Roxfort RPG

Meglepő élvezettel készültem az első órámra. Bár az akadémiai munkán kívül nem sok tanítási tapasztalatom volt, pláne ennyire fiatal közönségnél, úgy éreztem ez a mai nap még jól is elsülhet. Csak egy kis bemutatóórára gondoltam, ami az elsősöknek teljes újdonság lehet, a nagyobbaknak viszont ismétlés. Így könnyebben vághatunk bele a későbbi gyakorlati órákba. Szerettem volna, ha a csapat némiképpen összerázódik, ráadásul én is megjegyzem az arcokat. Így tehát valóban az ismerkedés és az elmélet volt az, amit első alkalommal fontosnak tartottam. Természetesen azt is igyekeztem figyelembe venni, hogy csak a második éjszakájukat töltötték a kastélyban, nyilván még nem rázódtak vissza úgy, ahogyan azt kell.
Szerencsére a terem a nyugati szárnyban volt, akárcsak a szobám, így miután felkaptam a hatalmas papírkupacot, amin a névsor és a jegyzeteim szerepeltek, pillanatok alatt ott voltam. A teremben már ott várakoztak a diákok, kicsit hangosabban, mint amit vártam. Persze nem rég még a nyári szünetüket töltötték, nem csoda, hogy olyan lelkesen beszéltek egymással. Így hát, lepakoltam a tanári asztalra, megigazítottam a galléromat, majd egy tapsolással jeleztem, hogy most már jó lenne, ha nem diskurálnának.
– Jó reggel kívánok mindenkinek! – köszöntem, miközben mintha valakit ásítani láttam volna a hátsó sorokban… na igen, ez mindenkinek az első óra, így nem tettem szóvá a dolgot. Majd ez a kis ismerkedés felrázza őket. – A nevem Dorian Belby, mint azt már tudják idén én tartom az Átváltoztatástan órákat. Amit tudni kell rólam, hogy Átváltoztatástan területén Merlin-díjat szereztem két éve, így biztosíthatom önöket, a legjobb kezekben vannak. Sajnos az előző tanáruk jegyzeteihez nem jutottam hozzá, így majd segíteniük kell évfolyamonként, hogy mit is tanultak utoljára. Azonban ma még csak egy bevezetést tartunk. Ez a fiatalabbaknak újdonság lesz, akik viszont tanulták már a tárgyat, azoknak inkább felfrissítés.
Végig néztem rajtuk, ahogy egyre inkább elcsendesedtek. A kezembe vettem a névsort és hátra dőltem a régi, nehéz íróasztalnak. Megköszörültem a torkomat, mielőtt folytattam volna.
– Fel fogom olvasni a névsort, aki a nevét hallja, az kérem mondjon néhány szót magáról, hányadik évfolyamos, mi a kedvenc tárgya, esetleg milyen továbbtanulási tervei vannak. Igyekszem memorizálni az arcokat.
Az első névre pillantottam a sorban, hogy aztán hangosan felolvassam: – Aurora Brown! – vártam, hogy vajon megjelent-e az órán. A tanár kollégáktól tudtam, hogy előfordulhat, hogy nem. Ilyen esetekben pontlevonással sújtható az érintett ház. Hamarosan tovább haladtam a következő névre: – Avery Cassen.  
Miss Cassenről annyit tudtam, hogy prefektus, ugyanis tegnap összefutottunk a folyosón. Ha minden igaz az ő megjegyzésével ezek után nem lehet probléma. Így hát, ha bemutatkozott, folytattam is a névsort tovább: – Clayton C. Colton.  – Tekintetemmel a tömegben kerestem a név tulajdonosát, s ha megtaláltam végig is hallgattam őt. Ezután jöhetett csak a folytatás: – Jaimie Lockwood. – Mintha róla is az rémlett volna, hogy a fiatalabb prefektusok között van. – Jason Bright – folytattam, hogy aztán megint a diáksereget bámulva várjam, ki szólal meg. A kezemben persze ott volt közben a penna, hogy jelöljem, ha valaki esetleg nem jelenik meg. – Jayce Hansel! – Szólítottam a következőt, várva a bemutatkozót. Az arcmemóriám nem éppen jó, szóval reméltem, ha egy-két információt még magamba szívok velük kapcsolatban, akkor könnyebb dolgom lesz. – Kyle Evans! – Róla tudtam, hogy elsős, ugyanis az ilyen fiatal diákok nevét apró csillaggal jelöltem, hogy rájuk még jobban figyelni tudjak.
– Merel Everfen.  – Olvastam tovább, ha megtörtént a bemutatkozás. Türelmesen vártam hogy ő előkerül-e, majd haladtam tovább. – Miles Edward. – A kupámért nyúltam, amiben egy kis vizet hoztam magammal. Gyorsan megnedvesítettem az ajkaimat. – Mira L. Wyne. – Folytattam és vártam. – Mirabella Harpell.  – Torokköszörülve hallgattam végig, amennyiben végre találkozott a tekintetünk. – Niraniel Ays.
– És végül, de nem utolsó sorban  – tettem le a kupám az asztalra. – Stella P. Campbell.
Amint mindenki végig mondta a mondandóját és ellenőriztem ki nincsen itt, az asztal mögé sétáltam, számos információval az előttem ülő diákseregről a fejemben. Eszembe jutott, milyen volt itt ülni, ennyi idősnek lenni és csak élvezni azt, hogy mindennap valami újat hoz. Új barátokat, új tudást… és túl sok házit természetesen. De valahogy mégis megvolt a kastélybeli élet szépsége.
– Ha azt mondom, hogy átváltozás, hogyan fogalmaznák meg mi is az? – kérdeztem és végig nézve rajtuk, vártam, ki szólal meg először.

---

Átváltoztatástan

(https://i.pinimg.com/originals/e5/4e/67/e54e670445422157233c6a6ec5c59cc7.gif)

Furcsa, hogy alap esetben biztos puffognék, amiért újra évkezdés van és órákra kell járni, na meg tanulni, de az idén valahogy nem érzem ezt bosszantónak. Azt hiszem, kicsit megváltoztam. Elkezdtem értékelni azt, amit az iskola nyúlt. Lehetőséget arra, hogy egyszer igazi kviddicsjátékos legyek… Ha tanulni nem is szeretek, repülni viszont imádok, és alig várom, hogy sor kerüljön az idei első edzésre. Aztán ott van az is, hogy a nyaram megint katasztrofális volt. Anya teljesen szét volt esve, nem csoda hát, hogy a nyár felét Mona néninél, a másikat meg apánál töltöttük. Elég eseménytelennek indult a párizsi nyaralás, aztán egyszer tök véletlenül belefutottam megint Julienbe. Nagyon megörültem neki, de – és ez számomra volt talán a legmeglepőbb – elmúlt az az instant pillangóhad a gyomromban, amit korábban mindig éreztem, ha láttam. Nem volt számomra már más, csak egy régi ismerős, akibe egyszer szerelmes voltam… Más érdekes nem is történt. Ja de! Prefektus lettem... Ezen még most is elröhögöm magam, ha eszembe jut. Hihetetlen, hogy pont engem neveztek ki... Hát erre nagyon kíváncsi leszek.
Amúgy meg a napok nagyrészt ugyanúgy teltek, mint tavaly. Beccával sokat edzettünk együtt. Ő megint azért sportolt ilyen keményen, hogy jól nézzen ki és a házibulikban fiúzhasson, és meg azért, hogy ne essek ki a formámból. Szerencsére sikerült megőriznem a formám, így nem kell attól tartanom, hogy felsülök az első edzésen, amit aaaaannyiraaa vártam már, és az utolsó két hétben csak erről tudtam beszélni. Nem csoda, hogy Mona néni már nagyon unta és lényegében örült, hogy sikerült megszabadulnia tőlem. Anyáról nem sokat hallottunk, a terapeutája szerint szépen halad abban, hogy összerakja magát, de még hosszú út áll előtte… Hát ez nem lep meg. Na mindegy, a lényeg, hogy most itt vagyok, a második sorban ülök és várom, hogy bejöjjön az új átváltoztatástan tanár. Az évnyitón annyira nem foglalkoztam az új tanárokkal, most viszont, amikor belép a terembe… egy pillanatra elakad a lélegzetem.
Te jó ég, milyen istenien néz ki – gondolom, és ezzel párhuzamosan el is pirulok. Hát igen, ami a szívemen, az a számon, vagy jelen esetben az arcomon. Ez mindig így szokott lenni. Eléggé zavarba jövök, és nagyon próbálok odafigyelni, de nem meglepő módon nehezemre esik. Mindig lenéztem a többieket, amiért bele voltak bolondulva egy-egy tanárba. Hiszen jóval idősebbek nálunk, na és a tanáraink… milyen szánalmas már ez… Erre most itt ülök, totálisan bepillangózva és lassan rám kerül a sor, hogy bemutatkozzak, és azt sem tudom, hogy mit is mondhatnék, ami totál égő. Még szerencse, hogy majdnem a legutolsó vagyok, így azért van egy kis időm összeszedni a gondolataimat.
Gyerünk Nira, menni fog ez. Kinyögsz két mondatot és kész.
- Hmm, hát én lennék Niraniel, vagyis Nira – mondom halkan, aztán egy fokkal azért hangosabban folytatom, hogy ne látszódjon, mennyire szét vagyok esve.
Közben még véletlenül sem nézek a rikító kék szemekbe, mert akkor azt hiszem, nem lennék képes egy értelmes szót sem szólni a továbbiakban.
- Ötödéves vagyok, a kedvenc tárgyam a repüléstan, és ha befejeztem a Roxfortot, kviddicsjátékos leszek – jelentem ki mostmár határozottabban. Mondhattam volna, hogy szeretnék lenni, de nem… nem csak szeretnék, hanem az leszek és kész. Ettől a túlzottan magabiztos, (mondjuk ki, nagyképű) kijelentéstől megint zavarba jövök, és halvány pír színezi át az arcom. Persze ezek után már befogom a számat, és csak örülök, mint majom a farkának, hogy amikor a prof kérdez valamit, Mira értelmesen válaszol és nincs kínos csönd. Én még véletlenül sem fogok megszólalni megint, nehogy még jobban beégjek Belby professzor, akarom mondani, Dorian előtt…

(https://data.whicdn.com/images/316707944/superthumb.jpg?t=1532634746)

A bemutatkozásokat elhallgatva igyekeztem kicsit megnézni magamnak jobban őket… bár tény, ami tény, Mr. Bright-ot volt talán a legnehezebb elfelejteni. Amint belépett a terembe, elterült a padlón, mint egy rosszul kitámasztott zsák a fal mellett. Aztán még egy kisregényt is elmesélt.
– Jason, kérem máskor ne felejtse el milyen órája van. Ha nem megy megjegyezni, akkor hordjon magánál órarendet, meglepően hasznos tud lenni. Ne azzal veszítsen a házának pontot, hogy késve jelenik meg az órán – mondtam. Inkább jótanácsként, nem kioktatólag.
Rajta kívül ott volt Mira, aki a kviddicsezést szereti és a Godrikra akar menni. A vörös hajzuhatag miatt könnyű volt megkülönböztetni a szőke Mirától, aki pedig Amerikából került át hozzánk. Egyébként ő kicsit bizonytalannak a varázslás terén is tűnt a rövidke beszámolója alapján, így reméltem, hogyha majd gyakorlati órát tartok végre, akkor tudok neki egy kicsit segíteni. Aztán ott volt Jaimie Lockwood is, róla megjegyeztem, hogy ökomedimágus szeretne lenni. Nira pedig, aki kicsit zavarban volt – talán a szerepléstől – kviddicsjátékosként folytatná a Roxfort után. Volt még egy-két bizonytalanság, például Avery, aki „nézegette a Godrikot” vagy Merel, akit „mondjuk úgy, hogy mindig érdekelt az aurori pálya.”
– Köszönöm, hogy bemutatkoztak. Látom, hogy van még egy-két bizonytalanság. Ha pályaválasztási tanácsokra van szükségük, privát fogadóórán bárkit szívesen meghallgatok. Keressenek meg bátran!  – mondtam, mielőtt rátértem volna az órai anyagra. Ezután kérdeztem rá az átváltozás fogalmára. Persze lehetett ezt a tantárgyak irányából is meghatározni, de én valójában elég általánosan gondoltam ezt elsőre, hogy aztán ebből vezessem majd le pontosan azt, amit hamarosan két tanuló is megfogalmazott.
– Én úgy fogalmaznám meg, hogy egy dolognak más lesz egy, vagy több tulajdonsága. A színe, a formája, ilyesmi. Vagy vagy az egész lényege egész más lesz, mint a vérfarkas teliholdkor, addig ember, akkor farkas. Vagy a hernyó, amiből pillangó lesz. – Kezdte a vörös hajú Mira. Ez is egy egész jó megközelítés volt.
– Jó gondolat. Ez is egy fajta megközelítése, igen. Két pont a Griffendélnek.  – Bólogattam. Nem akartam elvenni a lelkesedésüket, így egyelőre arra vártam, hogy ki szólna még hozzá a témához.
– Régen azt hittem, hogy ezen az órán fogunk szuperhőssé változni, de aztán kiderült, hogy patkányokat változtatunk pohárrá. Nem akartam pohár lenni, szóval megijedtem. De azt hiszem valami olyasmi, hogy képesek vagyunk megváltoztatni az adott dolgok anyagát, és egy teljesen újat tudunk belőlük létrehozni úgy, hogy maga az eredeti test, vagy élőlény nem szenved elvileg komoly testi vagy mentális sérülést... Vagy valami ilyesmi? – Fogalmazta meg Jason nagyjából egy kisregényben. Már a bemutatkozásnál egyértelmű volt, hogy ő nem tud keveset beszélni, ezt majd valószínűleg gyakoroltatni kell vele.
– Jason, kérem a lényegi információt próbálja megfogalmazni legközelebb… azonban egészen közelít, ahhoz, amire gondoltam. Két pont a Hugrabugnak.
– Mi tanultunk egy ilyen összehasonlítást a Bűbájtanhoz képest, hogy a bűbájok azt változtatják meg, egy dolog mire képes, az átváltoztatások meg hogy micsoda. Tudom, egy nagyon egyszerűsített példa, de irányadónak megteszi. – Következett a másik Mira aztán és végül Merel is hasonló megfogalmazással egészítette ki.
– Az átváltoztatástan általában anyagból anyagba változtatásokat szokott fedni, átformázásokat esetleg, valamint gyakran ide sorolják a megidézés-eltüntetés varázslatokat is, mint anyag és semmi közötti átváltoztatás, bár ez határterület a Bűbájtannal, és mindkét területbe tartozása mellett szólnak tudományos érvek. Hétköznapi használatban elég jól jellemzi önmagát az Átváltoztatástan névvel.
– Nos igen, tantárgyakra levezetve valami ilyesmi a lényeg. Mindkettejüknek három-három pontot adok ezért a válaszért.  – Bólintottam.  – Alapvetően két nagyobb csoportra bonthatjuk az átváltozásokat. Van a fizikális átváltozás, ami a külső tulajdonságokat változtatja meg merőben, míg van egy másfajta minőségbeli változás, ami a tárgy belső tulajdonságait határozza meg inkább. Érdekességként ez utóbbi esetben már ősi kultúrákat is meg lehet említeni, ahol egy-egy mágikus rítussal emberek tulajdonságait változtatták meg. Itt akár a legegyszerűbb dolgokra is gondolhatunk, például a névadás, a felnőtté válás. Ezek mind-mind belső változást jelentettek, olyan változást, mellyel egy adott személy státusza megváltozott, esetleg teljes jogú tagja lett egy közösségnek. Persze ez nem érinti az óránkat, de mindenképpen érdekes gondolat. Ha valakit érdekel ez a téma, akkor érdemes néhány mugli szerző művébe beleásni magát, bár megmondom őszintén, nem könnyű olvasmányokról van szó. Arnold van Gennep Átmeneti rítusok című műve ilyen például.  – Magyaráztam, közben kicsit beletúrva a hajamba, gondolkodtam, hogyan fogalmazhatnám meg még rövidebben mindazt, ami átváltozás. – Áttérve a fizikális változásokra további csoportokról beszélhetünk. Persze az egyik az maga az olyan külső tulajdonságok megváltozása, mint a szín, forma stb. Ezeket említették maguk is. De például a vérfarkas teliholdkor megért átalakulása is átváltozás. Átváltozás lehet például az eltűnés is, illetve az is, ha visszaváltoztatjuk az átváltoztatott tárgyat az eredeti alakjára. A mi óráink persze szigorúan a fizikális átváltozást fogják érinteni. – Folytattam, remélve, hogy nem veszítik el teljesen a fonalat. Persze ezt el lehetne vinni magasröptű értekezésekbe még, olyan filozófiai szinteken, amik messze megütik a Roxfortbeli mércés és nem is elvárhatóak egy kamasztól, hogy megértse megfelelő olvasottság nélkül.
Megköszörültem hát a torkomat és a következő kérdésre tértem át: – Valaki el tudná mondani, mit takar a Gamp-féle törvény? Ezt persze inkább a felsőbb évfolyamosoktól kérdezem, az elsősöket megkérném, hogy csak azt jegyzeteljék le, amire én is azt mondom, hogy jó. – Tettem hozzá, várva, hogy ki szólal meg először.

---

Átváltoztatástan

(https://i.pinimg.com/originals/e5/4e/67/e54e670445422157233c6a6ec5c59cc7.gif)

Hú, Jason úgy robban be a terembe, mint egy álnok gurkó a figyelmetlen kviddicsező arcába. Igyekszem leplezni a spontán vigyort, ami megjelenik az arcomon. Nem, nem azért, mert kárörvendő vagyok. Vagyis az vagyok, de csak azokkal, akiket utálok. Jasont pedig nem utálom, sőt! Az előző tanévben hihetetlen jót beszélgettünk a klubhelyiségben. Azt hiszem, még soha nem találkoztam ilyen érdekes személyiségű emberrel… Jason nagyon, de nagyon elvont, de a jó értelemben. Hihetetlenül meglepett, hogy olyan hamar meg tudtam nyílni neki az életemmel kapcsolatban, és még a legbelsőbb gondolataimat is megosztottam vele. Valamit nagyon tud az emberekről, az biztos... Mikor végre helyet foglal, odaintek neki és némán tátogom felé, hogy "jól vagy?"
Amikor Belby rendreutasítja Jasont, egy pillanatra végigfut a karomon a libabőr. Kétségtelenül jól áll neki, ha szigorú. Aztán tovább beszél az átváltoztatástanról, ami nem igazán érdekel, de azért odafigyelek. Igen. Azt hiszem, most először figyelek rendesen egy órán, ami nem repüléstan. Hát igen… Könnyű motiválni a diákokat, ha valaki így néz ki. Mikor felteszi a következő kérdést, halványan dereng valami a válaszról, és már majdnem jelentkeznék, amikor Jaimie, az egyik hollóhátas diák megelőz. Nem bánom, hogy ő válaszol előbb, ezzel csak megerősíti bennem az előző gondolatot, amit aztán, egy alkalmas pillanatban hozzáfűzök.
- Igen…. ha jól emlékszem az öt kivétel közül az egyik az étel. A másik azt hiszem a pénz, de ebben nem vagyok biztos… és… ez már csak tipp inkább, de gondolom állatokat és embereket sem lehet varázslattal létrehozni - mondom középhangosan, majd egyenesen Belby szemébe nézek és megborzongok. Gyorsan lesütöm a szemem és a füzetembe mélyedek, mintha valami baromi izgalmasat olvasnék benne. Még szerencse, hogy nem egy üres oldalon van kinyitva, hanem a tavalyi utolsó óra anyagánál, így talán nem tűnök teljesen dilisnek. Na mindegy. Remélem, hogy nem mondtam óriási hülyeséget az előbb. Nem is értem, miért szólaltam meg, mikor nem vagyok valami jó átváltoztatástanból. Sőt, őszintén szólva egyik tárgyból sem, ahol tanulni kell. Amúgy nyilván evidens válasz, hogy élőlényeket nem lehet csak úgy elővarázsolni a semmiből. De ez nem jelenti azt, hogy a kivételek között említik őket. Érdeklődve várom hát a többiek válaszát, és hogy Belby mit felel, bízva abban, hogy nem olt le mindenki előtt, amiért hülyeséget zagyváltam össze.

(https://data.whicdn.com/images/316707944/superthumb.jpg?t=1532634746)

A filozofálás csak egyfajta érzékeltetése volt annak, hogy bár Átváltoztatástan a tárgy neve, az bőven nem fedi le mindazt, amire maga azt átváltoztatás fogalma ráhúzható. Persze meglehet, hogy a legtöbb tanulót ez nem érdekli és meg is tudom érteni. Tizenévesen ezek csak felesleges gondolatoknak tűnnek, de ha már egy embert felcsigáztam csupán ennyivel, hát megérte elmondani bevezetésként. Aztán áttértem arra, ami lényegében a házifaladat bevezetése lett. Elszaladt az idő a bemutatkozásokkal, de nem bántam egy cseppet sem. Kellett az, hogy megismerjük egymást jobban.
–  A Gamp-féle elemi transzformáció törvénye rögzíti az Átváltoztatástan szabályait és összesen öt kivételt sorol fel… a lényege, hogy semmiből nem lehet alkotni valamit – szólalt meg Jaimie, az ötödéves hollóhátas lány. Bólintottam egyelőre, a válasz ugyanis pontosan megragadta a lényeget. Utána szólalt fel Niraniel… Nira, a lány, aki olyan különösen zavarban volt: – Igen…. ha jól emlékszem az öt kivétel közül az egyik az étel. A másik azt hiszem a pénz, de ebben nem vagyok biztos… és… ez már csak tipp inkább, de gondolom állatokat és embereket sem lehet varázslattal létrehozni.
– Nos az étel valóban az. Lényegében mindketten jól ragadták meg a lényeget. Két-két pont fejenként a válaszokért.  – bólintottam, majd végig néztem a jelenlévőkön, várva a folytatást: – Még valaki hozzá fűzne valamit?
Válasz helyett azonban egy kérdést kaptam. Mirától, a vöröshajútól, aki ha minden igaz griffendéles volt.
– Tanár úr, az minek minősül, ha az ember eltüntet valamit, de aztán visszavarázsolná? Az akkor a semmiből lesz? Vagy valahova kerül, amit eltüntettünk, és aztán az kerül vissza? Vagy olyat nem lehet, hogy valaki visszavarázsol valamit, amit korábban eltüntetett? – kérdezte. Bólintottam és végig gondoltam a szavait még egyszer, mielőtt válaszoltam volna.
– Én úgy gondolom, hogyha valamit eltüntetünk és visszavarázsoljuk az nem a semmiből lesz. Teljesen eltűntetni nem tudunk dolgokat, vagyis semmivé változtatni, csak a fizikai állapotuk változik meg. Láthatatlanok lesznek vagy máshova kerülnek, másképp meg: ha felrobbantjuk vagy darabokra kaszaboljuk, de akkor is ugye csak a fizikai valóságuk változik meg, vagyis apró darabokra esnek vagy ha elégnek, akkor hamuvá válnak. Tehát teljesen nem tűntethetünk el valamit a föld színéről ilyen módon, ami már létezik. Így én azt mondom, ha valamit eltűntetünk valamilyen módon az egy átváltoztatás és ha visszahozzuk akárhová is tűnt, akármilyen módon is, akkor az ugyanúgy egy átváltoztatás.  – Magyaráztam a saját álláspontomat. – Valakinek esetleg van más gondolata ezzel kapcsolatban? Érdekes gondolatot vetett fel, Mira. – Tettem hozzá.
Ha valaki válaszolt erre, akkor megvártam, ha nem, akkor visszatértem a Gamp-féle törvényre.
– Nos, a törvénnyel kapcsolatban akar esetleg valaki még tudna valamit mondani?
– Éppenséggel a Gamp-kivételek azok, amiket nem lehet a semmiből létrehozni, tehát megidézni. Élőlényeket lehet, bár nem az igaziak a természetesen létező megfelelőikhez képest, és hajlamosak eltűnni. Csak a példa kedvéért, Avis. – Szólalt meg Merel, Bólintottam, a példája kifejezetten tetszett. Szerettem, ha valaki kreatív és használja az eszét.
– Tökéletes. Három pont a Hugrabugnak.  
Ezután szólalt meg Jason Bright… aki bár kivételesen nem mesélt el egy kisebb regényt, ismét olyan hozzászólást intézett az órához, ami bár bizonyos szempontból értékelhető volt, de nem volt túl értelmes.
– Nem lehet monjduk egy székből Batment varázsolni.
– Ha gondolja, akkor külön házifeladatként megpróbálkozhat a Batmen varázslással.  – Közöltem nyugodt hangvételben. – Amennyiben más hozzászólása nincs a témához, menjen a Gyengélkedőbe.  – Egészítettem ki a mondanivalómat. Azt azért mégsem vártam el tőle, hogy vérző orral ülje végig az órát. – A házi feladatot a többiek elmondják majd.
 A tekintetem a későre vándorolt, aki valahol pont a Gamp-féle törvény környékén érkezett. Láttam, hogy mással foglalkozik, ezért megköszörültem a torkomat, hogy rám nézzen. Ha nem, hát mellé sétáltam.
– Esetleg bemutatkozna?  – elhúztam tőle a kitépett lapnak látszó papírt és megnéztem mi van rajta. – Hm... érdekes téma. Ez az érdeklődési köre?

---

Lélegzetvisszafojtva várom, hogy mit szól Belby ahhoz, amit itt összehordtam. – Nos az étel valóban az. Lényegében mindketten jól ragadták meg a lényeget. Két-két pont fejenként a válaszokért.
Hú te jó  ég! Nem gondoltam volna, hogy még pontot is kapok a válaszomra. Ez igazán nem jellemző rám. Sosem szoktam pontot kapni. Na de a lényeg, hogy ezek szerint nem mondtam irtó nagy baromságot, aminek örülök.
Mondjuk teljesen nem is volt jó a válaszom, hiszen a felsorolt kivételek közül csak az étel jött be, de sebaj, ez is valami. És legalább volt alibim, hogy miért mosolyogjak rá a tanárra, hálának álcázva azt, hogy totál elolvadok tőle. Hihetetlen, hogy mennyire jól néz ki… Jó, Julien sem volt semmi, de hát ő csak pár évvel volt idősebb nálam, és egyáltalán nem áradt belőle az a magával ragadó férfiasság, ami Dorianból. Dorian… Istenem, milyen jól hangzik a neve is…
Ezen merengek, amikor Jason szó szerint berobban a terembe, aztán nagy nehezen sikerül helyet foglalnia, de előbb még beveri szegény a fejét az asztal sarkába. Azt hiszem, akkor amit az előbb felém tátogott, hogy minden oké, már nem aktuális… Szívesen összeszedném szegényt, de szerencsére láthatóan jó kezekben van Avery mellett. Merlinre, hogy irigylem azt a lányt… hisz végzős, hamarosan szabad lesz, mint a bagoly, és repülhet, ahová csak akar… Én meg… itt fogok kínlódni a következő három évben. Igaz, Belby jelenléte némiképp könnyíteni fog ezen… Megint igyekszem odafigyelni arra, amit a prof mond, persze nem azért, mert annyira érdekel, hogy hova tűnnek a dolgok, ha eltűnnek, (tényleg, ki a fenét érdekel ez?! Eltűnik, aztán meg előkerül és kész...), hanem mert van rá egy jó indokom, hogy legálisan bámulhassam és sütkérezzek a szikrázó kék szemében.
Esküszöm, olyan vakítóan kék, mint az óceán. Szerencsére megkönyörül Jason-ön, aki nagyon nem ide illő dologról beszél, mondjuk én értem, mert mugli származású vagyok, de gyanítom, hogy a legtöbben nem igazán tudják, hogy ki az a Batman. Halkan el is nevetem magam, amíg Jason távozik a teremből, aztán összeszedem magam, mert ismét komolyabbá válik a hangulat. Befut ugyanis valami késő mardekáros diák, akit még sosem láttam, mondjuk ez nem olyan meglepő, hisz egy csomó diákot nem ismerek, elvégre két évig nem idejártam, hanem a Beauxbatonsba, a sok sznob banya közé… Brrr… Még jó, hogy annak vége. Belby megint kicsit szigorú lesz, és ez megint annyira jól áll neki. A tenyerembe temetem arcom és sóhajtozva figyelem, remélhetőleg azért nem túl feltűnően. Vajon mi lehet azon a papíron, hogy így kiakadt? Megpróbálok odalesni, de sajnos semmit nem látok. Remélem, ha nem derül ki a beszélgetésükből, akkor valakit ki tudok faggatni óra után, aki közelebb ült, hogy mit látott…

Átváltoztatástan

(https://i.pinimg.com/originals/e5/4e/67/e54e670445422157233c6a6ec5c59cc7.gif)

Tetszett Mirabella kérdése, mert egy újabb beszélgetést indított el, habár ezzel kicsit elkanyarodtunk a Gamp-féle törvénytől szoros értelemben, ám még így is pontosan ahhoz kapcsolódtunk, amit én akartam. Hiszen a tárgyak fizikai megváltoztatásából egyértelmű, hogy nem lehet a semmiből valamit alkotni. A semmi fizikai állapota ugyanis nem megváltoztatható. Lényegében erre világított rá a hollóhátas Jaimie is, mikor hozzáfűzött egy újabb gondolatot a mondandómhoz: – Azt hiszem, hogy az Átváltoztatástan lényege, hogy a dolgok fizikai tulajdonságait változtassuk meg és ezeket vissza is lehet alakítani az eredeti állapotukra a helyes visszaalakító varázslatot használva. Ezért nem lehet teljesen eltűntetni semmit, ami már létezik, ahogy a professzor is mondta. Az átváltoztatás egy átmeneti állapot, amit vissza lehet fordítani.
Bólintottam.
– Kiváló meglátás, három pont a Hollóhátnak.  – Éppen azt értem el, amit akartam ezzel a bevezető órával, hogy kezdjenek el maguktól gondolkodni, ők kommunikáljanak. Ráadásul a pontosztással azt is éreztetni szerettem volna, hogy mindaz, amit csinálnak és amit ők gondolnak, az is tud jó lenni. Nem egy passzív viszonyt akartam kialakítani, amiben én beszélek, ők pedig jegyzetelnek. Ez nem az az óra lenne… bár azért Mr. Bright már olyan határokat feszegetett, amik nekem is túl soknak bizonyultak.
– Kikísérem, tanár úr – vállalkozott Avery Cassen.
– Köszönöm, Avery. És Jason, kérem órák után pontban ötkor jöjjön az irodámhoz. Pontban, nem tíz perccel később. – közöltem, majd megvártam, míg távoznak a tanteremből. Amint az ajtó becsukódott mögöttük, a tekintetem visszavándorolt a csoport többi tagjára. Nem akartam már első nap pontot levonni, de egy alapos elbeszélgetés a kis jelenete és az a rengeteg felesleges szöveg, amit ontott magából, túl sok volt. Úgy éreztem, helyre kell tennem ezt a dolgot vele, hiszen nem csak az én, de az ő érdeke is az, hogy megtanuljon a lényegre koncentrálni.
Ezután sétáltam csak el a másik érdekes alakunkhoz. A késő sráchoz, megnéztem, miféle fecni hever az asztalán.
– Issa Mounir… vagyis Nour Issa Mounir. – Fogott bele a bemutatkozásba, én pedig megköszörültem a torkomat egy picit, hogy jelezzem, esetleg az órára kéne figyelnie, nem arra a szakadt lapra, amit bizonyára egy könyvtári könyvből szerzett. – És igen, nyilván azért van nálam ez a darab papír, mert ez az érdeklődési köröm.
– És esetleg az érdeklődési körét meg tudná tartani az órák utáni szabadidejére?  – kérdeztem egy kicsit talán túl keményen is. Nem szerettem volna, ha mondjuk azért nem folyna bele a beszélgetésünkbe, mert őt most éppen más érdekel. Nem vártam el, hogy az órám legyen neki a kedvence és az egyetlen dolog, amibe energiát fektet, de abban a néhány percben amíg tartott, nem tűrtem az ilyesmit.
– Professzor, nem mondhatja, hogy nem vág ide a téma… végül is, ez is átváltozás.
Megforgattam a szemeimet. Nem, nem akadtam ki, de azért némi tisztelet elvártam, még ha abban igaza is volt, hogy az is egy fajta átváltozás, amit a papír tartalma tárt az olvasója elé.
– Mr. Mounir, magára is vonatkozik, amit Mr. Bright-nak mondtam. Délután ötkor várom az irodámnál. – Ezután elvettem a papírt és elvittem magammal előre a tanári asztalhoz. – Erre vigyázok, míg felírja, mi is a házi.  – mondtam és a többiek felé fordultam most már. – A házi egyszerű. Nem kell írásban leadni, ugyanígy egy beszélgetés lesz a következő órán, majd egy tűt fogunk átváltoztatni. Ebből nagyjából sejthetik az órák felépítését: az első felében megbeszéljük a házinak kiadott témákat. Főleg a saját véleményekre vagyok kíváncsi, de érzékelni szeretném, hogy foglalkozott vele mindenki.  – Hagytam egy kis hatásszünetet. – Az órák további részét pedig gyakorlati feladatok fogják kitenni. Ezért hát, jövőhétre megkérnék mindenkit, hogy a Gamp-féle törvénynek a megbeszélteknél alaposabban nézzen utána.
 

---

A hónom alá csapott könyvekkel sétáltam végig a folyosón. A kezemben két pergament szorongattam, amin a dolgozat kérdései, illetve a mai névsor szerepelt. A szokásos féléves összegző témazárónak terveztem megiratni a mai napon, amit természetesen a diákokkal már jó előre közöltem is. Ezúttal nem akartam komoly esszékérdéseket feltenni, csak pár rövidebbet, hogy aztán az óra végén megbeszéljük a részleteket lezárásként. Rövid, tesztes megoldást választottam hát. Amúgy is célszerűbb volt mindent átismételni mielőtt még komolyabb jegyosztogatásba kezdek.
A terembe érkezve felvéstem a kérdéseket a táblára, várva, hogy diákok is megérkezzenek. A kréta szokás szerint kiszárította az ujjaimat, mostanra azonban megszoktam annyira, hogy ne legyen zavaró.

ÁTVÁLTOZTATÁSTAN
- minden évfolyam –

1.   Melyik században élt Thaddeus Thurkell? 2 pont
a.   16. század
b.   17. század
c.   15. század

2.   Miről híres Mirabella Plunkett? 2 pont
a.   Tőkehallá változott sellő szerelme kedvéért
b.   Sellővé változott hajóskapitány szeretője kedvéért
c.   Emberré változtatott egy sellőt

3.   Ki változtatta 7 fiát sündisznóvá? 2 pont
a.   Thaddus Thurkell
b.   D. J. Prod
c.   Gellert Grindelwald

4.   Kirké mivé változtatta a tengerészeket? 2 pont
a.   macskává
b.   disznóvá
c.   teknőssé

5.   Igaz vagy hamis? 3 pont
a.   A metamorfmágia egyedi átváltozási forma, melyről a varázsló maga dönt. Igaz / Hamis
b.   Az átváltoztatástan egyik formája az eltűntetés. Igaz / Hamis
c.   Ha a varázsló vagy boszorkány megéhezik, könnyedén alkalmazhat átváltoztatási mágiát, hogy teletömje a hasát. Igaz / Hamis
Összesen: 11 pont
Elért pontok:

Eredmény:

Sikeres
11 – 10: K (kiváló)
9 – 8: V (várakozáson felüli)
7 – 6: E (elfogadható)

Sikertelen
5 – 4: H (hitvány)
4 – 3 : B (borzalmas)
2 – 0: T (troll)

Ide járni határozottan jobb, mint “sima” suliba. Jó, hát mivel bentlakásos, nincs tévé, és vannak uncsibb órák, meg dolgozatok… Szóval azért a szünet is jó volt, majdnem sajnáltam, hogy ott kell hagynom a fiúkat, meg a többieket, meg… a tévém úgyis leégett, hagyjuk is. De azért tényleg jó volt, imádtam a Karácsonyt, a főleg a Gucci ruhát, zseniálisan illett a táskámhoz és a napszemcsimhez, ami már megvolt. És remélem, Elliot meg Aiden is örültek a festménynek, amit nekik… Khm. Hát mondanám, hogy vettem, de igazából loptam. A Roxfortból. Nem tudom, leesett-e nekik, vagy bárkinek, de mivel a kép nyuszikat ábrázol, azoknak talán nem fog eljárni a szája, hogy hol is van az eredeti helyük. Szép csicsás, ezüstkeretes festmény egyébként, vörös bársonyos takaró redói közt bújkáló fehér nyulacskákról. Friccs azóta is habzó szájjal nyomoz utána.
Szóval belibbentem ÁTV órára, ledobtam magam sréhent Alfie mögé, és ahogy hátrafordult, ha észrevett, fennsőbbségesen intettem a fejemmel, valahogy úgy, hogy: “miva’?!”. Micsoda stréber, persze, hogy az élvonalban ül, és amilyen zombis képe van, egész éjjel tanult. Jó is mondjuk, hogy így ül, pont rálátok majd a dogájára, biztos többet készült, mint én.
- Csak egy pennát és tintát vegyenek elő, legyenek szívesek. Aztán bele is vághatunk a dolgozatba. Nagyjából húsz percük lesz megírni, ezt követően pedig közösen beszéljük meg a kérdésekre a választ.
Néztem, ahogy az üres pergamentekercs elém repül, és eszembe jutott, amit a mindenféle csalásgátló bűbájokról mondtak a felsőbb évesek. Be kell szereznem egy olyan pennát, ami azokat ki tudja játszani. De most csak sima van nálam, szóval nagy sóhajjal a táblára vésett kérdéseket kezdtem szemmel gyilkolni, vajon mennyi esélyem van nem leégetni magam.
– A kérdéseket nem szükséges feljegyezni. Elég, ha egy számot és a választ írják fel. Nem fogom beszedni, mindenki maga fogja kijavítani, lehetőleg piros tintával. Ha szükséges tudok adni néhány üvegcsével.
Felvontam a szemöldököm. Micsoda bizalom, tanár úr! Tuti trükkös a dogapapír. Na de, ha nekünk kell kijavítanunk a saját munkánkat, akkor arra biztos nem léphet működésbe a rendszer. Legalábbis így ravaszkodtam ki.
– Akkor vágjunk is bele. Innentől húsz perc.
Nem akartam én tökéletes dolgozatot, mert valahol az is égő, szóval csak annyira kéne jót írni, hogy a hitványt, a borzalmast, meg a trollt azért elkerüljem. Akadtak ismerős kérdések, meg olyanok is, amiket úgy be fogok tippmixezni, mint a szél.

1-b
2-b
3-b c
4-b
5/a igaz
5/b - hamis
5/c - igaz

Húsz perc bőven elég egy feleletválasztós dolgozatra, szóval a körmömet piszkálgattam, mintha nagyon gondolkodnék. De a szemem sarkából a tanár urat lestem, az se hozott zavarba, ha rám nézett. Sőt, még el is mosolyodtam kicsit. Cuki, fiatal pasas. Jó, hozzám kicsit idős lenne, de amúgy biztos tudja, mennyi lány nézegeti hobbiból. Én meg azért, hogy lássam, mikor pillanthatok teljes nyugalommal Alfie dolgozatára. Hogy aztán mintegy észbekapva a 3-as kérdésre adott válaszom b-ről c-re javítsam. Épp időben.
– Rendben. Akkor most mindenki váltson piros tintára és akkor egyesével felolvasom a kérdéseket. Bemondásos alapon osszák meg velem a válaszukat, indokolják meg, hogy miért így döntöttek.
- Miről híres Mirabella Plunkett? Aki tudja, bátran mondja és mesélje el nekünk ezt a rövid kis történetet!
Erre nagy kegyesen feltettem a kezemet, mert egyrészt imádom a szövevényes szerelmi storykat, másrészt ez különösen megmaradt. Annyira fájt.
- A csaj belezúgott egy hablegénybe, de a szülei letiltották róla, hogy összejöjjön vele, megfúrták a lagzit és ezért a csaj hallá változtatta magát. Emlékszem, mert hogy lehet valaki ilyen lúzer, sokkal menőbb lett volna, ha hableánnyá változik. Gondolom, a sellő csávó utánaazt se tudta, melyik az a sok tök egyorma  hal közül, és sok hal van a tengerben. Nívótlan -  jelentett a konklúziómat lesajnálón, aztán megelégedve a szotri összefoglalásával, keresztbe fontam a karjaimat, és hallgattam a többi választ. És basszus, kellett nekem Baldronról lesni, miatta pont buktam a jó választ. Fintorogva véstem át az amúgy is már szétfirkált választ a piros tintával.
Utána már inkább csak magamban füstölögve javítgattam, és jobb program híján azon gondolkodtam, vajon igazak-e a pletykák Belbyről, meg a nőügyeiről. Mondjuk, amiket én indítottam, azok valószínűleg nem azok.
- Bár a metamorfmágia veleszületett képesség, mégis a használója dönt arról, hogyan változtatja meg a külsejét.
- De okos… - dünnyögtem, aztán tovább javítottam a saját munkám. Ha trollt kapok, eskü elterjesztem Belbyről, hogy jár az egyik sellővel a tóból. Hátha hallá változik.

Más dolgom sincs, mint tanulni, ha épp nem Merel, mondhatni extra szakkörén vagyok, vagy kóborlok prefektusi zászló alatt a folyosókon. Intek az ismerős arcoknak, aztán csendben helyet foglalok a sarokban. Öregnek érzem magam. Végigfutom a kérdéseket, és az a furcsa érzés fog el, hogy fog ez menni. Egyrészt. Másrészt meg hogy rohadjon meg Mirabella Plunkett ilyen névvel, persze hogy pont őt kellett betenni a dogába. Épp elég cikis volt, mikor róla tanultunk, és az összes idétlen hülye azon nevetett, hogy pont úgy hívják, mint engem, de még a hülye, vörös haja is előttem van a csokibékakártyáról. Azért amint Belby jelt adott, nekiestem a feladatoknak.

1. b
2. a
3. a
4. b
5/a igaz
/b igaz
/c hamis

Ahogy javítani kezdünk, egykedvűen körmölgetek a piros színű tintával, kivéve a Plunkett-ről szóló résznél, mert ott próbálok beleolvadni a környezetbe, és abban reménykedem, hátha most ütközik ki valamilyen titkos metamorf-mágusi képességem, vagy spontán megtanulok láthatatlanná válni. Miért… Miért kellett azt a nőszemélyt is pont így nevezni? Csodás, hogy az a kis tökmag jó hosszan és alpárian taglalta is a történetét.
Az utolsó kérdésben kissé bizonytalan voltam, így amikor már javítottunk, épp annál tettem fel a kezem.
- Én ezt az állítást hamisnak írtam, mert Gamp öt törvénye közül az egyik az, hogy ételt egyrészt nem lehet puszta levegőből elővarázsolni, másrészt vitatható, hogy ha valamilyen más anyagból próbálunk-e meg ételt varázsolni, akkor annak az ételnek milyen lesz a minősége és a tápértéke. Mondjuk egy darab kőből sokkal nehezebb kalácsot bűvölni, mint például egy kifliből. És még ha sikerül is valami kevésbé ehetőből valami fogyasztásra alkalmasabbat létrehozni, ez bonyolult, körülményes és nehezen elsajátítható varázslat. Egy kevés ételből elvileg lehet többet csinálni, de ugyanúgy kérdéses a dolog sikeressége, úgyhogy szerintem nem igaz az az állítás, hogy könnyedén.
Persze lehet, hogy nem is ezen volt itt a hangsúly, ezért a válaszom igazából félig egy kérdés, és érdeklődve várom a prof helyeslését vagy kiigazítását. Ez azon ritka pillanatok egyike, hogy semmilyen nassolni valót se fogyasztok suttyomban, pedig még szóba is került a kaja. El is határozom, hogy akárhogy is sikerült a dolgozatom, utána elfogyasztok egy, a táskámba rejtett jó, öreg sütipókot.

Végig néztem a diákokon, ahogy szép lassan befejezték a jegyzetelést és végre áttérhettünk a dolgozat javítására. Elő kellett venni a piros tintát is, ezt még kivártam, aztán a hátuk mögé sétálva elkezdtem felolvasni egyesével a kérdéseket, hátha eltalálták a válaszokat. Szándékosan tettem fel könnyű kérdéseket, mégis olyanokat, amiken kicsit el lehet időzni és gondolkodni. Így minden évfolyamnak lehetett kedvezni annyira, hogy hozzá tudjon szólni.
Az első kérdés helyes válasza tehát a b volt, tehát hogy Thaddeus Thurkell a 17. században élt. A kérdésre Mr. Baldron adta meg a választ, aki jelentkezés helyett inkább bekiabálta a tényeket. Csak bólintottam.
– Így van Mr. Baldron. – Bólintottam. – Aki eltalálta írjon fel magának két pontot a lap szélére.  – Tettem hozzá, majd feltettem a következő kérdést Mirabella Plunkettről. Először Miss Miller szólalt fel.
– A csaj belezúgott egy hablegénybe, de a szülei letiltották róla, hogy összejöjjön vele, megfúrták a lagzit és ezért a csaj hallá változtatta magát. Emlékszem, mert hogy lehet valaki ilyen lúzer, sokkal menőbb lett volna, ha hableánnyá változik. Gondolom, a sellő csávó utánaazt se tudta, melyik az a sok tök egyorma  hal közül, és sok hal van a tengerben. Nívótlan – jegyezte meg éppen abban a stílusban, amit gyűlöltem az órámon hallani. Elsőre csak megköszörültem a torkomat és kivártam, hogy szóvá tegyem a hangnemet. Néma csendben bámultam rá, ahogy az egész osztálynyi gyerek elhallgatott.
– Tíz pont a Mardekártól és hogy megtanuljon viselkedni, Miss Miller, este nyolckor várom büntetőmunkára az irodámban. – Közöltem szigorúan, majd ismét a táblára néztem, hogy a feladattal foglalkozzak. – A helyes válasz egyébként az a. Tőkehallá változott a sellő szerelme kedvéért, ha valakinek nem lett volna egyértelmű, Miss Miller felszólalásából.
A  harmadik kérdésre nem jelentkezett senki, bár ahogy végig sétáltam közöttük láttam, hogy többen jó választ írtak a lapra: – Nos, Thaddus Thurkell volt az, aki sündisznóvá változtatta a fiát.  – Folytattam aztán a negyedik kérdéssel: – És persze Kirké esetében kézen fekvő lenne, hogy teknőssé változtassa a szegény matrózokat, ám valójában disznókká alakultak át a szerencsétlenek.
Az igaz hamis kérdések következtek. Szép sorba véve őket olvastam fel. A metamorfmágiával kapcsolatosan Mr. Baldron szólalt meg elsőnek: – Bár a metamorfmágia veleszületett képesség, mégis a használója dönt arról, hogyan változtatja meg a külsejét. – A mondandó végére persze Miss Miller megint valamit dünnyögött. Erre megköszörültem a torkomat és fenyegetően ránéztem.  
Miss Everfen jelentkezett a b kérdés megválaszolására.
– Az ellentettjének vehető megidézéssel együtt, határesetet képez átváltoztatástan és bűbájtan között. A konkrét használt definíción múlik melyikbe tartozik inkább bele, de széles körben elfogadott vélemény mindkettőbe belevenni, ami esetben az igaz a jó válasz.
– Köszönöm a válasz, Miss Everfen. Ez valóban egy olyan kérdés, amit érdemes részletesebben is átbeszélni és egy egész órát szánni rá. A későbbiekben egyébként fogunk is foglalkozni az eltűntetéssel. – Magyaráztam. – Öt pont a Hugrabugnak.
A c állításra Miss Harpell szólalt fel: – Én ezt az állítást hamisnak írtam, mert Gamp öt törvénye közül az egyik az, hogy ételt egyrészt nem lehet puszta levegőből elővarázsolni, másrészt vitatható, hogy ha valamilyen más anyagból próbálunk-e meg ételt varázsolni, akkor annak az ételnek milyen lesz a minősége és a tápértéke. Mondjuk egy darab kőből sokkal nehezebb kalácsot bűvölni, mint például egy kifliből. És még ha sikerül is valami kevésbé ehetőből valami fogyasztásra alkalmasabbat létrehozni, ez bonyolult, körülményes és nehezen elsajátítható varázslat. Egy kevés ételből elvileg lehet többet csinálni, de ugyanúgy kérdéses a dolog sikeressége, úgyhogy szerintem nem igaz az az állítás, hogy könnyedén.
Bólintottam.
– Pontosan, Miss Harpell. Öt pont a griffendélnek a kiváló kifejtésért. – Mondtam, majd végig néztem a csoporton. Az egyik fele nem is figyelt rendesen. – Mr. Bright, Mr. Starling és Mr. Bates, jó lenne, ha következő órán jobban figyelnének.  – Közöltem. – Motivációnak levonok két-két pontot mindegyiküktől. A pontokat össze lehet adni és megkapják az eredményüket. – Aztán megköszörültem a torkomat és végig néztem még egyszer az osztályon: – Házi feladat a tankönyv 250 – 255 oldalán található fejezetet elolvasni és kijegyzetelni.