Roxfort RPG

 

---

Ezra még talán sosem lopakodott így, mint aznap este, ahogy belépett az oly sokak által istenített prefektus fürdőbe. Nem volt ínyére ez a kis kaland, de már durvább helyekre is bemerészkedett, ezzel végül is nem volt gondja, sokkal inkább az volt meredek, amiért bement a helyiségbe. A kódot, azt gondolta nehezebb lesz megszereznie, de szerencsére egyik haverja már csajozott is korábban és remélve, hogy majd Ezra felkarolja készségesen adta át a belépéshez szükséges jelszót.
A fiú sóhajtott egy mélyet, majd megállt a medence előtt kezében erősen tartva a fürdőbombát, amit még azután szerzett, hogy Nora eltűnt az Abszol Úton. Kellett egy plusz labda, hogy tudja milyen ez a varázslatos eszköz, mielőtt Sandy-vel próbálná ki.
 - Felrobban a testem tőle. – ismételte alig hallhatóan a Nora által mondottakat, majd beljebb lopózott az oszlopok között és levetkőzött úszógatyáját hagyva magán csupán. Ruháit beletette egy táskába és azt összegyűrve dugta el az egyik ilyen építészeti remek mögött, remélve, hogy nem fedi fel senki. Korai lenne már az évnyitó után pár nappal büntetőmunkára menni, de ezért a kísérletért megéri kockáztatni. Nem ronthat el semmit a Sandy-vel való randi alatt, különösen oda kell tennie magát, mert ez az eset más, mint a Cassie-vel való kapcsolata volt. Ott simán elég volt a sármja és a megjátszott magabiztossága, de Sandy más. Ő egy csiszolatlan gyémánt, amit Ezra maga akar munkálni, hogy mellette ragyogjon igazán, vele mutassa meg leginkább gyönyörű értékét.
Szinte úgy lépett bele a fürdőbe, mintha lávába vagy jéghideg forrásba tenné bele lábát. Még utoljára végignézett a fürdőn, fülelt, s mivel nem hallott zajokat, elmerült a habokban.
Furcsán kellemes volt neki a fürdő melegsége, szinte tényleg azért van ez a medence, hogy a prefektusok stressz nyomta vállait ellazítsák. Szerény félhomály volt, némi fény szűrődött be az ablakokon, a pára és a víz selymes érintése még romantikussá is tehet egy fürdőzést.
Bele is borzongott, milyen érzés lesz, ha majd Sandy-vel fog itt úszkálni, gondtalanul ejtőzni, még az is lehet, hogy tovább fognak menni és lesz egy kisebb légyott. Persze ehhez az is kell, hogy ez a fürdőbombás dolog jól süljön el, nem kapkodhat, nem lehet meggondolatlan, sem pedig türelmetlen, mindennek passzolnia kell, ahogy azt a fürdő istenei megírták. Óh, mennyi találkát megélhetett már ez a fürdő. Na persze erre a gondolatra végigfutott egy kicsi hideg a hátán, bele se mert gondolni, kik hancúrozhattak itt egy gondtalan estén vagy délutánon, mikor senki sem figyelt.
Kezében sokáig figyelte a már kibontott bombát, de nem merte beleengedni a vízbe. Vajon mi fog történni, tele nyomja habbal a fürdőt és bezsong tőle? Vagy tényleg okoz magának némi sérülést, ha nem figyel oda rendesen? Esetleg begerjed? Vicces lenne, ha úgy kapnák rajta a tanárok vagy a prefektusok, esetleg Friccs, hogy egy fürdő miatti sérüléssel menekülne. Megrázza a fejét, mégsem lenne az.
Már vett is egy mély levegőt, mikor léptek zaja csapta meg fülét. Ne. Le fog bukni! Valaki rajta kaphatta, amint beosont? Vagy belezavart valaki légyottjába? Esetleg csak egy prefektus akar fürdőt venni egy fáradt nap után. Miután bebizonyosodott, hogy az a valaki bizonyosan a medence felé tart, ki akart ugrani a vízből, remélve, hogy ha elbújik az oszlop mögül, kivárva a megfelelő időt, elosonjon, de akkor észrevette, hogy kezéből hiányzik valami.
- A fenébe. – nézett maga alá, ahogy elkezdett feltörni a hab a medence aljáról, mintha tényleg egy vulkán készülne kitörni. Nem volt már menekvés, az idegen már közeledett a medencéhez, vett egy mély levegőt és alámerült a medencének és úgy figyelte a történteket. Lehet, annyi habot fog kibocsátani a bomba, hogy simán el tud bújni vagy el tud iszkolni. A kérdés az, hogy mennyi levegője marad, amíg nem derül ki, biztoságos-e a felbukkanás.

---

Nem tudni, mennyi ideje lehet a víz alatt, de a levegő egyre csak fogyott, így kénytelen volt valamit kitalálni, ha nem akart megfulladni, vagy mint egy elb*szott kishableány, nagy levegőért kapkodva felbukkanni a víz felszínén. A pálcája sem volt nála, bár nem tudott hirtelen egy varázsigét sem, amivel kopoltyút növeszthetett volna, vagy egy lebegő buborékot tett volna a feje köré, de legalább valami hatást kelthetett volna, aminek segítségével könyebben kereket oldhatott volna.
Szép lassan kinyitotta szemeit és a buborékok között egy alak elmosódó foszlányai rajzolódtak ki, bár a fürdőbomba csípni kezdte a szemeit, így gyors becsukta. Nem tudta kivenni, ki lehet ott, de abban biztos volt, hogy mérete alapján nem tanár vagy felnőtt, vagy nagyon alacsony, pont mint Flitwick. Talán talár lehetett rajta, de ebben már abszolút nem volt biztos, erre nem alapozhatott. Ha megmozdult volna, azonnal lebukik, nem volt annyira nagy a habzás, hogy nyugodtan uszkálhasson a víz alatt, mint egy hal, de sokáig már nem bírja, így szép lassan elkezdett hátrálni a medence fala felé.
A terve egyszerű, kiugrik a vízből, táskájáért nyúl és elsprintel, amilyen gyorsan csak lehet, kihasználva a félhomály adta előnyt. Nyilván nem fog pálcát szegezni egy számára ismeretlen alak felé, ha tanár az, még annál is jobban meg ütheti a bokáját, hogy a prefektus fürdőben fürdőbombázik, hiába nem ereszt el egyetlen varázslatot sem.
Arra gondola, ahogy szükését tervezi, bárcsak Sandy állna ott a medence szélén várva, hogy ölelő karjaival felbukkanjon. Elmerülnének a habokban, nevetnének egy jót és aztán mindenki menne a maga dolgára, anélkül a félelem nélkül, hogy bárki nyakon csípheti őt.
Eljött a pillanat, Ezra megfeszítette izmait, megfordult, majd egy erőteljes elrugaszkodással felkapaszkodott a medence falához, hogy egy tökéletesen kivitelezett felhúzással már az oszlop mellett is találja magát. Sikert ért el addig a pontig, hogy az oszlop mellé ért, de kiváncsisága nem hagyta nyugodni a fiút, így mint minden mugli film legrosszabb részénél, amikor a nézők torkuk szakadtából kiabálnak, hogy “ne nézz hátra, csak fuss” visszafordult, hogy megnézze, ki zavarta meg őt.
-  Nora? – motyogott alig hallhatóan, s mint, ahogy az az előbb említett klasszikusokban is lenni szokott, miközben a táskájáért nyúlt, megcsúszott és a medence irányába fordulva utolsó elkeseredésében, hogy minden cucca ne legyen a víz áldozata a túlpart irányába, pontosabban Nora felé hajította.
Azt, hogy végül mi lett a ruhája sorsa, nem derült ki számára, mert egy tökéletes hasast nyomott a habok közé, amit még a műugrók is megirigyeltek volna, csak abban bízott, hogy a hang nem fog senki mást idevonzani mardekáros osztálytársán kívül. Az kellene még, hogy a semmiből melléugorjon Campbell professzor, bár a fiú már nem lepődne meg semmin. Mint egy hős kimentené, mert kiderülne, hogy nem csak kviddics szupersztár, de profi életmentő is.
Vicces gondolatok voltak ezek, de amint lejebb merült Ezra a habok közé, elérkezettnek látta az időt, hogy egy kisebb aggodalom essen rajta úrrá, miután olyan égető érzés kerítette hatalmába a mellkasánál és a hasánál, hogy a hozzá adott hangkifejtése nagyobb buborékokat kevert, mint maga a fürdőbomba. Hasának símogatása közben gondolkozott el azon, hogy felbukkanjon a víz felszínén, de nem még nem állt készen szembenézni Norával. Már látja előre drámai szemrángásait és a prefektusi fürdőt betöltő, viszhangzó sóhaját. Úgy dönt, amíg bírja a víz alatt marad, ha Nora nem távozik, akkor egy kicsit megvicceli. Ha beugrik valaki a vízbe egyszerűen csak becsukja a szemeit és elmerül, várva, hogy megmentsék. Persze ha nem történik semmi rövid időn belül, felbukkan és úgy tekint körbe, egyedül maradt-e a teremben, vagy hogy táskájával mi történt.

---

Nem tudni már, mennyi ideig volt a víz alatt. Legalábbis a másodpercek peregtek anélkül, hogy bármi is történt volna, lassan azon gondolkozott a fiú, hogy felbukkan, vállalva a felelősségét annak, hogy a prefektusi fürdőben mulatja az időt.
Felrugaszkodott végül, hogy tettekig fajuljon elképzelése, mikor csobbanás csapta meg a fülét, de mire ő maga felbukkanhatott volna valami erőteljes kupán vágta. Lassan, de biztosan visszaereszkedett a vízbe fejéhez kapva, mikor már teljesen elfogyott a levegője. Kapadozni kezdett, próbált valamibe belekapaszkodni, mikor még egy nagyobb pofonnak is gazdájává vált. Nem értette az eseményeket, megtámadta talán valaki? Az életére törnek? Ennyire nagy problémát okozott azzal, hogy megmerült a fürdőben? De hát egy pillanatig Norát látta a medence partján, mégsem ő volt? Egy rosszindulatú tanár, aki nem vette jó néven a behatolását? Lehet Brown professzor ennyire durva és így próbál példát statulálni? Már csak arra eszmélt fel, hogy fejjel lefelé lebeg a víz tetején, miközben azon elmélkedik, hogy fajulhatott odáig Sandy-vel szőtt ábrándozásai, hogy egy vízben lebeg a fulladás küszöbén, miközben valaki még ütögeti is a víz alatt.
Látja, ahogy Sandy szép lassan közeledik felé egy gyönyörű zöld réten. Hajától a nap sugarait nem tudja megkülönböztetni, olyannak hat, mintha szőke fürtjei lennének annak sugarai. Mosolya egyenesen lelkéig hatol, majd gyenge, remegő kezét kinyújtja, hogy megérinthesse őt, mikor valami hang üti meg a fülét.
- Merlinre egy holttest! - Csend a fülébe a kiáltás, mikor érzi, Sandy keze helyett, valami ruhaanyagot tapogat a víz alatt. Tágra nyitja szemeit, az ijedtségtől és a levegő hiányától szinte riadtan emeli ki fejét a habok közül teljesen lespriccelve Norát.
 - Úristen! Élek! Nem fulladtam meg!  - kiáltott még mindig kapadozva és hatalmas levegőket véve a fürdőben, miközben még mindig kezében szorongatja azt a bizonyos ruhadarabot. Szemeit még mindig csípte a hab, így nem látta pontosan ki vagy mi támadta meg, vagy, hogy mit szorongat tenyerében. Lehet a ruhái estek bele a vízbe, vagy a táskája, esetleg a támadója ruháit szorongatja oly erősen.
 - Ki vagy, mit akarsz tőlem? – hunyorgott még mindig, próbálván koncentrálni arra a személyre, aki a közelében álldogál, de még most is csak egy elmosott alakot lát, hiába dörzsöli szabad kezével szemeit. Másik kezével szorosan fogta a könnyű anyagot, nem engedte, egyrészt, nehogy meglógjon, aki megtámadta őt, másrészt mert még mindig nem stabil az állása. Nem is meglepő, hiszen egy pillanatig az eszméletvesztés hatása alatt volt.

---

A derékig érő víz az elmúlt percekben olyan volt, akár a legviharosabb tenger, két túlélővel, akik alig bírták elviselni a hatalmas hullámokat. Persze fejük felett a felhők is gyülekeztek, ugyanis, amíg nem tudták egymásról, ki kicsoda, addig csak egy két fiatal okozta káoszban úszkáltak életükért küzdve, de amint Ezra visszanyeri látását és Nora is összeszedi magát annyira, hogy képen tudja törölni a fiút, be is csapódik a legerősebb villám, amit még a nagyterem sem tudna olyan brutálisan életszerűen visszaadni. Természetesen semmi sem mehet gördülékenyen.
- Mégis mit?! - Kiáltotta ismét körhinta szemeit forgatva. Ezra egyből felismerte a hangját. - Meg akartam nézni, ahogy pucéran fürdesz! Ah! Milyen hülye kérdés már ez! És engedd el a szoknyámat, vagy elmodnom Sandynek, hogy más lányok bugyija után keresgélsz. – karattyolt olyan gyorsan és hevesen, hogy a fiú alig bírta kivenni az értelmet szavaiból.
 - Mi?! – hitetlenkedett hirtelen eldobva a ruhadarabot, amibe eddig kapaszkodott, persze Nora is segítségére volt ebben, ő is szabadult volna Ezra szorításából. – Még te kukkolsz engem és neked áll feljebb? – törölgette szemeit távolodva mostmár a lánytól, mert azért tényleg volt benne egy kis félelem, hogy nyakon hajítja a heves vérmérsékletű leányzó, bár hozzá kell tenni, csak most kezdett el tudatosulni benne, hogy szoknyájának peremét markolászta. Mi lett volna, ha leesik róla? Nem tudta volna soha kimagyarázni magát, hogy nem azért tépte le róla, mert akart volna tőle valamit. El is vörösödött erre a gondolatra, először nem is figyelt oda a lány kérdésére.
- Mit akartam volna? Féltem, hogy lebukok és reméltem hogy nem veszel észre és elmész. – lódított egy nagyot, ilyen helyzetben biztos nem vallotta volna be, hogy meg akarta ijeszteni.
- Amúgyis te ütöttél meg kétszer is. Lány létedre, hogy tudsz ekkorát ütni. – vakarászta arcát, ahol kapta a sallert. Az biztos, hogy nem fogja elmondani ezt az esetet senkinek, általában nem titkolózó, de biztos benne, hogy Sandy me-gharagudna rá, ha kiderülne, hogy Norával együtt volt benn a fürdőben és természetesen nem azért, hogy bármi is történjen köztük. Nagyon jóban vannak Sandy-vel, így talán nem értené félre a helyzetet, de nem kockáztathat semmit.
Pár másodpercig álltak egymással szemben némán, valószínűleg mindketten azon gondolkoztak, hogy kerülhettek ilyen lehetetlen helyzetbe. A víz is eközben már megnyugodott, úgy csillogott a víz felszínén a kívülről beszivárgó fény, mintha tüzzománc technikával égették volna rá.
- Visszamentem az üzletbe és vettem még egy ilyen bombát. Kiakartam próbálni, érted… - magyarázta megadóan, mielőtt tényleg azt hinné, hogy Ezra abban leli örömét, hogy a fürdőben bújkál és embereket ijeszt esténként.
Mikor már stabilan megállt a lábán és nagyjából a szeme világa is helyreállt, Nora kitaszigálta a fürdő szélére, s a fiú még mindig arcát törölgette, míg a lány rajta legeltette szemeit, becsmérlően, kíváncsiságból vagy csak viszonyítási alapból, azt nem tudni, azonban Ezra ezt nem vette észre. 
- Szállj ki inkább, ha nem akarsz beájulni a vízbe. – anyáskodott miután Ezra szembe fordult vele.
- Dehogy szállok, ez az a mézes bomba, amit nekem választottál. Ki akarom próbálni, mi ebben olyan fantasztikus. A szemem mondjuk tényleg felrobbant tőle. – válaszolt a fiú makacsul.
- De te mit keresel itt? Vársz valakire? – kérdezte csípőre téve kezeit, végignézve a lányon, ki még mindig mardekáros talárban feszített előtte szoknyájával, mit előbb szorongatott, de most úgy levegett a víz felszínén, mint egy medúza a tengerben. Ő lovagias volt és félre is csapta tekintetét, a lány mustráló tekintetével ellentétben. A párás levegő sem lehetett kedvező Nora számára, igazából Ezra el is kezdett csodálkozni azon, hogy nem érzi így kel-lemetlenül magát.

---

Nem tudni mióta lehetnek a vízben és egyáltalán a helyiségben, bár Ezra már annak is örül, hogy nem egy tanár torte rá az ajtót, hanem egy hozzá hasonló diák, aki nevezetesen Nora, sok mindent el lehet róla mondani, de nem besúgó, de még csak nem is rosszindulatú. Szeret okoskodni persze és ez már a múltkor is feltűnt a fiúnak a drogériában, mellette korban valahogy mindig kevesebbnek érzi magát, persze nem tudni, hogy ez most Ezra elmé-jének válasza Nora anyáskodó viselkedésére, vagy egyszerűen a lány ilyen természetű. Végülis hallott pletykákat miszerint az idősebb pasikat szereti, lehet ennek köszönhető ez a magatartást.
A fiú vett egy mély levegőt és nekidőlt a medence falának kezeit karba téve, amolyan védekezésképpen a vele szem-ben ácsorgó lánnyal szemben, főleg, miután az reagált kukkolására tett gyanúsítására.
- Kukkollak?! Én?! – hadonászott a kezeivel. Talán lehet, őt is zavarba lehet hozni? - Mégis mit kukkoljak rajtad? – mégsem. Ezzel a válaszával Ezra feje ismét elvörösödött, bár most nem a zavartól, hanem a pulykaméregtől?
- Hé, ezt meg hogy érted?! – kérte számon Norát még mindig sziklaszilárdan tartva pozícióját.
- Semmi baj nincs a testemmel, tökéletesen kukkolni való. – magyarázott szünetet sem tarta a büszkeségét védeni próbálkozó fiú ujjával rámutatva a lányra. Na jó, persze nem mindenki számára, de igen is szikár, szálkás alakja van, a karjai is nőttek, mióta elkezdett edzeni. Na jó, talán messze van Brown és Smith professzor alakjától, de az igyekezet is fontos. Főleg ilyen zsúfolt napirenddel mellett. Órákra járni, festegetni, tanulni, azért hetente pár alka-lommal megviccel valakit és még a barátaira időt szakítani, a legtöbbet persze Sandy-re, mindezek mellett pedig bele-fér pár alkalommal az edzés is. Igazából Sandy-t akarja lenyűgözni vele, mire ismét jön a meleg idő, addigra látványos változást akar elérni, remélve, hogy ettől kiszemeltje eldobja az agyát és hát…a bugyiját.
- Ugye tudod, hogy az ember nagyjából egy percig képes a víz alatt leni, mielőtt el nem ájul, és meg nem fullad? –anyáskodott megint a fiúval szemben, megrázva a fejét. - Nem hittem volna, hogy ilyen rendkívül félelmetes vagyok. – váltott témát arra vonatkozólag, hogy remélte, elmegy, mielőtt ő felbukkanna a víz felszínére. Félreértette a dolgot, de gúnyos vigyora arra enged következtetni nem vette magára a kijelentést, bár Ezrának sokszor kellett koncentrálnia a pörgő nyelvű mondatok jelentésére és nem is csak azért, mert iráni és sokszor vált a nyelvezetek között, hanem mert úgy darálja a szavakat, mint más a kávét.
- Nem vagy félelmetes természetesen. Azt hittem prefi vagy, vagy egy tanár. – válaszolt enyhülten Ezra, persze hozzátartozott hangszíne változásához, hogy nem akarta megbántani a lányt, mármint szándékosan nem, ugyanis segített neki a drogériában meg nem egy tipple hozzájárult már ahhoz, hogy Sandy-vel alakuljanak a dolgaik. A fiú az adósa, akárhonnan is nézzük a dolgot, de valahogy sosem tud egyezni vele, akármikor megenyhül irányába, jön egy újabb mondattal, amivel felpaprikázza. Mint egy rossz testvér.
- Mit is mondhatnék, az iráni nők veszélyesek – gúnyolódott ismét a pofonokra visszatérve, amit a vízben kapott Norától, még arra se vette a fáradtságot, hogy elnézést kérjen érte, még rebegteti a szempilláit is helyette.
- Amúgy is öt testvérem van, és abból három bátyám – tette hozzá bizonygatva, megválaszolva Ezra számára a fő kérdéseket, bár nem hitte, hogy iránban valóban csak ilyen kemény nők létezhetnek, az igazat megvallva a pofon sem volt olyan kemény, csak kicsit sajnáltatni akarta magát és ezzel is védeni az igazát. Nem jött be, de ez nem is csoda Norával szemben.
- Ja, felrobban a tested, úgy értem ú g y - tagolta a szavakat, mint egy hülyegyereknek. - Ha Sandy bőrén megérzed, akkor nagyon-nagyon fogod kívánni. Vagy ha ő érzi meg a te bőrödön. Éérteeed? – tette hozzá még mindig gúnyosan artikulálva, mire Ezra püffögve nevette el magát.
- Értettem én ezt elsőre is. – lódította. – de nem akartam beégni, mikor majd Sandy-vel használnám. Ééééérted? – vágott vissza, meg is dícsérve magát fejben, mennyire ügyesen, gyorsan, de legfőképpen frappánsan sikerült vála-szolnia.
- Remélem ezek után fogod magad és elmész egy randira vele. – na ezzel viszont már nem tudott mit kezdeni, elrántotta a fejét és maga elé meredve motyogott alig hallhatóan valami olyasmit, hogy majd ő tudja, nem kell piszkálni.
- Ó, igen, várok valakire – válaszolt, miután kiszállt a medencéből és felüllt annak peremére. Ezra ismét hátradőlt, így pont rálátott a lányra. - Csodának hívják, és általában sose jön – mondta ismét sokat sejtetően. - Csak früdeni akartam, de azt hiszem ebből már így is elég volt. – tette hozzá és meg kellett hagyni, ebben igaza volt. Már a fiúnak sem eltt volna kedve előlről kezdeni, főleg, hogy a medence már csak nyomokban tartalmazta a fürdőbomba habját, bár az illatát még most is érezte, na meg az erejét, még mindig csiklandozta vörössé vált szemeit.
- Miféle csodára gondolsz? – kérdezte végül, bár tudta, hogy a lány el fogja bagatelizálni a választ, illő volt megkér-deznie, sosem beszélgetett még a lánnyal, holott ő szinte a vesééig lát, ezzel szemben ő alig ismeri.
- Láttad Sandyt a Repüléstanon? Igazán ügyes volt... és csinos – váltott témát ismét gyengepontjára terelve a szót, mire Ezra ismét hátrahökkent. Úgy használja Sandyt mint egy ütőkártyát.
- Igen, bár sajna csak a végére értem oda, de a pontot láttam, amit szerzett. Szép dobás volt. -válaszolt, majd felnézett a lányra és elmélkedős fejet vágva folytatta. - Mondanám, hogy te is jól játszottál, de nem láttam, hogy lett volna védeni valód. – vigyorgott a fiú gúnyosan.

---

Nora megint végigmustrálta a lány testét megcélzó kijelentése után, bár nem azért mondta ezt Ezra, hogy valóban vála-szt adjon neki Nora, hanem inkább hiúsága ömlött ki belőle, mint egy kitrni készülő vulkán. Azonban nem szólt, amiért ismét nézegette felsőtestét, hiszen most ő vétett célzást és még, ha nem is az volt a célja ezzel, hogy a lány igazat adjon neki, nem lenne helyén való ismét megszidnia őt, egyszerűen csak zavartan félrenéz. Abban reménykedett egyedül, hogy az a lány, aki bejött neki, így gondolja, hogy izmosnak lássák őt,. Nem pedig egy vézna balfácánnak, aki nem tud mit kezdeni a nőkkel. Igenis már volt dolga lányokkal, csupán AZ nem volt még meg neki. Remélhetőleg, ha eljön az ideje, tudni fogja, mit kell csinálni, de ha még vacak is less, vagy elbohóckodják is, tökéletes lesz. Ha hiba is lesz, az övék lesz.
- Majd rátérhetünk erre úgy öt-hat év múlva. Amúgy meg egy embert tudok kapásból, aki szívesen kukkolna téged. – vigyorodott el megint, amire Ezra hozzá hasonlóan megforgatta szemeit. Már megint megpróbálta zavarba hozni, de kezdi megszokni ezt a tényt, nyilván más let volna, ha Sandy is itt lett volna, de így, már a sokadik próbálkozásra csak legyintett a lány felé.
-  Sandyre gondolsz, tudom. Nem akarom letámadni őt. Ez kicsit bonyolultabb. – válaszolt majd mérgében szemeire helyezte keze és megmerítette fejét a fürdőben. Nem sokáig lehetett lenn, pár másodperc csupán, de ez pont elég volt ahhoz, hogy kicsit észhez térjen a víz melegétől és a kellemetlen érzéstől. Felbukott a vízből, hátrasimította haját és ismét megdörgölte szemeit, hogy az a kicsi csípős érzés is alábbhagyjon.
- Mellesleg velem tényleg jobban jártál vonla, képzeld el, mit kapnál, ha beniytna ide Smith, vagy Brown. Esetleg Len...nox Campbell – Magyarázta, miután Ezra ismét ráemelte tekintetét, ő pedig válaszul lehúzta szája sarkát és némán bólintott. El se tudta képzelni, mi let volna, ha valóban Nora által említett tanárok egyike nyitott volna rá. Bár Campbell professzor valószínűleg beugrott volna közéjük és autógrammot osztogatott volna. Aztán persze kizavarta volna őket, hogy teret adjon a rengeteg hölgynek, kinek szívét elnyerte magának, akár itt az iskolában is.
- Hát először is ne bukj le a víz alá és ne pislog nyitott szemmel. – oktatotta ki ismét Ezrát a lány, mire Ezra kuncogni kezdett.
- Természetesen azért buktam le a víz alá, mert nem akartam, hogy megtaláljanak és azért volt nyitva a szemem, mert vártam, hogy elmenjen, az aki itt volt.  Na jó, talán egy kicsit meg is akartalak viccelni. – vigyorgott elégedetten, bár a poén visszafelé sült el, így nem igen lehetett büszke magára, de véleménye szerint kiegyezhetnek döntetlennel. Nora megijedt, ő pedig kapott két lángost. Nem azt a mugli félét, hanem azt az iráni származású tenyeres talpast.
- Mondjuk olyanra, hogy sosem leszek nagykorú és hetedéves – válaszolt még mindig rejtélyesen. - De az idő nem áll meg, és csodák sincsenek. – tette még hozzá, de ez már roppanttul kezdte zavarni Ezrát, sóhajtott egy nagyot, sandán felnézett a lányra, majd két tenyerével összegyűjtött annyi vizet, amennyit tudott és lefröcskölte vele a mellette üldögélő lányt.
- Mi lenne, ha nem rébuszokban beszélnél? Merlinre, egy szavad sem értem! – korholta le, függetlenül attól eltalálta a vízpermettel vagy nem.
- Zavar, hogy nyitott könyv vagyok számodra, folyton kioktatsz, de ha rád terelődik a szó, hallgatsz. – folytatta szinte úgy pörgetve nyelvét, mint ahogy Nora szokta. – Nem kell mondanod semmit, ha nem akarsz, megértem, de ne kezelj úgy, mint egy gyereket, aki úgysem értené, miről van szó.  – tette hozzá, majd ő is kiugrott a vízből és a lány mellé ült a peremre.
- Mindenkinek megvan a maga baja, de nem muszáj magunkba folytani azt. Rengeteg titkomat őrzöd, had őrizzek én is egyet. – mondta nem is reagálva arra a kérdésre, hogy hozott-e magával pálcát. Felkelt és a táskája felé sétált, amiből szinte minden szanaszét szóródott a dobás okozta eredménytől, de pálcáját rövid keresgélés után megtalálta.
- Nos, mit mondasz? – ült vissza mellé, pálcáját kezében tartva, várva válaszát.

---

Sokan olyan könnyen beszélnek a csajozásról és a pasizásról, mintha csak levegővétellel lenne egyen-értékű, miközben tényleg nem olyan egyszerű. Ezra már befürdött egyszer nem is olyan rég azzal, hogy valakit közl engedett magához, ráadásul a vagánysága és a hírneve vonzotta a lányt, miután pedig job-ban megismerte őt, ráunt. Csak az izgalmat kereste, ő is a menőkkel akart lógni, vagy csak pasiról pasi-ra vándorolva éli a kalandozó hölgyek életét, nem tudni, a lényeg, hogy Ezra fülig szerelmes volt belé. Sok idő kellett, hogy elfelejtse, abba hagyta a szórakozást, a mások megviccelését, csak festett, festett állandóan és sajnos nem szép dolgokat. Depressziós volt és Sandy volt az, aki kihúzta őt a pöcegö-dörből, a kedvességével, a bájával és akkor még nem vette észre, hogy megütötte vele a főnyereményt, csak barátot látott benne. Nem is meglepő, hiszen még friss volt a seb. Nem akart egy-szerűen többet látni benne, mint egy havert, akivel jókat lehet hülyülni és nevetni, nem akarta megint kockára tenni még érzékeny szívét, hogy egy ismételt elutasítás rombadöntse az amúgyis gyenge lába-kon álló önbizalmát. Akkor már tényleg nem maradna semmilye.
- Félsz, hogy lapátra tesz, vagy mi? – kérdezte, majd még hozzátette. – Túléled.
- Nem olyan egyszerű ez. Nem rég volt egy komoly kapcsolatom és elég rossz véget ért. Összetörte a szívem és Sandy volt az, aki ott volt, támaszt nyújtott. – magyarázta, majd szünetet tartva maga elé nézett. – Ha bepróbálkozok, vagy rávetem magam, fenn áll a lehetősége annak, hogy elutasít és akkor a barátságától is búcsút inthetek. Azt nem akarok. – fejezte be még mindig lógatva kobakját és a már nyugodt víz felszínét bámulta.
- Csak ne tökölj, mert akkor el fogsz késni – rántotta meg a vállát, mire Ezra csak nevetést imitáló hangot adott ki.
- Nem biztos, hogy olyan nagy baj lenne. Nem tudom, mi a fontosabb. A közelsége vagy a szerelme. – válaszolta teljesen elkámpicsorodva, majd végül mosolyogva megrántotta a vállát. – Az idő eldönti. – tette hozzá, szemeiből pedig tényleg az tükröződött, hogy komolyan gondolja, amit mond. Nem bátorta-lan és nem is bizonytalan magában, csupán tényleg attól fél, hogy ha nemleges választ kap, akkor örökre eltaszíthatja magától a lányt.
Végül témát váltottak és ismét kettejük bohóckodása merült fel, ami alig fél órája történt a medencé-ben. Akaratlanul is elvigyorodik, habár még mindig arcán érzi meggondolatlanságának nyomát.
- Háh! - nevetett fel talán kicsit erőltetetten. - Tényleg jó poén volt. Most már értem miért buknak rád a csajok. – mosolygott a lány, mire Ezra csak püffögött a dolgon. Megint ez a cinikus viselkedés, mintha Ezra így akarna becserkészni bárkit is.
- Hé, nem így csajozok, annyira azért nem vagyok gyerekes. De tudod mit? Jössz itt a “kicsit idősebb lennék” szöveggel, ha tehetném soha nem nőnék fel.  – korholta le Norat, majd ráemelte tekintetét.
- Örülök annak, hogy túlnyomó részben vigyorgok, akkor is ha bánt valami, vagy ha nem mennek jól a dolgok. Ha velem vagy rajtam nevet valaki, az egy kicsit belőlem is elveszi a gondokat, értesz ugye? – mondta, majd elkacagta magát és hátradőlt, kicsit elgondolkodva.
- Ó, azt hiszem érzékeny pontokat fogdostam meg – válaszolta, mikor rátértek az ő problémájára, Ezra erre csak sóhajtott egy nagyot.
- Nem. De nem osztogathatod úgy az észt másoknak, hogy közben magadról nem mesélsz. Egyoldalú, idegen. Érted? – tromfolt a fiú, remélve, hogy ezt így már megérti a lány. Ő válaszul csak feltápász-kodott ülőhelyéről, valószínű a jelenlegi helyzet nem tetszett neki, talán sok volt neki a fiú hangneme és reakciója vagy nem akart beszélni a gondjairól, de aztán mégis elmondta a gondját. Ezra csak nézett maga elé, igazából fogalma sem volt erről az aranyvérű, sárvérű probléma kérdéséről, érzékeny téma volt ez mindig is, ő pedig örült hogy a kettő közé született, habár az aranyvérűek a félvérűeket is megvetették. Mármint, tisztelet a kivételnek.
- Hát egy kérdést kell feltenned magadnak. – emelte fel pálcáját a fiú.
- Magadnak akarsz megfelelni, vagy a családodnak és a hagyományaitoknak? – kérdezte végül, s bár tudta hogy könnyű volt egy mondatot megfogalmazni, valószínűleg ő mégis érteni fogja a kété-rtelműséget. A kérdés az, hogy kész-e elhagyni a kultúráját és a családját a saját céljairért, vagy fejet hajt, beáll a sorba és követi a család által diktált szokásokat ezzel fenntartva otthon a békét, de egy életre gúsba köti magát. Nem egyszerű a helyzet, de megoldás van. Még ha szélsőséges is.
- Leperex! – mondta végül független a választól, remélve, hogy sikerül a varázslata és a lányról az összes vízcsepp lehullik ezzel viszonylag megszárítva dolgait.
- Nincs jogom egy ilyen kényes kérdésben tanácsot adnom, de rám mindig számíthatsz, ha valakivel beszélni szeretnél. – tette hozzá.

---

Adott egy szép lány, csinos és ha úgy vesszük még egzotikus is. Legalább is Ezra ilyennek gondolja az iráni nőket, szer-inte erre mondják az egzotikus szót. Lehet téved, de a lényeg, hogy különleges. Temperamentumos és céltudatos, mindig eléri amit akar és tök jó tanácsokkal látja el az embereket. Legalábbis Ezrát biztosan. Biztos több pasi epekedne érte, de ő, legalábbis a pletykák szerint az idősebb pasikat kedveli, mondjuk nem biztos abban sem az ifjú, hogy nem kölcsönös a vonzalom, csak titkolózik. Igen, túl sokat titkolózik. Nem érdemelte még ki a bizalmát.
- Onnan tudod, hogy már nem fáj annyira, ha képes vagy szeretni valakit megint. És akárki is tette veled, hogy össze-tört, azzal mutatsz be neki a legjobban, ha nem félsz a saját boldogságod után menni. Hadd lássa csak meg, milyen jól szórakozol, aztán majd megeszi az irigység. – magyarázta, míg Ezra elgörbült szájjal díjazta a megszólalást. Egy igazi bölcsész veszett el Norában. Biztos volt benne, hogy az iárniak ilyen bölcsek, érettebbek a koruknál, egyébként mást még nem hallott a suliban így beszélni, még úgy sem, hogy neki több tapasztalata van a nemiségek terén, mint báki másnak.
 - Nem igazán érdekelt, hogy érezhet Cassy. Sosem akartam neki fájdalmat okozni, még azután sem, hogy dobott. Sem verbálisan, sem a vicceimnek köszönhetően. – jegyezte meg tovább figyelve a víz felszínét. – Magamnak is ártottam volna vele. – tette hozzá elgondolkozva, végül elmosolyodott. Mégis mennyi lehetőséget adott neki az a bolond lány. Az étkezőben három tányárt vitt egyszerre egy másik asztalhoz, miközben Ezra mögött haladt el, vagy az udvaron az esőben próbálta átverekedni magát egy nagy tócsa mellett a tömegben. Megannyi feldobott labda, de Ezra nem élt ve-le…még félreértette volna és azt hitte volna, gyerekes bosszú. Inkább kerülte őt, job volt ez így mindenkinek. Neki biz-tosan.
- Amúgy meg légy vele kedves, adj neki virágot. – tanácsolta önelégülten. Legalábbis, amikor Ezra visszanézett rá, az olyan elégedetten bóligatott, mintha világmegváltó problémára adott volna tanácsot.
- Persze, tudom, mondtad már, rajta vagyok az ügyön. Láttam kinn egy szép kis virágcsok…vagyis majd veszek neki valami szépet. – fordította el tekintetét a fiú hirtelen, miután majdnem lebuktatta magát. Biztos megszidná a lány, ha megtudná, hogy az udvar kertjéből akar szedni neki virágot. 
- Az idő nem ember. Nem érez, és nem tesz dolgokat. Neki az a dolga, hogy mindig elmúljon. Senkit nem üldözöl el, ha úgy közeledsz felé, ahogy megérdemli – sóhajtozott unottan, mire Ezra megint csak felrántotta rá tekintetét. Megint hatalmas bölcsesség, ugyan nem tudta, hogy a lány mit szeretne továbbtanulni, mindig is azt gondolta, hogy valami csicsás üzletszalont nyitna, vagy modelldíva lenne.
- Igazad lehet. – hagyta annyiban a fiú, majd feltápászkodott a medence mellöl és magán is alkalmazta a nedvesség elűző bűbájt.
- Ó, nagyon szívesen mesélek magamról, csodálatos személyiségem van. – vigyorgott, mint a vadalma, mire Ezra csak elmosolyodott. Erről valóban tudna mesélni ő maga is. - Tudtad például, hogy fantasztikusan táncolok? A nagymamám tanított meg. – fűzte hozzá kedvesen, mire Ezra is elmosolyodott. Melegség árasztotta el és most végre tényleg őszin-tének érzi a Norával való beszélgetést.
- Szivesen megnézném az esküvődön, azon ahol te választod ki a jövendőbelidet. – válaszolt, mire már jött is a válasz, ami kicsit megölte a beszélgetést, de legalább végre Nora problémájáról is szó esik, nem csak Ezra bajait boncolgatják. Erről szól a barátság vagy mi.
- Ha magamnak felelek meg, elvesztem a családomat. Ha pedig a családomnak, elvesztem önmagamat. Te mit áldoznál fel, ha mindenhogyan veszítenél? – valóban nehéz kérdés. Ezra az állához teszi a kezét és úgy gondolkozik.
- Nem a családodnak intesz be, hanem a hagyományaitoknak. Mi lenne, ha elhitetnéd a családoddal, hogy sokkal jobb jövendőbelit találtál magadnak? – próbálkozott, bár biztos, hogy nagyon maga alatt van a lány ahhoz, hogy bármilyen tanácsot most komolyan tudjon venni. Meg is érti ezt, nem is erőlteti a témát, majd legközelebb ha felkerül, vagy csak beszélgetni akar Ezrával, átrágják a dolgot.
- Sepās-gozāram – törte meg végül a csendet Nora, bár nem igen értette Ezra, mit is jelent ez pontosan, de meghitt hanglejtéssel mondta, tehát biztosan jó dolog. Ilyen higgadtan csak nem küldi el őt a francba. - Azt hiszem, inkább neked lesz szükséged rám – kacsintott, amit szintén nem értett Ezra, de annyiban hagyta a dolgot, mivel valamilyen szinten igaza van. Szüksége volt a tanácsira Sandy-vel kapcsolatban és még, ha el is bukja a lány szerelmét és ba-rátságát, akkor is meg kell próbálnia. Nem követte Nora-t az ajtó irányába, hiszen még fel kellett öltöznie és össze kel-lett szednie a cuccait, de még mielőtt kiléphetett volna utánaszólt.
- Köszönöm Nora. Ha baj van, tudod hol találsz. – mondta ő is kacsintva, majd nekilátott, hogy összeszedje a cuccait.