Roxfort RPG

Lábaim olyan gyorsan váltották egymást, hogy kis híján megint a padlón találtam magam. Hiába, nem vagyok egy rövid táv futó. Louis hamar elém kerül.
- Erre! -  Követem,  bár a nagy menekülésben nem tudom hirtelen, hogy hova megyünk. Nem mintha nem lenne mindegy, hova futunk, a lényeg, hogy Frics ne jöjjön utánunk. A bagolyház nem egy népszerű közösségi tér, vagy ilyesmi. Tele van baglyokkal, akik hol sűrű szárny csapkodásba kezdenek, hol huhognak,csipkelődnek, és..és más egyebet is csinálnak, ami által hát..nincs itt rózsaillat, vagy szantálfa illat,ez van. Ahogy felérünk előrehajolok, és megtámaszkodom a térdeimen, így lihegem ki magam. Alig kapok levegőt, de így sem tudom vissza folytani a nevetésem.
 - Jaj, hát ez vicces volt. Szegény Frics! Olyan lelkes, de nincs ki mind a négy kereke. -
 - Szerinted ide is utánunk jön?  Leülök az egyik bagolyköpet mentes gerendára. Az éppen olyan magasan van, hogy a lábaim kényelmesen tudom lóbálni. Lóga lába lóga, nincsen semmi..dóga.
 - Nem tudom, de ha igen, akkor valóban bajban vagyunk. Nincs kedvem a büntető munkához. Meg hát időm sincs rá.   Vonom meg a vállam, majd felállok a gerendára, és egyensúlyozva végig sétálok rajta.   - Neked van saját baglyod? - Nekem még nincs, de már megfordult a fejemben hogy veszek egyet. De nem nagyon levelezek senkivel. Anya nem rajong értük. Mármint a baglyokért. Ha találkozom vele otthon, mindent elmesélek. Meg aztán ott vannak a levélkék, amiket néha írok, de nem küldök el. Van egy egész fiókom, el nem küldött levelekkel. Vannak köztük titkosak, meg kevésbé titkosak. De soha nem küldtem el senkinek. Csak megcímeztem. Apámnak is írtam egy tucat levelet. Nem egy van tele elmosódott tintás könnypacával. De egy ideje már nem tudok neki írni. Mintha az elmém a saját védelmem érdekében lezárná az emlékeim, hogy ne férjek hozzá olyan könnyen. Volt egy idő, amikor kiírtam magambaól a fájdalmaim, amikor még olyan tisztán peregtek le a fejemben a jelenetek, mintha egy fiilmet néznék. De mára már csak az érzések maradtak meg, és azok is jó mélyen elzárva. Azóta például sírni sem tudok. Ez néha zavar, mert rossz időben, amikor be van borulva, egész nap szakad az eső, és hideg is van, néha jól esne egyet pityeregni a gőzölgő tea fölött a klubhelyiségben, vagy valahol a birtok egy szomorú pontján. De már nem megy. Érzem, hogy itt van bennem minden fájdalmam, de nem tudom már csak úgy kinyitni a fedelét. Lehet azért sem, mert nem beszélek vele, már vagy 4 éve. Szeretném, ha nem is létezne, de a gyerekkorom, és minden rossz már a lényem része. Borzasztó magányos dolog ez. Úgy érzem, hogy a gyerekkorom miatt sose fognak megérteni igazán. Már nem is tudom elmagyarázni másnak. Semmit se. Csak rámrakódtak szépen lassan, és megkövesedtek.
 - Na megálljatok! Itt nem szabad csókolózni!. -
 A gerendán állva parodizálni kezdem szegény Friccset. A hangom elmélyítem amennyire tudom, a mutatóujjammal hadonászok Louis felé. Hátam meggörnyítem, és idegesen topogok. Hirtelen kicsit megbillenek, de az utolsó pillanatban visszaszerzem az egyensúlyom.

 

Nem tehetek róla, néha muszáj kiemennem az erdőbe.  Az erdő még varázslatosabb hely, mint a kastély. Máshogyan varázslatos.
- Szerintem elég menő, 'ogy egyedül ki mersz menni a rengetegbe rajzolni.
 Na tessék, lebuktam. Amikor nagy lelkesedéssel mesélek valamit, nem gondolkodom, csak úgy kicsúsznak a számon a dolgok. Ez a tulajdonságom szerencsére eddig még nem kevert nagy bajba, de néha azért megijedek, hogy egyszer valami fontos hagyja el a szám, ami bajt hoz a fejemre.  - Nem vészes. Eddig még soha senkivel és semmivel nem találkoztam a furkászokon kívül. Egészen picik is vannak, nem rég születhettek. Pár hete találtam rájuk, amikor csak úgy csatangolni indultam.
 Megállok a gerendán, majd lassan elindulok előre, ami annyit tesz, most Louisnak kell majd hátra lépegetni.  - Egyszer velem jöhetnél, és akkor te is megnézheted őket. De nem szabad elárulnod senkinek.   Nem kérem, hogy tegyen kisujj esküt, vagy megszeghetetlen esküt, juj, azt pláne nem, teljesen megbízom benne. Eleinte kicsit tartottam tőle, ismerve az unokatestvérét és a baráti társaságukat, de Louis más. Kedves. Mellette olyan, mintha lenne barátom.
 - 'át... nagyrészt Jasont. Egyszer lerajzoltam a szemüvegét, és odaadtam neki, 'ogy az akkor is nála legyen, 'a az igazit elhagyja. Szeretnék megtanulni rendesen festeni is.  A Roxfort után szeretnék az MMMM-re járni. Te nem gondolkodtál rajta?-
 - Ez igazán kedves tőled. Ez a Jason fiú, igazán örülhet hogy ilyen fiú szereti.-  
 Elersztem a kezét, és újból visszaülök a gerendára, mert lógatni van kedvem a lábam. Olyan, mintha nem merné még teljesen felvállalni, hogy romantikus szál fűzi Jasonhöz, nem szimpla baráti. Nem tudom, tisztában van e, hogy a bájitaltan szertáros esetről egy ideig susmogtak a diákok. Nem szeretem az ilyet, a pletyka igazán ártalmas tud lenni, és nagyon bántó, de valahogy tudomására szeretném hozni, hogy előttem igazán ne szégyelljen mesélni róla, a boldog szerelem mindig jó dolog.  
- Ne foglalkozz azzal, mások mit gondolnak rólad és Jasonről. Aki kigúnyol, hidd el, a cipőd taLpáig sem ér fel.-
 Ezt a lehető legkomolyabban gondolom. Vagy egyszerűren nekik is tetszik Jason, csak ők nem mertek lépni, Louis meg igen, és most inkább fikázzák, mert egy fiút szeret, ahelyett, hogy ők is ilyen bátrak lennének önmagukkal szemben. Slusszpassz.
 - Szerintem bátrabb vagy, mint azt hiszed. Az a kretén unokatesód elhitette veled, hogy nen érsz annyit, mint ő. Pedig ha tudni akarod, szerintem pont ő az, akinek fel kéne nőnie hozzád. -
 Éééés megint. Ismét megtörtént, hogy kinyitom a szám, és csak úgy minden előjel nélkül, kiömlik az egész, ami bennem van. Ez afféle szóhányás, vagy nem is tudom, minek nevezzem. AMikor velem gonoszkodnak, az annyira nem zavar, mert egyszerűen nem veszem fel. Tudom, hogy a véleményük az nem tény, és vannak, akiknek nem adok a véleményére, jóformán meg se hallom. De mikor másokat bántanak, az engem is bánt. Jó lenne, ha észre vennék, hogy nem ők találták ki a bölcsek kövét...egyik másikuk agya pedig egy trolléval vetekszik. Perste nyilván sosem érthetem meg az aranyvér mániás szekta szentírásait, de erősen kétlem, hogy az a jó irány, független attól, hogy mugli származású vagyok. A nagy szóhányásom miatt sinze meg se hallottam az MMMMes válaszát.  
- Bocsánat, én csak..akartam, hogy tudd, mi a véleményem. Remélem, nem bántottalak meg semmivel. Néha csak kicsúsznak a dolgok a számon, nem is tudom irányítani őket. De igyekszem. A rajzoláshoz visszakanyarodva...még nem igazán foglalkoztam vele, hova is mennék tovább tanulni.Ha majd túl leszek az RBF-eken, taln újra gondolom, és megnézem, hova van esélyem. Szeretek rajzolni, de a lények is érdekelnek. Mostanában egyre jobban.
 Jó, hát nem leszek egy Salamander, de hátha én is felfeedzek egyszer majd valami újat. Jó muri lenne, élvezném. Hegyezni kezdem a fülem. Macska nyávogást hallok, vagy csak hallucinálok? Ajajajaj..el kéne bújni nem? Louisra pillantok, majd némán intek, és mutogatok egy nagy kupac ázott, rozsdás valami felé, mint potenciális búvóhely. Elég sok bagoly ürülék van, lehet hogy a macska orra is megzavarodik. Ha elrejtőzünk mögé, szerintem jók vagyunk. Ugyan bűzösek, de jók.