Roxfort RPG

    Fényes, fehér, téli jégpálya. Olyan sima és tiszta.

    Áthánytam felette.
    
    Lehet, hogy annyira mégsem tiszta. Nem tudom, miért gondoltam hirtelen azt, hogy az. Talán mert hűs. Ahogy ráhajtottam a fejemet, amit már nem tudtam megtartani magamtól, egészen elöntött valami földöntúli nyugalom.
    Behunytam a szemem, elképzeltem, hogy hó vesz körül, ami tiszta, hideg, halkan betakar. Éreztem, ahogy átnedvesíti az izzadtság a szemhéjamat. Amikor nagy ritkán hányok, mindig ez van. Mintha még a szemem is izzadna tőle. Ettől újra elfogott a rosszullét, és hiába hűsítette az arcomat a vécé pereme, megint előrebuktam és beleokádtam.
    Már fájt a hasam és a mellkasom az erőlködéstől. Nem nagyon jött ki semmi, hiszen ma még nem is ettem. De az inger újra és újra megcsavarta a gyomrom, és lefelé cibálta a nyelőcsövemet, mintha ki akarná tépni a torkomból. Büdös voltam, izzadt, koszos, és egy vécé szélén pihentettem a fejemet két roham között.

    Ironikus, mert pont arra gondoltam, hogy majd a friss levegő segít. Az Abszol útra meg már hetekkel ezelőtt ki kellett volna jönnöm, hisz még adós voltam az év eleji bevásárlással. Rose cuccait használtam tanévkezdés óta, és már ezért is elég mérges volt rám, úgyhogy legalább egy pontot szerettem volna kihúzni a bűnlajstromomról. Mondjuk nem hiszem, hogy egy új pennakészlet megoldaná a dolgokat.
    Tavaly még égtem a vágytól, hogy azt tanulhassam, amit Rose, és megfogadtam, hogy átigazolok a pálcakészítő szakra. Ez meg is történt, ennek köszönhetően ismét elsőéves hallgató lettem, de legalább egy csomó szabadidővel.
    Ezt kihasználandó indultam el bevásárolni egy jó hónapos késéssel az évkezdéshez képest, de megint úgy jártam, mint a múltkor. Csak akkor legalább vissza tudtam rohanni a lakásba, és végül az egész délutánt a fürdőben töltöttem. Egy táskányi holmit már sikerült összevásárolnom; mindenféle könyveket meg egy spéci, finommunkára való véső csomagot, amit idén még úgysem fogunk használni, de ezt nem tudtam a boltban hagyni. Talán majd a nyáron, apa műhelyében...

    Ahogy eszembe jutott apa, ismét összeszorult a gyomrom, de már csak tátogtam a vécé felett. Jaj, ha most látna...
    Lehet, hogy a nyáron mégsem fogunk vidáman együtt farigcsálni. Annyira hülye vagyok. Ismét a fajanszra támasztottam az arcom, és úgy kerestem meg a tekintetemmel a táskámat. Nem rémlett, hova tettem, amikor berontottam ide. Tettem? Hajítottam, és ott feküdt most gyalázatosan a sarokban, karnyújtásnyira tőlem, a szája nyitva, a vésők doboza a padlóra csúszva. Átkötötték a boltban, hogy ne nyíljon ki a táskában. Lehet, hogy sosem fogom használni.
    Amikor elmentem az egyik kávézó mellett, és megcsapott a kávé illata, akkor lettem rosszul. Sarkon fordultam, és benyitottam az utca átellenes oldalán lévő helyiségbe. Nem jártam még itt, nem is rémlett az üzlet, tán nemrég nyílhatott. Nem láttam senkit a pultban, bár tény, hogy nem is álltam meg nézelődni, épp csak kiszúrtam a mosdók felé vezető kiírást, és szaladtam is. Biztos örül a tulaj, hogy szétbarmolom az üzletét.