Oldal nyomtatása

Gastro porn

(https://www.mindmegette.hu/images/228/O/magyar-oz-char-siu-lila-edesburgonya-rukkola.jpg)

with: David
2002.01.28.

outfit (https://i.pinimg.com/564x/0b/f9/d9/0bf9d948f4c3bb49889e3f1c5e6a1259.jpg)

Megőrjített, hogy nem keresett... nem küldött baglyot... mióta is? Idestova már öt nap telt el azóta a mámoros éjszaka óta, és én ezúttal tényleg bíztam abban, hogy majd ír, keres, találkozunk, és... hogy valamelyest komolyan gondolja velem a dolgokat. De természetesen keserűen csalódnom kellett, ahogy mindig. Willben az volt a bosszantó, hogy pontosan tudta, hogy elég rám nevetnie, és azonnal elolvadok tőle. A szőke haj, a sötétbarna szemek, és az az észveszejtő vigyor, aminek nem lehetett ellenállni. Jó ideje szédített már ez a se veled-se nélküled kapcsolat... Kezdetben azt hittem, csak azért ír ilyen ritkán, mert a vándor társulatbeli élet miatt túl elfoglalt, de mostanra kezdett leesni, hogy ez csak ócska kifogás...
Körül-belül három napig tartottam magam, nem jártam utána, nem kerestem, de aztán brutális elvonási tünetek jöttek rám... Nem tehettem róla, oda kellett mennem a hotel elé, ahol megszállt. Ha épp nem volt próbám, vagy előadásom, ott lebzseltem, mint valami megszállott... Így vettem észre ma, ahogy egy fekete hajú, bőrkabátos fazonba karolva lépett ki az épületből. Nem tudom, mi ütött belém, de egyszerűen muszáj volt követnem...
És most itt állok ez előtt a puccos étterem előtt, és legszívesebben elsüllyednék a föld alá.
Egy fának támaszkodva bámulom őket a nagy üvegablakon át, mint egy mazochista... Érzem, ahogy ujjbegyeim felhorzsolódnak kissé, ahogy erővel szorítom a göcsörtös fatörzset, és ez a fájdalom végre észhez térít valamelyest.
Nem lehetsz ennyire szánalmas... Szedd össze magad! - sziszegem magamnak, majd miután háromszor-négyszer elmormolom ezt - mintegy mantraként - egy határozott mozdulattal ellököm magam a fától, hogy meginduljak a Mágus Tér túloldalán lévő kocsma felé, hogy ki tudja hanyadik alkalommal fojtsam alkoholba és egyéb tudatmódosító szerekbe a viszonzatlan szerelem felett érzett szenvedést, de ezúttal másfajta figyelemelterelést szán nekem a sors... Mert ahogy megmoccanok, a fejem váratlanul beleütközik valami iszonyatosan keménybe.
- Aú... Baszki - kiáltom meglepetten, majd szembetalálom magam egy ismeretlen férfival, akit láthatóan még rosszabbul érintett az ütközés, ugyanis ő a földön landolt.
Felé nyújtom a kezem, hogy felsegítsem, és bocsánatkérő vigyorral az arcomon mondom:
- Ne haragudj, Haver, totál elbambultam... - magyarázkodom, majd ha engedi, akkor felhúzom a földről. Most veszem csak észre, hogy a szeme színét leszámítva kiköpött úgy néz ki, mint Will... Ha ez nem a sors keze, akkor nem tudom mi lehet az, így egy pillanatnyi gondolkodás után, összerakva magamban a tervet, ravasz mosollyal az arcomon bököm ki:
- Ööö... Nem vagy éhes? Vacsorázni indultam... ha van kedved velem tartani, kárpótolnálak ezért a frontális ütközésért egy jó kis fine dininggal...
Mégis mi lehet jobb revans annál, minthogy Will hasonmásával az oldalamon állítok be az étterembe?
Reménykedve pillantok a zöld íriszekbe, bízva abban, hogy talán csábító lehet neki a meghívás, tekintve, hogy első ránézésre nem olyasvalakinek tűnik, aki mindennap ilyen helyen kajál... Persze a látszat könnyen csalhat, mint azt jól tudjuk.

(https://i.pinimg.com/474x/ca/47/7c/ca477c46fc04fc73e97152b2cf072033.jpg)
Giacomo

Újabb hűvös, bár száraz este köszöntött Londonra, és mivel nem volt különösebb okom sietni, úgy döntöttem hogy nem a megszokott útvonalak egyikén térek haza. A Patkányfészekbe ráérek holnap is leadni Cartwrightnak a nálam lévő értékes malíciamutatót, amit Harrison szerzett a minap, és a zsebemben lévő egyéb cuccok se voltak annyira értékesnek mondhatók hogy rögtön az elosztóközpontba kelljen rohangásznom velük. Szakadt koszos bőrzsekimben párás lehelet hagyva magam után vonulok az utcán, és bár magam sem tudom miért, olyan érzésem van, valaki követ. Pedig… nekem kellene követnem Trix-et. Egy hete találkoztunk, még ugyan van némi ideje, de hamarosan újabb alkalmam nyílik megcsodálni azokat a zölden fénylő tekintetet…
Míg erre gondolok hátrafelé pillogok, de csak az este felkerekedő szél zörejei, meg a fákról leszakadó levelek és szemét követ, más láthatóan nem. Már épp elengedném a dolgot, mikor… BAMMMMM!
Lendületből szaladok bele valakibe, aki eddig kurvára biztos hogy nem volt ott, és kibillenve az egyensúlyomból nem túl elegánsan seggre ülök. A fekete farmerem felszív némi mocskos nedvességet az utca kövezetéről, belőlem pedig kiszakad egy cifra bazdmeg, bárki is okozta a dolgot.
- Ne haragudj, Haver, totál elbambultam...
- Vettem észre… - vetek sötét pillantást az amúgy sötét bőrű faszira, aki van oly kegyes és a kezét nyújtja hogy felsegítsen. Egy percig habozok, majd végül a zsebemből előhalászva a jobbom odanyújtom hogy felrántson. Mikor talpon vagyok s a fekete tornacsuka a lábamon újra megtartja a súlyom visszateszem a kezem, ahol a másik is van, a kabát két zsebébe. Ujjaim eljátszanak a drága kincsemmel, de úgy teszek mint aki semmi érdemlegeset nem csinál. Helyette pillantásom a színesbőrű csávóra függesztem, akit láthatóan zavar hirtelen megjelenésem vagy csak a képem magam. Fene tudja.
- Ööö... Nem vagy éhes? Vacsorázni indultam... ha van kedved velem tartani, kárpótolnálak ezért a frontális ütközésért egy jó kis fine dininggal...
A mosoly arcán megnyerő, már-már túlzottan is kedves. Valami azt súgja nem kellene, de követem a feje intését a túloldalon lévő puccos étterem irányába. Cartwright törzsvendég itt, valószínű engem is megismernek még ha nem is offical-be tolom a dolgot kivételesen, de… akarom én ezt? Végül is, éhesnek éhes vagyok, a szakadt szerencsétlen csöves karaktere pedig nem áll messze tőlem hogy a faszikám is úgy érezze bőven kárpótol. Otthon meg max megint kimaradok a vacsorából de valószínűleg se Chris se Anna nem szól be érte. Alfrednek meg mindegy hányterítéket tesz ki vagy szed le.
Vállat vonok beleegyezően.
- Tőlem!
Aztán lazán átvonulok az étterem felé.
- Jártál már itt? Mit ajánlasz?
Valójában tudom mi a menüsor, és az a tipik verziós a dolog ahol az előételtől a kurva desszertig végigeszel mindent de éhes maradsz. Tárgyalásokra, ügyfelek elkápráztatására ideális a kristálycsilláros nyolcszáz fontos borokkal megtűzdelt kis étterem, meg persze az aktuális csaj felszedésére vagy lenyűgözésére is kiváló helyszín, de amúgy… amúgy pénzmosoda mint sok minden más.

Gastro porn

(https://www.mindmegette.hu/images/228/O/magyar-oz-char-siu-lila-edesburgonya-rukkola.jpg)

with: David
2002.01.28.

outfit (https://i.pinimg.com/564x/0b/f9/d9/0bf9d948f4c3bb49889e3f1c5e6a1259.jpg)

- Tőlem! - egyezik bele a meghívásba, ami teljesen váratlanul ér, de persze piszkosul örülök a fejemnek miatta. Az indokolatlan mértékű lelkesedést azért igyekszem leplezni, ehhez kapóra jön, hogy az ismeretlen srác megindul az étterem felé, és követnem kell, nehogy lemaradjak.
- Jártál már itt? Mit ajánlasz? - kérdezi lazán, mire átpörgetem gyorsan az agyamban, hogy mit ettem itt legutóbb.
- Baconbe tekert, mandulával töltött datolyát, kápiapaprika levest kecskesajttal, füstölt lazacot citromos kapormártással, escargot-t pikáns habbal, na meg fehércsokis soufflet málnás - pisztáciás öntettel - idézem fel a múltkori kínálatot. - Ezek mind nagyon jók voltak, de hogy most mi lesz a menü, fogalmam sincs, ha jól tudom, hetente változik - rántom meg a vállam.
Bár egészen pontosan emlékszem a menüsorra, jóval fontosabb számomra, hogy kivel ettem itt a múltkor. A Púder és Varázs Mágikus Színház igazgatója hívott meg egy privát megbeszélésre, abból az apropóból - mint előzetesen sejtettem - hogy átcsábítson a Keresetlen Komédiásoktól a saját színházába.
Adott egy hét gondolkodási időt, ami hamarosan lejár, egészen pontosan két nap múlva, én mégsem jutottam dűlőre egyenlőre a kérdésben. Szerettem a kamaraszínházban játszani, itt tanultam meg a szakma csínját-bínját, ennek a helynek köszönhettem gyakorlatilag mindent. Otthonosan mozogtam a közegben, jól kijöttem a társulati tagokkal és a vezetőséggel, szereztem pár mecénást szép számmal a színháznak, így hálásak is voltak nekem, és ami ebből következett: számítottak rám. Tetszett az a művészi szabadság, amit a kamaraszínház képviselt, és élveztem a vezető színésznek kijáró privilégiumot, de... be kellett vallanom magamnak, hogy két év után már kezdtem kicsit rutinból játszani, ami nagyon, de nagyon nem volt jó irány. Nem akartam olyan színész lenni, aki megúszós manírokkal él, szerettem volna újra ugyanazt a pezsgést érezni, mint amikor az egyetem első nyári szünetében ideszerződtem.
Tanulni akartam, fejlődni, a határaimat feszegetni, és ehhez kiváló lehetőség volt a Púder és Varázs, még akkor is, ha jóval konzervatívabb és hagyománykövetőbb irányvonalat képviselt, mint ahol most voltam. Ráadásul a legismertebb színészóriások mind játszottak itt a pályájuk során jó néhány évig.
Akaratlanul is átfutott az agyamon, hogy talán felesleges tovább gondolkodnom, ahogy az étterembe belépve az ablak melletti üres asztalhoz vezet minket a pincér, ahonnan tökéletesen rá lehet látni a Mágus Tér túloldalán álló impozáns színházépületre.... na meg - teljes megelégedésemre - Willék asztalára. Élvezem megdöbbent pillantását, ahogy végigméri a kísérőmet. Még egy kis zavart, talán féltékenységet is vélek felfedezni a jól ismert, magabiztos vigyor mögött, amit most is felém villant. Futólag odaintek, mint aki nem ér rá ennél több interakcióra, mert fontosabb dolga van... majd vacsorapartnerem felé fordulok.
- Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásom így ismeretlenül is.. - pillantok rá hálás mosollyal, majd a menüt a kezembe véve átfutottam gyorsan a borkínálatot. - Te mit innál? - kérdeztem tőle lazán, mikor visszatért hozzánk a felszolgáló. Megvárom, hogy a szőke herceg rendeljen, majd a pincér felé fordulok.
- A szokásosat kérném - biccentek neki bizalmaskodóan, aztán ha magunkra hagy bennünket, visszafordulok az ismeretlen felé.
- Hogy az ismeretlenséget orvosoljuk, Giacomo Belian Santeria vagyok - nyújtom felé a kezem, mintegy bemutatkozásul, és ha elfogadja, a kelleténél egy pillanatnál tovább szorítom meg, hogy Will is megtapasztalja a féltékenység kellemetlenül szúró tüskéjét.

(https://i.pinimg.com/474x/ca/47/7c/ca477c46fc04fc73e97152b2cf072033.jpg)
Giacomo

A fél menüsor felsorolása talán el kellene hogy kápráztasson, de csak unottan hallgatom végig. Csak bólogatok, mint aki rohadtul figyelmes, de ehelyett felmérem kik is vannak itt ma. Nem szeretnék lebukni, és a pincér is mikor jön csak egy szolíd aprócska nemet jelentő nyakrándulásomból érti, hogy jobb ha úgy tesz, mint aki föl sem ismer.
A kis színjáték kedvéért füttyentve pillogok körbe, mintha sose láttam volna a díszes és ocsmány csillárt, a faragott oldallapokat, az aranyozott berakást, a képek puccos széleit benne a tájakkal, melyek mindennek elmondhatók csak lenyűgözőnek nem. Hagyom, hogy a pincér tegye a dolgát kimérten, és ugyanilyen hűvös biccentéssel némileg esetlenül ülök le a székre, bár igyekszem laza maradni, hogy a partnerem ne gondolja feszélyezve érzem magam a puccos választástól.
- Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásom így ismeretlenül is.
Szavai előtt azért odaint valakinek, de attól rafináltabb vagyok hogy nyakam tekerve megnézzem magamnak a libát, inkább az átlóba helyezett tükörbe enyhe fejbiccentéssel mérem fel a konkurenciát. Lesújtva látom hogy ipse az egyén és nem is tettetem a meglepettségem miközben válaszolok.
- Hát én kösz, hogy meghívtál. Végtére is… nem minden nap ehet az ember… kagylót, úgyhiszem.
Bökök közbe a menüsor közepére, ahol a paradicsomos kagyló az egyik kiemelt ajánlat.
- Te mit innál?
- Nem vagyok egy nagy szakértő, megmaradtam a sör és lángnyelv mezején. Szóval ezt rád bízom asszem…
Vonok vállat és mivel meleg van, lekapom a zsekim, bár előtte behúzom a zsebem zipzárját, nehogy valaki késztetést érezzen megfújni Cartwright kincsét.
- A szokásosat kérném
A bizalmas biccentésre a pincérnek tettetem a hülyét hogy ja, én is hogyne persze, majd mikor távozik köreinkből az asztalra könyökölve méregetem a partnerem. Szimpatikus, talán tényleg gálánsan daliás, ahogy előadja, de van benne valami, ami azt súgja, titkolózik.
- Ezek szerint te rendszeres tag vagy itt. – sóhajtom irigykedést imitálva, amit nem is oly nehéz megjátszanom. - Mi vagy te valami báró? Vagy lord?
Annyi felfuvalkodott faszfej járja szerte Londont, hogy nem lepne meg ha ebbe a sleppbe tartozna.
- Hogy az ismeretlenséget orvosoljuk, Giacomo Belian Santeria vagyok
- David Evanson.
Közlöm tömören miközben kezem az övébe csúsztatom. Majd fejemmel a fickó felé bökök, aki persze minket bámul gyilkos tekintetet vetve rám.
- Azt ott pedig a…
Nyitva hagyom a mondatot, hogy úgy fejezze be, ahogy neki tetszik. Ha óhajt, hazudhat. Ha óhajt, szépíthet. De van egyfajta sejtésem miért kaptam gyors vacsorameghívást puszta merő véletlenségből és szívélyességből.

Gastro porn

(https://www.mindmegette.hu/images/228/O/magyar-oz-char-siu-lila-edesburgonya-rukkola.jpg)

with: David
2002.01.28.

outfit (https://i.pinimg.com/564x/0b/f9/d9/0bf9d948f4c3bb49889e3f1c5e6a1259.jpg)

Az, hogy egy ilyen vonzó férfival szemben ülök egy ilyen nívós étteremben, már önmagában elég jó érzés, de ahogy el-elcsípem Will ránk vetülő pillantását, nem csak jónak, hanem egyenesen utolérhetetlennek mondanám. Láthatóan vacsorapartnerem sem bánta meg, hogy igent mondott a meghívásomra, szerény válaszaiból legalábbis erre következtetek.
- Tényleg nem rossz itt a csiga, de csak azért, mert nagyon finom öntettel szolgálják fel... önmagában elég jellegtelen lenne az íze - vonok vállat, majd elmélyedek a borkínálatban, ami itt kifejezetten gazdag. Az évek során végigittam majdnem az egész repertoárt, de az utóbbi időben mindig egy bizonyos bort, a mágikus merlot fantázianévre hallgató vöröset szoktam rendelni, ami különösen isteni, nem beszélve arról, hogy valami titkos bájitallal van megspékelve, így nem csak az ízlelőbimbókra, hanem az idegvégződésekre is lazítóan hat, miközben kétségtelenül jobb kedvre is derít...
Mint azt alkoholkedvelők oly jól tudjuk, minden nedűnek megvan a hangulatra gyakorolt külön hatása is az illuminált érzeten kívül... A sör barátkozóssá, a gin partyarccá, a whisky bölccsé, a tequila kanossá tesz... míg tapasztalatom szerint a jó bor érzelmessé, már-már melankolikussá, ami viszont sokszor nem kívánt mellékhatása egy chillezősre tervezett iszogatós estének... Ezért is örülök annyira, hogy ezt a kellemetlen utóérzetet a mágikus merlot esetében felülírták a bájitalnak hála. Bízom benne, hogy David elégedett is lesz vele, s erre nem is kell sokáig várnia, mert pár perccel azután, hogy rendeltünk, már hozza is a fekete üveget a pincér, profin megtöltve az előttünk csillogó kristálytiszta poharat. Imádom, hogy minden alkoholhoz hozzá illő pohár is dukál, valahogy a poharak maguk képesek szimbolizálni a bennük megpihenő ital egyéniségét... A széles, elegáns vonalvezetésű vörösborospohár mindig nagy kedvencem volt, így a bemutatkozást követően eleresztem David - már ennyi idő alatt is feltűnően szépen ívelt, férfias kezét - majd élvezettel veszem a kezembe a poharat, és emelem azt asztaltársam felé.
- Örvendek David! Hát akkor... proszit! - koccintom össze poharainkat, ha partner ebben, majd futólag meglögybölöm a vörös nedűt, élvezettel szimatolva, majd kortyolva bele.
- Mmm... - hagyja el a szám az elégedett morgás, majd leteszem magam elé a poharat, és kis fáziskéséssel válaszolok a kérdéseire.
- Igen... elég gyakran járok ide, és ha bejön a számításom, szinte minden nap megfordulok majd itt - húzódik büszke mosolyra szám, aminek okát David természetesen ennyiből nem tudhatja, de ha érdekli, szívesen elmesélem majd neki.
Addig is lazán felnevetve felelek a másik kérdésére.
- Nem... dehogy is... semmi ilyesmi... Én csak egy mezei színész vagyok... Na és te mivel foglalkozol? - mosolygok rá egy fokkal melegebben, mint ahogy az indokolt lenne, csak hogy elég feltűnően érezzem jól magam a társaságában, tovább szédítve Willt... David persze nem tudhatja, hogy ez nem neki szól, avagy mégis? Amikor Will gyilkosan villanó szemmel kezdi méregetni a férfit, gyorsan leesik a tantusz...
- Az ott pedig a… - hangzik el a nem is olyan burkolt kérdés, amire őszintén válaszolok.
- Ő a pasim... avagy inkább exem... fogalmam sincs már, őszintén szólva - csóválom meg a fejem kissé tanácstalanul, majd nagyot kortyolok a borból, hogy aztán rámarkolva a pohár kecses vonalára, annak ívén táncoltatva ujjaimat leplezzem növekvő zavaromat.
Gyerünk, Gia, nyögd már ki! - korholom magam, amiért ilyen mérhetetlenül gyáva vagyok, hogy vázoljam a tervem, ami abban a pillanatban pattant ki az agyamból, hogy megpillantottam Davidet az Astoria előtt.
- Öhm... hajlandó lennél esetleg egy kicsit rájátszani arra, hogy mi van köztünk? - hangzik el aztán egy mély levegővételt követően a nem is kérdés, inkább kérlelés... persze olyan halkan, hogy Will asztaláig még véletlenül se hallatsszon el.
- Természetesen busásan megfizetném a fáradtságodat...

(https://i.pinimg.com/474x/ca/47/7c/ca477c46fc04fc73e97152b2cf072033.jpg)
Giacomo

Koccannak a poharak, és csilingelő összjátékuk felidézik bennem, mikor Cartwrighttal ültünk itt először. Akkor még suhanc voltam, s bár most se tűnök túl idősnek tudom jól mennyivel másabb voltam akkoriban. Gyermek még, céltalanul, bolyongva a világban, akinek csodálatos volt hogy mások így élhetnek. Akkoriba elképzelhetetlen volt hogy ide betévedve bármikor szóba álljanak egyáltalán velem, vagy hogy az életemnek legyen egy normál medre, ne pedig egy ártérre vetett hamar elhaló tajtékhullám legyek.
- Igen... elég gyakran járok ide, és ha bejön a számításom, szinte minden nap megfordulok majd itt
Felvonom a szemöldököm kérdőn. Valahol hencegésnek hatnak a szavak, valahol unszimpatikusak, de a férfi magabiztossága megnyerő is egyben. Ha engem akar vele lenyűgözni hát nem igazán jön be, de igazából nem feltételezem hogy ez a célja. Inkább amolyan önhitegetés is, vagy a remény megkeseredett hajszolása. Mellesleg baromira rá lehet erre unni, szerintem.
- Na és te mivel foglalkozol?
- Ahm… mondjuk úgy hogy kifutófiú vagyok. Nagy álmokkal és szép tervekkel…
Még nem is hazudok orbitálisan nagyot, de talán szebben is leírhattam volna a munkaköröm. Az igazság azonban biztos mellbe vágná, végtére is az a mondat hogy csá, David vagyok, profi tolvaj, hm, le is loptam a drága Rolex karórád biztosan kiégetné az agyát, mint egy remek sárkánylehellet az ember húsát. Úgyhogy inkább eladom a szánalmas lótifuti szerencsétlen szerepét. Mit számít ugyan mégis?
- Ő a pasim... avagy inkább exem... fogalmam sincs már, őszintén szólva
- Aha…
Morgom félig röhögve, félig zavartan az információra, mert most már világossá válik, miért is kellettem én. Meg hát hogy a másik nem épp a bögyös szőke nőket szereti. A kínosan beálló csendet nem töröm meg, inkább csak iszom a rendelt borból mely valóban pazar és nem mellesleg jó drágára rúg.
- Öhm... hajlandó lennél esetleg egy kicsit rájátszani arra, hogy mi van köztünk?
Nem sok híja van hogy vissza ne köpjem a számba kerülő kortynyit az öblös üvegpohárba. Helyette csak krákogok vagy kettőt halkan, mert nem épp erre a kérdésre számítottam látva lányos zavarát.
- Természetesen busásan megfizetném a fáradtságodat...
- Hát…
Elakadok és egy percnyi habozás után folytatom csak.
- Ilyenre se kértek fel sose. Mégis mit kellene csinálnom? És mennyiért?
Az ár mindenek felett. Vajon mennyire tart engem? Hisz mindenkinek van egy ára… ez volt az első, amit hamar megtanultam. Nincs bajom amúgy azokkal akik ezt szeretik, Chris sem szent életű, engem nem is zavar míg sok közöm nincs hozzá. Én magam inkább megmaradok a két labdás lepattanós klasszik verziónál mint a homárválasztásnál. Ellenben jó poénnak se vagyok az elrontója, de azért mint mindenhol, vannak itt is határok. Remélem ezt a színészünk is sejti.

Gastro porn

(https://www.mindmegette.hu/images/228/O/magyar-oz-char-siu-lila-edesburgonya-rukkola.jpg)

with: David
2002.01.28.

outfit (https://i.pinimg.com/564x/0b/f9/d9/0bf9d948f4c3bb49889e3f1c5e6a1259.jpg)

- Ahm… mondjuk úgy hogy kifutófiú vagyok. Nagy álmokkal és szép tervekkel… - feleli a másik, mire kétkedő félmosoly jelenik meg arcomon. Valahogy nem úgy néz ki nekem, mint egy tipikus kifutófiú, ezért nem tudom megállni, hogy ne faggassam tovább.
- Kifutófiú? Ez igen érdekesen hangzik... - szalad magasra egyik szemöldököm.
- Na és miben utazol? Mi váltja majd valóra azokat a szép álmokat és terveket? - kérdezek rá konkrétan a mestersége címerére, majd hirtelen rajtam a sor, hogy színt valljak, de most nem a szakmai, hanem a magánéletemet illetően. Igazat mondok, fogalmam sincs, hányadán állunk Willel, de ez valójában nem is olyan meglepő. Már a legelső közös éjszaka óta úgy érzem magam, mint egy tehetetlen, légürestérben lebegő entitás, ami elszállni képtelen, de ami még rosszabb, leszállni sem képes a földre. Pedig már jó ideje tudom, hogy ezt kéne... le kéne szállni a fellegekből végre, még Belian bácsikám is ezt mondta a helyzetre, pedig ő aztán nem az a típus, aki hegyibeszédekkel traktálna.
- Gia, szedd már össze végre magad, Grindelwald szerelmére... Ez így rohadtul nem lesz jó! Te is pontosan tudod, hogy olyan seprű után nem szabad futni, ami nem vesz fel - paskolta meg az arcom jóindulatúan, és én nagy beleegyezően bólogattam is, hogy igen, persze, tökéletesen egyetértek, és így lesz, magasról teszek majd Willre, de mint az ábra mutatja, ez rohadtul nem sikerült. Már megint. Itt teszem magam, hogy sikerüljön felkelteni a figyelmét, és ráadásul odáig süllyedek, hogy konkrétan pénzt ajánlok egy vadidegennek, hogy játssza el a szeretőmet... Ennyi erővel már A Szirénbe is járhatnék, pedig semmi kedvem fizetni a szexért. Az nekem már annyira az alja. Ha nem is járok oda, azért képben vagyok a jelenlegi tarifákat illetően, így amikor David rákérdez, hogy konkrétan mennyi az a bizonyos ellenszolgáltatás, amire gondoltam, gyors fejszámolást követően így felelek.
- Semmi különöset... csak tettesd kicsit, hogy odáig vagy értem - rántom meg a vállam lazán, miután sikerült visszanyernem a lélekjelenlétemet annak köszönhetően, hogy nem küldött el rögtön a büdös picsába, amint felhoztam ezt a bizarr kis alkut.
- Ötven galleonra gondoltam... - siklik ki ajkaim közül aztán a konkrét ajánlat, amit személy szerint elég nagyvonalúnak gondolok, tekintve, hogy két óránál többet biztosan nem fogunk itt ülni, akkor sem, ha csigalassúsággal eszünk. Egy valamirevaló kurtizán, ha hihetek az egyik társulati haveromnak, nem megy el egy órára tíz galleon alatt, szóval akárhogy is számolok én bőven a dupláját adnám egy profi bérének erre a pár órácskára... Kíváncsian oldalra billentem a fejem, hogy meghallgassam David válaszát, s közben belekortyolok a mennyei borból, ami kellemesen csiklandozza a torkomat. Ekkor lép oda hozzánk a pincér, hogy két méretes tányért helyezzen le elénk, amin az előétel díszeleg. Osztriga... kapros citrommártással... mi más is illene jobban a kialakulóban lévő kis színjátékunkhoz? Gyorsan elnyomom a feltörő röhögési kényszeremet, így a hangos hahotázás helyett szerencsére csak egy kis kuncogás hagyja el a szám, ami természetesen nem kerüli el Will figyelmét. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezem, ahogy ingerülten pillant a kis kettősünk felé, az arcára van írva, mennyire bosszantja, hogy ilyen jól érzem magam valaki mással...

(https://i.pinimg.com/474x/ca/47/7c/ca477c46fc04fc73e97152b2cf072033.jpg)
Giacomo

Érdekes vagy sem, a kifutófiú sztorija jobb mint a piti tolvaj kőkemény valósága. Így hát előadom magam, ami fel is kelti a másik érdeklődését.
- Na és miben utazol? Mi váltja majd valóra azokat a szép álmokat és terveket?
- Hát lehetnék pizzafutár vagy egy sima árukiszállító de inkább eladtam a lelkem magának az ördögnek..
Somolygok egy sort, főleg mert Cartwright kuncogna ezen a vicces tudom én jól. Giacomot meg meghagyom ebbe az édes kis semmi tudatba. Nem fogok állást foglalni a munkámmal kapcsolatosan, de olybá tűnik szerencsére nem is nagyon kell, leköti a figyelmét a bor, meg a kaja kirendelése mellett a másik asztal felé pillogás. Sóhajtva hajtok valamennyit fel én is az italból. Ez azért sem rossz mert időt nyerek a másik felmerülő feladat-szerűségre.
- Semmi különöset... csak tettesd kicsit, hogy odáig vagy értem
Hát nem sok kell hogy visszaköpjem a számba lévő nedűt, de inkább csak nagyot hümmögve lenyelem. Mégiscsak kulturáltabb mint leköpni a másikat.
- Ötven galleonra gondoltam...
Kell egy perc hogy felocsúdjak és nagy kigúvadt zöldes szemeim normális méretet öltsenek, aztán nem teszek egyemet mint egy kis hatássszünet után hangosan füttyentek. Más asztaloktól rosszallóan pislognak át felénk én pedig nem zavartatom magam, karom a tarkómon összekulcsolom és lazán hátrabillentve a súlyom hintázni kezdek a széken.
- Hát meg kell hagyni aranyapám, neked aztán van bőr a képeden. Ilyet kérni… először is. És ennyit fizetni, másodszor…
Csóválom a fejem színpadiasan, pedig kettőnk közül ő az előadóművész. Én csak… az élet komikusa.
- Egy drágább szajhának többet fizetek egy jó éjszakáért. Fájdalom hogy csak ennyit érek neked…
Parodizálok hogy a szívemhez kapok bánatos arccal, majd elnevetem magam és visszaülök normálisan a székre, épp mielőtt befutna a pincér hogy rám pirítson, viselkedjek már.
- Nyugi a kaját megeszem és meglehet még tényleg jól is érzem magam. Tartsd meg a pénzed. Neked nagyobb szükséged van rá mint nekem.
Elégedetten siklik fel a szemöldököm, várva hogy leessen neki, a látszat nem csak néha hanem sokszor és jelen esetben is csal. Aztán a kezembe veszem az evőeszközt és mit sem törődve a többi asztal felém bámészkodó tagjaival nekilátok a vacsorámnak.

Gastro porn

(https://www.mindmegette.hu/images/228/O/magyar-oz-char-siu-lila-edesburgonya-rukkola.jpg)

with: David
2002.01.28.

outfit (https://i.pinimg.com/564x/0b/f9/d9/0bf9d948f4c3bb49889e3f1c5e6a1259.jpg)

Kíváncsian várom a választ, hogy miben is utazik ez a fiatal, korombeli srác. - Hát lehetnék pizzafutár vagy egy sima árukiszállító de inkább eladtam a lelkem magának az ördögnek.. - válaszolja David, mire lazán vállat rántok, mintegy azt felelve, oooké haver, ha nem akarod elárulni, hát nem kell, végülis nem az én dolgom... De ez csak a felszín, valójában egészen csalódott vagyok, amiért nem avat be a bizalmába. Nem tudom, miért érdekel ennyire, vagyis mégis... A hivatásomból fakadóan eléggé kíváncsi alkat vagyok, vagy épp azért lettem színész, mert ilyen a természetem, nos, ez a főnix és a hamu esete, szóval inkább nem mennék bele mélyebben. Lényeg a lényeg, hogy az átlagosnál sokkal jobban érdekelnek az emberek, szeretem kifürkészni hogy mi mozgatja őket, és megismerni a különböző sorsokat. David elég érdekes arcnak tűnik, ezért érthető, hogy szeretnék róla is többet megtudni, de ha erre valaha is sor kerül, az bizony nem most lesz, ezt be kell látnom.
Ezután gyorsan lapozunk, és meglepően hamar a lényegre térünk, nevezetesen, hogy miért is invitáltam meg magammal őt ismeretlenként ebbe a méregdrága étterembe. Botor módon kiterítem előtte a lapjaimat, sőt, még ajánlatot is adok, amit nagyon, de nagyon nem kellett volna. Míg én - elnézve a másikat - nagyvonalú ajánlatnak gondolom az ajánlott összeget, addig ő láthatóan teljesen sértőnek találja azt, és felhúzza magát rajta. A szemei kigúvadnak, majd szarkasztikus arccal füttyent egyet, jó hangosan, lehetőleg úgy, hogy mindenki felénk nézzen, és én ekkor már biztosra veszem, hogy nagyon, de nagyon meg fogom bánni, amit az imént mondtam.
- Hát meg kell hagyni aranyapám, neked aztán van bőr a képeden. Ilyet kérni… először is. És ennyit fizetni, másodszor… Egy drágább szajhának többet fizetek egy jó éjszakáért. Fájdalom hogy csak ennyit érek neked… - csóválja rosszallóan a fejét, mire én akaratlanul is Willre pillantok, aki hangosan felröhög a hallottakra. Teljesen lefagyok, ezért lehet, hogy a kelleténél jóval tovább szemlélem az exemet, aki gyakorlatilag megsemmisít a lesajnáló pillantásával, majd látványosan közelebb húzódik az újabb hódításához, és hevesen lesmárolja az orrom előtt... Hogy közben David mit magyaráz, azt a testemen végigfutó sokk hatására egyáltalán nem is hallom innentől, érzem, ahogy sötétbarna arcomon két erőteljesen barackos folt jelenik meg, jelezve, hogy mennyire, de mennyire égek most belülről. És ezúttal nem a vágytól, de nem ám... Általában véve jó emberismerőnek tartom magam, de ezt most iszonyatosan csúnyán benéztem.
- A retkes picsába is... - káromkodom el magam félhangosan, úgy, hogy lehetőleg Daviden kívül senki más ne hallja.
- Nekem most mennem kell, David... - nyúlok a zsebembe zaklatottan, majd két marék galleont húzok elő és dobok az asztalra. Idegesen a hajamba túrok, és annyi lélekjelenlétet azért összekaparok magamban, hogy búcsúzóul odavessem.
- Remélem élvezted ezt a kis műsort... További jóétvágyat - majd sebtiben felállok és kirohanok az étteremből, kényszerítve magamat, hogy még véletlenül se nézzek rá se Willre, se Davidre. Nem vágyom semmi másra, csakhogy jó alaposan leigyam magam, és ahogy a friss levegő néhány lépés után kissé magamhoz térít, eszembe jut, hogy Fred, az egyik púderszínházas haverom meghívott mára valami kis összejövetelre magához. Persze a meghívás nem csak nekem szólt, hanem rajtam keresztül a húgomnak, Eve-nek is, akit nem túl érthetetlen okoknál fogva majdnem minden társulati tag meg akar húzni, mióta a színházhoz szerződött. Nyugodt lelkiismerettel koncentrálok Fred lakására, mint hoppanálási úticélra, hisz ha én nem is adtam át neki a meghívást, valaki más biztosan megtette, így nagy eséllyel lesz kinek a vállán kisírnom magam, jó pár üveg bor elfogyasztása után...

Köszönöm a vadrandit! ;D

(https://i.pinimg.com/236x/20/4f/06/204f065adfa39b11ace87151ba22ebcd.jpg)

2003. július 7.
outfit (https://i.pinimg.com/564x/d8/97/31/d89731d91763f19c06d477a0f5261e6c.jpg) >><< óra (https://www.youtube.com/watch?v=D7rbSnh46SM&ab_channel=Elef%C3%A1ntzenekar)

Lassú pislogások. Csendes dorombolás

Lassú mozdulattal simítottam bele az ujjaimmal a hajamba, miközben a cigi lazán lógott ki az ajkaim közül, vékony füstcsíkot húzva maga után. Kissé borús volt az ég London felett, az utcák csillogtak az előbbi esőtől, néhol pedig a víz apró tócsákba gyűlt össze az egyenetlen felületen. Álmos reggel volt, én pedig élveztem ezt a kis csendet magam körül. A család és a munkám szinte minden időmet felemésztette. nem mintha nem szerettem volna egyiket sem, csupán egy kis nyugalomra volt szükségem, meg a saját gondolataimra, hogy helyre tegyem én is magamban a dolgokat. A dolgokat, amit Elliot apjához voltak köthetők. Nem tudtam úgy megbocsájtani ahogy kellett volna, egy részem még most is bosszúszomjasan akarta megtorolni mindazt, amit tett velünk. Csendesen és alattomosan akartam kínozni gyötörni, hogy szenvedjen, amiért a saját fia szenvedett tőle. De tudtam, hogy Elliotnak fontos, és láttam, hogy ha ő szenvedett, akkor Elliot is.
Lusta mozdulattal csippentettem ki két ujjam közzé fogva a cigarettámat és lassú ködfoltot engedtem kigomolyogni az ajkaim közül. Úgy úszott tova a levegőben, mintha egy szellem lett volna. Álmos délelőtti idő volt, amikor csak az mászkált kint, akinek elintéznivalója akadt, vagy gyerekkel volt, esetleg kimenekült a munkahelyről. Én is ezt tettem, már nagyjából leszámoltunk a Fészeklakókkal, akik legutóbbi sörszállítmányból loptak. Loptak. Tőlem. Aiden James Frasertől. Ez kurvára sértő volt, és nem csak velük számoltunk el, hanem azokkal is, akiknek a felelőssége volt vigyázni az árumra. Nem voltam kedves a megtorlást illetően, de legalább páran életben maradtak. Szerencsére Szepiék elég profin eltüntették a maradékot, én pedig jöhettem a megérdemelt sétámra.
Úgy döntöttem, hogy benézek az Astoriéba egy kis kellemes francia reggelire, ami szigorúan halmentes, ezzel is hangolódva arra, hogy hamarosan családi nyaralásom lesz, és Elliot egy halom olyan förmedvényt fog velem megetetni, amitől bizonyos részeim jobban fognak majd működni. pedig most is tökéletesen működtem. AMikor az asztalhoz vezettek, a kevés ember között kiszúrtam egy nem is olyan távoli ismerős alakját, aki nekem háttal ülve kávézott.
- Csak nem kiszökött a munkából, Mr Pye? - léptem közelebb hozzá, majd elvigyorodtam, miközben egy elegáns mozdulattal elnyomtam a cigimet az asztalán lévő hamutartóban. - Vagy mostanában kevesebb a sárkényharapás? - ültem le hozzá, kissé talán pofátlanul, de nem úgy nézett ki, mint aki várt volna valakit.
Egyszer már találkoztunk, talán ő volt az, aki ellátta az öcsémet, amikor összeverekedett valami varázslénnyel nyáron és be kellett hozom, természetesen nekem, mert a szüleink éppen valami nagyon fontos aranyvérűs rendezvényen voltak, és az öcsém éppen sokkot kapott a fájdalomtól. Akkor még csak 14 évesek lehettünk talán, amikor berobogtam a testvéremmel, aki a fájdalomtól még sírni is elfelejtett. Én mondtam, hogy abban a vízben, ami a Böffentőben van, él egy varázslény, és biztosan nem fogja megenni a mogyorókrémes szendvicset. Mondjuk ebben tévedtem, megette. Egsézen pontosan megette, majdnem Benjamin kezével együtt.
- Mellesleg remélem nem zavarok? - tettem hozzá még egy ártatlan kis félmosollyal. - Rendeltél már valamit? ha nem, akkor a vendégem vagy. Rosszul venné ki magát, ha nem hívnám meg Elliot unokatestvérét. - magyaráztam és intettem, mire egy vékony, cingár bajszú férfi lépett elő, és erőteljes francia akcentussal megszólalt.
- Óhajtanak valamit?

(Nem) egyedül
Aiden Fraser

(https://i.imgur.com/EPlmiBG.png?1)

2003. július 7.

A magány csendes társam volt Londonban. Nem szólt, nem piszkált, hogy feleljek meg vagy keressem valakinek a társaságát, aki veszélyes nem csak rám, hanem az egész családomra is. Szerettem ezt az életet, a maga unalmas nyugalmával. Nem volt többé Walsh, sem Miron, hogy megzavarják a békémet. Csak én voltam, a hétvégi család látogatások és az Astoria legjobb kávéja.
A délelőttöm szabad volt. Az éjszakai műszak mementójaként ott pihent a táska a lábam mellett, de igenis megérdemeltem azt a reggelit. A kávémat már megkaptam, amit feketén-cukrosan kevergettem, miközben vártam az omletett, a toastot és mindent, amit még a tányérra halmoznak. Rám fért egy jó evés.
- Csak nem kiszökött a munkából, Mr Pye? - jelent meg egy ismerős alak. Figyeltem, ahogy elnyomja a cigarettát a hamutálban, addig pedig beazonosítottam. Aiden Fraser. Elliot férje... Elliot pedig valamelyik O'Mara nevű rokonom örökbefogadott gyereke. Nem ismertem őket túl mélyrehatóan, éppen csak futólag. - agy mostanában kevesebb a sárkényharapás? - Folytatta, aztán leült oda az asztalomhoz.
- Éjszakás voltam. - Feleltem tömören, kicsit talán keserűen, majd intettem a pincérnek, hogy vigye el a hamutálat. Én is dohányoztam, ám csak is a szabadban viseltem el a dohány keserű bűzét.
Sóhajtottam egyet, ahogy a hamutál elkerült az asztalról.
- Mellesleg remélem nem zavarok? - kérdezte megjátszottan. Zavart, hogy nem egyenes, de nem tettem szóvá. - Rendeltél már valamit? ha nem, akkor a vendégem vagy. Rosszul venné ki magát, ha nem hívnám meg Elliot unokatestvérét.
- Pont elég távoli unokatestvére vagyok ahhoz, hogy ezen nem sértődtem volna meg. - Közöltem egyszerűen. Nagyon-nagyon vágytam arra békés reggelre, de Fraser már többet beszélt hozzám, mint szerettem volna.
Nem volt nyugtom. Még a pincér is megjelent, hogy a rendelést felgye.
- Óhajtanak valamit?
- Köszönöm. Már rendeltem. - Húztam ki magam és inkább belekortyoltam a kávéba. - De Mr. Fraser bizonyára még nem. - Tettem hozzá.
Megvártam, hogy Aiden is rendeljen.
- És hogyhogy magányosan erre? - kérdeztem. Amíg ő beszélt, nekem nem kellett. Ez volt a legjobb lehetőségem arra, hogy még nyugodt legyen a napom kezdete. Aztán persze majd úgyis hazamegyek, veszek egy rendes fürdőt, utána pedig bedőlök az ágyra. Vágytam erre... de egyelőre Fraser arcát bámutlam az étteremben, ahelyett, hogy csendesen élveztem volna a zenét, az evőeszközök kopogását.
- Daniel azt mondta, egyenesen össze vagytok nőve Elliottal. - Folytattam, mintha kedvem lenne csevegni. Nem volt. Ezért inkább megint nagyot kortyoltam a feketéből.

(https://i.pinimg.com/236x/20/4f/06/204f065adfa39b11ace87151ba22ebcd.jpg)

A magányomnak örültem, kifejezetten szerettem egyedül lenni, annak ellenére, hogy szerettem Elliottal és a lányainkkal is közös időt eltölteni, de még most is olyan embernek tartottam magam, aki egy kicsit magának való. Nem szerettem úgy villogni, mint az öcsém, annak ellenére, hogy szerettem, ha megakad a csodálatos külsőmön az emberek tekintete. A gondolataimat hallhattam ilyenkor lassan tűnődhettem el az élet dolgain, egy kávéval és egy magammal hozott régi, nehéz szépirodalom társaságában.
Persze ilyen tervekkel vettem a nyakamba a várost, hogy egy két óra csendes magányos olvasásba, és nézelődésbe meneküljek egy ablak melletti széken, cigarettával a kezemben, és az élettel az elmém labirintusában. Ehelyett persze kiszúrtam Elliot rokonát. Ismertem a nevüket, nem csak Elliot miatt, hanem mert kedvelt célponttá váltak a halálfalók körében. A sorsuk szomorú volt és legbelül attól rettegtem végig abban a pókhálókkal s kígyókkal teli barlangban, hogy az én családom így úgy fog járni, mert nem voltak a szüleink hajlandóak feladni az elveiket.
- Éjszakás voltam - válaszolta tömören, én meg csak blintottam rá. Nem volt egyszerű kitalálni, a szeme alatti fáradt karikákból, és a kissé nyúzott éjszakás arcból. Mi is így nézhettünk volna ki, ha Rosie állandóan felsírt volna az éjjel, de szerencsére nem történt ilyen túl gyakran. Általában egyszer sírt fel, mert bekakilt vagy fájt a hasa, egyébként tüneményes alvó volt és egy igazán jó kislány.
- Az kellemetlen. Ilyenkor én is szívesebben lennék egyedül - lovagoltam meg a témát, mert az arcára volt írva, hogy belerondítottam a csendes magányába.
- Pont elég távoli unokatestvére vagyok ahhoz, hogy ezen nem sértődtem volna meg - magyarázta kissé arrogánsan is, majd végül úgy tűnt, hogy a saját adagját saját maga állja. Persze egyszer voltam rendes, és ez volt a hála. Úgy tűnik tényleg a tyúkszemére léphettem, de nem akartam szégyent hozni Elliotra, hogy a férje totál kussban, egy rokonra rá se bagózva kávézgat és olvasgat. Azért amit illett, azt igen is illett.
- Köszönöm. Már rendeltem. De Mr. Fraser bizonyára még nem - ez az August Pye egyre kellemetlenebb alaknak tűnt, de egy kicsit felfedeztem magamat benne. A dacos, magányra vágyó saját csendét szerető srácra, aki attól is agybajt kapott, ha csak hozzászóltak. Magamnak egy fekete esspressot rendeltem, cukor nélkül. Szerettem a koffein elegáns, feketén maró ízét érezni bennem, hiszen az én lelkem is pontosan olyan volt. Mint egy esspresso.
- És hogyhogy magányosan erre? - kérdezte úgy, mintha kedve támadt vonla hirtelen csevegni. Csak ellőttem egy bájvigyort, és hátradőltem a székemen, hogy egy újabb csikkel az ujjaim között játsszak, de még nem gyújtottam rá. Pont elég szórakoztató volt az aki előttem búskomorkodott.
- Önkéntes szabadnapra vonultam, hogy kiszellőztessem a fejemet - vontam meg a vállamat. Azért én se voltam egy szószátyár típus, ha Benjamin lettem volna már az egész élettörténetét tudta volna Auguszt. Vagy pedig baromkodva az idegeire ment volna. Azért egy kicsit örültem annak, hogy Benjamin olyan volt, amilyen. Egyszer-kétszer tényleg képes volt kirángatni a komfortzónámból. Főleg, amikor seprűn versenyezve körberepültük a Roxfort épületét, hogy utána egy emberes rivallóval gazdagodjon, természetesen csak az öcsém.
- Gondolom te is olyan típus vagy, aki a saját csendjét szereti - mondtam kicsit később, miután megkaptam a kávémat és belekortyoltam.
Daniel azt mondta, egyenesen össze vagytok nőve Elliottal. - erre csak elvigyorodtam, és a számba dugtam a cigit, miközben az öreg öngyújtót az ujjaim közzé vettem, és játszottam a lángjával.
- Nahát nem gondoltam volna, hgy ilyen népszerű beszédtéma vagyunk a családotokban - közöltem megjátszott gőgösséggel. - Azt hiszem Forest után látványosságnak számít a boldog házasságunk, hm? - mormogtam és meggyújtottam a cigimet.
Akartam még valami mondani, egy apró kis megjegyzést, de nem volt alkalmam, valaki felkiálétott, majd csörömpölést hallottunk az egyik asztal felől. Odapillantattam, és a szememmel egy vörös-fehér lompos farkincát szúrtam ki, majd a macskát, aki ugrálni kezdett az asztalokon, egyenesen felénk tartva, majd nálunk landolva mindent leborított onnan. Ezt követően pedig nyágogva cikázni kezdett az Astoriában.

(Nem) egyedül
Aiden Fraser

(https://i.imgur.com/EPlmiBG.png?1)

2003. július 7.

Nem volt kedvem társasághoz az éjszakázás után. A fejem kissé lüktetett és tompán kúsztak be a gondolatok az elmém amúgy is bódult létezésébe. Csak egy tisztességes reggelire vágytam, hogy aztán hazaessek és egy hosszú, forró zuhany után beessek a párnák közé. Bár mindig ilyen egyszerűen mennének a dolgok, ám valójában sosem ment úgy. Vagy Miron bukkant fel, aki kedvesen odamosolygott, mintha még mindig jóban lennénk vagy valaki más jelent meg, akinek bizonyára a társasága kellően kellemetlen volt. Fraser inkább a semleges területen mozgott, nem jelentett számomra semmit, hiszen nem ismertem igazán. Daniel mesélt róla ezt-azt, amikor összefutottunk a Mungóban, de alapvetően családtag létére is elkerülte a figyelmemet.
- Az kellemetlen. Ilyenkor én is szívesebben lennék egyedül - jegyezte meg.
Válasz helyett, csak hümmögtem egyet. Egyetérteni kellemetlenebb lett volna, mint csendben tűrni a megpróbáltatásokat. Szerencsére a pincér is megjelent, így Frasert lefoglalta a kávé rendelés. Nem is értettem, minek ült be ide, ha csak egy feketét óhajtott ledönteni. Az Astoria reggelije ugyanis az egyik legnevesebb volt London előkelői között - legalábbis a muglik között.
- Önkéntes szabadnapra vonultam, hogy kiszellőztessem a fejemet - fejtette ki, miért is van itt magányosan. Furcsa volt Elliot nélkül látni, azok után, hogy Daniel szerint "össze vannak nőve." Valahogy kíváncsi is lettem volna a kémiájukra, de közösen meglehetősen ritkán láttam őket - lényegében soha. Ha Aiden nem szólít meg, talán észre sem vettem volna.
- Jól hangzik... - Dünnyögtem. Nem igazán a fáradtság tett szótlanná. Az elmúlt évek viseltek meg annyira, hogy nem óhajtottam senkivel sem mélyebben cseverészni. Minek fájdítottam volna a szívemet ilyesmivel? A legutóbbi két ismerkedésem is elég rosszul sült el... bár mindkettő romantikus jellegű volt. Walsh majdnem megölte a barátaimat, és engem is. Miron pedig... hát ő csak úgy elmúlt.
A pincér visszatért Fraser kávéjával és az én reggelimmel. Tükörtojás, pirítós, avokádó, paradicsom. Csupa vitamin és fehérje volt.
- Gondolom te is olyan típus vagy, aki a saját csendjét szereti - kortyolt bele a kávéjába.
Hát igen, nem voltam túl beszédes, ezért csevegősebbre fogtam. Amúgy sem volt kedvem úgy enni, hogy ő csak kávézgatva ücsörög előttem. Túl zavarba ejtő lett volna.
- Nahát nem gondoltam volna, hgy ilyen népszerű beszédtéma vagyunk a családotokban - jegyezte meg, miután közöltem vele, hogy Daniel mesélt róluk ezt-azt. Nem, mintha olyan sok időnk lenne csevegni, legfeljebb, ha az éjszakai ügyeletben egyszerre vagyunk. - Azt hiszem Forest után látványosságnak számít a boldog házasságunk, hm?
- Nem vagy beszédtéma. Néha együtt ügyelünk a Mungóban és megemlített. - Feleltem, de mivel cigarettára gyújtott, végképp elment az étvágyam. Én magam is dohányoztam, ám sosem az étkező asztal mellett. Így hát eltoltam a tányért magam elől. - Nem igazán ismertem Forestet... - Vontam vállat. Az a fickó sosem jött el Berwick-upon-Tweedbe, de igazából nem voltak nagy családi eseményeink.
Az egyik asztal felől csörömpölés hallatszott. A következő pillanatban meg egy macska landolt az asztalunkon. Rám nyávogott, majd végig trappolva a meg sem kezdett reggelimen, leugrott az asztalról és ide-oda rohangálni kezdett. Többen felsikoltottak és felháborodva elhagyták az éttermet.
- Mit keres itt egy macska... - dünnyögtem és ahogy az asztalunkra vetette magát megint, felpattantam. A mellkasomhoz kaptam a kezemet, majd hirtelen ötlettől vezérelve a szőrmókért nyúltam. Sikerült elkapnom, bár őrült módon szabadulni akart. - Mit kell ezekkel csinálni... - Közben persze végig karistolta a bőrömet.

(https://i.pinimg.com/236x/20/4f/06/204f065adfa39b11ace87151ba22ebcd.jpg)

Augustusban megült valami elfojtott búbánat, ami az egész lényére kióült. Az emberekre sok minden rá volt írva én pedig túl jól ismertem őket ahhoz, hogy ezt ne vegyem észre. Faggatózni ugyan nem faggatóztam, inkább csak fel akartam annyira piszkálni, hogy egy ilyen melankólikus állapotból kizökkentsem egy kissé. Reggelit ugyan nem rendeltem, azon már bőségesen túl voltam Elliottal. Főleg, hogy ha úgy vesszük ő is a reggelim része volt, meg még egy flancos kis kaja, amit az öcsém rittyentett, mert átcuccoltunk reggel anyámékhoz. Szerettem azokat a közös kis pillanatokat, habár a helyzet egyre feszültebb volt Esther és Elliot között, amit azt hiszem sem Elliot sem pedig Benjamin nem viselt jól. Ő túlságosan az érzelmnek embere volt, átvette mások hangulatát is, na meg még forrófejű is volt, szóval egy az egyben az ellentétem. Egy kicsit jól is esett csak úgy elkószálni, a gondolataimba merülve sétálgatni és kikacsolni a családot egy pillanatra és a munkát. Apa is ezért szeretett olykor-olyakor elvonulni, és a dolgozószobában építgette a maketthajókat az üvegpalackokban vagy pedig horgászni ment. Belegondolva túl sok hasonlóság volt közte és köztem.
- Nem vagy beszédtéma. Néha együtt ügyelünk a Mungóban és megemlített. Nem igazán ismertem Forestet... - Augustus nem ismert anynira minket, hogy belepofátlankodjon az életünkbe, de azért szerettem volna ELliot távolabbi családtagjaival is jó viszonyt ápolni, ha már az anyja rokonai egy kicsit jobb életet kaphattak, amikor ELliottal végigjártuk a templomokat. Nem akartam, hogy azt gondolja, hogy egyedül van.
- Kár, pedig elég bájosak vagyunk. Egyszer eljöhetnél hozzánk, Rosemaryt biztosan imádnád - mondtam és olyan atyai büszkeséggel elvigyorodtam. - Forest a múlt, és ez szerencsére így is marad - jelentettem ki és hátradőltem.- Talén épp időben, mert éppen elszabadult a pokol, természetesen egy macskának köszönhetően, aki kiűzött szinte mindenkit az étteremből, és alaposan összemászkálta Augustus egészen pedáns reggelijét is.
Én nem estem pánikba, igazából az otthoni életemnek köszönhetően soha semmi sem érhetett kellően váratlanul. Teljes lelki nyugalommal néztem a pánikoló, elrohangáló embereket. Augustus persze meglehetősen nevettségesen reagált a macskára, ami kifejezetten szórakoztató volt. Szerettem nézni, ahogy egy ember kibillen abból a maszkból, ami mögé behúzódott és valami teljesen más arcát mutatta meg.
- Mit keres itt egy macska... - pattant fel az asztaltól, én pedig csak elegánsan kortyoltam egyet a kávémból. Aztán már nyúlt is felé, de a rémült kissé pánikban lévő állat nem nagyon örült ezeknek a kezeknek, így egy határozott mozdulattal végigkaparta Augustus karját.
- Mit kell ezekkel csinálni... - momrogta, én meg néztem őt meg a macskát, aztán megint őt.
- Lehet, hogy éhes. Előbb meg kellene nyugtatni, vagy ki kellene zökkenteni a pánikból - magyaráztam, és intettem a pincérnek, hogy hozzon valami halat, aki sebesen el is robogott a halas kajáért. Én egy szalvétából idegilenesen macskajátékot tépkedtem és elkezdtem a cica előtt húzni az asztalon, aki abbahagyta a karmolászását szerencséten Gusztinak, és a mancsaival a szalvéta felé kezdett tapogatni, lengetve a loboncos farkát, ami párszor orron találta vele Augustust is.

(Nem) egyedül
Aiden Fraser

(https://i.imgur.com/EPlmiBG.png?1)

2003. július 7.

- Kár, pedig elég bájosak vagyunk. Egyszer eljöhetnél hozzánk, Rosemaryt biztosan imádnád - mondta Aiden olyan büszke vigyorral az arcán, ahogy csak egy apa teheti. Mégis a meghívást annyira zavarba ejtőnek találtam, hogy hirtelen reagálni sem tudtam rá. Nem ismertem annyira Elliotot, hogy a gyereke közelében legyek. Legfeljebb egy-egy családi ünnepségen találkoztunk, ahol ő valami őrültséget csinált, hogy az összes felnőtt rá figyeljen, aztán eltűnt… és nem is láttam többé az újságokat leszámítva.
- Forest a múlt, és ez szerencsére így is marad - jelentette ki aztán. Ezt persze egészen más hangsúllyal már. Talán volt a háttérben valami kis féltékenység, vagy féltés, amivel Foresttel kapcsolatban érzett… nem volt tisztem még csak rá kérdezni sem, de ha szerettem is volna, esélyem sem volt rá, mert egy puha jószág, egy megtermett macska ugrott a tányéromba.
Éppen csak elkapni tudtam, de akkor meg nyervogva, fújva kezdett ide-oda ficeregni a fogságomban. Fogalmam sem volt, mit kell vele tenni, de a körmei hamar a kezembe fúródtak, véres sebet hagyva maga után. A csípős érzés nem rázott meg, köptek már rám mérget, haraptak meg, karmoltak össze… sőt egyszer még le is ütött egy agresszívá vált páciens. Ezt megszoktam.
- Lehet, hogy éhes. Előbb meg kellene nyugtatni, vagy ki kellene zökkenteni a pánikból - magyarázta Aiden, majd egy intéssel pincért küldött a konyhára. Én pedig csak próbáltam tartani az ijedt állatot. Végül persze Fraser volt a megoldás, illetve a szalvéta, amiből kis játékot készített.
A macsak szép lassan lenyugodott. Mancsaival a kis szalvétát kezdte ütögetni, engem pedig csak a farka talált arcon, újra és újra. Ez kevésbé zavart, mint a karmolászás, ráadásul hamarosan megérkezett a sült hal is, amit a pincér nagy gonddal helyzett a cica orra alá.
- Nézd csak micsoda finomság… - súgtam oda a macskának, aki azonnal beleszimatolt a levegőbe, majd felmászott az asztalra. Finoman kezdte nyamnyogni a halat, lekusshadva a tányér elé. Hamarosan már csak dorombolás és csámcsogás hangja hallatszott… képtelen voltam nem elmosolyodni, ezer év után először.
- Békésebb… - simítottam végig újra és újra a macska loncsos hátán. Olyna puha volt a szőre és tiszte, bizonyára nem egyszerű kóbor termetés volt. Ráadásul tűrte az érintést. Evés közben, a simításokra csak még hangosabban kezdett el dorombolni. Nem zavartam meg az evésben egy pillanatra sem.
- Mr. Smith! Mr. Smith! - rontott be egy rikácsoló idős nő, mire a macska felült és a száját nyalogatva figyelte, mi történik. Szinte azonnal rájöttem, hogy a néni a gazdája, ám őt annyira lefoglalta az evés, hogy nem rohant oda lelkesen köszönteni. - Kis drágám! - Kiáltott fel, majd ahogy meglátta a macskát, oda sietett hozzánk. Először a kezei közé fogta Aiden arcát és nagy, vörös csókot az arcára, majd velem is így tett. - Megmentették Mr. Smith-t. - Folytatta tovább, majd a macska a vállára ugrott, hogy aztán lekushadjon, hogy a nő arcához simuljon. Láthatóan remek kapcsolatban voltak, így az uraság bizonyára csak kiszökött, de megijedt.
- Hát… ő…. - dünnyögtem. Túl fáradt voltam most kedves lenni.
- Mr. Smith, köszönje szépen meg a fiatalembereknek a segítséget. - Macska nyervogott egyet, majd az idős hölgy pukkedlizett egyet, majd távozott.
- Azt hiszem, ideje, hogy ezt a napot én is rövidre zárjam… - ásítottam egyet, ahogy felkeltem az asztal mellől és némi pénzt tettem a terítőre. - Nos, Aiden. Talán majd még találkozunk. - Közöltem, majd a vérző kezemet bekötöttem egy szalvétába, mielőtt magamhoz vettem a dolgaimat.
- Szép napot. - Aztán hátat fordítottam neki, hogy a cirmos kaland után végre visszatérjek a szürke mindennapokba.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!
A helyszín szabad.

zene:PatD - the good, the bad and the dirty (https://www.youtube.com/watch?v=Nu55xS1TdoU)
(https://i.pinimg.com/564x/fb/1e/ea/fb1eea336c7ab804d56d2da43156b087.jpg)
dress (https://i.pinimg.com/564x/1a/77/da/1a77da3aba58f136e0e0d5877773e92b.jpg)

E F E L D A

'...nem minden az, aminek látszik...'

~~ ❈ ~~

Rettenetesen vártam a mai napot. Az izgalom a tetőfokára is hágott. Ha Miss Mimi volt valaha kiállhatatlan, hát az a mai nap százszorosan megfejelte. A modellek fejvesztve szaladgáltak volt, amelyik félmeztelenül. A munkatársaim mind verejtékben úszva izommegfeszítve dolgoztak, hogy minden apró részlet, minden kicsi ránc a helyére kerüljön, minden varázs, bűbáj tökéletesen működjön. Az egész öltöző egy hatalmas káoszba torkollott és csak ilyen kiáltozásokat lehetett hallani, hogy „hol az olló? Hol az az istenverte olló?”, „Leszakadt a gomb, cérnát azonnal!” és „ez így nem jó, meg kell igazítani”. Épp egy tüllszoknya utolsó rétegeit igazítom meg hogy a bűbáj mellett kézzel is beigazítsam a formáját mikor a főnököm nekem ront szinte eszét vesztve hogy ne piszmogjak már, segítsek Lilibeth-nek, aki nem boldogul a csipkével Merlin csontos bokájára sem. Halk, fáradt sóhajjal fordulok is és hagyom ott modellem hogy a munkatársamhoz siessek, aki szinte már sír elkeseredettségében.
- Hagyd csak, majd én!
Kapom ki egy könnyed mozdulattal ujjai közül a finom anyagot és rózsafa pálcámmal pár apró finom suhintással nonverbálisan rábírom hogy szépen fodrozódva simuljon a modell karcsú derekára, sőt a színváltós hatást is tesztelem működik-e a bűbáj.
- Látod kész is. Nem kell túlaggódni.
Biztatom elkeseredett kolléganőm, még szelíden a vállát is megszorítom. Nem mindenki bírja a stresszt a főnököm pedig kifejezetten kemény iramot diktál úgy vélem indokolatlanul. Már épp fordulnék el a következő emberhez, mikor egy oda nem illő magas szőke hajzuhatag kerül a látóterembe, aki tanácstalanul álldogál a nagy forgatagban. Emlékeztet valakire, ó de mennyire és lesokkol mikor profilból meglátom a bátyám egykori nagy szerelmét.
- Lyanna? – kiáltom döbbenten és nem is teketóriázom sokat, csapot-papot otthagyva indulok felé. - .. Merlin szerelmére! Hát mit keresel te itt?
Igyekszem nem túl számonkérő lenni de sajnos nem sikerül pont annyira, mint szeretném. Rádadásul a másik a nevére oda se figyel rám. Lyana la Claire nagy hatással volt rám mindig is, voltaképp példaképem is volt egy időben és nem titok hogy nekem köszönheti a bátyám hogy összejött vele és nem a századrangú Clem Banks mellett horgonyzott le. Lyana már-már barátnő/nővérszerűség is volt valahol nekem mikor egyszer csak történt valami és Mathiast összetört szívvel hátrahagyta. Érthetetlen. Tud a bátyám bunkó lenni de ennyire szeretni ennyire megtörni sose láttam. Még az amnéziájánál sem. Talán pont emiatt ver mellbe a balettáncos felbukkanása és hogy magamra hívjam a figyelmét ha már a zsibongásban a szavaim mit sem értek megragadom a csuklóját. Finoman, szelíden de határozottan.

when everyone looks at you, but nobody sees you

to: Blaire

(https://globalnews.ca/wp-content/uploads/2023/01/GettyImages-1459468255.jpg?quality=85&strip=all)

♫ (https://www.youtube.com/watch?v=SvV_YvC4iEw)

Amíg Dél-Szudánban időztem, eléggé elhanyagoltam a kötelességeimet az Erős Boszorkányok Társaságában. Ezt mindenképp orvolsolni akartam az idő alatt, amit itthon töltök, úgyhogy a teendőim élére vettem a társaság és főleg az alapítótag, azaz felém intézett kéréseket. Persze mindezt amellett, hogy Anyát istápoltam, aki ugyan egész jó állapotban volt, de mindannyan tudtuk, hogy egy időzített bomba. Mivel Zoe európai turnén volt egész nyáron, így egyedül én tudtam mellette lenni, és ezt nem is éreztem tehernek, nagyon hiányzott már a társasága. Máskor heti szinten beültünk egy kávéra, vagy elmentünk shoppingolni a kedvenc boltjainkba, de erre az elmúlt fél évben a távolság okán nyilván nem volt lehetőség. Pont ebben az időszakban romlott rohamosan az állapota, és elég nagy bűntudat gyötört, amíg kint voltam Szudánban, hogy nem tudtam rá kellően odafigyelni. Szerencsére Zoe-nak kicsit lazább volt ez az időszak, így ő állta a sarat, most pedig én vettem át az oltalmazó leány szerepét egy pár hónapra legalábbis. Hogy utána mi lesz, abba bele sem mertem gondolni, az életemet jelenelg nem lehetett másként jellemezni, mint őskáoszt... egy olyan elszabadult thesztrál-fogat voltam, amely összevissza sodródik, amíg valami végre meg nem állítja. A gond csak az volt, hogy senki sem látott engem valójában, ahogy a thesztrálokat is csak nagyon kevesen. Szerettem volna, ha valaki odajön hozzám, a szemembe néz, és megkérdezi végre, hogy mi a fészkes fenét művelek tulajdonképpen.
Ez a pillanat a lehető legváratlanabb helyzetben jött el, az Astoria hotelben megrendezett jótékonysági divatbemutató öltözőjében, amikor is az EBT képviselőjeként kissé elveszetten tébláboltam a zűrzavar közepette. Az eseményre régi jó ismerősöm Miss Mimi hívott el, de jelenleg sehol sem találtam őt, és mivel a ruhámat egyenesen ide hozták, a bemutató meg nemsokára kezdődött, elég kétségbeesetten kerestem őt a tekintetemmel.
Aztán ha ő nem is, valaki más megtalált... Olyasvalaki, akire a legkevésbé számítottam. Blaire Montrego. Amíg Szudánban voltam, a nővérem elküldött egy cikket, amit Rita Vitrol írt róla és Morganről... Kissé érzékenyen érintett hát, hogy most ilyen közel kerültünk egymáshoz, ráadásul mindezt úgy, hogy neki fogalma sem volt, ki vagyok, vagyis ő azt hitte, hogy tudja. Csak tévedett.
- Szia... Blaire... Azt hiszem összetévesztesz valakivel. Én Elfelda Hall vagyok - magyaráztam miközben rózsaszín árnyalatúra pirultam zavaromban. Megszoktam, hogy úgymond ismeretlenek jönnek oda hozzám, de az még sosem fordult elő, hogy másnak néztek volna. Ez alapjáraton nem is zavart volna, de a Morgannel való kapcsolatom miatt most más volt a helyzet. Azok a kék szemek olyan mélyen fúródtak ugyanakkor a tekintetembe, hogy közben mégis azt éreztem, végre valaki lát engem... Talán ezért hagytam, hogy engedély nélkül a csuklómat "szorongassa". Valami megbénított, és egy pár pillanatig még így maradtam, mielőtt elhúztam volna a karom.
- Nem láttad Miss Mimit? Bele kéne bújnom a ruhámba, de fogalmam sincs hol van... - tettem hozzá egy fokkal összeszedettebben.

A zsivaj mértéktelen ül hangossá válik, ebből tudom vészesen fogynak a percek a bemutató kezdetéig. Az egyik lány visítva szalad el hol a rúzsom hol a rúzsom jajkiálltásokkal de én csak az ismerősnek hitt nő arcát fürkészem, aki… így közelről is hasonlít ex-majdnemsógornőmre de vannak mégis csak eltérő jegyek.
- Szia... Blaire... Azt hiszem összetévesztesz valakivel. Én Elfelda Hall vagyok
Döbbent csendben állok, de van épp elég másik felajzott boszorka hogy hangoskodjon. Ajkaim apró o-betűt formálnak és a kezemmel elfelejtem elengedni a másikat. A név sok mindent eszembe juttat, a modellmagazinok címlapjain át egy kevésbé kellemes újságcikket is. Morgan nem ezzel a csajjal járt? Hol is voltam ekkor? Spanyolországban talán?
Fura mód érdekesnek találom hogy arca a csipkeszoknyám lágyrózsaszínét ölti, mintha valami turpisságon kaptam volna vagy csak a keze elrántásáért kér ilyen kurtán-furcsán elnézést? Bárhogy is ujjaim a levegőt markolják egy pillanatig még majd összefűzöm magam előtt a kezem. Távolságtartóan. Most esik le, be se kell mutatkoznom mert ő ismer. Na vajon honnan…? Erős a gyanúm és nem teljesen pozitív, így inkább mélyen hallgatok.
- Nem láttad Miss Mimit? Bele kéne bújnom a ruhámba, de fogalmam sincs hol van...
Hátrasandítok a vállam felett kérdésére de mivel én sem látom a főnökömet vállat vonva intek a modellnek.
- Áh, most nagyon elfoglalt, de tudom hol tárolják a ruhád. Gyere velem. – kérem udvariasan azzal elindulok az egyik szélső szekrénysor felé, ahol a tartalék darabokat tartjuk. Minden szépen fel van címkézve nincs nehéz dolgom, mindössze pár röpke perc kutakodásra van szükségem.
- Ahogy látom két ruha is van számodra. Mondd csak a kifutón is szerepelni akarsz? Mert akkor ezt kell viselned.
Előkapom az egyik vállfán lévő lélegzetelállítóan szép darabot. Minden nő álma egy ilyen de valószínű ennek a nőnek a ruhatára tele van ilyenekkel. Ennyire vékonyan és magasan mondjuk nem nehéz. Morgana kegyeltje.
- Ha csak támogató és néző vagy akkor ez a tiéd és akkor a másik bejáraton át a vendégekkel helyet tudsz foglalni.
Eldöntöm a fejem és ezüstkék tekintetemmel áthatóan mustrálom. Ő dönt én alkalmazkodom. Valahol pedig megértem a srácokat. A bátyámat és Williamsont is, hogy adóztak ennek a már-már klisés szépségideálnak. Van benne valami földöntúli báj, pedig… még csak nem is véla.

Ahogy itt álltunk egymással szemben, és az ezüstkék íriszekbe mélyedtem, hirtelen kívülről láttam magunkat. Két nő, aki a saját csomagját hordozza, és most ebben a zűrzavaros forgatagban egy térben, egy időben találja magát. Azon kívül, hogy gazdag, aranyvérű család sarja, és nagy eséllyel volt, vagy van valami köze Morganhez, nem tudtam mást Blaire-ről. Hogy ő mit tudott rólam, az számomra most egyáltalán nem volt fontos. A ruha kérdése jóval sürgetőbb volt, bár ha egészen őszinte akartam lenni, cseppet sem izgatott, hogy időben ki tudok-e állni a kifutóra. Kötelességből jöttem el, nem azért, mert annyira kedvem lett volna a mai bemutatóhoz. Ugyanakkor a designer ruhák a legrosszabb hangulatomból is ki tudtak mozdítani, és azt hiszem, most erre volt szükségem.
- Rendben - követtem Blairet a szekrénysor felé, ahol az én csodás költeményem is megbújt.
- A kifutóra is megyek, igen - megvártam, amíg Blaire megmutatja az eseményen viselt darabot, ami egy elképesztően gyönyörű Mauricio Carneiro darab volt. Bár az idős mugli tervező pár éve elhunyt, a fia átvette a tervezést, és ő is ugyanilyen tehetségesnek bizonyult, mint az édesapja. Ritka az ilyen, ellenben olyat már gyakran láttam, hogy a sikeres, tehetséges divatszakemberek helyét a kevéssé rátermett utódok veszik át, alanyi jogon. Amikor elkezdtem filmezéssel foglalkozni, én is nagyon rettegtem attól, hogy majd lehúznak a kritikusok, és azzal szembesítenek: semmi keresnivalóm színésznőként, hiába vagyok az egyik legnagyobb élő filmcsillag lánya. Merlinnek hála végül nem ez történt, megláttak bennem valamit, és talán egész eddigi pályafutásom alatt arra vagyok a legbüszkébb, amit A véla című filmben alakítottam. Persze volt személyes érintettség, hiszen szépanyám, Viola véla volt, emiatt még izgalmasabb volt átélni, milyen is egy ilyen különös varázslény bőrébe bújni. Igaz, ahogy én tudom, neki kevéssé volt olyan nagyívű élete, mint a filmben megformált Deliláé, akit egy féltékeny varázsló gyilkolt meg. Viola csupán nagyon nagyon öreg volt már, és természetes módon hunyt el.
- Wow, ez a darab elképesztő - siklott ki ajkaim közül az elragadtatás, ahogy a kezembe végigsimítottam a sötétzöld csipke anyagon. Természetesen a rövid bazsarózsa mintás ruha is csodásan nézett ki, de erre az estére egyértelműen a zöld estélyi nyerte el a szívemet. Örültem, hogy ez a mai bemutató végre ténylegesen elvonta a figyelmem a mindennapi káoszomról, még akkor is, ha a sors különös fintorából fakadóan éppen Blaire Montrego közreműködésére volt szükségem ehhez.
- Segítenél esetleg hátul begombolni majd az estélyit? Ahogy nézem, nem fogom elérni a gombokat... - kértem kedves mosollyal a lányt, majd elkezdtem kibújni a farmeremből és a pólómból, elvégre ez az egész terület öltöző volt, a divatvilágban sem intimitásra, sem privát szférára nem igen volt lehetősége az embernek. Persze pálcával is meg lehet oldani a gombolást, de ha már így összesodort minket a szél, szerettem volna jobban megismerni őt. Öltözködés közben csak úgy lazán feltettem hát a kérdést, ami azóta foglalkoztatott, hogy Blaire megszólított.
- Különben ki ez a Lyanna, akivel összekevertél? Még sosem hallottam róla...

- Wow, ez a darab elképesztő
Akaratlanul is egy mosoly kúszik ajkaimra az őszinte reakciónak köszönhetően. Hát igen, vannak elég extravagáns darabok, amik az olyan piszkafa jellegű nőkön mint amilyen Efelda is, mutat, ahogy mutat. Mindig is irigyeltem magas sudárságukat, és bár nem vagyok kövér azért én hozzájuk képest a pici és tömzsibb a kelleténél fogalmát elégítem ki inkább. De ezt elfogadtam és nem is feltétlen érzem akkora hátránynak. Sosem vonzott a kifutó, a billegés egy pofás magassarkúban több ezer éhes szem és villódzó vaku kereszttüzében. A tervezés az alkotás már inkább vonzz ebben a szakágban, de az a csendben megbújó díszletek mögötti tudás, távol a rivardafénytől.
- Segítenél esetleg hátul begombolni majd az estélyit? Ahogy nézem, nem fogom elérni a gombokat..
- Persze, hogyne.
Felszökik szemöldököm a kérésre, nem gondoltam volna hogy pont rám lesz szüksége de vissza több ok miatt sem utasíthatom. Egyrészt, mert rossz néven venné a főnököm ha épp Efelda Hall-al nem foglalkoznék, másrészt meg már meg is szabadul a farmertől majd a pólótól. Őszintén hajt a kíváncsiság hogy milyen a teste, részben szakmai szemmel is, elvégre akkor tudok valakit jól felöltöztetni ha látom adottságait vagy épp hiányait és mert… kíváncsi vagyok mi fogta meg benne Morgan-t. Nem vagyok féltékenykedős típus igazából pár közös izgalmas éjszaka áll csupán mögöttünk. Nincs semmi kimondva, nincs semmi kőbe vésve és jól is van ez így. Mindössze csak két felnőtt ember vagyunk akik élvezik néha egymás társaságát minden kötöttség nélkül. Nincs ebben semmi rossz. És igen, én nem akarok komoly kapcsolatot, nem érzem sem késznek magam sem biztosnak hogy akarom ezt, pedig ha valakivel vele talán tényleg összejöhetne… de… és itt a nagy de, Eric Lestrange után nem tudom a szívem képes-e egy újabb csalódást, egy újabb darabokra hullást túlélni. Esélyesen nem. Talán ezért sem erőltetem, ezért is felelek a hívásra ha adódik de nem várok el semmi magyarázatot ami a mélyebb érzelmi vonulatokat érinti. Efelda láthatóan zavarban van, hogy miattam, a meztelenség vagy a közös pasink(?) miatt fogalmam sincs, de mit sem törődve ezzel söpröm félre hosszú szőke puha tincseit hogy a gombok közé véletlen se fűződjenek be.
- Különben ki ez a Lyanna, akivel összekevertél? Még sosem hallottam róla...
- Hmm, hát mondhatni az ex-sógornőm, vagy majdnem. Nem is tudom végül tényleg megkérte-e a bátyám a kezét. Áh, mindegy is! Elég híres balettáncos itt a szigeteken, de Mathias miatt Hertfordshire-ba költözött. Aztán pár hónapja, lehet már fél éve is van, gondolt egyet elhagyta őt és most a nemzetközi karrierjét építi amennyire tudom. A megszólalásig hasonlít rád…
Pont ennyi idő kell hogy a ruhát beigazítsam a helyére és egyetlen lépéssel hátrébb lépek hogy megszemléljem teljes egészében.
- Tökéletes! De pár apróság még hiányzik. – gangomban az őszinte elismerés csendül ki, de mielőtt kiülhetne ez arcomra a szekrénybe nyúlok hogy a ruhához passzoló magassarkút a szőke ciklon orra alá tartsam. Lifeg egy kicsit közöttünk míg el nem veszi, aztán a pálcám megforgatva a kezemben pislogok rá.
- A hajad hogy szeretnéd? Van pár profi sminkbűbájos boszorka is ott a túloldalon, de ha engem kérdezel már most jobban festesz mint a többi modell, nem gondolom hogy szükséged volna rá.
Nem tudom ő ilyen ügyes és profi, valószínűsíthetően igen, vagy csak szimplán minden reggel már úgy ébred mint aki skatulyából húztak ki. Bár nekem is benne… de én kócos és gyűrött vagyok minden reggel és néha még azt érzem nap közben is.

Nem tudtam, hogy Blaire mivel foglalkozott pontosan, de az látszott, hogy rutinosan mozgott a ruhák és a lányok között, így hát bizalommal kértem tőle segítséget. Ahogy belebújtam a mélyzöld csipkekölteménybe, rögtön elfogott egy komfortérzet, amit az új, minőségi darabok felpróbálásakor rendre éreztem. Attól egyáltalán nem voltam zavarban, hogy fehérneműre vetkőztem a lány előtt, hisz nem igazán voltam soha szégyenlős alkat, inkább ismeretségünk pikantériája okán éreztem magam kicsit furcsán. Itt állt ez a két nő, akiket mind erős, avagy lazább érzelmek fűztek ugyanahhoz a férfihoz, és most lazán elcseverésztek egymással... ez mind szép és jó volt, de én valahogy mélyebbre akartam menni. Fogalmam sincs, honnan vettem a bátorságot, de már vártam a megfelelő alkalmat, hogy szóba hozzam a témát, ami igazából foglalkoztatott. Addig is Lyannáról ejtettünk szót, akiről - most, hogy rendesen belegondoltam - be is ugrott, hogy kicsoda.
- Jajjj, tudom, ki ő! Egyszer olvastam vele egy interjút, és tényleg baromira hasonlítunk... - néztem izgatottan Blaire-re.
- Remélem a bátyád kiheveri majd... - tettem hozzá együttérzőn, hisz tudtam milyen elveszíteni valaki számunkra fontosat, nem egyszer megtörtént már ez velem is. Aztán a frizurámra és a sminkemre terelődött a szó.
- Hmmm, köszi, azt hiszem a sminktől most eltekintek. Otthon feldobtam egy alapot, amit általában kifutókon viselni sozktam. Az erős fények miatt eléggé izzadni szoktam, és nem akarom, hogy a ruhán kössön ki, ha túl sok sminket tesznek rám. Talán egy laza szájfényt még felteszek közvetlenül a bemutató előtt - vontam vállat.
- Viszont azt hiszem, a hajam jobban mutatna ehhez a ruhához kontyban vagy magasra fogott lófarokban. Te mit gondolsz? - érdeklődtem Blaire-től. A ruha hátul mélyen dekoltált volt,elől viszont elég magasan, a nyak középső részénél ért véget, így a leengedett haj olyan furcsán mutatott volna hozzá meglátásom szerint. Ha Blaire megosztotta velem a véleményét, úgy megragadtam az alkalmat, hogy szóba hozzam Morgant, elvégre ki tudja, mennyi időnk van még addig, hogy megkezdődjön a bemutató és mindkettőnknek rohannia kell a dolgára.
- Köszönöm, mesésen néz ki - néztem meg gyorsan magam egy épp mellettünk elvándorló tükörben, ami körbe-körbe járt a teremben, hogy épp annak legyen segítségére, akinek szüksége van rá. Mosolyogva vettem át a magassarkút Blaire-től, és élvezettel bújtam bele.
- Hmm... ez valami álom... nem gondoltam volna, hogy ilyen kényelmes lesz! Visszatérve az újságcikkekre... mennyi igaz abból, amit Vitrol írt, hogy van köztetek valami Morgannel? - kérdeztem őszinte kíváncsisággal az arcomon... Akárhogy is volt, szerettem volna tudni, hogy mi a helyzet, főként, hogy pár nap múlva volt esedékes a találkozóm a szóban forgó illetővel először azóta, hogy visszatértem Szudánból. Fogalmam sem volt, hányadán áll velem, azt viszont tudtam, én hogyan érzek, és ezt muszáj volt elmondanom neki. Őszintén szólva, ebben a döntésben nem ingatott volna meg, bármit is mond Blaire, de azért borzasztóan érdekelt az igazság.

Ahogy Efelda felismeri a külsőségbeli hasonlóságot és ennek hangot is ad úgy bólintok rá kelletlen igennel. Hát, Lyana nagy csalódás volt számomra. Valahogy többet vártam volna tőle. Tisztább lezárást, amelyet megérdemelt volna a bátyám.
- Remélem a bátyád kiheveri majd...
- Hát… azt én is. De ismerve Mathiast, mennyire mély érzésű nem lesz egyszerű. Nem ezt érdemelte. Tény, néha tud makacs és bosszantó lenni, na de melyik pasi nem? Igaz, túlvészeltünk már egy amnéziát ahhoz képest ez már sétagalop lesz, de a szívem sajdul bele. Pech, hogy az ilyen nők a zsánere, mint amilyen te is vagy… akarom mondani ti vagytok… Már a... bonyolult.
Vállat vonok. Nem Efeldát akarom ezzel sérteni, de a magánéletéről harsogó pletykalapok egyértelműen utalnak rá, ő is minden csak egyszerű nem.
A smink elutasítására bólintok a haját illetően alaposan végig mérem. Valóban kontyban jobban mutatna, és mivel ő az utolsó sztárok között fellépő modell még időnk is van elkészíteni. Intek neki a közeli sminkasztal felé hogy üljön le, majd a pálcámmal nonverbálisan mozgásra bírom a hajkefét a csatokat és a hajtűket hogy hosszúnak érzett pillanatok alatt az eközben elhangzó kérdés miatt elkészüljön a tökéletes frizura.
- Hmm... ez valami álom... nem gondoltam volna, hogy ilyen kényelmes lesz! Visszatérve az újságcikkekre... mennyi igaz abból, amit Vitrol írt, hogy van köztetek valami Morgannel?
Zavarba kellene jönnöm. De ezt kamaszkorom után a sok évnyi utazás és szabad élet tapasztalata valahogy levetkőztette velem. Kihúzom magam az állam is felszegem. A tükörben nézek a nőre, aki olyan szép, olyan tökéletes, amilyen én soha a merlinadta büdös életben nem leszek. Mégsem vagyok irigy mert tudom, más jellegű volument képviselek, nem ennyire… földöntúlit.
- Williamsonra gondolsz? – ostoba kérdés, tudom magam is. - … Mindenki tudja, hogy az sem igaz amit Vitrol kérdez nemhogy az amit összefirkál…De.
Legyintek aztán a kötőszó kellő hatásszünetet ad, hogy ne szóljon talán közbe és rájöjjön mégis kielégítem a kíváncsiságát bár közel sem lenne kötelességem.
- …Nem tartozom neked elszámolással, úgy tudom ti amúgy is rég szakítottatok… - méregetem kicsit a nőt a folytatás előtt. – Mi nagyon rég háztársak voltunk a Roxfortban. Mindketten Hollóhátasok, mindketten kviddicseztünk. Volt köztünk valami kamaszkori vonzalom, ami jégbe fagyott és sose bontakozott ki igazán, ahogy ő fogalmazott. Jobbára miattam, mivel már akkor valaki más volt fontos a szívemnek.
Hosszú pillanatra eltűnődöm, még a köröttünk lévő zsongás is semmisnek hat.
- Aztán az évek elsodortak egymástól minket. Ő a karrierjét építette és világot láttam. Meglepett hogy nem felejtette el, mit ígért és küldte rendszeresen a jegyeket a meccseikre. Mikor hazatértem elmentem az egyikre ahol összetalálkoztunk. Nem akartam, színtiszta véletlen volt. Ott akkor, nos, felolvadt az a múltbéli pillanat és mondjuk úgy bepótoltuk, ami kimaradt. Azóta többször is. Nincs ebben több, barátság ahogy szokták mondani extrákkal, két felnőtt ember élvezi egymás társaságát és… ennyi. Hiába, meglehet ő többet akar. Hiába tudom, vele talán minden jó lehetne. Vele talán működhetne… Én… nekem még felejtenem kell valakit valahogyan, nem állok kész egy komoly kapcsolatra.
Az ajkamba harapok, lesimítom a szoknyám és a pálcám a fülem mögé tűzöm, akár egy ceruzát.
- Ha te… ha ti újra egymásra találtok, nem kell aggódnod miattam. Nem leszek az utatokban.
Egy kényszeredett kis mosolyt villantok felé, szomorú búsat és megdermedek mikor mintha a tükörben Eric Lestrange sármos arcát és vádlókék pillantását látnám tükröződni, de mire odafordulok rájövök csak a felidézett emlékképek viccelnek meg, ő ugyanis nincs itt, sőt talán az országban sem.

Amikor Blaire Mathiasról mesélt, elgondolkodtam, hogy valójában vajmi keveset szoktunk mi nők, a férfiak lelkivilágával foglalkozni. Legtöbbször magunkat állítjuk be áldozatnak, pedig hányszor van, hogy csak egy-egy megtört tekintet árulja el, mennyit is szenvedett egy férfi a nő miatt. Ugyanis az ritka, hogy a férfi kiöntené a szívét ezzel kapcsolatban, akár a szóban forgó nőnek, akár a saját barátainak.
A vád, hogy bonyolult vagyok, cseppet sem hozott ki a sodromból... ez... a színtiszta igazság volt. Valami, ami ellen nem tehettem, hiába próbáltam. Mindig is szerettem volna egyszerű, letisztult életet élni egy megbízható, vicces férfi oldalán, de ez soha nem jött össze nekem. Időközben már arra is rájöttem, hogy ez a saját hibám. Rendre olyanokat választottam, akik valamilyen oknál fogva elérhetetlennek bizonyultak. Nat meleg volt... (persze ezt a kapcsolatunk elején még nem tudtam), Oleg hideg északi..., Morgan túl fiatal és szabadszellemű, Malik pedig... abban még reménykedtem, hogy mellette egyszer megállapodhatok, de sok volt bennem a kétely érthető módon.
- Hmmm... hát igen, sajnos senki nem választhatja meg, hogy kibe szeret bele. Ne aggódj, ha Mathias fikarcnyit is hasonlít rád, majd túlteszi magát rajta.. - küldtem szomorkás mosolyt Blaire felé, majd leültem a tükörrel szemben, és Blaire hozzáértésére bíztam magam. Ahogy Morganről mesélt, végig azokat az ezüst íriszeket figyeltem a tükrön át. Rendkívül különleges szemei voltak, érthető, hogy Morgan miért nem tudta feledni őket ennyi éven át sem. Jól tudtam, hogy egy olyan kapcsolatot, ami sosem teljesült be, jóval nehezebb elengedni, mint egy olyat, ami végig élhette természetes élettartamát. Az elérhetetlen mindig édesebb, mint amit elénk kínál az élet. Ezt a saját keserves élettapasztalatom bizonyítja.
- Ami azt illeti, nem szakítottunk... Még - szúrtam közbe, amikor Blaire elhallgatott. - De a kapcsolatunk már egy ideje nem kizárólagos... még ha nem is ilyen szabályok szerint éltünk... eddig, hogy újságcikkekből értesüljünk mások kalandjairól. Az viszont biztos, hogy neked nincs felém semmilyen elszámolnivalód - rántottam meg a vállam, majd feszült figyelemmel hallgattam a boszorkány válaszát. Az igazat megvallva beleszúrhattam volna Morganbe ebben a helyzetben, de nem akartam... Attól még, hogy nekünk nem működött egy kizárólagos, komoly kapcsolat, még felépíthetett mással ilyet, épp ezért nem akartam elvenni Blaire-től az illúziót, hogy Morgannel lenne erre esélye. A szeme csillogásából és az elszoruló hanghordozásából azonban egyértelműen azt éreztem, hogy... hiába olvadt fel a múltbéli vonzalom közöttük, ő nem Morganre vágyik igazából. Hanem arra az elérhetetlen férfira... akit képtelen elfelejteni. Ami engem illet, meglepő volt számomra, hogy nem viselt meg, amit Blaire mondott, nem voltam féltékeny, inkább csak együtt éreztem a lánnyal.
- Hát... ez nehéz ügy... Már ne is haragudj, de épp olyan bonyolultnak hangzol, mint én - pillantottam empatikusan az ezüst szempárba, amely most mintha a múltba, vagy valami megfoghatatlan messzeségbe révedt volna.
- Ne aggódj, a közös történetünket Morgannel én hamarosan végleg le fogom zárni, így nem állsz senki közé, ha őt választod... Viszont valamiért az az érzésem, hogy te arra vágysz, akit felejteni próbálsz... Mesélj róla, miért nem működött... és mitől olyan ellenállhatatlan ez a férfi, hogy képtelenség túl lépni rajta? - döntöttem oldalra a fejem kíváncsian. Jó volt most kicsit kívülről látni magamat, valaki olyan képében, akit a tükörben szemlélhettem, és mégsem én voltam.

- Hmmm... hát igen, sajnos senki nem választhatja meg, hogy kibe szeret bele. Ne aggódj, ha Mathias fikarcnyit is hasonlít rád, majd túlteszi magát rajta..
Van igazság a szavak mögött, érzem én és tudom. Ettől testvér a testvér, hogy azért aggódik. És ez… valahol állandó. Mathiassal mindig is szoros volt a viszonyunk hiába kuszáltam össze mindent az évekig tartó utazásaimmal. Érdekes mód ezt a kiesett időt is áthidalhatónak érzem a kapcsolatunkban de ugyanakkor nem is én tudok segíteni neki Lyana elvesztésének feldolgozásában. Ezt is jól tudom.
- Biztos igazad van…
Hagyom hát helyben a kijelentését, mert ez a jövő zenéje, ráhatásom meg úgy sincs. És ennek köszönhetően átkanyarodunk egy gyomorszorító másik témára, ami… hát még annyira sem ide illő ebbe a környezetbe mint az előző.
- Ami azt illeti, nem szakítottunk... Még…
- Oh… - mindössze ennyi szalad ki belőlem őszintén meglepetten, mert sem a pletykalapok sem Morgan maga nem így nyilatkozott. Voltaképp sehogy nem nyilatkozott nekem meg… eszembe se jutott rákérdezni. Talán rosszul kellene éreznem magam és el is fog egyfajta bűntudatszerű szikra aztán rájövök hogy ebben nekem vajmi kevés hibám van.
- De a kapcsolatunk már egy ideje nem kizárólagos... még ha nem is ilyen szabályok szerint éltünk... eddig, hogy újságcikkekből értesüljünk mások kalandjairól. Az viszont biztos, hogy neked nincs felém semmilyen elszámolnivalód.
- Értem.
El kellene pirulnom de inkább csak farkasszemet nézek a lány tükörképével. Úgy érzem elmarasztal a történtek miatt, és bár nem volt célom nála ’bevágódni’ mégis zavar. Mint mindig, életbe lép az ösztön Blaire, a dacos aranyvér. Kihúzom magam és állom a tekintetét, mintha mit sem számítana ez se… meg más se.
Talán az a laza vállrándítás visz tovább hogy bizalmamba avatom mégis, s hogy Eric Lestrange-ről mesélek neki. Egy szinte vadidegennek.
- Hát... ez nehéz ügy... Már ne is haragudj, de épp olyan bonyolultnak hangzol, mint én
Nem felelek rögtön, elmélyülve igazítok meg egy kósza szőke tincset az amúgy tökéletes frizurán.
- Hát… meglehet. Nem nehéz bonyolultnak lenni mint azt sokan gondolják, azt hiszem.
Összemosolygok vele a tükörben. Ritka hogy bár külsőre tűz és víz vagyunk azért jellemvonásainkban több a közös semmint gondolnánk.
- Ne aggódj, a közös történetünket Morgannel én hamarosan végleg le fogom zárni, így nem állsz senki közé, ha őt választod... Viszont valamiért az az érzésem, hogy te arra vágysz, akit felejteni próbálsz... Mesélj róla, miért nem működött... és mitől olyan ellenállhatatlan ez a férfi, hogy képtelenség túl lépni rajta?
- Mesélni? Áhh….tengernyi idő lenne – kacagok fel kissé keserédesen, mert ezzel meg is rohannak az emlékek. Nem rögtön nem az összes, de ott vannak mintha csak a bőröm alatt lettek volna vagy a szívem eddig lezárt ajtaja mögött és most ki akarnának törni mint egy Magyar Mennydörgő.
- Ő… Ő különleges. Számomra minden formában. Ismerem, mióta az eszem tudom, bátyám helyett bátyám volt. Ő tanított meg táncolni és zongorázni, ő csókolt meg először… - elpirulok és most valamiért könnyebb a masszaszerű tömeget figyelnem Efelda helyett. - … mindig is veszélyes volt. Jó de veszélyes. Halálfaló volt de ez nem jelenti azt hogy rossz is… egyszerűen csak volt mindig egy árnyék benne. A szemében. És én ezt is szerettem. A kiszámíthatatlanságot. A vadságot.
Vállat vonok mintha nem számítana pedig nagyon is számít. Minden apró részlet számít ebben a történetben.
- Valahol ott tört meg végleg a bizalmam mikor kiderült, van egy gyereke. De ezt nekem el sem akarta mondani, sőt egyenesen hazudott róla. Ekkor döntöttem úgy hogy végleg elhagyom ezt az országot. Évekig senki sem tudta merre vagyok, Eric a föld alól is előkerített volna, elvégre így elhagyni őt megalázó volt számára. Férfiak és a hiúság…! Tudtam hogy kerülnöm kell a dühét, így senkivel nem tartottam biztosnak a kapcsolattartást. Aztán belefáradtam ebbe. Az éveken át tartó magányba és mellé a bátyámnak is szüksége volt rám. Visszajöttem és azóta itt dolgozom.
Nem minden élet tündérmese még ha sok lehetőség is rejlik benne és kívülről tökéletes kis üveggömbnek is látszik. De talán ha valaki, hát Efelda Hall ezt jól tudhatja.

Látom, meglepte, hogy Morgannel még nem szakítottunk. Az igazat megvallva, engem viszont nem lep meg, hogy Morgan nem beszélt neki rólam. A viszonyunk már egy ideje elég zavaros, vagyis... inkább távoli. Már most a torkomban dobogott a szívem, ha belegondoltam, hogy pár nap múlva meg kell tennem; ki kell mondanom azokat a szavakat, amiket már soha nem lehet visszaszívni, vagy semmissé tenni. De hát ez a beszélgetés Blaire-rel is csak abban erősített meg, hogy el kell engednünk egymást. Talán Morgan is érzi már, hogy más mellett a helye. Hogy más mellett boldogabb lehetne és szabadabb... Akárhogy is, ezt mindenképpen meg akartam vele beszélni, a kapcsolatunk megérdemelt egy rendes lezárást. Ha már nem is leszünk egy pár, én szerettem volna barátságos viszonyban maradni. Ez alatt nem azt értettem, hogy legyünk barátok, az nem az én műfajom volt... csak... adjuk meg az egymásnak járó tiszteletet és lezárást. Ez a három év ennyit megérdemelt. Részemről ez mindig így volt fair. Igaz, ha valaki nem volt partner a lezárásban, mint például Oleg, akkor nem tehettem semmit. El kellett fogadnom, hogy egyszerűen vége van, és tovább kellett lépnem.
Ahogy Blaire farkasszemet nézett velem, éreztem, hogy a bizonytalanságát akarja leplezni ezzel a komoly pillantással. Nem tehettem róla, elnevettem magam.
- Jajj, ugyan már... Erre semmi szükség... Te már csak az utolsó csepp voltál a pohárban - legyintettem lazán, hisz tényleg így volt. És ezt Blaire-nek is tudnia kellett. Ha nem is mutatta, hogy felzaklatta volna a dolog, semmiképp nem akartam rá olyan lelki terhet tenni, ami nem az övé. Amit nem érdemel.
Az, hogy mindketten bonyolultak vagyunk, nem érintette olyan rosszul. Tetszett, hogy nem görcsölt rá a dologra, és önfeledten mosolyogtam rá vissza. Furcsa, de hirtelen felötlött bennem a gondolat, hogy akár... még... barátok is lehetnénk egyszer. Olyan okos és különleges lánynak tűnt... Valakinek, akivel jó beszélgetni. Aki... megért. Még akkor is, ha talán teljesen mások voltunk első ránézésre, ha másmerre is vitt minket az utunk. Volt bennünk valami nagyon is hasonló, és ez megnyugtatóan hatott rám. Az igazat megvallva sosem barátkoztam lányokkal. Az egyetlen lánybarátom a testvérem, Zoe volt. Mindig inkább fiúk vettek körül, ez sokaknak furcsa, de a Roxfortban elég fiús lány voltam, már a kinézetemet leszámítva. A kviddics csapart tagjaként sokkal szívesebben köröztem a szabadidőmben a pálya felett, ahelyett, hogy a lányokkal trécseltem volna a klubhelyiségben. Én a levegőben éreztem magam otthon... egészen addig, amíg be nem szippantott a modell világ. Élesváltás, tudom... de nekem mindig is volt értelme. A bonyolultság... a veszély... az adrenalin... a pillanat varázsa mind a kettőben ott volt.
- Ne viccelj, nekem van időm... - néztem rá várakozó pillantással. Reméltem, hogy van kedve mesélni... persze azt is megértettem volna, ha ebben a forgatagban ez most nem alkalmas... De... mégis... amikor meghallgattam, akaratlanul is elmosolyodtam belül. Jól esett, hogy a bizalmába engedett... nem is tudom, valahogy meghatott.
Amikor elpirult, nem tehettem róla, ténylegesen elmosolyodtam. Olyan édes, bájos, ártatlan, törékeny volt ebben a pillanatban. Megmerítkeztem ebben a különös szerelmi történetben, az első szótól az utolsóig a magaménak éreztem. És sajnáltam, hogy ilyen elcseszett vége lett.
- Csak úgy ragyogsz... amikor róla beszélsz - mondtam aztán kisvártatva...
- Nagyon sajnálom, hogy így alakult... ami azt illeti, a halálfalókkal kapcsolatban nekem is elég közeli élményem van... tudom, hogy sokan nem olyanok, mint látszanak - rántottam meg a vállam, apám baráti társaságára gondolva, akik még azután is szürke felhőként köröztek körülöttünk, hogy apám rég meghalt. De nem mind voltak velejéig gonoszak. Voltak köztük egész 'normális' emberek is.
- Az viszont megbocsáthatatlan, hogy hazudott... pláne ilyen dologban. De... akárhogy is... ilyen szerelem nem akad ám minden bokorban. Lehet furcsa ezt mondani, de... drukkolok, hogy valahogy mégis egymásra találjatok a végén... Tudsz róla azóta bármit is? - érdeklődtem, megragadva az időt még. - Különben remek lett a hajam - nézegettem a tükörben.
- Nagyon köszönöm! - mosolyogtam rá hálásan. - Te mivel is foglalkozol pontosan? Miss Mimi jobbkeze vagy?

- Jajj, ugyan már... Erre semmi szükség... Te már csak az utolsó csepp voltál a pohárban
És akkor ez most jó? Nem gondolnám. Nem érzem annak, noha a hangszínben semmi sértő él nincs. Sőt, egész kedves próbál lenni, úgy tenni hogy nem a hibám ami tényleg talán így is van. Én csak amolyan besodródó extra vagyok ebben a képletben, mint egy folyóban az uszadékfa ami koccan merő véletlenségből mással is. Minden esetre ettől mégsem érzem jobban magam sokkal.
- Ne viccelj, nekem van időm... –
Megsomolygom a választ, olybá tűnik nem csak én vagyok aki szeret a dolgok után menni és elhagyni a sejtelmes titkolózás árnyékködét. Hízelgő hogy kíváncsi rám, az érzéseimre, a múltamra, de megbízhatok benne? Elvégre csak most ismertem meg. S valami azt súgja, igen… meséljek bátran. És hallgatok erre a belső hangra, ami az utóbbi időben ritkán vitt tévútra.
- Csak úgy ragyogsz... amikor róla beszélsz –
Ha valamikor elpirulok igazán az most van. Ragyogni? Dehogy! Keserédes fájdalom marja a lelkem, ez nem öröm nem boldogság, ez színtiszta kín. Mit lát mégis ez a lány? Talán a színfalak mögötti egykori gyermeteg rajongásom, ami olthatatlan szerelemmé nőtte ki magát. De veszélyes a tűz én meg ostoba mód játszottam is vele, pórul is jártam és jobbnak láttam sötétségben maradni.
- Nagyon sajnálom, hogy így alakult... ami azt illeti, a halálfalókkal kapcsolatban nekem is elég közeli élményem van... tudom, hogy sokan nem olyanok, mint látszanak.
Egyetértően bólintok. Egy ilyen jeles eseményen nem illik felemlegetni őket, sőt nem is tanácsos. Egyszerűen ennyiben is hagyom, mert azért van bennem némi aggodalom hogy akár a falnak is füle lehet…
- Az viszont megbocsáthatatlan, hogy hazudott... pláne ilyen dologban. De... akárhogy is... ilyen szerelem nem akad ám minden bokorban. Lehet furcsa ezt mondani, de... drukkolok, hogy valahogy mégis egymásra találjatok a végén... Tudsz róla azóta bármit is? –
- Kösz, de szerintem ez a hajó már elúszott.
Vagyis én voltam konkrétan azon a hajón Averyvel Amerika felé menet.
- Nem, nem tudok és talán jobb is így. Élje az életét, legyen boldog, nem kívánok neki semmi rosszat.
A frizura dicséretére meg csak legyintek, hogy ugyan, semmiség. Mert tényleg pár csatt egy csipet bűbáj és kész is. Sok gyakorlás de még egy kétbalkezes boszorka is hamar megtanulja.
- Te mivel is foglalkozol pontosan? Miss Mimi jobbkeze vagy?
- Mellette tanulok a divatszakmát. Egyszer szeretnék saját vállalkozást és márkát indítani. Talán leszek olyan népszerű mint Vera Wang de olyan sikkes mint Chanel soha… - vágok egy viccesnek szánt fintort aztán már intenek is Efeldának hogy lassan ő jön. Így hátrébb is lépek a székétől hogy felállhasson.
- Sok sikert! Innen figyellek és drukkolok!
Kacsintok rá és hagyom hogy kilejtsen. Jártában arra gondolok hogy tényleg mennyire hasonlít Lyannára a légiességével és hogy mekkora hülye volt Williamson hogy hagyta őt kicsúszni a kezei közül.

Köszönöm a játékot!

Miközben Blairet hallgattam, ahogy lezártnak tekintette azzal az ismeretlennel való kapcsolatát, szomorúan bólintottam. Ezt az érzést bizony ismertem. Olyan érdekes, hogy eddig minden nagy szerelem, amit megtapasztaltam, ezzel az érzéssel ért véget. Vége, nincs jövő, lépjünk tovább. Hiába tűnt könnyűnek egy ilyen következtetést levonni, jól tudtam, hogy a valóságban ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. Az érzések és a közös múlt vissza-visszahúztak egy téren és időn kívüli helyre, ahol bizony még mindig hiányzott, és gyakran gondoltam a másikra. Ez minden exemnél így volt... egészen addig, amíg nem érkezett meg az életembe a következő nagy szerelem. Kíváncsi voltam, hogy Malik lesz-e, aki begyógyítja majd a Morgan miatt érzett sebet, vagy valaki más? És hogy Blaire-nek Morgan segít majd továbblépni, vagy valaki egészen más? Nem tudhattam, de jó lett volna Blaire sorsát is tovább követni, persze fogalmam sem volt, hogy engedné-e, hogy a barátja legyek. Ezt még korai volt megmondani, de azt elhatároztam, hogy egy baglyot mindenképpen küldök majd neki hamarosan. Elvégre sosem voltam az a típus, aki nem meri megtenni, amihez kedve van. Inkább bántam meg valamit borzalmasan, minthogy ne vágjak bele, ha úgy érzem. És ahogy Blaire az utamra bocsátott, valami azt súgta, hogy ma valójában azért kellett ide jönnöm, hogy őt megismerjem. Hálás voltam ezért a különös véletlenért. Ha valamit, hát a véletlenek összjátékát mindig is nagyra tartottam.
- Értem, ez elég jól hangzik... Nagyon drukkolok a saját márkához! Na és mindenképp megemlítem majd Miss Miminek, ha összefutok vele, hogy milyen jó munkát végeztél ma. Kíváncsi leszek a te kreációidra is, ha eljön az ideje - mosolyogtam rá finoman, majd megindultam a kifutó backstage felé, hogy elfoglaljam a helyem a már sorakozó modellek mögött. Amikor rám került a sor, a szokásos izgatottság fogott el... a torkom a szívemben dobogott, éreztem, ahogy lassan ki és belélegzem, minden lelassult körülöttem. Kimerevített pillanatként érzékeltem, ahogy elsuhantak előttem a szebbnél szebb árnyalatokban pompázó minőségi ruhaanyagok, vagy amint a magassarkúk elegánsan, mégis kissé agresszívan koppantak a kemény, sima kifutón. Mint mindig, most is kiszúrtam magamnak egy pontot a falon, velem tökéletesen szemben, és arra szegeztem a pillantásomat, hogy ne szédüljek meg a fények kereszttüzében. Csak akkor mozdítottam el onnan a szemem, amikor már a többiekkel együtt, a végső felvonuláson megálltunk egy rövid időre, hogy az adakozó vendégek egyszerre pillanthassanak végig a kreációkon, majd tapsolva ünnepeljék a tervezőt.
Büszkeség fogott el, amiért egy ilyen jó cél, a családban elnyomott boszorkányok megsegítése mellett álltam, és a magam egyszerű módján segíthettem egy új komplexum létrehozásában, ahol biztonságra lelhetnek. Végül a koreográfia szerint mi is megtapsoltuk a Carneiro ifjút, visszatértünk az öltözőkbe és Blaire után kutattam, de ezúttal nem leltem a nyomára. Biztosan egy csomó másik modellnek segített levenni a ruháját épp, így megelégedtem egy idősebb öltöztető segítségével, de közben csak az a különös, ezüstkék szempár járt a fejemben, hátha ismét belébotlok valahol... valahogy.

Köszönöm a játékot!:) A helyszín szabad.

Roxfort RPG

2003/2004-es tanév => Mágus tér => A témát indította: Mrs. Norris - 2020. 07. 11. - 19:09:00