Roxfort RPG

          Nagyon örültem, hogy sikerült megbeszélni egy időpontot Averyvel mikor is elmehetünk kicsit csajos napot tartani. Ginevra a héten elég elfoglalt. Kaptak valami fülest, hogy talán nem fog majd simán menni valami valahol és most annak kell utána járniuk. Persze ennél többet nem mondhat el, amihez valahol már hozzá vagyok szokva. Addig maradnak az olyan napok, amikor akármennyire is akarjuk, nem tudjuk összehozni, hogy együtt legyünk.
          Ezeken a napokon leginkább lefoglalom magam valamivel. Vagy csak a saját szórakoztatásomra festek, Felixszel foglalkozok, vagy mint ma is, találkozok valakivel és eltöltjük együtt a napot. Bevallom, meglepett, mikor Elliot bemutatott minket egymásnak. Valahogy úgy ért az a tény, hogy van egy lánya, mintha villám csapott volna belém. Először azt hittem, hogy ő az édeslánya, csak nem tudott akkor még róla, mikor mi még együtt voltunk, de aztán hamar kiderült, hogy miről is van szó valójában. Mondjuk így is meglepett, de nem annyira sokkolóan.
           Szóval mikor kiderült, hogy szerelmem ezen a hétvégén nem ér rá, de nekem nincs se a kiadóban, se azon kívül dolgom, úgy döntöttem, megkérdezem van-e kedve eljönni velem vásárolgatni. Meg akkor már kicsit jobban meg is ismerni. Vajon milyen lehet egy diák, akit a nagybátyám tanít? Tényleg vajon Avery észrevette? Rákérdez majd? Akármi is legyen, biztos megoldódik abban a helyzetben.
          De vissza is a mai délutánhoz. Dublinba hívtam Averyt arra gondolva, hogy a londoni boltokat már unja és jól esne neki egy kis kikapcsolódás. Megadtam neki a címet, ahol találkozunk, és mivel egy nem eltéveszthető áruházról van szó, reménykedem benne, hogy könnyen megtalálja majd. Én kihasználom még a jó időt, csak gyorsan felkapok valamit, feltűzöm a hajam néhány fonással megtoldva, és valami alap smink után indulok is. Nem akarok késni, főleg úgy nem, hogy ő lakik messzebb.
          Az áruház mellé hoppanálok, megigazítom kicsit a felsőmet, majd rohanok is be. Már harangoznak, mikor átlépem az ajtót, tehát pár percet biztos fogok késni, de ennyi még talán belefér, ha előbb érkezett, mint én. Hamar ki is derül, hogy bizony előbb érkezett, mint én. Sietősen lépkedek felé, aminek egy ölelés lesz a vége. Olyan jó magamhoz szorítani. Ritkán látjuk egymást, de mintha az első pillanatban elrendeződött volna, hogy mi nagyon jó barátnők leszünk. Talán Elliotnak az volt a szerepe, hogy összehozzon minket.
          - Szia! Köszi meg vagyok. Kihasználom a szép időt, és az időt, hogy kicsit együtt legyek veled. Te hogy vagy?
          Szerintem ez mindent elmond arról, hogy milyen a kedvem és mennyire akarom azt, hogy ez a nap jól vagy ha lehet tökéletesen sikerüljön. Itt hibának helye nincs, mert mostanra már nagyon sok volt az izgalom, és biztos vagyok benne, hogy Elliot vagy Nat megölne, ha Averyvel valami történne.
          - El idegenvezetlek én, de mire van szükséged? Ruha, könyv, cipő vagy valami más?
          Nekem egy kis egyébre van szükségem, meg egy cipő és valami felső jó lenne. Most elég sok ruhámat soroltam hátrébb festős ruhának, már eléggé elnyűttek. Meg aztán nem ártana egy hálóinget vagy pizsamát vennem.
          - Hmm… kávé…
          Nekem is hiányzik valami, de nem feltétlenül a kávé. A kakaót imádom nagyon, de ahhoz most nincs megfelelő idő. A Kakaóbirodalomban találnék olyan hideg kakaót, ami megfelelő nekem, de itt lehet majd egy teát veszek csak. Igazából teljesen mindegy, tudom, hogy mire esik a választásom. Megfogom Avery kezét és már vezetni is kezdem a kérdéses bolt felé.
          - Már tudom is hova fogunk menni. A Cafe Sol (http://cafesol.ie/)ba. A legjobb ír kávét lehet itt venni.
          Aztán ha ott végeztünk, akkor indulhat is a valódi bevásárlás. Még be kell mennem a japán boltba, a művészellátóba és talán, ha lesz még rá kedvünk akkor bemegyek az egyik zeneboltba veszek új húrokat Willow-nak. Abból soha nem lehet elég, ha jól tudom. De addig is megállunk a kávézó pultjánál, és a kínálatot nézem.
          - Én egy licsis zöld teát kérek, és… - beharapom az ajkam, mert annyi péksüti és cukrász süti van itt, hogy nehezen tudok csak ellenállni, és végül nem is sikerül. – És kérek egy marcipán szeletet is.
          Miután Avery is leadja a rendelését megkérnek, hogy keressünk egy helyet, majd szólítani fognak. Vagy nem, mert jártam már úgy, hogy kihozták amit kértünk. Szóval keresek egy helyet, ahova lepakolom a táskám, és Avery felé fordulok.
          - Mesélj, várod már a Roxfortot?

Mosolyogva ölelgettem a lányt, amikor végre összetalálkoztunk. Nálam alig volt idősebb, pont emiatt olyan fura volt elképzelni, hogy régen együtt voltak Elliottal... Persze ez nem változtatta meg a lányt számomra, semmilyen szempontból. Sokkal kellemetlenebb lett volna a helyzet, ha most alkottak volna párt aztán egyszer csak jövök én, és hát igen... Az "új apám" párja alig idősebb nálam két-három évvel. Így, Nat és Elliot mellett tényleg kényelmesen éreztem magam, hiába ismertem őket még csak kevés ideje. Máris mintha egy kis családdá olvadtunk volna össze.
- Szia! Köszi meg vagyok. Kihasználom a szép időt, és az időt, hogy kicsit együtt legyek veled. Te hogy vagy?
Mosollyal nyugtáztam, hogy vele minden rendben.
- Én is jól vagyok, bár nem igazán bírom ezt a nagy meleget... - Ezen a pontot ismét hálát adtam a bent uralkodó kellemesen hűvös hőmérsékletnek. Következő kérdésére kicsit oldalra döntöttem a fejem. Hogy mire is van szükségem? Hát mindenféle haszontalan hülyeségre, hiszen lány vagyok. De nem, nem, gondolkodjunk tisztán, elsősorban olyan dolgokat kell beszereznem, amelyek fontosak és Londonban hagytam őket. Ugyanis már egészen biztosan nem fogok visszamenni értük.
- Azt hiszem, ruhából határozottan meg vagyok csappanva... - gondolkoztam hangosan. - Főleg nadrágokból. Csak néhányat hoztam magammal... - Kissé bizonytalan pillantást vetettem rá, nem voltam benne biztos, Elliot mennyit említett neki a hozzájuk kerülésemről. - De egyébként majd meglátjuk, merre keveredünk még. Biztos eszembe jut még egy-két dolog, amire szükségem van, tudod hogy van ez... - nevettem fel halkan.
Ezután szerencsére a lány kézenfogott, hogy elvezessen egy kávézóba. Közben nézelődtem erre-arra, hátha kiszúrok valami olyan üzletet, ahová a belépést kihagyhatatlannak minősítem. De aztán hamar megcsapott a kávé illata, hogy képtelen voltam másra koncentrálni. Körbenéztem a kínálaton, miközben beálltunk sorban. Hmm... kávééé...
Amint Esmé leadta a rendelését, én következtem.
- Egy karamellás jegeskávét szeretnék kérni, meg egy szelet epres tortát. - Ha már ő is kért sütit, én sem akartam kimaradni, meg amúgy is, istenien néztek ki azok a hatalmas, pirosan tündöklő gyümölcsök a süti tetején...
Ezután kerestünk egy szimpatikus helyet. Kényelmesen elhelyezkedtem Esmével szemben a boxban, magam mellé hajtogatva szépen a farmerkabátom, rá pedig a táskámat.
- Mesélj, várod már a Roxfortot? - kérdezte a lány. Megvontam a vállamat.
- Igen, bár hiányozni fog Írország... Nem hittem volna, hogy ilyen hamar megszeretem, de annyira más a kisugárzása, mint Angliának, Londonnak...
Ahogy azt sem hittem volna, hogy ennyire nem fog hiányozni apa. Karen egyértelmű volt, hogy hidegen hagyott... de apa? Az életem néhány nap alatt teljesen megpördült, egy idegen országban voltam, olyan emberekkel körbevéve, akiket alig ismertem még, és mégis élveztem, és önző módon az se érdekelt, apa mennyire hiányol. Ha egyáltalán hiányol. Ő is képes volt elutazni karácsonykor, nyaranta, amikor együtt lehettünk volna, és ez valami olyasmit tükrözött, amit én sokáig egyszerűen buta voltam észrevenni.
Meg se próbálta megmenti a családunkat anya halála után, csak fogta Karent, berakta az otthonunkba és már ment is tovább a következő építkezés helyszínére...
Utáltam ezt, most pedig mégjobban utálom, csak valahol a felszín alatt, mert annyi minden történik velem, hogy nincs is kedvem az ő gondolatával elrontani a napjaimat.
Egyszercsak felbukkant mellettünk az előző srác, aki felvette a rendelésünket, és lepakolta elénk a poharakat meg a tányérokat. Ahhh, kávé... Lelkesen húztam is magamhoz az én részem.
- Whoo - lelkesen vigyorogtam a sütim felett, mikor elment a pincér. - Mekkora eprek! Megkóstolod?
Esmé felé toltam a tányéromat, közben pedig belekóstoltam a kávéba is. Hát erre sem panaszkodhattam, isteni finom volt, nem csak néhány vízbe dobott jégkocka egy kis instant kávéval, amit sok helyen lehetett kapni mocsok drágán.

          Végre eljutok ebbe az áruházba is megint. Ideje felújítanom a ruhatáram. Valamiért úgy érzem, hogy muszáj minden bevásárló túra alkalmával legalább egy... Nem is, egy tucat szatyorral hazatérnem. Oké, nem csak ruha van benne, de azért az tény, hogy ha össze kéne hasonlítanom az Elliottal töltött időszakom a Ginevra mellettivel, akkor a szekrényem ég és föld. Pedig akkor sem öltöztem rosszul, csak másként.
          Örülök, hogy összejön ez a kis bevásárlás Averyvel. Meglepő volt számomra, mikor Elliot bemutatta, de valahogy végiggondolva az eseményeket, hogy Nat mennyire megváltoztatta, most már úgy gondolom, hogy annyira nem is meglepő, hogy lett egy fogadott lánya, csak az időpont volt a kérdés, hogy mikor. Egy gyors ölelés után, irány a kávézó. Muszáj megkóstolnia az itteni egyik kávézó kávéját.
          - Óh, ha kell ruha, akkor már tudom melyik lesz az a két bolt, ahova mindenképpen bemegyünk. Nekem is kicsit fel kell készülnöm az őszre. A többit meg majd összehozzuk. Ugye Nat nem engedett el elég pénz nélkül?
          Kicsit kihangsúlyozom az elég szót. Mert hát, ha a nők beindulnak vásárolni, akkor az elég mindig más plafont jelent, és soha nem turkáltam más pénztárcájában, de tudom, hogy a férfiak hajlamosak alulbecsülni a női vásárlási őrületét, szóval kicsivel többet hoztam magammal, ha esetleg szükség lenne rá. Elvégre nekem sem csak ruhák kellenek.
          - Igen, ismerős az érzés, és már tudom melyik nem ruhás boltokba fogunk bemenni, szóval készülj, mert hatalmas élmény vár rád  – mosolyodom el.
          Végül csak odaérünk a kávézóhoz. Remélem tetszeni fog Averynek is, de nem túlzok, mikor azt mondom, hogy a legjobb ír kávét lehet itt kapni. Hamar le is ülünk az egyik boxba a rendelés után, majd belevágok kicsit a közepébe. Annyira jó lehet most Roxfortosnak lenni, mikor normálisak a tanárok, nincs minden évben új svk tanár és legfőképp, nincs fenyegetettség. Bár, a Szeszély eléggé jelen van a mindennapokban, de nem tűnik annyira veszélyesnek, mint mondjuk ő volt.
          - Ne is mondd. Mióta Waterfordba költöztem, a szülővárosomba, teljesen másként élem az életem. Mintha szabadabb lennék, pedig így rosszabbul jártam olyan szempontból, hogy a főiskolára és a kiadóba is hoppanálnom kell.
          Végül megérkezik a pincér is. Nem lepődök meg, mikor rámosolyog Averyre. Szerintem, ha csak egy évvel lenne idősebb, akkor elhívná randizni. Bár, még most is bekövetkezhet, nem lennék meglepődve rajta. Szinte várom, hogy megszólaljon, de elmegy. Megfogom a bögrét, amit kaptam, és ránézek a mellettem ülő lányra.
          - Nem, köszönöm. Nem kérek az eprekből.
          Ekkora epreket nem nagyon láttam még, szóval a srácnak lehet, hogy tényleg bejön. De nem leszek kerítő, a végén még Elliot megöl, hogy most kezdik megismerni, és már hozzásegítem ahhoz, hogy elveszítse. Pedig tényleg nincs ilyen jellegű célom.
          - Te kérsz az én marcipánosomból (https://rozsmanncukraszda.hu/image/cache/termekek/tortaszeletek/marcipan_tortaszelet_uj-1000x1000.jpg)?  – tolom felé a tányérom.
          Igazán jól néz ki, ez nem is kérdés. A kávéjuk mellett a cukrász süteményük az ami szintén elsőosztályú. Miután újra visszaveszem magamhoz a tányért, belekóstolok. Hmm… komolyan, mint egy kisebb orgazmus, ha egy jó süteményt eszel.
          - Egy ilyen után csak jól folytatódhat a nap.
          Most már viszont nagyon izgat egy kérdés. Kíváncsi vagyok rá, hogy miért döntött úgy, hogy Elliot örökbe fogadja, és végül is hivatalosan történt-e meg. Szóval egy könnyed csevejt próbálok kezdeményezni.
          - Hogy ismerted meg Elliotot? Hivatalosan fogadott örökbe Nattal vagy csak náluk vagy?
          Arról már hallottam történetet, hogy az apukája miként bánik vele, bánt vele, és nem lepődök meg, hogy otthagyta. Valószínűleg a helyében én is ezt tettem volna. Bár néha arra gondolok, hogy milyen jó lenne, ha apám élne, az élet már soha nem tudja visszaadni nekem.

          Annyira örülök, hogy Avery ilyen jó helyre került. Elliot mesélt néhány dolgot, de nem mindent, és nem is akarom a lényegi részeket pletykákból megtudni, ezért ha úgy alakul, akkor majd rákérdezek Ave-nél, hogy mi történt vele. Egy család elhagyása, és beilleszkedni egy másikba nem egy olyan dolog, amit bárki megfelelő indok nélkül önként vállalna.
          Most azonban a bevásárlásé az idő, és azé, hogy jól érezzük magunkat. Szeretném elfeledtetni vele a dolgokat, és ehhez szerintem nem kell majd sok dolog, csak annyi, hogy érezzük jól magunkat. Elmosolyodom és megnyugtatom, hogy Nat nem fogja kitagadni és Elliot sem. Mind a ketten sokat változtak azóta, hogy először találkoztam velük, és úgy gondolom, hogy ez csak a javukra vált. Bizonyos szempontból engem is ők tartanak el, hiszen ha van bármilyen gondom a festéssel kapcsolatban, akkor Elliothoz fordulok. Ő a mecénásom. Tényleg, nem is tudom Avery tud-e erről a dologról. Majd megkérdezem tőle.
           Addig is, mehet majd a pénzköltés, és a felkészülés egy kávé formájában. Na meg a süti, mert megérdemeljük azt is.
          - A repülő tényleg elég fura közlekedési eszköz. Még tavaly utaztam úgy egyszer. Ki akartam próbálni, de aztán visszafelé már hoppanáltam inkább – mondom, miközben lerakom a holmim egy asztalhoz.
          Való igaz, hogy a hoppanálás sokkal könnyebb bárminemű varázstalan közlekedési eszköznél, de az is biztos, hogy ha sokszor vagy nagyobb távon kell közlekedni így, akkor ugyanolyan fárasztó lehet. Emlékszem, hogy mikor a lakásomat kerestük Shirleyvel, akkor én hoppanáltam kettejük helyett is, és a harmadiknál már nagyon ki voltam készülve. Rövid idő alatt kellett hosszabb távokat megtenni, és nem esett jól.
          Addig megkínálom a sütimmel, amíg szemmel láthatóan leveszi a lábáról a pincért. Van egy olyan érzésem, hogy ezúttal nem én voltam az, aki miatt kihozták az asztalhoz a rendelést. Szemmel láthatóan Ave-t a kávé jobban érdekli, mint a férfi. Ez olyan szempontból nem meglepő, hogy egy fárasztó program előtt mindenképpen kell az energia. Legfeljebb a vásárló túra végén visszajövünk egy újabb kávéra, akkor talán lesz esélye szegény srácnak.
          Ideje volt rátérni a nasira, aztán végül is sikerül elkövetnem a legnagyobb hibát, amit nem akartam. Megfogadtam, hogy nem rontom el a délutánunknak azzal, hogy a családváltásról kérdezem, de a kíváncsiságom legyűrt végül.
          - Hé, ismerem ezt az érzést. Elliot most már belőlem is ezt váltja ki. Olyan mintha saját magamnál is jobban ismerne – elmosolyodom. – Szerintem nem véletlen az, hogy a szakításunk után is ilyen jóban maradtunk. Ráadásul ő támogat, mint festő. Ő a mecénásom.
          Natról nem igazán tudok nyilatkozni, mint magánember. Leginkább főnökömként találkoztam vele, és bár ismerem privát is, azért az közel sem olyan, mintha együtt élnék vele. Az viszont igaz, hogy számíthatok rá is, és bár nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatunk, mostanra teljesen normalizálódott.
          - A legjobb helyre kerültél, és ne aggódj, én is eljöttem volna otthonról, ha ilyen a családi körülményem.
          Mondjuk nekem azért annyiban könnyebb helyzetem lett volna, hogy a sok nagynéni és nagybácsi mellett, nem kellett volna idegenekhez mennem. Legalábbis nem mertem volna idegenekhez menni. Egy kisebb csend telepszik ránk ezután, amíg emésztgetem a hallottakat és a sütit is. Meg nem akarok rögtön felpattanni és elindulni vásárolni.
          - Arra gondoltam, hogy a Lumy by Paris (https://www.lumyfashion.com/)-ban kezdhetnénk. A legjobb ruhák vannak ott, és a párizsi divatnak megfelelően.
          Végül felállok és a karom nyújtom felé. Persze, ha elfogadja, akkor úgy hagyjuk el a kávézót, ha nem, akkor egymás mellett ballagva a kérdéses hely felé. Lehet, hogy nem ártott volna felfűzni a boltokat, hogy ne össze vissza rohangáljunk, de most még fogalmunk sincs róla mi lesz két óra múlva. Legalábbis a fáradtságon kívül mi lesz más.
          - Amúgy van már terved, hogy hova mész a Roxi után?

          Bevallom, kicsit izgulok a mai nap miatt. Még soha nem csináltam ilyen nagylányos programot. Amberre vigyázni mindig más volt. Ő még sokkal kisebb, egy jó játékkal könnyen le lehet foglalni. De nézzük akkor tovább a mai napot. A kávé kipipálva, bár van egy olyan érzésem, hogy jövünk még ide vissza, mert le kell vezetni majd a vásárlást is. Szóval irány a bolt, és öltözzünk fel valami mesésen. Ha másért nem, legalább azért a csodálatos estéért, amit együtt fogok tölteni szerelmemmel, és azért az őrületesen bulizós estéért, amit Averyvel.
          - Vezetlek, de készülj fel egy őrületes utazásra – mosolygok rá barátnőmre, mikor kilépünk a kávézó ajtaján. – Ne aggódj, én itt mindenhova odatalálok. De ha mégis eltévednénk, akkor vannak információs táblák, utána már rendben leszek, ha ott megnézünk valamit.
          Elvezetem barátnőmet oda, majd hagyom, hogy nézelődjön kicsit. Engem már nem lepnek meg a feliratok és a ruhák sem. A mostani árukészlet viszont mintha nem lenne az igazi. Olyan kívülállónak érzem magam a ruhák között sétálva. Ennél sokkal jobb darabok szoktak lenni, nem lennék meglepve, ha Ave nem találna semmit magának.
          - Mi? – figyelek arra, amerre barátnőm mutat.  – Merlinre. Nem, ez biztos nem állna jól nekem. Ez nem tetszik.
          Sóhajtok egyet, majd visszafordulok a nézelődéshez. Egyik sem fogja meg a fantáziám, így valójában örülök is neki, mikor meglátom, hogy nem csak én maradok hoppon ebben a boltban.
          - Szerintem is menjünk.
          Megindulok a kijárat felé, majd egy szinttel lejjebb vezetve őt a Dunnes előtt állok meg. Itt biztos fogok találni magamnak valamit. Ha nem, akkor mára fel is adom a ruhavásárlást, mert semmit sem fogok találni. Ennyire nem vagyok finnyás, de a mostani divat valahogy nem megy nekem.
          - Ha itt nem találsz magadnak semmit, akkor szerintem sehol sem fogsz. Ha van valami, akkor sikíts, oké – kacsintok, majd el is tűnök a sorok között. Hagyom, hogy válogasson.
          Mivel nekem már határozott elképzelésem van az őszre, elmegyek kabátot nézni, és valami szoknyát vagy bármi mást, amit meglátok. Itt már az árak is jobbak, mint a másik boltban. Félek, ha nagyon elszabadul ott minden, akkor oda már nem lesz senki, aki rávehetne, hogy bemenjek.
          Itt viszont egyszerre három dolog is elém kerül, mire a bolt egy bizonyos pontján összefutok Ave-val. Egy sapka (https://www.dunnesstores.com/p/beret/6330115), egy ruha  (https://www.dunnesstores.com/p/long-sleeve-check-dress/3820305)és egy kabát  (https://www.dunnesstores.com/p/gallery-milano-biker-cardigan/2565436)van a kezemben, és indulok éppen a próbafülke felé.
          - Neked sikerült találnod valamit?
          Remélem, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lehet az, ami felkelti az érdeklődését. Akkor talán tudnék neki segíteni a keresésben.

          Szerencsénk van, hogy egy olyan időszakban sikerült beszabadulnunk a bevásárló központba, mikor nincs tömeg. Ez nagyon ritkán van így nyáron tekintettel a turistákra is. Olyan érdekes nyelvekkel találkoztam már, amit még leutánozni se tudtam, vagy rájönni, hogy honnan jöhettek.
          Az első bolt nem bizonyul jó döntésnek, de szerencsére mind a ketten hamar rájövünk erre, és szinte kimenekülünk onnan. A másik bolt remélem alkalmasabb lesz egy olyan feladatra, mint a ruhavásárlás. Nem is értem, hogyan nézhettem el, és most nem csak az árakra gondolok. Remélem ezt a kis bakit sikerül majd a másik boltban kiküszöbölnöm. Nem akarok a nyakán lenni, ezért a boltba lépve hamar kétfelé szakadunk. Ave nézeget a saját tempójában és én is a sajátomban.
          Végül sikerül is találnom néhány holmit. Összeszedem a méretemben őket, majd mikor indulnék a próbafülkék felé, bele is botlok barátnőmbe. Ahogy látom, neki is sikerült már néhány dolgot találnia, szóval nem félek tőle, hogy majd üres kézzel megyünk el innen. Elmosolyodom, mert mindegyik egy nagyszerű darab. Szerintem neki jobb ízlése van, mint nekem az ő korában. Oké, ha nem lenne Ginevra, akkor mondjuk nem igazán foglalkoznék az öltözködéssel, mert a festéshez annyira nem kell kiöltöznöm.
          - Aha, menjünk. Nagyon jól néz ki az a vajszínű pulcsi. Meg az öv is, merlinre, mehetnél akár divatdiktátornak is.
          A próbafülkéknél én elfoglalom az egyiket, barátnőm pedig a velem szemben lévőt. Így pont látjuk majd egymást anélkül, hogy ki kelljen lépni. Persze, néha muszáj, azért azok a fülkék elég szűkek, egy pörgést már nem engednék meg magamnak. Ledobom a ruháimat, és elkezdem felvenni a kiválasztott darabokat. Közben hallom, hogy Ave már szólongat. Mivel egy melltartóban vagyok csak éppen, a függönyt elhúzva a fejem dugom csak ki.
          - Még nem, de mindjárt. Azta, ez szuperül áll. Nehogy itt hagyd nekem.  – Gyorsan visszabújok a fülkébe és felkapom a ruhát, majd kilépek hozzá. – Szerinted milyen?
          Elmosolyodom, ahogy látom a lelkesedését. Tudtam, hogy ez már be fog válni majd. A bolt fiatalos, olcsó, és általában úgy van feltöltve az árukészlet, hogy mindenki megtalálja a magának valót. Csak bólintok a kérésére, aztán mennék is vissza a fülkébe, hogy felkapjam a többi ruhadarabot is, de hirtelen meg kell állnom. Visszanézek, és akkor látom, hogy történt egy baleset.
          - Várj, én jobban rálátok. Mindjárt megoldom.
          Sikerül megtalálni a helyet, ahol összeragadtunk, és gyorsan kiszabadítani a haját. Bár, igaz, néhány hajszála még így is bánja, viszont mégis jobb így, mintha le kéne vágni azt a tincset.
          - Bocsi, remélem nem húztam meg nagyon a hajad.
          Gyorsan visszamegyek a próbafülkébe, felveszem a maradék ruhámat. A kabátot legszívesebben le se venném, olyan kényelmes, de muszáj. Túl meleg van még ahhoz, hogy azt hordjam. Ezeket is megmutatom még a biztonság kedvéért Avénak, biztos távolságból, de miután mind a ketten kész vagyunk az öltözködéssel, a kasszák felé megyek, amennyiben nincs más, amit venni szeretne. A magam részéről végeztem, egy másik boltban szeretnék még elkölteni néhány fontot.
          - Hova menjünk most? Mit nézzünk még meg? Uh, már tudom. Elvileszlek, a Forever me (https://www.stephensgreen.com/dublin-shops/forever-me-cosmetics/)be.
          Szeretek oda bemenni. A sok kozmetika miatt, mindig olyan jó illat van. Mintha egy másik világba lépnél be. De persze mehetünk máshova is, ha mondjuk cipőre, parfümre, ékszerre vagy egy ebédre vágyik barátnőm.

          Már alig várom, hogy megmutathassam a ruhákat szerelmemnek. Remélem tetszeni fog neki is majd mindegyik. Tudom, hogy nagyon nem tudok melléfogni, de akkor is szeretnék neki tetszeni. Olyan ruhában nehezen tudnám elképzelni magam, amiben nem szeret látni. Pontosabban azt majd olyan alkalmakkor veszem fel, amikor ő nem jön velem. Ilyen alkalom pedig biztosan lesz, ha csak a különböző munkahelyekre gondolok.
          De nem csak én leszek majd dögös, hanem Ave is. Tuti, hogy odáig lesznek érte, ha meglátják a ruháit. Nat büszke lesz rá, és talán engem sem átkoz el. Addig is azonban meg kell oldani a helyzetet, hogy valahogy kiszabadítsam a haját. Hamar meg van, csak kellemetlen. Erre miért nem létezik varázslat? Csak behúztam volna a fülkébe és már meg is oldódott a helyzet. Ha lenne annyi tehetségem, akkor biztos kitalálnék egy igét rá, de ez a személy nem én vagyok a családban.
          Mivel a ruhákkal végeztünk, úgy gondolom, hogy ideje lesz tovább menni. Gyorsan fizetünk és már a következő bolt felé is indulok. A Forever me elég híres arról az illatorgiáról, ami akkor fogad majd minket, mikor bemegyünk. Tudom, hogy jól választok, szóval nem kérdés számomra, hogy ott is egy halom pénzt el fogunk költeni.
          A ruhabolt kérdésére csak sejtelmesen rámosolygok. Oda is mehetünk majd később, de nem most. Most először oda akarom elvinni.
          - Szükséged van még ruhára? Menjünk el egy másikba is?
           A Forever me egy leginkább kozmetikai bolt, elsősorban gyertyákat és fürdőbombákat, samponokat szoktam itt venni. De persze, van még lehetőség ruhaboltokba is menni. Soha nem lehet tudni, hogy mi ragadja meg a figyelmem, talán látok valami szépet én is és gyorsan behappolom azt is.
          - Nem, ez nem volt rossz ötlet, ez a lehető legjobb ötlet volt. Szerinted miért hoztalak el ide? Tudom, hogy bár Nat szeret adni a megjelenésére, ilyen illat orgiát tuti nem teremt otthon a dolgaival.
           Hagyom, had válogasson. Addig én is körbenézek, de rövid időn belül összetalálkozunk a fürdőbombáknál. Látom, hogy már van pár darab nála, ezért gyorsan a kezébe nyomok egy kosárkát, amibe gyűjtheti a holmijait. Én még csak most kezdek el válogatni, szóval a teljes tanácstalanság ül ki az arcomra. Végül leemelek két darabot. Az egyik piros színűre festi a fürdővizet és eper illata van. A másik lila színű és levendula illat lesz a lila fürdővíz mellett. Választok még mellé egy csillámosat meg egy kamillásat és aloe verásat. Ajjaj, ez már most több, mint ami miatt eredetileg bejöttem.
          - Gyertya?  – kérdem kicsit kétségbeesve a kosárkámat elnézve.
          Mire azonban mást is ki tudnék nyögni, addigra húz magával a gyertyák felé. Szerencsére nem kell abból olyan sok, van bőven otthon, és a gyertyákért annyira nem is rajongok, de a jó hangulat miatt azért nem árt bevetni néha. Főleg, mikor szerelmem nagyon fáradtan jön haza, akkor ezekkel tudok a leggyorsabban valamilyen meghitt hangulatot teremteni.
          - Hát… - nézek végig a rengeteg illatválasztékon. – Én egy rózsát, orchideát és marihuánást viszek.
          Ránézek Ave kosárkájára és végül arra jutok, hogy hamar ki kell innen mennünk, mert a végén még egy kávéra vagy sütire se lesz pénzünk.
          - Eső illat? Pedig az nagyon jó, nekem is van otthon belőle. Igaz, hogy néha zavaró, mert azt hiszem, szakad kinn a napsütésben is az eső, vagy legalábbis benn a lakásban, de aztán hamar rájövök, hogy a gyertya az. Vigyél belőle, többet is, ha kell.
          Nos, elég megkavaró tud lenni, ha az ember fest és nem figyel fel másra. Egyszer kandalló illatú gyertyát vettem, és akkor is bele voltam merülve a munkába, egy illusztráción dolgoztam éjszaka és nem tudtam elképzelni mi ég. Még le is rohantam a kandallóhoz, hogy megnézzem, ténylegesen ég-e benne a tűz.
          - Nem vagy kirívó eset, hidd el. Egyszer-egyszer beszédbe szoktam elegyedni a dolgozókkal és tudnak cifra dolgokat mesélni.
          Beállok a pénztárhoz és fizetem a holmimat. Kicsit elborzadok az összeg hallatán, de szerintem rendben leszek, nem félek én tőle, hogy később ez negatívan hatna rám. Akármilyen formában. A fizetés után gyorsan elhagyom a boltot, ott várom meg barátnőmet, hogy ő is végezzen. Ha most benn maradnék, akkor tuti, hogy vennék még valamit, mert meglátnám.
          - Hova menjünk innen? Mire van még szükséged?

- Nem, ez nem volt rossz ötlet, ez a lehető legjobb ötlet volt. Szerinted miért hoztalak el ide? Tudom, hogy bár Nat szeret adni a megjelenésére, ilyen illat orgiát tuti nem teremt otthon a dolgaival.
Persze, persze, csak Esmé itt még a természetfeletti szenvedélyemet nem sejthette az illatszerek iránt. Egy egész napon keresztül el tudtam volna lenni jobbnál-jobb illatok után kutatva, amíg már a szaglószervem teljesen kiég, és az égvilágon semminek az illatát nem leeszek képes megismerni... Ez pedig tragikus lett volna.
Azért csak bekeveredtem a polcok közé, és te jó ég... hiába a magamban felállított korlát, már meg is tömtem a kezem néhány tusfürdővel meg fürdőbombával... De találtam barackos, meg sütőtökös illatú bombát! Sütőtököset. Na, nem mintha a suliban annyira lett volna lehetőségem habfürdőket venni... De lényegtelen, majd itthon, úgyis imádtam az őszt és a telet, azt pedig mégjobban, ha ráhangolhattam magam az évszakokra... Mondjuk gyertyákkal. Merlinre, gyertyák...!
Végignyálaztam a felhozatalt, és nem is tudom, hogy sikerült, de megálltam négy kis üvegcsénél. Olyan boldog voltam tőlük, mint egy kisgyerek, lelkesen öleltem őket magamhoz. Azt hiszem, ez volt az én gyengepontom - a gyertyák, meg az édesség. Óóó, igen. Egy gyertyafényes sütizés... Na az lehet a tökéletes randevú. Nem igazán van tapasztalatom randizás terén, de biztos vagyok benne, hogy ha ez a kettő megvan, akkor veretlen a dolog.
– Én egy rózsát, orchideát és marihuánást viszek.
- Oh... - Nagyranyílt szemekkel bólogattam, és óvatosan közelebb hajolva kicsit megszemléltem a marihuánás üvegét, majd meg is szaglásztam, de nem nyűgözött le, szóval inkább maradtam a sajátjaimnál.
- Eső illat? Pedig az nagyon jó, nekem is van otthon belőle. Igaz, hogy néha zavaró, mert azt hiszem, szakad kinn a napsütésben is az eső, vagy legalábbis benn a lakásban, de aztán hamar rájövök, hogy a gyertya az. Vigyél belőle, többet is, ha kell.
Erre halkan felnevettem, miközben belepakoltam a gyertyákat is a saját kosaramba, és a kassza felé fordultam. Nagyon szívesen nézelődtem volna még, de mindkettőnk szempontjából jobb az, ha most ténylegesen kimenekülünk innen. Úgy értem, mielőtt rámjön a stressz, hogy minden nagyon tetszik, de nyilván nem vehetem meg őket, meg nincs is rájuk szükségem, és, és, és...
- Isten ments! Menjünk innen gyorsan, mielőtt begolyózok - nevettem fel, és a táskámban turkálva el is indultam a pénztár felé, hogy fizessek, de aztán inkább magam elé engedtem Esmét, mert szerettem előre kiszámolni a pénzt, hogy ne a kasszánál kelljen szerencsétlenkedni... Tudom, na... Fura vagyok.
Amint Esmé és én is kifizettük a dolgainkat, a kis papírzacskómmal együtt elhagytam az üzletet. Még egy búcsúzó pillantást vetettem felé, aztán Esmé mellé sodoródtam az emberek közt. Ha mugli lennék, ezer százalék, hogy itt szeretnék dolgozni. Végtelenül boldog lennék, az biztos.
- Hova menjünk innen? Mire van még szükséged?
- Szerintem már így is többet költöttem, mint terveztem... - kuncogtam fel, lepillantva a csomagjaimra. És ennek a fele gyertya volt, te jó ég... - Te szeretnél még valamit?
Közben azért körbepillantottam még egyszer, hátha megpillantok egy szimpatikus üzletet. Persze találtam is, nem arról van szó, hiszen szívem szerint mindegyikben elnézelődtem volna, de nem akartam felesleges dolgokra elcsábulni méginkább. Szóval újra felé fordultam, és mosolyra húztam a számat.
- Mit szólnál, ha sétálnánk egyet? Nincs egy park a közelben? Esetleg egy fagyizás? - ajánlottam fel a hirtelen ötletet, mintha nem vittünk volna még be elég kalóriát a sütivel meg a hozzá rendelt italokkal. Komolyan, nem is értem, hogy nem gurulok még...

          Még ha arra is gondolok, hogy mennyi mindent veszthetek, ha nem veszem meg a fél boltot, hamar rájövök, hogy akkor sokkal többet, ha elköltöm a teljes vagyonom. Bár, nem panaszkodhatok az anyagiak miatt, azért nem vet fel a pénz annyira, hogy megvegyem a boltot. Meg aztán mi lenne a buli a vásárlásban később? Jövő hétre vagy jövő hónapra is kell tartalékolnom valamit.
          Pont ezért örülök neki, hogy barátnőm a pénztár felé tuszkol. Ha még valamit a kosaramba tennék, akkor megindulna a lavina. A pénztárnál már régi ismerősként mosolyognak rám, de ezúttal nem állok le velük beszélgetni, mert a végén még adnak valamilyen termékmintát és abból is veszek egyet. Összepakolom a holmim, és a bolt előtt várom meg Averyt. Szinte menekülök kifelé és ez látszik is a tempón, ahogy elhagyom a boltot.
          - Áh, hidd el, mindig tudsz költeni még egy kicsit, mert mindig meglátsz valamit, amire még szükséged van. Aztán, hogy tényleg így van vagy mégsem, azt az idő dönti csak el.
          Kicsit félrebillentem a fejem, ahogy a tanakodó barátnőmet figyelem. Nem követem a tekintetét, így is tudom, hogy lenne még bolt, ahova bemenne. Nekem is, de talán mára tényleg annyiban kéne hagyni a vásárlást. Pontosabban egy helyre még biztos betérek, de az ráér akkor is, ha elváltunk már egymástól. Szükségem van néhány ázsiai eszközre, hogy vacsorát tudjak csinálni szerelmemnek Hana receptjei alapján.
          - Még van egy bolt, ahova be kell mennem. Néhány főzéshez szükséges eszközt kell vennem, de az ráér még. Szóval…
          Akkor viszont valahova menni kéne. Most viszont kávézni nem szeretnék, még érzem, hogy a korábbi is az ereimben kering. A felvetés viszont nagyon is tetszik. Eltelt már annyi idő, hogy kinn ne legyen olyan nagy a meleg, a közelben van is egy park.
          - Nem tudom, hogy fagyit lehet-e ott kapni, de van egy park az épülettel szemben. Mehetünk is, ha úgy gondolod.
          Kivezetem barátnőmet az épületből a szikrázó napsütésbe. Az út másik felén ott is van a park. Van egy hatalmas tó is benne, és több sétány vezet rajta végig. A közepe pedig a történelem része, szobrokkal, pavilonnal. Ott meg is állhatunk akár majd. Fagyizót viszont tényleg nem tudom, hogy van-e. Szerencsénk van, mert a jó időre való tekintettel van egy kitelepült kocsis bácsi.
          - Megfelelő lesz?  – mutatok abba az irányba.
          Mondjuk, ha van valami innivalója, akkor lehet én inkább abból kérek majd, az édeset most nagyon nem kívánom. Ahogy közelebb érünk meg is látom, hogy jégkásája van. Az is tökéletesen megfelel nekem. Mikor azzal végzünk, akkor elsétálunk egészen a pavilonig. Azért a fák kényelmes árnyékot adnak, de jobb ott pihenni a víz mellett. Talán az kicsit hűvösebb is lesz. A vízben legnagyobb meglepetésemre sirályokat látok úszkálni.
          - Azt hiszem, jobb lesz, ha vigyázunk az értékeinkre, mert a sirályok könnyen lecsapnak a fagyikra és a jégkására is – mondom mindezt úgy, hogy fogalmam sincs a zöld nyelvemről és számról, amit a jégkása almás ízesítője okozott. - Itt jó lesz? – mutatok az egyik helyre, közel a pavilon széléhez.