Roxfort RPG

Nem hiszem, hogy létezik lazítóbb egy egész napos konzultációt követően a kollégákkal eljönni egy bárba és megnézni, mennyiben különbözik a Skót Whisky az Írekétől. Nem mintha már nem kósoltam volna mindkettőt, de sosem árt időnként ellenőrizni, mert az ízek, mint a világ és az idő, ez is mindig változik és ez nem vicc. Rengeteg alkoholnak változott meg az elkészítési metodikája, új tulajdonos, keményebb idény, kevesebb vagy rosszabb minőségű termény, tehát tényleg nem árt alkalomadtán újrakóstolgatni a nemesebb italokat, nehogy aztán egyszer egy fogadáson rosszat kínáljunk. Figyelnünk kell az imázsunkra és a jóízlésre, mit mondanának aztán rólunk. Ehhez mérten óvatosan kortyolgattam az első pohár whiskymet, s nagyot sóhajtva konstatláltam, még mindig a régi, legalábbis olyan, mint amilyenre emlékeztem. Tavaly tavasszal voltam Skóciában szintén mondhatni üzleti úton, egy régi cimborám próbált pénzt csinálni egy kutatómunkámból, de félreértette sajnos a munkámat és a személyiségemet. Az élmények és a tudás nem eladó, ez nem egy ajándéktárgy vagy egy gyógyszer, esetleg varázsital. Ezzel segítek az embereken, nem azzal, hogy viszont látom a pofázmányom boltok polcain. Az már nem én lennék.
Éppen azon vitatkoztunk egy kedves kollégámmal, hogy a meditációs gyakorlatok mennyiben segíthetnek egy erőszakos betegség vagy komolyabb sérülés gyógyításában, mikor szomorúan konstatáltam, az italom elfogyott. Megannyi óvatos korty után, mégis kiürül a poharam tartalma, s bár még a vita kedvéért elhúztam a pótlását egy kevés ideig, éreztem előbb-utóbb gondoskodnom kell a hiányáról.
 - Tehát azt mondod, hogy mint a növényeknél, ha kedvesen szólítjuk meg a sejtjeinket, maguktól gyógyulásnak indulnak. Kedvességgel? – húztafel a szemöldökét vitapartnerem, az alacsony, ám de megfelelően köpcös walesi kollega Ryan McPhillan. Régi bútor volt a Medimágia területén, mégsem hit a mugli természetmágia hatalmában, mint mindenki más, ő is úgy gondolta, a muglik nem tudnak varázsolni és hiába próbáltam már évek óta megértetni a varázslótársadalom-mal, hogy a muglik nem varázsolnak, ez csupán anatómia, tudás, és a test alapos ismerete, semmi több. Könyvet is készülök írni a témában, de még a varázslótársadalom nem áll készen arra, hogy nyissanak a mugli orvoslás irányába, így csak apró disszertációkat és jelentéseket tudok kiadni a témában, nem beszélve arról, hogy suttyomban alkalmazom őket a gyógyításaim kellékeként, teszem hozzá eredményesen. A varázslótársadalom, még akkor is, ha a tagja vagyok, túlontúl arrogáns ahhoz, hogy egyként viseltesse magát tudásban, hatalomban vagy értékrendben egy muglival és ez a probléma, pedig többet tanulhatnánk egymástól, mint azt mi, Varázstudók és a Muglik valaha is gondolnánk.
 - Igen, azt mondom, de minden mély tudatállapotban történik, ahol a testük, a tudatuk és a lelkük eggyé válik, ezt hívják tökéletes tudatállapotnak. – magyaráztam, de látszik, hogy nem igen tudja elfogadni az érveléseket, bár biztos vagyok abban, hogy nem a gyógyítás metódusával van baj, vagy a hiteltelenségemmel, inkább a muglik gyógyító erejé-ben nem hisz.
 - Várj, hozok magamnak italt, aztán folytatjuk. – mosolyodtam rá megrázva üressé vált poharam, majd a nagy tömeg-ben elindultam a pult felé. Rengetegen voltak, ami nem meglepő, valószínáleg job időkben a kerthelyiségben mulatnak inkább, most mindenki beszorult a bárba, a pultnál csupán egy hely volt szabad, ahová beállhattam kérni egy italt.
Meg is álltam egy idősebb úr és egy fiatal barna hajú hölgy között, kik gondtalanul ücsörögtem helyükön. Rámosolyog-tam mindkettejükre, ahogy vártam, a pincer megjelenését, fejemmel biccentettem feléjük, végül csak megjelent a hölgy a pultnál é ski tudtam kérni a Whiskymet.
- Nagyon szépen köszönöm. – kacsintottam, majd fordultam volna vissza a barátaimhoz, mikor az öreg úr úgy döntött, ebben a pillanatban jön vissza fiatalos életereje és valósággal kiugrott bárszékéből. Ennek köszönhetően meglökte a kezemet és az abban lévő pohár tartalma sajnos a mellettem ülő Serenára. Tátott szájjal néztem rá szegényre és mivel biztos voltam benne, nem fogja elhinni, hogy nem én voltam a hibás, elmosolyogtam és megemeltem üressé vált poharam.
- Skót Whisky, jó választás. – mondtam, majd a mosoly fintorra alakult és félre dobtam a humorizálást és illendően próbálkoztam tovább. – Ne haragudj, meglöktek engem is, segíthetek? – húztam el a pultról néhány papírtörlőt, hogy átadjam az ismeretlen hölgynek.

Édesanyám azt tanította, mikor még gyerek voltam, hogy mindig, mikor valami attrocitás ér, nézzek mélyem magamba, vegyek egy mély levegőt és vizsgáljam meg mindig a másik fél szemszögét is. Furcsa, gondolom kevesen rendeztek már le így ügyet, főleg, ha teng az emberben a tesztoszteron vagy alap esetben is temperamentumos az illető. Azonban sokszor kipróbáltam és tényleg más a leányzó fekvése. Vizsgáljuk csak meg ezt az esetet is közelebbről. Adott egy vén trotty, aki felkelt ülőhelyéről, anélkül, hogy figyelte volna hogy maga mögött kit lök fel, vagy talál el. Ez magában véve nem rossz dolog, persze megesik az ilyesmi. Azonban itt cserben hagyásos baleset történik, ugyanis a vénember vissza se fordult elnézést kérni, de még csak ránk se nézett. Kellemetlen helyzetbe hozott engem, mivel engem lökött meg és így ennek nyomán leöntöttem egy kedves hölgyet, aki mellett üldögélt gondtalanul. Mivel a Hölgy egy igen tehetséges varázslattal eltüntette az ital nyomait ruházatáról így a teljes vesztese ennek a történetnek én vagyok, mert nem is-merem a Whisky teremtés varázslatát. Hogy megetetném-e a papuskával a kezemben szorongatott üres poharat? Mindenképp, még jól is esne. De ahogy anyám tanította, vettem egy mély levegőt, belegondoltam, milyen lehet idősként, korlátozott orvos által előírt italmennység mellett üldögélni egy kocsmában, miközben csak úgy rohangálnak mellette a jobbnál job csajok, míg neki nem maradt más csak a szerettei és a múlt hősies regéi. Szegény ördög. Lám, bevállt, elszállt a haragom. Ezzel az elégedett sóhajjal fordulok oda az általam leöntött lányhoz.
- Ne aggódj, meglepően sokszor történik meg ez. – válaszolta viszonylag cinikusan, amitől még jobban elkapott a rossz érzés. Kellemetlen lehet folyamatos italok céltáblájának lenni.
- Magácska akkor nagyon szerencsés. Sok-sok ingyen ital. – próbáltam maradni a humorizálás fonalán, egyrészt, hátha el tudom csapni a dolgot egy kis nevetéssel, másrészt, mert valóban kellemetlen a történet.
- Sajnálom, hogy kárba veszett ez a nemes nedű. – mosolygott rám, amitől egészen meglepődtem. Most öntötte le egy idegen, mégis jó kedve van. Talán vele is beszélt édesanyám? - Én mondjuk inkább a másikat választottam volna. An-nak erőteljesebb íze van. – tette még hozzá, majd felegyenesedtem és úgy válaszoltam mostmár én is mosolyogva.
- Nem lerészegedni jöttem, most csak lazulni akarok egy sikeres orvosi konzultációt követően. – válaszoltam legyintve felvetésére, majd a pultoslányhoz fordultam.
- Kérnék még egy kört és a hölgynek is amit kér. Ez a legkevesebb. – mondta mostmár én is kellemesebben mosolyog-va, remélve, hogy Serena választ magának italt, míg az én Whiskymet elkészítik. Mostmár egyre magabiztosabb voltam afelöl, hogy nem szedi le a fejemet a helyéről.
- Te rendben vagy? – kérdezte, majd meglepődve végigmértem a ruházatomon, de elégedetten konstatáltam, hogy remek munkát végeztem, csak őt öntöttem le az italommal.
 - Nem, azt hiszem én rendben vagyok. A poharam minden tartalmát a ruhád önző módon elitta. – nevettem mostmár teljesen megnyugodva a tény felett, hogy a Hölgy nem neheztel rám a történtek miatt.
 - Vincent. Vincent O’Mara. – nyújtottam felé a kezem, mialatt a pltoshölgy elkészítette italainkat és elénk helyezte.

 Megmondva az őszintét, ma nem igazán volt tervben a csajozás, nem is nagyon szoktam bárokban lányokat felszedni, nem stílusos, meg aztán ki tudja, kikbe fut bele az ember. Viszont egy, két ital. talán nem árthat meg, ez a legkevesebb, amiért leöntöttem a hölgyet, még ha olyan ügyesen el is tüntette magáról az italt. Bár csak teremteni is ilyen jól tudna.
A többiek amúgyis már, ahogy elnézem pityókásra itták magukat, irészegen pedig nem igazán lehet medimágusi kutatásokról fecsegni, nem hogy saját disszertációmat megvédjem, őket sem tudnám az eséstől.
- Legközelebb azért próbáld meg a számba önteni. – válaszolt csipkedlőve a lány, mire én csak elmo-solyodtam és elvettem a pultra helyezett italt, amit számomra készített ki a pultoshölgy. Sokan sok mindent szerettek egy italban. A részegesek az ízét, a szakértők az illatát, a hozzá nem értők a dohos utóízét, de van Vincent O’Mara, aki a színéért van oda. Gyönyörű, akár a folyékony arany, ha átnézel az üvegen vagy a poharadon, mintha mindent szebbé varázsolna. Szentimentális vagyok, tudom.
- Hát ez a darab már csak ilyen részeges. – válaszolt a ruhájára célozva, miután közöltem vele, hogy hova tűnt a Whiskym. Mondjuk elég vastag anyagnak tűnik, lehet valóban gyorsan beissza a nedves-séget, esős időben nem valami praktikus választás, de lehet az őszi hidegségre kiváló.
- Csak nem állsz rokonságban Elliottal? – kérdezte, mikor pont nyelni akartam le a nedűt, pont azt követően, hogy bemutatkoztam. A fenébe, ez a rossz hírű Elliot még a végén bajba kever, hát Skóciába is ismerik a neved szép öcsém. Gondosan lenyelem az italt, majd magabiztosan rázni kezdem a fejem, nem tűnhetek úgy, mint, akit megleptek, csak lazán.
- Nem, sajnos, nem ismerem. Ha rokonságban is állunk, nem tudok róla. – mosolyogtam, bár nem tudom ezen információ milyen hangulatot fog eredményezni, de biztos meg fogom kérdezni ezt a gazembert, mit csinált már itt Skóciába. Még a végén odáig fajul ez, hogy más néven kell bemutatkoz-nom. Hogy legyen világhírű medimágus kutató valaki, ha van a családban egy Elliot, aki szeret a középpontba kerülni folyamatosan. Biztosan, szerintem élvezi ezt. Meg is mosolyogtam, ahogy elképzeltem, hogy most itt lenne, biztos itt nevetne a hátam mögött és olyan dolgokat mondana rólam, amivel biztos beégetne. De nem hibáztatom, én is ezt tenném. Valahogy így mutatjuk ki egymás felé a szeretetünket…azt hiszem.
- Ha nem titok, elárulnád, milyen orvosi konzultáción voltál? Érdekel a medimágia, még ha főképp nem is ez a kutatási területem. Habár némileg belevág... – kérdezte, mikor én felemeltem a szemöldököm. Azt már tudjuk, engem hogy hívnak, azt is hogy nincs Elliot nevű rokonom és hogy orvosi konfenerenciákra járok, de erről a lányról nem tudok semmit. Vajon direkt nem mutatkozott be? Mi van, ha Elliotnak valami adósa, azért is kérdezett rá, lehet itt vannak többed magukkal valami verőlegényekkel és rajtam vernék le Elliot egyik csínytevését?
- A varázshasználó emberekre gyakorolt muggli orvoslás esetleges hatásait vettük górcső alá. – magyaráztam alaposan körbenézve, nem figyel-e engem senki. Alapos oka volt, hogy nem mutatkozott be és milyen szépen tereli a témát. Most hogy ezen elmélkedek…az a papa sem biztos hogy véletlen lökött meg.
- Éppen én is egy konferenciáról jövök. Ott is volt szó a medimágiáról. De gondolom, te nem ott jártál.
 – Konferencia? – kérdeztem visszazökkenve a kémlelődésből, bár biztos vagyok benne a sarokban lévő mamóka engem figyel. Beépített ügynök lehet százfűlé főzetet használva.
- Miféle konferencián vett részt kedves? – kérdeztem rákönyökölve a pultra belenézve a leányzó szemeibe. Nem merek rákérdezni a nevére. Mi van, ha lebuktatnám magam vele?

Hogyan ismerkedjünk bárokban? Lehetne egy könyvem főcíme is. Tényleg, írhatnék könyvet kezdő varázshasználóknak csajozási trükköket vagy udvarlási tanácsokat. Első fejezetként, nem árt, ha van a hónod alatt egy bunkó, paraszt vénember, aki ha feláll a szomszéd székről, úgy tegye, hogy nem csak az italod, de még a pulzusod is kiverje a kezedből. Másodszor nem árt, ha a kezedben lévő ital, valami erős, tömény dolog, esetleg bor, ami nehezen jön ki a leányzó vagy úr ruhájából, esetleg a jobb hangulat kedvéért lehet valami büdös, utcaszéli nyenyó, amit csak azzal a céllal fizetsz ki, hogy valakire ráöntsd. Harmadszor, nem árt az sem, ha O’Mara a családneved, vagy ismered Elliotot. Na jó, ezt nem írnám bele, ezek véletlen egybeesések, valószínűleg Serena valahonnan ismeri az unokaöcsémet és, hát az O’Mara számára azt jelenti, hogy akiknek ugyanez a nevük, azok ismerik egymást, bár ugye nem is jár messze az igaszságtól. Azonban, jobb, ha nem ismeri a rokonságot, nem szégyenlem, vagy ilyesmi, de ki tudja milyen üzelmeket végez el alkalomadtán, nem hiányzik, hogy valaki rajtam töltse ki a bosszúját, amit Elliot miatt érez.
-Te jó ég, most esik le, hogy még be sem mutatkoztam. – Csapott a homlokára, mire én a gondolatmenetemből és a hirtelen keletkezett pánikomnak köszönhetően összerezzentem és felugrottam a székről. - Serena Fawley vagyok. – mosolygott, mire én is elnevettem magam és hátrasimítottam a hajam.
- Bocsánat, csak valószínűleg sok volt az ital. – magyarázkodtam viselkedésemet rejtvén, majd, ha nem fűz hozzá semmi komolyat tettemre, visszaülök a bárszékre és úgy hallgatom monológját a csillagászati konzultációról. Voltam egyszer egy ilyen gyógyászati előadáson, ahol a bolygók és csillagok állásából és egymásra való utalásával próbálták megfejteni az emberek élettartamát és sorsát.
-A Brit Asztrológusok Szövetsége ezekben a napokban tartotta az éves összejövetelét. Én, ahogy a szüleim is a Skye-szigeti Obszervatórium tagjai vagyunk. Vagyis én még nem teljesen, én egyelőre az Akadémián tanulok. De meghívtak, hogy tartsak egy előadást a kutatási területemről. A csillagállások hatása a bájitalokra volt a címe, és itt beszéltem egy kicsit a gyógyító bájitalokról is. – magyarázta szünetet sem tartva, főleg, hogy ez csak a bevezető volt, követte ezt még egy rövid összefoglaló is, amiben kifejtette, hogy bizonyos bájital összetevőket milyen napszakban vagy milyen bolygóállásban érdemes leszedni.
- Ott van például az aszfodélosz. Baromi könnyű napközben leszedni, de bizonyítottan erősebb hatása van, ha éjszaka szedik le. Sőt, még az is érződik, ha újholdkor, amikor még sötétebb az éjszaka. – hunyorogva figyeltem az előadást, próbáltam magamba szívni a tudást, figyelve minden apró rezdülésre a közelemben, bár az már bizton állíthattam, hogy egy bűnöző ennyit nem tanul egy jól előadott szerepre, tehát, ha ki is akarja csinálni Elliotot, köze van a csillagászathoz.
-Ne haragudj. Nem akartam a mugli orvoslásról elterelni a szót. – szabadkozott végül. - Inkább mesélj arról, mert az is érdekel. Tényleg.
 - Abban annyira nem lennék biztos. Itt most a barbár részéről volt inkább szó, láblevágások, műtétek, különböző durva eljárások. De nem csak a mugli orvoslás érdekel, igazából a szakterületem Kutató medimágus. A Földet járom olyan orvoslási és gyógyítási módszerek után kutatva, melyeket fel lehet használni a mai kor varázshasználói számára. Ezekről rengeteg disszertációt is írtam és van amit elfogadtak és rendszeresítettek. – Szünetet tartottam és felnéztem a mennyezet irányába egy kis mosoly erejéig. Ja…tudom önhittség, de király vagyok.. – Tehát szeretnék segíteni mint a varázstársadalomnak, mint pedig az emberiségnek. – fejeztem be végül megtámasztva fejem a pulton.

Figyeltem a hölgyet, ahogy beszélt, nem tűnt különös alaknak, sem bűnözőnek. Egy aranyos, kiváncsi csillagászlány, akinek hatalmas türelme van az itallal lelocsoló emberekkel szemben. A ruhája azt mu-tatja, hogy nem krimókban tölti az estéit és nem is férj után keresgél, ugyanis akkor jobban kitenné amilye van. Lehet tényleg csak egy egyszerű beszégletésre vágyik, én pedig, ahogy nézem a kol-légáimat ma estére elveszítettem. Ha valaki rosszul lenne itt időközben, inkább a WC-s nénitől kérjen segítséget, mert ezek már magukról sem tudnának gondoskodni.
- Hogy segítenének ezek a - téged idézlek - barbár módszerek a varázslótársadalmon? A varázslók technikája elég jól kidolgozott, és működik - már amennyire én tudom. Egy amputáció esetén a varázs-lattal kizárható a legtöbb fertőzés, ellenben egy mugli módszerrel, ahol a sebbe sokkal könnyebben bekerülhetnek különféle baktériumok. Viszont azt nem tagadom, hogy létezhetnek olyan mugli eljárás-ok, amik fejlettebbek a miénknél. Mindig meglepődök, mennyire előttünk járnak néhány dologban. – csendben hallgattam véleményének feltárását és kérdéseinek hadát, ami nem meglepő, mindig ezeket teszik fel nekem elsőként, akikkel próbálom megértetni a mugli orvoslás szépségét. Persze, igaza van, miért is lenne jó nekünk az, ha barbár módon műtenének? Azonban egy varázshasználó csak eddig a mondatig lát el.
- Kedvesem. Teljesen igaza van, ezért is hívom ezt barbár megoldásnak. Azonban kérdem én, minden mugli varázstalan? Minden varázshasználó mágiája örökkön-örökké felhasználható lesz és nem tűnik el valami ártásnak köszönhetően? – fűztem kezeimet egymásba a pluton.
- Gondoljon bele, ott fekszik a műtőasztalon, éppen egy baleset következtében felpuffadt belsőszervét zsugorítják, miközben egy másik medimágus a pálcájával fertőtleníti mágiával a sebet, mikor valaki ron-tást küld a korházba? Puff nincs mágia. Éppen a szillánkosra tört lábát próbálják javítani és elállítani a vérzését egy artériájának felvágásával járó sérülés miatt, mikor kisülnek a teremben lévő pálcák? Vagy egy ereklyét dobnak be, ami megszünteti egy körön belül a varázshasználatot, vagy csak egyszerűen puff. – mutattam a kezeimmel, egy robbanást szimulálva. – Ma-holnapra eltűnik a mágia. – magyarázta, majd hagytam, hogy átgondolja a hallottakat, addig pedig számhoz emeltem a Whisky-mert és nagyobban kotyoltam bele a szokásosnál. Sokat dumáltam, megérdemlem.
- Ezek szerint akkor te elég jól ismered a mugli orvoslást is? – cuppogva az ital íze után letettem a poha-rat a pultra, s miközben Serena kérdésén elmélkedtem, azon is morfondíroznom kellett, hogy intéznem kell még egy kör italt.
- Én már nem esnék kétségbe az előbb említett problémák felmerülésénél. Bár komolyabb műtétekbe, bele törne a bicskám vagy a szikém. – mosolyogtam saját orvosi humoromon, amit talán nem egy hölgy társaságában kellett volna elsüssek.
 - Korábbi megjegyzésemben volt egy oda nem illő mondat. – folytattam a tényfeltárást. – A muglik. Nem varázstalanok, de nincs meg az eszközük és a tudásuk. Kivétel azoknak, akik valamilyen úton, módon meghívót kapnak a varázsiskolákba. Gondoljon bele, mi lenne, ha Mugli orvosok mágiával kombinálhatnák tudásukat, ugyanígy fordítva. Kiegészíthetnénk egymást, bármilyen átok, betegség, virus, rontás nem okozhatna gondot. – magyaráztam mosolyogva, s mire végig értem a mondatnak, magam is olyannyira felcsigázott lettem a gondolatra, le is csaptam egyből az italom tartalmát.
-Szívesen beszélgetnék erről, de persze, csak ha nem tartalak fel. A kollégáid nehogy megunják a várakozást. – mondta Serena, mire én kinézte oldalra alaposan megnézve magamnak ünneplő kol-légáimat, így csak mosolyogva intettem feléjük.
- Úgy látom, ők már nincsenek egyedül, tehát nem sokra mennék velük. – nevettem visszafogottan.
- Most te mesélj. Hogy tarthat egy ilyen fiatal, csinos akadémista hölgy A Brit Asztrológusok Szövetségének gyűlésén előadást? – kérdeztem a pultoshölgy felé intve és ujjaimmal mutatva irányába egy újabb kör rendelését.

Ahogy hallgattam a lányt, közben a pultoshölgy kihozta az újabb kör italokat, s ahogy az letette elénk, diszkréten jeleztem felé a pultra ütve, hogy írja ezt is hozzám. Nem jártam még itt, de az érkezésemkor nyitottam a nevemen egy számlát, ez a legkevesebb, hogy állom a hölgy ma esti italozását.
Meglepően hosszan fejtette ki a véleményét arról, hogy biztos benne, miért nem történhet meg az, hogy egyik pillanatról a másikra, valaki mágia nélkül maradjon, mert a sötét varázslók is tisztelik a mágiát, meglepő vélemény ez valakitől, aki talán nem sötét varázsló. Vagy még is az?
- Persze, tisztelik a mágiát, a sajátjukat. De nem az enyémet, ahogy próbálok megmenteni egy koronatanút, aki látta az általuk elkövetett gyilkosságot. De ez csak egy példa. – válaszoltam figyelmenkívül hagyva a hölgy obszcén kijelentését a mágiahasználat megszűnéséről. Nem tehet róla, újabb mágia fanatikust fogtam ki, aki foggal-körömmel ragaszkodik az általunk használt formához és valószínűleg összeroskadna a varázshasználó társadalom többi 80 százalékával együtt, ha tényleg eltűnne a földről a mágia.
- Pedig pontosan arra gondoltam, hogy az orvosainknak kellene együttműködnie. Miért ne működne? Rengeteg beépített mugli dolgozik összeköttetésben a varázsló világgal, ott vagyunk mindenhol és valószínűleg a muglik fontosabb emberei is tudnak a létezésünkről, hiszen akarva-akaratlanul együtt élünk. – magyaráztam, de már kezdtem érezni, hogy tompít az ital, nem, hogy a beszédkészségem kezdett lanyhulni, lassúlni, de már a érdeklődését is elvesztettem annak, hogy vitatkozzak ezzel a csinos hölggyel egy bárban, este 20:00 után öt pohár whisky követően.
- Ez igen szép. Gratulálok a munkásságodhoz. – emeltem a poharam a feltöréseire, nem kis dolog az amit már ilyen fiatalon elért és még előtte az egész élet.
- Jómagam nem készítek italokat, nem az erősségem és nem is szeretem vele elütni az időt. Én csak tudom, melyiket mire használjam, amennyiben szükséges. – válaszoltam kortyolva az italomból.
- Az viszont tényleg szép teljesítmény, hogy a szaktudomány ennyi területén megállod a helyed. Csillagászat, gyógyászat és bájitalkészítés, mondhatni szomjazod a tudást, mint magam a whiskyt. Hol tanultad ezeket? – kérdeztem érdeklődve figyelve a válaszát, hiszen ilyen fiatalon ennyi tudás birtokában lenni elképesztően hangzik. Közben, ha jól látom a kollégáim tényleg kezdik taccsra inni magukat, hol veszekszenek saját igazukat próbálván ráerőltetni a másikra, míg van, aki táncol az asztalon és a csajokra mutogat, többek között rám és Serénára.
 - Héy Vinnie fiú! Miért nem mutatsz be minket is a hölgynek?! – próbálta túlkiáltani a zenét, majd lépett is egyet az asztalról, hogy bepótolja azt, amit elmulasztottam, vagyis meglepni minket társaságával. Sajnos, azonban az asztal sarka helyett másfelé lépett, ami a benne lévő italmennyiséghez mérten nem volt meglepő, de az, amekkorát esett, már kevésbé volt szépnek nevezhető.
 - Áááá, a lábaaaam! – ordított a fájdalomtól, mire a közelben lévők próbáltak segíteni neki, de nem mertek komolyabb varázslatba fogni az elfogyasztott alkoholnak köszönhetően. Magam is felkeltem a bárszékből, bár éreztem hogy húzza a fejem a whisky, de talán vagyok még annyira józan, hogy segíteni tudjak. Egy pillanatra megkapaszkodok a pultban, majd ránézek Serénára.
 - Megbocsátasz egy pillanatra? Azt hiszem a kollégám bajban van. – mosolyogtam pityókásan, majd elindultam a sérülést adó hangok irányába.

Ezért nem szoktam bárokban hölgyeket felszedni, mert mindig van egy barom, aki elrontja az esélyeimet, vagy közbeszól. Korábban az idős úr, aki kiöntötte a kezemből a Whisky-met, most meg a kollégáim, akik alig várják, hogy elszabadulhassanak egy-egy kozultációról és lerészegedjenek. Ilyenkor nem látja őket az asszony, mert több napos eseményen ki tudják aludni magukat, de persze azzal nem számolnak, hogy ilyenkor milyen károkat okoznak másoknak, de legfőképp maguknak.
-Ahogy már mondtam, a Skye-szigeti Obszervatóriumban nőttem fel, mondhatni, az anyatejjel szívtam magamba a csillagászatot. A szüleim a Roxfort óta ezzel foglalkoznak, és elég jók a maguk szakterüle-tén. A Roxfortba kerülve mindig kerestem, hogyan bújhatnék ki úgy az árnyékukból, úgy hogy alapvetően az asztronómia marad a középpontban. És az iskolában kiderült, hogy meglepően jó vagyok bájitaltanból. Egy ideig kacsintgattam a gyógyítói pálya felé is, de maradtam inkább a csillagászatnál és az elméleti kutatásoknál.  – Megértően bólogattam, ahogy hallgattam Serénát, nem semmi pályát ír le és még csak az elején jár kutatásaival, már persze nem tudom, mennyi idős lehet, de szemtelenül fiatalnak tűnik, valószínűleg még előtte a jövő.
- Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog Seréna. – mosolyogtam kedvesen. – Már az is szép ered-mény, amit idáig elértél. – tettem még hozzá óvatosan megérintve a vállát, persze nem olyan nyomulós jelleggel, hanem bíztatólag. Sosem szabad feladni az álmainkat, főleg, ha van is tehetségünk hozzá.
Persze a beszélgetés félbeszakadt a részeges kollégáimnak köszönhetően. Legyintettem feléjük mo-solyogva, valahogy nem tudtam rájuk merges lenni, bennem is volt már valamennyi alkohol, plusz nekem is biztos nagyon rosszul esett volna, ha eltörik a lábam. Közben láttam, ahogy Serena is csatlakozik hozzánk, szavaival próbálja nyugtatni a szerencsétlen férfit, aki mostmár nem tűnt olyan kandúrképesnek, legalábbis nem próbált meg flörtölni a lánnyal, inkább csak tovább jajjgatott.
- Ejjnye Roger. A te korodban már nem szabad így ugrálni. – mosolyogtam magam is legugolva hozzá alaposan szemügyre véve a lábát, amit már a kedves egybegyültek letépkedtek róla, hogy szabaddá váljon a sérülés.
- Idősebb vagy nálam! – Hörgött vissza a férfi, mire én rávigyorogtam Serénára.
- Nem igaaaaz. A fájdalomtól félrebeszél. – magyaráztam neki mosolyogva, majd elővettem a pálcát a belső zsebemből, míg másik kezemmel a puffadt rész feletti börterületet tapogadtam, mert arra voltam kíváncsi, hogy sérültek-e az izomrostok, szakadt-e szalag. Ez annyira nem lehetett fájdalmas a kedves betegnek, de a kisugárzás és a pánik miatt talán már erre is jajjogni fog.
– Mit jajjogsz, csak ficam. - csapkodtam meg kacarászva az vállát, mire megint feljajdult. Igen…a pánik. Nincsenek nálam a tűim, így nem tudom az idegeket ellazítani, lehet, ha csak a pálcámat használnám, a bokája a helyére ugrana, de utálok csak a pálcával dolgozni, főleg ittasan, mivan ha valamit elvétek és nem úgy ugrik a helyére, ahogy annak anatómiailag lennie kellene. Figyelnem kell a praxisomra. 
- Megmutatom Serena, milyen a barbár, mugli módszer. – mosolyogtam Serénára, mire Roger felém fordult ijedt tekintettel.
- Ne, ne, mit akarsz csinálni!? Vissza ne tedd! Nem akarom, hogy fáájjjooooooooo!!!! – üvöltött fel, ahogy nemes egyszerűséggel egy apró kézmozdulattal visszaigazítottam a helyére a kiugrott testrészt.
Lihegve ült fel majd meglepődve figyelte, ahogy símán, gond nélkül tudja mozgatni.
- Ferula – mondtam hüvös nyugalommal, majd a pálcát Roger bokájához érintettem, mire egy pólya szinte kígyóként tekeredett fel rá a lábára és kötötte be magát.
- Otthon még jegeld azért, de pár nap és érezni sem fogod. – veregettem meg a vállát ismét, mire csodálkozva nézegette a lábát. Valószínáleg nem hitték el, hogy mágia nélkül is meg tudtam oldani a problémát, bár valószínű nem tettem volna, ha nem lett volna ott Serena, akinek meg akartam mutat-ni, mágia nélkül is meglehet gyógyítani valamit.
 - Nos, remélem tetszett az előadás,és azt is, hogy legközelebb láthatok valamicskét az Ön tudásából magam is. – Mondtam mosolyogva, majd rámutattam a kollégákra.
- Ha megbocsát, mi most elkísérjük Rogert vissza a szállásra, ahol majd egy józan csapat is megvizsgálja. Köszönöm az estét, az italfogyasztását természetesen én álltam. – magyaráztam neki, majd miután elköszöntünk, rendeztem az italainkat és visszamentünk a szállásunkra. Micsoda este.