Roxfort RPG

 

  

Nagy komolyan, szigorú arcot vágva hallgattam a tanár úr bókját. Ha azt hiszi, ezzel megnyer magának, vagy Norát féltékennyé teheti, akkor… Hát, azért próbálkozni lehet.
Amikor meghallottam, hogy nem egy csapatban leszünk, kiakadtam. Én azt hittem, hátvéd leszek, mint a fociban, és segíthettem volna Norának, erre tessék. Mérgemben kiöltöttem a nyelvem. Nem Campbellre azért, de helyette Jaynek válaszoltam ezzel a hülyeségeire. Meg mert egyszerűen jól esett undoknak lenni.
- Legközelebb…?! - nyomtam meg a szót kifejezvén lelkesedésem Nora kérésére, aztán egy puszit dobtam a csajszi felé a levegőbe, és hozzátettem: - Legközelebb Tiéd lehet az összes.
Azt már nem tettem hozzá, hogy majd Campbellre fújom az egész flakont. Mindegy, alig hallottam Nora intelmeit a lelátón huhogó rajongóseregtől. Ők miért nem kockáztatják az életüket mittudoménhányezer méter magasban?! A tanár bá’nak nyilván ez jön be. Nagyon ajánlom Norának, hogy így legyen.
- Na jól van, Lola vigyázz magadra, még nem vagyok olyan ügyes gyógyító, hogy megmentselek. Majd szurkolok.
- Kösz. te meg légy ügyes, és szexi! - kiabáltam utána, aztán ráérősen a három karika elé libbentem. A pillangó se száguldozik, mégis fantasztikus. Hát én se fogok. Elegánsan visszaintegettem Norának, aztán csekkoltama  körmömön a lakkot. Szép zöld csillámos, ment a mardi színeihez. Fura suhogás térített ebből magamhoz, és én ahelyett, hogy megpróbáltam volna kivédeni az érkező nagy, piros  labdát, elmenekültem előle, azt visítva, hogy:
- A körmööööm! Még mit nem!!!
Felzaklatott ez a kviddics. Micsoda barbár játék... Aztán hirtelen elém került valami arany csillámos izé. Én nem tudom, hogy valakinek a zsebéből esett-e ki egy galleon, vagy ez a cikesz volt-e, de araaany… És fényliiik… Keeeeell… Szinte öntudatlanul megpróbáltam utánakapni, aztán ha sikerült, akkor szemtelenül zsebre is tettem, aztán repültem tovább, mintha mi se történt volna, mert tudtam, hogy ez nem az én feladatom lett volna. Tudom, csak nem érdekel, mert kell és kész.

Nyugodt és csendes a környék, az erdő felöl madárcsicsergés nyugodt hangja csapja meg az érkezők fülét, messziről a tó környezetének hangja, vízcsobogás, egy-két hal felbukkanása a víz felszínén. Mintha csak kempingezni jött volna a tanári kar, lehet arra is sor kerül, de először is utána kell járni, hova tűnhetett a Roxfort kulcs és háztáj örzője, esetleg eltűnésének köze van-e a kviddics felszerelés felszívódásához.
A ház körül és belül is csendes volt, korábban már Friccs és McGalagony igazgatónő is járt itt, de nem találták Hagridot. A kémény nem ereget füstöt, nem hallatszik finomság készülte, sem tea fövése.
Brown professzor kérte meg a tanári kart, ha idejük engedi, ők is nézzenek körbe Hagrid házánál, természetesen az ő jelenlétével.
 - Jobb lenne egy pénteki esti Whisky mellett a csillagokat bámulni. – bökte oda komor arckifejezéssel Brown professzor, ahogy, a Hagrid házához vezető dombhoz értek.

1, Hagrid kunyhója
2, Kert
3, Tópart
4, Erdő széle
5, Kunyhó körüli terület
6, Éléskamra, raktár  


Egy plakát jelzi a bámészkodók irányába a bejáratnál, hogy diákok részére tilos a helyszín látogatása, azonban zárva nincs a létesítmény, de még csak őrszemet sem tettek ki, aki figyelhetné a környéket az esetleges betolakodóktól. A délután egyébként csendes volt, az idő őszies, kellemes. Enyhén fújt csak a szél és a nap is még bevilágította a látóhatárt. A Kviddics karikák lustán pihentek a póznákok, mikor máskor izgatották várták, hogy bekebelezzenek egy-egy kvaffot, most unottan néztek le az éppen beérkező diákokra. Bár tilos a be és kijárás, még sincs olyan komolyan véve, legalábbis gyanús lehet az, hogy nem vigyáz a pályára és környékére senki.  Többen érkeztek a helyszínre, talán egyszerre, talán kisebb nagyobb késéssel vagy más oldalról megközelítve, mindenkit ez a látvány fogad. Reménytelen üresség, sehol egy hang vagy mozgás. Egyenlőre.

 1, Kviddics pálya
 2, Öltöző
 3, Szertár
 4, A kastély és a pálya közötti útvonal
 5, Kviddics pálya külső területe
 6, Kviddics pálya és Hagrid kunyhója közti terület

---

Hárman képviselték a tanári kart a nyomozói delegáció tagjaiként, mégpedig Demelza professzornő, Smith professzor és jómagam. Véleményemre egyetértőeb bólintottak, bár Digby nem adta fel annak reményét, hogy egy sikeres nyomozást követően megünnepeljék azt egy Whisky kiséretében.
 -  Csak a sikeres nyomozást követően. Ha nem járunk sikerrel, fel kell vennem a kapcsolatot a parancsnoksággal. – válaszoltam leginkább informatív jelleggel, mint elutasítóan, majd figyeltem, ahogy Smith szó nélkül elindul a kunyhó felé, körbenézni.
 -  Itt leszünk, ha valami történne. – tettem még hozzá a bájital tanár irányába és figyelmem máris Demelza irányába fordítottam, miután a kertet ajánlotta fel a kutatás első helyszínéül.
 -   Hasznos az auror a háznál... Mit szól hozzá, hogy a korábbi munkája itt is utoléri? – próbál cseverészni a kollegina, mire én megrántom a vállam, majd tekintetem a tökökre és a puha földre emelem.
 - Azért vagyok itt, hogy a korábban az iskolában történtek ne ismétlődjenek meg. A Tanárkodás mel-lett ugyanúgy megmaradt az aurori tisztem is. – feleltem, majd Demelzihez hasonlóan én is fényt villantok pál-cám végére.
- Ismer valamilyen felderítő bűbájt? Én ebben elég tanulatlan vagyok. Még. Pedig hasznos lenne – kérdezi, mikor le-térdelek, hogy közelebbről is szemügyre vegyem a tököket.
 - Van egy-két trükk a tarsolyomban, de nem nyomolvasásra valók. – közöltem hüvösen, remé-lve, hogy Digby is figyeli közben a környezetet.

Smith professzor hatalmas elánnal, ám elég óvatlanul lép be Hagrid kunyhójába, ám kutyájának vakkantásától ijedhet meg csupán, ami már magában egy nyom lehet, de ami feltünő lehet számára, az a fogasról hiányzó kabát és a már olyan jól ismert esernyő hiánya. Természetesen alaposabban is szétnézhet a kunyhóban, dulakodásnak vagy felfordulásnak azonban nincs nyoma, nincs se étel vagy ital. az asztalon, de most még ételnek szánt va-dak sem pihennek a kandalló fölött. Azonban, mintha a kutya valami papiron feküdne. Lehet nyom, de lehet csak bevásárló lista, kiderül, ha megszerzi.


A kertben kicsit saras a talaj az őszies, nyálkás időnek köszönhetően, ami alapjában véve nem is lenne első blikkre feltünő, de ahogy Brown professzor és Digby professzornő közelebb hajol egy tökhöz, láthatóvá válik, hogy több rajta a sár, mint a többi zöldségfélén. Mintha ráverődött volna valahonnan a latyak és ha követi a professzornő a sár felhordásának kezdeti helyét, láthatja, hogy egy kisebb mélyedés van a kert elejében. Talán keréknyom verhette fel a sarat a kertre.







Jayce és Florian a szertár felé indulnak meg, útjuk során semmi szokatlant nem fedeznek fel, csendben beszélgetnek. A szertárhoz érve a szokásos kép tárul eléjük, az épület falának tövét vizsgálva Florian észrevehet egy hibás kvaffot, amivel meglepő módon kitámasztották a szertári ajtót.
- Fenébe, van itt valaki, lebuktunk! – hallattszott benn egy hang.
- Nyomás innen! – sutyorgott valaki más, majd ahogy már az ajtó irányába lépnétek, két alak fordult ki az épület mellé és tőletek próbálnak távolodni. Természetesen utánuk eredhettek, van rá lehetőségetek, de akkor egy kör nyomozásból kimaradtok, azonban lehet, hogy ha elkapjátok őket, közelebb kerültök a megoldáshoz.

Nora és Lola Hagrid kunyhója felé haladva figyelik környezetüket, kedélyes cseverészésüket folytatva. Fura lehet első blikkre két vékony csík a sáros részeken, keréknyomnak tűnhet, talán egy kiskocsival lehetett itt valaki. Természetesen lábnyomok is akadtak mindenfelé, kisebbek nagyobbak és volt egy jóval nagyobb is, amit nem lehet félreismerni. Lola az avarban is elkezd nézelődni, ahogy a keréknyomokat meglátják és egy kopottas, igen csak koszos, saras szemüveget vesz észre, ami meg is repedt.

Henriette a kviddicspályán próbál szerencsét, még a nap fenn van a horizonton, így könnyen belétható, a szertár, öltöző és a kijárat iránya felé talál lábnyomokat és egy nagyobb területen a fű meg van nyomódva, ki is van kopva. Ott keréknyomokat és némi koszt is felfedez. Természetesen ráláthat Jayce és  Florian ténykedésére, bár a hangokat nem hallotta és a távolodó alakok az épület másik oldalán menekünek, így ők neki takarásban vannak jelenleg. Nora és Lola Hagrid kunyhója felé menetelnek, így kívül esnek látó és hallóhatártól.

Oknyomozó riporterünk nevéhez hűen alaposan körülnév a pálya és a kastály közötti útszakaszon, meg is less az ered-ménye. Valóban lábnyomok tömkelegét találja, érdekeset nem is talál a sárban, azonban egy nagy lábnyom által a talajba belepasszírozott talárdarab már érdekesebb. A lábnyom mérete az övének majd háromszorosa, a szakadt rongydarab pedig fehéres lehetett egykoron és bűzlött a citrom és a már általa jól ismert seprű szárának kezelésére szolgáló lakk illatától.  Theresa Norahoz és Lola-hoz mérten kivül esik jelenleg a pályán történő eseményektől.

---

To Digby

Egyre inkább feszültté tettek a körülmények, az én jelenlétemben ilyen dolgok nem történhetnek, ezt nem nézhetem tétlenül, ha most nem mutatom meg milyen fából faragtak, oda lesz az önbecsülésem, még a parancsokságon is kinevetnek, amiért nem tudok fegyelmet tartani egy iskolában, még, ha az a Roxfort is.
- Tanárkodás… - kuncogott. - De azt a prof előtagot a neve elől már nem fogja lekoptatni semmi, remélem tudja. Ebből a gödörből nincs kiszállás. – Ettől tartok én is. A személyen önéletrajzomban ez a kis kitérő biztos nem fog jól mutatni, már így is nevetség tárgya vagyok a parancsokságon és mindezt csak azért mert párszor túlkapáson értek.
Nem reagálok erre a mondatra, jobb, ha inkább csendben maradok, mert bár érzem, hogy a kollegina szeret csipkelődni, nem vetne rám jó fényt, ha negatív véleménnyel nyilatkozna rólam az igazgatónő, valószínűleg életem végéig itt kellene bohóckodnom a gyerekekkel.
Épp azon morfondírozok, helyszínt váltok, mikor a professzor asszony nekem esik. Pontosabban a mellkasomban kapaszkodik meg.
- Elnézést a töketlenkedésemért, khöm… Látja, milyen sáros az a tök – hívta fel a figyelem a tököknél lévő sárhalmazra, ami valóban nem eső áztatta növénynek tűnt, hacsak nem szándékosan akarnak félrevezetni. El is terelte vele a figyelmem arról, hogy megszorongatta a mellem, nem vagyok mások érintéséhez hozzászokva, de örülök, hogy itt voltam és nem esett el.
 - Semmi gond Kollegina, örülök, hogy jól van. – mormogok zavartan az orrom alatt, majd elengedem a kezeit, amit akaratlanul reflexszerűen fogtam meg, hogy nehogy elvágódjon.
- Nézze csak… Jó gyorsan indulhatott. Vajon mi jármű lehetett ez, és mi hajtotta? – tette fel a költői kérdést, majd én is közelebb hajoltam a nyomhoz, amit valószínűleg egy motorkerékpár hagyhatott. Egy idő után el halványodnak a nyomok, tehát Digby professzornőnek igaza volt, felszállt a motor, de ahogy ezen nyomon elindulna a hölgy, a pálcájának fényével észreveheti továbbá további két kerék nyomát is, amik a kunyhó mögött lévő terület felé haladnak.



Smith tudja Agyar szívéhez a kulcsot, némi kedvesség és odaadás, ennyi elég volt ahhoz, hogy az állat őszinte szeretetét a Professzor arcán mutassa ki, ennek nyomán pedig fel is ugrott a félbeszakadt papírlapról, melyet a férfi kezébe vett és át is tudta azt tanulmányozni.  
Egy ütött kopott leírást tartott a seprűk karbantartásáról és takarításának módjairól. Néhol hibás volt a helyesség, iparkodva írhatták, de mintha a félbeszakadt papírlap alján lett volna valami még írva. Egy játékos feladvány.
 





Jayce és Florian úgy döntenek, célba veszik a hangot kiadó alakokat, majd miután Flor hívja a húgát és Jayce-t is nevén nevezi a menekülés elhal.
- Hé, ezek a Le Fay testvérek, meg az a mardekáros Jay. – szól az egyik tag, mire közelebb lépnek és kirajzolódik a félhomályban alakjuk.
- Gondolhattam volna, hogy ők csórták el a cuccokat. – válaszolt a másik tag, s mikor közelebb érnek láthatjátok, hogy a hugrabugos szurkolói csapat két legnagyobb pofájú tagjai lépkednek felétek kivont pálcával.
Sam és Bill. Idegesítő, nagyhangú emberek, akik nem általlanak a végletekig menni, ha a csapatukról van szó. Eddigre Henriette is odaérhet a pályáról, így három a kettő ellen álltok szemben. Henriette arra is van ideje, hogy elmesélje bátyjának az általa látottakat, arról is beszámolhat, hogy a nyomok Hagrid kunyhója felé mennek. Belementek a torzsalkodásba, hátha kiderül valami, sőt lehet, hogy találtak valami nyomot is, de ott hagyhatjátok őket, tovább keresgélni. Erőfölényben vagytok, plusz mintha, az egyikük zsebéből egy melltartó lógna ki, de nem biztos, közelebbről meg kellene nézni.



Nora és Lola úgy dönt, követik a nyomokat Hagrid kunyhója felé, ami nem sokára fel is tűnik a láthatáron, hiszen oda vezetnek a nyomok. Menet közben még egy rongydarabot találtok, fura illata van, de nem tudjátok, hova tenni, leginkább kviddics közben emlékezhettek erre az illatra a seprűitekről. Ha tovább haladtok Hagrid kunyhója felé, mozgásra lehetnek figyelmesek a kert felől, a kunyhóból kutyaugatás csapja meg a fületeket.

---

To Digby and Smith

Digby  professzornővel megvizsgáljuk a négykerekű szállítóeszköz nyomait, feltűnik, hogy a kviddics pálya felől jön és a ház és a kunyhó mögötti terület között tűnik el nyomtalanul, de nem folyamatos a kerék nyom, tisztán látni, hogy megálltak vele. A félreérthetetlen jelek szerint Hagrid lábnyomai láthatóak körülötte, be a házba, a raktárba is vezet nyom, majd a kunyhó mögé is halad.
- Menjünk, nézzük meg azt a részt. – ajánlotta fel, mire önkéntelenül bólintottam felé és pálcámmal követtük a motor nyomait, habár a kunyhóból ugatás hallatszott, Friccs úrtól tudom, hogy Hagridnak volt egy kutyája is, nem hiszem hogy vad lenne, minden egyéb esetben nem lehetne tartania, így mosollyal nyugtázom, ahogy Digby aggódik kollégájáért. Micsoda asszony.
- Remélem, Olivert nem eszi meg a kutya. Smith professzor, jól van? - kiabál be az ablakon, mire jön is a válasz.
- Tökéletesen jól vagyok, hölgyem, de maguk vigyázzanak odakint, sok arra a gyökér – válaszolt Smith bentről, úgy látom, ma mindenki szellemes kedvében van. Mivel Smith mást nem talál odabenn csatlakozik hozzánk, megmutatván a nyomokat, amiket talált odabenn. Homlok ráncolva vettem kezembe a papirost, ami egy játékot mutatott és a megfejtés a raktár volt. Érdekes játékot játszik valaki, s fejben összevetettem azt amit találtunk.
- Mi sár nyomokat találtunk a tökön, ami valószínűleg egy motorkerékpár kerekeiről származik, a kunyhó előtt összedúrt sár is erre enged következtetni, ott pedig véget érnek a nyomok. – mutattam a kunyhó mögötti területre. – Tehát ott felszálltak a kerékpárral és úgy tudom, Hagridnak van ilyenje, tehát elhagyta a helyszínt. De mi ez a takarítási útmutató a seprűkről? – dörzsölte állát a férfi, majd Smith javallatára bólintott.
- Maga találta Smith Professzor, nézze meg a raktárat, mi pedig benézünk ide, hátha találunk még valamit. – válaszoltam, s ha a kollega kérése szerint tesz, s a raktár felé veszi az útján, zárt ajtót találhat maga előtt. Agyar vele tartott, bár elég komoran fülelt a kunyhóhoz vezető ösvény felé, talán hallott vagy érez arra fele valamit.
Eközben Digby és jómagam a kunyhó mögött nézünk körbe, ahol elhalnak a nyomok. A Professzornő éleslátásának köszönhetően meg is látunk a közeli fának támasztva egy régebbi, valószínűleg az iskola tulajdonában lévő seprűt, némi rongyot és egy tubust, ami a felirat szerint lakk lehet.




Jay és Florian úgy döntenek, nem hagyják magukat a két hugrással szemben, vicsorognak, mint a kutyák, próbálják megfélemlíteni a két barátot, mikor Henriette is csatlakozik hozzájuk.
 - Hé öcsi, te nem gúnyolódhatsz velünk! – kiáltotta Sam, majd pálcájukat szorongatva próbálták eldönteni, mi legyen, támadjanak vagy ne. Azonban Henriette próbálkozása a távolságot tekintve elég szembetűnő volt, s bár sikerült kirántani a fiú zsebéből a sportmelltartót, azonban Sam az ingerült helyzetre való tekintettel fellökte a lányt.
- Hé, ne nyúlkálj! – kiáltott, majd pálcáját rászegezte  Henriette-re, mire Jay mozdult először (Mivel írtad, hogyha valami támadó mozdulatot tennének), és egy szépen kivitelezett Everten Staticcal megpörgette a levegőben a fiút. Puhára esett a fűnek és a sárnak köszönhetően, de erre már reagált is a társa.
-Petrificus totalus – kiáltotta, de Florian gyorsabb volt és egy Protegot vont maguk és ellenfeleik köré, ami erősebbnek bizonyult mint maga a támadás, így az elhalt benne a megjelenő pajzsban. Mire újra reagálhatnátok, Bill felemelte társát a földről, aki még kába volt ugyan, de járni tudott és elindultak a kastély irányába.
- Ezt még megbánjátok Jay! Hallod! – kiáltotta, amennyiben utánuk eredtek van rá lehetőségetek, lassan haladnak, de ha megnézitek a támadó varázslatnak köszönhetően Sam ruhájából kihulló dolgokat, egy leltári listát találhattok a szertárban lévő kviddics felszerelésekről, ruhákról és labdákról, valamint takarítási útmutatókat és a kviddics talárok mosási utasításait felírva egy kopottasabb lapra. Persze ne feledkezzünk meg a sportmelltartóról sem, ami kikandikált Sam zsebéből, valószínűleg a többi holmi is akkor eshetett ki, amikor azt Henriette kikapta a zsebéből.

Mindennek Theresa is fül és szem tanúja lehet, mivel a közelben bújt meg, az utólag megtalált nyomokat ugyan ő nem látja, ha a többiek nem beszélik meg fenn hangon, nem is fogja tudni mik azok, persze a melltartó félreérthetetlen kinézetét még ilyen távolságból is láthatja. A szertárban viszont a fehérneműk, szuszpenzorok ott voltak a szekrényekben, saját személyes holmijait is megtalálhatja, csupán a talár, sisak, szemüveg, kesztyű és seprű hiányzik.


Nora és Lola a talált kviddics szemüveggel és lakk illatú ronggyal a (zsebükben?) haladnak tovább, mikor hangokra, mozgásra lesznek figyelmesek, így inkább megállnak. Látják, ahogy Smith professzor is kilép a kunyhóból és gyakran arra felé néznek, amerre a két lány motoszkál. Agyar is kirohan a kunyhóból és gyakran figyel feléjük, talán szagot fogott.

---

To Digby and Smith


A tanári nyomozó kar elég jó úton halad, Digby professzor ismét nyomokat lel és véleményét is kifejti felém, amire hümmögve válaszolok. Nem lenne hülyeség a javaslata, talán még Aurorként is jól dolgozna a hölgy, el bírnám képzelni társamként…na de vissza a munkához.
- Nézze! - mutat a nyomra, amely mellé én is letérdelek, hogy szemügyre vegyem.
- Hagrid lehet, hogy a seprűket akarta lelakkozni, ezért áthozta őket a raktárba? Legalábbis ennek itt bizonyosan neki akart állni. És a négykerekű kocsi nyomai - amit ugye ő húzott - is oda vezetnek. Lehet, hogy Smith mindjárt megtalálja a teljes felszerelést – magyarázta kuncogva, mire biccentettem, ugyanis találtam a mondandójában logikát.
- Hagrid vajon miért ment el olyan sietve? Nyilván azért hagyta félbe ennek a seprűnek a lakkozását, mert sürgősen távoznia kellett, nem?
– Elég szórakozottnak ismertem meg a háztáj őrzőnket, lehet ezt éppen itt hagyta. – válaszoltam egykedvűen a seprűt nézegetve és megérintettem, bizony igaza lehet a kolleginának, még friss volt a nyom. 
A tubus valóban üres volt, ráadásul jó alaposan meg is volt nyomkorászva, biztos, ami biztos mindent kisajtoltak belőle.
- Menjük vissza Smith kollégához, hogy hogy boldogul a raktárral – javasolta, mire én ismét csak bólintottam, bár azért megjegyeztem felé korábbi gondolatomat.
- Igazán ügyes Kollegina, elmehetne Aurornak is. – válaszoltam szemlesütve.

Smith professzor varázslatának nyomán kattanás jelezte sikerét, az ajtó titkai kitárultak. A seprűket látta maga előtt, mindegyik csillogott villogott, olyan ápoltak volna, mint újkorukban. Megvolt ott a két láda a labdákkal és egy csokorra való szemüveg, melyek szintén ragyogtak. Azonban a többi felszerelést nem látta, se a talárok, kesztyűk, de még a sapkákat sem. A legborzasztóbb azonban a földön hevert előtte. Egy papírlap átszúrva egy késsel.
A papírlapon egy gagyi rajz szerepelt egy felirattal.



Eközben a társulat megoszthatja egymással a látottakat és a hallottakat, így ezáltal tudnak a zárókörben tippelni az ügy megoldására.






A csipet csapat megvizsgálja az elhagyott nyomokat, pontosabban Henriette baktat vissza értük, kezébe véve, pedig a teljes leltári lapot láthatja a szertárban nyomon követhető cuccokról, melyhez ugye a játékosoknak van kulcsa, de mint tudják, van egy mester kulcs is, ami mindent nyit.  A leltárból a személyes holmik ki vannak húzva, csak a seprűk, sipkák, szemüvegek és kesztyűk vannak kipipálva és persze a labdák. A takarítási utasítások seprűk karbantartásáról szól, amit már kívülről ismerhettek korábbi kviddics órákról, a talárok mosatási utasítása és a labdák karbantartása azonban meglepő lehet.  A melltartó a kezében először furán vibrálni kezd, de végül nem történik semmi, azonban pár másodperccel később tényleg kicsúszik a kezéből és Hagrid kunyhójának irányába lendül.
Jay és Florian Sam-ék után ered, ha nem fordulnak vissza Henriettel, akkor a két fiúval találják szembe magukat, kik pálcáikkal a kezükben állnak a domboldalon.
-   Ne kényszerítsetek. – sziszegte fogai közül Sam.
-   Megmondunk! – tronfolt rá Bill.


Theresa eközben tovább keresgélt és meg is talál az iskolai szekrényben két, tökéletes, szinte ujj állapotban lévő seprűt. Ezeket miért hagyhatták itt? Megnézve láthatja és érezheti is a lakk és a karbantartásra alkalmas takarítószerek illatát. Mellette két üres tubus lakkot és egy üres citrom illatú ápolószert.
Eközben Nora és Lola előbbi sportmelltartójának visszaszerzésén fáradoznak. Lola próbálkozására nem történik semmi, hiába a várakozás, azonban Nora egy kis idő után megpillant a messzeségből egy gyorsan száguldó ruhadarabot, amely Lola fején landol. A vörös sportmelltartója. Ezt követően, sikeresen elmenekülnek a tett helyszínéről és egy igen csak vicces történettel lesznek gazdagabbak.

---

- A tanítás helyett? Áh, szétunnám magam a komisz kölkök nélkül – mondta a professzornő, mire Magnus elmosolyodott.
- Higgye el, az Aurorparancsokságon is elég sok gyerek van. – sóhajtott megrázva a fejét.
Ismét összegyűltnek a tanárok megvitatni, mit talált Smith professzor a raktárban, mire Magnus csak elmélkedve forgatja a papírlapot.
- Itt a felszerelés tiszta, már ami itt van, Hiányoznak a talárok a kesztyűk és a sapkák. Talán mosásban vannak, de ezt egy kicsit nehezen tudom elhinni. Lehet egy-két diák esetleg megrongálta a kviddics felszerelést, és Hagridnak muszáj volt elmennie mindenből újat beszerezni. - magyarázta Smith.
- Egy szépen kezelt seprűt találtunk, és üres ápolószeres tubust. Talán Hagrid csak elugrott ápolószerért, és ezekről megfeledkezett. Tényleg, a talárok meg a  többi textilféle lehet, hogy a manóknál van, mosásban... Hátha Hagrid csak jót akart, rendbetenni a gyerekeknek a teljes felszerelést… - válaszolt Digby professzornő, amire hümmögve bólintottam, ugyanis ennek lenne eddig a legtöbb értelme, na de akkor mi ez a rajt?
- Prosszesszor! Magnus Auror vagy professzor vagy mi! – hallatszott a távolból egy jól felismerhető hang, s meg is pillantják a távolból érkező Friccset.
Előkerült…hu…Hagrid…hu. Nem rég érkezett meg motorjával a Kviddics pályára. Ő vitte el a felszereléseket, hogy megejtse…hu…az éves karbantartást. – magyarázta fogdosva remegő térdeit.
- Az a féleszű óriás Félig fejnélküli Nicknek szólt, hogy elvisz mindent. De őt reggel óta nem láttuk.  – magyarázta, mire haragosan sóhajtottam egy nagyot, ami inkább tűnt morgásnak, mint elégedett megnyugvásnak. Így viszont a rajznak…talán lenne értelme? Ismét a tanárok felé fordítottam a groteszk rajzot és sokat mondóan vontam fel a szemöldököm a félig elhajló nyakú pálcika emberen a rajzon...


Jay és Florian ismét támadnak, nem hagyják megfutamodni a két szerencsétlen Hugrás srácot. Az egyik mondjuk alig állt a lábán az előző támadástól, a másik fenyegetően csikorgatta fogait.
Jay támadása azonban maradék lelkesedését is elnyomta, megkötözve esett össze pálcáját is elejtve. Azonban társa, Bill magasba emelte pálcáját, de Florian gyorsabb volt, nem is meglepő, a fiú több sebből vérzett az előző átok hatására, így esetlenül fogott talajt, miközben forgolódott nevetve a földön.
-  Nem mi voltunk! Elég! – kiáltott Sam, látva társa tusáját. Folytatódhatott volna ez a harc tovább, a két hugrás srác már verve volt, mikor a távolból a sötétben fénycsóva villant. Egyre csak közeledett az égből, mikor hangos röfögéssel és puffanással talajt fogott.
Hagrid volt az. Meglepetten szállt le a motorról és ahogy levette fejéről a kormos szemüvegét elhűlve bámulta az előadást. A motor érkeztét Henriettel és Theresa is láthatta, miután ők is visszafelé indultak a kastély irányába.
- Merlin szakállára, hát mi folyik itt!?- kérdezte ránézve a tusára.
- Ti nem lehetnétek itt? Jajj a manóba, megkavartam mindent. – sóhajtozott elkámpicsorodva, majd ernyőjével Sam-re és Bill-re mutatott, amivel megszüntette Flor és Jay átkainak hatását.
- Menjetek a hálókörleteitekbe gyorsan, míg Friccs távol van a kastélytól. Ő értesíti a fafejű Aurort és a több tanárt, hogy én vittem el a cuccokat, hogy az éves karbantartást megejtsem. – magyarázta zavartan.
- Szóltam is Félig fejnélküli Nicknek, hogy értesítse a tanárokat, de úgy tűnik nem ért oda az üzenet. – rázta meg elégedetlenül a fejét.
 - Na usgyi, siessetek, le ne bukjatok, no! – kiáltott rájuk kezeivel is mutatva a kastély irányába, majd a motor oldalkocsiján lévő zsákokat bevitte a szertárba, amiben feltehetőleg a felszerelések lapultak, patyolat tisztán. Ha még a gyerekek utánanéztek a hatalmas óriásra, hátán a zsákkal, olyan képet festett, mint, amikor a mikulás viszi az ajándékokat karácsony estéjén. A Roxfort nem létezhet Hagrid nélkül...

---

Gondtalanul ücsörögtem a jól megszokott helyemen a nagy teremben a hugrások asztalánál, miközben Zanderrel utánoztuk Brown kimért, ideges arckifejezését. Vicces volt, ahogy az asztalnál ült és két oldalán Sage prof és Campbell prof magyaráztak neki, míg ő zsémbes arckifejezésével bámult maga elé. Sandy és Holly is rajtunk nevettek, utóbbi egy alsó éves csaj, aki valamiért tökre rátekeredett a haveromra, bár úgy nézett ki a dolog, neki az nem tűnt fel, engem meg annyira nem érdekelt, ugyanis, aki tudott nevetni a vicceimen, az rossz ember nem lehet.
Zander is kezdett egyre jobban megnyílni, már kevésbé szívatta a többi gyerek, persze hathatós közreműködésem is közrejátszott, meg az sem volt elhanyagolható tényező, hogy végre elkezdett nyílni az emberek felé. Jó srác volt, csak kevéske volt az önbizalma, de ez engem cseppet sem aggasztott, mindig meghallgatott, és hé fasza tanácsokkal látott el, már ami a Sandyvel kapcsolatos ügyeimet illette. Sandynek ott volt Nora tanácsadónak, így nekem is kellett egy szárnysegéd, no nem mintha rászorultam volna, ugyanis tökéletes volt köztünk a kémia, mégis jó volt kibeszélni ügyes-bajos dolgaimat valakivel.
Már épp azon voltam, hogy Smith professzor arckifejezését erőltessem magamra, de egy nevetőgörcs megakasztotta ezen próbálkozásomat. Zanderre tekintettem, aki határozottam jól másolta Sage aggódó arcát, mikor feltűnt, hogy figyelnek. Nem olyan tekintet volt ez, mint amit meglátsz, hanem amolyan kellemetlen érzés. Mintha mögötted állna valaki. Rossz érzés fogott el, reménykedtem benne, hogy nem egy tanár vette észre a szórakozásunkat. Nem rég járt le a büntetőmunkám Brown professzornál, no nem mintha, annyira megizzasztott volna. Annyi fekvőtámaszt kellett lenyomnom, mint amennyi padba belekarcoltam Sandy nevét a parkban lévő padokba, de ezt százzal szorozva. Szerencsére nem kellett sokat erőlködnöm, mert közben rákérdeztem, milyen edzéstervet javasol számomra, mert le akartam vele nyűgözni valakit és teljesen bejött nekem a professzor izomzata. Na onnantól kenyérre lehetett kenni, nem győztem jegyzetelni, olyan gyakorlatokat és étrendet dolgozott ki nekem, több ideig voltam a szobájában, mint, amennyit a büntetéssel töltöttem volna.
Ettől eltekintve, nem hiányzott egy újabb büntetőmunka, így óvatosan néztem magam mögé, várva a legrosszabbra. Legnagyobb meglepetésemre Florian és Jay álltak mögöttem, vagyis inkább Jay, mögötte pedig haverja. Hallottam már róluk, sülve, főve együtt múlatták az időt, a griffes csóka pedig Henriette bátyja volt, aki szinte olyan volt, mintha nekem is a húgom lett volna. Életre való, tünemény kiscsaj, tökre megkedveltem, így biztos voltam benne, hogy Florian se rossz arc, bár lehet pont emiatt kerestek most fel engem? Talán félreérthető lett volna a kapcsolatom a hugával? Csak nem, mindenki tudja, hogy Sandyvel vagyok együtt…érthetően belekarcoltam minden padba, amit találtam.
- Helló, Ellsworth – pillantott rám szigorúan, majd összenéztek a Le Fay sráccal. - Remélem nincs programod ma estére, kellesz nekünk - mondtam szűkszavúan, mire én megemelt szemöldökkel Sandyre pislantottam.
- Öhm…hát hali! Öhm…hogy is mondjam. Én a gyengébbik nem felé húzódok, és hát igazából már van valakim, szóval srácok… - vakartam megjátszva a fejem… - pechetek van. – mutattam rájuk mosolyogva, de reméltem, hogy nem valami komoly dologról lenne szó, mert akkor most biztos kihúzom náluk a gyufát, főleg, hogy Holly és Zander kuncogni kezdtek, Sandy pedig, mint mindig most is aggódó pillantásokat vetett rám és az engem megszólító párosra.

Nem tudtam, mi hiányzik ide nekem a mai napra. Hát nem Jay és Flor, ráadásul ilyen fenyegető megjelenésben, főleg nem a barátaim társaságában. Nem éghetek be Sandy előtt, meg kell mutatnom ki az úr a Hugrabug asztalánál.
- Akkor szerencséd van, mert én meg nem a gyengébbik nemhez vonzódok – öhm…erre a válaszra nem számítottam. Erre mit lehetne beszólni? Ez nagyon gyenge, még visszavágásnak is. - És nem, nem orgiát akarunk veled tartani.
- Hát jó. – vakartam meg zavartam a halántékomat, majd Jayre emeltem a tekintetem, aki konkrázni szeretett volna, de az érdeklődésem felett mégis inkább az aggodalmam let rajtam úrrá.
- Annál valami sokkal izgalmasabbat. - Intettek végül a tekintetükkel, hogy kövessem őket, ugyanis nem az asztalomnál ülők előtt akarták megvitatni a dolgot, ezzel mondjuk egyet is értettem, függetlenül attól, ekkor még nem tudtam miről van még szó. Mosolyogva intettem Zander és Sandy aggodalommal teli arcát látva, próbáltam keménynek mutatni magam, habár az a pletyka terjedt Jayről és Florról, hogy egy egyenlőtlen küzdelemben elverték Sam-et és Billt. Bár megérdemelték, amit kaptak, de mégis, mit követhettek el, amiért ez a két felsős rájuk támadt. Magamhoz vettem egy muffint, miközben próbálván adni a lazát, utánuk sétáltam.
- Két gyengeelméjű háztársad kihívott párbajozni, csak azért, mert legutóbb megláttuk őket, amit mell-tartókat lopnak a csajöltözőből. Szerintem Sandy cucca is közte volt... és ha már itt tartunk, azóta is maguknál őrzik. Ki tudja mit csinálnak vele. – magyarázta végül a griffendéles srác, mire eltorzult az arcom a gondolatától is hogy valaki Sandy melltartóját örzi magánál trófeaként.
- És meg kell védenünk a lányokat az ilyen perverz seggektől. Nekik a bugyik se szentek, meg a fiata-labb háztársakat is megtámadják. Szóval megmutathatod, milyen lovagias vagy, Sandy biztos meghálálná. – próbált rátromfolni Jay Florian magyarázatára, de már szükségtelen volt hergelni, teljesen elöntött a méreg.
- Szarok a lovagiasságra, Sandy bugyiját még én se láttam! – szorult ökölbe a muffint tartó öklöm, s úgy, ahogy az szétmorzsolódott a kezemben, úgy képzeltem oda annak a két bunkónak a fejét.
- Rendben, kapjuk el őket. A barátnőm fehérneműi mások számára tabu. – magyaráztam baljós arcot vágva, szemeimet olyan apróra hunyorítva, ahogy csak lehetett, majd átnézve a két srácon bámultam át a tömegen, meglátva azt a két bumburnyákot, ahogy tömik a fejüket.
- Lenne is egy ötletem. Ha annyira szeretik a női ruhákat lopkodni, hát adjunk meg nekik azt, amire vágynak. – mosolyodtam el végül, ahogy már egy egész estés műsor körvonalazódni kezdett a fejemben. Szükség lesz ehhez pár dologra, de talán a balhé kezdetéig meg lehet oldani a dolgot.
- Jay, te szólj valamelyik suliújságosnak, hogy jöjjön egy fényképezővel a roxfort ajtajához. Én magam bemegyek a műterembe pár női holmiért. – hadartam a dolgokat meg se várva, esetleg már kész tervvel érkeztek-e oda hozzám, vagy csak tanácsot kérni jöttek.
- Flor elmegy a találka helyre egyedül. Jay-jel meglepjük őket a rejtekhelyünkről és sóbálvánnyá változtatjuk őket, majd átöltöztető bűbájjal feladjuk rájuk a női ruhákat. Menekülni fognak, de az ajtóban már egy fényképész fogja várni őket és bum…ha minden jól megy, ők fogják bemutatni az idei női, téli kollekció új darabjait a suliújság címlapján. – hadartam ördögi nevetéssel befejezve a monológomat. Ez még magamhoz képest is jó csínynek tűnt. Hihetetlen mekkora gonoszságokat szabadít fel belőlem a szerelem.

Csendben szorongattam a ruhákat, melyeket a művészeti teremből vettem magamhoz, nem igen akar-tam hogy a selyem susogása lebuktasson minket, vagy hogy beleragadjon a ruha széle a bokorba, miközben lecsapunk. Nem igen éreztem szükségét annak, hogy segítsek Flornak és Jaycenek, de már kijárt egy alapos lecke Samnek és Billnek, arról nem is beszélve, hogy jó hecc, jókat fogunk derülni még évek múltán is, ahogy visszaidézzük ezeket a képeket ennek a két nyomorultnak az ábrázatáról, ahogy női ruhákban díszelegnek.
- Jó kérdés, lehet ezért is kell nekik annyi izom. – válaszolt mikor a ruhák méretére és a súlyára paaszkodtam, mire csendben bólintottam, bár valószínűleg nem látta a sötétségben, így ennyiben hagytam a dolgot. Nincs is furább, mint egy bokorban gugolva, női ruhákkal a kezemben arról cseverészni, milyen izmokat erősítenek a női táncosok.
- Itt van melletted. Nyugi valamennyire értek hozzá. – bólintottam. nem volt okom nem bízni benne, meg amúgyis már maga a megalázottság is elégtétel számomra, amiért ilyen aljas dolgokat műveltek a lányok cuccaival, na meg a régi múltbéli sérelmeimért. na jó, ha az összképet nézzük, én többször szúrtam már ki velük, de akkor is jó móka.
Megérkeztek főszereplőink és maga Flor is, aki bátornak tűnt, bár gondolom sejtette, hogy ekkora már valamelyikünk itt lesz besegíteni neki. A két jó madár viccén még cask el se mosolyodtam, nagyon gázok, nem értem, hogy oszthatta a süveg ezt a két fajankót a Hugrabughoz, semmilyen tulajdonságuk nem illik a házunkba, esetleg lojálisak a bugyikhoz, de mást nem nagyon tudok elképzelni róluk. Olyan mardekár típusúak inkább, bocsi Hansel. Mondjuk szerencsére nem mondtam ki hangosan, de lehet ez a mondat sértő lenne rá nézve.
Nem beszéltünk meg jelet végül is, de gondolom a csata kezdésekor ugrunk elő, mondjuk én ennyi ruhával nehezen fogom felvenni a kesztyűt, bár addig majd elhajítom. Hoppá, elkezdték, Hansel sem mozdul, mondjuk Le Fay elég szépen helytáll, bár a támadása még ijesztgetésnek is gyenge volt, a Protego bűbája azonban jól sikerült. Na persze, én sem vagyok egy párbajcsászár, de véleményem le-het.
Ekkor már Hansel nem bírt magával, itt volt a lehetőség, bicentett felém, vagyis gondolom, így sötétben azért kevésbé kivehető, mit akar a fejével, de mikor mozdult, akkor már leesett a két filler.
- Na, fejezzétek be – szólt határozottan, ahogy mögéjük került, persze nem kellett csendben osonnia, a harc hevében nem volt szükség halk léptekre, bár biztos vicces lett volna, ha most hapcizna egyet. Én már akkor rontottam elő rájuk szegezve pálcámat, amikor a két ütődött meglepetten hátra fordultak Jay irányába. Én oldalról szándékoztam támadni, de mire kimondhattam volna a bűbájt, addigra Flor és Jay elintézték a két mamlaszt. Nem gond, ez így van rendjén, végül is ez az ő bosszújuk volt, én csak segédkeztem benne, de az én lelkemnek is gyógyító hatása lesz ennek.
Odaléptem hozzájuk magam is, majd miután Jay Flor hogyléte felöl érdeklődött, ledobtam magunk mellé a ruhákat.
- Készüljetek életetek legmegalázóbb perceire. – mondta Hansel rideg gonoszságot játszva, majd felkészült arra, hogy lecsnevégre kapja a két szerencsétlent női ruhában.
- Bill, szerintem menni fog a szemed színéhez a rószaszín. – irányítottam a ruha irányába a pálcámat, majd egy incantation öltöztető bűbáj kimondását követően a ruhák már el is kezdtek felcsússzanni a fiúk testére. Pár helyen kicsit erőlködött a bűbáj, de mi türelmesek voltunk, sok esetben segítettem a ruhának felmásznia a vastag, hájas hátukra.
- Had segítsek Lady Sam. – kuncogtam magam is megjátszott önelégült gonoszsággal, majd, ha Flor is végzett a másikkal, készen álltunk a csíny befejezésére.
- Na, akkor már csak a beállítás van hátra. Segíts Flor. – intettem a srác felé, majd ha eleget tesz kérésemnek, felültetjük mindkettejüket, egymásnak döntöm őket, úgy, hogy karolják a másikat, így elkerülve, hogy élettelenül eldöljenek, majd mindkettejük hüvelykujját a szájukba tettem, mintha szopiznának. Egy medimágus sem tudná szétszedni őket.
- Így jó lesz. Szerintetek? – kérdeztem elégedetten hátrébb lépve, hogy az összképet kezeim összeillesztésével határozzam meg, majd végül elégedett vigyorral konstatáltam, hogy a művünk túlontúl tökéletes. Sam és Bill a jövő táncos srácai.

Vicces volt látni, ahogy a két jó barát viselkedik egymással, ha nem tudnám, hogy Jay kikezdett Flor nővérével, azt hinném bele vannak esve egymásba. Egyébként pedig hiába aggodalmaskodott a Griffes srác, tök jól állta a sarat a két barommal szemben, lehet, még nélkülünk is elintézte volna őket. Per-sze, így volt rendjén, nem is elégedtünk meg annyival, hogy legyőzzük őket párbajban, azzal csak mártírt csináltunk volna belőlük. Egy jó vicc, egy fricska, egy kis megaláztatás, na annál nincs is jobb. Örökre megtanulják, hogy ne húzzanak ujjat a csajokkal, pláne nem a fehérneműikkel. Szinte lovagnak éreztem magam, aki kiállt a Roxis csajok becsületéért és úgy érzem ez amolyan meg nem írodott szövetség, ami hármunk közt alakult.
- Tökéletes címlap fotó lesz róluk, be is küldhetnénk a Szombatiba. – jegyezte meg ridegen Jay, mire elégedetten bólintottam. Hasonlóan gondoltam magam, ahogy lenéztem rájuk és jobban megnéztem őnagyságait.
- Még gazdaggá tennénk őket. Elég nekik a Roxforti közutálat, ebből szerintem majd tanulnak. – válaszoltam, megrántva a vállam, majd megütögettem Bill arcát.
- Fel a fejjel cimbora, jó lecke ez mindanyiunk számára. – tettem hozzá nevetve, majd Flórék felé for-dultam.
- Szerintem jól működött ez a rögtönzött csapat. Ha megint bármi gond less, szóljatok nyugodtan, szívesen segítek. Nagy terveim vannak az évre, így nincs okom félni a büntetésektől. – magyaráztam mosolyogva, ahogy eszembe jutott Smith és mind az a kitervelt kis vicc, amivel majd jól elkapom a vén morgós medvét.
- Nem tart örökké – váltottak vissza a Hugrás semmirekellők témájára a srácok, miután Flor kérdezte, mennyi ideig tart még a varázslat. - Remek, ezzel meg is vagyunk, szóval most itt is hagyhatnánk őket, hogy gyönyörködjön bennük más is. – tette hozzá sokat sejtetően, mire én is elvigyorodtam.
- Jó ötlet, hátha Friccs találja meg őket. Még büntetést is kapnak, amiért takarodó után női ruhában örjöngenek a kviddics pályán. – bólintottam, majd azért egy minimális lelkiismeretfurdalás rámtört. – azért a ruhákat sajnálom. – mondtam megrántva a vállam, de már megtanultam, hogy minden vicchez szükséges egy kis rossz, amit el kell viselni a cél érdekében, ha meglátják majd a képeket a táncos csajok, biztos tetszeni fog nekik és, mint ahogy én és persze Florék is, azt fogják mondani, teljesen megérte.
 - Majd kérnék egy másolatot a memoáromba, írni akarok majd egy csínykönyvet, amit átadok majd az utókornak. Biztos lesznek utánam is olyan lurkók, akik vinni akarják tovább a Weasley ikrek hagyatékát. – magyaráztam, ahogy Jay segített Flornak, majd miután gondolataimból feleszmélten, zavartan rohantam át a másik oldalára.
- Gyere, tartalak erről. – vetettem fel az ötletet, s ha elfogadja, akkor mint három jó barát ballagtunk vissza elégedetten a kastélyba. Ismét egy jól sikerült csínyt vittünk végbe és ez jó érzésekkel töltött el. Imádom, ha egy tervem beválik és ez most tökéletesen jól sikerült.