|
Cím: Arany Képkeret Írta: Mrs. Norris - 2020. 07. 11. - 19:37:46 Elliot O'Mara pennájából (https://i.pinimg.com/564x/f8/f0/0b/f8f00b1757d14e475a40bdebb1acb68e.jpg) (https://i.imgur.com/B5wwdRx.jpg?1) A kis antikkereskedés nem rég költözött át a Mágus térről az egyetemvárosba, hogy az idelátogató turisták és a tehetősebb diákok is találhassanak valami maguknak valót. Havonta egyszer a kiárusításon azonban egész olcsón is ki lehet fogni néhány igazi kincset. A bolt egyébként tömve van képkeretekkel, tükrökkel, festményekkel, bútorokkal, de a hátsó részen egy kisebb vitrinben ékszerek is akadnak. De vigyázat! Nem érdemes megpróbálkozni a lopással, ugyanis a vitrin harap! Cím: Re: Arany Képkeret Írta: Serena Fawley - 2021. 01. 17. - 20:00:09 Akadémiai nyílt nap 2002. január (https://i.pinimg.com/564x/24/d1/93/24d19399f395b831ceec385f27f181c2.jpg) outfit (https://i.pinimg.com/originals/4b/ec/7d/4bec7d08d6db3b654ac11282a008d039.jpg) To: Jason Bright Ez a Akadémiai Nyílt Nap kikészít. Kétszer annyian vannak az iskolában, mint lenni szoktunk, lépten-nyomon ismeretlenekbe ütközöm, és egész egyszerűen tele van a puttonyom a sok keresgélő emberrel, aki miatt nem tudok rendesen haladni. Mert természetesen mindenki nézelődik, érdeklődik, arra pedig senki nem gondol, hogy nekem el kell jutnom időre az órámra A-ból B-be, ami természetesen a campus két legtávolabbi végében van. Még jó, hogy nekem már nem kell térkép, hogy megtaláljam a különböző termeket. Mindenesetre nincs jó napom. Bárcsak már vége lenne, és a kollégiumi szobám nyugodt csendjében ülhetnék, és pihenhetnék. Meg tanulhatnék a holnapi vizsgámra. Szerencsére a nagy része már meg van, csak át kell néznem újra, de azért az az átnézés még nem ártana. A Rúnaismeret óra egész jó volt - gondolkodtam rajta, ahogy kiléptem a kezemből. Persze az agyam most is teljesen máshol járt, a Rúnaismeret is csak azért volt jó, mert közben olvasgattam a különféle titokzatos rendekről, mert még mindig nem hagytott nyugodni a Halloweeni eset. Főleg úgy nem tudott, hogy folyamatosan összefutottam azokkal az emberekkel, akik szintén ott voltak velem a Rend "bemutató ülésén". Ahogy indultam a következő órámra - szerencsére ma már az utolsóra -, az előttem jobbra-balra nézegető, barna hajú, szemüveges srác kezéből kicsúszott egy halom papír. Ebből rögtön rájöttem, hogy ő is egy nyílt napra érkezett érdeklődő. Kicsit elegem volt belőlük, de nem felejtettem még el, én is mennyire el voltam veszve az első napokban, amikor idekerültem. Felkaptam a kupac papírt - tele prospektussal -, és utánaszóltam: -Ne haragudj, de elvesztettél pár papírt! - de észre sem vette, hogy neki szólok. Ő csak ment, a térképet bújva, én meg siettem utána, hogy utolérjem. Akkor meg már főleg meg akartam állítani, amikor láttam, hogy totálisan rossz irányba tart. De a hosszú lépteivel a rövid kis lábaim nem tudtak lépést tartani. Végül az Arany Képkeret nevű üzletbe nyitott be és tökre nem értettem, mi dolga van ott, egy olyan boltban, ami ilyen későn már nincs nyitva. De mentem, mert ha már eddig követtem, most már oda akartam neki adni a dolgait. A boltban furcsa, nyomasztó csend, félhomály volt. Még sosem jártam itt, de nem nagyon tudtam felmérni a terepet, mert majdnem nekimentem a srácnak, aki az ajtóban állt, kivont pálcával. Valami mozgott a vitrinek, képkeretek és egyéb antik tárgyak között. Én is előkaptam a pálcámat, még épp idejében, mert egy kísértet süvített felénk... -A fenébe... - motyogtam, és kilőttem felé egy átkot, de mellé ment... Cím: Re: Arany Képkeret Írta: Jason Bright - 2021. 03. 15. - 10:17:46 title: kóválygás a nyíltnapon (https://data.whicdn.com/images/305357650/superthumb.jpg?t=1516038184) 2002. január play with: Serena Oké, akkor atérkép szerint most itt jobbra kéne lenie egy épületnek, de itt nincs épület csak a semmi közepe. Lehet ez valami mágikus teszt, amin át kell menni, hogy eljussak a nyíltnapra? Igazából ez még tetszik is, bár ha ez lesz a felvételi az egyetemre, akkor köszönöm, nem kérek belőle. Valahogy nem igazán tudom mégis milyen szakra kellene jönnöm. De nem is akarok egyetemre jönni, én könyveket akarok írni... Csak anya erőlteti a dolgot. Jé, az ott egy bólintér? Odalépek egy kisebb fához, de kiderül, hogy nem, az nem egy bólintér. Egyébként hol is vagyok? A kezemben szorongatom a térképemet ami villogva jelzi nekem, hogy hova is kéne mennem, miközben igazgatom a szemüvegemet az orromon. Ez egy igazi kaland, olyan kincskereső kelend is lehetne, mint amilyenbe az indeiana jones szerű fickóval is keveredtem, kétszer. - Jó, balra forldulok aztán előre és jobbra - motyogom, és hirtelen mintha hiányérezetm lenne, hogy valamiket elhagytam a negy loholás közben... De igazából mire odáig jutnék, hogy leessen miket is, a karórámon villog az idő, hogy lassan öt óra én meg nem vagyok sehol. - És akkor hirtelen előront egy troll itt! - ugrok be az egyik kanyarba, de természetesen nem történik semmi. Valami mágikus igazán lehetne már nem? ELvégre ez egy mágikus világ. De ahogy körbepislogok, és megnézem magamnak a környéket, midnenféle épületek vannak egymás mellett, az egyik meg valami képkeretes cucc, és oda befelé villog a térképem. Heves vehemenciával tépem fel az ajtót, ami ellenállás nélkül nyílik ki én meg belépek a sötétbe. - Hahóó? - szólok bele e fekete csendbe, de csak a visszhagom jön vissza az arcomba. Érdekes eddig úgy tudtam, hogy ilyen cuccokkal teli helyen nem lehet visszhang. Vagy ez egy mágikus visszhang, de aztán valami megmozul odabent én meg visszahőkölök az ajtóba. Nem vagyok félős, nem, csak van életösztönöm. Viszont túl kívácnsi vagyok, hogy csak úgy elmenjek innen. Tudnom kell mi folyik itt. Közben valaki belém rohan én meg bebillenek a földre és el is hasalok, hogy aztán hunyorogva keljek fel, kissé szédülve. Aztán egy szellem röppen felénk, süvítve és sikoltozva, mire én magam elé rántom a térlépet, mintha az elgég lenne ahhoz, hogy én amúgy láthatatlan vagyok. A mellettem lévő lány kilő egy átkot, ami belecsapódott valamibe, és csörömpölve betört valami. - Ööö. Üdv, Jason vagyok, és azt hiszem átmentünk Szellemírtókba! - fordulok felé, a térkép mögül, miközben a szellem továbbra is ott rikoltozik. - Szerinted miért van itt? Valami tragikus szerelem tartja ezen a helyen? Miféle szörnyű balsorsa lehet, Vagy csak megette az egyik vitrin,a mikor lopni akart és bosszúból ő is meg akar enni mindenkit? - kérdezgetem izgatottan a lányt, majd észreveszem, hogy valami kacat repül fölénk, ami képen nyom, és utólagos fázis késésssel vetem magam a földre. Ez Jason egy kaland! - Szelidítsük meg! Meg lehet szelidíteni szerinted egy szellemet? - kérdezem lelkesen, miközben megint pofán ynom valami cucc, én meg megdörszölöm a fejem, de cseppet sem rontja a lelkesedésemet. Cím: Re: Arany Képkeret Írta: Serena Fawley - 2021. 03. 16. - 20:24:36 Akadémiai nyílt nap 2002. január (https://i.pinimg.com/564x/24/d1/93/24d19399f395b831ceec385f27f181c2.jpg) outfit (https://i.pinimg.com/originals/4b/ec/7d/4bec7d08d6db3b654ac11282a008d039.jpg) To: Jason Bright Nem is értettem, hogyan keveredhettem már megint egy ilyen furcsa kalandba itt az egyetemen, de úgy tűnik, engem mindig megtalálnak ezek a furcsaságok. Először az a gorgó, most meg ez a szellem. A Roxfortban miért volt nyugis életem? És itt miért nincs? Valószínűleg azért, mert mindig mindenbe beleütöm az orromat, és mindig mindenkinek segíteni akarok. Ez a fickó még azt sem vette észre, hogy elvesztett egy rakás papírt! Én meg utánafutottam. Valószínűleg még csak nem is fontos papírok, brosúrák és leírások a szakokról. Gyere gyógyítónak, hogy életeket ments! Gyere aurornak, hogy életeket ments! Válaszd a művészeteket, hogy bearanyozd a varázslók és boszorkányok életét. Én nem voltam itt nyílt napon - nem is hiányzott -, én leginkább csak belecsöppentem az egyetemi életbe. Amíg a srác után sétáltam, elgondolkoztam azon, hogy melyikünknek a jobb? Neki, aki tudatosan készül erre az egész hercehurcára vagy nekem, akit csak rákényszerítettek, hogy jöjjek ide, és az időm nagy részét inkább Londonban töltöm, mint itt. Jason - mint megtudom a nevét tőle - valami szellemirtókról hadovál. Fogalmam sincs, mik vagy kik azon, de legyen boldog vele. Mondjuk a szellem pont nem törődik, én meg bosszúsan próbálom kivédeni a tárgyakat, amiket felém dobál. - Szerinted miért van itt? Valami tragikus szerelem tartja ezen a helyen? Miféle szörnyű balsorsa lehet, Vagy csak megette az egyik vitrin,a mikor lopni akart és bosszúból ő is meg akar enni mindenkit? - kérdezi, és még mindig nem lép. Atyaég, ez a srác hol él? Ez csak egy szellem, aki előbújt valamelyik régi tárgyból. Mert hozzá van nőve, a régi emlékek miatt. Csak megforgatom a szemem, és továbbra is hadakozom a felénk repülő tárgyakkal. Egy idő után megunom - főleg, amikor kétszer is eltalálja valami szegény srácot. -Protego! - szólok, és most legalább egy-két percig nyugtunk lesz. -Figyelj, nem akarsz valamit csinálni te is? - nézek rá kérdőn. - Ez csak egy vicces kedvű szellem, aki szereti a hívatlan vendégeket megtámadni. -Szelídítsük meg! - kiált fel, az én számat meg akaratlanul is elhagyja egy "Te jó ég". -Hát ha neked ehhez van kedved... - motyogom, de továbbra is fenntartom a pajzsbűbájt. - És ezt hogyan szeretnéd megtenni? - kérdezem kissé gúnyosan, mert még soha nem hallottam, hogy valaki szellemet szelídített volna. Mire válaszolok megszűnik a pajzsbűbáj hatása, és éppen fejen találja Jasont egy rézedény. -Mondjuk kezd azzal, hogy ne dobájon minket. - adok neki egy tippet és hagyom kibontakozni. Kíváncsi vagyok, mire fog menni a szellemmel. Cím: Re: Arany Képkeret Írta: Jason Bright - 2021. 03. 30. - 13:25:13 title: kóválygás a nyíltnapon (https://data.whicdn.com/images/305357650/superthumb.jpg?t=1516038184) 2002. január play with: Serena A szellem nagyon ingerültnek tűnt, ahogy mindenfélét dobált felénm, de aztán belépett egy egyetemistának tűnő lány, és megprotegrózott. Aminek modnjuk örülök, mert nem igazán vennék hazsnomat mondjuk fej nélkül. Pedig így is eléggé fejetlennek érzem magam, hogy ha elhagyom a szemüvegemet. -Figyelj, nem akarsz valamit csinálni te is? Ez csak egy vicces kedvű szellem, aki szereti a hívatlan vendégeket megtámadni. - Ó! Dehogy nem! - kiáltok fel kissé talán hangosan is, mert a hangom még visszhangzik is. Olyan hevesen bólogatok, hogy a szemüvegem lerepül a fejemről, és messzire csúszik, fogalmam sincsen, hogy hová, de nem látok smemit, csak valami homályos lányfoltot meg szellemfoltot és tárgyfoltokat egy foltos házban. Meg kellene műtetnem a szemmeet, gondolom, de mire ez eszembe jut el is felejtem, mert a szellem sokkal jobban izgatottá tesz. - Azt hiszem hatásos terv lenne, he modnjuk fehér zászlót lengetnénk? Igazából csak zsbekendőm van, de csak ismerik a szellemek is a fehérzészlót. Vagy esetleg adnánk neki egy béke jobbot, de nekem szükségem van a jobbomra meg gondolom neked is, a zsebemben meg nem tartok béke jobokat, kissé rémisztő lenne, nem gondolod? - hadarom lelkesen, miközben záporoznak felénk a tárgyak. A szellemek mindig is érdekesek voltak, még akkor is, ha természetesnek vettem alétezésüket, hoszem mégis csak varázslócsaládban nőttem fel. De komolyan teljesen rápörgök arra, hogy megszelidítsem. És lehetnék szellemszelidítő. Az olyan memőn hangzana. Lehet írnom is kellene valami ilyesmi történetet atestvéreimnek. Olivér a Szellemszelidítő. - És ezt hogyan szeretnéd megtenni? Mondjuk kezd azzal, hogy ne dobájon minket - mondja a nagyszerű ötletet a lány, akinek nem emlékszem a nevére sem, de máris megérdemel egy helyet a mesémben. - Nagyszerű ötlet, hű társam! - mondom lelkesen, majd arrafelé lépek, ahol a szellemet sejtem - Kedves Szellem. Mr. Szellem. Vagy Miss? Esetleg Mrs? - kezdem a megszólítást, mire egy büdös zokni fejen talál, de ez sem tántorít el a célomtól, beszélek tovább. - Lenne kedved a barátom lenni? Tudod, mint a Kishercegben. Összebarátkozunk, és megszelidülsz. Tudod, hogy nem túl barátságos dolog így megdobálni az embereket? Mondnjuk biztos ideges vagy vagy valami ilyesmi, esteleg unatkozol? Mivel a szellem egy időre abbahagyja a dobálást, visszafordulok a lány felé, mutatva neki a felfelé mutató hüvelykujjamat, hogy na, haladok, a szelidítés nemsokára kész is. De aztán a szellem dühösen visít egyet és nagyot csörömpölve az egyik sötét képkeretbe bújhva rikácsol. Cím: Re: Arany Képkeret Írta: Serena Fawley - 2021. 04. 06. - 17:28:57 Akadémiai nyílt nap 2002. január (https://i.pinimg.com/564x/24/d1/93/24d19399f395b831ceec385f27f181c2.jpg) outfit (https://i.pinimg.com/originals/4b/ec/7d/4bec7d08d6db3b654ac11282a008d039.jpg) To: Jason Bright El kell telnie pár percnek, hogy rájöjjek, ez a srác, Jason ezt az egészet valami klassz kalandnak fogja fel. Neki ez csak egy játék, azt hiszi, semmi bajunk nem lehet ettől az őrült szellemtől. Hát pedig a felénk repkedő tárgyak, berendezések pont azok, amik kellemes fejfájás tudnak okozni az embernek, ha eltalálják őket. Meg sem akartam hallani az ötleteit és próbálkozásait. Eleve jófejség volt tőlem, hogy utánajöttem, de ezt már picit túlzásnak érzem. Nem akartam belekeveredni egy újabb hülye szörnyes - szellemes kalandba egy ismeretlennek. Még akkor sem, ha az előző alkalommal egész jól jöttem ki belőle. -Te jó ég. - mondom újra, amikor Jason felveti, hogy legyenek barátok a szellemmel. - Ennél a szellemnél még Hisztis Myrtle is barátságosabb volt. - motyogom, remélem azért a srác meghallja a nagy csatazajban. Közben a kezemmel az ajtó kilincsét keresem, miközben fenntartom a pajzsbűbájt, hogy legalább ne találjon el minket egy képkerettel vagy egy régi bútordarabbal. Aztán egyszer megszűnik a kemény tárgyak támadása, és meglepődve nézek a srácra, aki a hüvelykujját felmutatva jelzi, hogy sikerült megszelídítenie a szellemet. Mondjuk efelől komoly kétségeim vannak, ahogy a lény egy képkeret mögött tipikus szellem vonyítást hallat, de halványan rámosolygok. -Ügyes. Örülök, hogy legalább a dobálást abba hagyta. Közben ráakadok a kilincsre, lenyomom, és szerencsére kitárul az ajtó. Gyorsan kilépek, remélve, hogy Jason is utánam jön, majd amikor már mindketten újra a friss levegőn vagyunk, a srác felé nyújtom a köteg papírt, amit elhagyott. -Igazából csak ezért jöttem utánad. Egyébként Serena vagyok. Ide szeretnél jelentkezni a Roxfort után? - érdeklődöm a fiútól, miközben vetek egy gyanakvó pillantást a bolt felé, de a szellem úgy tűnt, csak a házőrző. Ha már kint vagyunk, nem akar megtámadni minket. Most van időm végigpillantani a srácon. Egész helyes, nálam pár évvel fiatalabb fiú lehet. Tuti a művész suliba akar jelentkezni, süt róla, hogy művészlélek. Ez persze nem gond, járnak oda is jó fejek, de azért, amit benn leművelt, arra kicsit óvakodva gondolok. Én tuti rátámadtam volna előbb utóbb a szellemre, de ő megpróbálta szép szóval meggyőzni. Nekem eszembe sem jutott volna ez a megoldás. Nem igazán kedvelem, ha beszélgetés közben megdobálnak... Várom, amíg elveszi a papírjait, megmondja az úticélját, és úgy döntök, hogy elkísérem, mert nem akarom, hogy megint valami zűrös kalandba keveredjünk.
Powered by SMF 1.1.13 |
SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország |