Roxfort RPG

(https://i.imgur.com/gjzBSfA.jpg) (https://i.imgur.com/WmkDQGr.jpg)

Ideje lesz bevetni a nagy bombát. Elnézve a legutóbbi dolgozatokat és beadandókat jobb lesz, ha kicsit megszakítva a tanmenetet inkább átveszem az eddig tanultakat. Főleg, mert a párbaj szakkör előtt, amit Tachibana professzorral tartunk majd közösen kicsivel később, örülnék neki, ha az alapokat legalább mindenki biztosra tudná. Összeszedem a nálam lévő papírokat az asztalomról, és megindulok az ötödévesekkel lévő órámra.
A folyosón szépen nyugodtan lépkedek, főleg mert egy másodéves megállít. Vele volt délelőtt órám, és nem ért valamit, örülök neki, ha kérdez, de nem gondoltam, hogy nem meri majd megkérdezni az osztály előtt. Nem baj, készségesen válaszolok a kérdéseire, majd megyek is tovább. Közben arra gondolok, hogy hamarosan beindulnak az események. Jön a halloween, és van egy olyan érzésem, hogy más is. Nem tudom, de mióta itt tanítok mintha kialakult volna valamiféle hatodik érzékem a diákokkal kapcsolatban. Tudom, mikor lesznek bajban.
Még a Három Seprűben történt incidens sem hagy nyugodni. Bár, nyomoztam kicsit utána, még mindig nem kaptam meg azokat a megnyugtató válaszokat, amiket elvártam. A minisztérium nagyon titkolózik, és ebből tudom, hogy valami nagy dologról van szó. Valami olyasmiről, amivel még nem tudtak megbirkózni. Ez volt akkor is, mikor Tudjukki visszatért. Egy csomó idő eltelt mielőtt még elismerték volna.
Becammogok a terembe, majd leteszem a papírokat az asztalra. Szeretek a diákok előtt érkezni, bár, néha utólag betoppanni is mulatságos. Most azonban túlságosan is lefoglal az egyik kutatásom, aminek az anyagát a teremben hagytam a korábbi óra után. Mikor megérkezik mindenki vagy legalábbis az osztály jó része, akkor állok fel.
- Jó napot mindenkinek!
Nem mozdulok el az asztalom mögül, így láthatja mindenki a nagy papírhalmot rajta. Talán ellensúlyozza ezt az, hogy ők már ismernek annyira, ha nincs rajtam a talár, akkor valami könnyedebb órára kell számítani. Most viszont másként lesz, terveim szerint.
- Mielőtt belevágnék bármibe is, kiosztom a beadott házi feladatokat és a korábbi órán írt dolgozatokat.
Valóban elkezdenek szállingózni a tulajdonosaikhoz a lapok. Nem tart sokáig, de mindenkinek hagyok elég időt, hogy megnézze a sikeres alkotását.
- Remélem mindenki tudja, hogy ebben az évben van az RBF. – A bólogatások után folytatom. - A dolgozatok alapján nem úgy tűnik.
Mint mindig most is születtek jobb és rosszabb eredmények, de a csoport átlaga elmaradt attól, amit vártam az eddigi évek során. Eddig még rá lehetett fogni arra, hogy új tanárok, még nem tették magukat túl a nyáron, és hasonló kifogások, de mostanra ezeknek az ideje lejárt.
- A mai órát az ismétlésnek szánom, ezért kérek mindenkit, hogy kérdezzen bármilyen eddig tanult tananyaggal kapcsolatban. Addig amíg kigondolják őket átvesszük az Obstructo varázslatot. Ki tudja, hogy milyen varázslatról van szó? Megidézése, hatása, minden érdekel.
Csak remélni tudom, hogy sok kéz fog a levegőbe emelkedni. Minden választ elfogadok, hiszen nem lehet, hogy mindenki ugyanarra gondol. Miután úgy gondolom, hogy elméletből mindent tudnak, megkérem őket, hogy egyesével támadják le a másolatomat, amit direkt erre a gyakorlásra hozok létre. Amíg sorban állnak az íróasztal mellett, addig én félrevonulok, hogy még véletlenül se keverjenek össze vele.
- Csak bátran, nem harapok – próbálom bátorítani az első jelentkezőt, aki igazából teljesen véletlenül került a sor elejére. – Minél előbb végeznek, annál több anyagot tudunk átnézni, és talán az órának is hamarabb lesz vége.
Tekintetem a homokórára csúszik, amit még az óra kezdetekor fordítottam meg. Van még bőven időnk, de azért annyira nincs, hogy egy varázslatra pocsékoljuk el az összeset.

▪ 2000 szeptember 30. ▪

Órai munka
(https://i.pinimg.com/564x/70/19/eb/7019ebf4f5650f2ddc6050c5158f1ea6.jpg)

„Nem az a legkeményebb része a dolognak, amikor megtanulunk valamit,
hanem az, ami utána történik a gondolkodásunkkal.”

Sokat gondolkodom, mi lett volna, ha amikor megtámadta az otthonunkat az a néhány halálfaló, én már valamelyest képzett boszorkány vagyok, nem egy mit sem tudó, tehetetlen gyerek. Egyedüli varázslattal bíró személyként valószínűleg harcba bonyolódtam volna (hamarabb és jobban, mint ahogyan történt), és már nem élnék. De talán a szüleim, és a testvéreim igen. Sosem tudhatom, mert a „Mi lett volna, ha…?” nem kipróbálható, nem bizonyítható.  
Illedelmesen köszönök Fawcett professzornak, mikor belépek a terembe, aztán lesütött szemmel ballagok tovább, hogy semmiképp se első sorba üljek, de azért ne is hátra, ahol az ökörködés megy. Fawcettnél mondjuk ez nem sokszor fordul elő, legalábbis nem nyíltan.  Összeugrik a gyomrom - ő az egyik olyan tanár, akinek az órája kapcsán még most is érzem azt a bizonyos lemaradást, amivel azóta küzdök, hogy a háború után, kissé túlkorosként betettem a lábam a Roxfortba. Gyakorlati mágia - erről nekem főleg a rengeteg, körmöszakadtomig tartó gyakorlás ugrik be. Hiába ásom bele magam az elméletbe, hiába fontos nekem mindenek felett, hogy ebből a tárgyból maximálisan teljesítsek, amikor cselekedni kell… Nagyon ügyesen hozzá tudom vágni a pálcámat bákihez. És egyébként a cipőmmel is remekül célzok.
Egy kecses mozdulattal, megpördülve dobom le magam a kiválasztott padba, egy kissé elkalandozott figyelmű fiú, Florian mellé. Látom, hogy nagyon belemélyed a gondolataiba, így kivételesen belőlem sem dől a szó, ahelyett kipakolom a felszerelést, illetve a falakon helyt kapó szemléltető anyagokon merengek. A villámgyors, tökéletes ellenátkok, pontos és kivédhetetlen ártások láttán elgondolom, vajon milyen volna, ha én is így tudnék, ha én is ilyen tehetséges volnék. Felborítanám ezt a padot, a szomszédom meg a saját holmimmal együtt, kiviharzanék a teremből, és meg sem állnék addig, míg szembe nem nézek a három gazfickóval. Csak ezért harcoltam ki, hogy jöhessek, hogy tanulhassak, hogy ne kerüljek lemaradó osztályba, ezért tanulok minden szabad percemben… És mit tennék, ha most rögtön odaérnék a célhoz, és bosszút állhatnék?
Áh, gondolom az egyik szemébe állítanám a pálcámat, a másik kettő meg kinyírna. Nincs olyan, hogy mi lenne ha. Ez van, most ennyit tudok. A szerényen sikerült dolgozat is bizonyítja, szinte az arcomba dörgöli. Kedvem volna lefejelni, a paddal együtt. Jobbat akartam írni. Azért vagyok itt, hogy fejlődjek.
- Remélem mindenki tudja, hogy ebben az évben van az RBF. A dolgozatok alapján nem úgy tűnik - mondja Fawcett a fejünk felett. Tudom, hogy a javunkat akarja, de mérges vagyok magamra, a világra, meg hát rá is, aki ráírta a dolgozatomra az undok osztályzatot. Fújok egyet halkan, és lefordítom a pergament, hogy ne is lássam. Pont elkapom a mellettem ülő pillantását, aki az imént még az eredményeimet vizslatta. Fintorogva vállat rántok felé, aztán halkványan, kissé még mindig háborogva, de rávigyorgok. Utána egy szemrebbenéssel Fawcett felé intettem finoman.
- Bezzeg nekünk kötelező az órákon talárt, meg egyenruhát viselni - súgtam oda úgy, hogy csak ő hallja, hátha csatlakozna hozzám, hogy öntsük a dühünket a tanár nyakába. Ez van, amúgy is benne van a pedagusok munkaköri leírásában, hiszen kire másra haragudjanak a tanulók? Igen, nyilván magukra, mint én is. De annál kellemesebb valaki mást okolni, legalább külsőleg, ha belül tudom is, hogy én vagyok kevés, még mindig. Igazából semmi bajom a proffal, hiszen ő az első SVK tanár, aki az elmúlt időkben kihúzott itt több évet is. Ez pedig figyelemre méltó eredmény.
- A mai órát az ismétlésnek szánom, ezért kérek mindenkit, hogy kérdezzen bármilyen eddig tanult tananyaggal kapcsolatban. Addig amíg kigondolják őket átvesszük az Obstructo varázslatot. Ki tudja, hogy milyen varázslatról van szó? Megidézése, hatása, minden érdekel.
Míg én végiggondolom a százezer kérdésemet, véget ér nemcsak ez az óra, de szerintem még a következő kettő is. Inkább figyelek, hallgatom Florian benyögött válaszát, és felteszem a kezem, hogyha felszólítanak, kiegészítsem kicsit.
- Illetve vagy a varázsló előtt, vagy pedig arra tisztítja meg az utat, amerre a pálca mutat a varázsszó elhangzásakor - mondtam óvatosan. Még az is lehet, hogy hülyeséget mondok, mert ha így is van, ki lőne maga mögé? Mondjuk én simán, még az is lehet, hogy hátra nézni is elfelejtenék.
Nagyon furcsa, de igen üdítő feladat a tanár úrra támadni. A dolgozat miatti összes frusztrációmat kiélhetem, ráadásul tesztelhetem az előbb mondottakat is. Beállok Florian mögé, aztán próbálom nem eltátani a számat, mikor is a varázsszót igen egyéni kísérettel harsogja el.
- Van itt kitölteni való feszkó rendesen. Akarsz róla beszélni? - tátogtam aggodalmasan vigyorogva Florianre, és pislogva vártam, hogy ebből mi lesz.
Aztán amikor én következtem soron, egy hirtelen ötlettől vezérelve, pont mielőtt elmondtam volna az átkot, megpördültem.
- Obstructo! - pöccintettem magam mögé a vállam fölött, így emlékezetből, a szemem sarkából célozva találtam el a hamis Fawcett professzort. Huncut vigyorral, egy hajlebbenéssel pillantottam hátra, hogy megszemléljem az eredményt, és elégedetten láttam, amint a “tesztbábu” bosszankodva kecmereg föl a földről. Ez annyira feldobott, hogy vagányul megpróbáltam megpörgetni az ujjaim közt a pálcát, minek következtében azt ügyesen el is ejtettem.
- Hogy Merlin verje bele a… Könyökét, na. - A guruló fadarab után vetettem magam, aztán piros arccal, röhögve-bosszankodva álltam be a sor végére, hogy várjam a következő feladatot.

svk
2000.09.30.
(https://img0.etsystatic.com/058/0/7734460/il_340x270.688158074_4feu.jpg)

Milyen egy tipikus hollóhátas az általános sztereotípiák szerint? Okostojás, mindenkit kijavító, besavanyodott, mindig csak olvas, és a többi, és a többi. Pedig ez még a nagy átlagra sem igaz a mi házunkban. A legtöbb embernek van valami érdekes vagy unalmas hobbija még a tudás és a tanulás szeretete mellett. Sőt, olyan is van, aki kifejezetten utál tanulni. Nem szabad beskatulyázni az embert. Engem sem érdemes ezek alapján. Nem mindig a tanulás az első, hisz a növényeknek, vagyis a hobbimnak élek, amit szakmámnak is szánok.
Számomra ez a prioritás, mégis várom az első sötét varázslatok kivédése órát. Hiányzott már a terem izgalommal és küszködéssel átitatott aromája, és le sem tagadhatom, hogy magamhoz mérten jó vagyok ebből a tárgyból. Mégis van még min csiszolni, és hát miért is vagyunk itt, ha nem emiatt?
Mikor megérkezek a terembe, már más is itt van a professzoron kívül, és egész szépen feltöltötték már a helyeket, de a legtöbb helyen láthatok még akár üres padokat is. Leülök hát a bal oldali fal mellett az egyik teljes egészében szabad padba, majd előkészítem a tankönyveimet. Ezt követően az órakezdésre sem kell sokat várni - nem is csoda, azt hittem, hogy el fogok késni. Mindenesetre itt vagyok, és  is nem telik sok időbe, a múltkori dolgozatom is landol előttem. Ahogy meglátom, hogy miket rontottam, megkönnyebbülök, mindenesetre dolgoznom kell még a tavalyi anyaggal.
Ennél viszont jobban érdekel, hogy miket válaszolnak a többiek, még akkor is, ha egy kicsit lemaradok a pergamen hosszas tanulmányozása miatt. Inkább nem is mondok semmit, gondolom mindenki megvan enélkül is.
A sor közepére kerülök, de nem is emlékszem, hogy mikor keltem fel. Túlságosan lefoglal Fawcett professzor képmása. Be kell  vallanom, hogy az ilyesmi mindig is lenyűgözött, és ennek megfelelően addig tanulmányozom az alakot, amíg... amíg nem vetődik egy lány hatalmas lendülettel. Nos, minden elismerésem a mutatványhoz, de azért remélem, hogy nem esett semmi baja. Az ilyesmiből néha elég komoly sérülések is tudnak kerekedni.
– Obstructo! - mondom ki hangosan, amikor szembe kerülök Másolat Fawcett-tel, és csak remélni tudom, hogy célt is ért a varázslat, mert a becsapódást már nem várom meg, és hátat fordítok. Sosem szerettem egyből látni az eredményeimet, ilyen esetekben meg úgy egyáltalán is frusztráló tud lenni.

Látom a diákokon, hogy valakit meglep, de a többségüket nem, ami a dolgozatokat és a házi feladatokat illeti. Biztos vagyok benne, hogy ez most felébreszti őket és talán ráveszi a komolyabb munkára a társaságot. Ugyan béke időszak van, halálfalóktól nem kell tartani, de ez nem jelenti azt, hogy nem történhet olyan dolog, amitől ne kelljen megvédeni magukat. Még így is mászkál néhány sötét varázsló a világon.
De akkor térjünk is vissza a mai óra lényegére, ami az ismétlés. Egyelőre kérdések nem érkeznek sem a dolgozattal, házifeladatokkal, sem úgy egyébként a tananyaggal kapcsolatban, így belevágok az ismétlésbe. Megértem azt is, hogy ezekután nincs akkora lelkesedéssel az osztály a mai órával kapcsolatban, pedig valami igazán különlegeset szántam nekik, de akkor elmarad. Vagy majd meglátjuk, lehet hogy az óra végére mégis csak bedobom majd.
Akkor halljuk a feltett kérdésemre a válaszokat. Várom a válaszokat az Obstructóval kapcsolatban, és ahogy azt elvárom az osztály jó részétől hamarosan a kezek a magasba is emelkednek, mégis Mr. le Fay az, aki megadja a kérdésemre a választ.
- Pontosan, szép válasz. Van valakinek még hozzáfűzni valója?
Nézek körbe a társaságon. Pont akkor akad meg a tekintetem Ms. Harpellen, amikor felteszi a kezét. Fel is szólítom, majd őt is megdicsérem. Nem értem, hogy ha ilyen jól megy nekik az anyag, akkor miért sikerültek ennyire gyengén a dolgozatok? Már éppen mennék tovább, mikor Ms. Everfen szólal meg. El is mosolyodom a válaszán.
- Ez is igaz. Nem árt, ha az ember egy páncélozott ellenfél ellen, nem a páncélja vagy legalábbis a puha rész felé célozni. Most akkor lássuk a gyakorlatot is.
Gyorsan készítek magamról egy klónt, akit odaállítok a terem elejébe, én pedig úgy helyezkedem, hogy mindent jól lássak és halljak. Ha a gyakorlat is úgy fog menni, mint az elmélet, akkor nem lesz itt baj. De akkor lássuk is sorban a diákokat.
- Mr. le Fay, kérem, maradjon itt óra után egy kicsit. Beszélnünk kell!
Akármennyire is szeretném, nem hagyhatom figyelmen kívül a megjegyzését. Valahogy sejtem, hogy nem velem van gondja, de ha ilyen jellegű frusztráció levezetést szeretne, nem hiszem, hogy az évfolyam előtt kellene megtenni. Ezt majd tisztázom akkor vele az óra után.
- Ms. Harpell – sóhajtok egyet. – Nagyon örülök, hogy ilyen jellegű akrobatikus képességei vannak, ha szeretné kamatoztatni Mr. Murphy tudna önnek tanácsot adni, de az átkok komoly dolgok. Ha most egy picit téveszt, kezdhetnénk előről a Roxfort felújítását. Kérem, legyen egy kicsit körültekintőbb.
Nézzük akkor a többieket. A már megszokott eleganciával Ms. Everfen, Ms. Niel és Ms. Winters. Büszke vagyok rájuk, nagyon szép munkát mutatnak mind. Egyelőre nem tüntetem el a másolatot, még szükségem lesz rá, de én visszalépkedek az asztalomhoz.
- Akkor ha senkiben nem merült fel kérdés még, haladok is tovább az anyaggal.
Kiosztom a negyedikesek könyvét, amit a könyvtárból kértem ki, igaz minden padra csak egy jut, de akkor is, legalább tudják használni. A száznyolcvanadik oldalhoz lapoztatok, ahol nagy betűvel áll az Aqua Eructo felirat. Először megkérek mindenkit, hogy olvassa el az ott leírtakat, majd újból felsorakoztatok mindenkit, ezúttal a terem végébe. Kikészítettem már elegendő számú vödröt. De előtte…
- Melyik igével lehet megszüntetni a bűbáj hatását? – várok egy kicsit a válasszal, majd bele is fogok a bemutatóba.  – Akkor most jöjjön a gyakorlat. Nem hiszem, hogy ne tudnák, de szeretném, ha látnák, mi a cél, amit el kell érni. Nem feltétlenül az óra végére, de a RAVASZ vizsgákig mindenképp.
Odalépek az egyik vödör elé, elmormolom a varázsigét, és szinte egy pillanat alatt megtöltöm a vödröt. Rég használtam ezt az igét, de még mindig megy a medencés buli, ahogy Kean hívta annak idején.
Most a diákokon van a sor. Figyelem őket, ahogy próbálkoznak kisebb nagyobb sikerrel. Lesz mit gyakorolniuk ez már biztos, de szerintem rendben lesznek.

A következő tanári reag IRL október 17-én érkezik.
A kérdésekre adott helyes válaszokkal, és órai
munkával plusz pontokat lehet szerezni.
Kötelező reag sorrend nincs, de csak az első helyesen válaszoló
kap plusz pontot. Kiegészítésekért mindenki kaphat, ha az helyes.

A sor végére állok, majd fokozatosan előrehaladva figyelem azokat, akik még a feladat teljesítésével foglalatoskodnak. Kifejezetten szép eredményeket látok, és ez elfeledteti aggodalmamat a saját prezentációmmal kapcsolatban. Ezért talán nem is lehetek hálásabb az osztálynak. Túl sokszor gondolkodok ugyanis azon, hogy vajon miként is csinálhatnék mindent jobban, hatékonyabban. Jelenleg azonban nem hiányzik a nagymértékű stressz az életemből.
A következő utasításnak megfelelően visszaülök a helyemre, majd konstatálom, hogy egyedül ülök. Nem leszek emiatt depressziós, mert így legalább van elég helyem szétpakolni minden tanszeremet a padon, ha esetleg arra lenne szükség. Ezt egyelőre nem kell továbbgondolnom, mert landol előttem a tavalyi könyv, és hamarosan már kinyitott állapotában olvashatom benne az egyik téma címét: Aqua eructo.
Nyáron jó szokásomhoz híven újraolvastam az eddigi évek tankönyveit, ezért elég sok részletre is emlékszem a tananyagból. Éppen elég csak átfutnom a pár oldalt, amit erről írt a könyv szerzője, de amint elhangzik a varázsigével kapcsolatos kérdés, muszáj elgondolkodnom. Úgy tetszik, erre sosem tanultunk külön varázsigét, mégis felteszem a kezemet. Ötletnek ez sem lehet rossz. Persze az más kérdés, hogy varázslat közben ugyanazzal a pálcával mennyire is képes arra az átlagos mágus, hogy elmondjon még egy igét. Mindenesetre várom a felszólítást.
- Esetleg a Finite? - nem esik rosszul, ha nem ez a helyes válasz. Abban az esetben bizonyára rosszul tanultam meg az anyagot, de legalább kiterült, és tudok ezen változtatni. Ellenben én tartom magam ahhoz, hogy erről még csak nem is olvastam sem a tankönyvben, sem pedig másutt.
Úgy hozza a sors, hogy tisztán és takarásmentesen látom mr. Fawcett mozdulatait, ezért nem is aggódok a varázslás miatt. Ha viszont rosszul tudom azt, hogyan is kellene véget vetni a vízsugárnak, akkor bizonyára bajban leszek - ebben az esetben majd legfeljebb tovább próbálkozok, hogy beletaláljak a vödörbe.
- Aqua eructo! - hangsúlyozom az eructo szó második tagját, és figyelem, meddig is vagyok képes elirányítani a sugarat. Úgy tetszik, a távolság negyede hiányzik csak, de inkább arra koncentrálok, amit csinálok, ezért ebben nem vagyok teljes mértékig biztos. Csak annyit tudok, hogy messzebb sikerült megállnom a vödörhöz képest, mint a többiek, és csak nagy nehezen vagyok képes arra, hogy pár méterről beletaláljak a vödörbe, a végén mégis telni kezd.

SVK
2000. szeptember 30.

Már nagyon vártam ezt az órát, mert rendkívül hasznos dolgokat lehetettet elsajátítani, amik a gyakorlati életre is vonatkoztak. Mindig is azokat a tantárgyakat részesítettem előnyben, amelyeknek nem csupán elméleti hasznuk volt. Mikor odaértem a tanításra már ott volt a tanár és pár diák is, de még nem érkezett meg mindenki. Udvariasan köszöntem mindenkinek, majd helyet foglaltam a padsorok közepén, ott volt egy üres hely, amely tökéletesen megfelelt számomra. Nem kellett sokat várni, meg is kezdődött az óra, miután a többiek is beestek. Nagyot nyeltem, mikor megkaptuk a házi feladatokat és a dolgozatokat. Egész jó jegyeket kaptam ahhoz képest, amire számítottam, de tudtam, hogy még jobb eredményt érhettem volna el, ha több időt fordítottam volna a tanulásra. Közben meg a tanár fel is tett egy kérdést az egyik varázslattal kapcsolatban.
- Az Obstructo egy hátráltató ártás, az elvégző útját tisztítja meg a pálca irányában. Élőlény esetében az eredmény bénítás - feleltem meg a kérdést röviden. Gyakorlati része is volt a dolognak, így neki is álltam az elvégzésének. A pálcámat egy határozott mozdulattal a célpontra emeltem, majd tisztán és érthetően kimondtam a varázslatot:
 - Obstructo!
Majd elégdetten észrevételeztem, hogy "az áldozatom" nem túl boldogan kászálódott fel a földről. A gyakorlati rész után tovább mentünk a tananyagban, megkaptuk a negyedikesek könyvét, amelyet kíváncsian elkezdetem átlapozgatni. A tanár utasításának megfelelően a száznyolcvanadik oldalra lapoztam, ahol nagy betűkkel volt feltüntetve az Aqua Eructo felirat. Elolvastam a hozzá tartozó részt, majd beálltam a sorba én is. A leírásból kiderült, hogy a varázslat egy vízsugár bűbáj volt, tehát az adott célpontra irányítva a pálca hegyéből vízsugár tört ki. Közben a tanár feltett egy újabb kérdést, hogy melyik varázslattal lehet véget vetni ennek.
- Finite incantatem? - kérdeztem tőle félénken. Nem voltam biztos a válaszomban, de úgy tudtam, hogy ez az ellen-varázslat képes megszüntetni az már elvégzett varázslat hatását. Ezután már jött is a gyakorlati rész, azaz a tanár odalépett a vödör elé, kimondta a varázsigét, aztán egy szemvillantásnyi idő alatt megtöltötte az egyik vödröt a sok közül, amelyet kitett. A feladat adott volt, el kellett ismételnem a folyamatot. Odaálltam az egyik vödör elé, ráirányítottam a pálcámat, majd jól érthetően kimondtam a varázsigét:
- Aqua Eructo!
Oda se mertem nézni, mi lett a végeredmény, kicsit izgultam, hogy hogyan fog sikerülni ez a gyakorlat. Bíztam benne, hogy képes voltam megbirkózni a feladattal, de benne volt a pakliban, hogy nem sikerül helyesen véghez vinnem a varázslatot.

Nem tudom, mire ez a nagy aggodalom, hiszen végtére is csak pördültem egyet a sarkamon. Egy felet, technikailag. És nem is találtam el senkit, csak a célpontot, szóval igazán nem volt nagy ügy. Na jó, ha az a gyanú merült fel, hogy esetleg mellélövök, vagy a hamis prof helyett az igazit találom el, akkor nem is olyan érthetetlen a riadalom. Sőt, magamban fintorogva igazat adok nekik, simán esélyes lehetett volna, hogy lebontom az SVK terem falát. Úgyhogy vörös képpel a sor végére kullogok, és halványan biccentek Fawcett felé, jelzésül, hogy eljutott a figyelmeztetés az eszemig.
Visszahuppanok a padba, és a megfelelő oldalhoz pergetem a lapokat. Jó kis varázslat, elég ártalmatlan is. Átfutom a sorokat, aztán a vödrökre esik a pillantásom, úgy hallgatom a feltett kérdést. Ezt most nem tudom. Ha kotorásznék emlékeim hátsó, sötét sarkában, biztos elő bírnám túrni, de nincs kedvem. Nem tudom, mi ez rajtam, talán a napos idő, ami kifelé csalogat, a kertbe, a falakon túlra. A szabadba… A nyáron megszoktam a szabadságot, nagyon is.
Azért ráveszem magam, hogy újra az óra menetére koncentráljak. Hallgatom a  válaszokat, és halkan Floriannak súgom, mikor a prof nem figyel:
- Tök mindegy, ha eldobod a pálcát, a varázs tuti megtörik.
Utána felsorakozok én is a vödröm mellé, és elszántan méregetem. A tanári bemutató egyetlen pillanatáról sem maradok le, jól az eszembe vésem a mozdulatsort, a hanglejtést, és visszagondolok a könyvben olvasottakra is.
- Aqua Eructo - mutatok óvatosan a vödörre, de a pálca végéből csak néhány csepp víz buggyan elő. Csalódott fintorral veszem szemügyre az eredményt, aztán sóhajtok és újra próbálom. Tavaly ment már ez, csak az előbb túl vigyázva varázsoltam. Most jobban odakoncentrálok, így a vödör remélhetőleg telni kezd.
- Aqua Eructo - mondom a megfelelő dallammal, csak egy kicsit hangosabban, mint az előbb, és hallgatom a vízcsobogást, ahogy a sugár megkongatja a vödör rozsdás oldalát.

▪ 2000 szeptember 30. ▪

Órai munka
(https://i.pinimg.com/564x/70/19/eb/7019ebf4f5650f2ddc6050c5158f1ea6.jpg)

„Nem az a legkeményebb része a dolognak, amikor megtanulunk valamit,
hanem az, ami utána történik a gondolkodásunkkal.”

svk
2000.09.30.
(https://img0.etsystatic.com/058/0/7734460/il_340x270.688158074_4feu.jpg)

(https://www.budaikrisztina.hu/wp-content/gallery/termek-antikkonyv-1/konyv-kep-0005-1.jpg)

2000. szeptember 30.

Héloise Gauthier kisasszony tanulmányi előmenetele sohasem volt zavartalan. Pedig ha Pat törekvésein múlott volna, kitűnőre vizsgázik minden egyes tárgyából, de a magolás tálentumaiból úgy látszik, a kis szőkeségnek valamivel kevesebbet osztottak. Így talán az is érhetővé válik számunkra, hogy miért nem igyekezett oly sietősen abba a tanterembe, ahol a sötét varázslatok kivédése órát már nagyban vezényelte Fawcett professzor.
Berezelt, félt és számtalan olyan pszichoszomatikus tünetet produkált, mint amikor az ember valamit teljes erejével nem akar csinálni és a háta közepére kívánja. Ezzel az érzésével pedig, valószínű, hogy nem volt egyedül. Feltételezhetően mások is akadtak, akik hasonló ellenszenvet éreztek eziránt a tanegység iránt, csak nekik nem volt pofájuk ahhoz, hogy elkéssenek az óráról.
Inkább beültek az első sorba, megcsináltak pár varázslatot rosszul és hallgattak kiselőadásokat arról, hogy mi is az az RBF és hogyan lenne célszerű teljesíteni. Héloise pedig, pont emiatt a néhánybetűs szó miatt, álldogált már  jó néhány perce síri csendben a terem előtt, végighallgatva az Obstructok morajló zaját, az okosságokat, amiket ő persze, hogy nem tudott volna nemhogy a kisujjából, a fejéből se kirázni, szépen visszafojtva lélegzetét, halálos némaságban.
- Menj már be! – hangzott fel a háta mögül és egy kedves mardekáros prefektus-palánta enyhe lökéssel juttatta az ajtón túlról az ajtón belülre. A francba, mondta volna, de inkább próbált laposkúszásban a terem végéig eljutni, szemét lesütve, magában imádkozva, hogy csak most ne vegye észre a tanár. Ahogy azonban helyet foglalt valaki mellett, ugyanis fogalma sem volt róla, ki az a másik személy, nem volt ideje ezzel törődni, megállapodott rajta a tanár tekintete és csak annyit bírt magából kinyögni, hogy:
- Jó napot! – azt is viszonylag nagyon halkan és már azzal a pergamennel szemezgetve, amin rajta szerepelt, hogy ideje lenne elkezdeni tanulni. Nahát, micsoda egyetemes igazságok. Ha nem jön erre az órára, nem is szembesül ezekkel a tényekkel. Majd egy élesebb mozdulattal belefúrt a mellette lévő oldalába, hogy megpróbáljon felzárkózni a többiekhez, némi suttogás és izgatott kapálózás után ő is kinyitotta a könyvet a százvalahanyadik oldalon az Aqua Eructizé varázslatnál. Elhangoztak a kérdések mindenről is, néhány oldalról pedig záporoztak a feleletek is. Olyan ez, mint egy csata, mindannyian küzdenek: valaki a tudás megszerzését, egyesek az életükért.
Héloise néhány másodpercig eljátszott azzal a gondolattal, hogy nem kell ezt a varázslatot kipróbálniuk a gyakorlatban, de pont nem ezen az állásponton volt Fawcett professzor, aki erőteljes mosollyal bíztatva őket invitálta a vödrök felé, a kisasszony nagy örömére. Már mindenki nagyban hadonászott a pálcájával, példának okáért a nagyon koncentráló Margery, vagy a később látótérbe kerülő Tania, Merel, Mirabella is. De aztán eljött Héloise pillanata is, nem győzte kivárni, gondolhatjátok. A vödör, amibe most nemes egyszerűséggel belehányt volna, ahogy kimondta:
- Aqua eructo! – elkezdett telítődni egy vékonyka sugarú, kissé erőtlen vízfoszlánnyal. Letörölt pár izzadságcseppet a homlokáról, s ahelyett, hogy elszédült volna, szembogarait ismételten Fawcett professzorra irányítva maradt még mindig a teremben.

Örülök neki, hogy kicsit munkára tudom fogni a diákokat. Ha nem lennének a kérdések, talán egész órán csak némán ülnének. Pedig az órám nem ilyen, és ezt mindig próbálom kihangsúlyozni. Ha tehetném akkor csak gyakorlatot tanítanék, de biztosnak kell lennem benne, hogy az elméletet is tudják a gyakorlat mögött. Hiszen nem elég kimondani egy varázsigét úgy, hogy nem tudjuk mit várhatunk majd tőle.
Akkor nézzük is a következő elméleti anyagot. Az Aqua Eructo azon túl, hogy vizet csinál és megtölt valamit. De a diákoknak a legtöbb felhasználhatósági módjára saját maguknak kell rájönni. Az adott helyzet úgyis adja majd magát. Kíváncsi leszek a vizsgákra, mert nem csak náluk, de a többi évfolyamnál is látom, hogy nem megy megfelelően a gyakorlati alkalmazás egy szituációs helyzetben.
- Igen, a Finite például megszünteti. Szép válasz Ms. Winters.
Érdeklődve várom a további válaszokat. Ms. Hidayashitól is hamarosan megkapom. Nem a legtökéletesebb válasz, hiszen a Finite és a Finite incantatem kiegészítő varázslatok, de valóban ez is megfelel. Mivel ez utóbbi több diáktól is elhangzik, megadom magam, csak bólogatok rá.
- Valóban, védekezni lehet a Leperexszel ellene, de az nem szünteti meg a hatását. Így pedig a kérdésemre nem a megfelelő válasz, ahogy Ms. Everfen is mondja.
Ezúttal egyet kell értenem diákommal, hiszen nagyon helyesen látta meg a különbséget a kérdésemre adott válaszokat illetően.
- Az Evapores varázslattal szintén az a helyzet, ami a Leperexszel, bár a hatásuk más. Míg az utóbbi védekezésre és taszításra használatos, addig az előbbi az eltüntetésére.
Akkor az elmélet után lássuk is a gyakorlatot. Valahogy pont úgy alakul, ahogy számítottam rá. Nem szólok, csak némán figyelem őket, nem akarom megtörni a koncentrációjukat. Ahogy figyelem kisebb-nagyobb sikerrel végrehajtott varázslataikat rájövök, hogy talán nem is egy párbajszakkörön kéne járnia az agyamnak, hanem több pótláson, ahol a kiválasztott diákoknak kötelező lenne bejönniük. Nem akarom, hogy mondjuk a saját pálcájuk ölje meg őket egy zárt szobában, ha nem tudják megállítani a vizet a pálcájukból.
Miután mindenki végzett, és a terem is vízmentesítve lett Mr. le Fay akciója után, eltüntetem az edényekből a vizet, majd visszaállok a helyemre, és újra a kezembe veszem a negyedikesek könyvét. Végül úgy döntök, hogy viszek egy kis izgalmat a mai napba és az egyik legfontosabb varázslatot fogom gyakoroltatni, akár több körön keresztül is. Ehhez viszont még át kell néznünk majd az idei tankönyvet is.
- Kérem, ismét a negyedikesek könyvét vegyék elő, de ezúttal a hétszázhuszonötödik oldalon nyissák ki. Az óra hátralévő részében a Stuport fogjuk gyakorolni. Egy nagyon fontos varázslat, hiszen a kábító átkok közé soroljuk, így a párbajok alap átkai közé tartozik, amit illik mindenkinek tudni, azoknak is, akik nem annyira jeleskednek a Sötét Varázslatok Kivédésében.
Kinyitom én is a könyvet, majd ezúttal nem hagyom rájuk az anyag átismétlését, felolvasom az ott leírtakat. Úgy gondolom, hogy ezt tényleg mindenkinek ismernie kell. Amit viszont már kevesebben ismernek, pedig tananyag, és teljesen jogosan nem használják, hiszen ki akarná magához téríteni azt, akit elkábított? Másrészről viszont egy harcban vagy háborúban nagyon is jól jöhet.
- Most pedig bemutatom, hogy miről is lesz szó. Stupor – mondom ki a másolatomra az igét.
Az összeomlik a földön, és nem is mozdul. Csakhogy a Stupor szintén kicsit úgy működik, mint az Aqua Eructo. Minél erősebb varázsló valaki, annál tovább is tarthat az átok hatása. Mivel én is most mindent beleadok, nem tér magához a másolatom pár percen belül. Hogy mennyire meg fogom én ezt még bánni, de nem baj, a diákoknak az kell, hogy gyakoroljanak, másként pedig nem tudom elérni.
A pálcámat a másolatom felé fordítom, miután körbenézek a diákokon, majd ezúttal némán mondom ki a varázsigét, ami után rögtön magamhoz is térek. Vagy mi az ördög. Szándékosan nem mondom ki hangosan, hiszen pont ez a lényeg, hogy rájöjjenek milyen varázslatot használtam.
- Ki tudja megmondani, milyen igét használtam az előbb, amitől a másolatom magához tért?
Ha kapok helyes választ, akkor nem árulom el, ellenkező esetben hangosan ki is mondom. A hatását nem kell ecsetelni, hiszen elég meggyőzően szemléltettem.
- Ez a varázslat csak és kizárólag a Stupor hatását szünteti meg. Sokan tették már fel a kérdést, hogy ez mégis mire jó? Nos, ki tudja nekem megválaszolni ezt? Hogy egy párbajban miért nincs értelme, de egy harcban több varázsló és boszorkány között miért van?
Miután megkapom a válaszokat már csak a gyakorlat van vissza. Ezúttal viszont egy kis csavart teszek bele. Előveszem a legszigorúbb énem, így a hangnemem is megváltozik. A gyakorlat nem lesz gyerekjáték, ha úgy döntenek. Megkérem őket, hogy álljanak fel a helyükről, majd egy pálcaintésre a padok a terem végébe csúsznak, és puha, matracok jelennek meg a földön körbe a terem oldalában.
- A gyakorlat ezúttal kicsit másként fog történni, mint az óra korábbi részeiben. Ezúttal lehetőségük van eldönteni, hogy egymáson gyakorolnak, keresnek maguknak párt és úgy vagy a másolatomon. A cél az lenne, hogy megtapasztalják milyen, fel tudjanak készülni rá, de természetesen megértem, ha valaki nem meri vállalni még a biztonságos körülmények között sem. A kérésem csupán az, hogy ne mindenki egyszerre lövöldözzön, hanem legyünk tisztelettel a másikra és várjuk meg, amíg ők végeznek.

A záró tanári reag IRL október 25-én érkezik.
A kérdésekre adott helyes válaszokkal, és órai
munkával plusz pontokat lehet szerezni.
Kötelező reag sorrend nincs, de csak az első helyesen válaszoló
kap plusz pontot. Kiegészítésekért mindenki kaphat, ha az helyes.

SVK

2000. szeptember 30.

A professzor helyreigazított válaszainkat illetően, majd a gyakorlat után eltüntette a pálcákból előtört vizet, s végül visszatértünk a szóbeli dolgokhoz.
-Ismét a negyedikesek könyve... hétszáz huszonhatodik...-Mormogtam orrom alatt. - Nem, huszonötödik oldalo...- Akadt el szavam miközben kijavítva magam visszalapoztam egyet.
-Stupor?- Szorítottam ökölbe kezeim.
Na végre helyben vagyunk... Ez már sokkalta inkább az én asztalom, ha lehet ilyet mondani. Egy gyors ismertető után gyakorlati példa következett, mely során bemutatta a kábító átok használatát, mire másolata elterült a földön. Ezután ismét pálcáját használta, hogy magához térítse azt. Kérdésére pedig egyből jelentkezésre emelem kezem.
-Stimula!- Mondanám határozottan, amennyiben szólítana, s hasonlóan tennék következő kérdése esetében is.
-Ha a társunkat találják el, fel tudjuk vele ébreszteni. Illetve ha ellenfeleinket ártalmatlanítottuk, ám az egyikre ébren van szükségünk, esetleg kikérdezés céljából se utolsó magához téríteni, amennyiben nem kívánt hosszúságúra nyúlna az eszméletlenség időtartama. Párbajban pedig részint értelmetlen, mivel ellenfelünk azonnal veszít, ahogy elveszti eszméletét az átok hatására.-  Zárnám le mondandóm enyhén töprengő arckifejezéssel.
Vajon elsiklottam valami felett? Nem tudom... nem hiszem. Bár szerintem az évfolyamunk nagy többségének elég nagy gyakorlata van a stupor használatában, biztos kiegészítik, ha valami hiányzik.

 Idő közben átfutom gyorsan szemmel a könyvben leírtakat, ám nem sok időm van rá... ismét gyakorlás következik. Enyhe kihívásnak éreztem tanárunk szavait. Nem merni..., de kivételesen nem mozgatott meg. Tétje nincs, nem párbajozunk, nem barátságos versengésről van szó, vagy tényleges harcról, de igaza van. Nem jó, ha elfelejti az ember, hogy milyen érzés, ha eltalálnak egy ilyennel. Kérdő tekintettel nézek körbe, hátha hajlandó-e valaki társulni velem. Ha nem, maximum a másolathoz lépek közelebb. Ha viszont találok társat, megragadnám a kezdeményezés lehetőségét, hogy minél hamarabb túlessek rajta. Habár az önértékelés nem erősségem, még magam is merem állítani, hogy egész tapasztalt vagyok a párbajokban, az átkokban, hála a korábbi DS-es időszaknak. Egy rövid, sajnálkozó arcmozdulattal néznék páromra, még ha az a professzor másolata is, ténylegesen restellve a helyzetet, miközben rámutatok pálcámmal.
- Bocsi. Stupor!- Lőném el az átkot hangsúllyal az első szótagon, mielőtt sietve közelebb lépek a kábított testhez. -Simula!-  Szüntetném meg hatását egyből, majd meggyőződnék róla, hogy minden rendben van-e partneremmel. Eztán a professzorra néznék, várva a jelzést, megfelelő volt-e a művelet, vagy sem. Amennyiben hiába nézek, vagy már megkaptam a visszajelzést, úgy ezúttal én lépek a matrac elé. Egy jókora levegőt veszek, s nyugodt tekintettel nézek szembe a már ismerős átok ismerős hatásaival. Ha nem akadt partnerem, úgy magát a tanárt kérném meg, hogy vállalja el kiütésem feladatát. Ha viszont van, s úgy látom segítségre van szüksége bármiben, úgy segítem, vagy ha csak arra van szüksége, biztatom kicsikét.
-Csak bátran. Egy határozott mozdulat és puff.- Mondanám enyhe mosollyal arcomon, jelezve, hogy nem lesz gond, s nem is neheztelek semmiért.

▪ 2000 szeptember 30. ▪

Órai munka
(https://i.pinimg.com/564x/70/19/eb/7019ebf4f5650f2ddc6050c5158f1ea6.jpg)

„Nem az a legkeményebb része a dolognak, amikor megtanulunk valamit,
hanem az, ami utána történik a gondolkodásunkkal.”

Egész érdekesnek ígérkezett ez az óra, jóval felülmúlta a várakozásaimat, talán ezt hívják kellemes meglepetésnek. Mindig is jobban szerettem a gyakorlati dolgokat, mint a magolást, szerintem azáltal tanult igazán az ember, ha alkalmazta az elsajátított tudást, nem pedig azzal, ha csupán elméleti szinten volt tisztában vele. Gondolataimból a tanár szava repített vissza a valóságba. Pontosabban a negyedikesek tankönyvét kellett elővenni és a hétszázhuszonötödik oldalra lapozni benne. A Stupor varázslaton volt immár a hangsúly, amely nagyon elnyerte a tetszésemet, szóval nem volt ellenemre, hogy jobban belemélyedjünk a témába. Végre valami komolyabb varázslatot gyakorolhatunk, amely ráadásul iszonyatosan hasznos, hiszen egyike a kábító átkoknak. Mindig is kedveltem a hasznos dolgokat, szívesebben sajátítottam el az általam használhatónak vélt varázslatokat, mint azokat, amikről tudtam, hogy nem igazán venném hasznát a későbbiek során. Figyelmesen végignéztem a történéseket, ahogyan a tanár bemutatta másolatán a Stupor helyes alkalmazását. Közben meg is kaptuk a következő kérdést a tanártól, hogy mely az a varázslat, amellyel észhez lehet téríteni az eszméletlen áldozatunkat.
- Stimula! Ez ugyanis a Stupor ellenátka, mivel megszünteti a hatását. Ez a harctéren hasznos lehet a társaink felélesztésére, illetve ha már ártalmatlanítottuk az ellenfelünket, és információt akarunk kicsikarni belőlük, akkor is hasznos lehet az alkalmazása. Párbaj során arra, jó, hogy az eszméletét vesztett társunkat gyorsan észhez téríthessük - emeltem fel a kezemet, ezek a kijelentések hagynák el az ajkamat. Az óra gyakorlattal folytatódott, azaz mindenkinek választania kellett egy párt, illetve a tanár másolata is rendelkezésre állt bárki számára. Figyelmesen körbenéztem a teremben, majd tekintetem Merel-re szegeződött. Nagyon elszántnak tűnt, látszott rajta, hogy tudja, mit akar, egyáltalán nem rettent meg a feladattól. Végignéztem, ahogyan a hollóhátas lánnyal elvégezte a gyakorlatot, hát le a kalap előtte.... egyáltalán nem tűnt úgy, mintha izgulna, igazán bátor volt. Pont egy ilyen egyénre volt szükségem, egyrészt azért, mert könnyedén megbirkózott a feladattal, másrészt azért, mert az önbizalmából én is meríthettem kicsit, tehát nem visszahúzó erő volt, hanem pont, hogy előre lendítette az embert. Észrevételeztem, hogy miután végzett a gyakorlással, tekintetével végigpásztázta a termet újabb partnert keresve. Nem haboztam, odaléptem hozzá rögvest, nagy mosollyal az arcomon:
- Szia! Szívesen gyakorolnék veled!
Miután láttam, hogy benne van a dologban, kicsit hátrébb léptem tőle, majd pálcámat rászegezve egy határozott mozdulattal suhintva feléje mondtam ki jól érthetően a varázsigét:
- Stupor!
Nagy örömömre sikerrel jártam, mivel a társam a mögötte lévő matracra esett eszméletét vesztve. Elég morbid volt ez az egész számomra, de tudtam, hogy muszáj a tanultakat a gyakorlatba is átültetni, máskülönben nem járhat sikerrel az ember éles helyzet során.
- Stimula! - mondtam ki határozottan az ellenátkot a lányra irányítva a pálcámat, majd feléje nyújtottam a kezemet, hogy felsegítsem. Tudtam, hogy most én voltam soron, nyeltem egy nagyot, mert azért izgultam ám, hiszen most én játszottam az áldozat szerepét, de bíztam benne, hogy minden simán fog menni.

svk
2000.09.30.
(https://img0.etsystatic.com/058/0/7734460/il_340x270.688158074_4feu.jpg)

Kicsit megmozgatja ez az óra a diákokat. Bevallom, még nem hallottam olyat, hogy valaki ne lenne sikeres SVK-ból. Még azok is azok, akik amúgy nem szeretik a tárgyat, szerintük nem megy nekik. Még kicsit leragadva megválaszolom Ms. Everfen kérdését.
- De igen. Legjobb tudomásom szerint nincs más varázslat, amivel meg lehet szüntetni a varázslatot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valóban nincs is ilyen. Rengeteg olyan átok, vagy bűbáj van, amik hivatalosan nem kerültek bele a tankönyvekbe, de családokon belül öröklődik generációkon át. A Fawcett családnak is van ilyen.
A pálcámat a saját másolatom felé fordítom, majd kimondom a varázslatot, mire láthatóan kutyaharapások jelennek meg a bőrén. Legalábbis a látható részeken, így a kezén a nyakánál és a fején is. Már előre félek ennek a következményétől, és pont ezért, hogy ne szívjon le túlságosan, abbahagyom az átok szórását.
- Mivel maguk között van olyan, akinek régre nyúlik vissza a családi múltja, bizakodtam benne, hogy talán valakinek van ilyen rejtett varázslata. Illetve ne feledkezzünk meg a külföldi felmenőkkel rendelkező diákokról – biccentek Ms. Hidayashi felé.
Remélem Ms. Everfen megkapta a kérdésére a választ. Szóval akkor menjünk is tovább a tananyagban, és nézzük meg, hogy mi lesz a mai lecke. Mert nem tehetem meg azt, hogy az új anyaggal nem haladok, ha már én hirdetem a legjobban az RBF-et, akkor tegyünk is érte. A mai új anyag a Stimula, ami a Stupor ellentéte, fel lehet vele ébreszteni az embereket. A kérdésem után az első magasba lendülő kéz láttán felszólítom Ms. Hidayashit.
- Így van, ez a varázslat a Stimula.
Várok tovább, hogy halljam, mit gondolnak a feltett kérdésemre. Erre igazából nincs rossz válasz. Legalábbis olyan, ami a tankönyvekben szerepelne. Ezt rideg logikával kell kitalálni.
- Igen, erre gondoltam én is. Köszönöm, Ms. Hidayashi. Van valaki, aki kiegészítené?
Figyelmesen hallgatom a hozzászólásokat, és bevallom, el is mosolyodom picit. Ms. Everfen megjegyzése a sorozatos elkábításról és felélesztésről bizonyos szempontból már lehet akár kínzásnak is minősíteni. De teljesen jogos a meglátás, a varázslat párosa akár erre is képes.
Akkor térjünk át a gyakorlati részre. Szerencsére megfogadják a diákok azt a kérésem, miszerint ne egyszerre lövöldözzenek, és a többségük saját partnert is keres. Ezzel nekem is nagyon megkönnyítik a dolgomat.
- Mr. le Fay, a mindenki ismerje meg a hatását alól nincs kivétel. Ha nem szeretne egy lányt megátkozni, akkor ott van a hasonmásom, vele nyugodtan megteheti. Ennek a gyakorlásnak a lényege nem csak az, hogy megtapasztalják a hatását az átoknak és a felébredésnek, hanem az is, hogy ki tudják és ki merjék mondani az igét. Egy párbajban is majd így fog védekezni? Hogy nem szeretne egy nőt megtámadni?
Ez nem jó taktika, főleg ha valaki aurornak készül esetleg. A többiek szépen haladnak vele, bár úgy látom a Stupor varázslatot még gyakorolni kell. Majd kitalálom, hogy milyen formában. A homokórában lassan lepereg minden homokszem, ami az óra végét jelzi. Visszahúzom az asztalokat a helyére, ideje lesz kiosztani azokat a pontokat.
- Ms. Harpell, tudom, hogy magában több lehetőség lapul, mint amit megmutat. Szorgos gyakorlással nagyszerű párbajozó válhat magából, természetesen akkor, ha nem bohóckodja el majd akkor is. Természetesen az órai megjelenésre és az órai munkára jár a 15 pont a Griffendélnek.
Ha nem szeretnék megvárni, amíg mindenkin végig megyek a névsorban, akkor az akivel végeztem, el is hagyhatja a termet. Igyekszem gyorsan végezni, hogy mindenkinek legyen bőven ideje másra is.
- Ms. Everfen, aki mindig meg tud lepni a meglátásaival. Ez ezúttal is így volt. Örülök neki, hogy ennyire tájékozott és be meri vállalni a feladatokat. 15 pont a Hugrabugnak.
Megkérem a következő diákot, hogy lépjen előre, majd miután elmondtam neki is az értékelésem, el is engedem. Az időm jobban fogy, mint gondoltam, szóval még jobban bele kell gyorsítanom.
- Ms. Niel, ha egy kicsivel több időt fordít a gyakorlásra, akkor nem lesz gond az év végén. Az elméleti résszel nem hiszem, hogy bajban lesz bármikor is. Kicsivel magabiztosabbnak kell lenni, és menni fog. 10 pont a Griffendélnek.
Margery Winters, az ön tudása lenyűgöző, bár egy párbaj közepén nem illik hátat fordítani az ellenfélnek – utalok az első feladatra. – Szóval legközelebb várja meg, amíg betalál-e, mert az élete múlhat rajta. Jár a 15 pont a Hollóhátnak.
Scarlett Bridget, az órán mutatott teljesítménye igen meggyőző, és a mögötte lévő tudás is. Mégis úgy gondolom, hogy nem árt a gyakorlás. Ha bármiben tudok segíteni, keressen meg az irodámban. 10 pont a Griffendélnek.
Héloise Gauthier bár késve érkezett, a teljesítménye az órán meggyőző volt. Bár, kicsit jobban összeszedhetné magát, mert jelenleg nagyon szétszórtnak tűnik. 10 pont a Hollóhátnak.
Ayako Hidayashi az egyik olyan tanítványom, aki lelkes, látszik, hogy akarja csinálni. Bár, nem tudom hol jár az esze általában, olyan elbűvöltnek tűnik. A késést leszámítva minden rendben van, meg vagyok elégedve, 15 pont a Hollóhátnak.
Theodora Riley nem jelent meg az órán ezért 5 pontot levonok a Hollóháttól.
Már csak egy diákom van vissza, akivel hamarosan beszélni is fogok. Nem véletlenül hagytam őt legutolsónak. Nem hiszem, hogy másra is tartozna, amit mondani szeretnék neki. Először mégis csak az általános részt közlöm, talán meg akarja várni valaki.
- Mr. le Fay, nagyon tehetségesnek találom, többet várnék el magától, a mai teljesítménye meglepett. Remélem sikerül összeszednie magát a későbbiekben, 15 pont a Griffendélnek.
Megköszönöm mindenkinek az órán való részvételt, majd el is engedem őket Floriant leszámítva.

Az ötödévesek tanórája lezárult. Köszönöm mindenkinek
a részvételt. Ha valaki szeretne még reagálni az tegye meg bátran.
A pontok hamarosan hozzáadódnak a már meglévőkhöz.

Mikor már lecsöndesedik a terem, mindenki elmegy, senki sem marad, csak Mr. le Fay, akkor vonom be a másolat varázslatát. Így minden, amit ő addig kapott, hirtelen a saját testemre nehezedik. Lehuppanok a székembe, és próbálom elviselhetővé tenni az elkövetkezendő negyed órát, amíg el nem jutok az ágyamig, hogy aludjak egy órát a következő tanórámig. Fel kell töltődnöm energiával. Pedig Madam Pomfrey megmondta, hogy ne használjam ezt a technikát, de mégsem hagyhatom, hogy a diákok mindent saját magukon próbáljanak ki.
- Mr. le Fay… - nézek fel rá kicsit meggyötörten. – Nem gondolom úgy, hogy korábbi szavai nekem lettek volna címezve. Vagy rosszul gondolom?
Mert ha tényleg ekkora baj lenne, akkor ezúttal szeretném kibeszélni ezt, és változtatni azon, ahogy egymáshoz állunk. Nem használ egyikünknek sem, ha a tanév végére esetleg átcsap ellenségeskedésbe az egész. Nem csak a kettőnk között lévő kapcsolatot bontja meg, hanem zavarja a többi diákot is.
- Elmondja nekem, hogy mi történt akkor? Mi járt a fejében?

▪ 2000 szeptember 30. ▪

Fawcett prof
(https://i.pinimg.com/564x/70/19/eb/7019ebf4f5650f2ddc6050c5158f1ea6.jpg)

„Nem az a legkeményebb része a dolognak, amikor megtanulunk valamit,
hanem az, ami utána történik a gondolkodásunkkal.”

Kicsit jobban kimerített ez az óra, mint ahogy eredetileg számítottam rá. Legközelebb jobban átgondolom, hogy miből és mennyi gyakorlatot fogok végeztetni velük, habár nem úszhatom meg. Szeretném, hogy minél többet tudjanak és a lehető legmagabiztosabban. Ehhez pedig gyakorolniuk kell. Az meg már más kérdés, hogy mi történt Mr. le Fayjel. Úgy gondolom továbbra is, hogy azok a szavak nem nekem szóltak, de ha tényleg így van, akkor szeretnék utánajárni, hogy miért hangoztak el. Tudom, hogy nem egyszerű ez az iskola, de azért nem is annyira szörnyű, hogy ne lehessen ellavírozni.
- Értem…
Valahol megkönnyebbülés, hogy nem velem van a baj, és nem kell elgondolkodnom az elmúlt pár héten, hogy mennyiben befolyásolt a Hanával való kapcsolat vagy bármilyen más magánéleti gond. De akkor is ott van még az a kérdés, ami úgy motoszkál bennem, mint egy kukac. Ha nem én voltam, akkor ki? Vagy mi? Mert nagyon úgy tűnt, mintha egy nagy adag megkönnyebbülés is kiszakadt volna akkor.
Persze, ha nem hajlandó elárulni, az sem gond. Az embernek vannak titkaik, vannak olyanok, amiket nem egy tanárral oszt meg.
- Az igazság az, hogy engem nem zavar a káromkodás, amíg feszültség levezetésként van jelen. Sértegetésként ellenben meg lesz a következménye. Szedje össze magát és minden rendben lesz. Meg van magában minden, ami kell, csak koncentráljon, és ha szüksége van segítségre, hozzám fordulhat bármikor. Nem az a célom, hogy minél jobb jegyeket kapjanak, az a Minisztérium célja. Az enyém az, hogy a lehető leggyakorlottabbak legyenek, hogy egy varázslat szinte már ösztönből érkezzen.
Sóhajtok egyet, majd útjára engedem. Nem tudom, hogy van-e újabb órája, de nem szeretném, ha miattam késne. Nekem is le kell pihennem, szóval miután kilép az ajtón, magamra zárom azt, és elterülök szinte lefejelve az asztalomat.
 

Köszönöm ezt a kis szösszenetet. :)

Nem azt mondom, hogy már a legelső alkalommal, de még az ősszel eszembe jutott egy párbaj szakkör ötlete, amit Hanával közösen tarthatnák. Ő ismer néhány olyan varázslatot, amit a diákok hasznosíthatnak itthon is, viszont ezeket csak Japánban tanítják. Ősz óta én is gyakorlom és némelyik ugyan nem volt könnyű, de szerintem megérte.
Annak mondjuk kevésbé örülök, hogy így kellett kiderüljön szerelmem sötét varázslatokat is tud, de megértem az előzmények tudatában. Valahogy meg akarta védeni magát attól a féregtől, és ha ő már nem félt használni a sötét mágiát, akkor Hanának is fel kellett készülnie rá. Mostantól viszont nem szeretném, ha ezt a terhet neki kéne viselnie. Szeretném megvédeni, és szeretném, ha nőként érezné magát. Egy hölgynek, akinek senkitől sem kell tartania.
Kicsit előbb megyek a tanterembe, hogy összepakoljak és a székeket, asztalokat a terem egy olyan sarkába vigyem, ahol nem lesznek útban. Kicsit félek azért ettől az alkalomtól, mert ahhoz, hogy megtanítsam védekezni őket egy sötét varázslat ellen, magát a sötét varázslatot is meg kell mutatnom. Talán nem is ebben a teremben kéne tartanom. Megállok pakolás közben, egy pillanatra átgondolom, hogy mégis mit kéne tenni, aztán rájövök, hogy nem lesz baj, amíg kordában fogom tudni tartani az eseményeket és egyik diák sem szabadul el.
Egyelőre még nincs információm róla, hogy hányan jönnek, csak annyit tudok, hogy biztos lesz pár jelentkező, akik az eddigi években is megjelentek ezeken a különórákon. Ők néha olyannak tűnnek, mintha egy újabb háborúra készülnének. Gyerekek, nem szabadna ilyenre gondolniuk. Végül sikerül mindent elrendeznem, mielőtt az első diák megjönne. A tanári asztal előtt állva várok, közben a Próféta aktuális számát olvasom. Hamarosan azonban hallom, hogy nyílik az ajtó.
Amennyiben Hana előtt egy diák érkezik, akkor őt csak megkérem, hogy jöjjön mellém, a diákokat pedig arra kérem, hogy a terem oldalához tolt padokra üljenek le, és mindenki vegye le a talárját. Nem lesz itt most szükség arra, talán még hátráltatni is fog mindenkit.
- Hogy vagy? Felkészültél erre a kihívásra? – kérdezem szerelmemtől, miután megérkezik, de nem átlépve a diákok előtt azt a bizonyos határvonalat.
Nem mintha nem erről pletykálna a fél iskola, de azért nem kell mindent a diákok szeme előtt tenni. Majd utána, ha kell, akkor enyelgünk kicsit, amíg helyre rakjuk az asztalokat, de addig semmi esetre sem. Lopva még így is megcirógatom párom kezét, A meghirdetett idő után tíz perccel ellépek a tanári asztaltól és a diákok közé sétálok.
- Ahogy ígértem, a mai párbaj szakkör különleges lesz. A varázslatokat Tachibana professzornak köszönhetően tudom megmutatni. Japánból származó átokról és bűbájokról van szó, így itthon elenyésző azon boszorkányok és varázslók száma, akik ismerik.
Körbenézek a társaságon, nem tudom valóban jő ötlet volt-e, de abban biztos vagyok, hogy az ötöd és hetedéveseknek jót fog tenni, ha nem a saját tananyagukkal vannak még itt is nyaggatva. Persze, ha szeretnék, akkor rátérhetünk arra is, de arra nagyon sok lehetőség van még. Akkor vágjunk is bele az első varázslatba. Nem mondok semmit, csak előveszem a pálcám, és a plafon felé fordítom.
A pálcám végéből halványfehér fény villan, ami egy idő után eloszlik a térben és el is tűnik. Aki közelebb áll hozzám, ő hamarabb érezheti meg a levertséget, fáradtságot és a depresszió tüneteit. Pont olyan, mintha egy dementor támadás kellős közepén lennénk. Igazából most már nekem sincs kedvem beszélni róla, és nem is értem, miért szerveztem ezt az egészet ide, ha a szobámban is kuksolhatnék azon merengve, hogy az anyám miért gondolta úgy, érdemes élnem, ha ezzel csak szenvedést hozott rám.
Hamar magamhoz térek, legalább annyira, hogy elkezdjek beszélni a diákokhoz.
- Ez a dementor támadáshoz hasonló átok a Kibun Hakai. Ugyanezzel lehet megidézni is. A hatását és a működését nem kell bemutatnom, tapasztalják önök is. A hatás alap esetben egy kiadós alvás után elmúlik, de hogy maguknál ezt ne kelljen most megvárni, bemutatom a hozzá kapcsolódó bűbájt is.
Hanára irányítom a pálcám, szeretném, ha minél előbb jobban lenne, majd a diákokat is célba veszem. Talán nem éppen a legmegfelelőbb mód, de szeretem, ha a saját bőrükön tapasztalják meg a varázslatokat. Madam Pomfrey már készen áll néhány üres ággyal, ha lenne olyan diák, aki nem bírja.
De visszatérve a varázslathoz. A pálcámból minden egyes alkalommal egy ezüstös fény röppen ki. Annál, akit eltalál hirtelen fellépő és minden porcikáját boldogsághullám, megkönnyebbülés és szeretet tölti meg. Végül ha Hana addig nem tette meg, akkor az utolsó diákom után saját magam felé fordítom a pálcát és elmormolom a bűbájt.
- A feloldó bűbáj a Happimento. Ez a varázsige is. Ahogy tapasztalhatták, a bűbájnak köszönhetően eláraszt mindenféle jó érzés. Egy dologra figyeljenek! Dementor támadás előtt a Patrónus bűbáj megidézésének elősegítésében nem alkalmazható. Bizonyos esetekben hallucinációt is okozhat néhány személynél. Visszatérve a Kibun Hakai átokhoz. Van egy gyengébbik változata, aminek a hatása pontosan ugyanaz, viszont azt csak és kizárólag egyetlen személyen tudják használni. Ezt fogják ma gyakorolni. A kiejtésben lesz segítségünkre Tachibana professzor, kérem kövessék pontosan az utasításait.
Átadom a szót professzor társamnak. Remélem sikerül jól begyakoroltatni a kiejtést, mert ha esetleg elrontanak valamit, akkor olyan varázslatot is végrehajthatnak, amit nem ismerünk. Bízom Hanában, tudom, hogy tudja mit tesz, de az ördög sohasem alszik.
Picit félrevonulok és onnan nézem ugrásra készen, hogy mi történik a teremben. A szakkör első fele erről fog szólni, a második már viszont egy sokkal komolyabb dologról. Nem tudom, képes leszek-e megtenni még a másolatnak köszönhetően is.
 

Osoreru na
(https://data.whicdn.com/images/294832183/superthumb.jpg?t=1502931267)
Willow-san & minnasan
2001. 03.

ღ munkaruci ღ  (https://i.pinimg.com/564x/c0/4f/02/c04f02b5a7e6c9919a1a8a45e94a40a4.jpg)

Párbaj szakkör, avagy hogyan legyünk instant bipolárisak...

(https://media.giphy.com/media/26ufcMjwXjpTHNG1i/giphy.gif)

to; Tachibana & Fawcett profok, Sophie és a többiek
2001. március 9.

(https://c4.wallpaperflare.com/wallpaper/717/38/520/lycan-wolf-werewolf-dark-wallpaper-preview.jpg)

.:tegyünk úgy,mintha...:.
20010309

(https://i.pinimg.com/564x/59/3e/fc/593efcbe6bee343cde3d3320de619827.jpg)

.: embri lények :.
:. Way down
I've been way down
Underneath this skin
Waiting to hear my name again

16+, mert csúnya beszéd.

Látom a diákokon, hogy nem mindenki fogadja jó néven még ezt a kis cirógatást sem, amit megengedek magamnak. Tényleg nem gondoltam, hogy ennyire feltűnő lesz. Gyorsan akarok belevágni a magyarázatokba, hogy minél előbb el tudják kezdeni a gyakorlást. Most talán azt gondolják, hogy milyen felesleges, de soha nem lehet tudni, hogy mikor kerülnek előnybe egy olyan varázslat miatt, amit eddig nem ismertek.
Gondosan figyelem őket, amíg a varázslatokat gyakorolják. Nem akarom, hogy baj legyen, mert bár elég sok mindenre fel vagyok készülve ezzel kapcsolatban, de azért nem teljesen mindenre. Lehetnek olyan következmények, amikkel nem számoltam. Nem csak én hanem Hana sem. Pedig ő biztos jobban ismer mindent, ami itt elhangzik.
Végül még van olyan hely is, ahol valóban be kell avatkozni, mert az ellenvarázslat nem sikerül, ahogy hallom a kiejtéssel lesz a baj és nem a pálcamozdulattal. Gyorsan segítek az éppen depresszióban lévő diákomnak, majd ezzel a kisasszonnyal foglalkozni kezdek. Remélem addig szerelmem odaáll párnak, hogy egy pár perccel később már újra egymás mellett sétálva tudjuk azt figyelni, hogy kinek van szüksége segítségre.
Még Flor és Jay párosa is feltűnik, ahogy valami teljesen más varázslatokat gyakorolnak. Nem rovom meg őket, legalább gyakorolnak és nem csak nézelődnek.
- A következő egy nem szokványos varázslat lesz. Nagyon kérek mindenkit, hogy gyakorolja be, különben az életével is fizethet a szakkör végén egy rosszul elsajátított bűbáj miatt.
Megállok Hana mellett és a szemébe nézek. Félek tőle, hogy hibát követünk el, de ha másért nem is éri meg megmutatni ezt a varázslatot, a látvány mindenért kárpótolni fog. Megállok a terem közepén ismét, aztán magam felé fordítom a pálcámat. Nem mondom ki hangosan a varázsigét, de a testem körül megjelenő burok, ahogy pulzál, nagyon látványos. Nem tart sokáig, csak pár percig, de a funkcióját így is el tudja látni.
- Ez a varázslat egy sötét varázslat elleni védekezés látványos része. Egy vízbuborékot hoz létre, amely teljes egészében befedi a testet, és így semmit sem enged a bőrünkhöz. Maga az átok egy szikrázó átok. A pálcából lila fény tör elő, majd egy 10 nm-es sugarú területen, ha valakit eltalál, akkor belülről megfőzi. Az emberen egy pötty látszik csak, semmi több. A varázsigét majd Hana gyakoroltatja veletek és ha mindenki készen áll, akkor bemutatom az átkot is.
Természetesen nem kell azt megvárni, hiszen veszélyes varázslat, de ha valaki kíváncsi, akkor megmutatom bárkinek. Akár egyesével is. Saját magamon ezúttal nem használnám a varázslatot, másolatként sem, mert félek úgy is súlyos sérüléseket szenvednék.
Ránézek a diákokra, és megkérek mindenkit, hogy pontosan kövesse az utasításokat, valamint átadom a terepet szerelmemnek.
 

IRL tudnivalók:
- A két tanár reagnak kell lenni az elsőnek, utána kötött
sorrend nincs.
- Szabadon becsatlakozhat bárki, évfolyam megkötés nincs.
- Minden megjelenés +5 pontot ér.
- A záró reag IRL március 18-án érkezik.

Osoreru na
(https://data.whicdn.com/images/294832183/superthumb.jpg?t=1502931267)
Willow-san & minnasan
2001. 03.

(https://pbs.twimg.com/media/D_DbLWSXUAAlZX7.jpg)(https://s3.amazonaws.com/Photo_of_the_Day/system/uploads/photo/image/1390/sized_swimming_wolf.jpg)

Párbaj szakkör, avagy hogyan legyünk instant bipolárisak...

(https://media.giphy.com/media/26ufcMjwXjpTHNG1i/giphy.gif)

to; Tachibana & Fawcett profok, Lupa és a többiek
2001. március 9.

ღ munkaruci ღ  (https://i.pinimg.com/564x/c0/4f/02/c04f02b5a7e6c9919a1a8a45e94a40a4.jpg)

.:tegyünk úgy,mintha...:.
20010309

(https://i.pinimg.com/564x/59/3e/fc/593efcbe6bee343cde3d3320de619827.jpg)

.: embri lények :.
:. Way down
I've been way down
Underneath this skin
Waiting to hear my name again

16+, mert csúnya beszéd.

Kinek tűnik fel ez a depressziós átok-izé, mikor én bűbáj nélkül is ebben az állapotban vagyok már az óra elején?  Egykedvűen figyelem az események folyását, a fénynyaláb, ami eltalál, mondhatni vad küzdelmet fojtat a rajtam ülő sötétséggel.
- Indokolatlan boldogság, enyhe haluzás? Ugyan már, erre találták ki a muglik a füvet - súgom az orrom alatt, csak úgy magamnak, meg annak, aki még meghallja.
- Az se kevésbé lehet hatékony - pillantok Oswin felé . De ha valami igazán kiránt a depresszióból, az nem tudatmódosító szerek és bűbájok lesznek, de még csak nem is alkohol, se egy lelki-medimágus. A cselekvés. Minden apró tett, minden ami megfogható, megtanulható, minden ami felvértez, ami hasznosabb. Úgyhogy vállat rántok, és gyakorlok szorgalmasan, valakivel, azt se tudom kivel, közepesen bénázunk, kicsit jobbak leszünk, alakul valami, ennyi. Aztán engedelmesen újra hallgatom a következő feladatot.
- ...akkor... nos akkor elkerülhető a katasztrófa… - hallgatom, és sötét vigyor ül ki szeplős képemre. Ha el tudtuk kerülni, akkor nem is igazi katasztrófa. Bár egy iskolában veszélyeztetni a diákokat, talán ebbe a kategóriába sorolható. Egy iskolában, de nem itt, a Roxfortban, szerintem láttak ezek a falak komolyabbat is már egy-két életveszélyes párbajszakkör varázslatnál. Úgyhogy én nem dezertáltam, mint a teremben egyesek, hanem elszántan gyakoroltam. Ez ma egy ilyen nap. Nem volt kedvem különösebben kedélyeskedni, még rendet bontani se. Csak csinálni akartam a dolgomat. Úgyhogy újra a fejem fölé emeltem a pálcát, és újra, megint egy hajszálnyival pontosabban végrehajtottam a mozdulatot.

 

Túl sokat akartam, és nem vettem figyelembe, hogy pénteken délután talán már eléggé ellesznek fáradva a diákok a komolyabb varázslatokhoz. Örülök neki, hogy eddig is kitartottak, de a lényegre már elfáradtak. Azt hiszem, a sötét varázslatot sem fogom megmutatni nekik, ha kíváncsiak rá, akkor természetesen személyre szabottan meg tudom tenni. Most egyelőre örülök neki, hogy eljöttek, és ha már itt voltak, talán nem is az óra anyagát, de valamit legalább gyakoroltak. Elvégre ez a szakkör lényege.
Még körbefutom a tekintetem a diákok között, mielőtt a vizes varázslatba belekezdünk. Tekintetemmel követem Ms. Ays távozását. Természetesen megértem, de meglep, mikor Mr. Oswin megérkezik. Ha gyakorol, akkor nekem mindegy, mikor érkezik. Végül belefogunk a második fázisba. Ahogy látom tényleg tetszik mindenkinek ez a víz varázslat. Mégis csak látványos, de addig, amíg nem tudják mi ellen véd, vajon meg is értik mennyire fontos az elsajátítása?
Ostoba voltam, hogy korábban nem próbáltam ki más jellegű varázslatok ellenében. Akkor mondhatnám, hogy lényegében bármilyen tüzes varázslat ellen véd. Talán érdekesebb is lenne a diákoknak, mint így a tömény varázslat önmagában.
Büszke vagyok páromra, láttam rajta, hogy mennyire izgult a szakkör elején, de mostanra teljesen levetkőzi ezt az érzést, és tökéletesen kiegészíti a mondandómat. Nem gondolom, hogy a magánéletünknek köszönhető, talán tanárként is ilyen jól tudunk közösen együttműködni. Mikor úgy látom, hogy vannak már olyanok, akik eléggé felkészültek, akkor megállok a terem közepén. Még utoljára Hanára nézek. Megígértem a diákoknak, hogy bemutatjuk ezt a sötét varázslatot, szóval meg is fogom tenni. De valóban jó ötlet ez?
- Arra szeretnék kérni mindenkit, ha úgy érzi nem sajátította el a Mizugu varázslatát, akkor most hagyja el a termet. Továbbá kérem azoktól is, akik nem szeretnének kockáztatni az esetleges biztos tudás ellenére sem, hogy szintén hagyják el a termet.
Figyelem a mozgolódást. A varázslat bemutatása nem veszélytelen, szóval nem kötelezhetek senkit, hogy a biztonsági intézkedések ellenére kockáztassanak. Azoknak megköszönöm a részvételt, akik mennek. Legközelebb valami teljesen más típusú órát fogok tartani, ha lesz párbaj szakkör. Nagyon kevesen, de maradtak, így ideje belevágni a bemutatóba.
- Megkérek mindenkit, hogy a Mizugu igét mondja el.
A plafon felé emelem a pálcámat, majd előhívom az átkot. Lila fény csap fel a pálcámból, majd csillagszóró módjára kis fénypontok jelennek meg a teremben. Az egyik felém közeledik, ezért elmormolom az ellenvarázslatot is. Úgy látom senkinek sem esik bántódása, bár látok alternatív megoldásokat is a védekezésre. Jó ez így, hiszen nem mondtuk, hogy csak azzal lehet védekezni ellene.
- A párbaj szakkörnek a mai napra vége. Köszönöm mindenkinek a közreműködést – mondom, mikor már biztonságos lesz a terep.
Odasétálok az ajtóhoz és kinyitom azt. Korábban szándékosan nem mondom ki a varázsigét, amivel meg lehet idézni. Nem szükséges a diákoknak tudnia róluk, és remélem, még ha lesz is olyan, aki egyszer rákérdez, nem kell majd használnia sohasem. Sötét varázslat, nem adjuk ki Hanával a kezünkből, ez biztos.
Amíg üresedik a terem, addig visszarendezem eredeti állapotára, hiszen hétfőn itt órát kell majd tartanom. Mikor már csak ketten vagyunk, akkor szerelmemhez fordulok.
- Köszönöm, hogy besegítettél. Óriási volt ez az óra, tarthatnánk még közösen egyet, ha egyszer úgy alakul. Mit szólsz?
Megfogom a kezét, megcirógatom az arcát, majd megcsókolom. Hogy mióta vártam már erre, és most az enyém lehet. Ha egyelőre végleg nem is, ideiglenesen mindenképp.
 

Köszönöm mindenkinek a részvételt!

IRL tudnivalók:
- Március 25-ig lehetőség van lezárni a játékot.
- Kötött sorrend nincs.