Roxfort RPG

SETH LAUREN MORROW


(https://i.ibb.co/dk0BpNn/07.jpg) (https://i.ibb.co/ssq4Knt/09.jpg) (https://i.ibb.co/YN7s6J2/08.jpg)

2001.12.19
- ...a mocskos kis fattyú! Mégis kinek képzelik magukat?! – Nyekergő hang kíséretében a kupé ajtaja nagyot csattan, ahogy a srácok visszatérnek saját fülkéjükbe. Egyikük, egy vöröshajú, meglehetősen irritáló képű, kissé turcsiorrú kölyök rengeteg szeplővel. Kezében egy halom édesség árulkodik róla, hogy sikeresen megszedte vámját a harmadikos kiskölyköktől a hugrás részlegen. Ezúttal még a büféskocsit sem kellett megvárniuk, elvégre így, vagy úgy mindenki belógott Roxmortsba feltölteni a készleteket karácsony előtt. Az évek alatt egyfajta hagyománnyá vált, a tanárok pedig nem tettek, vagy tehettek ellene semmit. Meglepően sok volt ebből a kategóriából az utóbbi időben.
- Amúgy is, ki a fasz volt a másik? – A vöröshajú ledobja magát az ülésre és felteszi lábait szemközt, elzárva az utat az ajtóig. Haverja a másik oldalon foglal helyet, ledobja válláról táskáját, egyenesen a vörös lábára, aki erre nyomdafestéket nem tűrően szitkozódik.
- Jaj ne legyél már ekkora barom, Vic. – Forgatja meg a szemét a páros értelmesebbik tagja, lusta mozdulattal hátratúrja féloldalt hosszúra hagyott tincseit. - Nehogy már ne ismerd fel Fraser-t.
- Fraser? – Rökönyödik meg a vörös, megtorpan az aktuális mozdulatban, mellyel épp saját talárját próbálja kigombolni. - Mi a faszért véd egy griffendélest? - A szót olyan nyomatékkal ejti, mintha a gondolat is abszurd lenne.
- Merlinre bazmeg, az már rég halott! Ember, mi van az agyad helyén, doxitrágya?!
- Van egy ikre. – Szól közbe a hűvös, nyugodt hang, mely egy harmadik sráctól származik. Adwell ritkán kapcsolódik be a kettős beszélgetésébe, de az alig órányi jelenet a Szárnyas Vadkanban elég közeli ahhoz, hogy ez még neki is elérje az ingerküszöbét. Még mindig érzi a csuklóján a tagbaszakadt fickó szorítását. Egész biztosan nyomot hagyott a bőrén... Nem számít. Szürke pillantása sem az emlékekre, sem a párosra nem koncentrál igazán. Mint mindig, most is teljes egészében kis kompániájuk negyedik és egyben legjelentősebb tagjára fókuszál. Bár a fiú némasága pillanatnyilag kiismerhetetlennek hat, ennyi év után megtanulta már felismerni az alapvető reakciókat és a kapcsolódó színvilágot is. Lehetetlenül túlvilági kékké fakult szemek, fehérrel határos hajszín, fakó bőr és rezzenéstelen fókusz. Seth Morrow gyilkos hangulatban van és a másik kettőnek valamiért a mai napig nem egyértelműek ezek az apró, mégis ordító jelek.
- Óh. ÓH! – Derül fel hirtelen a vörös arca, csak hogy egy pillanattal később elfintorodjon - Mi volt az, piros?
- Ja. – Haverja nekiáll foggal bontogatni egy karamellás szeletet, miközben fél kézzel belemancsol a vörös ostoba képébe, visszatartva a hirtelen fellángoló kapálózást. A karamellás mindig ritka. Nyilván mindenkinek az kell.
- Engem az érdekelne, mégis mit keresett ott. – Szól egykedvűen, betömve a szájába a csokit. A vörös megnyúlt képpel vinnyog az elveszett lehetőség után.
Seth ezúttal nem szól hozzájuk. A beszélgetés elhalkul körülötte, ahogy gondolatai sziszegve tekerednek elő koponyája sötét rejtekéből. Hideg pillantása némán szemléli a vonatablakban tovaszaladó táj fehér vásznát, mielőtt elkerülhetetlenül ráfókuszálna saját tükörképére. Nem gondolkodik különösebben, ahogy az íriszek fénye változni kezd és felveszi azt a jellegzetes felemás formát...
Tévednek.
Oldalra biccenti állát, mintha más szögből tanulmányozva egészen más képet is látna. Talán úgy van. Talán ez a mozdulat elég azzal a felemelkedő szemöldökpárral, hogy biztos legyen benne... lusta mozdulattal a szájába pattint egy cigarettát, mit sem törődve holmi írott, vagy íratlan szabállyal és a galagonya nemtörődöm érintése nyomán a dohány hamarosan felparázslik egy hosszú slukk kíséretében.
Biztos benne. Természetes adottsága van a transzformációra. Veleszületett egyenesen, vérbe kódolt információ és  megkérdőjelezhetetlen örökség. Az emberek olyan... könnyen veszik ezt a képességet. Nem gondolnak bele igazán, talán mert akkor nem fáznak annyira éjszaka, amikor a mumus némán kapargatja a padlót az ágyalatti sötétbe bújva. Ismerik a változékony vérörökséget, ám a másik oldaláról már nem szól a fáma. Arról a tehetségről, mellyel megfigyelni képes és amely a legapróbb mozdulatokból, gesztusokból, hanghordozásból olvas örökre rögzítve a másik ember bőrét egy végtelen és láthatatlan gardróbszekrényben csak arra várva, hogy egy óvatlan pillanatban ő felöltse majd. Megfigyelőkészsége mint jó inas, elintézi számára, hogy amikor megteszi, az az emberi gúnya testhez álljon, mintha ráöntötték volna. Képes különbséget tenni ember és ember között és ez itt... nem Benjamin Fraser volt.
- Mit akarsz tenni, Morrow? - Íriszei visszakopnak az elhidegült árnyalatba, ahogy a csendes kérdéstől vezérelve a fiúra pillant. Hollófekete haj, szürke szemek, fakó, fehér bőr, szépen metszett vonások. Jóformán az egyetlen a bandából, aki nem tűzte ki szent céljául, hogy az idegeire menjen ha kell, ha nem. Sajnálatos módon azonban bizonyos okok miatt a többiekre is szüksége van.
Nem kerüli el a figyelmét a hirtelen beálló csend és a tény, hogy ezúttal mind a három szempár rajta függ várva valamire, amit csak ő adhat meg nekik. Sosem volt ez másként. Miért is lett volna? Nélküle semmik lennének.
- Szocializálódunk kicsit, Adwell. – Szól könnyeden, eresztve a füstöt tüdejéből, mire a két barom képe értetlenül megnyúlik. Seth ajkai lassú, kegyetlen mosolyra húzódnak, a vékony ablakpárkányra könyökölve ujjaival megsimítja saját száját. Valahonnan a talár ujjának szűk rejtekéből a mamba pikkelyes teste előtekeredik, hosszú, fekete villás nyelvével sziszeg valamit gazdája mosolya alá.
A halványkék pillantás megállapodik a szürke szemeken és feltelik valami nagyon alattomos, lámpásszerű élénk fénnyel, amitől Adwellnek megfagy az ereiben a vér.
- Ideje megkérdeznünk Gosdwellt, miért hagyja szabadon garázdálkodni a prédáit, nem gondolod? – A pillanatnyi néma csendet szilánkosra töri egy hosszan elnyúló „óóóóó”, aztán a már jól ismert, jellegzetes viháncolás. Csak Adwell nem reagál karöltve az érzéketlen hústömeggel két üléssel odébb. Ő megmarad sakkban, mint a sarokba szorított prédaállat, ami szinte kínálja magát, hogy a felé kúszó kígyó felzabálja. Túl intenzív az a szürke figyelem. Túlságosan is kéreti magát az utóbbi időben és ez... megesik, hogy nincs rá jó hatással.
Ereszti a csapdába zárt szürke szemeket és kényelmesen elhelyezkedik az ülésben. Fekete, bőrkesztyűs ujjait összefonja az ölében és megemeli állát a szabadjára engedett kígyónak, mely a nyakába mászva a torka köré tekeri magát. Saját farkába harapva alkot körülötte új ékszert, méltón jelezve családi hovatartozását melyet egyesek úgy fest nem félnek elfelejteni.

Tettek és következmények, Nightingale.
Kinyúl maga elé, hogy felkapja a felé szaladó kislányt. Aby nevetve tárja szét karjait repülőset játszva éppúgy, mint kiskorában. Majd négy hónapja nem látta már és bár késő estére érkezett haza, egészen biztos benne, hogy a kölyök nem fog aludni, amíg túl nem pörögte magát bátyja jelenlétéből. Mosolyogva öleli magához a kislányt, arcát belefúrja a nyakába. Válla felett pillantása az előszobában morózusan ücsörgő bagolyra rebben.
A vonaton született gondolat még ebben a pillanatban is úgy lüktet benne, mintha megtalálta volna a megfelelő tolvajkulcsot minden átkozott problémájára.
Nagyon egyszerű a képlet. Viszonylag ritkán beszél Gosdwellel, de a mai napig jó kapcsolatot ápolnak, mi több… ellátja kellő mennyiségű információval és illegális anyaggal a mai napig, mint jó halálkufár. Tisztában van a ténnyel, hogy a fiatal sötét varázsló egyaránt gyűlöli Frasert és Nightingalet is. Az előbbi a saját reszortja, de az utóbbi úgymond közös hobbi kettejük között. Ő gyűlöli a sárvérű fattyút azért, mert megölette a bátyját. Gosdwell gyűlöli azért, mert megöletett egyet a saját emberei közül anélkül, hogy az valóban teljesíteni tudta volna a rábízott feladatokat.
Igen.
Eljött az idő, hogy bosszút álljon a testvéréért. Mindazokért az évekért, melyektől Nightingale megrabolta. A háborúért, amit a puszta létezése családján belül szított, amíg Aidan még életben volt. Minden veszteségért, minden kihagyott percért, a sistergő indulatért és azért, mert a mai napig olyan undorítóan hazudja, hogy a múlt számára semmit sem jelent. Aki mer boldog lenni ahelyett, hogy meghalt volna úgy, ahogyan ő eltervezte.
Mert az ő munkássága volt, ugye? Hónapokat töltött Carrowék keze alatt, kiélve minden átkozott rosszindulatát, gyűlöletét és sérelmét a többieken. Neki nem okozott gondot a Cruciatus átok. Természetesen jött az Imperius is és ha igazán hagynak neki helyet, meglehet talán a végső halállal is bemocskolja a kezét. Nem ő volt az egyetlen, bár viszonylag kevesen engedhették meg maguknak, hogy ne törjenek bele a folytonos kegyetlenkedésbe. Gyengék voltak. Gyengék voltak akkor is, amikor elő kellett adni, hogy csupán azt tették, ami a túléléshez szükséges volt. Mert féltették az életüket. Könnyű volt lemásolni őket, pláne mert valahol mélyen ő maga is megtört volt... érdemtelen fivére miatt.
Nem vett részt a védekezésben, sem a támadásban, ennél sokkal fontosabb dolga akadt. Nem volt szüksége Imperiusra. Hónapokon át mérgezte a mardekáros könnyen manipulálható elméjét. Ő ültette el a bogarat Gosdwell haverja fülében. Ő adta meg, merre találja a sárvérűt és a bátyját. És ha minden a tervei szerint alakul, akkor ma nem a fivére csontjai feküdnének a családi kriptában.
Nem.
Nightingale és Fraser… a pillanat, amikor ráébrednek mekkora hibát követtek el, már túl késő lesz.

A jelleme sok mindennek mondható, de pozitívnak biztosan nem. Önző, tapintatlan, akaratos, kontrollmániás, bosszúálló és kritikus. Már családi környezetben hozzászokott, hogy eléri, amit akar, ennek hála olyan pofátlan magabiztossággal és elvárással szemléli a világot, amit jóformán lehetetlen megtörni. Valószínűleg ennek köszönheti azt is, hogy jellemzően rengetegen vannak körülötte, a személyisége valami furcsa okból kifolyólag vonzó annak ellenére, hogy a nem elég burkolt mélyben egy igazi szemétláda.
Az embereket használja és kihasználja, jóformán senkit nem enged magához igazán közel, de ez a többségnek fel sem tűnik. Családi környezetet leszámítva senkinek nem ad többet magából annál, mint amit ő maga szükségesnek, vagy kényelmesnek talál, viszont elvesz mindent, ami megtetszik. Hajlamos a megszállottságra, de az alattomos, türelmes fajtából való; bosszúját képes akár éveken keresztül is érlelni, csak hogy végül hidegen és ezüsttálcán nyújthassa át.
Minden negatív tulajdonsága ellenére képes rá, hogy úgy csűrje-csavarja a saját hazugságait és színjátékát, míg az ujja köré csavarja azokat, akiket szerinte megéri. Válogatós. Ha igazat mond is hazudik valamiben, bármiféle kompromisszum tőle taktikai fogás, megbízhatatlan, intelligens, stratégiai gondolkodású és remekül képes bogarakat elültetni mások fülében.
Legnagyobb gyengesége saját hiúsága. Könnyű megsérteni és jóformán képtelen a megbocsátásra. Amíg a hiúságát legyezgetik, könnyű a kegyeibe férkőzni és éppolyan egyszerű kizuhanni is onnan. Folyamatosan le kell nyűgözni, hamar elveszti az érdeklődését ugyanis és ritkán sem szeret unatkozni. Nehezen viseli az érzelmi kötöttségeket, ha valaki be akarja "zárni" egy kapcsolatba, részéről minden partneri téma nyitott, bár a másik oldalról ugyanezért a hozzáállásért már büntet.
Nehéz kiismerni, a hangulata éppolyan változékony, mint a külleme és jellemzően 10-ből 9 iskolapszichológus ezt önnek nem is ajánlja.

Salazar: fekete mamba, amit egy komplex átváltoztatás hatására felcsavarodó, ezüst karperecként hord a jobb karján. Gazdája utasítására képes azonnal megelevenedni és támadni. Ezen képességét nyilvánvaló okokból kifolyólag nem kürtöli világgá.
Rengeteg egyéb házikedvencet tart otthon terráriumokban, kialakított üvegházakban (kígyók, nyílméreg békák, kaméleonok és egyéb csúszómászók). Gyűjteményének ékessége a még aprócska méretű, háromfejű rúnakígyó, amelyet nagybátyjaitól kapott egyik afrikai útjukat követően. A lényről senkinek nem beszél, annak tartása ugyanis illegális.

A Morrow egy nagymúltú, francia gyökerekről származó varázslócsalád. Nem hivatalosan az 1348-as Fekete Halál néven elhíresült pestisjárványig képes visszavezetni magát egészen Morgan Morrow nevéig. Sajnálatos módon a korra jellemző nagyfokú írástudatlanság számos foltot hagy az ezt megelőző feljegyzések között, a vérségi kérdés bizonyítása pedig leginkább a 15. század közepétől vált dominánssá, ahol a boszorkányüldözéseknek hála a varázstudó családtagok között törvényszerűen kialakult egyfajta felbonthatatlan egység és összetartás. A név, mely mára a családot jelöli, a korai időszakban egyfajta klánmegjelölésként funkcionált, melyen belül a boszorkányok és varázslók jellemzően egymással alapítottak családot. Az üldöztetés miatt a vérségi kérdés a túlélés eszközévé vált; amíg mindent megtettek azért, hogy köreikben csak "beavatottak" születhessenek, kisebb volt az esélye bármiféle árulásnak mágiátlan rokonoktól.
Ahogy telt az idő, a vér kérdése hagyománnyá vált, a leszármazottak specifikusan keresték a hozzájuk hasonló szellemiségűek társaságát és idővel kialakult a "tiszta vér" fogalma, mely a csillapuló évszázadokkal felvette az "aranyvér" arroganciát. A vér tisztán tartása ezen a ponton nem biztonsági intézkedés volt, színtisztán egyfajta felsőbbrendű követelmény, melyhez a Morrow család foggal-körömmel ragaszkodik a mai napig.
A francia gyökerek ellenére a család fő ága az Egyesült Királyság területén él, míg egyes alágak Franciaország különböző pontjain találhatók meg. A kapcsolat a mai napig rendkívül szoros és továbbra sem jellemző a demokratikus rendszer; a családfő mindig a főág tagjaiból kerül ki és hivatott vezetni az egész famíliát lokációtól függetlenül.
Az alág tagjai viszonylag kevesen vannak és jellemzően előbb, vagy utóbb beolvadnak a főág tagjai közé tekintve, hogy francia területen a Soulier "testvércsalád" élvez domináns szerepet. A két család hasonló alapokról indult és közös ősöket is tudhat magáénak. A mai napig jellemző, hogy a kényszerházasság szent nevében a női tagok "gazdát" cserélnek és frissítik az adott vérvonalat, legfőképp új családvezetők esetén. Persze ez a "frissítés" megkérdőjelezhető tekintve, hogy sok esetben erősen gyanús a vérfertőzés fogalma, ám az ebből eredő esetleges sikertelen esetekről a család nem beszél. Bármely kvibli ivadék egyszerűen csak... "törlésre kerül" a családtagok emlékei közül és megválnak tőle. Így, vagy úgy.
Morrowék sosem voltak egy kimondottan pozitív család a történelem során annak ellenére, hogy a látszólag természetes affinitás révén rengeteg nagynevű medimágust adtak a varázsvilágnak. Valószínűleg ennek és az évek során szerzett befolyásnak köszönhetően, de mindig is sikerült úgy pozicionálni magukat, hogy alvilági vonatkozásaikra  ne derüljön fény akkor sem, ha "tudtam, csak nem sejtettem" alapon ezzel valahogy mindenki tisztában is van.
Nem segít az ügyben (nézőpont kérdése), hogy a család jellemzően generációnként egy metamorfmágusnak is életet ad, mely képességet előszeretettel használják mindkét fél megtévesztésére. Jóformán lehetetlen belőni hivatalosan, a család a Háborúk során mely frontot képviselte valójában, remekül értenek ahhoz, hogyan pozicionálják magukat adott szituációban úgy, hogy mindkét oldalt kielégítsék fű alatt és különösebb szereplés nélkül. Bár a legtöbben húznak a sötét mágia felé, de saját elképzeléseik vannak annak használatáról és nem hisznek a hősnevelés mostanság oly felkapott művészetében. A mugligyűlölet nem jellemző, a vérarrogancia ellenben a mai napig domináns, még ha ezzel különösebben nem is dobálóznak. Minek? Nyilvánvalóan felsőbbrendűek, ezt bizonygatni felesleges.
A család jelenlegi helyzete néhány háborús veszteséget leszámítva jóformán változatlan, még ha alvilági tevékenységeiket és kapcsolataikat erősen szűrik is egyelőre. A kapcsolattartás továbbra is a metamorfokra hárul, akik biztosítják, hogy név ne legyen visszakövethető.
A Morrow gyakorlatilag varázsmaffiaként funkcionál az elsőtől az utolsó tagig, az ebből erősen kilengő, lázadó  leszármazottaktól pedig nemes egyszerűséggel megszabadulnak. Fő profiljuk a mágikus mérgek és eszközök készítése, varázslény-csempészet és az információ-kereskedelem kémkedéssel karöltve. A színpad látható oldalán többségében medimágusok, minisztériumi alkalmazottak és beszerzők szerepelnek.
A család szimbóluma a saját farkába harapó kígyó.

Ambrose Rowan Morrow (38)
A Morrow család feje, Protectorként dolgozik a Minisztériumban.
Seth jó kapcsolatot ápol az apjával, bár az nem bizalmas jellegű. Az érzelmi távolságtartás jellemző mindkettejükre és Ambrose kifejezetten nevelő célzattal kezeli fiát, akit jóformán születése óta a következő családfőnek szán. Rendkívül büszke utódjára, akiben a Morrow és Soulier vérvonalak kiemelkedő alakját látja. A két ritka vérörökség (metamorfmágia és párszaszájúság) egyetlen utódban olyasfajta különlegesség, melyen a család évszázadok óta dolgozik, ám erre utoljára a feljegyzések szerint eredő ősük, Morgan volt képes csupán. Seth ennek hála nagy tiszteletnek örvend mindkét családban és nagyjából bármit megengedhet magának a keretein belül.

Séraphine Rosalie Soulier (36)
Séraphine és Ambrose házassága pusztán érdekből született. Ennek ellenére egymásra találtak az évek folyamán a közös üzletnek és fiaiknak hála, a kapcsolatuk kifejezetten jó, habár inkább baráti, semmint szerelmi.
Seth az anyjával meglepően jóban van, habár bizalmas kapcsolatról ebben az esetben sem beszélhetünk. Sokkal jobban védi egyetlen megmaradt kicsi fiát, mint ami Ambrose szerint szükséges, ám valahol ez az idősebbik fivér halála után érthető is.
Séraphine nem dolgozik hivatalos körökben, jelenleg Seth kishúgának nevelésével és oktatásával foglalkozik, illetve a Morrow kúriát vezeti, mint a ház nagyasszonya. Jelenleg épp várandós.

Abigail Blythe Morrow (8)
Imádja a kishúgát. Kapcsolatuk sokkal közelebbi és kiegyensúlyozottabb is, mint Aidannel volt, ám ennek oka, hogy leendő családfőként felelősséget érez a kislány felé. Seth viszonylag ritkán tettenérhető mélyebb érzelmeket tekintve, viszont Aby esetében nyilvánvaló a ragaszkodás, habár egyértelmű az is, hogy mindent megtesz azért, hogy ő maga irányíthassa az életét.
Ha Seth otthon van, rengeteg ajándékkal és figyelemmel halmozza el a kislányt, nem szalasztva el az alkalmat, hogy ő maga is tanítson neki néhány hasznos trükköt az életből.

Aidan Lloyd Morrow (elhunyt)
16 éves korában, az ostrom idején elhunyt fivérével kiemelkedően rossz kapcsolatuk volt annak ellenére, hogy gyerekkorukban nagyon közel álltak egymáshoz. Kapcsolatuk romlását kimondottan Nightingalere vezeti vissza, holott már Aidan első iskolai évében eltávolodtak egymástól hála a bentlakásos iskola szeparációs hatásának. Seth megvetette bátyját, amiért az egy sárvérű griffendélessel töltötte a napjait szégyent hozva a Morrow névre. Amikor rájött, hogy valójában milyen jellegű kapcsolatot ápolnak, egyenesen rosszindulatúvá és ellenségessé vált. Aidan halálát a mai napig Nightingale hibájának tartja és megfogadta, hogy bosszút áll testvéréért.

Severin & Selwyn Morrow (27)
Ambrose fiatalabb testvérei, ikrek. Seth velük kimondottan bizalmas kapcsolatot ápol, rengeteget megoszt velük saját üzelmeiről, tisztában vannak a bűneivel, perverzióival és azon megkérdőjelezhető szokásával, hogy időről-időre női testbe bújva élvezi az életet.
Mindez annak köszönhető, hogy saját eltorzult lelkivilága a családi környezeten túl elsősorban miattuk olyan, amilyen. Az ikrek elvetemültek, kifacsartak, szórakoztatóak és őrültek.
Mint a generáció két metamorfmágusa, nagyban részt vettek Seth nevelésében annak ellenére, hogy rengeteget utaznak. Többnyire csempészettel és információszerzéssel foglalkoznak, de osztják Seth szeretetét a méregkeverés tudománya iránt is, habár inkább használják a fiú kotyvalékait és eszközeit, semmint ők maguk alkossák meg őket.
Mindkét férfi saját feleséggel rendelkezik, bár bevallásuk szerint cserélgetik őket és fogalmuk sincs melyik gyereknek ki az apja. Három utódjuk van jelenleg egyébiránt, mindhárom 5 éves kor alatt és gőzerővel dolgoznak az ügyön, hogy kiegyenlítsék az erőviszonyokat.

Morgan Matthias Morrow (60) & Adalaine Leanne Raschelle Morrow (61)
Nagyszülei rendkívül szigorú, kritikus emberek, akik árgus szemekkel figyelik a család fejlődését. Bár már visszavonultak, továbbra is figyelemmel követik az eseményeket, tanácsokkal látják el Ambroset kényes ügyekben és különös műgonddal terelgetik Seth életét. Kiemelkedő bájital- és méregkeverői tehetségét nagyanyjától örökölte, aki erre rendkívül büszke is.

Soraya Zéphyrine Soulier
Leendő jegyese. Születésükkor választották ki őket egymásnak és a két család elvárásai szerint egyetemi tanulmányaik megkezdése előtt házasságot kell kötniük egymással. A vérfertőzés esetükben nem áll fent súlyos mértékben, Soraya ugyanis egy, az anyjától viszonylag távoli Soulier ág leszármazottja.
A lányt évekkel ezelőtt látta utoljára, legerősebb benyomása róla, hogy jellemzően a kígyók nyelvén kommunikálnak egymással, amit ő maga kimondottan szórakoztatónak talál.
Az érdekházasság gondolata nem foglalkoztatja különösebben, nem tekinti olyan kötöttségnek, amely valóban képes lenne bezárni elvégre ő maga nem érez semmit a lány irányában. A házasság és utódnemzés elvégzendő feladat csupán, ami mellett úgy egyébként pontosan azt csinál majd, amit akar.

Metamorfmágus, így az ember azt gondolná, nehéz róla különösebben fixált benyomást szerezni, ez azonban így és ebben a formában nem igaz. Amíg a saját neve alatt fut és nem tilosban jár, viseli a maga karakteres vonásait, a jellegzetesen élénk kék szemeket, vékony alkatát, egyenes tartását. Egyedül a hajszín és forma, ami naponta akár többször is változhat. Jellemzően szőkeként definiálják és meglehet valóban ez a domináns nála, de aktuális kedvtől függően nagyjából bármilyen stílust képes felvenni. Rengeteget fejlődött bár az évek alatt, extrém érzelmi kilengések hatására a mai napig együtt változik hajszíne a hangulatával. A hirtelen fellángolások élesen elkülöníthetők nála, ezek ugyanis jellemzően mellőzik a természetben előforduló haj-, vagy szemszíneket.
Több alteregóval is rendelkezik, melyeket azonban nem köt mások orrára. Pontosabban meg vannak emberei, akik egy-két változatról tudnak bár, sokat megőriz magának. Néhányszor elkapták azért, mert tanári alakot öltött, egyébként viszonylag nehéz bemérni a tevékenységét, mivel az évek alatt rengeteg rutint szerzett.
Az a típus, akit jóformán sosem látni egyedül. Nem bizalmasai vannak, hanem talpnyalói, melyek úgy veszik körbe, mintha valaki minimum megbízta volna őket a védelmével. A kiállása nem erőteljes, de kétség kívül nyomot hagy a környezetén, jellemzően a figyelem középpontja annak ellenére, hogy nem kimondottan hangos típus.
Személyre szabott, minőségi talárok, drága gyűrűk, karperecek és baszkibáró hozzáállás; nem hagy sok kétséget maga után, hogy ennek a szemétdombnak ő a kiskirálya és viszonylag rövid úton szarul jár, aki kérdés nélkül áll neki kapirgálni az udvarában.

++ Különleges adottságok: metamorfmágus, párszaszájú
++ Kiemelkedő: Átváltozástan, Gyógynövénytan, Bájitaltan
++ Átlagos: Bűbájtan, Alkímia, Rúnaismeret
++ Gyengeségek: Sötét Varázslatok Kivédése, szárazabb tárgyak
++ Repülés: Repüléstechnikai szinten átlagos kviddicsjátékos, jellemzően inkább stratégiai aljaskodással ér célt, semmint színtiszta és hamisíthatatlan technikával. Aljas húzásai vannak, de kétség kívül hatásosak.
++ Méregkeverő: Beható tudással rendelkezik a hüllőkről, állati és mágikus bestiáktól eredő mérgekből és azok hatásairól, komplexebb méregkészítésből és ellenanyagok előállításából. Rengeteget kísérletezik a témakörben, így van affinitása mind új, dedikált varázslatok létrehozására, mind saját elgondolású mérgek előállítására és azok transzfigurációs tárgymágiával való ötvözésére (lásd.: Salazar).