Roxfort RPG

Köszönöm a játékot! :)

„Szívemnek szüksége van nyugalomra
mindig verni és csak verni, megszakadni
ideje mostmár fellélegezni”


Hatalmas sóhaj kíséretében léptem be a Botanikus szobába. Tudtam, ide csak teljes nyugalom mellett lehet bekerülni, ha feszült és stresses vagyok, az ajtó zárva marad. Nagyjából fél éve találtam meg ezt a helyiséget, mikor teljesen véletlen edzést követően rossz felé fordultam a folyosón. Azóta ezt használom, ha egy nehéz tananyagra kell felkészülnöm, vagy ha el akarok kicsit menekülni a világ elől. Sok negatív gondolatot kell átrágnom ezúttal is, persze csak miután végeztem a bájitaltan beadandómmal. Pár pergament, tintát, tollat és könyvet hoztam magammal, az órai munka szinte még élénken él az elmémben, így nem hiszem, hogy gondot okozna megírni a ragya eltüntető bűbáj lehetséges mellékhatásait és toxikusságának lehetőségeit.
A már jól megszokott ülőhelyemet kerestem, ahogy egyre mélyebben szippantottam be a szobában lévő növények uralta teret. Gyönyörű volt itt minden, nyugtató, ahogy a mennyezeten egy borús, esős táj képét mutatta a bent lévők felé, ahogy a növények békésen pihentek a sarkokban, a kis szökőkút csobogó hangja pedig felér egy szexuális izgalommal a lélekre. Csak úgy rohamozták meg az orrom a különböző finom illatok, néha pedig, bár lehet csak képzeltem a látványvilág miatt elémtáruló mennyezeti illúzió miatt, de friss eső illata is megcsiklandozta szaglószervemet.
- Itt van. – bólintottam elégedetten, mikor megtaláltam a padomat, majd biztosra menve, hogy senki más nincs itt rajtam kívül, lepakoltam a holmijaimat magam mellé, kényelmesen hátradőltem és elővettem a könyvet és azon az oldalon nyitottam ki, ahol a korábban említett bájitalt fel lehet lelni. Gondtalanul olvasni kezdtem, jó kedvemben még a szavak is összemosódtak egy kedves verssé, mely még viccesebbé tette az amúgyis szórakoztató tanulást. Vannak zavaró gondolatok a fejemben pár diáktársam viselkedése miatt talán, át kell gondolnom egy csomó történést is, mint, hogy már ismét egy szerelmes levéllel zargattak a délelőtt folyamán. Nem meglepő, közeledik a valentin nap és ilyenkor aktívabb a lányok érdeklődése, lehet azért mert tetszik nekik a mogorva srácok stílusa vagy csak nem akarnak egyedül lenni ezen a jeles napon, mert az kellemetlen. Talán Monstro is ezért nyomult rá Elois-re, holott elég magának való lány. Mondjuk mindegy is, sokan bántották, így megérdemli hogy valaki kedves is legyen vele végre. Az igazat megvallva én sem voltam valami jó fej, pedig a háztársam, na de mindegy, nem érdekes, csak nehogy játszadozzon vele az a mardekáros, nem biztos, hogy még azt a megaláztatást is elviselné. Na meg aztán ott van az a Le Fay lány is. Mindig összefutunk, akármerre is vezessen az utam, jó persze, úgy nem nehéz, hogy ő is kviddicsezik, de szerintem a nyomomban van. Nem lepődnék meg, ha akarna tőlem valamit, a modoromat tekintve tökéletes vagyok, igen, jó pasi vagyok. Mosolyogtam elégedetten, miután lapoztam egyet a könyvben. Jobb kezemmel belenyúltam a zsebembe és elővettem belőle a még régebben félretett minden ízű drazsémat és felbontottam. Az ilyen alkalmakra jó, ha finom ízűt találok, akkor kellemesen dőlök hátra és elszopogatom, ha meg borzalmas ízűt, az kicsit felébreszti az agyam és jobban tudok a tanulásra koncentrállni. Oda kell tennem magam, mert Smith most megorrolt rám, amiért megkérdőjeleztem a szaktudását, valószínűleg most egy ideig kinéz magának.
Óh…ennek vices íze van…talán gumi. Megrántottam a vállamat, majd úgy olvastam tovább a nyavaják eltüntetésére szolgáló bájital egyéb összetevőinek mellékhatásának felsorolását. Szerencére ilyen miatt nem kellett aggódnom, bár mondjuk bármikor megtámadhatnak ragyakorral vagy valami csúnyító átokkal, de ettől nem félek, jó párbajozó vagyok és a légynek sem ártok. Ez is jól mutatja, most is találtam magamnak egy mások számára félreeső és rejtett zúgot. Itt senki nem árthat nekem és az idegrendszeremnek. Még az hiányozna, hogy valaki tönkretegye ezt a kellemesnek induló délutánt  

„Szívemnek szüksége van nyugalomra
mindig verni és csak verni, megszakadni
ideje mostmár fellélegezni”


Szinte nem is figyeltem, hogy eltelt az idő itt a botanikus szobában, már lassan be is fejezem a beadandómat. Olyan nyugodt itt minden, úgy döntök, inkább, hogy majd máskor írom le azt a pár mondatot zárásként, most inkább csak eldőlök a padon és elolvastam a következő órák anyagait. Alapjában szerettem olvasni, az előre tanulás pedig kötelező volt számomra, ne lepjen meg Smith professzor a következő órán sem, lehet utazni fog rám a múltkori számonkérésemért, amiért meg mertem kérdeőjelezni a szakmaiságát. Én csak egy hibára hívtam fel a figyelmét, az nem ugyanaz, szerintem szaktekintélyként igen is nagy koponya, de a legjobbak is hibázhatnak. Megrántottam a vál-lamat, ahogy a mini szökőkutat figyeltem elgondolkozva, majd vettem be még egy drazsét. Citrom ízű. Behunyom a szemem és elmerengek az ízvilágban, melyet annyira imádok. Rég is csináltam citrom pitét, talán a hétvégén megint belopakodom a konyhába csinálni egyet, remélem senki nem rontja rám az ajtót, ciki lenne, ha lebuknék.
- Köpd ki a macskám te sunyi fal! – hallottam a távolban valami hangfoszlányt, mire felkaptam a fejem, de utána ismét csend honolt. Talán képzelődtem, mosolyogva megráztam a fejem és elhesegettem annak gondolatát, hogy brki rámtörheti az ajtót. Eltettem a beadandómat a táskámba, majd folytattam a könyv olvasását, mikor ismét zaj csapta meg a fülemet, mosmár közelebbről. Min-tha hozzám intézték volna azokat, így akaratlanul is a hang irányába fordultam.
- A macska! Közelít a macska – próbált figyelmeztetni a hang forrása, mikor pedig lenéztem, milyen macskáról is beszélt, már saját szemeimmel láthattam, ráadásul közelről, ahogy az ölembe ugorva kicsórja kezeim közül a cukraimat, majd a könyvemből kitépve egy lapot már tovább is áll. elhülve, szinte kívülről figyeltem a jelenetet, a lap pedig egyenesen a lábaim elé hullott le, de nem úszta meg a többi oldal sem, bár karmolás nyomokon kívül más baja szerencsére nem lett. Elhülve, szinte lélegzet vétel nélkül hajoltam le a lapért, majd szemem előtt tartva nyeltem egy akkorát, visszaviszhangozta a botanikus terem.
Óvatosan leraktam a lapot vissza a helyére, majd pálcámat a kezembe véve, próbáltam megjavítani.
- Papyrus Reparo. – suttogtam alig hallhatóan, majd szerencsémre a könyv helyrerakta magát, bár gyűrött, koszos és karcos maradt, azt hiszem megúsztam, hogy Smith letekerje a nyakamat a helyéről. Bónusz let volna számára, miután amúgyis a fejemre pályázik.
- Mondtam, hogy macska – felnéztem még mindig elkerekedett szemekkel Norára, majd egy hangos csattanás kíséretében becsuktam a könyvet.
- Utálom, ha megijesztenek. Ne csináld. – böktem oda neki próbálván nyugodt hangot megejteni, majd sóhajtottam egy mélyet. Itt nem lehetek mérges, ez a nyugalom szentélye, el kell engedni, csak egy macska, aranyos, kedves lények, ő pedig itt Nora, alapvetően kedves lány és aranyvérű, nem lehet rossz véleménnyel rólam, mit fog szólni apám, ha meg tudja, hogy egy rangban felette álló ember lányát bántalmaztam verbálisan.
- Egyáltalán így rikácsolva, hogy tudtál bejönni? – pakoltam el a kezemben lévő könyvet a táskámba, majd az oldalamra akasztva keltem fel ülőhelyemből.
- Gyere, segítek előkeríteni. – morogtam az orrom alá, majd elindultam abba az irányba, amerre a macska eliszkolt. El ne felejtsem kiadni a mérgemet kinn a pályán, vagy bárhol, ahol erre lehetőségem adódik majd, egy biztos, macska idebenn nem tartózkodhat, nem hiányzik még egy ilyen malőr.

„Szívemnek szüksége van nyugalomra
mindig verni és csak verni, megszakadni
ideje mostmár fellélegezni”


Sok hollóhátassal ellentétben én eszközként tekintettem a könyvekre és a tudásra. Nem voltam a szerelmese mindezen dolgoknak, ha tehettem volna, minden szabad időmben inkább kimentem volna a pályára repkedni a seprűmön, edzeni kicsit, természetet járni, vagy kiülni az ablakba éjszaka és nézni a holdat. Otthon sokszor felrepültem a tetőre, felfeküdtem és úgy csodáltam az éjszakát. Gyönyörű. Hiányzik.
A tanulás és az olvasás egy olyan szükséges rossz, ami a neveltetésemmel és az aranyvérűséggel jár. Nem vihetek haza rossz jegyet, nem hozhatok szégyent a családnevemre, sem apámra, de még a testvérem is odafigyelt, hogy mindent megfelelően csináljak.
Itt azért szerettem, mert ha már tanulnom kellett, akkor azt a legjobb volt nyugalomban tenni, nem pedig olyan helyen, ahol nagy a nyüzsgés és a hangzavar. Ilyen például a közös helység, vagy a könyvtár. Úgy néz mondjuk, hogy a botanikus szoba is áldozatává vált a hangoskodó embereknek és a káosznak, mit magukkal hoztak. Ezen gondolatom mellett szúrós pillantással is jutalmazom Norát, ki úgy néz ki, még mindig jobban aggódik a macskája miatt, mint azon, hogy tönkretette a könyvemet és megzavarta a tanulás utáni heverészésemet. Na meg aztán az édességemről ne is beszéljünk, elvitte a maradékot, pedig biztos volt még közte fincsi citromos.
- Azt senki sem szereti, ugye tudod? – vágott vissza a lány, miután rászóltam, ne ijesztgessen. Meglepődve hőköltem hátra, ahogy ültemben végignéztem, hogy teszi rendbe magát a futkorászás okozta rendetlenségből. Még neki áll feljebb.
Miközben ő a helyet nézte meg, én őt mértem le alaposabban, bár a köpeny sok mindent takart, azért nem volt nehéz kivenni sportos, formás alapját. Végül elkergetve a gondolatot megrántottam a vállam és úgy válaszoltam.
- Aki nem szereti, az nem csinálja. – fintorogtam rá, miközben elcuccoltam, majd fellengzősen beletúrtam a hajamba, ahogy ráemeltem a tekintetem. Alacsony volt hozzám képest, na persze én örököltem a Flintek magasságát és termetét, apám is szép nagy darab ember, míg a nővérem inkább anyámra ütött, na persze csak kinézetre, viselkedésre tisztára édesapám. Ha százalékokban kellene mérnem, én 50-50 százalékban örököltem a szüleimtől, Eleonore 80 százalékban apámtól.
- Nem tudom, én csak a macskámat akartam elkapni. Nem tudtam, hogy létezik ez itt – mondta, mi-kor csodálatom fejeztem ki az iránt, hogy be tudott jönni ide, miközben a legjobb tudomásom szerint csak nyugodt kedélyállapotban lehet ide betérni.
 - Valószínűleg azért, mert negatív idegállapotban jársz erre. Ide csak akkor jöhetsz be, ha nyugodt vagy. – válaszoltam lekezelően, majd vállamra kanyarítottam a táskámat.
- De várj kitalálom, te vagy tanultál, vagy valami indokolatlanul unalmas könyvet olvastál csendes magányodban. – gúnyolódott most ő rajtam, mire felemeltem a szemöldököm. Megzavarja a nyugal-mamat és még nem átall rajtam viccelődni. Na megállj csak Narek.  
Megnyújtoztattam a tagjaimat és már azon gondolkoztam, hogy vághatnék vissza, de mikor felajánlottam a segítségemet, gond nélkül fogadta azt el és megkönnyebbűlve, mintha semmi sem történt volna indult el arra, amerre a macska elmenekülhetett.
- Ugye itt nincsenek emberevő növények? – kérdezte, ahogy elhaladt néhány kilógó bokros és fa között, mire én természetesen elmosolyodtam. Aranyos volt ez a lány a maga módján, habár rendkívül zajos volt és hozzám hasonlóan arrogáns, talán pont ez tetszett benne, viszont, nem jó emberrel kezdett, mikor beszólt. Mellé értem és természetesen nem méltattam válaszra, még ha van is erre felé valami ilyesmi, nem találkoztam hasonlóval, bár szerintem Nora sem vette komolyan magát.
- Hová bújnál ha macska lennél egy doboz édességgel? – kérdezte, mikor pont egy nagyobb bokor mellett haladtunk el én pedig nem is találhattam volna jobb alkalmat a visszavágásra.
- Szerintem pont ott. – mutattam arra, s amint Nora oda emelte tekintetét, meglöktem a vállát, pont annyira, hogy beleboruljon a bokorba. Ha sikerül, unott arccal benézek utána.
- Nincs itt az ideje a fetrengésnek Narek. Nem a macskádat keressük? – kérdeztem, majd mintha mi sem történt volna tovább indultam az ösvényen, várva hogy utolérjen a hangzavar királynő. Nem hinném, hogy nagyon megütötte magát, ártatlan tüske nélküli kis csermely volt, selyemlevelekkel, maximum egy kicsit koszos lett, de ez elégtétel számomra az elrontott délutánomért. Ha nem borul bele, vagy valahogy sikerül elkerülnie az ismerkedést a növényvilággal, megrántom egy a vállam egy hoppá választ mellékelve.

„Szívemnek szüksége van nyugalomra
mindig verni és csak verni, megszakadni
ideje mostmár fellélegezni”


El se tudtam képzelni, hogy a szabad időmet, amit pihenéssel és olvasással kellene töltenem elpazarlom egy zajos lány dagadt macskájára, főleg azok után, hogy elég kellemetlen helyzetbe is hozott. Széttépte a tankönyvem és még az édességem is ellopta, pedig nem igen szoktam ilyesmivel élni, inkább Monstro szokása, amikor pedig néha úgy döntök megérdemlek valami kis nyalánkságot, akkor jön egy gömbmacska és lenyúlja előlem. Nagyot sóhajtva veszem tudomásom sorsomat és unott arccal hallgattam Narek válaszát.
- Pedig attól csinálhatja másokkal  - Merlinre, micsoda válasz volt ez, a hét monológja. Megrázom a fejem alig láthatóan, majd inkább úgy döntök, nem erőltetem tovább ezt a fennkölt beszélgetést arról, miért nem jó, ha megijesztünk másokat, mert se füle se farka nem volt, meghagyom a győzelmet a lánynak, valószínű, addig folytatná úgyis, míg övé nem maradna az utolsó szó.
Tényleg nem értettem hogy engedhette be őt a szoba, vagy lehet egyszerűen tényleg nem negatív és idegbeteg, csak ilyen kis idegesítő, szószártyár. Vele ellentétben engem könnyebb volt kihozni a sodromból, de valahogy a környezet hatással volt rám és talán ez az, amiért még nem keltem ki magamból, függetlenül a macskájától vagy az idegesítő kotyogásától.
- Kettőnk közül te vagy itt a negatív, nem félsz, hogy csak úgy kiköp magából ez a hely? – kérdezte ismét szemeit forgatva. Meglepődve néztem vissza rá, nem tudtam eldönteni az volt nagyobb marhaság, amit mondott vagy elhűljek inkább azon, hogy nem esett ki még a szeme ettől a sok forgástól.
- Én ide pihenni járok és tanulni, nem lenyugodni, ha feszült vagyok. Arra ott van a kviddics. – magyaráztam neki félvállról, majd előkészítettem a kis bosszúmat, amiért így rám tört a hájgombolyagjával. Recsegett-ropogott a lány súlya alatt az aljnövényzet én pedig diadalittas mosollyal az arcomon lépkedtem tovább hagyva had mérgelődje ki magát.
- Na jó, ezt nagyon meg fogod bánni, Leonard! – pörölt velem, ahogy mellém ért. Teljesen kiütközött rajta az iráni vér, alig tudtam összerakni a mondandójának lényegét, mérgében még egy levelet is próbált nekituszakolni a fejemnek, de természetesen nem talált el.
- Mondták már milyen szexi vagy, ha mérges vagy? – kérdeztem közelebb hajolva, megsímogatva az állát. Csibészesen elmosolyodtam, valószínű ezzel vagy mégjobban magamra haragítom vagy zavarba hozom, bármelyik is lesz, rettentő mód élvezem, dehát ez az én vígaszdíjam, amiért elrontotta a délutánomat, habár, amit mondtam, végülis komolyan gondoltam. Nem csak a kinézetem miatt vannak oda értem a lányok, a csábítás sem áll tőlem távol és kihasználom a pillanatot, ha tudom.
- Tönkre ment miattad a szoknyám is! – mutatta végül a lukat a ruhadarabon, mire én közönyösen bámultam meg a szoknyáját, meg azt a kis lukat, ahol most az ujja kandikált ki. - És a hajam! – drámázott tovább, mire én ismét elővettem a legmegnyerőbb mosolyomat.
- Ha így távozunk a szobából, még azt fogják hinni…tudod… - kacsintottam csábosan, majd folytattam az utamat az ösvényen. Kedveltem ezt a lányt, olyan volt, mint én, szeretett incselkedni, aranyvérű volt és nemes családból származott. Igazi férfifaló, míg én a csajok után loholtam, jó leginkább fordítva volt, de a lényeg ugyanaz. Szerettem a csajokat. Most kiderül, milyen az, ha akasztják a hóhért, ebben az esetben őt próbálják meg zavarba hozni.
- Ki kell engesztelned, amiért ilyen voltál velem. – húzta ki magát hitelt adva véleményének, bár úgy látszott végre kezd megnyugodni, pedig mérgesen, idegen szavakat pörgetve kis éles nyelvével megnyerőbb volt.
- Engeszteljelek ki Narek? Nocsak, mire gondolsz? Itt és most? – húztam tovább az agyát, mikor megtorpantunk az ösvényen és a lány hangot is adott észrevételének.
- Ez mi volt? – kérdezte, mire én kikukucskáltam a bokrok közül kezemmel a hátam mögé utasítva Nareket.
- Vagy az édességemet majszoló macskád vagy valami… - akadt el a szavam, mikor megláttam, hogy egészen más miatt morog a macska, minthogy veszélyben a kajája, inkább attól fél, belőle válik eledel.
- Azt hiszem…a macskád épp most falja fel egy kigyó. – közöltem hűvösen a tényeket, mire elővettem a pálcámat a belső zsebemből. Hagytam, hogy mostmár a lány is közelebb húzódjon és figyelje ő is, ahogy a egész méretes hüllő próbálja sarokba szorítani a macskát, az pedig hősiesen ellenáll, de a méregbeli különbségek egész rendkívüliek. Nem is tudtam, hogy ezen a helyen ekkora kígyók is lehetnek.
- Megtámadom, te hozd a macskát. – suttogtam oda Nareknek, remélve, hogy az nem csinál meggondolatlanságot.

„Szívemnek szüksége van nyugalomra
mindig verni és csak verni, megszakadni
ideje mostmár fellélegezni”

Mennyi jobb dolgot is csinálhatnék most, mint hogy a zajos Nora dagadt, zabagép macskáját keresgélem, aki ráadásul az én édességemre vetette ki a hálóját és az én nyugalmamat zavarta meg. Jó, hogy kijárt nekem egy kis elégtétel, persze, hogy szívtam a vérét Nareknek, hiszen élvezet volt nézni, ahogy gépfegyver módjára pörög a nyelve, miközben a szemei úgy pörögnek, mint egy hibás óra. Vicces volt én meg szerettem ugratni a lányokat, adni nekik a szépet, kicsit flörtölni.
- Vettem észre, csodálkozom, hogy nem repítetted le valaki fejét a kviddics alatt. – vágott vissza menetrendszerűen, mire én csak megráztam a fejem és egy hatalmasat sóhajtoztam könyörögve az ősi mágusoknak adják vissza ennek a lánynak a macskáját, én pedig vonuljak vissza a hálókörletembe egy könyv társaságában, hátha ott már nem támad rám a macskája.
- Néha rosszul célzok. – rántottam meg a vállaimat, miközben tovább araszoltunk a susnyásban, s bár mindig csak addig a patakig és a padig sétálok el, újdonságként hat a botanikus szoba többi területének felfedezése.
- Tényleg? Nem furcsa egy kicsit, ha a kiabálást tartod izgatónak? – legyintettem felé végül, úgy tűnik nem igen lehet vele bohóckodni, egyáltalán nem izgatott fel a folyamatos kotyogása és iráni akcentusban való hőbörgése, de úgy tűnik nem társ a szórakozásban, ő csak kárt okozni szeret, elszenvedni már nem olyan vices, úgy látom. Nem méltattam válaszra, innentől a maradék érdeklődésem is elszállt iránta, unalmas. Azt hittem több ennél, azoknál az unalmas, hisztérikus lányoknál, akik az iskola folyosóit és parkját koptatják. Láttam benne szenvedélyt, szikrát, amit csinál, abba odateszi magát, de ha baj éri vagy megsértik, már felfújja magát, mint egy lufi és elfelejti a kettős mércét. Mindegy.
- Igen Leonard Flint, kezdhetnéd azzal, hogy itt és most abbahagyod. – vágta rá nagyokat pislogva, miután az utolsó fricskámat is elejtettem felé, de igaza van. Abbahagyom.
- Nyugi, ennyi volt. Untat ez az egész. Nyűg. – rántottam meg a vállam, mikor eldöntöm, ott hagyom, keresse egyedül a macskáját, mikor meghallottuk a dagadt állat nyávogását. Egy kígyóval hadakozott éppen, s bár tényleg untam már ezt az egészet, nem hagyhattam, hogy az iskolatársam állatkáját felfallja egy kígyó. Menő vagyok vagy, mi a szösz.
Próbáltam hangtalan és gyors lenni, nem igen volt tapasztalatom kígyók bűvölésében, de célozni azt tudtam, hála kviddicses mivoltomnak. A kábítóátok hatott, lefegyvereztem vele a kígyót, ami egyébként furcsán nagyra nőtt, majd kihúzva magam figyeltem meg varázslatom és tudásom eredményét. Azonban Nora ezt a szórakozásomat is elrontotta. Teljesen lehangoló ez a lány.
- Mondanám, hogy ezzel egálban vagyunk, de nem hiszem, hogy igen. – magyarázott, majd rám nézett szúrós szemekkel, miközben macskája már a kezében pihent. Csoda, hogy elbírja azt a dögöt, nagyon dúrva.
- Szerintem sem Narek. Elszúrtad a délutánomat, a könyvem megsérült, a macskád behabzsolta az édességemet és jelenleg is a hisztidet hallgatom. – sóhajtottam egy mélyet és zsebre vágtam a kezem. Végig hallgattam még egy monológot arról, hogy ne szórakozzak vele, mert ő nem olyan lány, de csak egy látványos ásítást kapott cserébe.
- Nem akarom, hogy az ellenségem legyél, de barátnak sem kellesz. Ne szúrd el többé a délutánjaimat. – válaszoltam neki, ahogy sarkon fordult és kifelé igyekezett a teremből.
- Köszi, hogy megmentetted velem a cicám, de még nem vagyunk egálban.- mormogott még kifelé menet, de már nem méltattam válaszra. Oda az édességem. A citromos cukorkáim…