Oldal nyomtatása - MárványLak

Cím: MárványLak
Írta: Esther M. Doyle - 2021. 07. 09. - 10:05:01

(https://i.pinimg.com/564x/a6/b0/4f/a6b04f2bb7db2c98ec6ddd5072f6e87d.jpg)

Esther M. Dolye bérelt lakása lényegében egy kis garzon. Minden egy helyen van, szép, bájos és meglehetősen kicsi is. A márványmint a fő vonal, ám a bézs, a halványrózsaszín és az arany is helyet kap benne, szép, elegánsá téve az egész lakást. Általában kellemes, púderes illat uralkodik.

Cím: Re: MárványLak
Írta: Benjamin R. Fraser - 2021. 07. 13. - 15:39:21

2002 június 9.
● ESTHER ●
⭃ olvass belőlem ⥷
tükörkép (https://i.pinimg.com/564x/35/fe/7d/35fe7d747b19ea440d82661a71e23b22.jpg)

(https://data.whicdn.com/images/334762184/superthumb.jpg?t=1567332862) (https://data.whicdn.com/images/312838635/superthumb.jpg?t=1527159697) (https://data.whicdn.com/images/250240745/superthumb.jpg?t=1468864299)

De összedrótozom magam,
A száj szorít, a szív rohan,
Hátra senki sem marad,
Repülni látok roncsokat.

18 meg plussz meg minden

Egészen nevettséges és vicces volt az ajelenet a kisgyerekkel, utána meg persze egyenként pörögtek fel a kölykök, és még arra is alig volt időm, hogy a sliccemet megigazgassam feltűnés nélkül. Szerencsére a gyerekeket inkább a mesekönyvek és Esther meg a kviddics érdekelet és szinte teljesen odáig voltak attól, hogy monjduk egy könyvet vagy egy egyszerű kis fecnit én is meg Esther is aláírt. Azért fel.fel pillantottam, hogy Esther tekintetét és szépséges alakját megkeressem. Jó volt látni, ahogy kiragyogott a tömegben, a kosolyt az arcán, ahogy a gyerekeknek osztogatta a könyveit. Rég nem láttam ilyen bodlognak, és ez valahogy olyan jól esett, hogy ilyenné váltunk. Sok időt töltöttünk külön, együtt, és most megint egymásra találtunk. Ez valahogy olyan mesébe illő volt, szinte kissé még féltem is, hogy mi lesz a vége ennek, de aztán úgy döntöttem nem leszek az a béna Ben, csak az, aki akarja Esthert, mindennél jobban, és addig lesz vele, ameddig csak tud.
- Megmutatom a lakásom… - suttogta, amikor behúzott a közönség és az én gyenge pillanatomban a mosdóba. A csókja édes volt és mámorító. lehunytam a szememet, és egyik kezemmel végigsimítottam a hátán, haogy egyre hevesebben csókoltuk egymást, és én már nem is válaszoltam rá, csak belevigyorogtam a csókba.
Berántott a sötét, hogy aztán kikössünk Esther lakásában, amit nem is nagyon néztem meg, csak körbelestem, ahogy befelé terelt a szobájába, az ágy felé. Éreztem, hogy a nadrágommal matat, belesóhajtottam a csókba, ahogy a hajamba túrt, miközben én is ügyesen szabadítottam meg a felsőjétől, és mivel én nagyon ügyes voltam még az alsócuccok sem okoztak olyan vehemes akadályt.
– Veszélyes vagy a könyvbemutatókon…
- Nem csak ott, cicus - mondtam halkan, és egyszerűen csak eldőétem vele az ágyára, ami hirtelen olyan puha volt, mintha be akart volna szippantani, kicsit bele is süppedtem, de annyira nem zökkentett ki, hogy abba is hagyjam Esther testének minden apró vonalának a felfedezését. Ahogy lassan kibújtatott a cuccomból, én is lehúztam róla a bugyogót is, hogy a csupas testünk végre megint találkozzon. Nem igazán siettem vele, szerettem gyengéd és fibom lenni. Apró csókokkal jártam be a testét, kezemmel pedig finoman cirógattam, ahol a lejgobban szerette. Persze közben megint csak tönkretettem és összeborzoltam a frizuráját, de úgy olyan aranyos és bájos volt.
Finoman simultam hozzá, hogy aztán össze tudjam vele érinteni a csípőmet, miközben újra összesimultam vele. Lassab tánc volt ez, szenvedélyes és érzéki, és bár olyan éhesen csókoltam, mint aznap, amikor hazavittem a szobámba, sokkal jobban engedtem kiélvezni minden pillanatot, és nem szaladtam úgy, mintha minden másodperc számítana. Egyszerűen hagytam, hogy kiélvezzek minden egyes mozdulatot, az illatát, az árintését.

Cím: Re: MárványLak
Írta: Esther M. Doyle - 2021. 07. 18. - 14:16:46

olvass belőlem

(https://i.pinimg.com/564x/d5/bb/63/d5bb638683a9b6fca75e7668779258ab.jpg)

Ben
2002. június 9.

style (https://i.pinimg.com/564x/f5/44/d2/f544d2a4b0d09d96441786201bc971e3.jpg)

18+

A MárványLak világos-aranyos, enyhe barackos beütése kellemes biztonságérzetet vont körénk. Itt nem láthattak meg gyerekek, de még csak újságírok sem. Az ajkaimat az övéin éreztem, az ujjaimat a tincsei között és ez tökéletesen elég volt, hogy máris elveszítsem a fejem. Ben könnyedén leszedhette rólam a finom anyagú felső részt, annyira, hogy hamarosan már csak a meztelen bőröm simult a mellkasához. Addigra én is végeztem a nadrággal, kigomboltam és hagytam, hogy lecsússzon némi munka után. Ez után toltam le a válláról a csíkos inget és simítottam fel a hátán a fehér pólót.
– Nem csak ott, cicus – mondta, mielőtt megbillentett volna, hogy az ágyra dőljünk. A puha matracba finoman süppedtünk bele, miközben az ujjai finoman cirógatták le rólam a ruhadarabokat. Addigre én is legyűrtem róla a pólót és csak összeért a testünk meztelenül, forrón. A simításaitól kicsit összerándultak az izmaim. Túlzottan is erre vártam… ahogy azokra a finom csókokra. A hajam is szépen egyre kócosabb lett, de nem zavart. Ben már látott mindenhogyan és tudtam, tetszem neki.
Végig simítottam a derekán, a hátán, a vállain. Imádtam, hogy ott van az ágyamban, hogy megint együtt lehetünk. Bele sem gondoltam olyan következményekbe, hogy majd megint nem működünk és fájdalmas sebet hagyunk egymás lelkén. Nem akartam többé szakítani, de azt sem mertem kimondani, hogy rendesen egy párt alkossunk, mert nem tudtam mi lesz velünk… csak ahogy felém mozdult és finoman eggyé olvadtunk, akkor tudtam: ez így tényleg tökéletes. Egyetlen sóhajtás szakad ki belőlem, ami szinte a nevét formázta: Benjamin.
Minden mozdulat olyan volt, mint egy lassú ritmusú tánc. Mozdult az ő teste, azt követte az enyém. Belőle kitört egy sóhaj, belőlem is. Olyan volt, mintha megtaláltuk volna a saját ütemünket és már mi magunk diktáltuk volna azt. Nem is számított a meddig tart, hogy hosszú vagy rövid az aktus, csak a végén lévő kellemes bizsergés.
Egy hangos sóhajjal simultam bele Benjmain mozdulataiba. Az ujjaim végig simítottak az arcán, éreztem a tarkóján megülő izzadtságot. Aztán közelebb vontam még egy utolsó csókra, mielőtt végleg elvált volna a testünk. A forróság szép lassan enyhült, csak odalent hagyott kellemes nyomot, így magunkra húztam a takarót és odabújtam Benhez. Nem akartam, hogy elmenjen ma már.
– Nem engedlek el… – Kulcsoltam át a hozzá közelebb eső lábammal és felhúzódtam a testén, finoman megint összesimulva, hogy lágy csókot adjak az ajkaira. – Sőőőt, az lesz a dolgod, hogy főzz nekem vacsorát és aztán itt legyünk egész éjjel az ágyban kettesben. – Ültem fel, feltornázva magam a csípőjére és sóhajtottam egyet.
– De az is lehet, hogy örökre túszul ejtelek.

Cím: Re: MárványLak
Írta: Benjamin R. Fraser - 2021. 07. 19. - 21:22:51

2002 június 9.
● ESTHER ●
⭃ olvass belőlem ⥷
tükörkép (https://i.pinimg.com/564x/35/fe/7d/35fe7d747b19ea440d82661a71e23b22.jpg)

De összedrótozom magam,
A száj szorít, a szív rohan,
Hátra senki sem marad,
Repülni látok roncsokat.

18 meg plussz meg minden

Estherrel újra összesimulni annyira különleges volt. Régebben is, és most is, újra és újra csak azt szerettem volna, hogy érezzem őt, a testének puha érintését, a hajszálainak csiklandozását a bőrömön. Azt szerettem volna, ha minden egyes mozdulatunkkal csak tovább nyújtsuk az örökkévalóságot, hogy ne legyen ennek vége, hogy minden megint olyannak tűnjön, mintha nem törtünk volna össze, mintha nem lett volna vége semminek se. A nap fénye haloványan átosont Esther szobájának függönyén keresztül, és megtört fényes vonalakat festett ránk, ahogy összeolvadtunk a puha ágyban, és ismét teremtősen játszottunk. Olyan régnek tűnt ez az a hányás ízű csók, Esther első gyengéd érintése és az első közös éjszakánk, és most mégis olyna volt, mintha nem törtünk volna meg. Olyanok voltunk, mint a tenger hulláma, együtt mozogtunk, hol lassabban, hol gyengésebben, hogy aztán egy végső sohaj kíséretében a partnak csapódjunk.
A takaró alatt magamhoz öleltem Esthert, és megcsókoltam finoman a puha ajkait. Szerettem volna kimondani azt, hogy akarom, hogy mi ketten újra mi legyünk, ne csak két nagyon jó barát, akik összebújnak, mert amúgy bolondulnak egymásért. Vagyis én úgy éreztem, hogy Esther sem semleges irántam és ez tetszett. Hogy végre érdeklek egy lányt, és nem csak hamis, csalfa illúziókat és vak reményeket kergetek. Szerettem Esthert, ez nem volt kérdés. Talán mindig gyerek korom óta szerettem. De egyelőre nem mondtam ki, csak hagytam magunk között a csendet, azt a békés kellemes csendet.
- Nem engedlek el… – Elvigyorodtam, és élveztem, ahogy közelebb simul hozzám. – Sőőőt, az lesz a dolgod, hogy főzz nekem vacsorát és aztán itt legyünk egész éjjel az ágyban kettesben. De az is lehet, hogy örökre túszul ejtelek.
Úgy forgolódtam, hogy Esther kényelmesen rajtam tudjon ülni, miközben ujjaimmal finoman végigsimítottam rajta megint.
- Hát, egy ilyen szexi lány elől nem is biztos, hogy el akarnék szökni - kacsintottam rá. - kajasütés, egy dögös hercegnő, és a világ legkényelmesebb ágya. Aranyéletem lenne egy ilyen fogságban - ültem fel közben, hogy ismét összecsusszanjunk egy kicsit és megcsókoltam a vállát. Egy ideig csak mélyen belélegeztem Esther kellemes aromájú parfümét ami olyan frissítő volt, és a meleg nyári napokat idézte fel bennem mindig.
Gondolkodtam, féltem kimondani azt, amit mind a ketten szerettünk volna. Vagyis csak szerettem volna azt hinni, hogy mind a ketten szerettünk volna. Rayla miatt még mindig bizonytalan voltam, de aztán úgy döntöttem nem mondom ki. Nem mondtam ki, hogy szerettem, nem mondtam ki, hogy szeretném őt magam mellett örökre. Csak élvezem, hogy így vagyunk, hogy nem teszek midnent tönkre a szavimmal. Hol is van az a Benjamin, aki kertelés nélkül lerohanta és kimondta amit akart, amit érzett? Nem is tudom, talán egy kicsit felnőtt, egy kicsit érettebb lett és mégis még mindig egy kicsit gyerek is maradt. De baszki, szedd össze magad Ben. Nem lehetsz ennyire beszarva.
- Szóval, Esther. Mit gonolsz, leszünk egymás fogjai, mondjuk örökre? - kérdeztem és meg spékeltem egy ártatlan vigyorral is, mintha csak megkérdeztem volna, hogyan kéri az omlettet. Valahol mégis ott volt bennem még az a laza srác. - És akkor minden nap csinálhatnék neked valami finomat - kacsintottam rá, majd finoman megcsókoltam az ajkait.

Cím: Re: MárványLak
Írta: Esther M. Doyle - 2021. 07. 26. - 12:03:00

Lepillantottam Benre és elmosolyodtam. Jól állt neki az a kócos haj, amit az együttlétünk okozott. Szerettem a kócos kis tincsek közé fúrni az ujjamat, hogy még jobban összeborzoljam… de erre emlékezhetett régebbről.
– Hát, egy ilyen szexi lány elől nem is biztos, hogy el akarnék szökni – kacsintott rám. Ahogy ültem persze tökéletesen láthatta a testemet. Csak a korábban összefogott tincsek szabadultak el és fedték el itt-ott szőke fátyolként a bőrömet. – kajasütés, egy dögös hercegnő, és a világ legkényelmesebb ágya. Aranyéletem lenne egy ilyen fogságban – folytatta. Ő is felült, így a testem egészen az övéhez simult megint. Az az apró csók a vállamon mindennel felért.
– Tudtam, hogy ennek nem tudsz majd ellenállni… – Átkaroltam a nyakát, a tarkójánál az ujjaimat a tincsei közé fúrtam megint. Élveztem a puha érintésüket, Ben leheletét az ajkaimon. Finoman csókoltam meg. Kicsit megint olyan volt, mint amikor először bújtunk össze. Még bennem volt a félelem, hogy valami nem lesz rendben, hogy most boldogok vagyunk, de kisétál az ajtón és vége…
– Szóval, Esther. Mit gonolsz, leszünk egymás fogjai, mondjuk örökre? – kérdezte aztán. Kénytelen voltam elmosolyodni. Túlzottan is bonyolultan fogalmazta meg a kérdést, de ez volt Benjamin Fraser. Már hozzászokhattam volna. Óvatosan cirógattam végig az arcán és kicsit lesütöttem a szememet. – És akkor minden nap csinálhatnék neked valami finomat. – Csókolt meg ismét egy bájos kacsintás után.
– Leszek megint a barátnőd, Benjamin Fraser. – Súgtam az ajkaira, majd elmosolyodtam megint. Aztán egyszerűen átkaroltam a nyakát és hozzábújtam. Lágy puszit leheltem a fülére. – Már kérdezned sem kellett volna igazából… – suttogtam és csak cirógattam finomna a tarkóját. Azt kívántam, hogy ez a pillanat ne érjen véget, olyan tökéletes volt, ahogy a mellkasomban éreztem az ő szívének a ritmusát. Valahogy olyan békés volt, mintha minden a helyére került volna. De hát így éreztem magam azóta, hogy megint találkoztunk és véletlenül az ölébe pottyantam. Persze akkor még azt hittem, hogy azzal a Rayla nevű hugrabugossal van. Gyorsan kiderült, hogy ez nincs így.
– Van valami nyári terved? Nem akarom, hogy eltűnj hetekre és ne tudjak rólad semmit… – mondtam és még egy puszit adtam neki. Igazság szerint nekem erre a nyárra nem volt semmi utazási tervem. Margarettel mentem volna, de ő úgy döntött, hogy inkább a furcsa pasijával megy el. Egy ideig azt akarta, hogy utazzak velük, mert valami Boris nevű haverja is megy… és mennyire összeilletünk volna. Csakhogy a legutóbbi vakrandi után, amit ő szervezett el, nem igazán vágytam semmire. Szóval már jóval a Benes dolog előtt elutasítottam az ajánlatot. Amúgy is inkább valami olyasmire lenne szükségem, ahol feltöltődhetek és ihletődhetek.

Cím: Re: MárványLak
Írta: Benjamin R. Fraser - 2021. 07. 26. - 21:01:49

2002 június 9.
● ESTHER ●
⭃ olvass belőlem ⥷
tükörkép (https://i.pinimg.com/564x/35/fe/7d/35fe7d747b19ea440d82661a71e23b22.jpg)

De összedrótozom magam,
A száj szorít, a szív rohan,
Hátra senki sem marad,
Repülni látok roncsokat.

18 meg plussz meg minden

Éreztem, hogy az egész fejetm tiszta kóc, de ugyan olyan kócos volt Esther is. Aranyosan állt neki, és ahogy a tekintetemmel végigszaladtam a lány testén, és aztán kinyújtottam a karomat, hogy megérintsem a piha bőrét. Furcsa volt ez, mintha az a pár üres év az a sok rossz nem történt vonla meg kettőnk között. Egy pici időre lehunytam a szememet, mintha csak meg akarnék győződni róla, hogy nem álom-e ez az egész. Biztos voltam benne, hogy furcsa lesz megint együtt lenni vele, hogy Aiden ki fog röhögni valami olyan hülye szöveggel, hogy megmondtam hogy nem való neked az a kiscsaj, te hülye, és hogy Elliot teljesen ki lesz erre akadva. Már a gondolat is vicces volt. És persze tudtam, hogy Esther se nagyon fog Eliot duzzogásával foglalkozni.
Arra, hogy a barátnőm lesz-e nagyon szerencsétlenül tettem fel a kérdést, de sosem voltam az aki olyan hathatósan megfogalmazta a dolgokat, mint ahogyan azt Aiden tette, Biztos voltam benne, hogy Elliot megkérésének is olyan giccsesen flancos feneket kerít majd, hogy csoda lesz, ha nem durrannak tüzijátékok a végén. Szeretett nagyzolni és felvágni azzal, hogy ő milyen hercegien cselekszik. Ellenden ha a mesék szempontjából nézzük, én voltam a paraszt, aki csak úgy sodródtt és kimondta az első dolgot, ami az eszébe jutott. De szerencsére Esther is ismert anynira, hogy a hülyes zövegem mögött megértse a lényeget, és szinte nagy kő esett le a vállamról, ahogy láttam megcsillanni a szemében a fényt.
– Leszek megint a barátnőd, Benjamin Fraser. Már kérdezned sem kellett volna igazából… - elmosolyodtam én is, ahogy a testünk összesimult és egymásnak ért. Olyan harmónikusnak és faszának tűnt most hirtelen minden. És olyan kellemetlenül békésnek, amit nem szerettem, csak egyedül Esther mellett.
- Pedig, ha nemet mondtál volna sem tágítottam volna... Nem hagylak megint kicsúszni a kezim közül, Esther Doyle - vigyorogtam és aztán valami nagyon nevettségesen fenyegető arcot vágtam, mielőtt hosszasan megcsókoltam volna.
– Van valami nyári terved? Nem akarom, hogy eltűnj hetekre és ne tudjak rólad semmit… - kérdezte Esther, mire hümmögtem egyet. Most volt egy kis pihenőm, mielőtt elkezdtünk volna edzeni az új szezonra, szóval nem igazán voltam betáblázva. Igazából Aiden teljesen más utakon járt, szerintem nem is lesznek itthon ebben a hónapban, mintha Egyiptomba tervezett vona menni vele. Godnolom ott fogja majd megkérni a kezét Elliotnak. Kibazsott nehéz volt ez a titoktartás, és ha Elliot velem hozza szóban a házasságot, tuti elszóltam volna magamat, mert nem tudtam hazudni.
- Hmm. Igazából semmi különös nincs tervben, anya Metzgerrel menni akar Caprira. Én mondjuk csak szörfözni akarok, de egyedül unalmas lenne. Szóval míg ők nyálasan borozgatnak, addig velem lehetnél, hogy meglovagoljunk együtt egy-két hullámot. Meg aztán mást is - kacsintottam rá vigyorogva, majd magamhoz húztam, hogy megint összecsusszanjunk, hiszen még éreztem a forróságot ott. Ehhez persze elég volt Esther látványa na meg a közelsége is.
Ahogy visszaborultunk a puha ágyába csak hagytam, hogy megint elöntsön a korábbi forróság, hogy mindenegyes kis sejtemmel akarva őt a karjaimban tartsam és megkezdjünk egy újabb táncot, mintha mindig is ezt tettük volna, mintha sose váltunk volna el egymástól. Megtaláltuk a közös csendünket a közös békénket, és egyre jobban azt éreztem, hogy sosem akarok még egyszer elválni Etshertől, és hogy mindig csak zenéljünk együtt egymásnak.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!
A HELYSZÍN SZABAD!

Roxfort RPG

Karakterek => Esther M. Doyle => A témát indította: Esther M. Doyle - 2021. 07. 09. - 10:05:01