A levelek káromkodást, csúnya szavakat tartalmaznak, ezért +18-as besorolás illeti őket. Mindenki megértését köszönöm. :)
Cím: Levelek Nyuszinak!
Írta: Piper Walsh - 2017. 04. 18. - 19:18:40
Cím: Re: Levelek Nyuszinak!
Írta: Augustus Pye - 2017. 04. 21. - 08:32:08
Cím: Levelek Nyuszinak!
Írta: Piper Walsh - 2017. 05. 24. - 10:08:21
Cím: Re: Levelek Nyuszinak!
Írta: Augustus Pye - 2017. 05. 27. - 12:20:40
Napokkal ezelőtt martam fel a levelet az ajtó mellett árválkodó virágcserép mellől. Pontosan ott volt ahol a legutóbbi, ezúttal ajándék nélkül. Nem vágytam ugyan a mellékletre, de nem vártam volna Mr. Blake-től, hogy ilyen könnyen lemond az állandó félelemben tartásomról. A levele azonban megint a kezembe került és egy részem úgy érezte, nem hagyhatom szó nélkül a dolgot, így hát a tintába mártottam a pennát és kis pergamenre helyeztem a hegyét. Már a megszólítás bosszantott.
Megremegett a kezem az első sornál. Nem kellett volna így kitárulkoznom, a penna azonban egyre könnyebben siklott a pergamenen. Az érzések előtörtek belőlem. A düh, amiért még mindig hazugságban kéne élnem. Azt kívántam, bárcsak tudná Ainsley mit tettem és bűntetne megérte, hogy a vezekléssel könnyítsek a bűntudatomon.
Dühös lettem. Az érzés szinte szétfeszítette minden porcikámat, hiszen hazudtam. Nem csak Ainsleynek, hanem az állítólagos Mr. Blake-nek is ezekkel a szavakkat. Az indulatok ugyan tomboltak bennem és kedvem lett volna elátkozni őt, de ennek ellenére féltem tőle. Reszkettem, mikor csak eszembe jutott. Ha a gondolatim elkalandoztak és azt hittem, az ő illatát érzem az orromban: ki tudtam volna menekülni a világból. Felkaptam a papírt, összegyűrtem és bedobtam a sarokba. Nem érdekelt, hogy Ainsley esetleg megtalálja, amilyen rondán írtam, valószínűleg el sem tudná olvasni.
Egy fekete bagoly várakozik a párkányon. Csak arra vár, hogy a lábára csatolhassam az üzenetet. Azt, ami nagyon nem akar készülni, de mit is várok egy olyan gyönge kis ringyótól, mint ez is itt az asztalnál. Elég volt csak felmutatnom egy kést és megvágnom vele a karját, mire azt kezdte el csinálni, amit mondok. A keze eléggé remeg, de azért még olvashatóan írja le, amit diktálok neki.
Vér kerül a papírra az utolsó szó után, és egy csíkban el is kenődik a papír széle felé. Gyorsan kell cselekednem, miután a drága áldozatom egy sikolynak köszönhetően félő, hogy felhívja magára a figyelmet. Óvatlanságomban a bagoly miatt nyitva hagytam az ablakot. Ami nem lenne gond, hiszen messze van tőlem a legközelebbi legkisebb település is, de vadászokat láttam visszafelé jövet az úton. Felpofozom, majd egy kábító átokkal elnémítom. Kénytelen leszek magam folytatni a levelet.