik - a hurrikánok pedig a körülmények megtáncoltatásán kívül a pusztításhoz is értenek.

A vízsugár úgy csapott a mágus arcába, mint egy hirtelen bekövetkezett pofon. Nem tudott mást csinálni csak kitágult szemekkel fújtatni. Olyan mértékű árulásnak vélte a lány tettét, amire nem bírt pár másodpercig érdemi reakciót produkálni. Hát mit tett ő , hogy ezt érdemelte? Dante volt akire ráfért volna a fejmosás, nem pedig ő! Nem ő lopott suttyomban drogot és vagdosta össze magát a konyhában az után, hogy egy személyben jelenítette meg a pride-ot a díszes vendégkisasszony előtt. Igen.

- Balmoral kisasszony! Ezt mégis… miért? Mivel érdemeltem ki ezt a bánásmódot? Nem látja, hogy Dante az aki nem tud viselkedni?  –  Ennél jobban nem tudta kifejezni a döbbenetét. A hideg spricctől a haja és felsőteste csatakos  lett,  így mellbimbói olyan apróra ugrottak össze mint két pici borsószem és hófehér bőrét kirázta a hideg. A zenekar már ügyet sem vetett rájuk, elérték azt a kipergetési faktort ahonnan tovább nem lehet hergelni idegen szemlélőket, beletörődtek a ténybe hogy megrendelőik nem normálisak. Mindeközben Minerva nem várt stílusban közölte vele, hogy tudja jól: Dante nem egy bűvös gombától viselkedik így, hanem valószínűleg egy keményebb fajta drog hatása alatt áll. A vámpír köpni-nyelni nem tudott. Pofán lövik vízzel, utána pedig megfenyegetik.Nem akart Minervával összeveszni de nem kellett sok, hogy felfedje eddig jól takargatott rosszabbik arcát. Ezt a formáját Dante és Tethys ismerhette eddig és az áldozatai. De valahogy meg kellett emberelnie magát, ha nem akart esetleg aurorokat fogadni a házában, nem tudhatta a lánynak milyen széles a tűréshatára és mennyire bízhat benne.

- Nos… kedves Balmoral kisasszony…- Sziszegte a fogai között megjátszott nyugodtsággal a modoros hangvételű szavakat, miközben kövér vízcseppek gördültek lefelé patyolatfehér ábrázatán. Eközben Dante zavart arckifejezéssel vizsgálgatta Cain fejét, majd hirtelen röhögni kezdett. A vére ettől még jobban megeredt és a nemes egyszerre szörnyedt el és vált izgatottá, hogy ismételten halál közeli élményben kell részt vennie a szőkeséggel.

- Mostani nyomorúságos életemben nem engedhetem meg magamnak sajnos azt a luxust, hogy Danténak bármi bántódása essen, mert meglesznek a következményei rám nézve is, így kár fenyegetőznie. Nem is értem a feltételezést, hiszen én mindig úriember vagyok, nem igaz Skarsgard? Látom még azért maradt erőd geciskedni, annyira nem is fáj ugye? Eltompít mindent az ipari mennyiségű kristályos MDMA amit magadba tömtél az emeleten mi? Tudod az, amit akkor ettél meg mikor betörtél a hálószobámba mint egy utolsó tolvaj… Örülök, hogy ennyire megmelegedett a lábad alatt a talaj, bár ezzel  a forrósággal sosem volt probléma ugye?

Pirított oda a kacérkodó fiúnak, aki összebandázott Cain egyetlen egy barátnőjével. Úgy érezte a nemes magát, mint a kislányok akik perifériára szorultak az iskolában és inkább egyedül játszanak a szünetben. Féltékeny volt Minervára, hiszen az ő ismerőse és ellene fordult egy igazságtalan helyzetben!  Miközben az elvérezni készülő kvibli a kisasszony nyakába karolt látni lehetett, hogy nem a baráti szándék vezérelte hanem az , hogy már alig áll a lábán. Cainnak meg kellett így emberelnie magát és nem törődve a két lánnyal elindult előre a könyvtárszoba felé. Hosszú fekete haja vadul lobogott léptei nyomán és a hangulatfények csodálatosan csillogtak a latexgatyáján.  Dante körülbelül egy súlyban lehetett Minervával mégis hülyén vette ki magát, hogy a lány cipeli a fiút. A nemes azon tűnődött, hogy lehet meg kéne fognia Dantét és bevinni a könyvtárba mielőtt mindent összeken. Minerva előtt is jó pontokat szerezhet, hogy ha látja segít és nem hátráltat, így minden hidegvérét összekapta amit valaha is magába gyűjtött s visszafordult a lassan vonuló pároshoz . Hófehér ujjaival letörölte  a maradék vizet az arcáról és peckesen a következő gáláns mondatait sütötte el a zenétől zengő márványterem közepén.

- Szerintem jobb lenne Dante, ha bevinnélek a karjaimban mielőtt még összemocskolsz mindent. Rendben? Kérlek ne ellenkezz mert erősebb vagyok nálad, de ezt már úgyis jól tudod… – Hintette el a sokat sejtető mondatát, szegény lány nem is sejthette milyen erődemonstrálások folytak a ház falain belül. Hogy kimutassa felebaráti segítő szándékát , odasétált a hirtelen összekovácsolódott legjobb barátnőkhöz és nem törődve a fiú reakciójával egyik kezével a karjai, másik kezével a térdhajlata alá nyúlt, s felvette. Igazán könnyen ment a dolog, mert a vérveszteségtől elgyengült súlytalan szőkeség nem igazán tudott ellenszegülni. Bár ki szegült volna ellen? Gyönyörű szép arcú, mérges tekintetű izmos férfi karjaiban ki ne érezné magát jobban elvérzése pillanatában? Hosszú fekete haja csodálatosan csillogott a nedvességtől és szempillái hegyes tincsekbe álltak be a vízcseppektől. Arcán még lassan lecsordogált egy hatásosan csillogó permet, Minerva mintha direkt akarta volna még szebbé varázsolni a földöntúli szépséget. Dante szorosan a mellkasához simult, s halk sziszegéseket hallatott a testpozíciójának váltása közben, titkon lehet közös fürdőzésük emlékei jutottak eszébe a nedves test érintésének hatására. Cain ezalatt még inkább megérezte a vérének szagát és mialatt gyorsan a könyvtár felé menetelt többször harapta be alsó ajkát fogával és hatalmas kortyokban nyelte a saját nyálát. A szívverése egyre inkább gyorsult, ahogy a lélegzete is. Mikor az ajtóhoz értek kicsit oldalra fordult, hogy könyökével nyissa ki azt. Ám, mielőtt belépett volna megvárta Minervát, hogy előre engedhesse! Komolyan mondom ez szörnyű! Még ilyen helyzetben sem bírta abbahagyni a macsóskodást, igen!  Karjaiban egy éppen elvérző, s segítségre szoruló ifjúval előre engedi a hölgyeket, hogy bizonygassa azt amit nem lehet… szánalmas. Miután ezzel a kínos kis körrel végeztek már be is léptek a különös illatoktól gazdag, kör alakú szobába. Meglepően tág terem volt, faltól falig érő beépített polcokkal, amik mindenféle izgalmas könyvektől roskadoztak Dante legnagyobb örömére. A vörös brokátfüggönyök szokás szerint el voltak húzva és a sejtelmes fényeket a gyertyák prezentálták. A vámpír a munkaasztalához sietett, majd lágyan ráültette a fiút a szélére. Mialatt Dante pozicionálásán ügyködött óhatatlanul is összekente magát vérével. Alig várta, hogy a szekrényhez sietve suttyomban lenyalja az ujjait.

- Hozom a vérpótló és az azonnali sebgyógyító főzetet, szerencsére mindig van előre elkészítve vészhelyzetek esetére!

Jelentette ki hangosan és otthagyta Minervát és Dantét, hogy egymást pátyolgassák. Tejes mértékben felháborítóak voltak! Cain egyre csak duzzogott. Nagyon rosszul érintette, hogy így megszégyenült és még be is szólt neki az a kis szőke nyomorék. Ha nem lett volna itt Minerva az biztos, hogy a hasán szélesedő vágatba nyúl bele és annál fogva törli fel vele a véres padlót , aztán retkesre kúrja a hálószobában, de ugye most konszolidált 12 maximum 16 karikás történet részesei vagyunk ezért ezt majd máskor ejtik meg és nem is pedzegetem tovább a mocskos részleteket. Mialatt a vitrinhez iparkodott remélte senki sem figyeli, kéjesen lenyalta a kézfejét. Próbált nem hangosan nyögni és szuszogni mialatt a kivbli vérét majszolgatta, de nem nagyon tudott uralkodni az érzésein. Ismételten elöntötte a fiú iránt érzett onthatatlan vágya és azt hozzá tenném, hogy már vagy két hete nem jutott a véréhez ami szintén sokat vetett a latban. Szerencsére  a farka nem állt fel de nem kellett neki sok , hát olyan gyönyörűen lüktetett Dante nyílt sebe, hogy festeni nem lehetett szebbet. Hangosan szopogatta ujjait mintha végzett volna egy zacskó chio chipssel, mögötte halk beszélgetés folyt ezért nem türtőztette magát, ekképpen keresgélte a megfelelő üvegcséket. Hamar meg is találta őket mialatt letisztította a „morzsákat” ujjairól, s visszarohant az asztalhoz. Diadalittasan csapta le az italokat a társaság elé, igazán fel volt villanyozva ami egyáltalán nem illett az alkalomhoz. Szája sarkában egy kis alvadt vér virított.

- Dante tudod használni vagy segítsek? Bár a múltkori után ez már rutin, nem ?

Cain egyre malacabb volt, folyamatosan bántotta a szerencsétlen fiút. Ezzel a megjegyzésével ismételten arra az éjszakára emlékeztette, amikor majdnem elvérzett és nővére kisemmizte.  Ráadásul a varázsló hangjában egy szem aggodalom sem volt. Már teljesen kiégett Cain reléje annak kapcsán, hogy hány balesetet és vérző Dantét látott. Rettenetesen hidegnek hathatott az ahogyan viselkedett, de közben érezhette a kvibli, hogy jószerével vannak meleg érzései felé. Konkrétan arról fantáziált a vámpír,  hogy amíg ő haldoklik beleeszik a hasába aztán… ugye folytathatnám, de nem fogom. Úriember maradok! A nemes nem tudta, hogy az est hátralevő része hogyan fog telni, de nem voltak túl jó érzései. Minerva biztosan nem kedveli már annyira mint annak idején , a szexualitását érintő kérdéskör pedig egyre kínosabb válaszokra engedett belátást nyerni. Dante viselkedése felháborító volt és lebuktatta őket, hogy drogokat birtokolnak, mellé a zenekar szemtanúja lett a véres balesetnek. Csak remélni merte a fizetségük elég indok arra, hogy tartsák a szájukat. Közben kiderült Dante és Minerva már  régről is ismerik egymást , így  a vámpír egyre jobban behisztizett azon, hogy ő nem tagja  a csapatnak, de mindezt felülírta az éhsége és a szexuális frusztráltsága. Dante ezt pedig premierplánban élhette át elvérzése közben, mert konkrétan benne volt Cain fejében. Remélhetőleg Minerva mit sem észlelt ebből az őrült érzelmi viharból.

Hogy szükségem lesz egy cigire, az nem is kérdés ilyen drámai felvezetés után. Hogy aztán sürgősen még egyre, az ugyanúgy adja magát, elvégre nem mindennap hintek könnyedén nyakon hisztérikus nemeseket vízzel... De már igazából abban sem vagyok biztos, hogy nem lenne indokolt az egész dobozt elszívni, és rögtön utána küldeni néhány felest is, már ahogy elnézem a kialakuló helyzetet.
- Mindent hajlandó vagyok meghallgatni, miután elláttuk Dantét, és dohányoztunk. Egyébként teljesen nyilvánvaló, hogy Dante teljesen a szer hatása alatt áll, őt nem józanítja ki egy hideg zuhany, ön pedig majd megérti, nagyjából tíz perc múlva, miért volt rá szükség. Ha szeretné, akkor elnézést kérek majd miatta, de attól még szükséges beavatkozás volt.  - zárom rövidre az összes beszélgetési kísérletet, és figyelem, mikor kell esetleg közbelépnem megint.
Azért akármennyire is zajlik körülöttünk a szappanopera, az otthonuk tényleg gyönyörű, csak sajnos nincs két percem a nyakamba folyó vér közepette arra, hogy méltóképp megemlékezzünk erről. A legutóbbi találkozásunk alkalmával, ami persze évekkel ezelőtt zajlott le, Dante pont olyannak tűnt, aki egy nap vagy beteljesíti az álmait, lerázza a nővérét és egész életében önfeledten habzsolja a süteményt, vagy Tethys megtalálja a módját, hogy az uralma alá hajtsa. Örömmel látom, hogy inkább az előbbi történt, és bár Cain pont úgy viselkedik, mint egy féltékeny kislány, azért az nem kérdéses, hogy ragaszkodnak egymáshoz... Legalább annyira, mint ezek szerint Dante a tudatmódosítókhoz. Érdeklődve nézek az elénk letett üvegekre, de odáig azért nem megyek, hogy ellenőrizzem is, elvégre elhangzott, hogy a fiúnak nem nagyon eshet komoly bántódása. Mondjuk abban azért szívesen kiéleznék egy vitát, hogy akkor mégis mi a vérhabos úristenért vérzik ennyire, de ezt fedje inkább jótékony homály, mielőtt egy második, nem is létező doboz cigarettára lesz szükségem, hogy feldolgozzam.
- Mondja csak, Mr. Angifilius... - fordulok felé, de csak hogy egy pillanatra el is álljon a lélegzetem, és keresnem kelljen a megfelelő szavakat - Önnek ízlik a vér, igaz?
Elég konkrétra és durvára sikerült az utolsó mondatom, de hiába akartam elcsevegni a kettőjük között lévő kapcsolatról, ha szembefordulva a szája szélén felejtett vérfolt int kacéran felém. Ennél rosszabb már tényleg csak az lett volna, ha esetleg hangosan rákérdezek, miszerint vámpír e, esetleg szokott e szűzlányokat vacsorázni, fokhagymától félni, meg hasonlók. Felemelem a tekintetem a bizonyítékról, a tekintetünk találkozik, és a feszült pillanatot csak az enyhíti kissé, hogy ha a következőben el is vágja a torkomat, legalább Dante megmenekül.
- Ez a betegsége tünete...? Ezért sérült meg Dante...? Ezért nem járt emberek közé? - nem tudom magam megállítani, a kezem közben a fiú karjára fonódik, és bár nem rettegek vagy félek, inkább csak a felmerülő kérdéseimet sorolom, azért kétségkívül több kimenetelű a helyzet - Ebben szorul segítségre?

Vámpírok léteznek. Ezt bárki tudja, aki a világunk része, mindegy, mikor és hogyan lett tagja - szólnak legendák róluk a muglik között is, de azokról nem sejti senki, hogy valódiak. Túl sok minden vág egybe ahhoz, hogy most nevetve kijelenthessem, hogy Cain nem az... mégis, a vámpírok nem gaz csábító alakok, ahogy a történetek szeretik őket ábrázolni, nem a sztereotip mutogatósbácsik a köpennyel, hanem varázslények. Az előttem álló aranyvérű nem lehet teljesen az, elvégre nem valódi bestia. De mégis... ha arra gondolok, hogy esetleg egy vámpírhoz fogadtam el vacsorameghívást, az irónia olyan hangosan röhög a háttérben, hogy az elnyomja az eddigi cigizhetnékemet is...

Nos nem is tudom hogyan lehetne még fokozni Cain zavarát, hiszen ez az éjszaka már alapból parádésan indult. Hősünk nem akarta újfent sorra venni az eseményeket, így inkább a jelenben történő folyamatok sodrába... süllyedt ami olyan volt , mint valami büdös és mérgező mocsár. Angifilus úrfi kifejezetten nem szerette amikor nem volt ura annak ami körülötte történik, hiszen javarészt hasonló kétségek között nőtt fel. De kénytelen kelletlen be kellett látnia, hogy amíg él áldozat marad... bizony a körülmények áldozata lesz, amíg világ a világ. Miután Minerva megmagyarázta, hogy csak a jó szándék vezérelte a hideg zuhany kapcsán , jött a nagyobb pofon, olyan nagy,  ami egy életre belevésődött a félvámpír úriember agyába.

 - Mondja csak, Mr. Angifilius... Önnek ízlik a vér, igaz?

Hangzott el az ominózus kérdés. Ha lehetne olyan gépet építeni, ami az emberek agyában visszhangzó drámai mondatokat játszaná le újra és újra, akkor nem lenne kérdés, hogy most éppen mi menne körbe-körbe a könyvtárszobában. Ezt a kérdést még senki sem tette fel neki ilyen direkt módon és maga sem gondolkodott még el rajta, így csak tágra nyílt kék szemekkel tudott reagálni, miközben azon agyalt, hogy mégis Minerva ezt a rossz tulajdonságát hogyan vélte felfedezni? Nevezhető-e egyáltalán tulajdonságnak?

- Hát... én...

De nem tudta folytatni a magyarázkodást, mert jött a következő rúgás úgymond a legjobb barátnőjétől. Vagyis egyetlen egy barátnője volt így mondhatjuk, hogy a legjobb is, bár ebben a pillanatban most erősen elgondolkodott azon, hogy a barátság mint fogalom pontosan mit is takarhat. Sőt talán lehet túlértékelte az ismeretségüket? Hiszen amióta átjött hozzá már elnézést a megfogalmazásért, de csak baszogatja. Mindez nem lenne elég több figyelmet fordít a lopós és ványadt Dantéra mint rá, pedig a kvibli teljesen meleg. Vajon Minerva tudatában van-e annak, hogy Dante a férfiakat szereti? Vagy azt reméli van nála esélye? Dante lenne Minerva esete, tényleg? Mi történik ebben a házban?

- Ez a betegsége tünete...? Ezért sérült meg Dante...? Ezért nem járt emberek közé? Ebben szorul segítségre?

Pár pillanatra néma csendbe borult a szoba. A fekete hajú démon, lassan szája elé emelte hófehér kézfejét és megtörölte ajkait. Érezte, hogy Dante vére húzza a bőrét, valószínűleg a maradéka tűnhetett fel a lánynak. Nem tudta mit mondjon, sosem beszélt senkinek sem a beteges hajlamiról és félig meddig nem tudatosan cselekedett, hanem ösztönösen. Volt nála egy szép nagy adag hasis, úgy érezte, hogy most a seggére fog csapni, hacsak nem kerül perceken belül az Azkabanba ahol élete végéig kínozni fogják, amíg ki nem hullik az összes foga és haja. Ezen kívül jó mérges is lett, hogy azt feltételezi róla  a barátnője, hogy ő szúrta meg a fiút. Mégis milyen embernek gondolja már?

- Én soha nem bántanám Dantét! Nézzen már rá! Beszámíthatatlan állapotban van! A sérülése az a saját keze által esett meg! Ha szeretné tudni mi történt, kérdezze meg őt magát! Biztos vagyok benne, hogy mindent elmond töviről-hegyire!

Csattant fel végül epésen. Félig-meddig igaza is volt, hiszen nem ő vagdosta össze késsel meleg lakópartnerét pár korty vér reményében, ha nagyon akarta volna tikkadtra issza a hálószobában, de nem teheti meg mert abba ő is belehalna. Intim helyzetben pedig  előbb kerül a fejére szájkosár minthogy kimondhatná hipogriff, bár nem akart ilyen sejtelmes vizekre evezni gondolataiban. Sehogy sem volt jó a helyzet, nem bánthatta Dantét mert kötötte az eskü és nem akart meghalni sem.

-A nővére tehet mindenről!- Kiáltott drámaian, majd gyorsan a szájára tapasztotta a kezét. Nem szeretett volna meggondolatlan lenni, mert abba is belehal. Ez a vámpír volt a leggazdagabb két lábon járó kiszolgáltatottság a földön.

- Nem mondhatok többet erről, Dante ha rendbe jött elmagyaráz mindent. És egészen biztos lehet benne, hogy a haja szála sem görbülhet amíg mellettem van! –Dünnyögte idegesen , majd az arcára is csapott, hiszen ez igazán félreérthetően romantikusnak hangzott. De nem volt ideje szabadkozni, jött is a következő tragédia:  a külön szám. Nagyon kedves volt a kviblitől, hogy megpróbálta megóvni Caint a lebukástól, bár nem tudhatjuk milyen szándékok vezérelték, amikor a vérző hasi sebében kotorászva azt üvöltözte a jelenlévőknek, hogy ez bizony nem vér hanem ketchup. Ezzel nem is lett volna probléma, mert olyan volt mint egy tragikomédia, viszont amikor a saját véres ujjait gyömöszölte a szájába és szana-szét fröcskölte a nedűt, olyan volt Cainnak , mintha a világ legszebb nője tartana neki privát sztriptízt (és tegyük fel , hogy hetero és nagyon érdekli a dolog).   Érzete amint fentről lefelé elönti a forróság és a kétszeresére sápad, miközben a nyálképződése is igencsak megiramodott. Az ópium igazán szerencsés ötlet volt  a részéről mert elnyomta azt a nemi dühöt és éhséget ami éppen kitört volna belőle ebben a pillanatban, próbált minél távolabb oldalazni a jelenlévőktől és az sem érdekelte amikor a hisztérikus fiú a féltve őrzött könyvtára padlójára rókázott. Azt amikor a kvibli elájult már nem is látta, mert fogta magát és egy szó nélkül otthagyta Minervát és Dantét a teremben. Ami sok az sok! Rengeteg galleont ölt bele élete első házibulijába ami nem igazán tűnik úgy, hogy csodásan alakulna. Mérgesen csapta be maga mögött a vastagon faragott ajtót, szerencsére a zenekar annyira hangosan játszott, hogy elnyelte a nyomában képződő hangorkánt. Annyi lélekjelenléte maradt, hogy felkapja a köntösét amelyben a droghasználathoz alkalmas eszközeit pihentette. Hátra se nézve a ház elé sietett és elővette a pipáját és a jó maréknyi hasist. Nem akarta egyszerre elfogyasztani, mert nem szeretett volna úgy járni mint Dante. Idegesen csiholt némi tüzet a pálcája végéből, hogy felmelegítse pipáját és a hasis negyedét a tartóra helyezte. Nem akart arra gondolni, ami éppen bent zajlott. Mérgesen figyelte a ház előtti szökőkutat és növényzetet, mialatt mélyet szívott az anyagból. Dante megkapta a bájitalokat, így valószínűleg hamarosan hatni fognak rá és tisztulni kezd a tudata, a sebe is gyógyulásnak indul majd. Nyilván Minerva nem hagyja a nyílt sebbel a hasán lavírozni a villában és ellátja. Cain étvágya már elment, bár valószínűleg szívás után vissza is fog jönni így remélte mire végez leül a balhé és megvacsorázhatnak. Nagy reményekkel álldogált a birtokán, s minden gondja ellenére tökéletesen festett, akár egy szépen megmunkált görög szobor. Hosszú fekete hajába belekapott a kora őszi szél s lágyan cirógatta meg csodálatosan ívelt állvonalát. Nem  érdekelte az sem, ha Minerva pont belesétál a hasisfelhő aromás illatába, hiszem már lebuktak az elején azzal, hogy milyen életmódot folytatnak.  Ráadásul Dante jóval ijesztőbb dolgokat vitt be a szervezetébe, mint ő. Nem is értette, hogy mert bevenni bármit amiről azt sem tudja micsoda! Bezzeg ő! Természetes dolgokat választ, hiszen derék bájitalmesterként tudja ,hogy kizárólag csakis az istenek által teremtett hatóanyagokkal érdemes kísérletezni ... Kísérletezni! Erre még hogy-hogy nem gondolt? Hát van egy komplett laborja és rengeteg lexikonja, Tethys által immár alapanyagai is zömével akadnak! Miért ne kísérletezhetne és tökéletesíthetne még erősebb és jobb drogokat? Hiszen van egy szakmája amit ugye nem tud kamatoztatni, viszont így betörhetne egy eddig kiaknázatlan iparba , mint tudós és elismert szakember! Már nem is gondolt a könyvtárra, mosolyogva kicsi táskásabb szemmel szívta a következő slukkot, minden rendben volt körülötte és megkapta a megfelelő inspirációt! Amíg Dante a seggébe dug mindenféle kacatot, addig ő saját magán kipróbálja a legerősebb szereket, így nem marad ideje  a perverziókkal foglalkozni és a betegségét is megfelelően tudja kezelni. Sőt! Nem is értette eddig miért nem használt hasist is, hiszen ezt Indiában köztudottan javasolják amikor valaki nehéz vallási szövegeket kell megtanuljon és Kínában úgy ismeretes mint orvosság! Ha pedig nem lenne saját maga elég tesztalanynak ott van Dante, aki készségesen mindet a szájába vesz amit meglát, ennél jobb nem lehetne ha akarná sem!

- Nincs itt semmi baj!- Dünnyögte nyugodt hangon, amíg lent tartott a füstöt. Kicsit rekedt volt a mondata és elfojtott, hiszen tele volt a tüdeje a forró gőzzel. Nem is sejtette mi történik a házában az alatt, míg mély barátságot kezd kötni  cannabis sativaval.