Roxfort RPG

LILY AUDREY


(https://i.imgur.com/FLwMBbm.gif) (https://i.imgur.com/lnkSGjt.jpg) (https://i.imgur.com/4aXpcIh.jpg)

Sokáig nem voltam tisztában vele, hogy nem minden az, aminek látszik, nálam pedig ez a családi állapotomra kifejezetten igaz volt. Egészen a sötét korszak idejéig úgy hittem, hogy a vér szerinti szüleim neveltek fel. A múltban ugyanis anyám már akkor lemondott rólam, mikor megszülettem, aztán nevelőszülőkhöz kerültem, akik saját gyermekükként szerettek és gondoskodtak rólam. A nevelőanyám akkor világosított fel a konkrét helyzetről, mikor megkezdődött a háborús időszak. Saját elmondása szerint még szívesen várt volna a témával, míg nagykorúvá nem válok, de a helyzet úgy hozta, hogy ki tudja, mi fog történni alapon jobb, ha elmondja nekem az igazságot. Nem éppen a legjobb időpontot választotta erre, hiszen nem volt elég, hogy a háborús időszakban több szerettemet is elvesztettem, még ezzel a hírrel is meg kellett birkóznom, mely olyként ért, akárcsak a hideg zuhany. Mindenek előtt az volt számomra a legmeglepőbb, mikor közölték velem, nem éppen egy hétköznapi ember vagyok, mert jóanyám varázsló volt. Mint kiderült, anyám eltöltött egy feledhetetlen éjszakát apámmal, aki mugli volt, de a családja miatt a nő nem merte volna felvállalni a kapcsolatukat, pedig szerelmesek voltak egymásba, így inkább megszakított vele minden kapcsolatot. Pechére ekkor jöttem én a képbe, ugyanis az a bizonyos mámoros éjszaka nyomot hagyott maga után szerény személyemben. Anyám nem akart elvetetni, ezért úgy döntött, hogy miután megszült, bead egy árvaházba, apámnak pedig nem szól semmit erről az incidensről. Hogy honnan tudok ennyi mindent? Volt olyan jó fej, és egy levelet is mellékelt hozzám, miután lerakott az árvaház küszöbére. Magam sem értem, miért írta le ilyen részletesen a dolgokat, talán erős lelkiismeret furdalása volt, hogy magamra hagyott, és így akart könnyíteni a lelkén. Az intézményben gondomat viselték, nem voltam ott sokáig, talán fél hónapot, majd jelentkezett egy pár, akinek nem lehetett gyermeke, és ők boldogan örökbe fogadtak. Mugli körülmények között nevelkedtem fel, anyám titkárnő volt egy hivatalban, apám pedig újságíró. Egykeként nőttem fel, egy ideig mugli suliba jártam, nagy gondot fordítottak a taníttatásomra az örökbefogadóim, ráadásul mindent megadtak nekem, ami csak egy boldog gyermekkorhoz szükséges. Mikor kijártam a mugli tanodát, a szüleim közölték velem, hogy ők muglik, én viszont varázserővel rendelkezem. Egyáltalán nem értettem, miről is van szó, azt hittem, hogy csak ugratnak, hiszen idáig csak a tévében láttam varázslatos dolgokat, hogy is lehetnék én más? Igaz, egy alkalommal beleütköztem egy furcsaságba, mert egyszer úgy összevitatkoztam anyámmal, hogy kitört az egyik ablaküveg is. Ő ezt azzal magyarázta, hogy olyan magas hangon adtam hangot igazamnak, hogy ennek hatására az üveg simán eltörött, ez csupán fizika, én naiv pedig hittem is neki. Miután ténylegesen közölték velem, mi vagyok, még mindig kétkedéssel fogadtam az egészet mindaddig, míg meg nem érkezett a levelem a varázsló iskolából. Ez után pedig egy új korszak következett be az életemben mind pozitív, mind negatív szempontból. Mikor ellátogattam az iskolába, a varázsvilágba, számtalan új inger ért, rengeteg idáig számomra elképzelhetetlen dolog történt velem, teljesen az újdonság hatása alatt álltam, nagyon szerettem ezt az új életet. Néhány barátra is szert tettem, egész jó jegyeim voltak, a szüleim nagyon büszkék voltak rám. Azonban mikor megkezdődött a háború, a sötét korszak minden megváltozott, nem csak körülöttem, hanem bennem is. Mielőtt kezdtek volna úgy igazán eldurvulni a dolgok, épp otthon töltötte a szüleimmel a szünidőt. Láttam rajtuk, hogy valami nem stimmel, le lehetett olvasni az arcukról, hogy valamit titkolnak előlem.
- Ülj, le drágám, valamit mondani akarok neked. Tudom, hogy ez egy nagyon nehéz időszak mindannyiunk számára. Talán nem ez a legjobb időpont, hogy közöljük veled az igazságot, de ki tudja, mit fog hozni a jövő. Jobb, ha tudod… -- harapta be ajkait anyám, miközben aggódó tekintettel nézett rám, és idegesen tördelte az ölében kezeit. Apám mögé állt, és megfogta a vállait támogatásul, sosem volt az a szószátyár típus. Kérdő tekintettel néztem íriszébe, meg se tudtam szólalni, el nem tudtam képzelni, hogy mit is akar velem annyira közölni.
- Tudod, nagyon szeretünk és örülünk neki, hogy ennyi mindent megadhattunk neked az évek folyamán- – folytatta anyám izgatottan, majd folytatta.
- Nos, az az igazság, hogy mi nem vér szerinti szüleid vagyunk, de mindig is sajátunkként szerettünk téged. Tessék, olvasd el, mit írt az édesanyád, ebben a levélből sok minden kiderül. Ezt az irománnyal hagyott ott téged az árvaház küszöbén – nyújtotta át remegő kezekkel az említett tárgyat.
- Hogy mi? – hirtelen fel se tudtam fogni az elhangzottakat, gyorsan kitéptem anyám kezéből a levelet, majd végigolvastam azt, közben pedig könnycseppek gördültek le az arcomról.
- Ez igaz? Mégis, mikor akartátok ezt közölni velem? – néztem rájuk bosszúsan, mérges voltam anyámra, a nevelőszüleimre, a környezetemre, és az egész világra.
- Gyűlöllek titeket! – zárkóztam be a szobámba ezzel a végszóval, anyám elsírta magát, apám pedig megpróbálta őt nyugtatgatni a maga módján.
- Hagyd csak, majd feldolgozza! – nézett rá biztató tekintettel, én pedig egy jó ideig ki se jöttem a szobámból. Nem is igazán beszéltem velük a szünet alatt, majd mikor visszatértem a suliba még mindig tépelődtem a dolgon, kicsit olyan volt, mintha kitépték volna egy részemet, és csak háromnegyed üzemben működtem volna. Egy ideig küldözgette anyám a leveleit, de el se olvastam őket, mindet megsemmisítettem dühömben. Idővel a háború egyre durvábbá vált, rengeteg halottról lehetett olvasni az újságban, anyám levelei is elmaradtak, én pedig elkezdtem aggódni, nem esett-e valami baja. Közben arról is értesültem, hogy az egyik barátom elvesztette a szüleit, szegény szörnyű időszakot élhetett át… Írtam egy levelet anyáéknak, hogy mi újság velük, de semmi hírt sem kaptam felőlük. Végül egy röpke bagollyal megtudtam, hogy biztonságban vannak, a rokonaiknál szálltak meg egy búvóhelyen vészelték át ezt a szörnyű időszakot. Anyámnak nem igen volt lehetősége írni nekem, míg véget nem ért a háború, nem akarta megkockáztatni, hogy bármelyikünket is elkapják. Persze majdnem halálra aggódták magukat értem, én is értük, ez a rossz időszak akármilyen sötét is volt, újra összehozott minket, és egy családdá avanzsált. Szerencsére több veszteség nem ért minket, igaz pár távoli ismerőst elvesztettünk még sajnos, de velük nem voltunk napi kapcsolatban, csupán látásból ismertük őket vagy köszöntünk egymásnak. Miután újra beköszöntött a béke korszaka hálás voltam, hogy a szüleimnek nem esett baja, sikerült nekik megbocsátanom, hiszen mégiscsak ők neveltek fel. Az eredeti szüleimről továbbra sem tudtam semmit, persze azért furdalt a kíváncsiság, kik lehetnek, de minden energiámat arra fordítottam, hogy éreztessem nevelőszüleimmel, mennyire boldog vagyok, hogy befogadtak, és mindent megadtak nekem, amit csak lehetett. Számomra ők voltak az igazi szüleim.

Életvidám, bohókás lánynak tartanak mások, bizalommal vagyok mások felé, nyitott vagyok új dolgok iránt. Kicsit naivnak tartanak, időnként kissé furának, de nem foglalkozom vele, csakis a saját véleményem érdekel. Szeretek új ismereteket szerezni, érdeklődő típus vagyok, mindig számíthatnak rám, akik közel állnak hozzám. Elég közvetlen típus vagyok, könnyen barátkozom, nem vagyok haragtartó, meghatározó negatív tulajdonságom, hogy maximalista vagyok.

Nevelőszülők gyermeke voltam, sose ismertem az igazi szüleimet. Édesayám titkárnőként dolgozott egy hivatalban, édesapám pedig újságíró volt. Muglik révén ennek megfelelő környezetben nevelkedtem egykeként. Mindig is nagy gondot fordítottak a taníttatásomra, emellett mindent megadtak, amit csak lehetett, hogy boldog gyermekkorom legyen. Egy ideig mugli iskolába jártam, majd felvilágosítottak, hogy varázsló vagyok, ennek megfelelően kerültem a varázslótanoncok közé. Semmit sem értettem erről eleinte, de később kiderül, mivel is járt ez, ráadásul jó pár barátra is szert leltem az intézményben töltött évek után. A háború senkit sem kímélt, az egyik ismerősömnek meghaltak a szülei, én pedig épp előtte vesztem össze a saját őseimmel. Eleinte nagyon mérges voltam rájuk, miután kiderült, hogy ők a nevelőszüleim, de a sok szörnyűség és aggodalom végül összehozott minket, aztán kibékültem velük, szerencsére egyiküknek sem esett semmi baja. A mai napig motoszkál bennem, hogy kik lehetnek a vér szerinti szüleim, de emellett nagyon hálás vagyok a nevelőszüleimnek, hogy sajátjukként neveltek fel.

Apró lányka vagyok, vidám, barátságos, pozitív benyomása van úgy általában az embereknek rólam. Testalkatom vékony, barna szemmel, sötétbarna hosszú hajjal rendelkezem. Szeretek divatosan, sportosan öltözködni, hangulatfüggő, hogy épp mit hordok.

Kedvenc tárgyam az Átváltoztatástan, de érdekel a Bájitaltan is, a Bűbájtan. Mind az elmélet, mind a gyakorlat jól megy, ám ha nem tanulok épp valamire, igyekszem a barátaim segítségét kérni lemásolva a házijukat.