Roxfort RPG

    
    Nem lehet még több az idő délután öt óránál, mégis olyan mintha már megütötte volna a nyolcat a kicsi zsebórám. Hideg és sötét van idekint, félelmetes ilyenkor a Magányos tölgy tövében üldögélni, de mi így szeretjük ezt a helyet. Nem ez a legkényelmesebb talaj amin valaha is ültem de mégis hátra dőlök és magam mellé húzom, ráfektetem a mellkasomra és hagyom, hogy a hópihék ellepjék az arcomat.
   - Hiányzott már ez a csend - olyan halkan mondom, hogy ha nem feküdne ilyen közel hozzám Emily meg sem hallaná. Nem válaszol, de mégis tudom, hogy hallotta mert érzem ahogy mosolyra húzódik a szája.
    Nem tudok jobb dolgot elképzelni annál mint, hogy valakinek a nővére lehetek. Kicsúsztatom a zsebemből az órámat és hunyorogva megnézem mennyit mutat, csípi a szememet a hideg levegő és kicsit könnyes is pedig rég nem sírtam már. Nincs már sok idő a vacsoráig, ezért csendben felülök, egy pillanatra sem engedem el a vállát ezért kicsit nehezen megy a felülés, de megoldom.
   - Mennünk kell - megköszörülöm a torkomat. - Még végül elkésel a vacsoráról.
   - Elkések? És te?-  kérdezi - Te nem vacsorázol?
     Elmosolyodom, de nem válaszolok, nem mondhatom neki, hogy inkább egy jó meleg kávé mellett töltöm az estét.
    Mikor beérünk a kastélyba elengedem a kezét, adok egy kissé korai jó éjt puszit a homlokára és hagyom, hogy csatlakozzon a barátaihoz. Én hamar felmegyek a szobámba átöltözni, kissé átázott a cipőm, nem is csoda, elég nagy a hó odakint. Úgy látszik nem én vagyok az egyetlen aki kihagyja a vacsorát, igencsak sokan üldögélnek még idelent de igyekszem észrevétlenül elhagyni a klubbhelyiséget.
    
    Többször is körülnézek mielőtt benyitok a konyhába, ezt már csak megszokásból. Igyekszem minél halkabban becsukni az ajtót és elmosolyodom amikor meglátom, hogy nem egyedül fogok itt ücsörögni. Lelkesen integetek vissza Minervának és gyors léptekkel megindulok mosolyogva felé.
    - Na szevasz! - mosolyogva leülök mellé és integetek a legközelebbi manónak, aki amint meglát kérdéseivel halmoz el, amit én már csak mosolyogva fogadok. - Nagyon megköszönném ha kapnák egy kávét, igencsak átfáztam - rég nem beszélgettem már Minnie-vel és szerintem van mit megbeszéljünk. Neki látok válaszolni a kérdéseire bár nem történt velem olyan sok minden, vagy mégis?! - Fuu, hát, van egy pár dolog amit nem mondtam el - nagy levegő és jöhet is az információ zuhatag. - Nem rég kaptam egy levelet, hogy anyám a nyáron újra házasodik, szóval ha tudsz egy szabad szobát a nyári szünetre valakinél azt megköszönném - mondom nevetve, hogy nehogy komolyan vegye. -  De nehogy már ilyen hülye családi ügyekkel zaklassalak itt, azt hiszem tetszik valaki, bár még nem vagyok biztos benne - lehet, hogy egy kicsit korán a lényegre tértem, de nincs semmi ok az időhúzásra. - Veled mi van?

    Dúdolgatok csendesen magamba egy rég nem dúdolt dalt, már magam sem emlékszem a címére, csak az emlékek jutnak eszembe róla. Kicsúsztatom a jobb, majd a bal kezemet a kardigánomból és átdobom a másik székre, mosollyal fogadva, hogy nem esett le róla.
     - Na és a szokásos legyen, vagy hagyod, hogy kreatív legyek...? Tartok tőle, hogy azóta nem sokat fejlődtek a konyhai skilleim, de igyekszem majd.
   Arról beszéltünk a múltkor, hogy kávézót nyit, majd egyszer, szóval itt az ideje gyakorolni újra és új dolgokat felfedezni, ezért inkább hagyom, hogy kísérletezzen most egy kicsit.
     - Most legyél nyugodtan kreatív. Egy feltételem van csak, a végén iható kávét szeretnék kapni.
    Amikor a nyári leendőbeli "lakásomról" kérdez, mosolyogva legyintek, nem hiszem, hogy szükség lesz rá, elég nagy a villánk, én az egyik felében élek majd, ők meg a másikban, vagy ha jól megy minden akkor apához költözök, na de ez még messze van, még az is lehet, hogy olyan szinten tönkre teszem ezt a nagy románcot ha újra haza megyek, hogy anya inkább nem akarja majd kimondani, azt a bizonyos "boldogító" igent.
    Nem tudom mit mondhatnák neki Frederikről a nevén meg a házán kívül. Még magam sem tudom, hogy mit érzek iránta, akkor meg, hogy a fenébe magyarázzam el Minervának?
     - Frederiknek hívják. Hollóhátas, szóval nem volt nehéz megismerni - ezek voltak azok a dolgok amiket eltudok mesélni róla, ennyi, kifogytam. - Magam sem tudom mit érzek iránta Minnie, szóval inkább ne is beszéljünk róla - igyekszem túl ugrani a témán, de ahogy ismerem Minervát, nem fogja ennyiben hagyni. - Rólad meg még mindig igencsak őrült pletykákat lehet hallani.
    Veszek egy sütit, legutóbb amikor itt üldögéltünk képes voltam megenni azokat a sütiket amit Minnie kapott és igencsak ízlettek, ezért remélem a manók most is ugyanazt a receptet használták.
     - De, elég hirtelen elhatározás és ne beszéljünk arról, hogy mennyire meglepett - ízlelgetem a sütit, aminek kissé erősebb csokis íze van mint a múltkorinak, de így is imádom. - Nem nagyon ismerem a fickót, annyit tudok, hogy még az egyetemen találkoztak és akkor is összejöttek, csak ugye később apa bekavart és emiatt nincsenek is jóban. Na szóval ez egy régi románc folytatása, ami szerintem hülyeség, mert ha akkor nem működött annyira, hogy együtt éljék le az életüket, akkor most sem fog - legalábbis remélem, de ezt már inkább nem mondom ki hangosan, még úgy tűnne, hogy nem akarom, hogy anya boldog legyen. -  Sajnálom Minerva és bármit is mondasz, én még mindig nem tudom megérteni, hogy, hogy tud ilyet tenni a saját gyermekével, miféle elmebeteg az ilyen? - bármit is mond Minnie, én szívesen látnám egyszer az anyját, még ha nem is személyesen, de kíváncsi vagyok, hogy mennyire hasonlítanak, vajon ő is olyan gyönyörű mint Minerva? - Nem tudom mi a különbség a cukrok között drága, tudod a szolgálóink nem szoktak ilyenekről mesélni nekem.