Oldal nyomtatása - The Fat Fairy

•

• • •

t h e f a t f a i r y

   Annyira izgatott vagyok, hogy vissza kell mennem a lakásba, mert ott felejtettem a kulcsomat.. aztán a lépcsőházból azért, mert a táskámat is, úgyhogy borzasztó késésben hoppanálok a kukák mögül, és még láttam is, hogy a szomszéd egyik kövér macskája csúnyán nézett rám, amiért megzavartam a sziesztában. Szerettem volna megsimogatni bocsánatkérésül, de tényleg oda akartam már érni Madisonhoz, és még megadni az elérhetőségeket a szüleinek, hogy ne aggódjanak. Mikor megígértem neki tavaly, hogy elviszem arra a helyre, ahol néha sütni szoktam, meg ha az időm engedi, dolgozni is, nem gondoltam hogy ennyi bonyodalommal fog járni, de eljött a nagy nap, a táskámban zörögnek a hozzávalók, remélem ez a kis morzsolódás nem a mandulaliszt volt...!
   - Jó napot kívánok...! - köszönök a kopogás után: három dallamos, két egyszerű. Bemutatkozom személyesen, aztán odaadom a kis lapot, amire felírtam a saját elérhetőségemet és a helyét is, a biztonság kedvéért. Tudom, hogy az én apukám milyen óvatos volt mindig, cseppet sem szeretném, hogy aggódjanak esetleg, még ha késő délután vissza is jövünk majd - utána viszont lelkesen mosolygok Madire, és tényleg annyira várom már, hogy bevezessem a sütés művészetébe!
   Nem messze hoppanálunk a cukrászdától, ami most még zárva van a nyáriszünet utolsó napjai miatt, de bíbelődöm kicsit a kulcsokkal, aztán bent is vagyunk már. Felragyog a szemem a régi ismerős kellékek láttán - jobbra tőlünk a hatalmas, égszínkék sütő, úgy foglalja el a konyhát, mint egy királynő. Mikor először láttam, úgy éreztem, talán pukedliznem kellene előtte, vagy meghajtanom a fejem, de Rob, a tulajdonos csak annyit mondott, ha tisztelettel bánunk vele, (és nem felejtjük nyitva véletlenül) akkor biztos nem akarja majd lecsapni a fejünket. A pulton most semmi nem sorakozik, de a szélén a matricák a régiek: egy smiley, a peace jel, és az itt dolgozók aláírása. Most már nem látnak minket, bekapcsolhatom a rádiót, és úgy mutatok körbe a konyhán, mintha csak haza jöttem volna.
   - Hát ez lenne az...! Nem olyan hatalmas, mint a Roxforté, de várj csak.. mutatok valamit. - mivel én is alacsony vagyok, a pálcámmal intek a plafon felé, ahol a tetőablak feltárul, és láthatjuk az eget - Nem is vagyunk olyan messze a természettől. Rob, a tulajdonos azt szokta mondani, ha lehetne, odakint sütne csak.. ő a legnagyobb hippi, akit ismerek.
   Szinte eltörpülünk a habkrémre emlékeztető falak között, a kellékeink csupa meggyszínbe öltöztek: Madi kezébe adom először a habverőt, aztán elúsztatom magam előtt a fakanalat, mintha csak hal lenne.. Egy kicsit merev hal, de még korábban rajzoltam rá egy szemet, úgyhogy nem is nehéz elképzelni. Lassan előkerül minden szükséges a táskámból, le is támasztom a földre, és körbemutogatok, mint egy bolondos karmester.
   - Csokis kekszet fogunk használni hozzá: elkészítettem már tegnap este, de úgyis a legnagyobb buli benne, hogy össze fogjuk törni. - a zacskót elé rakom, a kis sütik megreszketnek a gondolatra - Hoztam még... étcsokit, de úgy tűnik, az szökésben van. Milyen jó nyomozós történet lenne..! A megszökött étcsokoládé esete a szakácsokkal. Hmm, na és itt a nutella. Azt hiszem, ez annyira hiányzott néha a Roxfortban, hogy gondolkoztam rajta, hogy magamnál tartok majd mindig egy üveggel, és ha nagyon rossz napom van, csak belekanalazok. - nosztalgikus mosollyal kipakolom ezt is, lépegetek tovább, közben a háttérben valaki olaszul énekel éppen - Ő itt a bevonó, ő is csoki, de sűrűbb lesz, mert kabátot készítünk belőle a sütinek. Színes cukorkák.. de abból van itt is némi, ha mondjuk keverni szeretnéd.
   Közben ellenőrzöm a hozzávalókat, feltűröm az ingem ujját - felbukkan a csuklómra a biztonság kedvéért ide is felrajzolt recept - kis kacskaringók, de szerencsére nem mosódtak el. Mióta ketten vagyunk Mikával, rájöttem, hogy szeretek mosni is, csak már nem fognak kijönni a színek a ruháimból. Nem mintha aggódnék miatta, csak eleinte féltem, hogy Nick, a pszichológusom majd valami furmányos ötletre jut belőlük, de úgy tűnik, hogy őt nem zavarja. Összefogom a hajam, gyorsan egy kis fonattal és egy cseresznyés gumival, a kimaradó kis tincsek szállnak az arcom körül.
   - Szeretnéd, ha neked is befonnám? Olyan szép hosszú hajad van.. - felmutatom a másik cseris hajgumit - Úgy könnyebb dolgozni, mert nem lóg bele semmibe.. bár egyszer azt hallottam, a Nutella jót tesz a hajnak, de kimosni biztos nem könnyű.. Mivel szeretnéd kezdeni?

Roxfort RPG

Karakterek => Syren Fawcett => A témát indította: Syren Fawcett - 2016. 09. 03. - 02:57:46