Roxfort RPG

A család története, melyről szinte senki sem tud:
Egy kis családban ikerpár született, azonban nem hasonlítottak, és nem is kötődtek egymáshoz már gyermekként sem. Ahogy felnőtté váltak, a rivalizálás egyre csak nőtt és nőtt közöttük, megpecsételve a család sorsát. A két testvér hamarosan külön útra tért.
A családban két ereklye létezett, de mégsem volt egyértelmű az öröklődés. Az egyiknek olyan erős hatalma volt, hogy inkább elrejtették, minthogy odaadták volna az ikerpár bármelyik tagjának birtokába. Féltek attól, hogy a hatalmas ellentétek, és a folytonos veszekedés miatt, nagy kárt tehetnek egymásban. Különleges, nagyhatalmú nyaklánc volt, mintájára több másolat is készült, melyeknek szintén volt mágikus hatása, viszont sokkal elenyészőbb hatalmat juttatott a tulajdonosa számára. Egy-egy ilyen másolat került a család távoli rokonához Dolores J. Umbridgehez, és Voldemorthoz is. Mind a két másolatot elpusztították, viszont az akkori generáció nem tudott az eredeti létezéséről, gondolván, hogy az volt Dolores birtokában.
A másik egy egyszerűbb, kisebb varázslattal rendelkező kék kő volt, mely egy medálon díszelgett. Hogy a vitákat megszüntessék, úgy döntöttek, hogy ezt a követ választják ketté, s teljes varázsa csupán egyesítésekor működhet. Addig is, a két kődarab csupán védelmezni és erősíteni fogja az ikreket, és a további generációk gyermekeit vagy felerősíti azok különleges képességeit.
A szülőknek olyan ötlete támadt, hogy ezt felhasználhatják a másik ereklye rejtekhelyének kulcsaként. Bűbájokat szórtak a kövekre, és egy-egy nyomot elrejtettek az ékszereken, melyekre a kövek kerültek, remélve, hogy valaki össze tudja kovácsolni a szétszakadt családot. Az így készült gyűrű és nyaklánc kerültek az ikerpár tulajdonába.
Az ikreket Donovan és Cayden Selwynnek hívták. A két gyermeknek egy közös tulajdonsága volt, beszéltek párszaszóul. Ez volt a kulcs a kövek újra egyesítéséhez. Mivel a két kődarab, két ellenséges családhoz került, a szülők úgy hitték, hogy a kő soha többé nem válhat eggyé, s így bár nem egyesülhet a család, de legalább fenn tudták tartani a két ág közötti (látszólagos) békét.
Donovan kifejezetten értett a sötét mágiához, érdeklődési köre így erre irányult. Rendkívül jól értett a mágia ezen területéhez, ravasz, fondorlatos észjárású gyermek volt. Nem is csoda hát, hogy a Mardekár házba került.
Ezzel szemben Cayden teljesen más volt. Jó lelkű és visszahúzódó gyermek volt, aligha érkezett rá panasz. Szinte minden mágikus terület érdekelte, végül úgy döntött, auror lesz belőle. A Griffendél ház növendéke volt.
Donovan nem ment továbbtanulni. Hamar megházasodott, és gyermekei születtek. Szigorúan tartotta az arany vérvonalat, gyermekei is ezt a példát követték. Három gyerekük közül Blake Selwyn már a halálfalókhoz is csatlakozott, két lánytestvéréről nem sokat tudunk. De annyit biztosan, hogy felőlük tartozik a rokonságba az Umbridge család. A Blake ágnak a leszármazottai mind halálfalók voltak. Közülük még ma is él Tiberius Selwyn, a gyűrű örököse. Itt mindig a legerősebb, legnagyobb hatalmú fiú az örökös.
Cayden családfája egyszerűbb. Egy mugli hölgyet vett feleségül. Sajnos a leszármazottai az aranyvérű Selwynekkel összetűzésekbe kerültek, vérárulóknak nevezték őket. Sokakat közülük meg is öltek. Cayden volt a nyaklánc örököse, további tulajdonosait az ékszer gyenge varázsa védte meg a veszélytől. Itt az ereklye a legidősebb gyermeké lett, azonban az utóbbi időkben a leszármazottak közül keveseknek volt testvére. Így a tárgy végül Hannah tulajdonába került, talán ennek köszönheti, hogy Tiberius a találkozásukkor nem ölte meg. (ennek története alul)
A háborút követően Tiberius Selwyn az Azkabanba került. Azonban még így is folytatódtak a tevékenykedései, s egyes emberek azt mondják, még látták is időnként. A Dementorok nem is értették, hogy ez hogyan lehetséges, hiszen a halálfalókat fokozottan őrizték, és nem tudtak kitörési kísérletekről sem. Azonban senki nem tud Tiberius fogadott lányáról. Selwynnek volt egy húga, aki már nem törődve a családi hagyományokkal, egy mugli férfival házasodott össze. Egy lányuk született: Clarice Sophie Farce. Szüleit megölték, azzal vádolva őket, hogy vérárulást követtek el. A lány életét viszont nem vehették el, ugyanis Tiberiusnak nem született gyermeke, s utód hiányában az ő fogadott lánya lett. Egy ideig Roxfortos diák volt, a Hollóhát ház növendékeként. Azonban néhány éve nyoma veszett, senki nem tudja, hol van, vagy egyáltalán életben van e még.
Itt kapcsolódhatunk vissza a jelenbe. Tiberius Imperio átkot szórt a lányra, aki az irányítása alatt Hannahoz juttatta a gyűrűt. S hogy kavart okozzon és a lányról se tudjon senki, minden látogatás alkalmával Százfűlé főzetet ad neki.
Tiberius tevékenykedései ugyanoda vezetnek vissza. Meg akarja szerezni a nagyhatalmú családi ereklyét, hogy még nagyobb hatalomhoz jusson. Ehhez felhasználva nem csak Claricet, de Hannaht is, aki mit sem sejt az egészből.

Clariceről:
Clarice Sophie Farce 1981-ben született, Roxmortsban élt szüleivel. 7-8 éves korában elvesztette szüleit és Tiberiushoz került, megtörten. 11 évesen Roxfortos diák lett, a Teszlek Süveg a Hollóhátba osztotta be. Nem is véletlenül. A lány imád olvasni és szomjazik a tudásra. Abszolút kilóg a Donovan féle ágból, ahol szinte majdnem mindenki Mardekáros volt, s a többség Voldemort szolgálatába is állt. Clarice ügyetlen a sötét varázslatokban, de közel áll hozzá a gyógyítás és a művészetek is. Imád festeni és írni, visszahúzódó és kicsit elvont. Tiberius képtelen volt a saját belátása szerint nevelni, a lány gyakran el is szökött tőle, amiért rengetegszer bántotta. Clarice nem tört meg, csupán okosan cselekedett. Amíg Roxfortban lehetett, kihasználta, hogy önmaga lehet, s mikor hazatért, „felvéve álarcát” Tiberius elvárásainak megfelelően viselkedett. Mikor hetedéves lett volna, nem járt iskolába. Ekkor már az Imperio hatása alatt állt.

Találkozás Selwynnel
Roxfort ostromakor a perfektusok segítségével menekültünk haza mi alsóbb évesek. Mikor a házunk elé értem, ledermedtem az utcán, ahogy megláttam a Sötét Jegyet. Ez talán még az engem kísérő perfektust is meglepte, pár pillanatig ő is csak állt és pislogott vagy meglepettségében, vagy hozzám hasonlóan az ijedtségtől lefagyva. Javasolta, hogy tűnjünk el onnan, de meg sem hallottam.
-Ez nem lehet! Nem történhetett meg! – kiáltottam és futni kezdtem az ajtó felé.
Teljes erőmből rángatni kezdtem a kilincset, de rá kellett jönnöm, nem fog kinyílni.
-Alohomora! – mondtam pálcámat a zár felé irányítva, mely kattant és kinyílt.
Bent hatalmas rumli fogadott. Az ablakok kitörve, az asztal a székek felborítva, a kanapé darabokra tépve és még sorolhatnám. S míg kicsit beljebb mentem, kis híján elájultam a rémülettől. Apa is meghalt. – Miattam jött ide, hogy biztonságba vihessen. Miattam kellett meghalnia. – gondoltam, s hamarosan már sírva fakadtam. – Elvesztettem Anyát, a Nagyiékat és most Apát is ebben az átkozott háborúban. Ez nem lehet igaz. – motyorásztam.
Lépteket hallottam, s úgy néztem fel kivörösödött szemmel. Fekete alakot láttam, a Sötét jeggyel a karján. Felálltam, s a pálcámat szorongatva fordultam szembe az illetővel.
-Ki vagy? – kérdeztem.
-Tiberius Selwyn. – válaszolt.
Mondhatom, hogy megfagyott bennem a vér. Percekig tartott, mire sikerült feldolgoznom, hogy mi folyik körülöttem. Mindez már túl sok volt. A perfektus próbált elrángatni onnan, de nemcsak hogy Tiberius megharagudott, de én sem mozdultam.
-Mit keres maga itt? Miért jött ide? Miért ölte meg apámat? – áradtak belőlem a kérdések.
Nem kaptam választ. Nem csak bénító volt a fájdalom, ami éppen apa elvesztésével ért, de még mérges is lettem. Ilyenkor fordul elő, hogy nem gondolkozom, csak cselekszem. Átkok sorozatát küldtem a saját rokonomra. Mintha nem is én lettem volna. S ő csak ennyit mondott:
-Látom nem félsz.
-Nekem már mindegy, tudja? – válaszoltam, s mondandóm végén elcsuklott a hangom és ismét feltörni készült belőlem a könnyáradat.
Mikor összecsuklottam volna, a perfektus megragadott, és úgy hoppanáltunk el a nappalinkból.
A mai napig nem értem Tiberius miért nem végzett velem is, és hogy a családom mit követett el, hogy ezt érdemelje ki. Az utolsó nyomok, amik maradtak, a nyakláncom és a nemrég talált gyűrű. Elliottal rájöttünk, hogy a kettő összetartozik, és most megfejtjük mi állhat az egész mögött.