Roxfort RPG

Mi kell ahhoz, hogy valaki betérjen egy olyan üzletbe, ami teljesen idegen számára és kiragadja a komfortzónájából? Mi késztethet arra egy ifjú férfiembert, hogy egy ilyen számára teljesen idegen helyiségben nézelődjön, ahol férfi talán egy a tízből fordul elő naponta. Miért jutott Ezra arra a döntésre, hogy betér egy drogériába, ahol fogalma sincs, mit fog keresni és milyen minőségben. A vonzódás. Szerelemnek még nem nevezhető fellángolás, amit akkor érez az ember, ha már jó ideje keresi annak a személynek a társaságát, akiért megéri végigszagolgatni rengeteg pacsuli illatú üvegcsét.
Az üzlet ajtajának csilingelése, akár kivégzésének kürthangja, úgy mennydörgött végig hátán libabőrt és hidegrázást hagyva kiszolgáltatott testén, mintha tényleg villám csapott volna belé.
A közelben lévő boltos tekintete is olyan lenézőnek tűnt, mintha tudná, fogalma sincs hová érkezett. Rámosolygott, köszöntötte, Ezra pedig úgy érezte nem egyszerű köszönés volt ez, hanem a halálnem kiválasztásának ígérete és biztos is volt benne, hogy mindenkinek ezt a verziót fogja mondani a későbbiekben. Már, ha egyáltalán bárkinek is elmesélné azt, hol járt ő.
-  Segíthetek? – jött a kérdés az eladóhölgytől, de szemei tüzet szórtak, a nyelve pedig kettévált, akár a kígyóknak.
-  Nem, Köszönöm! Nézelődök! – kiáltott szinte megrémülve, elfordulva az egyik sor irányába, remélve, hogy olyan messzire szalad, ahol már nem követi senki.
Zavarában megfogott valamit a polcról, remélve, hogy senki nem figyeli a tevékenységét. Fura tapintása volt, de nem nézett oda, jobbra és balra emelte tekintetét, nem ólálkodik-e a közelében valaki, aki alig várja, hogy kinevesse őt azért, amiért itt van.
Végül megnézte mit szorongat oly bőszen, de először nem tudta értelmezni a kék és rózsaszínben pompázó betűk jelentését. “Izzad, gyakran hagy foltot ruháján idegessége? Izzastop a maga terméke!” Szólt az üvegcse reklámszlogenje, ahogy a tinédzser fiúnak pedig egyre jobban ment fel a pulzusa, szinte használhatta is volna a tenyérbe illő illatanyagot. A valódi ideglelés mégis azután jött, hogy oldalra nézett. Egy számára jól ismert lány robogott be abba a sorba, ahol ő jelenleg azt tervezte, milyen varázslattal lehet leggyorsabban a földbe süllyedni. Nora Narek. Oda mindennek. Az évek alatt nehezen felépített jó híre, vicces, humoros jó fiús imázsa. Ha a lány meglátja, ahogy izzadság gátlós terméket szorongat a kezében, semmivel sem fogja tudni levakarni magáról azt a pletykasorozatot, amit indítani fog róla. Lekenyerezhetné, talán jó ember és meggyőzhetné, bevethetné sármját, de nem. Nora kijelentette korábban, hogy neki nem tetszik ez a kisfiús fizimiska, neki az idősebb hapsik jönnek be.
Olyan dermedten állt ott a polc előtt, mint egy őz, akit épp el akart ütni egy mugliautó. Üveges tekintettel figyelte, ahogy a lány közeledik a mellette felsorakoztatott samponok irányába. Talán még elszaladhat. Talán meg lehet az esély arra, hogy nem látja meg. Hátha az agyára és a szemeire ment a sok rózsaszín pacsuli vagy csak egyszerűen lenézi őt, a romantikus festőt, aki csínyeivel olykor az ő szájára is mosolyt varázsol. Felbátorodva hajította vissza a polcra a korábban levett izzadásgátlót és már fordult is volna el, de sajnos nem volt alapos. Kapkodott és ez okozta gondosan kidolgozott tervének vesztét. A mellette felsorakozott “Menő Manó hajzselés kencefice” és Unikornissörény szivárvány illatú hajszínezék mind a föld irányába hullt. Ezra próbált utánuk nyúlni, de a tíz dobozt és 6 tubust elég nehéz lett volna elkapni, főleg így, zavart állapotban. Megsemmisülten állt a kilöttyent és elfolyt üvegcsék előtt, majd szomorúan, megbarátkozva a végzettel, felnézett Norára, akit valószínűleg hozzá hasonlóan beterített az unikornis szivárványa illat.  
-  Szia Nora. Te is szeretted volna kipróbálni, milyen, ha telibefingik egy unikornis? – kérdezte erőltetett félmosollyal, majd elfogadva a tényt, hogy a következő tanévet nevének beszennyezésével kell leélnie, elkezdte összeszedni azt, amit még talán meg lehetett menteni a polcról lezuhanó termékek közül.
-  Hogy vagy mindig? Te is kezded Menő Manónak érezni magad? – mutatta felé a brutális hajszerkezettel rendelkező házimanók által reklámozott üvegcsét. Ezra érzelemvilágának abba a fázisába érkezett, hogy annyira kellemetlenül érzi magát, hogy viccelődik egyfolytában. Varázslattal könnyűszerrel visszafordíthatta volna, rendbe rakhatta volna a sérült üvegcséket, de iskolán kívül tudta, hogy nem használhat mágiát, annyit pedig nem ér ez a sok kence, hogy kockáztassa kirúgását. Maximum elkölti rá az összes zsebpénzét, azt, amiből valami szépet akart venni Sandy-nek.

Vicces látványt nyújtott Ezra számára az, ahogy Norát beterítette a zselé, tökéletes szettjét, vagy milyét tönkretette az unikornisok és manók trutyija. Egyébként is leginkább valami vásári édességre emlékeztette ez a ruházat, ha bár a merészsége még Ezra figyelmét is felkeltette, ha nem lenne alapesetben ilyen undok, talán még jó csaj is lehetne.
Az ifjú várta a legváltozatosabb ocsmányságokat, különféle szidalmazások tengerét, mégis egy fennhangú karattyolás volt az mi vörösre pingált ajkait elhagyta.
- Magasságos ég! –
- He? – fordította el fejét Ezra, mint egy kiváncsi kutya, de még csak kikövetkeztetni se tudta mit magyarázhatott. Valószínűleg köszönt neki, lehet ott ahonnan jött, ilyen furán üdvözlik az embereket.
- Szerintem te azt szeretnéd kipróbálni, milyen amikor kárpótlásul venned kell nekem egy új ruhát – tessék, fel is szállt a hisztivonatra, aminek ajtaját az ifjú már akkor kinyitotta, mikor visszatette a dezodort a polcra. Hozzá hasonlóan drámaian felsóhajtott, majd csipőre tett kézzel válaszolt.
- Öhm…nem, azt hiszem nem szeretném kipróbálni. A Gringots összes pénze nem lenne elég, ha te elszabadulsz egy üzletben. A másik dolog pedig, igen, köszi, nem esett bajom, nem vágott meg semmilyen üveg, de amint végzek, a ruhádat elviszem a szent mungóba, hátha sikerül kimosni.– válaszolta cinikusan, majd nem is foglalkozva tovább a lánnyal, próbálta menteni a menthetőt és a takarításra koncentrált, mielőtt megjelenne a hosszú nyelvű, szarvakkal ellátott eladóhölgy. Lehet talán rokonok Norával, egyébként pedig had higgye csak, hogy Ezra megtréfálta vagy megvic-celte őt, lehet úgy nem veszíti el a méltóságát.
- Egyáltalán nem érzem magam annak, köszönhetően valakinek – mormogta megjátszott szinpadiasn előadásával - Egyébként ugye nem akartál Sandynek dezodort venni? Tök illetlen dolog olyat adni egy lánynak. Amúgy is mi a fenét keresel egy női szépségüzletben? – magyarázta, mire Ezra csak megadóan felsóhajtott.
- Meg akartam lepni magam egy tamponnal, szerinted mit keresek itt. Nem tudom, milyen pipere cuccot szoktak aján-dékozni a hölgyeknek. – vetette oda a mondat végén inkább kissé elkámpicsorodva. Egyáltalán nem ért a bókoláshoz és az udvarláshoz. A lányok mindig elcsábultak a mosolyától, vagy a vagányságától, sosem kellett neki teperni a csajok után, de ez a lány más tészta. Adja a nehezen kaphatót, vagy inkább szégyenlősebb, mint a többiek, talán önbizalom-hiányos, nem tudja a fiú, de az biztos, hogy nem adja meg magát a szokásos Ezra csábító praktikák hatására.
- Na jó, takarítsunk össze. Ha segítesz talán segítek neked vásárolni. Utána meg vehetsz nekem egy új ruhát – tette hozzá, miközben a ruháját próbálta takarítgatni, több kevesebb sikerrel.
-  Persze, gondoltam mond csak el mindenkinek hogy… - akadt el a szava a mondat közben, ugyanis fura szavakat vélt felfedezni Nora szájából.
- Mi? – kerekedett el a szeme, ahogy látta, hogy a Mardekáros barbibaba segít neki a bajból kimászni, ahelyett, hogy hangos sikollyal hívná az eladónőt és jót kacagna azon, ahogy letolják és kifizettetik vele a károkat.
- Miért teszel ilyesmit? Hol a csapda? – kérdezte ahogy folytatta a visszapakolást és bár már kezei és ruhája zöld és citromsárga színekben pompázott, szeretett volna továbbra is bízni abban, hogy megúszhatja komolyabb gond nélkül a mai ügyetlenkedését.
-  Egye fene, ezek a kis falatnyi ruhák, amiket hordasz, csak nem olyan drágák. – magyarázta. – Sőt, igazából elég lenne kettétépni öreganyám kockás terítőjét. Úgyis most a skótmintás a divat. – ajánlotta fel teljesen komoly arckifejezéssel fordulva a lányhoz.
-  De hé, ez nem randi. Bár nem tudom, honnan tudod, hogy Sandynek jöttem ajándékot venni, nem akarom hogy félreértse a helyzetet. – tette hozzá gyorsan, még mielőtt Nora el kezdené terjeszteni azt a felelőtlen pletykát, hogy Ezra, a csínyek királya, a festészet hercege, a vagányság mestere kikezdett vele.
Végül elmosolyodott azon, ahogy ketten próbálták megoldani szorult helyzetét, megállt és ránézett a lányra.
~ Egész aranyos, amikor éppen nem undok. Egye fene, nem fogom bántani. ~ határozta el magában egy bólintással, ugyanis eltervezte, hogy egyik poénja célpontját fogja képezni a tanév során.
-  Nora. – szólalt meg végül. – Köszi.

Olyan gyorsan, kapkodva takarított, hogy nem csak jobban összekente magát, de persze csak összekeverte a padlón lévő színárnyalatokat is. Nem csoda, mégis csak igazi festőről van szó, még szinte élvezte is, ahogy kenegeti az egyre változó anyagokat. Azt kívánta bárcsak lenne nála vászon.
- Még hogy a Gringots... Egyébként meg nézz csak rám! LILA vagyok! L i l a! – próbálta a lány tudatosítani Ezra fejében a tényt, hogy durván beszíneződött, s bár a fiú kuncogott volna örömében, de sajna nem volt túl boldog, bár annak örült, hogy Nora segített neki.
- Ahogy itt óbégatsz, a fejed is kezd olyan színre váltani, lassan passzolni is fog. – felelt vállát megvonva. Nagyobb baja is van most annál, hogy kioktassák, sőt, igazából, ha ő nem jött volna, nem került volna ilyen slamasztikába. Választhatott volna másik időpontot is, a fiú biztos volt benne, hogy minden nap ide jár, Ezra most volt itt életében először és utoljára, de pont akkor kellett összefutniuk.
-  Már rég a földön jajveszékelnél a fájdalomtól, ha bajod lenne, mint a legtöbb pasi. – erre azért már Ezra is felkapta a fejét és mérgesen összehúzta szemöldökeit.
- Na, te már a ruhád miatt rosszul vagy, milyen lenne, ha megvágtad volna magad. „Jajj, vörös lett az amúgy tökéletes szettem.” – gúnyolta Norát utánozva a fiú, majd végül megrázta a fejét, de azért egy félmosolyt elejtett.
- Hát biztos, hogy nem dezodort. Ha ilyet kaptam volna bárkitől is a szemébe fújtam volna – válaszolta a lány, mire Ezra elnyomott egy fájdalmas fintort. Igaza volt, fogalma sem volt, milyen ajándékot illik ilyenkor adni egy lánynak, a virágot túl snassznak és átlátszónak tartja, valami olyasmit akart, ami nem annyira rámenős, de érzékelteti, hogy gondolnak rá.
- Legalább nem látnám magam ilyen szerencsétlennek. – válaszolta a szembefújásos részre és a legrosszabb, hogy komolyan is gondolta, áldaná Nora kezeit, ha az valamivel szembespriccelné.
- Egyébként nem a te színed a zöld, csak úgy szólok. Ha randira mész nehogy olyat vegyél fel magadra, mert cikin fogsz kinézni – még arra is van kritikája, hogy mivel öntötte nyakon magát, ez a lány nem semmi, ennek semmi sem szent. Ha egy légy már nem úgy szarik az asztalra, már az is rég kiment divatból és gáz. Ezra püffögve reagált a kijelentésre, de azért megjegyezte magának a tippet, csak semmi zöld.
- Arra célzol, hogy úgy nézek ki, mint egy skótkockás asztalterítő? – kérdezte ezzel olyan magasra dobva a labdát Ezrának, hogy ő sem látja a leérkeztét.
- Neeeeem, de a skót dudát otthon hagytad, így nem teljes a „szetted”. –  vigyorgott elégedetten, véleménye szerint megfelelően lecsapta az általa felhajított lasztit, de legalább megtanulja, hogy Ezrával szemben nem szabad ilyen meggondolatlannak lenni.
- Ugyan, Ellsworth, minimum egy tizessel hamarabb kellett volna nálam születned, hogy randizzunk. – erre felnézett az égre, épp azt akarta hangsúlyozni, hogy semmi közük nem lesz egymáshoz az életben, erre visszatromfol, hogy esélye sem lenne nála. Kicsit gyerekes.
- Sajnálom, hogy a szüleim nem kapcsoltak korábban. Amúgy meg ne aggódj ezen, a fél fogamra se lennél elég. – kamuzott egy hatalmasat, de már csak férfiúi önbecsülésből. Nem gondolta komolyan, azt sem tudta, hogy kell szexuálisan közeledni egy lányhoz, persze mindenki a suliból úgy gondolta, hogy ő egy igazi lepedőakrobata. Nem gond az, ha ez az álca itt is fenn marad.
- Akkor vegyél neki fürdőbombát - javasolta. - Meg egy gyönyörű, hatalmas csokor virágot –
 - Fürdős bombát? Nem akarom felrobbantani. De jó ötletet adtál egy csínyhez. Hol vannak ezek a fürdős bombák? – kérdezte hatalmas vigyorral az arcán és közben fejében már lepörgette, hogy bedob párat a prefektusi fürdőbe, mialatt ők élvezik a lubickolást.
- Majd megköszönöd, ha nem tiltanak ki innen. Most tényleg bezárom az eladót a raktárba. – mondta, majd fel is ugrott a polc mögül és ígéretéhez mérten teljesítette akaratát. Ezra elhülve figyelte őt, még a takarítást is félbeszakította, ahogy kiverte a víz.
- Nem vagy semmi. – motyogott a szája alatt, majd gyorsabbra vette a figurát, ahogy Nora is szemeivel intett felé, hogy siessen. Elvett a feje fölül egy varázslatos eltüntető papírcsomagot és halkan tépett ki belőle pár darabot, majd bedugdosta jó mélyre, hogy ne legyen feltánő és azzal fejezte be a takarítást. Felugrott a földről, de aztán kapcsolt, gyanús lenne, ha az eladó meglátja rajtuk a sokszínű hajzselét, ezért egy töröttet mégis elvett a polcról és azzal ment oda Norához.
- Iiigen, a szeszély. - tartott Norával a hazugság volánjára felszállva. - Minket is megviccelt! – mutatott magára és Norára, remélve, hogy érti társa célzását, de mielőtt kiengedi az eladót még egy utolsó kis fricskát elejt és a lány orra hegyére ken egy kicsit a kezében lévő lötyiből. Kuncogva konstatálta, hogy a kence zöldre változott a lány orrán.
- Mostmár a nózid is Mardekár. – suttogta mosolyogva. 

Ezrát annyira nem zavarta a rajta lévő kosz, bár valóban nem let volna szerencsés, ha nem lehet eltüntetni, azonban jobban idegesítette a gondolat, hogy nem jó ajándékot vesz Sandy-nek. Soha, senkivel nem jutott még el addig, hogy egy pipereüzletben kelljen a tusfürdők és dezodorok között válogatni. Megkérdezhette volna az édesanyját, de ő mindig el van foglalva a minisztériumi dolgaival, édesapja meg valószínáleg nem igen ért az udvarláshoz, nem nagyon szoktak már romantikázni, vagy édelegni, elveszett a varázs a munka és törtetés okán.
- Majd a te fejed fog színt kapni hamarosan – puffogott Nora fenyegetően, mire Ezra hunyorgott egyet, száját azonban gúnyosan görbítette, mint aki teljesen megijedt annak lehetőségétől, hogy nagy pofonnak lessz kis gazdája. Nem is volt még alkalma cicaharcot folytatni egy nővel, bár nem tudta, hogy Nora kultúrájában a hölgytagok mennyire harciasak, az biztos hogy tüzes és lobbanékony.
Bár, amennyit sóhajtozik, inkább menne el drámaírónak vagy szavalónak, mint ökölvívónak.
- Ez valami béna brit humor, már megint? – fakadt ki a lány a skótdudás poénjára, bár láthatólag nem értette a poént, sem a fricskát így Ezra megadóan sóhajtott egyet, majd intett felé, inkább hagyja a dolgot. A vicc nem vicc, ha kétszer el kell ismételni, esetleg meg kell magyarázni.
- Szóval szerinted nem vagyok szexi – kérte számon Nora Ezrát, mire ő felkapta a fejét és krehácsolni kezdett, úgy tűnik poénja visszafelé sült el. Végignézett a lányon, de mivel hiányos öltözéke csak zavarba hozta Ezrát így vállat vont, remélve, hogy ezzel a lány nem feszegeti tovább a témát.
-  Remélem Sandynek nem így bókolsz. Láttam, ahogy kerülgetitek egymást, de mégis mire vártok? – de, tovább fesze-gette a témát, mire Ezra becsukta a szemét és továbbra is olyan trükkön torte a fejét, amivel eltüntetheti magát ebből a szorult helyzetből.
-  Te mindig is szókimondó vagy? – kérdezte válaszul Ezra, de közben látszódott, hogy arca teljesen vörös a zavartól.
-  Nem is tudom amúgy, hogy miről beszélsz. Ajándékot veszek neki, mert…mert…nemsoká szülinapja less rendben? – hagyta rá ennyiben a fiú, majd tovább foglalatoskodott inkább a takarítással. Nem érti, miért üti bele az orrát a kapcsolatába Sandy-vel, vágjon vissza poénokkal vagy ilyesmi, de ez a téma kellemetlenül zavarba ejti Ezrát és ilyenkor még csak a fricskáira sem tud megfelelően koncentrállni, nemhogy a takarításra.
- Ezek - mutatott egy fura golyót végül a fiú felé - A női test mekkái – magyarázta számára teljesen érthetetlenül. - Sima, illatos puha bőr, amihez jó hozzáérni - kacsintott Ezrára huncut vigyorral végül, aminek köszönhetően ismét színt váltott arca, nem is volt szükség itt pofonra, teljesen kihozta a konfortzónájából a fiút.  Felé nyújtotta, majd a kezébe is tuszkolt egy mézes illatút. - Szóval ezzel maximum a te tested robban fel, ha a közelébe kerülsz. – tette még hozzá, mire Ezra ismét ugrott egyet és lenézett a kis bombára.
- Az én testem robban fel? – ismételte alig hallhatóan a kijelentést, mire akaratlanul is kiült az arcára egy kisebb vigyor, ahogy elképzelte Sandy-t a fürdőházban, mézillatú, habos fürdő ölelésében, miközben karjaival hívogatja őt. Végül zavartan folytatta tovább a takarítást, még a végén sátrat ereszt, azt pedig végképp nem fogja lemosni magáról, ha Nora esetleg észrevenné, bár viselkedése már így is több, mint kétségbeejtő.
Miután már a bezárt ajtó előtt álltak, kicsit megnyugodott, inkább izgalom let úrrá rajta, amiért rosszban sántikálnak és premierplánban követtek el csínyt egy üzlethelyiségben, olyan volumenüt, ami akár minisztériumi üggyé is fajulhatna. Azt viszont álmaiban sem gondolta volna, hogy Norával fogja elkövetni ezt a kis viccet, főleg nem egy zselés perpatvar után, amit ő maga okozott. Furcsán hat számára, hogy Nora olyan emberért kockáztatja a bőrét, akit alig ismer. Lehet mégis félreismerte a lányt.
A gondolat végére azonban már lila hajszínnel tündökölt és még egy páva megnevezést is kapott, amire nagy mosoly ült az arcára.
-  Tusé. – nevette el végül magát, majd megzabolászta nevetőizmait, amint az eladónő kijutott a raktárból. Nórának jól ment a színészkedés is, bár Ezra is tanult egy keveset Elliottal megtörtént kalandja során, így nem volt nehezére elővenni a kedves kis naív Elfwood fiú szerepét.
-  A hajamról nem is beszélve, úgy nézek, mint egy páva. Most először jöttem be az üzletbe és ez történik. – kámpic-sorodott el Ezra kezében tartva a törött hajzselét és a fürdős robbanós labdát.

Merőben megváltozott Ezra véleménye Nóráról, habár a stílusa hagy némi kivánni valót maga után, de végül is nem volt ő lehetetlen, mint amilyennek először gondolta. Persze kisfiúsnak gondolja még mindig, dehát ez őt nem zavarja, szeret bohóckodni, megnevettetni másokat, minél később nő fel egy ember, annál job, annál boldogabb a lelke. Bár a fiú valószínűleg még felnőtt korára is ilyen bohókás marad, de elfogadja ezt, inkább ma egy mosoly, mint egy divatos menős, felnőttes szett.
Végül nem hallott semmit arról, hogy Norának ki tetszett meg a suliból, pletykák voltak arról, hogy az idősebb faszikra bukik, inkább a felsősök és tanárok után leselkedik, de Ezra nem szokott adni ezekre a mondvacsinált sutyorgásokra, egyrészt nem is az ő dolga, másrészt azt csinál, ami neki tetszik.
- Persze. Nincs időm arra, hogy kivárjam a dolgokat. Inkább megteszem, amit kell. vagy éppen kimondom – válaszolt Ezrának, mire a fiú inkább értetlenül bámult rá, minthogy elfogadta volna magyarázatnak a hallottakat. Nem értette, miért ne lenne ideje, hát fiatal, csinos, vagány csaj, akinek akkora az önbizalma, hogy mint az égbolt, a divathoz pedig annyira ért, hogyha beállna beállt volna annak idején a Nagyúr seregébe, már másnapra megváltoztatta volna a kinézetüket és ruhaviseletüket.
- Óóó, igen, szülinap. Én is folyton azért eszek tortát, mert valahol valakinek mindig szülinapja van. Jó kifogás – vágott vissza cinikusan a lány, mikor Ezra kifogásokat keresett magának.
- Na, csak tudsz te is viccelődni. Ezt örömmel látom. – bólintott végül mosolyogva, válaszát pedig nem méltatta válasz-ra, biztosan túlzott, hiszen olyan vékony volt, nem látszott rajta a sok torta eves, inkább olyannak tűnt, mint aki de-geszre tömi magát zöldségekkel és vízzel, csak hogy jól nézzen ki az alakja. Ezra sem volt az a tipikus zabagép, vékony alkatú volt ő is, viszont ő nem mondhatni, hogy diétát tartan, bár elgondolkozott, hogyha végül aurornak szegődik, ak-kor szüksége lessz egy kis edzésre, hogy megemberesedjen. Na talán nem annyira, mint Magnus tanbá, de azért kicsit izmosodni nem hátrány ahhoz a munkához.
A Fürdőbombán is elgondolkozott, de végül arra a következtetésre jutott, hogy ő ezt a pezsgős, mézillatú dolgot nem tudná értékelni, neki bőven elég egy rövid zuhany valami akciós tusfürdővel és egy leértékelt samponnal. Szerencsére nincs különösebb baja a bőrével, elkerülték őt a fiatalkori tinédzserpattanások, dezodort szokott még használni, vagy ha tudja, hogy Sandy közelében fog tartózkodni, a bátyjától örökölt arcszesszel bekeni a nyakát.
Mikor aztán kiengedték az eladónőt nem hogy nem volt különösképpen gondterhelt, mégelnézést is kért tőlük, lehet ez a megszokás itt, de Ezra nem jár ilyen helyekre, így azt hittem, hogy mérges less é ski fog borulni, esetleg nem hiszi el a meséjüket. Bár Norán látszik, hogyha lehetne ide költözne, a fiún viszont pont az ellenkezője, nem igen ad a divatra, ki is lógott innen a sok színes, habos-babos termék között fekete-fehéres ruhaviseletével, de nyilván a vendég az első.
 - Nagyon sajnálnám, ha ilyen potenciális vevőket, mint maguk – erre lenézett Nora által vásárolt cuccokra - nem lenne jó, ha elveszítenénk. Azt hiszem a ház ajándéka a kellemetlenségért minden, amit vásárolnak. – magyarázta, mire Ezra a kezében lévő mézes fürdőbombára sandított és felnézett a hölgyre.
 - Bocsánat, de én még ezt akartam elvenni, mielőtt jött a szeszély és felfordult az üzlet. – mondta, majd vakon levett valamit a polcról és a nő felé fordította.
 - Persze drágám, vidd…csak…öhm biztos hogy azt akartad… - kérdezte volna, mikor már Nora elkapta Ezra karját és kifelé kezdte rángatni őket.  
- Nos, Ellsworth, ha nem is lettünk ma legjobb barátok, legalább nem csalódtam a színészi alakításodban – mondta, mikor kiértek az üzletből Ezra pedig hamiskásan elmosolyodott.
-  Hát Miss Marek, jó tanárom volt, azt kell mondjam, hogy nekem is megváltozott a véleményem egy-két dologról. – válaszolt a fiú, majd a kezében lévő fürdőbombára és körömgombatávolítóra nézett… - öhm…és neked…köszönhetően…jó ajándéka less Sandy-nek. – tette még hozzá elfehéredve, majd viharsebesen elrejtette maga mögé a rosszul választott ajándékot. (hopp-kopp pipa)
 - Viselkedj rendesen Sandyvel, és akkor békén foglak hagyni – tette még hozzá sokat sejtetően kacsintva, bár ez több értelmű utalás volt, hogy hagyja békén? Nem fog róla pletykákat terjeszteni? Nem fogja kellemetlen helyzetbe hozni a kihívó stílusával? Vagy akasztani akarja a hóhért?
 - Köszönöm Nora. Jövök eggyel. – tette még hozzá Ezra az elköszönő lány felé, utalva arra, hogy mivel nem kellett neki új ruhát venni, valamivel meghálálja majd kedvességét a jövőben.