Roxfort RPG

Mély vízbe estem ezzel a helyzetemmel, hogy a hatodik évemet új, ismeretlen, idegen környezetbe kellett elkezdenem. Senki, akit ismernék, csak egy óriásinak tűnő világ, amit nulláról kezdve kell megismernem. Lassan azóta elkezdtem beilleszkedni, de hosszú út áll még előttem.

Soha nem voltam a legnyíltabb, könnyen ismerkedő típus, igazából a sok gátlás, bizonytalanság, és néha bizony félelem mögött bújkálva épp hogy zárkózott, magamnak valónak tűnhetek. Keresném én mások társaságát, szívemen viselek mindenkit, akiét meg is találom, csak gyakran túl nagy akadályokat kell megmásznom az elinduláshoz.

Nem szeretem, nem keresem, és végképp nem kívánom senkinek a konfliktust. Nem tartok ellenségemnek senkit, és legszivesebben azokat se bántanám, akik megérdemlik, de a védelmi ösztönöm ki tud törni néha olyan formákban, amitől még magam is félek.

Ha rád gondolok szeretnék bátor lenni. Csak egy kicsit, hogy ha baj van meg tudjalak védeni. Szeretnék vidám lenni, hogy lássam azt a szép mosolyod. Szeretnélek kézen fogva vezetni téged a suliban, és felfedezni azt a sok jót amit rejteget, mert veled tényleg kezdem megtanulni, hogy nem is olyan rettenetesen szörnyű ez a világ. Sosem volt alattam biztos talaj, családi háttér, csak egy-két támogató, az utam során, de azt hiszem te azzá a biztos ponttá váltál, amit mindig is kerestem. Szeretnék én is ilyen biztos pont lenni neked, aki mindig ott van, ha szükséged van rá. Megpihenhetek nálad, a karjaidban, hozzádbújhatok. Köszönöm, hogy a fura kalandok után sem szaladtál el mellőlem visítva, mert őket nagyon vonzom, de azt hiszem lassan megtanulok rajtuk nevetni.
De tudod mit? Talán megtanultam már bátornak lenni: mert nem félek már attól szeressek. 

Fura vagy
Úgy tévedtél be hozzánk, mint Aliz csodaországba... Nem tudtad, hol vagy és mit keresel nálunk. Próbáltalak megérteni, ami nem igazán sikerült, de egy kicsit talán mégis... Önmagamra emlékeztettél abból az időből, amikor még ide-oda sodródtam az életemben, céltalanul. Amikor még csak túlélni akartam. Kívánom, hogy megtaláld az utadat... és ha ebben segíteni tudok neked egy tetoválással, vagy akár egy navigálással, nézz be hozzánk újra a nyúlüregbe ;)

Még sose éreztem így senki iránt. Nem tudom még, hogy mi is ez, éppen emiatt, de nagyon fontos vagy nekem, ez már biztos, és szeretek veled lenni, imádom a kalandjainkat, még a tüzet is elviselhetőbbé teszed. Te készíted a világ legfincsibb forrócsokiját, és szó szerint felemelő a társaságodban lenni (igen, itt a lebegésre gondolok... ;) ). Egyszerűen muszáj a kisördögnek lennem a válladon, amilyen angyali képed van! :angel Szóval ez van velünk. Nagy ölelés!  :-*

Meghívó

*Viharvert bagoly kéredzkedik a hálószoba ablakán, lábán egy még inkább tépett, megviselt borítékkal. A borítékot feltépve, egy már párszor biztos összegyűrt, majd kisimított papírlap akad a kezedbe, mely az erőteljes vasalástól megszakadt és megrongyosodott.*

---

Kedves Mira Luna Wyne, Kolléga, exkollegina.

Nyilván ismerhet az Aurorparancsokságról, ha máshonnan nem is, a hírem biztos megelőzött.
Mint tudja, a Roxfortban kaptam munkát a Minisztérium áthelyezése nyomán, felügyelnem kell a gyerekek testi épségére, miközben garantálom, hogy a Szeszély és a Rend nem tesz kárt az Iskola falain belül. Mindeközben egy másik tanár is bepofátlankodott, másik tanárt is üdvözölhetett a tanintézmény, aki egy évnyitó, üdvözlő bulit tart tanároknak. Magam nem szívesen jelennék meg ott, tököm se kíváncsi rá új a környezet, biztos feszélyezve érezném magam. Azonban elhintettek az Iskola falai között egy olyan pletykát, hogy a Rend beférkőzött a tanári kar közé, ezért szeretnék magam mellé egy ismerős kolleginát, akivel szívesen megjelennék, mert tudja hívhatok magammal egy személyt. Mindeközben ön is jól érezheti magát, ihatunk is egyet és ha valami gond adódna, vagy furcsaság tűnne fel, fedeznénk egymást. Félre ne értsen kollegina, ez csupán szakmai találkozó lenne, nem akarok visszakerülni a munkahelyi zaklatás kurzusra semmi kellemetlent önnek, sem pedig magamnak.

Várom válaszát, megértem, ha nemet mond, nekem sincs sok kedvem ehhez. hirtelen történt ez a meghívás.

Amennyiben szívesen részt venne a partin, önért megyek augusztus 15.-én 21:00 körül.

---

Üdvözlettel:

Magnus D. Brown auror és Roxfort SVK tanár

Azt tetted, amit kellett. Bátor ember az, aki szembe mer szállni az ellenségeivel, de még bátrabb az, aki baráttal áll szembe, nem igaz? Biztosan nehéz volt, hogy a barátnőd kérése ellenére felkerestél engem az ügyével, de hidd el, jól cselekedtél. Most sok feladat van a Renddel meg az iskolai pszicho(pata)lógusotokkal, de rátérek erre az ügyre is. Ja! És bocs, hogy küldtem azt a baglyot, remélem nem került rossz kezekbe a levél, és nem csináltam botrányt a dologból. Mindegy, ha megtudsz még valamit, keress bátran!