Roxfort RPG

Szeretném mondani, hogy nem készültem ma tüntetésre. De ugyan, kit is akarok átverni?
Elég régóta hallok a ma végül meg is jelenő demonstrációról, és valljuk be, amióta tudok róla, figyelemmel is követtem a terveket. És készültem én is, a magam módján.
Persze másra, mint transzparenses anyukák.
Érzem, hogy lesz valami. Ahogy mindig van. És ha valahol, hát a Miniszter beszédén garantált, hogy ezek a taHqeq-ek i meg fognak jelenni. Na, én értük vagyok itt. Joyeuse, több üveg gyógybájital, és természetesen pálca, bár az várhatóan nem lesz elsődleges fegyverem. Egy módja van csak annak, hogy az aurorok megakadályozzanak a vigilantizmusban: Ha növesztenek egy párat, és megelőznek, és hatékonyan leszedik az összes anyaszomorítót, mielőtt az én kezem közé kerülne bármelyik.
Én kérem jó diák voltam mindigis: megtanultam, amit tanítottak. Ők voltak, akik azt tanították, hogy ne az ő védelmükre számítsak. Egy lecke, ami a táblákat elnézve még nem mindenkihez jutott el. Persze mindig reménykedek - mármár könyörgök - hogy valaki cáfoljon rá erre a világlátásomra.
"A Szeszély nem ellenség. A Szeszély hatalom. A Rend maga a hatalom." - jelenik meg a szöveg az égen. A Miniszter a várható hatással nyugalomra inti a tömeget: persze, hogy senkit nem hat meg ennyivel. Merelkedrága egész másodpercekig fékezi az indulatait. De faragott tüzet fúj a faragott sárkány, és Merelkedrága se tudja megtagadni, miből faragták.
-Pirocus...
Meg tudok valamit állni okoskodás nélkül? A lehető legmagasabbra, legnagyobb betűkkel én is felvésem a lábjegyzetet:
"Tisztázzuk: a Rend az a "hatalom", aki a gyerekedet persze megöli a céljaiért"
Mielőtt bárkinek kétségei támadnak arról, ki áll tényleg az oldalán. Ezek így csinálják: megpróbálják úgy ferdíteni a tényeket, azokat a részeket hangoztatja, amikkel megingathat, potenciálisan meggyőzhet arról, hogy az ő pártjukat akarod fogni. Ezeket minnél hamarabb le kell leplezni. Akár csak nem hagyni elfelejteni, kik ők, és mit is tettek.
Lényegében egyetértek a Shacklebolt szándékával, de úgy tűnik, ő nem volt még csürhepánik közepén. Itt nem a racionalitás ér el bármit. A szívükre könnyebb hatni, mint az eszükre.
A torkomhoz emelem a pálcám, és nyugodt, összeszedett, felhangosított szavakkal szólok, nem kiabálva. Pszichológia az egész.
-Sonorus, Emberek! Tiszteljük meg azzal Nora Potts emlékét, hogy elkerüljük a káoszt, amit a gyilkosa is kihasználhatott. Rendezetten hagyjuk el a helyszínt.
Persze már aki. Én továbbra is tervezek ittmaradni, de ameddig nem kerül elő valamelyik taHqeq, a legtöbbet még mindig az segít, ha mindenki, aki nem harcos, biztonságban kijut innen.
Remélem, a korábbi törekvéseim értek is valamit. Remélem vannak itt mások is, akik felveszik a kezdeményezést, hogy segítsenek, ahogy módjukban áll, azokat segíteni, akiknek nem. Hogy vagyunk még, akik megvédünk, ha a Minisztérium nem.

          Bedobom az ecsetet a helyére miután kitisztítottam, majd egy gyors öltözködés után hoppanálok is Londonba. Alig néhány perce döntöttem el, hogy elmegyek erre a beszédre. Sokáig nem voltam meggyőzve róla, hogy ott kell lennem. A korábbi kihallgatásra még mindig nem mentem el, és nem tudom mi történt, mert azóta nem is igazán kerestek, mióta az a nagy alak idejött.
          Aztán persze rájöttem, hogy akármi is fog ott történni ma, nem én leszek a középpontban. Szóval, ha össze is futok néhány aurorral, azok semmit sem fognak velem kezdeni. A beszédre pedig igen is kíváncsi voltam. Talán lesz valami normális bejelenteni való nem csak az a sok pletyka, amit a Prófétában jelentetnek meg. Ki tudja azok valóban igazak-e vagy csak valamilyen módon meg akarnak félemlíteni?
          A parkban már rengetegen állnak, de én inkább el akarok vegyülni. Elmegyek Sophie mellett, akit köszöntök is, meg a mellette álló Jaspert, majd megyek még beljebb. Egy kicsivel a színpad előtt állok meg, de azért tisztes távolságra minden hivatalosnak tűnő szervtől. Még a nagy óriás is mögöttem van, szerencsére.
          Aztán elkezdődik a beszéd, ami szinte azonnal kudarcba is fullad a mellettem álló nő bekiabálása miatt. Látom rajta, hogy mennyire szenved, talán történt valami a gyerekével. Talán pont ő Nora édesanyja. Kicsit átkarolom a vállát, amíg a Miniszterelnök beszél. Próbálom vigasztalni, de nem tudom mennyire sikerül. Valószínűleg ezt soha nem lehet elfelejteni és a fájdalom csökken, de nem múlik. Tudom, néha eszembe jut az a baba, ami még meg sem született. Már akkor szerettem.
          De a sors másként rendelkezett, és talán most van itt az ideje annak, hogy megtudjam miért. A beszéd viszont hamarosan kudarcba fullad, mikor is megjelentek azok a szavak az égen. Körülöttem hirtelen tapintani lehet a feszültséget. Hát, akármi is volt a terve annak, aki ezt csinálta, azt biztos elérte, hogy itt és most tömeghisztériát okozzon. A nő is kirántja magát az ölelésemből, majd mindent és mindenkit hátrahagyva tolongani kezd kifelé. Még azelőtt, hogy a legtöbb ember, így én is felfognám komolyabb következményeit az eseményeknek.
          Egy pillanat. Csak ennyi kell ahhoz, hogy elszabaduljon a pokol, és mindenki löködve, tolongva próbáljon meg kijutni a helyről. Mondhatnám, hogy hallgatnom kellett volna a megérzésemre, és inkább otthon maradni, de mégsem. Szóval, most egy pillanat alatt kell eldöntenem, hogy haladok az árral szemben, mint a lazacok vándorláskor, vagy megpróbálok árral úszni. Azt hiszem, egyelőre megvetem a lábam. Talán egy rövid időre az is megoldás lehet, míg a hozzám legközelebb állók eltűnnek. Ugyan néha megbotlok, ahogy megpróbálnak átgázolni rajtam, de végül kezdenek elfogyni, és akkor megindulok a megüresedett helyek felé. Kifelé a színpad mellett.

Mit keresek itt? Folyton felteszem magamnak ezt a kérdést, mióta elindultam, persze változtatva az időhatározókat a mondatban. Mit fogok ott keresni? Most meg már itt. Persze, ahogy növekszik az emberek száma, úgy leszek egyre biz-tos abban, hogy egyre közeledek. Eljutottak hozzám a lánynak a papírjai. Emlékszem, édesapám látogatott el hozzám és nyomta a kezembe őket. Egy fiatal kislánnyal ilyesmit tenni, még most is beleborzongok, ahogy a jelentést és a jegyzőkönyvet lapozgattam, a képekről nem is beszélve. A képek persze nem sokkoltak, nem is az a sok vér és az áldozat halálának valószínűsíthető körülményei, maga a tudat. Egy kislány, aki gondtalanul ment be az iskolába vacsorá-zni a barátaival egyik pillanatban még talán azon elmélkedett melyik finomságból szedjen, bátorságot merítsen-e elmondani egy általa választott fiúnak, hogy tetszik, vagy hogy mennyit kell majd készülődnie a tanórákra a hétvégén. Azonban egy nyomorultnak köszönhetően mindezen választási lehetőségek közül nem tudott választani. Vesznie kellett. Egy újonnan felbukkant önkényuralkodni vágyó barom miatt. Egy olyan magasztos céllal, amiben a muglik ismét akadályt jelentenek a varázslótársadalom számára. Miért csak én látom bennük a potenciált? Miért csak én látom a le-hetőséget egy közös összefogásban? Érthetetlen.
Mikor odaértünk az emberek már magasban lóbált táblákkal skandálták a védelem kifejezést, mire én mosollyal az arcomon megráztam a fejem. Elővettem egy bagót a cigitárcámból majd olyan halkan gyújtottam meg, ahogy csak tudtam. Nem szeretek tömegben dohányozni, de egyszerűen stresszes vagyok. Igen, a mindig nyugodt, mosolygós, csibész, közkedvelt doki most be van rezelve. A füst kifújásakor még a szám is beleremegett az elfolytott sóhajba. Talán valami történni fog, vagy már történt, de nem tudunk róla? Nem tudom hova tenni ezt az érzés, de nem leszek vészjosló, rémesen rossz voltam jóslástanból.
– Üdvözlöm Önöket! – Szólalt meg végre, bár nem vártam sokáig, mégis idegörlő volt egyedül álldogálni a tömegben.   – Nehéz időket élünk s tudom, hogy sokak kétségbeejtőnek érzik mindazt, ami történik, hiszen Mr. Murphy, sajnálatos módon túl korán napvilágra került szavai, felzaklatnak mindannyiunkat. De ahogy Önök is láthatják, Mr. Macmillan erős kézzel tartja kézben a nyomozást, hogy megbuktassuk a Rendet.- Begyakorolt, előre megírt szöveg. Mit is gondoltam, tényleg, miért is vagyok itt? Én csak egy medimágus vagyok, egy utazgató orvos, egy kutató doki, se nem politikus, sem pedig háborús hős. Na, ha ezek itt elvéreznének a Rend elleni harcban, hozzátok hozzám őket, de többet itt nem tehetek.
– A kastélyt folyamatosan ellenőrizzük. Aurorokat rendeltünk az épületbe már a tanév kezdete előtt és a teljes tanári kar átvizsgálásra került. – mondja tovább, de már igen figyelek, eldöntöttem, hogy végig szívom a bagómat és lelépek, tekintetemmel ismerősöket keresek, hátha egy jó kis társalgás mellett kibeszélhetjük a helyzetet, de nem tudok sokáig bámészkodni, mert már jön is a folytatás.
– Tudom, hogy félnek. Mind félünk, de éppen ez kell, hogy erőt adjon ebben a helyzetben. Nem ismétlődhet meg mégy egyszer, hogy valaki az életét veszítse ilyen elvek miatt. Nora eset szomorú és megrendítő, éppen ezért a többi gyereket, a családot, magunkat meg kell óvnunk. Ezt csak úgy tehetjük meg, ha mindannyian összefogunk. – Hát hogyne. Már megyek és ön mögé állok a csatasorba Miniszterelnök úr. Rázom a fejem eszetlenl, mikor el kezdett a nyüzsgés felerősödni körülöttem. Mindenki tekintete felfelé igyekszik, én magam is követem a remegő kezeket.
„A Szeszély nem ellenség. A Szeszély hatalom. A Rend maga a hatalom.”
Mutatja a szöveg, melyet eddig meglepő módon magam sem szúrtam ki, csak már miután mások aggályoskodni kezdtek miatta. Persze a tömeg egyből menekülni kezdett, de valamiért én kényszert éreztem elindulni abba az irányba, habár nem tudnám megválaszolni az okát. Bosszú? Vagy csak a macsó ugrott elő belőlem, vagy esetleg még mindig a kislány aktáinak borzalmai pörögnek emlékeimben? Nem igen értem gondolatmenetem végére, de már arra lettem figyelmes, hogy a belsőzsebemben lévő pálcám szorongatom, de nem ám erős marokkal, remegő, izzadságtól tocsogó kézzel. Vettem egy mély levegőt és elmosolyodtam. Mit csinálok én? Nem vagyok háborús hős, csak egy medimágus.
Arrafelé vettem az irányt, amerről jöttem, nem próbáltam meg terelni az embereket, nekem a sérülések kezelése és nem a megelőzése a mesterségem. Ha valaki elesik a közelemben azt természetesen felsegítem, nem vagyok bunkó, de nem is vagyok hős. Nem is értem mit keresek én itt.