Roxfort RPG

Karakterek => Ginny Weasley => A témát indította: Ginevra Weasley - 2024. 11. 18. - 13:42:37



Cím: chansons épistolaires
Írta: Ginevra Weasley - 2024. 11. 18. - 13:42:37
Drága Minnie!

Ez a harmadik kávém ma, de komolyan mondom, nem fogok többet inni. Ezt sem.
Nagyon hiányzol. Még mindig nem értem teljesen, hogy honnan jött ez a grandiózus, tengerentúli kiruccanás, ami az én ízlésemnek már túlságosan hosszú idő nélküled. Most egy elég feszített időszak van, de amikor nincs szezon, megengednéd, hogy meglátogassalak? Csak egy rövid időre, nem akarnék a szokásosnál jobban a nyakadba mászni.

Igen, ezek a barna foltok Csámpás miatt vannak itt. Nem, nem az történt, amire gondolsz. Csak feldöntötte a bögrémet ez a tányérképű bolhazsák, aki most nálam lakik, amíg Hermione és Von-Von költözködnek. Soha ne vegyél macskát, ha már a költözést nem lehet megúszni.

Remélem, hosszan és részletesen mesélsz majd mindenről és mindenkiről!

Írtam már, hogy hiányzol?
Jaj, de csöpögős lett ez

Gin


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Minerva E. Balmoral - 2024. 11. 19. - 06:41:51
Kedves Macskafogadós Ginny,

    Életem egyik legjobb pillanata volt, mikor lepasszoltam Maccavityt - bár helyesebb lenne az "amikor megszabadult tőlem" kifejezést használnom, mert kétlem, hogy valaha egyetlen percig is szeretett mellettem lenni, néhány ritka kivételtől eltekintve, amikor a párnámon és a ruháimon aludt. Mielőtt megkérdeznéd, az egyetlen emberhez került, akit valamiért kedvelt: gonosz az aljashoz, úgy tűnik. Szóval eszemben sincs szerezni még egy macskát, végeztem a feline friendekkel.
    Épp Forksban vagyok, de nem tudom, hol töltöm a következő hónapot még. Írok, amint rájöttem.

    Túl sok érdekes dologról nem tudok beszámolni az utolsó levelem óta. Bár.. képzeld, találkoztam egy újabb Nottal. Az ember mindig beléjük botlik, mikor a legkevésbé szeretne - talán biztos emlékszel rá, egy egész évet ült az Azkabanban, mielőtt végre rájöttek, hogy tényleg az imperius hatása alatt volt, amire több szemtanú van, mint ahányszor megnyertük a házkupát (még mindig azt gondolom, hogy több, mint megérdemelten, de ezt neki nem árultam el).
    Remélem, már nem hiányzom annyira egy ilyen remek levél után: írj majd, hogy alakul a szezon, hány száz pontot szereztél a Hárpiáknak!

    < 3
    Minnie


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Ginevra Weasley - 2024. 11. 19. - 09:31:29
Drága Minnie!

Ő itt Hermész, Percy kölcsönadta, hogy ne kelljen a postán baglyokra várnom. Hát nem elképesztően kedves? És önzetlen? És jófej? Inkább ne kérdezd meg, mit kért cserébe, de Percy már csak ilyen. Ja, és vigyázz a madárral, mert csíp, ha nem adsz neki enni, mielőtt visszaindítod.

Forks, milyen amerikainak hangzik. Az pedig szinte törvényszerű, hogy te mindenhol Nottokba botlasz, nem? Ezen a ponton már azt kell mondanom, hogy titokban valószínűleg megfigyelnek, lehallgatnak és követnek téged... nem bizsereg a bal hüvelyked mostanában? Muriel nénikém, aki szerintem mindannyiunkat túl fog élni házsártos vén szatyor létére, azt mondja, hogy így tudod megmondani, ha valaki rontást szór rád. Az ellenszerét most nem írom le, de az egyik lényeges eleme, hogy valakinek a nyálát a szemedbe kell kenned, ami talán Amerikában se hangzik gusztusosabban, mint idehaza.

A legutóbbi meccseken elég jól mentünk, ami biztos részben annak is köszönhető, hogy Jones mostanában abszolút könyörtelen az edzéseken. Néha elgondolkodom, hogy ezek után be tudnék-e ülni a minisztériumba kávét főzni és aktákat tologatni. Arról biztos jobb véleménnyel lenne anyám, cserébe senkinek nem tűnne fel, ha egy nap csendesen belehalnék az unalomba a recepción. Talán csak neked.

Egyszer azért elmondhatnád, mit tett gonosz és aljas, amivel kiérdemelte a haragodat. Tudod, hogy együtt haragudhassunk rá ezután, mert nem kétlem, hogy ez valami rosszabb volt még annál is, amikor a jóslástan házi mellé még kért plusz fél tekercset az álomnapló elemzéséről...

Gin


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Minerva E. Balmoral - 2024. 11. 20. - 09:41:17
Kedves Ginevra,

    Te találtál már magyarázatot arra, hogy aranyvérű, tudálékos ifjak miért nevezik a baglyaikat mindig specifikusan görög istenalakok után? Emlékszel, hogy hívták Nott baglyát? Vagy mikor felhívtam erre Palmer figyelmét? Ez, és csak ez kárpótol a bátyád diktátoráért, mit bagolynak hívunk, Bárhogy nevezzük, éppoly gyilkos. Az ujjaimra nézve.

    Mindig az volt a benyomásom az amerikai földrajzi nevekről, hogy eljött egy pillanat valahol a történelemben, amikor egész egyszerűen kifogytak az angol nyelv által elérhető & értelmezhető kifejezésekből, illetve a melléknév+főnév kombinációból, és akkor jöttek a használati tárgyak, majd az európai városok, végül egymás másolása. Erre bizonyíték Paris, Idaho; Paris, Texas; Paris, Arkansas; Paris, Missouri; Paris, Giant County, Wisconsin - Paris, Kenosha County, Wisconsin; Paris, Illinois; Paris, Tennessee; Paris, Kentucky; New Paris, Ohio; New Paris, Indiana; Paris, Michigan; Paris, Ohio; Paris, Pennylvania; New Paris, Pennsylvania; Paris, Virginia; Paris, New York; South Paris, Maine; Paris, Maine; West Paris; Maine. Tudom, hogy most azt hiszed, hogy bizonyára valamilyen bájital hatása alatt vagyok, de unalmas pillanataidban nézd csak meg egy térképen. Szívesen.

    Ezt a levelet futtában írom, mert már csomagolnom kell, mielőtt indul a zsupszkulcsom vissza NY-ba, szóval csak nagyon futólag: lehet valami abban, amit Muriel nénikéd mondott. Mindenütt ott vannak a rókaképükkel: bár ez a kiadás jóval kedvesebb, mint a másik. Lehet, hogy még egy italt is megkockáztatok vele, ha jól viselkedik. Vagy én jól viselkedem.
    Oh, Jones sosem hazudtolja meg önmagát, látom. Minisztériumról jut eszembe, apád még mindig ajánlgatja neked azt az állást a Prófétánál? Tudósítói, vagy ilyesmi? Csodálatos nyugdíjas állás iskola utánra.
    Elfelejted, hogy én még ötödévben előrelátóan - haha - jól megbuktam jóslástanból, így engem ezek a csodálatos lélekemelő pillanatok elkerültek, sajnos. Légy jó, kerüld a Minisztériumot és a Nottokat, meg persze az átkokat!

    < 3
    Minnie


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Ginevra Weasley - 2024. 11. 20. - 10:58:31
Ó, Minerva!

Hat bátyám mellett büszkén mondhatom, hogy kiterjedt tanulmányokat folytattam az ügyben, és a megoldásom a farokméregetés. Egyértelműen. Sajnos, ahogy te is észrevetted ezek szerint, Hermész abszolút méltó Percyhez, minden szempontból. Kicsit sem bánom, hogy már egy ideje nem lakunk együtt.

Nem, igazán sajnálom, de nem emlékszem Nott baglyának nevére. Se arra, hogy mit mondtál Palmernek. Bár ez biztos nagy sztori lehet önmagában is, hiszen Nottról van szó.

Köszönöm, hogy megspóroltad nekem ezt, mert ennyi unalmas pillanatom soha az életben nem lesz. Remélem. Persze, ha elfogadnám azt az állást a Prófétánál, amire céloztál, akkor megtehetném, hogy egész álló nap csak a térképet bújom, de azt hiszem, abba tényleg belehalnék. Minden különösebb ceremónia nélkül. Egyébként pedig biztos nem azért ajánlják nekem, mert szerintük alkalmas vagyok bármilyen feladatra - ott van apám, a háborús hősök nemzője, ott van Harry, aki meg Potter, és innentől kezdve nincs miről beszélnünk. Néha azt hiszem, a többiek fel se fogják, hogy a kviddics az egyetlen, ahol se a potterség, se a weasleység nem számít, csak a teljesítmény.

Igazából én is csak azért jártam, mert szerettem ebben a félig beszívott állapotban lebegni, miközben gonosz és aljas a teafüvek keverékéről és a csillagok állásáról magyaráz. És néztem, ahogy a többieknek csorog a nyála. Egész vicces volt, de te azért nagyon hiányoztál.

Az ifjúságunk hevületére kérlek, eszedbe se jusson jól viselkedni!
Még egy Nottért se,
Gin


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Minerva E. Balmoral - 2024. 11. 20. - 11:35:17
Kedves Ginevra Molly,

    Ha Percy ennyire... kitartó az ágyban, mint a baglya mások kínzásában, akkor az kifejezetten figyelemreméltó. Együtt van még azzal a hollóhátas lánnyal? Pen, a pan-pan, ahogy Freya volt szíves elnevezni, abszolút a bátyád zsákja. Vagy foltja, attól függ, ki mit preferál.

    Nott baglyát Athenának hívták, valahol hatodévben kapta, úgy emlékszem. Utólag egyszer megkérdeztem, miért így nevezte el, ha annyira utált akkoriban, ráadásul akkoriban jöttek össze és mindene volt a jelkép-mágia, de nem ez volt az első és utolsó alkalom, hogy nem kaptam egyértelmű választ. Ugh, most megint látom magam előtt, ahogy Palmer a mardekáros-griffendéles párkapcsolatok gyönyöréről beszél, meg az apróságokról, amelyekben az évszázad szerelme tükröződik, én pedig megkérdezem, hogy oké, és mi van a bagollyal? Palmer utána valamiért rájött, hogy allergiás rá.. Az évszázad szerelme nagy áldozatokat követelt mindannyiunktól.

    Szerintem sokan vannak úgy vele, hogy a Potterség ÉS a Weasleység is meghatározó a kviddicsben, Harryt legalábbis mindig ezzel idegesítettek a mardekárosok, mikor már kifogytak az egyéb kreatív ötletekből. Oh egyébként ha kviddics, tudsz valamit Woodról? Tényleg azt mondta, hogy alig várja, hogy összeházasodjatok Harryvel és legyen egy saját csapatnyi gyereketek? Natalie említette, még mielőtt eljöttem volna.
    Eső után köpönyeg a figyelmeztetésed, tényleg beültem néhány pohárra Nottal, haza is kísértem. Kedves fiú, ha valakinek a rókaképű leendő közgazdász a zsánere.
    Most Tucsonban vagyok, és nem tudom, mi idegesít jobban, ahogy a helyiek ejtik ki, vagy ahogy én próbálom újra meg újra rosszul - esetleg az időjárás. Talán mindhárom. Még így is csábítóbb alternatíva, mint a jóslástan lett volna, de ki vagyok én, hogy kinkshameljek?

    < 3
    Minnie


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Ginevra Weasley - 2024. 11. 20. - 12:41:04
Kedves Direkt-Akarsz-Az-Agyamra-Menni?,

Fogalmam sincs arról, hogy Percy milyen az ágyban, azon túl, hogy horkolt, mikor a szomszédos szobában aludt, de azt hiszem, Pen már nincs meg neki. Ha gondolod, feltérképezheted, megadom az engedélyt az önsorsrontáshoz.

Ja, igen, emlékszem. Hm. Amúgy beszéltél Nottal mostanában? Nem a rókaképűvel.

Csak ezt ne írnád! Azt hittem, hogy Jones tényleg azért foglalkozik velem, mert jónak tart engem - vagy legalább a seggemet. Most minden reményem tovaszállt, ami a jövőmet illeti. Tényleg kénytelen leszek Mrs Potterként egy rakás gyereket tutujgatni? Nem tudom, hogy Woodot ez miért érdekli ennyire, de ha kölcsön akarja kérni Harryt egy éjszakára, nyugodtan szólhatna... Még jó, hogy ezeket a leveleket Harry nem olvassa. De azt üzeni, hogy üdvözöl, és jó utat neked!

Ó, és a kimondhatatlan nevű Tucsonban meddig maradsz? Legalább nem Paris - látod, figyelek!

Jó utat neked! És elhanyagolható mennyiségű Nottot!
Gin & Maccavity, akit még Csámpás jellegzetes szaga sem űzött el


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Minerva E. Balmoral - 2024. 11. 22. - 22:32:16
Kedves Ms. Gin Tonic,

    Soft launch erre a becenévre? Nem? Oké. Köszönöm az ajánlatot, tulajdonképp miért ne? Mit nyer a bátor, aki randira megy vele? Sajnos kétlem, hogy azóta méltónak találna a közösen viselt jelvény hagyományaira, és hát iskolaelső sem voltam. Vajon az animágia beszámít nála?

    Igen, tulajdonképpen miatta mentem vissza NY-ba, nem sok dolgom volt ott amúgy. Minden Nott rókaképű, az összes, kivétel nincs, ez szabály. Biztosan így maradtak fenn annak ellenére, hogy senki sem kedveli őket igazán, az ilyen kivételek pedig csak erősítik a.. nos, történelmi tapasztalatainkat.

    Ha Wood családtervezési vágyálmaira akarsz építeni, akkor gondolom igen, ideje felnevelni a Potter SC-t, de valamiért kétlem, hogy ez a veszély fenyegetne. Woodot minden érdekli, ami kviddics, szó szerint minden, az olyan apróságok, mint az emberi élet vagy magánélet, ugyan kérem. Kár érte, úgy fogom megőrizni az emlékeimben, mint a fiút, akinek a legnagyobb fájdalma a pálya pusztulása volt az ostrom után - meg mint valakit, aki legalább csókolni tud. Na bumm.
    Én is üdvözlöm Harryt! Milyen az élet most a Minisztériumban a kiváltságosoknál is kiváltságosabbaknak? Papírmunka, kávéfőzés, akták balról-jobbra tologatása? A háború után ez már szinte nyugdíjas állás lehet neki.
    
    Még pár napig, aztán átnézek LA-be, lesz egy remek fegyverkiállításuk, megígértem Apának, hogy lefotózom neki, ha már ő nem jut el rá. Eddig reménykedtem benne, hogy majd a korral elmúlik, hogy Ian Flemingnek képzelje magát, de Greg szerint most egy replika-kocsit akar megvenni valamelyik filmből, így ezt azt hiszem, szépen feladom.
    Azt a macskát még az olyan szellemi kútmérgezés sem űzi el, ami mellett élnie kell, kétlem, hogy Csámpás szaga vezetne a sikerre - talán inkább menekülnöd kellene. Mindháromtól.

    < 3
    Minnie


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Ginevra Weasley - 2024. 11. 22. - 23:23:02
Bloody Minnie,

Túl sok szabadidőd van, ha ilyen hülye becenevek miatt képes vagy végelgyengülésbe hajszolni ezeket a szerencsétlen baglyokat. Ami pedig Percyt illeti, nem adja többet kölcsön Hermészt, mert szerinte nem vigyáztunk rá eléggé, és miközben mondta, úgy nézett rám. Tisztára, mint amikor megtudta, hogy én ütöttem be az ablakát egy megbűvölt labdával. (Oké, akkoriban azt hittem, hogy jó terelő lennék, de gurkónk nyilván nem volt otthon, kivéve, amikor Gred és Forge felhúzták anyát.)

Aha. És milyen Nott? És hogy van Nott NY-ban?

Innentől minden szex előtt és után ellenőrizni fogom, hogy Wood nem bújt-e az ágy alá. Vagy a szekrénybe. Egyébként sosem gondoltam volna róla, hogy ennyire érdekli a téma. A pályán ellenfélnek kifejezetten jó testmozgás volt.

Most, hogy kérdezed... Harry elég furcsa. Szerintem szívesen cserélne velem, mert én repkedhetek, miközben őt hol riporterek hada követi, hol pedig azon kapja a munkatársait, hogy róla beszélnek. Talán jobb lett volna neki, ha nem marad ennyire a köztudatban, ha elmegy irányringlót termeszteni pár évre... érted, mire gondolok? Azt sem tudom, hogyan alkalmazhatják őt és a bátyámat RAVASZok nélkül. Gondolom úgy, ahogy apámat is alkalmazzák...

Elhiheted, ebben a helyzetben kifejezetten élvezem az öreg Maccavity társaságát. Ő ezt a véleményt nem osztja. Szerencsére Csámpás lassan elhagy engem, remélhetőleg végleg, mert mindenem csupa macskaszőr.
Zavar, hogy elmentem a szellemi kútmérgezéshez? Őszintén szólva, aggódtam, hogy a csilláron himbálózva fogom találni... de még a macskát is eteti. Megnyugodhatsz.

< 3
Gin


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Minerva E. Balmoral - 2024. 11. 24. - 02:35:35
Kedves Ms. Genièvre,

    A Bloody Minnie kifejezetten tetszik. Ez volt Freya egyetlen értékelhető tulajdonsága is anno '62-ben, mikor az idegeimre ment még azzal is, hogy lélegzik - a szóviccek a nevével. Minden Balmoralnak kell, hogy legyen egy Jobbmoralja is időnként.

    Hogy lehet nem vigyázni egy bagolyra? Küldjek neki egy képet az ujjaimról? Mert azokra abszolút nem vigyázott - az ő tollas generalissimoja, csak hogy hangulatnál maradjak. Lehet, hogy mégsem leszek Mrs. Weasley? Nagy kár. Bár Charlie volt mindig a legvonzóbb, ezt kell ismernem. Miért lehet az, hogy minden vonzó, humoros férfi vagy meleg, vagy boldog párkapcsolatban él, teljesen őrült, vagy katolikus pap? Az utóbbihoz van egy jó sztorim..

    Nott kiváló - egy pohár Martini mellett különösen, ha a boomer szóvicceknél maradunk. A másik most is leveleket ír nekem a vállalkozásáról, meg nem tudom, a hülye kis kávézóról, amit talált a muglik között. Feltalálja a spanyolviaszt, ahogy a Nottok szokták általában.
    
    Ne becsüld alá Wood, nos.. nevében foglaltakat! Natalie egyszer azért öltözött cikesznek hetedév után, hogy elkapja, és ez meg is történt, csak nem pont úgy, ahogy Natalie elképzelte. Maradjunk abban, hogy 6 órán keresztül tartott a dolog, és Natalie szerint Wood levegőt sem vett közben gyakorlatilag. Ki mást ismersz, aki 6 órán keresztül tud beszélni a sportról, úgy, hogy ott ül mellette valaki, aki inkább a gyakorlati bemutatók híve?

    A háborúban az aurori állomány erősen megtizedelődött, bár szerencsére az ostoba Rowle-aurorok is eltűntek. Ez a fogalom a varázsvilágban mostanra igazán leválthatná a nepotism-baby kifejezést is.. Apádat még megértem valahol, bár gondolom ő sem a közgazdaságtan kezdőknek ötkötetes eposzon alszik mostanában, de Harryék nem tudták, mit vállalnak ezzel? Mindig azt hittem, hogy ő csak úgy mondja, hogy auror akar lenni, aztán majd elmegy kviddicsezni, amiben ugye, tehetséges is. Ez nem negatív kritika, csak észrevétel. Nekem például az utóbbi nem menne - annyira vagyok eredményes csapatjátékos, mint egy szólóhegedűs az orkesztrában. Minden létező értelmezési tartományban..

    Igen, bár ez nem az én dolgom, mindenki úgy rontja az életét/egészségét, ahogy szeretné. Ha túl jó a kedved, neked is jogod ezzel oszlatni. Aki állandóan az öngyilkosságról beszél, közel sem elég bátor hozzá, hogy meg is tegye, ami az ifjú Werther szenvedéseiben talán még újszerű volt, egy 30 éves férfitól viszont annyira ízléses és egyedi, mint amikor 16 éves tinédzser fiúk állítják, hogy őket senki nem értheti meg, és a hajukat a szemükbe fésülik.

    Annyira azért nem nyugodtan,
    < 3
    Minnie


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Ginevra Weasley - 2024. 11. 24. - 08:55:27
Drága Min,

Mindig úgy várom a leveleidet.
Ne is kérdezd, ez Percy agymenése, úgyhogy innentől kezdve Erollal fogok írni, a régi, öreg, szerintem nagyjából teljesen vak családi baglyunkkal. De apáék legalább nem mellékeltek hozzá feltételeket, mikor kölcsönadták - talán valami olyat mondtak, hogy remélik, oda megy majd, ahová kell, de Erol a korát meghazudtolóan megbízható.

Charlie még szabad prédának tűnik, legalábbis tavaly karácsonykor nem mutatott be senkit, bár azóta eltelt egy újabb év, talán egyszer hazahozza az egyik sárkányát... Igazából nem bánnám, ha nem Franci lenne az egyetlen sógornőm, vele nagyon biztosan nem vagyunk egy kávéház, hiába simogatja Bill sebeit olyan szerelmes arccal.

A hülye kis kávézóról? Biztosan meg szeretné mutatni neked, nem? Már nem tudom követni az ügyeket Nottékkal, de ez azért elég biztonságosnak tűnik.

Könyörgöm, hagyjuk Woodot, mert nem fogok tudni seprűre ülni a röhögéstől, mikor legközelebb ellenük játsszunk. Nem is olyan sokára, szóval addig ki kell írtanom az agyamból minden képet a cikesznek öltözött Natalie-ról...

Köztünk szólva, szerintem Harry csak ment a flow-val, és remélte, hogy mivel mindig auror akart lenni, ez nagyon fekszik majd neki. Ahogy elmondja, nem maguk a feladatok okoznak neki nehézséget, bár ebben a viszonylagos békeidőben több irattartót lát, mint amennyit eredetileg gondolt, hanem a... nem tudom, a klíma az irodában. Hogy Ron mit gondolt, arról általában fogalmam sincs. Amennyire emlékszem, egy bájitalt nem tudott normálisan megfőzni, több boldogság várna rá az ikrek boltjában vagy nagyjából akárhol, mint itt...

De ez szerencsére Hermione baja, nem az enyém. Csámpás is szerencsésen visszatért hozzájuk, úgyhogy újra egyedül vagyok. Talán túszul ejtem az öreg Macc-et, és hazahozom magammal, olyan... mellbevágóan egyedül vagyok a négylábú társaságom nélkül.

Az ifjú Wertherrel legalább jól lehet hallgatni 30 felett. És ami azt illeti, még mindig nem tudom, mi ez köztetek. Nem írnád meg?

< 3
Gin


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Minerva E. Balmoral - 2024. 11. 24. - 10:44:02
Kedves Ginny,

    Bocsi a két hónapos szünetért, most először vagyok baglyok közelében - remélem, hogy Errol visszaért azóta, mikor a leveled megkaptam, fél nappal később el is indítottam vissza válasz télkül. Tegnap értem vissza a sivatagból, elég nehezen akklimatizálódom az ágyon alváshoz meg a.. mindenhez leginkább.

    Ha egyszer mégis visszamennék az egyetemre - ahonnan most is kaptam épp egy levelet, hogy szeretnék-e bejelentkezni a következő félévre, hogyne - most már kétlem, hogy tudnak újat mutatni túlélésből. Az nem így indult, de.. mi igen? Semmi sem tűnik olyan nehéznek, mielőtt a feléig érsz. Vagy csak cinikus vagyok?

    Mióta nem válaszoltam neki, Nott szám szerint 7 levelet írt, és még mindig van az asztalomon egy adag, amit ki sem bontottam. Ha szeretnéd tudni, a kis mugli kávézó, amit felfedezett, a Starbucks volt. Ha finom és elegáns akarok maradni, ez valóban az évszázad felfedezése, ha nem akarok az lenni, ezt abszolút nem indokolja egy volt lakótársi viszony. Nem tudom, mi igen persze, egy atkív házasság talán, az emberek ott érzik feljogosítva magukat minden apró vélt és valós körömfájásuk részletezésére, de ez ugye, érthető okokból, egyikünket sem fenyeget. Ahogy öregszem - meg ahogy napokig vizet keresek - egyre kevésbé hiszek benne, hogy léteznek realizálható indokok bármilyen házasságra az anyagiakon kívül, de azokat pedig élvezze az, akinek hét anyja mind apáca.
    
    Nem Harry az egyetlen, aki gondolt valamit a világról egy évekig zajló háború közepén, és aztán csalódott benne. Még mindig nem késő hátrahagyni az irodáját, nem hiszem, hogy bárki hibáztatná érte, ha egyszer élne is egy kicsit az ország, becsület, stb. megvédése helyett, főleg, mert azok a létezésük jellegétől fogva újra meg újra, meg újra ÉS újra megvédésre fognak szorulni.
    Ez vonatkozik Ronra is, mert emlékszem az interjúra, ahol arról beszél, hogy ő mivel járult hozzá mihez, de legyünk egészen őszinték, ez Harry és Hermione mellett is elég könnyű az ő súlyukhoz képest, még a túlélésük vonatkozásában is. Persze fogalmam sincs, nekem nincsenek olyan elidegeníthetetlen képességeim, lehet, hogy csak az x év aurori képzés miatti féltékenység beszél belőlem - vagy a dehidratáltság.

    Nincs meg már a golymókod? Bár ha éppen csótányokat akarnál simogatni, az is egészségesebb lenne, mint azzal a macskával együtt létezni egy háztartásban. Gondolom, Voldemort sem véletlenül egy varázslénynek is bátran elismerhető ronda kígyót választott petnek, bár hallottam olyan pletykákat, hogy maledictus, de.. Hát Voldemort sosem tűnt egy feministának, kétlem, hogy ilyen presztízsű munkát bízott volna nőkre. Családgyilkosságra még csak-csak, de a brand arcának? Not on his watch.

    Tudod mit? Nem látom értelmét. Ha az a figyelmeztetés senkinek, szó szerint senkinek nem szolgált elég magyarázatként azzal együtt, hogy milyen előzményeim vannak, általad is ismert előzményeim a rokonságon és baráti körön belül, akkor nincs mit írnom róla. Quinton is osztja a véleményed egyébként, vannak támogatói még az ügyének, sőt, gondolom még a gyerekét is odaengedi hozzá.
    Érdekesnek találom - és most próbálok nem szarkasztikus lenni, de könyveljük el csúfos kudarcként - hogy valaki, aki ennyire nyíltan nem bánta meg, hogy halálfalók propagandáját írja, meg a diáktársainkat nyíltan diszkriminálja, most hirtelen az értelem csillogó parnasszusa, ami épp egy olyan valamit támogat, mint valaki, akinek a nevét sem szívesen írom le.
 
    Járj hozzá, ha neked szimpatikus, vagy sajnálod, amiért jobban sajnálja magát egy drága vidéki kúriában, örökölt vagyon mellett, mint egy háborús árva, de ha rajtam múlna, ezt az áldásos tevékenységét az Azkabanban folytatná.

  
    Minnie


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Ginevra Weasley - 2024. 11. 24. - 11:38:25
Minnie,

Ne haragudj, sokkal hamarabb szerettem volna már írni.
A legutóbbi meccs nem alakult valami fényesen, negyvenkét perc után le kellett jönnöm, mert a bal karomat a medimágusok hiába tették rendbe, már nem tudtam dobni vele. Azóta is érzem, hogy valami nem az igazi, de még egyelőre nem rajongok annyira az ötletért, hogy teszem azt, újra el kelljen törni, hogy jobban forrjon össze. A véraláfutásoktól nagyon ominózusan nézek ki, volt, aki meg is kérdezte, hogy mivel húztam így fel Harryt, aki amúgy olyan nyugodtnak tűnik. El tudod ezt hinni?!

És visszamész az egyetemre? Hihetetlen kalandnak hangzik, amiben vagy, nem csodálom, ha ezek mellett bármilyen képzés ígérete eltörpül. Azért hazajössz majd, nem igaz? Nagyon és egyre jobban hiányzik, hogy ne csak írogassak neked, mintha a tengerentúli szeretőmet biztosítanám az érzéseim hevességéről.

Az ügyeletes aurorokkal nem foglalkozok, most egy időre elegem lett a picsogásból. Ron látszólag rohadtul élvezi a figyelmet, de ő mindig ilyen volt, szerintem jobban érdekli, hogy mit lehet Hermionéval csinálni egy zárható ajtajú irodában, mint a munka. Szerencse, hogy nem én vagyok a főnöke, mert a belét is kitaposnám, azt hiszem, elég sokat árt nekem, hogy ennyit lógok Jonesszal.

Szerintem tetszel Nottnak. Vagy ilyet mondani szentségtörés?

A golymókom már nincs, és mióta kényszerpihenőn vagyok, az ex-macskádat se láttam. Próbálom szinten tartani magam olyan dolgokkal, mint a fogmosás vagy a fésülködés, mert őszintén? Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy csak a pálya szélén ülök az edzéseken.

A francba is,
Gin


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Minerva E. Balmoral - 2024. 11. 24. - 15:54:33
Kedves Ginny,

    Nyilván nem látom a karodat, de bárki is a csapat medimágusa, elég amatőr lehetett, ha nem törte el ott helyben még frissen a karod, lehetőleg szilánkosra, a pót-csontnak van gyorsabban ható változata is. Remek fájdalomcsillapító és érzéstelenítő kombinációi léteznek a bájitaloknak és bűbájoknak, akár le is jegesíthette volna.. Most már persze sokkal rosszabb lesz. Sajnálom, bár egy profi még így is megoldaná anélkül, hogy sokat szenvedj vele.

    Komolyan azt feltételezik Harryről, hogy veri a barátnőjét, azok után még, ami történt?! Eddig sem nagyon vágytam haza, de őszintén, kinek hiányzik ez a bs. Már majdnem megfontoltam az egyetemet, egyelőre csak mindenféle kiegészítő képzéseket végzek itt, amiket akár lehetne is akkreditáltatni otthon, de.. egyáltalán nem sürgős, sőt. Nincs miért hazamennem a leveleden kívül.

    Szentségtörésnek nem szentségtörés, de elég.. irreális? Nott nyilván még mindig várja, hogy az egyáltalán nem konzervatív szülei szerezzenek neki egy menyasszonyt, akivel majd remekül teázhatnak a kárpit előtt, egymás családtörténetén elámélva. Az itteni Nott nem tervez ilyesmit, még egy kapcsolatot sem senkivel, ami, ha engem kérdezel, jóval szimpatikusabb, mint az ostoba eleve elrendelt tündérmesék. Nem pont ez a hülyeség vezett az egész háborús ellentéthez?
    
    De ez az egész.. Hermionenak megfelel így? Kérlek, avass be abba, mit tud Ron, miközben Hermionénak olyan ismerősei voltak, mint Viktor Krum, vagy mondjuk akire fogadtam volna, George.

    Lehet, hogy tényleg el kellene töretned a karod ezen a ponton. Akarod, hogy írjak egy nagyon szakmai, emelt hangú rivallót a csapatotok medimágusának? Kétlem, hogy ártani tud valami szakbarbárnak, aki ezek szerint még az elsősök tankönyvet sem forgatta szorgalmasan. Mivel nem vagyok benne, nem sok jogom van azt mondani, hogy ez a szakma is felhígult, főleg, mert amíg annak tanultam, állandóan mindenki úgy akart tenni, mintha azért lennénk, hogy kiszolgáljuk az aurorokat és személyes miniszoknyás nővérkék legyünk, de úgy tűnik, a jó medimágus ritka, mint a.. Mardekár, mint a házkupa győztese.
    A golymókot sajnálom, igazán aranyos volt. Az ex-macskám nélkül csak jobban jársz, szerintem direkt szeretett sérült emberek arcán ülni, amíg azok aludni próbáltak..
  
    Minnie


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Ginevra Weasley - 2024. 11. 24. - 21:11:09
Kedves Minnie,

Időközben átestem azon, amit javasoltál. Nem volt egy méznyalás, de azóta már legalább nem kell kímélnem a karomat, újra játszhatok. Ismersz, utálom, ha nem piszkolhatom be a kezem.

Ez állítólag egy vicc volt, de örömmel és megnyugodva látom, hogy neked sincs humorérzéked. Harrynek sincs, ami azt illeti.

Nehéz megtagadnom a tündérmeséket, mert hát, tudod, a sok közül az egyik az enyém. Legalábbis mindenki így gondolja, és így is van, csak hát... nem tudom, azt hittem, hogy másmilyen lesz, mikor a háború végetér. Kevésbé olyan, mintha már mindent eleve eldöntöttünk volna, és mindenki, de tényleg MINDENKI csak azt várja tőlem, hogy egy bizonyos kérdésre adjak egy jól megjósolható választ. Komolyan, két napja a szüleimnél ebédeltünk, és anyám annyiszor nézett ránk úgy, és hozta fel nagyon egyértelműen, hogy hát igen, ők a háború alatt házasodtak, amikor csak úgy szökdöstek a párocskák, de hát, persze, megérti, hogy mi nem tettük, mert Harry egy sátorban lakott Hermionéval és Ronnal, meg minden, nem ideális, de most már! Csak egy gondolatra voltunk attól, hogy miért nem adom már el a lakásomat, hogy odaköltözzek hozzá, érted?! Ezt az én anyám javasolta, aki korábban azt is erkölcsileg megkérdőjelezhetőnek tartotta, ha magamra csukom az ajtót, miközben fiú van nálam. Azon a nyáron, amikor Dean meglátogatott, ezt hetekig hallgattam. De hát igen, Harry Potterre nálunk más szabályok érvényesek - nem kéne meglepődnöm azon, hogy ezzel a minisztérium is így van, ugye?

Fogalmam sincs, mit tud Roncimonci, oké? Én nem is akarom tudni, mert már a gondolattól is sírhatnékom támad. Hermione biztosan nem sír.


Szóval, ha irreális, azért válaszolni fogsz Nott esdeklő, starbucksos leveleire?
Gin


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Minerva E. Balmoral - 2024. 11. 25. - 11:56:38
Kedves Ginny,

    Örömmel hallom, hogy ezek szerint nem az egész szakma becsülete veszett oda, csak.. nem tudom, a képzésé talán, és még nagyon örömmel olvasom, hogy jobban vagy. Nem igazán jutok hozzá releváns ranglistákhoz, de hol vagytok most rajta? Épp Chicagoban vagyok, pont a héten vonták meg a maradék támogatást is az állami csapatoktól mindenféle ésszerűsítésre hivatkozva, és nem mondom, hogy nem jutott eszembe a ti esetetek..

    Nem, nekem sosem volt humorérzékem. Főleg, mióta a húgom kitalálta, hogy radikális bandát alapít, legutóbb azt hiszem, hogy Mudblood néven. Nem mintha beleszólhatnék, de valahogy mintha.. minden létező rokonom hallgatólagosan megegyezett volna abban, hogy nem leszek auror, és ha mégis, akkor sem.

    Kirázott a hideg arra, amit írsz, pedig ugye tapasztalatom annyi a témában, mint a vak sirálynak, ha már házon belül vagyunk. Molly tényleg képes volt ezt mondani, right in front of your salad? Nyilván ha épp háború van, és az ember mindenképp házasodni akar, akkor csak ez az 'apróság' ne állítsa meg benne, de azt hinnéd, a tapasztalataik mást mondanának. A sátor volt az egyetlen akadályozó tényező, nem inkább a lassú és fájdalmas kínhalál lehetősége? Bár emlékszem, hogy mesélted, mennyire szeretik Harryt a szüleid, hátborzongató. Vagy azt gondolják, hogy virágszirmok között fekve vártad a griffendéles lovagot a hippogriff hátán, amint elragad - miután engedélyt kért és kapott tőlük - a naplementébe? 
    
    Nem tudom, azt mondják, a tisztességes lányok mindig sírnak. Hermione tisztességes lány talán még lehet, ha mellette bolond is, hogy ennyire siet elkötelezni magát Ron mellett, akinek a munkamoráljáról pár éve még nem épp pozitív jelzőkkel beszélt volna. De ki tudja? A házasság az őrültek sportja.

    Írtam nagyjából két sort Nottnak, ez bőven több, mint amit érdemel az amatőr kávékritikusi beszámolója. Miért, csak nem felkeltette az érdeklődésed? Ő tényleg a verses-hippogriffes típus, legalábbis ha Palmernek bármiben is hinni lehet.. Rendben, most utólag, és ilyen messziről bevallhatom, hogy néhány dologban lehet. Nottnak tényleg van három darab szeplő a lapockáján, de ezt nyilván onnan tudom, hogy gyerekként a plancsimedencében gyakran lefröcsköltem, ami elől ő egy elázott róka ügyességével próbált menekülni. Szóval tegyék meg tétjeiket: mi igaz Palmer rémtörténeteiből? Remélem, a kantaur nem.
    Chicagoban épp népünnep van a fő-fő-fő állami kviddicsbajnokság után, amit sikerült megnyerniük. Ennek ellenére vonták meg a támogatást, úgyhogy most egy csésze ír kávéval várom, hogy kitör-e a következő francia forradalom, vagy elmehetek-e még egy bagelért.
  
    Minnie


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Ginevra Weasley - 2024. 11. 25. - 21:34:25
Minnie,

Sajnos nem vagyunk még a top 5 között, de a legjobb 10-en már belül vagyunk. Egyre egyértelműbb, hogy van annak bizonyos mellékíze ennél az asztalnál is, ha te vagy az egyetlen olyan kapitány, aki kizárólag nőket válogat be, de ezt a falatot gyűrje csak le Jones, ha már megint úgy vánszorogtam le a pályáról, mint akit megrágott, kiköpött, és ismét megrágott egy mantikór.

Nem, szerintem igyekszenek elfelejteni az egészet. Mármint nem csak a sátrazást az erdőben, hanem a kínhalál mindennapos ígéretét, a bizonytalanságot, hogy melyikünkkel mi lehet... Tudod, anyának van az az órája, ami mutat mindünket, talán láttad is, amikor nálunk voltál. Na, arra már rá sem bír nézni azóta, elrakta a padlásra. A padlásszellem biztos nagyon örült neki. És értem, hogy tovább akarnak lépni, lehetőleg minél hamarabb, de ez... nem ez a módja. Persze, mindenkinél megvannak a visszatérő témák, Bill is azt hallgatja már egy ideje, hogy mikor lesz végre gyerekük, szóval mind megkapjuk a beosztásunkat. Kész szerencse, hogy ennyien vagyunk.

Nott, az én érdeklődésemet? A kentauros sztori óta nem, bár kifejezetten érdekel, hogy az mennyire lehetett igaz! Te, aki még azzal is képben vagy, hogy hány szeplő díszíti Nott lapockáját, biztosan el tudsz ebben is igazítani.

Örülök Chicagónak. Értem, mire gondolsz. Ha elvonják a támogatást, a fehérnép megy először. És talán Wood, mert ő biztosan lelkesen feláldozná magát a sportágért.

< 3
Gin


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Minerva E. Balmoral - 2024. 11. 30. - 13:27:30
Kedves Ginny,

    Jones jókor van jó helyen, ha lehet így mondani - gondolom nagy lehet a túljelentkezés is hozzátok az utóbbi években, mióta nem divat a Prófétában elemezgetni, hogy vajon a nőknek nem tesz-e rosszat az állandó rázkódás a seprűn. Nem mintha a Bölcsek Kövéből lenne a kerítés, de legalább már ezen túl vagyunk, igaz? Ide is eljutottunk, és alig kellett vele várni a 21. századig.

    És a továbblépés módja az esküvő, ha ő maga is a háború alatt ment férjhez? Nem azt jelentené egy nagyon fiatalon kötött gyors házasság, hogy a felek félnek.. valamitől? Persze ahogy mondtam, fogalmam sincs a házasságokról, vagy úgy eleve, a normális párkapcsolatokról.

    Én Nottnak bármilyen.. tulajdonságaira abból a korszakból emlékszem, amikor még mindketten belefértünk egy plancsimedencébe, akár egyszerre is, azóta gondolom a dolgok változhattak. Hogy előnyükre-e, arról vitatkozhatnánk. Tulajdonképpen Nottal sosem az volt a baj, hogy borzasztó lenne ránézni az arcára, vagy úgy általánosságban Nottra, a baj, hogy ez az arc meg is szólal.
    A múltban ez az arc többnyire azt mondja, hogy tíz pont a Griffendéltől, Minnie, és nehogy azt gondold, hogy nem küldöm majd direkt a párbajklubotok vezetőjét akkor büntetésbe, amikor le kellene foglalnia a termet a gyakorláshoz - most meg azt, hogy Minnie, képzeld, rájöttem, hogy szeretem ezt az úgy nevezett kávét, amit évszázadok óta fogyasztanak boldogan az emberek, még a muglik is. Persze, tudom, hogy jóval szigorúbb vagyok hozzá, mint értelme van - főleg, mert több, mint egy éve nem is láttam - de ami azután a buli után történt.. mindegy, ez nem levéltéma, és a részletekkel sem akarlak untatni.
    
    Wood valóságos Robespierre lenne, ha ő is hallotta volna az ésszerűségre hivatkozó.. nos, városatyákat. Végül nem kockáztattam a bagelért, ugyanis olyan tüntetés kerekedett a dologból, hogy három napig foglalták a saját mágiaügyi városházukat, és az üzletek fele bezárt. Emiatt aztán nem tudtam legálisan - mert ugye hogy máshogy is lehetne, főleg egy ilyen levélben, amit átnézhet a Minisztérium - zsupszkulcshoz jutni, így még mindig itt vagyok. Bageltelenül.

   Tényleg, mit gondol Harry, Ron és Hermione - bármilyen furcsa is ezt így leírni, mintha még mindig diákok lennének az iskolában - Mollyék csodálatos terveiről a mihamarabbi házasságotokat illetően? Ők is hajlanak rá? Mit szól Molly, hogy csak együtt élnek, és nem szentesítették a nászt valami csodálatos, három napig tartó mennyegzővel, aminek keretén belül Muriel nénikétek őt is jól leszóllhatja? Írj, ha van bármi érdekes a témában, a világ minden ideje - és semennyi bagele - az enyém jelenleg.
  
    Minnie


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Ginevra Weasley - 2024. 11. 30. - 14:57:32
Minnie,

bárcsak tudnám, hogy ezen az időszakon tényleg túl vagyunk-e. De őszintén szólva, szkeptikus vagyok, főleg azért, mert Harryt senki sem baszogatná, ha még egy kicsit "élni" akarna egy lehetséges házasság előtt, mivel még alig élt, én viszont az utóbbi időben úgy érzem, mintha minden oldalról egyre komolyabb lenne a nyomás, hogy ugyan, jól fogok-e válaszolni, ha felteszik nekem A Kérdést? Persze, senki nem így mondja, de mindenkinek egyértelmű, hogy csak egyetlen forgatókönyv szolgálná a közös boldogságunkat.

Nagyon hiányzol, ezért pedig még inkább. Jó lenne, ha itt lennél, mert te érted, amit írok. Olyan, mintha senki más nem értené. Na jó, kevésbé drámaian, de alig valaki.

Nottot illetően elég vegyesek az érzéseim. Évekig azt hittem, hogy csak simán egy idegesítő pöcs, aztán hittem, hogy tévedtem vele kapcsolatban, és sokkal, sokkal rosszabb, most pedig nem tudom, talán nem is számít az én véleményem, hiszen aki egyszer kegyelmet kapott, annak a megítélése már igazán nem rajtam fog múlni. Ugye.

Ó, képzeld. Hermione és Ron eljegyezték egymást. Sosem hittem volna, hogy a bátyám ilyen hamar tető alá hozza ezt a dolgot, de nem gatyáztak sokat. És tudod, örülök is annak, hogy boldogok, na. Még akkor is, ha én tutira nem ezt kívánnám magamnak - legalábbis nem most. És nem így. De mindenki lázasan belevetette magát a szervezésbe, úgyhogy én sem akarok kimaradni belőle. Harryvel, azt hiszem, némán megegyeztünk abban, hogy mi ezt a dolgot későbbre halasztjuk, pont elég, hogy itt van neki Teddy, akivel annyi időt tölt mostanában. Tudod, Remus és Tonks kisfia. Nagyon aranyos gyerek, de amikor a leveledet olvasom, szívesebben vágyom oda, még akkor is, ha a zavargások miatt ez egy no bagel zóna lett. Azt hiszem, Harrynek azért is olyan fontos, hogy ott legyen Teddynek, mert mélyen együttérez vele, bár Teddy sokkal jobban járt, mint ő annak idején, mert őt a nagymamája szeretettel neveli.

Merre jársz azóta?
Várom, hogy írj!
Gin


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Minerva E. Balmoral - 2024. 12. 02. - 17:07:05
Ginny,

    Az alapján, hogy valamiért sokan gondolják úgy, hogy vagy azonnal, az iskolából kilépve csillognia kell egy gyűrűnek a kezeden, amelyet udvariasan a hasadra helyezel, közvetlenül a Mrs. jelző mellett - vagy azonnal te leszel a CEO, ez nem igazán lep meg. Harry.. nos ő a második, bármit is csinál az életben ezek után. Ha a Hárpiák nem a CEO, akkor a közvélemény szerint csak az első opció maradt - különben is, miért ne mondanál igent arra a pozícióra, amelyért más nők a fél karjukat adnák?

    Engem ugyan senki nem szeretne egy high profile auror-szuperhős mellett látni, de meg tudom érteni, mennyire frusztráló mindig egy hülye kis dobozból szemlélni a jövőt mások jóindulatának következményeként. De te.. tőlük függetlenül így képzeled el a jövőt? Nem mintha arra számítanék az óceánon átkelő levelekben, hogy elmeséled nekem a Star Crossed Lovers griffendéles változatát, különös tekintettel az ágyjelenetekre, de.. boldog vagy vele? Szereted őt? Ez ugyanaz, mint azelőtt? Ugyanazok vagytok, mint azelőtt?

    Nem tudom, mit gondolok Nottékról, azon kívül, amit eddig is tudtam. Hipokrata lennék, ha azt mondanám, hogy oh a leghalványabb fogalmam sincs arról, milyen helyzetben voltak, vagy ennek milyen előnyei voltak alkalomadtán - de ezt nem lehet érthető módon elmondani sehogy. Tettem rá kísérletet nem is egy perben, ahol tanú voltam, de az évek meg a rutin sem adott jobb képet róla. Nottal személyszerint pedig az a baj, hogy ő Nott.

    Hogy meglepődtem ezen a híren, az olyan lenne, mint azt mondani, hogy Piton csak egy kicsit nem kedvelte a házunkat. Nem tudom, miért - ezt az utóbbit igen, a szexuális és érzelmi frusztráció úgy tűnik, hogy kollektív, társasági sport. Hermione viszont.. ha valakikről nem gondoltam, hogy a következő x évben férjhez mennének, ő biztosan közéjük tartozott. A házasság valahogy olyan... ostobaságnak tűnik, és Hermione meg az ostobság még sosem került a fejemben azonos lapra. Persze mit értek hozzá, legutóbb randin is egy doboz pizzával voltam, nyilván nem érdemes adni a véleményemre.
    
    Ha már bizarr kapcsolatok: Lupin és Tonks? Nem véletlenül buktam meg úgy RBF-en jóslástanból, hogy azzal bekerülhetnék a Trófeaterem ékei közé, igaz? Én persze egyiküket sem ismertem olyan jól, mint te, Tonks főleg mások történeteiből maradt meg, de ha Hermione és Ron.. mondjuk, hogy beszélgetéssel telő estéit nehezen tudom elképzelni, akkor itt végképp elismerem a vereséget. Emlékszem Teddyre, talán kétszer láttam is személyesen valamilyen eseményen, és azt kell mondanom, hogy Lupin génjei szabadságot vettek ki aznap, ami biztosan több dopamint enged feltételezni, ha kedveltem is Lupint.

   Tegnap értem Mystic Fallsba, jelentkeztem egy.. tanfolyamra, ez a legjobb szó talán rá. Van egy egészen bizarr, angol bentlakásos iskola x hippikommuna a fiatalok és tehetségesek részére itt, és bár én legfeljebb az előbbi lehetek, elfogadták a jelentkezésem. Pár hónap az egész, 3-4 fakultációra lesz időm, tovább nem akarok maradni. A múltkori megmagyarázhatatlan tünetegyüttesem után valamit muszáj kezdenem az animágiával, ha nem akarok továbbra is minden hirtelen tüsszentésre őzzé változni, amit sok módon meg lehet magyarázni, de nem egy határőrnek, miközben kezében az útleveleddel nézi az arcod.
  
    Minnie, borzalmas látó


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Ginevra Weasley - 2024. 12. 03. - 13:28:29
Minnie,

Bevallom, a szezon vége felé elég eseménytelen az élet, de mégsem tudtam írni, mert... hát, egyszerűen nem tudtam, mit írjak. Tudom, hogy röhej az egész, de szerintem eddig soha, senki nem kérdezte meg, hogy én mit akarok, mert annyira egyértelmű. Régen is ezt akartam, akkor biztosan most is. De nem tudom. Többé igazából nem vagyok biztos benne.

Azt hiszem, Harryt akarom, de nem így. Most is nézem, ahogy alszik, de én nem tudok. Attól félek, hogy mire tényleg megkér, ha egyáltalán megkér, már nem fogok tudni őszintén válaszolni, annyian rágják a fülem. Őt akarom, valahol távol ettől az egésztől. Van ennek értelme egyáltalán? És mi van, ha ez az egész őrlődés felesleges, mert Harry nem akar elvenni? Ha csak megszokásból van velem, amíg nem talál valaki mást? Komolyan, néha arra gondolok, hogy jobb lenne, ha nem én lennék itt, hanem egy kedves mugli lány, aki azt sem tudja, micsoda hírértéke van annak is, ha Harry Potter megiszik valahol egy kávét. Hát még ha megnősül. Vagy gyerekei lesznek. Többek közt ezért se alszom ma. Azt mondtam Harrynek, hogy talán nekünk nem kéne. Mármint gyereket vállalnunk. Ő vágyik rá, de nem tudom elképzelni, hogy ez a közfigyelem bármilyen gyereknek jót tenne. Idővel biztos mérséklődni fog. Gondolom.

Tudod, elmondhatatlanul irigylem Von-vont és Hermionét, mert látszólag mindez eszükbe se jut. Ők újrakezdhetik, vagy elkezdhetik, vagy nem is tudom. Örülök nekik, de közben annak is, hogy ez nem az én esküvőm, nem az én székszoknyám vagy asztaldíszem... érted? Néha a bátyám olyan kiállhatatlanul, csöpögősen boldognak tűnik, hogy legszívesebben fejbe verném a porcelán étkészlet különböző darabjaival, amiről most tudtam meg, hogy az elefántcsont vagy a barackszín szegély egyáltalán nem mindegy. Már meg se kérdezem, hogy érted-e, de úgy érzem, ez nem igazán Hermione akarata. Vagy nem tudom. Talán mindvégig megtévesztett, és ő mégis olyan nő, aki ad a szegélyre.

Sosem meséltem neked Lupint és Tonksot? Bocsi, akkor most alaposan kibújt a szög, vagy valami. Igazából soha, senki nem kérdezett meg, mert nem az én dolgom volt, de ha valaki kérdezett volna, azt mondom, hogy egy háborúban nem bölcs dolog gyereket vállalni, mert aztán előfordulhat, hogy a kis édes árván nő fel, a nagymamájával. Ugye. De mindenképp igazad van, Teddy tiszta anyja. Mikor legutóbb ott voltunk, úgy láttam, hogy Andromeda örül is ennek, ő Tonks édesanyja. Nem szoktam magam alá csinálni a félelemtől, de az a nő konkrétan halálra rémít, annyira megtévesztően hasonlít Bellatrixra. Szerencsére csak addig, amíg meg nem szólal.

Ezek szerint Mystic Fallsban tudnak segíteni, hogy csak szándékosan és/vagy bizarr szexjátékok közben változz Bambivá? El kell ismernem, ezek az amerikai városnevek legalább annyira rejtélyesek és szórakoztatóak, mint amilyennek eladják magukat. Bárcsak ott lehetnék veled!

Ölellek:
Gin


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Minerva E. Balmoral - 2024. 12. 15. - 21:44:33
Ginny,

    Kicsit féltem, hogy a következő dolog, amit hallok majd, hogy pánikszerűen hozzámentél Harryhez, csak a hülyeségeket megelőzendő, meg hogy biztosan ne kelljen viselned Muriel nénikéd tiaráját. Meglepően kevés dolgot hallok egyébként, ami valahol magyarázza, miért nem érdekelt itt senkit, míg mi odaát polgárháborúztunk - meg azt is, hogy nem lenne nehéz tényleg eltűnni ebben az országban. Olyan nagyon most sem vágyom vissza az angolok közé, bármennyire is 'felvilágosultak' a vérségi törvényeikkel..

    Nem hiszem, hogy egyszerre két híres emberként - és sok más híres családtag mellett - mérséklődni fog valaha a közfigyelem irántatok. Ha holnap Harry vesz egy csokis-mentás fagyit, annak is hírértéke lesz, ha pedig gyerekei lesznek.. kétlem, hogy ők valaha is megmenekülnének az állandó összehasonlítástól. Talán ha valami nagyobb dolog történik, nem tudom, megtalálják Voldemort elveszett vérvonalát? Dumbledore és Grindelwald szerelemgyerekét?

    Én a legkevésbé sem irigylem a bátyádat, mert úgy tűnik, hogy neki és Hermionénak is csak az esze ment el, ha azt gondolják, hogy őket nem fogja érinteni ez a helyzet. Biztosan nem sietnék bejelenteni a hírt, vagy kommentálni bármilyen módon nyilvánosan, nagy esküvőt szervezni meg.. valahogy végképp a sors kihívásának tűnik, ha mindenkit érdekel, mit mondtam vagy csinálok. Vagy mit nem. Persze nézhetjük úgy is, hogy csak féltékeny vagyok, de még anyám nevével sem vállalkoznék rá, hogy számomra intim pillanatokat megosszak, nos.. bárkivel is.

    Nem tudom, hogy tényleg 'csalódtam-e' Hermionéban, mert talán tényleg az a típus, akit örömmel töltenek el a székszoknyák - bármi is legyen az - és most ebben éli világát, illetve amúgy is kit érdekel, mit gondolok egy felettem járó háztársamról, akinél annál többet nem hiszem, hogy beszélgettünk, hogy ma te büntetted meg Bloodot, aha, és ma te, igen. De emlékszem még, mennyire gyűlölték a Próféta hülye riportnak nevezett szellemi hányásai miatt, amelyekben ő volt az évszázad femme fatálja. Vitrol még mindig aktív.. és kétlem, hogy azóta egymás haját szokták fonni péntekenként munkaidőben egy kávé mellett. Még ha ezt a hírverést a MAJOM (ez lehetett Hermione életének egyik butasága, lehet, hogy a nagyon okos embereknek a hibái gyéren találhatóak az akadémikus szárnyalásuk közepette, de az biztos, hogy azok is szárnyalások, csak egészen máshogy) népszerűsítésére is akarja felhasználni, mindenkit az fog érdekelni, hogy a griffendéles Jezebel még egy híres férfire vetette ki a kis hálóját, miután olyan csúnyán egymás ellen fordította Pottert és Krumot.
    
    Tudni tudtam éppen Lupinékról, csak érteni nem értettem - rendben, most sem értem. Mindig azt hittem, hogy Lupin proff olyan meleg, mint Griffendél Godrik, mármint a férfiasság zord letéteményese, aki valahogy sosem akar megállapodni, de nagyon lovagszerű. Az öcsém egyszer látta a képet róla a Prófétában, és biztosan állította, hogy csak 70 felett lehet könyökfoltos zakót viselni nyilvánosan - vagy melegen. Talán Lupin mégis az előbbi volt valahol.

   Igen és vagy fúj. Tudom, hogy mitológiailag több, mint megalapozott a dolog, de erre az összefüggésre nem akartam gondolni, még nem vagyok túl azon sem, ahogy Flitwick készülhetett. Mystic Falls kívülről úgy néz ki, mint bármelyik akadémia, amit nagyravágyó, és még ennél is nagyobb vagyonnal rendelkező, nagyon fehér, rejtélyes módon mégis olasz-latin nevekkel rendelkező férfiak alapítottak. Belülről meg.. mondjuk, hogy Umbridge legrosszabb rémálma. A szobatársam egy vérfarkas, a szembeszomszédok egy vámpír és egy maledictus. Hivatalosan mindenki azért van itt, hogy a képességeit tanulja meg a legjobban használni, gyakorlatilag meg.. ennél nemzetközibb nem is tudom, hogy lehetne-e valami.
  
    Minnie, cseppet sem misztikus


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Ginevra Weasley - 2024. 12. 18. - 10:56:33
Minnie,

Igazából itt nincs semmi látnivaló. Készülünk az ünnepekre, rengeteg teát iszunk közben, anyám már megint azon vekeng, hogy a fa tetejére állítani egy Immobilus-szal kezelt kerti gnómot mennyire lehet etikus. (Szerintem ezen csak azóta gondolkodik, hogy Hermione bebetonozza magát a családba, eddig csak az érdekelte, hogy nem valami ünnepi látvány.) Harry pereli a Prófétát egy, a Hárpiákkal készült interjú miatt, amiben több utalást is tettek arra vonatkozóan, hogy valószínűleg pénzeli a csapatot. Jones is perel ugyanebből az okból. Nem csodálom, hogy erről nem hallani néhány kontinenssel arrébb.

Azt hiszem, sose akartam még annyira hozzámenni Harryhez, mint most, amikor még perel is értem. De mivel megállapodtunk abban, hogy ez számunkra egyelőre nem téma, nem oldódom fel túlságosan ebben az elmebajban. Egy-két nap, és ismét a régi önmagam leszek. Addig meg csak elteázgatok. Meg bámulom a hóesést. Meg azon töprengek, hogy hol tudta éppen Charlie felszedni Bloodot, aki annyira... nem tudom, Charlie-szerűtlen. Persze, biztos neki is bejön a hegekkel tarkított alkar, meg a sárkányos tetkók, de mindig azt hittem, hogy a bátyám ezek alatt egy cupcake. Ezek szerint tévedtem.

Úgyhogy a helyzet nagyjából változatlan, de becsületére legyen mondva, hogy gonosz és aljas derekasan végighallgatta, amíg a Prófétát szidtam neki, és kilátásba helyeztem, hogy hajlandó vagyok egy eldugott padlászugban aludni, csak ne kelljen többet élő emberrel találkoznom. Nézd meg, még sokkal nagyobb hírértéke lett, mint a Harry által megivott kávénak.

Ha nálunk itt izgalmas dolgok történnek is, ami nálad van, az fantasztikus lehet. Jól kijössz a szobatársaddal? Együtt vonyítjátok a teliholdat? Vagy ez vérfarkas-shaming? Sajnos nem igazán tudom, nem ismerek egyetlen élő, teljesen átalakult ordast se, akitől ezt megkérdezhetném. Bill nem számít ebben a kérdésben, mert azon túl, hogy rare eszi a steak-et, nincs benne semmi vérfarkasszerű.

Ölellek:
Gin


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Minerva E. Balmoral - 2024. 12. 31. - 08:19:56
Ginny,

    Ezt mindig meg akartam kérdezni, de úgy tűnik, ez a megfelelő pillanat hozzá: miért akartok egy különösen ronda kerti gnómot a karácsonyfa ékének? Énekel? Fénylik? Trágár vicceket mesél sütiért? Vannak még más hasonló hagyományok, és miért van egy csomó gnómotok minden eshetőségre?

    Örömmel hallom, hogy a Potter & Jones hurrikán lecsap a Prófétára, éppen ideje volt. Tudom, hogy állami monopólium (vagy állami monopolónium, Freya kreativitása engem is megihletett, ha már volt róla is szó), de pont ezért nem értem, miért érzik úgy időnként, hogy a tavi kákalag szintje alá kell süllyedni a bulvárban?

    Ha már róla van szó, az unokahúgom ízlése elég színes a férfiak-nők terén, főleg, mióta az évszázad szerelme nem annyira kizárólagos, hogy ne színesítse mellette tovább a nemzetközi kapcsolatait. Rajta kívül nem ismerek senkit, aki a legváratlanabb szituációkban bukkanna fel a még kevésbé érthető partnerek után, és aztán egy csipet udvariassági szégyent sem érez az egész miatt. Mondjuk Charlie után ki tenné...? Ő kevésbé tűnik bizarrnak, mint a szinte gyerekkorból megőrzött emotional support kapcsolata Fawleyval, aki jobban megrekedt az időben, mint Dumbledore talárjai.

   Semleges, igazából jóval kevésbé misztikus, mint a klasszikus not-like-other-girls kollégiumi hangulat. Clawdeen csak egy kicsivel kevésbé idegesítő, mint Palmer volt, az ő Roman Nottje az, hogy egytizenhatodrészt cherokee, aminek nagyon örülök, kivéve hajnali háromkor ipari mennyiségű füstöt termelő tudatmódosítók után, amelyeket valamiért mindig csak nyomokban tartalmaz, meg sosem oszt. Azt legalább megtudtam, hogy valami trauma-reakció okozza az átváltozást, kb. mint egy pánikroham. Megkérdeztem őket, hogy ha traumatizálva lennék, vajon az influenza vagy a tüsszögés okozott-e olyan visszamaradó nyomokat, amelyekért terápiára kellene járnom? Valamiért senki nem értékelte a humorom.

    Már csak két hét, aztán megnézem, milyen Puerto Rico januárban. Ott biztosan nem isznak teát, és talán neked sem kellene, ártalmas az egészségre, például meghajlítja a gerincet. Valakinek, akinek abszolút nincsenek traumái, biztosan elhiheted.
  
    Minnie, influenza-túlélő


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Ginevra Weasley - 2025. 01. 05. - 20:41:42
Minnie,

Nem is tudom, szerintem az ikrek kezdték a dolgot, aztán senkinek nem jutott eszébe különösebben ellenkezni az utóbbi években, leszámítva Hermionét, aki szerintem ezt a dolgot is remekül megreformálja majd.

Nem tudom, de azóta hozzá sem nyúlok egyetlen számhoz sem - na jó, azért ennek a Le Lion nevű fickónak az írásait elolvasom, de szigorúan csak azt. De azt is csak azóta, amióta egyszer már bejött, amit írt, mennyi lehet ennek az esélye? Azt leszámítva semmi, tiltja a vallásom, még a hülye, a banya, a sárkány és Dumbledore bemennek a kocsmába kezdetű viccrovatot is kukáztam, pedig Ron szerint vannak benne egész jók. Hatszor aláhúzva.

Charlie nevében köszönöm ezt a nagyon finoman adagolt bókot. Ő a fajtám dicsősége, azt hiszem.

Ez a trauma-reakció dolog... a viccet félretéve, látsz ebben igazságot? Gondolod, hogy ez motiválja az átváltozásaidat? Lehet mindez azért, ami... szóval, ne haragudj, nem kell válaszolnod rá, ha túl személyesnek érzed, de az őrült nő miatt, aki egész véletlenül az anyád? Persze, ez a szó túlságosan emelkedett ahhoz, hogy komolyan használjam rá, de érted.

Azóta leváltottam a teát, túlvagyok egy Pótcsont-kúrán, amit igazán nem kívánok senkinek, de végre újra edzhetek. Puerto Rico biztosan nagyon szép januárban, és biztosan szebb, mint London.

Ölellek:
Gin


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Minerva E. Balmoral - 2025. 02. 27. - 00:09:59

Ginny,

    Ha azon gondolkoznál, ezt a levelet tényleg ennyire frissen írta, vagy Puerto Vallarta új hercegnője elfelejtette, merre van az a csodálatos, inflációtól és spleentől megáldott férfiak özönében örvendő királyság - az utóbbi. Illetve ezt sem egészen igaz, csak próbáltam elfelejteni, de aztán baglyot sem találtam, persze a hülye Próféta legfrissebb számát igen, azt ezek szerint az ember a pokolban is megkapja, hiába mondja le az előfizetését.

    Le Lion? Le ízléstelenség, először a szerkesztőké, hogy megjelentették - vajon újra divatba jön a minstrel show is? nagyon angol lenne - aztán az olvasóké, hogy hallgattak a hagyományokra, és jól kiröhögték. Végül pedig a szerzőé, mert a gazdaságban jártasság úgy tűnik, nem véd meg a nagyon lírai fedőnevektől. Szerinted kit tisztelhetünk benne? Egy Scrimgeour-leszármazott balkézről, megint egy Malfoy próbálkozik az újságírással (ezúttal a szürreális, hogy ezt írom, de az érdemesebb?) vagy ez egy új versenyző? Bármelyik is, miért nem vállalta a nevét?

    Itt meg kell ragadnom az alkalmat, hogy megkérdezzem, mi van azóta Charlieval? Ha egyszer hazamennék - de nem fogok, legalábbis nem szürreális mennyiségű alkohol elfogyasztása nélkül, akkor is remélem, hogy koporsóban, zászló nélkül - akkor az esküvői készületek közepére érnék oda? Vagy a tiédre? Arról régóta nem hallottam semmit, és reméltem, hogy sikerült valami közös, néma kompromisszumra jutnod Harryvel.

   Nem akarom megkerülni a kérdésed, de nem is nagyon tudok érdemben válaszolni rá. Gondolom, lehetséges, de szerencsére évek óta nem láttam, vagy nem tudok róla, hogy láttam volna. Betudom inkább az utolsó pszichiáteremnek, aki remélem, azóta legalábbis megismerkedett valami inferusokkal egy tó mélyén. Vagy folyó mélyén, nem vagyok válogatós.

    Az eljutott azért idáig is, hogy a Royal Wedding békében lement, és nem húzta hatmanós szekér az ifjú házasokat. Vitrol miért nem tűzte még őket a pennája hegyére? Vagy őt is elandalította a szerelem tüze a fiatal szívekben? És a fiatal szívek első összeveszése megtörtént már a manójogok & ki hogy végezte el az iskolát és szerzett állást témákban? Látod, milyen romantikus vagyok még mindig, kár, hogy nincs itt Mac, mert így aztán tényleg senki nem fog megenni, miután kimúltam végre.
  
    Minnie, aki tudja, hogy Puerto Vallarta nem Puerto Rico, de már itt van azóta


Cím: Re: chansons épistolaires
Írta: Ginevra Weasley - 2025. 03. 07. - 20:26:59
Minnie,

Nem akarlak elkeseríteni, de szerintem a Próféta kihalálos alapon mondható csak le. Bár lehetséges, hogy még úgy sem, Anyám apai nagybátyja szellemként is szívesen olvasta, ha a családi legendáriumnak hinni lehet, és miért ne hinnénk, ugye.

Hm, nem tudom. Ez a név csupa-csupa nagyon griffendéles asszociációt hív elő, bizarr szexuális szokásokról. Őszintén szólva meg is lep, hogy ehhez a tartalomhoz ilyen nevet talál ki magának bárki, de az cseppet sem, hogy nem akar a saját nevén futni, mikor kvázi borítékolható, hogy ki fogják gúnyolni. Vajon tudta, hogy a jóslata beválik? Ha tudta volna, bátrabb lenne? Nem tudom, annyi kérdésem van ezzel az alakkal kapcsolatban, és hát nem vagyok egy nyomozó típus... ez mindig inkább közös ismerőseink reszortja volt.

Ha már itt tartunk, a Royal Wedding nevében is köszönöm szépen, lezajlott vérontás nélkül. Sőt. Igazán boldog nap volt, mindenki boldogan iszogatta a pezsgőt, beletáncoltunk a hajnalba, meg amit el tudsz képzelni. Az ifjú pár elhoppanált a jól megérdemelt nászútra, mi meg ott maradtunk takarítani.

Mindenki egy kicsit a saját romjait, azt hiszem. Azért nem írtam Harryről, meg úgy egyáltalán, mert az esküvő után pár nappal szakítottunk. Vagy inkább közös megegyezéssel végeztünk. Pontot tettünk a tündérmesére. Hasonló, de az első kifejezés nem írja le elég pontosan. Most már... hát, egész jól vagyok. Próbáljuk megtartani az infót magunk között, de szerintem csak idő kérdése, hogy ezt is olvashasd a Prófétában. Én meg igazából azt szerettem volna, ha tőlem tudnád. Még a fogkefémet is elhoztam, meg az összes ruhámat, úgyhogy úgy érzem, mondhatjuk, hogy végleg vége. Szeretném azt hazudni, hogy kicsit se fáj, de... vannak projektek, amik azért elterelik a figyelmem. Például az is, hogy neked írhatok.


Ölellek:
Gin