Roxfort RPG

Ismét tömeg, ismét tolakodás, bár az ifjú már megszokta a kupé foglalási versenyeken való részvételeket, a lényeg egy lehetőleg olyan kocsiba beesni, ahol alig vannak, vagy kevésbé idegesítő alakokkal van teletömve. Ha ezek közül valaki ismerős, az már bónusz, ha pedig az a valaki egy csinos szőke Hugrabugos, az már főnyeremény. Kivétel, ha ragyás Steph vagy fikás Erik miatt kell egymáshoz szorulni.
Hallja is, ahogy Sandy panaszkodik a lányra, túlságosan tolakodik előre, ezzel nem hogy csak társát, de még őt is kellő lendülettel ruházza fel. Végül benéz a pont mellette lévő kupé belsejébe és meglátva pár zacskó minden ízű drazsét, jön is a nagy ötlet.  
 - Neeeem, nem kérek drazsét lányok, nem rég ettem egy hangya ízűt, de STEPHANIE BIZTOS MEGKÓSTOLNÁ! – kiáltott hátra, megemelve a hangját, mire a bennülők először furcsán tekintettek Ezrára, végül a hideg döbbenet lett úrrá rajtuk, amint rájöttek kiről van szó. Az ifjú remélve, hogy ezzel leszerelték a lányt, Sandy utasítására befordult a 9-es kupé ajtaján, majd megvárva társát segített neki becsukni az ajtót.
-  Hű anyukám, ez meleg volt. – legyezte magát, ahogy helyet foglalt szintén az ablak mellett a szembeni oldalon.
-  Nagyon komoly. – mutatott Sandy cipőjén lévő hatalmas lenyomatra. – Akár, Hagrid talpa is lehetne. – mosolygott huncutul, majd az ajtó felé emelte tekintetét, remélve, hogy Stephanie nem sétál el előttük és inkább behuppant az édességeket rágcsálók kocsijába.
Mondhatni gyorsan eltelt az ötödév. Minimális izgalom a szeszély miatt, annál kevesebb misztikum és rossz jegy, annál több büntetőmunka. A kocsiban ülőktől együtt vonhattak le annyi pontot, mint amennyit házuk szerzett. Még szerencse, hogy nem utálják őket ezért, bár lehet, van valami köze annak ehhez, hogy az él tanulók nem köszönnek neki.
Ahogy ezen elmélkedett akaratlanul is a lány lábán felejtette tekintetét, ami addig nem is volt baj, míg ő a cipőjét takarította, de ahogy felegyenesedett és leengedte lábát, hirtelen máshol pihent meg a figyelme.
 - A nyál, igen, akarom mondani láb, vagyis én a nyálat a lábadon töltöm, vagyis aaaa…abba hagyom inkább az ugatást… - mondta szinte teljesen elvörösödve, majd kinézett zavarában az ablakon és vett egy nagy levegőt.
 - Szóval most a nénikémhez megyek, ott gyűlik össze a család, megünnepelvén apám visszatér…vagyis szülinapját. – váltott témát gyorsan, majd leghatalmasabb, legbugyutább vigyorát vette elő, ami létezik.
 - Utána apám megígérte, hogy elviszi a családot egy kollégája tóparti nyaralójába és ott a tájfestést fogjuk gyakorolni. – magyarázta mostmár visszanyerve eredeti arcszínét.
 - Nálad mik a programok? Nyaralás, utazgatás a családdal, barátnőkkel? Vagy hazaviszed a melót és otthon is büntetőmunkázol? – viccelődött idétlenül, amivel még mindig zavarát próbálta elrejteni. Bizony…ez a fránya négyes szint.

- Meleg? Forró. Mindenki nagyon menne már haza. Az évzáró is éveknek tűnt, pedig siettem enni. Meg is fájdult a hasam.  – A fiú felhúzza szemöldökét, majd saját bendőjére tekintve elégedett mosollyal nyugtázza, ő még most is tudna enni. 
 -  Én igazából, mindig sietek az evéssel. Minél gyorsabban kerüljön be a finom ennivaló. – dörzsölte meg pocakját, majd elmerengve nézett ki a kupé ablakán. Nézte, ahogy szép lassan elhagyják a kastélyt és a festői tájat. Hiányozni fog számára az iskola, de a családja is már hiányzik. Reméli valamiért, hogy olyan lesz a terep, mint évekkel ezelőtt, gondtalan, kedves, unalmas, olyan Ellsworth-os.
- Hát...a cipőjébe az én lábam háromszor is beleférne. Képzelj el engem az ő cipőjében. Úgy festenék benne, mint Harisnyás Pippi az apukája cipőjében.
 - Pippi? Vicces lenne, ha Hagrid cipőjében flangálnál az udvaron. – nevetett felocsúdva a családi képzelgéséből, majd elképzelte, ahogy Sandy vágtat keresztül a parkon a vadőr nagy bakancsában. Aztán csak zavartan nézi, ahogy folyamatosan takarítja a cipőjét. Érzi, hogy kezd kellemetlenné válni a helyzet, hiába dadogott az előbb, ez még tetézi a bajt.
~ Mondj valamit! Akármit! ~ szinte már görcsösen lilult a feje, ahogy gondolkodott, aztán a lány ismét elkezdett beszélni. Szavai akár a csicsergő madarak áriája egy kedves tavaszi délutánon, ahol Hagrid cipőjében futkározik szabadon és kecsesen a réten. Ahogy ezen elmélkedett vágyakozva oldalra hajtotta a fejét, majd elégedetten bólintott.
- Áh. szegény Mexikói kisgyerekek... Rázom meg a fejem sajnálkozóan.- Mondjuk legalább kaptak érte pénzt. De idegenek kutyaszaros cipőjét is pucolniuk kellett. De nem pálcával...a muglik nyállal és zsebkendővel pucolták. Érted? El tudod hinni? Nyállaaaaal!
Mondatára felkapta a fejét és ismét zavarba jött.
 -  Óh, igen. A mexikói gyerekek, azok, a mexikói gyerekek, azok nyilvánvalóan Mexikói származásúak, ahol a cipő divat, igen, szeretik takarítani mugli gyerekek. Igen, nyállal valóban. – bólogatott egyetértően, bár maga sem értette, hogy tudta megszülni ezt a zavarodott mondatot és ha ütnék sem tudná megismételni soha többet.
 -  Nem tudtam erről, bár édesapám sok mugli dologról mesélt nekem. De fura, a nyári szünetben megkérem, meséljen erről. Hogy a muglik nyállal takarítják Mexikóban a cipőket, mert ugye ez ott divat. – magyarázta még mindig vörös fejjel. Ha most megigazította volna talárja nyakát, több gőz szaladt volna fel belőle, mint a vonat kéményéből.
~ Észrevette, hogy bámulom. A szabadkozásomra sem reagál, rosszallóan kinéz az ablakon. Óh Ezra, megcsináltad ez szép volt. ~ korholta le magát, majd megvakarta tarkóját.
Eszébe jut ilyenkor, hogy mit csinálna bátyja. Olyan bátor és laza volt. Még akkor sem esett kétségbe, mikor a lányok visszautasították, ő pedig itt bátortalankodik egy csinos lány társaságában, holott rengeteg büntetőmunkán vannak túl és már barátjának is tekinti. Cassie, lehet elvette az önbizalmát? Vajon ér másra kenni a dolgot?
- Szülinap? Ó, Boldog szülinapot apukádnak!
 -  Óh, átadom neki. Biztos örülni fog, köszönjük szépen. – válaszolt Ezra még mindig bátortalanul, de végre őszinte mosolyt tudott erőltetni arcára.
- Hát..az unokatesómmal, Jasonnel és az anyáinkkal szoktunk kempingezni, meg...talán elmegyek egy mugli kreatív írás táborba augusztusban, és nem is gondolok a büntetőmunkákra. Soha. De soha. 
- A kemping az jó. Természet, szabadság, szalonnasütések, szép tájak. – válaszolt elégedetten, örülve annak, hogy végre elterelték a témát és ő is megnyugodhat mostmár.
 - Kreatív írás tábor az… az izé, jó, jól hangzik. – válaszolt a fiú, majd fájdalmas arccal becsukta szemeit és remélve a legrosszabbakat, ismét szóra nyitotta száját.
 - Megmondod micsoda a mugli kreatív írás tábor? – kérdezte gyermeki mosollyal.
Érezte, ahogy egyre lejjebb süllyed a zavarodottság tengerében és végképp búcsút inthet Sandy barátságának, és ha volt is benne valamennyi érdeklődés iránta, akkor azt most páros lábbal rúgta ülepen. Ennél már csak az lenne rosszabb ha…
- Hát itt vagytok! Jaj, itt van még hely?
 - Óh ne…Stephanie, STEPHANIE! Hát megtaláltál minket? Érezted rajtam a bagel és sült szalonna illatot? – kérdezte játszott barátságos arcot erőltetve magára Ezra, közben jobb karjával a kupé ülését szorította mérgében.

Szerencsére Sandy ki nyitotta az ablakot. Ezra így egy kicsit nyugodtabban lélegezhetett fel, már ingjének nyakát igazgatta a lefolyó izzadságnak teret engedve. Kezei is nyirkosak lettek, arca is valószínűleg olyan vörös volt, mint egy fövésben lévő homárnak. Mit nem adna most egy tükörért. Gyorsan elhessegette a béna gondolatait, majd kezével haja felé nyúlt és lazán, olyan menő csávósan hátrasimította szénaboglya haját, elővette legcsábosabb mosolyát, míg szíve hölgye a mexikói cipő takarító árvákról beszélt.
- Fura divat, az biztos. Még jó, hogy mi nem vagyunk szegény Mexikói kisgyerekek. Bár a bagokyház pucolás rosszabb volt, mint egy cipő nyálas takarítása.
 - Hát, te még mexikói szegény gyerekként is szép lennél. – mondta lágy mosolyával, majd mikor rájött mekkora badarságot mondott, feltette védelmi állásba kezeit.
 - Mármint nem gyerek, meg nem szegény, csak te mexikói származással is biztos elmennél. Vagyis most is elmész, vagyis nem mész sehova persze, hanem hogy csi…csinos vagy…na izé… - dadogta zavartan, majd egy hosszú fájdalmas sóhajjal adta meg magát a teljes megsemmisülésnek.
- Bocsánat, ez a meleg teszi. Megzápult az agyam. – mondta végül felnézve, remélve, hogy Sandy nem neveti ki, vagy nem hagyja faképnél félresikerült bókja miatt.
- Igen, a bagolyház takarítása már heti rutin számomra. Már lassan jobban kedvelnek engem a tollasok, mint saját gazdáikat. – nevetett megjátszottan, miközben még mindig lesülésén siránkozott legbelül. Ha bátyja most látta volna próbálkozását, biztos fogná a hasát a kacarászástól.
- Az idén nyáron szeretnék csónakázni is. Beleülni egy kis ladikba, átúszni egy kis félszigetre, aztán este vissza.
- Csónakázni! Igen, az jó! Felszabadít, sodródni az árral és a sziget, az is biztos óriási. – mutatott rá a lányra végre kezdve kicsit összeszedni magát. Nagyot sóhajtva kinézett az ablakon és hagyta, hogy a beáramló levegő kicsit lehűtse felforrósodott arcát.
- Igen, Hát..még én sem voltam igazából ilyen táborban, de vannak adott témák, amikről játékosan történetet kell írni. Bele kell fúzni bizonyos szavakat, meg ilyen hát..különböző feladatok vannak, hogy milyen nyelvezetben, meg izé..khm...stílusban kell megírni. Tudod, hogy möszjő, engedelmeddel, ha az úr is úgy véli, meg ilyesmi. De lehet rapp szövegben kell szerelmet vallani...vagy..hát..ilyenek.
- Jól hangzik ez a tábor. Egyszer elmennék…veled. – mondta a fiú még mindig kibámulva az ablakon, teljesen megfeledkezve magáról.
- Mármint, ha nem baj! Tudod, szórakoztatóan hangzik. Esetleg, ha odaadnád majd nekem az egyik ilyen vicces történeted, szívesen megfesteném.  – mosolygott kedvesen Ezra, lesütve szemeit.
- Jól szórakoznánk anyukám, csak vedd a tábort lazán. Yo, az lesz a neked való, attól leszel belevaló, csajszi! – mímelt egy gyors rapszöveget a fiú próbálván oldani a feszültséget.
Természetesen az oldódás nem tartott sokáig, ugyanis Stephanie jelenléte megzavarta kettejük bohóckodását, kivétel persze, ha nem zavarja el viselkedésével Sandy-t, ami persze azzal járna, hogy kettesben maradna Hagrid titkolt lányával.
- Nem, nem éreztem, bár a frissen sült Bagelnek jó illata van. A másik kabinban nem lehetett kinyitni az ablakot, de óó,látom itt igen, akkor pláne maradok!
Ezra szóhoz sem jut megdöbbenésétől, amikor feneke, akár egy hatalmas mugli léghajó, amiről édesapja mesélt neki egyszer gyermekkorában, elindult a mellette lévő ülés felé. Arcára dermesztő rémület ült ki, próbálta a kupé oldalához szorítani magát, de rájött, hogy nincs menekvés, bizony Steph drazsétól ragadó bőre hozzá fog tapadni az övéhez. Mikor már felkészült a legrosszabbra, Sandy lépett és átrángatta a lányt a saját helyére, aminek köszönhetően ő került a fiú mellé.
~ Óh…Sandy. Csodács az illatod. Virág és ábrándozás gyönyörű eufóriája egy mézzel alapozott vásznon. – motyogta magában nagyot szippantva a levegőben. Már éppen azon kezdett töprengeni, hogy milyen szerencsés, na meg persze, hogy szabadulhatnának meg újdonsült lakótársuktól, mikor ismét kicsapódott a kupé ajtaja.
- Hát ez nagyszerű. – dörmögte alig hallhatóan Ezra, mikor meglátta a Hugrabugos kviddics szurkolók legnagyobb szájú alakját, Sam Herold-ot.
- Nahát, nahát. Mit keres egy ilyen szépség ezzel az idióta sráccal és a hájas Stephanie-val. – kérdezte nagy arcával bevigyorogva a kupéba, miközben a háta mögött a szurkolók többsége nevettek előadásán.
- Hé! Nem vagyok hájas Stephanie. – sértődött meg újdonsült útitársuk.
- Nos, értem, hogy Stephanie nem tökéletes, de srácnak nevezni túlzás. – válaszolt Ezra, mire Stephanie szemei elkerekedtek.
- Nem rám értette! Ugye nem rám értette?! – kérdezte már teljesen összezavarva és kétségbeesetten. Cseberből mederbe. Ezra csak egy kellemes, rövid időt akart együtt tölteni Sandy-vel, esetleg elhívni randira a nyár folyamán valamikor, erre egy teljes drámaszakkör gyűlt össze a 9-es kupéban. Bár lehet, köze van ehhez annak, hogy nemrégiben egy pitét vágott Sam arcába az egyik reggeli során.

Elmosolyodott. Ez amolyan szelíd, megszánt mosolynak tűnik számára, biztos benne, hogy a lány teljesen hülyének nézi őt. Ezt már megint eltolta, de nem adja fel, ő nem abból a családból származik. Elvörösödött fülei ellenére is összeszedte magát, megigazította magán talárját, aminek köszönhetően az alatta lévő ing és mellény kombináció még jobban összegabalyodott, krákogott egyet és kiegyenesedett ülőhelyén. Azonban, mielőtt megszólalna, megint elbi-zonytalanodik. Mi van, ha tényleg nem kedveli, vagy csak barátzónába akarja rakni. Neeeem, nem, Ezrát nem lehet barátzónában a megörzőbe tenni. Nem. Esetleg azt hiszi róla, hogy a másik csapatban játszik, vagy csak szeret a társaságában lógni, mert azt gondolja, hogy menő. Felhúzza szemöldökét és úgy méri végig a lányt.
~ Mi az igazság Sandy Bailly? – gondolta magában, mikor a lány hirtelen felé fordult és reagált a bagolyházas poénjára.
- Jó, jó, de téged igazán nem nehéz kedvelni. Nehezebb nem kedvelni. – a fiú zavartan kezdett pislogni. Éppen azon agyalt, vajon mi a célja a társaságával, mit akarhat Ezrától, mikor megint bedob egy váratlan húzást. Akaratlanul is elmosolyodik miközben majd elolvad a lány bókjától.
 - Hát, ebben sokan nem értenek veled egyet a suliból. – nevetett ő is a lánnyal és szinte öklével éljenzett, hogy meg bírta őrizni hideg vérét és egy ilyen laza válasszal tudott elő rukkolni.
~ Szedd össze magad Ezra, te ennél job vagy. ~ korholta le magát a fiú, amiért úgy viselkedik, mint, aki még nem járt együtt soha senkivel. Mindig magabiztos, tudja mit akar, de Sandy folyamatosan úgy dobálja érzelmi szintekről szintekre, mint más a Kvaffot. Végül sóhajtott egy nagyot és úgy folytatta a beszélgetést.
A táboros megszólalásával ismét túlzásba esett, szinte akaratlanul csúszott ki a száján a “veled” szó, aminek köszönheten utazótársa ledermedten nézett maga elé. Lehet azon elmélkedik, minek mondogat ez a srác ilyeneket? Mi lett a folyton vagány Ezrával, aki most furcsa módon viselkedik, akár egy kisfiú.
- Ige-hen, persze, az nagyon jó lenne! –
Terelős válasz, nyilván mondania kellett valami. Ezra számára egyre nyilvánvalóbb, hogy félreértelmezte a helyzetet. Azonban, mi van ha nem? Mivan, ha csak az exbarátnő utáni csalódás miatt ilyen gyanakvó, nem mer már bízni a lányokban? Rap szövege kicsit enyhített a bennlévő helyzeten, a fiú is megkönnyebbült, Sandy pedig nevetgélt egy kicsit, bár mondhatni nem a legjobbkor toppantak be a váratlan érkezők, hivatlan vendégek.
Stephanie érkezésével, Sandy át kerül Ezra mellé, aminek a fiú nagyon is örül, s bár minden percét élvezi, próbál erőt venni magán és megőrizni saját hidegvérét. A lány érintése vállán még nehezíti is a dolgot, mosolya pedig a magabiz-tos legényt ismét lehúzta az ismeretlen, bizonytalan mélység aljára. Mire gondolhat? Mi a célja?
Nem sok ideje van ezen elmélkedni, mert nem, hogy Stephanie-tól nem tudnak megszabadulni, kezdett megtelni a színháznak is már megfelelő kupé és a színpad újabb szereplővel bővül.
- Jaj, ne haragudj, de tele vagy a kupé, a negyedik hely foglalva van, így arrébb kell menned. Talán a Hollóhátasoknál még van hely! Ezra pedig nem idióta, ellentétben veled bunkókám!
~ Imádom. ~ lágyult el ismét Ezra, ahogy a lány megvédte őt, harciassága pedig fokozta benne a vágyat, hogy felszívja magát, mint egy gorilla, a legnagyobb, legveszélyesebb dzsungel közepén felmarkoljon két marék levelet és egy kis gazt, majd azt az ég felé hajítva ordítson és rohangáljon körbe és körbe. Ez ugyanis a Gorillák nászra hívó tánca, ezzel jelzik ki egy nőstény gorilla felé, hogy ő a legerősebb, legalkalmasabb hím a bandában.
 - Nem is tudtam, milyen kis tüzes vagy Bailey! Nem tudod mit hagyjsz ki, ha nem jössz el velem randizni. Ülj át velem a Hollóhátas kupéba, vagy keressünk egy üreset. –
Ekkor már az ifjú felkapta a tekintetét. elmosolyodott, elővette végül a szokásos Ezrás tekintetét, azt a fajta laza, csibész szempillantást, amikor valami nagyon nem kellemes dolgon törte a fejét.
- Az a baj Sam, hogy te mindig másokat próbálsz felülmúlni. – kezdte a fiú, ahogy magabiztosan felkelt ülőhelyéről.
- Itt én vagyok a hím gorilla, te maximum egy kis gibbon vagy, aki eltévedt a kupék sokaságában. – folytatta, odafordulva Sam felé.
- Múltkor is megvicceltelek és most is idejöttél, hogy engem és a barátaimat szekálld. – mondta belenyúlva zsebébe.
- Azt kell, hogy gondoljam, te szereted, ha szívatlak Sam. – állapodott meg végül az érkező kviddics rajongó előtt az ajtóban, de olyan közel, hogy már zavarba ejtő volt. Bal keze mozgolódni kezdett a zsebében, Sandy pedig, ha figyelmes, felismerheti az összetéveszthetetlen fegyvert, Ezra igazi végjegyét, a kezében lévő trágyagránátot.

Sandy elég erőt ad neki ahhoz, hogy bármilyen veszéllyel felvegye a harcot, még csínyei is eposzi méreteket öltenek, ha azért készíti elő, hogy őt védje vele. Megfogadta, hogy Cassie után nem fog egy darabig senkivel se komolyan próbálkozni és bármennyire is szeretett volna távolságot tartan a lánytól, folyamatosan meglepte és elbátortalanította őt ezen elképzelésében és most is azon találta magát, hogy érte bárkivel megküzdene. Még a nálánál kétszer nagyobb darab Sammel is.
“ Ugyan, akik nem kedvelnek, csak irigykednek. Irigykednek, mert túlságosan be vannak savanyodva. – viszhangoznak fejében Sandy szavai és lehet igaza van. Irigyek, hogy folyton mosolyog, folyton valami csínyen tori a fejét, miközben fest vagy jól mulat a barátaival, estére pedig olyannyira bemagolja a következő napi anyagot, hogy nem kell izzadnia a számonkérések alkalmával, vagy a vizsgákon. Ez Ezra. Ezt kell szeretni.
- Kösz Sam, de inkább kihagyom. Menj csak egyedül. – válaszolt Sandy az ajtóban álló ellenséges srác felé, mire Ezra csak egy mosollyal válaszolt. Túl magabiztos volt ahhoz, hogy meghátráljon vagy hogy annyiban hagyja a dolgot, nem is erről volt hires, bármilyen csínyt végigvitt nem félve a következményektől, az hogy ennek a balga srácnak a szájába helyez egy trágyagránátot miközben kilöki az ajtón, már nem igazán tesz oda a jó hírének.
 - Na, jólvan fiúk, ahogy látom, Smith professzor erre közelít, jobb ha oszolj van, mielőtt mindannyiun büntit kapunk. Sam, ott van egy üres kupé, ha nem akarsz bajt, szépen leültök a haverjaiddal. Láttad már Smithet dühösen? Most sem vidám az arca, úgyhogy siessetek! – hadarta Sandy olyan elánnal, hogy Ezrát is meglepte vele. Vörösödött arccal és fülekkel figyelte, ahogy a lány kiosztja őket, még Sam sem mert hirtelen feleselni vele és ahogy Smith irányába muta-tott, szinte mindenki arra fele figyelt, még Steph is összehúzta magát inkább.
Nem állított valótlant a lány, tényleg közeledett a marcona professzor, így válasz nélkül hagyta, hogy becsapja a fülke ajtaját, miután kitessékelte a barmokat, akik még mindig hevesen pislogva, értetlenül indultak el tova Smith elől. Ezra is hozzájuk hasonlóan zavartan pislogva nézett Sandy-re, ahogy az kérlelte a gránát eltételére, szó nélkül engedelmeskedett is neki, majd még mielőtt a prof. odaért volna a fülke ajtaja elé, már mindhárman csendesen, nyugodtan ücsörögtek a kocsiban.
Smith hideg, átható tekintettel nézett be rájuk, mire Ezra vidáman integetni kezdett neki, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, nem volt titok és semmi meglepő nem volt ebben, hiszen mindenkinek azt híreszteli, hogy Smith mennyire kedveli őt. Nem tudja, hogy ez egyébként mennyire igaz, de tetszik neki a tanbá keménysége és ridegsége, ezért is viselkedik vele ennyire barátságosan, de tisztelettel betartva a határokat.
-  Ne aggódj, Smith tanbá kedvel engem, nem fog bántani minket. – ölelte át óvatosan, inkább bátorítóan Sandy vállát, smajd mikor ismét felnézett, a fülke ajtaja előtt már nem állt senki.
-  Köszönöm, neked hála megúsztam egy újabb büntetőmunkát. – vakarta meg feje búbját az ifjú bohókásan, majd mikor feltűnt neki, hogy mit csinál, elengedte Sandy vállát és zavartan szabadkozni kezdett.
- Izé, bocsánat, elfelejtettem. – nevetett elvörösödve.