Roxfort RPG

Meglepetten integetek egy köszönést Natalie-nak, ahogy a napi szünetemre a személyzeti kávézó felé tartok, ő pedig velem szembe viharzik el. Úgy tűnik, már túl eseménytelen volt a napom.
Az enyémet megérteném, gyakorlatilag egy meg nem nyitott autómúzeumot őrzök ezen a ponton, de őnála azér van folyamatos átjáróforgalom. Nos, tőle nem egyhamar tudom megkérdezni, mi történt.
Érdekes módon a pult nem üres, Natalie távoztának látszólagos hirtelenségével együtt sem. Úgyhogy besorolok a sorba, és azon morfondírozok, az őt helyettesítő lány honnan rémlik ismerősnek.
-Zenét? Hát.. azt hiszem, miért ne. És igen, a sütőtökös.. latte. Azonnal.
Nos, a legismerősebb a néhol átsejlő partravetetthal-pislogás, azzal sok év tapasztalatom van nekem is. Próbálnám puskázni a nevét, hátha az segít, de nem - a "Blah" táblácskát örökölte meg, úgy tűnik a pozícióval együtt. A hangja sem teljesen ismeretlen.
...Nem vendégként láttam pont itt néha az utóbbi időbe?
Annyival furább a dolog, szerintem csak áthaladóba járt itt mindig, nem beült a háttérbe mint egyesek,.. ami szintén nem azt a benyomást kelti, hogy Natalie-nak lenne új munkatársa.
-Arra, második fiók lefele..?- kockáztatom meg kisegíteni a hallottak, és az alapján, ahogy papírok között keresgél. Onnan szoktak előkerülni a ritkább receptek, ha Natalie épp bátorkodna valami változatossággal kísérletezni, és gyakran vagyok én, aki errefele nyitottabb az ilyen újhullámú kávéötletek iránt.
Végül amint a sütőtökös latte megoldódik, én is sorra következek.
-hátö... A "szokásos" gyanítom ma nem mondana sokat, úgyhogy... szabad a ház ajánlatát kérni?- esetlenkedem össze, de azt egy bájos mosollyal. Mindig együttérzek a partravetettekkel, túl gyakran lévén magam is az - ha rábízom a rendelésem, azzal csak nem dobom olyan mély vízbe, mint "az meg miből készül egyáltalán, ami merre van itt?"

Csak biccentek egy mosolygósat annak margójára, hogy akkor nem mondtam hülyeséget tanácsadás címszó alatt.
-valaholaháttérbe,..- motyogom össze mentegetőzősen, mielőtt sikerül normálisan is válaszolni. -Mira Wyne. A varázsgarázst viszem.
Magyarázólag meg is piszkálom a minisztériumzöld kezeslábasom gallérját, amire mondhatnánk ugyan, hogy egyenruha, de tudtommal ez az egy van belőle aktív szolgálatba. Gyanítom az elődeim is ilyet viseltek, de az eddigi éveimbe nem volt még munkatársam odalenn. Ezen az elven vajon egyenruha lenne bármi, amit felveszek? Az összes varászgarázsos azt viselné végülis.
-Annyira nem is- válaszolom, a lehető legdélibbre vett kiejtésemmel bólogatva büszkén. -Atlanta. Oké, amint a városbol kiérünk, tényleg az.
És belegondolva tényleg, ha csak pár mérfölddel odébb növök fel, legyen mondjuk Campbellton,.. Van egy gyanúm, hogy többrét bonyolultabb lehetett volna az életem, mindent egybevéve. Apa csak a piszkálódós humorából titulált az ördögnek annak idején.
És amennyire egy következő tök egyszerű mondattól elpirulok, gondolom meg lehet tippelni, mit kifogásolhatnának még a boszorkányságon kívül a konzervatívabb közösségek a személyemen?
-Hátö, szóval, lehet hogy talált,.. Inkább a forrócsoki felé szokott áltlába tendálni.
Van, hogy tényleg egy erős kávé kell inkább, de ritkábbik eset.
-Óóó, hát szia!- köszönök a hirtelen felbukkanó állatkának, sokkal gördülékenyebben, mint bárki emberrel első találkozásra szoktam valaha. Egyszerűbben közvetlenek.
-Ó, én szivesen hallgatok Piperre, ha nem nagy gond. És a...- közelebb hajolok, bűntudatosan konspiráló suttogással érdeklődni meg -A koktél opció mit fedne?

-Most, miközbe mondtam- vallom be a névadásról. De valahogy meg kellett nevezni, és ez olyan kedvesen frappánsnak tűnt. Lehet, hogy ha valaha saját műhelyt nyitok, azt majd Varázsgarázsnak nevezem el. Bár nem tudom, itt mekkora piaca lenne, otthon is országosan van csupán egy kis közösség.
-És te..? Szabad gyanítanom, hogy a "Blah" címet csak pillanatnyilag örökölted meg?- pillantok csak szemmel az általános irányába a szokásos tulajdonosnak, illetve amerre távozni láttuk utóljára.
Afféle kellemes meglepetésként ér, hogy járt ő is Atlantába, bár látszólag a közös ismeretünk ennél mélyebbre kevésbé megy.
-Nem mondhatom, hogy hallottam róla sajnos. Igazábol otthon keveset járok mostanába, csak beköszönni kábé. Egy varázsautós találkozóra szoktam kijárni, de oda meg Apával együtt megyek ki, és az inkább kinn van Arizona környékén, úgyhogy otthon-otthon csak egy alvásnyit állok meg. Mielőtt kimegyünk, meg aztán mielőtt jövök vissza. A Wandwood-on jártál odakinn?
Leginkább csak kíváncsiságból kérdezem Atlanta varázsló-sétálóutcáját, bár ki tudja. Ha jár még arra, van egy-két hangulatos kávézó, ami így benyomás alapján biztos tetszene neki. Vagy már ismeri is őket.
Megmosolygom közbe az örök harcát Piper kíváncsiságával, és megpróbálok segíteni is megfogni egy-két üveget, vagy legalább odébbtenni, mielőtt a mosómedve letolatja a pultról a fenekével.
-Gondolom az lesz, aminek elnevezzük..? De nem hangzik rosszul.
Mint mondtam, nyitott vagyok a kreativitására. Az ötlet is csábító, és nem is stresszelem olyan dolgok kérésével, amiről nem is tudja, merre keresse, ha olyan dolgokból ajánlja, amit már megtalált. Meg ez a beszélgetés talán máris mindkettőnk napjába vitt egy kis vidámabb színt, ezen a ponton nem egy tökéletlen kávé fogja elrontani.
-Ezt nemtudom..?- kérdezem? szinte félénken a felvetett ...hozzávalókról. Gondoltam, valami sajátot ajánlgathatott, mer nem is gondoltam volna, hogy itt lenne készleten alkoholos ital, de lehet hogy én tévedtem ebbe..?
-Sziaaa,..- Válaszolnék én a kérdésre, de épp gyorsan hozzáfogok a pulthoz egy szirupos üveget, mielőtt levándorolna, aztán a még szabad kezemmel egy másikat az állatka túlvégén, ezzel hirtelen Piper arcába is kerülve egybe. Megpróbálok visszábbhúzódni egy illendő személyes tér határáig, miközbe két irányba is vigyázok a terítékre. Ez végül csak annyira sikeres, hogy orron bököm a magam orrával, mer ő kevésbé törekszik az ilyen távolságra. Ami cuki lenne, csak kissé nyakatekert a helyzet pillanatnyilag.
-Hát... Ha a tesztutaimat nem számoljuk, legutóbb januárba kellett az egyik, igen, egy diplomatának. Mr. Weasley Senior mesélte még, hogy néha nagycsoportosan használnak néhányat egyszerre, például a Roxfort Expresszhez kimenni, de az régen volt, már azelőtt is, hogy engem felvettek. Szerintem a bűb...bocsánat, mugliszületésű diákokhoz nem mi visszük ki az iskola képviselőjét.
Shelby esete óta beszélgettem még egyszer-kétszer Mr. Weasley Seniorral, ha épp összetalálkoztunk egy kávészünet erejéig, ismer egy-két hasznos tippet, például Shelby bűvművéhez is. Meg olyan lelkesen kíváncsi egy-két olyan ötletre, amit én hozok otthonról, mint Apa megoldása a szalamandraolajjal. Szerintem ha szabad lenne itt a Minisztériumon kívül is, őt is lenne varázsautós hobbiból. Felüdülés találkozni néha olyanokkal, akik ismerősek a kocsik művészetével.