Roxfort RPG

(https://i.pinimg.com/564x/f6/a9/18/f6a918197d0749ae758d3d47fdc867f3.jpg)(https://pbs.twimg.com/media/CpF8eegWcAARVPb.jpg)(https://i.pinimg.com/564x/91/9c/8b/919c8bd973c7a568ba3db188f6e162a6.jpg)

Mindent apámtól tanultam. Ő volt Szófia legrettegettebb embere, elég volt egy apró rezzenés az arcán, és mindenki tudta, hol a helye. Amint betöltöttem a kilencedik életévemet, naponta gyakorolta velem a párbajozást. Mifelénk ugyanis nem kellett kivárni a tizenegyedik életévet ahhoz, hogy saját varázspálcánk legyen... Nyolc éves kor fölött minden gyerek saját varázsereje fejlődéséhez mérten kaphatott pálcát. Emlékszem, mennyire féltem, amikor apám rám szabadított egy lángcsóvát a pálcájából.
- Gyerünk Ania. Menni fog! - biztatott kissé őrülten csillogó szemmel.
- Aqua Eructo - összpontosítottam olyan erővel a cseresznyepálcát szorongatva, hogy már belefájdult a fejem, de így is csak pár vízcsepp serkent ki a pálcám hegyéből, mire apám az utolsó pillanatban irányította arrébb a lángot, ami centikre a fejemtől csapódott a falba.
- Nem baj.... Holnap újra megpróbálod! - nézett rám leplezetlen csalódottsággal, majd sarkon fordult és otthagyott.
Mindennél jobban akartam, hogy sikerüljön, és le tudjam végre nyűgözni, de még hetekig nem ment rendesen a varázslat. Néha, amikor apám különösen pokróc kedvvel kelt, hagyta, hogy egy kicsit megpörkölje a ruhámat a láng, de mint annyiszor elmondta, mindez csak motiváció volt, hogy ügyesebben idézzem meg a vízsugarat. És mert... szerinte gyakorlat teszi a mestert.
- Ania, gyere ülj ide egy kicsit az ölembe - mondta a 11. születésnapomon, anyám váratlan halála után néhány héttel.
- Mostantól csak egymásra számíthatunk.... remélem tudod, hogy te vagy számomra a világon a legfontosabb. És hidd el, nem tenném ezt, ha nem lenne muszáj, de kemény dolgok vannak készülőben, és neked nem szabad itt lenned, amikor ezek bekövetkeznek. El kell hát, hogy küldjelek magamtól, amilyen messzire csak tudlak, nehogy az irántad érzett szeretetemet ellenem fordítsák, akik a vesztemre törnek.
Emlékszem, igyekeztem erősnek tűnni, hogy ne nehezítsem meg a dolgát. Tizenegy éves létemre egy könnycseppet sem hullattam, csak szorosan átöleltem őt, hogy érezze, mennyire szeretem. Apám tanácsára megváltoztattam a vezetéknevemet, hogy jobban be tudjak illeszkedni az új közegembe és még véletlenül se jusson a családom rosszakarói fülébe, hogy Alekszej Todorov lánya a Pireneusokban rejtőzködik. A Beauxbatons túlzóan finomkodó, sznob közege kezdetben nevetségesnek tűnt a számomra. Bár jómódú családból származtam és mindenem megvolt világéletemben, nem állhattam azt az öncélú flancolást, ami itt természetesnek számított. Nem értettem, minek eszünk vajas mártásban tálalt csigát, amikor attól még az csak távozzsátán volt, amihez otthon hozzá sem nyúltunk volna. És azt sem tudtom hová tenni, miért kell mindenáron azt a rettenet kék selyemtalárt viselnem, ami minden volt, csak praktikus nem, pláne, ha párbajra került a sor. És hát esetemben elég sokszor alakult így. Lázadó voltam, megrendszabályozhatatlan és dühös.... Veszettül dühös, amiért pár bagoly után többé hírét sem hallottam apámnak. ♩ (https://www.youtube.com/watch?v=FGdaSDwKPG8) De megígértem neki, hogy nem kérdezősködök felőle, és így is tettem. A feszültséget azonban le kellett vezetnem valahol, s mi sem lehetett volna jobb módszer erre az idegesítő, francia libák bosszantásánál.... Akik meglehetősen önérzetesen reagáltak könnyed tréfáimra, csakis ez lehetett az oka, hogy igen gyakran kötöttem ki büntetőmunkán. Ahogy telt-múlt az idő, lassan kezdtem megfeledkezni arról, honnan is jöttem és ki is vagyok. Elvesztem az órák forgatagában az illemtantól a háztartási bűbájokon át a zenei kurzusokig bezáróan. Bár a legyező lebegtetésnek az égvilágon semmi hasznát nem láttam, a zenélést kifejezetten élveztem. Elsalátítottam a hegedülést és a zongorázást is. Ami még fontosabb, hogy az ártások és védővarázslatok művészetének elsajátításába merítkeztem, amiben meglehetősen tehetségesnek bizonyultam. A tanáraim szinte biztosra vették, hogyha eljön az idő, aurornak jelentkezem majd. Megkezdődött az utolsó tanévem és magam is kezdtem megbékélni a sorsommal, amikor egy reggel Madame Maxime az irodájába hivatott. Furcsálltam, hogy amikor benyitottam a pasztell-lila színvilágú, finom bútorokkal berendezett szobába, hűlt helyét láttam az igazgatónőnek, de hamarosan egy szívemnek sokkal kedvesebb arc nézett szembe velem. - Apám - rohantam oda, hogy teljes erőmből átöleljem Alekszejt, aki erősen, oltalmazón megszorította a tarkómat ölelés közben. - Ania - szorított meg még erősebben, majd eltartott magától. - Hiszen te kész nő lettél... - mosolygott rám büszkén.
- Sajnálom, hogy nem jelentkeztem, de lehetetlen volt - simított végig az arcomon. - Viszont most fordult a helyzet. Nagy szükségem van arra, hogy mellettem légy. Te vagy az egyetlen, akiben megbízhatok - csúsztatta lejjebb a kezét a vállamra, majd megszorította. Csak most buggyant ki egy kövér könnycsepp a szememen.... hogy aztán végigfolyva az arcomon, az ajkamon találjon otthonra. Most éreztem át igazán, mennyire hiányzott apám erős érintése és az a hamisítatlan, zsigeri szeretet, ami összekötött minket.
Türelmetlen mozdulattal söpörtem ki a könnycseppet a szememből, és komolyan bólintottam. - Számíthatsz rám. Indulhatunk.
Bár az SVK tanárom mindenáron le akart beszélni arról, hogy félbehagyjam a Beauxbatonst, nekem nem volt többé maradásom. Két óra sem telt bele és már úton voltam a lovaskocsin, amit apám bérelt ki Madame Maxime jóváhagyásával. Amíg a kocsis előttünk Szófia felé irányította a lovakat, én szorosan bújtam apám ölelő karjaiba. Mégis szeret. Mégis szüksége van rám - súgta a szívem.
Kissé nehezen szoktam vissza a keményebb életvitelre, az évek során fizikálisan elpuhultam valamelyest a varázslóképzőben, még akkor is, ha a párbaj tudásomat magát sikerült kiemelkedő szintre fejlesztenem. Más előnye is volt az ott töltött majd' hat évnek, mégpedig az, hogy tökéletesen elsajátítottam a francia és az angol nyelvet, ami apám üzleti kapcsolatainál kapóra jött. Sokszor fordítottam neki egy-egy fontos megbeszélésen, és olyankor igazán hasznosnak éreztem magam. Apám csak akkor küldött ki terepre, amikor elértem a nagykorúságot.
A mai napig tisztán megvan a kép a fejemben, ahogy ott térdelt előtte az egyik konkurens bandavezér és gondolkodás nélkül, egyetlen pálcaintéssel végzett vele. Bár ösztöneim szerint elfordítottam volna a fejemet, tudtam, hogy apám azt várja tőlem, hogy végignézzem. Eleget tettem neki, mert belehaltam volna, ha csalódást okozok.
Ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban beleláttam apám bűnszövetkezetének működésébe, s lassan, de biztosan jobbkezévé, legbizalmasabb segítőjévé léptem elő. Ez minden tekintetben szükséges volt.... Apám ugyanis a bandaháborúk következtében számtalan súlyos sérülést szenvedett el, melyek miatt már nem tudott olyan ruganyosan mozogni, mint régebben, s ereje is egyre gyengült. Egy idő után kénytelen volt bevallani magának és nekem is, hogy közel a visszavonulása ideje.
- Ania - ülte le velem szemben egy üveg jóféle vodkával a kezében, amiből nem csak magának, nekem is töltött.
- Tudom, hogy amikor anyád meghalt, azt mondtam, hogy baleset történt..... - sóhajtott mélyet, mielőtt folytatta volna.
- És részben igazat is mondtam. De a teljes valóság az, hogy Kirszejovics szervezete tette el őt láb alól. Foglyul ejtették, hogy kizsarolják belőle a szeszcsempész kapcsolataimat, és amíg a kihallgatások zajlottak, egy degenerált idióta - állítólag - véletlenül olyan erősen megátkozta, ami az életébe került... - csóválta meg fájdalmasan a fejét, mire zaklatottan pattantam fel, és sebesen járkálni kezdtem a szobában. Szóhoz sem jutottam a döbbenettől.
- Ania. Érzem, hogy az én időm is hamarosan lejár. És még mielőtt ez megtörténne, össze akarok hozni egy találkozót minden fontos bandataggal, hogy hivatalosan is átadjam a helyemet. És téged nevezzelek meg jogos utódomnak - mondta karcos, büszke hangon apám, mire csak annyi telt tőlem, hogy megszorítsam a kezét, és így feleljek:
- Ahogy kívánod.
Úgy is lett, ahogy kívánta.... és ahogy tartott attól, mit hoz a jövő. A hivatalos hatalomátadás után másfél évvel ugyanis apámra is lecsapott Kirszejovicsék egyik csatlósa. Saját kezűleg bosszultam meg a halálát, de ez mit sem enyhített a fájdalmamon. Valahogy apám nélkül mindaz, amit együtt felépítettünk, értelmét vesztette. Az emléke kedvéért azért még évekig a helyemen maradtam és kemény kézzel összetartottam a szervezetet, apám életének munkáját. Aztán egy napon rám mosolygott a végzet egy Daniel Everest nevű, amerikai származású csempész személyében. Az évek során voltak szenvedélyes viszonyaim, például ott volt Elliot O’Mara vagy Ivan Dimitrov, de Danielhez olyan elsöprő vágy láncolt hozzá alig néhány órás ismeretség után, amit korábban még senki nem váltott ki belőlem. Pedig ravaszságán és vakmerőségén kívül nem volt semmije. Azt mondta, mindent maga mögött kellett hagynia, miután leszámoltak a családjával San Franciscóban. De engem nem érdekelt, hogy nincs vagyona...Felkaroltam és munkát adtam neki, aztán visszafordíthatatlanul beleszerettem. Számtalanszor éreztem, hogy szinte elevenen felperzsel, amit iránta érzek. Szinte állandóan veszekedtünk, de mindennél jobban akartam őt.
Nem csak a testemet értette úgy, ahogy senki más, de a gondolataimat is. Néhány eszeveszett közös hónap után hozzámentem. Micsoda meggondalatlanság... De erre csak pár héttel később jöttem rá, amikor szó szerint felperzselt nem csak engem, az életemet is. Egy konkurens csoporttal készültünk leszámolni és én személyesen jártam el az ügyben. Úgy volt, hogy Daniel is utánam jön, csak előbb még egy fontos üzletet kellett lebonyolítania a kérésemre. A kulcsfontosságú pillanatban meg is érkezett, ám ahelyett, hogy engem fedezett volna, csapdába csalt, és ellenségem helyett rám emelte a pálcáját. ♫ (https://www.youtube.com/watch?v=gH4a7dzhx7Y)
- Elárultál - üvöltöttem rá sebzett vadként, miközben kétségbeesetten próbáltam két tűz közül menekülni. Csak a hosszú évek alatt elsajátított párbajos rutinomnak köszönhetően, kemény égési sérülések árán tudtam végül elszökni drágalátos férjem rajtamütéséből.
- Igen. Végig csak erre kellettél. - villantak rám gyilkosan jégkék íriszei, majd sikerült végre dehopponálnom. Az agyam azóta milliószor játszotta vissza Daniel utolsó, felém vetett szavait, akiről utóbb megtudtam, hogy sosem élt Amerikában és sosem viselte az Everest nevet. Mindig is Kirszejovics volt, és kezdettől fogva a kiiktatásomra esküdött fel.
Most Londonban húzom meg magam, és jobb híján piti rablásokkal, csempészéssel és A Szirén nevű bordélyház futtatásával fedezem a kiadásaimat, amit családom utolsó tartalékaimból béreltem ki. De nem lesz ez mindig így.... Biztosan tudom, hogy amint ismét erőre kapok, végleg leszámolok az ellenségeimmel, és igen, köztük életem elcseszett nagy szerelmével is. ♪ (https://www.youtube.com/watch?v=zqKZ_WIK5ms)

(https://data.whicdn.com/images/248842158/large.jpg)


        Jellem

Anelia többrétegű személyiség. Egyrészről az apjának köszönhetően kegyetlen, rafinált tolvajjá, harcossá és vezéregyéniséggé nőtte ki magát, aki megtanulta olyan szinten elnyomni a félelmeit, hogy a legszorultabb helyzetben is képes csak a célra összpontosítani. Másrészről egy előkelő, finom dáma is megbújik benne, ami a Beauxbatonsban töltött évek során fejlődött ki igazán a személyiségében. A bűnszervezet irányítása közben megerősödött az emberismerete, így az esetek többségében ki tudja szűrni, hogy kitől kell tartania, és kiben lelhet lojális társra.
Persze kivételek azért akadnak, ahogy azt Daniel példája jól mutatja. Ha akar, szórakoztató társaság tud lenni szarkasztikus humorával, de munkája során a felszínes csevegésen túl nem igazán adja ki magát senkinek. Eléggé megégette magát ahhoz, hogy háromszor is meggondolja, mit és kinek árul el magáról, így a bordélyban a Tiebon vezetéknév alatt fut, és francia arisztokrata család sarjának adja ki magát, titkolva valódi származását.
A korábbi egzisztenciális biztonságnak vége, hónapról hónapra él, amit nehezen tud megszokni. Ennek ellenére játszania kell a tehetős arisztokratát, nehogy lehulljon a lepel a fedősztorijáról, no és nem mellesleg ez az imidzs az üzletnek is jót tesz. Akik jól ismerték, Szófiában is tudták róla, hogy szívesen támogatja az elesett bűnözőket, és ha teheti, szerez munkát a számukra. Ez a tulajdonsága megmaradt, a Zsebpiszok közben is már kezd úgy forogni a neve a tolvajok és prostituáltak körében, mint akihez fordulhatnak szükség esetén. Persze mindez nincs ingyen, Anelia elvárja, hogy számára hasznos információkkal és feltétlen hűséggel fizessenek jóindulatáért.

         Apróságok

mindig ||  Apja emléke, Anyagi biztonság, Nyertes párbaj, Szerencsejátékok, Feltétlen engedelmeskedés az irányába
soha || Daniel és családja, Vesztett párbaj, Nélkülözés, Visszabeszélő alkalmazottak, Szaglászó aurorok
hobbik || Dohányzik és szerencsejátékozik. Emellett jól szituált férfiakat és nőket lop meg, avagy lát el szórakoztató hölgy- vagy férfitársasággal busás fizetség fejében a bordélyában. Ha nagy ritkán jut rá ideje, akkor játszani is szokott a bordély halljában lévő zongorán vagy a könyvtárában felállított hegedűn.
merengő || A legjobb az, amikor édesapja eljött érte a Beauxbatonsba és hazavitte.
A legrosszabb, amikor Daniel elárulta.
mumus || Daniel lefegyverezve térdel előtte, de képtelen végezni vele.
Edevis tükre || Holtan látja az egész Kirszejovics famíliát és csatlósaikat.
százfűlé-főzet || Halványszürke, kesernyés, a barna sör ízére emlékeztet.
Amortentia || Cigarettafüst és férfi parfüm illatának keveréke.
titkok || Amikor elmenekült Danieltől, már terhes volt, de elvetette a gyermeket, mert tudta, hogy gyűlölte volna.
azt beszélik, hogy... || Kurvákat futtat, tiltott bájitalokat csempészik és akit csak tud, kizsebel. Helyes értesülés.

        A család

apa ||  Alekszej Todorov, 61†, félvér, nagyon szoros viszony
anya || Lizandra Todorov, mugli, 39†, szeretetteljes viszony
testvérek || -
gyermekek || -
állatok ||Tania, a hófehér macska

Családtörténet ||


        Külsőségek

magasság || 168 cm
testalkat || Vékony, kecses.
szemszín || Őzbarna
hajszín || Világosbarna
kinézet || Jól öltözött, dekoratív, egyenes tartású, finom nő. Kedveli a szépen megmunkált ékszereket, amiknél csak azt kedveli jobban, ha ő csenheti el őket mások nyakáról, ujjáról, avagy csuklójáról... Első ránézésre talán arca egy megszeppent őzike benyomását keltheti, de aki tovább szemléli, meglátja benne a sokszor kérlelhetetlenségig húzódó határozottságot is. Aki pedig kihozza a sodrából, hát....az megismerheti a Todorov famíliára jellemző vérszomjat. Az esetek nagy többségében magassarkúban, szipkával a kezében közlekedik. Hangszíne bársonyos, már-már nyugtató, ami törékeny termetén túl segít neki abban, hogy megtévessze ellenségeit, és hibásan alábecsüljék őt.

        Tudás és karrier
pálca típusa || kilenc és fél hüvelyk, feszes tartású cseresznyefa, magja sárkányszívizomhúr
végzettség || A Beauxbatons hatodik évfolyamát végezte el
varázslói ismeretek ||
Anelia kivételesen ért a párbajozáshoz, emellett a bájitalfőzésben és az átváltoztató bűbájokban is meglehetősen tehetséges.
avialany ||Alicia Vikander