Roxfort RPG

Remegő kézzel vettem a jelentést és a képeket a kezembe, pedig mindig is úgy gondoltam, hogy erős idegzetem van, az apám mellett már kialakult bennem egy ilyen védekezés. A legtöbb dolgot nem veszem magamra, és eltűröm, fapofával. Muszáj, mert ha rájönne a gyenge pontjaimra, akkor ellehetetlenítené az életem, ahogy többször is megpróbálta már. És most mégis, remegő kezem jelezte nekem, ez egy olyan látvány, amire nem voltam, és nem is lehet felkészülni. Az egykori diáklány testén égésnyomok, karcolások láthatóak. Az is jól kivehető a képekről, hogy sokat szenvedett. Az arca mintha egy tíz évvel idősebb lányé lett volna.

Elvállaltam az ügyet, de nem azért mert annyira nagyon akartam, inkább csak azért, mert senki más – főleg a lányos apukák és anyukák – nem merték megtenni ugyanezt. Én pedig szeretnék minél jobban felkészülni a hasonló eshetőségekre, bár nem hiszem, hogy valaha lányom fog születni. Becsukom az aktát, és félretolom egy kicsit. Kell néhány perc, amíg megbirkózom a látvánnyal. Lehunyom a szemem, de ott is felrémlenek bennem a képek. Ezek talán már sohasem fognak kitörlődni az emlékeimből.

A másik oka annak, hogy engem küldenek, a legilimencia. A gyilkosság kegyetlenségére tekintettel, a legkisebb esélyét sem akarják megadni a gyilkosnak, hogy megszökjön. Kandallón keresztül hamar odaérek a Mandragóra igazgatójának az irodájába. Ő átadja nekem az érintett tanulók listáját és aktáját, így egy gyors felkészülés veszi kezdetét. Mindenkinek saját időpontja van, ami akár csúszhat is a beszélgetések miatt, de igyekszem majd tartani a tempót.

Leülök egy kis asztalhoz, majd miután végeztem, megköszönöm az eddigi együttműködést, majd a diákok keresésére indulok. Elsősorban arra a kérdésre keresem a választ, hogy miért Melissa Dylan? Nem volt aranyvérű, a szülei nem gazdagok, még csak nem is az a tipikus lány, aki kitűnik a sorból a bájával, a viselkedésével. Legalábbis amiről eddig tudomást szereztem a tanáraitól. A lényeget úgyis majd diáktársai árulják el nekem.

A hűvös épületből kilépek a kellemes tavaszias időbe. Augustus Pye lesz az első beszélgető partnerem, akit ha jól tudom a kávézó teraszán találok majd meg. A kérdéses helyhez közelebb érve megállok kicsit és figyelem az ott lévő diáksereget. Talán ebédszünetük van, hogy ennyien itt töltik az idejüket, látszólag mit sem törődve a történtekkel? Az ő színes ruhájuk mindenesetre teljesen eltér az én fekete öltönyömtől. Egy fiú jön nekem, csak motyog valami bocsánatkérés félét, nem is foglalkozok vele annyira. Én is ennyire beszűkültem a vizsgák alatt.

Végül egy emlékkép segít abban, hogy megtaláljam azt, aki miatt idejöttem. Határozott léptekkel indulok meg egy sötétkék kabátos fiú felé, aki egy tankönyvet búj éppen. Jobb lenne, ha kettesben tudnánk beszélgetni, úgy hogy ne hallják mások, de úgy tűnik, lassan kezd szállingózni a hallgatóság.
- Jó napot, Mr. Pye! Kean Rowle vagyok, és egy nagyon fontos ügyben szeretnék önnel beszélni. Most! – lépek az asztalhoz.
Nem várom meg, hogy az engedélyét adja a helyfoglalásomhoz, ez most nem az a pillanat mikor erre van még elvesztegetett időm, és van még nagyjából másfél óránk, amikor idesüt a nap, ezért fázni se nagyon fogunk. Jó érzékkel választott helyet a fiatalember.
- Ne aggódjon, beszéltem az igazgatóval és a tanárokkal is, amíg velem van, nem kell aggódnia a hiányzás miatt.
Kíváncsi vagyok, mikor jön rá, hogy auror vagyok, és főleg arra, mi történt Melissával. Az eltűnéséről biztos tud, hiszen egyidősek, egy évfolyamra járnak, de vajon a pletyka mennyire terjedt el a haláláról? Igazából nem lenne meglepő, ha egyáltalán nem, mivel azonnali hírzárlat lett elrendelve csak az igazgató és a tanárai tudnak mindenről. De ez még nem jelenti azt, hogy a diákok hülyék lennének, és ez a hírzárlat is az egyik oka annak, hogy egyedül vagyok, azért hamar el fog terjedni a híre az idegennek a campuson.

Vannak azok az esetek, amikről sohasem gondolnád, hogy valaha eléd kerülnek. De ha mégis, akkor alig várod, hogy lezárhasd, és továbbléphess. Ez a mostani is egy ilyen. Főleg azért, mert túl fiatal az áldozat és túl sokkoló az is, ahogy meg kellett halnia. Láttam már csúnya dolgokat, de ez mindenen túl tett. De sikerül annyira átlépnem a dolgon, hogy ezt a nyomozást viszonylag nyugodtan le tudjam folytatni. Arra a gátra viszont nem számolok, ami August körül fogad. Szándékosan hagytam ki a teljes bemutatkozást, ha oda kerül a sor, akkor úgyis hamar rájön majd, honnan keresem fel.
- Ainsley Baxter, igazán nagyszerű növendék, sok jót jósolok neki a jövendőre. Ne szégyellje, ami tegnap este történt, csak hagyja kibontakozni magát.
Nem August az első, akit saját magával látok vívódni, bár ő az első ilyen fiatal. Mégis úgy gondolom, jobb most erre ráébredni, mint később, mikor már családja is van az embernek. Erre is láttam példát, és ott nagyon csúnya dolgok voltak. Szóval, gyorsan visszatérve a célomra, amiért idejöttem.
- Igen, nagyon komoly az ügy, de hogy milyen hosszú lesz a beszélgetés, az csak magától függ. Attól, mennyi információt hajlandó megosztani velem.
Ha ebből nem jön rá, ki vagyok, akkor semmiből. Bár, való igaz, hogy ettől még valaki olyasvalaki is lehetek, aki után éppen nyomozok. Annyi a lényeg, hogy hasznos információval kell távoznom innen, különben feleslegessé válik majd egy napom, és egy csomó időt elpazarolok. Nemrég kaptam egy jelentést, miszerint az ország különböző pontjain vannak még eltűnt lányokról jelentések, akik hasonló módon kerültek elő, de a muglik között folyt a nyomozás, és valami kezdő kapta meg az esetet nálunk, ezért nem tűnt fel az összefüggés.
- Én csak egy espressot kérek, tejjel és cukorral.
Addig, amíg meg nem kapom a kávémat, nem is kezdek bele a mondandómba. Nem szeretném, hogy Margaret megzavarjon valamit is. Ha már a fiatalember annyira nagyon sietett, akkor legyen oka is rá, hogy maradjon. Mondjuk, nem értem hova sietett, ha már megrendelte a kávéját. Ez a felszolgáló nem legilimentor, hogy tudja, mire gondol a vendége. Bár, biztos jó lehet valakinek, aki ezzel a képességgel van megáldva ebben a munkakörben.
- Margaret, igazán csinos, igaz?  – teszek még egy félre nem érthető utalást, aztán annyiban is hagyom ezt a dolgot. Nem akarom mindenáron lebuktatni magam. – Mennyire ismerte jól Melissa Dylant? Ha jól tudom egy évfolyamra jártak. Jól tudom?
Előveszek egy pergamen halomból készült noteszt és egy pennát, majd jegyzetelni kezdek. Azokat is, amiket esetleg csak gondolatban árul el nekem. A jellemrajza fontos lesz, talán a megoldó kulcsa is az ügynek. Ebből kiderül, kivel találkozhatott, hova járt el szórakozni. A megszokások rabja volt-e, vagy szeretett spontán lenni. Bármi lehet.
- Milyennek ismerte meg? Szeretett szórakozni? Hogyan viszonyult az iskola társaihoz? És a tanárai?
Nem Melissa lenne az első diák, aki kikezd a tanárával egy jobb jegy érdekében vagy csak szimplán azért, mert tetszik neki a férfi és úgy tűnik, a nőt se zárhatom ki. Egyelőre hagyom Augustusnak végiggondolni a történteket, és kíváncsi vagyok rá, mennyire rakja össze, hogy miről is van szó. Ha hallotta az eltűnéséről, akkor biztos nem tart majd neki sokáig, ha nem hallott, akkor beavatom majd én. Ha őszinteséget várok, akkor nekem is annak kell lennem.

Elég volt a célozgatás, sikerült megértenie szavak nélkül is, hogy miről van szó. Azért örülök neki, hogy nem vittem túlzásba, bár néha sikerül. Szándékosan nem is vagyok óvatos a kérdéseimmel, előbb-utóbb kiderül a célom valódi oka, és Mr. Pye nem tűnik olyannak, akit sokáig az orránál lehet vezetni. Nem is lepődök meg, mikor kiszúrja a kérdésemben a múlt időt. Félretettem a noteszem, ezt a helyzetet most higgadtan kellett kezelnem.
- Igen, Ms. Dylan meghalt. Néhány nappal ezelőtt találták meg a holttestét.
Szándékosan nem ejtek szót a kínzásokról, ez is segítségemre lehet a tettes lebuktatásakor. Most viszont mégis muszáj volt a noteszemre hagyatkozni. Jegyzetelni kezdtem az emlékek hatására. Teleírtam majdnem két teljes oldalt, mire eljutott odáig, hogy szóval is válaszoljon a kérdésemre. És a szavak teljesen más képet mutattak az áldozatról, mint ami az emlékeiben szerepelt. Tehát egy báránybőrbe bújt farkasról van szó.
- Mr. Pye, tudna mesélni arról az esetről? Nem arra vagyok kíváncsi, amit gondolatban már elárult. Érzésekre, az utána lévő eseményekre. Bármilyen apróság megteszi. Esetleg felkeresett valakit a családjából?
Már régen megtanultam, hogy gondolatban csak a nagyon felszínes dolgok jutnak eszünkbe, amiket hirtelen fontosnak érzünk elmondani, és fontosak annyira, hogy a homályból előre türemkedjenek. A megoldás kulcs néha az olyan apróságokban rejlik, mint a „Milyen gombot viselt a kabátján aznap éjjel?” és társai kérdések. Mindenre fel kell készülni.
- Tehát Ms. Dylan nagyon jó színésznő volt, ha a tanárait és a diáktársait is ilyen jól meg tudta téveszteni  – kérdezek tovább. – Természetesen nem kötelező válaszolnia, de ha később mégis fontos lesz, akkor rákérdezhetek.
Felírom magamnak, hogy a fiatalembernek takargatni valója van. Ha tényleg annyira kellemetlen volt az eset, akkor lehet indíték is a gyilkosságra. Az eddigiek alapján el tudom képzelni, miről lehetett szó, és sajnos nem elfogadott még a köreinkben az a fajta gondolkodásmód, ahol mindenki egyenlő. Főleg a háború után nem. Az viszont érdekes, hogy az elhunytnak mennyire jó kapcsolatai voltak, és ismertsége. Gondolom az olyan áldozatok miatt, mint Mr. Pye ráadásul az iskola java részét a markában tartotta, így ha akarta valaki, ha nem, önvédelemből pletykáltak a másikról.
- Mindenkit kihallgatok, aki bármilyen kapcsolatban állt Ms. Dylannel. Évfolyamtársak, szaktársak, bárki szóba jöhet.  – És nem is lesz olyan könnyű ez a feladat, ahogy korábban gondoltam, de majd kiderül. – Tudna esetleg még neveket mondani? Olyanokét, akik szintén áldozatai voltak Ms. Dylan ténykedésének.
Nem tartom valószínűnek, hogy mindenkit ismer, de egy idő után körbeér az információ, így akarva akaratlanul is értesülnek a másikról. Főleg azért, mert valaki, aki jól ért a non verbális kommunikációhoz kiszúrhatja, ha egy diáktársa Melissa közelében furcsán viselkedik.
- Egy kicsit még visszatérnék a korábbi emlékéhez. Hol láthatta meg önt Ms. Dylan? Hol járt előtte való nap?
A ruhái és a házkutatás alapján, amit a kisasszonynál tartottak, meg kellett állapítani, hogy nem vetette fel a pénz, mégis adott a látszatra. Gondolom ez bármelyik tinédzser közösségben így lehet.
- Esetleg látta a szüleit, vagy hallott róluk bármilyen pletykát? Jól kijöttek? Kevésbé?

Nem igazán lepi meg Melissa halálhíre és legfőképp egy cseppet sem szomorú miatta. Az emlékei miatt nem is csodálom, de a halálhír akkor is sokkoló lehet főleg olyanok esetében, akiket ismerünk. Még akkor is, ha az illető talán az ellenségünk volt, az emberi érzésekből nem tud kibújni az ember.
- Pár név is elég lesz, nem kell megneveznie az egész iskolát.
Nem valószínű, hogy majd spiclinek tartanák, de sohasem árt az óvatosság. Látom, hogy ha további kérdésem merül fel, akkor hozzá jöhetek, mert nagyon is együttműködő. Szerencse, hogy Willow-nak és a képzésnek köszönhetően tudok olvasni a testbeszédből, ezért inkább meghátrálok, nem faggatom tovább arról, amit úgysem árulna el.
Újra magamhoz veszem a noteszem, és jegyzetelek. Aztán megakad a kezem, ahogy meglátom a félelmét.
- Megígérem, hogy amennyiben úgy óhajtja, akkor nem fog bekerülni az aktákba. Megtartom magamnak, és szigorúan csak annyi információt hagyok szabadon, ami feltétlenül szükséges a nyomozáshoz.
Az persze már más kérdés, hogy a saját aktáimban a-z-ig le lesz minden írva, hiszen soha nem lehet tudni, mikor jön jól egy pluszban elejtett információ. Ha tudná, mennyi akta van már elrakva nálam, akkor nem lenne meglepődve, hogy most egy újat nyitottam. Már a kis barátjáról Baxterről is van egy.
- Értem. Köszönöm, hogy mégis megosztotta velem ezeket a fontos információkat.
Még lejegyzem gyorsan a maradékot, aztán becsukom a jegyzettömböt. Egy kicsit hagyom pihenni. Sok volt ez így egyszerre, és a kávém már szinte teljesen kihűlt. Előveszem a pálcám, aminek segítségével újra megmelegítem. Közben hallgatom Melissa családjáról a véleményét. Újra rátérek egy kis kötetlen csevegésre, hogy eltereljem a figyelmét. Túl mélyen érintett ebben az esetben, és nem örülnék neki, ha még a kikérdezés vége előtt elzárna előlem minden mást.
- Egyelőre ennyi információ is elég lesz Ms. Dylanról. Inkább meséljen, hogy tetszik a főiskola? Ha jól tudom, az édesapjának sok ismertsége van itt.
Nem csoda. Mr. Pye nagyszerű szakember, és ahogy elnézem a fia is azzá válhat majd egyszer. A kérdés már csak annyi, hogy folt kerül majd a becsületére vagy sem. És ez a folt most független lesz ettől a vizsgálattól. Felveszem a csészét az asztalról, és belekortyolok, amíg mesél kicsit. Nem akarok túlságosan beleturkálni az életébe, ahogy eddig is igyekeztem elkerülni, de van, amit nem lehet.
- Hogy boldogul Mr. Gold anatómia óráin? Ha jól hallottam, akkor ő az egyik legkeményebb tanár ezen a szakterületen. Biztos megizzasztott mindenkit.
Igaz, egyelőre titoknak minősül, de ő az elsőszámú gyanúsítottja a főparancsnoknak. Többször látták Melissával, néha elég kompromittáló helyzetben. Utolsó találkozásuk alkalmával veszekedtek, bár nem tartom valószínűnek, hogy a féléves jegyein. Az eddig megtudtak alapján, a lány valami olyat tudhatott a professzorról, ami neki elég kínos volt. A lány talán zsarolta valamivel, és ezért tűntette el. Bár, elég fura módon tette. Ha valaki ennyire ért az anatómiához, mint ő, akkor nem csak úgy ott hagyja az út szélén.
- Még valami, mielőtt el nem felejtem. Ms. Dylan kollégista volt, igaz? Az előzetes tájékoztatásom szerint, viszont a szülei nem fizették a díját. Tud róla, hogy honnan volt pénz rá?
De az is igaz, hogy a kollégisták jegyzékében sem találtam, szóval vagy valakivel együtt lakott feketén, vagy hazudott mikor azt mondta, hogy kollégista. Érdekes, akármelyik lesz a jó válasz.

Azt hiszem, a legjobb lesz, ha nem húzom sokáig az időt. Nem akarom egy emberre elpazarolni az egész napomat, még akkor sem, ha hasznos információk tömkelegével lát el. És lehetséges, hogy nem tud mindenről. Nem lenne meglepő, túl sokan járnak ahhoz ide, és túlságosan nagy az iskola ehhez.
- Eddig nem tudtam róla, de most már igen.
Érdekes információ az, ha valakinek nem számít az iskolai felvételije és a R.A.V.A.SZ. eredménye mégis bekerülhet egy ilyen intézménybe. Ezt még én se tudtam volna megtenni, pedig a családom elég magas pozíciót tölt be a Minisztériumban és az Akadémián is. Mondjuk a bekerülés nálam elvi kérdés volt, és nem hiszem, hogy Janusnak bármi köze is lenne hozzá.
Figyelmesen hallgatom azt, amit Mr. Goldról mesél. Valahogy én is ilyennek képzeltem el azokból a jelentésekből leszűrve a tanulságot, amiket korábban olvastam és idefelé hallottam a folyosón.
- Értem. Akkor ennek még érdemes lesz utána érdeklődni esetleg a nevelőknél is. Nem hiszem, hogy ők sem tudtak semmit erről az egészről.
Ha Melissa tényleg ilyen típusú lány volt, akkor elképzelhetőnek tartom, hogy más fontos embereket is a markában tarthatott. Bár, mikor a szüleit kérdeztük arról, mit gondolnak arról, hogy a lányuk hol lakik, akkor ők annyit mondtak, az egyik iskolatársuknál. Gondolom ők semmit sem tudtak arról, ami valójában ebben az iskolában folyt körülötte, és ilyen feltételek mellett, nem is meglepő, hogy pórul járt. Sajnálatos viszont, hogy ezen a módon.
Jobb lenne elbeszélgetnem Mr. Baxterrel is az ügyről. Holnap úgyis be kell ugranom az óra miatt a főiskolára, így lesz alkalmam majd őt is kikérdezni erről az esetről. Természetesen a legnagyobb titoktartásban, ha már megígértem Mr. Pye-nak, hogy a lehető legminimálisabb információ kerül majd bele az aktába velük kapcsolatban.
- A Godrick Akadémia szintén itt van, és ha jól tudom, akkor abban az időben Mr. Baxter megnyert egy versenyt, ami nagy pénznyereménnyel és elismeréssel járt az újoncok között. Nem lehetséges, hogy Ms. Dylan ott volt azon a versenyen és akkor látta meg a barátját?
Igen, szándékosan választom ezt a szót, hiszen értheti így is, és úgy is. Minden a képzeletére van bízva innentől. Mivel azonban akkor pont külföldön voltam egy küldetésen, nem tudom megmondani, hogy a pletykák tényleg igaznak bizonyulnak-e vagy sem. Megvárom, amíg a kisasszony megérkezik a következő adag kávéval, megiszom a sajátomat, az üres csészét pedig visszaadom neki. Viszont rendelek egy csokis süteményt. Nem vagyok olyan kávéfüggő, mint Willow. Óh, mennyire hiányzik a hülye feje, ki tudja merre kószál most.
Aztán egy érdekes emlékre figyelek fel Mr. Pye elméjében. Ez nem olyan régen lehetett és szemmel láthatóan feszült volt a viszony a tanár és Melissa között. Ennek mindenképpen érdemes utána járni.
- Igen, valószínűleg megzsarolta őt is. Ki fogom kérdezni Mr. Goldot még ma, ahogy… - belelapozok a jegyzeteimbe.  – Mrs. Pettersont is, a fejlődéstant tanítja.
Nem akarom feltétlenül beleavatni a részletekbe, de talán tud valamit a történtekről, ha csak pletyka szintjén is, és akkor nagy segítségemre lehet.
- Mrs. Petterson feljelentést tett az iskola bizottságánál egy tanuló ellen. Fenyegetés és zsarolás volt a vád, de nem volt hajlandó elárulni, hogy ki volt az. Akkor azt vallotta, hogy nem tud semmit az illetőről, a leveleknél aláírás nem szerepelt, ezért az iskola bizottsága nem foglalkozott vele, tovább adta az ügyet az Auror főparancsnokságnak. Ez úgy négy hónapja lehetett. Bizonyíték és újabb zsaroló levelek hiányában viszont az ügyosztály lezárta a nyomozást. Ha megmutatnám a levelet, felismerné a kézírást?
Előveszek az aktából egy lapot, majd ügyelve arra, hogy egy kis szellő se vihesse el az asztalról, kezemmel odatolom Augustus elé. Ha felismerné Melissa írását, az egyértelmű bizonyíték lenne, de tartom valószínűnek, hogy valaki mással íratta meg a levelet. Meg kell találnom az illetőt mindenképpen. Ő közelebb vihet a megoldáshoz.
- Ha úgy alakulna, akkor hajlandó lenne vallomást is tenni a most elhangzottakról a Wizengamot előtt?
Annyira nem lenne rá szükség, hiszen olyan dolog nem hangzott el, de nem csak én, egy protektor is felteheti neki ezt a kérdést, amennyiben megtaláljuk a bűnöst, aki Melissa haláláért felel.

 

Látom, már nem fogok tudni sok mindent kihúzni belőle, ezért nem is akarom se az ő, se az én időmet feleslegesen vesztegetni. Azt így is sikerült kiderítenem, hogy a szálak túlmutatnak ezen a főiskolán, de még így sem hagyják el Hertfordshire városát.
- Elképzelhető. És ha ez igaz, akkor talán féltékenység is lehetett a halálának az oka.
Bár ennek ellent mond az, amilyen kegyetlenséggel megkínozták. A különös viszont az, hogy ha ennyi embernek ártott, akkor miért nem léptek fel ellene? Senki sem szeret arról beszélni, ha megzsarolják. Ez valahogy tabunak számít, mert a gyengeségeinkre világít rá. De akkor haladjunk is tovább, hiszen van itt mit kibeszélni. Több ember is lehet gyanúsított az ügyben, és minél mélyebbre ások a kérdéseimmel, annál biztosabb, van mit keresnem itt.
Elmosolyodtam, ahogy az ifjú Pye felismerte azt is, ahogy a levelet írták. Nos, tényleg lehetséges manipulálni a kézírást, és rájöttünk, hogy valamilyen módon, nem egy, hanem több diák írását tartalmazza.
- Megkérdeztük a tanárokat, és ezért is esett önre a választásom azok közül, akit ki kell hallgatnom. Az illető, aki ezt a levelet írta valahogy összemosta több diák kézírását. Látja az ’f’, ’b’ és ’y’ betűket? Ezek a maga kézírásából származnak.
Nem mintha ezzel bizonyítani tudnék bármit is. Miért ne írhatna valaki hasonlóan egy másik emberéhez. Főleg mikor leckékről van szó. Hányszor másoltam és másolták rólam a feladatokat, és olyankor a kézírás feltűnően, de szinte mindig egyforma volt, vagy az utolsó időkben már csak nagyon hasonló.
A fontos kérdés viszont még hátra van. Miután feljegyzek néhány dolgot Mrs. Pettersonról, jobbnak látom, ha rá is térek arra a kérdésre. Tudom, hogy megígértem, én nem beszélek róla senkinek, és azt is tudom, hogy az aktákba se fog sok dolog bekerülni ebből a beszélgetésből. Az viszont biztos, ha elkapjuk a tettest, akkor Augustnak is vallania kell. Ha másról nem is, arról biztosan, hogy látta-e valaha az illetőt. Minden szempár fontos lehet.
- Ugye tudja, hogy…
Leharaptam a mondat végét. Akármit is mondanék neki, nem érnék el vele semmit. Azt pedig nem engedhettem meg, hogy elveszítsem a bizalmát. Muszáj a későbbiekben is szükségem lehet rá, ha felmerül néhány dolog kérdésként. Felállok és kezet rázok vele.
- Megértem. Köszönöm, hogy eddig a rendelkezésemre állt, igazán hálás vagyok érte.
Belenyúlok a zakóm zsebébe és kiveszek egy kis kártyát, amin a nevem és a rangom szerepel, majd át is nyújtom.
- Ha valami mégis eszébe jut, akkor értesítsen. Bármikor.
Nem hiszem, hogy figyelmeztetnem kéne arra, ne értesítsen senkit az iskolában a nyomozásról. Ahogy gondolom arra sem, hogy a barátjának ne szóljon. Olyan sok a teendő, a kihallgatásra várók neve pedig csak egyre több lesz.
A kisasszonytól rendelek még egy kávét, majd összeszedem a gondolataimat, lejegyzek még néhány dolgot, majd elhagyom a kávézó területét. Egy új célpont felé veszem az irányt, aki pedig nem ezen a főiskolán van, hanem a párján. Ainsley Baxter, legalább megtudja milyen ez a munka a másik oldalról is.