Oldal nyomtatása - Vadrandi-vonal

Héli – Patrick

Héloise boldogan csavarta ki a vörös rúzst, amihez éppen aznap jutott. Egészen közelről bámulta meg a ragyogó színű kozmetikumot, mikor Mr. McFly fel sem nézve legendás állatokkal tarkított szakkönyvéből egyenesen a lánynak rohant, méghozzá hátulról. A szőke teremtés pedig egyszerűen lefejelte az élénk színű terméket összekenve ezzel az arcát. Ó jaj, a zsebkendő azonban nem távolította el a hatalmas foltot. Csak nem Madam Csinibaba legújabb, törlés, víz, bájital és csókálló termékét sikerült magára kennie?

Lottie – Taiden

Mr. Archeron talán első ránézésre nem látszik egy színházba járó típusnak. Na, de egy finom kis hölgyemény kedvéért talán szívesen elmegy oda is. A találkapartnere azonban felültett, így szégyen szemre, meglehetősen túlöltözve ácsorgott a híres színház lépcsőjén, már-már talán azon merengve, hogy hazamegy… mikor nem kis meglepetésére Miss Lowell egyenesen neki ütközött egy pohár forró kávéva, ami csinos ingét máris befeketítette.

Olivia – Merel

Hallottatok a Mézesfalás legújabb nyalánkságáról? A Nyelvragasztós Nyalókáról? Miss Stane egy egész adag piros színben pompázó édességet raktározott be és láss csodát, épp a mi nap döntött úgy, hogy elszopogat egyet a szabadban, miközben élvezi a napsütést. Persze arra nem számított, hogy nem csak a nyelvét, de jó formán az ajkait is sikerül ezzel egymáshoz ragasztania. Az éppen arra csellengő Miss Everfen, akit mindennél jobban lefoglalt egy könyv tartalma vajon tud rajta segíteni?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Héli – Miron

Ki a fene kel még is vasárnap reggel hat órakor? Valószínűleg ez a kérdés játszódott le Miron Welch professzor úr fejében, ahogy az ablakban, még pizsamában iszogatta gőzölgő italát. Jó pár perce figyelte már a szőkeséget, aki seprűjén a kviddics pálya felett körözött, mint egy eszelős. Héloise persze nem tudta, hogy figyelik, így nem aggódott, amikor az elrontott Vronszkíj-műbukás próbálgatása közben valódi bukást sikerült produkálnia. Sőt arra sem számított, hogy az aggódó Mr. Welch éppen felé tart.

Lottie – Ewan

Mr. Slinkhard nem gondolta volna, hogy egyszer vakrandira megy. Talán azért, mert fogalma sem volt róla, hogy az előtt volt-e szívének hölgye vagy sem… így hát, mikor Thomas, a pálcakészítőinas felajánlotta, hogy a Csupaszív Csókosbájitalkifőzdébe szervez meg neki és egy bizonyos Miss Lowellnek randevút, akkor ő arra egyszerűen csak rá bólint. Persze, Mr. Slinkhard alaposan elkésett, arról nem is beszélve, hogy addigra Lottie is alaposan becsípett két pohárka szerelmi bájitalban igencsak gazdag vodkától. Ó jaj, mi lesz ennek a vége!

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Héli – Mathias

Mr. Montrego sosem volt az az édességevő fajta, valahogy a habossütemények túl tündibündinek, kislánynak valónak tűntek. Most azonban, kezében a szívalakú, rózsaszín muffinnal összefolyt a nyál a szájában. Épp az imént nyomta a kezében egy harmadikos, pironkodó teremtés, aki feltehetően valamelyik sarokból bámulta. Ezért nem nagyon mert neki esni… legalábbis nem egyedül. Héloise szerencsére éppen akkor fordult be a folyosó végén, így elkapva őt a kezébe nyomta a muffin felét. Az első falat után aztán jött az első gondolat: Hélinek mindig ilyen szépen csillogtak a szemei? S hasonlóan a lányál: Montrego mindig ilyen férfias és vonzó volt?

Chloé – Elliot
[Héloise Gauthier pennájából]

Mit ad Isten Elliot O'Mara már megint a Roxfortban kolbászol. Hogy mi vihette ebbe a csodás mágikus intézménybe? Nem tudom, vagyis akarom mondani, de nagyonis tudom. Valószínű, már megint a fiatal hölgyemények kegyei után vadászik. Aki pedig keres, az előbb-utóbb talál, így történhet meg az is, hogy egy elbűvölő teremtés kerül az útjába, kinek neve nem más, mint Chloé Sundance. A báli mulatságok az utóbbi időben megsokszorozódtak a kastély falain belül. Chloé pedig ezeknek az örömöknek áldozva, talpig díszben lépkedett a folyosókon - egy darabig. Mire szembe érkezett a fentebb említett úriemberrel, már nem volt túl őszinte a mosolya. Igazából csak levegőt akart venni, de ahogy kitágult a mellkasa, egy képzeletbeli függőleges vonal mentén kettérepedt az oly nehezen kiválasztott szépséges ruhája. Milyen szomorú, de egyben micsoda ajándék is ez a sorstól, hisz O’Mara személyiségéből kiindulva, lehet, hogy lop neki egyet? Nem tudhatjuk, viszont a varázslás ebben a történetben nem megengedett!

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Kean – Liam

A Mungó varázslati traumák osztálya mindig is a jajveszékeléstől volt hangos. Vagy épp az adódó gondok megléte miatt vagy az aggodalom jóvoltából. Mr. Rowle-t is átjátra apáni félelem, hogy netalántán az a fránya 1654-es kiskanál megfertőzte valami rika... minek is mondják? Dögvészhályog? Na pont azzal. És a feszültségét nem oldotta semmi sem, ami a gyógyítókkal kapcsolatos. Így az épp arra járó nyikhaj zöldfülűt kedve támad kiosztani. Csakhogy Avery-t ismeri már régről. Az aranyvérűek azért szegről végről mind rokonok. A kérdés csak az, győz-e a betegség okozta félelem vagy kedves ismerősként elcsacsog, míg esélyesen lerohad a keze?

August – Héli

A forgalmas utcák záporában igazi felüdülés találni egy kis paradicsomi édent, ahol a csend honol. Ilyen az a félig-meddig eldugott kis könyvesbolt is, ahol Héloise ácsorog. A kirakatban egy épp ezer éve keresett köteten akad meg a tekintete és hollóhátasként a szíve vad ritmusban kezd verdesni. Meg kell szereznie! Mégpedig azonnal!
Csakhogy erre a remek kis gondolatra egy férfi lép a kirakathoz és veszi el onnan a kiszemelt irományt. Mire eltelik egy perc a lány már a boltban van és a könyvvért viaskodik a vézna, beteges kinézetű de egész jóvágású és magas alakkal. Vajon gavallér lesz Mr. Pye és lemond az egyik régóta áhított könyvről, ami hiányzik a gyűjteményéből? Vagy a kisasszony lesz nagyvonalú és feladja a küzdelmet? Nem annak a típusnak tűnt aki megalkuszik... de talán most lehet itt az ideje....

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Liam - Elliot

Mr. Avery már megint ügyelt. És megint egy kemény napon volt túl. Egyetlen célja, csak annyi hogy mielőbb felszálljon a mugli tömegközlekedésre. Hogy miért épp ezt az alantas útját választotta? Hát mert a Mungóban elözönlötték a kandallókat a járványügyis betegek és egyszerűbb megoldásnak tűnt így hazajutnia. Nem sok az a pár megálló a villamoson...
Csakhogy egy fura figura éppen mindenáron tőle akar jegyet venni a villantóra. Igen, így hívja. És kicsi, kínai turistának tűnik. Épp csak a kiejtése árulja el, valójában idevalósi. És hogy nem mugli. Egyáltalán nem mugli.

Mathias- Willow

Mr. Fawcett örült, hogy letudta a tanévet. Londonba is csak azért mozdult ki, hogy végre legyen egy kis nyugodalma és kikapcsolódjon a bokros teendői közt. Gondolta beül egy jó színdarabra, sétál egyet az Abszol úton, érdeklődve végigszemléli a könyvek kirakatát.... eszébe nem jutott hogy pont az egyik volt diákjával fut össze, ráadásul egy virágárus előtt. Montrego erősen törte a fejét, vajon melyik növényt is válassza új kedvesének. A sárga azálea lenne a nyerő? Vagy a kék írisz? Esetleg a fehér rózsa? Fogós kérdés. Fawcett professzor pedig ellenállhatatlan késztetést kezdett érezni, hogy segítsen egykori növendékén... Végtére is a szerelem ereje mindenre képes!

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Taiden - Hadrianus

"A pletyka igaz. A halálból visszatért exauror nem áll a Minisztérium újbóli szolgálatába. Helyette inkább állást vállalt vagy kapott a Godrik aurorakadémián. Vajon jó ötlet egy a Mungóbeli kezeléseket megtagadó számkivetettet a katedrára állítani?" Rita Vitrol újabb cikkjén mereng Mr. Monthgory is, miközben felpillant az újságból. A cuki kis kávézó teraszán ücsörögve már épp befejezte a reggelijét mikor az utcán pont elhalad előtte a férfi. Mintha csak az újságból lépett volna elő. És ekkor Hadrianus feltétlen úgy érzi, meg kell állítania, mi több kifaggatnia az egyént. Hogy miről? Az még maga sem tudja biztosan. Ellenben a keze a férfi vállához ér, megállásra késztetve őt...

Tania - Elliot

Szóval újra kezdődik az iskola. Diákok nyüzsgő csapata lepi el az Abszol utat. A macskaköves főutcán tolong a sok diák. Van, aki új talárt megy szabatni mert már bokáig ér a tavalyi annyit nőtt a nyáron. Egy csapat elsős Mr. Ollivanderhez tódul be, hogy durrogások és ámuldozás közepette kiválasszák a saját varázspálcájukat. A rézüstök félig ellepik az utcát, annyit adnak el ebben az időszakban és a Weasley Varázsvicc Vállalat is népszerű központ. Elliot O'Mara ilyenkor igazán sajnálja, hogy valahogy mindig kimaradt a Roxfortból. Ugyan nem volt rossz élete és oka sincs panaszra Forest mellett, de a gyermeki öröm még az ő szívét is átjárja. Épp egy jó adag csokoládés süteményt tervezett vásárolni Florean Fortescue fagylaltszalonjában, de már a sarkon belé botlik az egyik diáklány. Miss Niel kezében a frissen megszerzett tankönyvek sorakoznak. És ezek a könyvek most mind a földre hullanak. O'Mara igazi lovag, hogy rögvest segít felszedegetni a lányka holmiját, mindössze akkor lepődik meg, mikor párja szerzeménye akad a kezébe...

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Batsa - Merel

Az új tanév elkezdtével a házak kviddics csapatába is új tagokat válogatnak. A Hollóhát ház játékosainak pont azon a napon van a válógatója, mikor Batsa meglátogatja a bátyját. És ha már így alakult, akkor kioszt néhány autogrammot, válaszol a feltett kérdésekre. Merel kóborlást színlelve igyekszik kifigyelni a leendő ellenfeleinek válogatóját, de miközben megközelítené a pályát még az öltözők előtt összetalálkozik és majdnem össze is ütközik a mosdóhoz igyekvő Batsával. Csak egy újabb autogramm kérés lesz belőle, vagy egy kisebb perpatvar? Hiszen a kis Hugrásra valóban igaz a mondás: Kicsi a bors, de erős.

Piper - Elliot

Piper éppen egy következő célpontot szemel ki magának, akivel le tudja vezetni a frusztrációját, mikor belebotlik a nála lévő képekről már ismerős Elliotba egy londoni kávézó teraszán ülve. Hirtelen ötlettől vezérelve a férfi után ered, majd meg is szólítja, és képkereskedőként mutatkozik be. De vajon tényleg csak a képekről akar társalogni vagy van esetleg más, hátsó szándéka is? Vagy adna valamilyen ajánlatot, a saját szolgáltatásait reklámozva, és ezzel elárulva a megbízóját?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Oli – Nolan

Nolan Pye, szokás szerint magányosan lépett be a Nagyterembe. Még bőven volt ideje az első óra előtt, hogy behabzsolja a legfinomabb reggeliket, amiket csak a Roxfort kínálhat. De ez a tökéletesnek látszó étkezés sem volt olyan egyszerű! Mr. Wenlock ugyanis ügyetlenségében kiszórt egy jó adag Csudafinom Csillogóvillogó Unikornis müzlit a két asztal sor közé. Bár megpróbálta összeszedni, mindezt mardekárosunk nem vehette észre, ugyanis tekintete a griffendélesek felé vándorolt. Nem csoda hát, hogy megcsúszott és Mr. Wenlockot is magával rántva, végig szánkázott a Nagytermen. Nem volt elég az a sok vihogás! Nem ám, még a csinos kis egyenruhák is alaposan elszakadtak és bepiszkolódtak. És csak nem... még verekedés is lesz a történetek miatt?

Artemis - Nathaniel

Nathaniel Forest nem sűrűn látogatott el a Roxfortba, miután azt vért izzadva, ám sikeresen kijárta. Néha-néha távolról révedt a robusztus tornyokra Roxmorts főutcájáról, de sosem hiányzott neki annyira, hogy belépjen ismét a hatalmas kapun, újra érezze a Nagyteremből áradó, finom vacsora illatát vagy éppen a poros könyvek között ücsörögjön naphosszat a könyvtárban. Ezúttal mégis az utóbbi terem felé vette az irányt, hiszen McGalagony igazgatónő kérésére egy kisebb körű, privát autogramosztást tartott a diákok részére. Miss Greyback meglehetős késéssel érkezett a helyszínre, ám még éppen sikerült átnyújtania a dedikálni kívánt könyvpéldányt. Ügyetlenségében persze felborította a tintát, ami egyenesen Mr. Forest kézfejére borult. Jaj, ne, csak nem lemoshatatlan tinta volt benne?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Olivia – Elliot
(Nathaniel Forest pennájából)

Elliot szívében ott lüktetett a tökéletes boldogság érzése, ahogy hallotta a kis arany óra kapcsának nyílódó hangját. Már érezte a győzelem ízét, mikor a kecses csukló, és így egyben a karkötő becses tulajdonosa lenézett és meglátta, ahogy családi örökségét épp leemelik bőréről a fehéres ujjak. – Tolvaj! – Sikoltott fel, szinte fülsértő hangján majdhogynem Elliot fülébe kiáltva, és már lendítette is táskáját a férfi felé. Elliotnak nem volt hát más választása, mint menekülni és eme tevékenysége közben beugrott a közeli női ruhaszalon ajtaján, gondolván, ott éppenséggel senki sem fogja keresni…
Oliviának jól indult a napja. Kellemes vásárolgatásnak nézett elébe a napsütéses, de hideg téli utcán. Úgy érezte a napjában csakis egyetlen nehézség lehet, eldönteni, hogy kék muszlin ruhát, vagy épp a barackszín selyemfelsőt válassza. Kezeivel épp a két különböző ruha anyagán simított végig a női ruhaszalonban, mikor oldalról felsejlett egy gyorsan közeledő feketés folt.

Naida- Christopher

Csak nem... csak nem Miss Applerose az? Csak nem ő szőkéllik éppen ott a Három Seprű ajtajában? Christopher biztos volt benne, hogy a gazdag örökösnőt pillantotta meg, akiről Mr. O'Mara már oly' sokszor mesélt. Azonnal lelki szemei elé villant az eszményi smaragdékszer képe, amit a hölgyemény bizonyosan a télikabát alatt rejtegetett. Naidának persze fogalma sem volt, hogy mennyire is hasonlít Isabel Applerose-ra. Nyugodtan várta legjobb barátnőjét, a szokásos roxmortsi vajsörre. Így hát nem igazán tudta mire vélni, hogy a jóképű férfi miért lépett oda hozzá azzal a kérdéssel: - Meghívhatom egy kellemes italra? Mielőtt még szólni tudott volna Mr. Cartwright cseppet sem úriemberhez méltóan betuszkolta a kocsma ajtaján, hogy a családi vagyonról faggassa, nem restellve oldalához szorítani varázspálcáját.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Héli – Lottie

Egy újabb csajos nap! – gondolta magában nagy lelkesen Miss Lowell, ahogy végig sietett a roxmortsi főutcán, hogy betérjen a Gyöngyzug Teaház és Jósda meleget adó helyiségébe. Már befészkelte a gondolataiba magát kedvenc cseresznyevirágos teájának rózsaszínes árnyalata is, mikor belökte az ajtót. Arra persze nem számított, hogy ezzel a lendülettel nem csak, hogy beront az épületbe, de egyenesen képen találja a kifelé igyekvő Miss Gauthier-t is. A lány ugyan felkiálltott fájdalmában, de ezt a mi kis színésznőnk nem hallotta meg a teaház zajában. Így hát könnyedén átlépte a küszöböt, hogy asztalt szerezzen magának. Ám ez a mozdulat sem volt szerencsés. Csinos kabátjaik ugyanis összeakadtak, így egyikük sem tudott eltűnni a baleset helyszínéről. Csak nem cicaharc lesz ebből?

Sara - Daniel

Mr. Daniel O’Mara mindig is bátor volt, ha hölgytársaságról volt szó. Könnyen ismerkedett, szeretett beszélgetni. A könnyed témáktól, a mélyrehatókig, bármit szívesen fogadott. Felesége halála óta azonban ez volt… illetve lett volna az első randevúja, ami még csak nem is az ő ötlete volt! De nem ám, hanem az egyik Mungóbeli kolleganő fejéből pattant ki, hogy ideje kirángatni több, mint egy év után a mi szeretett Mr. O’Marának a szerelem nélküli szürke hétköznapokból. Így hát beült a Három Seprűbe, a pult mellé, ahol annak a bizonyos találkozónak meg kellett volna esnie… meg kellett volna, de csak nem jelent meg a nem éppen dekoratív, de annál kellemesebb hölgyemény. Helyett egy jó adag vajsör landolt az ölében, ami a mi kedves Wattle kisasszonyunktól származott, ugyanis kisiklott ujjai közül a pultról elvett pohár. Hát volt már ilyen peches roxmortsi hétvégéje a leányzónak?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Athena – Sophie

Athena hirtelen hatalmas sikításra lesz figyelmes. Ösztönei megindítják lábait a hang forrása felé, mert érzi, ez nem csupán gyermeki viccelődés. Olyan gyorsan szeli a folyosók köveit, ahogy csak tudja. És mikor odaér… Hát sok mindenre számított, szemei mégis kikerekednek a csodálkozástól.
Sophie épp egyik órájáról a másikra siet, mindezt egy finom péksütemény társaságában, amit még reggeliről hozott magával. Egyszer csak, mintha a talaj csúszóssá válna a talpa alatt, majd hirtelenjében minden a feje tetejére állna. Péksüteménye kiesik kezéből, táskája lecsúszik válláról, ő pedig azt veszi észre, hogy több társával együtt fejjel lefele lóg az egyik gyakran használt folyosón.

Benedict – Christopher

Christopher épp legújabb öltönyében lépett ki a talárszabászatból, mikor be is terítette egy hatalmas adag víz. Már épp szidná azt a csínytevőt, aki ezt művelte vele, csak hogy néhány fedezéket kereső máguson kívül nem lát senkit. A víz viszont csak ömlik és ömlik mindenfelől.
A csatornák, mintegy varázsütésre keltek életre. Az egyik épp Benedict mellett, aki feljegyzéseit szorongatva igyekezett utolérni egy neves mágus professzort. Ahogy azonban a vízsugár kitört, nem csak jegyzeteit, de őt magát is elsodorta a víz, épp Christopher lábához…

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Giacomo – Athena

Miss Zervas sok mindennel találkozott már a munkája során. Sőt mondhatni a lehető legzavarba ejtőbe helyzetekből is megtanulta ezáltal kivágni magát. Csakhogy arra, ami azon a bizonyos pénteki napon történt munka után, még ő sem volt felkészülve. Végre kilépett a Merlin Kutatóközpont Mágikus Szeszélyügyi Kirendeltségéről, ugyanis azon a napon Hertfordshire városába rendelte a főnöke. Azt hitte, sosem lesz vége annak a napnak, a sok unalmas tudós szövegelésével. Ezért hát eltervezte, hogy azon az estén megérdemel egy rendes vacsorát egy jó étterembe. Ilyen gondolatokkal indult meg az egyetem város nyüzsgőbb részei felé. Közben felemelte a csuklóját és megigazított az azon díszelgő szépséges, ezüstös színű karkötőt. Meglehetősen széles darab volt, ráadásul a boszorkány, akitől beszerezte, megesküdött rá, hogy mágikus képességei vannak. Állítólag segít a férfiak elcsábításába. Athena persze nem is sejtette, hogy mindezt olyan konkrétan teszi, hogy egyenesen rabul ejti vele az első szemben érkező varázslót.
Már éppen közeledett az éttermekkel zsúfolt, egyetemistáktól hangos környékhez, mikor egészen véletlenül neki ütközött egy magas fiatalembernek. Giacomo éppen csak odabökött egy elnézést és már haladt is volna tovább, mikor rájött, hogy nem tud – illetve csupán úgy, hogy magával rántja a szőkeséget. Egyszerre néztek le az ékszerre, ami mintha megkettőzte volna magát, egyik fele Giacomo, másik továbbra is Athena csuklóján díszelgett, bilincs módjára összekötötte őket. Csak nem elfelejtette a banya megemlíteni a lánynak, hogy egy csók az ára a szabadulásnak?

Taiden - Cherub

Mr. Archeron bizonyára úgy érezte, nála szerencsétlenebb ember nincs is a földön azon a bizonyos keddi napon egész véletlenül Livingstone-ban kötött ki. S hogy mit keresett ott? Hát éppenséggel ő magam sem tudta, mindenesetre igyekezett magában a Szeszélyre fogni a hoppanálás ilyen mértékű tévesztését. Nagyokat pislogva nézett körbe az üzletbe, aminek a közepében sikeresen landolt. A művelet ugyan nem sokaknak tűnhetett fel, hiszen a legtöbben a Kakaóbirodalomban (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,13828.0.html) az édes, meleg italuk elfogyasztásával voltak elfoglalva… leszámítva egy magas, sötéthajú varázslót. Egy bizonyos Mr. Cherub Willbutch-t, aki történetesen egyenesen Mr. Archeont vizslatta az egyik kellemes, ablak melletti asztaltól.
Az összezavarodott varázsló tétován indult meg, hogy elhalagyjon Mr. Willbutch asztala mellett. Közben még mindig zavartan pislogtak egymásra. Így Taiden észre sem véve, beleütközött egy pincérnőbe, aki megbillenve egy egész adag kókuszos-rumos forrócsokit öntött a medimágus ölébe és magazinjára. A következő pillanatban Mr. Archeon is megcsúszott a kiboruló édességcsodán, egyenesen rázuhanva a pórul járt férfi asztalára.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Lilium - Mathias

Mr. Montrego bizony sokszor hallotta már, hogy a Mungóban kapható teánál nincsen jobb Londonban. Ezt persze nehezen hitte el, hiszen: mégis ki a fene szolgálna fel méregdrága angol teát egy ispotályban? – tanakodott magában a fiatalember, mikor felért végre az ötödik emeletre. Azonnal a pulthoz is sietett, hogy egy jó forró teát kérjen. Közben arra gondolt, hogy milyen kellemes is lesz azt elfogyasztani, ha már egyszer odakint megállás nélkül szakad az eső.
Miss Leddicius éppen dudorászva szökdécselt végig a hosszú folyosón, elérve a teázót. Meglepő jó kedv szállt rá azon a bizonyos esős, tavaszi napon és ezt láthatóan képes lett volna a világba is kiabálni. Olyan annyira, hogy észre sem véve a mogorva embereket, bele-beleütközött néhányba, meg sem hallva áldozatai szitkozódását. Nos, éppen így járt Mr. Montregoval is, aki ennek örömére egyenesen a kisasszony csodaszép öltözékére borított a bögre gőzölgő teát. Reméljük egyikük sem égette meg magát túlzottan!

Henry - Elliot

Mr. O’Mara nem éppen mindennapi látogatója a Minisztériumnak, ám ezúttal mindenféle papírmunka és egyéb hivatalos ügy miatt kénytelen volt ellátogatni oda is. A hosszú órákig tartó várakozás és egy nem túl szép szavakkal elrendezett ügy után, Mr. O’Mara biztosra vette: itt az ideje kinyújtóztatni elgémberedett tagjait, kiszellőztetni lezsibbadt agyát. Szíve szerint azonnal beült volna egy pubba, csakhogy ezt nem tehette meg olyan egyszerűen!
Mr. Mirol éppen ugyanabba a liftbe szállt be, amelyiket tolvajunk is sikeresen elért. Hosszú másodpercekig csendesen haladtak végig egy-egy villanást látva a Minisztérium kanyargó folyosóiból, el-elcsípve beszélgetéseket is. Mr. O’Mara még türelmetlenkedve körbe is járta a 2x2 méteres területet, mikor hirtelen a semmi közepén megállt a lift. Titkárunkból ekkor szakadt ki némileg bosszankodva, hogy: – Merlin rúgja meg! Már megint a Szeszély!

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Piper – Giacomo

Giacomo épp egy hosszú próbával teli napot készül kipihenni egy ital társaságában, mikor megpillantja a bárpultnál azt a vöröses hajú leányzót, akit már többször is volt szerencséje látni az egyetemvárosban, de beszélgetni még egyszer sem tudott vele. Hát most. A sikeres próba, a tegnapi nagyszerű előadás és némi ital után felbátorodva most egyszerűen felpattan a helyéről és laza léptekkel a lány felé indul. De sajnálatára nem jut tovább az első lépésnél, mert lába a székbe akad, és ő, mintha csak előre megírt jelenet volna egy színdarabban, elterül a padlón.
Piper csak egy jó italra vágyott egy érdekes üzlet megkötése után, amitől sokat várt. Ezt a napot még ő is keménynek érezte, pedig nem szokása a panaszkodás. De nem volt már szüksége semmi másra, csak egy helyre a bárpultnál és egy lángnyelv whiskeyre. Mikor leült a kocsma ódon kis székére, még nem sejtette, hogy pont az a nyugalom nem adatik majd meg neki, amire vágyott volna. Az ismeretlen férfi hatalmas csattanásaal ugyanis épp mellette ér földet. De a gond nem is ez, hamem a ruhájára ömlő, nem kis mennyiségű ital…

Sophie – Elliot

Sophie épp a Mágus Tér híres kávézójában készült elfogyasztani egy édes italt, mellé némi harapnivalóval, szimplán azért, mert ezt minden nő megérdemli. Indok sem kell hozzá. Vagy, ha mégis, hát könnyűszerrel lehet alkotni egyet. De ma senki sem kérdőjelezi meg a kényeztetés fontosságát. Szerencsére. Így miközben a mágikus kávézó felé tart, már arcán majdhogynem megjelenik az elégedett mosoly. Szinte ajkain érzi az édes ital kielégítő ízét, amikor is a kilincs felé nyúlva, azt veszi észre, mintha ruhájának ujja időközben megváltozott volna. Felnéz. Látja magát a kávézó üvegében és határozottan állíthatja, hogy nem, ez nem az ő felsője…
Elliot mérgelődve lépked végig a téren. Ma még nem szerzett zsákmányt, ami eleve elég indok volna a zsémbeskedésre. De a tegnap este még Nathaniellel sem alakulakt úgy a dolgok, ahogy azt szerette volna. Vagyis inkább úgy nem alakultaka dolgok, ahogy Nat szerette volna… Szóval mondhatni ez az a reggel, amikor az embernek lényegében kár volt felkelnie. De vajon mikor, és legfőképp hogyan veszi észre, hogy ruhái időközben átugrottak egy ifjú boszorkányra?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Ewan – Avery

Mr. Slinkhard az általánosnál is nehezebb napot tudhatott maga mögött. Nem csak azért, mert munkaközben csúnyán felsértette a bőrét, hanem mert betérve kedvenc londoni kávézójába kilométeres sor fogadta. Talán azért, mert mindenkit nagyon érdekelt a legújabb jeges, élénk rózsaszín színben pompázó jegeskávé. Éppen csak beállt a sorba, mikor a mögé lépő szőke leányzó megtaposta a cipője sarkát. Erre már alig bírta, mordult egyet. Majd ezt követően, mikor végre sorra került és megkapta a vágyva vágyott eszpresszót, fordult is meg. Ám a közben elfogyasztott korty, hamarosan megint rádöbbentette: ez élete legrosszabb napja. A kávé ugyanis inkább tűnt sósnak, semmint keserűnek és krémesnek. Így hát, azonnal kiköpte, rá Miss Cassen csodaszép nyári ruhájára. Vajon érdemel egy rózsaszín jegeskávét az, akinek bepiszkolták a kedvenc új ruháját?

Sage - Tania

Miss Niel nem mindennapi dologra szánta el magát, ugyanis kitalálta, hogy meglepi magát a nyárra néhány igazán csinos ruhadarabbal, csakhogy ilyenkor mindig tömve vannak a legjobb boltok, hiszen nem csak a varázsló, de a mugliivadékok is ekkor szabadulnak ki az iskolák falai közül. Nem csoda hát, hogy az Oxford Street minden boltja zsúfolásig megtelt tizenévesekkel és persze a szokásos turista hordával. Miss Niel azonban, mielőtt még beléphetett volna egy igazán friss, színes kirakat mögé bújó üzletbe, megpillantotta egy nagyon ismerős alakot. A magas, fekete göndör tincsekkel megáldott Mr. Bolton ugyanis éppen a mugli horda közepén ácsorgott, ráadásul a farzsebéből is kilógott a pálca. A férfi láthatóan nem találta a helyét, így hát Miss Nielen volt a sor, hogy megmentse egy kedves (?) ismerős életét.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Hunter – Olivia

Mr. Collins nyáron sem pihent, hiába volt odakint éppen 32 fok és tűzött a nap is meglehetősen erőteljesen. Elhatározta, hogy a következő tanévben még izmosabb és strapabíróbb lesz, hogy tökéletesen helyt állhasson a kviddicsmeccseken. Ezért hát a Greenwich Parkba (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,13718.0.html) sétált ki azon a napon, izompólóban, sortban és futócipőben. A kezében is ott szorongatott egy vízzel teli kulacsot, biztos, ami biztos elven. Úgy gondolta mindenre fel van készülve... de csak hitte, merthogy nem volt. Az iszonytató forróságban teste minden porcikája remegni kezdett, már két méter megtétele után, ráadásul, mikor kiért a kevésbé árnyékos részekről a napsütötte aszfaltra, megérezhette a tikkasztó szomjúságot, amitől szinte húzódtak az ajkai. Már éppen nyitotta volna ki a kulacsát, hogy magába döntse a vizet, mikor feladta a teste és egyszerűen összerogyott, éppen rá egy arra haladó lány lábfejére.
Olivia Stane nem számított arra, hogy azon a napon még betegápolónak is kell lennie. A forróságban ugyanis leginkább csak arra volt ereje, hogy egy gyors sétára elmenjen, elintézze ügyes-bajos dolgat és már rohanjon is haza vagy legalább a Foltozott Üstbe egy alaposan lehűtött vajsörre. Ám, amikor az izzadt fiú a lábai elé esett, érezte: ez a nap sem lesz egyszerű. Bosszankodva, dühösen pislogott hát a bajbajutottra, azon tanakodva, segítsen-e neki...

Scarlett - Hana

Miss Tachibana, akárcsak minden évben, idén is ellátogatott a Covent Garden Hotelben (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,11009.0.html) megszervezett japán napra. Ilyenkor ugyanis igazi, hagyományos ételeket kóstolhatott London leghíresebb ázsiai szakácsainak köszönhetően. Mindenemellett a mugli között is könnyedén elvegyülhetett, akik szintén kulináris élményért látogattak el a helyszínre. Miss Bridget hasonló indíttatásból indult útnak a Covent Gardenbe, na meg nem ártott már egy kicsit kimozdulnia, most, hogy kipihente a tanévet. Éppen Miss Tachibana mellett ácsorgott az egyik standnál, egy falat zöld valamit tuszkolva a szájába, mikor az ismeretlen boszorkány megkérdezte tőle, hogy ő is rajongója-e a wasabinak. Mire ez a mondat elhangzott a mi Scarlettünk arca vérvörössé vált, a szemei könnyezni kezdtek és úgy érezte menten tüzet okád. A csípős ételt hatására annyira megfeledkezett magáról, hogy megkapaszkodott a japán hölgyeménybe, illetve annak táskájába, aminek a füle recsegve-ropogva megadta magát.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Theodora – Lilium

Theodora élvezi a napsütéses délutánt a gyönyörű, bár kissé hűvös angol tengerparton. A nap így is elég erős hozzá, hogy bőrét kissé pirosra színezze. Kedvét azonban nem szegi ez sem. Térdig gázol a frissítő vízben, élvezi a nyári meleget, miközben kissé fröcsköli a vizet, ide-oda sétálva a kékségben. Boldogsága azonban hirtelen ér véget, mikor lábszárában elég erős csípést érez. A vízi lények számtalan faja mágikus és mágiátlan, szeret bizony csipkelődni a turisták bőrén. Theodora fájdalmában a lábához kapja magát, miközben mellé ér egy segítőkésznek tűnő boszorkány.
Lilium apró mágikus tengeri mütyürkéket gyűjteni érkezett a partra. Öltözékének alja felgyűrve térdig, hatalmas kalapja fehér bőrét hivatott védeni. Így gázol a sekély, hullámzó tengervízben. Miközben épp egy szép és érdekes példányért hajol le, észreveszi a fájdalmasan felnyögő, Theodorát. Azonnal felcsillannak a szemei az izgalom reményében, amit egy érdekes lény és egy még érdekesebb seb okozhatnak. Hirtelen nem is tudja, mit szeretne jobban megszerezni, a lényecskét, vagy a leányzó lábacskáját…

Merel - Héloise

Héli épp a szokásos nyár végi leárazások kínálatában merül el, amikor érzi a hatalmas széllöketet. Kis nyári sálját sikerül megmentenie, mielőtt a nyakából elvitte volna a hirtelen fuvallat. Ami, amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnjön az utca sarkában, hogy visszatérhessen helyére a tikkasztó meleg. Csakhogy aztán újabb szél löket érkezik, nyomában egy furcsa jelenségnek tűnő valamivel, amit csakis egy mágus szeme vehet észre. A sál kirepül nyakából, egyenesen a seprűn repülő lány szemére.
Merel élvezi a száguldást. Imád repülni, és hát mikor használja ki a végtelenség lehetőségét, ha nem a nyáron, amikor köztudottan minden szabadabb. Észveszejtő sebességgel rója az utcákat. De egyszer csak, mintha valaki lekapcsolta volna a villanyt. Épp miután kiszúrta látómezejének elején azt a furgont, ami leparkolt az angol kis utcában.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Hana – Willow

Mr. Fawcett feszengve várt az iskolai birtok kapujában az új Bájitaltan tanárnőt. Már akkor is elkapta egy pillantásra, mikor McGalagonynál járt állásinterjún és tudta, ez lesz az a nő, aki idéntől a Roxfortban fog tanítani. Nem tévedett, ugyanis a nyár végén megkérték, hogy mutassa meg az újdonsült tanárerő szobáját, amit kedve szerint rendezhet majd be, és vezesse körbe az épületben. A tanárúr annyira készült, hogy teát főzetett a manókkal, süteményt készített ki a Nagyteremben, ahol ezúttal csak egy kis beszélgetésre ültek volna be.
Miss Tachibana örömmel szellőztette ki kicsit a fejét Roxmortsban. A napok óta tartó esőzések miatt ugyanis súlyos fejfájás és szédelgés gyötörte, jól esett hát a vidéki levegő. Így lassan sétált végig csinos kis ruhájában, extrém nagysarkú, vadító cipőjében a fő út macskakövein. Csak az vette el egy kicsit a kedvét, hogy sikeresen belelépett egy rózsaszín, csillámos rágógumiba, ám erről az apró kellemetlenségről gyorsan elterelte a figyelmét Fawcett professzor kedves mosolya. A férfi bevezette a kastélyba, egyenesen a Nagyterembe, ahol sajnos nem várt kép fogadta őket. A teáscsészék felborultak, az azokból kiömlő meleg folyadék eláztatta a süteményeket… csak nem a Szeszély volt az megint? Ez a kérdés fogalmazódott meg Fawcett professzorban is, éppen akkor, mikor a tál ázott sütemény felrepült és egyenesen a mellkasának csapódott, ezzel összemaszatolva a ruháját. Reméljük azért mindez nem szegi kedvüket!

Avery – Stella

Miss Cassen úgy nyitott be Madam Malkin Talárszabászatába, mintha csak éppen hazatért volna egy fárasztó nap. Arra persze nem számított, hogy nem csupán szépséges talárokat és izgalmas ruhakölteményeket fog nézegetni, de majdnem be is töri az orrát az ajtó közelében álló Miss Campbellnek. A hollóhátas lány szinte kikelve magából hadonászott kezével és osztott volna meg néhány nem kellemes gondolatot is, ha nem akad a torkán a szó. Mert bizony, éppen egyszerre pillantottak az ismét nyíló ajtó felé… és aki belépett ott az bizony a Griffendél csodahajtója Miles Edward volt. A fiú rendszerint a lányok csodálatának tárgya volt, így Stella és Avery is éppen egyszerre csodálták meg.
„Én jobban tetszem neki, kár a gőzért!” Ezzel a mondattal hűtötte le Avery kedélyeit a hollóhátas lány, majd egy megvető pillantással végig is mérte. Nem csoda, hogy a szőke lány egyenesen fortyogni kezdett a dühtől. Talán az is megfordult a fejében, hogy megtépi Miss Campbell barna tincseit, csakhogy megmutassa neki, egy cseppet sem jobb nála. Ajjaj lányok, mi lesz még ebből?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Javier - Elliot

Javier a legszerencsésebb embernek hitte magát egy pillanatra. Egészen pontosan addig, míg rá nem jött, hogy a zsúfolt Abszol útról nem éppen egy békés utcába, hanem bizony a Zsebpiszok közbe sikerült besétálnia. Ő kérem csupán friss levegőt akart szívni, mert az iskola előtti utolsó héten bizony rendkívül sokan jöttek el beszerezni a tankönyveket a bevásárló utcába. Így hát a tömeg elől menekülve sikerült éppen a legrosszabb környékre betérnie. Akkor esett csak igazán pánikba, mikor egy bibírcsókos banya megtépkedte a pofiját.
A felmentő sereg Elliot O'Mara képében érkezett, aki bizony megint bajba keverte magát. Egészen annyira, hogy az éppen felemelkedőben lévő bandavezér, Dominic Bates egyik embere állította meg a rossz hírű utca közepén. Fenyegetőzve, szitkozódva kiabált a férfival, majd végül ököllel arcon ütötte. Így Mr. O'Mara bibírcsókos banyának esett, az pedig rá Javierre.

Avery - Scarlett

Avery csendesen válogatta a tintákat. Fogalma sem volt, milyen színekkel akarja megörvendeztetni magát az új tanévben, ám most már igen csak ideje volt beszerezni a tanszereket. Csupán öt nap volt az Expressz indulásáig. Így hát felemelt egy élénk rózsaszín példányt. Még közelebb is emelte az arcához, hogy megnézze az üvegen át is látszó csillámokat. Nagy hiba volt! A tinta kupakja lerepült a folyadék pedig egyenesen az arcában landolt. Megtántorodott, majd egy ügyetlen mozdulattal hátra ütve tarkón találta a pergamen tekercseket válogató Scarlettet.
A griffendéles lány ráesett az előtte álló polcra, amiről jó pár üveg tinta zuhant le. Összetörve pedig szivárvány színűvé változtatták a cipőjét. A lány minden bizonnyal örült volna a divatosnak tűnő darabnak, ha a cipőtalpa nem ragadt volna a padlóhoz.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Elfelda – Miyako

Miyako a tanévkezdésnek köszönhetően legalább olyan izgatott volt, mint bárki más. Éppen úgy rohant végig a King’s Cross pályaudvar (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14130.0.html) előterében, mintha késésben volna, holott még negyven perc volt az Expressz indulásáig. Nem számított, minél előbb meg akarta szerezni a legkényelmesebb helyet, hogy aztán elmerülhessen egy könyvben, kiélvezve az utolsó tanulásmentes időszakot.
Arra persze nem számított, hogy egy csinos, magas szőke nőnek ütközik meglepően nagy lendülettel. Elfelda Hall kisasszony ugyanis éppen ekkora ugrott le az egyik mugli vonatról, ami cseppet sem volt kedvére való. Hogy miért választotta ezt az utazási módot? Azt csak ő tudja, mindenesetre éppen egy vidéki fotózásról tért vissza, hajnali ötös keléssel a háta mögött. Nem is vágyott másra, mint betérni kedvenc cukrászdájába egy szelet süteményre. Természetesen, mikor belé rohant a meglepő kinézetű Miyako, azt hitte, már megint egy idióta rajongóba sikerült belebotlania.

Sophie – Niraniel

Sophie nem sokszor mondhatta el magáról, hogy egy nyolc személyeskupét (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14175.0.html) éppen egyedül, azaz mindenféle társaság nélkül sikerült befoglalnia. Persze nem is bánta a dolgot, hiszen elképesztően álmos volt, nem volt kedve már az első nap a kicsik pesztrálásával vesződni, habár prefektusként ez a veszély nagyon is fenyegette. Ám a szokásos tanévkezdő izgalom miatt nem sokat aludt, inkább az új tankönyveket bújta hajnalig. Így hát, egy nyugtató alvás reményében hátradőlt a kényelmes ülésen és lehunyta a szemét.
Nem számított persze arra, hogy ez a nyugalom legfeljebb öt percig tart. Ugyanis, bár már zötyögött a vonat, hamarosan rátörték az ajtót. Pontosabban a negyedéves Niraniel, aki bizony nem kicsit volt felháborodva. Talán túl korán bújt a talárjába és vette fel a csinos kis nyakkendőt, na meg a rakott szoknyát… de azért az mégis csak felháborító volt, hogy máris támadás érte a vonaton! Igen, bizony! Az a hülye Lorelei Sterling, a Mardekár egyik hajtója ugyanis nyakon öntötte egy üveg sütőtöklével. Hosszas vita után Niraniel megfenyegette, hogy keres egy prefektust és bár csak a pletykákat hallotta, hogy Sophie lesz az egyik idén, mikor megpillantotta a lányt, úgy döntött rázúdítja a panaszáradatot.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Kashmir – Stella

Miss Echot nem sűrűn küldik Roxmortsba, talán azért, mert a falucska közbiztonsága – leszámítva az Illuzinostával kapcsolatos incidenst – meglehetősen jó volt. Most azonban kirendelték, méghozzá nem is ok nélkül. Egy gyanús alak megrángatott egy fiatal lányt és állítólag meg is sebesítette.
Stella Campbell igazi vadmacska hírében állt, talán épp ez volt az oka, hogy meglehetősen sok időt töltött magányosan. Ezúttal éppen ez bizonyult a vesztének, hiszen gyanútlanul kanyarodott le az egyik kis utcába, gondolkodva élete nagy kérdésein. Csak akkor vette észre a vele szemben megjelenő csuklyás alakot, mikor az egy késsel belevágott a karjába. A vér végig folyt a könyökéig, ekkor fogta fel a fájdalmat. Nem kiáltott fel, ideje sem lett volna rá, ugyanis ismét, szinte a semmiből felbukkant valaki és elkergette az ismeretlen alakot. Ezután hívták ki az aurorokat és Miss Echot a helyszínre.

Hana – Elliot

Ázsiai piac, még is milyen őrült szervez ilyet éppen Roxmortba? Bár az is tény, hogy legalább nem hétvégére, amikor a diákok egyenesen elárasztják a kisfalut. Tachibana professzor mindenesetre örült a lehetőségnek, hogy estére kiszbadulhat a kastély falai között és kicsit körbe nézhet a vásáron. A japán szekció, mely közvetlenül a Három Seprű előtt kapott helyet, ám ezúttal nem itt voltak a legtöbben. Sokan ugyanis a kínai részlegen tömték magukba a különlegességeket.
Elliot O’Mara még véletlenül sem szeretett volna egy ilyen helyre keveredni. Ezúttal azonban elkerülhetetlen volt, hiszen éppen üldözték. Az első lehetőségnél beállt az egyik bódé mögé, ahol éppen sakura teát szolgáltak fel – igaz a személyzet hirtelen eltűnt, így átmenetileg könnyen kiadhatta magát eladónak. Persze arra nem gondolt, hogy Hana azonnal japánul köszönti majd.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Tania - Jay

A legtöbben nem is sejtik, hogy a Roxfortban bizony Műterem (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14262.0.html) is van. Így volt ezzel Miss Niel is, egészen addig, míg egész véletlenül el nem akart bújni egy bizonyos valaki elől… egész pontosan Bolton professzor volt az a „valaki.” S hogy a lány miért döntött a menekülés mellett? Azt csak ő maga tudhatta. Mindenesetre, amikor megpillantott a göndör fürtökkel büszkélkedő úriembert, beslisszolt az első nyitott ajtón, majd hátát a falnak vetve próbálta rendezni szapora szívverését.
Mr. Hansel éppen csak azért ült be a műterembe, hogy egy kicsit elvonuljon az iskola többi diákjának közeléből. Ez a hely amolyan menedék volt, amiről alig tudott valaki, őt pedig nem zavarta meg senki az elmélkedésben. Ezúttal persze pont nem így alakult, holott nagyon is szüksége lett volna erre. Már éppen pár keresetlen szót vágott volna Tania fejéhez, mikor a Szamothrakéi Niké szobor kicsinyített mása a magasba repült és furcsa táncot járva a levegőben, egyenesen neki ütközött a falat díszítő freskónak, leverve egy nagyobb darabot belőle. Még párszor megismétlődött a dolog… most már csak azon imádkozhattak, hogy az iskola minden lében kanál gondnoka, ne éppen ekkor sétáljon arra!

Nira – Sierra

Miss Ays éppen előző este császkált a folyosón, mikor egészen véletlenül meghallgotta Sophie és Avery beszélgetését a Prefektusi fürdő (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14311.0.html)ről. A jelszót is megtudta, ami szükséges volt a belépéshez. Így nem is volt kérdéses, hogy kihasználja ezt a remek lehetőséget és bizony egy alapos fürdőzéssel jutalmazza meg magát az első hónapnyi roxfortozás után.
Csakhogy arra nem számított, hogy aznap takarodó után nem ő egyedül császkál a folyosón. Ugyanis Miss Fern is éppen akkor gondolta úgy, hogy ő már pedig nem tud elaludni s mikor meglátta a kérdéses helyiségbe belógni a kis hugrabugos lányt, hát ő is beslisszolt utána azon a bizonyos ajtón, ami Balgatag Borisz szobrától balra helyezkedett el. Ezzel a lendülettel pedig rá is lépett Miss Ays sarkába, aki ijedtében hatalmasat ugrott. Vajon megosztoznak a fürdőn vagy egy kisebb csetepaté alakul ki?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Scarlett - Joshua

A tanév elkezdődésével nem csak a Roxfort népesedik be, hanem ezáltal megsokasodik a Tiltott Rengeteg látogatóinak a száma is. Van, akit a kíváncsiság visz oda, mást pedig a bátorsága. Scarlett egyik tábort sem erősíti, hiszen egy elvesztett fogadás után találja magát a rengeteg szélén. Hozz az erdő mélyéről egy kevés egyszarvú szőrt! - hangzott az utasítás az egyik iskolatársától. Nem akart belemenni a fogadásba, de azokat a kijelentéseket nem hagyhatta szó nélkül. Így hát összeszedve minden bátorságát megindult a sűrű rengeteg (https://m.facebook.com/groups/245539945528391?view=permalink&id=2554629957952700) felé.
Joshua közben vendégségben volt Hagridnál. Amíg a fél óriás már álomba itta magát, addig ő úgy döntött, hogy körbenéz és nosztalgiázik kicsit az erdőben. Ekkor még nem sejtette, hogy hamarosan egy diákkal fog összefutni, akire az árnyakból egy akromantula szövi a hálóját.

Holden - Mikhail

Holdent A munka viszi Szófiába, azon belül is a bolhapiacra (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14388.0.html). A megrendelő egy fontos személy, aki miatt muszáj volt személyesen megtenni az utat, még akkor is, ha maga a tárgy szinte csak a legendákban létezik. Ez a tárgy pedig az egykori orosz cárnő Nagy Katalin mágikusan felruházott talárja volt, aminek tulajdonították sikerét hazájában. Létezését bizonyítani nem tudták, de a legendák és a mágusvilágban keringő pletykák elégnek bizonyultak a kutatáshoz.
Mikhail mesterét ment meglátogatni Szófiába, és talán kicsit azért is, hogy kiszabaduljon a londoni sokadalomból. A bolhapiacon vezetett keresztül az útja, és ha már így alakult, akkor nézelődött is kicsit. Ekkor botlott bele véletlen Holdenbe, ahogy el akarta kerülni a szintén a piacon lévő családját. De vajon az ütközést megússzák hangoskodás nélkül? Vagy Mikhail kisegíti a látszólag tanácstalan Holdent?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Rayla - Jayce

Rayla épp a szokásos napi futását tudja le, mikor megáll megcsodálni a csónakháznál (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14277.0.html) a naplementét. Borús, hideg szombati nap volt sok esővel, egy valami mégis megragadja a tekintetét. Mintha a móló végén egy halom ruha lenne odakészítve. Közelebb haladva kiderül, hogy egy Mardekáros diáké, de vajon kié?
Jayce gondolt egyet és úgy döntött, szokásával ellentétben nem csak bámulni fogja a tó felszínét, hanem úszik is egyet benne. Nem számít rá, hogy valaki pont ekkor akar majd arrafelé sétálni, ezeken a hideg napokon azért a diákok többsége leginkább a kastély környékén marad, a belső udvarokon. Mikor a felszínre bukik, akkor nem is látja hirtelen, hogy mi történik, csak egy csobbanást hall. Rayla huppan bele a vízbe, mikor megijed a hirtelen kibukkanó Jayce-től, aki majdnem lefejeli.

Kayla - Sierra

Kayla éppen a bendőjét akarja megtömni egy állásinterjú előtt a MindenKisütödéjében (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14259.0.html). Sok jót hallott már a helyről, nem is különösebben számít nagy dolgokra, csak finom ételekre. Rá is fér, hogy valami finomat egyen végre, de úgy tűnik, hogy ez egy kicsit még nem fog bekövetkezni, mert a pincér összekeveri a rendelését, és egy teljesen mást visz ki. Mire szólna a tévedés miatt, addigra a pincér eltűnik, de megjelenik mellette Sierra.
Sierra már akkor kiszúrta a bakit, mikor a pincér haladt Kayla felé, ezért is bátorodott fel, és lépett oda a boszorkányhoz. Amire azonban egyikük sem számít, hogy az asztalon lévő étel váratlanul felrobban és beteríti őket és a körülöttük lévő embereket, az asztalt is.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Sophie - Rayla

A roxmotsi hétvégét kihasználva Sophie egyenesen megindul a Mézesfalás (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14182.0.html) felé. Meg kell tölteni bizony azokat a kiürült zsebeket és tartalékokat is, hiszen közeleg a karácsony is, biztos jó lenne a családján kívül a barátait is megajándékozni valamivel.
Valószínűleg Rayla is így gondolkodik, mert miután végzett Zonkó Csodabazárában a következő útja szintén ide vezet. Reménykedik benne, hogy a korai időpontnak köszönhetően nem lesznek olyan sokan még a boltban, ezért bőven tud majd válogatni. Ezzel odáig nem is volt gond, amíg az egyik különleges édességet ki nem nézi, amiből már csak egy darab van. A két lány egyszerre ér oda a csokoládéért, aminek egy kis perpatvar lesz a végeredménye és az, hogy a lendület, amivel odaértek a polchoz felborít mindent, így hamarosan többek között csokibékák kezdenek ugrálni a földön.

Tessana - Lottie

Tessana gyakorlatként egy feladatot kap, miszerint menjen a Megpihent legendák állatfarmjára (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14343.0.html) és vizsgáljon ki egy esetet. Az eset konkrétan két nappal korábban történt, mikor is egy arra tévedt látogató szeretett volna egy orrontó furkásszal közelebbi ismertségbe kerülni. Az állat köztudott, hogy nem veszélyes a mágusokra, mégis több napig tartó sérülést okozott.
Lottie önkéntesként ment a farmra, ahol is egy korábban általa bevitt furkászt szeretett volna meglátogatni, de az hirtelen rátámadott. A gondozók ugyan a segítségére siettek, de csak egy hajszálon múlt, hogy a furkász társai ne kövessék a példáját. Lottie-t biztonságba helyezték és ellátták a sérüléseit, de két nappal később baglyot kapott, amiben arra kérték, hogy menjen vissza, mert szeretnék megvizsgálni az esetét. Így találkozott a farmon Tessanával.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Kayla - Olivia

Miss Tate egészen váratlanul kapott egy alkalmi állásajánlatot, miszerint a Szakadt Pergamen Jegyzetbolt (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14347.0.html) írószert részlegén kéne egy kicsit kisegíteni a betévedő hallgatókat. Arra azonban még véletlenül sem gondolt, hogy majd éppen akkor csap le a Szeszély, mikor ő lila kis kötényébe besétál a megfelelő sorba. Mivel az üzlet alapvetően jegyzeteket és antikvárjellegű tankönyveket árult, ez a részleg meglehetősen apró volt, így Miss Tate telibe az arcába kapta a tinta adagot, ami mint valami tűzijáték, pukkanással ért célt. Addig még nem is lett volna baj, amíg csak a fekete folyadék bolondult így meg, de hamarosan kész színpompa kerekedett.
Éppen akkor lépett be Miss Stane az üzletbe, mikor a sárga és rózsaszín tintás üveg pukkant el, így a hajába, az arcába és a ruhájára is rendes adag, lemoshatatlan festékanyag került. Nem erre számított, mikor aznap, éppen az órái előtt benézett egy rendes jegyzettömbért a kis üzlethelyiségbe.

Mikhail – Joshua

Mr. Davis mindig örömmel jelent meg varázslényekkel foglalkozó kiállításokon. Nem csoda hát, hogy kissé körülményesen ugyan, de nem lankadó lelkesedéssel vetette bele magát a Szófiai Legendás Lények kiállításba, amit a helyi botanikus kertben (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14389.0.html) szerveztek meg. Talán éppen a legújabb Sárkánytanulmány című tudomány művet akarta megvenni, mikor valaki felkiáltott mellette, majd egyenesen a karjai közé zuhant.
Hogy hogyan keveredett éppen egy „állatbörzére” Mr. Belot? Nos az jó kérdés, meglehet ezúttal is a rokonság elől menekült ide. Arra persze nem számított, hogy az első standnál elszabadul egy lámpás kalampóc (Clabbert) és jó erősen bokán harapja. Felkiáltani volt éppen csak ideje, majd bezuhanni Mr. Davis karjai közé, akit aztán elengedni sem akart.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Margery – Mira – Jay

Margery Winters éppen a kora esti járőrözést végezte, mint elkötelezett prefektus, a déli szárnyban, mikor megpillantotta Jay Hanselt a nyitott Bájitaltan szertár (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14290.0.html) előtt. Csak ahogy közelebb vette észre, hogy annak minden szekrénye ki van forgatva, alapanyagok hevernek a földön. Nem volt hát rest, azonnal ráfogta, az egyébként ártatlan, csak rosszul időzítő Mr. Hanselre, hogy márpedig ő a bűnös és azonnal jelenteni fogja Tachibana professzornak a dolgot. Az éppen arra létező Mirát is elkapta, mondván, hogy ő a szemtanúja a dolognak, igaz a lány éppen csak befordult a sarkon.
Csak akkor gondolkodott el, hogy esetleg adnia kéne egy esélyt a magyarázkodó fiúnak, mikor az már háromszor mondta el, hogy de ő csak a klubhelyiségbe akart menni. Így hát végül feladva a dolgot, kijelentette, hogy nézzenek szépen körbe abban a szertárban és ha találnak rá bizonyítékot, hogy valaki más a tettes, illetve Mira és Jay segítenek elkapni az illetőt, akkor nem lesz semmi féle jelentés Tachibana professzornak. Mira persze nem nagyon értette, hogyan lett belőle is gyanúsított…

Conan – Scarlett – Piper

Piper Walsh sosem rajongott a tündibündi helyekért, így a Mérges Banya Fogadó (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14193.0.htm) sem tűnt éppen ideális helynek. Talán ezen éppen csak az javított valamennyit, hogy a pubrészen volt egy hatalmas festmény, ahol egy mérges arcú boszorkány időnként rákiáltott a belépő vendégekre, többek között olyasmit, hogy: „Merlin segge is szebb a képednél!” Mr. Walsh nem mosolyodott el ezen, csak várt és várt az áldozatára, egy bizonyos szőke hölgyre. Ő utána küldték éppen.
Scarlett csendes lány volt, nem zavarta, hogy egyedül ücsörög a pub egyik asztalánál egy finom vajsör mellett, könyvvel a kezében. Ezért is lepődött meg egy kicsit, mikor Conan leült az asztalához. Hogy miért tett így a fiú? Hát azért, mert éppenséggel sehol máshol nem volt hely, de még a festmény is ráparancsolt: „Ülj le arra a lapos hátsódra, kölyök!” Miss Bridget a kiáltásra összerezzent, annyira, hogy kiöntötte a vajsört, amin egy pincérlány elcsúszott, nyálkás, trutyis zabkását ejtve a már amúgy is ragadós padlóra. Azonnal szabadkozni kezdett, hogy hozza a pálcáját és azonnal eltakarít, ám még mielőtt visszatérhetett volna, Mr. Walsh áldozata is előkerült. Így hát a férfi felpattant az asztaltól, hogy meginduljon a hölgy felé, de még mielőtt elérhette volna a talpa beleragadt a mágikus nyavalyába. Elvágódott, egyenesen a két fiatal asztalára… akik tökéletes bűnbaknak tűntek a kialakult káoszért.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Sally - Theo

Sally, mint olyan gyakran, megint belebotlott egy kisebb fiúseregbe, mikor végig sietett a folyosón, majd bekanyarodott balra és végül jobbra. Megborzongott, ahogy a négy-öt srác kisebb körbe állva vihorászni kezdett valamin, az fel sem tűnt persze neki, hogy mindez nem is az ő érdeme, hanem valami magazint lapozgatnak azok ott nagy bőszen. Pánik. Úrrá lett rajta a pánik így egy gyors hátraarccal végig rohant a folyosón, majd az első lányvécébe vetette be magát. Egészen pontosan, Hisztis Myrtle mosdójába (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14324.0.html), majd be is menekült volna az egyik fülkébe... ám onnan egy sápadt szellemalak bukkant elő. Erre pedig felsikoltott.
Nos Theodora sem volt éppen a helyzet magaslatán azon a napon. A keze tele volt ugyanis a tankönyveivel, amiket éppen a tintától áztatott táskájából mentett ki. A körmei alatt is megült a fekete folyadék, bepiszkolta a tenyerét és az egyenruháját. Ilyen állapotban rontott be a mosdóba, ám azonnal el is ejtette a könyveit, mikor meghallotta Sally sikolyát, majd a sértett Myrtle bömbölését.

Ares - Clay

Mr. Murphy nem is olyan régen kapta a fülest Lancaster professzortól, hogy egy bizonyos Mr. Coltonnal bizony foglalkozhatna. A Hugrabug ház fejének ugyanis eltökélt szándéka volt, hogy kicsit helyrerázz a fiú önbizalmat. Így hát az iskola medimágus úgy döntött, hogy elhívja egy kisebb beszélgetésre a fiút, ezúttal a Tanári pihenőbe (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14310.0.html), ahol kellő mennyiségű kávé mellett éppen volt egy óra nyugalom. Kikészített némi kekszet, teát, kávét, hogy elég békésnek tűnjön az a bizonyos csevegés. Remélte hát, hogy a fiú beavatja mindabba, amin át kell mennie.
Claynek nem igazán fülött a foga ehhez a találkozóhoz, de mivel a házvezetője kifejezett óhaja volt mindez, nem nagyon volt más választása. Persze, ahogy annak lennie kellett, már útközben belefutott néhány srácba, akik röfinek nevezték, majd egy átkot küldtek utána, amitől a fiúnak szimplán elment a hangja. Így hát, mikor a Tanári pihenőhöz ért, csak tátogva tudta közölni Murphyvel, hogy "jó napot!"

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Mathias - Elliot

Mathias Montrego talán nem annyira szerette a pletykalapok, ott ücsörögve azonban, a medimágus rendelő várótermében, tizenöt perc tömény unalom után, mégis csak a kezébe akadt egy Szombati Boszorkány, címlapján Elliot Foresttel. Régen látta már a férfit s hiányzott is neki a társasága, de az élet úgy hozta, hogy igencsak elsodródtak egymástól. Ezért is lepte meg, hogy mikor felnézett az újabb afférokat tárgyaló cikkből, egykori legjobb barátját pillantotta meg besétálni a folyosóra vezető ajtón.
Elliot O’Mara nem szívesen járt medimágushoz, ám idén már a sokadik alkalommal fájdult meg az egyik foga, méghozzá annyira, hogy az egész fülére és fejére kisugárzott. Odahaza persze be nem vallotta volna, hogy ilyen jellegű problémái vannak, így inkább csendesen, nem túl nagy zajt keltve, bevonult a Mungóba. Annyira belemerült a jeges borogatás szorongatásába, hogy észre sem vette, ki mellé ült le. Sőt annyira figyelmetlen volt, hogy még alaposan meg is taposta szegény Mathias lábát.

Ben – Stella

Stella nem az a típus volt, aki szó nélkül hagyta, ha valaki megsértette. Így volt ez azon a bizonyos keddi napon is, Bájitaltan előtt, mikor Frank, egy másik hollóhátas tehének szólította… természetesen teljesen alaptalanul! Stella tökéletes alakkal rendelkezett, de mint minden nő, az ő hiúságát is bántotta a dolog, pláne, hogy a sértés egy fiútól érkezett. Így hát megfordult és torka szakadtából ráüvöltött a szerencsétlen kölyökre, aki ijedtében még hátrált is egy lépést. Ám éppen ekkor csatlakozott be a vitába Bella, aki éppenséggel pont Frankbe volt szerelmes és lökéssel igyekezett a helyére tenni Stellát.
A lány neki esett az éppen arra lézengő Mr. Frasernek, majd elesett. Kezében szorongatott elme pallérozó főzete, amit éppen a következő órára hozott szorgalmi feladat gyanánt a fiú cipőjére borult, amit láthatóan azonnal megolvaszott és elérte hamarosan a bőrt is. Csak nem gyendélkedő lesz ebből?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Sophie - Hayley

Sophie úgy gondolta meglepi magát egy pitével, ezért London leghíresebb boltja felé veszi az irányt. A Battersea Pie Shop (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14144.0.html) egész évben képes megújulni, és vásárlójuk legkülönlegesebb kívánságát teljesíteni. Hayley annyi jót hallott már a helyről, de még nem volt lehetősége elmenni ide, ezét úgy gondolta, ideje lesz kipróbálnia, és meglepnie a szüleit is egy süteménnyel. A hosszú sorban állva és a piték között válogatva botlanak egymásba. Az események azonban olyan nem várt fordulatot vesznek, amire a boltban lévők közül senki sem számított. A piték szép sorjában elkezdenek felrobbanni, mintha petárdákat dobtak volna beléjük. Hamarosan már nem csak a dolgozók, de a vásárlók is almás, szedres, áfonyás szószokkal és gyümölcsökkel lesznek beborítva.

Soren - Merel

Merel kap egy különleges meghívást egy árvaházból ismert társától. Bátorságpróbaként tartják számon, és a feladat nem más, mint végigsétálni és egy hétvégét eltölteni a legendás és szellemekkel tele lévő Edinburgh-i Kastélyban. (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14197.0.html) Tudjuk, hogy a varázslóvilág szellemei leginkább békések, azonban mugli beszámolók szerint itt van néhány kopogószellem is.
Soren egy tárgyalásra érkezik ide, az üzleti partnerének elég érdekes elképzelései vannak a nyugodt környezetről. Itt lehet mondani, még a falnak is füle van, tehát azok, akik félnek tőle, hogy kihallgatják őket nem érdemes felkeresniük a helyet.
Azonban se Merelnek, se Sorennek nem úgy alakulnak a dolgai, ahogy azt eltervezték. Mikor a kastély falai között egymásba botlanak, a környezet hirtelen megremeg, a berendezési tárgyak, mintha új életre kelnének. A párosnak láthatóan nincs más lehetősége, mint menekülni a folyosók kusza labirintusában, és soha nem tudhatják, hogy az éppen eléjük kerülő szellem segíteni akar nekik a kijutásban vagy még mélyebbre rántani őket, hogy magukhoz hasonlóvá tegyék.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Lupa - Tommy

Tommy egy fárasztó kviddics edzés után úgy döntött, kiélvezi a Nap utolsó sugarait, és tesz egy rövid sétát a bitrokon. Talán már a tavasz első szellőit is érezni lehetett, ami azért a diákság nagy részét fellelkesítette, hiszen kinek ne lett volna már elege a hosszú, latyakos télből?
Valószínűleg valami hasonló gondolat ösztökélte a mi Lupánkat is, ám a sétálgatása közben úgy belemerült a gondolataiba, hogy észre se vette, amint egyre közelebb sodródik a Tiltott Rengeteghez. (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14171.0.html) Ám ha realizálta is a tényt, hirtelen jött egy csapódás, amitől még az egyensúlyát is elvesztette - összekoccantak a Hugrabugos fiúval.
Ám az izgalmak itt még nem értek véget, mert alighogy az ütközés, hirtelen mindketten valami rejtélyes, de már-már panaszosan hangzó nyöszörgést hallottak a sűrű felől... Tudtak vajon ellenállni a kíváncsiság csábításának a fiatalok, hogy megnézzék, mi lapul odabent?

Ruby - Esmé

Ruby kisasszony lelkesen tért be a Dolce Vita Café (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14087.0.html) mediterrán hangulatú falai közé, ugyanis már bármit megadott volna egy kávéért. Egész nap rohangált, ráadásul még táncórája is volt, így már tényleg ráfért egy adag koffein. Ha pedig már itt volt, akkor miért is ne engedett volna meg magának egy szelettel a kávézó ínycsiklandozóbbnál-ínycsiklandozóbb süteményeiből?
Esmé ihlet hiányában égett az elmúlt napokban. Egyszerűen bármilyen rajzba vagy festménybe belefogott, nem jutott néhány vonalnál tovább. Érdekes ötlete támadt a megoldásra, hiszen mivel pont erre járt, úgy döntött, betér a Dolce-ba, és miközben elfogyaszt valami finomságot, talán valami szerencsés véletlen során kiszúr valakit vagy valamit, ami ismét felpezsdíti a kreativitását. Akkor még nem is sejtette, hogy itt ugyan más fog pezsegni, nem kreativitás.
Ruby a kezében a vásárolt itallal és esetleges süteménnyel egyensúlyozott végig a sorok között egy szabad asztal után kutatva, amikor egy mellette elzúgó pincérnő meglökte, és a kávéja egyenesen Esmé kezdetleges vázlatára borult. Ez pedig nem elég, de természetesen Esmére is rálöttyent az ital, az új szoknyájából csak úgy csöpögött a padlóra.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Rose - Tania

Itt van bizony a Valentin-nap… legalábbis igencsak közeledik! Ezért egy bizonyos Penelope Blackstone nevű hollóhátas lány, a legutóbbi közös órájukon rávette Miss Teegant és Miss Nielt, hogy tartsanak vele egy kis csokivásárolgatásra a közelgő esemény alkalmából. El is jött a roxmortsi hétvége, ám Penelope csak nem jelent meg Madam Puddifoot kávézója (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14180.0.html) előtt, ahol azokat a bizonyos „nagyon hatsásos” szerelmi bájitalokat (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14626.msg83225/topicseen.html#msg83225) árulták. A lányok hát ketten maradtak és ahogy az lenni szokott, már-már azon tanakodtak, hogy távoznak is, de gyorsan, mikor egy idős boszorkány kilépett a kávézóból és elkezdte befelé hajtani a kint ácsorgó boszorkánysereget. Esélyük sem volt hát lelépni… a tömeg között szépen besodródtak és éppen csak arra volt idejük, hogy megfogják egymás kezét. Így legalább együtt tudtak maradni ezekben a nehéz időkben.
Odabent pedig, mintha valami termék bemutató zajlott volna. Az idős boszorka mindenkinek a kezébe nyomot egy-egy adag mintát az felfejlesztett bájitalból és hangosan magyarázta, hogy ilyen fiatal lányoknak, mint Miss Niel és Miss Teegan, bizony életre szóló élményt fog nyújtani, ha kipróbálják.

Elliot – Sophie

Átkozott Valentin-nap! Valahogy így zsörtölődhetett magában Mr. O’Mara, mikor a Mézesfaláshoz (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14182.0.html) ért… illetve a Mézesfaláshoz vezető végtelen sor végéhez. Ugyanis a valentin-napi kiárusítás miatt mindenhol ember volt, akik a legújabb szíves-édes bonbont akarta… így hát Mr. O’Maranak várnia kellett, hogy gumicukorhoz jusson. Valószínűleg akkor bánta csak meg igazán, hogy ma erre vetemedett, mikor az előtte ácsorgó vörös hajkoronás lány felismerte az újságokból (meg onnan, hogy ő Avery egyik apukája) és sikoltozva közölte, hogy lógjanak együtt azon a napon.
És hogy Miss Vanheim miért is érkezett a helyszínre? Éppen azért, hogy egy kis csokoládét vásároljon és meglepjen valaki fontosat. A Roxfort ugyanis már napok óta attól volt hangos, hogy Madam Puddifoot újfajta szerelmi bájitalt árul, a Mézesfalásba pedig megérkeztek a szívemelengető bonbonok, amik kellemes részei lehetnek egy randevúnak.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Lupa - Rayla

Miss Blake természetesen ki akarta próbálni a legújabb szenzációt! Ki ne akarta volna? A Lochart-féle utazó szépségszalon ugyanis éppen azon a bizonyos roxmortsi hétvégén érkezett az iskola melletti faluba, mikor neki amúgyis meggyűlt a baja az arcbőrével... de hát, ilyen ez a kamaszkor!
A sátrat a a falu melletti hegyeken (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14184.0.html), egy közeli kis pihenőhelyénél alakították ki "friss levegő és szépségápolás tinédzsereknek" jeligével. Miss Blake azonban nem akart egyedül menni, így útközben, cseppet sem szemérmesen belekarolt Lupába, hogy akarta ellenére magával rángassa a lányt. Őt aztán nem érdekelte, hogy a griffendéles inkább a Mézesfalásban szerezné be a heti édesség adagját. Sőt, egyenesen megmondta a lánynak, hogy neki sem ártana némi szépítkezés, ha még ebben az életben meg akar hódítani valakit. Mire elértek a sátorig, ahol egy pink hajkoronát viselő, meglehetősen hangos boszorkány fogadta őket, szegény Lupa önbizalma bizony rendesen a padlóra került.

Elliot – Ben

Benjamin egészen véletlenül összefutott Raylával a folyosón... igen-igen, el akarta hívni a lányt egy roxmortsi randevúra, ám a lány közölte vele, hogy ő bizon a mai napot a Lochart-féle utazó szépségszalonban fogja tölteni. A griffendéles fiú éppen csak egy pillanatra roskat magába, eltervezte, hogy meglátogatja a lányt a helyszínen. Bele sem gondolt, hogy akár ijesztő, zöldmaszkos nőkbe futhat bele ott. Éppen csak az mentette meg a szerencsétlent ettől a borzalmas látványtól, hogy egyenesen belerohant Mr. O'Marába.
Mr. O'Mara éppen dühösen rázta a kezét, mikor a szerencsétlen eset történt. S hogy miért? Hát azért, mert éppen egy perccel korábban zsebelt ki valakit, ám a különleges díszdoboz, amit lenyúlt a tenyerébe tapadt és csak nem tudott szabadulni tőle, akármennyire is szeretett volna. Szerencsétlenségére Mr. Fraser éppen rátenyerelt erre az ütközés folyamán, immáron ő is a csapdájába esve a furcsa kis varázstárgynak. Elliot persze nem foglalkozott vele, ebben a helyzetben is simán erángatta őt a Három Seprűbe és lehuppant a hátsó asztalokhoz (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14191.0.html).

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

India - Teddy

India egy nagyon nehéz hét után dönt úgy, hogy megenged magának egy kis kikapcsolódást, ezért ellátogat Florean Fortescue fagylaltszalonjába (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14097.0.html). A hétvégére való tekintettel nagyon nagy a tömeg, mégis szerencsésen sikerül egy helyet foglalnia szerzeményével. Vagy talán ez nem is a szerencsének köszönhető? Köztudott, hogy India látnoki képességekkel rendelkezik, és közeledik az utcán az, aki miatt is eljött ma.
Teddy a Zsebpiszok köz felé tart. Hogy mi dolga van ott, arról csak neki van tudomása,talán a múlt egy árnyával készül éppen leszámolni, de ahogy elhalad a fagylaltszalon mellett egy nő hirtelen megszólítja. Először nem is veszi komolyan, hogy a figyelmeztetés neki szólna, aztán mégis felkelti az érdeklődését India mondandója.

Ruby - Dawson

Az Abszol út nagyon is forgalmasnak ígérkezett ezen a délutánon. A diákok megkezdték szokásos bevásárló körútjukat, mielőtt visszaindulnának a Roxfortba. Dawson talán a sokaság elől menekült be a Scribulous Tintakavalkád (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14102.0.html) boltjába, vagy azért, mert valóban szüksége van valamire, ezt csak ő tudja. A lényeg, hogy most ott áll egy nagyon is színes üvegcsékkel telezsúfolt polc előtt és azon gondolkodott, vajon miért kell a szivárvány minden színében tintát árulni, vajon kinek lehet szüksége egy magenta színűre?
Ruby közben egyetlen nemes céllal ment be az üzletbe. El kell bújnia egy újdonsült rajongója elől, aki kitartóan üldözi. Ha már így alakult, akkor pótolja is az elfogyott pergameneket és tintát. Csakhogy a kitartó rajongó meglátja a kirakaton keresztül, így kénytelen elbújni Dawson mögött, és hogy még biztosabb legyen abban, hogy sikerül leráznia követőjét, beszélgetésbe elegyedik a férfival.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Sophie - Conan

Miss Flores egy különösen nehéz nap végén úgy dönt, hogy betér a Creme de la Crepe (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14150.0.html)-be, és meglepi magát egy finomsággal. Régen volt már szerencséje az epres mámorhoz, és nagyon hiányzott neki, de csak akkor dönti el, hogy az étteremben marad elfogyasztani, amikor meglátja mennyire nyugodt ezen a késői órán az üzlet.
Mr. Paxon egy különösen erőszakos drogdíler elől menekül be a boltba. Nem akar ő tőle semmit azon kívül, amit már megkapott, de a férfi további próba termékeket adna neki. A gyér vendégsereg miatt azonban nem sikerül a terve, nem tud elbújni, az alak pedig egyre csak közeledik az üzlet felé. Miután kifizeti a rendelését, az egyetlen egyedül ülő nő felé veszi az irányt, majd mielőtt a díler lecsaphatna őrá, Conan leül Sophie-val szemben, aki nem kicsit van meglepve a váratlan fordulattól. Vajon elküldi az asztalától vagy kényelmes csevegésbe kezdenek, amíg kitisztul a levegő?

Rose - Ares

Miss Teegan egy ritka jegyzet miatt tér be a Herthfordshire-ben található Szakadt Pergamen jegyzetbolt és antikváriumba (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14347.0.html). Egy különleges információra bukkant egy korábbi Mágiatörténet tananyagban, ami a Mágiaügyi Minisztériummal kapcsolatos, ezért Dalton professzor ajánlotta neki a Korai építészet a brit mágusvilágban című könyvet, ahol találhat még érdekes információkat a könyvről.
Közben Murphy professzor egy régi könyvét vinné be eladni. A tanár úr egy különös tekercset szorongat a kezében. Egy amolyan családi örökséget, melyen több ritkaságszámba menő bájital receptje található. Vérbeli medimágusoknak, főleg pszicho-medimágusoknak igazi kincs lenne ez a tekercs, ezért meg is kéri az árát. Pont erről értekezik az eladóval, amikor Miss Teegan odalép hozzájuk a kis cetlijével a kezében.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Stella - Joshua

Stella egy igazán kimerítő kutatásokkal és rengeteg sétával teli nap után tér be a Kakaóbirodalom (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14606.0.html) nevű helyre Livingstonban. Maga sem tudja hogyan jutott el a nyomokat követve ebbe a városba egy keresztrejtvény nyomán, de az biztos, hogy a beígért jutalom éppen a kezében volt. A hirdetés egy játékra ösztönzött, amit nem tudott kihagyni, így bejárva Londont, Oxfordot, Glasgow-t és végül Livingstont egy arany szobrocska került a birtokába, ami egy számára ismeretlen állatot mintáz.
Joshua egy vadászat során tér be egy kávéra az üzletbe. A Mágiaügyi Minisztériumtól kapta a megbízást, hogy kapjon el társaival együtt egy Nundut. A vadászat egyelőre sikertelen volt, és mivel veszélyes a bestia - a Brit szigeteken nem is őshonos - a vadászatnak addig kell folynia, amíg el nem kapják. Stella asztala mellett elhaladva azonnal felismeri a szobrocskát így kérdezés nélkül leül a lány mellé, hogy bármilyen áron megszerezze a szobrot. A legenda szerint ugyanis azzal a szoborral tőrbe lehet csalni az állatot, így lényegesen megkönnyíteni a vadászok dolgát. Vajon véletlenül került ide a bestia és a szobor is egy időben?

Serena - Miles

Miles nagyon szerencsésnek mondhatja magát, mert a Griffendél kviddics csapatának a kapitányaként sikerül eljutnia Hertfordshire-be a Nyeretlen Hippogriff Arénába (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14345.0.html), hogy megnézze a Pride of Portree csapat egyik edzését. A csapat vezetője felfigyelt a játékosra a legutóbbi roxforti meccsen és szeretne vele egyeztetni a lehetséges leszerződésről. Az edzés során a profik között is megmutathatná akár, hogy mi mindenre képes.
Serenának szintén a csapat vezetőjével van találkozója, mivel a férfi felkérte őt, hogy egy rágalmazási ügyben képviselje. Egy korábbi játékos vádolta meg azzal Mr. Robertsont azzal, hogy az ő kérésére maradt benn sokszor tovább az edzések után, amikor is a férfi szexuálisan közeledett felé. Miles és Serena véletlenül keverednek egymás közelébe, majd elegyednek beszédbe, mert Serena saját lelkiismeretét megnyugtatva leadná az ügyet, mivel egyértelmű bizonyítékot látott a vádakra. Figyelmezteti is Milest, hogy jól gondolja meg, bármit is ígérnek neki.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Jaimie - Lucy

Jaimie éppen a könyvtárból siet a következő órájára, de megáll egy pillanatra a Belső udvaron a kerengővel (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14292.0.html). Még befejezi az egyik beadandóját, amit Mágiatörténetre kell csinálnia. Csak pár szóról, néhány utolsó gondolatról van szó, de ez a kis megtorpanás is elég ahhoz, hogy néhány felsőbbéves kiszemelje magának.
Lucy, akinek ezúttal nem volt órája, csak arra gondolt, hogy eltölt egy kis időt a kerengőnél friss levegőt szívva. Korábbi órája eléggé megviselte, a tanár nagyon leszidta az egész osztályt. Mikor meglátja, hogy a negyedéves hollóhátas lány talán segítségre szorul, akkor nem is gondolkodott rajta, odaállt mellé. De vajon tényleg szükség van a segítségére vagy Jaimie el fogja küldeni őt?

Jason - Elliot

Jason úgy döntött, hogy tesz egy kis kirándulást a legendás tónál, a Loch Ness (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14196.0.html)nél. Nem a legendás szörnyet szeretné látni, csupán egy jól eltöltött délutánt a mostohatesóival, és ha már ott vannak, akkor mesélne is neki. Egy váratlan fordulat miatt, azonban meghiúsul a dolog.
Elliot nem kirándulni megy a tó közelébe. Ő bizony egy küldetés miatt. A tó egy bizonyos részén van egy rejtett csapóajtó, ami alatt egy mesés kincs várja a felfedezőjét. Senki sem tudja miféle kincsről lehet szó, vannak pletykák színarany serlegekről, mágiával átitatott amulettekről és a legelső és legősibb tarot kártyáról. A baj csak az, hogy Jason és családja pont a csalóajtó közvetlen szomszédságában vannak, így észrevétlenül nem tudna lejutni. Vajon mit kezd majd ezzel a helyzettel? Hogyan oldja meg, hogy a kis család elmenjen onnan, és esetleg Jason még segítsen is neki?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Serena - Mikhail

Miss Hardynak természetesen ezúttal sem volt esélye a sajátjai közül válogatni, ha közelgő bálról volt szó. A kiadott parancsnak pedig eleget kellett tenni, így a hölgy kénytelen volt tenni egy látogatást abba az elegáns ruhaboltba, a Shanda & Sheymesh (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14108.msg77676.html#msg77676)-be, még ha különösképpen kedve sem volt hozzá. Alig lépett be az üzletbe, egy lelkes eladó termett előtte, finom, habos süteménnyel kínálva a nőt, és érdeklődve, hogy mit is szeretne vásárolni.
Mr. Belot nem kifejezetten józan állapotban lézengett az Abszol úton, kezében egy laposüveggel... amely sajnos kiürült. A férfi igyekezett még kipréselni belőle pár cseppet, ám hiába, ez pedig nagyon bosszantotta. Annyira, hogy hirtelen ötlettől vezérelve betért az első ajtón, hátha ott bent adnak neki egy kis lángnyelvet, vagy igazából bármilyen alkoholt... Abba bele sem gondolt, hogy egyenesen egy ruhaboltba dülöngélt be.
A Miss Hardyt kiszolgálni készülő kisasszony nagy szemeket meresztett Mr. Belotra, aki egy kis alkohol után érdeklődött, majd úgy tűnt, rájött, hova is tévedt be... Ám abban a pillanatban valahogy belehátrált Serenába, a hölgy kezében tartott sütemény pedig szétkenődött a férfi vállán.

Amelia - Dawson

Eljött az idő, hogy Miss Evans beszerezzen néhány könyvet; elsősorban szakirodalomról volt szó, de persze reménykedett benne, hogy talál néhány olyan darabot is, amelyet mondjuk szabadidejében, kedvtelésből böngészhet. A lány természetesen ismerte már a Pixie Könyvesbolt (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14181.msg77847.html#msg77847) nyüzsgését, ismerősként lépett be az ajtón, és indult el nézelődni.
Annál kevésbé Mr. Dawson, aki, ha már Roxmortsban járt, bízott benne, hogy hogy tud szentelni egy kis időt az egyik kedvenc hobbijának, az olvasásnak, így beugrott hát a könyvesboltba, ám hamar rájött, hogy itt aztán lemondhat egy csendes, nyugodt kis olvasásról, az üzlet ugyanis a diákok zsivajától volt hangos. Mindenesetre, ha már itt volt, akkor elindult körbenézni, hátha talál egy szimpatikus olvasmányt. És talált is, annyira belemélyedt a hátoldal tanulmányozásába, hogy észre sem vette, hogy Miss Evans közelít a másik oldalról, szintén másfelé figyelve... Az összeütközés pedig elkerülhetetlen volt. Szerencsére nem volt nagy a koccanás, egy-egy zavart bocsánatkérés után már mentek is voltak tovább mint a ketten, amikor feltűnt nekik, hogy erre nem igazán képesek... A kezük ugyanis valahogy egymáshoz ragadt, hogy képtelenek voltak külön szakadni. Ajaj! Csak nem a Szeszély?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Avery - Dawson

Avery kihasználva a szabadidejét, úgy dönt, hogy utánajár egy legendának. Annak a bizonyos legendának, ami arról szól, hogy a Temzén egyszer láttak egy cápát úszkálni. Pont ezért egy a turisták által is kedvelt helyre megy, mégpedig a Temze-parti sétány (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14135.0.html) a célpontja. Hogy a mai napon fog-e találkozni ezzel a csodálatos teremtménnyel, azt senki sem tudhatja.
Dawsont egészen más viszi erre a területre. Egy titkos randevú, egy sötét ügylet, vagy csak a kíváncsisága, bármi megeshet. A tömegre viszont nem számít, ami a sétánynál fogadja. Turisták hada tolakodva próbál felszállni egy-egy sétahajóra, így úszva az árral, ő is inkább azt választja. Majd hoppanál a mosdóból, gondolhatja, de az élet közbeszól, mikor meglátja Averyt veszélyesen a folyó partjára sodródni, majd beleesni a vízbe. Habozás nélkül veti ő is magát a habokba, hogy megmentse a bajba jutott lányt, aki egy pillanat alatt elmerül egy kisebb örvénynek köszönhetően.

Irene - India

India egy látomásának köszönhetően szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, de mivel ismeri az illetőt szeretné megakadályozni. Azonnal barátja segítségére siet, de későn ér oda. A kiérkező aurorok egy fülesről beszélnek, így mivel Indiát találják meg a holttest mellett, rögtön az elsőszámú gyanúsítottjuk lesz. A pálcáját azonnal elveszik, aztán egy hosszasnak ígérkező kikérdezés miatt beviszik az Aurorparancsnokságra (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14084.0.html), ahol leültetik egy külön kihallgatószobába.
Irene egy másik esetről ér éppen egy jelentést, amikor meglátja Indiát, ahogy beviszik. Egy korábbi ügyön már dolgoztak együtt, amikor is egy eltűnt gyermeket kellett megtalálniuk, ezért most érdeklődve nézi végig a jelenetet, ahogy eltűnik a nő a kihallgató szobában. Kíváncsiságtól vezérelve megy utána, hogy megtudja mi is történt, és ha tud, akkor minél előbb segítsen kijutni Indiának az elzárt szobából.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Mira - Aurora

Az utolsó napok a Roxfortban mindig is könnyedek voltak. Már mindenki érezte a nyár hűs leheletét, hogy hamarosan kiszabadulhat a falak közül, találkozhat a családjával és olyan messze dobálhatja a tankönyveket, amennyire csak akarja. Mindenki kedve felhőtlen volt, kiélvezték az utolsó napokat a háztársakkal és roxfortos barátaikkal... mindenkié, leszámítva Mirát. Talán valaki belekevert valamit a reggelinél az italába? Vagy egyszerűen csak valami vírus kapta el? Émelygett és minden forgott vele egy kicsikét, óvatosan lépkedett hát végig az egyik folyosón, talán épp a klubhelyiség felé igyekezve, hogy ledőljön... Amikor egyszercsak a sarkon felbukkant előtte Aurora, ők pedig ahogy összeütköztek, Mira szinte a lány karjai közé hullott, képtelen volt már megállni a lábain. Miss Brown persze teljesen kétségbeesett, és fogalma sem volt, mit is kéne tennie, amíg Mira fel nem pillantott rá... és valami furcsaságot érzett a gyomrában, úgy érezte, képtelen levenni Auroráról a szemét... ajaj... csak nem egy kissé félresikerült szerelmi bájital lapult a poharában?

Henry - Frey

Minden férfinak kijárt egy kis szórakozás esténként, erről pedig Mr. Mirol sem vélekedett másképpen... Mi is lehetne jobb befejezése egy nehéz, fárasztó, és persze hihetetlenül unalmas munkanapnak, mint pár óra a Szőrös Citromban (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14139.msg77707.html#msg77707). Hátha még egy csinos lányt is kifog! Nem is sejtette, hogy a mai este egészen más valakibe fog belegabalyodni.
Mr. Henricksen nem feltétlen szövögetett olyan terveket, amelyekben közbejátszott egy kocsma is, mégis betévedt egybe. Talán nem is olyan véletlen, talán egyszerűen csak besodorta magával a tömeg... De egyszercsak egy bár közepén találta magát, és aligha élvezhette ki a kellemes zenét, egy fickó máris a mellkasának csapódott.
Henry ugyanis balhéba keveredett egy varázslóval, aki sajnálatos módon még egy fejjel nagyobb is volt nála. Így sok esélye nem volt, de a büszkesége csak nem engedte, hogy kihúzza magát a párbaj alól... Még akkor sem, amikor a másik férfi, váratlan módon az öklét választotta fegyverként a pálcája helyett. Henry vére végigfolyt Frey felsőjén, azonban még így is hamar leszűrte, hogy a szőke fiatalembernek nem sok esélye van - így hát, gondolván, hogy talán az égiek okkal küldték ide, miért is ne sietne a segítségére?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Jó szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Sophie - Dylan

Miss Vanheim nem volt éppen a helyzet magaslatán. Már csak azért sem, mert leszakadt az idős hölgyek társaságától, akikkel a Godric's Hollowba vezető kiránduláson részt vett, másrészt elvesztette a nénikéje pénztárcáját, amit azért kapott, hogy betérve a Mérgezett Egér Patikába (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,13093.0.html) megvásároljon magának egy kis kenőcsöt a feltört sarkaira. Biztos volt benne, hogy az üzlet kirakatának párkányára tette le a pénzzel teli szütyőt, ám annak nyoma kelt. Hiába kutatta át a zsebeit, hiába nézett körbe, a vagyonkának nyoma sem volt. Hogy a balszerencsét csak tovább fokozzuk, éppen ekkor érkezett meg Mr. Harlow is, aki egészen véletlenül neki ment a hugrabugos lánynak, miközben a zsebében kotorászott, szintén a pénztárcája után kutatva.
Hogy Mr. Harlow miképpen került ide? Hát majdnem ugyanúgy, mint Miss Vanheim. Éppen egy hivatalos ügyet intézett a városban, mikor megérezte, hogy újonnan vásárolt olasz bőrcipője még sem olyan kellemes puha, mint amilyennek a méregdrága üzletben ígérték. Nem, sőt véresre törte a lábát, átáztatva a zokniját is. Csakhogy, hiába kutatott a pénztárcája után, annak nyoma sem volt a zsebében, hiába tért volna be a Mérgezett Egér Patikába egy kis kenőcsért. Éppen akkor, mikor Miss Vanheim és Mr. Harlow összeütköztek egy gyanúsan nagyméretű, kandúr macska fordult be a patika ajtaján... csak nem egy szélhámos animágussal van dolguk?

Mira - Skye

Miss Bailey remek napnak hitte a mait. Az egyik munkatársa szervezte ugyanis a szokásos nyári kirándulást a Megpihent Legendák Állatfarmra (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14343.0.html). Kit ne érdekeltek volna a sárkányok vagy hippogriffek? Ki ne lett volna izgatott már csupán a gondolattól is? Skye természetesen pontban időben állt meg a bejárat előtt, hogy bevárja a csapat többi tagját, mikor egészen véletlenül egy hatalmas tömegbe keveredett. Az erőteljes kolbász- és hagymaszagot árasztó német varázsló csoportban senki sem foglalkozzott azzal, kiket tarolnak le. Skye belekveredett a tömeg sűrűjébe és sodródott velük egyre beljebb és beljebb, míg egy kétségbeesett kezet meg nem érzett a csuklóján... nos, így ismerte meg Miss Wyne-t. A szőke boszorkánynövendék hasonló helyzetben volt, ám ő még sokkal korábban keveredett bele a társaságba és nem tudott onnan kiszabadulna. Skye jelentette az egyetlen biztos pontot, aki hasonlóan kétségbeesett tekintettel tolakodott két kövérke boszorkány között. És hogy hogyan szabadultak ki onnan? Azt csak ők tudják, mindenesetre olyan messze keveredtek a bejárattól, hogy fogalmuk sem volt, hogy merre induljanak. Jobbra a hippogriffek, balra a sárkányok kifutója volt, előre felé egzotikus gyógynövénykertet ígértek a táblák, míg a hátuk mögött a böklenceket csodálhatták volna meg. Vajon gyorsan kikeverednek a bajból vagy inkább megcsodálják együtt a hely színes állatvilágát?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Daniel - Jaimie

Mr. O'Marának be kellett ugrania a Mágus térre (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/board,1057.0.html) néhány kellékért az Apotékába. Szép, fényes nap volt, meglepően meleg Londonhoz képest, így ha már Miss Lockwood is pont erre járt, úgy döntött, vesz egy fagyit. Hiszen mi is lehetne jobb egy kis édességnél? A fagyos nyalánkság mindig mindent felvillanyozott.
A tölcsérrel a kezében sétálgatott végig a téren, mikor váratlanul valaki kifordult az egyik üzletből, a lány pedig már nem tudott megállni... Mr. O'Mara, telepakolva mindenféle gyógyfűvel és bájitaltan alapanyaggal, már csak azt vette észre, ahogy a fagylalt nedves nyomot hagy a mellkasán, majd pedig, ahogy az teljesen átáztatta ruhájának anyagát, megérezte annak hidegét is. Miss Lockwood természetesen a bűntudattól telve egyből szabadkozni kezdett, még azt sem vette észre, ahogy a feltámadó szellő az arcába fújja az egyik különleges gyógynövény zacskóból kilógó fejéből a virágport... és már csak azt vette észre, hogy a haja rikító zöld színűbe fordul.

Elfelda - Serena

Miss Hall úgy döntött, kiruccan estére és lazít egy kicsit, megenged magának egy kis szórakozást - Az operaház fantomja amúgy is egy kihagyhatatlan darab volt, így hát vásárolt egy jegyet magának, természetesen az egyik legjobb helyre a West End Színházban (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15653.msg86345.html#msg86345). Mielőtt azonban elkezdődött volna az előadás, úgy döntött, sétál egyet a városban kedvcsinálásként, hogy élvezze annak a fényeit és szépséges épületeit. Annyira belemerült a nézelődésbe, hogy véletlen belerohant valakibe. Miss Fawley is éppen a városban sétálgatott, amikor figyelmetlenségből összeütközött Miss Hallal. Szerencsére egyiküknek sem lett baja, de felmerült egy kis probléma - méghozzá a Szeszély. Miss Fawley azon kapta magát, hogy képtelen elhúzni a karját a másik hölgyétől. Összekaroltak ugyanis, de olyan szorosan, már-már fájdalmasan, hogy egyszerűen képtelenek voltak szabadulni, akármivel is próbálkoztak. Egyértelmű volt, hogy ennek is a megőrült mágia lehet az oka. Így hát nem volt más választás... Miss Hallnak ugyanis oda kellett érnie az előadásra, és mostmár úgy tűnt, így Miss Fawleynak is.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Jó szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Mira - Mira

Csendes, tanulós napnak ígérkezett a szeptember második hetének szombatja, amikor is a hugrabugos Mira úgy döntött, tesz egy sétát odakint a bitrokon. Persze mindenfelé hemzsegtek az aurorok, így mikor közelebb ért az erdő széléhez (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15707.0.html), nem is értette, hogy a pirosabbik Mira mit keresett ott. A vörös lány ugyanis lábujjhegyre állva lesett be a fák között, mintha csak valamit nagyon keresne. Egy auror még ciccegve el is haladt mellette, de egyelőre nem lépett közbe. Ekkor ért oda a mi szőke Miránk is, hogy bizony megkérdezze diáktársát, mit keres ott és mi olyan érdekes. Talán mindeközben kicsit el is borzasztotta az erdőből kiáradó furcsa hűvös levegő, amit azonnal megérzett a nyakán és az arcán.
Mirabella nem tartotta magában természetesen az információt, így azonnal megosztotta majdnem névrokonával, hogy azt a pletykát hallotta, hogy egy gyönyörű unikornist látott valaki beszaladni éjszaka az erdőbe... ő pedig elhatározta, hogy meglesi. Csupán az volt az egyetlen probléma, hogy még nem tudott megszabadulni az őt figyelő aurorok tekintetétől, míg belép a fák közé... vajon ketten megoldják ezt a dolgot vagy inkább visszafordulnak a kastély felé?

Seanci - Elliot – Aiden

Seanci, a ciklus utáni első estét szörnyű kimerültséggel kezdte. Ezért hát, amikor beesett az Édes Mérgek Kocsma (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15604.0.html) ajtaján, az első ismerős arc asztalához ült le, hogy annak bőségesen megtöltött söröskupáját egyetlen nyeléssel a magáévá tegye. Szinte meglepő is volt, hogy Mr. O'Mara ezt a jelenetet, széles vigyorral fogadta, majd egyszerű intéssel hívta magához a kocsmáros asszonyt, hogy azt hozza a következő kört, mielőtt még kiszáradnak a torkuk. Persze Mr. O'Mara nem éppen egy új bundás barátot várt ma estére, hanem Mr. Frasert, aki már így is húsz percet késett... pedig aztán igazán fontos ügyben találkoztak volna.
Aidennek nem volt ugyanis más dolga, minthogy a Grintgotts-ból, Elliot széfjéből elhozzon egy értékes ékszert. Persze ő nem tudhatta mi az, hiszen szorosan be volt csomagolva egy kis bőrszütyőbe. Csupán a kezében szorongatott Rowle-címeres gyűrűből sejhette, hogy nem minden napi helyre megy, a hatalmas kupac galleonok és a további nem éppen bolhapiaci dísztárgyak láttán még az álla is leesett. Így hát kétszeresen figyelemmel vigyázott a csomagocskára, amit a kabátja belső zsebében, éppen a szíve felett rejtett el. Aztán éppen emiatt hatalmas kerülővel, a legelhagyatottabb sikátorokon át jutott el a kocsmáig... hiszen végig úgy érezte, követik.
Amint megérkezett Mr. Fraser is az asztalhoz, gyanakodva mérte végig Seancit, azon gondolkodva, vajon mi a fenét keres ez az alak éppen Elliottal? Aztán a sör megnyugtatta őt is... mert hát ahogyan mondani szokták az alkohol mindenre gyógyír, de azért nagyon örült volna, ha Seanci eltűnik. Vajon mit tett volna meg annak érdekeében, hogy eltávolítsa? Annyira belevetette magát az akcióba, hogy közben észre sem vette, ahogy gyanús, fekete taláros alakok lépnek be a kocsmába és egy hozzájuk közeli asztalnál foglalnak helyet...

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Sophie - Serena

Máris itt a december? Miss Vanheim aligha hitt el, mikor kilépve Roxmorts utcáira megpillantotta az idei első hót. Ahogy a talpa alatt ropogott a vékony hóréteg egészen úgy érezte magát, mint aki ezen a december 3-i napon egy téli tündéroszágba érkezett volna. Most még az sem zavarta meg, hogy idén alig engedték ki őket a faluba és most is egy csomó auror sündörgött körülötte. A Főutca egy rövid szakaszán sétált még csak végig, mikor megpillantott egy vörös foltot a hóban. Egy kesztyű volt, amit talán éppen az előtte sétáló ejtett el. Így hát Sophie azonnal guggolt is le, hogy összeszedje... de nem ő egyedül! Serena is éppen arra mászkált, hogy karácsonyi ajándékokat vásároljon, s ekkora pillantotta meg az élénk színű ruhadarabot. Alig, hogy mindketten megérintették, furcsa rántást éreztek a köldöküknél, majd jött a forgás. Egészen úgy tűnt, mintha ezer meg ezer táj váltotta volna egymást alatt... aztán egyszer csak egy ismeretlen téren (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15370.0.html) találták magukat. A szerencse mindössze az volt, hogy a mugli lakosság nem vett tudomást róluk a nagy tülekedésben, ugyanis egy karácsonyi vásár közepén találták magukat. Elgondolkodtak, hogy miképpen jutnak innen haza? Talán az jutott eszükbe, hogy a helyi varázslónegyedet lenne a legcélszerűbb megtalálni... de előtte persze még körbenézhetnének a vásárban, ha már idekeveredtek.

Avery - Irene

Ki ne szeretne ki ruccani Párizsba? Miss Cassen bizonyosan azok közé tartozott, akit lelkesítette a tény, hogy Elliot egyik unokatestvérével éppen ide mehet el ezen a csodás december eleji hétvégén. Miss Liuról semmit sem tudott, azon kívül, hogy miféle rokonságban állnak, így pedig csak még érdekesebb lett volna meginni vele egy kávét az egyik neves francia kávézóban, miközben odakint csodaszépen esik a hó. Arra azonban nem számított, hogy a Zsupszkulcs elérése után - ami a Három Seprűből indult csorba korsó formájában - azonnal a Champs-Élysées (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15364.0.html)-re vezető egyik kis utcába viszi őket. Már onnan is érezte azt a furcsa téli illatot, ami kihozta belőle a karácsonyérzést, ami talán kicsit hiányzott is nekik.
Irene azonnal a fő csapásra terelgette unokahúgát, ám valahogy túl tökéletesnek tűnt ez az egész. Esett a hó, a kirakatok jobbnál jobb áron kínálták a karácsony előtti akció keretében a ruhákat, cipőket, bundákat. A nőnek régóta nem volt ilyen békében része... s meg is lepődött volna, hogy nem történik valami. Egy karácsonyi manónak öltözött, apró termetű ember ütközött nekik, egyik kezével a Miss Cassen drága táskáját rejtő papírzacskót, a másikkal Miss Liu finom fehérneműt örző csomagját tépte ki a kezeikből, majd őrült módon rohanni kezét. Vajon a két nő az új szerzemények után indul vagy valami más tervük van?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Arian - Serena

Kellemetlen, viharos nap sújtotta Londont. Aki csak tehette, inkább otthon maradt, de persze a főváros utcái mindig tömve voltak - még egy ilyen napon is, akkor is, ha a szeszélyes időjárás fákat csavart kis a helyéről. Hogy talán ez is a Mágikus Szeszély hibája lett volna? Nem tudni... a varázstársadalom már így sem tudta, miben higgyen és miben nem. Mindenesetre az iskolákban sem állhatott le az élet... Mr. Bahri épp a jegyzeteit rendezgette a Nagyelőadóban (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15682.msg86399.html#msg86399), elégedetten, hogy újabb órát, és ezzel újabb napot tudhat a háta mögött az akadémián. Az asztalán pihent egy már félig kihűlt kávé, amit persze az egyik túlbuzgó tanítványa nyomott a kezébe még az óra elején...
Miss Fawley, ellenben a társaival, nem kifele igyekezett a teremből, hanem egyenesen a professzorhoz. A kezében szorongatta a kissé elmosódott jegyzeteit, a lap szélén ugyanis szerepelt pár kérdés, amelyet az órán jegyzett fel magának... és amelyet mindenképpen fel szeretett volna tenni tanárjának. Hogy ennek Bahri professzor mennyire örült, persze az már más kérdés... mindenesetre elbeszélgettek, mígnem egy hangos dörrenés rázta meg kívülről az egész épületet, aztán az egyik oldalt húzódó, hatalmas ablak hirtelen szilánkjaira törve adta meg magát, ahogy kívülről nekiveselkedett egy méretes kidőlt fa - ami egyenesen az eladó padlóján végezte, nem is olyan messze Serena és Arian párosától.

Raven - Anelia

Miss Tiebon nehéz napot tudhatott maga mögött. Mégsem feltétlenül egyszerű egy olyan forgalmas hely üzemeltetése, mint a Szirén... talán kicsit már elege is volt az őt körbevevő emberekből, a folyamatos gondokból, amelyeket meg kellett oldania, így hát úgy döntött, kivesz néhány óra szünetet, és az útja valahogy pont egy számára addig ismeretlen kocsmába vezetett. Nem is igazán nézett körbe, miféle alakok közé veti magát, egyszerűen a pulthoz ment.
Miss Harvey napja annál unalmasabb volt. Az este nem volt épp forgalmas, a kocsmában szinte csak lézengtek az emberek, így igen megörült, ahogy egy arc a pulthoz tévedt. Fel is lelkesedett, hogy kiszolgálja, talán még el is beszélgettek egy kicsit, amikor hirtelen újra nyílt az ajtó... a fogadó csendességét pedig hirtelen sikoly töltötte meg, ahogy egy átok cikázott át a levegőben és csapott az asztaloknál ülő, addig jókedélyűen söröző alakok közé. Anelia és Raven persze egyből felugrottak, talán egyiküknek még ismerős is lehetett a hirtelen felbukkanó, csuklyás alak... na de vajon melyikük ellensége találta meg a kocsmát?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Clara - Jaimie

Hogy hogyan került Clara Cole a Skandináv Mágiatörténeti Múzeumba (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15476.0.html)? Egy helyi dolgozó, egy bizonyos Mr. Bergerson - aki a kovács kunyhóban dolgozott - nyomában járt, aki egy átmulatott éjszaka után szórakoztatónak tartotta, hogy egy mugli család házában jóformán minden tárgyat mágikus csapdává varázsol. A böfögő vécé, a harapós hűtő és még számos trükk rontotta el a család életét... Clara pedig megsajnálta őket. Úgy gondolta, hogy ha más nem, legalább megleckézteti a férfit. Azonban, még mielőtt bármit is tehetett volna belekeveredett egy iskolai csoportba, ahonnan nem tudott szabadulni. A tömeg jóformán csak sodorta magával, egyre távolabb attól, a helytől, ahol Mr. Bergerson dolgozott.
Jaimie Bolton professzor csoportjával érkezett ide, egy iskola utáni program keretében. A szokásos kis kutatását akarta kiegészíteni ezzel az élménnyel... ám arra nem számított, hogy majd amikor megérkeznek a rúnákat bemutató részhez, egész egyszerűen valaki kirángatja a csoportból. Jó-jó... nem kirángatta, de egészen véletlenül beleakadt, amikor ki akart lépni a tömegből. Mielőtt Jaimie bármiféle ellenvetést megfogalmazhatott volna, már a fák közöttt találta magát, Clara Cole-lal szemben, aki csak ennyit kérdezett: Tudod hol van a kovácsműhely? Jaimie bizonyára jól emlékezett a helyre, ha másért nem a félelmetes, kétméteres, széles vállú férfi, aki odabent dolgozott, mély nyomokat hagyhatott benne. Szakállas, tetovált testén minden izom megfeszült, ahogy újra és újra lesújtott a kalapáccsal... és durva, északi hangon mormogott valamit. Jaimie ráadásul véletlenül le is borított korábban egy korsonyi frissen kovácsolt szeget, amire a férfi durán rámordult. Így hát ijesztő benyomást tett rá. Vajon ilyen élmény után a lány hajlandó lesz segíteni Clarának?

Serena - Jason

Jason Bright nem volt éppen a helyzet magaslatán. Amint megérkezett a nyíltnapra elkeveredett és egyszer csak az akadémia területén kívül találta magát... talán a térkép ment tönkre, amit kapott, az ugyanis valahol a semmi közepén jelezte az egyik előadás helyszínét. Már jó ideje sétált az utcán, mikor meglátta az Arany Képkeret (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15661.0.html) feliratú cégért. Az üzlet láthatóan zárva volt, hiszen már elmúlt öt óra... Jason térképe - ami amúgy az akadémia folyosóját hívatott bemutatni - mégis odabent jelezte a következő és egyben utolsó előadás helyszínét.
Serena éppen az egyik órájáról épett ki, kezében egy könyvtári könyvvel, amiben a csuklyás társulásokról olvasott - bizony, még mindig nyomozhatnékja volt ősz óta -, amikor meglátta Mr. Bright-ot. A fiú kezei közül egy halom prospektus csúszott ki, ám az észre sem vette a dolgot, csak ment előre. Serena persze gondosan felvette és utána indult, de csak nem látszott beérni a kölyköt, egészen addig, míg már az iskolán kívül nem találta magát, egészen pontosan az Arany Képkeret előtt. Az ajtó félig nyitva volt, Jason minden bizonnyal könnyedén, mágia nélkül nyitotta ki és sétált be oda.
Hát Miss Fawley is belépett. Furcsa, nyomasztó csend, félhomály volt odabent. A fiú éppen előtt állt, kivont pálcával a kezében. Valami mozogott odabent a vitrinek, képkeretek és egyéb antik tárgyak között. De hamar rájöhettek, hogy az nem csak mozog, hanem egyenesen rájuk támad. Az ajtó becsapódott mögöttük a zár kattant - hiába próbálták nyitni, nem nyílt, még varázslattal sem. Aztán repültek feléjük apró tárgyak. Egy kísértet lehetett, abból is egy rossz indulatúbb fajta.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Giacomo - David

A Mágus Tér azon a kellemesen hideg estén is kellően tömött volt ahhoz, hogy David könnyedén elvegyülhessen a tömegben. Sietősre vette a lépteit... menekült valami elől? Vagy inkább valaki elől? Talán. Nem is érdekelte különösebben, hány embert borogatott fel kegyetlenül, éppen addig, amíg egy hirtelen felbukkanó alak olyan lendülettel tért be elé, hogy mindketten hangos, fájdalmas nyekkenéssel értek földet.
Giacomo bosszús volt. Nagyon. Nem vallott rá kifejezetten, hogy nyomozgasson mások után... egészen eddig legalábbis. Kétszer hívta el azt a lányt/fiút, és erre? A legutóbbi kissé furcsa elválás után most mással randizott. Benne pedig olyan féltékenység támadt valahogy... Az Astoria (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15601.msg86293.html#msg86293) előtt támaszkodva neki egy fának figyelte a halkan nevetgélő párt keserű szájízzel, amíg végül el nem lökte magát a törzstől, hogy inkább lelépjen inni valamit, amikor... bummm.
David már tápászkodott is volna fel a fájdalmas ütközés után, épp csak pár szót motyogva oda, amikor Giacomonak kegyetlen kis ötlete támadt. Hogy tehetné ő is féltékennyé a kiszemeltjét? Megragadta a szőke srác kezét egy kis vigyorral, ahogy összeállt a terv a fejében: ha véletlenül ő is beülne az étterembe randizni valakivel, és ki a tökéletesebb alany erre, mint valami random csávó, aki kegyetlenül felborogatta a tér közepén?

Uma - Merel

Uma csak egy verset szeretett volna írni - így kezdődött az egész. Van olyan, amikor az embert megszállja az ihlet, de mégsem... megragadja a pennát, hogy alkosson, és mégsem jönnek a szavak. Nem jön az ihlet, miről írjon... Ez történt ezúttal is. Szerencsére Umának megvolt a megoldása: úgy döntött, hogy meglátogatja a Galériát (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15395.msg85333.html#msg85333).
Ez meg is történt, a hollóhátas lány betelepedett a festmények és szobrok közé, úgy kezdett írogatni, amikor egyszercsak furcsa morajlást hallott... Felpillantva pontosan látta, ahogy az egyik, szemközti falnál feszítő félmeztelen férfiszobor keze megmozdul. Azt követte a másik kar, a lábai... Uma pedig végignézhette, ahogy a szobor lelép az emelvényéről.
Merel a folyosókon kószált, talán mint jó prefektus, talán valami egyéb indokkal... akárhogy is, nem sejtette, hogy a nyugalmas kis délutánjába egyszercsak egy nagy robaj zendít bele a Műterem ajtaja mögül. Természetesen nem habozott, hogy utána nézzen a dolognak... az ajtót kinyitva pedig egy vörös lányt, egy lazán lépegető két és fél méteres férfiszobrot, és boruló műalkotások hada tárult a szeme elé.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Joshua - Serena

Boszorkányként annyival könnyebb az utazás külföldre... nem igaz? Serena legalábbis olyan örömmel pattant ki a New York-i varázslónegyed egyik kandallóján, mintha legalábbis Csodaországba érkezett volna. Gyors léptekkel szelte át a negyedet, hogy aztán a Central Park (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15379.msg85234.html#msg85234)ba érkezzen, ahol éppen egy mágikus természettudományi kiállítást tartottak. Nem csak mindenféle lényt, növényt és közetet figyelhettek meg az idetévedők, de volt egy nagyobb csillagászati sátor is, ahol a sötétben boklászhattak az égbolt odabűvölt mását a látogatók. Serena azonnal bevetette magát a sátorba, s imádta, egyszerűen imádta a sápadt, ezüstös fényt, amit a csillagok és a hold okoztak... egészen addig, míg nem ez elkezdett halványulni. A sátorban pedig valamiféle pánik tört ki.
Az emberek lökdösődni kezdtek, mindenki ki akart jutni, a hirtelen jött vak sötétben. Serenát éppen így taszították neki egy méretes testnek. Joshua ösztönösen kapta el a belécsapódó lányt, aki éppen ekkor kezdte el azt sikoltozni, hogy segítség... holott csak sötét lett, semmi egyéb. Még is valahogy rátapadt, ami a tömegen uralkodott el. Vajon Josh megmenti vagy éppen csak nyugtatni próbálja majd?

Ben - Tania

Miss Niel erre a hétvégére kimenőt kapott, legalábbis olyan értelemben, hogy egy iskolai kirándulásra jelentkezett, amink keretében Mr. Hamox és Mr. Bolton az Edinburgh-i Kastély (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15730.0.html)ba vitte a tanulókat. Amellett, hogy lenyűgöző mágiatörténeti élmény volt mindez, természetesen a legtöbb diákot a kísértetek érdekelték. Éppen ilyen indíttatásból szakadt le Tania is a csoporttól, úgy gondolva, hogy majd később csatlakozik. Már-már unatkozni kezdett, hogy itt egyetlen kísértet sincs, mikor a hatalmas fogadóterembe érve egy függönyt látott meg mozogni.
Benjamin Edinburgh felé vette az irányt? Hogy miért? Hát persze, hogy azért, mert egy újfajta seprűápolószert akart kipróbálni, amit csak Skóciában lehetett egyelőre csak megvásárolni. De mégis hogyan hoppanált ennyire félre? Maga sem tudta, éppen csak azt vette észre, hogy egy hatalmas, bordó anyag veszi körbe, amiből nem tudta egyszerűen kiverekedni magát. "Az az átkozott Szeszély!" - magyarázta.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Erica - Elliot

Mrs. Fraser csupaszív nő volt, nem csoda hát, hogy szinte a családba fogadta fia egykori kedvesét... s talán szívesen együtt látta volna őket újra is, tudva, hogy első szülöttjének milyen kiváló lenne, ha végre megkomolyadna és megtalálná a maga útját. Így hát Elliot meghívást kapott tőle Szantoriniben található nyaralójukba, hogy együtt takarítsák ki azt és nézzék meg, miféle kincseket rejt a padlás. Azt ugyanis azóta nem takarította ki senki, hogy az épület a birtokukba került. Csupán egyszer mentek le, még amikor élt a férje, hogy megnézzék a lent őrizgetett borospalackokat, s bizony nem egy különlegességet találtak ott.
Most azonban nem iszogatni, vagy szórakozni tervezett Erica Fraser, hanem az egyik szekrényben lakó mumust kiűzni, ez azonban az ő múltjával igen csak nehéz volt. Mivel kell majd szembenéznie? Elmélkedett ilyesmin sokszor, ám most úgy döntött: ideje szembe néznie mindezzel. Arról persze fogalma sem volt, a rövidke ismeret miatt, hogy nem csak neki van szörnyűség a múltjában...

Maeve - Willow

Maeve talán nem rajongott a tavaszért, ezért nem töltötte kint a péntek délutánt a többiekkel a birtokon, vagy éppen csak nem volt kedvem kint lenni azzal a pöffeszkedő hatodévessel, aki az összes fiút elcsábította most, hogy itt tavasz. Mégis hogy a fenében lehet, hogy mindenkinek randija van, pedig éppen csak beköszöntött a tavasz így márciusban?
Akármi is volt tehát a bentartózkodás hátterében, Maeve nem érezte jól magát. Sőt! Egyenesen zaklatott volt, így rontott be az első mosdóba (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15562.0.html), amit talált. Nem is akármilyen lányvécé volt az, de neki fogalma sem volt, csak besietett a fülkék közé és az egyikbe azonnal be is zárkózott, hogy kicsit magában legyen. A hátát a vécé falának vetetett, hogy elmélyedjen saját érzéseiben, mikor egyenesen kilövelt a vécéből a víz, a hideg víz, arcon találva őt. A lány persze felsikoltott, ahogy a jeges víz a bőréig hatolt a blúz vékony anyagán keresztül.
Ezt a sikolyt hallotta meg odakintről Mr. Fawcett, ahogy végig sietett a folyosón. Azonnal pálcát rántott és berontott a mosdóba, nem is sejtve, hogy egy dühös szellemlány állja majd útját közölve, hogy: "Fiúknak itt semmi keresnivalója!" Majd kacagva fejest ugrott az egyik vécében, melynek ajtaja nyitva állt és még több víz kezdte el elárasztani a mosdót, egyenesen úgy, hogy az már-már kezdett bokáig érni és látszólag nem állt meg. Az ajtó pedig, Mr. Fawcett háta mögött, egész egyszerűen becsapódott és kattant a zár is.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Serena - Gabe

Kelly Pincéje (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15482.0.html) a muglik számára egyszerű kocsmának tűnt, ám a varázslóknak az éjféli piac jutott róla eszébe. Vasárnaponként ugyanis itt tartották meg a kései órákban Észak-Írország egyik legjelentősebb mágus piacát, ahol az ember mindenféle egzotikumot, na meg illegális dolgokatt is beszerezhettett. Miss Fawley egy bizonyos bájitalalapanyagot keresett, amit nem igazán lehetett beszerezni a Királyságban, ám egy bizonyos Félkarú Franknél előfordulhatott, hogy az ember lánya kifogja az ilyesmit.
Gabriel Milton, bár nem is olyan régen felfüggesztették, aurori hivatásainak eleget téve úgy döntött, hogy megpróbálja hasznossá tenni magát... elment hát az illegálisnak hangzó piac helyszínére. Nem remélt semmit, egyszerűen csak újra fontosnak akarta érezni magát, na meg reménykedett benne, hogy talál valamit, amivel meglepheti Elliotot. A férfi köztudottan imádja a csecsebecséket. Ám éppen akkor lépett Félkarú Frank standjához, mikor az illegális kappaepét nyomott Miss Falwey kezébe.

April - Elliot

Goric's Hollow mindig is érdekes zarándokhely volt a mágustársadalom körében, ám Harry Potter miatt az elmúlt időszakban csak még fontosabbá vált. Egy történelmi túra keretében érkezett ide April, amit az akadémia szervezett. A lány egyenesen lenyűgözve nézte a látnivalókat, hogy aztán betérjen a helyi ivóba (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15725.0.html) és felhörpintsen egy Netuddmegmivanbenne nevű koktélt. A pultos boszorkány rendkívül heves ajánlgatásának nem tudott ellenállni és kért bele egy kis "pluszt" - jelentsen ez akármit. Az ital kellemes volt, észre sem vette, ahogy szépen a fejébe szállt. Hamarosan a zenét kellemesnek találta, felpattant és táncra is perdült, egyenesen belesétálva egy férfi, egy bizonyos félázsiai férfi karjai közé.
Elliot csak azért érkezett Godirc's Hollowban, hogy a helyi lakáskínálatot nézze meg. Még mindig igyekszik ugyanis megoldani lakhatását. Ezért hát úgy gondolta, hogy egy ilyen sűrűn varázslók lakta település éppen megfelelő lenne neki. A stresszes házkereső túrát egy Aranycikesz koktéllal igyekezet volna megkoronázni, ám még mielőtt az ivó pultjához léphetett volna, egy lány a karjaiba sétált, hogy táncra kényszerítse. Vajon ellenáll a lehetőségnek?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Hugo - Elizabeth

Hugo kifejezetten magányra vágyott, amikor elhatározta, hogy a békés, és igen kellemes hely felé veszi az irányt, ami a Borzodú (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15526.0.html) volt. Mivel egyes tanagyagogat jó előre megtanult, és aleckéket is már régen megírta, egy magányos kikapcsolódásra vágyott, hogy csendes magányában varázslósakkozzon egyet.
Elisabeth elégedettséget érzett, mert végre úgy sikerült korrepetálnia az alsóbb éves diákot, hogy nem kapott be tőle egyetlen egy véletlen (vagy szándékos) átkot. Most viszont elégedetten indult meg ő is a Borzodú felé, hogy egy csendes kis mágusjátékkal szinten tartsa az agytekervényeit. Így futott bele Hugoba, aki egyedül ücsörgött a varázslósakknál. Éppen szóba is elegyedett vele, elvégre Hugo nővére az évfolyamtársa volt, így kíváncsi volt arra, hogy is van a fiú azok után, ami a nővérével történt. Ám a beszélgetést megzavarja egy gonosz kis kattanás, majd a felsimerés, hogy bezáródtak a szobába. Egy gonosz kis játék, egy bűvölt varázsszfinx űzi ezt a csúf tréfát velük, így ha tetszik, ha nem ki kell álniuk a próbáit. vajon sikerülni fog ez nekik?

Sebastian - Aerith

Sebastian napja ugyan úgy kezdődött, mint a többi. Szenevdett az órákon, a gondolatai és a benne ébredező farkasnak köszönhetően nyűgös, kétségbeesett és letört volt. A tanárok veszekedtek vele, mert sosem figyelt az órákon, és még néhány felsőbb éves is bele kötött. Szóval már tele is volt a lomposa az egész nappal. Nem vágyott semmi másra, csak egy kellemes kis odúra, hogy végre mindeki békén hagyja, és ne szóljon végre hozzá senki. Azonban ahogy igyekezett a klubbhelyiség felé, a tervei dugába dőltek, amikor megpillantotta Aretith-t. És az ő szikrázó szempárját.
Aerith kellően élvezte a mai napot, minden órán remekelt, kellően idegesítették egymást az unokatestvérével, aggódóan anyáskodott Louis felett, és természetesen minden érdekes pletykára odafigyelt, amik a Roxforton innen s túlról jutottak a fülébe. Egy tökéletesen átlagos napnak számított ez az ő kis életében, és talán elégedetten is tért volna a tanulás után be a kulbbhelyiségébe, amikor is a folyosón megpillantotta Sebastiant. Természetesen tudta, hogy mi történt közte és Louis között, így anyatigrissé válva dühösen megindult Sebastian felé, aki szinte futásnak eredt, és berohant az egyik legközelebbi terembe. Azonban a biztonságos padok helyett egy hatalmas őskáosz köszöntötte őket a Feje tetejére állt teremben (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15396.0.html). A káosz elsodorta őket az ajtótól, és a kérdés már csak az, vajon össze tudnak-e dolgozni, hogy épségben kijussanak a lebegő taneszközök gyűrűjéből?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Erica - Gabe

Erica Fraser régen érzett ilyen gyomorgörcsöt. Régen aggódott ennyire a fiáért... hiszen ki más miatt is hívhatták volna be kihallgatásra? Aiden sok mindenbe belekeveredett, de próbálta elintézni, hogy minden a lehető legtökéletesebben elsimítson. Úgy tűnt ez sikerült is, egészen addig, míg tavaly a fiait ki nem hallgatták már egyszer egy Feryll nevű varázslóval kapcsolatban. Sosem volt még olyan harcias, mint ezen a kihallgatáson: mégis mit képzelnek? Az ő kisfia makulátlan! És igen, ezt Erica el is akarta hinni, mert úgy gondolta, Aiden minden ellenére is, de megérdemel még egy esélyt. Így hát az Aurorparancsnokságon (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15593.msg86285.html#msg86285) bizony mindenki megtudhatta, hogy Erica Fraser mélységesen fel van háborodva.
Igen... többek között Mr. Milton is, aki azonnal felfigyelt a nőre. Talán egyszer-kétszer látta Elliot közelében és talán a férfi mesélt is neki róla, hiába csak halvány emlékei vannak. Bár a Feryll ügy nem az ő hatásköre volt, az azért igencsak foglalkzotatta, hogy mi lehet a kis tolvajjal és hogy miféle családból származik ez az Aiden. Így hát a nő után indult, hogy kiszedjen belőle ezt-azt... de vajon sikerrel jár-e vagy egy dühös anyával találja szemben magát?

Jack - Elliot

Ki más tudná a Prefektusi Fürdő (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15543.msg86221.html#msg86221)be szükséges jelszót, mint Jack Starling? Már-már természetes könnyedséggel sétált be a helyiségbe, hogy egy kellemes fürdővel kompenzálja a mai nap aligha kellemes menetrendjét: dupla SVK, Mágiatörténet és egyéb nyalánkságok, amiket a háta közepére kívánt volna. Unatkozott és az unatkozott Jack a lehető legrosszabb verziója ennek a kellemes fiatalembernek. Egy sóhajjal mászott be a habok közé és már úgy volt, hogy minden békésnek is tűnt... csakhogy kivágódott az ajtó és egy ijedt, mardekáros egyenruhába bújt srác lépett be az ajtón.
Elliot szokás szerint azért tért be a kastélyba, hogy megszerezzen egy ritka varázstárgyat. Talán még sikerült is volna, ha nem fut bele odalent az egyik pincehelyiségben egy sereg dühös kísértetbe, akik összekötött, láncos kezüket lobálva felé üldözőbe vették. Jó formán annyira pánikba esett, hogy átrohant az egész kastélyon és beosont Jack mögött a prefektusi fürdőben. A fiú már csak akkor vehette észre, mikor anyaszült meztelenül behuppant a hatalmas, habos medencébe, ugyanis Mr. O'Mara ekkor tüsszentett egy akkorát, hogy belevisszhangzott az egész helyiség. Vajon segít neki a griffendéles srác a bújkálásban vagy inkább ráhívja a prefektusokat?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Fynn - Evelyn

Fynn morcosan ébredt. Érezte, hogy valami nincs rendben, bár a meglepően forrónak számító, angliai nyárhoz képest, kellemes hűvöset érzett. Csak éppen arra nem számított, hogy egy templomban (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15727.0.html), illetve annak kemény padján találta magát. Hirtelen megpróbálta összerakni, hogy pontosan mi történt előző este, ami ide vezetett: talán az a rózsaszín koktél volt, amit elfogadott attól a sápadt csajtól? Talán valami más? Fogalma sem volt, mindenestre, ahogy felült, a tarkójába nyilalló kellemetlen lüktetést is megérezte. Már azt tervezgette, hogy hazabotorkál, legyen akárhogy is... mikor hirtelen betört az ajtó és egy szőke lányt pillantott meg.
Evelyn csak fotózni érkezett a faluba. Egy projektmunkán dolgozott, méghozzá gőzerővel, mert szerette volna elnyerni a "Legvarázsosabb Fotós" ösztöndíjat, amit akadémiai tanulóknak hirdettek. Mi is lehetne szebb téma, mint a mi kis hősünk, Harry Potter élete? Így hát Godric's Hollow jellegzetsségeit fotózgatta éppen, mikor egész véletlenül lencsevégre kapott egy enyelgő párocskát. A kettős férfi tagja pedig egyenesen felháborodott ezen. A nő sikoltozni kezdett, hogy kukkoló, majd hozzá vágta a táskáját. A helyzet addig fajult, hogy Miss Pye-nak menekülnie kellett, méghozzá sürgősen, így lyukadt ki a helyi templomban.

Diana - Esmé

Miss Fawcett büszke volt magára, elvégre, mégiscsak az utolsó évét végezte el az egyetemen és ezért meg kellett jelennie a Művészetek Termé (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15677.0.html)ben, ahol a végzősök fotózását végezték. Ezzel nem is lett volna baj, csakhogy az a rakoncátlan rúzs, megvadult a kezében és összekente az arcát. Igen, egy varázsrúzs, ami köztudott, hogy órákig nem jön le semmilyen módszerrel... legalábbis a hagyományosakkal biztosan nem. Elnézést kért, majd egyenesen berohant a mosdóba, annak reményében, hogy valamit csak kitalál. Azzal nem számolt, hogy egy másik nőbe rohan bele, akit a kezében tartott vörösrúzzsal szintén összeken, bár szerencsére csak a karján.
A másik szerencsétlenül járt teremtés, Miss Hardy volt, aki szintén a Művészetek Terme melletti mosdót választotta felfrissülésre. Diana azért jött, hogy egy művésztanárt lásson el - baráti szívességből - jogi tanácsokkal, az egyik műve körül kialakult bortány miatt. A beszélgetés fárasztó volt, szívesen arcot mosott volna, de arra nem számított, hogy egy konkrét sminkkrízis kell majd elhárítania ezúttal. Ugyanis, Miss Fawcett, ebben a kétségbeejtő helyzetben az ő segítségét kérte, így hát felajánlott egy sminklemosó kendőt, ám azzal csak még rosszabb eredmény értek el: a rúzs, rózsaszínes foltot hagyva még jobban elkenődött.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Elliot - Ben

A Kövér Varangy (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15729.0.html) nem volt rossz hely, sőt Benjamin meglehetősen jókat hallott erről és ezt amolyan "leány... khöm legénybúcsúnak" szánta Elliotnak. Egyrészt azért, mert így nem kellet A Szirénből sztirptíztáncos fiút bérelnie. Szóval az eljegyzés megünneplésére mindenképpen valami visszafogottabb módot akart kitalálni, ígyhát a legjobb mégis csak az Egyesült Királyság söreinek végigkostolása volt.
Elliot gyanútlanul sétált be Benjamin oldalán a kocsmába. Még talán tetszett is neki a helyválasztás, de az első korty sörnél azonnal megérezhette, hogy valamit bizony beletettek az italába. Az kellemes volt, bizsergetős, egy kicsit furcsa, és szép lassan, mintha minden furcsán homályos lenne. Csak nem egy adag partidrog keveredett volna bele az italába? Az bizony kellemetlen, ugyanis így Ben maradt az egyetlen, aki megvédhette az őt kiszemelő rosszarcú alakoktól.

Maria - Sage

A tanári pihenőben (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15544.0.html) ácsorogva az új professzorasszony kicsit talán feszenghetett. Már nem sok idő volt a tanév kezdéséig, neki pedig egész egyszerűen fel kellett rá készülniük. Minerva megüzente neki, hogyha bejön a kastélyba, a legfiatalabb tanáruk, Sage Bolton fogja körbevezetni. Bár egy akadémiára jártak, sosem találkoztak. Így hát fogalma sem volt, hogy ki ez a férfi azon kívül, hogy rúnákkal foglalkozik és olvasta néhány cikkét az északi kutatásairól, ha már meghallotta a nevét. Talán szerette volna tudni, hogy mire készüljön.
Bolton professzor éppen csak beesett a nyári programjai után a kastélyba. A közelbe érkező zsupszkulcsa félórás késésben volt, így kissé szenvedve, bőröndökkel esett be a tanári pihenőbe, ahol már Miss Fitzgerald várta. Természetesen bemutatkozott neki és már azt hitte innentől kezdve minden könnyebb lesz... és már az izzadtság is elmúlt, mikor a semmiből felbukkant Hóborc és rájuk borított egy vödörnyi krétaport, majd nevetve elkezdte leborogatni a szekrényekről a könyveket.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Sophie - Esmé

Sophie azt hallotta, hogy a Merlin Mágikus Művészellátójába (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15703.0.html) megérkeztek a legfrissebb faanyagok. Mivel alaposan kifogyott a saját készletéből, úgy döntött, hogy azon a szép, napsütéses délutánon útba ejti a boltot, hogy beszerezzen egy kis anyagkészletet. Ahogy a polcok között keresgélt, nem vette észre, hogy a Megpihent Legendák Állatfarmjából frissen elkószált kis tündérmanó is megbújik a készlet között, aki a délutáni szundikálását töltötte a polcok árnyékában.
Esmé azért jött a boltba, hogy újabb ecseteket vásároljon magának, és egy különleges festéket próbáljon ki, ami nem rég került be a friss választék közzé. Ahogy észrevette Sophie-t, lekesen köszöntötte, de véletlenül a kabátja beleakadt egy kikandikáló faanyagba, és lerántotta azt, a manóval együtt. Természetesen a felriadt manó égtelen haragra gerjedt és menten ragyássá és bibircsókossá váltztatta a lányokat. Vajon ki tudják engesztelni a tündérmanót, vagy örökre így maradnak?

Elliot - Willow

Elliot már égen földön keresett egy hozzávalót. A sellőszempilla nem termett minden bokorban, és azt a fülest kapta, hogy a Slug & Jiggers patikájában (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15626.0.html) beszerezhető ez a ritka alapanyag. Egy új kencét szeretett volna készíteni, ami hidratálja és fiatalosabbá teszi a bőrét, ugyan is egyik reggel a tükörben találkozot egy aprócska ránccal a szeme sarkában, ami teljesen feldühítette. A patikában siekrült megtalálnia a hozzávalót, ám olyan borsos áron, hogy tolvaj módszerekhez kellett fojamodnia. Már éppen készült volna elkábítani a túlbuzgó eladót, amikor égtelen csörömbölés szakította félbe az akcióját.
Willow egészen véletlenül keveredett a patikába. A Gringottsba készült elkandallózni, de e helyett a patikában kötött ki. A szeszély mostanában gyakran kísértette a tanárt, és már nagyon elege volt belőle. Mérgesen kszálódott ki a kandallóból, ám a heves mozdulat közben levert a pókhálós polcról néhány nagyon régi bájitalos üvegcsét, amik hangos csattanással törtek apró darabokra. Ez nem is lett volna baj, de az üvegcséből furcsa maró füst kezdett felszállni, ami gyorsan szétterjedt a kis boltban, és furcsa mód nehezítette el a tagjaikat. Vajon sikerül kiszabadulniuk a kellemetlen helyzetből?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Oscar - April

April éppen sietett még zárás előtt leadni pár könyvet a könyvtárba, amikor a Díszterem (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15688.0.html) előtt elhaladva furcsa zaj ütötte meg a fülét. Egyenesen kirázta a hideg, ugyanis a zaj olyan volt, mintha nyöszörgő ember adta volna ki. Egyenesen kirázta a hideg, és már hátrált is el a csukott ajtóktól minél messzebb, amikor is azok hirtelen kicsapódtak előle, és talán még homlokon is vágta a kilincs. A Szeszély csapott le talán, vagy valami annál hatalmasabb bűbáj? April nem iagzán tudta mit is gondoljon, de mieltt kereket oldhatott volna valaki hirtelen furva berántotta az ajtók mögé.
Oscar gyorsan szedve alépteit rohant keresztül a folyosón, maga mögött pedig az egyik szaktársa üvöltözött és átkokat hajigált felé. talán pár napja éppen a rossz ember szívét törte össze, és így Esmeralda égtelen düha üldözte őt, amikor menekülési útvonalát a kinyílt díszteremben lelte meg. Mivel egy rusnya átok követte, kénytelen volt magával rántani Aprilt is, megmentve őt a fogatlanságtól. A díszteremben azonban továbbra is égtelen rimánkodást és bömbölést hallottak. Vajon ki akarják deríteni mi, vagy ki csap ekkora lármát, vagy megpróbálnak kiszabadulni a becsukódott teremből?

Elliot - Sophie

Sophie csak egy gyors kiruccanást tervezett Londonba, hogy beszerezze Mr. Flynn karácsonyi ajándékát. Természetesen út közben eltévedt, így minden boltba benyitogatott, hátha ráakad arra, amit keres. Így találta magát a Foltos Tappancs Kávézó (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,16847.0.html)ban, amit túlságosan is bájosnak talált, és képtelen volt nem megsimogatni a lábához dörgölőző macskákat.
Ellot kissé idegesen szelte át az utcákat, ugyanis Félszemű Feri üldözte őt, akitől azt a bizonyos aranyláncot lopta el. Semmi kedve nem volt összetűzésbe keveredni az izomkolosszussal, pláne nem a muglik előtt, így az első útjába kerülő botba vetette magát, egyenesen letarolva a macskázó Sophie-t. A macskák természetesen elfeledtetik ELliottal egy pillanatra, hogy miféle bajba is keveredett, és azzal a tudattal, hogy lehagyta Ferit, még kávézni is támadt kedve Sophie-val. Csak idő kérdése volt, hogy rájöjjön: a lánc, amit ellopott kicsusszant a zsebéből, és a cicák tappancsai nyelték el.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Esmé - Josephine

November 9. Milyen szép nap is volt, a muglik éppen bemelegítettek a Temze partján (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15652.msg86344.html#msg86344) meghirdetett maratonra és éppen közéjük csatlakozott be Miss Fawcett is. Miért is ne? Szüksége volt valamire, ami képes elterelni a figyelmét az elmúlt időszak nem éppen kellemes eseményeiről. Csak nem rég kezdett új életet, szüksége lehetett akár új hobbikra is... és bizony a futás még egészséges is. Így hát becsatlakozott a futók közé egy emlékérem reményébe.
Csendes volt a nap Josephine számára... legalábbis egy ideig. Békésen sétált a Temze parton, talán éppen mély gondolatok kötötték le, mikor a semmiből egy halom galamb reppent felé. Bár a szárnyaspatkányok elől még éppen sikerült félrehúzódnia, meglátta mi zavarta fel azokat. Egy halom, éppen felé futó ember. Muglik egész pontosan. Annyi ideje már nem volt, hogy félreugorjon, sőt a tömeg próbálta őt kerülgetni, így rohant a karjai közé, az előre cseppet sem figyelő Esmé Fawcett is. A lány egyenesen letarolta, és még rá is zuhant, miután kölcsönösen megbillentek.

Johann - Gabriel

Elmeosztály (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15574.0.html). Nem hangzik bizalomgerjesztően, igaz? Gabriel Milton éppen ezekkel a gonatokkal sétált be a Szent Mungó érintett részlegére, kezében a munkahelyi bemutatóval, ami erőszakosan hirdette: november 12-ig kötelező leadni az alkalmassági vizsgálat eredményeit. A fizikai vizsgálatokon túlesett, egyenesen áradoztak az izomzatáról, a jó látásról, a kiváló hallásáról - és még a fránya cigarettát sem emlegették. A pszichés ellenőrzés ennél nehezebb volt. Ott úgy érezte Garbiel, egyenesen bele látnak a fejébe.
Gabrielnél csak Johann Metzger viselte rosszabbul a vizsgálat tényét. Hónapok óta nem volt jól, mintha újra élete volna a rég történteket, az Otrom idejét. Ezért nem igazán kívánkozott pszicho-medimágus kezei közé keveredni. Olyannyira, hogy amikor Gabriel odaért, felpattant a váró egyik puha székéből, hogy elrohanjon a kávézó felé. Persze figyelmetlen volt, nekiütközött a kollégának és bizony így a menekülés is elmaradt.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Serena - Nat

Nathaniel Forest gyakran fordult meg jótékonykodás céljából árvaházakba. Így jutott el a mai borongós, késő őszi napon is a Trinity Árvaház (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15654.0.html)ba. Szürke szervezte le neki a programot, mondván, hogy már régen tett bármit is az imázsa fenntartása kedvéért. Szóval Nat kénytelen volt elmenni és élvezni a gyerekhordát, na meg persze azt, hogy egy halom mesekönyvet és plüssállatkát nyomhat az apróságok kezébe. A másik feladata pedig az volt, hogy egy lelkes önkéntes csapattal a harmadik emeleti szobákat élénk színűre fessék.
Serena Fawley csak azért jelentkezett a jótékonysági akcióra, hogy kiválthassa az egyik órája vizsgáját vele. Az akadémia nyújtotta lehetőséggel ráadásul éppenséggel a híres íróval, Nathaniel Foresttel is találkohat. Ki ne olvasott volna tőle Noldart vagy más könyveket? Annyira lelkes lett Serena, hogy amikor a híres író a kétévesek szobájában egyedül mázolta rózsaszínre a falat, azonnal berontott és lelkesen egy autogramot akart kérni... ám amikor ez megtörténhetett volna becsapódott mögött az ajtó és bizony úgy tűnt nem is akar kinyílni. Csak nem a Szeszély csapott le? Hát dehonynem! Ráadásul az Árvaház területén még hoppanálni sem lehetett, hiszen a muglik mellett kis boszorkányok és varázslók is laktak a falai között és az ő védelmükben a teljes területet mágikus védelemmel látta el a minisztérium.

Sophie - Daisy

Miss Vanheim nem sokszor járt színházban, így a Keresetlen Komédiás (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15704.0.html) a maga nemében egészen lenyűgözően hatott rá. A Fallosz, a kentaur című darab előtt ráadásul lehetősége is volt bejárni a színházat, megismerkedni a színészek életével. Ahogy sétált ide-oda szép lassan el is keveredett a többi bámészkodótól, fogalma sem volt hová. Csak azt hallotta, hogy egyre nagyobb a zsizsegést valamerre. Ekkor jött rá, hogy esetleg meg kéne keresnie a székét... de hirtelen valami a szemébe világított, elhúztak egy függönyt és éppen ekkor esett le neki, hogy egy hatalmas fallikus jegyekkel megáldott, kentaúrnak öltözött alak társaságában áldogál a mezőnek berendezett színpad kellős közepén. Mégis hogyan keveredehetett éppen oda?
Miss Vanheimnek éppen csak elpirulni volt ideje, mikor egy nimfaruhás leányzó, Daisy kapta el a karját, hogy táncikálva lerángassa a színpadról, mintha mindez a darab része lenne. Daisy sem volt éppen jó passzban, a legrosszabb szerepet kapta a darabban, egy táncoló nimfáét, aki mindössze a darab elején jelenik meg fél percre... illetve a darab végén, mintha csak dísztárgy lenne az egészben... na de, mi lesz, ha lemennek a színpadról? Leszúrja őket a rendező? Esetleg megeszik azt a félcsomag gumicukrot, amit a kentaúrt játszó színész hagyott az öltözőben? Akárhogy is, Miss Vanheim bizonyára lemarad a darabról.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Elliot - Luna

Miss Lovegood a szokásos reggeli bevásárlására készült, és godnolata olyan mértékben elkaladoztak ezen a szpéséges, kellemesen vidám napon, hogy szinte teljesen elkerülte a boltot, ahol reggeli kívánt venni. Álmodozott mindenféle csodás, felfedezésre váró varázsényről, és talán azon is gondolkodott, hogy írnia kéne egy baglyot Harrynek. Godnolatai sebesen váltoták egymást, így észre se vette, hogy az egyik sikátorban egyenesen belefut valamibe, vagyis inkább valakibe.
Mr. O'Mara éppen egy különleges elhagyatott ázsiai varázstárgyat cserkészett be a sikátorban, amit trófeaként hajtott hazavinni az ő egyetlen Mucijának. Már el is képzelte, milyen büszke lesz rá Aiden, ahogy a sunyi, nagyon gyanúsan lüktető vázát próbálta becserkészni, de az mintha szórakozott volna vele, sehogy se akart a zsebébe menni. Erre még bele is sétáltak! Miss Lovegood szépen ráesett Mr. O'marára, a váza pedig alattomosan berántotta őket a sötétségbe, hogy a Sakura Kávézó (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15383.0.html) macskapamacsai között kössenek ki, miközben a gonosz váza éppen bekebelezni kívánta az egyik japán pincérlányt. Vajon úrrá lesznek a kaotikus helyzeten?

Serena - Mikahil

Mr. Bertov idegesen ácsorgott a furcsán kihalt Fájdalmas sikolyok park (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15362.0.html)jában. Teljesen ki voltak készülve az idegei, és átkozta is még a szent ikonokat is, hogy miért sikerült félre a hoppanálása, hiszen csak a szeretett Mr. Sokolov karjai közzé óhajtott menni, egy hosszú nap után, de nem! Itt lődörgött a szenvedő haláltusás parkban, csak úgy, mint Miss Fawley.
Miss Fawley sem hoppanált az egyik kedvenc varázsboltja elé, így kifejezetten feldúlt állapotban és szörnyülködve hallgatta ő is a sikolyokat. Milyen jól el is tervezte, hogy bevásárol a legszebb rózsazsín muffin papírokból, és a fejében lebegett a tökéletes valentin napi recept, de így tervei romokban voltak. Már éppen szeretett volna haza hoppanálni ő is, és Mr. Brtov is, amikor rájöttek, hogy a hely valami furcsa Szeszély folytán blokkolja a mágiát, így kénytelenek voltak együtt megkeresni a kijáratot. Ami egyáltalán nem is olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, mert folyton a mesterséges tó szélén kötöttek ki, bármerre is mentek.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Madeline - Yoana

A Keresetlen Komédiás Kamaraszínház (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15704.0.html) gyakran kér fel külső szakértőket, hogy segítsen a színészeknek a fejlődésben. Így került a képbe bizony Miss Williams is, akit nem csak remek oktatónak, de kiváló színésznőnek is tartottak a szakmában. Így hát volt alkalma benézni egy próbára, kicsit segítenie a rendezők munkáját. Hosszú órákat ült ugyanabban a székben, a Fallosz, a kentaur című darab még sem tűnt kevésbé nívótlannak, minden igyekezete ellenére is. Ezért hát felpattant, hogy némi szünetet kérve, a büféből kávét szerezzen magának.
Ahogy végig sétált a folyosón, mintha minden egészen másképp nézett volna ki, mint ahogy emlékezett arra. Így ahelyett, hogy a folyosóra nyitott volna ki, egy hatalmas, tükrös teremben lyukadt ki, ami látszólag éppen felújítás alatt állt. A plafont díszítő freskó és a csillogás egészen lenyűgözte. Nem is gondolta volna, hogy ilyen gyöngyem van ebben a színházban. A nagy bambulásban persze nem is figyelt, rálépett egy hatalmas, rózsaszín tócsára, majd a hátsójára esve végig csúszott a padlón a terem közepéig, teljesen összefestékezve magát. A hatalmas zajra lépett elő Yoana, kezében egy ecsettel. Éppen uzsonnázott valahol az állványok mögött, ugyanis Mr. Sokolovnak köszönhetően, övé volt a lehetőség, hogy restaurálja a freskókat – akár úgyis, hogy magával hozza a kisbabáját.

Raven - Fynn

A tavaszi nap-éjegyenlőség minden évben érdekes esemény Godric’s Hollowban. A Főtér (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15726.0.html)en, minden ilyen alkalommal hatalmas bájitalvásárt tartanak, amikor mindenféle egzotikus és kevésbé egzotikus, sőt gyakran veszélyes főzetekhez juthatnak a vásárlók. Akik kevésbé legális dolgokat keresnek, azok bizony a híres szoborhoz közel található, ballonkabátos varázslót keresik. Nála aztán tényleg akad minden, mi szem-szájnak ingere. Nem csoda hát, hogy Mr. Kytelert is éppen odaette a fene.
Eddig még nem is lett volna gond, hiszen úgy tűnt az aurorok csak a későbbi órákra tervezik a razziát. Csakhogy egy bizonyos szőkeség is éppen ekkor lépett oda. Raven ugyanis olyan gyógynövényeket keresett, amik alkoholba keverve feldobhatják a hozzá betérő vendégeket a kocsmába. A hölgyemény pedig hangosan csámcsogva a rágóján újra és újra hatalmas, rózsaszín buborékot fújt. Egészen addig, míg az egyik akkorára nem sikerült, mint valami hatalmas lufi, és az kidurranva nem csak őt magát, de Mr. Kytelert is összeragacsozta, hogy végül mellkassal egymásnak feszülve összetapadjanak… látszólag mentehetlenül.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Sophie - Serena - Mr. Macmillan

Sophie és Serena a régi ismerettségük megünneplésére úgy döntöttek, hogy elmennek egy kellemes kis túrára Észak-Skóciába. St. Maragret's Hope (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,17562.0.html) híres kézműves vásárát ugyanis éppen azon a hétvégén tartották és ki ne kóstolta volna meg az íncsiklandozó jeges vajsört, melyet Mrs. Pinkleton saját kezűleg készít minden ilyen alkalommal. Serena lelkesen mesélt a Miss Vanheimnek a vajsörről és Mrs. Pinkletonról, ahogy sétáltak végig a macskaköves főutcán, melynek két oldalán standok, étel- és italárús kiskocsik sorakoztak.
Mr. Macmillan a szokásos szombati bevásárlást intézte volna, amit minden kézműves vásáron megtett. Felhalmozta az egészségesebbnél egészségesebb hozzávalókat, a friss tejet, a pékárút, mikor beleütközött két hölgyeménybe, akik a házi vajsörről beszéltek. Mr. Macmillan morogva nézett az elgurult paradicsomok, paprikák és burgonyák után, ám ahogy összeszedni óhajtotta volna őket, azok sorra eltűntek. Hogy miért? Hát persze, hogy azért, mert a környéken élő doxyk úgy döntöttek, megdézsmálják az aurorfőparancsnok vacsorára szánt bevásárlását. A lányok vajon segítenek neki?

Elliot - Zander

Zander is érezhette, milyen forró a levegő Londonnak, így hát, hogy kicsit árnyékhoz jusson beállt valami bárféle (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15731.0.html) kapualjába, hogy a bentről kiáradó hűvös levegőt élvezze. Még a szemét is lehunyta, olyannyira kellemes volt az Angliára cseppet sem jellemző hőségben. A nagy békében a bentről kiszűrődő gyanúsan kéjes hangokat sem vette észre.
A nyugalom persze nem tartott sokáig. Mr. O'Mara, a mindenlében kanál tolvajunk ugyanis éppen ekkor fordult be a Kék bársonyhoz vezető sarkon... de nem simán sétálva. Úgy rohant egy halom dühös kutya elől, mintha az élete múlna rajta, pedig azok pórázon voltak. Az viszont bizonyos, hogy Elliot méregdrága Gucci parfümje aligha tetszett nekik, így az őket sétáltató vékonyka asszonyságo is a férfi után húzták. Tolvajunk így, egyenesen beleütközve, és magával taszítva Zandert rontott be a kéjbarlangba, hogy aztán ott máris szobaajánlatot kapjanak a hely madamjától.
És hogy élnek a lehetőséggel-e? Mr. O'Mara mindenképpen, hiszen nem akadt jobb lehetősége megvárni, míg a "kutyabaj" megszűnik, Zander pedig, ha el is óhajtott menni, nem sikerült, ugyanis a Szeszélynek köszöhönhetően a kezeik összeragadt és látszólag sehogy nem akartak elválni.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Miss Narek - Mr. Ellsworth

Miss Narek lelkesen ugrott be az Aphrodité Szépsége Drogériába (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,16022.msg89016.html#msg89016). Ugyanis kijött az új tusfürdő és sampon kollekció, amit már rettenetesen várt. Igazi virágos illatok, amik bizonyára megsimogatják a lelkét, hogy ha megszagolgatja őket. Na meg persze ha már ott volt azt tervezte, vesz egy kis ajándékot Miss Millernek is. Meg természetesen saját magának is. Kellett a vásárlás, hogy a zaklatottan szerelmes bazsarózsás lelkét egy kicsit helyre rázza a Roxfort előtt.
Mr. Ellsworth is éppen rászánta magát, hogy benyisson az igen csak intenzív illatú helyiségbe. Leginkább azért, hogy Miss Baileyt meglepje egy kis aprósággal. Bár talán tétovázott is azon, nem-e sértés ez a gondolat. Nem akarta, hogy a lány azt gondolja róla, hogy büdösnek tartja. Igazából teljesen tanácstalanul ácsorgott a sok női holmik között, aztán zavartan inkább nézegetni kezdte a polcokon a dolgokat, ám szerencsétlenségére sikeresen lesodorta az egész készletet. A helyiséget betöltötték a furcsábbnál furcsább illatok, és természetesen ezt nem úszta meg az éppen a közelben nézelődő Miss Narek sem. Vajon sikerül eltakarítaniuk, mielőtt egy eladó meglátja a kárt?

Miss Everfen - Miss McCarthy

Miss Everfen úgy döntött hogy a nosztalgia kedvéért ellátogat a Weasley Varázsvicc Vállalat (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15630.0.html)hoz. talán még venni is tervez olyan kis ravasz különlegességeket, amivel a kellemetlen vásárlókat tréfálhatja meg a munkahelyén, hiszen egy-két ember meglehetősen az ember agyára tud menni.
Miss McCarthy az akaratán kívül sodródott be ide, miközben ő persze minden erején azon volt, hogy az újonnan érkező seprűt nézze meg a kirakatban, de a tömeg túlságosan elsodorta, majd beleakadva egy testes diáktársába kikötött a Weasly Válalatnál, ahol egy meglehetősen nyomulós eladó éppen ki is pécézte magának, hogy vegyen bűzbombát, és hogy a lány hangulatát tetézze szagmintákat is dugott az orra alá, mert ha bűzbomba legyen többféle bűz belőle! Miss Everfen éppen odasietett a lányhoz, hogy megmentse őt is és az orrát, amikor a bűzbombák egyenként kezdtek az arcuk előtt kidurranni. Vajon megmenekülnek attól, hogy az orruk örökre bűzt érezzen?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Vincent - Daisy

Hatalmas tömeg gyűlt össze a Szent Mungó Recepció (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15581.0.html)ja előtt. Mr. O'Mara is ebben a tömegben színylődött már egy ideje, a köhögések, prüszkölések és fájdalmas jajgatások közepette. Egyre mérgesebb volt, hogy egy rendkívül fontos konferenciát ilyenkor éppen ide szerveztek meg, meglehetősen szerencsétlenül. Neki ugyanis már régen az előadóteremben kellett volna ücsörögnie egy kellemes pezsgővel a kezében. De amikor hosszas várakozás után végre előre küzdötte magát két csillámláma náthás gyerek között, akik folyamatosan szívárvány színű port prüszköltek a képébe, a recepción ülő, kissé elhavazott egyetemista szőke gyakornok lány nem ismerte fel a regisztrációs listáról, így nem engedte bemenni az előadóterembe.
Miss Day is csak ugyan itt várakozott már egy ideje, miközben egyre rosszabbul érezte magát. Az utcai árus nem rég tukmált rá egy sütőtökös édességet, és túl csábító volt, hogy a gyanús körülmények ellenére nem kóstolja meg. Viszont az édesség el volt átkozva, ő pedig hiába akart bármit is mondani csak az jött ki a száján, hogy BOOOO, a bőre pedig kétségbeejtően szellemszínűvé kezdett válni. Attól félve, hogy el talál tűnni, úgy döntött követi az utat törő Mr. O'Marát és megpróbál sürgős segítséget kérni. Bárkitől.

Yoana - Vale

Miss Bertov tanácstalanul álldogált a PaChouli Parfümériája (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15609.0.html) nevezetű boltban. Egy kedves ismerőse ajánlott neki egy nívós üzletet, ahol mindenféle hölgyeknek való illat megtalálható, azonban nem volt róla meggyőzve, hogy ez az a bolt. Kissé eltévedt a londoni utcák sűrűjében és ahogy kanyargott az Abszol út macskaköves útvesztőjében itt találta magát. Egy bibircsókos vasorrú banya pedig mindenféle furcsa képződményeket próbált rátukmálni.
Miss Walker tudatosan döntött úgy, hogy betoppan erre a helyre, ugyanis keresett egy különleges hozzávalót egy újabb pálca kísérletéhez, egy érdekes és erőteljes magot, amivel egy kicsit megdobhatná a varázspálcák működését, habár még ő sem volt benne biztos, hogy sikerülhet. Ám, ez mégis miért állította volna meg. Éppen jókor érkezett meg, mert a vasorrú banya egy bizarr külsejű fiolát tartott Miss Bertov arcába, és be is fújta vele. A levegő megtelt furcsa pacsuliszaggal, és mind a két lány érezte, hogy bőrük ég, és az arcukon furcsa kelések keletkeznek. Vajon sikerül a banyából kiszedni, hogy mi az ellenszer?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Lennox - Magnus

Várlak a Társalgó (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15581.0.html)ban, ma este tizenegy órára. Ez a rejtélyes üzenet csusszant be Mr. Campbell és Mr. Brown ajtaja alá. Két különböző írás, kölönböző illatú parfümmel átitatott vörös borítékban. Az írás ismerős volt, talán az egyik kellemes kollegina rejtélyes üzenete fogadta őket. Gyanútlanul - és természetesen kellő lelkesedéssel - indultak meg hát a szobájukból a társalgó felé.
Mr. Campbell előbb érkezett meg ám nem fogadta más csak egy üres sötét helyiség néma csöndje. Talán Mr. Campbellnek megfordult a fejében, hogy ez csak egy olcsó trükk, esetleg valami diáklány beteges szórakozása. Talán várt még egy kicsit, hátha felbukkan egy kellemes hölgy.
Mr. Brown furcsa módon kíváncsi lett az üzenettől, és talán el is képzelte maga előtt Digby professzort ahogy kellemesen illegeti magát, egy szigorúan baráti csevej közben. Amikor benyitott a társalgóba. A nagy sötétségben és gondolatainak útvesztőjében sikeresen belegyalogolt Mr. Campbellbe. A két férfi elveszítette az egyensúlyát és felborult. De ami még rosszabb volt, hogy össze is ragadtak.
Vajon hőseink hogyan keverednek ki ebből a roppant kellemetlen szituációból? És kitől származhat a levél? Csak nem egy diák csíny, amit rossz címzettek kaptak meg?

Esmé - Serena

Miss Fawley úgy döntött, hogy mi sem lenne jobb, mint ezen az esős, kellemetlen őszi napon beülni a Merlin Könyvtár (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15609.0.html) falai közzé, hogy kidolgozzon egy beadandót a következő hétre. Szorította a határidő, és sehol sem talált kutatási anyagot az egyetemen, talán itt éppen szerencsével fog járni.
Miss Fawcett szeretett volna csendesen olvasgatni a könyvtár kellemes falai között. Az utóbbi időben sok munkája volt, kellett már egy kis kikapcsolódás. Ahogy mind a két lány a sorok között keresgélt, véletlenül lerántottak egy könyvet, amiből ömleni kezdett a festék, nem csak rájuk, hanem az értékes könyvekre is. Vajon orvosolni tudják a helyzetet, mielőtt rájuk talál a mogorva tekintetű könyvtáros bácsi?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Miss Harvey - Mr. O'Mara

Mr. O'Mara a kis Jack születése miatt érkezett a Szent Mungó Varázsnyavalya és Ragálykúráló Ispotály (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15575.msg86267.html#msg86267) falai közé. Persze még túl korán volt reggel nyolckor, munka előtt, hiszen ekkor még a kisbabák etetése és az anyák ellátása zajlott, így Elliot kénytelen volt behúzódni a teázóba egy kellemes reggelire. Ki gondolta volna, hogy éppen itt találkozik egy ismerőssel? Ravennel.
Miss Harveynak nem indult éppen egyszerűen a nap. Egy részegeskedő a kocsmájában engedett szabadon valami varázslényt, ami végig harapott három beitalozót... természetesen a nőnek kellett Ravennek kellett gondoskodnia a sérültek ellátásról. Ezért hát a Mungóba vitte őket, majd fél nyolcig azt várta, hogy legalább annyit mondjanak neki a medimágusok "megmaradnak." Nem volt hát mit tenni, a várakozás után koffeinre volt szüksége, ő pedig szépen felsétált a teázóba, hogy kávét vásároljon. Már bizonyára azt hitte, minden rendben lesz, ám akkor megpillantotta Mr. Fraser-O'Mara közelgő árnyát és szépen rá akart olvasni a dühét: a férje miatt hetek óta nem látta az ő Hakonját.

Miss Harding - Mr. Fleming

Miss Harding szokásos délutáni menetrendje indult pontban fél háromkor: kisétált a birtokra (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15400.msg85338.html#msg85338). A kezében egy könyv volt. Télen hideg volt leülni, de séta közben is többé-kevésbé tudott olvasni. A mozgással még egyfajta ritmust is adott magának, amivel viszonylag gyorsan tudott olvasni. A szeme sarkából látta az elsuhanó diákokat és fákat, így nem ütközött bele semmibe. Legalábbis ezt hitte.
Mr. Fleming a barátaival sétált végig a kastélyparkon. A fiúk persze fütyülni kezdtek, amint meglátták Eloise-t a könyvével. Hát igen... volt egy híre a lánynak, annyi szent. "Még mindig vállalsz korepetálást, Harding?" Cukkolták, Mr. Fleming persze csak vigyorgott hátul, mintha oda tartozna, talán oda is szúrt valami kegyetlenségt. Azonban, mikor a srácok megelőzték a lányt és rohanni kezdtek a pálya felé, kegyetlenül fellökték. Így hát Mr. Flemingen volt a választás sora, ő is belerúg vagy segít neki?

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Serena - Mira

Egy jó kis csapatépítő. Így gondolhatott Mira arra a kis délutáni "pubozásra," amire a munkatársnői hívták el. Nem gondolhatott semmi rosszat, még akkor sem, amikor kuncogni kezdtek a háta mögött, egyébként nem ment volna bele... ugyebár. Akkor sejtett először rosszat, mikor a díszes feladatot meglátta: Meredező Pálcák klubja (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15642.0.html). Először csak megköszörülte a torkát, de odabent már egy kémcső forma poharat nyomtak a kezébe a minisztériumi kolléganők és azt sikították, túlharsogva a lüktető zenét, hogy IDD MEG, EZ ÜTŐS! És Mira megitta, ha más nem azért, mert egyikük egyenesen a szájába kényszerítette a löttyöt. Az ital azonnal ütött valóban, minden fény érdekesnek és szépségesnek tűnt... Mira pedig máris megállapodott tekintetével egy hozzá közel álló, formás lányon, Serenán.
Serena persze hasonló indíttatásból ment éppen ebbe a klubba. A csoporttárs női hívták el, hogy kitombolják a heti tanulnivalót. Éppen a pultnál állt, mikor a frissen bekémcsövezett Mira pillantását megérezte magán. Először csak végig simított az arcán, hátha elkenődött a sminkje, de aztán már oda is fordult, hogy rákérdezzen a dologra. Közben ő is megkapta a maga rózsaszín löttyös kémcsövét. Így persze máris kellemesebb volt a beszélgetés, hiszen rögtön az első korty után Mirát egy színes szárnyú pillangónak látta. Méghozzá hatalmas beszélő pillangónak, akit bizony meg akart táncoltatni!

Isa - Tyra

Hatalmas sikoly rázta meg a Hugrabug klubhelyiségét (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15525.0.html). Két lány, sikoltva rohant be éppen Isa mögé, aki egy könyvet bújt a kelpikről nyugalmas, iskolai teendői végeztével. Hát igen, valóban furcsa volt őt így látni, hiszen a legtöbbször neki megy valaminek, vagy éppen átesik valakin... ha nem hangosan beszélget valami botsáskával a kezében.
- Ott a sarokban! - Sikította az egyik lány, majd Isa arra pillantott, amerre a lány ujja mutatott egyenesen. A sarokban valami láthatatlan dolog éppen felkapta valakinek a csokis kekszét és enni kezdte? Fognyomok látszottak a lebegő édességen, ám ahogy mozgást érzékelt a keksz menekülni kezdett - vagy a kekszet tartó valami a klubhelyiség egy védett részére.
Éppen ekkor lépett be Tyra, a klubhelyiségbe és máris szemtanújává vált a lebegő keksznek. A többiek persze éppen kiiszkoltak, tehát ebből sejthette, hogy baj lesz. Valaki talán azt is emlegette, hogy "szólni kell Fricsnek... nem Brownnak!" Hát igen, Brown professzor tekintélyt parancsoló izmai bizonyára a láthatatlan lényt is elijesztették volna. A klubhelyiségben mégis Isabella Wheelend, a pöttöm szőke lány volt az, aki a láthatatlan valami nyomába akart sejtve, hogy egy szemiflázssal lehet dolga, ami bizonyára Salamander professzor táskájából szabadult el. De Tyra, ő vajon segít vagy inkább elmenekül?

Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Theresa - Sophie

Ahogy közeledett a tanév vége, egyre több szakmai, kirándulós programot szerveztek a tanárok. Így esett meg, hogy Theresa is feljelentkezett a Lancaster professzor által vezetett mungóbeli szakmai napra. Talán nem is tudja mivel akar még fogalkozni később vagy éppen csak a kíváncsiság hozta ide? Mindenesetre délelőtt tíz órakor, a hétfői Gyógynövénytan óra helyett a Bájital- és Növénymérgezések (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15577.0.html) nevű osztályon találta magát.
Egy öreg, morgós, fehér taláros medimágus vezette őket végig a folyosón. A hangja álmosító volt, amint a mandragórákról értekezett, így Theresa egyenesen úgy érezhette a folyosó következő kanyarulata előtt, hogy menten elalszik. De nem ám! Éppen csak becsukta a szemét és talán nem is figyelt egy pillanatra, máris egészen máshol találta magát. Véletlenül ugyanis egy kicsivel előbb kanyarodott le, egy nyitott üvegajtón át csendes folyosóra jutott. Ott is ajtók sorakoztak, láthatóan mindegyikben gyógynövények, ijesztő és ártalmatlannak tűnők, voltak hatalmas polcokon. Ez mindjárt érdekesebbnek tűnt, ám mielőtt Theresa felfedező útra indulhatott volna, egy zavart tekintetű lány lépett ki: - Te vagy az Jasper?
Sophie Flynn a magához méltó lelkesedéssel vágott bele a mai napba. A férjét akarta meglepni a Mungó gyermekosztályán, ám szokás szerint eltévedt. Most nem volt szerencséje, rossz emeleten kötött ki és ki tudja hogyan, de egy gyógynövényekkel teli raktárban kötött ki. A bódító aromájú virágok között pedig hirtelen azt sem tudta hol van. Csak Jaspert kereste, aki láss csodát, éppen akkor tévedt a folyosóra... ugye?!

Gabe - Enola

Enola sem maradt ki az osztálykirádnulásból. Ezúttal a morgós Brown professzor és a híresen szexi Lennox Campbell professzor vette kezébe az egyik csoportot, hogy a Mágiaügyi Miniszétriumba (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15593.0.html) látogassanak. Idegenvezetőjük pedig nem kisebb személy, mint az Aurorfőparancsnokság vezetője, Harold Macmillan volt. Noha Macmillant a háború hőseként tartották számon, borzasztó száraz előadást tudott tartani arról, miképpen őrzik a bűnözők személyes aktáit.
A lány talán az előadástól, talán a levegőtlen folyosóktól és raktáraktor, de megszédült. Úgy érezte el fog ájulni, így megtorpant. Campbell professzor ugyan azonnal odasietett: - Igyál, Hemmings! - Mondta és máris egy pohár vizet adott neki, ám a lány nem lett jobban. Így hát az arra járó Mr. Milton ajánlotta fel a segítésgeit, a lányt pedig újonnan kapott irodájába vezetett. Az auror büszkén kínálta fel neki a terebélyes bőrfotelt, ajánlott teát és kekszet - amit természetesen mind ő maga készített. A nagy segítségnyújtásban észre sem vette, hogy a háta mögött egy bontatlan levél az íróasztalon magasba emelkedik, majd szétdurran. Az irodát mérgező por terítette be, amitől bódultak lettek. Az ajtó zárja kattant, így máris az iroda fogságába este.
Mr. Milton talán emlékezhetett arra, hogy a levelet egy bizonyos Taknyos Bill protektorától kapta, ám nem gondolt ilyen jellegű merényletre... ahogyan arra sem, hogy a sarokból éppen ez a bizonyos férfi lép ki. Nyúlánk teste, villanó szemei azonnal a két áldozatra vetődtek. Így hát Gabe-nek és Enolának nem is volt más választása, mintha gyakorlati feladatot is végrehajtsanak a szakmai napon.

Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Roxfort RPG

Általános => Három Seprű :: Társalgó => A témát indította: Mrs. Norris - 2018. 03. 15. - 20:15:24