Oldal nyomtatása - Nagyterem

ÉVNYITÓ

(https://i.pinimg.com/originals/f5/d7/a8/f5d7a88f21bd3e8a667c47aa44f33b84.gif)
2001. szeptember 1.

A Nagytermet végre ismét betöltötte a diákok zaja. A tavalyi végzősök helyett most új kis diákok húzódtak meg az asztalok között, néhány pedig még mindig azon izgult, vajon melyik házba fog kerülni. A bátor Griffendélbe, a hűséges Hugrabugba? Esetleg a Hollóhátba, ahol hihetetlen tudás várja őket, vagy pedig a Mardekárba? Abba a házba, amelyről még mindig olyan sötét dolgokat dörmögnek?
Minerva McGalagony vegyes érzésekkel ült a tanári asztal kiemelt helyén, és nézte a kislányt, aki végigsietett a termen, hogy aztán felhuppanjon a kis sámlira, és fejére tehessék a Teszlek Süveget. Az igazgatónő nem volt se nyugodt, se boldog, hiába is próbálta ezt leplezni... és ezt a kollégái valószínűleg pontosan tudták. Mindenki érezte, hogy már megint közeleg valami. Nem elég a nyári borzalom - hiába ígérte meg a diákjainak, hogy nem kell félniük -, már az iskoláját is elöntötték az aurorok. Persze, így volt ez a legjobb mindenkinek... Minerva azt kívánta, bárcsak ő is így vélekedne.
- Hollóhát! - csendült meg a süveg hangja, majd pedig jött a tapsolás és az ujjongás, főleg az említett ház diákjai felől. Lassacskán minden kis elsős besorolásra került, az asztalok pedig kibővültek így velük. Így hamarosan az igazgatónő is felemelkedett a helyéről, hogy megtartsa a beszédét - amelynek talán idén az eddigieknél is nagyobb jelentősége volt.
Minerva odalépett az emelvényhez, és finoman megköszörülte a torkát.
- Kedves diákság és kollégáim! Köszöntök mindenkit az iskola falai közt ismét, és engedjétek meg, hadd gratuláljak az elsőéveseinknek is. Biztos vagyok benne, hogy mindegyikőtök nagyon hamar otthon fogja magát érezni a Roxfortban. - Erre megint kicsit rossz lett a szájíze. Meddig lehet még otthonnak nevezni az iskolát, ha már aurorok járőröznek a folyosókon? - Ne féljetek segítségért fordulni a társaitokhoz, a tanárokhoz és a prefektusokhoz!
Hagyott egy pillanatnyi kis csendet az izgatott diákoknak, de aztán némaságra intette őket újra. Tudta, hogy mindenki várja már a vacsorát, de még volt néhány dolog, amit feltétlenül tudatnia kellett mindenkivel.
- Hamarosan hozzákezdhetünk az ételekhez, előtte azonban néhány fontos hírt szeretnék közölni. Először is... -eltöprengett, hogyan, mivel is kezdje a mondandóját. - Hadd mutassam be nektek iskolánk új professzorait! India Zayathri professzor fogja nektek ezúttal a Jóslástant tanítani. - A nő felé mutatott, majd pedig ha a taps elhalkult, tovább vezette tekintetét a tőle nem messze ülő férfire. - Az új Átváltoztatástan tanárotok Dorian Belby professzor... Végül pedig üdvözöljétek Dawson Hamox professzort, aki a Mágiatörténetet veszi át! Kérlek titeket, legyetek mindannyiukkal tisztelettudók és illedelmesek, segítsetek nekik beszokni az iskolai életbe.
Minerva visszafordult az új kollégák felől, és kihúzta magát. Tudta, hogy a most következő téma már nehezebb falat lesz... Vett egy mély lélegzetet, és hagyta, hogy elhallgassanak a diákok. Talán ők is érezték, mi következik... Olvashatták az újságokat, tisztában lehettek a helyzettel. Valószínűleg a fesztiválon és jópáran részt vettek.
- Valószínűleg mindannyian tudjuk, mi történt augusztus elején. Egy újabb borzalmas csapás, amelyre nem voltunk felkészülve... Tudom, milyen érzés ez most, de biztosítalak benneteket, a Minisztérium minden erejével azon dolgozik, hogy újra nyugalmas vizekre terelje a varázsvilágot. Már az újságokból is értesülhettetek a hírről, hogy több helyszínre is aurori kirendeltség érkezett. A Roxfort is egy ezek közül. A folyosókon, a hálókörletek és tantermek közelében találkozhattok aurorokkal, ők viszont mindent el fognak követni, hogy ne zavarják meg az iskolai életet. Bármilyen jellegű problémával fordulatok hozzájuk bátran, hiszen ők segíteni vannak itt! - Minerva tartott egy kis szünetet, hogy a diákok feldolgozhassák mindezt, hiszen itt még nem volt vége. - Roxmorts utcáin is auorok járőröznek, azonban, a kormány rendelete miatt a roxmortsi hétvégéket lecsökkentjük és szabályozzuk. Csakis tanári és prefektusi kísérettel hagyhatjátok el a kastélyt, amíg ez az egész véget nem ér.
Erre persze egyértelmű csalódottság suhant át a diákságon, pont, ahogyan az igazgatónő számított is rá. Ő sem volt boldog... de sajnos ezekben az időkben nem volt más lehetőség.
- Továbbra is, aki bármilyen jellegű találkozást tapasztal a Mágikus Szeszéllyel, jelentse valakinek a tanári karból! Tudom, ez sok változás, azonban mindent el fogunk követni, hogy a Roxfort továbbra is biztonságot és otthont nyújtó hely legyen. Kérlek titeket, hogy legyetek türelemmel és próbáljatok meg minél inkább együtt működni! Most pedig kezdjünk is hozzá a lakomához.
Minerva felemelte a pálcáját, és végre a hosszú asztalok felé biccentett azzal. Úgy döntött, itt az ideje belekezdeni a vacsorába, hogy legalább ez egy kicsit jobb kedvre derítse a diákokat. Így hát megjelentek a tálak, rajtuk finomabbnál-finomabb fogásokkal, édességekkel és sóssággal, mindenki választhatott, amit csak kíván.
- Jó étvágyat mindenkinek! - megengedett egy kis mosolyt is, azután lelépett az emelvényről, és visszatelepedett a többi professzor közé. A termet újra megtöltötte a fiatalok beszélgetése, de ez már nem volt ugyanolyan... Ő is érezte azt, hogy ezentúl semmi nem lesz már megint ugyanolyan, ebben a tanévben legalábbis egészen biztos, hogy nem.

Reagálni szeptember 15-ig van lehetőségetek!
Kis szösszenet, vagy minijáték is kijátszható.
A reagokkal 2-2 pontot hozhattok házaitoknak!

Évnyitó félelmek

(https://m.blog.hu/ku/kulturpara/image//zp9wr.jpg)

2001. szeptember 1.

to; minden egybegyűlt

szett (https://1.bp.blogspot.com/-XTR06zmsjM0/XaaIzR6P_4I/AAAAAAABhwk/eyNI0CgSq_Yx8saTfgdjT2xDksYxOw1swCLcBGAsYHQ/s1600/Beautiful%2BIndian%2BGirl%2BPriyanka%2BChopra%2BIn%2BSleeveless%2BYellow%2BSkirt%2B%25281%2529.jpg)

Eljött hát ez a pillanat is. A Roxfort oktatójaként ülök a Nagyteremben, miközben diákok százainak tekintete szegeződik rám. A Roxfort történetének talán első indiai származású tanáraként – ennek még nem néztem utána, így nem jelenthetem ki teljesen bizonyosan – kissé izgulok. De cseppet sem a származásom miatt, hanem azon egyszerű okból, hogy soha életemben nem tanítottam még.
Mikor a beosztási ceremóniát követően Minerva bejelenti a nevem és a titulusom, kissé félszegen felállok, és mosolyogva integetek a diákoknak. Nem beszéltük meg, hogy fel kéne állnunk a bemutatkozásnál, de valahogy udvariatlanságnak érezném ülve maradni. Taps hallatszik, ami annak ellenére meglep, hogy tudom, hogy ez a szokás ilyenkor. Mikor elhalkul a taps, leülök és végigfuttatom a nagytermen a tekintetem. Elfog a nosztalgia. Emlékszem még, én milyen boldognak és szabadnak éreztem magam, mikor először ültem itt azon a bizonyos szeptemberi estén. Mélyet sóhajtok és a többi tanár kollégára mosolygok, mikor őket említi Minerva. Amennyire féltem attól, hogy elvállaljam ezt az állást, most annyira bizonyosan érzem, hogy jól döntöttem. Már csak abból is érzem, hogy mennyire izgulok most. Talán soha életemben nem éreztem ekkora kihívásnak semmit. Igen… Ez valódi kihívás. A jövőbe látni, számomra adottság, tálentum, amit az ég kifürkészhetetlen szándékainak köszönhetek. De tanítani… az már valódi feladat, hivatás… Ebbe rengeteg energiát kell beletennem, ez holtbiztos. Alig várom az első órámat, de persze ezzel együtt rettegek is attól, hogy mit szólnak majd a diákok hozzám és a tárgyhoz… A jóslástan igen megosztó tantárgy, még a tanári kar körében is, nem beszélve a diákokról. McGalagony sosem hitt a jóslástanban, de nekem valamiért mégis elhitte, hogy valódi látó vagyok… Ki tudja, minek köszönhetem ezt. Talán annak a bizonyos téli estének, amikor láttam róla, amit láttam… s amit azonnali bagolyfordultával osztottam meg vele? Lehetséges. Ma délután, amikor elfoglaltam a tanári lakhelyemet, egy picit azért elbizonytalanodtam. Meghitt szoba, nem arról van szó, de mégsem az otthonom… Azért bízom benne, hogy hamarosan annak érzem majd. Addig is, Tara cica dorombolása varázsolja otthonossá valamelyest. Kalandozásomból McGalagony kemény szavai repítenek vissza az itt és mostba. Amit mond, nekünk, tanároknak nem újdonság, tisztában voltunk vele, mégis olyan megrázó itt, a nagyterem falai között, hangosan kimondva hallani őket.
Aurorok a Roxfortban… csak prefektusi és tanári kísérettel mehetnek a diákok Roxmortsba… a Szeszély továbbra is komoly veszélyt jelent…
Egy pillanatra itt megfájdul a fejem, ösztönösen lehunyom a szemem, és egy látomás szakítja meg a megnyitó estet számomra.
Roxmortsot látom magam előtt, ahol egy fiatal lány minden látható ok nélkül, rongybaba módjára egyszer csak összeesik, majd a fejéből vér csorog végig a földön. Többen odaszaladnak az alélt lányhoz, és a Három Seprűbe kísérik. Itt szakad meg a kép. Érzem és tudom, hogy mindez nem most történik, hanem néhány hét múlva válik valósággá, de ettől még meg kell tennem a szükséges óvintézkedéseket. Írnom kell Madam Rosmertának… A Szeszély nem nyugszik… Minerva beszéde végén az asztal egy pillanat alatt roskadásig telik meg mindenféle finomsággal, de valahogy már nincs étvágyam. Félek, hogy mit hoz az idei tanév… Tavaly egy ártatlan diák meghalt e kastély falai között… Csak remélni tudom, hogy idén nem kerül sor hasonló tragédiára.

ღ Nem vagyok erre még kész ღ

(https://data.whicdn.com/images/2993052/superthumb.jpg?t=1279063165)

mindenki

(2001. szeptember 1.)

Aggódó pillantásokkal bámulok magam elé a Nagyteremben, miközben még mindig nem tudom hova tenni ezt az egész dolgot Teddyvel. Nagyon nem szerettem volna találkozni vele a vonaton, inkább járőröztem, mintha sok dolgom lenne, elsősökkel beszélgettem, csak hogy ne tudjon elkapni. Mert nem mertem vele beszélni, és most sem merek. Ez van, gyáva vagyok, és még tisztázni se merem azt, miért nem adott magáról semmilyen jelet egész nyáron... Ez annyira szomorúvá tett, de nem akartam, hogy Avery megtudja mert lehet nekiment volna. Átfordulok azért a Mardekárosok asztalához, hogy átintegessek a barátnőmnek, aztán fejbe ver az egyik háztársam felém repülő szemüvege... Jason mindig elhagyja a szemüvegét. Szegény, vajon észreveszi, hogy elhagyta?
Sok minden kavarog a fejemben, az egész nyár kellemetlen elmékké kezd válni, és komolyan az volt a legjobb pontja, amikor megtaláltam az apukám. Még akkor is, ha rettenetesen kínos volt együtt teázni a féltestvéreimmel... meg a feleségével és Averyvel együtt.
Félek. Igazából nagyon félek ettől az évtől, olyan szinte a nyomás, mint az ostrom idejében. Ugyan úgy a fejem felett lebeg valami veszély, és ugyan úgy félek, hogy miattam fog meghalni az akit szeretek. És most körülbelül mindenkit szeretek, akit itt megismertem... Annyira szeretnék egy kicsit bátrabb lenni. Még néha most is eszembe jut az a Csillagles, az a furcsa vízió szerű valami, amibe belecsöppentünk, és az a sok csuklyás alak, akik hirtelen megint betámadtak. Megrázom a fejem. Ez a Roxfort. Talán most nem lesz... Nem lesz nagy baj, ugye? Talán most nem hal meg senki...
Rápillantok a három új tanárra, és remélem, hogy ők nem lesznek olyan ilyesztőek, mint az előzőek. AZtán ahogy elhangzik az, mit is kell nekünk prefektusoknak csinálni kissé behúzom a nyakam. Erősen kétlem, hogy én lennék erre a legalkalmasabb, még Jason Bright is sokkal bátrabbnak tűnik nálam, Merelről és Rayláról nem is beszélve... Kicsit bestresszel ez a rendkívüli feladat, hogy prefektusként nekem kell kísérni a diákokat, ha elhagyják Roxfortot... De talán tényleg ideje lenne bátornak lenni. Balthasarnak sikerült... Még egyszer vetek egy aggódó pillantást Avery felé, miközben igyekszem kerülni Teddy tekintetét.
És még végzős is vagyok, pedig nem állok erre készen... Túl gyorsan eltelt az idő, és ez nagyon lelomboz. Mert minden rosszal egybe véve megszerettem ezt a helyet.
- Jó étvágyat mindenkinek! - zökkent ki McGalagony hangja,és a szokásos módon megterítődnek az asztalok, de én csak lehangoltan piszkálom a tányéron lévő gőzölgő vacsorát magam előtt.

Back to Roxfort

(https://i.pinimg.com/564x/10/4e/7d/104e7db4ecbff95a60fe520d9e5d7e7c.jpg)

2001. szeptember 1.

Még én magam sem mertem elhinni, hogy elkezdődött az ötödik évem a Roxfort falai között, de mégis itt volt a tanévnyitó és ezzel egy újabb ciklus kezdődött meg mindenki életében. Rengeteg kérdés cikázott a fejemben, miközben a helyemről figyeltem a többi diákot. Az új diákok izgatottan várták, hogy melyik házba fognak kerülni és ez eszembe juttatta az én első évemet itt a Roxfortban. Annyira távolinak tűnt már az emlék, ráadásul akkor nem is a legjobb éveket éltük, de tudom, hogy nagyon boldog voltam abban a pillanatban, hogy bekerültem a Hollóhátba.
Most pedig itt voltam ötödikesen, de most inkább az prefektusi kinevezés miatt voltam izgatott. A jelvény fényesen csillogott a taláromon és őszintén nagyon büszke voltam magamra, hogy prefektusnak választottak. Tudom, hogy ez nagy felelősség és a legjobb az lett volna, hogyha semmi nem vonja el a figyelmemet a prefektusi feladatokról, de voltak dolgok, amiket nem tudtam magam mögött hagyni. A név, ami sehol sem bukkant fel – egyetlen könyvben sem vagy újságcikkben vagy bárhol, valaki mégis azt akarta, hogy tudjam. Megráztam a fejemet, hogy eltereljem a gondolataimat erről az egészről és inkább csendben hallgattam McGalagony professzort, ahogy bemutatta az új tanárainkat.
– Belby professzor lehet, hogy Damocles Belby rokona? –kérdeztem suttogva és Harvey felé pillantottam, de ő csak megvonta a vállát. Valamilyen érthetetlen oknál fogva még mindig barátok voltunk, de pont neki nem tudtam elmondani, hogy mi nyomaszt a legjobban mostanában.
McGalagony professzor folytatta a tanévnyitó beszédét és az aurorok említésére már én is nyugtalanul éreztem magamat. Sokminden történt a nyáron és várható volt, hogy ez a Roxfortot is érinteni fogja, de azért az aurorok jelenléte az iskolában nem volt túlzottan megnyugtató. Sejtettem, hogy prefektusként most sokkal többen fognak rám számítani, vagyis leginkább a segítségemre, ami nem zavart, de kezdtem aggódni, hogy tényleg helyt tudok-e majd állni. Hatalmas feladatot kaptam és hirtelen úgy éreztem, hogy talán nem is nekem való ez az egész. Ettől függetlenül mindent meg akartam tenni, hogy bízzanak bennem a háztársaim és bátorítóan az elsősök felé mosolyogtam, amikor megjelent a vacsora az asztalon. Nem igazén volt étvágyam ezek után, még az ételek ízét is alig éreztem annyira a gondolataimba merültem.

Évnyitó
• 2001. szeptember 1. •

(https://i.pinimg.com/564x/f5/2e/b9/f52eb92f6438305bb902c7f3fe019521.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/f7/49/b0/f749b081d6af0cea0932d73440a33d00.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/e9/7e/55/e97e55bf100c7cb1e73faa7109adb3dd.jpg)

Megsimogatom a kocsit húzó thesztrál fejét, aki cserébe lassan lejjebb engedi az orrát, és nagy fújással hálálja meg. Látom, hogy az egyik auror türelmetlenül forgatja a szemét, nem tetszik neki, hogy szöszmötölök, de nem érdekel. Ki törődik ezekkel a négylábú lófélékkel manapság? Pedig rendesek, hogy elvisznek minket minden évben, pedig sokan nem is látják őket, nem is foglalkoznak velük. A mai kedvesség egyébként holnap nem pótolható. Alapból sem, de ki tudja, mit hoz ez az év...
Felnézek az öreg kastélyra, a sötétben fénylő ablakaival a tornyokról és a tó tükréről is gyanakvón hunyorog rám, és én visszahunyorgok rá, pont ugyanúgy. Méregetjük egymást, mint két öreg cowboy a vadnyugaton, mielőt kipattanna a lőpárbaj. Egy tanévig tartó, kitartó és alamuszi párbaj. Amerika sok nyomot hagyott bennem, de megérte, legalább elmondhatom, hogy idén is jártam külföldön, és idén is jófej társaságban, pont, mint tavaly Elliottal.
Szeretnék inkább segíteni leszerszámozni az igavonó varázslényeket. Nem vonz most se az évnyitó beszéd, se a vacsora. Hegyibeszédből, meg jófajta kajákból otthon sincs hiány. Ennek köszönhető, hogy kezdek rájönni, mit is akarok. Csak az a baj, hogy hirtelen túl hosszú is lett a lista.
Auror legyek, vagy bosszúálló törvényen kívüli? Lénygondozó legyek, vagy egyszarvú kutató, vagy keressek valami uncsi irodai állást? De a kocsi egyelőre egy felé visz, az út majd később válik szét. Most még sodródom a társak tömegével, s hamarosan az asztalnál találom magam, Mc Galit hallgatva. Mennyi sablonduma, mennyi üres bemutatás, és látszik rajta, hogy kerülget valamit, pont mint a forró kását az a bizonyos macska…
- Bármilyen jellegű problémával? Megkérdezzem tőlük, milyen aurornak lenni? - dünnyögöm az orrom alatt, bár félig komolyan gondolom. Merthát a pályaválasztásnál jól jöhet ez az infó. Méregetem a terem szélén posztoló, bibircsókos hölgyet, aki szintén aurorként van itt jelen. Ó, nagyon fognak engem szeretni, lehet, hogy az összes aurorral elbeszélgethetnék erről...
“Otthon…”
Elhangzik ez a szó, és bár az igazgatónő hangján hallom, a fejemben visszhangot ver a saját hangszínemen. Két otthonom is van, nem különös? Én az árva, aki elmenekült az egyetlen élő családtagjától, az egyetlen olyan helyről, ahová kötötték valamiféle gyökerek. Olyan voltam, mint valami ördögszekér, kötelékek nélkül sodródtam a szélben, szúrósan és céltalanul, és lám, pont ez a zabolátlan szabadság hozta el nekem az otthonokat. Ezt az iskolát, hibáival és kihívásaival, sok kedves, ismerőssé vált arccal, elérhető tudással és áthágható szabályokkal. És Garden Lodge-t, minden kényelmével és kényelmetlenségével. Nem tökéletes, nem mindig van kedvem itt vagy ott lenni - de azért otthon. Hiába szököm ki, vagy el, vagy gondolom úgy, hogy most világgá megyek egy kicsit, de jó érzés tudni, hogy van hová vissza. Van hova hazamenni. Kell ennél több?
Nyúlok át a tejfölös gyümölcssaláta felett egy csokor nyalóka felé, és kiveszek kettőt a kupacból. Egyet akartam, csak összeakadnak, de a potyautas sikeresen dezertál a fogásomból, bele egyenesen a kancsónyi szénsavas innivalóba. Nem tudom, milyen ízű lehetett az édesség, de a fekete üdítőbe érvén erősen habzani kezd, majd az egész egy hirtelen támadó szökőkútként robban ki az üvegből, beborítva ezzel a griffendél innenső felét.
- Hupsz, bocsi - prüszkölöm, aztán mielőtt törölgetésbe kezdenék, egy laza mozdulattal a számba biggyesztem a nyalókát.
- Ki kér egy suvickust? - húzom elő a pálcám, hogy végre varázsolhassak. Mennyire hiányzott már ez! Már nem a galiba, amit okozok, hanem a varázslás. Vigyorogva segítek eltüntetni a romokat, és arra gondolok, mi minden lesz még itt… Hát igen, ez még csak a kezdet.

az apa, aki nem tudja egyedül hagyni a gyerekét
(https://i.pinimg.com/originals/0d/87/cc/0d87cc1c27d731962bfbf506e1d59581.gif)

Avery, Dawson & mindenki
2001. szeptember 1.

outfit (https://i.pinimg.com/564x/31/ac/51/31ac51526998d4a3ef17589bc3615891.jpg)

Hát megint felöltöttem ezt a csodálatos talárt, hogy a diák-Elliot legyek, aki könnyedén elslisszolt az aurorok mellett is, akik a mai naptól kezdve a Roxfortot védik. Nem bántam, hogy most nekem kellett óvatosnak lenni… hátha akkor Avery is nagyobb biztonságban van. Bár nem voltam naiv, a legutóbbi kis akciója sem sült éppen jól el a minisztérium bábjainak. A Csillagleső Fesztiválon is ki kapta el a bűnözőt? Persze, hogy én. Elégedetten igazítottam meg a nyakkendőmet, ahogy leültem a hosszú asztalhoz, pontosan a lányommal szemben.
Csak integettem neki egyet, kíváncsian várva a reakcióját. Aztán elvigyorodtam és megengedtem felé egy kacsintást is. Nem tudom, hogy cikinek tartotta-e a dolgot, vagy éppen úgy fogta fel, hogy még idebent is számíthat-e rám. Őszintén szólva az utóbbi volt a célom, meg az, hogy ellenőrizzem, milyen körülmények között fog élni. A minisztérium mindenféle extra intézkedést ígért, de kíváncsi voltam rá, hogy ez mennyire valósul meg. Valami bibircsókos banyát persze azonnal kiszúrtam, tipikus auror feje volt… komolynak hiszi magát, de valójában egy rakás szerencsétlenség.
Miközben felmértem a terepet természetesen McGalagony is magyarázott. Nem különösebben érdekelt, ha esetleg megígér valamit, engem az foglalkoztatott, amit látok… csakhogy aztán meghallottam azt a bizonyos nevet: – ... Végül pedig üdvözöljétek Dawson Hamox professzort, aki a Mágiatörténetet veszi át! Kérlek titeket, legyetek mindannyiukkal tisztelettudók és illedelmesek, segítsetek nekik beszokni az iskolai életbe.
Bassza meg! Bassza meg! – pillantottam a tanári asztal felé, hogy megnézzem magamnak Dawsont… igen Hammi professzort, akivel nyáron sikerült összetennem, amim van. Nem mondom, hogy nem volt szenvedélyes vagy éppen jó, ami közöttünk történt. Folytatnám én, talán most már komolyabban is, mint akkoriban. De ott az egy kicsit nekem túl követelező volt. Még jó formán le sem zártam Nattal, ő már konkrétumokat akart. A legrosszabb ebben az egészben hogy csak egy hónapot kellett volna kibírnia. Persze a történtek után már azt hiszem mindegy…
– A jó büdös francba… – nyögtem magam elé, de még mindig őt bámultam. – Te felvetted a Mágiatörténetet? – Súgtam oda Averynek, de a tekintetem visszavándorolt a helyes tanár bácsira. Hülye bizsergést éreztem, de amint felém fordult volna, elkaptam a tekintetem. Jó lett volna, ha nem vesz észre… bár egy részem örült volna neki. Érdekelt, hogy mit gondolna, ha meglátna talárban, hiszen eléggé élvezem a rendbontást amúgy.
Gyorsan, némileg zavartan elkaptam egy nyalókát és a számba tömtem. Az sem zavart, hogy egy tál tejfölbe is sikerült belenyomnom a taláromat a művelet közben. Nyalókázás közben néztem csak megint a tanári asztal felé… valahol abban reménykedtem, hogy elkapom Dawson tekintetét. Ha másért nem is a közös emlékeink kedvéért elszemezgettem volna vele, miután már nem voltam olyan ideges attól, hogy esetleg lebukom. Csak nem adna az aurorok kezére, mert egy kicsit betörtem ide.
– Ah… annyira jó pasi – sóhajtottam egyet.

A várva-várt tanévnyitó

to: a Roxfort diákjai, tanárai & Elliot

(https://thumbs.gfycat.com/InferiorDependableClumber-small.gif)

2001. szeptember 1.

Fontos volt számára ez a nap. Évekig gondolkozott azon, hogy egyszer majd a Godrik után a Roxfort tanáraként folytassa pályafutását, s ez a nap most jött el. Boldog volt, hogy megismerhette a tanári kart és elfoglalhatta saját szobáját, amit máris a magáénak érzett. Természetesen a tükrös szekrény nagyon hiányzott neki, melyben apja öröksége, az 1785 emlékből álló gyűjtemény kapott helyet, amelyet ő maga az elmúlt évek kutatásainak köszönhetően további 12-vel bővített ki. Jól tudta, hogy sok munka vár még rá, hogy ennek az örökségnek megfeleljen, de éreztem, most a tanítás előrébb való. Hivatására akart hát koncentrálni, s ki tudja, talán itt, a Roxfortban is számos értékes emlékre bukkanhat a tanároknak és a diákoknak köszönhetően. Egy biztos, nem sajnálta, hogy meghozta ezt a nagy döntést, mely azzal járt, hogy a fiától majdnem egész évben távol volt. Dalton már egyetemista, megvan a saját élete, és bár nagyon szoros a kapcsolatuk, - olyannyira, hogy nagy eséllyel egy héten többször is levelet váltanak majd bagolyfordultával – a fiának már nincs igazán szüksége rá. Önálló felnőtt ember lett, akire a professzor méltán lehet büszke. Most, amikor a Teszlek Süveg tette a dolgát, és az idei gólyákat osztotta be a házukba, kicsit sajnálta, hogy a süveg nem emberi lény, s ilyenformán nem tudja átadni az emlékeit. Pedig milyen értékes történetek is lehetnek e rongyosra viselt kalap elméjében… A beosztási ceremónia közben megpillantotta még Félig fej nélküli Nicket is, ahogy elsiklott a Griffendél asztala előtt, s azon merengett, hogy vajon a kísértetek képesek-e megosztani emlékeiket? Hiszen egykoron emberek voltak… Ennek mindenképpen utána akart nézni, de a mai este történései természetesen előbbre valók voltak. Hamarosan eljött a tanári kar új tagjai bemutatásának ideje is. Hamox barátságosan mosolygott az előtte felkonferált tanárok felé, majd mikor rá került a sor, felállt és mosolyogva biccentett a diákseregnek. Miután újra elfoglalta helyét, végigfuttatta tekintetét a diákokon, és közben nosztalgikus meghatottság fogta el. Annak idején ő a Hollóhátba került és nagyon büszke volt arra, hogy a Süveg az éles eszű, szorgalmas növendékek táborába osztotta. Ettől függetlenül eltökélte, hogy nem lesz részre hajló egyik házzal sem, még a mardekárosokkal sem… Úgy hallotta, hogy a Roxforti csata óta nagy változások mentek végbe a ház habitusában. Most, hogy McGalagony komoly beszéde közben az asztal felé pillantott, úgy látta, senki nem viselkedik tiszteletlenül, mindenki komolyan figyel az igazgatónőre. Jól esett ez a lelkének, eddig sem voltak előítéletei a mardekáros diákokkal szemben, de most, hogy látta, a hajdan renitens ház is tökéletesen viselkedik, meg is győződött arról, hogy nincs mitől tartania. Ebben a nyugodt lelkiállapotban pillantotta meg Elliot O’Marát, akinek látványa tökéletesen kizökkentette eddigi harmóniájából. Ő vajon mit keres itt? – kérdezte magában, majd kérdő tekintettel nézett a nyalókázó Elliotra. Tekintetük összetalálkozott, s Dawson eltökélte, hogy a vacsora után, ha még lesz rá alkalma, megkeresi a férfit. A nyáron nem volt túl szép az elválásuk, a professzornak volt is némi lelkiismeretfurdalása miatta, de azt is érezte, hogy jól döntött. Ötvenes évei második felét taposta már, túl volt szeretett neje halálán, és az azt követő gyászmunkán. Ezek után nem volt szüksége arra, hogy olyan thesztrál után fusson, amely nem veszi fel, még akkor sem, ha történetesen megveszett azért a thesztrálért. Nem akart hát mást, csak megkérdezni, hogy van a férfi, akit bár két és fél hónapja látott utoljára, mégsem bírta kiverni a fejéből.

ELLIOT &
A MARDEKÁR ASZTALA
(https://data.whicdn.com/images/344855879/superthumb.jpg?t=1591040308)
2001. szeptember 1.

Végigsimítottam a szoknyámon, hogy eltüntessem arról a finom kis ráncokat. Furcsa volt ismét a Roxfort egyenruháját viselni... Végigvezettem a tekintetemet az asztalon, majd felbámultam a plafonra, úgy néztem körbe, mintha még sose láttam volna a Nagyterem ősi vonásait. Pedig annyiszor voltam már itt, és most... ez volt az utolsó első nap, az utolsó szeptember elseje, amikor visszatérek a kastélyba. A gondolatra halkan sóhajtottam egyet, és a térdemet kezdtem piszkálni, kissé feszülten. Egyszerre örültem annak, hogy itt lehetek, de közben ott volt egy csomó dolog. Mint például a Jasper kérdés, az apa kérdés, amelyet reménykedtem, hogy majd nyáron megválaszolok, de persze nem tettem, na meg a továbbtanulás kérdés. És a furcsa, szúrós tekintetű nőci az asztalunk végén, aki olyan egyenes háttal álldogált, hogy ránézni is kényelmetlen volt. Bárcsak McGalagony felvarázsolta volna már a vacsorát! Kellett volna most egy kis édesség, hogy beletemessem abba a frusztrációmat. Mi a franc legyen az egyetemekkel? Persze, ott volt az a lehetőség, hogy maradok otthon még egy ideig a Roxfort után, de ez nem csábított különösképpen. Nem akartam csak ülni a babérjaimon a Suttogóban, hogy hátha egyszer jön a merlini ihlet, hogy mihez is kezdjek az életemmel. Milyen jó lehetett Jaspernek, akiben már gyerekkorában megfogalmazódott, mit is szeretne igazán csinálni. Nekem sosem volt ilyen, és egy kicsit irigykedtem is.
Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy csak arra kaptam fel a fejemet, amint egy lelkes elsőéves lehuppan mellém. Ahogy felé pillantottam, egy pillanatra mintha magamat láttam volna a szőke tincsekben... de neki sötét szemei voltak, láttam, ahogy izgatottan végignéz az asztalunkon, de aztán a tekintete mintha megakadt volna valakin, pont velem szemben. Odafordultam hát, és egy pillanatra a lélegzetem is elakadt, ahogy Elliot integetett nekem vissza vigyorogva.
- Elliot?! Te itt...? - kezdtem volna hitetlenkedve, de aztán lassan becsuktam a számat. Min is lepődök meg igazából? Nem ez volt az első alkalom, hogy talárba bújt és beosont a kastélyba. Persze nem is igazán tűnt ki közülünk. Azért csak megcsóváltam a fejemet, mint egy tisztességtudó prefektus, jelezve, hogy ilyet nem szabad, de azért örültem, hogy itt van. Legalább elterelte egy kicsit a gondolataimat.
Aztán lassacskán McGalagony professzor is belekezdett a monológjába, így hát az emelvény felé fordultam. Sejtettem, hogy a Csillagleső Fesztivál után a szabályozások a Roxfortra is kihatnak majd valahogy, írták valamelyik lapban is, és én kicsit tartottam is ettől. Persze a fesztivál emléke még mindig kellemetlen volt... főleg, hogy a karomon is ott volt az a csúnya heg utána, ami továbbra is sajgott még egy kicsit. Épp annyira, hogy egy hirtelen, béna mozdulat után sokáig éreztem.
MyGalagony bemutatta az új tanárokat, így végigpillantottam azokon, és épp azt latolgattam, honnan ismerős nekem ennek a Belbynek az arca, amikor Elliot hangját hallottam újra.
– A jó büdös francba… Te felvetted a Mágiatörténetet?
Összevontam a szemöldökömet, de egy pillanatra muszáj voltam elgondolkodnom.
- Őőőő... nem, azt hiszem nem. Miért? - Rápillantottam arra a professzorra, akinek mi is a neve, Hamx? Himax? Nem sikerült megjegyeznem, de Elliot nagyon gyanúsan méregette. Olyan gyanúsan, hogy...
– Ah… annyira jó pasi.
Eltátottam a számat, és visszapördültem Elliot felé.
- Elliot! Ugye nem...? De, de igen, egyértelmű volt a válasz szavak nélkül is. Hitetlenkedve bámultam rá, aztán visszanéztem újra a professzor felé. Merlinre! Milyen jó, hogy nem vettem fel az óráját! Hogy tudtam valakit komolyan venni, aki... jajj, jajj.
Aztán hirtelen hallottam, ahogy McGalagony szavai komolyabbra váltanak, így visszanéztem felé újra.
- Roxmorts utcáin is auorok járőröznek, azonban, a kormány rendelete miatt a roxmortsi hétvégéket lecsökkentjük és szabályozzuk. Csakis tanári és prefektusi kísérettel hagyhatjátok el a kastélyt, amíg ez az egész véget nem ér.
Éreztem, hogy megfeszülök egy kicsit a padon. A francba is... ne már! Nem is figyeltem tovább az igazgatónő hangjára, csak ezek a szavak jártak a fejemben. Hogyan fogunk így találkozni Jasperrel? Így is necces volt az egész, de így most pláne, ráadásul fogadni mernék, hogy az egyetemen is hasonló korlátozásokat vezettek be. Ne már... Láttam, hogy megjelenik a kaja az asztalon végre, de egyelőre nem szedtem semmiből, csak szomorúan Elliotra pillantottam. Már most is annyira hiányzott... Mi lesz így? Nem akartam, hogy a távolság közénk álljon... Nagyon, de nagyon nem akartam. Mégis, most az egész olyan borúsnak nézett ki, akármennyire is próbáltam valahol a dolgok jó oldalát megtalálni. Szedtem magamnak egy kicsit valami pitéből, ami pont a tányérom előtt hevert, de elment az étvágyam... így kedvetlenül próbáltam magamba tömni, hogy legalább ezzel elfoglaljam magam, amíg végetér a vacsora.

Érint ez itt mindenkit

Komoran nézve magam elé hallgatom a megnyitóbeszédet, nyugtalan kézzel dörzsölgetve a combomat, ahol a csillagfesztiválon eltalált valami, minden bizonnyal valamilyen átok. A gyógyítók elég jól rendberakták végül, de néha még azóta is érzem, leginkább csak jelenlétszerűen. Úgy tűnik, egész évre állomásozó aurorokat kapunk, többek közt az iskolába is. Vannak kérdéseim és kétségeim, de egyelőre megkapják a kompetencia vélelmét, az utóbbi év alatt először végre értelmesnek tűnő ötleteket is hallani, kezdve példáül a kihejezett járőrözéssel. Végre előre, és értelmesnek hangzó helyeken is.
Aztán még meglátjuk, gyakorlatban is érnek-e valamit az óvintézkedéseikkel, nálam nem indulnak már díszpáholyból, bizonyítaniuk kell, hogy van még értelme hinnem bennük és -nekik, és igen, kritikus leszek könyörtelenül, mert nem hagy magamra az a gyanú se, hogy prefektusként nem csak a magatartásáért és eligazításáért fogok felelni azoknak a diákoknak, akiket idén majd kísérgetnem kell, hanem lesz alkalom, hogy a biztonságuk megvédésére is nekem kell figyelni, mert más alkalmasabb nem lesz a környéken. Nem hiszem, hogy ez számíthat pesszimizmusnak, ha objektív tapasztalatokra alapszik.
Ahogy McGalagony beszéde a vége felé járni tűnik, felállok a helyemen, és ahogy a mondandója végére ér, a kezemet is fölemelem. Megvárom a szavai végét, azt a pillanat csöndet, amikor a hangja már nem szól, de a többszáz vacsorázó-beszélgető diák alapzaja még nem kezdődik el, mert a hallottakat emésztik még. Hivatalos felszólítást csak akkor, ha elég hamar érkezik, mert nem olyan kérdésem van, aminek mindegy, ha formalitások miatt elveszik az éterben.
-Igazgatónő, egy elég fontos kérdésem lenne: Ezek az aurorok és szabályok ezúttal fognak ténylegesen is tenni a biztonságunkért?- Nem kérek udvariasságból bocsánatot a nyers megfogalmazásomért, szabad érezni a súlyát szépítgetés nélkül. -Csak mert tudni szeretném, és biztos vagyok benne, hogy sokan mások is, hogy őszintén tölthetjük-e úgy az évünket az új szabályok betartásával, mint ha korunknak megfelelő diákok lennénk egy iskolában, mert bízhatunk úgy a biztonságunkban; vagy továbbra is úgy kell nyitva tartanunk a szemünket egész évben, hogy bármikor megtalálhat egy olyan pillanat, amikor csak saját magunkra számíthatunk a biztonságunk érdekében, még úgy is, hogyha semmilyen bajt nem magunknak kerestünk? Az őszinte válaszra lennék kíváncsi, köszönöm.
Igen, ijesztő kérdések, de igen, olyanok, amiket nem söpörhetünk szőnyeg alá, ha el akarjuk kerülni az olyan incidenseket, amilyenből tavaly túl sok történt.
A legboldogabb lennék, ha bízhatnék abban, hogy az aurorok jelenléte megfeleltethető azzal, hogy vannak itt, akik a védelmünkkel foglalkoznak, de nem én vagyok, aki bizonyította, hogy a létezésük önmagában még nem sokat jelent, ha tényleg baj történik, azok ők maguk voltak. Úgyhogy igen, még bizonyítaniuk kell, hogy értelmük is lesz ezúttal, nem csak egy plusz macerát adnak az életünkhöz, miközben pontosan ugyanannyira vagyunk fenyegetettek, mint nélkülük voltunk eddig.

ÉVZÁRÓ

(https://i.pinimg.com/564x/60/7e/1f/607e1fc9b0f1ba829545b53c52756306.jpg)
minden jelenlévő

2002. június 21.

Minerva McGalagony az tanári asztal középső székéből nézett le a diákokkal teli helyiségbe. Szép lassan mindenki helyet foglalt, az egyelőre még ételmentes asztaloknál. A manók már szépen megterítettek, ezüst tálakkal, aranyozottnak ható kupákkal és evőeszközökkel. A diákok halk zsizsegése megtöltötte a teremet, olyan élet uralkodott, ami mindig, mégis valahogy tapintható volt a nyári szünetet megelőző izgatottság. Mindannyian elfáradtak már: tanárok, tanulók. A vizsgák lezajlottak, az évvégi jegyek kiosztásra kerültek, amikért sokan szinte vért izzadtak. McGalagony igazgatónő pedig rendkívül büszke volt, mint minden év végén.
Megköszörülve a torkát állt fel végül. A kanalával megkocogtatta a talpas pohár szélét, hátha végre felé fordulnak a diákjai. Ahogy csendesedni kezdtek, megint végig nézett rajtuk és komoly arccal vett egy mély levegőt. Ezután kezdett csak bele a beszédjébe:
– Üdvözlök mindenkit a tanévzárón! – kezdte. Hangja bezengte az üres termet, ahol talán csak egy-két vidám vihogás csendült fel. Igen, a legtöbb diák túl izgatott volt egy hosszú beszédhez, ez pedig már megszokta. – Az idei tanév összegzéseképpen hadd mondjam el, mennyire büszke vagyok mindenkire. Magasan az átlag felett teljesítettek a legtöbben, így idén nem egy, hanem két iskolaelsőt választottunk meg: Merel Everfen kisasszony töretlenül tartja pozícióját, ám idén Lupa Tenebris is kimagaslóan teljesített. Gratulálunk nekik! – Alighogy kimondta ezeket a szavakat, máris tapsvihar töltötte meg a termet, amihez ő maga is csatlakozott. Megvárta, míg megint beáll a csend és csak ezt követően folytatta tovább: – A házak versenyében a tanév végére egészen komoly versengés alakult ki, az idei győztesünk a Mardekár. Nem csak nekik, hanem a többi háznak is gratulálunk az idei aktív teljesítményért! – Folytatta majd újabb tapsvihar csendült fel.
Kihúzta magát, ahogy ismét csend lett felemelte a kezét, jelezve, hogy már nem beszél sokat. Tudta jól, hogy a diákok többsége nem őt akarta hallgatni, hanem megenni az ünnepi lakomát és elbúcsúzni a társaitól.
– Köszönöm a figyelmet és jó étvágyat kívánok mindenkinek! – Mondta fennhangon, majd megjelentek az ételek az asztalokon. Voltak sültek, raguk, krumpli pürés, sült krumpli, rizs, különleges fogásoktól az egyszerűekig minden. Az édességek is bámulatosak voltak, piték, muffinok, aprósütemények, pudingok, amit csak megkívánhatott az ember. Na meg persze az elmaradhatatlan sütőtöklé is hatalmas kancsókban várta, hogy elfogyasszák.

Tudnivalók:

- határidő: június 29, 20:00
- mindenki 1 hozzászólást írhat

ღ Végszó ღ

(https://data.whicdn.com/images/284704740/superthumb.jpg?t=1492566279)

(2002. június 21.)

Bye bye, Hollywood Hills
I'm gonna miss you, where ever I go
I'm gonna come back to walk these streets again
Bye bye, Hollywood Hills forever (https://www.youtube.com/watch?v=azPQZSlC2zk)

Ahogy a Nagyteremben ülök, úgy érzem elszorul a torkom. Nem hittem volna, hogy ez a pillanat ilyen gyorsan eljön, hogy egyszer csak itt fogok ücsörögni a hetedévem végén, tudva azt, hogy jövőre már nem jövök vissza ide. Szomorúan pislogok és elnézem a többi alsóbbévest, és a többi végzőst is az asztalomon. Bíztató mosolyt küldök Mira felé, miközben igyekszem nem bőgni. Annyira elkap ez a hülye szentimentalizmus, hogy nem is hallom, mit bezsél az igazgatónő.
A szememmel végigszaladok a nagyterem falain, a hatalmas asztalon, ami tele van minden földi jóval, a díszleteken, a tanárokon, és valahogy furán keserédes érzés tölt el a szomorúságom mellett. Eszembe jut, mennyire nem értettem az első napokban ezt az egész világot, mennyire nem tudotam, és mennyire nem akartam én varázsolni, mennyire nem hittem a jóban. És most pedig itt ücsörgök, úgy, hogy megszerettem a varázslást, lettek barátaim, akiktől most egy időre el kell válnom, és lett célom, hogy egyetemre menjek. Hogy megtaláltam életem szerelmét, akivel együtt szeretnék maradni. Ujjaimmal végigsimítom a taláromat, és lassan kezdek elbúcsúzni a sárga-fekete méhecske színemtől, a borzérzéstől. Mielőtt eljöttem volna, én is felírtam magam arra a falra, a klubbhelyiségben, ahol a többiek is nyomot hagytak.
Itt voltam. 1995-2002
A kezembe veszek egy vaníliapudingos csigát, és nyammogni kezdem, miközben a nyakamat nyújtogatom, hogy kiszíúrjam a távolban valaholt Beth és Mirus alakját is. Integetek nekik, ha összetalálkozik a tekintetünk, és egészen biztos vagyok benne, hogy a hazautat végig a nyakukban bőgve fogom tölteni a vonaton. Jasper biztos nagyon értékelni fogja, hogy szét lesz sírva a feje, amikor találkozunk.
Lehunyom azért egy picit a szemem, és próbálok valami jóra is gondolni, azon kívül, hogy nagyon fog hiányozni ez az egész... Roxfortos életérzés. De felnövünk, és muszáj néha tovább lépnünk, és a sok szomorúság ellenére is, az ostrom szörnyű emléke után is úgy érzem, mégis ez volt az otthonom, hiszen annyi éven kereszül itt éltem, szenvedtem az órák miatt, sírtam és nevettem. talán majd néha visszajövök, hiszen Mirussal még van néhány forrócsokis körünk, és Beth is biztos hiányozni fog. És a konyha is, a sok bájos, libegő fülű házimanóval.
Szóval visszajövök még, én leszek a hús-vér Roxfort kísértet, akinek az előfordulási helye a konyha lesz.
Erre azért kicsit felvidulok magamban, és miközben betárazok egy rakat vaníliás édességgel, lassan kezdem elengedni a Roxfortot, a diákéveimet.
De itt voltam. És ez az érzés örökre velem fog maradni.

El vagyok veszve, azt hiszem.
(https://data.whicdn.com/images/264345456/superthumb.jpg?t=1477751800)

Hallom, amint fölöttem csattog, ver a szivem.

MMII-VI-XXI

to;emberek || zene: viva la vida (https://www.youtube.com/watch?v=dvgZkm1xWPE) || outmood: house pride (https://i.pinimg.com/564x/b0/cb/e7/b0cbe775c54ce951ffd7af7549aa730a.jpg)||

- Dominic, már megint leetted a taláromat! - nyafogok, és fintorogva tisztogatom le a koszt a talárom azon végéről, ami rálógott Dominicra. Még szerencse, hogy könnyen ki lehet őket szedni, utáltam volna, ha így kellett volna egész idő alatt itt léteznem. Természetesen hűvös és unalmas fegyelem telepedik le a házam asztalára, amit az én rikácsolásom tör meg. Mi mért nem tudunk jobban ellazulni? Oké, mondjuk nem akarom, hogy repkedjenek a kaják meg kirobbanjon az indokolatlan őrjöngés nálunk is, mint a griffendéleseknél. A Hugrabug biztos bők, és a Hollóhátasok a mi szintünkön unalmasan fegyelmezettek.
- Remélem Everfent nem zabáltad így le... - dünnyögöm még, hogy hallja. Kicsit elhanyagolt engem... meg Lujzit is, most, hogy volt barátnőe, akit természetesen az ÉN tanácsaim miatt sikerült meghódítania. Végül is büszke vagyok magamra, azt hiszem, hogy sikerült neki valakit szereznem, és így talán azt a vércsét le tudja majd magáról vakarni... Nem is tudom mi a neve... Szóval azt a csajt. Minden esetre irigykedtem, neki is volt valakije, meg Lujzinak is, én meg... Én meg csak várhattam, hogy valaki udvaroljon. Bár inkább... inkább nem is akarom, legutóbb is le akart smárolni egy fogszabályzós pattanásos Hugrabugos. Én tényleg nem akarta megbántani, meg ordítani vele... De na.
Közben azért odalestem Lujzira is, aki azt hiszem olyan szerelmetes tekintettel pislogott át Jason felé, hogy csoda, nem növesztett rózsaszín szárnyakat. Itt a nyár, én midneki boldogan azzal lehet akit szeret, én nekem meg jut az öcsém... Hurrá. Morcosan turkálgatom az előttem lévő ennivalót, ami természetesen kalóriamentes saláta volt, csak úgy magában. Nem akartam elhízni, és kiesni emiatt a balezttozásból. Kedvtelenül rágcsálom a salátaleveleket, mint valami nyúl, majd hátradobom magam a székemen.
– A házak versenyében a tanév végére egészen komoly versengés alakult ki, az idei győztesünk a Mardekár. Nem csak nekik, hanem a többi háznak is gratulálunk az idei aktív teljesítményért! - erre azért elégedetten elvigyorodok. Végül is megint sikerült nyernünk, pedig kezdtem attól félni, hogy Dom szerencsétlenkedése a késsel eléggé le fog minket húzni. Hát na, égett bennem a versenyszellem, naná, hogy tepertem én is a pontokért, úgy ahogy a többiek.
- Jól van ne epekedjetek már utánuk, húzzatok már el az asztalukhoz, vagy valami - sóhajtottam Lujzihoz meg domhoz bezsélve. - Megfulladok a romantikáitoktól - húzom fel gőgösen az orromat amolyan én szingli vagyok és önálló és élvezem stílusban.
Vártam már ennek az évnek a végét, hogy végre a birtokunkon lehessek, újra a lovamon ülve caplassam körbe a környéket és nyáron végre tudtam rendesen gyakorolni a táncolást is a magántanárommal, mondjuk egy egész napon keresztül is, nem csak délutánonként a roxmortsi bérelt stúdióban. Meg persza a közös nyaralásokat is vártam, hogy végre süttethessem a szép bőröm is. Felsóhajtok, aztán csak tovább nyammogom a salátát álmodozva valami random szőke hercegről fehér lovon.

the end

(https://i.pinimg.com/564x/ec/ba/b5/ecbab5463fd0fdbf234c4199dd47989b.jpg)

2002. június 21.
to; Beth, Aerith, Dom és Jason

Hangosan sóhajtottam fel, nem figyeltem már McGalagony beszéde alatt sem, de Dominic és Aerith szokásos civakodása is csak háttérhang volt. Jasont figyeltem, ahogy ügyetlenkedik a szemüvegével. Bájos volt és közben nagyon szexi… hihetetlen volt, hogy hamarosan hazautazik, én meg mehetek vissza a Morrow kastélyba és ki tudja, mikor látjuk egymást újra. Seth már beköpött otthon, úgyhogy anyám tűkön ülve várta, hogy személyesen is elmondhassam, mennyire nem támogatja ezt a kapcsolatot. Egyelőre csak reménykedtem benne, hogy a szóbeli dolgoknál nem megyünk tovább. Nem hiányzott a crucio, sem az a sok kis seb, amivel elborította a testemet.
– Jól van ne epekedjetek már utánuk, húzzatok már el az asztalukhoz, vagy valami – közölte Aerith. Nyeltem egyet és visszanéztem a saját asztaltársaságom felé. Jó, tudom, hogy neki nincs barátja és talán már kicsit idegesíti is, hogy állandóan tőle kérünk tanácsot. Nem kéne őt terhelnünk, de valahogy annyira szakértője a szerelmi dolgoknak. – Megfulladok a romantikáitoktól.
– Bocsánat. Csak arra gondoltam épp, ’ogy milyen jó a teste… – bukott ki belőlem a válasz, amire el is pirultam. Talán kicsit túlzottan is felhevült a testem, mert Szeléné mocorogni kezdett a talárom alatt, majd egyszer csak a csuklómnál ki is dugta a fejét alól. Így ellenőrizte, milyen ételek vannak az az asztalon. – Nagyon fog ’iányozni a nyáron… – motyogtam, és aztán tényleg felkeltem. Nem érdekelt, hogy Gray megbámul és szinte azt üzeni a tekintetével: oda ne merj menni. Az utóbbi időben még inkább
– Megyek Jasonhöz. – közöltem fennhangon, majd végig sétálva a hosszú asztal mellett, oda-oda köszönve egy-egy mardekárosnak, megkerültem az asztalsort, hogy a terem másik végén várakozó hugrabugosok asztala felé menjek.
Útközben kiszúrtam Beth-t is a Hollóhátnál, integettem neki egyet röviden széles vigyorral a képemen. Aztán bekanyarodtam és ahogy elértem a barna fürtöket, hátulról átkaroltam és odanyomtam az arcához az enyémet. Az sem érdekelt, hogy a szemüveg szára egyegész kicsit megnyomta a bőrömet.
– Szia Jason, szia Jason szemüvege… – purrogtam a fülébe, mintha hirtelen én lennék Coco, aki éppen simogatásra vágyna. Így is volt, ezért még inkább hozzásimultam hátulról. Szerencsére nem volt olyan magas, hogy nagyon görnyednem kellett volna. Így hát kellemes volt érezni a belőle áradó melegséget. – Nem lehetne, ’ogy mi ketten itt maradjunk inkább a nyárra és csak összebújjunk? – kérdeztem halkan. Láttam, hogy mennyien megbámulnak az asztaltól, ezért rákacsintottam az egyik lányra, még kicsit meg is nyalva Jason fülét. Tökéletes páros voltunk, a féltékenység érthető volt… bár sosem hittem volna, hogy valaha, bárkivel is ennyire jól összeillek majd.
– Nem akarok elmenni a suliból… főleg nem nélküled…

To: Jack, Louis

2002. június 21.
(https://i.pinimg.com/564x/21/f9/6c/21f96ccf27dcd904c3467e17adefffa5.jpg)

do not forget
what i am

A Roxmortsban tartott tavaszi bál óta nem tudtam hová tenni az érzéseimet. Még mindig fel tudtam idézni pontosan mit éreztem, ahogy Jack testéhez simultam, éreztem a melegét, átkaroltam a nyakát és az szinte biztosan arra késztette, hogy az ajkaimat az ő ajkaihoz nyomjam. Minden furcsa és kellemetlen lett közöttünk… legalábbis én így éreztem, de fogalmam sem volt az ő fejében mik játszódnak le.
Remegve nyeltem egyet. Éreztem, hogy a kellemetlen érzés szinte lüktet a gyomromba, ahogy beléptem a nagyterembe, hogy leüljek a Griffendél asztala mellé. A tömegen átnézve megpillantottam Louis-t és csak intettem neki egyet, remélve, hogy észreveszi a gesztust. Hálás voltam neki, mert hálásnak kellett lennem, amiért ilyen kedves volt hozzám, amiért nem rettegett tőlem a történtek után. Nem, sőt még meg is hívott Roxmortsban egy vajsörre, hogy beszéljük meg. A beszélgetés vége pedig nem is az volt, hogy én bocsánatot kértem tőle, hanem megkérdezte, mit tehet értem.
Kiszáradt a torkom, ahogy megpillantottam magammal szemben Jacket. Ide akartam ülni, direkt úgy, hogy lássam az arcát, hogy ne legyen olyan mocskosul kellemetlen minden… de közben még is az lett. Minek csókoltam meg? Megráztam a fejemet alig láthatóan, miközben McGalagony beszélni kezdett. Nagyon nem lett volna szabad beleszeretnem a legjobb barátomba. Valahol persze reménykedtem benne, hogy ez az egész plátói és csak azért történt meg, mert ennyire kiállt mellettem.
Megint képtelen voltam józanul gondolkodni. Az orromba költözött az illata, elnyomva a hamarosan megjelenő ételek aromáját is. Egész egyszerűen beleremegett az egész testem, fogalmam sem volt, miképpen fogom ezt elnyomni magamban. Előre toltam a lábam, hogy finoman a bokájához érintsem az enyémet. Megint megborzongtam, de most már egész testben.
– Én… ööö… – kezdtem dadogva és idegesen belefúrtam az ujjaimat a barna tincsekbe, hogy aztán egy sóhajjal összeszedjem magam. Valahogy meg kellett próbálnom normálisan beszélni hozzá: – Nyáron végig a szüleimmel leszek otthon. – Magyaráztam, nem mintha nem sejthette volna, hogy ez a terv. Tudta, hogy szánalmasan szegények vagyunk és sosem telne egy rendes utazásra. A szüleimnek meg sem fordult a fejében ilyesmi, állandóan csak dolgoztak. Anyám varrogatott a helyi asszonyoknak, túl olcsón. Apám pedig ott segített be, ahol éppen akadt munka. Néha engem is magával rángatott… de mióta megtudta, hogy fiúkkal csináltam azt, undorodott tőlem. „Csalódtak” – ahogy a levélben állt.
– Te mész valaholva nyaralni?

α ︱ e v e r y o n e ︱ α

(https://data.whicdn.com/images/264987453/superthumb.jpg?t=1478182659)

β︱I was running in circles︱β

Ω time 20020621 beat: Clair de Lune (https://www.youtube.com/watch?v=WNcsUNKlAKw) Ω

Az első évem véget ér, Amy nélkül. Furcsa, és fájdalmas belegondolni, hogy minden nélküle ugyan úgy folyik tovább. A neve, ha ki is modnják nem dermezsti meg a levegőt annyira, nem pislognak a szempárak olyan zavartan és idegesítően málén, azon tanakodva, hogy mit is mondhatnának nekem. Nem szakad meg senki életének a folyása, csak az enyém kering ugyan ott ugyan úgy, ugyan abban a kis kerékben, körbe körbe.
Fogalmam sincsen örülnem kellene-e, hogy hazamegyek, hogy nem kell itt állandóan szembenéznem anővérem hiányával, de tudom, hogy otthon is ugyan ez lesz. Sőt ott mindig emlékeztetni fognak,. minden egyes alkalommal, amikor meglátnak, és hajlandóak észrevenni csak egy keserű kis fintor fog játszani a szájukon és megvetés a szemükben. Elgondolkodm, van e hely, ami az enéym lehetne, vajon lesz e egy hely,a hol én én lehetek, és nem csak egy halovány kis árnyék. De lehet, hogy semmi értelme, úgysem leszek sehova sem elg jó, úgy sem leszek senkinek se elég jó.
Tekintetemmel végigpásztázom az asztalunkat, és megkeresem vele Beth-et. nem ülök mellette, nem akarok kis kés lenni körülötte a levegőben, de egy haléványat odabiccentek neki, hogy aztán tovább turkáljam az előttem lévő ételt. Nem igazán eszek belőle, pedig finom. De a hasam olyan, mintha a bárányok telerakták volna kövekkel, sok-sok nehéz kővel. És ebben a történetben minden fordítva van. Itt én vagyok a bárány, akinek a hasába éles köveket varrtak a farkaosk, és fáj, és nehéz, és mégsem szeretnék elsüllyedni. Mégis szeretnék egy kicist abban reménykedni, hogy egy kis darabka van még valahol a nővéremből. Egy nagyon kicsi.
De tudom, hogy hiába is reménykedem benne, nem fogom meglátogatni. Nem fogok odamenni, mert a szüleim nem engedik. És nem fogok odamenni, mert az én hibám.
Lassan vége az évzérónak, és kikúszik egy olyan év a kezeim küzzül, bele a nyárba, amit a nővárem nélkül töltöttem el, kegyetlenül suttogva a fülembe, hogy mindig egyedül leszel.
Talán el kéne mennem otthonról. Talán van még olyan hely, ahová én is tartozom.

Engem csak iderángattak.

To: Aerith, Sophie.

Az évzárók, évnyitók, és hasonló rendezvények, mindig olyan jelentőségteljes, nagyívű események, amelyek befolyásolják az emberi szívet. A tanárok, az igazgatók mind megható, jelentőségteljes beszédet mondanak, és igyekeznek érzékeltetni a diákokkal, hogy ez az esemény egy nagy dolog. El kell merülni a gondolatainkban, felidézni a régi emlékeket, esetleg sírni, pityeregni kicsit. Főleg ha megbuktál.
Olyan ez kicsit mint valami kiszínezett propaganda, ami a jó dolgokra összpontosít, és még ha meg is említ néhány rosszat, igyekszik reményt önteni a diákok szívébe.
Bár, van akijébe nem lehet. Az olyanok, akik már elsőben is épphogy átmentek, rettegve várják a következő évet: Meg fogok bukni! Meg fognak büntetni! Meg fognak verni! Én fogok valakit megverni!

Szóval...nem mindenkinek leányálom az iskola. Ha pedig a "lelkes" elsős diák tudná, hogy jövőre nemhogy nem bukik meg, de még minimum hat évet itt fog tölteni a Roxfortban...nos azt hiszem az évzárók velejárója lenne a sok ablakon kiugró, öngyilkosjelölt elsőéves. Ha tudnátok mi vár még rátok, nem akarnátok annyira átmenni mindenből. Na jó...befejeztem. Az ég egyadta világon semmi baj nincs a Roxforttal. Néha meghal egy-egy ember, de hé! Hol nem? Mármint...oviban is le lehet nyelni egy fél kiló gyurmát, hogy aztán nyálas masszaként öklendezd vissza az óvónéni kezébe. Aki erre úgy vág tarkón, hogy ottmaradsz. Na abba bele lehet halni.

Ó, de a Roxfortban ilyen nincs. Itt legfeljebb egy félresikerült varázslat miatt eltűnnek a karcsontjaid, és kínok kínját kell kiállnod egy éjszakán keresztül ahhoz, hogy visszanőjenek. Vagy épp feltépheti a húsod egy hipogriff karma (van köze ennek az állatnak a háztartási hypo-hoz?). Esetleg nekirepülsz egy 250km/h-val száguldó seprűvel valami...bárminek. Na mindegy befejeztem. Látom páran gyurmát öklendeznek. Mindenesetre a Roxfort érdekes hely...

Jaqen kezdetben unott ábrázattal, mindenféle érzelemtől mentesen lépkedett az asztalok között. Tudta, hogy két opció is van arra vonatkozóan, hogy arcán valamiféle érzelmek jelenjenek meg: Vagy akkor kezd el emberien viselkedni, amikor McGalagonya...szóval McGalagony elkezdi a beszédét, vagy akkor amikor majd beveri a kislábujját az egyik szék lábába.
Tavaly is volt ilyen, hogy valamelyik idióta fél centivel hátrébb tolta a székét, mert neki úgy volt kényelmes. Persze, aztán meg aki még nem ült le, mert mondjuk a haját fésülte korábban, vagy épp világuralmi terveket szövögetett, esetleg a kispárnáját ölelve hintázott, az meg majd jól beveri a kislábujját.
A fiú legutóbb megemelte egyik társát székestül, és beljebb szuszakolta, miután elfojtott egy feltörni igyekvő halálsikolyt, amit a szék lábába vert kisujjának gyötrő fájdalma okozott. Oh, micsoda kín. Azóta is beleremeg ha rágondol.

Most viszont sikerült épségben leülnie. Testileg legalábbis minden rendben volt vele, egyedül lelkileg volt roncs, de hát ez...ez nem meglepő. Nem sokkal később Oliver halálsikolyát hallotta maga mellett, ezért odanézett. Épp elkapta a tekintetével a pillanatot, amikor Regi tarkón vágta a fiút, hogy ugyan ne üvöltsön már, mert McGalagony szívrohamot fog kapni. Szóval szerencsétlen Oli két helyen is fájt.
Végül a barátai (?) leültek mellé, gyakorlatilag közrefogták.
Ekkor McGalagony elmondta a beszédét, és Jaqen érezte, hogy igen: Itt most valami történt. Most, hogy ez jó vagy rossz, nemigen tudta eldönteni. Hisz vége volt egy újabb évnek a suliban, de neki nem a nyári szüneten járt az esze, mint a többieknek. Nem azon, hogy mi következik. Hanem azon, hogy mi volt...

Megtanult varázslósakkot játszani, megismert pár embert, köztük ezt a két idiótát is. Ők hozták ki belőle a komolytalan énjét, ami miatt néha olyan volt mint valami skizofrén.
Látott egy rakás fura állatot, tanult rengeteg dolgot, és szerzett egy csomó élményt. Pozitívat, és negatívat egyaránt.
Miért kell ezt megszakítani? A nyáriszünet talán egyfajta kényszerpihenő, különben belebolondulnának a sok tanulásba? Na ha valaki, akkor Jaqen biztosan nem.

-Bekaphatja a Mardekár. Úgy mellékesen -szólalt meg halkan Oli, csak úgy magának. Regi viszont meghallotta.

-Ennyi erővel az összes ház kapja be, nem?

-Azt hittem nem lesz merszed hozzám szólni azok után amit tettél...

-Miiit tetteeem? Csak megsimogattam a gyönyörű, lenszőke hajad, Olibogyó! - gúnyolódott a lány.

Oli erre végigsimított derékig érő, egyenes szálú hajzuhatagán, és kissé kihúzta magát.
-Szebb mint a tiéd!

Regi csak kuncogott.

-Most, hogy befejeztétek, szerintem amúgy együnk, mert őszintén szólva belétek fáradtam ennyi év alatt. -felemelte jobb kezét, és számolt - Egy év alatt.
Mondjátok...jövőre is ti lesztek a barátaim?

-Ühü -motyogta Regi, egy hatalmas cupákot rágcsálva. Oli töklevet ivott, válasza pedig egy bólintásból állt, minek következtében leitta magát.

-Ha nem tetszik -törölte meg a száját a fiú - kereshetsz másokat is. Mi van azzal a Mardekáros lánnyal akiről meséltél?

Jaqen egy pillanatra elgondolkodott, majd így szólt:

-Átlagosan szép Aerith? Még nem tudom, egyelőre nem idegesített fel. De lehet, hogy csak idő kérdése. Rád hasonlít Regi.

A lány itt kiköpött néhány falatot, majd fuldokolni kezdett. Mikor végre összeszedte magát, és visszatért a klinikai halál állapotából, így szólt:

-Az a sznob páva? Hagyjad már, komornyik kell neki ahhoz is, hogy kimenjen wc-re! Nem is értem, hogy jutott el a...hanyadikos? Ötödik évfolyamig.
Szerintem folyamat lefizeti a tanárokat, biztosan nem nyúl hozzá egyetlen koszos növényhez, vagy gyanús folyadékhoz sem. Nehogy összekoszolja a puha, kézkrémes kezét, meg a több ezer galleonos talárját.

Regi majdnem kiköpött, ezzel jelezve ellenszenvét.

-Egyáltalán minek járkálsz vele? -kérdezte Jaqent, mire a fiú vállat vont.

-Aranyos.

-Nem lenne jobb az a Hugrabugos?

-Szerencsétlen Sophie? Szerintem hagyjuk is a témát főleg mivel most végzett, szóval nem fog több balszerencsét hozni rám. Ehh...itt vagytok nekem Ti.

-Azóta sem engednek be abba a Gyöngyös teaházba?

-Hé-hé, én nem csináltam semmit! Meg szerintem Ő sem, csak...ez a szeszélyes izé a mágiával. Ahh, mindegy hagyjuk. Az emléktől is megfájdul a fejem. Az a lány a világ legcukibb dolga, de...valami cigányátok ül rajta, vagy nem tudom.

-Prikezsia! -közölte Regi, ismét egy darab hússal a szájában.

-Az. Na együnk mert nem marad -mondta Jaqen, majd rávágott egy elsős Hollóhátas kezére, aki el akart venni némi rántott húst.

-Nem takarodsz? -szidta meg Oli.

-Jaj hagyd már! Vegyél nyugodtan. Direkt neked nyálaztam össze -kacsintott Regi a megszeppent diákra.

-Na, nem eszel?

A fiúnak azonban láthatóan elment az étvágya.

-Így tedd tönkre valaki első évét a Roxfortban -vigyorgott Oliver, és szedett még rizst a húshoz.

-Így alázz meg egy elsőst, gratula Jaqen!

-Erre igyunk egy kis töklevet! -mondta a fiú, majd töltött mindannyiuknak.

//Őszinte elnézést a postért, többé nem fordul elő! :3//

◊ Ötödik fejezet vége ◊
2002.06.21
(https://i.pinimg.com/564x/98/37/e8/9837e87e6b8a9d57f3492121fbf07ec1.jpg)

zene ◊ All I Really Want Is You (https://www.youtube.com/watch?v=WjUB0qXeK3E&ab_channel=eusouaboba) outfit ◊ uniform (https://i.pinimg.com/564x/98/37/e8/9837e87e6b8a9d57f3492121fbf07ec1.jpg)

Hát túléltem. Az egész évet túléltem nagyobb bonyodalmak nélkül. Már reggel egy jókora gombóccal a torkomban keltem, mert a nyár mindig olyan szürke, füstöt, keserű. És én nem akarom érezni az ízét. Idén sem lettem iskolaelső, hála annak, hogy folyton elkalandoznak a gondolataim olyan dolgokon, amiknek sokszor semmi értelme és semmi keresnivalója a fejemben. Szép fegyelmezetten, kissé szomorúan ülök le a Hollóhát asztalához. Szemeimmel Hugot keresem, de csak lopva, nehogy észre vegye. Nem is tudom, sután váltunk el legutóbb, és nagyon szeretnék tőle elbúcsúzni, de mégsem teszem. Nem is tudom, mit mondanék, és akármit is dadognék, minden bizonnyal belesülnék, és égnék, mint a rongy, így a sejhajomon maradok. Egyszer aztán csak összeakad a tekintetünk, én sután, de kedvesen mosolygok, mintha azt akarnám mondani, hogy szia, ne félj, jó lesz a nyár, erős vagy, és...okosabb, mint azt gondolod, jobb, mint azt hinnéd. Unottan piszkálja az ételét, azt hiszem, nem ment át a képzeletbeli üzenetem.
- Jó nyarat Hugo..
Suttogom magam elé, és én is tovább piszkálgatom a tányérom. Louis széles vigyorral integet, aminek örülök, hisz neki se volt sima éve. Szokásos társas magányomban várom végig a ceremóniát, és az év végét. Nem is figyelek arra, amit körülöttem pletykálgatnak, susmorognak. Hallom ugyan őket, de nem számít. Vajon mi lesz jövőre? Már Sophie néha túlzott pozitivitása sem lesz jelen, nem ragad majd karon, és zökkent ki. Magamat kell fülön ragadva kihúzni majd a mély pontokról. Az asztalunk az egyik legcsendesebb, akik beszélnek, ők is szinte csak duruzsolnak. Nincs most kedvem itt lenni, mintha a fenekem alatt kis darazsak lennének és csipkednének. Csak menjünk innen, legyen vége, olyan furán érzem magam. Mintha lenne valami befejezetlen dolgom. Végiggondolom, kiköltözés előtt, mi mindent kell csinálnom, összepakolnom, de már készen vagyok. Akkor mégis mi zavar? Ahogy véget ér az évzáró, a Hollóhátas tömeg végén kullogok, mintha ólomból lennének a lábaim. Hát akkor...irány haza.

Évzáró

(https://data.whicdn.com/images/9179140/superthumb.jpg?t=1303773010)
2002. június 21.
to; Louise

Furcsa itt ülni megint, egy újabb év telt el, hogy nincsennek velem a többiek, az ostrom rémes árnyéka is egyre inkább a háttérbe szorul, és a sötét emlékek kezdenek egy kicsit kevésbé fájni. Bár még mindig szeretnék nekik írni egy olyan történetet, ahol mind a hárman felnőttek, már tudok is mit beleszőni a mesémbe. Már nem vagyok egyedül, van aki képes meghallgatni az őrült buta, és keszekusza gondolataimat, csendben hallgatja a követhetetlen hülyeségeimet és mégis úgy tezsi mindezt, mintha csak egy Tolkien lennék. Pedig az sosem leszek. Csak egy egyszerű srác aki a barátai hirtelen kettévágott életét szeretné legalább könyvben megírni. Nem valami unalmas minisztériumi titkár akarok lenni, aki fut egy ugyan olyan mókuskeréken minden nap. A gondolatától is borsódzik a hátam, hogy megint ezt kell anyától otthon hallgatni egészen addig, míg apáékhoz el nem megyek augusztusban. Brr.
nagyon sóhajtok, hiszen ez az utolsó előtti évem, vagyis... Louise-nál egy évvel hamarabb fogok végezni, amibe bele se merek gondolni. Csak jó, hogy itt van nekem, és itt lesz nekem egy évig még. Kicist el is pirulok a gondolatra, és eszembe jut az az este a Csónakházban... és... A tekintetemmel őt keresem, a Mardekáros aztalnál pedig ki is szúrom, hogy úgy integessek felé, hogy véletlenül leütök magam mellett egy másik háztársat, de végül is ők már megszokták ezt tőlem, hogy... nem vagyok annyira százas.
Szóval ott van a két barátja mellett akiktől borsódzik a hátam, mert hát ezek hárman olyanok, mint a három muskétás. Igazából tök menők, csak kicsit félelmetesek. Persze, amiket keresztül ment, nem is csoda, hogy engem is megfenyegettek. Bár lennék én is olyan bátor, hogy megfenyegessem mondjuk azt a Morrow gyereket. A következő pillanatban megéreztem, hogy valaki hátulról átölel, én pedig a gyengés és kedves érintésből tudtam, hogy vagy Sophie jön sírva elbúcsúzni, vagy pedig Louise az. És hát Louise az.
– Szia Jason, szia Jason szemüvege…
- Szia Louise és Louise - fordulok felé vigyorogva és egy kis apró csókot nyomok az arcára.
– Nem lehetne, ’ogy mi ketten itt maradjunk inkább a nyárra és csak összebújjunk? - természetesen a kis találkozásunk nem marad észrevétlen, zavartan integetek a többiek felé, akik össze is súgnak, majd aztán libabőörs leszek attól, hogy megnyalják a fülem és el is vörösödöm. Ez biztosan egy Hurgabugos képessék, nálunk mindenki olyan könnyen zavarba tud esni.
- Az egy nagyon jó ötlet. Bújjunk egy a Csónakházban, ott úgysem ellenőrzi sneki, hogy mi van ott - bólogatok. Megértem, hogy nincs kedve hazamenni, nekem se nagyon van majdnem két hónapot anyával tölteni, aki csak kesereg és kárál, hogy miért nem veszek fel RAVASZT és megyek el egyetemre. Louise és a világvégi bunker sokkal izgalmasabb lenne. - Elbarikádoznánk magunkat és éjjel mennénk a Konyhára, hogy a házimanók örüljenek nekünk.
– Nem akarok elmenni a suliból… főleg nem nélküled…
- Én sem.. de majd levelezünk... Vagy elszöksz hozzám! - virulok fel, bár nem tudom erre mennyi az esély. Félre csúszok, és odahúzom mellém a székre, hogy az utolsó pillanatig együtt lehessünk. Ahogy véget ér a beszéd, és mindenki megindul haza, én kézen fogom Louise-t, és úgy sétálok el vele a vonatig, minden kis pillanatot kihasználva, hogy együtt lehessünk.

Luna, Soph és bárki
2002. Június 21.

(https://i.pinimg.com/564x/d0/64/9d/d0649d996deeb59e986086b83b596ada.jpg)

The future is coming on (https://www.youtube.com/watch?v=1V_xRb0x9aw&ab_channel=Gorillaz)

Ma nem voltam önmagam. Egy olyan valaki számára, mint én, aki keményen megtapasztalta már az elhanyagolást és az elvesztést is, nem létezik vidám búcsú. Nem. Én aggódtam, szomorkodtam, és dühös voltam a világra azért, hogy ez történik, hogy nem lehetek például csak egy évvel idősebb, mert akkor minden más lett volna. Akkor már egy éve a Roxfortba jártam volna, mikor a tragédia történik. Akkor most együtt ballagnék azokkal, akikkel a legjobban szerettem együtt lógni itt.
Mc Galagony szokásos záróbeszédét egykedvűen hallgattam. Az a sötét felhő, amit csak én láttam a fejem felett, borút vetett a szeplős képemre, és ez már viszont mindenki számára nyilvánvaló lehetett. Pedig próbáltam a szokásosan somolyogni, mint mindig. De kivételesen hozzá se nyúltam a vacsorához, és amikor lehetőség nyílt, lazán átintegettem a sárga asztalhoz, méltóságteljes és abszolút nem érzelgősen párás szemekkel, köszönteni Lunát és Sophie-t. Hogy hogy fogom túlélni a vonatutat, és a megérkezést a King’s Crossra, azt nem is tudtam. Bár körvonalazódott egy terv. Talán elköszönnék a lányoktól futtában itt, az aulában, aztán megszökhetnék, elbújok, míg a vonat el nem megy, aztán nyeregbe vagy seprűre, és… Esetleg haza Garden Lodge-ba, vagy irány a végtelen világ. Már úgyis rég oldottam kereket hosszabb időre. Úgy se venné észre egy tanár se, és ha mégis… Mit tesznek? Levonnak pontot? Vagy bemószerolnak Cartwrightnak? Mindkettő nagyon megható...
Igen, ez jó lesz. Én nem fogok végigpityeregni egy Roxmorts-London távolságot - nyilvánosan legalábbis tuti nem. Próbáltam mosolyogni a csajokra, ha összeakadt a tekintetünk, mert nem akartam fölösleges rossz érzéseket kelteni bennük. Jó lesz nekik, kijárták a Roxfortot, övék a világ, lehetnek, amik és akik csak szeretnének, és én örülök a lehetőségeiknek, meg annak, hogy jó lesz nekik és mennyi új kalandban lehet részük. Még akkor is, ha nélkülem. Már tudom magamról, hogy hajlamos vagyok önzően szeretni, de ezt most visszaszorítottam, mint egy nagy, utálatos mumust, amit a szekrénybe kell zárni hét lakat alá.
Ez a dolgok rendje, mindenki tovább lép, mindenkinek a maga útját kell járni. Talán azok az utak párhuzamosan haladnak még egy kicsit…Például Lunával még az is lehet, hogy együtt nyaralunk majd pár hetet, Sophie visszajár kísérteni a konyhamanókat... És én mosolyogva úgy tettem, mintha ez megnyugtatna. Talán párszor így is lesz, és az majd jó lesz, de ki a csuda megy előre úgy, hogy közben mindig vissza-visszalép egyet? Nem felém van az előre. Én itt ragadtam. És a múltamban ragadtam. De azért próbálok mosolyogni, ha összenézünk, meg integetni, meg bohóckodva szívecskét mutatni a kezemből. Próbálok, mert szeretem őket, és nem én leszek a makacs vasmacska, aki bárkit is visszahúz.
Főleg Luna szemébe igyekezett nehezemre belenézni. Azokba a kedves, szép szemekbe, amik olyan kecsegtető dolgokat ígértek... És láttam, hogy most még komolyak. De aztán jönnek majd az új barátok az egyetemen, okosabb és szebb iskolatársak… Én pedig, ahogy mindig, magamra maradok az iskolával, meg a fogadalmammal, amitől nem szabadulhatok, és amiről még Luna sem tud lebeszélni. Nem beszélünk róla, mi történt Hull Fair-en, de tudom, mit gondol arról az egészről. És az csak a bosszú-jéghegy csúcsa. Félek, nekimegyünk, jobb lesz inkább elkerülni. És nem beszélni róla. Inkább titokban folytatom tovább.
Szótlanul, szaporán pislogva turkáltam tovább a vacsorát, és fejben már azt terveztem, hogy inkább nem köszönök el az aulában sem senkitől se, csak írok néhány levelet, és a zsebükbe csempészem. Nem szállok fel a vonatra, hanem elbújok az állomáson, és világgá megyek. Csupa jókívánságot írnék persze, olyan dolgokat, amiket igazából gondolok, de most nem tudnám olyan kedvesen, őszintén és önzetlenül elmondani, ahogy szeretném. Hogy örülök annak, hogy milyen jó lesz az egyetem nekik, hogy persze, mennyit lógunk majd együtt, ha meglátogatnak, és milyen jó lesz, hogy sokat összefutunk majd, ezer levelet váltunk, és hogy a lényeg nem változik… És a betűkből könnyedén kihagyom a sok fölösleges szomorúságomat, a kétségeimet és a korábbi rossz élményeimből eredő kínos szorongást.
És csak az lesz benne, amit nekik mondani szeretnék, hogy:

...Gratulálok az eredményeitekhez, hogy büszke vagyok, amiért megtiszteltetek a barátságotokkal (és valaki esetében többel is talán... ; ) ), gyönyörű nyarat, és sok-sok boldogságot, új élményt kívánok a jövőre nézve. És nem felejtelek el Titeket, köszönök mindent! ; ) <3

(https://i.pinimg.com/564x/76/d2/a5/76d2a5146e21741e1c66853299281736.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/a4/58/ba/a458ba49259aea24dc29fe38d008b5ac.jpg)
é v z á r ó

Aerith, Lujzi, Merel

2002. június 21.

Unatkoztam. Nem különösebben érdekelt McGalagony beszéde, egyértelmű volt, hogy ezt az évet a Mardekár viszi… nem azért, mert én aztán olyan sokat hozzátettem volna a pontokhoz. Sőt! Tőlem inkább levontak, ha úgy adódott, azt üvöltözve, hogy ugyan minek van nálam bicska. Pontosan azért van, mint decemberbe, hogy megvédjem Aerith-t, ha megint meg kell. Nem érdekelt a tanárok véleménye ezzel kapcsolatban.
A fejek felett átpillantva kerestem a Hugrabug asztalánál Everfent és ha szemeim megtalálták dobtam felé egy csókot. Ezután pillantottam vissza Aerith-re, aki szokás szerint valamit morgolódott: – Jól van ne epekedjetek már utánuk, húzzatok már el az asztalukhoz, vagy valami – magyarázta egy nagy sóhajtás kíséretében. – Megfulladok a romantikáitoktól. – Ezzel persze el is űzte szerencsétlen Lujzit az asztaltól.
– Féltékenyek vagyunk? – kérdezrem vigyorogva, ahogy bekaptam egy sültkrumplit az egyik tálról. Még nem vettem rá magam, hogy szedjek is a tányéromra, legszívesebben mindent felfaltam volna.
– Nyugi, Aerith, én itt maradok veled. – Tettem hozzá és még a tekintetemmel követtem Louis-t, ahogy elaraszolt Jasonig. Csak ezután fogtam meg egy kis tálba porciózott mogyorókrémet és abba kezdtem mártogatni a sültkrumplit. Szerettem keverni az édeset és a sósat, meg elborzasztani vele Aerith-t, hogy mit össze nem eszek.
– Nincs pasi a láthatáron? – érdeklődtem, mert majdnem biztos voltam benne, hogy most már szüksége lenne valakire. Azért ilyen keserű mindig a mi kapcsolatainkkal időnként… bár közben támogató is, mert rengeteg tippel látott el, hogy ugyan hogyan kéne felszedni Merelt. Mindenesetre viszonzásul talán összehozom az egyik barátommal... végül is itt az egész nyár, hogy bemutassam valakinek.

Hamox, Seb és bárki
2002. június 21.

(https://i.pinimg.com/564x/94/35/59/943559eb00a06f7f53557deeb9a84c83.jpg)

How am I gonna be an optimist about this? (https://www.youtube.com/watch?v=F90Cw4l-8NY&list=PLUs_jXSLzvXzOOfjc7QlmcJuWGQKBot9z&index=4&ab_channel=BastilleVEVO)

Próbáltam úgy csinálni, mint aki figyel Minerva szavaira, de lélekben már útban voltam Afrikába, hogy meglátogassam az én világ körüli úton járó kislányomat, és hogy nyaraljak egy jót. A bőröndjeim már becsomagolva vártak a szobámban, kivételesen rövidre zártam a nyavajás papírmunkát is, hogy ne kelljen benn maradnom, és egy kicsit magam mögött hagyhassam ezt az egész idei tanévet. Nehéz év volt mögöttünk, de minden jó, ha a vége jó. Vagy esetünkben legalább, ha nem rossz.
Fáradtan mosolyogtam Hamox professzor felé. Igazán jól megtaláltuk a hangot így a tanév végére. Egy kollégával az ember nem is lehetne jobban. Nem… Nem is lehetne. Azért vártam egy kicsit, mit hoz még a nyár, hátha összefutunk az Abszol úton vagy a Minisztériumban, és bár tudtam, hogy nem sok esély van erre, de mégis… Az igazság az, hogy néhány kedves szó, és könnyed humor mindig jól esik. Őszintén hiányozni fog.
Meg a diákok is. A nyüzsgés, az állandó készültség, a huncut kis vigyorok, dacosan ráncolt orrok és felnőttes komolysággal tanuló, figyelmes szempárok. Sok nehézség adódott ebben az évben, kezdve a diákokat is érintő rejtélyes zaklatásoktól a sajnos valós zaklatásokig. A tekintetem egy pillanatra Sebastian sápadt alakja felé fordul, és nagy sóhajjal somolyogtam tovább. Nagyon féltettem őt attól, ami a támadás után következett. És furcsa, de az, hogy köreinkben maradt, nem csak neki jó, hanem mindannyiunknak. Már az értekezleten is látszott, hogy ami vele történt, az mindenkiből a megértő, beleérző énjét hozta elő. Felnőtteknél sem kis dolog ez, de gyerekeknél… Igen, féltem. Hogy kiközösítik, hogy rászállnak, és még nagyobb baj lesz. De belátom, jó döntés volt hagyni itt az iskolában. És hálás vagyok Sebnek, hogy általa megerősödhetett a bizalmamam a többi diákban isis, mert bár tudnak hormonoktól túlfűtött, utálatos kis szörnyecskék is lenni, ezt az esetet mindenki csodálatra méltó tapintattal kezelte. Még a titkát is. És bízom benne, hogy ő jövőre újra az lehet, akinek lennie kell, egy kicsit szerelemtől ábrándos, kicsit felnövéstől megzavarodott, kedves kamaszfiú. Csak még a családjával kellene valamit kezdeni… Újabbat sóhajtottam, mert a gyerekek nevelésénél csak egy valami nehezebb, és az a szülők nevelése. Azért is foglalkozom inkább ifjabb elmékkel - azok még szabadok és határtalanok. De ahogy elmondtam Sebastiannak a találkozóinkon is, ha bármilyen gondja akad, rám számíthat. Reméltem, továbbra is kitüntet a bizalmával.
Mindig olyan kettősek ezek az alkalmak. Egyrészt elmegy sok derék, szeretett tanuló, másrészt jövőre jön majd sok új. Elnézegettem őket, a végzősöket, ahogy nevetgéltek és szomorkodtak, és büszke voltam rájuk, hogy azokból a kis esetlen gólyákból milyen művelt fiatalokká nőttek fel. A nyaralás hirtelen már nem is volt olyan fontos, a következő kis babaarcú ördögfajzatokra gondoltam, meg ezekre a régi jó ismerős zsiványokra, akikkel majd újra találkozhatok. Szinte már elkezdtem várni a szemptembert, ó én bolond...

ÉVNYITÓ

(https://i.pinimg.com/564x/60/7e/1f/607e1fc9b0f1ba829545b53c52756306.jpg)
minden jelenlévő

2002. szeptember 1.

Minerva McGalagony a szokásos, békés izgalommal a gyomrában várt a tanévkezdést. Tudta, hogy ezúttal számos új diák is kezd majd a Roxfortban, akikre érdemes lesz odafigyelni. Ilyen például az egykor idejáró Elliot O’Mara „lány” vagy éppen Aerith Baldron kisöccse és még sokan, sokan mások. De persze a beosztási ceremónia mellett az új oktatók bemutatása is izgalmasnak ígérkezett, hiszen számos, rendkívüli kutató érkezett az iskolába, hogy okítsa az ifjú elméket.
Ahogy végig sétált a nagyteremben ülő diákok között, hallotta, ahogy lelkesen beszélgetnek a nyári élményeikről. A morajlás csupán akkor hallgatott el, mikor az izgató megállt a tanári asztal előtt. Felemelte a kezét, mire Fawcett professzor bevezette a beosztásra váró diákokat.
– Üdvözlök mindenkit a tanévnyitó ünnepségünkön! – szólalt meg és intett a diákoknak, hogy sétáljanak közelebb. Hamarosan belebegett egy szék, rajta a Teszlek Süveggel, aki egyelőre hortyogó hangot hallatva szunnyadt. – Ahogy a hagyományaink szerint szokás, úgy kezdjük a mai esténket a beosztási ceremóniával. – A hangjára a süveg életre kelt és hamiskásan zengett egy dalt arról, hogy fontos az összetartás és bizony minden diáknak felelősséget kell vállalnia saját magáért.
Így hát, Fawcett professzor, mint igazgatóhelyettes felelt a ceremóniáért. A süveg előbb Miss Lola Miller fejére került. Talán feszengett is a széken, ahogy az öreg süveg mormogó hanggal a hajkornájára érkezett: – Igen, igen… okos, ravasz és talpra esett. – Sorolta a tulajdonságait. – Nagy dolgokat várhatunk a kishölgytől, akárcsak annak idején az édesapjától is tettük. Legyen a… Mardekár! – A zöldek asztala felől hangos tapsvihar hallatsztott. Miss Miller helyére pedig Mr. Baldron érkezett. A fiú fejére még fel sem került a süveg, már be is harsogta a hangja a termet: – Mardekár! – Újabb és újabb tapsvihar csendült fel, míg véget nem ért a beosztási ceremónia. Az éhes diákok sokasága ismét McGalagony felé pillantott, aki ismét kiállt eléjük.
– Az előző tanévhez képest számos változás lesz az iskolában. – Kezdte. – A tanári karban három személyi változás történt. Az egykori oktatóik kutatómunkára mentek, így a Bájitaltan átvette Oliver Smith professzor – mutatta a hozzá legközelebbi helyen ülő, szigorú arcú férfit, aki csak biccentett a tömeg felé. – A Mágiatörténetet Miss Betty Thompson oktatja idéntől. – A szőke nő egy kicsit felemelkedett, hogy a diákok jól lássák fiatalos alakját, majd visszahuppant a helyére. – Az Asztronómia és egyben a Hollóhát új feje Maria Fitzgerald tanárnő lesz. – Mutatott a másik tanárnő felé, aki az asztaluk másik végén ült.
A diákok persze minden oktatót egyesével megtapsoltak.
– Ezen kívül a Mágikus Szeszély, mely immáron három éve nehezíti meg az életünket, az iskolát komolyabban sújtotta a nyár folyamán. A Rúnatoronyban (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15455.msg85670.html#msg85670) furcsa mágikus anomália áll fenn, a tárgyak egyszerűen pattogni kezdenek. Így egyelőre óratartás nem lehetséges itt. Bolton professzor máshová szervezi majd a tanórákat, amiket tart. Kérem figyeljék a faliújságot! – Megköszörülte torkát. – A keleti szárny folyosóin (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15542.0.html) sokszor rendkívül büdös van, ennek okát Frics úr kutatja jelenleg. Az Óratoronyhoz tartozó udvar (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15563.0.html) egyik szegletében furcsa, zöldes anyag folyt ki látszólag, ám a feltakarítása eddig nem volt sikeres. Kérem ezen a területen vigyázzanak! Az Átváltoztatástan (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15568.msg86247.html#msg86247) teremben az ajtók és az ablakok időnként beragadnak. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy nem akadályozza feltétlenül az óratartást, amennyiben Belby professzor nem csukja be az ajtót. – A mondandója végére érve, McGalagony professzor intett egyet a pálcájával. Az ételek ellepték az az asztalt. Mindenki találhatott valamit, amit kívánt. - Jó étvágyat! - Foglalt helyet, hogy aztán végül mindenki élvezni kezdje az evést, az újra találkozást.

Tudnivalók:

- határidő: szeptember 9.
- mindenki 1 hozzászólást írhat

évnyitó

(https://i.pinimg.com/564x/ec/ba/b5/ecbab5463fd0fdbf234c4199dd47989b.jpg)

2002. szeptember 1.
to; Jason, Aerith, Dominic

Furcsa volt megint a Roxfortban, főleg úgy, hogy nem kellett folyton Seth pillantását éreznem magamon. A vonaton is egész jól sikerült az a prefektus gyűlés, megismertem egy csomó új arcot… akinek még a nevét is megjegyeztem annyira, hogy majd felismerjem őket a folyosón. A pillantásom még is Jasont kereste a Hugrabug asztalánál és mikor végre megtalálták a szemeim, nem is fordultam el. Nem érdekelt a beosztási ceremónia, hiába gyarapították a Mardekár létszámát olyan sokan idén.
– Hogyan fogom kibírni Jason nélkül… – sóhajtottam és Aerith-hez beszéltem, aki mellettem ült. Monstroval nem foglalkoztam, nyilván a fejét tömte már most, úgy hogy étel még nem is volt az asztalon. Mindig akad a zsebében valami finomság, amivel megtöltheti a gyomrát. Ezzel nem is lett volna baj, de múltkor is sós kekszel evett mazsolát, ami enyhén hányingerkeltő volt.
Csak akkor fordultam a tanári asztal felé, mikor McGalagony a beosztási ceremónia végével felkelt, hogy bejelentse az idei változásokat. Nem érdekeltek annyira az új tanárok, habár erről az Oliver Smith-ről azt hallottam, hogy elég őrült és a Bájitaltan amúgy sem túl könnyű tárgy. Elhúztam kicsit a számat, ahogy megnéztem magamnak. Inkább a helyszíneken történő furcsa jelenségek érdekeltek… az óratorony udvarán sokszor töltöttünk időt Jasonnel, mikor mindenki más bent volt. Így tudtunk csak kettesben lenni.
– A keleti szárny folyosóin sokszor rendkívül büdös van, ennek okát Frics úr kutatja jelenleg. Az Óratoronyhoz tartozó udvar egyik szegletében furcsa, zöldes anyag folyt ki látszólag, ám a feltakarítása eddig nem volt sikeres. Kérem ezen a területen vigyázzanak! Az Átváltoztatástan teremben az ajtók és az ablakok időnként beragadnak. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy nem akadályozza feltétlenül az óratartást, amennyiben Belby professzor nem csukja be az ajtót.
– A büdös folyosót jobb lesz elkerülni… – súgtam oda Aerith-nek és elvigyorodtam. – Főleg evés előtt. – Tettem hozzá, remélve, hogy érti a viccet, annak ellenére is hogy még mindig túlzottan is francia akcentussal beszélek.
Aztán megjelent a vacsora az asztalon. Én viszont evés helyett azonnal felpattanttam és már mentem is át a Hugrabug asztalához. Megkerestem Jasont, hogy azonnal az ölébe vessem magam és finom csókot adjak neki. Már nyúltam is a sültkrumpliért, hogy megegyek egy falatot.
– Köfi, Jafon… – mondtam teli szájjal és elvigyorodtam, hogy közelebb bújjak hozzá. Tényleg képtelen voltam elképzelni mi lesz jövőre, mikor Jason már nem lesz itt, én meg még egy évet maradok, mielőtt kiszabadulok innen, hogy vele lehessek. Mi lesz, ha talál valaki más maga mellé? Egy kicsit aggódni kezdtem. – Ez az utolsó közös tanévnyitónk. – Folytattam kicsit csalódottan, de közelebb húzódtam hozzá és az arcomat a nyakához nyomta. – Ez olyan rossz. – Tettem hozzá.

(https://i.pinimg.com/564x/76/d2/a5/76d2a5146e21741e1c66853299281736.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/0a/42/72/0a42723b8ce6bd340bb01b427ba80b07.jpg)
évnyitó

Mindenki

2002. szeptember 1.

Szűk nadrágok helyett megint az iskolai egyenruha kényelmetlen anyaga dörzsölte a bőrömet. Kissé morogva ültem le az asztal mellé... és Lujzival ellentétben én még figyeltem is a beosztási ceremóniára. Mégis csak az unokatestvérem és Aerith kisöccse került idén a "terítékre" és őszintén izgultam érte. Tudtam, hogy rám akart hasonlítani minden erejével és ezért már megálmodta magának a zöld nyakkendőt és a kígyós címert. Sejtettem, hogy mérhetetlenül csalódott lesz, ha az a koszos süveg másképpen dönt. Nem sok ember érzelmeivel törődtem, de Alfonz nekem is egy kisöccs volt, akit meg akartam védeni, akárcsak a húgomat.
Aerith-szel szemben ülni persze kész rémálom volt. Egész nyáron értelmetlenül haragudott rám, mert a szüleink elrendezték az eljegyzésünket... és mert én Merellel próbálkoztam. Tényleg csak próbálkoztam, ez a kapcsolatosdi nem volt az erősségem. Ophelia mellett nem sok tapasztalatot gyűjtöttem.
- Még meddig akarsz haragudni rám? - kérdeztem, ha sikerült végre elkapnom a tekintetét. Nem számítottam rá, hogy válaszolna, hiszen a következő pillanatban Alfonz került fel a pódiumra és máris felhangzott a vágyott válaszű: Mardekár. Azonnal intettem fel, vigyorogva, hogy üljön oda mellénk, így nem kellett tovább görcsölnöm Aerith gyilkos tekintetének fényében.
Odahúztam egy ölelésre a srácot.
- Látod, Alfonz, mondtam, hogy sikerülni fog... - öleltem meg, nyomtam egy barackot a fejére. Innentől nem is figyeltem McGalagony beszédére. Csak a többiek meglepettsége miatt fogtam fel, hogy valami nagyobb bejelentés lehetett. Hümmögve pislogtam a többiek fel, majd vállat vontam és inkább azon gondolkodtam, mikor lesz már kaja.
- A büdös folyosót jobb lesz elkerülni… Főleg evés előtt. - sutyorgott Aerith-nek Lujzi, miközben én a zsebemből kotortam elő egy karamellás csokit. Hamarosan Louis távozott, én pedig ott maradtam édes hármasban a Baldronokkal. Addigra persze már nem érdekelt, mert a karamellás csoki mellé egy csirkecombot is sikerült kézbe vennem és felváltva faltam a kettőt.
- Még mindig le akarsz fejezni? - kérdeztem Aeirth-t aztán.

Évnyitó
2002. szeptember 1.
(https://i.pinimg.com/564x/41/bc/6b/41bc6b28b153f3aeb04935bc34f2daec.jpg)

That's me in the corner
That's me in the spot-light (https://www.youtube.com/watch?v=AuIKwMGsNlU&ab_channel=MusicExpress)

Fenekestül felfordult az életem ezen a nyáron, de mivel alapvetően rossz volt, sokat úgyse veszthettem. Ám inkább nyertem. Sokat. Ehhez a Roxfort dologhoz már majdnem nem is volt kedvem azok után, hogy belecsöppentem egy furcsán, majdnem nyálasan kényelmes, nyugalmas életbe. Hogy lehet így is élni? Normális emberekkel körbevéve, nem folyamatosan túlélő-módban.
– Komolyan egy rongyos kalap fogja megmondani, hogy milyen vagyok? És ha nem is tudja? És ha hülyeséget mond? Mondjuk nem oszt be házba, vagy ilyesmi…
Nyűgösködésnek álcáztam az aggodalmam, mikor kikísértek az állomásra. Olyan hálás voltam Elliotnak és Aidennek, mégsem tudtam elég szépen megköszönni, amit értem tettek. De biztos nem fogom bevallani, hogy szétvet az ideg, hogy messzire kell mennem tőlük, és megint egyszál magamban lenni a világ ellen. Mondjuk, eddig tizenegy évig ment ez is, csak nem sikerült annyira elkényelmesednem, hogy ez most ne sikerüljön. Igaz, most egy varázslatokkal teli, tök másik világba megyek, ahol minden tele van büdös, guanós baglyokkal, de megoldom. Valahogy muszáj lesz. Csak nehogy ciki legyen.
Megszorítottam a válltáskám pántját, kihúztam magam, és fél kézzel feltoltam a napszemüvegem a hajamba, hogy a fekete lencsék nélkül is szemügyre vehessem a csühögő mozdonyt, meg a hangulatos vagonokat. Aztán megragadtam az utazóládám fogantyúját, hogy felcibáljam a vonatra.Persze, kaptam segítséget, és jó is, hogy nem ejtettem vissza, így is összezörgött benne a rézüst, az üvegcsék, tintatartók, dübögtek és zizegtek a könyvek, pergamenek. És ha a Shandában vásárolt vadiúj taláromra ráfolyik a színváltoztatós pennatinte, hát nem állok jót magamért.
– Van bűbáj vonatfüst-szag ellen?
Fintorogtam, mikor a szél a fejünk felett sodorta el a mozdony kéményéből előbodorodó fekete, szúrós-keserű füstpamacsait. Pislogtam, hogy ne csípje a szemem és ne könnyezzek, pedig lehet, hogy bele se ment.
– Majd… Majd írok. És…
Tanácstalanul pislogtam, aztán cikiség ide, gyerekesség oda, kicsúszott egy búcsú ölelés, meg egy halkan és esetlenül elmotyogott:
– Kösz mindent!
A vonaton először nem volt egy ismerős arc se, csak az az elkényeztetett kölyök az Abszol-útról, de felé nem mulasztottam el nyelvet nyújtani, mielőtt beléptem egy fülkébe, ahol volt pár másik, hasonszőrű leendő diák, mint én. Mire az iskolába érkeztünk, már nem éreztem magam olyan elveszettnek, és majdnem el is felejtetkeztem a beosztási ceremónia kellemetlenségeiről. Majdnem. Aztán beállítottak minket a terem közepére, én pedig adtam a lazát, és nem cidriztem úgy, mint mellettem a nyüzüge srác az Abszol útról.
– Üdvözlök mindenkit a tanévnyitó ünnepségünkön! Ahogy a hagyományaink szerint szokás, úgy kezdjük a mai esténket a beosztási ceremóniával.
– Csak nyugi, nem kell úgy izgulni – súgtam oda mézesmázosan szemtelen mosollyal az úrficskának, mert amíg piszkálódtam, legalább addig se látszott ki, hogy esetleg én is aggódhatok a most következők miatt egy kicsit is.
Aztán rám került a sor, és én egy nagy sóhajjal felöltöttem a magabiztos, begyakorolt műmosolyt, úgy sétáltam ki és foglaltam helyet kecsesen, keresztbe tett lábakkal a placc közepére helyezett széken. Próbáltam nem fintorogni a gondolatra, hogy a süveg hány fejen járhatott vajon az idők során már, és eszébe juthatott-e közben bárkinek is kimosni. Segített a figyelmemet elterelni a gondolattal, hogy vajon mit csinálna ez a beszélő sityak a mosógépben?
– Szeva - pillantottam fel, mikor a fejemre került a viseltes kiegészítő, bár csak a karimát láttam belőle. Észre se vettem, hogy közben az ujjaim fehéredéséig szorítom a szék ülőlapjának a peremét magam mellett Az meg beszélni kezdett
– Igen, igen… okos, ravasz és talpra esett.
A szemeim kicsit kikerekedtek, de az erőltetett műmosoly már mintha nem lett volna olyan erőltetett. Egész jófej ez a Süveg. Megtratanám, csak nem megy a cuki taláromhoz.
– Nagy dolgokat várhatunk a kishölgytől, akárcsak annak idején az édesapjától is tettük.
Majdnem elfelejtettem figyelni a házra. Mert hát, Elliotnak volt az az elmélete, hogy nem is biztos, hogy a lánya vagyok. Nyilván én ezzel nem vitatkoztam, elvégre én nem tudhatom, merre járt és mit csinált. De az, hogy az - állítólag mindent tudó - varázs Süveg így fogalmazott, csak megerősítése lehet legalább annak, hogy az apám idejárt. Tehát nagy eséllyel mégis csak Elliot. Ha ő, ha nem, majd igyekszem, hogy felnőhessek a nyomdokaiba, és ne okozzak neki csalódást.
– Legyen a... Mardekár!
– Arra mérget vehetsz...
Elégedetten somolyogva álltam fel a székről, aztán egy kecses mozdulattal a következő srácnak, az elhangzott név szerint Mr. Baldronnak - a kezébe nyomtam a süveget. Jó tudom, Mc Galagonynak kellett volna visszaadni, vagy csak hagyni, hogy levegye, de így legalább megleptem vele a srácot, hátha leejti a süveget. Vagy véletlen a szájába nyúl. Vajon tud harapni?
– Sok szerencsét, Alfie! - mondtam jól érzékeltetve, hogy szerintem szüksége van rá, aztán egy bosszantó búcsúpillantással sarkon fordultam, és az integető, tapsikoló zöld-ezüst asztalhoz indultam. Volt ott pár ismerős csaj a vonatról, szóval odalibbentem melléjük. A felhőtlen örömöm egészen addig tartott, míg meg nem hallottam, hogy a Süveg következőnek is a mardekárt harsogta.
– Szerencse – sóhajtottam, aztán figyeltem az évnyitó további részét, hallgattam az új tanárokat - mondjuk nekem mind új lesz, úgyhogy mindegy is - aztán megéreztem a fokozódó feszültséget, mikor a Szeszély szóba került. Csak pont annyira eleget tudtam a dologról, hogy el kelljen titkolnom az aggodalmam, de szerencsére most is kiváló alkalmam nyílt rá, hogy majrézás helyett nyávoghassak.
- Oh, mennyi kalória egy helyen. Van saláta is? - kérdeztem, mikor megjelent az asztalon a világ legfényűzőbb vacsorája. Persze, hogy volt saláta, de volt még egy csomó sütemény, felfújt, ilyesmi, szóval el is döntöttem, hogy ha ez így megy tovább, keresnem kell egy fittnesz-kört, vagy beállni a kviddics csapatba, vagy ilyesmi, különben száz kiló leszek. De legalább nem fogok éhenhalni.
Vacsora után az első dolgom lesz feladni valahogy egy levelet Elliotnak, amiben megírok mindent IS, ami történt. Kérdés, hogy megyek egy bagoly közelébe, mert utálom őket (nem félek tőlük, dehogy, csak butának és maszatosnak tartom őket, és túl sok veszélyes, hegyes részük is van) de majd megkérek valakit, hogy adja fel helyettem a levelet. És mondjuk azt fogom hazudni, hogy allergiás vagyok rájuk.

To: Mindenki

2002. szeptember 1.
(https://i.pinimg.com/564x/30/7b/30/307b30b191c3b1d2e7cfb9a0c257c359.jpg)

golden child,
lion boy

A Roxfortba visszatérni olyan volt, mint a szabadesés. Félelmet keltett bennem, hogy nincs kapaszkodó és csak zuhanok bele ebbe az érzésbe végtelenül… mi lesz, ha gyűlölni fognak? Mi lesz, ha nem vesznek komolyan, mint prefektust? És leginkább akkor mi lesz, ha Digby professzor is csalódik bennem? A tanárnőre pillantottam, ahogy ott ücsörögtem az asztal mellett. Nagyot nyeltem, de azért odaintettem neki. Egy gyönyörű, kékköves nyakláncot szereztem neki Egyiptomban. Nem sok pénzem volt, de az egyik nap a bazárban az egyik árus olcsóbban adta a portékáját, így meg tudtam vásárolni a vékony láncon lógó, kék köves medált. Gyönyörű volt és én nagyon hálás voltam Digby professzornak… ezért vettem meg.
Nem figyeltem a beosztásra. Inkább azon agyaltam, vajon hogyan fogom túlélni ezt a tanévet. Elpillantottam az asztalok között, megláttam, hátha kiszúrok egy ismerős arcot. Beth volt az egyik, a vörös tincseivel, odaintegettem neki és egy cinkos vigyorral emlékeztem meg a nyári repülőseprűs esetünkön. Csak akkor pillantottam McGalagony felé újra, mikor szóba került a Szeszély.
– Ezen kívül a Mágikus Szeszély, mely immáron három éve nehezíti meg az életünket, az iskolát komolyabban sújtotta a nyár folyamán. A Rúnatoronyban furcsa mágikus anomália áll fenn, a tárgyak egyszerűen pattogni kezdenek. Így egyelőre óratartás nem lehetséges itt. Bolton professzor máshová szervezi majd a tanórákat, amiket tart. Kérem figyeljék a faliújságot! – megköszörülte a torkát az igazgatónő. – A keleti szárny folyosóin sokszor rendkívül büdös van, ennek okát Frics úr kutatja jelenleg. Az Óratoronyhoz tartozó udvar egyik szegletében furcsa, zöldes anyag folyt ki látszólag, ám a feltakarítása eddig nem volt sikeres. Kérem ezen a területen vigyázzanak! Az Átváltoztatástan teremben az ajtók és az ablakok időnként beragadnak. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy nem akadályozza feltétlenül az óratartást, amennyiben Belby professzor nem csukja be az ajtót.
Sejtettem, hogy érdekes tanórák elé nézünk Belby professzorral… de nem zavart. Engem csak az eredmény érdekelt. Bizonyítnai akartam, hogy nem csak egy félresiklott vérfarkas vagyok. Tudtam, hogy többre vagyok képes, főleg így, hogy meg is szöktem otthonról. Nem nagyon volt étvágyam, túlzottan is izgultam az új tanév miatt. Ezért csak piszkáltam a sültkrumplit unottan és reméltem, hogy minél gyorsabban elbújhatok a takaróm alá.
Inkább felkeltem és átsétáltam a Hollóhát asztalához, hogy Beth-hez és Hugohoz lépjek. Csak vállon veregettem őket és reméltem ,hogy jobb társaság lesznek, mint a vacsora, amihez nem sok gusztusom volt.
– Hali… elfogyott a ketchup… – hazudtam, csak azért, hogy ne kelljen a Griffendél ház asztalánál lennem.

Az utolsó év

(https://data.whicdn.com/images/325921015/superthumb.jpg?t=1548631433)
2002. őszi szünet
to; Sandy

Megkönnyebülés volt ez az év, hogy nem keringett és tekergett Louise mellett Seth Morrow furcsán groteszk alakja. Ijesztő és veszélyes srácnak tűnt, aki elől folyton rejtegetett Louise. De szerencsére nem volt már az iskola bentlakásos tanulója, úgyhogy olyan érzés volt elkezdeni ezt az évet, mintha nem csak rólam, de Louise-ról is lekerült volna egy nagyon nagy teher. Ami tök jó, mert sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnt így, nem vetődött rá Seth árnyéka sem, és olyan vidámnak látszott, és boldogabbnak a Mardekárosok asztalánál, ahol a barátaival üldögél. Az én asztalom is zsibolyog, ahogy susmorognak a diákok, anynira nem is figyelek a beosztásra, olyan réginek tűnik már az enyém, ahogy ott állok Frida, Adam és Robin mellett és várjuk, hogy hova kerülünk be. Úgy érzem magam, mint egy sokat látott, tapasztalt felsőbbéves, aki amúgy nem az, és mégis furcsa látvány végzősként kicsiket látni azzal a hatalmas, poros kalappal a fején. Megint csak eszembe jut, hogy végzős vagyok, és ismét felsóhajtok.
- Hogyan fogom kibírni Louise nélkül - sóhajtom a mellettem ülő sandy felé, aki ugyan olyan vígan ül mellettem, mint a többi hugrás. Mintha csak védjegyünk lenne a vidámsság, de a többi végzős is olyan révetegen bámul maga elé. Kicsit még hiányérzetem is van, mert nincsenek itt a tavalyiak. Olyan gyorsan sorra kerültem én is, pedig a hatod évben még mindez olyan távolinak tűnt.
Elmerengek a létezés kérdésein, a felnövésen, így meg sem hallom az igazgatónő bezsédét, maximum tőszavak jutnak el a tudatomig, mint például troll, vagy pattogó ablakok, amiket nem is igazán értek.
- Hogy kerül be egy troll a lebegő ablakon? - motyogom magam elé elgondolkozva, majd összerezzenek, amint hirtelen Louise kerül az ölembe és falatozni kezd a tányéromból. - Azta, te ilyen jól tudsz hoppanálni, vagy mi történt - pislogok rá meglepetten, de elmosolyodom és megpuszilom az orrát. Kicist belenyomom az arcomat a nyakába, miközben ő falatozik a tányéromból és mélyen belélegzem a kellemes Louise illatot. Már hiányzott, pedig alig váltunk el a vonat óta. De nincs mit tenni, azt hiszem Louise függő lettem. MAit nem bánok, úgyis olyan ő nekem, mint a Múzsa. Mellette sokkal jobbakat írok és sokkal szebben tudok mesélni is. Miatta kicsit több fantáziával nézem avilágot is, szeretem megmosolyogtatni a hülyeségeimmel, amiket megállás nélkül magyarázok neki is. És olyan jó érzés, hogy ő tényleg meghallgatja azokat a kis történeteket. Anya sosem volt rá nyitott. Apa pedig csak megveregette a vállamat. Egyedül Sandy és Louise volt az, akik úgy éreztem, megértenek engem.
- Ez az utolsó közös tanévnyitónk. Ez olyan rossz. -Ahogy kimondja a gondolataimat, én is felsóhajtok, majd finoman megölelgetem és megsimogatom a hátát a kezemmel.
- Tudom. De majd belógok hozzád. Vagy elbújok a bőröndödben jövőre és itt fogok veled bújkálni amíg te is el nem ballagsz. vajon beférek a mardekáros ágyad alá? - dünnyögöm, aztán én is finom csókot lehelek az ajkaira. - Minden rendben lesz, ne aggódj - suttogom vígasztalásul. Aztán úgy ücsörgök vele az asztalunknál, miközben Sandyvel is bezsélgetünk és közben csendben félek a következő évtől, és attól, hogy mi is lesz velem, meg Louise-val. De aztán csak elhessegetem a borús gondolatokat, ahogy véget ér a vacsora és megindulunk a hálókörletünk felé. Kicist hamarabb kell elválnom tőle, ert prefektusok vagyunk, és vezetnünk kell az elsősöket. de még egy búcsú csókot lehelek az ajkaira.
- tizenegykor várok rád az óratoronynál - suttogom még az ajkaira.

So I heard you found somebody else
(https://data.whicdn.com/images/356194110/superthumb.jpg?t=1623421490)

And at first I thought it was a lie

MMII-IX-I

to;Dominic, Louis; stb. || zene: somebody else (https://www.youtube.com/watch?v=EKBwY7lbFs4) || outmood: pride (https://i.pinimg.com/564x/23/20/cc/2320cc38ead03a57c78fe2576da9f131.jpg)||

Ajj de elegem van. Ilyenkor néha azt kívánom, bár máshova osztott volna be a süveg. Komolyan, az én eszemmel simán ellennék a Hollóhátasok között is. Ők legalább tök cs9ndben léteznek egymás mellett, és biztosan nem kell olyan baromságokkal megkúűzdeniük, hogy a pasi, akibe indokolatlanul beleszerettek, nem csak az unoka testvérük, hanem a férj jelöltjük is, aki amúgy egy másik csajjal szexel. Bah, ennek még a gondolata is undorító. És még nyáron az első csókomat is elvette. Ami véletlennek indult és felejthető is lett volna, de aztán még egyszer el kellett lopnia az első csókomat. Komolyan modnom, ha tudtam volna varázsolni, akkor már rég varangyos béka lenne. Igyekeztem kerülni a vonaton is, ahol félre húzva elmagyaráztam Lujzinak ahelyzetet. Hozzátéve avégére, hogy ha elárul engem, kitekerem a nyakát. Oké, levegő, Aerith, levegő, vegyél levegőt, mert a dühtől megint visszatartod. Egy kifinomult hölgy lennék, gyengéd és szeretetre méltó lékekkel, ha nem keserítené meg valaki az ÉLETEM. Egek, a vérnyomásom biztos az egekben van ilyenkor. Kell ennem valami tömény karamelles cukros valamit. De nem akarok nyilvánosan édességet zabálni, Dominic akkor ismét piszkálna.
- Hogyan fogom kibírni Jason nélkül… - felsóhajtok. Igazából imdátam őt és jasont együtt, esznéletlen édesek voltak, és Jason nyilvánvalóan nem keserítette meg Lujzi életét, mint az a segg Morrow. Iagzából támodatni akarom őt mindenben, Lujzi legalább nem gázol az emberek érzéseibe random, mint az a másik tuskó, mellettem. Elvgyorodom és csak legyintek egyet.
- Jaj, drágám, majd megszöktetlek. Majd kérek hopp-port Jason kandallójához, akárhol is legyen az a távoli jövőben. vagy apával iratok egy kikérőt, ilyenek. MIdnent meg lehet oldani, és én pedig támogatlak - kacsintok rá, aztán tekintetem a ceremóniára terelődik.
- Még meddig akarsz haragudni rám? - kérdezi Dominic, de én csak kinyújtom rá a nyelvemet és dacosan Alfonzt nézem, és izgulok. Egyértelmű, hogy hozzánk fog kerülni, nem is azért. Így minden nap szinte vele lehetek, és nem tudom, hogy hogyan kezeljem őt. Mindig csak az jut eszembe, hogy a közelemben megsérült és miattam lett ilyen rossz állapotban. És anyáék nevelése sem segített rajta, mert szörnyen furcsa akaroatos gyerek lett. De én szeretnék rendesen a nővére lenni, úgy, ahogy nekem volt a bátyám a jó tetsvér. Ahogy felharsan a süveg Mardekár kiáltása, lelkesen taposlok, és ahogy Alfonz leül, zavartan ránézek.
- Izé... - Jó, hogy itt vagy, mondd ezt, Aerith. - Majd szemmel tartalak - bököm ki zavartan, és inkább csak a tányéromat kezdem el piszkálni, nem is feigyelve a dolgokra különösebben. Kicsit féltékeny vagyok Alfonz és Dom kapcsolatára. Még tapsolok a többi mardekáros diáknak. Azért az igazgatónő szövegére felfigyelek, prefektusként csak kéne tudnom, hogy mi és hol olyan fura... Az idegesítő gyerekeket szívesen elküldeném a trollszagú folyosóra. Lujzi megjegyzésén felröhögök, majd fura fejjel mérem végig, hogy mékis már megint milyen baromságokat eszik össze mellettem Dom. MAint Louis elmegy, ott maradok Dommal. AMi azt jelenti muszáj szóba állnom vele, ha már az öcsémmel olyan szerencsétlenül kommunikálok.
- Még mindig le akarsz fejezni? - kicsit furának tartottam, hogy nem megy oda ahhoz a csajhoz, akivel LEFEKSZIK, de aztán csak elhúztam a számat.
- Meg kell tanulnod, hogy nem lehet így belegázolni egy nő leklébe, ahogy te tetted! - fordulok felé mérgesen, majd sóhajzok egyet - Úgy döntöttem semmissé teszem a nyáron történteket. Köztünk nincs semmi más csak... rokoni viszony... Ami lehet iszony lesz ha tényleg összeházasodunk. MInden esetre most is állandoóan a sarkadban leszek, mert tudom, hogy el fogod szúrni nélkülem a vizsgákat - modnom fenyegetőnek tűnő hangon, majd fennsőbbségesen magam elé pakolok a közelemben ülő elsős lánnyal egyszerre egy kis salátát, és rágcsálni kezdem indulatosan. - Ha nem csókolsz meg többet, hajlandó vagyok veled kibékülni.

ROXFORTI KARÁCSONYOZÁS

(https://i.pinimg.com/564x/e2/ef/a3/e2efa31ec6b213b2b4d65b0d02e10d91.jpg)

2002. december

A nagytermet megtöltötte a sárgás gyertyalángok fénye, szinte aranyos, ünnepélyes hangulatot kölcsönözve a helyiségnek. Igazán karácsonyi volt, ahogy a levegőben megülő finom fahéj illat is, mintha csak egy gondos édesanya sütött volna valami finomságot. A kellemes meleg szinte körbe ölelte azt, aki a klubhelyiségéből átsétált ide vidám, karácsonyi öltözékbe a fagyönggyel és magyallal díszített folyosókon egészen az ünnepi vacsora helyszínéig.
A nagyteremben összesen tizenkét aranycsillagokkal díszített fenyő állt. Aki csak elhaladt előttük, megérezhette a friss illatot, ami belőlük áradt. Ebben az aranyos, ünnepélyes helyiségben mindössze egyetlen asztal állt most középen, rajta csillogó tányérokkal és serlegekkel. Azt a kevéske diákot és a tanári kart itt maradt részét várva, akik éppen a vacsorára igyekeztek.
McGalagony ült az asztalfőnél. A belépő diákokat és kollégákat egyesével köszöntötte, rövid, szigorú biccentéssel. Aki csak látta, bizonyára azt gondolta: az igazgatónő még ma sem tűnt kevésbé szigorúnak, mint mások. Az egész jelenetet mindössze az tompította, hogy a háttérben egy golymókkórus hümmögte a Kis karácsonyt. Mrs. Norris is ott ücsörgött, az elnyűtt frakkban feszítő Frics ölében. A hosszúszőrű cica nyakában egy piros masni díszelgett apró csengővel, ami meg-megszólalt, akárhányszor beleszimatolt a levegőbe.
Ha valaki leült az asztalhoz, már kézbe is fogatta a tányérjában helyet foglaló, díszes pukkanó bonbont, amit a szomszédjával megrángatva máris ajándékhoz juthatott. Rejtettek azok mindenfélét: Bogoly Berti féle mindenízű drazsét, csokibékát, ünnepi süvegeket, apró figurákat, vagy éppen vicces játékokat Zonkótól. Így indult hát az este, na meg McGalagony is végig járta a kollégáid, kicsit sétálva az asztal közül, mindenkitől megkérdezve: – Hogy érzi magát, drága kolléga? – Aztán vállon paskolta őket és visszasétált a helyére.
A diákokat Mrs. Norris szemelte ki magának. A macsek, végig járva az asztalt, hangosan nyervogva szagolta meg egy-egy tanuló orrát. Volt akinek beült az ölébe is és kedveskedve dörgölőzött. Ezen a napon, mintha kevésbé tűnt volna szigorúnak, mint máskor… és hát persze felmerülhetett a gyanú: Frics elcserélte volna a macskáját.
– És mivel töltötték a délelőttöt? – Az igazgatónő megszólította a diákokat, ahogy az asztalon megjelent a pulykasült, a burgonyapüré, a puding, na meg nem kevés aprósütemény és mézeskalács. A finom falatok mellé hamarosan megjelentek a kancsók is, forró csokival és töklével telve.
A vacsora végén, mikor már a beszélgetés hangja annyira megtöltötte a termet, hogy a golymókok éneke is alig volt hallható, megjelent az ünnepi torta. Krémes, fehér desszert volt, a tetején egy jegesmedvét formázó marcipándísszel, melynek kezéből ehető csillám hullott a finomság habos tetejére. A torta hamarosan felszeletelte magát és mindenki tányérjába méretes szelet vándorolt. Aki csak belekóstolt, a legfinomabb ízt érezte, ami számára annyira kedves volt.
Az este ebben az ünnepi hangulatban telt, békésen, karácsonyi énekkel. A kastélyban bár alig maradtak néhányan este tízig mégis beszélgetés hangja töltötte meg a nagytermet, azután, szép lassan mindenki nyugovóra tért, teli hassal.

A játékra január 16-ig lehet írni.
Lehet szösszenet, vagy minijátékot is játszhattok.
Hozzászólásonként +5 pont jár.
Diákok, tanárok, az iskolába tévedt felnőttek is csatlakozhatnak.

α ︱ a l f o n z︱ α

(https://data.whicdn.com/images/345678030/superthumb.jpg?t=1592880033)

β︱This is it, the apocalypse︱β

Ω time 200212beat: apocalypse (https://www.youtube.com/watch?v=ktvTqknDobU&ab_channel=ImagineDragonsVEVO) Ω

valahogy elkeveredek a Hollóhátasoktól, miközben minél jobban igyekszem természetesen viselkedni. Nem iagzán értem, hogy miféle zavaros dolog van köztem és Beth között, talán jobb is lehet, ha nem firtatnám, hogy ha nem kérdeznék semmit. Szeretném, ha továbbra is olyan jóban lennénk, mert egy menedéket adott és kedves moslyokat,a mikor az utcán belé botlottam. Azóta olyan sok minden történt pedig még csak a tanév felénél járunk. Nem is tudom, mintha mind a ketten tele lennénk kérdésekkel, de inkább félünk feltenni. Nagyon zavar ez, és nem akarom, hogy többé ne legyen a barátom, hogy összezavarjam a furcsa érzéseimmel, és hogy lerázzon. Inkább csak nem foglalkozom semmivel, csak olyan leszek mint eddig, okoskodom és csendesen olvasgatok mellette meg egyéb ilyne unalmas Hugo dolgokat is csinálok.
Nem is nagyon figyelek a tanárokra, meg a zsibongásra, inkább csak elvegyülök, és hagyom, had sodródjanak mellém mások, mert nem is tudom, nem merek én se most odasétálni Beth-hez, mert amúgy is, ha haza is emgyünk az ünnepekre, egész idő alatt együtt leszünk. Csak remélni tudom, hogy legalább ott egy kicsit talán lesz lehetőségünk beszélgetni. Addig pedig csak lekötöm magam és a gondolataimat, hogy azon meditáljak, hogyan látogassam meg Amyt, anélkül, hogy összefutnék anyámékkal. Ők szinte minden nap ott lesznek és az ünnepek alatt pedig én egy kcsit szerettem volna Amyvel egy kicst kettesben lenni. Hátha... nem is tudom, hátha csak egy kicsit felismer, egy kis villanásra. Talán majd megkérem Beth-et, hogy jöjjön velem. Nem is tudom. Még midnig szégyellem magam azok miatt amiket tettem.
Ahogy ilyen godnolatokba temetkezem, érzem, hogy a kezemben lévő fahéjas-almás pitét valaki kiveri a kezemből, és az utolsó szelet, ami éppen az asztalomnál van keserves pörgés közepette landol a földön. Kelletlenül sóhajtok, aztán sóhajtok még egyet, amikor látom, hogy egy bizonyos mardekáros verte ki a kezemből ezt. Nem més mint Alfonz BAldron aki az utóbbi időben valahogy folyton kitalálta, hogyan szórakozhat rajtam. Inkább emlékeztetett egy kellemetlen kistestvérre, de azért mégis csak egy kicsit ijezstő volt, hogy mindig én voltam az akin szórakozott.
- Neked is Boldog Karácsonyt, Baldron. Ide zavart a nővéred, hogy okosodj? - kérdezem fáradt hangon bár ezt nem is iagzán szántam agresszívnek, a végén az ijezstő Aerith felkoncol, ha meghallja. Attól a lánytól én kifejezetten tartok. Közben azért Mrs. Norris is odaoldalog hozzánk, kellemesen az arcomba és Alfon arcába dörgölőze, ami gyanús volt.
- Ez egy másik macska? - kérdezem, bár nem mintha olyan mnagyon ellenséges lett volna velem, mert... Nem csináltam rosszat, mint a legtöbb hollóhátas, csendesen éldegéltünk a biztonságos burkainkon belül. A hangulatom továbbra sem volt igazán ünnepi, bár a torta egészen jól nézett ki nem nagyon akartam még belekódtolni az aranyos jegesmedve ellenére sem. Inkább csak elnyúltam egy bonbonhoz, amik éppen előttem hevertek hogy azt nyissam ki. Igazából figyelhettem volna a csomagolásra, az a Weasley felirat már ganyúsnak kellett volna lennie, de inkább csak ostoba tehetetlenségemben mégis csak kibontom, mert... nem tudom, csak sodródom. Ahogy kicsomagolom a bonbont, az a kezemben egyenesen felrobban én meg nem is tudom mitől ijedek meg jobban. A mellkasomnak pattanó szíbemtől, a hangtól, vagy a piros szívescskés konfettiktől, amik betefdnek minket.
- Öhm. Ez fura volt - pislogok, és gyotrsan kiseperem a hamaból a szíves valamiket.

●●●●●●

K I S K A R Á C S O N Y
2002. december
(https://i.pinimg.com/564x/68/f6/60/68f6600d350b1a78ce3d818afb67a10d.jpg)
to: akárki és mindenki

●●●●●●

A karácsonyban mindig volt valami varázslatos, amikor gyerekek voltunk. Egészen apró gyerekek, aztán jött a háború, a problémák és minden egészen más lett. Anya már nem sütött és nem főzött, a fát senki sem díszítette fel. Egyszerűen rideg lett az egész… mi gyerekek meg csak mindent megtettünk, hogy a Roxfortban tölthessük az időt. Még így is ígéretet kellett tennünk, hogy a két ünnep között majd hazatérünk és az új évet a szüleim partiján töltjük. Ez persze csak látszat volt, el kellett kendőzni a problémákat. Marie-t éppen ez undította annyira, hogy inkább az egyik nagynénékhez utazott Párizsba. Így hát még a Roxfortban is egyedül maradtam.
Nem bántam. Nagyrészt olvastam, festettem, vagy kimentem a hóba, hogy megörökítsem a kint játszó többieket. Ez boldoggá tudott tenni, elnyomni bennem azt a rengeteg hidegséget, amit a családom viselkedése váltott ki. A művészet egy kapaszkodó volt, valami ami képes volt egészen mélyen melegséget okozni, elűzni a hideget, ami a szívembe markolt akárhányszor a kúriára gondoltam és arra, milyen érzés lesz megint visszatérni a szobába.
Kissé késve indultam le a vacsorára. Talán azért, mert olyan sokáig simítgattam magamon a garbó kötött, sötét anyagát. Vagy mert sosem voltam elégedett a hajammal és újra, meg újra beletúrtam, hátha akkor szebben hullanak le a göndör tincsek az arcomba. Végül feladtam és megindultam lefelé. A fahéj, az alma és az enyhén forralt boros illat keverékében értem le aztán a Nagyteremhez, szinte azonnal meghallva a többiek beszélgetését.
– Jó estét… – dünnyögtem és az egyetlen üres székre végül le is huppantam, talán kicsit túl közel esve a tanárokhoz. A mellettem ülőre rá sem pillantottam, éppen csak belekortyoltam az italba, mert úgy éreztem kiszáradt a szám. Talán azért, mert McGalagony túlzottan is csevegős kedvében volt, én meg aligha tudtam volna értelmesen válaszolni. Teletömtem magam édességgel és addig aludtam, ameddig jól esett… lényegében még a reggelit is kihagytam.
– Én csak pihentem meg ilyesmik… – vontam vállat, aztán megpróbáltam az ételre koncentrálni. A gyomrom persze a kétnap múlva esedékes utazásomtól borsóméretűre zsugorodott, nem sok gusztusom volt bármihez is hozzányúlni. Ráadásul ott volt az a robbanó bonbon is a tányéromban, amit a szomszédommal megráncigálva kellett volna pukkasztani.
Láttam, hogy egyik srác… meg a mellette ülő srác arcába szívalakú konfettik hullottak belőle. Hát én nem akartam ilyen kellemetlenül romantikus jelenetbe keveredni, aztán mégis csak odafordultam a szomszédomhoz.
– Van kedved velem… szóval kipukkantani ezt az izét? – kérdeztem és felé toltam a szaloncukor forma robbanó cukor egyik végét. Ha rámarkolt, úgy én is megrántottam. A következő pillanatban pukkant egyet, majd az ölembe landolt egy könyv. Nathaniel Forest 1999-ben megjelent Noldar világai - Kapzsiság és jótétemény című kötete volt. Olvastam tavaly egy könyvtári példányt, így most, hogy már sajátomnak tudhattam, hát nagyot dobbant a szívem. Szerettem a könyveit, szinte mindegyiket olvastam, bár az utóbbi évben nem sok időm engedte.
– Váó. - Tettem az ölembe, aztán megpróbáltam legyűrni egy negyed kanálnyi krumplipürét.

karácsonyi pironkodás
(https://i.pinimg.com/564x/c8/d4/8a/c8d48a5d7ba1497b7f0d8d3f549fb52b.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/dd/83/90/dd8390a4c48c1559e148d19dc7426aed.jpg)

2002. december 24
Hugo

Nem akartam hazamenni karácsonyra. Mióta a nővéremet kényszerből eljegyezték a nyáron, állandóan csak hisztizett, rosszabb esetben pedig egyenesen tombolt. Nem akartam otthon lenni és végig nézni ezt, ráadásul amúgy is szívesebben voltam a kastélyban, hogy körbe nézzek és jobban megismerjem a helyet. Na meg Hugo is itt volt… mármint azt a nyomorék, akit mindig piszkálok természetesen. Nem is értettem, miért kaptam le azt a tábla étcsokit és kértem rá díszes szalagot a Mézesfalásba. Hiszen nem is jelentett nekem semmit. SEMMIT. És kész.
Valahogy a lábam mégis a mellette lévő üres helyig vitt, ahogy megérkeztem a nagyterembe. Nem érdekelt McGalagony, sem az a furcsa macska Frics ölében. Csak kihúztam a széket és leültem mellé.
– Neked is Boldog Karácsonyt, Baldron. Ide zavart a nővéred, hogy okosodj? – kérdezte Theron, még az előtt, hogy bármit is kinyögtem volna. Csak felvontam a szemöldökömet és benyúltam a zsebembe. A csokit fogdostam, de még nem volt bátorságom elővenni, hogy az ölébe hajítsam az asztal alatt.
– Magamtól jöttem ide. – Közöltem egyszerűen és beljebb húztam magam, mintha semmi különlegeset nem akarnék. Aztán a szemem sarkából őt bámultam, mintha az helyre billentene bármit is. Nyilván persze nem velem volt elfoglalva, hanem azt a cseppet sem dekoratív vörös csajt kereste az itt lévő diákok között… pedig aztán tényleg nem sokan maradtak karácsonykor a Roxfortban.
– Ez egy másik macska?
Csak a kérdésénél vettem észre, hogy Mrs. Norris odaoldalgott hozzánk és a következő pillanatban szószerint az arcomhoz dörgölte magát. A szőre majdnem olyan puha volt, mint Tejcsinek, aki egyébként egy emelettel lejjebb, az ágyamon szunyókált, mikor eljöttem enni.
– Valaki kicserélte volna Mrs. Norrist? – Pislogtam és még meg is simítottam a macskát, aki aztán elégedett tovább táncikált a tányérok között, talán éppen a Wilson nevű griffendéles srác felé. Egy pillanatra nem figyeltem, aztán már az arcomba is robbant valamit.
– Mi a… – kaptam a mellkasomhoz. A szívem őrülten kalapált a pukkanástól, na meg az arcomban landoló, hatalmas mennyiségű szívecskekonfettitől. Nem is értettem mi történt, aztán megláttam a pukkanó bonbont Theron előtt.
– Öhm. Ez fura volt. – Sepregette a hajából a szívalakú konfettiket. Egyet azonban csak nem sikerült neki, így odanyúltam, és egy tőlem túlzottan is gyengéd mozdulattal levettem róla, majd erőszakosan az arcára tapasztottam, hogy ne bízza el annyira magát.
– Te hülye. Ezt együtt kellett volna kidurrantanunk. Én húzom, te húzod és bumm. – Magyaráztam, nem mintha egy angol gyerek ne ismerné a karácsonyi hagyománynak ezt a mi voltát. – És én még azt hittem, hogy okos vagy. – Sóhajtottam fel és visszafordultam a tányérom felé. Ezek után nem volt az az isten, ami rávett volna, hogy én magam is pukkantani akarjak. Nem érdekelt a tartalma, talán egy hatalmas, Hugo feliratú szív ugrott volna belőle ki.
Inkább csak kibányásztam a zsebemből az édességet és finoman becsúsztattam az ölébe. Az az élénkék szalag túl zavaró és feltűnő volt rajta. Idegesített, de akkor is oda akartam adni… mert oda akartam. És kész.
– Boldog karácsonyt, te hülye. – Dünnyögtem.

ÉVZÁRÓ

(https://i.pinimg.com/564x/60/7e/1f/607e1fc9b0f1ba829545b53c52756306.jpg)
minden jelenlévő

2003. június 21.

Minerva McGalagony a szokásos helyét foglalta el az asztal közepén. Ismét eltelt egy tanév, bár MacGalagony úgy érezte, mintha csak a fele telt volna el. Arca elégedettnek tűnik, az év komolyabb zűrzavar nélkül zajlott le. A vizsgáknak vége, a nyár már itt kopogtat , a diákok többsége ilyenkor már régen azt tervezi, mi mindent fog csinálni a nyáron. Sokan nagyon keményen és szorgalmasnak dolgoztak, igazán megérdemlik a nyári pihenést. Ahogy végignéz a végzősökön, ismét kicsit elérzékenyül, mint minden egyes év végén. Az iskola újból kienged egy generációt, akiknek meg kell találniuk a helyüket a nagyvilágban. Van, aki egyetemre, megy, van aki bejárja a világot, és van, aki a közelben vállal munkát. McGalagony mindegyik diákjára nagyon büszke. A zsizsegés egyre fokozódik a teremben, mindenki próbálja túlharsogni a tömeget, ezáltal az egész nagyterem hangosabban zeng, ami teljesen érthető. McGalagony mosolyogva néz végig a hangos zsivajgókon, majd megkocogtatja talpas poharát, hogy megkezdhesse év végi beszédét, mielőtt a meghatódottság túlságosan is elszorítja a torkát. Ahogy a moraj egyre halkabbá válik, az emelvényhez lép, vesz egy mély levegőt, ezután kezdi meg beszédét.
– Üdvözlök mindenkit a tanévzárón!
Hangja bezeni a termet. Egy két diák még sustorok a mellette lévővel, de a legtöbben izgatottan figyelik.
– Ismét magunk mögött tudhatunk egy évet, igencsak sikeres tanévet. Köszönöm a szorgalmatokat, a kitartásotokat, a kíváncsiságotokat, a sok energiabefektetésetek meglátszanak a vizsgáitokot. Akiknek pedig nem sikerült az áhított érdemjegy, ne csüggedjenek, jövőre is lesz lehetőségük javítani. – Egy két grimaszoló diák kerül a látóterébe. Van, aki az asztalon bosszúsan könyököl, és van, aki a körmét rágja.
– Nem fogom hosszúra nyújtani az évzárót, így szeretném bejelenteni az idei év iskolaelsőjét, Elizabeth Hepburn kisasszonyt, aki az idén annyi szorgalmit vállalt, ami elegendő két tanévre is. Gratulálunk! A hollóhát asztalánál kis mozgolódást lehet hallani, ahogy örülnek társuknak, majd újból elcsendesülnek.
– A házak versenyében az idei győztes ház a Griffendél nem kevesebb, mint 947 ponttal. A többi ház is nagyon szépen teljesített, így gratulálunk mindenkinek! – Folytatta majd hatalmas tapsvihar csendült fel.
Arcán örömteli mosoly ül ki, ahogy végignéz az ünneplő diákokon. Kihúzza magát, ahogy ismét alábbhagy a zsivaj, és befejezi mondandóját, hogy a diákok nekiláthassanak a vacsorának, a búcsúzkodásnak, és belevethessék magukat a vakációba.
– Köszönöm a figyelmet , jó étvágyat, és kellemes nyarat kívánunk mindnekinek! – Mondta fennhangon, majd egy szemvillanás alatt megteltek az asztalok étellel. Sült hús, Grillezett zöldégek, hummusz tálak, tengeri herkenytűk. Az édességeknél is van választék. Piték, muffinok, pudingok, tortaszeletek, kandírozott gyümölcsök, és csokiban tocsogó valamik. Italok közül az elengedhetetlen sütőtöklé, a citromos és mentás víz díszeleg az asztalok közepén.

Tudnivalók:

- határidő: június 29, 20:00
- mindenki 1 hozzászólást írhat

valaminek a vége…
▪ 2003. június 21. ▪

Smith prof, Jay, Henriette, Theresa
(https://i.pinimg.com/564x/7c/b5/35/7cb535f5e8f846521ff709dc1e1c0698.jpg)

Meglepően Szeszély és támadásmentesek voltak a napok ebben a tanévben. Azt hinné az ember, hogy a Szeszély egyenesen elfelejtett minket és csak az a csuklyás népség maradt nekünk, aki még a Jóslástan tanárnőnket is elrabolta… nem, mintha ez megrázott volna. Lényegében korábban, akárhányszor belebotlottam a folyosón, megragadta a kezemet és azt mondta: „Ne egyen a szafaládéból!” A szafaládéból… mármint Smith cuccából? Sosem értettem, mire utal pontosan.
– Üdvözlök mindenkit a tanévzárón! – Mondta, miközben szószerint berontottam a terembe, megcsúsztam a felsikált padlón és eljutottam a padig, ahol még volt egy üres hely. Ott volt az a Theresa, ezért intettem, hogy menjen már arrébb, én meg kissé lihegve, de lehuppantam.
Mégis ki más késett volna el az évzáróról? Persze, hogy én, aztán már éreztem is magamon Smith szúrós tekintetét, aki nem mellesleg még a vonat indulása előtt egy rövidke üzenetben az irodájába parancsolt. Nem akartam odamenni, nem kellett volna egy újabb kis „büntetés” az indulás előtt. Furán jártam volna, a szüleim és Jay is tuti kiszúrták volna.
– Nem fogom hosszúra nyújtani az évzárót, így szeretném bejelenteni az idei év iskolaelsőjét, Elizabeth Hepburn kisasszonyt, aki az idén annyi szorgalmit vállalt, ami elegendő két tanévre is. Gratulálunk! – Csak tapsoltam. Bár fogalmam sem volt, hogy ki az a Hepburn, de biztos valami hollóhátas. Azok elég stérberek ahhoz, hogy iskolaelsők legyenek, engem meg amúgy is csak a kaja érdekelt. A pontverseny sem kötött le túlzottan, annak ellenére sem, hogy idén pár év kihagyás után megint mi nyertünk.
Csak tapsikoltam, a tekintetem viszont már a tányérra vándorolt.
– Köszönöm a figyelmet , jó étvágyat, és kellemes nyarat kívánunk mindnekinek! – mondta McGalagony, mire sütemények, sült húsok, köretek sokasága jelent meg az asztalnál. Felkeltem hát, de elvettem két csirkecombot, majd beleharapva a baloldaliba, megindultam a Mardekár asztala felé. Megálltam Jay mellett.
– Sietnem kell az evéssel. Még ma is megyek büntetőmunkára… Smith-hez. – Dünnyögtem a tanári asztal felé bökve a fejemmel. A professzor látszólag nem is evett, hanem mereven bámult engem. Erre inkább, mielőtt elpirultam volna, beleharaptam a jobboldali húsba. – Ki van éhezve a kínzásomra. – Tettem hozzá teli szájjal, néhány húscafatot Jayre köpve.
Odanyúltam, hogy elvegyem a poharát és kiigyam belőle a töklevet. Így lement az a jó nagy falat is, anélkül, hogy megakad volna a torkomon.
– Köszi. Megyek a húgomhoz. – Vigyorogtam Jayre, majd tovább sétáltam a Hugrabug felé, hogy ellenőrizzem, Henriette nincs-e túlzottan is egyedül. Tudom, hogy elég magányos és Henry is megtalálta már a maga társaságát. Ezért odamentem és addig fészkeltem be magam a padnál mellé, míg az egész sor odébb nem mozdult. Talán a végén valaki leesett, de nem számított.
– Szia, húgi, mit csinálsz? – kérdeztem, még mindig felváltva pusztítottam a csirkecombokat. Egész finom volt, habár a manók nem vitték túlzásba a fűszerezést, ettől pedig kicsit száraz lett az egész. De sebaj, már majdnem éhen haltam. – Képzeld, a mi asztalunkon van kókuszgolyó is. – Meséltem lelkesen, de még mindig éreztem magamon Smith tekintetét, amitől elég kényelmetlen volt az egész.
Aztán nagy nehezen felkeltem és megsimogattam a húgom hátát.
– Na, visszamegyek a helyemre. – Keltem, fel da ahogy fordultam ki és tettem két lépést, már belei s ütköztem egy Smith illatú valakibe. Elvörösdve bámultam fel rá, mert persze csirkés lett a mellkasa. – Öhm…

(https://img.buzzfeed.com/buzzfeed-static/static/2014-09/10/15/enhanced/webdr07/anigif_enhanced-712-1410378747-24_preview.gif?output-quality=auto&output-format=auto&downsize=360:*)

2003.június 21.

to Sandy and anyone

Ezra a tömeggel vonult be a nagyterembe, ami szabályosan vitte magával, akár egy rosszul elkapott hullám a tengeren. Fintorogva figyelte a buzgó elsősöket, másodikosokat, kik szinte egymás után rálépkedtek a cipőjére, s bár a prefektusok próbálták féken tartani a fiatalabb generációt, az ifjú művész inkább élesebben látó szemüveget festett volna nekik. Éppen elhaladt mellette egy Griffendéles tanuló, mire gyorsan villant az agytekervény, a gondolat gyorsabb volt a fénynél is és mire ez az egyszerű tervezet megszületett, addigra már egy gyors mozdulattal ki tette a lábát.
- Hé! - kiáltott hátra a fiatal, mire Ezra fintorogva korholta le a mellette elhaladó Hollóhátas fiút.
- Ez nem volt szép ember. Nézz a lábad elé. – rázza meg a fejét, gyönyörűen játszva az ártatlan hőst, mire vádlottja értetlenül nézett végig rajta és a földön heverő fiún, Ezra pedig elővette legszebb mosolyát és kezet nyújtott a térdre borult áldozat felé.
- Ah…köszönöm. Nem értem miért kell így lökdösődni. – simogatta meg térdét a vörös árnyalatos taláros diák, mire a Hugrabugos legyintett felé.
- Tudod, hogy van a mondás, aki nem siet, lemarad. – mosolygott gúnyosan, majd felemelte tenyerét, amivel az imént felsegítette a srácot. Egy zsebkendőnek látszó tárgy lógott róla, amin valami zöldes, sárgás anyag nyúlt lefelé, megadva magát a gravitációnak.
- Fújj, te megvesztél! – kiáltott saját tenyerére tekintve, de mire kioktathatta volna a Hugrabugos diákot, az már a tömeg segítségével és némi nevetéssel díjazva újabb gonosz csínyét, eltűnt szem elöl.
~ Csak műtakony. Nem ártalmas, de azért a szagot nehéz lesz lemosni. ~ nevetett a fiú, majd összehajtotta a zsebkendőt és talárja mélyére tette. A biztonság kedvéért beleszagolt tenyerébe, de szerencsére nem sült el vissza a poén, csak bőrrel való érintésre szaglik.
Esélye sincs átlátni a tömegen, nem is igen látja barátait, így az osztályából ismerős és kevésbé idegesítő társaihoz lép oda. Szemeivel Sandy-t kereste, de őt sem ismeri fel a mellette elhaladó emberek között, így leült egy asztal részhez és úgy tekintett körbe, akár egy tengeralattjáró periszkópja. Éppen valaki le akart volna ülni mellé, mikor abbahagyta a nézelődést.
- Foglalt! – kiáltott fel hirtelen.
- Ne már Ezra, mindjárt kezdünk. – méltatlankodott a számára ismerős lány.
- Mondom, hogy foglalt Kate. Ülj eggyel arrébb, van még hely. – mutatta a tőle nem messze lévő üres sorokat.
- Ott fikás Erik ül, biztos nem ülök oda. – váltott hisztisebb hangnemre.
- Az a baj, hogy neked nem ad? Ha szépen megkéred, biztos megszán téged. – vigyorgott szélesen, mire a körülötte ülő diákok is kuncogni kezdtek.
- Fújj, te hülye vagy. – legyintett, majd tovaszaladt a sorok között, hátha talál magának megfelelő helyet. Az ifjú nem is érti, miért gondolja mindenki az elsőéves Erikről, hogy fikázik, ő még sosem látta. Valószínűleg valami rossz vicc vagy gúnyos lejáratás. Legalábbis ezt gondolta, amíg oda nem nézett az épp említett srácra.
- Azta…szinte az agyáig felnyúlt. – bólintott Ezra elismerően, majd saját mutatóujjára nézett, végül a vele szembeülő társára.
- Szerintem én nem is lennék erre képes. – utánozta neki a régóta ismert fikázó mozdulatot, mire az kuncogásban tört ki.
- Hagyd már, első éves. Majd leszokik róla. – legyintett végül egy tőle ballra ülő lány, s bár igazat adott neki, biztos sokáig vinni fogja magával ezt az elnevezést.
- Egyébként jó fej, vicces kis krapek, Kate is biztos ette gyerekkorában a fikát, nem értem miért baj ez. – elmélkedett alig hallhatóan, mire páran ismét kuncogni kezdtek. Ő pedig zavartan konstatálta, hogy megint hangosan fejezte ki mondandóját, bár tegyük hozzá, most jól sült el.

évzáró
2003. június 21

(https://i.pinimg.com/564x/06/84/1f/06841fb45c627913056fdd3312f0ab1f.jpg)

Ezra és mindenki

Hé, most hova tűnt Jason? Az előbb még mintha előttem lépdelt volna pár sorra. Ajj, nem értem, miért kell ennyire előre nyomulni, mintha nem lenne elég ülőhely. Én kicsi vagyok, pár harmadéves is túlnő, így kétségbeesetten próbálook nem eltaposódni. Ebben a nagy egymásra taposásban jövök rá, hogy tulajdonképpen az unokatesóm már nem jön velem vissza a kastélyba többet. Nem, mintha nélküle egy elveszett galamb lennék, de hiányozni fog. Csináltam neki egy búcsúajándékot, de azt majd akkor adom oda, ha hazaértünk. Nagy nehezen bepréselődök a hugrabugosokkal. Nyújtogatom a nyakam, és kit látnak szemeim? Ballerina szökkeléssel de persze nem túl feltűnően jutok el az Ezra melletti székhez.
- Sziaaaááá!
Egy fiú ütközik nekem, hátulról, aki szintén úgy esett el, hogy valaki meglökte. Most tényleg, minek tolakodni? Olyan buzgón törtünk be a terembe, mintha egy csapat hollóhátas lennénk, akik plusz feladatért állnának sorba. Jesszus. Ahogy dőlök, próbálom megtartani az egyensúlyom, de beleesek Ezra ölébe. Gratulálok Sandy, így kell levenni egy srácot a lábáról. Csak simán beleesel az ölébe, mert miért is ne. Érzem, ahogy a fejem búbja is vörösödik.
- Bo..boo--bocsiiihh.khm.. Rosszalló pillantást veszek Danielre, aki nekem lökődött, majd a székemet a helyére igazítva igyekszem konszolidáltan helyet foglalni. Futó pillantást vetek Ezrára, mert még mindig zavarban vagyok. Mondj valamit Sandy...bármit...hogy milyen szép sötét a haja? Teljesen az ellentéta az én sárga hajamnak, ésettől olyan...jinjangos. De semmi frappáns nem jut az eszembe, a fenébe is.
- Mindjárt itt a nyár Ezra! Ami azt jelenti, hogy egy ideig nem leszünk büntető munkán!
Bököm oldalba, hogy oldjam a zavarom. Nem tudom örülök e neki, de Mcgalagony hangja töri meg a zsizsegést.
– Üdvözlök mindenkit a tanévzárón! Ismét magunk mögött tudhatunk egy évet, igencsak sikeres tanévet. Köszönöm a szorgalmatokat, a kitartásotokat, a kíváncsiságotokat, a sok energiabefektetésetek meglátszanak a vizsgáitokot. Akiknek pedig nem sikerült az áhított érdemjegy, ne csüggedjenek, jövőre is lesz lehetőségük javítani. Biztos, hogy rám gondol, érzem is, ahogy a tekintetével keres. Jó, oké, az év végére kicsit sok pontlevonást szereztem, és a büntető munka a középső nevem is lehetne, de jövőre, jövőre más lesz, érzem. Az apám egy halálfaló volt, aki amúgy megszökött az Azkabanból és végig hazudtak neked dolog kissé megviselt, nem tagadom.
– Nem fogom hosszúra nyújtani az évzárót, így szeretném bejelenteni az idei év iskolaelsőjét, Elizabeth Hepburn kisasszonyt, aki az idén annyi szorgalmit vállalt, ami elegendő két tanévre is. Gratulálunk! Tapsolok a többiekkel együtt. Az a csaj tényleg piszok sokat tanul, és korrepetál is, az idén nekem is segített bűbájtanból.
– A házak versenyében az idei győztes ház a Griffendél nem kevesebb, mint 947 ponttal. A többi ház is nagyon szépen teljesített, így gratulálunk mindenkinek! –
Persze, a griffendél. Mondjuk egy szavam se lehet, mert annyi pontot veszítettem az utóbbi 3 hónapban, hogy szégyellem bevallani is. Sandy bünttető munka Bailey.

Megint vége van
20030621

(https://i.pinimg.com/236x/fa/6f/7a/fa6f7ac2b8df4ee4a62231a0467dfb4b.jpg)

Florian és a többiek

És itt voltam, egy újabb év végén, kicsit tiszábban látva azt, hogy mit is akartam magammal kezdeni. persze mondhatnám azt is, hogy a bosszúvezérelt, hogy megtoroljam azt a sok szenvedést, amit okoztak nekem a szüleim, és igazából méshová nem is nyúlhattam volna. nem voltak különösebb céljaim régebben sem, valahogy úgy voltam, majd lesz valami, és ott volt nekem a fotózás, amivel Rose miatt... Után nem voltam képes újra elővenni. Az eltűnt vele együtt. persze mondhatnám, hogy de sok minden változott idén, csak csak keseregtem Rose után, meghúztam magam az órákon, kerültem tavaszig Floriant, és őszintén tényleg örültem, hogy valahogy sikerült újra kibékülnünk. Szükségem volt rá, hogy egy kicsit még emberi legyek, ha már a szüleim annyira belém akarták sulykolni az én végzetemet, meg hogy azt cisnáljam amit ők akarnak, mintha csak egy bábjuk lettem volna. De igazából nem is voltam számukra más. Csak valami amit kedvükre akartak formálni.
– Nem fogom hosszúra nyújtani az évzárót, így szeretném bejelenteni az idei év iskolaelsőjét, Elizabeth Hepburn kisasszonyt, aki az idén annyi szorgalmit vállalt, ami elegendő két tanévre is. Gratulálunk! - hallottam az igazhagtónő hangját, mire kifejezéstelen arccal tapsoltam. Azt hiszem ő is Holóhátas volt, mint Rose. Erre elfintorodtam, mert nem akartam még a hóllósok közelébe se menni. AMióta szakítottunk még mindig közellenség tárgya voltam. Még hogy a Mardekár a leggonoszabb ház.
– A házak versenyében az idei győztes ház a Griffendél nem kevesebb, mint 947 ponttal. A többi ház is nagyon szépen teljesített, így gratulálunk mindenkinek!
Ó, remek még valami ami növeli az egoisták egóját. nem mintha ők nyertek volna minden évben, de amúgy is, nem hagyott bennem olyan sok nyomot az egész házverseny. Sosem voltam egy nagy csapatjátékos, ha azt vesszük, hogy hogyan viselkedtem régebben.
A házam asztalánál visszafogott zsivaly volt, ahogy elénk került a sok kaja, és valahol láttam, ahogy Louis mellé befurakodott Bright is. int valami méh úgy nézett ki a sok zöld között a sárgájával, de legalább nem az én soromban lett feltorlódás. Elvettem egy süteményt az asztalról, aztán összerezzentem, amikor valami zsíros cseppent a taláromra, és oda se fordultam teljesen, hogy lássam ki csöpögtetett rám.
– Sietnem kell az evéssel. Még ma is megyek büntetőmunkára… Smith-hez - felvontam a szemöldökömet az ott ácsorgó Florianre, majd a háta mögött a tanári asztal felé néztem, ahol Smith ücsörgött.
- Most is? De évzáró van, ez a pasi beteg. Én a helyedben el se mennék, még a végén lekéssü a hülyesége miatt a vonatot - mormogtam és bizalmatlanul mértem végig a faszit, ahogy komor fejjel ivott a poharából és felénk bámult.
- Ki van éhezve a kínzásomra - maygarázta a combon csámcsogva, mire én csak a plafon felé emeltem a tekintetemet.
- Azt látom - mértem végig Floriant, aki úgy tűnt nem nagyon akart most mellém ülni. Persze mostanában folyton rohanásban volt. inkább csak összerezzentem, ahogy felém köpött teli szájjal valami kajadarabot én meg csak szó nélkül felé nyújtottam vagy öt darab szalvétát. Ő pedig ivott az én innivalómból, amire megint csak felsóhajtottam.
- Köszi. Megyek a húgomhoz - magyarázta, aztán már robogott is a Hugrabug asztala felé, ahol most is több élet volt, mint itt.
- Pá - intettem neki, de még után akiabáltam - Tényleg ne késs el, nem akarom itt tölteni az egész nyarat - kiabáltam utána.

Az első év vége
2003. június 21

(https://i.pinimg.com/564x/e5/d8/5b/e5d85b530f437a6cd8813612851dc82f.jpg)

– Üdvözlök mindenkit a tanévzárón!
Már most untam. És még valami miatt elégedetlenkedtem, de furcsa mód ez pont a tény volt, hogy vége lesz az évnek. Életemben most először, a nyári szünet kezdetét nem vártam akkora lendülettel. És egyáltalán nem azért, mert valószínűleg Ellioték nem fogják engedni, hogy egész nyáron bepótoljam az év közben kihagyott Esmeralda részeket. Nem, azok talán nem is hiányoznak már annyira. Fura…
És nagyon vártam már, hogy találkozzak Rosie-val is. Sőt, volt egy egész nyári “strandpapucs-listám” arról, mi mindent szeretnék majd a nyáron csinálni. De például sajnos, a varázslást le kellett húznom róla, mikor felvilágosítottak a többiek, hogy azt erre a három hónapra elfelejthetem. Cöh! Akkor is megtalálom a módját.
– Ismét magunk mögött tudhatunk egy évet, igencsak sikeres tanévet. Köszönöm a szorgalmatokat, a kitartásotokat, a kíváncsiságotokat, a sok energiabefektetésetek meglátszanak a vizsgáitokot. Akiknek pedig nem sikerült az áhított érdemjegy, ne csüggedjenek, jövőre is lesz lehetőségük javítani.
Én nem bántam semmit. Csak azt tanultam meg, ami érdekelt, a többi elég, ha görbül. Vagyis ha jobb, mint a bukta. És például a listámon szerepelt beszökni az Apothéka játszóterébe, szépészeti bájitalokat kísérletezni. Az azért többet tudhat, mint egy egyszerű alapozó vagy szempillaspirál, de mégsem varázslat, nem igaz?
– Nem fogom hosszúra nyújtani az évzárót, így szeretném bejelenteni az idei év iskolaelsőjét, Elizabeth Hepburn kisasszonyt, aki az idén annyi szorgalmit vállalt, ami elegendő két tanévre is. Gratulálunk!
- Már most hosszúra nyújtottad, de mindegy - forgattam a szememet gúnyosan és unottan vigyorogva, aztán arra gondoltam, milyen jó dolgok vannak még a listámon, amiért érdemes lesz nem búvalbaszottan elhagyni a Roxfortot. Megyek például balett-táborba, modelltáborba, biztos bandázok majd a fiúk rokonságánál is, és megyek Francia országba is… A riviéra gondolata segített csak igazán, hogy ne is kezdjek el valami fura, bizarr honvágyat érezni a Roxfort iránt, amit még itt se hagytam. Ez biztos az a fura psziho-cucc, amit a fogvatartottak éreznek… Stockholm szindróma talán?
– A házak versenyében az idei győztes ház a Griffendél nem kevesebb, mint 947 ponttal. A többi ház is nagyon szépen teljesített, így gratulálunk mindenkinek!
Biztos csaltak. És amúgy is, az ex házvezetőjük a diri. Úgy könnyű. Ráadásul a diri rám meg nem mellesleg pikkel. Pedig én olyan jó gyerek vagyok… Csak néhányszor lógtam. Csak párszor vetettem be trágyagránátot a velem kekeckedők ellen. És csak egyszer terjesztettem lemoshatatlan smineket a többi diáknak… legalábbis csak egyszer kaptak el. Szóval biztos nem miattam van, hogy idén nem a mi házunk nyert. De amúgy is kit érdekel, ez az egész hülye verseny csak azért van, hogy bírjanak velünk a tanárok. És a griffendél pedig bekaphatja a kígyómat.
– Köszönöm a figyelmet , jó étvágyat, és kellemes nyarat kívánunk mindnekinek!
- Az meglesz…
Elégedett mosollyal merengtem tovább a megjelenő vacsora felett, még mindig a listámon gondolkodva. Amennyi strandolás azon van, jobb, ha óvakodom a nagy zabálásoktól, mert hát bikinialak…

Évzáró/Iskolazáró
2003. június 21

(https://i.pinimg.com/564x/64/03/f3/6403f3ab953e450ea16167e0cf328429.jpg)

when i’m gone (https://www.youtube.com/watch?v=cmSbXsFE3l8&ab_channel=AnnaKendrickVEVO)

Mondják, hogy minden vég egy új kezdet is egyben. Hát… Én most szünetet tartok a kettő között. Az új kezdet várat magára, nem is igazán létom még, egyelőre csak mindennek a vége van előttem. Nem is jelentkeztem sehova tovább, annak ellenére, hogy majdnem bárhova mehettem volna, mert úgy tűnik, ráértem jól felkészülni a R.A.V.A.Sz.-ra, legalábbis a bizonyítványom szerint. De nem tudom még mindig, mihez kezdjek magammal, vagy mihez ne. Csak azt látom, hogy egy korszak, most lezárul. Furcsa, mert közben nem szomorkodom, csak úgy sodródom az árral. Halvány mosollyal odaintek a többi végzősnek, elvégre Merel sem sokáig koptatja már az iskolapadot - csak pontosan egy vacsora erejéig még, pedig esküszöm olyan, mintha tizensok éve állandó bútordarab lenne.
Én pedig még csak most jöttem, és már mehetek is. Leülök a többi grifis közé, talán pont Lupa mellé, hiszen ő is most végez.
- Majdnem meg se találtam az asztalt így, hogy minden griffendél színű.
Somolyogva mutatok körbe, hiszen végre egyszer a mi házunk színeibe öltözött a Nagyterem. Mióta itt vagyok, ez az első. És több se lesz, mert elmegyek.
Mc Galagony hangját is nosztalgikus mélázással hallgatom. Nekem nem lenne lehetőségem javítani, ha akarnék bármin, legalábbis érdemjegyek terén. Más a helyzet az életemmel… Talán pont ezért megyek “szabadságra”. A tanulás könnyű, mert nem nagyon van válaszút, a betűk le vannak írva, a gyakorlatok meg vannak adva, a receptek megtanulhatók. De ahhoz nincs világos útmutató, mit vagy hogyan kellett volna máshogy tennem Lunáért. Hogy hogy támogathassam Cartwrightot, aki úgy eltűnt a munka meg a magánélet tengerében, mint egy süllyedő hajó. Hogy hogyan haladjak a saját céljaimmal, hogy küzdjem le a rémképeket, hogyan álljak bosszút és nyerjek végre megnyugvást …
Gépiesen tapsolok, amikor a többiek is, aztán meg éljenzek, mikor ők is, de azt se tudom, miről van szó. Azért az ünnepélyesség rám is átragad, csak nem az a fajta tombolósan, önfeledten ünneplős fajta, inkább olyan komolyabb. Talán már nem vagyok olyan széllelbélelt dinka kölyök, aki egy takarítószertárból felkapott partvison kísérel meg kviddics-órára beesni, vagy sütipókokkal szórakoztatja magát meg a többieket. Na jó, azért a sütiből, ha megjelenik, biztos eszem majd…
Azért hiányozni fog minden. Az izgalmas órák, és a kevésbé azok, a tanárok, a társak, a prefektustársak, a labirintusszerű folyosók és a képtelen kalandok...
– Köszönöm a figyelmet , jó étvágyat, és kellemes nyarat kívánunk mindnekinek!
A fennhangú lezárás azért elér a fülemig, és szomorkásan mosolyodom el, ahogy rájövök, életemben talán először nekem a nyár semmit sem jelent. Mert az iskolaszünet most nem addig tart, hanem amíg úgy gondolom. Sőt, amíg rendet nem teszek abban, mit is akarok az életben. És amilyen kupi van mostanság, ez nem egy nyárig fog tartani, az biztos…

évzáró
(https://i.pinimg.com/736x/c1/ed/15/c1ed15bf8c7a28090cd4826cb8508a5d.jpg) (https://i.pinimg.com/736x/7c/7a/54/7c7a54bbc065acacacedd15e2a77f54a.jpg)

2003. június 21.
Hill, Miller, mindenki

Késve rontottam be a nagyterembe, hogy szinte azonnal lehuppanjak Miller mellé. Még időm sem volt körbe nézni és megkeresni Hillt a tekintetemmel. Még mindig ki voltam készülve, amiért anyám kritériumainak megfelelően pakoltam be a ládámba. Túlságosan bonyolult volt minden cipőmet külön vászonzsákba dugni… és közben a levelét „hallgattam,” amint panaszos közli, hogy: „Nem igaz, hogy nem biztosítanak a gyerekek mellé egy-egy manót. Neked kell elpakolni? Szegény kicsikém.”
– A házak versenyében az idei győztes ház a Griffendél nem kevesebb, mint 947 ponttal. A többi ház is nagyon szépen teljesített, így gratulálunk mindenkinek! – Harsogta McGalagony, mire elfintorodtam.
– Látod, Miller, ezek igazi csalók. – Közöltem kicsit bosszúsan. Biztos voltam benne, hogy idén a Mardekár nyer, hiszen a tanév jórészében még vezettünk is, és nem is vontak le tőlem pontot egyszer sem. A mellettem ülő persze ezt nem mondhatta el magáról csak úgy.
– Legközelebb ne vonass le pontot tőlünk… – Sóhajtottam és az asztalra könyökölve elbámultam a Griffendél asztalán irányába. – Most Hill olyan egoista lesz, hogy egész nyáron piszkálnom kell, ha azt akarjuk, hogy helyre álljon a béke… – Tettem hozzá és a lányra pillantottam mellettem. Vajon észrevette, hogy nőttem? Ha nem, hát kihúztam magamat. Büszke voltam arra a kevéske növekedésre, amit fel tudtam mutatni az elmúlt hónapokban. Talán mégis kezdek normális tizenháromévesnek kinézni.
– Köszönöm a figyelmet , jó étvágyat, és kellemes nyarat kívánunk mindnekinek! – Zárta végre rövidre a mondandóját McGalagony, azt asztalon pedig megjelent a vacsora ünnepélyes formában. Csak egy csokipudingot vettem magam elé, hogy aztán aprókat kanalazzak belőle. Miller, mintha kicsit visszafogottan nyúlt volna az ünnepi lakomához… lehet most kezd el fogyózni, hogy Belby jövőre észrevegye? Nem akartam kegyetlennek tűnni, de szívem szerint megsúgtam volna neki, hogy a fickó amúgy valakivel nyomul. Ezt ránézésre is meg lehetett állapítani, olyan túl kiegyensúlyozottan szigorú volt az óráin.
– Tudod, a srácok nem szeretik a gebe csajokat… – vigyorogtam rá, majd felkeltem az asztalhoz, hogy szépen átsétáljak a griffendélesek közé. Az ellenség közepén pedig ott ült Hill. Tudtam, hogy mocskosul elégedett magával, ezért mint egy teljesen véletlenül a tányéromat megbillentettem, hogy az ölébe essen a puding. – Hát már megint úgy eszel, mint valami disznó? – forgattam meg a szemeimet, majd elé tettem az üres edényt. Aztán lehajoltam és a fülébe súgtam: – Vigyél el Párizsba a nyáron.

Közeledik
(https://i.pinimg.com/564x/29/e1/21/29e12172406551bbb01f6adcbbf4f53b.jpg)

mindenki
2003. június 21.

Smith professzor úgy érezte, hogy a füle lassan megsüketül. Mellette ücsörgött ugyanis az asztronómia tanárnő, aki meglehetősen hangosan kiabált és beszélgetett bugyuta lelkesedéssel áradozva az ennivalókról, mintha még sosem látott volta visító rémsajtokat, nevető kókuszgolyóv vagy egyéb ilyen átlagos dolgokat. Smith úgy gondolta a fülének perce meg voltam számlálva. Habár atyáskodóan szigorú természete miatt egészen megkedvelte ezt a szeleburdi fiatal tanárnőt, és úgy érezte, hogy apja helyett apja, de ezt már ő is nehezen viselte el. Ha úgy vesszük kifejezetten stresszes volt mostanában hiszen közeledett az esküvőjének napja, miközben éppen csodálatos pillanatokat töltött el itt az egyik diákjával, akinek az alakját kutatta szigorú tekintetével.
– Ismét magunk mögött tudhatunk egy évet, igencsak sikeres tanévet. Köszönöm a szorgalmatokat, a kitartásotokat, a kíváncsiságotokat, a sok energiabefektetésetek meglátszanak a vizsgáitokot. Akiknek pedig nem sikerült az áhított érdemjegy, ne csüggedjenek, jövőre is lesz lehetőségük javítani.
McGalagony beszédjére nem is igazán figyelt oda, csak a szokásos formaságokat mondta el, amik nem igazán érdekelték a jelenleg igen csak zaklatott állapotban lévő lelkét. Nem szerette a nőt, és a nő se szerette őt viszont, de mégis kötelességük volt, mégis tovább kellett örökítenie a nevét, a vérvonalát, hiszen mégis csak a Roxfort egyik alapítójának családjából származtak. Ez valahogy mindig is büszkeséggel töltötte el, így hát tudta, hogy mi volt akötelessége. Eddig nem is nagyon érdekelte ez a házasság, de amint az élete gyökeres fordulatot vett pár hónapja, amibe furcsa érzések is közrejátzottak, már jobban idegesítette ez a dolog. Ennek köszönhetően voltak hát borús fellegek a feje felett,és vonódott össze a szemöldökének vonala egyetlen hosszú, komor és sötét csíkká, ami igazán rémisztő ábrázatot kölcsönzött neki.
– Köszönöm a figyelmet , jó étvágyat, és kellemes nyarat kívánunk mindnekinek! - fejezte be a mondandóját McGalagony, Smith pedig komor tekintettel, de annál erőltetettebb mosollyal körbekoccintott a kollégáival, aztán egészen addig figyelte a rohangáló Floriant, míg meg nem elégelte, és felkelt az asztalától. Alig evett valamicskét, de most nem is igazán volt éhes. Inkább a fiú után indult, hogy egy kicsit megbüntesse, amiért ilyan önfeledten óhajt rohangálni. Éppen meg is találta, amikor Florian kelletlenül beleüttközöt, és teljesen összepiszkította Smith professzor elegáns öltzözetét.
– Öhm… - dadogta a fiú kétségbeesetten, SMith pedig ingerülten sóhajtott egyet.
- Maga túlságosan zabolátlan, la Fay. Nyomás az irodámba. Úgy hiszem el kell beszélgetnünk nem csak a... helyyes táplálkozásról, de a helyes közlekedéstől is - magyarázta és egy határozott mozdulatokkal elküldte a fiút, hogy aztán utána morgolódva kövesse.

végre vége
~ 2003. május 20 ~
(https://i.pinimg.com/236x/90/da/05/90da056bc228ee996363ecbdf17355ac.jpg)

SZABADSÁÁG

Végre vége volt ennek a tanévnek is. Furcsa lesz Charlie-ék nélkül, és nem is igzaán tudom, mi lesz az együttessel, de azt hiszem még az se világos a számomra, hogy én mi leszek pár év múlva. Csak örülök, hogy ennek a hülye évnek vége van és nem is tuom. Egy kicsit hiányzik már az, hogy ne legyen suli, se semmi. A tekintetemmel néha a Mardekár asztala felé lesek, és próbálom kiszúrni az unalmas alakok között azt az egy nem unalmas alakot, aki ott ücsörgött a többiek között, a maga egoista és viccesen lenéző tekintetével. Nem mintha könnyen megtaláltam volna, többször is kizökkentettek a háztársaim. Amúgy is a mi asztalunk volt a leghangosabb.
Furcsa lesz a végzősök nélkül jövőre, és kicsit sajnálom hogy Mira is elballag, pedig igazán menő volt a kviddics csapatban. hangoskodva ordibálok, a többiekkel hülyeségeket csinálva meg idétlen varázslatokkal szivatva a többieket, hogy az érettebbek idegeire menjünk. Kicsit felszabadultabbak vagyunk, a kelleténél. Az se nagyon állít meg minket, hogy McGalagony felemelkedik a helyéről, hogy megtartsa a szokásos beszédjét, ami amúgy nem sok mindenkit érdekel. Nálunk legalábbis biztosan nem.
– Nem fogom hosszúra nyújtani az évzárót, így szeretném bejelenteni az idei év iskolaelsőjét, Elizabeth Hepburn kisasszonyt, aki az idén annyi szorgalmit vállalt, ami elegendő két tanévre is. Gratulálunk! - fogalmam sem volt, hogy ki ez a csaj, de biztos voltam benne, hogy Hollóhátas volt. Nekik biztos nincs sok örömük az életben, hogy folyton csak tanulnak, ahelyett, hogy mókáznának is egy kicsit. - A házak versenyében az idei győztes ház a Griffendél nem kevesebb, mint 947 ponttal. A többi ház is nagyon szépen teljesített, így gratulálunk mindenkinek! – erre viszont szabályosan felpattanok az asztalra és élljenző ordibálásba meg ugrálásba kezdek, hogy az beleremeg a pattogásomba. Végre mi győztünk, bár fogalmam sem volt róla, hogy hogyan, mivel nem én gyűjtöttem a legtöbb pontot.
A többi szöveggel nem is foglalkoztam, csak azzal, hogy leugorjak az asztalról, és hogy rávessem magamat a sok-sok kajára. Nagyjából olyan gusztán faltam a kaját, mint a velem szemben ülő le Fay, nagyjából két kézzel tömve magamba a husokat meg a köreteket. Észre sem vettem, hogy valaki megállt mellettem, csak azt, hogy az a valaki beleejtette a kaját az ölembe.
- Hát már megint úgy eszel, mint valami disznó? - szólalt meg mellettem Alfonz, mire gorombán pillantottam rá, majd megvonva a vállamat az ölembe esett drabokat is betömtem. Nem akartam, hogy kárba vesszen.
- Én legalább eszek is valamit, és nem fúj el egy légylehellet - válaszoltam, aztán közelhajolt és éreztem a kellemes illatát, ami mindig olyan jó hatással volt rám.
- Vigyél el Párizsba a nyáron - súgta a fülembe, mire elvörösödtem, és bólogattam. Persze, hoygne a világ végére is. Akárhol is van Párizs, Alf jelenleg olyan közel van, hogy azt se tudom éppen melyik országban vagyok. Megköszörültem a torkomat, és felálltam, nagyban csámcsodgva az utolsó húscafaton, és megragadtam Alf kezét.
- Jó, de előbb... tudod, búcsúzzunk el a falaktól, meg minden - magyaráztam és magam után rángattam Alfot. Nem tudtam, mikor látom újra más világhoz tartozott de ezt a kis időt ki akartam hazsnálni még vele.

ÉVNYITÓ

(https://i.pinimg.com/564x/60/7e/1f/607e1fc9b0f1ba829545b53c52756306.jpg)
minden jelenlévő

2003. szeptember 1.
este

Minerva McGalagony sokadik éve állt már a tanári asztal előtt, hogy fogadja a Roxfort Expresszen, fiákereken és csónakokon érkező diákhadat. Ezúttal is szigorúan bámult végig a sokaságon és a Smith professzor által bevezetett elsősökön, akik izgatottan várták a beosztási ceremóniát, melyet követően a szokásos bejelentéseket is megkezdhette.
- Üdvözlök mindenkit! - mondta fennhangon, majd az elsősökre pillantott. - A mai ünnepségünk első pontja, ahogy azt már megszokhatták, a beosztási ceremónia lesz. - Mondta és intett Mr. Smith felé. - Smith professzor. - Biccentett, majd átadta a terepet a helyetteségnek, aki az öreg süveg segítségével új házaikba segíthette a frissen érkezőket. Termékeny évindítás volt, hiszen bőven akadt griffendéles, hugrabugos, hollóhátas és mardekáros palánta, akik iskolai családjuk nem kisebb örömére bosztásra kerültek.
Ahogy véget ért a ceremónia, a Teszlek Süveg ünnepélyes dallammal köszöntötte a hallgatókat. A mennyezeten lebegő gyertyák hangulatos fénnyel, némileg gyengébben világították meg a termet. Talán két perc volt az egész, ám azonnal hozzásegítette a tanulókat, hogy otthonosan érezzék magukat a kastély falai között.
McGalagony ismét kilépett középre, kitárta karjait, hogy a sutyorgást elhallgattassa. A teremben pedig hamarosan beállt a csend. Így az igazgatónő végre megszólalt: - Kedves tanulók, a tanév nem indulhat el úgy, hogy ne tegyem meg a szükséges bejelentéseket a tanári kar változásaival kapcsolatban. Ahogy láthatják új arcokkal isbővültünk. - Mutatott a tanári asztal felé. - Fawcett professzor kutatómunkája miatt távozott a tanári karból, így igazgatóhelyettesi feladatait Oliver Smith professzor vette át. Ezzel együtt Lancaster professzor magánéleti változásai miatt, a tanár úr kapta meg a Hugrabug házvezetését is. - Magyarázta el az egyik legfontosabb információt. - Ezzel együtt a Mardekár sem marad házvezető nélkül, hiszen Bolton professor örömmel vállalta el a feladatot. A Repüléstan területén is változás érkezett. Hadd mutassam be, ifjú tanárukat, Mr. Lennox Campbellt - mondta. Aztán persze el is hallgatott, mert egy halom kamaszlány sikoltozni, meg tapsolni kezdett az asztalok között. Ismét megkezdte mondandóját: - Trelawney profsszor tavaly óta fennálló gyengélkedése miatt megosztva tartja az órát Miss Daphné Dodonus jósnő segítségével. - Mutatott az egzotikus szépségre a jobb oldalán. - Magnus D. Brown pedig a Sötét Varázslatok Kivédését vette át. - Ezt követően zavarában megköszörülte a torkát. Persze a tanulók az arcán szemernyi változást sem vehettek észre, pedig bejelentései most értek a kellemetlenebb részekhez. - Nos, talán mindannyian tudják, hogy az iskola pszicho-medimágusát Mr. Murphyt a nyáron sajnálatos módon letartoztatták, miután fényderült a tetteire. Helyét Dahlie Roberts, elismert terapeuta vette át. Kérem, forduljanak hozzá bizalommal! - Mutatott a vörös hajú hölgyemény felé, aki barátságos mosollyal integetett a tanulók felé.
- Most azonban, a komoly dolgok végével ideje, hogy együtt élvezzük a vacsorát. - Mondta, majd ismét a magasba emelete a kezeit, mire az asztalok megteltek finom ételekkel, desszertekkel, italokkal és egyéb finomsággal.

Tudnivalók:
- A játékra szeptember 4-ig lehet írni.
- Mindenki egy hozzászólást írhat.
- Minden hozzászólás 2 pontot ér.

újult méltósággal
(https://i.pinimg.com/736x/6a/dd/9e/6add9eab38840004683c9fdf825f3409.jpg)

mindenki & la Fay
2003. szeptember 1.

Ahogy a tanári asztalnál ült, biccentett egyet-kettőt a gyülekező tanár kollégái felé, miközben gondolatai a nyár körül forogtak.
Smith professzor nyara pocsék fordulatot vett júliusban, és a maradék időt inkább figyelmének elterelésével töltötte, mint sem hogy mondjuk la Fayen rágódjon. Ez a módszer meglehetősen hasznos volt, na meg persze egyben is tudta tartani azt a megszokott elmeállapotát is, amit úgy nagyjából mindenki látott és el is várt tőle odahaza. Általában közömbös vagy szigorú volt továbbra is a világ dolgaihoz, mintha csak elfelejtette volna milyen mély és őszinte szeretetet volt képes táplálni valaki iránt, aki egyáltalán nem volt hajlandó megérteni az okait, hogy miért nem dobhatta el azt a papírral összekötött életet, amire gyerekkora óta hivatott volt. Talán fellazult az aranyvérű társadalom anynira, hogy engedjen a szorításokon, de az ő családja hagyományokhoz ragaszkodott, nem volt olyan modern felfogású, mint a Fraser vagy pedig csak szeleburdian felelőtlen mint a Weasley család. Smith igen is kötelességtudó ember volt, és méltó akart lenni a nevéhez is, na meg persze a tenári kötelezettségeihez is úgyszintén. Úgy érezte, hogy azzal, hogy igazgató helyettes lesz, képes lesz egy kicsit nagyobb hatást gyakorolni a feltörekvő generációra, mert eltökélten akarta őket felkészíteni az életre a diákokat, hogy minél kevesebbet sérüljenek. Habár módszereiből nem éppen erre lehetett következtetni, ugyebár.
Figyelmesen hallgatta az igazgatóasszony szavait, miközben tekintetével méltóságteljesen körbejárta a Nagyterem asztalait, és elnézve akíváncsi, vagy éppen nagyon unott arcú diákok felett, kereste az ő Griffendélesét valahogy a pirosak forgatagában. Ösztönös pillantások voltak ezek, éppen csak egy rövid időre állapodott meg a tekintete a fiún, hogy aztán komor hűvösséggel folytassa a körútját a szigorú, kék írisze.
- Üdvözlök mindenkit! A mai ünnepségünk első pontja, ahogy azt már megszokhatták, a beosztási ceremónia lesz. Smith professzor - jelzett felé az igazgatónő, mire ő csak szigorúan biccentett egyet, és felemelkedett a helyéről, hogy a koszos süveget a kezébe fogva a gólyák elé magasodva megálljon. Rémült, megilletődött tekintetek fogadták. Smith professzor megpróbálkozhatott volna egy barátságos mosollyal, esetleg, de persze akkor csak még nagyon rémületet keltett volna az amúgy is igen csak stresszes elsősökben. Természetesen soha sem csinált még ilyesmit, mégis tapasztaltabbakat zavarba hozó ügyességgel pottyantotta a kobakokat az elsősök fejére, és igen csak örült, hogy sok új poronty érkezett a Roxfortba, hogy tudást gyűjtsenek az életre. A ceremónia végeztével elégedetten ült vissza a helyére, hogy egyenes háttal várja az igazgatónő beszédét, ahol az új átformálódott tanári kart mutatta be és kellemetlenkedve felsóhajtott, amikor a diáklányok szabályosan megvadultak Lennox Campbell említésétől. Smith professzor úgy érezte most még nehezebb év elé fog nézni, ha csak az átszellemült kamaszlányokból indul ki.
Végül csak elérkezett a vacsora ideje, és ő pedig nem is iagzán fogyasztott sok mindent a vacsorából, ám ahogy észrevette, miképpen pislogott la Fay a tőle nem is olyan messze ülő Campbell professzorra, úgy érezte, hogy tennie kellett valamit, méghozzá nagyon drasztikusat. Felemelkedett a székből, és határozott léptekkel indult meg a sorok között Florian felé, és amikor hozzá ért kertelés nélkül megszólalt, fele magasodva.
- Maga most velem jön, la Fay, úgy tűnik most sem bír magával - közölte, és ezt követően szinte felrángatta a fiút a helyéről, hogy kihúzza a nagyteremből, aminek a zsibalyos kavalkádjában szinte fel se tűnt snekinek.

Évnyitó
to Nora, Fifi, akárki

(https://i.pinimg.com/564x/3e/ff/07/3eff0756a1b0bf4be68144765f9dcab1.jpg)

Demons Are A Girl's Best Friend (https://www.youtube.com/watch?v=jhK2ev_O-pc&ab_channel=NapalmRecords)

- Ez itt minden önbizalom, amire szükségünk van - jelentettem ki ördögi vigyorral, és kiterítettem a lányvécé fehér kerámiamosdójának szélére a temérdek féle szemfestéket, alapozót, rúzst, szempillaspirált, parfümöt, körömlakkot - egyszóval mindent, amire egy magunkfajta igényes csajnak szüksége lehet. A csajos magazinokat a táskámban hagytam - a vonaton már úgyis átnyálaztuk a jobb részeiket. Aztán meg majd eladom őket itt a suli falai között. Ja! A sminkekből is hoztam terjesztésre is. Nyilván majd kéz alatt fogom híresztelni, de hátha lesz vevőm. Norával persze más, vele megosztom minden szépészeti okosságom, a cél érdekében. Kurvajó nő, úgyhogy olyan nincs, hogy ne kapja meg, akit akar. Oké, Campbell amúgy is jó pasi. Micsoda fogás lesz! SZeretem a kihívásokat, úgyhogy naná, hogy segítek.
- Tudom, hogy tökéletesen sminkelsz, de illatot is válassz. Yves Saint Laurent Opium… - tartottam fel a kis, aranybarna folyadékkal töltött üvegcsét, melyben fűszeres keleties illat rejtőzött, ami az ajánló szerint minden közelben tartózkodó férfi érdeklődését felkelti.
- …Vagy Dior J’Adore. Ez virágosabb, a másik izgisebb - kínáltam oda a lánynak, hogy válasszon kedvére. Én Jennifer Lopez Still nevezetű, főleg narancsvirágos jellegű illatát öltöttem magamra, ha már a talár full egyforma, sminkelni meg csak természetes jellegűt szabad, hogy a vakegér banyatanciknak ne tűnjön fel. Oké, Digby talán még nem is szólna, elég hiteltelen lenne a szájából, ha egyszer ő is csakis tökéletes sminkben jelenik meg a szobáján kívül…
- Eh, asszem elkésünk - sóhajtok, de azért még csekkolom Nora választását, majd elismerően bólogatok rajta.
A nagyterembe azért még odérünk a beosztási ceremónia végén. Jó, mert így oda tudunk kommandózni az asztalhoz, amíg minden kis csíra megtalálja a helyét. Jesszus, ezek milyen kicsik, én sose voltam ilyen gyerekes! Na mindegy.
Menet közben beleborzoltam Fifi hajába, míg elhaladtam mögötte, aztán ha hátranézett, egy néma, csibészesen vigyorgós légbepuszit cuppantottam felé.
- Húzd ki magad, hadd látszon az az öt centi - vihogtam a fülébe, majd gyorsan helyet foglalta Nora mellett, mielőtt a tanároktól szóban is kikapunk a késésért.
Mc Galagony széttárta a kezeit, én meg halkan, hogy csak a körülöttünk ülők hallják, suttogva szinkronizáltam alá egy hamis gondolatot:
- Ekkora kákalagot fogtam!
Aztán pimaszul vigyorogva hallgattam a szövegelését. Mikor Lennoxhoz ért, heccből jó nagyot huhogtam, mint ahogy a tömegek a kivddicsmeccseken szoktak. Norára vigyorogtam, mert ha erre nem, mi másra nézne végre erre? Mulya egy alak, direkt kerülte eddig ezt a területet a szemével. De átlátszó…
- Gyanús, mennyire nem néz ide, mi? Bitos nem mer, mert akkor itt ragadna a szeme - piszkáltam Norát, ha esetleg megint búskomor vágyakozásba esne. Ejj, csajszi, ez is olyan, mint a kergetőzés az oviban. Tudja csak a pasi, hogy ő a… fogó.
A többi tanár már ne érdekelt, max a házvezetőnk, de az sem különösebben. Bolton cuki. Nem bánom, ha még többet látom. Büntessen csak, tanár úr! Miatta is kerültem a lakoma zsírosabb-szénhidrátban gazdagabb fogásait. Ajj, túl jól főznek itt, hogy vigyázzon így az ember a vonásaira? Talán beállok majd a kviddics csapatba. Van egy olyan érzésem, hogy Nora miatt így is, úgyis sokat leszek a kviddics pályán…

Évnyitó
(https://i.pinimg.com/736x/33/93/18/339318208e5c9fed7ea1592a661633cd.jpg)

2003. szeptember 1.
Mindenki és Hill, Narek na meg persze Miller

Párizs után a fél nyarat szobafogságban töltöttem. A dadusom állandóan mellettem volt, anyám meg mindent megtett, hogy kiderítse, ki vett rá erre a hülyeségre. Szerencsére a nővérem is végig falazott, így anya nem tudhatott meg semmit Hillről. Aztán persze nagyon hallgatag lett, gyanakodva figyelt és elkezdett velem a házasságról beszélni. „Kötelesség.” Ez volt a legtöbbet előforduló szó abban a csevegésben, én meg csak bólogattam.
Miller nem volt ott az asztalunknál, miközben már elkezdett McGalagony dumálni, Smith meg ijesztegette az elsősöket a Teszlek Süveggel. Valahogy megnyugtató volt a tény, hogy engem nem az ő jeges tekintete fogadott tavaly. Aztán összerezzentem, mert valami barom – akit Hillnek gyanítottam – összeborzolta a hajamat. Ám, amikor mogorván megfordultam, csak Miller légpusziját kaptam el.
– Húzd ki magad, hadd látszon az az öt centi – jegyezte meg nagy humorizálva. Csak féltékeny volt, hogy ő még mindig elképesztően törpe volt. Miller is csak egy unalmas kis csitri lett, mióta ezzel a Norával barátkozott.
– Azt hallottam, hogy Campbell összejött azzal az énekesnővel… tudjátok, aki a házimanókról írt egy dalt… – jegyezte meg kegyetlenkedve, hiszen mindenki tudta, hogy Miller és Narek felváltva csorgatják a nyálukat a pasas után. Legalábbis a Roxfort Expresszen eléggé gyorsan terjedtek a hírek.
A dumálás véget ért, megjött a kaja. Így odanyúltam, hogy jó sok sültkrumplit halmozzak a tányéromra. Az étvágyam nem volt annyira jó még mindig, de sültkrumpliból bármennyit képes voltam megenni, főleg, ha egy kis majonéz is akadt. Anyám ezt nevezte „olcsó, szegény ételnek,” ezért a konyhára kellett lemennem a manónkhoz, hogy titokban ilyesmiket készítsen nekem. Egyszer még vaníliafagyival is megkóstoltam. Még az is jó volt.
Éppen beledöftem a villámat az első krumpliba, mikor megláttam valami pirosat bereppenni az ajtón, egyenesen a Griffendél asztalához…. a valami Hill feje mellett állt meg, majd magától kinyílt. Ekkor fogtam fel, hogy az egy rivalló. Hillnek nem mugli az apja? Nem foglalkzotam vele, engem nem érdekelt a szánalmas családi élete, csak ő maga. De ahogy az a boríték kinyílt, ismerős, erőszakos, anyás orgánum szakadt ki belőle:
– CLAUS HILL! HOGY MERÉSZELTÉL EGYETLEN ÚJJAL IS ALFONZHOZ ÉRNI? Ő EGY CSODÁLATOS, ŐSI CSALÁD SARJA, AKI NEM ÉRDEMLI MEG, HOGY A MOCSKOS SÁRVÉRŰ KEZEDET RÁTEDD! ELRABOLTAD, TÖNKRETETTED, ELRONTOTTAD AZ EGYETLEN KICSIKÉMET! – A hang nem szűnt meg, csupán a vörös boríték, éppen a felálló Mr. Smith feje mellett reppent el, a tanári asztal felé, hogy megálljon az igazgatónő előtt. – MCGALAGONY IGAZGATÓNŐ, AZONNALI VIZSGÁLATOT KÖVETELEK MR.HILL-LEL SZEMBEN, AKI EGY ILYEN ÁRTATLAN GYEREKET ILYESMIBE RÁNGATOTT!
Éreztem, hogy az arcom egészen vörösbe kezd úszni. Anyám valahonnan megtudta mi történt… talán felkért egy legillimentort? Akárhogy is, tudta, mi történt Párizsban és ez még annál is ijesztőbb volt, minthogy bezárt a szobámba a nyárra.

Sulikezdés és extrák
▪ 2003. szeptember 1. ▪

Smith professzor & mindenki
(https://i.pinimg.com/564x/fa/b5/92/fab592abf569dbc495776b7780aae190.jpg)

Jay mentett meg többször is a Roxfort Expresszen attól, hogy Smith a közelembe tudjon jönni. Persze a kapcsolatról sosem beszéltem neki, csak Henriette tudott róla… mert ő volt az egyetlen, aki sosem szörnyülködött, úgy fogadott el, ahogy voltam. Szóval biztonságban volt a titkom, habár azt már nem kötöttem a húgom orrára, hogy szétmentünk. Kit érdekelt, Smith döntött. Családja lesz hamarosan és bár semmit sem tudok a babákról, talán évvégére már meg is lesz a gyerek.
Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy sehogy se reagáljak az igazgatóhelyettesre, vagy éppen a róla elhangzottakról. Ezért az új tanárokra koncentráltam, főleg Campbellre. Azt kívántam, bár előbb váltották volna le Miront, akkor talán nem adtam volna fel a kviddicsezést és most nem lenne ennyire kilátástalan az egész.
A vacsora közben újra és újra a tanári asztal felé pillantottam, megnézve magamnak ezt a Campbell. Fiatalabb volt, mint azok, akik általában tetszenek, de egészen helyes és izmos volt, ezért ellegeltettem rajta a szememet, mint a kamaszlányok. Aztán persze Smith felállt, úgyhogy elfordultam és a tányéromban lévő semmire koncentráltam. Azóta alig ettem, hogy szakítottunk, így most eldöntöttem, hogy teletömöm magam. A krumpli salátáért nyúltam éppen, mikor megszólalt éppen mögöttem: – Maga most velem jön, la Fay, úgy tűnik most sem bír magával. – A hangja érdes volt és ijesztő. Megmerevedtem a mozdulatban… nem értettem, miért nem hagyja annyiban. Egyszerűbb lett volna mindkettőnknek, ha lezárjuk.
Megfogta a karomat és már fel is rángatott padról. Húzott ki a folyosóból, így a nagyteremben kirobbanó üvöltözést nem is hallhattam rendesen. Az ajtó előtt megállítottam azért, odanyomtam a falhoz, hogy bentről ne láthassanak minket.
– Mit akar… nem csináltam semmit! – Magyaráztam idegesen, még csak nem is tudtam, mit mondhatnék neki. Nem tudtam, mivel rázzam le, mert ahogy a szemébe néztem, máris megborzongtam. – Nem csináltam semmit… – motyogtam és elengedtem őt. Éppen csak a félrelökésébe fektettem némi energiát. De meg akartam csókolni.
– Visszamegyek a barátomhoz, Jayhez. Most vele járok. – Nem tudom miért mondtam, de olyan jól esett az orra alá dörgölni ezeket a szavakat. Jayt persze nem kérdeztem meg, hogy megengedi-e, de nagyjából elég volt, hogy a közelemben van általában. Több bizonyítékot nem kaphatott volna Smith egy létező kapcsolatból sem.

Évnyitó

temporary high (https://www.youtube.com/watch?v=oBmM9pvUh5k&ab_channel=iamAURORAVEVO)

Jót tett nekünk az a party Lennie-nél. Nem kristálytiszta egészen, mi is történt ott pontosan, de jót tett. Megismerkedtem az újakkal, és vannak villanásnyi, kissé érthetetlen de szórakoztató emlékképeim Marisról, ahogy próbál egyszerre több aranyszínű oreo-t a szájába tömni, meg Smith-t, akinek valamiért valaki a hátára tapasztott egy szelet füstölt halat. Valaki…
- Üdv Mindenkinek, drágáim, boldog új évet! - köszöntem a kollégákra mókásan, amikor már az asztal hallótávolságába értem, majd felmásztam a pódiumra, és végigsétáltam ott, a helyem felé. Integettem Marisnak, meg a többi ismerősnek, és volt, akihez muszáj volt pár szót is szólnom.
- Gratulálok a kinevezéshez, Sage. És Magnus, nyugalom, ne tomboljon már annyira - kuncogtam kedvesen, és közben barátságosan meg is lapogattam a termetes pasas vállát. Aki amúgy a szokásos morcosságával csendesen ült éppen az asztalnál, így nyilvánvalóan értette, hogy vicceltem. Ha nem nevet, sem baj. Én azért végtelenül szórakoztatónak találtam. Igazi jelenség… Milyen jó, hogy pont az ellenpontja a szintén idén érkezett Campbellnek. Nagyon színes lett tőlük a testület
- Most nem hozott DJ-t, drága Lennie? Kénytelenek leszünk a süveget hallgatni - sóhajtottam színpadias szomorúsággal, aztán helyet foglaltam, és valóban - érkezett a mágikus fejfedő köszöntő dala, aztán a beosztási ceremónia, majd Minerva szokásos évnyitó beszéde. Mennyi-mennyi újdonság! Idén sem fogunk unatkozni. A pszichológusról szóló résznél kicsit elsötétedett a tekintetem. Annyi diák nyílt meg annak az embernek… És ő eljátszotta a bizalmukat. Szörnyű dolgokat követett el. Bántotta a diákokat. Úgyhogy az ő érdekében remélem, hogy az Azkabanba zárják élete végéig, mert ha valaha is elém kerül, ízekre átkozom, aztán csak azért összefércelem, hogy utána újból szétszedhessem miszlikekre a mocskot. Biztosan nehéz lehet ilyen helyzetben érkezni új pszichológusként, hiszen hiába a “forduljanak hozzá bizalommal”, ha vadidegen, és az elődje is micsoda dolgokat művelt. Sóhajtva dőltem hátra a székemen, és máris eldöntöttem, hogy idén is tartok házvezetői fogadóórát minden csütörtök este, hátha szükség lesz rá.
Közben megjelent a vacsora, én pedig kedvemre válogattam a finomságok között. És az asztal felett a rendetlenkedőket figyeltem közben, hogy szeretetteljes, de azért szúrós pillantással figyelmeztessem az ifjúságot, hogy mostantól megkezdődött az év, és újra viselkedniük kell. No igen, és van, akinek a nonverbális figyelmeztetés nem elég. De azért arra én se számítottam, ami ez után következett.
Először nem értettem, Smith miért megy oda a grifi asztalához. Valamit diskurált Floriannal, épp elgondolkodtam rajta, vajon mi rossz fát tett a srác a tűzre, de gondoltam, a kolléga majd elrendezi. Na de aztán jött az a vörös levél… És ordibálni kezdett.
Tátott szájjal hallgattam, és sajnos későn jutott eszembe, hogy el kellett volna némítani. Mentségemre, Minerva sem, és más sem tett semmit. Szürreális. Ez az igazság. Ki tesz már ilyt a gyerekével? Nem elég, hogy adódott egy problémájuk, de most még ki is kiáltja ország-világ; de legalábbis az egész Roxfort előtt?!
Minervára néztem kérdőn, aztán rákacsintottam és finoman bólintottam. Próbáltam nyugodt maradni, de azért aki közel ült, az láthatta, hogy a fáradt mosolygás alatt elsápadtam, és a szememben rémület ült. Ahogy az utolsó gyűlöletteljes szavak visszhangja elült, és beállt volna a diákok részéről következő döbbent, vihar előtti csend, ezt kihasználva azonnal közbevágtam, és hangosan, drámaian felsóhajtva megjegyeztem:
- Legalább jó munkát végzett volna, aki ezt kitalálta… Mrs. Baldronnak nem ilyen hangja van. Nevessenek csak, én meg kiderítem, ki heccelte meg az urakat egy ilyen szívhez szóló üzenettel. Azok közt kezdem a kihallgatást, akik a leghangosabban nevetnek. Brown és Smith professzor urak nyiván szívesen segíthetnének nekem - tettem hozzá, mert tudom, egyedül nem biztos, hogy elég elrettentő erő vagyok ahhoz, hogy visszavegyenek a jókedvükből a jelenlévő ifjak. Azért annyira elég talán, hogy a káosz ne szabaduljon el. A nagyját úgyis majd Mc Galagony megoldja. Rezignált nyugalommal folytattam az evést, mintha mi se történt volna, csak egy újabb gyerekcsíny, holott a valóság valószínűleg nem ez. A szóbeszédek így is el fognak indulni, és nekünk is lesz munkánk. Vacsora után minimum Hillt elő fogom venni. És bár Baldron nem a házam tanulója…
- És még csak öt perce kezdődött el az év… Üdv a fedélzeten, házvezető kolléga - hajoltam át Boltonhoz egy alkalmas pillanatban.

⌘ Évnyitó ⌘

(https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSViA01hP_Kd2UndsgbOAVUSG1zW5bK3EOyGw&usqp=CAU.jpg)

☾ 2003. 09. 01. ☽

Mint minden év elején úgy történt most is, Igazgató nő elmondta a beszédét, az elsőéveseket beosztották a házakba, nem lettem volna a helyükbe mert Smith osztotta őket be és hát nem a legkedvesebb arcú professzor de cserébe az egyik leghelyesebb, ebben az évben elég sokan is voltak az újjoncok. Új repüléstan tanárt kaptunk és ahogy észre vettem mindenki csorgatta utána a nyálát, helyes meg minden nekem az a lényeg, hogy jól tanítson. Mint kiderült Smith lett az igazgató helyettes és ráadásul megkaptuk házvezetőnek is, ami annyira nem baj mert az irodája a Déli szárnyba van, ami az épület másik fele.
- Most azonban, a komoly dolgok végével ideje, hogy együtt élvezzük a vacsorát. - Zárta le a hosszadalmas beszédét McGalagony Professzor, és meg is jelentek az ételek elöttünk, aminek nagyon örültem mert már korgott a hasam. Már láttam, hogy kezdtek vegyülni a házak, beszélgetett mindenki mindekivel, én éppen a desszertemnél jártam, ami rengeteg süti volt, párat félre is raktam estére ha esetleg meg éheznék majd. A nagy hangoskodásba észre se lehetett venni Smith-t ahogy felállt, rögtön Florra néztem, nem múlik el úgy egy rendezvény, hogy Smith ne vigye el Flort büntető munkára. Most elhatároztam, hogy bele hallgatok a beszélgteésükbe, mert a nyár utolsó felébe a bátyám nem ment korrepetálásra Smith-hez és gyanús volt nekem. Jól sejtettem Smith karon fogta Floriant és elkezdte kihúzni a teremből, én megfogtam a sütis tálamat és rajtuk tartva a szemem elindultam én is, viszont nem néztem magam elé így valakinek neki mentem ismerős volt az illata, ahogy felnéztem rá megláttam Ezrát és a ráborult sütieimet.
- Ohh Merlinre, sajnálom nem figyeltem- Szabadkoztam és hátra léptem egyet, el is felejtettem, hogy Smith-ék után indultam.
- Azt hiszem ez nem az én napom... Suvickus. Tessék jobb mint új korában - Mosolyodtam el. Körülnéztem de már nem láttam a párost így vissza mentem oda ahol eddig ültem és gondolkodtam, közben a tanárokat néztem néha meg-meg akadt a szemem egy bizonyos Professzoron.

Évnyitó és egyéb &@#>ságok

(https://uproxx.com/wp-content/uploads/2015/12/sportsrockworkoutfacts3.jpg?quality=80)

to Everybody

Unalmas arcot vágva ültem le az elsők között a tanári asztalon. Próbáltam nem túl öltözni, betartani a tanárok által viselt általános göncökre vonatkozó előírást, de nem igen érdekelt ez az egész, reméltem, hogy nem ismétlődik meg Campbell bulija, netán nem tartogat egy after partit az évnyitó után. Mondjuk azon sem lepődnék meg, ha hirtelen diszkó gömbök jelennének meg a mennyezetekről alálógva és előbukkanna DJ bohóc, hogy a rosszabbnál rosszabb dübörgő zenékre kezdjen vadulni. McGalagony nyilván itt esne össze a szívéhez kapva, de kíváncsi leszek, mennyire tudja majd kordában tartani ezt a dívát.
Szép lassan megjelentek a diákok és kisebb nyüzsgés lett úrrá a teremben, ahogy a prefektusok kíséretében mindenki a helyére vánszorgott. Megjelent Smith professzor is az asztalnál, Sage professzor, majd szép lassan mindenki elfoglalta a helyét az asztalnál. Miss Digby is végigsétált a pódiumon, mintha az este díszvendége volna, ragyogó megjelenésével még azok tekintetét is magára vonta, akiknek egyébként semmi dolguk nem volt vele. Mi tagadás, tudja, hogy kell magára vonnia a figyelmet.
- Gratulálok a kinevezéshez, Sage. És Magnus, nyugalom, ne tomboljon már annyira. – kuncogott a hölgy mikor mellém és Bolton professzor mellé ért. Én csak értetlenül felhúztam a szemöldököm, felegyenesedtem a székben, hitetlenül bambulva, vajon miről hadovál itt nekem, nem is tomboltam. Persze, mikor megveregeti a vállam leesik, hogy csak húzta az agyam, megadóan bólintottam felé.
~ Nem semmi nőszemély. ~ ráztam a fejem csak elengedve egy könnyed félmosolyt.
Az igazgatónő beszédéről legendák szóltak unalmasságát tekintve, hát nem voltak túlzók a pletykák, a süveges előadástól pedig egyenesen frászt kaptam. Még tapsolnom is kellett, még az elején próbáltam lelkesnek mutatkozni, de ez körülbelül az ötödik diáknál el is halt. Amikor rám terelődött a szó felegyenesedtem a székemből és bólintottam egyet, persze szemeimmel szikrát szórva. Nem lehet elég korán megrémiszteni ezeket a gaztevőket, jobb, ha máris tartanak tőlem. A Pszichológus esetére csettintettem egyet a számmal, valóban elég ramaty ügy volt, hallottam a parancsokságon az esetről.
Végre elkezdődött a vacsora, bár én betartottam a diétámat és csirkét próbáltam vadászni a közös tálakról, némi vízzel leöblítve. Minél hamarabb túl akartam lenni ezen az évnyitón, hogy aztán a hálókörletembe vonulhassak és egy kis edzést követően ágynak dőlhessek. Smith professzor közben jobbnak látta, ha megreguláz egy diákot, bár fogalmam sem volt arról, mit követett el a srác, de biztosan megérdemli, amit kap. Kedvelem ezt a fazont, egyet se szól, vele nem lesz gondom.
Már éppen megtöröltem az arcom a sült csirke maradványaitól, mikor berontott egy vöröses boríték a terembe és hihetetlen módon elkezdett ordítani. Becsuktam a szemem és bár a halántékomon megjelent egy ijesztő ér, ami minden mondat után pattant egy nagyot, de jobbnak láttam, ha az igazgatónő intézi ezeket az ügyeket, nekem nincs kedvem semmiféle iskolai drámába belebonyolódni. Mondjuk feljelentés résznél felkaptam a fejem, lehet azért mégis csak jobb lesz utána nézni ennek a dolognak.
- Legalább jó munkát végzett volna, aki ezt kitalálta… Mrs. Baldronnak nem ilyen hangja van. Nevessenek csak, én meg kiderítem, ki heccelte meg az urakat egy ilyen szívhez szóló üzenettel. Azok közt kezdem a kihallgatást, akik a leghangosabban nevetnek. Brown és Smith professzor urak nyiván szívesen segíthetnének nekem. – ismét szemöldököm felhúzva néztem Digby professzornőre, miután nevelőszándékú mondandójának egyik mellékszereplője lettem, de szó nélkül néztem végig a gyerekseregen ismét szigorú tekintettel, majd mutatóujjamat óvatosan az ajkaimra illesztve próbáltam nyomatékosítani a Miss Digby szavait.
- Ön aztán tudja, hogy bánjon a szavakkal. – böktem oda azért a hölgynek, miután a mellettem ülő Bolton-hoz intézett pár szót, majd belehörpintettem a poharamba és úgy néztem végig a gyerekseregem, ha valakit hangoskodni vagy rendetlenkedni látok, már akcióba is lépek és büntetőmunka gyanánt másnap délután futtatok vele száz kört a kastély előtt álló fúriafűz körül.

Évnyitó

(https://i.pinimg.com/550x/7d/ec/06/7dec06ea384a407d96771f5f0817381f.jpg)

To Sandy, Henriette, everybody

Ez a nap is eljött újra, véget ért a rövidke nyári szünet, kezdődhet előlről az iskola. Ezra szinte szomorúan bandukolva érkezett meg ülőhelyére s csak az adott neki enyhülést, hogy az iskolával Sandy is ismét könyebben elérhetővé válik számára. Alig várta, hogy meglássa, melléülhessen és csodálhassa mosolyát, megérezze illatát vagy egy lopott alka-lommal hozzáérhessen. Erre a gondolatra akaratlanul is végigfutott rajta az izgalom, szinte egy egész alomnyi lepke kezdett el repkedni a gyomrában.
Jött aztán a szokásos beszéd, a hosszú megnyitóval, a tanárok bemutatásával, amit a fiú szokás szerint fáradt arccal várt végig, bár az új tanárokat megnézte magának. Felvett tantárgyaihoz új professzor dukál és legnagyobb bánatára az a nagy hegyomlás fogja őt oktatni. Megadóan sóhajtott egyet, majd úgy hallgatta, ahogy mindenki nekirontott a vacso-ránat a rajzpisztoly eldörrenése után. Szokatlanul tőle most szótlan volt, néha Sandy látványa csalt mosolyt az arcára, habár sok barátját felismerte távolabb a sorok között. Nekik csak vigyorogva intett vagy csak egyszerűen bólintott, s bár a nyáron is sok emberrel megismerkedett, más asztalokon nem látta őket.
Nem sokkal később Smitch szállt alá a tanárok pódiumáról és vitte magával Henriette testvérét, biztos megint valami rosszat csinált, igazából rajta kívül ő is egy hozzá hasonló csínytevő, büntetőmunkákból ismeri inkább. Tekintetét néha a tanári asztalra emelte, Campbellre és Magnusra figyelt leginkább, furcsállta, hogy a fiatalabb férfi említésére a lányok többsége felsikoltott, igaz nagy hírű kvidics sztárról van szó, de azért mégis túlzás ez az elnaggyolt öröm.
Még egy rivalló is megzavarta a lassan megnyugvó vacsorát, már Ezra is éppen befejezte a sütik befalását, mikor rázendített. Megszokott jelenség ez a Roxfortban, így annyira nem érdekelte az üzenet tartalma, mégis mikor a rivalló átkanyarodott McGalagony igazgatónőre, az már furcsábbnak hatott. Ez az azért nem szokás és kicsit túlsának is tartotta így felelősségre vonni a iskola vezetőjét még akkor is, hogy nem ismerte a történet mögötti szálakat.
Végül mikor Digby professzor elcsendesítette Smith és Magnus tanbá bevonásával a gyerekeket, zra is jobbnak látta, ha visszavonulót fúj, így elköszönt Sandytől és a sorok között felismerhető barátoktól, majd a hálókörletek felé vette az irányt.
Nehéz év vár rá, sokat kell majd tanulnia, lehet pont emiatt is ilyen letört, nem tudja valójában mit is kezd majd magával, amikor eljön a választás pillanata…sok minden történt ezen a nyáron.
- Hoppá. – ugrott alrébb, mikor valaki nekiment, de nem úszta meg, be lett borítva egy csomó sütivel, s már éppen kezdett volna morgolódni, mikor meglátta ki az elkövető. Haragos arckifejezése ismét mélabúra váltott és megérintette óvatosn Henreiette kobakját. Nem akarta megborzolni, mert azt a lányok nem szeretik, de nem is akarta megsímogatni, mert az félreérthető, így talált magának egy középutat.
- Művésztársam, figyelj hova lépsz. – erőltetett egy mosolyt az arcára, majd mikor a lány megtakarította ruháját a piszokeltüntető bűbájjal elégedetten felsóhajtott.
- Nahát, szép munka, köszönöm. – válaszolta kedvesen, majd Hugrabugos társa után intett, aki kisietett a teremből. Lassan ő is követte a példáját.

utolsó
20030901

(https://i.pinimg.com/564x/d5/be/32/d5be329e80a6e09e33dfd4fba58b6dab.jpg)

mindneki

Merlinre, úgy vártam ezt az évet, mint más ember a karácsonyt. A Roxfortos éveim sosem fognak elönteni olyan heves nosztalgiával, amit éreznem kéne végzősként. Ez a hely nekem csak egy átmeneti szállás volt, ahol a lelkemre pecsételte magát az ostrom, és a halálfalók oldalán őrjöngő szüleim tettei talán úgy húzódtak meg az árnyékom nyomában, amit nem tudtam levakarni. Nem voltam büszke a nevemre, és az a fajta félelem szörnyű tettek felé űzött. Bántottam másokat és sok sebet okoztam, csak mert én is sérült voltam. Aztán itt volt Sierra itt volt Rose is, a tönkrement kacsolatok számláján, és úgy éreztem én voltam azokért is ahibás. Egyedül annak örültem, hogy Florian itt volt és kitartott mellettem. Talán más nem is fog innen hiányozni, csak a közös hülyeségeink.
Sóhajtottam egyet, ahogy vártam a padon könyökölve a szokásos unalmas bejelentéseket. Sok új arc volt a tanárok között, de ez meg sem lepett, anyniszor volt csere, hogy csoda, az Igazgatónő nem keverte még össze a régieket az újakkal. Bár azt hiszem most tényleg szinte teljesen lecserélődött a kar, és azt hiszem örültem is a fiatalos arcoknak. Campbell meg menő volt, nem is tudom volt-e itt olyan,a ki esetleg nem ismerte volna. Minden esetre Welch után tényleg örültem annak, hogy nem ő van itt, és nem hánytorgatta a legjobb barátomat. Bár amilyen kaliberű volt Campbell, Flor tuti belezúgott.
Igazából nem anynira figyeltem, azon agyaltam, hogy Florianhoz át kéne ugranom, közben persze sajnáltam az elsősöket akiket ez a para arcú professzor osztott be. Azért Mcgalagony egy fokkal barátságosabb volt... De igazából tényleg nem figyeltem, örültem, hogy Florian el tudta kerülni Smith-et a vonaton, mert már megint ott járőrözött körülöttünk, pedig most még csak viccből cigit sem szívtunk. És azt hiszem nem is fogok.
Azért egy részem örült, hogy itt lehetett, a szüleim nem nyomasztottak úgy, mint otthon, de java részt haza sem jöttek. Amiért rohadtul hálás voltam, pedig éppen az is lehetett, hogy egy ártatlan ember halála miatt nem ugrottak haza, mert úgyis szerettek embereket kínozni. Legalább Flora elterelte a gondolataimat. Flora...
Azt hiszem még összefutottam vele párszor talán még direkt is, hogy egy kicsit közelebb legyek hozzá, és azt vettem észre magamon, hogy az ő mosolya teljesen kimosta belőlem Rose kellemetlenül fájdalmas nyomát. Sóhajtottam egyet, miközben éretem, ahogy mögöttem elrobogott Lola és Nora is. Elégé összenőttek, és még a nevük is olyan viccesen passzolt egymáshoz, majd velem szemközt foglaltak helyet, miközben én ott ültem a két lány erős parfümös illatfelhőjében
- Rátok borult a bájitalszertár? - kérdeztem laza vigyorral, és még csak nem is gonoszkodásból, inkább csak olyan testvéries agyhúzással. Éppen enni akartam amikor láttam, ahogy Smith felpattant, egyenesen Florian felé robogva, és én is menni akartam oda, hogy mentsem a helyzetet, de a dologban megakasztott egy üvöltöző rivalló, meg az enyhe káosz, ami után következett. teljesen eltűntek a szemem előtt, így hát csak mormogva fordultam vissza a helyemre, és néztem az üres tányéromat, amiről eltűnt a süteményem.

ÉVNYITÓ
2003. 09. 01.

(https://i.pinimg.com/736x/f2/aa/13/f2aa13c1d6bed78448edcdaf5e85a4b9.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/28/15/9c/28159c8e5f0b893ace2620d7c5bebefa.jpg)

to: Mindenki

outfit (https://i.pinimg.com/564x/fc/4f/dd/fc4fdda34ae26e2b893084618d5ff1a9.jpg)

Egészen más élmény volt a tanári asztalnál ülni a Roxfortban, mint annak idején a griffendélesekénél. Komolyabb volt… na meg persze sokkal, de sokkal menőbb. Ha nem éppen a tanulókra és az igazgatónő beszédére vártunk volna, még egy vidám cigit is előkaptam volna, hogy beleszippantsak ünneplés gyanánt. Ez megmarad a szobámban töltött időre. Talán társaság is lesz… Bettyke, vagy DD-ke.
– Üdv Mindenkinek, drágáim, boldog új évet! – köszönt utóbb, kellemesen vörös hajú kolléganőnek. Természetesen végig néztem rajta, jelezve, hogy igencsak tetszik az alakja.
– És íme DD, a Griffendél királynője. – Kacsitnottam rá és megvártam, hogy leüljön közénk. Cigi. Nagyon rám fért volna egy kis füstölés, de tényleg. Kellemesen ellazított volna, mielőtt megérkeznek a tanulók és a zajongásukkal és őrült rajongásukkal megtöltik a nagytermet.
– Most nem hozott DJ-t, drága Lennie? Kénytelenek leszünk a süveget hallgatni – jegyezte meg egy szexi, színpadias sóhajjal. Egészen jól állt DD-nek. Volt egy olyan személyisége, amihez a színészkedés is passzolt, na meg az ehhez járó, kissé kislányos mozdulatok.
– Ha szeretnéd, a szobámban kapsz DJ-t a vacsora után. – Kacsintottam rá, ám a nyugalmunk nem tartott sokáig. A diákok szépen, talárosan feltöltötték a termet. Szándékosan nem kerestem meg azt a Norát, aki most már harmadjára próbált meg rám mászni a Roxfort Expresszen. Tizennégyéves. Olyanokkal én nem kezdek.
A beszédekre nem figyeltem, egészen addig, míg a nevemhez nem értek. Felkeltem és biccentettem a tanulók felé, akik sikoltozva tapsoltak. Hát igen, most először érkezett ide sztár. Persze Welch is kviddicsjátékos volt, talán az izraeli csapatban, de a sérülése után sportkommentátor lett, az pedig kevésbé népszerű a tinilányok és persze fiúk köreiben.
Már majdnem eluntam magam. Még az sem dobott fel, hogy Smith éppen valakit elrángatott büntetőmunkára. De akkor! Akkor végre jött az áttörés, egy szép, vörös borítékként.
– CLAUS HILL! HOGY MERÉSZELTÉL EGYETLEN ÚJJAL IS ALFONZHOZ ÉRNI? Ő EGY CSODÁLATOS, ŐSI CSALÁD SARJA, AKI NEM ÉRDEMLI MEG, HOGY A MOCSKOS SÁRVÉRŰ KEZEDET RÁTEDD! ELRABOLTAD, TÖNKRETETTED, ELRONTOTTAD AZ EGYETLEN KICSIKÉMET! – Reppent oda a boríték hangosan üvöltve egy griffendéles, vörös hajú fiú mellé. Aztán ugyanazon lendülettel a tanári asztalhoz érkezett, egyenesen szigorú igazgatónőnk arca elé: – MCGALAGONY IGAZGATÓNŐ, AZONNALI VIZSGÁLATOT KÖVETELEK MR.HILL-LEL SZEMBEN, AKI EGY ILYEN ÁRTATLAN GYEREKET ILYESMIBE RÁNGATOTT!
Alig tudtam visszatartani a szórakozottságomat. Röviden még meg is tapsoltam az eseményt.
– Legalább jó munkát végzett volna, aki ezt kitalálta… Mrs. Baldronnak nem ilyen hangja van. Nevessenek csak, én meg kiderítem, ki heccelte meg az urakat egy ilyen szívhez szóló üzenettel. Azok közt kezdem a kihallgatást, akik a leghangosabban nevetnek. Brown és Smith professzor urak nyiván szívesen segíthetnének nekem – magyarázott DD, de nem igazán figyeltem rá. Lefoglalt a röhögés.
– Na jó. Ki az a Baldron… most már érdekel. – Jegyeztem meg kicsit fuldokolva még.
– Ön aztán tudja, hogy bánjon a szavakkal. – Meg sem lepett, hogy BigBoy megpróbált rámozdulni DD-re. Jó nő volt, de talán túl nagy falat egy ilyen rideg izomkolosszusnak, aki legfeljebb mások elverésére alkalmas. Egy ilyen szépséggel jól kell bánni. Borral itatni, masszírozni, az ágyban jókat tenni vele.

♥ nem lát ♥

gold runs in our blood
(https://i.pinimg.com/236x/16/95/84/169584c21293daaceff288e91515d211.jpg)
pretty : green (https://i.pinimg.com/564x/30/3f/50/303f505214666b5eec33e0fb471863d5.jpg) ♥ vibe: summertime sadnass (https://www.youtube.com/watch?v=TdrL3QxjyVw&ab_channel=LanaDelReyVEVO)

2003. 09. 01
p.s. Lola és mindenki egyéb

- Ez itt minden önbizalom, amire szükségünk van - jelentette ki Lola, ahogy a lánymosdóban éppen kiteregette elém a fantazstikus sminkkészletét. Lola ízlésében tökéletesen megbíztam, és amik az orrom alá kerültek is kifejezetten nívós termékek voltak. Egyetértően bólogattam, ugyanis a vonaton történt események óta azt hiszem egy kicsit megrepedt az önbizalmam. Mármint értettem én, hogy Lennek nem tetszettem, de nekem Len tetszett és... Szerettem volna, ha egy kicsit közelebb engedett. Csak sóhajtottam egyet, mint akinek minden baj a világon a vállára került, és igyekeztem jó arcot vágni persze hozzá. Mondjuk Lola előtt nem kellett színészkednem. Előtte mertem egy kicsit kiengedni, mert benne bíztam és tudtam, hogy nem bántana, nem használna ki.
- Hát az kell is, ebben a zöld szerelésben borzalmasan festek. Ennél rosszabb már csak akkor lenne, ha lilában lennénk - magyaráztam, és közben lelkesen vittem fel a sminkemet az arcomra. Szép, haloványsötét színekkel dolgoztam, és a cicaszemes kihúzásról a világért se mondtam volna le. Az ajkaimra pedig egy halovány piros rúzs került. Ennél visszafogottabb csak otthon leszek, és nem érdekel. Lola magazinjai menők voltak, és alig vártam, hogy elsuttogjam a csajok fülébe, mi is van nála, szerettem volna segíteni neki az üzlet elindításában is. Közben persze elém tolt két nagyszerű parfümöt.
- Tudom, hogy tökéletesen sminkelsz, de illatot is válassz. Yves Saint Laurent Opium… Vagy Dior J’Adore. Ez virágosabb, a másik izgisebb - mondta én pedig beleszimatoltam, és magasságos ég!
- Lola, te egy zseni vagy! Imádom őket! Határozottan beleszerettem a Diorba, tudod mi kell nekem - lelkesedtem. Imádtam a virágokat a virágillatot, és ha tehettem volna egész nap rózsák közzé dugtam volna az arcomat, hogy szimatolgassam őket. - Nem szeretném, hogy minden pasi rámvetődjön, úgyhogy most visszafogom magam - kacsintottam rá, és befújtam magam, hogy betakarózzak a kellemes virágillattal, és hirtelen már egészen jól kezdtem magam érzeni, annak ellenére is, hogy mennyire ciki voltam megint a vonaton, főleg Len előtt. Az a csók csak véletlen volt. Félig. De a pillanatokról, amik beszippantanak sosem mondtam le. Akkor sem bántam, ha fájt, ha darabokra is tépett. Azt úgysem kellett látnia senkinek. Csak Arminnak. Meg azt hiszem Lolának, mostanában. De nem féltem attól, hogy megsérülök. Nem tehettem meg azt, hogy félek. Lolának meg kenek egy szép, visszafogott sminket, ha hagyja magát, amivel nagyjából csak a tekintetét emelem ki, mert szépen tudtam sminkelni visszafogottan is. Nem is látszott, csak a szép barna szeme, és a szempillái.
- Na, te is bombanő vagy - bólogattam vigyorogva felé.
- Eh, asszem elkésünk - sóhajtott, miközben én is biztos voltam ebben, de hát én nagyjából mindenhonnan elkéstem, valahogy sosem tudtam pontosan megérkezni sehova. Nem is értem otthon hogy bírták ki ezt velem. Minden esetre siekrült beérnünk a nagyterembe, ahol elvegyülhettünk a gólyák között. Szó szerint. EZEK AKKORÁK MINT ÉÉÉÉN! És még nőni fognak. Én meg NEM. Merlinre...
- Ugyan már, Jay, ez több, mint bájital. Ez a csábítás művészete - magyaráztam neki, miközben ő csak olyan Jayesen bámult maga elé. Én meg a tányérjában lévő sütire.
– Azt hallottam, hogy Campbell összejött azzal az énekesnővel… tudjátok, aki a házimanókról írt egy dalt… - szólalt meg Alfonz gonoszkodva, én meg csak meresztettem a szememet, ahogy ezt mondta. Most komolyaaan?
- Micsodaaa? Kicsodaaaa? - aztán meg kérdező szempárral néztem Lolára is. - Most komolyan?!
Ahogy lekeveredtünk a helyükre, én persze egyből Lent kezdtem el bámulni, és az igazgatónő beszédénél csak Lola zökkentett ki, ahogy kifigurázta a mondanivalóját. Persze ezt nem tudtam megállni röhögés nélkül, és felvihogtam, de aztán persze Len nem nézett ide, folyton csak Digby-n legeltette a szemét, meg talán Thomsonon is. Nem értettem miért voltak ők jobbak, vagy szebbek, vagy érdekesebbek. Utáltam ezt, hogy én ennyire nem tudtam felkelteni magamra a figyelmét és azon görcsöltem, hogy mégis mi a fenét csináltam rosszul? De komolyan. Nem tudtam elcsábítani és beszélgetni... na azt sem, helyette a kezembe nyomott egy nyaláspálcát, és jól faképnél hagyott. Nem kellett volna utána sóvárogni, az első pattintás után írni szoktam egy levelet és elengedni a dolgot. De ő más volt, mintha ő lett volna... az Igazi... ami nem is tudom... igazian is fájt.
- Gyanús, mennyire nem néz ide, mi? Bitos nem mer, mert akkor itt ragadna a szeme - szólalt meg mellettem Lola, én meg csak sóhajtottam egyet.
- Vagy mert csak nem is érdeklem, nézd meg milyen nők között ül - magyaráztam és méltatlankodva megráztam a fejemet. Lola nem lett volna még rondának is gondolnám magam pedig azt sosem szoktam. Még a végén beteg leszek ettől a sok hülye pillangótól.
A következő pillanatban pedig besüvítette a termet egy rivalló, egyenesen szétkürtölve Hill és Baldron kapcsolatát. Talán viccesnek is tűnt, talán az is lett volna, ha nem tudnám milyen elcseszett dolog aranyvérűnek lenni. Alf túl messze volt, hogy bármit is mondjak neki, és kétlem hogy annyira kedvelt volna amúgy is, de a mellettem röhögő háztársamra rászóltam. talán egy vagy két évvel járt alattam.
- Te most komolyan kineveted a háztársadat? Szánalmas vagy, szégyelld magad - mondtam olyan hangsúllyal, hogy a nevetés is belefagyott. Utáltam ha valakik a háztársaimat, vagy a szeretteimet piszkálták. Valahogy elcseszett módon nem akartam, hogy megsérüljenek. Mert az az érzés... szörnyen pokoli. Inkább csak fensőbbséges mozdulattal elvettem Jay tányérjáról a sütit és Lola felé frodultam.
- Sose akarj aranyvérű lenni - sóhajtottam. - Olyan, mintha lenne egy visszaszámláló a fejed felett, hogy csak addig élheted az életed, amíg a tiéd. Utána meg elveszik.

Alffal a franc után
~ 2003. augusztus 01. ~
(https://i.pinimg.com/564x/71/c4/9e/71c49ec6ccbabe08e4730efa8ff04b8d.jpg)

jaj, a fülem

A Párizsos kiruccanásunk után nem találkoztam egy ideig Alffal, ami megint csak rohadtul idegesített. Igazából nem nagyon tudtam a maradék időben mit kezdeni magammal, és még a próbákon sem voltam olyan hű-de-szuper, mint amilyen amúgy szoktam lenni. A basszus nem zsongott az ujjaim között, mintha a gitárom is kellemetlenkedett volna velem. Alf és én persze más világból jöttünk, mások votak az elvárások is. Főleg, hogy nekem az apám semmibe nem szólt bele, még annak is örült, hogy az egyetlen életben maradt fia éppenséggel egy másik rácot szeretett. Olyan volt, mintha ezzel a támogatásával egy kicsit az anyám üres hézagos helyét próbálta volna betölteni. Igazából jó fej volt tőle, de én nem ismertem, nem is érdekelt anynira. Aki inkább gyűlölte őt, az persze Tod volt, de... reméltem már, hogy ő sem. Mármint halottként nem tudott gyűlölni és ahová került ott meg inkább ne is jusson eszébe. Remélem örökké egy hatalmas jakuzziban van és pucér nőkkel fürdik.
Az asztalomnál persze a szokásos griffes káosz uralkodott üvöltöztek, meg hülyeségeket dobáltak egymáshoz. Szerettem ezt a káoszt és én is bezsálltam volna, ha nem próbáltam volna Alf apró körvonalát kiszúrni a másik asztal körül, a sok ugyanolyan talárban feszítő mardekáros tömegében. Annyira bámultam ki a fejemből, és szugeráltam hogy forduljon meg, hogy egyenesen a frászt kaptam, ahogy SMith megjelent nálunk, és majdnem leestem a székemről is. Esküszöm azt hittem valamit rosszul csináltam, felrobbantottam egy nem létező bájitalt vagy valami, de ő éppen Floriant rángatta ki, talán észrevette, hogy dobált valamit? Vagy csak megint rossz helyen volt rossz időben, mert eléggé maga alatt ücsörgött. Még a védelmére is keltem volna, fel is emelkedtem a helyemről, amikor is egy vörös boríték tolakodott az arcomba és női hangon visítani kezdett velem úgy, hogy még a hajam is az égnek állt tőle.
– CLAUS HILL! HOGY MERÉSZELTÉL EGYETLEN ÚJJAL IS ALFONZHOZ ÉRNI? Ő EGY CSODÁLATOS, ŐSI CSALÁD SARJA, AKI NEM ÉRDEMLI MEG, HOGY A MOCSKOS SÁRVÉRŰ KEZEDET RÁTEDD! ELRABOLTAD, TÖNKRETETTED, ELRONTOTTAD AZ EGYETLEN KICSIKÉMET!
Ordította teli torkából a levél, vagy mi az anyja kínja, miközben úgy éreztem a fülem is menten leszakadt a helyéről. Éreztem, ahogy mindeki egyenként bámult hol rám, hol pedig azt hiszem Baldronra, miközben a fülem helye kellemetlenül elvörösödött. Persze igyekeztem úgy tenni, mint akit inkább megvicceltek és beletúrtam a hajamba. Mintha nem is esett volna rosszul, hogy sárvérű voltam, vagy mi a szar, amit minden hülye aranyvérű köpködött az olyanok felé, mint amilyen én is voltam. Az apámnak kurvára nem volt sárból a vére.
- Fúh, baszki, melyikőtök volt? - bámultam rájuk és igyekeztem viygorogva leülni, miközben kurvára kellemetlen volt ez az egész. És még McGalagony arcába is beleordított. Alf anyja rohadt ijesztő, nem is baj, hogy nekem nincs anyám hivatalosan. Tudtam, hogy ez Alfonzt sokkal fosabbul érintette, mint engem, én kemény srác voltam, de az azért kurvára zavart, hogy még a tanári asztalnál is rajtunk röhögtek. Egyedül a házvezetőmben bízhattam, mert laza volt és menő... Nem mertem odarohanni Alfhoz, mert nem akartam még kellemetlenebb dologba keverni, de ha véget ért ez a szarság, amin már még étvágyam sem volt, átverekedtem magam a tömegen és félrehúztam őt.
- Hét, tuti, hogy elfelejtik, de ha neked megy bárki, megverem őket

Going back to Hogwarts

(https://i.pinimg.com/564x/a7/0e/16/a70e16706efd9cadb1d1c4ac006913ea.jpg)
2003. szeptember 1.

Végre újra itt voltunk. Tényleg jobban szerettem itt lenni, mint otthon. Itt nem kellett arra figyelni, hogy mindig mindenki jókat gondoljon rólunk. Itt lehettem igazán önmagam. Otthon eljátszottuk a húgommal a jó testvért, itt viszont más házban vagyunk, jobb esetben még nagyon találkoznunk sem kell.
Itt vannak a barátaim, akikkel sokkal jobban kijövök, mint a Roxforton kívüli életemben akárkivel a bátyámat leszámítva. Igen, talán ő az egyetlen, aki hiányozni fog. De megígérte, hogy a Roxmortsi hétvégéken meglátogat, és levelezni is fogunk, úgyhogy nem esünk ki teljesen egymás életéből.
A vonatúton, egészen idáig a Furkász első számát egyeztettünk Norával és Sallyvel, és egész jól alakult. Persze egész nyáron küldözgettük egymásnak a baglyokat, sőt egyszer még az Abszol úton is össze tudtunk futni, de az igazi munka csak most kezdődött. Az első szerkesztőségi megbeszélés - immár a teljes gárdával együtt - holnap lesz, fel kellett készülnünk arra is. Na meg minden más: cikkek, tervek, ötletbörze.
A vacsorára viszont már mindenki a saját házához ült, és habár Sally is Griffendéles volt, ő az évfolyamtársaival együtt ült, ahogy én is. Jó volt őket is újra látni, mindenki mesélt a nyári élményekről. Én meg inkább hallgattam őket, mint közbeszóltam, és meséltem. Senki nem volt kíváncsi az unalmas fogadásokra, amiket vagy mi tartottunk vagy elmentünk rájuk.
Csendben végighallgattuk a beosztást, megtapsoltunk minden újonnan érkező Griffendélest, aztán McGalagony professzor felsorolta a változásokat a tanári karban. Smith professzor igazgatóhelyettesi posztjának annyira senki nem örült, elég vérszomjas egy alak volt...
Ami viszont felkeltette az érdeklődésemet - és ahogy észrevettem, nemcsak az enyémet -, hogy a kviddics-repülés órát Lennox Campbell fogja tartani. Ez aztán igazán figyelemreméltó teljesítmény volt a vezetőség részéről. Egy ilyen sztárt megszerezni... Nagyjából annyi lehetett a fizetése, mint az összes többi tanárnak együttvéve. Azt hiszem, meg is van az első interjú alanyunk. Lennoxot...öhm... Campbell professzort rá kell vennem egy interjúra!
A vacsora ideje így hipp-hopp eljött, de Smith professzor még megzavarta a kellemes időnket. Az egyik felsőbb éves srácot kikapta a helyéről, és kivitte a teremből. Na pontosan ezért nem kedvelem ezt az alakot, olyan kiszámíthatatlan...
Aztán meg jött egy rivalló egy másik asztalhoz. Mi a franc van ma itt? Miért nem lehet egy nyugodt vacsorája az embernek? Kíváncsian pillantottam a tanári asztal felé, de úgy tűnt, a professzorok nem zavartatják magukat az incidensektől.
Így mi is ettünk tovább, és amikor eljött az ideje, elindultunk lefeküdni.

◊ the last first day◊
2003.09.01
(https://i.pinimg.com/564x/ed/5a/fb/ed5afbad7642af72a60562487d75c029.jpg)
◊ Hugo, mindneki ◊

zene ◊ Valse De Beaufort (https://www.youtube.com/watch?v=QhehSWDlHvU&ab_channel=EtienneBalestre-Topic) outfit ◊ simple (https://i.pinimg.com/564x/29/d1/da/29d1da30e0ddace147ebdd194fdcad79.jpg)

Már a prefektusi kupéban is azon járt a kis agyam, hogy mi lesz velem az év vége közeledtével. Olyan nagyon szívemhez nőtt a Roxfort, hogy nem szeretném itt hagyni. Ahogy a jobb lábam átlépi a nagyterem köszöbét, felelevenedik előttem az első napom. Mennyire meg voltam lepődve! Egyáltalán a tényt sem dolgoztam fel még, hogy boszorkány vagyok, és akkor betoppanok egy hatalmas mesebelinek tűnő kastélyba, ahol fáklyák meg gyertyák világítanak, és minden olyan hangulatos, hogy az ember lánya rögtön otthon érzi magát. Nem beszélve a rengetek ételről. Képekről ugyan láttam már, és sokat olvastam is, de..de mindez közelében nincs annak, amikor először léped át a küszöböt. Furcsa érzés ez az utolsó első nap. Mindenki zsizseg, hiszen ilyenkor nem csak a tanulás kezdődik meg, de ilyenkor találkozunk újra a barátainkal. És persze azokkal is akik..akik kevésbé a barátaink. Kicsit sietősen igyekszem leülni, mert az az igazság, hogy el akartam menni a lánymosdóba, de émelytő parfüm felhő elüldözött. Igazából be se mentem megnézni, mert ahogy kinyitottam, megcsapott az illat. Ha tippelnem kellene, biztos megint Lola az, de nincs ma kedvem veszekedni, így inkább kibírom az évnyitó végéig.
- Hé, itt..itt is vagyok, bocsi. Lihegem Hugonak, és megfogom a kezét. Kedvesen, szelíden szorítom meg, majd le is ülök a többiekhez. Borzasztó jó érzés, hogy Hugo itt van, velem van, és szeretem. A lelkemben elhalgatott az az aggódó, szorongó fortyogás, és ezt neki köszönhetem. Mcgalagony professzor belekezd a tanévnyitó beszédbe, én pedig feszült figyelemmel hallgatom, és örülök az új kis háztrásaknak. Igyekszem megjegyezni az arcukat és a nevüket. Már első pillantásra látszik, melyikük szeret bohóckodni, kikre kell majd egézen biztosan rászólnom, és kik a csendes megszeppentek. Jaj, akárcsak ln hét évvel ezelőtt! A kis apróságok leülnek az asztalunkhoz, és folytatódik az információ dömping. Új tanárok, új házvezettő. Smith prof. Én is meglepődök, hogy a Hugrások megkapták. Rögtön keresni kezdem Jason unokatesóját, aki halál sápadt arccal bámul maga elé. Mindneki tudja, hogy fél tőle, és ha Sandy ideges, mindig bajba keveredik.
-A Repüléstan területén is változás érkezett. Hadd mutassam be, ifjú tanárukat, Mr. Lennox Campbellt Ebben a minutumban, több asztal is zúgolódni kezd. A lányok valamiért teljesen bezsonganak tőle, és nem értem miért. Egyértelműen műmájer, aki titkon élvezi, hogy rajonganak érte. Nem szimpatikus. Repülni pedig sosem szerettem igazán, így csak Hugora nézek, aztán felnevetek. - Hihetetlenek!
A vacsora elkezdtével az elsősök csillogó szemekkel próbálnak minél többféle ételt maguba gyömöszölni. Kezdők hibája, majd rájönnek, hogy mindig van étel, nem kell egy nap megenni a fél asztalt. Éppen kiélvezném a a sült csirkém és a kukoricasalátám, mikor a Griffndél asztalnál valami rivalló kezd kiabálni. Alf. A nyáron nem is igazán jött szóba többet Alf, egyszerűen örültem, hogy már nem lebzsel folyton Hugo körül. Némán pislogok Hugora, majd a Griffis asztalra. Vizsgálatot? Mimimi? Milyen vizsgálatot? Azt azért nem szeretném, hogy Hillt felfüggeszzék, vagy elküdjék. Nincs bajom Clausal, jó gyerek. Na, azt hiszem, ezzel valóban el is kezdődött az év. Azért majd megkeresem Hillt, hogy van..szegény...így, mindnki előtt...ez elég kínos lehet most neki...

Milyen házvezető? Ezt ki találta ki???
2003. szeptember 1

(https://i.pinimg.com/564x/6c/25/5c/6c255c9c14f632d46c6e24f3c5c8175e.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/8f/13/61/8f13613b83176b9d6f652a3c0f3798f1.jpg)

Ezra , mindenki

Sok mindenre számítok az évnyitón. Sok unalmas dolgora. Zac például, aki előttem trappol, fél perce bukott orra a saját cipőfűzőjében, én meg jól átestem rajta, mert hátrafele magyaráztam Ezrának. Aztán Henriette sütözö le Ezrát, és gondolom ezzel vége is az évnyitós meglepetéseknek. Uncsi, uncsi, uncsi. És nincs itt Jason, amitől a szívem még szomorúbb. Ezra próbál megnevettetni egy egy béna viccel, ami nagyon kedves tőle, de mikor leülök a Hugrabug sztalhoz, és végignézek mindenkin, mégis csak elszomorodom. A kezemmel dobolok az asztalon, és azon elmélkedem, hogy a darazsak miért nem csinálnak mézet. Déz. Mert ha a méh mézet csinál, akkor a darázs dazt. Virág daz. Ezrát nézem feltűnés mentesen, aztán valahol elveszek a saját gondolataimban, és megint a dazon, meg az őszi süteményeken gondolkodom, mikor valami megcsapja a fülem.
- Fawcett professzor kutatómunkája miatt távozott a tanári karból, így igazgatóhelyettesi feladatait Oliver Smith professzor vette át. Ezzel együtt Lancaster professzor magánéleti változásai miatt, a tanár úr kapta meg a Hugrabug házvezetését is.
Érzem, ahogy a szmgolyóm ki akar ugrani a helyéről, annyira meresztem őket, pedig marasztalnám is, nem akarok szemgolyó nékül élni, nem ohgy Ezra nem nézne rám, de más se, még Jason se. Partra vetett halként, halál sápadtan tátogom, alig hallhatóan nyöszörgök.
-Házvezetőőőőőőő...S...M...I..T..H..
Neem, biztosan csak rosszul hallottam, ugye? Nem, az egyszerűen kizárt, teljességgel lehetetlen, hogy Smith a házvezetőnk legyen..Izé, nem lehet házat váltani? Eskü tanulni fogok, csak rakjanak át a Hollóhátba könyörgöööm!!! Nem is hallok onnantól sok mindent, az ájulás kerülget.
- Nos, talán mindannyian tudják, hogy az iskola pszicho-medimágusát Mr. Murphyt a nyáron sajnálatos módon letartoztatták, miután fényderült a tetteire. Helyét Dahlie Roberts, elismert terapeuta vette át. Kérem, forduljanak hozzá bizalommal!
Igen, igen, fel is keresem, valami igazolás kell, hogy..hogy én izé...alkalmatlan vagyok hugrásnak, és hogy javuljon a tanulmányi eredményem, beraknak a hollóhátba. Vagy mondjuk ideg gyengeség miatt ott nyugodtabb a hangulat. Valami ilyesmit kell szereznem, de gyorsan. Nem is tudom mit veszek a számba pontosan. Mármint hogy ételt, igen, ételt, valami húst, meg kört. Gépies mozdulatokkal igyekszek túl lenni ezen az egészen, hogy aztán az ágyamba a fejemre húzzam a takarót. Ilyen első iskolai napot...az a pasas nem normális. Úgy néz rám, és úgy beszél, hogy a vér is megfagy az ereimben. Nem is tudom, Florian hogy hogy nem sír minden nap és nem kap valami rohamot. Szed valamit az a gyerek?

ÉVZÁRÓ

(https://i.pinimg.com/564x/60/7e/1f/607e1fc9b0f1ba829545b53c52756306.jpg)
minden jelenlévő

2004. június 26.

A nagytermet a diákok beszélgetésének morajlása töltötte meg. Már mindannyian várták az ünnepi ebédet, ami után egységesen kivonulhattak a roxmortsi állomásra, hogy az Epxresszel visszatérjenek London füstös pályaudvarára. Addig azonban még várt rájuk egy lakoma, amolyan igazi Roxfortos, amit a manók készítettek odalent a konyhában. Ám, mielőtt ételhez jutott volna bárki is, McGalagony felemelkedett székéből és az aranybaglyos pulpitushoz lépett.
Először csak végig nézett a diákokon, majd megköszörülve a torkát megvárta, hogy szép lassan elcsendesedjenek és felé forduljanak a nyár izgalmától lelkesen csillogó arcok.
- Ez a tanév is eltelt, legalább olyan gyorsan, mint az előzőek. Mind szorgalmasan dolgoztak, ez pedig a házak szoros pontversenyén is meglátszódott. - Kezdett bele szokásos ünnepi szövegébe. Aki eddig nem halkult el, mostanra már biztosan úgy érezte, illene odafigyelnie az igazgatónőre. - Sokan úgy gondolják, sötét felhők gyülekeznek a varázsvilág felett, ám én éppen ezért vagyok még büszkébb mindannyiukra, hiszen kellő felkészüléssel nem csak magukat, hanem más ártatlanokat is megóvhatnak a veszélytől.
Egy kicsit elcsendesedett. Így, akik jelen voltak a Rend legutóbbi akcióján, melynek végeredménye a Mágus tér egy részének elfoglalása volt. Tekintete Monstrora, Narekre és Flintre vándorolt, akik elszenvedői is voltak annak a bizonyos elrablásnak. Őszintén aggódott a három gyerekért, habár ez nem ült ki az arcára.
- A kiváló teljesítményük pedig a házak pontversenyén is meglátszik. Ilyen kis különbséggel talán még nem is született győztesünk, ugyanis mindössze négy pont előnnyel győzött a Mardekár . - Megvárta, míg elül a tapsvihar, ami bizonyára a maderákos asztal felől érkezett a leghangosabban.
- Az idei év iskolaelsője pedig nem más, mint Miss Nora Narek. - Jelentette be az újabb hírt. Aztán, megköszörülve a torkát, még hozzá tette: - Gratulálok a győzteseknek! Nem is tartanám fel tovább az ünneplőket, egyenek, igyanak és térjenek haza jól lakottan!
Az asztalokon megjelentek a finomságok: raguk, sültek, mindenféle isteni körettel: édesburgonya püré, sültkrumpli és hasonlók. De a desszerttel sem fukarkodtak a manók, torták, aprósütemények sokasága gyülekezett díszes tányérokon, vaddisznó formájú kancsókban pedig töklé és bodzaszörp várta a szomjazókat.

Tudnivalók
- Mindenki egy reagot írhat az évzáróra
- A megjelenés minden diák számára kötelező
- A tanévzáróra július 5. éjfélig lehet írni
- Csevegni, mászkálni a teremben ér!
- A játékon tanárok is részt vehetnek!

Az utolsó előtt
~ 2004. június 26. ~
(https://i.pinimg.com/236x/bc/b3/d4/bcb3d49d7e43d982d001093a109b0c11.jpg)

(pápá)

Egy kicsit karikás szemekkel ültem le a vörösökhöz, mert az előző este adtunk egy kis koncertet Roxmortsban, és akit érdekelt ott volt. Jó Wheeland volt a legpörgősebb, még szerencse hogy nem ihatott alkoholt, de a cukortól is bepörgött. Szóval alig aludtam valamit, de gondolom ő is így volt vele. Még nem tartottam ott, hogy jövőre leszek végzős, mert fejben azon agyaltam, hogy szöktessem meg a nyárra Alfot. Tuti elrabolom megint, valami király helyre. Ahogy ezen törtem a fejemet, megkezdte a diri is a dumálást, amire csak fél füllel figyeltem oda.
- Jól van, Flor, jövőre jobban ráállunk erre a szaros pontversenyre, mert ha csak Potterék miatt nyert folyton házkupát a griff az nagyopn gáz - fordultam felé, ha mellettem volt. Szerettem versenyezni, volt bennem kűzdőszellem, és hogy pont a mardekár meg a hugra is lenyomott minket... Majdnem olyan szarok voltunk, mint a holló, pedig oda jártak a legstréberebbek és a leguncsibb arcok. Az meg hogy Narek lett a sulielső, jó stréber dolog, biztos nem keverte össze őt az a büdös süveg, és nem a kékbe kellett volna kerülnie? Höh de be fog pipulni Flint, remélem majd ordibál mint a meccseken. Vajon nála lesz az ütője, hogy csapkodjon? Az kurvavicces lenne, de persze a felét nem is hallottam a dumálásnak. Rend meg mittom én, csak hagyjanak békén, ha nem leverem azoknak az arcát az én ütőmmel.
Ahogy véget ért a beszéd, fel is pattantam, hogy odaüljek Alfékhoz.
- Csá, jöttem vegyülni. Tudtátok, hogy van nállatok egy hollós tégla? - röhögtem fel, Norára célozva, hogy ő is hallja, majd megkerültem Monstrot és a csaját. - TURBÉK - dugtam oda a fejemet, hogy trollkodjak egy kicsit, aztán zajongva Alf mellé dobtam magam, hogy egyem az asztaluknál a kaját.
- Hansel meg hiányozni fog! - hüppögtem drámai túljátszással, és legörbítettem a számat, ahogy ránéztem, ha még ott volt.
- Csaltatok, tudom, hogy lefizettétek a tanárokat - mondtam neki, majd megborzoltam a körülményesen megigazított haját. - Szökjünk el megint a nyáron.

#vége
#hurráittanyár
#éhenhalok

Eljött a tanév utolsó napja, hamarosan indulunk haza. Bárcsak a haza ugyanaz lenne nekem is, mint ami az eddigi években… most úgy érzem, hogy Nagyihoz megyek „haza”. Már több időt töltöttem a suliban, mint nála, úgyhogy joggal lehet azt mondani, hogy ez inkább az otthonom, mint a Nagyi háza. Igyekszem felülkerekedni ezen és örülni annak, hogy újra látom a családomat meg végre lehet kicsit pihenni, nem lesznek dolgozatok, beadandók – legalábbis egy ideig.
Hugrás egyenruhában feszítek még egyszer utoljára ebben a tanévben, majd miután vége az évzárónak, gyorsan felveszek helyette valami kényelmesebbet, hogy kibírjam a vonatutat Londonig. Odacsapódom a többiekhez és együtt lemegyünk a Nagyterembe majd leülünk a hosszú asztalhoz, ahol máskor is szoktunk, ha hasonló esemény van.
- Hahó! – köszönök a már ott ücsörgőknek. Idővel Isa is lehuppan mellém, egy széles vigyorral üdvözlöm.
Amikor már szép számmal összegyűlt mindenki, McGalagony igazgatónő elmondja az évzáró beszédét. Ugyanolyan, mint minden iskolában… Kihirdeti, hogy jajdekár, de a Mardekár nyerte meg a házkupát – várható volt. Pedig nagyon kicsi hiányzott ahhoz, hogy mi nyerjük meg – mondják a többiek körülöttem. Fogalmam sincs, hogy mit jelent az, ha megnyerjük, azon kívül, hogy adnak egy kupát, amit lehet nézegetni. Mindegy is, azért remélem, hogy míg itt vagyok két évig, valamikor mi is nyerünk. Otthon sokkal jobb volt ez a verseny: aki a nyertes házba tartozott, a következő tanév során egyszer passzolhatott egy felelést vagy egy röpdolgozatot. Azért szívesen tettem is valamit, hogy nyerjünk, de egy kupáért… hááát.
Amikor vége a hivatalos résznek, megtelnek az asztalok finomabbnál finomabb falatokkal. Nyelek egy nagyot és legszívesebben sírva fakadnék. Két napja szenvedek már a mandragórával sikeresen. Már csak huszonnyolc nap van hátra. Valamit muszáj lenne ennem, mert az eléggé feltűnő, ha csak ücsörgök itt és egyébként is majd’ éhen pusztulok, de ilyenkor mégsem ehetek pb&j-t, az egyetlen kaját, amit eddig fixen meg tudtam enni anélkül, hogy lenyeltem volna a mandragórát. Azt hiszem, megvárom a sütiket és majd keresek valami pudingot vagy tökös derelyét vagy bármit ami kevésbé gáz.
- Áh köszi, én most nem kérek, nem… nem érzem magam túl jól… majd talán később – hárítom el az egyik háztársam tukmálását zavartan mosolyogva.
Legyen már vége és hagy menjek innen!! Kissé letörten várom, hogy kezdjen oszlani a tömeg, nem akarok én asztalt bontani, majd ha más elindul, akkor megyek én is. Amikor megjelennek a sütik, szerencsére találok köztük olyat, ami oké lehet, például a vaníliás puding eléggé ártatlannak tűnik.

Utolsó
20040705

(https://i.pinimg.com/564x/59/16/fc/5916fc737ac3cba4ab6ad9f5ec762454.jpg)

Flor & a többiek
az út vége (https://www.youtube.com/watch?v=7vaVyftpAgQ)

El se hiszem, hogy itt voltam, az utolsó napomon. És baszki, annak ellenére, hogy szinte mindent elvett tőlem ez a hely, kurvára elérzékenyülök. Csak ülök a háztársaim között, és milyen nevettséges, nyálas, de mégis csak a családom voltak, hét szánalmas évig. Nekem sose adatott meg normélis család, sosem lesz már olyanom, mégis ezek az ismerős arcok, a folytonos kunyerálások Monstrotol és Norától, vagy az Alffal való ücsörgés a könyvtárban vizsgák előtt, vagy hallgatni Lola égbekiáltóan harsány és annál nagyobb külvárosi gettós akcentussal előadott pletykáit, meg azt, hogy McGalagony már megint leszedette a csillámos körömlakkját... Basszus hiányozni fog. Persze, Monstrot nem fogom levakarni magamról, de a többieket nem vihetem magammal. Flort főleg nem, és talán ez még jobban megviselt, hogy innen elmegyek, sose fogom felvenni a zöldet és nem vergődők azon, hogy melyik ház lesz az első.
Francba is, nem lehetek ekkora izé, hogy itt elérzékenyülök. Figyeltem a többieket, aztán csak megforgattam a szememet Hill beszólására. De legalább, hogy hill elhúzta onnan a csíkot, felszabadult egy hely és léphettem Florhoz. Közben fél füllel hallgattam persze a beszédet, Norának, mert sulielső lett, odaadtam a sütimet, bár úgyis addig ácsingózott volna, míg el nem veszi előlem. Azért a Rend aggasztott, nem tetszett nekem, hogy egy halott eszme megint árnyként lebeg a fejünk felett. Legalább még egy kicsit büszke is lehettem, hogy a házam nyert, bár nem soka energiát öltem ebbe bele.
- Gondolhatod, hogy te mennyire fogsz nekem hiányozni Hill - válaszoltam neki irónikusan, majd Domra néztem, majd a Kicsi Kékjére. - Ne hagyd, hogy elbőgje magát - mondtam direkt cukkolva őket, és Florhoz mentem, majd leültem mellé. Barátságosan hátba csapkodtam.
- Jöttem, mielőtt lefoglalna valaki más - mondtam neki és lazán elvigyorodtam. Nem akartam hogy lássa szarul vagyok ettől a búcsúzkodástól, képes lenne bőgni is, ismertem - Köszi, az előnyt - céloztam a házpontokra, mintha csak direkt csináltam volna, de inkább viccelődtem egy kicsit.
- Hazafelé, azért most ne gyújtsunk rá.

Megint nyár
(https://i.pinimg.com/564x/2b/71/0e/2b710e05a2534b641fade53d2ead6b0c.jpg)

la Fay
2004. június 26.

Smith professzor a szokott eleganciájával és szigorúságával ücsörgött a kollégái között, az évzárón. Mellette szinte már megszokott háttérzaj volt Maris fecsegése, de ahogyan Sage-dzsel beszélgetett. Főleg ő beszélt, és természetesen nem is figyelt az igazgatónőre. Smith professzor csak sóhajtott egyet magában, és szívesen kortyolt volna az előtte lévő narancslébe, de udvariatlannak tartotta ezt, míg nem láttak neki a lakomának.
Már érkezése előtt leszidott néhány rendetlen diákot, akik azóta is csak rémülten ücsörögtek egyenes háttal a helyükön, félve az igazgatóhelyettes árgus pillantásaitól. Ő is már szívesen hagyta volna a háta mögött ezt a tanévet, a sok nehézséggel... főleg Floriannal együtt megélt nehézségekkel. Jót fog tenni neki is a kis kikapcsolódás, mégha olyan felnőttes aggodalom is járta át a Kanári-szigetekre valüó utazását. De talán oda nem jön senki ismerős innen, és végre lehetnek együtt ketten az ismeretlen turisták között, la Fayjel.
- Sokan úgy gondolják, sötét felhők gyülekeznek a varázsvilág felett, ám én éppen ezért vagyok még büszkébb mindannyiukra, hiszen kellő felkészüléssel nem csak magukat, hanem más ártatlanokat is megóvhatnak a veszélytől - szónokolt Minerva, és ő mélységesen egyet is értett vele, talán jövőre egyeztetni is fogja az SVK tanrendet Brown professzorral, hogy mindenki a lehető legjobban felkészüljön a veszélyekre. Főleg azok, akik nem voltak kifejezetten ügyesek a tárgyból.
Sóhajtott, a pontokra, bár nem mutatta ki, kifejezetten lelkesen követte a házak versenyét, szerette, ha a diákok motiváltak voltak és elkötelezettek. Bár neki is köszöhető volt sok pont levonás, azt a jó ügy miatt tette, és remélte jövőre tényleg az ő háza nyer. Miss Narek elmeállapotáért aggódott egy kissé az elmúlt hetekben, remélhetőleg nem fig jövőre ilyen mértékben túlzásba esni a tanulással, mert nem volt rá semmi oka. Hitt a tanulás erejében, de voltak határok. Tekintetével persze a Griffendélesek asztalánál kutatta Florian alakját, és legszívesebben oda ment volna hozzá, ám nem zavarta volna meg a társalgását Hansellel. Újabb évfolyam távozott, újabb diákok kerültek ki a védőfalak mögül, melyek mindig egy kicsit meghatották. Hitt abban, hogy a frissen végzett gyerekek is majd megtalálják az utukat az életben, és képesek felvenni a harcot az akadályokkal szemben.
Megkezdődött az étkezés, a diákok is nekiestek a tányéroknak, és egészen addig ott maradt ő is, míg Florian esetleg nem jelzett felé valahogyan, hogy találkozzanak a folyosókon. Addig szívélyes modorával beszélgetett azokkal, akik éppen mellette üldögéltek.

♥ megint nyár ♥

(I run like a wildflower)
(https://i.pinimg.com/564x/d9/c8/16/d9c816a96a9203e92364ea9755331866.jpg)
pretty : sulis (https://i.pinimg.com/564x/97/5f/63/975f635e886fbf39beb8d26de564c54d.jpg) ♥ vibe: K. (https://www.youtube.com/watch?v=59UeQULStjI)

2004. 06. 26.
p.s. többiek

Elérkezett az évzáró, amire megint késve estem be Lolával, de természetesen tökéletesnek kellett lennünk. Neki is, de főleg nekem, még akkor is, ha lehet nem sikerül elkapnom Len pillantását. Szerettem adni magamra, mégis csak azt akartam, hogy felfigyeljenek rám. Vártam már, hogy vége legyen, mert elfáradtam. És ezt magamnak köszönhettem, igazából, de sosem tudtam hol voltak a határaim. És miután Jasmine meghalt tényleg belerohantam a tanulásba, csak hogy ne kelljen rá godnolnom, és ne borítson be teljesen az az érzés, hogy már többet nem ír nekem, és soha nem láthatom. Talán majd egyszer tényleg el tudom ezt fogadni, vagy legalább is elengedni... De most még nem voltam rá képes. És tudom, hogy emiatt haza se fogok tudni menni. Nem megy, nem vagyok rá képes. A bálon is azért volt könnyebb, mert Len velem volt. Mellette tényleg nem fájt semmi úgy, és azóta félig még a föld felett jártam. Akkor is, ha talán neki ez semmit se jelentett, és én meg nem tudtam neki elmondani, hogy nekem igen.
De nem baj, legfeljebb kiakad rám apu, én meg maradhatok Arminéknál, és csodálhatom Lent ahogy játszik, vagy ilyenek. Bár késve estünk be a padokra, még elkaptam, hogy az igazgatónő a Rendet emlegette. Összeszorult a gyomrom, mintha megint éreztem volna az ütést. Azóta se voltal a szívem csücskei a sötét kis helyiségek. Örültem, hogy mind a hárman túléltük. Micsoda elborult egy világ volt itt is, még meg is borzongtam. Szerencsére nem voltam azért rossz kedvű.
Arra, hogy megnyertük a házkupát, én is lelkesen tapsikolni kezdtem, persze menők voltunk, és olyan áldott jól viselkedtünk, hogy alig vontak le tőlünk pontot. Na ja, nem is, csak mi nem voltunk olyan bénák, mint a többiek, hogy lebukjunk, ha szabályt szegtünk.
- Az idei év iskolaelsője pedig nem más, mint Miss Nora Narek - Oké, ez mondjuk megdöbbentett egy kicsit, de annál büszkébben kihúztam magam. Alig várom, hogy más orrára kössem ezt. De hát meg kell hagyni, terhestéges vagyok, és gyönyörű.
- Remélem már csak emiatt is emlékezni fogtok rám - mondtam Jaynek és Domnak, amikor végr eelénk került a sok-sok finomság is, én meg karamellás palacsintát akartam enni. Hiányozni fognak, mégis kivel fogok így este a konyhában lógva enni éjjel? Dom volt ebben a lelki társam, még akkor is, ha folyton megbámult, és undin evett, de nem piszkáltam őket tovább, Dom mellett megjelent Eloise is.
- Ha nem írtok nekem, meg fogtok sérteni - tettem még hozzá, majd Hill megjegyzésére felhúztam az orromat. - Az agyad tégla, Hill, nem csoda, hogy olyan vörös a hajad - forgattam meg a szememet, de már lassan mindenki ezzel piszkált Lolán kívül. Inkább csak ettem a palacsintámat, és néha-néha Lenre néztem az asztalnál, hogy legalább valami szépben is gyönyörködhessek.

végeee
▪ 2004. június 26.▪

Smith, Jay, Ezra, Hill
(https://i.pinimg.com/564x/e9/e5/a6/e9e5a6b13f61053faa6f8938bc85390b.jpg)

outfit (http://)

- Jól van, Flor, jövőre jobban ráállunk erre a szaros pontversenyre, mert ha csak Potterék miatt nyert folyton házkupát a griff az nagyopn gáz.
Hillre vigyorogtam. Hát igen. Potterék óta talán nem is nyert a Griffendél. Nem emlékeztem, az ostrom utáni néhány év eléggé összefolyt. Csak sodródtam furcsa társaságokban, amíg Jay nem lett az életem része. A pontversenynél jobban szíven ütött az ő távozása. Kissé talán könnyes szemmel bámultam a Mardekár asztala felé. Nem akartam, hogy legyen az utolsó közös évünk. Nélküle magányos voltam és szerencsétlen.
Hill persze elment, hogy megkeresse Baldront, én meg magányosan ott maradtam. Egy ideig Smith-t bámultam, ahogy egyenesre húzott gerinccel, nagyon koncentrálva hallgatja a zsizsegést, ami McGalagony beszéde után ismét betöltötte a nagytermet.
- Jöttem, mielőtt lefoglalna valaki más - csapkodott hátba Jay. Azonnal felé fordultam és megöleltem. Persze még a vonaton lóghatunk együtt, tudtam én, de akkor is őrülten hiányozni fog. A legjobb barátom volt évek óta, akinek a legnagyobb szarjaimat is elmeséltem, akivel kiszöktem takarodó után. - Köszi, az előnyt.
- Ez a győzelem volt a búcsúajándékod. Vedd úgy! - Mosolyodtam el és még jobban átöleltem. Aztán elhúzódtam és étvágytalanul piszkáltam a villámat. Eléggé elment a gusztusom mindentől a betegség óta, de Madam Pomfrey szerint még egy-két hét és a régi leszek. Valójában örültem volna, ha kicsit jobban leszek a közös utazásra. Smith elvisz nyaralni! Engem! Ettől persze nagyon lelkes lettem, mert még sosem nyaraltam, csak a nagyszüleim.
- Hazafelé, azért most ne gyújtsunk rá.
- Smith nem örülne, azt hiszem. - Öleltem meg még egyszer hosszabban. - Nagyon fogsz hiányozni... de tényleg. - Végül elhúzódtam, hagytam, hogy Smith felé forduljak. - Ütközzünk az állomáson. Még beszélnem kell valakivel. - Böktem a fejemmel a tanári asztal felé. A professzor éppen elkapta a tekintetemet. Csak elmosolyodtam és elindultam kifelé a folyosóra, hogy egy kicsit összebújjunk.
Ahogy haladtam kifelé még integettem Ezra felé. Végül is elbeszélgettem vele párszor és a Szükség Szobájában sem viselkedett olyan gázul a végére. Aztán mosolyogva haladtam tovább, ki az ajtón és a folyosón már vontam is magamhoz a professzor egy csókra, amint kilépett az ajtón.

eljött a vége
(https://i.pinimg.com/564x/9c/c8/63/9cc8634cedf9b3048e8b3d4fbd693671.jpg)

Hill, Narek, Dominic, Jay
2004. június 26.

Büszkén húztam ki magam a győzelmünk hírére. Nem volt kérdéses, hogy a Mardekár a legjobb ház az egész iskolában. Ez tökéletes ballagási ajándék volt Domnak... bár elég kellemetlen érzés volt, hogy távozik.
- Nekem kellett volna lennem az iskolaeslőnek... - Forgattam meg a szemeimet, ahogy Narekre néztem. Nem is értem, annyira nem okos. Folyamatosan a lábujjkörmét cicomázza tanulás helyett a klubhelyiségben. Egyszer még azt is megkérdezte, hogy az enyémet is csinálja-e meg, miközben éppen Bájitaltanra írtam szorgalmit. - Csak azért bocsátok meg, mert legalább Mardekáros vagy. - Közben próbáltam kiverni a fejemből McGalagony figyelmeztető szavait és a sütimet barátságosan áttoltam Dom felé. Megérdemli, mégis csak ez az utolsó nagy lakomája itt és az almáspitét - ami közös kedvencünk volt - gyorsan lepuszították.
- TURBÉK.- És megérkezett Hill. A téglás megjegyzésére még fel sem figyeltem volna, de ez már több volt, mint feltűnő. Egyenesen zavaró és agyba mászó volt. Ezt utáltam, hogy egy percre nem tud higgadt lenni, mindig ki kell lógnia a tömegből. Elbújni sem lehetett vele.
- Hansel meg hiányozni fog! - Mondta, aztán odafurakodott mellém. Aztán úgy összeborzolta a hajamat, hogy még megfésülni is felesleges volt.
- Hill áldjon már meg a... - kezdtem, de persze magyarázott tovább. Miért is fogná be?
- Csaltatok, tudom, hogy lefizettétek a tanárokat - folytatta. - Szökjünk el megint a nyáron.
- Csak hallgass... - sóhajtottam és a szájába nyomtam egy kókuszgolyót. Azzal legalább ellesz egy ideig és nem dumál. - Most, hogy végre csend van. Nagyon fogsz hiányozni Dom. Néha gyere el meglátogatni.

Ismét záróra

(https://i.pinimg.com/550x/7d/ec/06/7dec06ea384a407d96771f5f0817381f.jpg)

To Flor, Nora, Tyra, Isa

Bágyadtan üldögéltem a nagyterem Hugrabugosoknak fenntartott asztalánál, nem messze tőlem az amcsi csaj, nagyhamar megjelent a mindig jó kedvű, bohókás Isa is. Köszöntöttem őket egy fáradt mosollyal, miközben figyeltem a beszállingózó diákokat. Sok minden történt idén, többek között sikerült végre, valahára túltennem magam egy szakításon és megtaláltam végre önmagam, ami leginkább másoknak lesz inkább jó, felhagyok a csínytevésekkel és belefeledkezem a művészetek világába.
- Ha most is elalszom, légyszi keltsetek fel, jó? – kérte Wheeland, miután ledobta magát közém és Tyra közé, persze egy jó kora kiáltással, amivel jelezte éhségét. – Pedig még vár ránk egy rém unalmas beszéd. – mutattam a tanári kar felé, ahol már McGalagony készülődött is, hogy a kötelező év végi záróbeszédét lezavarja és kihirdesse a házkupa győztesét.
Lement a beszéd és illemtől megtapsoltam a Mardekár idei győzelmét, habár tényleg nem sokkal voltunk lemaradva tőlük, valószínű, ha azt a sok csínyt nem követtem volna el, szorosabb lett volna a vége. Isa még fogadalmat is tesz, hogy jövőre többet beletesz a versengésbe, én csak egy mosollyal válaszoltam a buzgóságára, valahogy ma sem volt kedvem viccelődni, talán még mindig a sok gondolat nyomta a fejemet és az utóbbi hetek történései.
Kaja után mindenki klikkesedni kezdett, ami már szokássá vált, én a helyemen maradtam, csupán Norának és Flornak integettem, amikor megláttam őket a távolban sétafikálni. Bele sem gondoltam eddig, mennyien végeztek idén az iskolában, feléjük is bólintottam egy mosollyal az arcomon, Hansel, Dom, bár nem ismertem őket olyan jól, azért volt velük is egy-két pillanatom, amire emlékezni fogok. Kifelé menet még gratuláltam Norának az iskolaelsősségéért, megérdemli, hiszen amikor éppen nem hisztizik, elég okos és szorgalmas tud lenni. Elköszöntem a lányoktól és elvonultam a szobámba, hogy azt a kevéske ételt is, amit ettem, egy kajakómává átkeresztelt nagy alvással pecsételjem meg. Ez az év elment, szerencsére… nem fog hiányozni.

Évzárás

(https://images.ctfassets.net/usf1vwtuqyxm/nON1amwm5G3N8FVmv1Ls8/f292284bfa42d314147085ce33382d46/Ravenclaw_hi-res.png)

2004.június 26.

Morgolódva üldögéltem a helyemen a hollóhátasok között, ugyanis nagyon lemaradtunk idén az első helyezettől és ez többek között nekem is volt köszönhető, amiért Hemmingsel levontak tőlünk nem kevés pontot, amiatt, mert Reed professzor rajtakapott minket a toronyban. Mindegy, jövőre még jobban odateszem magam, bár szerencsére apámat nem érdekelte a házkupa, neki az eredmények voltak fontosak, így annyira nem éreztem magam rosszul, a kviddics utolsó helyünk már annál inkább. Nagyon gyenge ez a csapat, hiába vagyok az egyik legjobb terelő a suliban, ha mindenki más rém gyenge. Nem hiába, a Hollóhát soha nem volt erős a sportjátékokban, ezt el kell fogadnom.
A bálos csókos jelenet óta kerültem Hemmingset, csak egy kósza ötlet volt, igazából beindultam a kinézetére, meg magával ragadott az este hangulata, de nem akartam, hogy emiatt belém habarodjon vagy rosszul érezze magát. Nem akartam bántani, amúgyis piszkálják őt elegen, nem akartam, hogy még emiatt is céltábla legyen, így megmaradunk háztársaknak. Most iy ugyanolyan bágyadtan üldögél, mint ahogy szokott, én azonban ennél egy kicsit jobban érzem magam. Ez az év igazán jó volt számomra, sok barátot szereztem és érdekes kalandokban vettem részt, nem beszélve a Rend elleni ütközetről.
A beszéd után savanyú képpel figyeltem a győztes Nareket, nem igen értem, hogy győzhetett le engem, a Hollóhát első számú diákját. Példátlan. Jobban oda kell tennem magam jövőre, ez nem kérdéses, de az is lehet, hogy csak azért nyert ő, mert a Mardekár vitte el a házkupát.
A beszédet és a kaját követően én is megpróbáltam kicsit elvegyülni, Noráék asztalához mentem, hogy gratuláljak az elsőbbségért és hogy elköszönjek a távozóktól.
- Gratulálok Narek, a házad megnyerte neked a díjat, de jövőre már nem leszel ilyen szerencsés. – kacsintottam rá, majd hátba vertem Domot, ahogy azt ős is szokta csinálni. – Ne hidd, hogy azért, mert végeztél a suliban meglóghatsz a felelősség alól. Lógsz még nekem egy tortával. – Böktem oldalba, majd a következő sorokat az összes távozónak szántam. – Sok sikert gyerekek, jót ne halljunk. – mo-solyogtam, majd ott is hagytam őket, nem igen van keresnivalóm a Mardekár asztalánál, de azt se akartam, hogy szó nélkül hagyjam elmenni őket. Domnak például tényleg sokkal tartozom. Remélem még látjuk egymást. A hiszti helyett azonban inkább a Hugrabug asztalához ballagtam és lecsapva a nagyszerű alkalomra, miszerint Ellsworth elvonult Tyra és Wheeland közül, közéjük huppantam és át-karoltam a vállukat.
- Helló hölgyeim. Nem is gondoltam, hogy ilyen jól illik a kék a sárgához. – mosolyogtam az amcsira meg a fura szöszire, majd elcseverésztem velük is az idei év tapasztalatairól, már ha nem untattak túlságosan. Sokat változtam, de azért még van hova fejlődnöm.

Roxfort RPG

2003/2004-es tanév => Főépület => A témát indította: Mrs. Norris - 2020. 06. 01. - 19:12:11