Oldal nyomtatása - Nagyterem

(https://i.pinimg.com/564x/65/5a/d4/655ad4f559448925f3b8370a6eb8dfc8.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/6b/17/e7/6b17e7e4b12086f71c24c859bf333a7f.jpg)

to
pye

Reggeli fél hét. Kegyetlenség ilyen korán kelni és ettől csak az kegyetlenebb hogy az első órám bájitaltan. Ráadásul nem is szimpla hanem dupla. Oké Lumpsluck professzor egész jó fej, nem olyan mint anno a karvalyorrú Piton volt, de még így is... még így is kész rémálom. Talán nem csoda ha belépve a Nagyterembe a sok ásítozó diák közt félkómásan a kezem egy csomag Csudafinom Unikornismüzliért nyúl. És az sem annyira szokatlan hogy két ásítás közt még nyújtózom is egyet kezemben a dobozzal és annak tartalmával. Kócos hajam összevissza áll, látszik, ma reggel sem sikerült megtalálnom a fésűmet. Voltaképp csoda hogy a zoknim a lábamra került és nem mondjuk a kezemre...
Résnyire mégis ki kell nyitnom a szemem, hogy felmérjem hova a csudába is üljek. Kellene keresnem egy tálkát amibe beleszórhatom a...
De nem. Nem keresek tálkát, ugyanis az egyik mardekáros jó heccnek gondolja, hogy a lábát kirakva elgáncsoljon. Nem teljesen újkeletű ez sem, csak épp a kezemben lévő nyitott tetejű müzli egy az egyben a padlón landol, velem együtt.
Na ebből sem eszem ma.
Hangos káromkodások közepedte táplászkodom fel és miután a pálcám fent hagytam a hálókörletben (ez is csak most tudatosul bennem) így kénytelen vagyok alantasan kézzel nekiállni összeszedni a kidobandó reggelit, mert belém szorult némi jó érzék.
A sors azonban ma kifejezetten utálhat engem, mert épp csak két perce piszmogok ezzel, örülve hogy Merel mindezt nem látta mert nincs itt, mikor hátulról valaki felborít de úgy, hogy egész a tanári kar emelvényéig csúszok.
- A jó büdös doxirágta életbe, szálljatok már le rólam!
Harsogom el magam és meredek dühödt képpel a kicsit sem meglepően Mardekáros társamra.
- Nem elég kigáncsolni, még szánkónak is használtok? Értem én hogy szereted a telet, de más nem, seggfej!
Pye amúgy is rühell engem, és én is őt. Szívem szerint betenném a farkasember ketrecébe egy mugli cirkuszba pálca nélkül. Úgyis odavan az ordasokért...

Cukorbomba

(https://i.imgur.com/xlZ8n0K.png?1)

***

Néma csendben, éppen csak kinyitott szemekkel kutattam a nyakkendőmet. Az ingemet sikerült felvennem – ugyan félre gombolva – és a nadrágom is elég gyűrött volt. Éppen csak a cipőm volt elég tiszta, annyira fényes, hogy szinte láttam a tükörképem benne, mikor kicsit előre hajoltam a tompa reggeli világításban. Eszembe jutott, ahogy tegnap mindenféle varázslatot ráolvastam a szerencsétlen bőrre, mire minden kopottsága eltűnt. Na meg persze a kosztól is megszabadultam.
Ujjaim görcsösen csomózták a nyakkendőt. Nem érdekelt, ha ezúttal nem sikerül tökéletesre. A szokásos reggeli morcosság nem mondatott velem mást, minthogy maradjak a hálókörletbe, bújjak vissza az ágyba és ne foglalkozzak aznap inkább semmivel. Mintha a zsigereimben éreztem volna, hogy ez a nap nagyon nem lesz az enyém. A téli letargia olyan erősen telepedett rám, mint egy évvel korábban, mikor még a barátaim halálának emlékével küzdöttem. Hol volt akkoriban az a sok lánygond? Nem volt akkor még sem Marga, sem Emmeline, csak én egyedül a magam kis sötétségével és azzal a rengeteg fájdalmas mementóval, amik egyszerűen lerázhatatlanok voltak. Egy év alatt sem szerettem meg jobban a Roxfortot és szívem szerint inkább lettem volna odakint, hogy a magam gondolatait kövessem… de csak nem akartak kicsapni. Hát már alig vártam, hogy idén is próbára tegyem a tanári kar idegeit.
A torkomat köszörülve haladtam végig a még félig-meddig kihalt folyosókon. A legtöbben a Nagyteremben lehettek eddigre, egy tál finom reggeli felett vagy éppen a hálókörletükben próbáltak magukhoz térni. Csak én lebegtem valahogy a kettő között. Még mindig ott volt az álmosság a szememben, éreztem, ahogy zsong a fejem. Minden apró zaj, amit alapvetően észre sem vettem volna, erőszakos tört be a hallójárataimba. Nem akartam tudomást venni róluk, de a tompaságom nem váltott ki mást, mint morgást. Hirtelen úgy éreztem a világon mindent utálok… még egy falikárpitba is belerúgtam, csak azért, hogy levezessem a feszültséget. Csak annyit értem el, hogy egy nagydarab madame-ot ábrázoló festmény rám mordult.
– Neveletlen kölyök! – Harsogta mögöttem.
Azonnal a halántékomhoz szorítottam az egyik ujjam, hogy finoman megmasszírozzam. Közben lehunytam a szemeimet, hogy összeszedjem a gondolataimat… aztán már érkezett is a reggeli morajlás. Tudtam, hogy közel vagyok a Nagyteremhez. Ez persze nem csak a zsizsegés és az evőeszközök csörömpölése jelezte. Éreztem az angol reggeli jellegzetes, aznap éppen túl tömény illatát. Egy pillanat alatt felfordult a gyomrom. Szinte éreztem, ahogy el is sápadok, amint átlépem a küszöböt. A tekintetem éppen a mardekáros asztalra szegeztem. Éppen valamin nagyon röhögött az asztal egyik fele… de mivel nem voltam jóban senkivel, nem figyeltem rájuk. Ők utáltak engem, én is őket.
Csendesen kutattam a tekintetemmel tejes kávé vagy erős reggeli tea után. Bármilyen koffeint hajlandó voltam ledönteni, ami egy kicsit magamhoz térít. Már majdnem elértem a vihogók, mikor valamire ráléptem. Valamire, ami nem a kő volt… éreztem, ahogy megcsúszok rajta, elveszítem az egyensúlyomat és egyenesen rá zuhanok valamire, majd elszánkózok egészen a tanári asztalig.
– A büdös francba… – morogtam.
– A jó büdös doxirágta életbe, szálljatok már le rólam!
Nos, valamikor ekkor döbbentem rá, hogy a „valami” Wenlock volt, az egyik nyomorék negyedik a Hugrabugból. Szokás szerint úgy festett, mint egy bohóc, ezt csak tovább rombolta, hogy nem egy rózsaszín golyó is hevert körülötte… körülöttünk. Ismertem ezt a müzlit, általában kislányok ették vagy olyan cicababák, akiknek nagyobb idomaik akadtak, mint eszük.
– Nem elég kigáncsolni, még szánkónak is használtok? Értem én hogy szereted a telet, de más nem, seggfej!
Nem értettem, mire fel volt a hangoskodás… mármint oké, egy párszor kivertem már a könyveket a kezéből meg ki is gáncsoltam, ha éppen olyan kedvem volt. Az elmúlt időszakban azonban már ezekre sem tértem ki. Egyszerűen nem volt időm Wenlockot nyaggatni. Annyira nem érdekelt, csak egy kis szerencsétlen volt, akin időnként levezethettem a feszültségem. Amúgy alapvetően a napjaimat a barátnőmmel töltöttem vagy Margával, aki a fejébe vette, hogy felkészít rendesen a következő SVK órára. Hol volt nekem alkalmam Wenlockot piszkálni egy ilyen tanévben?
– Higgadj le, te bolond… – Mordultam rá és még meg is löktem. – De persze nagyon sajnálom, hogy a kislányoknak való kajádat összetapostam, Olika.
A képébe vigyorogtam, de a következő pillanatban még nagyobbat löktem rajta. Nem érdekelt, hogy seggre esik-e vagy sem. Ő volt az, aki éppen az utamba került. Hát itt volt az idő bezsebelni az első büntetőmunkákat.

(https://i.pinimg.com/564x/65/5a/d4/655ad4f559448925f3b8370a6eb8dfc8.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/6b/17/e7/6b17e7e4b12086f71c24c859bf333a7f.jpg)

to
pye

-Higgadj le te bolond...
Én higgadjak le?! Én?! Eszem megáll! A méreg, ami alapvetően sem épp a legjobb pillanatban önt el úgy árad szét a testemben, mint ahogy a fortyogó láva kiterül a síkra. A harag, az undor, a szégyen vegyes eleme ott tombol körülöttem, énbennem. Gyűlölöm alapvetően is a mardekárosokat, gyűlölöm alapvetően is Pye-t. Valójában sokszor eljátszottam azzal a bűnös gondolattal, hogy leátkozom a folyosón azt az önelégült vigyort az arcáról, de valahogy sosem tettem meg. De ez... ez már több kettőnél.
Oké, pikkel rám. Oké, nem szimpatizál vele ahogy én sem vele. Oké piszkáljuk egymást de azért van egy határ. A nyilvános megalázás a Nagyterem kellős közepén szerintem jóval azon a kurva határon túl van.
Ó Merlinre, add hogy ne legyen itt Merel és ne lássa a taknyolásom!
Nincs időm azonban felderíteni a terepet. Tudom, minden szem rám szegeződik, egész pontosan ránk, és nemsokára akad egy szemfüles diák, akinek feletébb nagy érdekében áll (merthogy buzgómócsing) jelenteni az esetet valamelyik tanárunknak, aki majd bejön ide szépen rendet tenni. De addig is...
Alighogy felálltam, újabb lökést kaptam. Most ezúttal nem hátulról hanem féloldalról, a vállamat érte elsősorban az ütés. Még szerencse hogy nem volt annyira erős, hogy újra a földön találjam magam, de jól tudtam, kinek köszönhetem ezt is.
Pye.
– De persze nagyon sajnálom, hogy a kislányoknak való kajádat összetapostam, Olika.
Mintegy a szavaim beigazolására szólal meg, és abban a nyers, durva és gonosz hangnemben, ami nemcsak lenéző, de egyenesen megalázó is. Ha pedig valamit nem bírok, az akkor a degradálás.
És itt, ennél a mondatánál elszakad nálam egy cérna.
Mire észbe kapok már a földön fetrengünk újra, ráadásul mindketten. A lendület adta erőtől, no meg mert én vetettem rá magam ő kerül alulra, én pedig fölötte vagyok. És magam sem fogom fel, de két tized másodperc leforgása alatt behúzok neki egyet. Aztán még egyet. Az ökölbe szorított kezem sajog, de fel sem fogom. A hév, a harag, a düh ott tombol bennem minden mást kizárva az agyamból. Az izmaim erősen dolgoznak csakúgy mint a kviddicspályán a gurkók ellen, és majdnem minden erőmet bele is adom a gyűlöletemmel együtt az ütésekbe. Ez az egész persze elég groteszk, de a külvilág eltűnik körülöttem. Csak én vagyok, Nolan és az ütések. A körülöttünk hörgő, kurjongató, zsibongó, és nekem vagy épp neki drukkoló társaim megszűnnek létezni. És ütöm őt.
Újra meg újra meg újra.
Nem kérdezek, mert nem érdekel a válasza. Nem állok le, mert már annyira utálom az egész embert, hogy megérdemli amit kap. És nem könyörülök még akkor sem ha magára talál és védekezésként ő is visszatámad.
Nem számít ebben a percben a hírnevem, vagy az hogy az igazgatónő elé citálnak, hogy kicsaphatnak, hogy megtudja apám... Mindez rohadtul mellékes. Itt ebben a percben nincs más csak az elborult féktelen vörös köd és a lekislányozás.
Én pedig ezt megtorolom. És egész addig verem, míg valaki le nem szed róla.

Cukorbomba

(https://i.imgur.com/xlZ8n0K.png?1)

***

Sosem érdekelt különösebben Wenlock. Néha-néha jóvolt boxzsáknak... főleg tavaly, amikor még sokkal, de sokkal jobban gyötörek az ostrom idején történtek. Nem sokat aludtam és ha mégis hát borzalmas rémálmok kínoztak. Volt, hogy könnyek között ébredtem, étvágytalanul bolyogtam a Roxfort komor folyosóján és a Nagyteremben sem piszkáltam meg a reggelire szánt pirítóst. Idén azonban aligha bántottam, a nem létező szabadidőmet is Emmeline-nek vagy Margának szenteltem, ha csak családi ügy okán nem a nővéremmel akadt találkozóm. Nem értettem azt a dühöt... sokkal inkább utálatot, ami a szemében lobogott, ám szó nélkül nem tudtam hagyni. Megalázott, méghozzá a saját bénasága miatt. Ezért pedig megérdemelte azt a csepp piszkálódást.
Wenlock persze szokás szerint nem tudta a büszkeségét helyre rakni. Ő már csak ilyen, egy picsogó kislány. Nem tudom honnan jött a lendület, de könnyedén ledöntött a lábamról. Kétszer tudott megütni úgy, hogy még nem kaptam észbe a védekezéshez. Aztán én is behúztam neki és tudtam, ha még egyszer megpróbál behúzni, eltöröm az orrát.
Talán ezzel nem is lett volna gond, ha a háttérben nem csendült volna sikoly. Ez ugyanis kibillentett egy pillanatra. Nem akartam, hogy a barátnőm így lásson, ilyennek. Az nem érdekelt, hogy Wenlock rajtam ücsörgött, inkább hogy vad voltam, agresszív és dühös.
- Te idióta gnóm! Takarodj le rólam! – üvöltöttem rá.
Megpróbáltam egyetlen rúgással eltávolítani a közelemből. Tudtam, mi lesz. Hamarosan a tanárok felpattannak a reggelijük mellől és megbüntetnek, hogy aztán megint ne legyen egy perc nyugalmam a sok délutáni „programtól.” Ezt nem akartam, de Wenlock hibája volt minden és ezért vérbosszút esküdtem.
Szinte hallottam, ahogy Lumpsluck felpattan az asztaltól és valamit magyaráz harcsabajsza alatt. Talán: „Ilyet nem tűrünk a Roxfortban fiacskáim!” Nem érdekelt, ütöttem és rúgtam, hogy lerázzam magamról Wenlockot... de aztán jobb jutott eszembe. Lényegében hagytam, hogy üssön. Aztán elkezdtem kiabálni: - Segítség! Megtámadott!
Hagytam, hogy üssön, ha szükséges, de addigra már prefektusok jelentek meg. Tudtam, hogy ebből nagy baj lesz... és bár lényegében tényleg ő esett nekem, valahogy mégis az ártatlanságom kell biztosítani. Azt persze csak remélhettem, hogy könnyen le tudják szedni rólam, nem akartam napokig összeverve mászkálni a folyosón. Éppen elég kárt tett már addigra is bennem.
- Véged van Wenlock... – súgtam oda neki. Közben már nyúltak felénk a prefektusok, az enyém már sorolta a hugrásnak, hogy ezekért mit fog kapni a "törpe." Én meg csak vigyorogva töröltem a vérző számat, remélve nyert ügyem van.
Ha csak Wenlock kapna büntetést, na meg pontlevonást, akkor persze minden egészen más lenne. Délutánonként lóghatnék Margával vagy meglephetném Emmeline-t. Őszintén vágytam erre, ahelyett, hogy dohos irodákban körmöljem, miért nem szabad rossznak lenni.

(https://i.pinimg.com/564x/65/5a/d4/655ad4f559448925f3b8370a6eb8dfc8.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/6b/17/e7/6b17e7e4b12086f71c24c859bf333a7f.jpg)

to
pye

Gyűlölöm. Gyűlölöm. Gyűlölöm. Gyűlölöm.
Egyetlen vad, heves érzelem összpontosul bennem és mindez ellene szól. A nyámnyila, nyápic Pye ellen. Az ellen a személy ellen, aki ha teheti megkeseríti nemcsak a mindennapjaimat de az egész életemet. Valóban idén kevesett foglalkozott eddig, de hát gondolom lefoglalta a csaja. Vagy pontosabban csajai. Ha lehet hinni a pletykáknak nagyfiúnak képzeli magát és egyszerre több csajnak is csapja a szelet...
Nem mondom hogy ez elítélendő de nem is épp követendő. Valahol azért irigylem. És ezért is csak még jobban utálom. Mert mit eszik rajta bármelyik lány is? A bamba lebiggyedő száját? A semmibe meredő buta tekintetét? A nagy colos cingár alkatát? Még csak okosnak sem okos, bőven az átlag alatt van. Még csak nagyon nem is ügyes vagy tehetséges. Nem kiemelkedő semmiben sem. És mégis... érthetetlen okból elkezdtek rá tapadni, mint legyek a légypapírra. Hála Merlinnek, Merel az totálisan más tészta...
Ütlegelésem nem sokáig marad megtorlás nélkül. Pye behúz nekem egyet a kezdeti sokkból, ami alatt nekem két bivalyütést sikerül bevinnem. Elégtétel a képemen a szájából csöpögő vér, mikor valaki leszed róla. Nem tudom ki csak a kezeket érzem magamon. A vállamon, a karomon a derekamon.
Csak acsargok rá, mint a rühes, veszett kutya az áldozatára. Volt képe előadni az áldozati bárányt.
Mocsok féreg!
Még ő nevezi magát bátornak? Igazi Mardekáros! Az iskola szégyenfoltja az összes.
- Végem? Ne nevettess te majom. Úgy picsogsz és védekezel mint egy lány. Nem annak születtél? A nővérednek hugicája van nem is öccse. Majd elújságolom neki a jó hírt. Holnap már fonni fogja a hajad...
Kiköpök elé egy adag vérrel keveredett jó adag nyálat. Valószínű Frics felnégyel ezért de már leszarom. Csak elvigyorodom. Valószínű véres a fogam, szóval nem lehetek szép látvány, sőt, gondolom elég groteszk. De hát... ez a reggeli sem sikerült épp úgy ahogy elterveztem... mert hát nincs vashiányom és még ha lenne is... nem pont ilyen formában akarnám pótolni.

Cukorbomba

(https://i.imgur.com/xlZ8n0K.png?1)

***

Valószínűleg senkit sem lepett meg, hogy Wenlock egy barom… habár eddig még nem nagyon támadt rám ok nélkül. Jóval több okom lett volna éppen nekem ütlegelni az ő fejét, amiért a lábam elé borított a Csillámpóni müzlijét vagy mi a francot. Hát nem bocsánatot kéne kérnie, azért mert elcsúsztam rajtuk… á nem, végül is Wenlockról beszélünk. Ő lehet egyedül olyan hülye, hogy meghunyászkodás helyett ütlegelni kezdi a nála nagyobbat. Én viszont nem vagyok olyan buta, mint ő. Ezért nem is nagyon ütöttem vissza, éppen csak annyira, hogy az ne tűnjön többnek puszta önvédelemnél.
Éreztem, ahogy az arcom lüktet az ütésektől. Tudtam jól: ez bizony csúnyán be fog dagadni, ráadásul nem is egy helyen. Bele sem gondoltam, hogy majd mennyit kell magyarázkodnom Emmeline-nek vagy éppen a drágalátos nővéremnek. Egyedül Marga fogja értékelni, hogy nem vertem vissza a kölyöknek, csak azért, hogy együtt lóghassak vele bűntetőmunka helyett.
A prefektusok szerencsére megmarkolták Wenlockot és lerángatták rólam, egy harmadik valaki pedig engem segített fel. Nem néztem az illetőre, csak egy rövid, de kegyetlen mosolyt eresztettem meg a hugrabugos felé. Érezze csak, hogy ezt bizony ő szívta meg és magának okozott gondot a felesleges agresszióval. Én részemről a beszólás után lazán tovább álltam volna, mit sem törődve a nyomorékjával.
– Végem? Ne nevettess te majom. Úgy picsogsz és védekezel mint egy lány. Nem annak születtél? A húgodnak hugicája van nem is öccse. Majd elújságolom neki a jó hírt. Holnap már fonni fogja a hajad...
Elém köpött.
Undorodva biggyesztettem le az ajkaimat. Kezemet felemelve tincseim közé fúrtam ujjaimat, majd egy nagyot sóhajtva megráztam a fejemet, mintha még mindig fel lennék háborodva. Lumpsluck is eddigre evickélt ki a tanári asztal mögül és megállt közöttünk. Láttam, milyen képpel bámult Wenlockra, talán ő sem tartott százasnak a gyereket.
– Minden rendben, Mr. Pye? – kérdezte és ezúttal engem mér végig.
Lassan bólintottam, majd az arcomra szorítottam a tenyeremet. Úgy tettem, mintha nagyon fájna, holott már sokkal rosszabban is volt részem. Az ostromról a legélénkebb emlékem még mindig a barátaim holttestének képe volt… ám én is megsérültem. Valamiféle átok talált el, ami nem egy mély sebet ejtett a karomon. Ezt Madam Pomfrey tette helyre állítólag – én ugyanis nem voltam akkor éppen magamnál.
– Ne aggódjon, professzor úr, minden rendben velem. – válaszoltam halkan, mintha rosszul lennék. Ha van valami, amiben bizonyára jobb voltam Wenlocknál, hát az a színészkedés… és én részemről a közös bűntetőmunka helyett, inkább a barátnőmmel, na meg Margával lógtam volna.
Elvigyorodtam, ahogy Oliverre néztem, na meg a véres képére. Hiába vigyorgott még az elő, sejtettem, hogy gyorsan leolvad róla. Továbbra sem értettem persze, hogy mi baja van velem, az a beszólás senkinek sem ért volna meg egy bűntetőmunkát. Ha tudná hányan lekislányozzák egynap alatt! Ilyen viselkedés mellett nem is csoda.
– Mr. Wenlock, mire véljem ezt az alpári viselkedést? – kérdezte Lumpsluck. Hosszú percekig várta a választ, én pedig már majdnem megnyugodtam. Természetesen pontosan akkor fordult felém, mikor egy nagyot sóhajtottam megkönnyebbülésemben. – Ne örüljön magának, Pye, hallottam, hogyan beszélt! Ez nem illik egy úriemberhez! Mr. Wenlockkal karöltve vacsora után lesikálhatják az asztalokat, varázslat nélkül. Egy egész héten át és örüljenek, hogy pontot nem vonok le!
Hirtelen megállt bennem az ütő. Általában a vacsora után még elkísértem valameddig Margát. Ez volt a mi kis időnk.
– Remek! – Kiáltottam fel némileg sértetten.

(https://i.pinimg.com/564x/65/5a/d4/655ad4f559448925f3b8370a6eb8dfc8.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/6b/17/e7/6b17e7e4b12086f71c24c859bf333a7f.jpg)

to
pye

Egyszerűen hányok attól a nagyzolós színjátéktól, ami Pye ad elő akkor, ha megjelenik egy tanár. Mint persze most is. De hát mit is vártam? Hangosan ciccegek nemtetszésem kifejezése érdekében. Persze erre senki nem figyel oda. Mindenkinek csak az a fontos hogy Mr. Tejfölképű jól van-e. Mert Mr. Tejfölképű a tanárok kedvence, a neve is olyan hogy számít. Mert a nagybátyja vagy kije valami gyógyító a Mungóban... cöh. Nagy szám mondhatom! A Wenlock név már senkinek nem jelent semmit. Még a csokibékás kártyán fityegő ősömre is azt hiszi véletlen névrokonság és közöm nincs hozzá. Mondjuk megértem, rohadtul nem vagyok de való. Néha nem is érzem magam annak. És miért? Hát az ilyen pöcsfejek miatt mint hólyagNolan.
- Persze hogy jól van! Ő támadt rám!
Acsargok miközben közlöm a tényeket.
- Ő gáncsolt ki engem! Már megint..
Nem tudom mennyire volt valóban szándékos, de talán már mindegy is. Nálam elszakadt a sárkányhúr ő meg felvette a terelőütőt... a többit meg végignézhette a fél iskola reggeliző szekciója.
– Mr. Wenlock, mire véljem ezt az alpári viselkedést?
- Maga is péppé verné ha folyton csesztetné és a fél iskola előtt megszégyenítené!
Közlöm indulatosan és a bájitaltan prof szemébe pislogok. Arcomon a harag hullámai suhannak át, tenyerem izzad és viszket, a karom fáj orr, ahol elestem.
– Ne örüljön magának, Pye, hallottam, hogyan beszélt! Ez nem illik egy úriemberhez! Mr. Wenlockkal karöltve vacsora után lesikálhatják az asztalokat, varázslat nélkül. Egy egész héten át és örüljenek, hogy pontot nem vonok le!
A mondat első felében hangosan felröhögnék mély cinizmussal a hangomban. Még hogy Pye és az úriemberség... de valahogy a tanár folytatása elveszi a késztetést a kacarászásra.
- Hogy mi? Én nem akarok vele egy légtérben lenni! Még rám uszítja a törlőrongyot és megfojt vele!
Játszom a felháborodottat noha tudom, hogy célra nem vezet. Így is úgy is kapok büntetést, bár végképp nem értem, mire. Jobban örültem volna komolya a pontlevonásnak és felejtsük el egymást. Bezzeg mikor Hóborc kajacsatázik a Nagyterembe pont Lumpsluck az első aki az asztal alá bújik és kimenekül a teremből. Akkor nem támad kedve feladatokat osztogatni.
Lerázom magamról a kezeket és dacos képpel közlöm.
- Hát jó. De hozzám se szólhat ez a féreg.
Végigmérem egy utolsó lekicsinylő és gyűlölettől izzó pillantással a colos mardekárost, majd sarkon fordulok és elindulok a Nagyterem tölgyfaajtós kétszárnyú kijárata felé. Ma már nem reggelizem. Kellően elment az étvágyam.

köszöntem!

Rendes Bűbájos Fokozat
(https://i-h2.pinimg.com/236x/5e/ec/39/5eec3905b9545962b774b17fe24e79de.jpg)

2000. június 10.

A múltheti megbeszélésen engem jelöltek ki az RBF-vizsga vezetésével. Nem lepett meg különösebben a dolog, hiszen felajánlottam Willownak, hogy segítek a feladatokkal, csak jelezzék, ha szükségük van rám. Ekkor merült fel elsőként az egyik vizsga felügyeletének elvállalása. Segítségként rendelték mellém Lumpsluck professzort, nem mintha a puskázás esetleges elkerülése végett elhelyezett bűbájokat olyan könnyen ki lehetne játszani. Így hát ketten vettük át a vizsgalapokat azon a szépséges júniusi napon, amikor pont annyira sütött a nap, hogy az embernek kedve támadt volna odakint lenni.
A tanulókat egyesével ültettük le, majd mikor már tényleg mindenki helyet foglalt és a késők is befutottak, a nagyterem közepére kihelyezett tanári asztalhoz léptem. Előkaptam a zsebemben várakozó, szépen hímzett zsebkendőt, hogy egyetlen mozdulattal letöröljem a megülő port. Csak ezután tettem le a vizsgalapokat és támaszkodtam meg az asztalon.
Végig néztem a diákokon, ellenőrizve, hogy senki sem tervez elájulni nagy izgalmában. Persze akadtak, akik máris falfehér arccal pislogtak maguk elé, mások tátogva ismételgették a még éjszaka is magolt anyagot. Némi elfogultsággal persze a jelenlévő hugrabugosokra pillantottam, remélve, hogy ez alkalommal kiválóan teljesítenek.
– Szép jónapot mindenkinek! Köszönöm, hogy mindenki együtt működött és gyorsan megtörténhetett az ültetés. – Közöltem kissé hadarva, hogy ne húzzuk a kelleténél tovább az időt. – Először egy névsorolvasást tartanék, kérem mindenki egy jelennel jelezze, hogy itt van velünk. – Megköszörülve a torkomat egy pálcaintéssel szemmagasságba emeltem a pergament, amint a tanulók nevei szerepeltek: – Becker, Naida; Cassen, Avery; Deccor, Miriam; Destain, Marga; Pye, Nolan; Vanheim, Sophie… – még folytattam egy darabig az érintett diákokkal.
Ezután rátenyereltem a feladatlapokra.
– A kötelező és a maguk által felvett fakultatív tárgyakhoz tartozó kérdéseket tartalmazza a személyre szóló feladatlap – Magyaráztam tovább. – Aki pedig Repüléstanból vizsgázik, Miss Destain és Mr. Pye, azoknak a pályán a helyük később. – Magyaráztam és egy pálcaintéssel kiosztásra kerültek a lapok. Alig egy perc alatt már mindenki előtt ott világított a fehér pergamen. Azt, ahogy megfordították láthatták a fő tárgyak feladatait, a lap alsóbb részén pedig ki-ki a maga választott, remélhetőleg kellően elsajátított órák kérdéseit. Jóslátanból Miss Becker kapott még egyet, Rúnaismeretből Miss Cassen, Miss Destain, Miss Deccor, Miss Vanheim és Mr. Pye, Legendás Lények Gondozásából pedig mindenki. Ezután már indult is az idő. Megvártam, míg mindenki pennát ragad, majd egyszerűen intettem Lumpslucknak, hogy foglaljon helyet, mégis csak ő volt a rangidős. Így hát, én hol hátul álltam meg, hol fel- és lesétálgattam az asztalok között.

Vizsgalapok:

RBF
Rendes Bűbájos Fokozat
- A vizsgalapot a Mágiaügyi Minisztérium hagyta jóvá –

Bájitaltan:
Mely alapanyag nem az Örök Álom Esszenciájának alapanyaga?
a. víz
b. gyújtoványfű
c. fekete üröm gyökere
d. varangyepe

Bűbájtan:
Mely varázslattal térítene magához egy eszméletlen embert?
a. Obscuro
b. Renervate
c. Liberacorpus
d. Protego totalum

Átváltoztatástan:
Mely varázslatot használná egy egér dohánytartóvá változtatásához?
a. Mutare Mus
b. Orchidessis
c. Finestra
d. Ago aureus

Mágiatörténet:
Melyik században született Nicolas Flamel?
a. XIV. század
b. XIII. század
c. XII. század
d. XV. század

Gyógynövénytan:
Melyik növény altató hatású?
a. sisakvirág
b. aszfodélosz
c. margaréta
d. mandragóra

Asztronómia:
A Kentaúr csillagkép az év mely szakaszában jelenik meg az égbolton?
a. április – de csak részben látható
b. október
c. február
d. egész évben látható

SVK:
A felsorolt varázslatok közül melyik az, amivel tüzet lehet idézni?
a. Protego
b. Lugos
c. Piroinito
d. Aqua Eructo

Fakultatív tárgyak:

Rúnaismeret:
Hogyan nevezzük a skandináv rúnaírás?
a. rovásírás
b. ékírás
c. futhark
d. szótagírás

Jóslátan:
Milyen főzetből lehet jósolni?
a. tea
b. kamilla
c. magyal
d. fekete üröm

LLG:
Miért keverik gyakran össze az impeket a tündérmanókkal?
a: A szarvaik miatt
b: A hasonló méretük miatt
c: Az étkezési szokásaik miatt
d: Kedvességük miatt

Reagokat június 21. 23:59-ig lehet posztolni.
Az osztályzásnál figyelembe vesszük a tanulók
órai teljesítményét is!
A kérdések többségére az oldalon vagy
az internet egyéb bugyraiban találhattok segítséget.
De ne feledjétek, ez csak egy játék, nem kell
mindenkinek tökéletesen teljesítenie!

RBF

(https://i.imgur.com/xlZ8n0K.png?1)

***

Lehetett volna jobban görcsben a gyomrom? Aligha. Már is hallottam anyám szavait, amiket nem éppen kedvességből vágna a fejemhez. Tavaly is kiakadt, mikor Salamander újra íratta velem a dolgozatot, mert csak Trollra sikerült megírnom… ami szimpla szemétség volt. Nem volt annyi hibám, hiszen nagyvonalakban körbe tudtam írni. Azóta persze, az órán bebizonyította a tanárnő, hogy valamiért nem szimpatizál velem. Ott is végig megjegyzéseket tett rám. Megértem én, ha valaki a lányokat jobban szereti, de ez még nem indok arra, hogy az iskola nagyrészének jelenlétében leégessen, mert valljuk be, ezt tette.
Margával sokat tanultunk. Volt, hogy egész délután a könyvtárban ültünk, máskor pedig odakint, a napsütést kihasználva olvastuk a jegyzetek és tankönyvek sokaságát. Általában alig tudtam koncentrálni, de úgy voltam vele, hogy legalább rágjam át magamat rajtuk. Lényegében sok tárgytól nem is féltem, csak a Legendás Lények Gondozásától és a Repüléstantól. A kötelező tárgyakból nem hittem, hogy lenne félnivalóm. A legtöbb tárgyat szerettem.
Még is remegő gyomorral ültem be a vizsga írásbeli részére, ahol Lancaster professzor elmondta a tudnivalókat, majd kiosztotta mindenkinek a névre szóló lapot. Rajta volt a Rúnaismeret és az LLG, a Repüléstanra viszont majd külön ki kell vonulnunk a Kviddicspályára.
Ránéztem a lapra. Bizonytalanul olvastam végig újra és újra a kérdéseket. Már kapásból hármat láttam, amiben nem voltam biztos… a végére jutva meg jóval többet. De azért kezembe vettem a pennát, mondván, hogy lesz, ami lesz.

RBF
Rendes Bűbájos Fokozat
- A vizsgalapot a Mágiaügyi Minisztérium hagyta jóvá –

Bájitaltan:
Mely alapanyag nem az Örök Álom Esszenciájának alapanyaga?
d. varangyepe

Bűbájtan:
Mely varázslattal térítene magához egy eszméletlen embert?
b. Renervate

Átváltoztatástan:
Mely varázslatot használná egy egér dohánytartóvá változtatásához?
a. Mutare Mus

Mágiatörténet:
Melyik században született Nicolas Flamel?
b. XIII. század

Gyógynövénytan:
Melyik növény altató hatású?
b. aszfodélosz

Asztronómia:
A Kentaúr csillagkép az év mely szakaszában jelenik meg az égbolton?
c. február

SVK:
A felsorolt varázslatok közül melyik az, amivel tüzet lehet idézni?
c. Piroinito

Fakultatív tárgyak:

Rúnaismeret:
Hogyan nevezzük a skandináv rúnaírás?
c. futhark

LLG:
Miért keverik gyakran össze az impeket a tündérmanókkal?
c: Az étkezési szokásaik miatt

r m e g b m e g f
(https://i.imgur.com/Tz4cfFs.jpg) (https://i.imgur.com/mPTIP5t.jpg) (https://i.imgur.com/8L6tvi6.jpg)

2 0 0 0 0 6

Mondanám, hogy nem az izgalomtól per félelemtől remegve sétálgatok be a nagyterembe. A repüléstan ehhez képest semmiség lesz. Ott végül is vagy meghalok vagy nem egy seprűn egyensúlyozva. Ott már mindegy. De ezen a jövőm múlik, azt hiszem. Bár jelenleg azt hiszem senki sem gyanít olyasmit, hogy valami nagyon neves akadémia, nagyon neves szakára mendegélek tovább. Nem mintha az MMMM egy rakás gagyi lenne, de ha apám éle nem engedne oda. Most, hogy Ephram a családfő több esélyem van a dologra, mint valaha. De ettől még gyanítom ő is lenyakazna, ha az összes RBF vizsgám szarul sikerülne. Szóval nyilván nekem is a tanulásra ment rá minden szabadidőm az elmúlt hetekben. Kérdéses mennyire is ragadt rám az ódon falak porán kívül bármi más is ebből az öt évből.

Leülök egy helyre, most is, mint mindig, nem messze Nolantől. Aztán csak hallgatom, talán kicsit remegő ajkakkal Lancaster professzor mondandóját.
Nem akarom ezt… nem akarom ezt… nem akarom ezt…
Meg tudom csinálni… megcsinálom jól. Ügyes csaj vagyok.
Mantrázom magamban, és bár azt gondolom csak én vagyok falfehér az egész társaságban, de azért körbenézve látom, hogy na ez messze nem így van. Király. Akkor mindenki más is annyira izgul, mint én.
Persze, amikor kézhez kapom a feladatlapot, egyből kapok egy nagy frászt, hoyg basztikuli ezek közül a kérdések közül semmire se tudok válaszolni…
Szedd már össze magad Marga Destain! Menni fog! Veszek egy mély levegőt és nekiállok, aminek neki kell állni.

RBF
Rendes Bűbájos Fokozat
- A vizsgalapot a Mágiaügyi Minisztérium hagyta jóvá –

Fakultatív tárgyak:

Rúnaismeret:
Hogyan nevezzük a skandináv rúnaírás?
a. rovásírás
b. ékírás
c. futhark
d. szótagírás

LLG:
Miért keverik gyakran össze az impeket a tündérmanókkal?
a: A szarvaik miatt
b: A hasonló méretük miatt
c: Az étkezési szokásaik miatt
d: Kedvességük miatt

R B F

A tőlem telhető legnyugodtabb módon szelem át a Nagyterem felé vezető folyosót. Tegnap este a gyomrom remegett, a kezem izzadt, fel-le szaladgáltam, de most már jól vagyok. Csak egy jó alapos alvás kellett, hogy összerázzam magam. Végre!
Hetek óta azzal telt minden szabad órám, hogy a vizsgára készültem. Amikor még bőven az RBF előtt álltam, arra gondoltam, hogy nem fogom túltanulni a fejem, mert azt szeretném látni, hogy hol áll az eddigi, valós tudásom.
De aztán persze bepánikoltam.
Szóval igyekeztem újra a lehető legalaposabban átrágni a könyveimet, párszor még a könyvtárba is elugrottam. Pedig a könyvtárban sosem érzem túl komfortosan magam. De megpróbáltam! Az alvással töltött időm így eléggé lecsökkent, és tegnap úgy éreztem, muszáj vagyok bepótolni, ha ma nem szeretném zombi üzemmódban végigrágni magam a feladatokon, miközben még egy egyszerű bűbáj sem jut eszembe.
És láss csodát! Összejött. Úgy értem, nem vagyok zombi - ettől függetlenül lehet, hogy egyetlen válasz sem fog eszembe jutni.

Miután mindenki sikeresen helyet foglal a Nagyteremben, a névsorolvasás pipa, már egy kicsit azért hevesebben dobog a szívem. Közben persze tudom, hogy felesleges. Tudom, hogy mennyire fontos az RBF, de már úgyse tehetek semmit, ha esetleg eszméletlenül elrontanám. De persze nem fogom. Nem lehet, hogy csak olyan kérdésekből álljon, amit nem tudok, igaz? Legalább egy pontom biztosan kell, hogy legyen! Látjátok? Pozitív hozzáállás.
Halkan kifújom a levegőmet, és lesimítom a szoknyám apró ráncait, aztán mikor felnézek, már előttem van a papír. Egyből kiszúrom azt a pár kérdést, aminél valószínűleg tippelnem kell majd. Semmi baj! Minden rendben... végülis... úgyse számít semmit... Oké, elég! Ne itt kapj rohamot, ha már sikerült megnyugtatnod magad.
Újabb levegő, aztán a pennáért nyúlok, és nekikezdek kiterjeszteni a tudásomat a vizsgalapon.

RBF
Rendes Bűbájos Fokozat
- A vizsgalapot a Mágiaügyi Minisztérium hagyta jóvá –

Fakultatív tárgyak:

ErBéeF

Gvuuuaaaa. De ideges vagyok. Annyira siettem,hogy nehogy elkessek, es enni se ettem. Ha pedig éhes vagyok ideges is. Mpffff. El se hiszem, hogy eljott ez a nap, pár hónappal ezelőtt még csak a rémalmaimba szerepelt. Es itt van. És eljott. Na jó majd csak osszeszedem a gondolataimat, aztán hátha nem bunkok meg. Lelki szemeim előtt megjelenik egy kép ahol venulo reszketeg kezekkel irom ezt az ízét, miközben mindenki ugy emleget, hogy a legendás hetvened éves.
Végig olvasom a kérdéseket, nagyot sóhajtok es hátra dolok. Negyed óráig csak ülök es nyuúgalom az arcuregem feletti bort, mellyel biztos hogy rohejesen nezek ki. Hát ez van. Újra atfutom a kérdéseket. És lesz ami lesz, tippmix alapon elkezdem a kérdésekre valaszolni.

RBF
Rendes Bűbájos Fokozat
- A vizsgalapot a Mágiaügyi Minisztérium hagyta jóvá –

Bájitaltan:
Mely alapanyag nem az Örök Álom Esszenciájának alapanyaga?
b. gyújtoványfű
~~d. varangyepe~~

Bűbájtan:
Mely varázslattal térítene magához egy eszméletlen embert?
b. Renervate

Átváltoztatástan:
Mely varázslatot használná egy egér dohánytartóvá változtatásához?
a. Mutare Mus

Mágiatörténet:
Melyik században született Nicolas Flamel?
d. XV. század

Gyógynövénytan:
Melyik növény altató hatású?
b. aszfodélosz

Asztronómia:
A Kentaúr csillagkép az év mely szakaszában jelenik meg az égbolton?

b. október

SVK:
A felsorolt varázslatok közül melyik az, amivel tüzet lehet idézni?
c. Piroinito

Rúnaismeret:
Hogyan nevezzük a skandináv rúnaírást?
c. futhark

LLG:
Miért keverik gyakran össze az impeket a tündérmanókkal?
b: A hasonló méretük miatt

(https://media3.giphy.com/media/gbErpwcLlizvi/giphy.gif?cid=790b76115d13e1734450496151dda73c&rid=giphy.gif)
2000. június 26.

A Nagyterem ismét megtelt a diákok zsibongó zajával. A tanári pulpituson ülők is még egymás között beszélgetve törték meg azt a csendet, amire igazgatónőjük, a mindig szigorúnak tűnő Minerva várt. Nem sietett, ez volt az utolsó estéje mindenkinek az iskolában a nyári szünet megkezdése előtt. A közelebb ülők sugdolózásából hallotta is, hogy a legtöbben arról beszélnek, mit fognak csinálni a szabad idejükben. Ő is leginkább arra gondolt, hogy mi mindent kell tennie, hiszen a legjobban azt szerette volna elérni, ha a következő tanév is zökkenőmentesen kezdődne el. Egyeztetnie kellett még, hiszen a tanárok új javaslatokkal álltak elé, amiket idő hiányában vagy mert már későn érkeztek be, kénytelen volt elnapolni a nyárra.
Mielőtt még felállt volna a helyéről egy kicsit elidőzött a végzős diákokon. Bizony voltak köztük olyanok, akik nagyon is a szívéhez nőttek, ezért kicsit sajnálta, hogy távozniuk kell. De már beletörődött, hisz ez az élet rendje, ő csak a kezdő lökést adta meg nekik, azt a tudást, amivel elindulhattak a saját útjukon. Még azokat is sajnálta, hogy elmennek, akik kicsit csibészebbek voltak. Azon túl, hogy bosszankodott mikor Frics panaszkodását kellett hallgatnia, kicsit büszke is volt tanulóira, hogy milyen agyafúrt csínyeket találtak ki.
Az időt végül elérkezettnek látta, felállt és a pulpitushoz lépett. Mielőtt azonban beszélni kezdett volna, ezúttal már látványosan nézett végig diákjain. Tanár társainak háttal állt, ugyanakkor gondolatban őket is alaposan szemügyre vette, hiszen tudta, nem mindenkivel fog már találkozni. Várt egy picit, hogy az alapzaj teljesen eltűnjön, majd csak ekkor szólalt meg.
- Jó estét, minden diákomnak és professzor társamnak!
Ahogy korábban a megemlékezésnél, úgy itt is ott voltak a segítő kártyái, de ezúttal talán nem kell használnia. Ha másért nem, akkor azért, mert ez nem egy annyira kötött program volt, mint ami akkor. A diákjai egyébként is ismerték, kiszúrták volna, ha valami nem úgy történne, ahogy azt tőle elvárják. Már elég ideje volt az igazgatónői pályán is, hogy minden szempontból kiismerjék.
- Igyekszem nem húzni az időt, csupán néhány szóban összefoglalni mindazt, ami idén történt velünk. Hiszen, ez az év is tele volt izgalmakkal. Akár az órákon történtek, akár az órákon kívül. Hiszen, mind hallottunk… - Látszott rajta, hogy elnyeli a mondandóját. Mindenki tudott a Szeszélyről, ezt már nem kellett titkolni, az iskolában mégsem lehetett említeni. Addig nem, amíg valami pontosabbat nem tudtak róla. – A szilveszteri partyról vagy a Valentin napon történt látogatásról a szerelmesek kertjében. Élményekkel lettünk gazdagabbak. Olyan élményekkel, amiket életünk végéig nem fogunk elfelejteni.
Itt viszont megállt egy kicsit, mert kisebb sugdolózás kezdődött a diákok körében. Valószínűleg jóval több dolog történt mind az iskolában, mind azon kívül, amiről talán még ő maga sem tudott. Elérkezett végül a szomorú részhez.
- Egy szomorú hírt is be kell jelentenem nektek. Quinton professzor kutatási cél miatt elhagyja az iskolát, így vele a jövő tanévben már nem fogunk találkozni. A rúnaismeret órát így hát más fogja tanítani. Köszönjük, hogy ezt a pár évet velünk töltötte, és kívánunk sok szerencsét és kitartást a munkájához, Professzor úr.
Ekkor fordult meg, és tapsolt egy keveset, mire tanár társai, és a diákok többsége is követte őt. De ez is csak egy pillanat volt csupán.
- Most viszont már nincs más teendőm, mint jó étvágyat kívánni a vacsorához és kellemes időtöltést a nyárra!
Intett egyet a kezével, mire a vacsora megjelent az asztalon. Mindenki falatozni kezdett, ő is visszaült a helyére. Gondolatai azonban még jó sokáig elidőztek, hiszen Sybill a vacsora előtt figyelmeztette őt, hogy valami készülődik, amihez talán köze van a Mágikus Szeszélyhez. De vajon mi lehet az, és mennyire veszélyes? Értesítse a Minisztériumot vagy egyelőre tartsa meg magának az információt? Úgy döntött végül, ezt majd másnap, miután a diákok már elmentek, eldönti.

Figyelem, reagokat legkésőbb július 11-én 23:59-ig várjuk,
a tanévzáró utána le lesz zárva.

▪ 2000 június 26.▪
Tanévzáró
(https://i.pinimg.com/564x/1e/e8/53/1ee85365cfbd2cc7796af8e4552e9378.jpg)

Az évzáró estéje rendszerint azzal telt, hogy mindenki a vacsorát várta és izgatottan pakolt a hazautazásra. Engem éppen nem nagyon kapott el a hangulat, mert Isaac egy pár órával korábban megint elkapott a folyosón és olyan erőszakkal ragadta meg a csuklómat, hogy az ujjai lilás-feketés véraláfutást hagytak a bőrömön. A fülemhez hajolt és suttogta el a ma esti küldetésem. Egy végzős griffendéles zsebébe kellett csúsztatnom egy fenyegető levelet, anélkül, hogy észrevenné a dolgot. Fogalmam sem volt, mi lehet a tartalma, mert nem én írtam. Mindössze kézbesítőnek használtak. Az persze tudtam, hogy ez még közel sem jelenti a feladataim végét. Martin már megsúgta pár héttel korábban, hogy a mi vezetőnk bizony tervez nyárra egy összejövetelt.
Ezek után persze gyomorgörccsel foglaltam helyet a számomra teljesen ismeretlen végzős fiú mellett. Fogalmam sem volt, hogy őt éppen miért nézte ki magának Isaac. Azt biztosan tudtam, hogy nem aranyvérű és nem tett semmi szörnyűt az ostrom alatt sem. Ezért hát indokoltnak látszott őt is befenyíteni. Látszott rajta, hogy ő is örül a tanév végének és olyan rossz arcnak sem látszott. Meglepő lazasággal beszélt a vele szemközt ülő elsősökkel, kedvesen bíztatta őket, hogy a következő év már sokkal könnyebb lesz, mint a mostani és hogy mennyire belerázódtak már a vizsgázásba is. Elhallgattam volna még egy darabig az eszmecserét, anélkül, hogy a zsebemből az övébe csúsztassam a levelet, időközben azonban McGalagony beszéde is megkezdődött. Bár az iskolában nem nagyon akadt program ebben a tanévben, az illegális bulikat leszámítva, nekem elég sűrűn telt. Az új társaság, aminek a tagja lettem, minden időmet elvette és olyan dolgokba rángatott bele, amit már-már szégyelltem. Azt már meg sem említem, hogy Isaac nem csak rajtam, de a kis csoportunk minden tagján kiélte a maradék agresszióját. Szinte minden fiú karján ott volt az a véraláfutás, volt aki sántított, mégis tökéletesen egyetértettek a módszereivel. Én voltam az egyetlen, aki szembe szegült rendesen.
– Egy szomorú hírt is be kell jelentenem nektek. Quinton professzor kutatási cél miatt elhagyja az iskolát, így vele a jövő tanévben már nem fogunk találkozni. A rúnaismeret órát így hát más fogja tanítani. Köszönjük, hogy ezt a pár évet velünk töltötte, és kívánunk sok szerencsét és kitartást a munkájához, Professzor úr.
A tanári asztalnál ücsörgő Quinton prof felé pillantottam, mint mindenki más. Közben egy könnyed mozdulattal benyúltam a zsebembe, majd mellettem ülő Todd zsebébe csúsztattam a levelet. Nem tudtam, hogy észre vette-e, így egy kicsit pánikolva, de felé fordultam. Szerencsére lefoglalta a taps, amit a professzornak szántak. Én nem száltam be ebbe, nem azért, mert nem kedveltem a tanár urat. A Rúnaismeret volt az egyik kedvenc tárgyam, az egyetlen dolog volt a Számmisztikán kívül, ami el tudta érni, hogy ne fészkelődjek megállás nélkül a székemben. Érdekelt, figyeltem, foglalkoztam vele.
– Most viszont már nincs más teendőm, mint jó étvágyat kívánni a vacsorához és kellemes időtöltést a nyárra!
Az asztalon megjelentek a hatalmas tálak, tele krumplipürével, sültekkel, levesekkel, zöldséggel. Még csak meg sem kordult a gyomrom, úgy néztem át a Mardekára asztala felé. A tekintetem találkozott Isaacével. Rövid bólintással jeleztem, hogy megtettem, amit meg kellett. Felemelte a tökleves kupáját és megemelte felém, én azonban undorodva elfordítottam a tekintetem róla. Szedtem a tányéromra a kacsasültből, a püréből és a narancsos mártásból, de csak piszkáltam azt. Nem volt étvágyam. Undorodtam magamtól és a társaságunktól. Ha dönthettem volna, biztosan kilépek, de attól csak még jobban Isaac célpontjává váltam volna.

Évzáró

(https://i.imgur.com/xlZ8n0K.png?1)

***

A mardekáros fiúsereg feje felett átpillantottam a Griffendél asztala felé, miközben McGali olyan heves beszédet tartott a cseppet sem érdekes tanévünkről. Azt persze nem említette meg, hogy az enyhén feminista Legendás Lények és Gondozásuk tanár nem az összes fiút leűzte az órájáról… leszámítva persze Wenlockot, aki az igazat megvallva, amúgy is jobban beillett volna a lányok közé. Hisztis egy idióta volt. Mióta ismertem állandóan rám volt szállva, hogy én őt akarom bántani. Hogy ezt honnan vette a fejébe, jó kérdés, hiszen legutóbb is ő öntött elém egy jó adag unikornisos müzlit, majd kezdett el ok nélkül ütni. Aztán még feljogosítva érezte magát, hogy megsértődjön, amiért büntetőmunkát kapott Lumpslucktól. Hát normális az ilyen? Biztosan nem.
Marga… Marga… Marga… kerestem a tömegben az ismerős arcot, de nem nagyon láttam a hegyes süvegek tömegében. Egy cinkos vigyort úgy megeresztettem volna felé, hogy igen, nyáron megint jó lenne egy közös kis túra valami kisvárosi kocsmába. Tavaly is jól sikerült, leszámítva, hogy után a szünetem maradék részét háziőrizetben tölthettem és még csak levelet sem nagyon küldhettem neki anélkül, hogy a szüleim ellenőrizték volna azt. Ez van, ha az embernek már a családján belül is rossz a híre.
Nem nagyon figyeltem a szövegre, amit az igazgatónő lenyomott. Miután Margával nem sikerült felvennem a szemkontaktust a tanári asztal felé pillantottam. Engem nem rázott meg Quinton prof távozása, az igazat megvallva sosem voltunk túl jóban, habár minden fakultatív tárgyam közül a Rúnaismeretet élveztem talán a legjobban. Azt sem neki köszönhetően. Furcsa pasas volt. Remélem az új tanár kevésbé lesz az és nem lesz feminista sem. Jó lenne nem kibukni még egy óráról, mert bizony sem a Repüléstan, sem az LLG nem sikerült olyan formában, hogy azt folytatni lehessen. Ráadásul most már ideje volt a jövőmre is gondolni. Gondolom a szüleim még mindig azt akarják, hogy gyógyító legyek, így nem sok választásom lesz, mint egyszerűen belevágni és felvenni a megfelelő tárgyakat.
Sóhajtva húztam elé egy pohár töklevet, mikor végre elhallgatott a beszéd és az asztalon megjelentek az ételek. Azonnal lehúztam az egész adagot, hiszen ilyen melegben egészen kiszáradtam, bár az is lehet, hogy inkább a gondolatok borítottak ki ennyire. Csak tizenöt éves vagyok, mégis honnan kéne tudnom, mit akarok kezdeni az életemmel? A tekintetem Collinsra vándorolt, aki meglepően közel ült hozzám. Egy évfolyamon voltunk, szerettem volna megtudni, hogy mi jár a fejében… tudja-e már, milyen órákat fog venni és hogy mit akar tanulni. Jó lett volna mások terveit meghallgatni, remélve, hogy ad egy ötletet és nem kell gyógyítónak lennem, ahogy a szüleim akarják. Sosem éreztem magamnak valónak azt a szakmát.
Átnyúltam a tányérom felett, hogy megragadjam a párolt borsóba dobott merőkanalat és halmozni kezdjem. Nem volt gusztusom a többi körethez ebben a melegben, így ez bőven elég volt egy kisebb szelet hússal és mártással. Azt is éppen csak megpiszkáltam. A nyarak már csak ilyenek voltak, elvették az étvágyamat. Egy évvel ezelőtt még a Roxfortban nem akartam lenni a rossz emlékek miatt, most viszont haza nem vágytam, hogy megkapjam a kötelező fejmosást a szüleimtől, amiért három E-vel zártam az RBF-et. Valószínűleg azt észre sem vették volna, hogy mellette ott van az a sok K és egy kevés V is. Az erősségeimből igenis jól teljesítettem.
Egy borsót pöcköltem Collins felé, hogy rám nézzen.
– Hogy ment az RBF?

É v z á r ó
2000. június
(https://i.pinimg.com/564x/4b/2f/68/4b2f68bf4ac2440439351680d377c7d8.jpg)

nyomokban, Nolan

Egy törött penna tollasabb felével szórakozik, szabad tenyerében álla pihen, tekintete fogalma sincs, merre fókuszál, félő, hogy hamar csukva találja szemeit és horkolni kezd. Noha mostanság minden szünetel, a vizsgák őt is megrágták, nem volt se vészes, se könnyű, tudta, hogy ez nem olyan lesz, mint egy sima év végi dolog, ahhoz túl sok volt minden. És persze, lehetett volna nagyképű, hogy na ő már egy csomó tárgyból nem egyszer firkált és olvasott, hogy neki előrébb van az agya, többet tud, felkészültebb, de a francokat. Amikor élesben ül oda, hogy, na majd most, akkor tud a legjobban lefagyni, összekeverni a fogalmat a szezonnal, elfelejteni azt a fránya szót és még körbe sem tudja írni szinte. Aztán, mielőtt felordított volna, hogy neki kell egy kis szünet mert vagy felgyújtja a lapot padostól, vagy bőgést színlel, elszámolt isten tudja meddig és nekiállt újra. Az utolsó vizsgát már totál zen módjára tolta le, sose szerette ezeket a megmérettetéseket, sose volt egy sem a kedvence, még a gyakorlat sem, ami akár elment volna órai ügyeskedésnek is, mégse. Szóval, ha rajta múlna, egyik évben se lenne semmi, abban viszont igazat ad, hogy mindenkit azért nem kéne előre ereszteni. Ez akkor tudatosult benne, amikor az egyik zápagyú odalépett hozzá a vizsga előtt és megkérdezte, egyáltalán miből is fognak akármit csinálni?
Az ilyen idióta apróságok ragadtak meg benne, nem a kérdések, őszinte meglepettséggel nézett arra, aki felsorolta a 8/b kérdést és annak válaszát, ő meg ott tartott, hogy beadta és több gond nincs vele. Értelemszerűen ő kivonult ezen stréberek csokrából, nem volt már leadnivaló sem, így amíg lehetett, ő az árnyékban döglött, szórakoztató irodalmat olvasott, kergette el a társaságot, miszerint hagyjákmárafszba és élvezte a napsugarakat, amik kicsit felperzselték a bőrét, de már nem főtt rák, egészen emberi színe lett és pár szeplő a vállán.
De most talár van rajta, némi szemét a zsebben, nála ez nem újdonság, lusta kipakolni, kivéve ha pénzről van szó, az mindig rendes helyén és rendesen szerepel, ki érti ezt. Ezeken most nemigen gondolkodik, a lassan álomba menetelés jobban leköti, mármint az, hogy ébren is maradjon, bár nem biztos, lehet egy-két pislogás hosszabbra sikerült, mint szerette volna. Ez már csak ilyen. Arra viszont felkapja a fejét, hogy tapsolni kell, így tapsol ő is, biztos valami jó volt, foszlányok elértek felé, a tömegben meg szerencsére az ő feje pont elveszett. Vagy valami olyasmi. Az élet akkor is megy tovább ha ő nem figyeli, erre már rájött igen hamar és sosem voltak tévképzetei. Az időzítése viszont már más, úgy néz ki, a lényegre viszont nagyon is magához tért. Szerencsésen. Átmozgatja magát ültében, fészkelődik és az asztalra pillant, amin hamarosan megjelennek a szokványos, ám annál változatosabb ételek. Arcát átdörzsöli, majd már szed is magának hús, krumplit, nem bajlódik sok zöldséggel, a feléledő morajlásban és evőeszközös csörgésében már ő sem kíván aludni, majd aztán később elkap valakit, hogy mégis miről volt szó. Épp a sültjébe szúrja a villáját, hogy lekanyarítson egy darabot belőle, mikor a borsó megjelenik. Pattan egyet az ujjáról, belefejel a pürébe. Szemöldökét megemelve figyeli, majd a környezőkre tekint, hamar elveti a véletlen lehetőségét, elvégre, a hang felé szól.
- Komolyan? – rágja át a falatot, ráérősen, kérdés kedvéért sem siet, aztán nyakát kiropogtatva pillant ismét rá. - Fasza lett mind, de nem leszek idén se iskolaelső. Francba. Nem mintha érdekelne – kortyol párat közben. - Mer'? Neked? Bár, hát nem is tudom, nekem az utolsók közt van még mindig a vizsga után a vizsgáról beszélni..

Végre vége

(https://data.whicdn.com/images/61372873/superthumb.jpg?t=1368471229)

(2000. június)

Már megint elkések az évzáróról, de még mindig kész labirintus ide eljutni a klubbhelyiségtől. Meh. Azt hiszem sosem fogom megzsokni. De szerencsére még éppen most kezdődik el, ám valószínünek tartom, hogy a helyem tuti foglalt. Mindegy, majd csak befrakodom valahova. Igyekszem feltűnésmentesen az asztal felé osnonni, de biztos vagyok benne, hogy ha más nem (ami kizárt), a diri biztos kiszúr. Főleg, hogy eléggé nagy zúgolóás keletkezik amikor leülök egy fél embernyi helyre. Hogy tudnak így ülni? Mindegy is. Nagy sóhajjal rároskad a fejem az asztalra. Nem nagyon érdekel az egész ceremónia, és inkább minden porcikámmal várom azt, hogy vágre magam mögött hagyjam ezt a helyet. Habár kezdem megszokni az ittlétet, mégsem fog a szívemhez nőni. Talán egy kicsit. Megrázom a fejem, hiszen ráérek még érzelgős lenni, miután végzős leszek. Már alig várom, hogy a macskákat megölelgessem, nem mintha nem lenne itt nekem Tarzan. Jut eszembe, olyan jó lenne megint megnézni azt a mesét, annyira tetszett. Azt hiszem az egész nyaramat megint görkorizással fogom tölteni.
Összevissza cikáznak a fejemben a gondolatok, mire valami tapsikolás zökkent vissza oda, ahol éppen ücsörgök.
- Heh? - nézek körbe bambán, majd megbököm a mellettem ülő egyik hugrás lányt. - Kit ünneplünk?
- Jajj, Sophie - forgatja a fejét. - Azt hiszem te most se változtál sokat - mosolyog. - Elmegy Quinton prof, és most jön helyette egy másik.
- Igeeen? - félrebillentem a fejem. - És ő ki?
- Soophiiee - néz rám rosszallóan. - A rúnaismeret tanár. Nem volt nála órád?
- Hm? Hm. Dee felvettem. Jó óra volt, de nem nagyon érdekelnek a tanárok - vonom meg a vállam. Meg persze katasztrófa a névmemóriám. A lány csak csóválja a fejét, majd a következő pillanatban ismét teli lesz az asztal mindenféle furcsa varázsvilágbeli kajával. Ugh. Szememet ráncolva elveszek egy levésbé elvontan kinézőt és rágcsálni kezdem.
Bár otthon lennék már. Erre a gondolatra meglehetősen kellemetlen érzésem támadt. Anyámnak írtam egy levelet, még félév elején, amibe kiadtam magamból minden keserűséget, de nem válaszolt. Mondjuk hogyan is válaszolhatott volna? Szerintem már írni is elfelejtett. Nem kellett volna beleírnom azt, hogy meg fogom látogatni. Mégis hogyan képzeltem ezt? Ugysem fog változni semmi. Sőt, lehet ellensége leszek, amiért olyan vagyok, aki ő szeretett volna lenni. Ha tehetném kicserélném az életünket vele. Lennék én az ő muglitestében és olyan boldog lennék. Ő pedig ellenne ebben a testben... De erre keserűség önt el. Balthasar biztisan jól kupánvágna, ha ezt hallaná. Nem adhatom fel azt, amiben hitt bennem...
Megrázom a fejem. Azt hiszem nyáron el kell mennem tényleg anyámhoz. Hogy végleg lezárjam a múltat, és őt is és mindent magam mögött hagyjak...

(https://i.pinimg.com/564x/e0/19/6c/e0196cba796f90385df944271e989752.jpg)

Tanulságos év zárása

2000. június

Nekem ez nem csak az év lezárása. Valami több ettől, valami különlegesebb, inkább továbblépés, melyet az elmúlt fél év épp csak előkészített… Az elmúlt időszak az egész életemet változtatta meg attól a ponttól, hogy megszöktem Evyne nénitől, odáig, hogy épp öt perccel ezelőtt pakoltam össze a holmimat a ládámba, hogy elutazzak Garden Lodge-ba, Cartwrighthoz. Mi bele nem fér néhány röpke, egyébként tanórákon és gyakorlásokkal töltött hónapba?

Az igazgatónő szavait távolról hallom csak, a fejemben inkább azok az emlékek járnak, amiket én magam szereztem az év során. A visszaút Londonból a Roxfortba Karácsony másnapján, lóháton, az első repülés a seprűn, egyszarvúk, Elliot, jóslatokat csipogó csibék és gyilkos rózsák… Szóval sok minden. Jó kövér fényképalbum volna, ha ezeket lefűzhetném kép formájában.

És akkor még nem is tértem rá arra, ami ezután előttem állt. Tudtam, hogy ez a nyár egy kicsit sem fog hasonlítani az eddigiekre, már csak azért sem, mert a világ legnagylelkűbb emberénél és egy rocksztár kastélyában lakva fogom tölteni. Terveim között szerepelt még valami nyári munka elvállalása, illetve a vakáció Elliottal.
Az igazgatónő szavai a jelenbe kényszerítenek, rávigyorgok a mellettem ülőkre, akik fojtott hangon hurráznak, amiért valami professzor elmegy. Nem rontom el a kedvük azzal, hogy szóvá tegyem, nem tudjuk, ki jön helyette. Inkább a vizsgaeredményeken merengek, melyek itt vannak a kezemben, és legszívesebben a levegőbe hajítanám őket. Nem mintha nem volnék megelégedve. A tavalyihoz képest ez több, mint elképesztő. És elégedettséggel tölt el a tudat, hogy megdolgoztam érte. Persze, a jegyek csak jegyek, de az érdemek, amik mögöttük vannak, azok számítanak igazán. A tudás, amit majd felhasználhatok, ha itt az ideje, és ha majd alkalmam nyílik rá, hogy a cél eszközévé tegyem… Ez az, ami felvillanyoz. A kihagyásom miatti lemaradás már alig érezhető, és magabiztosan veszem kézbe a varázspálcám, akárcsak bármelyik évfolyamtársam.

Az ételek előkerülnek, de én az asztalra könyökölve merengek még, míg a mellettem ülő szobatárs szemrehányó vihogással oldalba nem könyököl, hogy egyek, vagy nem marad. Most nem tömöm úgy magamba az ételt, mint tavaly ilyenkor, mikor tudtam, hogy rendes és finom ennivalóhoz egész nyáron nem jutok majd. Ez nem olyan most, mint az utolsó vacsora… Inkább búcsúbuli. Holnap pedig egy még sokkal nagyobb kaland veszi kezdetét, új lakhely, új élet, új munka, új országok bejárása... És ezekből a dolgokból adódóan egy kicsit új Mira is.

Roxfort RPG

Múlt => Keleti szárny => A témát indította: Mrs. Norris - 2018. 08. 20. - 20:01:39