Roxfort RPG

Elliot,

Gondolkodtam azon, milyen megszólítással is kezdjem ezt a levelet. Valahogy semmit nem éreztem megfelelőnek… Kedves, Drága, Egyetlen? Ezek mind igazak lennének, de olyan snassznak és klisének éreztem őket, hogy végül inkább eltekintettem attól, hogy jelzőt találjak a neved mellé…. Számomra olyan meghatározhatatlan vagy, olyan kiismerhetetlen és csodálatos, hogy nem is nagyon tudlak hova tenni. Furcsa érzés ez, eddigi életemben mindig tudtam, hová tartok és mi a célom, na és hogy kivel… Nem volt rá alkalmam, hogy az első találkozás alkalmával elmondjam, pedig bizonyára észrevetted a jegygyűrűt az ujjamon.
Ez most egy vallomás lesz hát, de nem az a fajta, amit esetleg várnál. Nem vagyok házas, nem vagyok kapcsolatban. Már évek óta nem. Özvegy vagyok. Több mint három évtizedig voltam egy csodálatos asszony férje, akit egy betegség ragadott el tőlem. A szívemet azóta senkinek nem nyitottam ki, és borzasztóan meglepett, hogy most mégis megtörtént… Általad, miattad, újra érzek… És igen, újjászülettem. Több értelemben is. Soha nem engedtem meg magamnak korábban, hogy férfit szeressek, bár az is igaz, hogy nem is lett volna rá idő, sem lehetőség, hisz olyan korán megnősültem, és házasságunk alatt végig hűséges voltam. Nem csak az elveim miatt, hanem azért, mert szerettem őt. Nehéz érzés most valaki mást, Téged, a szívembe fogadni, de bármennyire nehéz és bűntudattal terhelt is ez, nem tehetek ellene semmit. Egy pillanatig sem volt kérdés, hogy írni fogok Neked…
Összevissza fecsegek, nem tudok fogalmazni, pedig ez nem jellemző rám, általában véve nagyon logikus, precíz és választékos leveleket szoktam írni. De ez itt most nem olyan, kérlek, nézd el nekem. Tudod, amit ott a földön fekve mondtam, komolyan gondoltam: akarlak még, látni akarlak még, érinteni, szeretni, átélni a mámort veled és miattad… Remélem, lesz még rá lehetőségem… Kérlek írd meg őszintén, te hogyan állsz mindehhez, mit gondolsz rólam és arról, ami közöttünk történt.
A serleget nagy becsben őrzöm természetesen, azóta néhány dísz jelentését sikerült mélyebben megvizsgálnom és kielemeznem. Most már egyre biztosabb a kötődés azzal a bizonyos lovagrenddel, amiről sokat még nem sikerült megtudnom ugyan, egy professzor ismerősöm szerint létezik a mai napig egy titkos varázslovagrend itt, Nagy-Britanniában, melynek egy hóbagoly a szimbóluma, de ennél többet ő sem tud róluk. Én mindenesetre tovább kutatok a serleg titka után, bízva abban, hogy hamarosan több információval szolgálhatok.

Addig is, maradok a Tiéd:
Dawson

Elliot,

Most jövök rá, hogy még nem is tudom a vezetékneved. Elárulod, kérlek? Tudom, elég sokáig kellett várnod erre a mostani levélre, de számtalanszor újrakezdtem, mert egyszerűen nem tudtam, mit is írhatnék… Tudom, az én hátterem sem túl letisztult, de a Tiéd az enyémnél mégis jóval bonyolultabbnak tűnik. Van kedved mesélni a kapcsolatodról? Hátha segíthetek, akár, mint barát is… Bár tudom, eddig mindössze egyszer találkoztunk, így a kapcsolati státuszunkat furcsa lenne bárhogy is felcímkézni, és megmondom őszintén, nem is akarom. Hogy mik is lehetünk mi? Barátok, szeretők, kalandortársak? Részemről bármi lehet a dologból még…
A hóbaglyos pecsétgyűrű nagyon ígéretes jelnek tűnik, kutakodtam, és egy barátom ismer egy lordot, akinél állítólag több dísztárgyon is látta ezt a jelet. Bár hivatalosan sosem fogja megerősíteni a lord, a barátom szerint tagja lehet annak a bizonyos rendnek, amely szektaként ma is rítusokat tarthat, állítólag egy nagyon gondosan elbűvölt kastélyban, amely titokgazda rendszerrel működik. Nos, ezek után nem lesz könnyű bejutnom közéjük, mégis feltett szándékom. A barátom egyelőre annyit ígért meg, hogy segít összekötni Lord Valderlennel, és ha – mint azt tervezzük – sikerül az otthonában összehozni a találkozót, talán vethetek egy pillantást az ő hóbaglyos varázstárgyaira is. Bízom benne, hogy ezek után tovább tisztul majd a kép. Addig is, szeretnéd, hogy visszajuttassam hozzád valahogy a serleget? Jobban vagy már a bogárcsípés óta, vagy még tart a karantén? Jó lenne majd látni...

Nagyon-nagyon szoros öleléssel:
Dawson

Elliot,

Könnyen lehet, hogy említetted a vezetékneved, csak az események láncolatában kiesett valahogy az agyamból. Megjegyzem, ez a fajta figyelmetlenség nem jellemző rám, általában kiváló memóriának örvendek, de a jelenlétedben nagyon sok szempontból másként működtem, mint ahogy szoktam. Kezdve azzal, hogy a tudatos, megfontolt énemet teljesen elsöpörte egy olyan ösztön, amit csakis a te közelséged, illatod, érintésed volt képes kiváltani belőlem. Mindenképpen látni szeretnélek, és most, hogy írod, hogy már tudnánk találkozni, szívesen lecsapnék a lehetőségre! Hol találkozzunk és mikor? Részemről a nálam vagy nálad tengelyen mozognék egyelőre, ha nem bánod, mert még nem igazán készültem fel arra, hogy a külvilágnak mit mondjak, mutassak velünk kapcsolatban. Tudom, ez megint csak a kapcsolati státusz kérdését veti fel, amivel kapcsolatban, mint látom, egy az álláspontunk. Nem akarunk elkapkodni semmit. Lord Valderlenről és a hóbaglyos rendről egyelőre nincs több hírem, a lord jelenleg elutazott, pár hét múlva ér haza, és akkor megpróbál vele összeszervezni egy találkozót a barátom. Szóltam neki, hogyha lehetséges, te is jöhess erre az alkalomra. Nagyon remélem, hogy képes leszek másra is koncentrálni a jelenlétedben…. és ez esetben sértetlenül megússzák a ruháid…. de hogy egészen őszinte legyek, khm… kétlem, hogy ez a célom akadálymentesen teljesül majd. Számomra minden vagy ugyanis, csak megunt játék nem…

Csak rád gondol:
Dawson