Roxfort RPG

Ha a minisztérium nem is képes elérni, hogy “jól” viselkedjek, talán Hopkirknek majd sikerül. Az utóbbi hónapokban eleve miatta vállaltam eszméletlen mennyiségű túlórát - nos, főleg, hogy őt elkerüljem, ami végülis sikerült - de az önéletrajzomban is jól mutat majd ez az időszak. Nem úgy, mint az, mikor a családomat vadásztam a halálfaló bűntetteikért, vérárulóként. És végül csak azért nem kerültek az Azkabanba, mert én kitagadottként mégis megkaptam az örökségem. De ez egyik önéletrajzomba sem fog bekerülni, csak én tudok róla, meg néhány bizalmasom. Mint például a kutyám.
Hádész nem olyan típusú munkakutya, mint Milton képzett ebei, de azért hű társ és profi segítség - csajozásban. Legalábbis idáig az volt a nagy, bolyhos, busa fejével, már-már tolakodóan barátságos modorával, és a sármos gazdájával, akinek amúgy semmi szüksége extra marketingre a nőszerzéshez, de így szórakoztatóbb volt. Az ebadta most viszont elkezdett kellemetlenül viselkedni, és összerágta a leendő-ex, ex-leendő Mrs. Nott  márkás, Jimmi Choo papucsát, így kénytelen voltam ma egész nap magammal hurcolni, mert szobakutyaként is valószínűbben túlél némi terepmunkát, mint az összezártságot a dühös asszonnyal. Ma mondjuk nem is igazi terep, csak kihelyezett irodai meló akadt.
Szóval az amerikai akita által vontatottan érkezem meg a kutatóközpontba, merthogy kíváncsi természet, és elég termetes ahhoz, hogy jelentős erővel feküdjön a pórázba. Apatikus nyugalommal unom meg a huzavonát és rántom vissza, mire beszédes szeme sarkából kajlán rámsandít, aztán csak hajlandó normálisan lépkedni mellettem. Ami nem is baj, mert a másik kezemben egy papírmappát fogok, és azt nem kellene elejteni, mivel jól jöhet még a mai ülésen. Nem mintha vastag papírstócot képezne mindaz, amit a vérmágiáról tudunk, de legalább jegyzetelni lesz mire. Toll is van a mappában, ami magától írja fel az elhangott okosságokat. Mert hogy én nem fogok körmölni, az biztos.
Ahogy a csillogó márványon ballagok, aprót sóhajtok. De utálom a papírmunkát! Hagynom kellett volna, hogy Hádész megegye azt is. Sőt, ette volna meg inkább azt, nem a nyüves papucsot, most nem kellene egész nap vele izmoznom, meg megint visszahúznom, hogy a csicsás bejárati ajtón ne kaparásszon a méretes körmeivel.
- Szép jó napot, kolléga.
Milton köszön rám, én pedig a hónom alá csapom a mappát, hogy szabaddá váljon a jobbom, és elfogadhassam a felém nyújtott kezet. A kutya csak azért nem borít fel minket, mert megáll megszaglászni a pasas gatyáját.
- Jobbat, Gabe ...
Kelletlenül dörmögök, nem is titkolom hogy nem lelkesedem az ilyen projektekért, mikor szájtépés meg okoskodás a feladat, és nem mondjuk… Behatolás? Kingsleynek meg  Macmillannek amúgy is körbe kellene néznie a háza táján. Egy valamire való női aurorunk sincs, még kritika éri a parancsnokságot, hogy hátrányosan megkülönböztetik az ellenkező nemet. Lehetne itt több csaj. Jobb szórakozás lenne ülésezni.
Hádész közben meglátja a másik kutyát, és mint aki teljesen elfelejtkezett a pórázról (valószínűleg így is van, mert nagyjából ennyi az esze), megpróbál odafurakodni hozzá. Megint visszahúzom a nyakörvénél fogva, hogy csórinak a szeme dülled, de nem akarom, hogy az a másik kutya esetleg belekapjon, amiért ilyen kajla. Mondjuk annyi rajta a bolyhos bunda, hogy az igazából megvédené, ráadásul fajtájához híven akkora, mint egy kisebb borjú, de ártatlan kutya-lelki világán lehet, csorba esne az őt ért attrocitástól, és azt se szeretném.
- Bocs ezért, muszáj volt magammal hoznom.
A fejemmel a fekete-fehér négylábú felé biccentek.
- Ellesz itt mellettünk. Majd… Hozzákötöm… Valamihez...
Körbenézek, de az asztalt, meg a székeket, de még a pódiumot is simán elvontatná, más berendezési tárgyat meg nem látok, ami alkalmas lenne. Hádész pedig határozottan körbeszaglászna, szóval inkább engedem egy keveset, hogy gyorsba felfedezze a termet, engem maga után cipelve, mint valami fura személyes testőrt. A másik kutyától tiszteletteljes távolban tartom, aztán én is odavonszolom az én kutyámat Milton meg a szoborszerűen fegyelmezett ebe mellé, és magam is helyet foglalok. Meg próbálom rávenni a szőrgombócomat is.
- Ül…?
Hádészra nézek, az meg vissza rám, idétlenül lógatja a nyelvét, majd tovább szaglász, és még próbál szabadulni egy kicsit, mielőtt kedvesen és megadóan ledobná magát a székem alá, négy lába négy felé. Alig fér be a falábak közé.
- Fekszik, na.
Igazából nem erőltetem meg magam, hogy a jólneveltség vagy a különösebb eszesség látszatát keltse szegény jószág, de most már remélhetőleg nyugton lesz, míg ülésezünk. Ami valljuk be, nem lehet türelempróbálóan hosszú idő, tekintve az információhalmaz nagyságát, amivel erről a témáról rendelkezünk. Van egy kevés terepen szerzett kellemetlen tapasztalatunk, ám az nem sok, nem is igazán tudatos. De itt majd talán kiderítünk valamit… Aha. Valamit, amit egy rakás kocka agytröszt hónapok óta nem tud, valószínűleg mi fogjuk majd megfejteni. Egy kifejezetten terepre szakosodott auror, egy auror, aki az utóbbi időben kétszer majdnem meghalt, meg egy korán nyugalmazott auror, akit vérfarkas-kór fertőzés miatt százalékoltak le, és aki hamarosan meg is érkezik. Mondjuk ő biztos sokat tud első kézből a vért érintő mágiákról.
- Üdv!
Felállok, és kezet nyújtok Cobhamnek. Hádész felkapja a fejét az új ember jöttére, és gyanakodva szaglász a levegőbe.
- Maradsz… Bocs ezért… Gondoltam ez ma belefér ...
A kutya felé bökök, és ahogy visszaülök, meglapogatom a széles homlokot jó erővel, hogy kushaggyon csak tovább a földön. Csodák csodájára most engedelmeskedik, sőt, fülét-farkát behúzza, onnan figyeli az új jövevényt de nem is baj. Vicces kontrasztot mutat Milton kutyájával, akinek úgy tűnik, sokkal nagyobb a fegyelmezettsége.
- Érdekes feladatot kaptunk, igaz? Vajon hasznunkat is veszik vagy ez csak egy próba?
- Érdekes, hogy mi kaptuk. Talán arra a tapasztalatainkra kíváncsiak, amiket a terepen szereztünk a vérmágiával kapcsolatban. A Zambini rezidencián például volt alkalmunk belekóstolni, mi?
Milton felé pillantok  cinkosan, bár ami őt érte ott… Poén lenne, ha nem emlékezne, és mégis azért volnánk itt, hogy azt átgondoljuk, ami akkor történt.
- Engem mondjuk csak megszúrt az a nyavalyás gyomnövény, amin felmásztunk. De úgy tudom, sok tömegrendezvényen, ahol a Szeszély felütötte a fejét, okoztak növények vagy egyebek különös sebeket és mérgezésszerű utóhatásokat.
Elgondolkodtam, vajon ki kéne-e itt térnünk ezekre a dolgokra részletesen. Van a mappámban néhány nyomozati anyag, főleg interjúk szemtanúkkal, diákok meg egyebek beszámolóival. Akiknek elég élénk a fantáziájuk, még egy rózsatövis szúrásába is tkot látnak. Ingoványos talaj ez.
- De vannak ennél gonoszabb, a vért érintő mágiák és átkok is...
Jelentőségteljesen Cobham felé sandítok. Tulajdonképp van bennem valamiféle bajtársias, együttérző felháborodás. Személy szerint igazságtalannak tartom, ami vele történt. Nem lett alkalmatlan igazából a további munkára, és ezt a vezetőség is tudta, de lefeküdtek a köznép elítélő véleményének. Elküldték tanárnak - fájdalomdíjként? Most meg, hogy minden segítségre szükség van, persze felkeresik. Szép tőle, hogy eljött. Én nem tettem volna. Legfeljebb, hogy jól bemutassak nekik. Most se biztos, hogy eljöttem volna, de ez még mindig jobb program, mint otthon magyarázkodni az életünkért a két havi fizumba kerülő papucs felett.

Nem, határozottan nem rajongok a tudományos munkáért. Ugyan mi a jó abban? Tudom, ez is fontos része a munkának… De minthogy annyira se nem szórakoztató, se nem látványos,  mint például képen küldeni az ellent egy csinos, zöld sugaras jóéccakáttal, engem annyira nem köt le.
Most azonban megerőltetem magam. Talán valóban, az idekerülésünk bizalmi kérdés is, ahogy Cobham mondja. Ez kicsit hízelgő gondolat. Amint hallgatom a többiek megközelítéseit, az is megfordul a fejemben, hogy talán nem is olyan rossz ötlet a vérfrissítés a kutatói munkában. Elvégre, mi más szemmel nézünk az egészre, egész más szögből közelítjük meg a problémát, mint a porosodó kutatók, akik már ráálltak egyfajta gondolatmenetre. Mr. Monstro könyvtárhuszár kockái… Ahogy eszembe jut, hogy az a pasas vezeti ezt az ügyosztályt, akinek eredetileg a feleségemet szánták, kicsit megnő a lelkesedésem, hogy összeszedjem magam, és legyűrjük az itteniek eddigi eredményeit. Főleg Monstro-ét. Ha itt bármire rájövünk, azt személyesen fogom az orra alá dörgölni. Tartós tintával írva.
És hogy feláldozható-e bármelyikünk? Talán. Elgondolkodva ingatom a fejem a kolléga megjegyzésére. Inkább Miltonnal értek egyet, Kingsley nem pazarol jó embereket feleslegesen. Macmillan már más tészta. Őt meg éppen az se zavarná, ha mindhárman öngyilkos akcióba kényszerülnénk. Kicsit elsomolyodom magamban a gondolatra. Valószínűbb, hogy a papírmunkába halok bele, mint hogy terepen hagyom ott a fogamat. Bár az utóbbi szebb volna. De legjobb lenne mindenhogy elnapolni még egy kicsit a dolgot, legvalószínűbben egyébként is a nejem fog a sírba tenni, a saját két kis csinos kezével, álmomban.
A vérről és a gyűjtött anyagokról szóló résznél lustán kihalászom a mappából az ön-jegyzetelő pennát, meg a pergamentekercset, és a közeli dobogóra helyezem. A tollra bökök a pálcámmal, mire az készségesen megáll a papír felett, majd szorgalmas jegyzetelésbe fog. Majd a végén kozmetikázzuk, de jobb, ha mindent rögzít, ami itt elhangzik. Sose volt türelmem a hosszú és bonyolult kirakósokhoz, de a nyomozás az más. A kirakós nem sík, hanem három dimenziós, és a darabok alaktalanok, és sok szempont szerint összeilleszthetők. De valahogy rendet kéne tennünk.
Amikor a vérmágiáról mindent megbeszéltünk, és a toll abbahagyja a körmölést, közbeszúrom:
- Ha így megfelel, az most mindent rögzít, később majd kiemeljük a lényeget, és rendbe szedjük az anyagot aszerint, hogy mik a Rend feltételezett céljai; kik a lehetséges és kik a már biztosan tagok, milyen fegyvereik vannak és hogyan harcolnak, illetve ebből következően a leglényegesebb, hogy hogyan kerülhetünk velük szemben lépéselőnybe, és hogyan győzhetjük le őket. Vagy egy helyes irodista kisasszony ezt már megteszi helyettünk - teszem hozzá kaján vigyorral és legyintek is hozzá. A találkozó végére gondolom több összefüggést fogunk látni, jobban össze tudjuk majd foglalni amit tudunk.
- Egyébként ezek közül néhányról már vannak félinformációink. Azt például a közös rémálmot elszenvedők beszámolóiból tudjuk, hogy a Rend nagyonis élő, és ara méltó embereket (is) próbál beszervezni a sorai közé. És úgy tűnik, a vérük nem ahhoz kell, hogy a mágia sötét erőivel rákényszerítsenek bárkit a tagságra, eddig inkább szóval és fenyegetéssel, kínzással győzködtek. Legalábbis akikről mi tudunk. Az inferusok előálltása lehet egy lehetséges felhasználási mód, erre a jövőben kellene bizonyítékot vagy cáfolatot keresni.
Ahogy Milton elénk tolja, szemügyre veszem a listát. Bólogatok, Fawcett kisasszony esete több, mint gyanús. Nagyon egyetértek azzal, hogy ezt a nevet le kell informálnunk, méghozzá alaposan.
- Amennyiben szándékosan nem reagál a minisztérium hivatalos megkeresésére, azzal azt gondolom, a nyomozás akadályozását súrolja. Az pedig tulajdonképp bűncselekmény. Kíváncsi vagyok, tisztában van-e a kisasszony ezzel a ténnyel, mert a törvény nem-ismerete ugyan nem ment fel… De a megismerése esetleg motiválhat. Ha nem bűnöző, és nem is szeretne az lenni, akkor erre már csak előkerül. Ha pedig bűnöző, akkor úgyis nekünk kell előkeríteni. De mindenképp érdemes lenne vele beszélni, és inkább szép szóval megnyerni őt, amennyiben lehet. El is oszthatjuk a jó zsaru, rossz zsaru szerepeket, és ha csak egyikünknek megnyílna, az már siker volna.
Elgondolkodom, vajon ki melyik szerepet vállalná, de aztán tovább gondolkodom, ahogy a lap tetején a kerek formát nézegetem. Eszembe jut róla az arany karikákból álló szerkezet, ami korábban a birtokunkba került.
-  A legérdekesebb bizonyítékunk eddig az armilláris gömb. Mióta eltulajdonítottuk… khm… koboztuk Highgate-ből, mintha elmaradtak volna a tömegrendezvényekről a Szeszély szabotációk, nem? Vagy legalábbis… Megváltoztak. Vegyük a furcsa Valentinnapi tömeges hallucinációt két éve Madam Pudifootnál. Vagy az Illúzionista estjét, vagy a Hatodik Csillagleső fesztivált, vagy a furcsa közösségi rémálmodást egy éve…
Először magam is csak tapogatózok, aztán már részletesebb felvetést fejtek ki a kollégáknak:
- Arra gondolok, hogy az érintettek mind különös, hallucináció-szerű dimenzióváltásos élményekről számoltak be. És nem működött a varázserejük sem ezekben a másik terekben, vagy csak kis mértékben, sikertelenül. Az első tömegrendezvény, amelyen nem tört ki ilyen botrány, és nem volt efféle különös másik helyre/világba kerülés, az a Palacsinta nap volt. Ami pontosan aznap volt, mint mikor mi behatoltunk a Zambini rezidenciába, és megszereztük az arany gömböt.
Tartottam egy lélegzet-és gondolat-vételnyi szünetet, magam is még átgondolva, milyen összefüggéseket fogok ebből levonni. Persze elképzelhető, hogy tévedek, de…
- A következő nagyobb eset a túszejtés volt a nyáron. És bár a Rend nagy erővel képviseltette magát, és a káosz is nagy volt… Ott nem volt kirándulás másik dimenzióba. Nem volt akadálya a varázslásnak sem. Viszont a túszejtők igencsak erőszakosan követelték vissza a gömbjüket. Az elkobzott armilláris talán nem csak egy szokványos csillagászati eszköz. Talán nem a csillagok szféráit jelképezik a gyűrűi, hanem esetleg a valóság különböző síkjait, és ezzel bizonyos embereket valahogy más tudatállapotba vagy hallucinált valóságba képesek juttatni. Talán a vérrel, amit az áldozatoktól szereztek? Ha a vérmágia erre is alkalmas. Bár az még mindig kellhet nekik másra is.
Persze, lehet, hogy tévedek. Meg az is lehet, hogy feltaláltam a spanyol viaszt, és ezt már rég leírta valaki egy korábbi jelentésben, amit lusta voltam elolvasni. De inkább hangozzék el kétszer, mint egyszer sem. És ha már a rend gömbölyded dolgainál tartottunk, ráböktem a listák alján helyt kapott szimbólumra is.
- Én nem mennék el emellett sem. A két listán is ott van.  Az áldozatokon is ott volt sokáig, lssan gyógyuló sebként. Többször említik vallomásokban, fel-felbukkan a Rend tagjainak nyakában is, és egy ízben véletlenül épp Fawcett kisasszony nyakában látták, az Imbolc bálon, amit aztán eltulajdonított tőle egy, az Illuzionistához igencsak hasonlatos ellenséges alak. Nora Potts holtteste mellett is ott volt ez a jel, a lány saját vérével felfestve. Mégsem tudjuk, pontosan mit jelent. Sejtéseink vannak csak.
Belelapozok a papírjaimba. Furcsálltam, hogy például a Roxfortban történtek kapcsán senki sem ismert fel ebben a jelben egy rúnát. Meg sem válaszolták a kérdést, vagy ha mégis, volt, aki például csak a mugli elektronikus eszközök be és kikapcsoló gombjának jelzését vélte csak fefedezni benne.
- Lehet éppen a halál ereklyéi közül a pálcának és a kőnek a jele, de miért éppen csak ennek a kettőnek? A kő elveszett, a pálca megsemmisült. A görög phi nagybetűs változatára is hasonlít… - túrok bele megint a papírjaimba, majd kihalászok egyet, amin a titkárjaim közül valamelyik biztosan sokat dolgozott, mert egész részletes.
- Ami az aranymetszés szimbóluma. Meg még… Sok minden másé. De lehet akár egy rúna is, amit eddig számításba sem vettünk?

- ...Azt viszont ellenzem, hogy még Kingsley előtt láthassa valaki rajtunk kívül…
Megadóan tárom szét a kezeimet, és bólogatok Milton további aggályaira. Mert persze igaza van, de azért én még vigyorgok, mert tudom is, hogy ha ez nem lett volna komolytalanság, azt a csinos-bögyös szőkét kértem volna meg. Persze, ha ez csak valami mezei jelentés lenne, és nem egy kiemelten fontos ügy.
De tovább lendülünk, és igencsak kényes dolgok hangzanak el. Serceg a penna a rövid, beálló csendekben, és egész meglepő, hogy három különböző szemszög összevonásával mennyi hasznos információ gyűlik. És némi pikáns is.
- Miss Fawcett ügyét ha kérhetem, akkor hagyjátok csak nekem…
Ahogy Cobham kifejti, megintcsak huncut somolygás fog el. Zárj össze egy szobába kizárólag férfiakat, és lám, a nők lépten nyomon csak bejutnak mégis.
- Rendben, akkor őt rád bízzuk…
Helyesel Milton, és én csatlakozom hozzá.
- Akkor legyen Fawcett a Tiéd. És miután alaposan megpuhítottad - khm - megkérdezhetnéd, mit gondol, miért van kihúzva a neve a listáról, mikor és hogy került kapcsolatba a Renddel, mit tud még róluk, mi volt vele, meg azzal a nyaklánccal… Meg ilyesmiket.
A listáról szóló részt figyelmesen hallgatom, és azon gondolkodom, nem-e röhögnek jót rajtunk a listaíró Rend-tagok titokban. Még az is lehet, hogy matt részegen ültek a papír felett, és hasracsaptak egy csomó nevet véletlenszerűen, hogy aztán nekünk legyen min rágódni. Egész vicces lehet - arról az oldalról.
- De miért tették nyilvánossá azt a listát? - dőlök hátra elgondolkodva. - Olyan, mintha szándékosan közölni akarta volna valaki a nagy nyilvánossággal. Talán nem is a lista itt a kulcs. Hanem a kontakt. Utána kéne járni, hogy is került a lista a Próféta birtokába, kitől, kihez, mikor ésatöbbi. Lehet persze, amellett, hogy igaz Reg következtetése, sőt a mintavétel majdnem egyértelmű. A tanúk arról számoltak be, hogy a sérülések pár héten belül gyógyultak, de valahogy mégis “nyomot hagyott bennük” az emlék. A listán szereplők közül egyébként mindenki szerzett ilyen sérüléseket…? Mert nem mindenki van rajta, aki szerzett sérülést. Lehet akár valamiféle megfelelőség is a rendezőelv. Talán utána kéne járni, hogy a listán szereplők miben különböznek a többi érintettől, akiket lehagytak róla. Illetve… Hogy miss Fawcett élete miben változott a két lista keletkezése között - morfondírozok hangosan.
A Gömböt jobbára kiveséztük, valószínűleg valóban nem vérrel működik, de gyanúsan köze van a Szeszély generálásához, vagy legalábbis a tömeghipnózishoz, mert amióta az nálunk van, a csoportos hallucinációkra nem volt példa.
A jelkép a legérdekesebb, és a legbizonytalanabb is, ezért jó, hogy mind más ismeretet gyűjtöttünk róla. Milton szavai után csend támad, megint csak a penna kaparászása hallatszik, aztán az is elhallgat, mikor mindent leírt.
- Láttunk már mást is, aki az örökkévalóság hajszolásában szörnyűbbnél szörnyűbb tettekre vetemedett - jegyzem meg morogva, nyilván mind tudjuk, kire gondolok.
- Annak az ügynek a mappájában is szerepel agresszív beszervezési technika, vérmágia, és Trelawney. A jós is eltűnt. Talán megint jósolt valami komiszat, és el akarták hallgattatni. Nem ártana ránézni, hol tart az eltűnése utáni nyomozás.
Nagy sóhajjal konstantálom, hogy lám, mennyit dolgozunk csak azért, hogy egyre több feladatunk legyen. Megvárom, amíg Milton és Cobham  is kifejti a véleményét, aztán ránézek a papírokra, hogy összefoglaljuk, amit tudunk.

Ahogy beszélgetünk, az önjegyzetelő penna szorgosan dolgozik. A sárgásfehér pergament lassan egészen befutják a cirkalmas vonalak sorai, mint a tintaszín erecskék az üres papírt. Így kelti életre a beszélgetésünk ezt az ügyet, mint az üres testet a vér.
Kivesézzük nemcsak a vérmágia tényszerű dolgait, de azzal kapcsolatban Miss Fawcett ügyét, aztán a listákat is. A Rend nyilvánvalóan ott van már mindenhol. Finoman bólogatok Milton erre irányuló felvetésére, bár nem jó nekünk, de igaza van.
A jóslatok terme számomra a híres jósnő eltűnéséből következett, de sok érdekes gondolat indul innen is.
- ...És első sorban valóban Miss Fawcett-ét. Már, ha tudunk erre engedélyt szerezni.
- Egy próbát megér, ha úgyis összefutsz vele.
Mondta persze, hogy elég kusza a viszonya ezzel a kisasszonnyal, de amilyen kiszámíthatatlan a női nem, abból hamar lehet még igen is. Ezt első kézből tudom, hála a legújabb Mrs. Nottnak.
És igen, Miltonnak is igaza lehet. Talán megelőző intézkedés volt. Talán nincs nagy szerepe, és elég annyi, ha csak futólag megemlítjük. Vagy...
- Vagy használni akarják. Mondjuk… Megpróbálják megjósoltatni vele azt, amit vagy akit keresnek, például annak véréből. Mivel a vér nagyon egyedi, személyhez kötődő anyag, erre nem kizárt, hogy alkalmas lehet. De ez tényleg nagyon messzemenő következtetés, igaz, hogy van elég tényszerűbb adatunk is.
És az a sok adat meg összefüggés most már bőven elegendő egy csinos jelentés kidolgozásához. A jegyzet-tekercs egész hosszúra rúg, már félő, hogy letekeredik az asztalról.
Amíg Reginald felveti az akcióterv ötletét, én kelletlenül a kezembe veszem a teleírt papírcsíkot. Az irkálásnál sokkal jobban hangzik a megvalósítás, jelesül például szétrúgni pár varázshuligán seggét. A beépülés is izgalmasan hangzik, kézenfekvő és logikus lépés - lenne - ha a Minisztériumnak szokása volna feláldozhatóként kezelni az embereit. Mert ez… Nagyjából öngyilkos küldetés volna. Kingsley kétlem, hogy belemenne, de legalábbis már nagyon szorongatják a tökeit, ha erre rábólint. Kíváncsi vagyok, ha ebből lenne is valami, ki lenne az a hősies őrült, aki bevállalná, hogy tégla lesz. Mindegy, majd viszek valami szép virágot a sírjára. Vagy küldetek a titkárommal.
Milton összefoglalására bólogatok, és közben lustán a penna után nyúlok, hogy most kivételesen saját kezűleg használhassam. Kutakodni kezdek a jegyzetekben, és aláhúzom amit ő mond, illetve a további lényeges pontokat, meg egy-két dolgot oda is kaparok, ami még szükséges lehet.
Amikor kész, odamutatom a többieknek, és dünnyögve-hadarva sebtében olvasni kezdem, amit már egyszer hallottunk, de most kiemeltem :

- A vérmágiáról a legtöbbet az “Tűz és Vér: A vérmágia szent könyve” című tiltott kötetből tudhatunk. A fekete mágiával foglalkozók megesküsznek rá, hogy annál erősebb összetevő nincs, mint a vér. Mindenképpen kapcsolódnia kell a mágiához, akár sötét mágiáról van szó, akár nem. Primitívizmusba vissza nyúló, ősi erőről van szó. Leginkább pusztításra kiaknázható formulákhoz használják.Egyéni tulajdonságokhoz kötődik, nagyon személyes.  Bájitalok alapvető összetevői lehet és talán valamilyen új módszerrel lehet összefüggésben. Változó, hogy egy varázslathoz, rituáléhoz kitől, és mekkora mennyiségre van szükség belőle.
Felhasználási területei lehetnek különböző bájitalok, bűbájok és rituálék, úgy mint:
- inferusok vagy azokhoz hasonlók létrehozása
- tömeges imperio bűbáj alkalmazása
- elhalt test helyrehozása stb.
A Rendet érintő ügyek és a vérmágia közötti lehetséges összefüggések:
- A listák: Valószínűleg a listán szereplők valamiben különlegesek, vagy megvizsgálandók a Rend számára, az egyének vérében is lehet valami, ami után kutatnak. Valami alapján szelektálnak, valakit- vagy valamit keresnek. Elképzelhető, hogy valami különlegeset keresnek. A két lista között vannak különbségek, de Esmé Fawcett neve csak ki van húzva, ő esetleg elvezethet néhány válaszhoz.
- A tömegrendezvényeken elkövetett terrorcselekmények: ahol a Szeszély felütötte a fejét, mindenki szenvedett önkívületi állapotában valamilyen sérülést. Elképzelhető, hogy ez egy mintavétel volt, vagy talán valamilyen megjelölések voltak - a tanúk arról számoltak be, hogy a sérülések pár héten belül gyógyultak, de valahogy mégis “nyomot hagyott bennük”
- A Tűz és Vér: A vérmágia szent könyve: A Zambini rezidencia bájitalkonyhájából került elő egy sokat forgatott példány, így valószínű, hogy a benne található bűbájok közül a Rend többet alkalmaz, vagy tervez alkalmazni.
- A Zambini rezidencián tett látogatás: az alagsori bájitalkonyhában talált fiolák egy komoly hányadában vért mutatott ki a laboráns varázslók vizsgálata, ráadásul döntő többségben elhunytnak-, vagy eltűntnek nyilvánított személyek vérét frissen tartó igézésekkel konzerválva. Volt, aki szerzett mérgezéssel járó, vérző sérülést.
- A gömb: esélyesen az a mágikus tárgy, ami a Szeszélyt generálta. Ezzel bizonyos embereket valahogy más tudatállapotba vagy hallucinált valóságba képesek juttatni. Talán a vérrel, amit az áldozatoktól szereztek.
- A szimbólum: Nora Potts holtteste mellett ez a jel volt a saját vérével a padlóra festve. A Rend egyik fő emberének a nyakláncán is ez a szimbólum van.Talán köze van valamilyen vérmágiához, vagy ahhoz kapcsolódó egyszerű jelképek halmaza.
- A Rend tagtoborzása: A vért talán arra használják, hogy távolról is irányítható közkatonákhoz jussanak. Lehet, hogy a kiszemeltektől vérmintát vesznek, hogy így vizsgálják, alkalmasak-e soraik közé kerülni.
Trelawney elrablása: lehetett megelőző intézkedés, vagy el akarták hallgattatni.
Akcióterv:
- Érdekes lehet esetleg, hogy egymáshoz közel álló vagy szorosabb kapcsolatban lévő személyek is találhatók a listán, egy hálózatelemzést talán megérdemelne a dolog.
- Utána kéne járni, hogy a listán szereplők miben különböznek a többi érintettől, akiket lehagytak róla. Illetve… Hogy miss Fawcett élete miben változott a két lista keletkezése között - Esmé Fawcett kihallgatása.
- Fontos lenne kideríteni kik lehetnek már a Rend tagjai - bárhol ott lehetnek beépülve.
- A Jóslatok termének épen maradt jóslatai közül átvizsgálni a listákon szereplőkét, első sorban valóban Miss Fawcett-ét. ÉS ránézni, hol tart a nyomozás Trelawney után.
- Meg kéne nézni, milyen varázslatok vannak a  “Tűz és Vér: A vérmágia szent könyve”-ben, és hogy azokból a Rend mit használ(hat), mit fejleszthetett tovább.
- Érdemes lenne létrehozni a Rend aktivitására egy akciócsoportot, ami csak az ő ügyeik után nyomoz és aminek keretében valaki megpróbálna beépülni közéjük, dezinformációval bomlasztani a struktúrájukat.

A fülemet egy masszív, hortyogó hang üti meg, úgyhogy mivel úgyis kifogyok a fontosabbnak ítélt részletekből, érdeklődve felpillantok, melyik kolléga felől érkezik. De minden jel szerint a székem alatt fekvő kutyám horkol ilyen szertelenül, nyála diszkrét tócsában csordogál a padlóra pofájából. Magam se tudom, egyetértek-e vele. Nem szoktam ennyire belemerülni az elméleti munkába, talán a társaság volt rám jó hatással.
Megpiszkálom a lábammal az eb oldalát, mire ő nagy horkanással felkapja a fejét, majd bambán körülnéz, hogy hol is van. Aztán farkcsóválva nyújtózik, majdnem feldöntve a széket, mivel én még rajta ülök. Utána máris játékon jár az esze, de elrántom a foga elől a keresztbe-kasul aláhuzigált és átnyilazott, kiegészített jegyzeteket, mielőtt előadná a tipikus “a kutyám megette a házi feladatom” manővert. Inkább átnyújtom az irományt valamelyik kollégának, közben én is nagyot nyújtózva állok talpra.
- Uraim, szerintem ezt igazán alaposan körbejártuk. Köszönöm ezt a meglepően produktív néhány órát. Valaki egy látogatást a kantinba, mielőtt dolgunkra megyünk? - kérdezem még félig búcsúzóul, hátha más is vágyik most egy hideg sör után a pofázástól kiszáradt torok orvoslására. Akár társaságban, akár egyedül, én azért feltérképezem a kínálatot. Mindenképp húzom az időt, hogy minél később kelljen hazamennem. Melanie haragjának bevállalásánál még a Rend sorai közé beépülés is túlélhetőbbnek tűnik. De az nem volna megvalósítható a kutyával az oldalamon, szóval végül csak rászánom magam, hogy hazafelé vegyem az irányt.

A helyszín szabad.