Roxfort RPG

  Folytatódik a téboly, és mi mit sem tudunk róla! Az elmúlt hetekben számtalan bejelentés érkezett Roxmortsból és környékéről. Megszaporodtak az állattámadások, és több helyi olvasónk állítása szerint egyre több kentaur hagyja el a Tiltott Rengeteget. Az állatok mintha menekülnének! A kérdés csak az, kedves olvasóm, hogy milyen rémség elől?  

  Pedig már azt hihettük, biztonságban vagyunk! Csak találgathatunk, de felettébb gyanús, hogy talán az Azkabanból megszökött rabok vertek tábort az erdőben, ezzel menekvésre késztetve a rengeteg lakóit.

Mit tesz mindeközben a Mágiaügyi Minisztérium?

    Értesüléseink szerint sikerült kézre keríteniük a napokban az azkabani szökött foglyok egyikét, habár a rab kiléte ismeretlen, ahogy a kihallgatás kimenetele is. Miért titkolózik a Minisztérium? Abszolút rejtély! Nem tudhatjuk, mi áll a háttérben, de a béke, amire mindannyian vártunk, egyre múlandóbbnak tűnik eme baljós jeleknek köszönhetően.

  Nemrégiben megkezdődött az Azkaban átszervezése. A nagyfokú biztonsági intézkedéseknek köszönhetően nem sok információ szivárgott ki, mindössze annyi bizonyos, hogy a Mágiaügyi Miniszter személyesen is ellátogatott a híres börtönbe.


 Reményeink szerint a közeljövőben még több valós hírrel szolgálhatunk! Addig is ajánjuk olvasóink figyelmébe a múlt heti exkluzív szuperinterjút.

A Gringottsban történt sárkánytámadás óta, a 1013-as széf átvizsgálását követően több olvasói megkeresés is érkezett. Tudniillik a szörnyeteg a megbűvölt zár elromlása és jelentős mágikus zavar űzte ki a fészkéből. Sokan felháborodásukat szerették volna ezen a módon kifejezni, míg mások röviden közölték: rivallót küldenek az Aurorparancsnokságra, amennyiben nem történnek komolyabb intézkedések a mágikus furcsaságok okának felkutatására.
Nincs miért aggódni kedveseim. Lapunk ezúttal is közvetlenül a Minisztériumtól szerezte az információkat. Sokan azt gondolnák, hogy cikkünk alábbi hasábjai majd megnyugvást hoznak a nagyérdeműnek. Valószínűleg azonban sokakban újabb kérdések merülnek fel.

Ezen kívül persze azt is kiderítettük, hogy hivatalosan is megkezdte működését május 1-én a Merlin Kutatóközpont Mágikus Szeszélyügyi Kirendeltsége Hertfordshire városában. A tudományos munka itt fog zajlani, természetesen a Főosztály, így Mr. Monstro közvetlen felügyelete alatt. A Minisztérium nem hozta még nyilvánosságra azon – állítólagosan kiváló – tudósok nevét, akik részt vesznek a munkálatokban.
(https://i.imgur.com/2u9M6Sw.gif)
Lapunk a fotó miatt esetlegesen elszenvedett égési sérülésekért felelősséget nem vállal!

Bizonyára a kedves olvasóimban is azonnal felmerül a kérdés: Vajon jó kezekben van egy ilyen alaknál a Főosztály vezetése? Hiszen bár Mr. Monstro egy régi aranyvérű család sarja, mégsem várhatunk sokat tőle. Már a középkor óta ismert tény, hogy a rokonság köreiben józanész híján inkább a mérhetetlen kegyetlenség dominált.

Melyik felelősség teljes szülő ne tudná, mit is takar ez a bosszantó, de annál igazabb cím? Igen kérem, a tegnap este történtek nyomában jártunk ezúttal. A Próféta ugyanis ezúttal sem hagyja hírek nélkül hűséges olvasóközönségét.

Az új igazgatónő az ostrom után számos reform végrehajtását tervezte a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. A lelkes McGalagony professzor valószínűleg szívügyének érzi a tanulók szórakozását, ezért is került megrendezésre egy az eddig megszokottaktól merőben eltérő esemény: a Végzős Bál. A rendezvény meglehetősen elnéző keretek között került végül megszervezésre. Több diák is megerősített, hogy tiltott szerekhez lehetett jutni. A jelenlévő tanárok még csak meg sem akadályozták az alkohol és szerelmi bájital tömeges fogyasztását.
 
Mindezek fényében talán egyik szülő sem csodálkozik, hogy a „megvadult” Nagyteremben eluralkodott a pánik. A fiatalok lökdösődtek és egymáson átgázolva próbáltak meg kikeveredni a folyosókra. Legalább harmincöten megsérültek, a többiek csak kimerültek, eláztak – igen, jól olvassák – és nagyon kimerültek.
 

Mr. Monstro, a Mágikus Szeszélyügyi Főosztály vezetője, már az éjszaka megerősítette, hogy bizony ugyanazon probléma állt fenn, ami a Gringottsban. Az ajtó a megkergült mágia miatt belülről nem volt nyitható és ugyanezen indokból szakadt tetemes mennyiségű eső a tanulók nyakába, természetesen egy veszélyes villámcsapást követően, mely egyenesen a tánctér közepébe csapódott. Mostanra úgy tűnik helyre állt a béke az iskolában és a tanulók – egy alapos takarítás után – az ebédjüket már a megszokott módon fogyaszthatják el.

Sokan azt hiszik, visszatérni a halálból lehetetlen! Nos, úgy tűnik van, akinek mégis sikerül! Kedves olvasóim, elképedve jelentem be, hogy a híres auror, Taiden Archeron, kit oly sok éven át halottnak hitt a varázslótársadalom

Mindemellett úgy értesültünk, az Aurorparancsnokságon is tiszteletét tette a  megmenekült mágus és lerótta tiszteletét barátja és egyben mentora Jonathan White auror emléktáblájánál (közvetlenül a sajátja mellett, amit nagy erőkkel igyekeznek megszüntetni így, hogy visszatért közénk), aki ellenben valóban életét vesztette Archeron beszámolója alapján.

(https://i.imgur.com/jx58oPN.gif)

Mr. Archeron ugyan nem nyilatkozott lapunknak, de külön kérte, hogy senki ne háborgassa. Értesüléseink szerint jelenleg is Londonban tartózkodik, jövőbeli terveit vagy a bermuda-szigetein töltött éveit azonban homály fedi. Minden esetre szívből gratulálunk a főnixeket meghazudtoló újjászületésének, és reméljük nem lesz sűrűn a Szent Mungó Varázsnyavalya-osztályának páciense!

Arthur Weasley, a Mugli Tárgyakkal Való Visszaélési Ügyosztály alkalmazottja minap egy mugliktól hemzsegő környéken volt kénytelen jó pár felejtésátkot kiszórni. Önmagában nem nagy hír ez kedves olvasóim, mert igazából ez a dolga, no de hogy mindezt a hires regényíró,
tulajdonában álló épület miatt tegye! Hallatlan!

A roppant népszerű Kalamáris Kiadó sajtóosztályján a nyomdai részlegen elszabadult egy futósor és elárasztotta az egész utcát Mr. Forest legújabb könyvének húsz oldalával!
Ugyan a lelkes rajongók örülhetnek a nem várt információkért, azonban a szigorú titoktartási szeződések miatt hamarosan mindenki sorra kerül az emléktörlésen.
 

Ez az újabb baki sokban emlékeztet arra a sajnálatos incidensre, amelyben a megboldogult Rémszem Mordon (ex-auror, Merlin díj ezüst fokozat) egyedi házőrző jelöltjeinek (azaz elvarázsolt kukáinak) kellett gátat szabni a muglikkal szemben. Ekkor szintén Mr. Weasleynek kellett közbelépnie.

Vajon a nagy Nathaniel Forest unatkozik? Nem talál elég kihívást a regényírásban? Nem köti le kellőképp egy milliókat érő kiadó vezetése? Vagy a vagyona csappant meg a szeretője közbenjárásával?
Bármelyik elképzelhető. A minap ugyanis pár szemfüles hallgató kiszúrta a világszerte jól ismert nevet a Griffendél Godrik Akadémia Mugliismereti tanszékének óraadói között.

Bár egyelőre sem az akadémia sem a kiadó nem erősítette meg a hírt. – Vélhetőleg azért, mert Mr. Forest úgy döntött hosszabb szabadságot vesz ki, készülve a kemény tanári munkára. Nem mellesleg lemondva ezzel számos megjelenését a nyilvánosság előtt… – De forrásaink szerint szinte bizonyos, hogy szeptembertől az író és kiadótulajdonos cím mellé a tanár úr, vagy professzor megnevezés is társulni fog Nathaniel Forest repertoárjához.

A hozzánk bagollyal eljuttatott tantárgybeosztás szerint mindenki kedvenc írójával heti egy-egy alkalommal találkozhatnak majd azon szerencsés hallgatók, akik jelentkeznek filozófia, illetve mugli ideológia órákra.

Bár még nem tudjuk, hogyan alakulhatott ki megállapodás az író és az akadémia között.

(https://i.imgur.com/gydmDfH.gif)

De abban biztosak lehetünk, hogy a félig mugli vállalkozást vezető Mr. Forestnél nehezen lehetne muglikkal kapcsolatos témában nagyobb szakértőt találni. És előadói képességei sem megkérdőjelezhetőek.
Csupán egyetlen aggodalma marad lapzártáig szerkesztőségünknek: Vajon rendelkezik az akadémia megfelelően nagy előadóval?

Talán nem is akad olyan boszorkány vagy varázsló, aki meglepődik, ha a Próféta hasábjain ilyen címmel találja szembe magát. Már Dumbledore igazgatósága alatt is számos gyanús esemény történt a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola falai között. Az utóbbi időben azonban, mintha még inkább megsokszorozódott volna mindezen esetek száma.

Nem egy szülő felháborodott, mikor kiderült, hogy Halloween estéjén tanulók szöktek meg a kastélyból, majd egy kétes szervezésű rendezvényen vettek részt a Szellemszállás falai között. Akadnak szülők, akik egyenesen megkérdőjelezik az igazgatónő rátermettségét s az iskola biztonságosságát. Ez persze világos, hiszen kiben ne merülne fel a kérdés, kedves olvasóim, hogy: Miért nem figyelt jobban a tanári gárda?

Persze akadhatnak olyanok, akik szerint mindez egyszerű diákcsíny és nem kell komolyan venni. Akkor itt az ideje, hogy olvassák a folytatást! Ugyanis a szökéssel és a kiskorúak alkoholfogyasztásával ez a történet még koránt sem fejeződött be. A tanulók ugyanis, egy mindezidáig ismeretlen pincehelyiségbe jutottak, ahol súlyos sérüléseket szenvedtek el.

Az Aurorparancsnokság közleménye szerint egy porcelánbaba maradványaira találtak a helyszínen. Nem egy jelenlévő pedig azt állította, hogy a játék énekelt és nevetgélt, miközben ők számos kínt éltek át. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy az egyik amerikai múzeumban őrzött, veszélyes tárgy kerülhetett a Szellemszállás pincéjébe. A játékot feltételezhetően még ’20-as években átkozta el egy Kendra Kirk nevű boszorkány, hogy móresre tanítsa a szomszédjában lakó mugli kölyköket – akik hatalmasra nőtt bibircsókja miatt gúnyolták. A szőke baba a Lady Hazel nevet viselte.


A parancsnokság ugyanakkor azt is tudomásunkra adta, hogy egyelőre még nem tekintik lezártnak az ügyet s további kihallgatásokra is sor kerülhet. Bizonyos, hogy szükség volt egy húsvér tettesre, aki a babát a helyszínre helyezte és odacsalta áldozatai. Az azonban továbbra is kérdéses, hogy lesz-e a történtek után bármilyen jellegű változás a Roxfortban. Az iskola egyelőre hallgat az üggyel kapcsolatban.

Olvasóink véleményét szokás szerint várjuk a Próféta szerkesztőségének címezve! Ne hagyjuk, hogy ilyenek megtörténhessenek! Hallassuk hangunkat gyermekeink biztonságáért!

Lassan egy hete zajlik a nyomozás a Szellemszálláson megrendezett party ügyében, melynek nem egy súlyos áldozatát a mai napig a Mungóban ápolják. Miközben a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola vezetősége továbbra is hallgatásba burkolódzik az üggyel kapcsolatban, addig az Aurorparancsnokság újabb közleményt adott ki a nyomozás fejleményeivel kapcsolatban.

A Szellemszállásra csalt diákok mindegyike egy ismeretlen eredetű meghívóra hivatkozott. Pontosan ugyanazon fajtára, melyet zaklatott olvasóink leveleikben említettek, sőt többen el is küldték azt nekünk. Az iromány sok információt nem tartalmaz, azon kívül, hogy borzongásban lesz része annak, aki Halloween estéjén ellátogat a helyszínre. De vajon gondolt-e bárki igazi rettegésre?

Előző cikkünkben bőségesen foglalkoztunk Lady Hazel, a porcelánbaba történetével. Az amerikai múzeum részére szerkesztőségünk eljuttatta olvasóink kérdéseit, ám azokra érdemi választ nem kaptunk. Csupán röviden tudatták a következőket: „Lady Hazel az egyik legveszélyesebb darabja a múzeumunknak és bár az ismert történetek alapján valóban képes a helyváltoztatásra, nem valószínű, hogy a saját lábán szökött meg intézményünk falai közül, hogy aztán az Egyesül Királyságban kössön ki.”

A nyomozás jelenlegi állása szerint a meghívók nem csak a Roxfortba, hanem több nagyobb céghez – köztük a Kalamáris Kiadóhoz – és közintézményekbe is eljutottak. A Minisztérium nem egy alkalmazottja is beszámolt arról, hogy meghívót kapott, ám közülük senki sem kereste fel azon az éjszakán a helyszínt. Mr. Till, a parancsnokság vezetője, azt is megerősített, hogy jelenleg több gyanús személy kihallgatása is zajlik.


Nincs más választásunk hát, drága olvasóim, mint bízni abban, hogy a tettes hamarosan kézre kerül és elfoglalja méltó helyét az Azkabanban. Addig is álljunk fel, lépjünk ki a tömegből és emeljük fel hangunkat gyermekeink biztonságáért! Hiszen mindannyian válaszokat akarunk kapni az iskolától, sőt sok felháborodott szülő a tanári karon belüli rendezést követeli.

Az üggyel kapcsolatban egyelőre több a kérdés, mint a válasz. Remélhetőleg a Minisztérium talpraesett aurorjai hamarosan megoldják az ügyet, hogy ne kelljen rettegésbe élnünk s talán, ha a nyomozás lezárul, a Minisztérium is fellép a Roxfort züllött tanári karával szemben.

Olvasóink véleményét szokás szerint várjuk a Próféta szerkesztőségének címezve!

Sokan azt gondolják, hogy a Mágikus Szeszély apró kis vicc a két évvel ezelőtti háborút követően. Nem kevesen még humorizálnak is a dologgal, csak úgy, mint Mr. Andrews, legalábbis egy héttel ezelőttig. Ugyanis a minap nem sokkal azután, hogy kandallójából kilépve megérkezett otthonába egy fárasztó munkanap után, a falak megremegtek és apró kis kunyhója a fejére omlott. Az idősödő varázsló csodával határos módon megúszta kisebb sérülésekkel az esetet, ám a Merlin Kutatóközpont Hertfordshire-i Kirendeltsége nem hagyta szó nélkül a dolgot.


A kiadott közleményben biztosították a lakosságot, hogy a vizsgálatok továbbra is zajlanak a jelenség okának megtalálására. Ugyanakkor megszólítva a Mágikus Szeszélyügyi Főosztály vezetőjét, Mr. Sebastian Monstrot, kérik a kutatók, hogy a Minisztérium igyekezzen minél szélesebb körű támogatást nyújtani a bajba került varázslóknak és boszorkányoknak. Mindezek mellé egy listát is készítettek a különösen érintett területekről:

Roxmortsban többen panaszkodtak, hogy a Három Seprűben, mintha földrengést éreztek volna, majd egyszer csak egy láthatatlan erő felkapta a poharukat és a padlóra öntötte a jópénzért vásárolt italt. A helyzet a lista szerint a Szent Mungóban sem jobb. A medigmáusok sorra panaszkodnak arról, hogy összekeverednek a vitrinbe zárt, előre elkészített bájitalok, így nem egyszer – a rossz címke miatt – a betegek további mérgezéseket szenvedtek el. A Mágus téren is áll a bál. Az Anchante Mademoiselle ajtaja többször is magától bezáródott és semmiféle varázslatra nem volt hajlandó kinyílni. A Zsebpiszok közből származó pletykák alapján a londoni varázslótársadalom kevésbé patinás tagjait is jócskán érinti a Szeszély. Állítólag az egyik hírhedt kocsmában rendszerint megismétlődik a Három Seprűből ismert jelenség.

A dolgot persze a Roxfort és a Minisztérium sem úszta meg egykönnyen. Előbbi neves, ám kevésbé jól vezetett, intézmény Könyvtárában a diákok rendszeresen esnek egy-egy lezuhanó könyv vagy könyvkupac áldozatának. A Nagyteremben reggeli idején a müzli ugrik ki a tanulók táljából, tejjel borítva a drágán vásárolt talárt, esténként pedig a mennyezetből érkeznek gyanús hangok – egyes tanárok szerint olyan, mintha vihar közeledne. A tantermekben a tanszerek támadnak rá időnként a tanulókra. A Minisztérium részeként működő Aurorparancsnokságon pedig akták támadnak rá az alkalmazottakra. Nem egy ember komoly sérüléseket szenvedett.

Zárásképpen felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a Mágikus Szeszély nem játék és a legkevésbé sem mulatságos! Ha bármi gyanús jelet tapasztalnak, forduljanak az illetékes szervekhez saját érdekükben, még ha éppen undok beszélgető partnerük fejére is borul egy jó adag vajsör!

Szerdán este a Mágikus Művészetek Manifesztálódott Magasiskolája hagyományainak megfelelően ezúttal is megrendezésre került az éves kiállítás, melyen a főiskola legtehetségesebb növendékei mutatkozhattak be alkotásaikkal. A nagyérdemű lenyűgözve csodálhatta meg a festmények, makettek, talárok és installációk változatos sorát, ám a kulturális esemény - a tavalyi alkalomhoz hasonlóan ismét - drámai fordulatot vett. Katelynn Angelov, az MMMM rektora éppen elismerő szavakkal méltatta Sigimund Griffin dékán és diákjai kiemelkedő teljesítményét, amikor is a jelenlévő látogatók pálcái a Mágikus Szeszélynek kiszolgáltatva önállósították magukat...  

Repkedni kezdtek a Stuporok és a Petrificus Totalusok a díszes galéria csarnokában, melyet több, mint fél évig építettek, mire elérte mostani, pompázatos formáját. Egy boszorkányt telibe talált egy sóbálvány átok, információink szerint ugyan már jobban van, de egyelőre szigorú megfigyelés alatt tartják a Szent Mungóban. Egy másik szerencsétlent az építészeti kar egyik növendékének makettje vette üldözőbe... Szemtanúk szerint hiába próbált védekezni a felé repülő utópisztikus Mágiaügyi minisztériumi épülettel szemben, az pillanatok alatt maga alá temette.


Akit nem tettek magatehetetlenné a galériában kóborló átkok és makettdarabok, azok sem lélegezhettek fel. A dráma tovább folytatódott, és ezúttal sem a színművészmágusok várva-várt előadásának köszönhetően, amely - sajnálatos módon, az események fényében, a tavalyi megnyitóhoz hasonlatosan - ezúttal is elmaradt. Az Elnur Davor kar növendékeinek kezei közül kikerült, oly méltán dicsért festmények ugyanis megállíthatatlanul lövöldözni kezdték magukból a festékeket, nem egy varázslótárs finom, méregdrága öltözékét cirkuszi maskarává változtatva. De volt, aki nem úszta meg ilyen szárazon.

- Egyszerűen rémületes volt! Emlékszem, hogy éppen a Fekete tavat ábrázoló festményt csodáltam, amikor hirtelen ömleni kezdett a vászonból a víz... Mivel nem tudok úszni, nagy valószínűséggel bele is fulladtam volna az özönvízbe, ha a férjem nem ment meg egy lebegtető bűbájjal - árulta el a Prófétának Romfalda Gicks, hozzátéve, hogy ikerhúgát, Rimfaldát órákig tartott az auroroknak kiszabadítani az egyik talártervező hallgató tavaszi kollekciójához tartozó kiállítási darabjából, mely turbánként csavarodott a fejére, és olyan erősen szorongatta a koponyáját, hogy csaknem szétroppantotta azt....Azon kevesek, akiken nem hatalmasodott el a Szeszély, menekülni próbáltak volna...de ez seperc alatt meghiúsult, miután bezárultak az ajtók előttük, melyeket semmilyen varázsigével nem tudtak ezután kinyitni. Sokan azt hallucinálták, hogy az Azkabanban vannak, és a klausztrofobikus rohamot azóta sem heverték ki. Többüket jelenleg is a varázsispotály elmeosztályán kezelik.

A bezárult ajtók a Mágikus Szeszélyügy embereinek mentőakcióját is jelentősen megnehezítették, de végül Sebastian Monstro vezetésével sikerült kiszabadítaniuk a bent rekedt, több mint száz fős látogatósereget. - Az akciót sikeresen végrehajtottuk, a Szeszélyt elhárítottuk, a látogatók szerencsére csak könnyebb sérüléseket szenvedtek. A Mágikus Szeszélyügyi Főosztályon ezután is fáradhatatlanul azon dolgozunk, hogy megelőzzük a hasonló tragédiákat!  - mondta el kérdésünkre Monstro Főosztályvezető, aki arra már nem kívánt kitérni, pontosan milyen előkészületeket tettek az ismételt fiaskó megakadályozására.

- Ezúton is szeretnénk elnézést kérni a sajnálatos katasztrófa miatt. Fontosnak tartom elmondani, hogy minden lehetséges óvintézkedést megtettünk, hogy biztosítsuk az esemény gördülékeny lefolyását, még a Mágikus Szeszélyügyi Főosztályt is bevontuk a prevenciós folyamatba, de úgy tűnik, a Szeszélyre ők sem tudtak kellőképpen felkészülni. A galériát a napokban visszaállítjuk eredeti állapotába, a kiállítási tárgyakat rekonstruáljuk, így a kiállítás a tervnek megfelelően, további egy hónapig megtekinthető lesz. A látogatók ez idő alatt meg is vásárolhatják növendékeink valamennyi alkotását. Az elmaradt drámaelőadást az érdeklődők e hónap utolsó szombatján, a Keresetlen Komédiás Kamaraszínházban tekinthetik meg - kommentálta a sajnálatos eseményeket Angelov rektorasszony.

Olvasóink véleménybaglyait ezúton is örömmel várjuk a témában, illetve, ha további információik vannak az eset kapcsán, kérjük ne habozzanak azokat is megosztani velünk!

Pontosan két évvel ezelőtt történt, hogy elpusztult egy szörnyeteg. Egy olyan velejéig romlott szörny, amely minden másnál veszedelmesebb volt. Valaki, vagy inkább valami, ami varázslótársadalmunkat rettegéssel, bizalmatlansággal, s sajnos igen, kegyetlenséggel fertőzte meg. Nehéz szavakba önteni azt a borzalmat és fájdalmat, amit okozott nekünk, varázslóknak, boszorkányoknak és igen, mugliknak egyaránt.

A két évvel ezelőtti heroikus küzdelemben, több mint ötven halálos áldozat árán, de sikerült a Roxforti csata hőseinek legyőzni őt, akit egyesek Tudjukkinek szólítanak még a mai napig, pedig már nincs az élők sorában, hogy rettegéssel bénítson meg minket. Vannak, akik egymás között ma is Sötét Nagyúrként hivatkoznak rá... tőlük úgy vélem, legalább annyi a félnivalónk, mint annak idején a Halálfalóktól.
 
Szerencsére akadnak olyanok is, immár szép számmal, akik bátran hívják őt Voldemortnak....s volt egy bátor ember, sajnos már nincs közöttünk, aki már évtizedekkel ezelőtt is a gyermekkori nevén, Tom Denemként szólította, hogy emlékeztesse nem csak őt, hanem mindenkit arra, ő sem több másoknál, ő is csak egy ember.... Vagy legalábbis az volt egykoron. Most, két évvel Voldemort halála után próbálunk úgy tenni, mintha a sötét varázsló halálával minden egy csapásra megtisztult és megoldódott volna. Próbálunk a reménybe és a hitbe kapaszkodni, hogy mindaz a borzalom, amit elszenvedtünk, nem történhet meg újra.


De sajnos mindannyian tudjuk, vagy legalábbis sejtjük, hogy ez koránt sem ilyen egyszerű. Voldemort csatlósai még ma is közöttünk járnak, vannak, akik elmenekültek, vannak, akik az Imperiusra hivatkozva kimentették magukat a Wizengamot elől, s vannak olyanok is, akik nem az ő hívei ugyan, mégis más úton-módon, de fajgyűlöletet gyakorolnak.... példának okáért vérfarkasokra vadásznak, akik sok esetben maguk is ártatlan elszenvedői csupán a kegyetlenségnek.

Tegnap magam is tanúja lehettem annak, ahogy Minerva McGalagony igazgatónő a Roxfort birtokán lévő sírkertben megemlékezett a hősökről, akik ugyancsak ennek a gyűlöletnek az áldozataivá váltak. De nem csak a két évvel ezelőtti, roxforti csatában elhunytaknak és szeretteiknek jár a megemlékezés és a részvét.... hanem minden egyes varázslónak és varázstalannak, akik Voldemort, sőt, Grindelwald szadizmusa végett, idő előtt  távozni kényszerültek az élők sorából.

Két sötét mészáros után szívből remélem, hogy kinyitjuk végre a szemünket, és valódi lépéseket teszünk annak érdekében, hogy senki ne manipulálhassa a varázslótársadalmat, visszavezetve a sötét középkorba a „Nagyobb jó” álcája mögé bújva. McGalagony szavai őszinte részvéttől csengettek a sírkertben, ahova hatalmas tömeg - diákok és felnőttek egyaránt - zarándokoltak el a borús időjárás ellenére is. Jól esett hallgatni Minerva komoly, ünnepélyes beszédét, a diákkórus megható énekét és az egyperces néma csendet, amely talán minden másnál kifejezőbb volt. Fontos és vigasztaló lépés volt együtt megemlékezni hősi halottainkról, és leróni előttük kegyeletünket. Látni a sok könnytől csillogó arcot, a hősök sírjain tisztelet és hála szimbólumaként elhelyezett virágokat, koszorúkat, fényképeket, személyes tárgyakat.

Ugyanakkor mindeközben nem tudtam kiverni a fejemből a kérdést: Mi lesz ezután? Hogyan akadályozzuk meg még egy varázslóháború kirobbanását a jövőben? Sajnos azok közül, akiknek módjukban állt volna mindezt megválaszolni, senki nem állt ki a pódiumra, hogy hittel és erővel töltse meg a gyásztól összetört mágustársak szívét... Pedig ez nem csak szép gesztus, hanem meggyőződésem, hogy kötelesség is lett volna részükről. Levél útján felkerestem hát a jelenlegi és volt Mágiaügyi miniszterünket, hogy feleljenek a kérdésre: milyen prevenciós lépéseket tesznek a béke fenntartása érdekében?

- Természetesen a Wizengamot és az Aurorparancsnokság bevonásával folyamatosan azon dolgozunk, hogy kiszűrjük a Voldemort eszméit valló egyéneket, csoportokat, és ha kell, életük végéig az Azkabanba zárva tegyük őket ártalmatlanná. Emellett folyamatban van egy nemzetközi szintű tananyag-csomag létrehozása, amelyet Sötét Varázslatok Kivédése és Mugliismeret órára kívánunk bevezetni. Célunk a nebulók felvilágosítása és empatizálása, hogy már fiatalon tudatosítsuk bennük, a mugli- és varázslótársadalom minden egyes tagja ugyanolyan értékes, függetlenül származásuktól - válaszolta kérdésünkre Kingsley Shacklebolt jelenkori Mágiaügyi miniszter. Szerettük volna Cornelius Caramelt is megszólaltatni az ügyben, azonban ő kibújt a válaszadás alól, mondván, végleg visszavonult a közszerepléstől és a sajtónyilvánosságtól.

Olvasóink hozzászólásait ezúttal is várjuk! Szokás szerint a vasárnapi lapszámban szemezgetünk majd belőlük a Legcsípősebb Trollok rovatunkban!

A Három Seprű falai között pánik tört ki az elmúlt éjszaka! A híres Illuzionista előadásán nem csak a vendégek – akik között olyan hírességek is jelen voltak, mint Nathaniel Forest –, de a kocsma teljes személyzete eszméletét vesztette. Azt nem tudni pontosan mi történt, ám a legtöbben furcsa látomásokról számoltak be, míg a Minisztérium munkatársai vérnyomokat találtak. A híres Illuzionista azonban eltűnt.

S hogy mi volt a legkülönösebb? Hát az kedves olvasóink, hogy senki sem tudott róla pontos személyleírást adni. Egy jelenlévő, bizonyos Florian le Fay azt nyilatkozta, hogy ő bizony fel nem tudná idézni az arcát. Egy másik roxfortos korú lány, Adelle Fogs pedig azt bizonygatta, hogy bár a szemeibe nézett, még sem emlékszik rá, hogy azok milyen színűek voltak. Miféle varázslat volna mindez? Bizony, ez a kérdés ötlik fel az emberben azonnal. Ám még nem is ez a legfurcsább az egész helyzetben! A helyszínre érkező munkatársunkat ugyanis úgy tájékoztatták, hogy minden jelenlévő karján sebet ejtettek.  


– Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a kezükön lévő seb komolyabb okkal született, mint egyszerű fájdalom okozás. A vérüket akarták valószínűleg. Erre az egyetlen bizonyítékunk, hogy két vérrel töltött fiolát összetörve találtak az aurorok közvetlenül az ajtónál. Menekülés közben hagyhatta el az úriember. Ám kérem, ne essenek pánikba! Minden erőnket bevetjük, hogy megtaláljuk ezt az Illuzionistát! – Közölte meglepő őszinteséggel a Kingsley Shacklebolt a jelenlévőkkel. De vajon mindez csak üres ígéret volt? A hatóságok ugyanis huszonnégy óra elteltével is csak találgatni tudnak, hogy mi történt pontosan a kocsma falai között.

Az üggyel kapcsolatban egy helyszínre érkező medimágus is nyilatkozott. Egy bizonyos Hippocrates Smethwyck. – A sérülések egyformák voltak. Teljesen egyforma hosszúságúak és minden esetben a karnak ugyanazon részén helyezkedtek el, közel az artériákhoz. Azonban a sebek nem voltak halálosak, csupán a vérzés miatt tűntek komolynak. Egy-két résztvevőnek más sérülései is akadtak. Zúzódások, fojtogatás nyomok a nyakukon. Minden sérülést ellátták a kollégák. Holnapra mindannyian makkegészségesek lesznek.

A helyszínre érkező aurorcsapat vezetője nem kívánt nyilatkozni az ügyben. Csupán arról biztosította kollégánkat, hogy amint komolyabb fejlemény lesz az Illuzionista kapcsán, a parancsnokság nyilatkozatot fog kiadni. Mindezidáig semmi sem történt. A vezetőség is elhatárolódott a további információ kiadásától. Mindössze arról biztosították a Reggeli Prófétát, hogy még tartanak a kihallgatások.

A Három Seprű nagymúltú intézmény, ahol szinte mindannyian megfordultunk roxfortos diákként. De kérdezem én, nyájas olvasóim, vajon ilyen események után, kinek lenne meg a bátorsága, hogy éjszaka egyedül mászkáljon a falucska utcáin vagy éppen beüljön egy pofa vajsörre? Talán éppen Ön lesz az kedveském, akinek a vérét veszik megmagyarázhatatlan céllal!

Olvasóink véleménybaglyait ezúton is örömmel várjuk a témában, illetve, ha további információik vannak az eset kapcsán, kérjük ne habozzanak azokat is megosztani velünk!

A Walpurgis Leányai énekese, Myron Wagtail tegnap jelentette be az együttes sajtótájékoztatóján, hogy február 8-án az együttes jótékonysági koncertet szervez a Roxfortban elhunyt Nora Pots emlékére. A jegyekből származó bevétel egy részét a Roxfort védelmének megerősítésére szánják, a többit pedig a lány családjának ajánlották fel. Az együttes további sztárok részvételét kérte, hogy biztonságosabbá tehessék a varázslónövendékek életét.


Az együttes tagjai a Roxfortban találkoztak és az 1985-86-os tanévban alapították meg a zenekart. Ezért nem is csoda, hogy különösen fontos nekik az intézmény fenntartása és a diákok megóvás, akiknek egy része még az 1994-es karácsonyi bálon láthatta fellépni a Walpurgis Leányait.

Kirley Duke, az együttes gitárosa így nyilatkozott: – A Roxfortban indultunk el azon az úton, ami oda vezetett, ahol most vagyunk. Bár mindannyunknak kijutott a rosszból is persze, a kastély mindig különleges helyet foglal majd el a szívünkben. Ezért hát, természetes, hogy támogatjuk az iskolát ilyen helyzetben is.

A mágiaügyi miniszter maga kérte fel a Hertfordshire-ben található Keresetlen Komédiás Kamaraszínház igazgatóját, hogy biztosítsanak helyszínt a koncertnek az épület dísztermébe. Az előzetes számítások alapján azonban az túl kicsinek bizonyult, így végül az Árnyas Pagonyban fogják tartani, szabadtéri körülmények között. Így tehát kedves olvasóim, ha egy könnyed szórakozásra várnak és szívesen segítenék a jövő nemzedékének biztonságát, ne hagyják ki ezt a koncertet, hiszen ahogy említettük: a jegyekből származó teljes bevétel jótékonysági célra lett felajánlva.

A Roxfort legújabb üdvöskéje, Sage Bolton és gyönyörű párja, Eleanor McLaggen a napokban jelentették be eljegyzésüket. A professzor ugyan nem sokat fűzött hozzá a hírhez azt bizonyosra vehetjük, hogy kicsattan az örömtől. Diákjai is arról számolnak be, hogy fiatal tanár minden órán lendületes, lelkesen beszél a rúnaművészet kusza tudományáról és egyszerűen sugárzik belőle a boldogság.


Sage Enos Bolton 1996-ban végezte el a Griffendél Godrik Akadémia Átoktörő szakját, emellett a kobold nyelvet is elsajátította tanulmányai során. Már egészen fiatalon bizonyossá vált, hogy Mr. Bolton kiváló kutató, elsőként a Merlin Kutatóközpont Skandináv Rúnamágia Kutatócsoportjának tagjaként dolgozott. Ekkor elsősorban terepmunkát végzett több skandináv országban.

Kedvese, Eleanor megerősített, hogy ezekben az időkben is állandó, romantikus levelezésben álltak. Az egyik legszerelmesebb szösszenetében így fogalmazott a professzor: „Ezen a hideg északi vidéken csak a te emléked tudja melegen tartani a szívemet. Alig várom, hogy újra lássalak!” A két szerelmes egyébként még gyerekként ismerték meg egymást, nem egy fényűző bálon közösen táncoltak vagy éppen egymás társaságában töltötték a vacsorákat, amiket a családjaik rendeztek. Az érzelmek pedig barátságból fokozatosan alakulta őszinte, igaz szeretetté.

Miss McLaggen a Malkin szabászattal készítetti el esküvői ruhakölteményét, mely a legújabb párizsi divatnak megfelelőn főképpen csipkéből és tüllből fog állni. Azonban az esemény időpontjával kapcsolatban még sem ő, sem Mr. Bolton nem nyilatkoztak. Eleanor csupán annyit jegyzett meg: – Azt hiszem, jobb lesz minél gyorsabban egybe kelni. – Ezután egy sejtelmes mosollyal elköszönt.

Ön is szívesen kívánna sok boldogságot az ifjú jegyespárnak? Esetleg köszönetet mondana Mr. Boltonnak, amiért ilyen remek oktató? Küldje el bagollyal a kedves szavakat a Reggeli Próféta szerkeszőtségébe, hogy továbbíthassuk az érintetteknek mindezt!

Az Imbolc bál megrendezését megelőző hatalmas hírverés arra hivatott következtetni, hogy bizony a szervezők kellő felkészültséggel állnak majd az esetleges problémák elé. Az esemény azonban szinte azonnal káoszba fulladt, mikor a híres jósnő, Madam Alexandra sátra kigyulladt. Tudomásunk szerint az idős nőn kívül diákok is tartózkodtak akkor a környéken s hasonlóan súlyos égési sérüléseket szenvedtek.

A szervezők azonban csak sokkal később értesültek a történtekről, így a sérültek ellátása is hosszú percekkel a történtek után kezdődhetett meg. Tudomásunk szerint Mr. Forest és Mr. Forest örökbefogadott kamaszlányát azóta is a Szent Mungóban ápolják, akár csak Mikhail Belot, aki szintén ellátogatott az eseményre.


Egy ilyen eseményen, amit őrvarázslók is vigyáztak, hogyan történhet meg egy ilyen katasztrófa? A kérdés természetesen mindannyiunkban felmerülhet. Bár újságunk megpróbálta elérni a szervezőket, ők érdemi válasszal nem szolgáltak, csupán annyit nyilatkoztak, hogy: – Még mindig zajlik vizsgálat ez ügyben, melynek lezárásával pontosabb információkat hozhatunk nyilvánosságra.

Az Aurorparancsnokság is tehetetlennek látszik. Kérdésünkre, miszerint baleset történt-e vagy a Szeszélyt vádolhatjuk ismét a szerencsétlenség miatt, nem adtak pontos választ. Azt azonban megtudtuk, hogy sokan látni vélték az Illuzionistát, akinek nevéhez olyan szörnyű bűncselekmények köthetők, mint a Három seprűbeli túszejtés.
Egy ijedt diáklány még azt is elmesélte lapunknak, hogy az őrvarázslók nem nyújtottak segítséget egy sikoltozó nőnek, akit az említett bűnöző fojtogatott a helyszínen, mielőtt egyszerűen köddé vált volna.

Kedves olvasóim, hát döntsék el önök, hogy a Szeszély vagy az Illuzionista az, aki erről a felfordulásról tehet! Vagy a kettő talán nem is áll olyan távol egymástól?

Ön is hallotta, kedvesem, milyen szörnyűség történt a minap? Bizony! A mugliknak is oly fontos emlékhely, Lindisfarne romokban hever. A sziget arról nevezetes, hogy egy csapat ír szerzetes itt alapított kolostort, és innen indultak térítő útjukra Észak-Angliába. Később itt szálltak partra először a vikingek hazánk területén, ekkor egyébként romokban is hagyva a helyet maguk után. A helyet természetesen azóta számtalanszor restaurálták és újjáépítették.
A tegnapi eset azonban éppen ezen erőfeszítések figyelembevételével csak még borzalmasabbnak látszik. Szemtanúk elmondása szerint egy titokzatos csuklyás alak látogatta meg a szigetet, s ezt követte a borzalmas fordulat.

Képzeljék el, hogy egyik pillanatban még nyugodtan sétálnak a másikban eltűnik a lábuk alól a talaj. Szó szerint ez történt, ugyanis kedveskéim. A sérültek száma rendkívül magas. Ezen felül pedig néhány hoppanáló boszorkány és varázsló miatt egy amneziátor különítményt is ki kellett küldeni.

A közelben lakik a hírhedt Henriksen klán, melynek tagjai teljesen elzárkóztak a brit mágustársadalomtól, de bőkezűen támogatják a környék történelmi értékeinek fennmaradását az utókor számára. Rejtélyesek, hiszen nagyon kevesen vannak, akik a köreikbe léphetnek, és néhány gyanús eltűnés miatt is nyomoztak már ellenük. Képviselőjük, Frey Henriksen szintén megjelent a helyszínen a történtek után. Egy nyájas olvasóm elmondása alapján számonkérte a kiérkező aurorokat a történtekről és azonnal intézkedni kezdett, hogy a romokat minél előbb eredeti állapotukba állítsák vissza, azonban a nagy érdeklődésre való tekintettel, ez varázslattal nehezen oldható meg.

Sokan azonnal összekapcsolták az elbeszéléseket az Imbolc bál csuklyás alakjaival és magával az Illuzionistával is, aki személyesen felelős a tavaly nyáron, Roxmortsban történt tömeges túszejtésért. De vajon valóban összekapcsolódik a két ügy? Ön mit gondol, mi okozhatta e különösen jelentős emlékhely pusztulást?  Várjuk véleményüket a szerkesztőségbe.

Meglepő dolog történt a minap! Az egyik nyájas olvasónk egy elég furcsa listát juttatott el a szerkesztőségünkbe. Ha ez önmagában nem lenne elég, a nevek rajta nagyon érdekesek! Egy kis utánajárás után rájöttünk, hogy egy részük részt vett a tavaly nyáron történt roxmortsi túszejtésben, de a többiek kiléte rejtély. Önök talán tudják, hogy kikről lehet szó? Vajon milyen átok következtében kerülhettek fel a papírlapra?

Amint az aurorparancsnokság tudomására jutott a lista létezése, azonnal a szerkesztőségünkbe siettek és lefoglalták. Minden ellenállásunk hatástalan volt, amit azért tettünk, hogy önöket kedves olvasóim tudjuk tájékoztatni az eseményről. A papírlap legfontosabb része talán nem is maga a lista volt, hanem a fejléc.

Az ott található szimbólum nem volt más, mint a tavaly roxfortos halloweeni vacsorán az egyik diák vérével felrajzolt jelkép. Vajon ez a lista azoknak a nevét tartalmazza, akiknek a lányhoz hasonlóan meg kell halniuk? Mindannyiunk nevében kimondhatom, hogy akármiért is kerültek fel ezek a nevek erre a listára, a jövőben semmi jóra nem számíthatnak.

Szerencsére a listáról sikerült egy másolatot készíteni, mielőtt lefoglalták volna, így azt most úgy tesszük közzé, ahogy nekünk is a birtokunkba került. Vajon ez is egy újabb katasztrófának az előjele lehet? A béke időszakában és a Szeszély árnyékában még mindig van olyan, aki mások életére törhet? Merlin kegyelmezzen azoknak, akik azon a listán vannak.

A nyár beköszöntével egy könnyedebb témával jöttünk önöknek, Kedveskéim - dőljenek hát hátra egy jó hideg vajsörrel és persze lapunkkal a kezükben, és élvezzék ki ezt a csodás napot! Mai cikkünket a Foltozott Üst támogatta, a különleges alkalom okán, hogy megjelent náluk néhány egyedi, limitált ízű vajsör, amiket szörnyű kár volna kihagyni! Így hát ne is tétovázzanak, irány a Foltozott Üst! A különleges italok ráadásul mától kezdve három napig kedvezményes áron kaphatók.


Augusztus 8-án semmihez sem fogható, elképesztő élményben lesz részünk. A Perszeida aszteroida öv keresztezi a Földünk pályáját, így látványos jelenségként rengeteg hullócsillag lesz megfigyelhető, ami elbűvölővé festi majd az éjszakai égboltot.

Az esemény természetesen otthonról, kertjeink, ablakaink kényelméből is megfigyelhető egy kis szerencsével. Rendkívül meghitt program, tökéletes randevú, ha engem kérdeznek, így hát, és igen, ez most önöknek szól, fiatalemberek: ha eddig nem is volt bátorságuk, most hívják el azt a hölgyet, gyerünk! Mi lehetne romantikusabb egy éjszakai pikniknél, miközben az eget csodaszép csillagok hálózzák be? A menüről természetesen most se maradjon le egy kis vajsör!

Azoknak viszont, akiknek egy kicsit kimozdulni volna kedvük, különleges forrásaink szerint idén is megnyitja kapuit a Csillagleső fesztivál. Az eddigi évekhez hasonlóan ezúttal is rendkívül látványosnak és hangulatosnak ígérkezik az esemény, így én mondom maguknak, Drágáim, egyszerűn kár volna kihagyni! A belépő ára megközelítőleg 4-5 galleon, de természetesen még semmi sem biztos - csak a jókedv és a feledhetetlen élmény!

Kedves olvasóim, izgatottan várjuk a baglyaikat élményeikkel együtt a csillagparádéról, és ahogy az szokás, a legkiemelkedőbbek benne lesznek következő lapunkban. Ezúttal azonban a beküldők közt három kupont is ki fogunk sorsolni, amellyel a Foltozott Üstben egyet fizet kettőt kap akcióhoz juthatnak!

A Hatodik Csillagleső fesztiválon történtek után Kingsley Shacklebolt nyilvánosságra hozta a Minisztérium legújabb álláspontját a Szeszéllyel kapcsolatban, ezen kívül pedig új óvintézkedéseket hirdetett meg. Az angol varázsvilágnak így példátlan korlátozásokhoz kell alkalmazkodnia. Hogy ez vajon segít-e megfékezni mindazt, amivel szembe nézünk a mágia ilyen jellegű anomáliája miatt, jó kérdés. Mindenesetre idézzük fel a Miniszter úr szavait röviden:

- A Minisztérium komoly lépésre szánta el magát, miután bebizonyosodott, hogy a Szeszéllyel kapcsolatos eddigi intézkedések kevésnek bizonyultak. Számos társunk megsérült, sőt néhányan életüket is vesztették abban a borzalomban, ami kialakult. Így én, mint mágiaügyi Miniszter, hivatalosan is átvettem az Aurorparancsnokság felett irányítást, hogy még hatékonyabban tudjuk kezelni az ügyet, az parancsnok úrral, Arnold Tillel közösen. - Kingsley Shacklebolt szavai határozottnak tűntek, bizonyítva, hogy a Minisztérium ma még erősebb, mint a háború előtt. - Mindazonáltal addig, amíg nem jutunk a nyomozás végére minden nagylétszámos rendezvény elhalasztásra kerül. Az Abszol úton, a Roxfortban és Roxmorts utcáin, illetve minden nagyobb helyszínen aurorok fognak járőrözni.

A Miniszter urat követően Mr. Monstro, a Mágikus Szeszélyügyi Főosztály vezetője is nyilatkozatot tett, melyben biztosította a lakosságot, hogy szorosan együtt dolgoznak az aurorokkal az ügyben. A Csillagleső fesztivál keretében ugyanis egy bátor civil, Elliot O’Mara leterítette az egyik támadót, akit így kihallgatásra a Parancsnokságra szállítottak.

(https://i.pinimg.com/originals/fd/33/75/fd3375f42c6a595118348e06610b84b2.gif)

- Az elkövetők egyikét foghattuk el valóban, bár az úr egyelőre nem hajlandó beszélni és személyes iratokat sem találtunk nála. Azonban azt a jelet, amit azon a bizonyos listán láttuk, ékszer formájában viselte magán. Feltehetően köze van ennek a társaságnak a roxforti gyilkosságokhoz. - Nyilatkozta Mr. Monstro. - Mivel tagjai ismeretlenek, ahogy az is, miképpen viszonyulnak ezekhez a mágikus anomáliákhoz, kérünk mindenkit, hogy próbáljon meg az aurorok által védettebb helyekre látogatni vagy az otthonában maradni!

Mindezek alapján végre reménykedhetünk, hogy a Minisztérium elkezdte komolyan venni a dolgot. Egy listát is nyilvánosságra hoztak azokról a helyszínekről, melyek veszélyesnek bizonyultak, így tehát folyamatos aurori jelenlét várható ott. A listát a cikkünk végén olvashatják, Kedveseim! Zárszóként pedig, a Próféta szerkesztősége nevében kérek mindenkit, hogy vigyázzanak magukra és szeretteikre!

A védelmet élvező helyszínek:

Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Mindegyik akadémia és Hertfordshire városának utcái
Roxmorts - Főutca
Abszol út
Mágus tér
King’s Cross pályaudvar - megerősített védelem szeptember 1-én
Roxfort Expressz - szeptember 1-én
Godric’s Hollow - Főtér

Sokan feltették a kérdést a napokban, hogy miképpen sikerült a Minisztérium által elfogott fesztiváli támadó kihallgatás, így a Reggeli Próféta szerkesztősége utána járt. Kérdéseinkre pedig maga a Mágiaügyi Miniszter felelt, felvázolva az elkövetkezendő hónapok tervezett lépéseit is:

– Az elfogott férfi hosszú napokon át nem volt hajlandó megszólalni. Csupán a kimerültség volt az, ami végül szóra bírta, ám ekkor is igencsak keveset említett a különös támadásokkal feltételezhetően jó ideje összekapcsolódott csoportról. – Magyarázta kissé gondterhelten Mr. Shac
klebolt. – Ugyanakkor néhány egykori halálfaló családneve említésre került, így a Minisztérium ezen a nyomon haladva tovább kihallgatásokat fog tartani.

A miniszter kifejtette ezt követően, hogy konkrét bűncselekményt nem kapcsolt a bűnöző a nagyrészt aranyvérű famíliák tagjaihoz, mindez arra elegendő bizonyíték, hogy házkutatást rendeljenek el és megkezdjék az érintettek meghallgatását. Sőt azt is hozzá tette, hogy minden ismert halálfaló múlttal rendelkező, ma már szabadon élő személyt be fognak vinni elbeszélgetésre.

(https://i.pinimg.com/originals/85/55/96/855596435c1e9378609383068b5cc044.gif)

–Úgy gondolom, a határozott fellépés az, amire most a varázslótársadalomnak szüksége van. Az elmúlt időszak sikertelen nyomozásai után a Minisztérium hírnevét helyre kell állítani, hogy mindenki biztonságba érezhesse magát. Így hát, Tudjukki egykori csatlósainak megfigyelése alapvető egy ilyen helyzetben. Itt természetesne főleg azokra gondolok, akik végül nem kerültek az Azkabanba, vagy bizonyíték hiányában, esetleg más felmentő ok kapcsán. Ugyanakkor azt is tudnia kell mindenkinek, hogy ezeket a személyeket az Aurorparancsnokság szemmel igyekezett tartani a háborút követő években is. Senkit sem vesztettünk szem elől. – Folytatta a miniszter.

Kingley Shacklebolt ugyanakkor arról is biztosított minket, hogy az aurorok továbbra is jelen vannak azokon a helyszíneken, ahol sokan megfordulnak, így biztosítva mindannyiunk biztonságát. A Minisztérium tehát erőteljes fellépést fontolgat, mi pedig kedveskéim, csak reménykedhetünk benne, hogy valóban sikeres lesz a nyomozás újabb szakasza!

Január 12-én, este robbanás történt a londoni varázslónegyed legsötétebb részén. A Zsebpiszok közben egy kocsma semmisült meg jóformán teljesen, számos áldozatot szedve maga után. A halálos áldozatok száma igen magas, de mindenki, aki a helyszínen tartózkodott kisebb-nagyobb sérülést szenvedett el.

Az Aurorparancsnokság nevében nyilatkozó kolléga így fogalmazott a történetek kapcsán: – Nem zárható ki, hogy a robbanás a Szeszéllyel kapcsolható össze, azonban az sem kevésbé valószínű, hogy szándékosan elkövetett bűncselekményről van szó. Egyelőre folyik a mentés a romok alól, így nem tudtuk elég alaposan átvizsgálni az épületet. Ha a mentőegység végez és a sérültek medimágusi ellátásban részesülnek, megkezdjük a részletes vizsgálatot.

(https://64.media.tumblr.com/fdc7e404e851abfc8d4b53184e2edd4a/tumblr_pssttitiqf1v91erio8_r1_400.gif)

Kollégánk többeket megkérdezett, hogy ugyan mégis mit tapasztaltak a helyszínen. A legtöbb szemtanú meg mert volna rá esküdni, hogy nem a szeszéllyel kapcsolatos események állnak a történetek hátterében A kocsmáros egyenesen úgy nyilatkozott, hogy: – Teljesen biztosan állíthatom, ez nem a Szeszély volt. Egész este furcsán feszült volt a hangulat és nem is a szokásos társaság gyűlt össze. A Minisztérium álláspontja szerint, amennyiben támadásról van szó, úgy az elkövető azt az épület belsejéből hajtotta végre, vagyis ő maga is a sérültek vagy a halálos áldozatok között lehet. A kihallgatások azonnali megkezdését rendelte el a Miniszter, feltételezve, hogy esetleg összefüggés állhat fenn a csuklyás csoport és a Zsebpiszok közbeli események között.

Február közepén, a Minisztérium külön engedélyével a varázslótársadalom újra hatalmas forgatag közepén találhatta magát. Természetesen az Abszol utat az édességfesztivál alkalmával számos auror biztosította, így némi tolongást leszámítva nem történt semmiféle katasztrófa az eseményen. Csupán egy Roxfortos diáklány számolt be arról, hogy többször is meglökdösték a hatalmas palacsintának öltözött dolgozók, ám cserébe egy tányér isteni édességet nyújtottak át neki.

Azonban a Palacsinta nap legnagyobb szenzációja nem az újra összehozott társaság volt, hanem a palacsinta verseny, melynek győztesét, egy skót boszorkányt a nap végén hirdették ki. Mrs. Baker egy meglehetősen egyszerű, ám annál látványosabb példánnyal rukkolt elő, ugyanis az amerikai palacsintát nyuszifejjé alakította megbűvölt cukorkákkal, fülnek pedig egy-egy szelet banánnal. Az ügyes bűbájválasztásnak köszönhetően az figura kacsintani tudott és mozgatta a füleit is. A rendezvényre látogató kisgyerekes családok kedvencévé vált szinte az első pillanattól fogva.

(https://i.pinimg.com/originals/db/5f/7c/db5f7cb16e54b5a0d57146947d1ea907.gif)

A kérdésünkre, hogy milyen recept alapján dolgozott, így nyilatkozott: – Amerikai palacsinta volt az alap, a férjem ugyanis New Yorkból származik és ez a kedvenc reggelije. Nagyjából 3 tojás, 120 dkg liszt, 1 dl tej, egy kevés sütőpor, só és cukor kell bele. A díszítés már egyedi dolog. A bűbájjal ellátott nyuszifejet Barbara a kislányom ihlette, aki csak így volt hajlandó megenni bármit is kicsiként. – Mesélte, miközben az aranypalacsinta kupát szorongatta a kezében.

Önnek is van egy kedvenc palacsinta receptje? Küldj el szerkesztőségünkbe, hogy beválogathassuk a hónap legjobb ételei közé legújabb rovantukba!

2002. április 13-án délben, a Mágiaügyi Miniszter bemutatta az Aurorparancsnokság új főparancsnokát a leköszönő Mr. Till társaságában. Harold Macmillan a ma már veteránnak számító kolléga, a második varázslóháború hőse, büszkén vehette át az előléptetés mellé járó emlékérmet. Ezt követően pedig a Próféta munkatársának nyilatkozott is a terveiről.

– Drasztikus változásokra van szükség. Bár Mr. Till minden tőle tellhetettőt megtett, hogy korunk legújabb fenyegetést, az úgynevezett Rendet, féken tartsa, más módszerekre van szükség a sikerhez. Úgy gondolom munkásságom legfontosabb feladat, hogy megismerjük a társaság szándékát, majd felszámoljuk azt. – Nyilatkozott Mr. Macmillan. Üzenetével egyértelműen megfogalmazta, hogy az Aurorparancsnokság még mindig erős, és a varázstársadalom bátran támaszkodhat rájuk.

Az elmúlt egy évben nehezen indult be a nyomozás, a társadalom bizalma megingott az aurorságban és bár kimondva nem lett, nem kizárt, hogy a botránynak köze van Mr. Till távozásához, sejthető, hogy ez is az okok közé sorolandó. Ezzel kapcsolatos kérdésünkre ugyanakkor sem az új, sem a leköszönő főparancsnok nem akart válaszolni. Mind a ketten úgy gondolják, hogy jelenleg nem a legfontosabb, hogy a varázslók és boszorkányok biztonságban érezzék magukat, amikor az utcára mennek.

Önnek mi a vélemény a főparancsnok leváltásáról? Küldje el baglyát a főszerkesztőségünkbe! Foglaljon állást a kérdésbe!

Gabriel Milton, a háború hőse, sajnálatos módon elhunyt. Legalábbis ez a hír reppent fel, amikor a híres auror nem tért vissza egy szigorúan bizalmas külföldi bevetésről. Az Aurorparancsnokság sosem árult el részleteket a körülményekről és Mr. Milton családja sem volt hajlandó nyilatkozni. Csupán annyit súgott meg a férfi egyik legjobb barátja, hogy: – Túl nehéz feladatot adtak Gabe-nek. Egyedül kellett szembe szállnia számos alvilági mágussal Észak-Afrikában, ám miután az egész akció balul sült el, s több száz áldozatot követelt, nem került elő a teste. A vérnyomokból következtettek arra, hogy meghalt.
 

Azonban úgy tűnik, hogy a híresztelésekkel ellentétben Mr. Milton nagyon is él. Olyannyira, hogy visszatérése első napján máris szóváltásba került az új főparancsnokkal. A vita pedig olyannyira eldurvult, hogy több munkatársnak is közbe kellett lépnie. Az egyik hölgy munkatárs úgy nyilatkozott: – Mr. Milton meg akarta ölni Mr. Macmillant, miután az nyomozást rendelt el ellene. Őt vádolják az egész külföldi katasztrófával! – A hölgy annyira pánikba esett, hogy a történtek után nem volt hajlandó többet megszólalni.

Mr. Macmillan érkezése óta felbolydult a parancsnokság. Sok panasz érkezett rá, túlkapások és vallatások miatt. Többen úgy gondolják, hogy Gabriel Francis Milton meghurcolása is felesleges volt, amelyet csupán a féltékenység szült. Harold Macmillan kinevezése ellenére is jóval kevesebb kitűntetést zsebelt be, mint fiatalabb társa, így sokan egyfajta rivalizálást vélnek felfedezni a történtek mögött. Ugyanakkor egy bizonyos Hilda azt is megsúgta, hogy a két férfi évekkel ezelőtt a kegyeiért versengett, ám ő végül Mr. Miltonnal ment el randevúra. Azóta a két auror egyenesen utálta egymást.

Önnek mi a vélemény a főparancsnok túlkapásairól? Küldje el baglyát a főszerkesztőségünkbe! Foglaljon állást a kérdésbe!

A nemrég megválaszott Macmillan főparancsnok tegnap sajtó elé állt, hogy elmondja a Renddel kapcsolatos nyomozások legújabb eredményeit. Mondadója elején megfogalmazta, hogy úgy gondolja, most áll az Aurorparancsnokság a legközelebb ahhoz, hogy világunk jelenlegi legnagyobb kérdését megválaszolhassa. Az ehhez vezető nyomozások eddigi eredményeit tehát összefoglalta számunka a következőképpen: - A februári nyomozások eredményeképpen számos fontos bizonyíték került a birtokunkba. A legtöbbet azonnali vizsgálatoknak vetettük alá, ám akadtak olyan rejtélyes varázstárgyak is, melyeket hosszas munka során tudtunk csak jobban megérteni.

Ezután kiemelte, hogy még mindig vannak olyan tárgyak, amiket vizsgálnak. A februári akcióknak és házkutatásoknak ugyanis nagyon nagy mennyiségű anyaga lett, melynek feldolgozása idő és energia, ám mindez megéri, ha eredményesen zárul a munka. Macmillan azt is hozzá tette: - Egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy meghatározhassunk a Rendnek nevezett csoport szándékait. Egyelőre úgy tűnik, hogy egy tudós társasággal van dolgunk, de hogy milyen céllal vizsgálódnak, az még egyelőre nem tisztázott.

A főparancsnok kérdésünkre, miszerint hogyan kívánják óvni a varázslótársadalmat, amíg a nyomozások végére nem kerül pont, csupán annyit mondott, hogy a Roxfortban, az akadémiákon és a fontosabb helyeken megmaradnak a kirendelt aurorok, illetve hogy a rendezvényeken is számos kollégája fog megjelenni. Az elmúlt időszakban a támadások egyértelműen csökkentek, a kevesebb rendezvénynek köszönhetően, ám a veszély nem múlt el. Így hát a főparancsnok mindenkit kér, legyen rendkívül körültekintő és ha furcsaságot tapasztalna ébren, vagy álmában, azonnal jelentse az esetet.


Végezetül pedig néhány szót mondott még az aurorparancsnokság céljairól: - Csupán annyit ígérhetek, hogy a vezetésem alatt az aurorok még komolyabb energiát fektetnek be társadalmunk védelmére. Ha kell, felveszik a harcot ezzel a Renddel is, vagy bármilyen más veszélyforrással. Ez a feladatunk. A célunk az Önök biztonságának megóvása!

A 2002. július 29-én történt eset óta nem került elő Mrs. Hardy, a minisztérium egyik munkatársát, akit a Rend néven ismert csuklyák és maszkok mögé bújó társaság elrabolta. A Foltozott Üstben zajló túszejtésnél a hölgy feladata lett volna a tárgyalás megkezdése, ám a helyszínen fennálló káosz miatt nem sikerült az auror kollégák közelében maradnia, akik megvédték volna az esetleges támadásoktól.


A helyszínen tartózkodók közül többen azt nyilatkozták, hogy mikor már baj történt, egyetlen auror sem igyekezett Mrs. Hardy megmentésére. Úgy tűnt, hogy a nagyjából hét auror, aki bent tartózkodott a Foltozott Üstben a különös támadás végén leginkább a túszok kiszabadításával foglalkoztak. Helyettük egy csapat hölgy próbált segédkezni, de a túszejtő hoppanált Mrs. Hardyval együtt.

Az Aurorparancsnokság megkeresésünkre csupán ennyit nyilatkozott: – Mrs. Hardy megmentése folyamatban van. A hölgy családját már megnyugtattuk, hogy Minisztérium a kezében tart mindent és hamarosan visszakapják a szerettüket. – Fogalmazta meg Mr. Macmillan.

Kérdésünkre, miszerint Diana Hardy valóban életben van-e, a főparancsnok nem adott egyenes választ. Csupán annyit erősített meg, hogy a hölgy megmentése folyamatban van és egy pontosan kidolgozott tervet követnek az aurorok, az ilyen helyzetekre megfogalmazott protokollnak megfelelően. Ugyanakkor azt is kihangsúlyozta, tovább terelve a témát, hogy a helyszínen két holttestet találtak, melyekből az egyik szúrt sebet viselt, a másik pedig egy átok következtében hunyt el. – Két aranyvérű varázslóról van szó. Adrian Flint és  Darius Parkinson. Jelenleg a családtagjaik kihallgatása folyik.

2002. szeptember 1-én Mrs. Diana Hardyt, a július 29-én elrabolt túsztárgyalót az Abszol úton találták, amint zavarodottan kóválygott. A hölgyet a Foltozott Üstbeli támadás óta nem látta a családja és az aurorok nyomozásai sem jártak sikerrel az úgynevezett Renddel kapcsolatosan. Így Mrs. Hardy úgy tűnt, menthetetlen.


Mrs. Hardy eltűnése a családjának is komoly megrászkódtatás volt. A család egyik barátja úgy nyilatkozott, hogy Diana volt a kis hercegnő odahaza és mindenki rajongott érte. Mrs. Hardy szépsége a rokonság szemefényévé tette őt. Gyerekkora óta rajongással szerette mindenki, most pedig már egyenesen gyászba borultak. – Diana volt a mindenük. Most pedig már gyászruhát öltöttek… el sem tudja képzelni, drága Rita, mennyire megkönnyebültek, mikor előkerült a lányuk. – Nyilatkozott a család barátja, mikor a szülőkről kérdeztük őt.    

Mrs. Hardy két napot tölt majd a Szent Mungó Ispotályban. Egyelőre annyit biztosan tudhatunk, hogy fizikális sérüléseket nem szenvedett el, ám nagyon valószínű, hogy egy rosszul elvégzett amneziálás áldozata lett. Így Mrs. Hardy minden bizonnyal semmilyen információval nem tud majd szólgálni a Rendről.

A mungóbeli medimágus, aki Mrs. Hardy felépüléséért felel, nem akart nyilatkozni ennél bővebben a hölggyel kapcsolatban. Csupán annyit mondott: – Egyelőre nem szabad zaklatni. Pihenésre van szüksége. Azonban a kezelő medimágus véleménye ellenére néhány amneziátor szakvarázsló úgy gondolja, hogy a sérült emlékek helyreállíthatóak lehetnek. Kérdésünkre, miszerint ilyen jellegű tevékenységgel próbálkozik-e a minisztréium, választ nem kaptunk.

Véleménye van Mrs. Hardy eltűnésével? Esetleg bírálná az aurorok hozzáállást? Küldje el véleményét nekünk a Prófétához!

Harold Macmillam, az Aurorparancsnokság vezetője ismét megszólalt a júliusban történtekkel kapcsolatban. A nyomozás ugyanis tovább folytatódik a Foltozott Üstben zajló események felszámolása után is. Bár emberi életekről van szó, mégis úgy tűnik, hogy a minisztérium mind újra és újra megakad valamivel, ami csak a Rend oldalára billenti a mérleg nyelvét. Ezzel persze újabb áldozatai lehetnek a különöns társulásnak, melynek valódi célját továbbra sem ismerik az aurorok.


– Adrian Flint és Darius Parkinson holtteste a támadások után marad a tett helyszínén. Mindketten fekete csuklyás köpenyt viseltek, a kezüket bőrkesztyűbe bújtatták és aranymaszkba bújva fedték fel kilétüket. – Jelentette be az alapvető tényeket Harold Macmillan. – A két család tagjai döbbenten állnak az események előtt, mégis mindenkit igyekszünk kihallgatni. Jelenleg a legközelebbi rokonsággal foglalkozunk, ám letartóztatás egyelőre nem történt.

Az főparancsnok azt is hozzá tette, hogy a nyomozás további részéig az Abszol útra, a Roxfortba, a roxforti birtokra még több aurort rendel ki, hogy biztosítsák a civilek épségét. Ezen kívül rendezvényeket csak kisebb létszámban, száz fő felett lehet tartani, illetve zárt térben tartott rendezvények esetén minden belépőt át kell vizsgálni a bejáratnál. Adrian Flint és Darius Parkinson lakásában pedig házkutatást rendelt el. Az intézkedéseket a Mágiaügyi miniszter is jóváhagyta.

Kérdem én, kedveseim, elég-e ez a néhány intézkedés? Legfeljebb tüneti kezelés egy ilyen helyzetben. A gyermekeink, a szeretteink élete veszélyben van, ráadásul nem is akárkiktől. Ha olyan alakokkal kell ismét szembe szállnunk, mint Mr. Flint vagy Mr. Parkinson, akkor felmerül a kérdés: nem egy egykori halálfalók által szervezett mozgalomról van szó valójában? S miért nem látja ezt a különös összefüggést a minisztérium is?

Ön mit gondol a helyzetről? Ossza meg velünk véleményét, küldjön egy baglyot szerkesztőségünkbe!

Ismét közeledik a Samhain, népünk egyik csodás ünnepe, azonban felmerülhet a kérdés önökben, drága olvasóim, hogy a Foltozott Üstben történt események után elmenjünk-e egy ilyen nagy szabású, nyílt térben megrendezett tömeges rendezvényre? Merjük-e elengedni a csemetéinket, a szeretteinket? Merjünk a kedvenc macskánkkat sétáltatni az utcákban, miközben a sötétben gonosz erők ólálkodnak? Bízhatunk e a Minisztérum szaviban, amik eddig is csak hazugok voltak, akár csak a biztonsági intézkedések?
Nos, ennek jártam utána, drága olvasóim, hogy kiderítsem önöknek!


Bizonyára már mindannyian tudják, hogy a Samhain egy óír szóból származik, melynek jelentése a nyár vége, és hivatalosan október 31 naplementéjátől november 1 naplementéig tart. Egyike volt a négy gall ünnepnek, melyek ugye bár a következők:  Samhain, Imbolc, Beltane és Lughnasadh. Ebben az időszakban ugyanis az ajtó nyitott a Másvilágra, így a tündérek és a szellemek könnyedén tudnak velünk és muglikkal kommunikálni, így vált a Samhain a holtak fesztiváljává. Skócia területein hatalmas tüzeket raknak, és a tűzvarázslatok különösen hatásosak ilyenkor.  Szokás a jelmezek, maszkok viselése, hogy a csalafinta tündérek ne űzzenek tréfát velük. Egyébként figyelmeztetem önöket, hogy a manók és tündérek kifejezetten csínytalanok ezen az éjszakán.

A szervezők az alábbi kedves programokkal várják a látogatókat: a közkedvelt tök -, és fehérrépafaragó verseny, tejivó verseny, lámpás reptetés, seprűfaragás, jóslás. A standokon az emberek frissen készült almabort fogyaszthatnak. Kiskorúak számára almaszörp lesz. Karamellás almák, mézes almák, sütőtök piték és még több alma.

Sikerült az egyik nap beszivárognom az előkészületekért felelős aurorok közzé, és hosszas - és meglehetősen kínkeserves - faggatást követően, a mogorva Dustin McGregor az alábbi felháborító szavakat diktálta le nekem, szó szerint:
- Felháborító, hogy ennyire nem bíznak bennünk az emberek. Mindnet megtettünk eddig is, hogy biztosítsuk a bolgáraink védelmét. Most is minden a legnagyobb rendben lesz.
Hát nem szörnyű? Mégis hogy várhatnánk el, hogy biztonságban legyünk, ha még egy ártatlan kis kérdésre sem ad egyenes választ a minisztérium? Persze aztán annyit még odavetett felém, hogy civil! ruhás aurorok fognak elvegyülni a tömegben, és kívülről is őrizni fogják a területet.

Vajon elegendő lesz-e ez a pár auror, hogy biztonságban, rettegés nélkül sétálhassunk az éj sötétjében azokon a kicsi, szűkös utcákban? Meddig tarthat vajon a hazudozás és a szánalmas tessék-lássék intézkedés, amiknek eddig se volt semmilyen hatása? Mikor fog tenni valamit ténylegesen a Minisztérum? Hány ártatlan nőt kell még elrabolnia a Rendnek, hány rémálmot kell még okozniuk, hogy belássák, ez bizony a társadalmunk életét veszélyezteti?

Ön mit gondol a helyzetről? El fog menni erre az ünnepre?  Ossza meg velünk véleményét, küldjön egy baglyot szerkesztőségünkbe!

Nem kedveskéim, a cím bizony nem ámítás és nem is őrült túlzás, ezúttal ugyanis még a szokottnál is komolyabb merénylet történt. Talán emlékeznek még rá, hogy nyáron a Rendnek nevezett csuklyás formáció magával ragadott egy minisztériumi alkalmazottat, a jeles túsztárgyalót Mrs. Diana Hardyt. A nő ugyan előkerült, de súlyos amnéziás tünetei miatt azóta is medimágusi kezelés alatt áll, egyenesen az őrület határán. De ezúttal egy újabb jelentős személy került a karmaik közé.

A Roxfortban pontosan 2002. október 6-án fedezték fel az egyik oktató szobájának feldúltságát. Az illető ugyanis nem jelent meg sem a reggelinél, sem pedig az első óráján. A tanulók ekkor értesítették McGalagony igazgatónőt, illetve a tanári kar többi tagját. Egy részük kollégájuk nyomát keresve az iskolát járták be, míg mások a birtokot. Ám végül felfedezték a szobájába felfestett jelet, mely a rend felbukkanására utal.


Sybill Trelawney a Roxfort régi-új jóslátan tanárnője lelkesen vetette bele a munkába magát ebben a tanévben. A legtöbb tanuló örömmel fogadta visszatértét, hiszen kiemelkedő szakemberről beszélhetünk, akitől kalandot jelentett tanulni. Egy tanul, bizonyos Merel Everman a következőt nyilatkozta: – El sem tudom képzelni, milyen lesz a tanárnő nélkül ez a tanév. Csak remélem, hogy nem esett semmi baja.

Miss Everman mellett más tanulók is megrázták a történtek. Edith Baldron egyenesen zokogni kezdett, amint megtudta a hírt. Barátja, Dominic Morgo éppen csak át tudta karolni a vállát és félrehúzni a lányt. Trelawney professzor elrablása a Minisztériumban és az egész varázsvilágban hatalmas felbolydulást keltett. A miniszter nyilatkozott: – Az aurorfőparancsnok azonnal megkezdte egy speciális csapattal a nyomozást. Éjjel-nappal keményen dolgoznak azon, hogy a professzor sértetlenül kerüljön elő. – Magyarázta.

Az iskola egyik alkalmazodja a tudomásunkra hozta, hogy a tanárnő szobájában egy listát is találtak. Egy olyat, amit legutóbb is nyilvánosságra hoztak a különös szekta tagjai. Ezúttal azonban eltérő nevek is szerepelnek rajta.


Bár a titokzatos lista célja nem ismert, mégis figyelemfelkeltő, hogy a Minisztérium el akarta titkolni ezt a nyilvánosság elől. A miniszter nem kommentálta, mikor rákérdeztünk az ügyre. Ön mit gondol róla? Mire szolgálhat ez a lista? Ossza meg velünk egy sürgős bagollyal, melyet a szerkesztőségenkbe küld.

Ahogy közeleg a karácsony bizony az Abszol úton is egyre több boszorkány és varázsló megfordul. Bizonyára Ön is, kedvesem, azt tervezgeti, hogy megnézi az utcán elhelyezett hatalmas koszorút, melynek méretes gyertyái hétről hétre villannak fel és csodás lángjával igazi karácsonyi érzést hordoz. Sőt, talán megfordulna a forrócsokit és forralt bort áruló boszorkány standjánál is. Nem is olyan nagy csoda ez! Hiszen melyikünk ne rajongna ezért a mesés téli hangulatért, mikor ilyen szépen hullik a hó odakint?


Csakhogy idén a Mágikus Szeszélyként ismert anomália másként döntött. Advent első vasárnapján ugyan felvillant a koszorú első gyertyája, csakhogy a láng pillanatok alatt hatalmasra duzzadt. Az egész koszorú lángra kapott, majd átterjedt a forrócsokis boszorkánys standjára is. A fakunyhó gyorsan lángra kapott és már csak a helyszínre kiérkező aurorok tudták kimenteni a sérült asszonyt.

Újságunk igyekezett a helyszínre érkező mentőcsapat vezetőjével beszélni, ám ő szűkszavúan nyilatkozott: - A koszorút minden évben védőbűbájokkal látjuk el, ami megakadályozna, hogy lángra kapjon. A helyzet előtt érthetetlenül állunk, de most az első a helyszín bizotsítása és a sérült ispotályba juttatása!

Az esettel kapcsolatban kerestük Macmillan főparancsnokot is, aki kicsit bőségesebben nyilatkozott az ügyben. - A helyszínen zajló vizsgálatok kimutatták, hogy a Mágikus Szeszély áll a történtek mögött. Ezúttal nem a Rend egyik merényletével van dolgunk. Így hát új koszorút helyeztünk ki, ami immáron további bűbájokkal került levédésre. Ráadásul időközben a karácsonyi vásár is kipakolt a bevásárlóutcába, így igazán érdemes ellátogatni mindenkinek. A biztonságot egy különleges aurorcsapat biztosítja január elejéig.

A minap szokás szerint tömeg uralkodott az Abszol úton és bizony hosszú sor állt a forralt boros és a forrócsokis standnál is. Szívesen vásárolni kézműves termékeket? Látogasson el, amennyiben úgy gondolja, hogy a Szeszéllyel szemben képesek az aurorok megvédeni az életét. Ugyanakkor érdemes feltenni a kérdést: vajon tényleg nem kell tartanunk attól, hogy a Rend keze van a történtekben? Nem leslekednek-e minden tömegrendezvényen az ártatlanokra?

Ön mit gondol a hírről? A történetek ellenére is ellátogat a vásárra? Ossza meg velünk véleményét! A legjobb levelek a heti troll rovatunkban kerülnek közlésre minden pénteken.

Minden helynek lelke van. Minden háznak múltja van, és én elkötelezetten folytatom a hivatásomat, hogy a legtöbb történetre fényt derítsek. Mondhatják ezt egy őrült hobbinak, vagy csak szentimentális rajongásnak, az elhagyatott mugli helyek iránt, amelyek legtöbbször szellem járta épületek. Viszont úgy érzem meg kell ozstanom a világunkkal, hogy mi van a másik oldalon is. Ezen célból utazom körbe a világot és keresem a sötétséget, és most is ilyen indíttatásbtól vezérelve indultam el ehhez a belgiumi kastélyhoz, hogy felfedjem szörnyű történetét.


A kastély az 1900-as évek közepén lett építtetve egy bizonyos Williem Hauser, egy belga és angol felmenőkkel büszkélkedhető gazdag földbirtokos, aki természetesen mugli volt. Különös jelenségnek számított az akkor a harmincas éveiben taposó férfi, a tejfelszőke hajával, és világítóan kék szemeivel. A kastély vérrel és verejtékkel épült, számos munkás meghalt, és szinte kivitelezhetetlen elvárásait akarta megvalósítani a kastéllyal kapcsolatban. . A sok odaveszett lélek lenyomatát őrzik a falak lábánál a furcsa kézjegyek, melyekről számos helybéli hiszi, hogy minden egyes elhunyt lélek átkot szórt utolsó erjével a kastélyra és a birtokra. Meglepő, nem de, milyen erős mugli akarat is képes szörnyű átkokra, nemde? Ezt követően William nem élvezhette az öt évig épülő kastélyának nyugalmát, mert a helyet bezengték a holt suttogások, a padlók reccsenése, és hiába lobogott tűz a kandallókban, nem adott meledet.

William a hidegtől - talán a rontásról, és a nyughatatlan szellemektől -, tüdőgyulladást kapott, és eltávozott. Ám olyans zinten ragaszkodott a kastélyához, hogy még szanatóriumba se volt hajlandó menni, és e helyett odaláncoltatta magát az ágyához, nehogy valaki akarata ellenáre elragadja onnan. Furcsa ragaszkodására talán az a legészszerűbb magyarázat, hogy minden vagyonát, ahogy harsogta lázálmában, elrejtette. Utolsó szavaival harsogta, hogy sosem fogja elhagyni a kastélyt, és mindig figyelni fog, nehogy a kincsét valaki megtalálja.

A kincs és William Hauser is lassan feledésbe merült, és a kastély hosszú évtizedeken át egyedül, magárahagyatottan állt a birtokon, történetéről már csak a fák, a varjak és az öregek susogtak. Egy fiatal házaspár az 1960-as években vette meg a kastélyt, gyanúsan olcsó pénzen. Donna és Joseph Hazel két gyermekükkel és a család háziállatával, egy dán doggal költözött be a kastélyba, és már megérkezésüknek az első napajiban is a különös hűvösre panaszkodtak, hiába igyekeztek modern eszközökkel fűteni. A legfurcsább dolgok a pince felől érkeztek. Az ajtót mintha furcsa erővel szögezték volna le, és onnan éjjelente mozgolódást hallottak, mintha valaki ásott volna. A kastélyban úgy érezték, hogy valaki mindig figyeli őket, és akárhányszor takarták le a William Hausert ábrázoló hatalmas, teljes alakú festményt, a lepel állandóan leesett a képről, hogy jégkék tekintete állandó éberséggel fürkésszen. Hónapokkal később... a család eltűnt. És a szomszédok hiába akartak bejutni a kastélyba, semmilyen eszközzel nem lehetett a zárakat és az ablakokat betörni.

A történet itt véget is érne, ha én nem válalkoztam volna egyedül arra, hogy bejutok az épületbe. Félelem nélkül, kíváncsiság és izgalom által fűtve indultam meg a kastélyhoz, ami luktetett a szenvedéstől és a gyűlölettel teli fekete átkoktól. Ahogy közeledtem, éreztem... éreztem ahogy figyeltek. Ahogy az ember halad a sötét utcán, és feláll a szőr a tarkóján, engem is pontosan ez az érzés kísértett, de mégsem álltam meg. A pálcámat és a fényképezőgépemet a kezemben tartva lépkedtem feljebb és feljebb a nyikorgó lépcsőn, ami vezsélyes kattogásokkal próbált beszakadni a lábam alatt, és a repedt deszkék hegyes fogakként nyúltak utánam. Az ajtó... még számomra is kísérteties, milyen hatalmas, gyűlölködő erő zárta le, de sikerült feltörnöm a mágiát és beléptem.

Egy régi mugli eszköz, ami zenét képes lejátszani - gramofon -, régi dalokat kezdett el énekelni recsegve, kattogva. Először a családfőt láttam meg, léegalább is a csontjait, meg a szakadt ruháját. A földön feküdt, és ki tudja, mit láthatott utoljára. A hátában egy rozsdás fejsze volt, és ahogy a sötét szobákban lépkedtem a lumos maxima fénye mellett, mintha a ház egyessével fedte volna fel előttem a titkait és a családból azt, ami maradt. A levegőben száraz suttogások ültek meg, a falak őrizte utolsó sikolyok csengtek a fülembe, egészen addig, amíg el nem értem a pince ajtajáig, amikor hirtelen minden felvette a néma csendet. Az ajtó vörösbarna színével bármult vissza rám, még kilincs és kulcslyuk sem volt rajta. Megpróbáltam feltörti a pince ajtőt, miközben a ház és talán az urának a tekintete lyukat vésett a hátamba. Szinte olyan volt, mintha az ajtóval és egy sötét akarattal kellett volna párbalyoznom, de aztán... kinyitottam a pince ajtaját, és az ajtó mozdulatával mintha az épület is felsikoltott volna.Lementem a picébe, ahol a holdtalan éjszakánál is sötétebb volt, de a pálcám fénye végül különös lassúsággal kergette el a fekete leplet, hogy a lábaim előbb felfedjék Hauser és a kastély titkát.

Mit gondolnak, mit találtam? Kincset, aranyat? Mi lehetett odalent, amiért annyi élet veszett oda, és ami miatt a figyelő tekintete még most is a birtokot pásztázza? Egy női alak bontakozott ki a talpam alatti anyagból, mely egy gyermeket tart ölelésében. Talán egy szerencsétlen baleset vezetett ehhez a szomorú végzethez, melybe Hauser is beleőrült? Talán ennek a történetnek az igazságát sosem fogom tudni önöknek feltárni.

Ahogy felnéztem a földről, tekintetem megakadt a penészes, koszos pince falán, és a festményen, mely kék tekintetét a lelkemig fúrta. Holott annak a képnek a helye a nappaliban volt, a kandalló felett.


Magam mögött hagyva az épületet, csupán a kérdéseket hoztam magammal és a szemembe égett kék tekintetet, ami néha fel-fel bukkan a kirakatok üvegén, vagy a pocsolyák vzizén, azon gondolkodtam, milyen jogon űzzük a világ titkait, és feszegetünk fel olyan ajtókat, lépünk be olyan szobába, ahol nincs jogunk lenni? Utolsó cselekedetemmel végső nyugalomra helyeztem a csontokat, abban a reményben, hogy lelkeik sem vájnak mély sebeket a falakba. A Ház ajtajára pedig mágikus feliratott készítettem: Tekintetem őrzi családom békéjét. Lelküket ne háborgasd. Testük porát ne hord szét.

A minisztérium 2002. október 6-án indította meg a nyomozás Sybill Trelawney, neves jósnő elrablásával kapcsolatosan. Az elrablás különös körülmények között történt, ugyanis a professzornőt egyenesen a Roxfort falai közül rabolták el. Bizony drága olvasóim, az olyan biztonságosnak hitt iskoláról kiderült, hogy még sem az annyira.


A tanárnővel kapcsolatban mindössze egyszer nyilatkozott a minisztérium, amikor megindították a nyomozást, azóta látszólag parlagon hevert az ügy. Mr. Macmillan felhívta a tegnapi nap folyamán mindenki figyelmét: a keresés nem állt le és a múlthét folyamán Miss Trelawney nyomára bukkantak.

A tanárnőt egy nyílt mezőn találták meg, Londontól nem messze, egy közkedvelt erdős területen. A mugli turisták szerint zavartan viselkedett, mint aki azt sem tudja hol van, majd egyszerűen összeesett. Az aurorok végül varázstalan erőkkel együtt működve szállították biztonságos területre az eszméletlen tanárnőt.

Trelawney professzor a történtek óta állandó medimágusi megfigyelés alatt áll. Az eszméletét ugyan visszanyerte, de csak összefüggéstelenül beszél maga elé, így hát nem tudták belőle kiszedni pontosan mi történt vele. A vezető medimágus egy bizonyos Mr. Pite mindössze annyit nyilatkozott: – Sybill állapota stabil, de az elméje valamiféle átok miatt el van zárva. Ennek megtörése az elsődleges célunk, így hát folyamatosan egyeztetünk a külföldi kollégákkal. Addig is hálásak vagyunk a roxforti diákoknak, különösen Dominic Morgonak, hogy naponta küldenek virágokat és édességeket a tanárnőnek. Azt hiszem, örül neki, hiszen állandóan azt ismételgeti: „Mélység, mélység” mosolygó arccal.

Ön mit gondol a hírről? Kevésnek tartja a minisztérium erőfeszítéseit? Ossza meg velünk véleményét! A legjobb levelek a heti troll rovatunkban kerülnek közlésre minden pénteken.

Plakátok sokasága lepte el Londont, Hertfordshire-t, Roxmortsot és persze Godric’s Hollow-ban is, így már mindenki tudja: a Walpurgis Lányai koncertet tart június 19-én a Púder és Varázs Mágikus Színházban. A formáció hivatalosan nem nyilatkozott meg a fellépésről, ám a figyelemfelkeltő, aranyozott feliratok az iskolai faliújságokon máris rendkívüli sikernek örvendenek.

Myron Wagtail, az együttes énekese megkeresésünkre nem kívánta érdemben kommentálni az eseményeket. Éppen csak annyit nyögött oda: – Nem lépünk fel, ostoba nő! – Majd a szokásos, lázadós marconaságával egész egyszerűen tovább állt. Az énekes régóta ismert hangulatingadozásairól, így szavai bizonyára az aznap érte kellemetlenségek okozták a rideg választ, miszerint szerény személyemtől, Rita Vitroltól kosarat kapott.

Mr. Wagtail egyik barátja úgy nyilatkozott, hogy a férfi labilis állapotban van a The Wand című albumuk megjelenése óta. A hírnév, a rengeteg munka megviselte Myron idegeit és bizony azóta is állandó kezelés alatt áll a Szent Mungóban.


– Valószínűleg azért reagált így, mert meglepetés fellépésről van szó. Ezúttal nem a nagy médiumokat használják hírverésre, hanem a régi módszerrel, plakátokkal és röplapokkal hirdetik az eseményt. Ez a módszer közelebb hozza őket a fiatalokhoz. – Nyilatkozott meg a híres marketing szakember, Mr. Erick Ericksen.

Ön mit gondol a koncertről? Elengedi rá a gyermekét, esetleg Ön megy el? Ossza meg velünk véleményét, hogy a Napi Troll rovatban leközölhessük azt!

A Mágiaügyi Minisztérium bátran nevezhetné a legnagyobb dobásának Harold Macmillan auror-főparancsnok 2003. június 19-én végrehajtott szigorúan titkos akcióját. Miután biztos forrásokból tudomást szeretek az Aurorparancsnokságon, hogy a Walpurgis lányai koncert valójában egy a Rendnek nevezett formáció akciója, a legnagyobb csendben bevetésre készültek, nem kis kockázatot vállalva a jelenlévő civilek testi épségét is kockára téve.


A jelenlévők szerint Harold Macmillan tökéletesen ura volt a helyzetnek. Először is, a Rend kezére játszottak egy hamis varázstárgyat, elhintve azt a tévhitet, hogy a főparancsnok nem kezeli megfelelően a helyzet és természetesen még csak nem is gyanítja, milyen akció készül koncertnek álcázva. A tárgy azonban felrobbant, ezzel megbontva a Rend jelenlévő tagjainak egységét s ahogy elszabadult a pánik, egy különleges aurori egység, a THESZTRÁL hatolt be a színházterembe.

Az akció során komoly fizikai sérüléseket a civilek nem szereztek, ám úgy tudni, hogy egy bizonyos Sophie Banheim megkínzásra került. A lányt maga az Illuzionista támadta meg, azonban - ahogy Mr. Macmillan fogalmazott - a bátor civilek segítségével sikerült megmenteni a mentális sérülésektől. Az áldozatot lapunk sajnos nem érte utól.

Mr. Macmillan hivatlos nyilatkoztatot is tett az ügyről: - Az Aurorparancsnokság 2003. június 19-én sikeres akció keretein belül elfogata és letartóztatta az Illuzionista néven ismert bűnözőt. A férfi valódi kiléte lelepleződött, ő pedig nem más, mint Mr. Ares Muprhy, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola pszicho-medimágusa. Jelenleg minden személyes tárgyát megvizsgáljuk és átkutatjuk, újabb kapcsolatokat keresve a Rend felé. Ezen kívül a Roxfort tanári karának teljes átvizsgálását megejtjük még a tanév kezdet előtt. Mr. Murphy a tárgylásig a parancsnokság egyik cellájában pihen, ám ezt követően minden bizonnyal az Azkabanban lesz elhelyezve.

Ön mit gondol a történetekről? Mr. Macmillan elég alkalmas a főparancsnokságra? Ne feledjék kedveseim, ha biztonságban akarják tudni magukat és a családjukat, a Prófétában mindig hangot adhatnak véleményüknek!

Kedves Olvasók! Jártak már a sivatagban? A dűnék hömpölygő hullámai között, a föld homoktengerén? Hallották a homokszemek karistolását, ahogy a bőrükhöz ért? A szél forró sóhaját az arcon és Nap kegyetlenül perzselő érintését érezték-e? Talán elmondhatom, hogy útjaim egyik legtitokzatosabb és legcsodálatosabb élményével gazdagodtam, ahogy eltűnésem hosszú időszakában a homoktól hömpölygő birodalmat jártam, Afrikában, a Sahara szívében. Jöjjenek, jöjjenek és tartsanak velem ebben az utazásban, melynek én is a részese lehettem.


Utazásomat pár hónappal ezelőtt kezdtem meg, amikor úgy döntöttem a legendák végére járok, és felkeresem Aarist, a halott várost. Számos helybeli leganda szól erről a titokzatos helyről, mely most nem más mint egy mozgó szellemváros, amit a forró sivatagi homok rejt el magába. Úgy tartják, hogy aki keresi, sohasem leli.

Aarist a nyugati hódítók alapították az 1800-as években, amikor egy szerencsés lélek a sivatag közepén vörös gyémántra lelt. Ezen fellelkesedvén egy kisvárost húztak fel ott, ahol a gyémántra bukkantak, abban a reményben, hogy mások is ilyen szerencsével járnak. A gyémántbányászat lett a város fő mozgatója, és az elején szinte minden városlakónak gyémánt virított a ruháján, az  asszonyok ékszerként hordták őket. Aaris pillanatok alatt felvirágzott, ám a tündöklés nem tartott sokáig.

A gyémánt átkozott volt. Az emberek egymás ellen fordultak, megkeserítve az addig oly becses barátai életét. A birtokosaik hangokat hallottak belőle áradni, mások pedig azt állították énekelt nekik.  Az őrület akkor kezdett a tetőfokára hágni, amikor megtörtént az első gyilkosság. És a gyémánt még vörösebb színt öltött magára, Aaris utcái egyre jobban kihaltak, élő embernek lassan nyoma sem maradt a folyamatos belső harcoknak köszönhetően, mert mindenki magának akarta a vörös gyémántokat.

Aaris városa lassan vörössé változott, olyan vörössé, mint a gyémántok. A lakók kapcsolata megszakadt a külvilággal, végül nyomtalanul eltűntek a házak, mintha csak a homokdűnék nyelték volna el a föld színéről.

A múlt történetei itt érnek véget, én pedig elindultam, hogy megkeressem ezt a várost, és fényt derítsek arra, hogy mi is történt valójában. Hosszas kutatásaim során bejártam a sivatag minden szegletét, ám sosem leltem egy város nyomára sem, ami hasonlított volna a feljegyzésekben leírtakra. Egy nap éjszaka indultam útnak, amikor a nap lement az égről, újra útra keltem, és akkor megpillantottam az egyik legkísértetiesebb dolgot, amit valaha láttam. A talpam előtt a homok lassan szerteoszlott, pedig még szél sem zúgott, és Aaris városának halott falai tárultak a szemem elé.

A házak falai tető nélkül nyúltak az ég felé, az ablakok tekintete halottan nézett rám. Az utcák homokos ösvényén járva különösen furcsa érzés kerített hatalmába. Nem voltam egyedül. Fekete szellemek vörös tekintetét éreztem a tarkómon, pedig rajtam kívül nem volt ott más. Furcsa túlvilági dallamot hallottam, csodálatos éneket, idegen nyelvű dalt, mintha nem is ebből a világból származott volna. Megigézett a hang, csalt egyre beljebb és beljebb, a bányák kísértetiesen rémisztő üres szája felé.

Magam sem tudom, meddig jártam a házakat, a homokos utakat, amikor rábukkantam az első csontvázra, és a karjaiban szorongatott vörös gyémántokra. A falu utolsó életben maradt lakosa emléke hevert előttem, mint egy bukott király. A dallam erős ritmusa mögött pedig a múlt szavai áramlottak a fülembe. Mind az enyém, és senki se juthat ki innen élve, ha el akarja tőlem venni. Ám a vörös gyémántok igézőek voltak. Akartam belőlük, és ahogy odanyúltam egyet megkaparintani, a homok olyan gyors ütemben kezdte elnyelni a házakat, hogy ha nem zökkent ki a naiv révületből, maga alá temet, a várossal együtt úgy, hogy soha senki se találhat rám.

Aaris városának tragikus története legyen hát egy görbe tükör számunkra: semmi sem lehet fontosabb annál, hogy feladjuk emberi méltóságunkat, és lelkünk kiüresedett héjai legyünk.

Az este folyamán szörnyű tragédia történt, Drága Olvasóink! Legnagyobb sajnálatunkra a város egyik ékköve, az Orosz Operaház leégett. A tragédia pedig nem csak a szerkesztőséget érintette meg mélyen, hanem még az utca embereit is. A csodálatos, míves falak most romokban, fekete és hamvak borítják az utcákat. És hogy mi is történt pontosan? Természetesen a legnagyobb szakértelemmel derítettünk fényt az eseményekre.


Az operaházban a szokásos, nívós előadás zajlott, színpadon a nagyszerű, tehetséges, ám kissé lecsúszott Mikahil Bertovval. Amikor a színpadra lépett még a könny is kicsordult egyes nézők szeméből, ám az előadás közben az egyik jelenlévő rátámadt Mikhail Bertovra, azzal a feltett szándékkal, hogy kioltsa az életét.

Mr. Sokolov felbukkanása sem orvosolta az egyre jobban elfajuló helyzetet. Az a támadó szánt szándékkal gyújtotta fel az előadótermet, hogy ha nem kaphatja meg magának Mikhail Bertovot, akkor legalább együtt haljanak meg. A lángok gyorsan terjedve falták fel a falakat. A menekülés közben pánik tört ki, az emberek egymást taposva mentették az életüket, többen is megsérültek.

A tűzben rekedt Mr. Sokolov és Mr. Bertov csak a vak szerencsének köszönhette, hogy nem omlott rájuk a saját súlyától összeomló épület. Egy lökéshullám kíséretében zuhantak ki az öltöző ablakán, miközben az épület lassan felismerhetetlen állapban lángolt tovább. Számos értékes festmény, színdarab kézirata valamint bútor és relikvia veszett oda a tűzben. A kár és a veszteség felfoghatatlan. Jelenleg úgy tűnik lehetetlen a felújítani az épületet, de mi őszintén hiszünk benne, hogy újra pompázni fog a régi fényében.

Ön mit gondol a történetekről? Jelen volt a tűzesetnél akár az utca embereként, akár színházi nézőként? Ön szerint lesz elegendő pénz felújítani az operaházat? Mit gondolnak a merényletről, emberi mulasztás történt? Leveleiket várjuk a szerkesztőségünkre!

Bizony, drága olvasóim, a Rend lecsap… legalábbis, ha hihetünk annak a kihallgatási jegyzőkönyvnek, mely nem olyan régen került birtokunkba. A nyilatkozó nem más volt, mint a nem rég elfogott Ares Muprhy, a Roxfort korábbi pszicho-medimágusa és nem utolsó sorban az a bizonyos Illuzionista, aki annyi varázslónak és boszorkánynak okozott álmatlan éjszakákat.


A kihallgatást maga Harold Macmillan vezette. Az iratok alapján Murphyt már nem először hallgatták ki, ám ez volt az első alkalom, hogy komolyabban nyilatkozott az eseményekkel kapcsolatban. „Macmillan. Ön is tudja, hogy varázslónak lenni felsőbbség, ki más befolyásolhatná a világ dolgait, mint mi?” – Egész pontosan így kezdte Mr. Ares Murphy különleges, némileg homályosított nyilatkozatát.
 

„– Arra, hogy itt élünk a muglik árnyékában, meghúzva és bujkálva, miközben magasabb tudás birtokában vagyunk. Ezt a tudást pedig meg kell óvnunk.” – Folytatta Muprhy és még hozzátette: „– Úgy értem, hogy a birtokunkban van valami, ami mindent képes úgy irányítani, ahogy mi szeretnénk. Ehhez csupán megfelelő mennyiségű mágia kell... és Ön, az Ön fajtája mégis inkább meghúzódnak. Hát nem aranyvérű? Nincs Önben semmiféle felsőbbrendűség?”

Murphy szavai határozottan Gellert Grindelwald elképzeléseit tükrözik, ám valami más, titkos tudást vélhetünk felfedezni. Milyen tudás lehet ez? Mire kell a vérünk hozzá? A kérdéseinkkel megkerestük a minisztériumot, ám ők nem óhajtottak nyilatkozni. Csupán annyit közöltek, hogy a Miniszter úr nyilvános beszédet fog tartani október 15-én a Hyde Parkban, ahol közemberek és a média munkatársai is megjelenhetnek.

Ön mit gondol a történetekről? Komolyabb magyarázatot várna a Minisztériumtól? Ne éljen rettegésben, ossza meg velünk a véleményét, küzdjünk együtt a közbiztonságért!

Sokan így emlegetik mindazt, ami a Mágus téren létrejött. A hatalmas, sötét füsttömeg, mely kedvenc üzleteink és kávézóink jórészét lezárta, méretes válaszfalként díszeleg a mi világunk és a Rend veszélyes tevékenyskedése között. Hogy mi történik a háromszög forma lezárt területen? Nos azt senki sem tudja.


Az eset éppen tegnap történt, miután a Rend tagjai néhány civilt elfogtak. Tömeges muglimészárlást követően pedig a Mágus térre hurcolták őket. A varázstalanok életét ugyan nem tudta megmenteni a minisztérium, de az elrabolt varázslók és boszorkányok kisebb-nagyobb sérülésekkel megúszták a történteket. Ketten kerültek csupán a Szent Mungóba. - A szerencsétlenségben talán a legszerencsésebb, hogy az elraboltak megmenekültek. Az elhunyt varázstalanokért megemlékezést fogunk tartani a Minisztériumban péntek délután. - Kommentálta kimerülten a helyszínre érkező Harold Macmillan főparancsnok.
 

A helyszínen tartózkodok közül sokan úgy gondolják, hogy a gömböt látták a Rendtagoknál. Azonban felmerül a kérdés, hogyha kikerült a Minisztérium felügyelete alól ez a fegyver, akkor közöttünk járnak a titokzatos csuklyások? A Rejtély- és Misztériumügyi Főosztály talán a legvédettebb az egész épületben, mégis besétálhatott volna oda a Rendből bárki és elhozhatta volna? Mr. Macmillant erről is kérdeztük természetesen.

- Valóban úgy tűnik, hogy az igazi "gömböt" használták ennek a szörnyűségnek a létrehozására. Egyelőre fel kell mérnünk, mi történt a Főisztály raktárában és persze ki kell hallgatnunk azokat, akik közelről látták működés közben. - Magyarázta Mr. Macmillan. Azt is hozzá tette, hogy a mai naptól aurori védelem lesz a "sötét zóna" névre keresztelt területen, így a Mágus térre látogatok biztonságát igyekeznek megóvni. A tér látogatható, ám az érintett terület kétméteres megközelítése nem javasolt.

Ön mit gondol a történetekről? Komolyabb magyarázatot várna a Minisztériumtól? Ne éljen rettegésben, ossza meg velünk a véleményét, küzdjünk együtt a közbiztonságért!