Oldal nyomtatása - Akadémiai Levél- és Okirattár

(https://i.imgur.com/s4Ylvyh.jpg) (https://i.imgur.com/jFqlJnL.jpg)

Az Akadémia egyik tornyában tárolják mindazokat a periratokat, melyek valaha készültek, mióta a Wizengamot áll. Aki akar, itt aztán megtalálhatja a legutóbbi varázslóháborúk összes feljegyzését, a védőbeszédeket, a vádlottak listáját, utána olvashat annak, miért is tört ki a hatodik koboldlázadás, még a Koboldok Kiáltványa is megtalálható! Az egyetlen probléma, hogy a mindennap diákok által forgatott könyveken kívül (melyek viszonylagos rendben sorakoznak a torony alsó szintjének olvasótermében) a fölsőbb szinteken óriási a kupleráj. Egyik auror sem arról híres, hogy kimondottan nagyra értékelné a papírmunkát, és egyik jogásznak sem ismérve, hogy szívesen takarítana az aurorok után. A könyvtáros, Mr. Essex már szinte vak, és néha ő maga is rossz helyre teszi vissza a hallgatók által használt kézikönyveket.

Kutatómunka

(https://i.pinimg.com/564x/0f/25/d2/0f25d26f1f08898a9865ba532c19699e.jpg)

2002. április 30.

To: Frey Henricksen

Két hónap telt el azóta, hogy Henricksen felkeresett a varázsló elit szórakozási dolgaival, és már akkor megbeszéltük, hogy esetlegesen részt vehetek a kutatásában. Már akkor nagyon felcsigázott a gondolat, hogy végre találtam egy érdekesnek tűnő gondolatfolyamot, amibe belekapcsolódhatok.
Néhány héttel később a professzer meg is keresett, és nagyjából felvázolta, hogy a mágia eredete után kutat. Az egyértelmű volt, hogy ez a téma nagyon messzire vezethet vissza, és valahol mélyen reménykedtem benne, hogy az asztrológiai tudásommal a segítségére lehetek. Szinte biztos voltam benne, hogy a csillagoknak, a csillagok állásának is köze lesz a dologhoz, hiszen annyi minden kapcsolódik még ezen kívül a hatalmas univerzumhoz.
Az elmúlt heteket - amikor nem az egyetemre készültem, vagy nem a szerelmemmel töltöttem az időt -, az asztrológia mélyebb bugyraiba próbáltam betekintést nyerni.
A szüleim a segítségemre voltak, adtak néhány tippet, hogy milyen könyveket keressek, hol olvashatnék utána a dolognak. Ajánlottak két szakirodalmat, amiben különös részletességgel tértek ki a mágia és a csillagászat viszonyára.
Henricksennel végül abban állapodtunk meg, hogy a levéltárban található csillagtérképek segítségével próbálom meg elmagyarázni, hogy mire jutottam.
Henricksent a levéltár egy hátsó, eldugott részén vártam - meglepő módon itt helyezték el az asztronómiával kapcsolatos könyveket, iratokat, pergameneket. Sajnálatos módon a csillagászat nem volt túl népszerű kutatási téma, viszont én örültem, hogy ezt a részleget szinte csak én használtam, így bármelyik könyv bármikor elérhető volt számomra.
Mire a tanár megérkezett, én már két térképet kiterítettem az asztalra. Az egyik az égbolt mostani, aktuális képét mutatta, a másik pedig az egész Tejútrendszert. Mindkettő olyan csodálatos módon volt elkészítve, hogy a csillagállásokat bármeddig vissza lehetett pörgetni.
Amíg Henricksen megérkezett, addig én a csillagtérképpel játszottam, és csak akkor néztem fel, amikor mozgást érzékeltem a szemem sarkából. A tanár úr állt előttem, én pedig barátságos mosollyal néztem rá.
-Jó napot kívánok! Örülök, hogy idetalált. Eléggé eldugott hely ez...

Kutatómunka
(https://i.pinimg.com/564x/30/ad/9d/30ad9d293340152d8f51cfe83db1a2b8.jpg)
to: Serena

2002. április 30.

Meg volt az előnye annak, hogy a brit mágusvilág egyik főiskoláján tanítok. Így könnyen hozzáférhettem a levéltár adataihoz. Máskülönben engedélyt kellett volna kérnem, amit külsősként nem biztos, hogy megkaptam volna, vagy csak nagyon körülményes módon. A kutatásaim során elért eredményeim nem biztos, hogy elég lett volna ahhoz, hogy kényem-kedvem szerint mozogjak Hertfordshire-ben.
Egy ponton arra jutottam, hogy kénytelen leszek segítséget kérni, és mivel érdekelt Ms. Fawley felvetése az asztronómiával kapcsolatban, szinte biztos vagyok benne, hogy haladást fogunk elérni. Annak mondjuk különösen örültem, hogy nem lett probléma abból az újságcikkből. Az iskola vezetősége csupán nevetett Rita cikkén, így néhány nap pihenő után újra beléptem az osztálytermekbe.
Most viszont a levéltár felé indulok. Ms. Fawley üzent, hogy jutott valamire, illetve szeretné megosztani velem azokat az elképzeléseket, amikre jutott. Fogok két kávét, még emlékszem mit rendelt a kávézóban, majd megindulok az épület felé. Persze, közben összefutok néhány diákkal, akiknek válaszolok a kérdéseikre, de semmi komolyabb nem akadályoz meg abban, hogy előre törjek. Hajt a kíváncsiságom is.
Az épületbe belépve a kapunál megnézem, hogy hol található az asztronómia részleg. Nos, eléggé el van rejtve, de nem értem miért. Tudom, én se járok éppen oda, de azért ennél fontosabb témakör. Persze, azt is megértem, hogy valaminek utolsónak is kell lennie. Menet közben még magamhoz veszek két könyvet, amik más szemszögből, de vizsgálják a mágia eredetét. Azt persze nem mondtam el még senkinek, hogy a vizsgálataim célja részben kötődik a Szeszélyhez. Biztos vagyok benne, hogy a vérmágia, és a mágia kialakulása köthető a jelenséghez.
- Üdvözlöm, Ms. Fawley! – lépek oda az asztalhoz, amire már ki van készítve két csillagtérkép. – Hoztam magának kávét – nyújtom felé az egyik poharat.
Az egyik szomszédos asztalt átlebegtetem magunkhoz, mert szükségünk lesz még rá, hogy legyen hova rakni a holminkat és egyébként is kényelmesen elférjünk.
- Jók az eldugott helyet, ott könnyebben lehet koncentrálni a munkára.
Nem mintha attól félnék, hogy ellopják az ötletünket, de abban azért biztos vagyok, hogy sokan lennének rá kíváncsiak. Talán a Szeszéllyel foglalkozó tudósok és nyomozók is.
- Jól van, Ms. Fawley? Minden rendben van?
Nem tudom miért, kicsit sápadtnak látom a lányt. Talán csak a gyenge világításnak köszönhető csak, de azért jobb biztosra menni. Ha szüksége van pihenőre, akkor elhalaszthatjuk a találkozónkat egy-két nappal.

Kutatómunka

(https://i.pinimg.com/564x/0f/25/d2/0f25d26f1f08898a9865ba532c19699e.jpg)

2002. április 30.

To: Frey Henricksen

Henricksen csak úgy a semmiből lép elő. Vagyis én úgy éreztem, annyira belemerültem a csillagtérképbe és a gondolataimba. Szerettem ezekkel a térképekkel játszani, már kiskoromban is sokat szórakoztam ezzel. Valószínűleg már az anyatejjel is szívtam magamba a csillagok neveit, állásait, és összefüggéseiket. Mégis valahol többre vágytam, mint ezeket a térképeket rajzolgatni és nézegetni.
Habár nem vettem észre, csak a keresztapám utolsó leveléből derült ki, de egyre kevesebbet látogattam meg őt, és az abszol úti kis boltját is. Persze megértette, hogy most rózsaszín ködben úszom, és a legkevésbé sem szeretném az értékes szabadidőmet az ő boltjában, inkább a kiválasztott úriember társaságában tölteni. Ezt el is tudta fogadni, azt hiszem. De vajon én hol fogok kikötni? Abban a boltban vagy egy hasonlóban? Vagy egy obszervatóriumban? Netán teljesen más ágánál a varázstudományoknak? Reméltem, hogy Henricksen kutatása kicsit közelebb tud majd vinni ahhoz, hogy mihez is szeretnék kezdeni.
A varázsló egy kávét nyújt felém, én pedig hálás pillantással fogadom el. Reggel már nem jutott időm kávét készíteni, és egy kávézóba sem tudtam beugrani, így most belekortyolok, és utána válaszolok a tanár kérdésére:
-Köszönöm, minden rendben van. De ez a kávé most életet mentett. - mosolygok rá. Nem kötöm az orrára, hogy mostanában kevesebbet alszom, mint szoktam - de szerencsére megfelelő egyensúlyban tart ébren a tanulás és egy bizonyos varázsló.
-Remélem Ön is jól van. - nézek rá, és közben vizslatom, hogy ő készült-e valami könyvvel, pergamennel vagy akármivel, amiről közelebbit tudhatok meg arról, hogy mi a pontos kutatási téma.
Miután megejtettük a kölcsönös udvariassági köröket, látom, hogy érdeklődve nézi a térképeket. Mosolyogva ülök vissza az asztal mellé, és óvatosan kihajtom a kicsit összepöndörödött lapokat.
-Azok alapján, amiket eddig mesélt, arra gondoltam, hogy ez a két csillagtérkép a hasznára lehetne. Ez a térkép a földi égboltot mutatja, nagyjából Nagy-Brittannia felett. Sajnos elég régi, így nehezen meghatározható, hogy pontosan hol készült. Habár némi vizsgálattal meg lehetne mondani - gondolkodom el, azon mélázva, hogy mennyit számíthat az a minimális eltérés a brit sziget északi és déli része között. - A másik a Tejútrendszert ábrázolja. Vissza lehet pörgetni őket az időben. - Intek a pálcámmal, a csillagok vad pörgésbe-forgásba kezdenek, és egyszer csak megállnak. - Ez például az égbolt akkor, amikor születtem. Nagyjából az emberi történelem elejéig vissza lehet tekerni a térképeket. Viszont előre felé csak bizonyos valószínűséggel tud menni. De azt hiszem, Önt a múlt érdekli igazán...

Kutatómunka
(https://i.pinimg.com/564x/30/ad/9d/30ad9d293340152d8f51cfe83db1a2b8.jpg)
to: Serena

2002. április 30.

Kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e valamit megtudnunk a csillagtérképekből. Nagyon sok monda kering a világok kialakulásáról, ahol mindig is fontos szerepet jelentett a csillagok állása. Ennél már csak az lenne érdekesebb, ha sikerülne ennyire előre menni, és a saját szemünkkel látni a mágia kialakulását. Bár, szinte biztos vagyok benne, hogy konkrétan választ nem fogunk kapni majd erre a kérdésre, azért közel járhatunk a valósághoz.
Pont ezért örülök neki, hogy a levéltár leghátsó részébe kerültünk. Nem mintha tartanék tőle, hogy valaki le akarja nyúlni a felfedezésem… Pontosabban még nem tudom ezt sem eldönteni. Ha igazam van az egyik személlyel kapcsolatban, aki felelős lehet a Szeszélyért, akkor talán ez a kutatás lehet a megoldás az ő kérdéseikre is.
Átadom partneremnek a kávét, majd magam is belekortyolok az enyémbe. Kell ez, mert valószínűleg egész nap itt leszünk. Vagy legalábbis nagyon hosszú ideig.
- Kicsit izgatott vagyok, sokat várok a mai naptól. Legalább egy áttörés közeli fordulópontot.
Újra belekortyolok a kávémba, majd megnézem az asztalra kiterített térképeket. Nem tudom megmondani pontosan, de szerintem az egyik a birtokunk környékén készülhetett. Több térképet láttam már, nem olyan nagy a különbség a szigetországon belül, de vannak mindenhonnan pontok, amik nagyon egyediek. A viking faluban láttam egy térképet, ami hasonlított erre. Magam felé is fordítom, amíg tanulmányozom.
- Sajnos nem tudjuk hol jelent meg először a mágia és honnan terjedt tovább. Az is lehet, hogy az ember kialakulásakor már bennünk volt, csak később aktiválódott.
A Tejútrendszer térképe felé fordulok. Mi van akkor, ha az első feltevés csak részben helyes? Tehát ha mondjuk néhány emberben van valamilyen marker, ami egy bizonyos együtt állás miatt aktiválódott, az megmagyarázná, hogy miért nem mindenkiben van meg a mágia legcsekélyebb nyoma.
- Vissza kéne mennünk a legelejére a Tejútrendszernek. Szerintem valamilyen bolygó együtt állásról lehet szó, ami elkezdhetett egy folyamatot. Nem, nem is az elejére, hanem az ember megjelenéséhez.
Leteszem a kávémat, és várok, amíg a csillagtérkép a megfelelő időponthoz ér onnan pedig lassan elkezdem előrefelé tekerni az időt. Jó ideig nem látszik semmi, de az én avatatlan szememnek nem is olyan meglepő ez.
- Maga lát valami furcsát? Egy kirívó együtt állást, egy csillagot, ami azóta eltűnt vagy bármit ilyen jellegűt?

Kutatómunka

(https://i.pinimg.com/564x/0f/25/d2/0f25d26f1f08898a9865ba532c19699e.jpg)

2002. április 30.

To: Frey Henricksen

Látom Henricksenen, hogy izgatott, és ennek hangot is ad. Mi tagadás, én is eléggé izgulok. Most kell bizonyítanom, most kell megmutatnom, hogy igenis jól választott magának kutatótársat. Én nem csak egy diákja akarok lenni a sok közül, részt szeretnék venni egy igazi, mélyen szántó kutatásban. Ami pedig Henricksen témáját illette, elég komolynak hangzott. Igazán nagy áttörést lehetne elérni, ha többet megtudnánk a mágia eredetéről. Annyi ember, varázsló és boszorkány egyaránt próbálta megfejteni a nagy titkot, mégsem jutottak semmire. És persze ott volt a nagy Szeszély rejtély is.
Sokan rossz szájízzel gondoltak a Szeszélyre. Túl sok bosszúságot okozott a varázsló társadalomnak, ugyanakkor nekem egyelőre jót hozott: a Szeszély nélkül soha nem futottam volna össze - szó szerint -, Cherubbal, és most nem lennék ennyire kiegyensúlyozott és boldog. Benne megtaláltam azt a férfit, akire egy nő mindig számíthat, és mellette teljesnek tűnik az életem. Szóval bosszúság ide vagy oda, nekem bejött ez a Szeszély.
Amíg én a Szeszélyről elmélkedem magamban, Henricksen már azon gondolkodik, hogyan lehetne használni a térképeket, amiket kiterítettem elé. Először nagyon nagyon koránra akar visszamenni, a Tejútrendszer kialakulásához, de én azt elvetném a helyében - aztán egy perccel később ő is így tesz. Végül jóval későbbre, de még így is az emberi történelem legelejére tekerünk vissza, én pedig elmélyülten tanulmányozom a térképet.
Az igazat megvallva, ilyen régi csillagtérképet még soha nem nézegettem. Ami rögtön feltűnik, és ezt el is mondom a férfinak:
-A bolygók minimálisan, de máshogy állnak, mint most. Nyilván a pályájuk változik az évmilliók során, ez nem meglepő. Viszont... - tekergetem a térképet, és egyszer csak megállítom egy bizonyos pillanatnál. - Látja? Itt a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars egy vonalban vannak. Ez rettenetesen ritka, talán azóta nem is volt ilyen... A bolygókról tudni kell, hogy a belső bolygók felelősek a belső mágiánkért. Legalább is - elpirulok, mert ezek mind nagyon kezdetleges kutatások - ezt olvastam egy nemrég megjelent tanulmányban. A külső bolygók: a Jupiter, a Szaturnusz és a Neptunusz pedig a természet mágiájának erősségét befolyásolják. Tehát ha arra vagyunk kíváncsiak, mikor lesz a saját varázserőnk a legerősebb, akkor a belső bolygók állását kell néznünk. Viszont ha mondjuk egy bájitalhoz keresünk hozzávalókat, akkor a külső bolygókat kell figyelni.
Remélem, hogy érthetően magyarázok. Azt pedig már tényleg csak remélni merem, hogy ez a feltevés helytálló. Az eddigi tapasztalataim nem terjedtek ki ennyire mélyen a bolygóállások tanulmányozására, de igaz lehet. Elég nagynevű csillagászok vizsgálták ezt.
-Ha gondolja, előkeresem a tanulmányt... - teszem hozzá félénken, nehogy úgy gondolja, hogy csak kitalálom az egészet.

Kutatómunka
(https://i.pinimg.com/564x/30/ad/9d/30ad9d293340152d8f51cfe83db1a2b8.jpg)
to: Serena

2002. április 30.

Továbbra is ott szorongatom a kezemben a kávés csészét. Azon gondolkodom, hogy tényleg ennyire fontos lenne, meghatározna a bolygók állása, hogy az a mágia kialakulásához vezetne? Talán nem, de biztos volt szerepe benne. Legalábbis remélem, mert akkor ez egy új irányt adna a kutatásomnak, és ha más is ráébred erre, akkor talán megváltoztatja az egész életünket, és a mágiáról alkotott képünket.
Ha sikerülne rájönni valamire, talán a Szeszéllyel kapcsolatban is lenne valami esélyünk. Nem tudjuk, hogyan működik, de ha igaz, amit korábban pletykáltak a diákok, akkor van valami köze a vérhez. A vérmágia az egyik legősibb, nem véletlenül különböztetik meg ennek a szigetországnak a lakó így magukat. Bár, kutatások nem bizonyítják, az lenne a logikus, hogy minél tisztább valakinek a vére, annál erősebb a mágiája. Tehát minél kevesebb a mágia nélküli felmenő, annál erősebb a személy. De tudjuk, hogy ez nem így van a valóságban. Talán össze kéne jönni egy olyan személlyel is, aki a vérmágiát kutatja.
Figyelmesen hallgatom Ms. Fawley előadását a változó pályákról, és az együtt állásokról. Sajnos nem olvastam ezt a tanulmányt, de mindenképpen érdemes vetnem rá egy pillantást később.
- Ez érdekesen hangzik. Szóval, ha azt akarom, hogy egy nagyon fontos varázslatot elvégezzek, érdemes megvárni a bolygók együtt állását? De akkor mindenki másé is erős lesz, nem?
Bevallom, nagyon nem értek az asztronómiához, ezért is kértem a kisasszony segítségét. Akárhogy is legyen – nézem tovább a csillagtérképet – szerintem nem ebben kell keresnünk a választ. Valami még hiányzik.
- Igen, kérem, keresse elő nekem. Érdekes ez a tanulmány, szeretném alaposabban is áttanulmányozni.
Talán fel is veszem a készítőjével a kapcsolatot. Viszont továbbra sem hagy nyugodni a gondolat, hogy valami még hiányzik. Mi van a Holddal? Mi van akkor, ha valami külső tényező történt, és az okozta a mágia kialakulását. Miért csak egyes embereknél jelenik meg? Annyi kérdésem lenne még.
- Szerintem nem ezt keressük. Valami nagyobb dolognak kell lennie.
Megpöccintem a pálcámmal a térképet, de ezúttal lassan haladok. Annyira, hogy alig telnek a napok, aztán a hónapok és az évek. Kell lennie még valaminek. Mikor is van az első írásos emlék a mágiáról? Azt hiszem, még évszázadokkal későbbről való.
- Kicsit beletekerek.
Akkor pillantok meg valami furcsát. Nem minden bolygó áll egy vonalban, sőt, nagyon is szanaszét vannak, azonban megjelenik még két másik objektum.
- Azok mik? – mutatok a pálcámmal a két bolygónak tűnő valamire. – Talán aszteroidák vagy kisbolygók, amik megközelítették a Földet?
Még messze vagyunk attól az évtől, mikor elkezdenek sámánokról, istenekről meg nem tudom mi mindenről még nem, mágiáról beszélni, de mi van akkor, ha eleinte féltek tőle, és kiközösítették az ilyen embereket? Ez magyarázná, hogy miért kerültek csak később elő az írásos emlékekben.
- Mit gondol, Ms. Fawley?

Kutatómunka

(https://i.pinimg.com/564x/0f/25/d2/0f25d26f1f08898a9865ba532c19699e.jpg)

2002. április 30.

To: Frey Henricksen

Henricksen a csillagok és bolygók varázserőre gyakorolt hatására kérdezett rá. Érthető, hogy felkeltette az érdeklődését, ez mindenkit érdekelt volna. Nagyon nem mindegy, hogy egy komolyabb varázslatot mikor végzünk el. Persze, ez nem volt ennyire egyszerű, gyorsan el is magyaráztam a tanár úrnak:
-Alapvetően így van, tényleg mindenkinek a varázsereje megerősödik bizonyos bolygóállásoknál. Viszont itt jön be az, hogy milyen volt a csillagok állása a születésünkkor. Az asztronómia és az asztrológia itt fonódik össze. Ha valaki pontosan tudja, milyen szögben álltak a bolygók és a csillagok a születése idején, akkor meg lehet mondani, hogy milyen bolygóállások lesznek kedvezőek a számára. De a mágia kialakulásánál azt hiszem, ez kevésbé fontos. - Teszem hozzá bizonytalanul. Habár, ha abból indulunk ki, hogy egy bizonyos emberhez, vagy embercsoporthoz kötjük a mágia eredetét, akkor még ennek is lehet revelenciája.
Gyorsan gondolatban feljegyeztem magamnak, hogy oda kell adnom a professzornak a tanulmány, amiről beszéltem. Nem lesz nehéz előkeresni, ott van a szobámban, meg is jegyeztem, hogy másnap majd elviszem neki.
Aztán mindketten a gondolatainkba mélyedtünk, a térképet nézegettük, Henricksen még tekergette is a térképet. Aztán kiszúr két kis pontot, amik nekem nem tűntek fel előtte. Rá is kérdez, mik lehetnek azok, én pedig közelebb hajolok a térképhez.
-Nehéz megmondani, mik lehetnek. Talán tényleg kisbolygók. - Gyorsan rápillantok az időpontra, merrefelé járunk. - Mindenesetre, ha azok, akkor igen nagy keringési idejük lehet, mert azóta nem igazán látta őket senki... Legalább is a legjobb tudásom szerint. A szüleim is csillagászok, ha szeretné, meg tudom kérdezni őket, mit tudnak ezekről a - nevezzünk egyelőre - kisbolygónak.
Közben eszembe jut, hogy korábban láttam egy könyvet, ami pont az ilyen ritka csillagászati objektumokról szól. Kértem pár percet Henricksentől, és elindultam a polcok felé, majd egy elég vastag, szótárszerű könyvvel jöttem vissza.
-Ez az Ismeretlen Égitestek Enciklopédiája. Ebben fel van tüntetve egy rakás olyan égitest, amiről szinte semmit nem tudunk. Illetve... - megint elbizonytalanodom, mert nem igazán tetszik az ötlet - esetleg utána lehetne nézni mugli iratokban is. Habár én nem szeretem azokat a feljegyzéseket, sokszor pontatlanok, és nem jól értelmezik a bolygók és csillagok állását. Mindenesetre egy próbát megér. - vonom meg a vállam.
Remélem, hogy elég információval tudok szolgálni a férfinak, de eléggé elmélyül a gondolataiban, és érdeklődve figyel, így bízom benne, hogy nem teljesen ördögtől való, amiket mondok. Mindenesetre az egyértelmű, hogy az asztronómiai irányban még nem kutatott korábban. Viszont most azért vagyok itt, hogy ebben segítsem, így minden kérdésére próbálok kimerítő választ adni.

Kutatómunka
(https://i.pinimg.com/564x/30/ad/9d/30ad9d293340152d8f51cfe83db1a2b8.jpg)
to: Serena

2002. április 30.

Bevallom, még ennyi reménykedés után sem vagyok biztos benne, hogy lesz valami eredménye ennek a kutatásnak. Persze, soha nem lehet kizárni, hogy volt valami köze a csillagoknak a mágia kialakulásában, de azért azt sem tudom elképzelni, hogy azok együtt állása mondjuk elég egy ekkora méretű változáshoz. Főleg, hogy egyelőre nekem elég kuszának tűnik az az új elmélet, ami mostanában látott napvilágot. Akárhogy is, figyelmesen hallgatom nálam sokkal tapasztaltabb tanítványomat, már ami az asztronómiát illeti.
- Értem. Szóval, nem csak a jelen fontos, hanem lényegében már a születésünk perce is.
Azért elkérem azt a tanulmányt, hogy habár kevésbé szakszerűen, de át tudjam tanulmányozni. Majd annak fényében eldöntöm, hogy szükség lesz-e további kikérdezésre és konzultációra vagy sem. Addig is, tovább nézegetem a térképet, és már lassan kezdünk eljutni oda, ahol az ember élete kezdődött, de az még nem lesz elég, így lassan haladok tovább az írásos emlékek felé. Ki is szúrok egy furcsaságot, aminek talán nincs jelentősége, de azért rákérdezek.
- Jó lenne utána járni, elvégre azért vagyunk itt. Persze, nem most azonnal, azt azért nem várom el, hogy több évszázadnyi kutatást egy délután alatt oldjunk meg.
Aztán mégis ellép egy pillanatra, én pedig kíváncsiságból tovább tekerem az időt. Az egyikről végül kiderül, hogy beleütközik az Uránuszba, szóval ott nem történhet semmi, de a másik továbbra is halad az előre kirajzolt pályáján. Mikor látom Ms. Fawleyt visszatérni, akkor visszatekerem a korábbi helyére a térképet.
- A mugli iratokban ennyire korai időpontról biztos nem lesz feljegyzés, hacsak nem egy már kihalt civilizáció írásos emlékeihez fordulunk, amit senki nem tud megfejteni. Legalábbis valószínűleg nem tudjuk megfejteni. De…
Előre tekerem a térképet addig a pontig, amikor is a kisbolygó találkozik az Uránusszal. Ekkor a másik bolygó közelebb van a Földhöz, és bevallom, nem biztos, hogy könnyen el tudnám dönteni, hogy összeütköznek vagy sem. Persze, tudjuk, hogy nem ütköztek, hiszen a feljegyzések alapján ekkor nem volt semmi rendkívüli, és bár sok idő eltelt, egy kisbolygó becsapódását a varázstalanok biztos kutatni kezdenének.
Újra megindítom előre az időt, és ekkor kiderül, hogy a kisbolygó elhalad mellettünk, és beleütközik a Napba. Ez viszont érdekes lehet.
- Ezt nézze meg! – mutatok a csillagtérképre.
Igazából sok részletet nem árul el, de az esemény az borzalmas lehetett. Annyira jó lenne élőben látni, hogy mi történt ott és akkor. Ezt szerintem nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Egy kisbolygó, ami becsapódik a napba és ezzel megsemmisül már lehet olyan méretű kataklizma, ami befolyással volt a földi létre is. De csak akkor, ha nem nézünk el semmit.

Kutatómunka

(https://i.pinimg.com/564x/0f/25/d2/0f25d26f1f08898a9865ba532c19699e.jpg)

2002. április 30.

To: Frey Henricksen

Örülök, hogy Henricksen tényleg érdeklődik az ötleteim iránt. Eléggé találgatás, ami csinálok, de őszintén szólva úgy tűnik számomra, hogy a professzor is csak sötétben tapogatózik. Remélem, hogy lesz köze a egésznek az asztrológiához, mert abban vagyok igazán otthon. De persze más tudományterületeken is tudok segítek Henricksennek, de kétlem, hogy a bájitaltannak sok köze lenne a mágia eredetéhez.
Amikor odaviszem az enciklopédiát, de a férfi nem lelkesedik fel tőle. Én viszont kinyitom, és megpróbálom kitalálni, melyik kisbolygó lehet az az ismeretlen égitest, ami felkeltette az érdeklődésünket. Amíg én a lexikont nézegetem, Henricksen a térképpel játszadozik, és próbálja megfejteni, hova is keringenek a kis bolygóink.
Első körben megkeresem a megfelelő időpontot, és ott nézegetem az azonosítatlan égitesteket. Persze hamar megtalálom a két kisbolygót, aztán hamar el is megy a lelkesedésem. Mindkettő élete egy-egy becsapódással ér véget. Az egyik az Uránuszba, a másik a Napba csapódik bele.
Amire rájövök erre, és mondanám a varázslónak, ő is felfedezi a becsapódásokat. Amikor felpillantok, ő a térképet nézi, és a becsapódásra mutogat.
Kedvesen pillantok rá, mivel annyira lelkes, de kénytelen vagyok elkedvetleníteni.
-Sajnos a becsapódások - tudom, meglepő -, de nem járnak semmiféle mágikus hatással. Ez az égitestek halála, és bármennyire is jó lenne, a tudomány mostani tudása szerint nem váltanak ki semmiféle mágiát. Viszont ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne hatással a földi mágia kialakulására. Valami ok-okozati következményként... - próbálom felvidítani a professzort, mert tényleg lehetett hatása. Viszont ha volt is, nem asztrológiai okai voltak.
-Erről is van néhány tanulmány. Próbáltak kapcsolatot keresni, de nem igazán találtak.
Elgondolkodom, hogy mi lehet hatással még a mágia eredetére. Én továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy egy-egy kisbolygó nem okoz akkora mértékű hatást. Inkább nagyobb égitestekkel próbálkoznék. Ezt gyorsan el is mondom Henricksennek, és inkább próbálom csökkenteni az időszakot, amit át kellene néznünk.
-Ön nagyjából mikorra tenné a mágia kialakulását, ha mondania kellene valamit? Nyilvánvalóan bőven az írásos emlékek előtti időszakra gondolnék. Talán még az élet kialakulásánál is próbálkozhatnánk. Hiszen vannak mágikus képességű növények és lények. Nem tudom elképzelni, hogy ezek a teremtmények az emberektől szerezték volna a varázsképességeiket.
Én csak találgatok, de szeretném, ha legalább egy kicsit tudnék segíteni a varázslónak. És rendkívül érdekesnek találom a kutatását, és valami különleges dolgot találhatunk meg, amire eddig senki sem jött rá. Persze, ez hosszú évek munkáját igényli, és fogalmam sincs, mennyi ideig kívánja a férfi a segítségemet igénybe venni, de reménykedem benne, hogy ha látja rajtam a lelkesedést, és bizonyítani tudom a rátermettségemet, akkor továbbra is megbízik majd bennem.

Kutatómunka
(https://i.pinimg.com/564x/30/ad/9d/30ad9d293340152d8f51cfe83db1a2b8.jpg)
to: Serena

2002. április 30.

Nem tudom mi lesz ennek a vége, de az biztos, hogy akár találunk valamit, akár nem, olyan új ötleteket ad ez a délután, ami miatt muszáj tovább kutatnom akár a muglik oldaláról, akár alternatív tudományok felől, mint az asztrológia, az asztronómia. A rúnákat már kutatom, de egyelőre még nem jutottam komolyabb áttörésre. Nincs új szöveg, amit eddig ne találtak volna meg, vagy fejtettek volna meg.
A tekintetem a térképekre fordítom. Keresek valamit, ami esetleg befolyással lehet bármire is, és először találok is két kisbolygót, de aztán hamar kiderül, hogy azoknak semmi köze lényegében semmihez, mert amint megjelennek már be is csapódnak másik bolygókba. Kár, pedig valamiért olyan jó előérzetem van ezzel a mai nappal kapcsolatban.
- Nem tudom. Egy nem hivatalos elmélet szerint az élet kialakulásakor már létezett a mágia. Egy másik elmélet szerint pedig történt valami esemény, aminek hatására vagy aminek válasz reakciójaként lett a mágia. Amúgy azt is el tudom képzelni, hogy ez a külső tényező már jóval az ember kialakulása után történt, de a mágiának idő kellett, amíg mindig élőlényben megtalálta azt a megfelelő módot, hogy kibontakozhasson.
Ez talán furán hangzik, de mi van a pegazusokkal? Vajon előbb voltak a pegazusok, csak valamiért ledobták a szárnyaikat vagy a külső tényező hatására változtak meg és növesztettek szárnyakat? Mi van a sellőkkel? Ők valaha emberek voltak? Miért döntöttek úgy, hogy visszatérnek a vízbe? Rengeteg kérdés van, és néhány válasz csak még több kérdést vet fel.
Leülök a székre. Úgy érzem, elfogyott az az energia, amivel ide érkeztem. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, és sokáig fog tartani, de valahogy számítottam valamire. Legalább egy kis reménysugárra.
- Feladom. Most már kételkedem benne, hogy valami külső dolog állhat a mágia kialakulásában. Egyszerűen annyira vakon vagyunk. Ha legalább az időpontot meg lehetne határozni. Ha nem is évre pontosan, de legalább évtizedre vagy évszázadra, akkor sokkal könnyebb lenne.
Szórakozásból lapozgatom csak a csillagtérképet, mert nem tudom innen hova tovább. Tényleg nem tudom. Talán kéne még egy kávét inni, hogy legyen valami, ami visszaadja a lendületemet. Talán enni is kéne most már lassan valamit.
- Maga hogyan vélekedik? Mikortól kéne kezdeni?
Továbbra is a széken ülök, és érdeklődve nézek a kisasszonyra. Talán egy ideig most tényleg más felé kéne nézelődni, hogy le lehessen szűkíteni a keresési időszakot és utána visszatérni a csillagtérképekhez.

Kutatómunka

(https://i.pinimg.com/564x/0f/25/d2/0f25d26f1f08898a9865ba532c19699e.jpg)

2002. április 30.

To: Frey Henricksen

Igazán jó érzés ez az intellektuállis szárnyalás. A gondolataim peregnek, igyekszem visszaemlékeni minden dologra, amit a Roxfortban, vagy az egy éves kirándulásom során a mágia eredetéről megtudtam. Vajon honnan indulhatott ki az egész? És mikor? Én továbbra is kitartok amellett a véleményem mellett, hogy az emberiség megjelenése előttre kell tennünk az egészet. Merem állítani, hogy valamennyi mágia minden emberben van - hiszen akkor mi lehet a magyarázat a mugli származású varázslók és boszorkányok létezésére. Talán az lenne a helyes kérdés, hogy mi indítja be a folyamatot? Minden esetre reméltem, hogy ezzel a mai beszélgetéssel Henricksen legalább egy kicsit közelebb került a megoldáshoz, amit keresett.
Elgondolkodtam azon, hogy vajon neki már van-e egy kidolgozott elmélete, és csak bizonyítékokat keres, vagy arra vár, hogy jöjjön a nagy felfedezés. Én az előbbire gyanakodtam, hiszen úgy tűnt, keres valamit, csak nem tudja, hogy mit.
Végighallgatom az elméleteket, és utána válaszolok neki:
-Én továbbra is az első elméletben látok nagyobb fantáziát. Az valahogy elképzelhetőbb. Mert ha egy eseményhez kötnénk, akkor lennie kellett volna azóta több, hasonló eseménynek is. Vagy annak nyoma kellene, hogy legyen az íratlan történelemben. Az ilyen nagy mágiával járó eseményeknek valahol mindig van nyoma.
Amikor a véleményemet kérdezi arról, hogyan keresném én a megoldást, úgy döntök, hogy őszinte leszek vele. Lehet, hogy ezzel elbukom ezt a lehetőséget, de én sem gondolom, hogy a mágia kialakulásának egy asztronómiai jelenséghez lenne köze.
-Ahogy az előbb is mondtam, szerintem nem eseményt kellene keresni. Az annyira egy kis pont, annyira kicsi esély arra, hogy történik valami komoly dolog. Én inkább egy fejlődési sornak tudom elképzelni. Két lehetőséget tudok elképzelni: vagy mindenkiben meg volt a varázslás képessége, és szépen lassan kiveszett az emberek egy részéből - vagy akár rejtetten, de még mindig bennük van. Vagy senki nem mutatott mágikus képességeket, de szépen lassan mégis kialakult a képesség az emberek egy részében. Az alapvető gondolatom az, hogy a lehetőség mindenkiben meg volt és meg is van, csak azt a valamit kell megtalálni, amitől valaki varázsló vagy boszorkány, vagy mugli vagy kvibli lesz.
Nem tudom, mennyire volt érthető, de remélem legalább egy kicsit volt értelme annak, amit mondtam. Mindenesetre láttam Henricksenen, hogy elfáradt, és talán mára kicsit elege is volt az egészből.
-Mi lenne, ha mára befejeznénk? - kérdezem, és elkezdem összehajtogatni a térképeket. - Én beszélek a szüleimmel a kisbolygókról, és megkérdezem őket, hogy hallottak-e valamit a mágia eredetéről asztrológiai szemszögből.
Remélem, jó lesz ez így, de úgy tűnik, Henricksen már elengedte ezt a csillagászati témát. Megegyezünk, hogy ha szüksége lesz rám, akkor küld egy baglyot, és én is a kis repülő levélvivőt ígérem, amennyiben sikerül valami újat megtudnom a szüleimtől.
A könyvtár ajtóból én a kollégium felé veszem az utam, ő pedig az egyetem épülete felé indul. Séta közben gondolkodom még a dolgon, és reménykedem, hogy Henricksen hamarosan keresni fog.

Kutatómunka
(https://i.pinimg.com/564x/30/ad/9d/30ad9d293340152d8f51cfe83db1a2b8.jpg)
to: Serena

2002. április 30.

Kell, hogy vezessen valahova ez a kutatás. Természetesen nem várom el, hogy egyik napról a másikra majd megváltom a világot, és olyan tényekre fogok rájönni, amik alapjaiban rengetik meg a varázsvilágot. Persze, el lehet képzelni, hogy valamire mégis rájövök majd, de az is lehet, hogy én csak a kezdő lökést fogom megadni egy következő generáció feltörekvő kutatójának. Attól már nem kell félnem, hogy nem teszek le semmit az asztalra, hiszen a szüleimhez hasonlóan már bizonyítottam. Az otthonomban is, és a hazámban is. Csupán a saját szeszélyemnek köszönhetem, hogy a briteknél is be akarom bizonyítani, érdemes vagyok arra, hogy számon tartsanak.
Nem tudom mi lesz, ha ezt elérem, ezen még nem gondolkodtam. Valószínűleg ezért is tűztem ki magam elé olyan célt, amit nem olyan könnyű elérni. Persze, mellette ott van még a galéria és a kiadó is, amivel igyekszem nem csak a briteknél megvetni magam, hanem kölcsönös módon a skandináv varázslók köteteit is eljuttatni ide, és viszont. Az elsők között, és ez eddig sikerült is. Tény, hogy így kicsit túlvállaltam magam, de jelenleg úgy érzem, ez így mind közelebb visz ahhoz, amit szeretnék elérni az életemben.
Valahol van igazság abban, amit Ms. Fawley mond. Ha csak egyetlen nagyobb esemény történt volna, ami a mágia kialakulásához vezetett, akkor annak meg kellett volna ismétlődnie később vagy korábban is. Vagy legalábbis kellett volna valamilyen nyomának maradnia.
- Rendben. Tételezzük fel, hogy mindenkiben megtalálható, csak nem mindenkiben aktiválódik ez a képesség, amit mi mágiának hívunk. Persze, akkor szükség van egy katalizátorra, ami aktiválja ezt a gént. De mi az a katalizátor, ami aktiválja? Ha jól tudom, a maguk iskolájában már akkor feljegyzésre kerül valaki, mint leendő diák, mikor megszületik. Tehát a katalizátor lehet a születés?
El se tudom képzelni, hogy az miféle katalizátorként működhet. És mi van a kviblikkel? Ők miért nem öröklik a varázslás képességét? Akárhogy is, jobb utána járni ennek a témának ebből a szempontból is. Talán érdemes lenne beszélnem medimágusokkal is. Elvégre nem árt, ha kicsit szélesítjük a látókörünket a kérdésben.
- Javaslatom az, ezzel a kérdéssel maradjunk annyiban, hogy kicsit mind a ketten utánajárunk néhány tényezőnek, és ha azzal megvagyunk, akkor újra összedugjuk a fejünket.
Örömmel hallom a javaslatát a pihenésről. Bevallom, néha egy-egy kutatással töltött nap sokkal jobban kifáraszt, mint azok, amiket tanítással. Elkezdem összecsomagolni a holmimat, vissza is teszem a másik asztalt a helyére. Elköszönök Ms. Fawleytól és meg is indulok az egyetem felé, de aztán eszembe jut valami, és inkább visszamegyek a levéltárba. Talán nem fogja megváltani a világot az ötletem, de a semminél mégis több lesz.

Köszönöm a játékot. :)

New beginning

(https://i.pinimg.com/564x/ff/e9/74/ffe97494ea0b7ae148af7d3f2797e739.jpg)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/8d/75/8e/8d758eca4c67f034110773a59d44313a.jpg)

2002. július 15.

Amikor beléptem a könyvtárba, teljesen le voltam döbbenve, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki a nyár közepén itt ólálkodik. Nem gondoltam volna, hogy vannak még olyan varázslók és boszorkányok, akiknek olyan silány az életük, mint nekem, és nincs jobb dolguk, mint régi, poros könyveket olvasgatni. Mert én most pont azt éreztem, hogy semmi másra nincs szükségem, mint erre.
Cherub és a családja elköltöztek Olaszországba, én meg itt maradtam egyedül, fogalmam sincs, mihez kezdve a nyarammal. Terveink voltak, utazás, egy Londonban eltöltött nyár, kettesben, néhol hármasban. Családlátogatások, esetleg elmenni néhány barátomhoz Oroszországba, Japánba, Kanadába. És mi maradt ebből: semmi.
Örültem is, amikor Henricksen megkeresett, hogy nem néznék-e meg néhány pergament az ókori római varázslókról. Természetesen kapva kaptam az alkalmon, mert végre volt egy kis feladat, ami elterelheti a figyelmemet. Így bagolyfordulatával visszaválaszoltam neki, hogy futok, rohanok, és már itt is voltam.
Jó volt lelépni otthonról, apámék "Én megmondtam, hogy ennek nem lesz jó vége" tekintete elől. Apa nem igazán kedvelte Cherubot, több szempontból sem. De ezen inkább nem akartam gondolkodni.
Komoly késztetést éreztem, hogy inkább Londonban maradjak, James bácsi legalább nem cseszegetett, de aztán előbb-utóbb úgyis el kellett volna töltenem néhány napot a családdal. Legalább Teddy örült nekem, és én is neki. Kettesben jól el voltunk.
De a gondolataimat kénytelen voltam visszatéríteni az ókori rómaiakhoz, és gyorsan lekaptam néhány pergament és lexikont a polcokról, és elindultam helyet keresni: elég furcsa volt - valami nagy átrendezésre készültek, ezért kevesebb asztal volt, azok körül pedig éppen mindenhol ültek. Csak egy üres hely volt, egy harmincas, barna hajú varázsló mellett. Vagy tanár volt az akadémián, vagy csak valami kutató, akit visszasodort ide a sors. Mindenesetre, nem volt más választásom, oda kellett mennem.
-Khm... elnézést.- léptem oda hozzá, és halkan megkérdeztem, helyet foglalhatok-e mellette. Érdeklődve nézett fel rám, én pedig lányos zavaromban leejtettem a pergameneket a kezemből.
-Upsz... - suttogtam, és hajoltam le értük - egyszerre a férfival. - Bocsánat. - motyogtam, és nem tudtam, hogy sírjak-e a helyzet abszurditásától vagy nevessek a bénázásunkon.

valami új

(https://i.pinimg.com/564x/3b/3c/87/3b3c87c7c606735a9c2b83fca6ddc65d.jpg)

Serena
2002. július 15.

Az elmúlt napok meglehetősen nehezek voltak. Nem akartam elhagyni őt… de valahogy már nem működtünk együtt. A ritmusunk lelassult és mintha a kémiai is egyre nehezebben működött volna. Ez csupán azért volt furcsa, mert gimiskorom óta rajongtam Deliah-ért és azt hittem, ha valaha is megkapom, akkor ő lesz az igazi. Nem így volt… egész egyszerűen nem illettünk össze. Ami az elején működött, az gyorsan szerte foszlott és megint egyedül maradtam. Pedig annyi mindenbe avattam bele, ahogy ő is engem.
Visszaköltöztem Hetfordshire-be, egy kis lakást béreltem a főtéren. Így könnyen be tudtam sétálni a Godrik könyvtárába akár mindennap, hogy a kutatásaimmal foglalkozzak. A dolgot csak a bicegés hátráltatta. Néha nagyon nehezemre esett talpra állni, hiszen Karom alig egy hónapja sebesített meg a lábamon és látszólag ez elég nagy gondokat okozott, a sérülés ugyanis bár begyógyult, még fájdalmasan jelezte néha-néha a jelenlétét. Na meg egy lábujjat is elveszetettem.
Kezembe vettem két-három nagyobb kötetet. Mindegyik latin nyelvű volt és legalább olyan nehéz, mintha még a középkori másolatokat emeltem volna fel. Így bicegtem el a legközelebbi asztalig és huppantam le. A táskámból pennát, tintát és pergament pakoltam az asztalra. Jegyzeteket kellett készítenem egy olyan átváltozással kapcsolatos tanulmányhoz, amit a 9-10. században alkalmaztak leginkább. Meglehetősen veszélyes volt, ugyanis gyakran embereken hajtották végre, de csak részleges sikerességű volt. Én pedig arra kerestem a választ, hogy mi volt rossz ebben a technikában.
Egészen belemerültem a munkába. Nem gondoltam Delre, de még csak a körülöttem lévő zaj sem zavart meg különösebben. Éppen lapoztam, mikor egy hangot hallottam meg. Nem voltam benne biztos, hogy nekem szólt, de azért oda fordultam. Ekkor láttam meg a lányt, aki ott toporgott és valami olyasmit makogott, hogy leülhet-e. Röviden biccentettem a kérdésre.
Nem akartam megzavarni a többi kutató a beszédemmel. Csakhogy a következő percben valahogy minden kiesett a kezéből.
– Upsz… – suttogta, de addigra már hajoltam le ültömben, hogy felkapjam a pergameneket. – Bocsánat. – Folytatta motyogást, mert egyszerre nyúltunk a lapokért. Mégis én emeltem fel őket előbb és pakoltam a mellettem lévő helyre.
– Szerintem foglaljon helyett, kisasszony. – Mondtam és még a lexikont is kivettem a kezéből, hogy odategyem. Mondanom sem kell, elég súlyos példány volt, szóval kicsit nehezemre esett megemelni. A testem még le volt gyengülve a nyár elején történetek óta.
– Azt hiszem a kollégák nem örültek ennek a kis… zajnak. – Böktem a fejemmel a felénk érkező rosszalló pillantások irányába.

New beginning

(https://i.pinimg.com/564x/ff/e9/74/ffe97494ea0b7ae148af7d3f2797e739.jpg)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/8d/75/8e/8d758eca4c67f034110773a59d44313a.jpg)

2002. július 15.

Végül a férfi gyorsabb volt nálam, és felszedte a sok pergament, amit leejtettem. Roppant kínos volt, mert mindenki minket nézett. A fiatalabbak elnéző mosollyal, az idősebbek szemöldök ráncolva jelezték, hogy most már ideje lenne megnyugodnunk. Lehet, hogy tényleg kicsit hangosabbak voltunk a kelleténél, de egy lexikon leesése ekkor a zajjal jár. Ezt a varázsló is megjegyezte, én pedig pirulva huppantam le a mellette levő székre.
-Bocsánat. - motyogtam, és úgy éreztem magam, mint egy kisdiák, akit éppen a tanára ültetett büntetésbe. Közben a férfit figyeltem, ahogy az elhullajtott dolgaimat pakolta vissza az asztalra. - Köszönöm. - suttogtam neki, aztán mindketten nekiláttunk a dolgunknak.
Vagyis csak láttunk volna, de a figyelmem mindig a mellettem ülő varázslóra tévedt. Vajon min dolgozik? És tényleg tanár lehet? Olyan szigorú volt a nézése, ugyanakkor egész sármos. És fiatal. Emellett itt az Akadémián nem láttam még, habár simán lehet, hogy valamelyik másik kar professzora.
Egy kicsit talán bele is mélyedtem a gondolataimba, és elmerengtem az arcát szemlélve, így amikor rám nézett zavartam vettem le róla a pillantásomat, és fordultam vissza a pergamenem fölé.
Jegyzeteket kellett készítenem, Henricksen várta a rövid összefoglalómat az ókoriakról, amik meglepően érdektelenek voltak a kutatásunk szempontjából. Mélyebbre, távolabbra kellett volna ásnunk. Úgy viszont, hogy ez a fickó itt ült mellettem baromira nem tudtam koncentrálni. Valami megfoghatatlan izgatottság fogott el, amikor megéreztem a jelenlétét. Magamnak sem tudtam volna megmagyarázni. Lehet, hogy csak az érdekelt, mivel foglalkozik? Vagy a férfi személyisége érdekelt volna?
Alapvetően egy nyitott személyiségnek gondolom magam, így valószínűleg érdekelt a varázsló, kíváncsi voltam, miért nem a hasát sütteti Ibizán, miért egy könyvtárban tölti a nyarat. De megkérdezni - egyelőre - nem volt merszem. Furcsán is jött volna ki, ha csak úgy lerohanom a kérdéseimmel.
De aztán eljött az én időm. Volt egy pár másodperc, amíg ő is pihentette a szemét és az agytekervényeit, és én is felnéztem a munkámból. Rámosolyogtam, és halkan megkérdeztem:
-Ön az Akadémián tanít? Még sosem láttam a könyvtár, pedig az elmúlt időszakban elég sok időt töltök itt. - A hangom barátkozó, és érdeklődő volt. Megadtam neki az esélyt, hogy ha akar, akkor csak egy igennel vagy egy nemmel válaszoljon, de meg volt a lehetősége egy további beszélgetésnek is.

valami új

(https://i.pinimg.com/564x/3b/3c/87/3b3c87c7c606735a9c2b83fca6ddc65d.jpg)

Serena
2002. július 15.

Felszedtem a fiatal lány pergamenjeit, amik éppen mellettem, a földön landoltak. Ez önmagában még nem is lett volna baj, de a beszéd és a zörgés láthatóan a többi kutatni érkezőt megzavarta. Szinte éreztem magunkon a tekintetüket, ezért inkább átvettem a lexikont is és lepakoltam az asztalra magam mellé. Egészen régen voltam női társaságban, leszámítva az anyámat, így amikor lehuppant az üres székbe, megéreztem az illatát.
– Bocsánat. Köszönöm – motyogta, ahogy végre elhelyezkedett. Én magam csak tovább lapoztam az egyik nyitott könyvben előttem, hogy aztán a tintába mártottam a pennám hegyét, hogy folytassam a jegyzetelést. Nem nagyon merültem bele, csak felületesen dolgoztam, de legalább nem gondolkodtam Deliah-án és azon, hogy a közöttünk lévő dolgok ugyanúgy nem működtek, mint az iskolában.
– Hát nincs mit… – suttogtam, nehogy megzavarja megint a társaságot. Már nem pillantottam az érkező felé, csak egyszerűen a munkámmal törődtem. Ismét lapoztam a könyvben, feljegyeztem az oldalszámot. Aztán jegyzetelni kezdtem egy-két érdekesebb mondatot.
Éreztem a lány tekintetét magán. Nem néztem rá azonnal, remélve, hogy félre néz és nem kell cseverésznem vele. Nem azért, mert nem akartam… egyszerűen csak még nem szedtem össze Karom óta magamat. Nem sok kedvem volt megjátszani magam, hogy jó kedvű vagyok. Valójában nem voltam, talán azért, mert a lábam még mindig fájdalmasan lüktetett.
– Ön az Akadémián tanít? Még sosem láttam a könyvtár, pedig az elmúlt időszakban elég sok időt töltök itt. – Ismét megszólított. Ahogy felé fordultam a halk kis kérdésre, láttam, hogy mosolyog. Egyelőre nem bírtam viszonozni, csak megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy mit is válaszoljak.
– Tanítottam. De már egy éve a Roxfortban vagyok Átváltoztatástan professzor… – Súgtam vissza. Közben elkaptam megint egy dacos tekintetet, így megköszörültem a torkomat. – Nincs kedve meginni egy kávét a büfében? – Kérdeztem, és már keltem is fel, hogy a táskámból kivegyem a pénztárcámat, aztán menjek is kifelé. Csak rajta állt, hogy követ-e. Én a dolgaimat hátra hagytam, hiszen később még vissza akartam térni a munkához.
Kiléptem a folyosóra és ha követett a lány is, akkor rápillantottam. A lépcsőfordulóban nyújtottam felé a kezemet.
– Dorian Belby. – Mutatkoztam be, majd intettem, hogy menjen előre és haladjunk a büfé felé. Régen voltam a Godrikon, de még bőven emlékeztem az itteni, kissé zaccos kávéra. A Csevegő-etető büfé persze általában tömve volt diákokkal, de így a nyáriszünetben az egész akadémia csendesebb volt a megszokottnál. – Maga itt tanul vagy tanít? – utóbbit nem néztem volna ki belőle, de azért nem ártott, ha legalább beindul a csevegés, ha már ennyire közelíteni akart.

New beginning

(https://i.pinimg.com/564x/ff/e9/74/ffe97494ea0b7ae148af7d3f2797e739.jpg)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/8d/75/8e/8d758eca4c67f034110773a59d44313a.jpg)

2002. július 15.

Úgy tűnt, a varázslónak is inkább elterelődött a figyelme - vagy én tereltem el -, de válaszol a kérdésemre. Megtudtam, hogy korábban az Akadémián tanított, de most a Roxfortban átváltoztatástan tanár. Mindig meglepődöm, hogy mennyi minden megváltozott a Roxfortban, amióta végeztem. Újak a tanárok, már alig van ott ismerős. Furcsa lenne visszamenni. Amikor otthon vagyok, szívesen meghallgatom az öcsém történeteit, de tényleg teljesen más úgy hallgatni, mi történt a Roxfortban, hogy az egyetlen biztos pont az, hogy hol vannak a folyosók a kastélyban. Vagy talán még az sem biztos abban a varázslatos építményben.
Meglepődtem, amikor elhívott kávézni, de végül is egyikünknek sem ment a kutatás, így jobb is volt egy kicsit kikapcsolódni. Persze, ott volt bennem, hogy alapvetően csak elege volt a környezetből, le akart lépni, és csak udvarias akart lenni.
– Dorian Belby. – Mutatkozott be, megvárta, amíg én is bemutatkoztam, majd elindult a büfé felé. A büfé most teljesen nyugodt volt, nem voltak itt a diákok, csak mi ketten. Azonnal megkaptuk a rendelt kávéinkat, és leültünk egy ablakhoz közel eső asztalhoz.
-Itt tanulok az Akadémián. - bólintottam. - A magi-szisztematikai karon tanulok elsősorban asztronómiát, egy kis mágiatörténettel és bájitaltannal keverve. De a fő szakom a csillagászat. Ön mit tanított itt az egyetemen?
Próbáltam kitalálni gondolatban, hogy mit taníthatott. De ha átváltoztatástant tanít a Roxfortban, akkor biztos valami hasonló lehetett itt is a tanított tárgya.
Miután megbeszéljük az egyetemi dolgokat visszatérek a Roxfortra.
-És hogyan került a Roxfortba? Talán ismeri az öcsémet, Theodore Fawley. Most volt elsőéves. Hugrabugos, mint én voltam. Meg mint az egész családunk.
Igazából most jövök rá, milyen büszke vagyok az öcsémre. Elvégezte az első évét a Roxfortban, egész jó jegyeket szerzett, és nem keveredett komolyabb kalamajkába. Na és persze az elvárásoknak megfelelően Hugrabugos lett, amire nemcsak én, de az egész család büszke volt. Nem is tudom, apa mit szólt volna, ha mondjuk Griffendéles lesz. Azt hiszem, összetört volna a szíve.
Vajon Dorian melyik házba járhatott? Szerettem ezt a játékot játszani. Kitalálni, ki melyik házból való. Egyelőre még elég kevéssé ismertem, hogy komoly következtetéseket vonjak le. De talán Griffendéles lehetett... Vagy Mardekáros? De az tuti, hogy nem Hugrabugos. Hm, talán majd kiderül.

valami új

(https://i.pinimg.com/564x/3b/3c/87/3b3c87c7c606735a9c2b83fca6ddc65d.jpg)

Serena
2002. július 15.

A büfében kicsit kötetlenebbül lehetett beszélgetni. Lágy jazz szólt és a kért kávékat is szinte azonnal készíteni kezdték, ahogy végig sétáltunk a helyiségen. Nem bántam egy cseppet sem, hogy felkelhettem a papírkupac mellől. Még nem szoktam vissza a kutatáshoz a Dellel való szakítás óta, pedig olyan jól ki tudta kapcsolni az agyam.
Amint Serena leült, én is helyet foglaltam és kérdezgetni kezdtem. Itt legalább senki sem nézett ránk úgy, mintha bűnt követtünk volna el. Mondjuk tény, hogy a könyvtár nem a beszélgetés helye volt. Azért volt kialakítva, hogy a szerencsétlen tudósok magukban dolgozgathassanak.
- Itt tanulok az Akadémián. – bólintott. Közben a kávémba két kockacukrot tettem az asztal közepén álló kis üvegedényből. - A magi-szisztematikai karon tanulok elsősorban asztronómiát, egy kis mágiatörténettel és bájitaltannal keverve. De a fő szakom a csillagászat. Ön mit tanított itt az egyetemen?
- Hát főleg átváltoztatással kapcsolatos stúdiumokat. – Válaszoltam és kevergetni kezdtem a fekete kávét, így nem is pillantottam a lányra. Csak magamban elraktároztam az információt, hogy az Asztronómiát tanul. - Átváltoztatások magasiskolája és hasonlók. – magyaráztam és haloványan mosolyogva pillantottam a szemébe. Aztán megköszörültem a torkomat és belekortyoltam.
- És hogyan került a Roxfortba? Talán ismeri az öcsémet, Theodore Fawley. Most volt elsőéves. Hugrabugos, mint én voltam. Meg mint az egész családunk. – Magyarázza. Hát nem emlékeztem minden diákra, azért elég sokakat tanítottam, ráadásul az elmúlt tanévben elég sok figyelmet igényelt néhány tanuló. Sebastian Bates esete eléggé megrázta a tanári kart és nagyrészt azzal foglalkoztam, hogy a fiút úgy ahogy, de helyre hozzam. Sokszor kellett segítenem neki az órák után, felváltva Bolton professzorral, ráadásul ki kellett vizsgálnunk mindazt, amit állított Seth Morrow-ról. Ez pedig az energiák nagyrészét felemésztette a tanév végén. A vizsgákon sem voltam túl szigorú éppen emaitt.
- Megmondom őszintén, nem emlékszem a nevére. – Kortyoltam bele a kávébe. - Igazából felajánlották az állást, nem én jelentkeztem rá. Nem rég nyertem el egy elég fontos díjat, amitől hírem lett a szakmában és McGalagony keresett meg, miután az Átváltoztatástan tanárnője felmondott. – Magyaráztam el. Végül is érthető volt, ha egy magam fajta tudós inkább a nyugodt, vidéki élet mellett dönt. A kastélyban még a gyereksereg ellenére is könnyebben ment a kutatás, ráadásul a bent lakás mellett is találtam módot arra, hogy Deliah-val töltsem az időt.
- Nem kér egy sütit, Serena? – kérdeztem aztán, majd megköszörültem a torkom. Elnéztem a pult felé az almáspiték és apró sütemények irányába. Régen ettem édeset, pedig szerettem. - Nyugodtan tegezz egyébként, ha az kényelmesebb…

New beginning

(https://i.pinimg.com/564x/ff/e9/74/ffe97494ea0b7ae148af7d3f2797e739.jpg)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/8d/75/8e/8d758eca4c67f034110773a59d44313a.jpg)

2002. július 15.

Egy rövid kis bemutatkozás után megtudom, hogy a varázsló az átváltoztatástan professzora. Én az ilyen dolgokban sosem voltam nagy mester. Valahogy a pálcával való munka mindig nehezebben ment, mint az elméleti dolgok megértése. Nem mintha kétbalkezes lettem volna, vagy rosszabb, mint a társaim, ez nem így volt. Egyszerűen csak nekem tűnt nehezebbnek. Talán nem tudtam eléggé a varázslásra koncentrálni, mert a gondolataim mindig máshol jártak. Rendszerint a csillagokon gondolkoztam, illetve vártam az asztronómia órát, amikor nyeregben érezhettem magam. De valószínűleg Mr. Belby is hasonlóan volt az átváltoztatástannal a Roxfortban.
-Biztos ügyesen bánik a pálcájával. - szaladt ki a számon, és amint kimondtam, éreztem, hogy ez mennyire kétértelműen sikeredett. Bele is pirultam az incselkedő mondatba.
Közben szerencsére a roxforti munkájára terelődött a szó. Meg is lepődtem volna, ha ismerni Teddyt. Ő még csak pici elsős volt, gondolom az átlagos kategóriába. Tehát nem volt kiemelkedően jó vagy rendkívül rossz átváltoztatástanból, ahhoz, hogy a tanára megjegyezze. Végül is mindegy, úgysem ebben az irányban képzelte el a jövőjét. Legalább is a szüleink biztosan nem.
-Milyen díjat nyert? - csaptam le a témára, és tényleg érdekelt, mivel érdemelte ki. Vajon most is ebben a témában kutat vagy újabb díjra pályázik? Sokat elmond egy emberről, mennyire ambíciózus. Aki pedig már díjakat nyer, annak minimum a tudományos munkássága igényes. De összességében ez a férfi is elég igényesnek tűnt, és szimpatikus volt.
Az pedig még szimpatikusabbá tette, hogy meghívott egy sütire.
-Köszönöm, elfogadom. A gyümölcsösöket próbálja ki, azok a legfinomabbak.
Igen, elég sok időt töltöttem a könyvtárban és a büféjében ahhoz, hogy kiismerjem a sütik világát. És tényleg a gyümölcsösök a legfinomabbak, így én egy epreset kérek.
Dorian felajánlotta, hogy tegezzem. Így egy lépéssel közelebb kerültünk egymáshoz, én pedig egy mosollyal megköszöntem a lehetőséget.
-És most éppen mit keres a könyvtárban? - kérdeztem a mostani kutatására terelve a témát. - Én éppen az ősi varázslócsoportokról kerestem anyagot. Benne vagyok az egyetemen egy kutatócsoportban, és a professzor megkért, hogy nézzek utána pár dolognak. - Úgy éreztem, nem várhatom el tőle, hogy a kutatásál beszéljen, ha én nem mondom pár információt. Ezt már megtanultam: a kutató varázslók igazán érzékenyek a kutatási témájukra. Nem szeretnek sok mindent elárulni róla, mert akkor úgy érzik, ellophatják tőlük a tudományukat. Pedig vannak emberek, akik tényleg cska érdeklődnek. Én pont ilyen voltam. Nem lett volna bőr a képemen más munkáját ellopni. Ez igazán nem volt szép dolog senkitől.

valami új

(https://i.pinimg.com/564x/3b/3c/87/3b3c87c7c606735a9c2b83fca6ddc65d.jpg)

Serena
2002. július 15.

Nem gondoltam volna, hogy majd ilyen könnyen elbeszélgetek valakivel. Az iskolában nagyrészt szigorú voltam év közben, aztán a Deliah-val való szakítás egész egyszerűen annyira megviselt, hogy még a szüleimhez sem jártam át beszélgetni. Egyrészem tényleg elhitte, hogy boldog lehetek vele... de aztán bebizonyosodtt az addig is ollyan jól ismert tény: nem. Nem lehetek boldog, semmi esélyem rá. Mégis örömmel huppantam le a kávézóban ezzel a lánnyal, bár az arcomra ez nem ült ki. A Dorian-féle pókerarc a helyére került és csak beszéltem, válaszoltam a kérdéseire.
- Biztos ügyesen bánik a pálcájával.
A felvetésre megköszörültem a torkomat. Hát nem éppen úgy jött le, hogy a varázspálcára gondolt... és hát melyikünknek nem ugrana be egy-két pálcás, pajzánabb vicc kamaszkorából? Még nekem is ott ücsörgött a gondolataim mögött, de már megszoktam, hogy nem horkanthatok fel csak úgy. Egy részem örült is, hogy inkább a munka maradt a főtéma, mint minden más.
- Milyen díjat nyert?
- Merlin díj. - Válaszoltam. Igazság szerint a varázsvilág legmagasabb tudományos díja volt, szóval a Godrik miatt mindenképpen tisztában lehetett vele. Mikor elnyertem a díjat még az iskolai folyóirat is írt rólam. Mondjuk nem tartottam magam olyan nagytudósnak, mint az apámat. Ő mégis csak a vérfarkaskór kezelési módszerért találta fel. Ezzel megkönnyítette az olyanok életét, mint Sebastian Bates.
A sütik felé fordulva én is kértem egy almáspitét. Az biztosan kellően édes lesz ahhoz, hogy a Del óta édeízmentes életemet kicsit feldobja. Szerettem az almát, a fehéjat és a cukrot.
- És most éppen mit keres a könyvtárban? Én éppen az ősi varázslócsoportokról kerestem anyagot. Benne vagyok az egyetemen egy kutatócsoportban, és a professzor megkért, hogy nézzek utána pár dolognak. - Magyarázta, továbbra sem tegezve engem, pedig az imént ajánlottam fel. Bájos volt, hogy belebonyolódott a helyzetbe. Ezért kicsit elmosolyodtam. De mielőtt azonnal rávághattam volna a választ, megérkezett az apró termetű pincérnő a sütikkel is. Néhány galleont csúsztattam az ujjai közé, hogy kifizessem a rendelésünket, aztán már fordultam is a kávém, meg a sütim felé.
- Valójában csak készülök a jövőtanévre. - Vontam meg a vállamat és egy darabkát letörtem a villámmal az almáspitéből. - Tanárnak lenni egész más, mint teljes állású kutatónak lenni vagy éppen a Godrikon dolgozni. - Tettem hozzá folytatásként. Nem akartam annyira belemenni, egy diákot aligha érdekelhet, hogy mire készülök.
- Ez a kutatócsoport érdekesnek hangzik. Egészen sokat foglalkoztam én is az ősi varázslócsoportokban zajló átváltoztatási rítusokkal. Persze azok inkább filozófiai szempontból érdekesebbek, mintsem gyakorlatiból. Azok a rítusok a mai átváltoztatási mágia alapjai. - Közöltem a száraztényeket. - De nem akarlak untatni. Meg hát amúgy sincs sok időm ezt fejtegetni. - Tettem hozzá. - Ha megettük ezeket a finomságokat máris indulnom kell... de mit szólnál, ha elvinnélek egy érdekes helyre? Feltéve, ha nagyon érdekelnek az ősi varázslócsoportok.

New beginning

(https://i.pinimg.com/564x/ff/e9/74/ffe97494ea0b7ae148af7d3f2797e739.jpg)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/8d/75/8e/8d758eca4c67f034110773a59d44313a.jpg)

2002. július 15.

Amikor megtudom, hogy Merlin-díjat nyert, elámulok. Osztogatnak Merlin-díjat ilyen fiatal tudósoknak? És vajon miért kaphatott Merlin-díjat? Teljesen kíváncsivá tett, de úgy tűnt, nem igazán akar róla beszélni, inkább kerülni a témát. Pedig biztosan érdekes és hasznos átváltoztatást eszelt ki, ha ilyen rangos díjat kapott. Vagy rájött valami átváltoztatás kulcsfontosságú tényezőjére. Mint tudományokban mozgó embert tényleg érdekelt, mi is lehetett a kutatásának témája.
De inkább hagytam a dolgot, nem akartam, hogy úgy érezze, erőltetem a témát.
Inkább megrendeltül a sütijeinket, és inkább a mostani dolgokkal foglalkoztunk. Rátértük a mostani kutatásainkra. Habár Dorian felajánlotta, hogy tegezzem, lányos zavaromban továbbra is magázódtam vele.
-A tematikát dolgozza...khm...dolgozod ki? - kérdeztem. Bizonyára érdekes dolog lehet felkészülni egy tanévre. Hét különböző évfolyam, hét különböző szint, és ráadásul minden gyerek máshogy halad a tanulmányaival. Emellett minden évfolyam tudásszintje is más lehet, még ha az alapoknak meg is kell lenniük bizonyos szinten. Biztosan van olyan, hogy egy évfolyam tele van tehetséges varázslópalántákkal, a következő meg kész kudarc.
Úgy tűnt, az én - vagy legalább is Henricksen professzor - kutatása is felkeltette az érdeklődését:
-Mit szólnál, ha elvinnélek egy érdekes helyre? Feltéve, ha nagyon érdekelnek az ősi varázslócsoportok. - tette fel a kérdést, én pedig mosolyogva válaszoltam.
-Nagyon szívesen. Kíváncsian várom.
Elbúcsúztuk egymástól, mert Doriannek mennie kellett. Amikor már kiment a kávézóból, akkor esett le, hogy vajon ez most egy randi meghívás akart lenni? Vagy szimplán csak tényleg meg akart mutatni valami érdekeset?
Néhány hétig még biztosan várnom kell. Mindkettőnk élete elég zsúfoltnak tűnt, Dorian elfoglalt ember lehetett, de már alig vártam, hogy megkapjam a baglyát és megtudjam, hova tervez elvinni.

Köszönöm a játékot!

Roxfort RPG

2003/2004-es tanév => Griffendél Godrik Akadémia => A témát indította: Mrs. Norris - 2020. 07. 12. - 14:41:51