Roxfort RPG

Egyre kevésbé tudom, mit keresek itt.
Illetve, ez nem igaz.
Igazából egyre jobban tudom, hogy bizonyos értelembe pont ezt - már csak megérteni kéne, hogy de minek teszek ilyet magammal. Egyre jobban tudom, hogy valószínűleg a legrosszabb ötlet, amim lehetne, arra hogy lekössem valamivel a figyelmem a nosztalgia ellen.
A nosztalgiával sem lenne baj, szép idők szép emlékeivel, ha nem járna mellé a szomorú oldala, hogy ez mind elmúlt, és nem tér vissza, és még mindig hiányzik. És ilyen napokon még mindig fájlalom, hogy ez már így is marad, persze továbblépni mégsem tudok.
Ma is ezér ültem be egy ilyen - őszintén szólva nekem kicsit ijesztő - helyre, eredetileg csak egy valami vidám színű koktélra, ami elfedi az erős alkohol vagy épp gyenge életbölcsesség ízét. Papíron ennyi lenne, csak hagyom egy kicsit a fejembe szállni, csak annyira, hogy kicsit tompítsa a nosztalgia bánatait.
Persze kit is akarnék átverni?
Nem, valójába pont az ilyenekér vagyok itt, mint most a hirtelenjött asztaltársaságom, akik ennyire nem vagyok naív, minden bizonnyal felszedni akarnának. Mármint, nem ragaszkodnék én pontosan ehhez. Még nagyon kedves és szimpatikus lányokból is ijesztő gondolat lenne a még csak pár korty koktélom után egyszerre három - ennyire később is legfeljebb gondolatba lennék elég merész - de kissé a nyomulós felé tendáló urakból hárommal kevesebbel is beérném.
És mégis.
Egy szál rövidke névvel bemutatkozok, amiből értelemszerűen máris régi cimborák vagyunk,.. Jelzem a nagyrészt még meglévő koktélom meglétét, amiből értelemszerűen igen, kérek még egy sört is ...valahogy?.. Így szipogatva méginkább apránként a gondosan őrzött koktélomat, tincseimen át pislogva remélve, hogy esetembe beérik csupán beszélgetéssel,..
Nos, így egész biztosan nem kalandozik az agyam semmi máson, csak a jelen pillanaton. Garantált módszer. Sajnos Lu tisztába van ennek az önálló tényével, és valahol tudat alatt ezt fentebb helyezi, mint e stratégia némely egyértelmű életviteli buktatóját. Potenciális buktatóját legalábbis, de amiket jobb ötlet lenne nem kockáztatni. Ha Lu bölcsebb lenne, mint melankólikus.
Az alapötlet sikerült már ...khm, pozitívabban is néhanapján, bár megbízhatónak nem nevezném azér.
A felmentőseregre pilanatnyilag őszintén nem számítottam.
-Hé, te fasz, a csaj velem van! És amúgy is fasznak kevergeted azt a sört, rázni nem akarod, kibaszott irish rapist James Bond!
Remélem az eddigi alkohol segít hihetőbben eladni a vidám integetést az érkező felé, mint ha tényleg őrá várva üldögéltem volna itt mindvégig. Közbe tekervényelem az emlékeimet, hogy ismerem-e valahonnan régebbről az utóbbi másodperceknél, amikoris megtudtam, hogy vele vagyok, valamint hogy mennyire találom őt is ijesztőnek az iménti belépőjével. De legalábbis az egy, lány, és kimenteni próbál az iménti társaságomból tényezők meggyőzőek annyira, hogy megpróbáljak beleugrani a hirtelenjött szerepbe.
-Ugyan, nem kell...- próbálom elvesző hangon békíteni a pillanatot, meg hihetően bólintani felé, hogy valóba vele vagyok, bár kétlem a siker esélyeit.
-Egy... lazább lány..?
Mennyibe, hogy Lu épp csak eszkalálni segít, amit kibékíteni próbált volna?

Nos, Lu konklúzívan sikerrel járt.
A korábbi öt-tíz percbe is, de az utóbbi egybe aztán biztos, történt annyi eseménydúsítás, hogy ma már biztosan nem az elmúlt szerelem el nem engedett nosztalgiáján rágódás fenyeget.
Dúsított események még lehet, viszont.
Laza barátunk hozzám intézett kérdésére - és mindenképp csakis a jelen lévő erősítés jelenléte által támogatva - összeszedem a létező legtöbb, lázadó ellenállásomat, és... Dobpergés,.. Egy bizonytalan hangú "Ööö..."nél többet nem válaszolok, ezzel jól nem erősítve meg, hogy egyetértenék az állításával.
Lu ma igazán vad, radikális pillanatait éli.
Mármár az a szint, mint passzívagresszívan palacsintát adni egy sellőnek ééés Lu kanyarodik szépen vissza a jelenbe hát nem hiszem el!
Ahogy új legjobb barátom - meg merem félve kockáztatni, hogy jobb, mint az iménti laza társaság - elzavarja az utóbbiakat, én csak apránként egyre kisebbre húzom össze magam a poharam fölött, lassan szinte vákumfóliát megszégyenítően zárva körül. Oké, talán egy nagyon kicsit pimaszul szürcsölök is belőle, ahogy távoznak.
-Le fog...- kezdeném jelezni a sörök sorsát, ahogy a megmentőm felül az asztalra, de egy pillantásbol leveszem, szándékába sem állt aggódni értük, és jó eséllyel szándékos manővere is volt egybe.
Freya Kibaszott Blood - mint teljes nevén, és személyiségébe is kiadósan bemutatkozott - kedves lány, hogy így a segítségemre sietett. Szimpatikus is, hogy megtesz ilyet egy gyakorlatilag idegen kedvéér - nem vagyok naív nem tudni miről beszélt, nem véletlen ölelem annyira körül mostanra a koktélom, hogy bőven a személyes terem határain keresztül lehessen csak megközelíteni is.
De ki is tesz legalább hármat, csupán a személye intenzitásából is, úgyhogy kettesbe maradva is egy darabig csak motyogott félszavakig jut el bármi, amit mondanék nagy megszeppenten.
-Nem... akartam...- mentegetőznék például, de ez is elveszik a még korántsem befejezett mondandója között. A végére azér összeszedek egy rendes emberként kommunikált választ.
-Köszönöm.
Hátöö, nos. Volt a programom kicsit ma lenni dolgokér alkoholistának? Inkább elsikkadok a kérdés fölött, és egy társalgási légkört megalapozandó, elfogadok egy kóstolót a felkínált italából. Miután sikerül csupán közepesen palástolni, hogy nem ilyen erős italokhoz vagyok szokva - vagy valószínűleg olyanokhoz, amik jobban titkolják - cserébe én is megkínálom a saját koktélommal, ha kér.
-Ebbe nem kevertek semmit, vigyáztam rá.
Bár egymásnak még szigorúan véve nem mutatkoztunk be, ő kiadósan tudatta mindenki érintettel a kilétét, úgyhogy orvosolom is annak az érzését, hogy én tartoznék még a formalitással.
-Mira Wyne. És mégegyszer... köszönöm a megmentést.

Egyelőre próbálok nem gondolni rá, mennyire bizonyítom épp, hogy mennyire környezetidegen vagyok ilyen helyen. Esetleg hogy mennyire túl mély vízbe ugrottam ezúttal.
Nos, ezt Freya Blood megosztatlan figyelme mindenképp kiadósan próbára teszi, kerülget itt a szándék hogy csöndbe elsikkadjak, és hazasunnyogjak, nehogy bárki észrevegyen a következő néhány napba. De mégis, ehelyett próbálom legalább látszólag megállni a helyem az árgus figyelme előtt. Még rá kell jönnöm, pontosan mér.
-Mai tai..?- mármár kérdő hangsúllyal, mint ha ciki lenne bevallani. -Nem szoktam.
Végül összeszedek elég bátorságot mentegetőzéek nélkül válaszolni, vállalva a tényt. Meg nem kérdezek ilyet, mint "ennyire látszik?", persze hogy ennyire látszik, és tudom, hogy minden kertelés nélkül rámutatna ennek a tényére is egyből. Tanulok én, előbb-utóbb.
-Oké,- követem a tekintetemmel a cigarettaszálat, ahogy az ajkai közül véve ki felémkínálja. -Bár biztos csak nagyon esetlenül köhögni fogok tőle...
Lu, drága, akkor mér fogadod el?
De el akarom. Talán sikerült átesni a mimóza túloldalára, és bizonyítani akarom, hogy annyira nem vagyok környezetidegen, hogy semmi keresnivalóm nem lenne ilyen helyen. Valószínűleg legalább annyira magamnak is, mint neki. És valószínűleg kezd lenni annyi alkoholszintem, hogy könnyebben bátorkodjak ilyeneket. És legyünk őszinték, mer valahol a megfélemlítő arculaton túl, vagy talán amiatt is, tetszik, és akarom azt hinni, hogy tudok egy mondatba említhető lenni vele.
Nos, az esetlen köhögést azt eltaláltam. Legalább nem kontrollálatlan köhögőgörcs, de hozzájárul az általa láthatott összképhez, miszerint semmi keresnivalóm ilyen helyen.
-Öhm,.. nem egészen.- A tippjére - ami ezek szerint az ő oka lehet ilyen helyen járni - el kell gondolkozzak őszintén, valóba mér is teszek ilyet magammal, mint ez a mai ...kaland, meg főleg ahogy talán még végződhetett is volna, ha Freya nem lép közbe. Esetleg ilyen fenkölt spirituális gondolatok, hogy valami sorsküldötte lenne, hogy megragadja a figyelmemet, aztán könyörtelenül elgondolkoztasson pont ezeken.
-Mer az életnyűgeim elől menekülök, és a legrosszabb ötleteim vannak rá, hogy ezt hogyan tegyem..?
A kósza kérdőjel talán az ő, cenzúrázatlan megerősítését várja, mer tőle hallva úgy tűnik, nem merem nem ismerni el az igazságát. Magamtól is morfondírozok már rajta félig tudat alatt, hogy igen, talán ez lehet az oka, és minden bizonnyal rossz ötlet, de csak itt vagyok mégis.
Talán leginkább pótcselekvésként szívok bele mégegyet a cigibe, de legalább ezúttal már egész kontrolláltan köhögök csak tőle.
-Nem itt kéne lennünk, mi?..- És mire kibukik a kérdés, zavarba is jövök, hogy hangzott-e ez valami egyébnek, mint morfondírozás, hogy is érzek azzal kapcsolatba, ha igen, és mennyire látszik ez rajtam. Ezen a ponton minden bizonnyal.

-Igen, figyeltem rá!- fakadok ki védekezően. Ez a koktél volt kábé a biztonsági kapaszkodóm az előbbiekbe, nagyonis vigyáztam rá, hogy ebbe az egy dologba megbízhassak legalább, mielőtt végül hazamenekülnék amint az életösztönöm visszaveszi a kontrollt a nyűgeimtől.
Arra a meglátásra egyetértően bólogatok, még én is láthattam összességébe nálam magabiztosabb kismacskát. Nem tagadom én Freya valóba pontos meglátásait.
A néhány slukk után, amivel gondolom az ő állítását bizonyítottam leginkább meginncsak, visszanyújtom a szál cigit, nem elbitorolni akartam az egészet. Ha kéri vissza.
-Mér?..- kezdeném kérdezni a kezem kapcsán, bár már ezzel együtt is készségesen odanyújtom, meg addigra meg is válaszolja eleve, mire készül. Sikeresen csöndbe maradok, és nem még azér is bocsánatot kérek, hogy nem egyből pont jó irányba tartottam a kezem, ahogy befordítja a tenyérolvasáshoz.
Általába kinőttem már pedig ezt a kényszeres bocsánatkérősdit. Talán a személye intenzitásával csalja mégis elő. De legalább próbálom megállni a helyem, és minden pillanatomba összekaparni annyi magabiztosságot, amennyit csak sikerül.
Freyával szembe ez persze az elenyésző körüli érték, de az mind a sajátom!
-Pont az volt a terv- bizonygatom a gondolkodás abbahagyásáról. Pont azér jöttem ide, mer nem a nyűgeimröl gondolkozni akartam meginn egész nap. Aztán csak bólogatok szaporán, igen, az élni elkezdés lenne még a cél, csak rá kéne jönni, azt hogyan is csináljam. Próbálok én, de szemmel láthatóan nem ez a mai volt a jó ötlet rá.
A szívvonalra már meg sem szólalok inkább, pislogok viszont nagyon bűntudatosan, hogy mennyire egyre jobban tudatába vagyok én is, hogy mennyire helyes ez a meglátása is. Elég biztos vagyok benne, hogy inkább élettanács inkább amit közöl, mint jövőbenézés, de a korábbi eseményekkel párba továbbra is hatásos a fejembe vésni, mennyivel veszélyesebben játszottam ma, mint szándékoztam.
-Háát,.. nem mindenképp ide,..- Nagyot sóhajtok, és erőt veszek, hogy ezúttal én filézzem ki az összes hibámat és rossz döntésemet, ami ide vezetett. Fő a változatosság.
-Szabad?- kérem el meginn a cigarettát, ha az előbb visszavette, és odaadja újra, és egy mélyebbet szívok belőle. Nem tudom, tényleg segít-e, vagy csak magamnak pótcselekvés, netán placebó.
-Szóval,.. egy szakításból nem sikerült még továbblépnem,.. és rég volt már pedig,.. de már nagyon nem akarok még mindig ezen rágódni,.. de még mindig az a vége gyakran...
Haladás, Lu! Még mindig harapófogóval kell húzni belőled a szavakat, de legalább már önállóan csinálod. Na, magabiztosan, határozott mondatokba, mielőtt Freya Blood kell meginn kiprovokálja belőled. Miután visszaesnél egy lépést, mer ő ezt a szokásosan megfélemlítő módján teszi, amitől visszamenekülsz először a hajad mögé.
-És... szóval lehet, hogy ilyenkor az eddig a módszerem, hogy beülök így valahova, mer amég azon feszülök, hogy mennyire nem a természetes környezetembe vagyok - vagy valahogy szerencsém van véletlen, és sikerül valami tényleg jobb időtöltést találni - addig a nyűgeimen rágódni nem tudok legalább. De buta vagyok nem ismerni fel előre, hogy mennyire elszámítottam magam, például ezzel a hellyel ma, és már nagyon feszegetem a szerencsém határait, hogy még nem futottam bele a Jacko-wannabe imitátorba..? És legalább okosabban kéne hülye ötleteimnek lennie, és csak olyan helyekre menni amivel nem vállalom túl magam.
Pislogok az asztalra magam elé, meg fel Freyára. Talán a könyörtelen megerősítéséér, hogy igen, hülyeséget csinálok, és abba kellene hagynom? Valami ijesztően tálalt empátiára? Csak mint hallgatóság, akinek épp meggyónom ezeket az introspekcióimat végre, hátha mostmár rögzül tényleg a tanulságuk?
-És... szóval... lehet, hogy valahol kicsit "jól" is esik a kényelmetlen-feszültség..? Ami szintén fura, és valószínűleg rossz ötlet.
Ezér nem menekültem még el Freya elől is? Pont a jó mértékbe ijesztő, és magam elől is titkoltan igazábol jól esik, hogy ilyen kényelmetlen helyzetbe tart?