Roxfort RPG

Miss Raimbourg  (http://www.kepfeltolto.frpg.hu/images/lxncfo85rkz2nvudwji.gif)

Nincs ok, amiért ő itt, ebben a nem éppen porfészeknek nevezhető bárban van. Lehetne pedig azt keresni, már csak a kíváncsiság kedvéért. Egy maga fajta alak mi a fészkes fenét keres egy ilyen helyen? Elvégre nem éppen nevezhető közkedvelt figurának, még ha ez érdekli a legkevésbé is. Szereti, hogy rettegnek tőle, hogy megfagy a hangulat abban a teremben, ahová ő belép. Imádja látni, ahogy a szemek sorra kerekednek el, a húsos ajkak pedig elválnak egymástól, egy kerek ?o? betűt formázva velük. A szívük egy pillanatra megáll, s utána olyan heves tempóban kezd el verni, hogy félő, belehal az illető, s az apró kis szerszám túlterhelődik. Ő pedig mindezen csak mosolyogni tud. Mosolyogni.. s magába szippantani a levegőben érzékelhető rémültség kesernyés aromáját.

Ám ez az este most egészen más, na de nem a mélabú sodorta ide, egyszerűen csak nem akart otthon lenni. Vagyis abban a házban, amit otthonnak nevez, csupán megszokásból. Nem bírja a bezártságot, a négy falat, mely közrezárja, mint valami nyomorult kalitka, akár a kedvelt dolgozószobájáról van szó, akár pedig a ház más részeiről. Ahogy átlépte a küszöböt, megcsapta a felesége parfümjének illata. Az az illat, mely máskor megrészegítette, egy újabb táncra kérte fel. Ingerelte, s nem kellett sok bíztatás, hogy a karjaiba zárja a törékeny testet, de most.. csak undorodni tud tőle, felfordul a gyomra, s szinte elűzi. Szabad óráit, melyet az újabb s újabb munkák helyett kivételesen a pihenésre akart fordítani, kénytelen itt töltenie. Az óra elütötte az éjfélt, s már egy lélek sincs a helységben rajta kívül, no meg a pultoson kívül aki állhatatosan polírozza a poharakat. Közülük való, elvégre a Nagyúr emberi mindenhol ott vannak, s annyi információt próbálnak magukba szívni, amennyit csak képesek, a tőrbe csalt emberekről nem is beszélve. A fiatal fiú bár újonc, igen csak lelkes, s most is elég érdekes, szinte már csodáló pillantással figyeli a férfit, olykor gyorsan elkapva a tekintetét, s inkább a törlőrongyra szegezve szemeit. Még nem volt szerencséje olyan Halálfalóval összefutni, aki beletartozik a belső körbe, mi több, oszlopos tagja annak, s ő talán soha nem is fog odakerülni, esélye sincsen. Nincs elég sütnivalója hozzá.. de jól tud kihallgatni, s kiválóan alkalmazz különböző átkokat, az okklumenciáról s a legilimenciáról nem is beszélve. Úgy tűnik Isten ad, de Isten elvesz.. Hah, milyen nevetséges..

Végtére is nem számít, hiszen ha valaki más adná neki az italokat, az sem érdekelné, ha pedig ellenkezne, ez pedig nem fordulhat elő, akkor azét keservesen megfizetne. Füstölgő szivarját most a hamutartóba helyezi, majd megemeli a kristálypoharat, s ajkaihoz emeli, másik karjával pedig rákönyököl a pultra, s a mellett állva pillant végig a székek sokaságán. Nem ül le, egyelőre legalábbis. A jégkockák összeütköznek, hol pedig a pohár falához koccannak, jellegzetes hangot hallatva. Egy hajtásra megissza a maró italt, majd egy erőteljes mozdulattal csapja le a pultra. Óh nem, nem részeg, hiszen ez az első pohara, s ő különösen jól bírja az italt, egyszerűen csak ingerült.
- Még egyet. ? Veti oda, miközben leveszi kezeiről a fekete bőrkesztyűt, majd a pultra dobja őket, s talárja felső gombjait, melyek eddig a torkát szorongatták, most megoldja, sőt, egészen lejjebb s lejjebb halad, így válik láthatóvá, hogy a fekete anyag alatt újabb fekete darabok villannak ki, egy igen csak elegáns, s tagadhatatlanul nemesi szabású öltöny vonalaiban megnyilvánulva.

Mr. Lestrange

Unatkoztam? Dan a Roxfortban, én pedig egyedül a lakásban, egyszerűen unalmas, ráadásul alig ismerek még valakit is ebben az országban. Nem mintha gondom lenne az ismerkedéssel, de azért éjszaka mégsem riaszthatom fel egyik munkatársamat sem, hogy nincs e kedve beülni valahová? Így egyedül eredtem útnak és folytattam tovább London felfedezését, miután drágalátos öcsém, erre nem igazán volt alkalmas.
Komolyan, egy hónapja tartózkodom csak a városban, de szerintem már jobban ismerem, mint Daniel, pedig ő már lassan egy éve itt van. Persze tudom, ő a Roxfortban tölti a napjait, de azért kimozdulhatna néha, a végén még megsavanyodik nekem.
A Mágus tér macskaköves utcáin sétálgattam. Már lassan egy hete kiszúrtam magamnak egy szimpatikus kis bárt magamnak itt, és most úgy döntöttem felfedezem. Meg talán ott még ebben az időben is tartózkodnak emberek, mert az Abszol út, már teljesen kihalt. Ha a Alicui Dentesben sem találok senkit, akkor feladom. Holnap akkor London mugli részét fogom boldogítani.
Nem értem a varázslókat, vagyis inkább a fiatalokat. Hol vannak ők? Hova járnak? Kérdeztem bent a fiúkat, és mindegyik egytől-egyik azt mondta, hogy meló után még iszogatnak egy kicsit, aztán mennek haza. A lányok meg? Itt mindenki be van már savanyodva húsz évesen?
Bezzeg Párizs! Ott ilyenkor kezdődött az élet. Hát csodálkozom, hogy nem vagyok még ilyenkor fáradt? Áh, de mindegy is?
Belépve a bárba, csalódottan kell tudomásomra vennem, hogy bizony itt sincs már szinte senki. De nem érdekel! Legalább egy italt had igyak, aztán haza megyek duzzogni.
Egyetlen férfit pillantok meg, a pultnál, a pultos, pedig ha jól látom már neki kezdett a zárásnak. De. Nem. Érdekel. A martinimet akarom és az olajbogyóm!
Hú, viszont az a férfi elég sármosnak néz ki. Lehet még sem lesz olyan rossz ez az este? Lazán elsétálok mellette, egyedül a szememmel figyelve és mikor mellé érek egy kacér mosollyal ajándékozom meg, utána pedig, mint aki észre se vette, néhány székkel odébb a pultnak támaszkodom.
- Hello! Egy martinit kérnék!
Egy feszes sötét farmer van rajtam, és fekete kabátka, amit az előbb vettem le magamról és a mellettem elhelyezkedő bárszékre tettem. Alatta egy fehér mélyen dekoltált blúzt viseltem, aminek a háromnegyedes buggyos ujja volt és hátamat is szinte teljesen szabadon hagyta. Fekete magas sarkú veszített a lábamon, és egy fekete hosszú nyaklánc a nyakamba, ami kétszer volt a nyakam köré tekerve.
Szándékosan úgy dőltem a pulthoz, hogy kicsit hátranyomhassam a fenekem, de ne legyen még feltűnő, hogy direkt tettem.  Volt valami igazán izgalmas a sármos idegenben, amit nem tudtam megfejteni, de ami arra ösztökélt, hogy szórakozzam vele egy kicsit ma este.
Nem, nem terveztem, hogy bármi komolyabb is kialakulna közöttünk, egyszerűen, csak vonzott valami benne. Valami megmagyarázhatatlan erő, amit eddig még sosem éreztem és nem tudtam meghatározni mi az.
- Kiskorúakat nem szolgálunk ki! ? szólalt meg a pultos.
Na jó, ez elég megdöbbentő volt. Azért ezt még sosem kaptam meg. Jó pár éve nem néztek már gyereknek! Ráadásul szerintem ő sem lehet idősebb nálam. Hogy van képe?
Nagy levegőt vettem, nehogy véletlenül leordítsam a most már egyáltalán nem szimpatikus illető fejét.
- Huszonkettő vagyok ? mondtam lesajnálkozóan. ? Megkaphatnám az italom?
- Sajnálom, de hamarosan zárunk.
Ez most direkt szórakozik velem? Mi baja van? Úgy tudtam, a vendég mindig mindenhol az első, akkor mért ilyen paraszt velem ez az idióta?

Amikor úgy gondolta, a felgyülemlett stresszt majd kiadhatja magából, ahogy a poharakat sorra dönti magába, egyáltalán nem vette számításba azt a tényt, hogy mással is összefuthat. Az most, hogy ez a más ismerős vagy ismeretlen, teljesen mindegy. Jelenleg minden porcikájában megfeszül a dühtől, és az idegtől, s legszívesebben az első vele szembejövő embert felkenné a falra. Talán ha ezt letudta, ellátogat a város egyik elhagyatott mugli részére, s csillapítja vágyát. No nem az olyasfajta vágyait, hiszen nem cirógatni, s csókolni akar, hanem széttépni, szétszaggatni és trancsírozni valakit, míg az utolsó darabja is apró cafat nem marad!

Meglepetten vonja össze szemöldökeit, amikor egy harmadik személy lép be a helyiségbe, s még csak arra sem véve a fáradtságot, hogy oldalra forduljon, pillant oda szeme sarkából. Egy törékeny kis alak vonalai bontakoznak ki előtte. Mivel a felismerés gyorsan elérte, s rájött, hogy csak egy fiatal nőcske az, aki megzavarta magányát, ügyet sem vetve a szépségre függeszti tekintetét a poharára, s az aranysárga folyadékban úszkáló jégkockákra. Hallja, hogyan haladnak el mögötte, s a tűsarkak koppanásával párhuzamosan csapja meg a kellemes női parfüm messziről felismerhető aromája. Nem, ennyi még mindig nem elég ahhoz, hogy bármiféle figyelmet tanúsítson a most érkezett jövevény iránt, így a próbálkozásokat sem igen látja. Hallja a csilingelő hangot, de a szavak értelem már kevésbé sem érdekli, egészen addig, amíg a pultos feltűnően neveletlenül viselkedik a hölggyel.

Bár nem tekinti feladatának, hogy mint valami kiöregedett hős, más nők védelmére keljen, mi több, nincs sem a célja, hogy itt marasztalja ezt a valakit, még is olyat tesz, amit nem sokszor.
- Kérjen bocsánatot az ifjú hölgytől, s szolgálja ki. - Szólal meg mély baritonján, s még a hangját sem kell felemelnie ahhoz, hogy az egész helyiséget tisztán betöltse szavaival. Átható világos tekintetét a pultosra emeli, mire az kővé dermed, majd a lány felé fordulva, kissé meghajolva rebeg egy bocsánatkérést, s kezével serényen nekilát kitölteni a lány részére a kért martinit. Kiegyenesedve fordul az ismeretlen lány felé, s elkapja annak tekintetét.
- A vendégem erre az italra. - Még egy halovány mosolyra is futja, mely az ajkak szegletébe szegődik, a szemei pedig mintha némi titokzatossággal keveredett veszélyt sugallnának.

Sosem voltam egy elveszett bárányka. Mindig feltaláltam magam, és mindig megoldottam a problémáimat. Nem hagytam, hogy bárki is megalázzon és áttaposson rajtam, talán ezt apai ágról örökölhettem, mégis csak aranyvérű ősök vesznek körül, még ha anyunak semmi köze sincs egy nemesi vérvonalhoz sem. Bennem és Danielben akkor is fellelhető azért egy bizonyos elegancia és bennem büszkeség is.
Persze az egy más kérdés, hogy milyen eszközökhöz is szoktam folyamodni,mert azokban bizony nagyon ritkán fedezhető fel, bármi nemesség is. Az öklömet még sosem használtam, de a számat nem egyszer akarta anya már kimosni egy-egy kiakadásom után. Pedig a válogatott káromkodás mestere vagyok már. Az embernek mégis csak jónak kell lennie valamiben.
Már éppen az édesen megfogalmazott véleményemet akartam a paraszt pultos képébe vágni, mikor a mellettem helyet foglaló férfi mély hangja töltötte be a termet. Szinte beleremegtek a térdeim ebbe a csodás hangszínbe. És ha nem szedtem volna össze magam, akkor szerintem már a nyálamat csorgattam volna utána.
Imádom az ilyen férfiakat. Sármos, jóképű, titokzatos, gáláns, és a hangja... Biztos vagyok benne, hogy a férfiasságával sem lehet gond, ő mellette aztán nőnek érezhetném magam.
Nem! Nincs nyálcsorgatás!
Két képzeletbeli pofont kevertem le magamnak, hogy még véletlenül se gyengüljek el, pedig már nagylány vagyok, nem bűn, ha sexen jár az eszem, de azt se tudom ki ez az illető. És nem szeretek ismeretlenekkel ágyba bújni. Meg különben is mit szólna Daniel, ha megtudná miket művelek éjszakánként, de azért a gondolat akkor is csábító.
A pultost csak egy lesajnálkozó tekintettel díjaztam, az udvariatlan viselkedése miatt, és könnyedén és nőiesen felpattantam az egyik bárszékre. Majd a kezembe vettem a hőn áhított italomat, hogy belekortyolhassak egyet, és a pohár szélén hagyhassak egy egy keveset a rúzsomból. De előtte még az idegen szemeibe nézve, emeltem egy kicsit a formatervezett üvegen és megszólaltam:
- Köszönöm Monsieur - és egy csábos mosollyal ajándékoztam meg a sármos ismeretlent.
Egy korty. Az illem megköveteli, hogy koccintás után beleigyunk az italunkba és igaz, mi nem érintettük össze a poharainkat, de a gesztus a részemről megvolt. Aztán letettem a poharat a pultra.
- Kate - és nyújtottam a kezem.
Szándékosan nem a teljes nevemen mutatkoztam be. Akkor eltűnne minden titokzatosság, és most élveztem ezt a helyzetet. Élveztem, hogy sors a bunkó pultos kíséretében szólt közbe, hogy meginduljon köztem és Mr. között egy kapcsolat. Ráadásul az a halvány mosoly, amely a szája szegletében rejtőzik és a szemeiből áradó titokzatosság és veszély sugallat is arra sarkall, hogy felesleges a vezetéknév, főleg mert egyikünknek sem mondana valószínűleg semmit a másiké.

 Természetesen, ahogy az illem megköveteli, úgy emelte meg ő is a saját poharát, melyben ott lötyögött az aranyságra méreg, s koccantak össze a mozdulatra a félig elolvadt jégkockák.
- Egészségére Hölgyem. – Nocsak, egy francia? Elrejt egy újabb, talán elégedettnek is ható mosolyt, miszerint egy igen érdekes és valószínűleg értékes madárkát sodort elébe a soros. Hogy mennyire értékes, az majd kiderül, mindenesetre nem elvetendő az ötlet, hogy egy kicsit jobban megismerkedjenek egymással. Belekortyol ő is a maga italába, s párpillanatra lehunyja a szemét, átélve a csípően maró érzés minden pillanatát.

Újra az ifjú nő felé fordítja a fejét, s micsoda remek pillanatot sikerül elcsípnie! Hiszen pont akkor nyújtja a kezét felé, s mutatkozik be. Kate.. Az egyik szemöldök megemelkedik, s teret ad egy sejtelmes mosoly kibontakozásának, miközben egész testével oda fordul, s kezébe fogja az aprócska kacsót. Milyen elővigyázatos, hogy nem a teljes nevével mutatkozik be, s tudja, mire megy ki a játék. Szereti a titokzatosságot a kicsike, s ki Rodolphus, hogy bármi jót elrontson? Legyen, ahogy a szép arcú tünemény szeretné, bár neki nem kenyere a titkolózás, nyíltan vállalja, ki is ő.
- Örülök, hogy megismerhetem. Rodolphus Lestrange. – Kissé meghajol, s ajkaihoz emelve a fiatal nő kezét, formális csókot lehel rá, pont ahogy azt illik. Alig érezni, még is hozzáérnek az ajkak a selyemtapintású bőrhöz. Kiegyenesedve pillant a nő szemeibe, kegyetlenül elmarva azokat pár pillanat erejéig, majd elengedi őt, a kezét is, és a tekintetét is.

- Ha szabad kérdeznem, mi járatban erre felé? Elég veszélyes éjszaka London utcáin kóborolni, főleg egy olyan gyönyörű hölgynek, mint Ön. -
Illedelmes, finom, bársonyszavakkal édesgeti magához, ahogy a csábítás mérgét bókok formájában csöppenti Kate füleibe.

Mindig is tudtam játszani, sosem volt ezzel problémám, de nem véletlenül játszottam Párizs több színpadán is. Igaz boszorkány létemre ez elég megdöbbentő, de élveztem, hogy különc vagyok, több a begyöpösödött mágiafanatikusoknál. Az már szerintem beteges, ha valaki minden pillanatban pálcát ránt és fogalma sincs mi is folyik körülötte a nagyvilágban, pedig a muglik azért már nem olyan visszamaradottak, mint az hinnék, sőt a kütyüikkel lassan felvehetik a versenyt velünk. Persze ezeket a gondolataimat nem hangoztatom, azért nem vagyok agyalágyult, hogy megölessem magam.
Ahogy Mr. Idegen sejtelmes mosolyra húzza a száját, úgy én is. Tetszik ez az egész helyzet. Mikor beléptem ide nem számítottam arra, hogy talán még jól is érezhetem magam, de elnézve ezt a férfit, egyre inkább győződök meg arról, hogy ma éjszaka nem fogok unatkozni.
Rodolphus Lestrange... hmm... milyen puccos hangzású név. Csak nem valamelyik angol elit család tagja lenne? Nem mintha érdekelne, egy név nekem nem mond semmit. Lehet tőlem akárki fia borja, engem csak a személy érdekel.
Nem tudom, miként szoktak Londonban reagálni egy ilyen hangzatosnak csengő névre, de én nem törődodók vele. A brit szigetek számomra olyan, mint valami más világ, sosem foglalkoztam az itteni dolgokkal, és most is csak azért ruccantam át, mert már hiányzott a bátyám, aki megjegyzem alig foglalkozik velem...
A leheletnyi finom kézcsók még jobban magával ragad. Gyengéim a gáláns férfiak, de ez biztos francia mivoltomból ered, de valamiért ilyen apróságokkal engem azonnal le lehet venni a lábamról, az persze már más kérdés, hogy mikor adom be a derekam. Mert nem vagyok egy könnyű eset, meg kell ám értem küzdeni, persze ha belegondolok az egyéjszakás kalandoknak is meg van a maga szépsége, ott egyedül az a cinkes, ha túl jó volt az éjszaka és utána nincs folytatás.
Egy hosszabb pillanatra lehunyom a szemem és halványan elnevetem magam a bókjának köszönhetően. Tudom, hogy ezek csak szavak, de jól esnek. Mindig örül a lányka szíve, ha dicsérik.
- Nagy lány vagyok már, tudok magamra vigyázni, persze egy erős férfi sosem árt a nők mellé - mondtam enyhe kacérsággal. Flörtölök, az nem bűn! - De London utcái sem veszélyesebbek, mint akármelyik másik város. Egyébként pedig a magány hajtott ki az utcára ilyen kései órában. A bátyám, akihez látogatóba jöttem sajnos éjt nappallá téve dolgozik, én pedig ismeretlen vagyok az országban. És Ön? - magáztam, pedig nem volt rám jellemző, de ez most így sokkal izgalmasabb volt a számomra, mint valamelyik dráma első felvonása, ahol összetalálkoznak a szereplők - Miért tartózkodik egy ilyen sármos férfi egyedül egy bárban?
Bátorságból sosem volt hiány bennem és játszadozni is szerettem.

Nem, nem kell reagálnia semmit arra a bizonyos hangzatos névre, melyen bemutatkozott a férfi, s mely valóban egy nemesi névnek tekinthető, és.. khm, talán puccosnak, is igen. Külhonból ideröppent madárka, sokkal könnyebb lesz arra csábítania, hogy a vállára, vagy éppen a karjára röppenjen a drága így, hogy nem is ismerik, s fogalma sincs, miféle döggel hozta össze a sors. Ha szerencséje van férfinek, s már miért ne lenne, gyanútlanul esznek majd a tenyeréből akár a későbbiekben is. Hacsak.. hiszen az Élet írja a forgatókönyvet, melyben mindketten élnek, a lányka ki nem nyitja ajkait, hogy csicseregve érdeklődjön utána valaki olyantól, aki pontosan tudja, mit is jelent az Ő neve. Pusztulás, rettegés, félelem s halál, no meg Voldemort. Nem éppen olyan szavak, melyek vonzóbbá tehetik a leányzó szemében, vagy még is? Ennyire szeretné a veszélyt kedvesem, hogy vakon mondana nekem igent egy keringőre, melynek utolsó sasszéja talán maga a halál?

S bár úgy tűnhet, Rodolphus is beletartozik a ’minden férfi’ kategóriába, aki csak arra hajt, hogy első éjszaka az ágyába csábítsa az áldozatot, valójában sokkal nagyobbra értékeli, ha nem engedik be oda. Szerek küzdeni, és meg is teszi, ha úgy látja, érdemes időt, fáradtságot no meg pénzt beleölni az ügybe, ha pedig mégis a karjaiba omlanak egy alkalom után, neki az is jó. Csak így elveszti az egész a varázsát. Ön melyik típusba tartozik Kate? Aki hagyja, hogy azonnal elragadja a szenvedély, vagy kivárja a megfelelő pillanatot, hogy az élvezetek csak tovább fokozódjanak?

- A londoni férfiak szégyene, amiért nem állnak sorban az Ön kegyeiért. Ám ha nincs ellenére a személyem kedves Kate, én szívesen gondoskodom arról, hogy biztonságban hazajusson. – Az apró bókok oly könnyedén buknak ki az ajkain, mint a legnagyobb ordas hazugságok a nap minden percében. Figyelmével kitüntetni a fiatal nőt, s az, ahogyan felajánlja a saját kíséretét, nem egy túlfűtött férfi szavaiként fogalmazódnak meg, aki azt várja, hogy majd most itt lesz az alkalom arra, hogy elcsábíthassa, hanem mint egy dzsentlamené. Biztosan tudja kedvesem, mire is vágyik egy férfi, és hogyan is adhatja meg azt neki. Ne kelljen már most a legelején csalódnom Önben..

- Tehát csak a bátyja volt az, ami arra ösztökélte, hogy otthagyja a csillogó, fényárban úszó Franciaországot a borongós Londonért vagy valami más is? Hiszen bizonyosra veszem, hogy ez a város már nem tud Önnek újat mutatni. Még a Buckingham-palota szépsége sem ér fel az Önével. – Újabb bók, de még most sem tolakodó, világos lélektükreivel, melyben ott fortyog az a megfoghatatlan őrület és szenvedély egyvelege nem vetkőztet, s kizárólag csak a csinos vonásokat pásztázza. Nem ragadtatja el magát olyan tettekre, melyek sértők, vagy durvák lennének, mint a feltűnő méregetés. Hoppá. Csak nem hízelegnek a vén rókának? De. Azt teszik. Finoman közlik vele, hogy külseje több, mint jó, mondhatni már majdnem tökéletes, és ezzel tisztában is van, még is jó újra és újra hallani, főleg egy ilyen szépség szájából. Szélesen elmosolyodik, majd a pohara felé fordul, s ahogy megemeli azt, mintha halk dörmögéssé csitított nevetést rejtene bele a következő kortyba, mely lecsúszik a torkán. Az igazságot még sem mondhatom meg, elvégre nem akarom azonnal elriasztani. Hogyan is venné ki magát, hogy gyűlölök a saját feleségemmel a négy fal közé szorulni? S az, hogy olykor feltámad bennem a vérszomj, s olyankor bizony képes vagyok idegen, mugli emberek vérét ontani? Nem, ez nem derülhet ki sem most, sem később. Az Ön érdekében.

- Tudja, az egész napos pörgés után jólesik, ha az ember eltölthet egy órácskát csendben, egy pohár ital fölött. Keresem a magányt, és kerülöm a kellemetlen emberek társaságát, ám magácska egy üde színfolt a sötét éjszakában. Meséljen még, kérem. – Kérleli, s arra bíztatja énekeljen még dalos hangján, s egyre több és több információval ajándékozza meg a férfit. – Mivel foglalkozik? S meddig tervezi maradását itt, Londonban? -

 Mindig is szerettem beszélni, szórakozni és ismerkedni, főleg férfiakkal. Azon belül is a jóképű férfiakkal, akikben volt valami elemi titok, amit mindenáron meg akartam fejteni. Ilyen volt Rodulphus is.
Elég volt nekem egyetlen pillanat ahhoz, hogy tudjam kihez, hogyan fogok hozzáállni és Mr-ből áradt valami, ami vonzott magához, ami az első pillanatban arra ösztökélt, hogy megismerjem. Mint ahogy a vámpírokat vonz a vér, vagy a függőket a drog, engem bizonyos férfiak.
Elnevetem magam a bókját követően. Hogy szégyen, hogy nem állnak sorban a kegyeimért?
- Kimondta, hogy nem állnak sorba? – kérdezek vissza ugyanúgy nevetve, mert igazán jól esnek a szavai – Csak tudja, szeretek válogatni. Nem engedem meg akárkinek, hogy udvaroljon nekem, ki kell érdemelni – és kacsintok egyet.
A szavaim, mint mindig inkább csacsogásnak hatnak, és árad belőlük egy hatalmas életöröm. Hisz az élet nem több számomra egy játéknál és most is azt csinálom. Játszom. És néha, talán, nagy ritkán előfordul, hogy komolyan veszem a dolgokat.
- És, nagyon szépen köszönöm ezt a csábító ajánlatot, - folytatom az előbbi ajánlatára -  vétek lenne, ha nem fogadnám el.
Igen, igen… Ki kell érdemelni… Talán neked már sikerült is.
Újabb bókok. Oh, szóval a Monsieur el akar csábítani? Vagy ez teljesen természetes lenne a számára? Csak figyelem a világos szemeit, hátha kitudok belőlük olvasni valamit, amivel megkönnyítem mindkettőnk dolgát, de aztán rájövök, hogy nem akarom. Akkor hol maradna a titokzatosság, amit most annyira élvezek.
- Talán egy kis izgalomra is vágytam… - felelem a kérdésére és belekortyolok az italomban, de közben le sem veszem róla a tekintetem.
És csak egy édes mosolyra húzódik a szám széle, mikor megint csak kedves szavaival fényezi az így is elég magasan szárnyaló önbecsülésemet, de egy színésznőcskétől mit vár az ember.
- Hogy meddig maradok az a jövő zenéje. Sosem tervezek előre. Az élet túl rövid ahhoz, hogy a terveink fogságában éljünk, én mindig azt teszem, amihez kedvem van, így egyik pillanatról a másikra hagytam el Párizst. De egyelőre nem áll szándékomban tovább állni, még túl sok izgalmat tartogat London, és természetesen kellemes ismeretségeket…
Én is fényezem őt. Hisz a férfi szívéhez nem csak a hasán át vezet az út, ugyanolyan fontosak a dicsérő szavak. Ebben kicsit sem különbözik egymástól a két nem. Szükségünk van a jó közérzethez, a bókokra.
- A foglalkozásom… A Mágiaügyi Minisztériumban dolgozom jelenleg, de nem hiszem, hogy túl sokáig bírnám ott. Az a munka számomra túlzottan kötött, nincs benne semmi változatosság, semmi izgalom, semmi kihívás.
Szándékosan hangsúlyoztam úgy, hogy kétértelműek legyenek a szavaim. Hisz nem csak a munkáról beszéltem, hanem magáról az életről és a férfiakról is.
Azt meg, hogy mivel foglalkoztam idáig, egyelőre nem említettem. Daniel a lelkemre kötötte, hogy ne hangoztassam, hogy színészkedtem, mert egyesek nem hagynák, hogy magyarázkodjak, csak megölnének. Meghalni meg nincs kedvem. Szeretek élni. Igaz, nem értem miért veszélyes az, hogy mivel keresetem idáig a kenyerem, de ő tudja…
- És Ön mivel foglalatoskodik, hogy a nap végén magányra és kikapcsolódásra vágyik? – teszem fel a kérdést, hogy aztán szinte egyből folytathassam – Nem szabadna ennyit dolgoznia, mert a végén kihagyja az élet legszebb pillanatait. Higgyen nekem, sokszor a legváratlanabb pillanatokban történnek a legjobb dolgok, de ha munka sűrűjébe keveredünk, akkor nem fogjuk meglátni őket – és megint csak csacsogok…

-Cöh...-Csak ennyit reagál a nyelvnyújtogatásra tett megjegyzésre.-Hát gondolom nem volt kellemes. Az enyém sem volt különösen kellemes, de azért tűrhető.
*Hát ha jobban belegondolok, azért rosszabb volt, mint a türhető. Sőt, a varázsvédelemet erősítő tetoválások különösen fájnak.*
Kicsit oldalra biccenti a fejét, ahogy azon gondolkodik , hogyan fejtse ki a szimpi fogalmát.
-Nos, hát rendben vagy.- Mondja ki végül, nem igazán akarná megfogalmazni a szimpi fogalmát.-Jajj ne mond már, hogy nem érted. -Szól kissé ingerültnek tűnő hangnemben, de a testbeszédéből látszik, hogy abszolút nem ingerült. Tényleg kezd kissé feloldódni, főleg a kocsmatúra után fog feloldódni.
-Le kell mennünk a földszintre, ott tudunk hopponálni, elindul ki az ajtón, amikor a fiú is kiér, akkor bezár maguk mögött, aztán lesétál a lépcsőn, remélve, hogy Craig is követi, aztán el hopponál az Alicui Dentes elé.

Alicui Dentes
Amint a srác is megérkezik, be is mehetnek.
-Nos ez egy elegáns hely-Magyarázza.- Ez a hely arra jó, hogy minőségi piát igyál kezdetnek. Elég vicces részeg nemesvéreket fetrengeni látni. A lényeg, itt mindenféle ital van, amit csak akarsz és TÉNYLEG mindenféle. Menjünk be és meglátod.
Ha a fiatalembernek nincs kifogása, akkor beléphetnek az épületbe, ahol hosszú italbár és két illetve négyszeméyes helyű asztalok sorakoznak. A hely eléggé zsúfolt, több ember feléjük pillant amikor belépnek. Füst gomolyog a mennyezet alatt és meleg van, meglehetősen. Serpenrosa körbekémlel, és nem is kell csalódnia, meglehetősen sok ismerős arcot lát, csak biccentéssel köszöntik egymást. Mivel általában most nem Majd Craig felé fordul és rámosolyog.
-Szóval ez lenne az. Hová üljünk?
Elég sokan nézik őket, persze a gyógyítóhölgyeményt nem különösebben érdekli, soha nem adott sokat mások véleményére. Az itt lévők többsége egy olyan világból való, amit ismer, részese volt meg annyiszor. Főleg fiatalkorában.
*Még csak most kezdődik az este, de már van olyan, aki full részeg. Hát igen az "aranyvérűek" jobban tudnak piálni, mint bárki mugliféle. Néha ki kell adni a gőzt, meg a felelősség és hagyományok nem sok mindent engednek. Ilyenkor van egy kis szabadság.*
Leveszi köpenyét és odadobja az arra járó manónak.

A nyelves dolgot magában lezárta, így részéről semmi reakció. A cöh-nél kissé ízlésesen bámulja meg a kivillanó fogakat.
- Kellemes? Kérdi.
- Mármint micsoda.? Veti kék szemét Serpenrosa-ra kérdően. Érti az összefüggést, de azon túl, hogy nem hisz egészen a fülének, kissé beigazolódni látja korábbi gondolatait. Jó estének nézünk így elébe, azért még megvárja a másik válaszát.
- Rendben.. hm,.. Hümmög tanácstalanul érezhető, hogy valóba tudni akarta mit ért ez alatt a másik.
- Igazad van a rendben egy sokkal megfoghatóbb kategória. Most már rendben vagyok magammal.. Formálja némiképp viccesen a szavakat azzal a jellegzetes ausztrál kiejtéssel. A legyintéssel nem is foglalkozik. Érzi, hogy a másikon semmi különös nincs úrrá. Beletörődöm módon a talárját kissé egykedvűen magára öltve bukdácsol a másik után le a lépcsőn. Alig térül fordul a lány már sehol nincs. Craig körbenéz tanácstalanul, majd vállat von az üres utcának, és becsukott szemmel hoppanál. Nyoma sem marad eltűnik.

A lány már megérkezett a célhoz. Hosszú percek telnek el, és egyre türelmetlenebbé kezd válni. Hirtelen zajt hall tőle nem messze. Ha arra fordítja a fejét, megpillantja Craig-et, amint egy szemetes mellett landol majdnem feldöntve azt. Az ütközéstől kissé megbillen, és földre is huppan. Lassan feláll, majd köhögni, és öklendezni kezd. Lassan befejezi, és leporolva talárját, még párat köhintve felegyenesedik.
- Basszus, hogy én ezt menyire utálom... Jelenti ki teljesen gátlástalanul, valahogy úgy mint mikor egy kisfiú veszekedés után becsapja a szobája ajtaját. A következő pillanatban észbe kap, és stoptábla módjára kapja maga elé a kezét.
- Jól vagyok, meg vagyok! Csak 100éve nem csináltam.. már. Közben rácáfolva magára még köhög kettőt. Lassan aztán tényleg összeszedi magát, és végre elindulhatnak befelé. Craig alaposan végigméri a helyet belűről is.
- Elég abroszos.. Súgja a lány fülébe az orra talán kissé hozzá is ér a másik hajához, de ez nemigazán lényeges. Nemtörődöm állja a szúrós rávetülő pillantásokat, a lány üdvözlése az általa ismeretlenek felé sem igen zavarja. A kérdésre válaszként egy távolban üresedő asztalra mutat, majd előre engedve a másikat láthatóan rutinosan lavírozik egész az asztalig az emberek között. Már egészen megszokta a talárt. Megérkezvén a két férőhelyes asztalhoz, még mielőtt leülne rákérdez.
- Ha várunk másokat jó a négyes is! A válaszból ki fog derülni, és ahogy alakul oda ülnek, vagy a közelebbi négyeshez. Nemigazán van tisztában az illemmel, így talán botor módon a széke karfájára teríti a talárt, ha helytelenül cselekedett a másik úgy is figyelmezteti, későnek meg már amúgy is az, hiszen így is mindenki őt nézi.
- Egy sattorit! Ha lehet! Szól meglepően kedvesen az egyik arra járó manónak, aki erre fel is kapja a fejét, és talán megilletődöttségében azonnal odafigyel. Látható, hogy a rendelésben, már sokkal rutinosabb, mint eddig bármiben.
- És egy! Mutogat közben, aztán észbe kap, és a lányra néz.
- Vagyis, te mit is kérsz? Ha választ kap hozzácsapja a rendeléshez. Ha a manó megindul a rendelésért, kicsit bizalmaskodóan közel hajol az asztal fölött a lányhoz, és halkan megkérdi.
- Tényleg ennyire kilógok? Kis szünetet tart.
- Csak azért, mert szinte kör alakult ki körülöttünk. Mindenki minket néz.. vagyis inkább engem..
- Te itt ilyen ismertebb vagy.? Egyáltalán milyen arcok járnak ide.? Zúdítja a másikra a kérdéseket tanácstalan gyermeki ritmustalanságban.

-Éppen, hogy nem kellemes a tetoválás készítése, mármint ha az embert tetoválják.
Láthatóan kissé összezavarodott, főleg a két kék szempár tekintetétől. Nehezen lehet a lányt zavarba hozni, de a szimpi kategória feszegetése ez alá tartozik. Egyrészt, mert nem igazán tudja teljesen megfogalmazni, másrészt, amit meg tudna, azt nem köti Craig orrára. Legalábbis egyelőre.

Mr. Nicholls vagy nem tanult meg rendesen hopponálni, vagy már elfelejtett. Mindkettő lehetséges, Serpenrosa előkapja és a zaj felé szegezi a pálcáját, de aztán affektálja, hogy csak Craig az. Mindenesetre Serpi aggódva néz a fiúra és reméli nem esett baja, el is lép felé, hogy felsegítse. Azonban megtorpan, amikor a fiatal férfi láthatóan lestoppolja a dolgot. Megkönnyebült mosolyra húzódnak ajkai, majd körbenéz a kivilágított utcán. Csak pár kószáló alak zavarja meg a békés környéket.
*Szerencsére nincs baja, ha mérgelődni tud, akkor biztos.*
-Kissé megijesztettél, de mostmár közölted a környékkel, hogy megérkeztél. -Mondja vidáman, miközben leereszti a pálcáját, majd becsúsztatja talárja ujjába.- Eléggé ingerli a gyomrot a hopponálás. Főleg, ha üres. Mond csak nem vagy éhes? Rendben menjünk be.
Serpi bőre libabőrös lesz, s kissé összerezzen, mikor Craig a fülébe súg, nem is azért, mert a privát szférájába ért, hiszen előzőleg a gyógyító is ezt tette, hanem a szavak kiejtése közben kijutó meleg levegő miatta, ami a lányzó érzékeny nyakbőre bizony megérzett. Aztán rendezve magát, bólint. Majd elindul a kétszemélyes asztal felé és lehuppan a székbe.
-Hát igen, ez olyan elit kocsma, de ez csak a látszat. És nem várunk senkit. Persze lehet, hogy idejön pár ember, de általában mindenki a saját dolgával törődik.
Leteszi a táskáját maga mellé, majd érdeklődve figyeli, hogy az ausztrál fiatalember leteszi a talárját, már csak mosolyog rajta. A házimanóhoz kedvesen szól, ez a hölgynek is új, mivel általában itt nem így bánnak a manókkal, de az ő dolga.
-Én egy Fancy Drinket kérek. Meg egy doboz cseresznyés cigit.
Mondja, ha már a srác így megkérdezte. Látszik, hogy itt otthon van.
-Nos, ami azt illeti eléggé szokatlan vagy. De annyira nem vészes. Új vagy, ennyi az egész illetve a kinézeted sem átlagosnak mondható itt. Amúgy meg hadd nézzenek, kit érdekel. -Kacsint a srácra.Majd eltűnődik kicsit.- Fogalmazzunk úgy, hogy jó néhányszor megfordultam már itt. Meg a Roxiból kifutottakból is elég sokan járnak ide. Mint mondtam ez ilyen "elitebb" hely. A tehetősebb emberek járnak ide szórakozni, vagy egyéb tevékenységeket folytatni: találkák, megbeszélések egyebek. A társaság többsége, tartja a száját. Nem szokás arról beszélni amit itt látsz, hallasz.
Magyarázza türelmesen a fiatal nő asztaltársának. Ha további kérdése is van örömmel válaszol, de azért ő is kiváncsiskodik kissé.
-Nálatok Ausztráliában ezek szerint mások szokások, mint nálunk. Mesélsz majd nekem róla, persze, csak ha van kedved. Nem sok információ jut be Angliába külföldről. Hála a minisztériumunknak. Dolgozol valamit?

Most már egyértelmű volt számára a tetoválással kapcsolatos álláspont is, de egyelőre talonban hagyja a dolgot, talán majd később. Annál is inkább mert érzékeli, hogy a másik talán mintha kissé elbizonytalanodott volna. Esze ágában sincs rájátszani erre. Legalább is egyelőre

- Nem is baj.. elvégre ez egy biztonságos környék nemde.? Kérdez vissza a lány a zajos landolását illető megjegyzésére.
- Ha meg valami baj lenne, majd te megvédesz nemde? Csipkelődik kicsit. Közben pedig újra kacsint haja alól kilátszó szemével.
- Amúgy sorry eszem ágában sem volt, csak hát akinek nem tiszta a lelkiismerete. Fejezi be újabb enyhe fricskával a mondatot arcán gyermeki elégedettséggel, és sugárzó őszinteséggel. Ekkor következik pár újabb nem várt öklendezés, melyek tényleg az utolsók, aztán a lány kérdése. Befelé menet, még így válaszol.
- Ami azt illeti a gépen ettem utoljára. Persze a lánynak fogalma sincs róla, hogy a srác ma érkezett az országba, és talán rá se kérdez, de ez nem is annyira számít talán. Egyelőre mozgalmasra sikerül az első nap, és még hol a vége. Miután megállapodnak az asztalnál végighallgatja a másik viszonylag részletes beszámolóját a helyről, aztán jön az ominózus rendelés. Látja a másikon, hogy teljesen rosszul, pontosabban helytelenül viselkedik. Kiolvassa ezt az apró mosolyból, de már ő maga sem törődik vele. Viszonozza csak a mosolyt elvégre úgysem fog tudni megtanulni mindent egy nap alatt. Ráadásul ha még az alaptávolság is ekkora. Na de vissza a rendelésre. Kissé furcsán néz a másikra, de az ital még csak rendben van. Azonban a tág pupillák a cigaretta után már-már túlságosan is árulkodók.
- Ez komoly? Néz mélyen a lány szemébe, miközben az asztalon babrál. Aztán, még mielőtt kibontakozhatna valami, gyorsan belekezd valami másba, miután meghallgatta a lányt.
- Csak tényleg azért érdekel, mert nemtom' itt hogyan szokás, de nem szeretnem, hogy esetleg a hátad mögött.. mit tudom én miket meséljenek rólad, hogy milyen alakokkal járkálsz.. Itt lepillant az asztallapra, és látszik az arcán, hogy valóban nem tartja magát túlzottan bizalomgerjesztő társaságnak. Egy újabb sóhaj, s közben megérkezik az ital is. A sárgán csillogó sattori hamar sráckezébe kerül, és időközben int a manónak, hogy az üveget nyugodtan az asztalon felejtheti. Ne törődik vele, hogy ez biztosan totális udvariatlanság. A manó mit tehetne enged, és az üveg marad. Craig lassan a lány felé emeli poharát, és kissé félszegen ennyit mondd.
- Akkor nem is tudom.. arra, hogy legyen minél tartalmasabb a mai este.. Fogalmazza meg a toast-ot kissé kétértelműen, és bár valójában arra gondolt, bárcsak minden a régi lehetne zenekar stb stb.. mégis ez jön ki belőle. A szemén minden látszik hajába túrva lendíti koccintásra a poharat, és várja, hogy a másik viszonozza e, vagy mond is még valamit. Ha minden rendben megy lehúzva az italát belső zsebébe nyúl, és előveszi a saját cigarettáját. Lassan rágyújt, és belekezd a válaszadásba. Nem törődik vele, hogy per pillanat hamutál sehol. Megkínálná a lányt, de időközben megérkezett a most asztalon heverő borzalmas cigaretta kreálmány is. Ha az összes füstöt kifújta csak ennyi marad.
- Szóval a lényeg az, hogy körülbelül teljesen más minden.. az egész a hozzáállásból ered.. Ausztráliában az asszimilációt valljuk
- Megpróbálunk elvegyülni nincs ez az elkülönülés, csak ahol feltétlenül szükséges. Itt szünetet tar, és újra tölt magának a hamuja már majdnem az asztalra hullik.
- A fiatalok az iskola után még választhatnak is. Kötelező tárgy egész idő alatt a mugliismeret, és akinek jobban tettszik. Fújja ki a füstöt.
- Az felhagy a varázslással.. mindenkire rá van bízva.. persze az aranyvérűeknél ez nem ilyen egyszerű.. Sóhajt mélyet, de nem utal saját magára. Talán hihetetlen a lány számára a halott információ, de ez az igazság.
- Dolgozni.. Kérdez vissza.
- Nem ami azt illeti nem dolgozom.. azért is vagyok itt, hogy valami munkát találjak. Egy pillanatra átfut az agyán, hogy erről is információt kérjen a másiktól, de nem akarja ezzel rontani a hangulatot. Arról sem igen beszél, hogy ő maga a mugli utat próbálta választani aranyvérűként, és tudtán akaratán kívül kudarcba fulladt. Ez hozta ebbe a háború sújtotta országba. Erről szeret a legkevésbé beszélni, pedig talán sokat használna. Hosszú percekre némaságba burkolózik, és elmélázik a saját cigarettáján. A hamu beborítja az asztalt, és végül felszisszen. A csonkig égett cigaretta megégeti az ujját. Az asztalra dobja a halovány csikket, és bánatosan néz a lányra. Eléggé átadta magát az érzéseinek, tudja már hogy elkerülhetetlen lesz erről beszélnie. Inkább csak kortyol, és várja a kérdést.

-Kedveském, Angliában, a Roxfortot leszámítva nincs biztonságos hely. -Mindezt úgy adja elő, mint egy tanárnéni, aki a kisdiáknak magyaráz.- Cöh, sajnálom Mardekáros voltam, előbb magamat védem, téged összefoltozlak, ha még lehet.
Mosolyog derűsen, a fiú kacsintására. Igen, valóban kezd feloldódni.
-Nem tiszta a lelkiismeretem, ahogy a félszeim sem alaptalanok, de nem számít. Öhm, ha szeretnéd van bájital nálam, ami csillapítja az émelygést és hányingert.- Hangja ismét aggodalmasan cseng. Aztán ledöbben a másik szavain.
-Ezek szerint nem ettél semmit?!?!? ÉÉÉÉSSS nem is szóltál!-Horkan fel méltatlankodva.- Na jó, itt van kaja is, és te enni fogsz, tetszik, nem tetszik. Pont.
Jelezvén nem fogad el kifogást, ami persze nem azt jelenti, hogy nem lehet meggyőzni.
Mikor már ülnek és leadták a rendelést, láthatóan Craig nagyon is megdöbben, hogy Serpi ízesített cigit kért. Ám a lányt nem igazán érdekli. Felvonja a szemöldökét, állja a srác pillantását.
-Nem szeretem a cigi ízét, inkább csak feszültség levezetésnek használom. Általában cseresznyéset vagy mentolosat szívok.
Jót mosolyog a srácon, aztán megrázza a fejét és a kihelyezett ital és étlappal játszik.
-Ha érdekelne, nem hoztalak volna ide. Amúgy, mint mondtam, nem érdekel mit gondolnak rólam. Megengedhetem magamnak, hogy fura fazonokkal járkáljak. Hidd el, ezerszer durvább alakok is vannak, te csak kicsit szokatlan vagy.
Elé tolja az étlapot, majd visszahúzza a kezét. A manó szépen felpakol az asztalra, mikor Craig jelez, hogy az üveg is marad a fiatal nő megfogja a sárga folyadékkal teli palackot, de aztán gyorsan le is teszi, majd ő is megemeli a poharát.
-Igyunk a sorsszerű találkozásokra.- Szól, miután a fiú is elmondja a pohárköszöntőjét, majd a két üveg koccanása hallatszik. Aztán ő is  belehörpint az italába, az édes-alkoholos íz végigsimítja a torkát. Jólesően sóhajt, kibontja a cigit, előhúz egy szálat. A fejével az öngyújtó felé int.
-Szabad? - Választól függően reagál. Bólint a srác válaszára.
-Hűűűű, itt az ilyenért minimum megölnek. Nálunk, hogy is mondjam, a legtöbb varázsló alsóbbrendűnek tartja a muglikat, de még a mugliszármazásúakat is. Itt ilyesmi elképzelhetetlen. Titkos tudásként őrizgetik a mágiát és erre törvény is született. Én szeretek varázsolni, meg meg is ölnének, ha másképp tennék.
Kicsit elgondolkodva nézi Craiget, az az érzése, hogy érzékeny pontra tapintott. Mélyet szippant a dohányáruból, kellemes az íze.
-Óh, vagy úgy és mond csak mihez értesz? Vagy miből élsz?
Nem véletlenül, a minőség az minőség. Különös érzés motoszkál a lányban, szenvtelen bámulja Craiget. Más lett mintha, megváltozott volna a légkör, eddig a srác dilinyósnak tűnt, de a látszat csal, mint meg annyiszor. Hirtelen a barna hajú társalgó partenere felszisszen, ezzel a lány is kizökkentve a bámulásból. Ösztönösen odakap a másik sérült kezéhez, majd eldől el éri e. Mindazonáltal lassan odaoldalaz hozzájuk egy remegő manó és feltesz egy hamu tálat, máskor Serpi fújtatva támadna neki, amiért nem cselekedett előbb, de most csak némán nézi a másikat. Mindig is túl empatikus volt a családjához képest. Most elbizonytalanodott, hogy merjen e még kérdezni vagy sem. Végül az előbbinél dönt.
-Jól vagy?

A minden bizonnyal méltán híres Roxfortot, melyet a varázslóképzők netovábbjaként emlegetnek, valamint a Mardekárt illető gondolatokat figyelmen kívül hagyja a srác. Annál is inkább, mert születése óta gyűlöli az iskolát, hisz a testvérei, kik végül oda is jártak szüleivel egyetemben, folyton ezt ismételgették.. Roxfort, Roxfort.. ő mégis Ausztráliában maradt, és meggyőződése, hogy legalább olyan jó "kiképzést" kapott, ha nem jobbat, mint testvérei itt a nagy Angliában. A lelkiismereti kérdést is hanyagolja, és a bájitalt is udvariasan visszautasítja, lassan valóban összeszedte magát. Az evést illetően sem nagyon ellenkezik, végül is miért tenné, ha őszinte akar lenni, porzik a gyomra. Vagy inkább kong az ürességtől.
- Hát akkor egészségedre! Teszi hozzá a srác, és közben biccent is a lány cigarettájához, és mélyet szív a sajátjából. Szinte képtelen belegondolni az émelyítő ízekbe. Közben az is lejátszódik a fejében, hogy így utólag végiggondolva, ha valóban igazat mond a lány, nem lehet túlzottan kellemes számára a srác cigarettája sem. Rákérdezhetett volna, de már nem bánja a dolgot, különösen a későbbi események fényében. Nem igazán nyugtatja meg a lány azzal kapcsolatban, hogy megjelenése kapcsán legfeljebb kicsit szokatlan, de ha megnyugtatta volna, talán maga az volna csak igazán furcsa. Mindenesetre az jól esik neki, hogy a másik abszolút felvállalja a társaságát, sőt, mint kiderül, később talán még ennél is picivel többet. Craig szinte észre sem veszi az étlapot, annyira bele van merülve a saját toastjába. Végül a pohárköszöntő a terveknek megfelelően alakul, ráadásul az üveg is az asztalon marad különösebb probléma nélkül. A fiú szeme kissé elkerekedik a lány pohárköszöntőjén, de azért koccintás a helyére kerül. Hiába merül a szavaiba és gondolataiba. A halk sóhajra akaratlanul feltekint. Szemeivel végigsiklik a lány fedetlen nyakán, mintha látná magát a sóhaj keltette légáramlatot, és azt próbálná utolérni, mint gyermek a pillangót. A másik szavai lendítik ki a a bámészkodásból, melyről szinte maga sem tud. Craig mégis hirtelen reagál, a bágyatagság ellenére. Gyorsan kettőjük közé kap a levegőben, és apró körkörös mozdulat végén csettint egyet, majd a mutatóujját a cigaretta felé tolja. Az ujj hegyén aprócska parázs izzik fel, és ha a másik nem lepődik meg nagyon, a cigaretta hamar lángra is kap. A gyümölcsös füst megcsapja Craig-et, aki kissé elfintorodik, de nem szándékosan. Lassan húzza vissza a kezét, és a parázs kialszik az ujja hegyén. Tovább dohányzik, és az öngyújtóját is elteszi. Látható, hogy meglepik a lányt az elhangzottak, de nem kevésbé van ezzel így Craig a lány mondandója után.
- Hát, ami azt illeti, akkor itt elég komolyan veszitek magatokat.. Kissé lesajnáló összegzés, de eben az időben akár igen találó is lehet. A lány újabb kérdései azonban teljesen kizökkentik Craig-et, a némasága hosszabbra nyúlik, mint korábban bármikor, és a hangjában érezhető lemondó keserűség sok mindent elárul, mikor megszólal.
- Hogy őszinte legyek, leginkább semmihez.. Ez így kimondva, és hozzá kapcsolva az arckifejezést, rendkívül lesújtó. - Tudod, én aurornak tanultam.. nem vagyok rá büszke.. a zene fontos nekem.. El-elcsuklik a hangja.
- A varázslóképző után zenekarozni kezdtem, összevesztem mindenkivel otthon. Aztán a zenének vége lett.. pedig jól ment..
- Mugli körökben elég ismert vagyok, hogy úgy mondjam.. "Rocksztár" nyomja meg furán a másik számára talán ismeretlen kifejezést.
- Mikor kidobtak a bandából..  Itt leviszi a hangasúlyt.
- A legjobb barátom.. az újságok sokat írtak.. már a mugli újságok.. meg még mostanában is, idefelé is láttam egy standon még korábban.. legszívesebben menyétté változtattam volna az egész standod.. zsörtölődik gyerekesen, és mintha könny is csillanna a szemében, de aztán jön a szisszenés, és az asztalra hulló étlapot lyukasztó cigarettacsikk. Craig rögvest a szájához kapná az ujját, ha a lány időközben nem állná útját a mozdulatnak. Annyira belemerült a mondandójába, hogy a könnyfátyol alatt nemigen látta, hogy a lány végig őt bámulja. Csak most az érintéssel tudatosodik ez benne. A könnycsepp pedig csak azért is végiggördül az arcán. Furcsa a látvány. Szürreális. Egy kócos kis srác szorongatja fiatal édesanyja kezét egy neves étteremben, mintha csak most hallana először a szülők válásáról. A könnycsepp lassan az asztalra hullik, és kioltja az időközben felizzó étlapot. Craig nem húzza el azonnal a kezét, pár percig még érezni vágyik a másik hűs ujjhegyét. Végül lassan a szájához húzza az ujját, és bekapva azt mormogja rendkívül elmerülten, kisfiúsan hümmögve.
- Azt hiszem, megmaradok..

A hirtelen tűzvarázslattól, kicsit meghökken a lány. Nagyokat pislog kissé oldalra hajtva a fejét. Ezt nem nézte ki a másikból. Azonban a cigarettája szépen égni kezd, kellemes, legalábbis Serpi számára kellemes illattal töltve be a levegőt.
-Köszönöm, ezt hol tanultad?-Kérdezi somolyogva, miközben könnyed mozdulattal beleszív. Majd csak bólint a másik válaszára. -Itt mindent elég komolyan vesznek, főleg ha aranyvérű az ember, a tisztavérmánia örökletes betegség.
Hosszú percekig csend honol közöttük, azonban a körülöttük ülők meglehetősen zajossá kezdenek válni. Serpenrosa hátrapillant, de csak amíg megállapítja kik zajonganak, pár kissé ittas exháztársa az elkövető.
*Persze mi sem jellemzőbb. De vajon mi ütött Craigbe, lehet el kéne terelnem a szót? Vagy valami? Ahogy látom nem beszél erről szívesen. Olyan kis gyámoltalannak tűnik így. De nem hiszem, hogy az érzelgősség segítene jobb kedvre deríteni. Miért van ennyire túl személyiségem? Nem szabad megölelgetni, nem szabad megölelgetni.*
Valóban Serpi mindig túl ember volt, vagy túl aranyvérű nő, vagy túl kedves kislány. Csak nagy nehezen tudja magát kontrolálni "normális szintre". Most is nehezére esik, hogy ne essen a gyámolgató anya szerepébe, vagyis ne nagyon. Bal keze ökölbe szorul az asztalon, majd nagyot kortyol az italából. Élénken figyel a másik szavaira.
-Sajnálom. -Mondja ki végül, csak ennyit tud mondani. Legszívesebben bátorítóan megfogná a srác kezét, de tudja, hogy a férfiúi önbecsülés általában felülkerekedik az érzelmeken. Nem szánja a fiút és nem sajnálja le. Együttérez, nem tudja min mehet át a srác, de azt érzi, hogy nem véletlenül menekült ide. Ám így már érthető.
*Egy ideig menekülhet, de végül szembe kell neki is nézni majd a dolgokkal és túl kell lépnie rajta.*
A lány szíve összeszorul, mikor a könnycsepp végiggurul Craig arcán. Neki is fáj ez az érzés. Most már képes más szemmel nézni a fiatal férfit. Nem egy dilis idegen többé, hanem egy erős fiatal férfi, aki kissé zavart és egy kisfiú akit bántottak. Végül derűsen mosolyog, amikor Mr. Nicholls kihúzza a kezét, és bekapja a sérült ujját.
-Én is azt hiszem, bár a te módszered kevéssé célravezető, mint az enyém. De ugye aki a tűzzel játszik megégeti magát.
Mivel viszont a hölgy nem húzta vissza a kezét még, megenged magának annyi luxust, illetve közvetlenséget, hogy megpróbálja egy kedves mozdulattal összekócolni, a fiú haját, kissé előrehajolva és megemelkedve. Ám lehet ez nem lesz sikeres. Vagy így vagy úgy, visszazuttyan a székébe. Majd egy utolsót szív a cigijéből és elnyomja. Megpróbál füstkarikát fújni, kevés sikerrel. Közben elsétál mellettük egy idősebb, szőkehajú varázsló halad el mellettük, szeme sarkából, szúrós pillantást vet rájuk.
-Nem ajánlom az aurori pályát itt, kivéve ha nem vagy öngyilkos alkat. Viszont gondolom a zenei pályát egyelőre hanyagolod. Hm...de nem vagy reménytelen. Mennyire vagy lobbanékony alkat?
Érdeklődik, pusztán érdeklődik. Nem akarja tovább bolygatni a sajgó sebet.

- Felszedtem egyet s mást.. Kis szünetet tart a mondókája közben.*
- tudod a távoli, és vadregényes Ausztráliában. Mintha egy kicsi honvágytól teljes vágyakozás is vegyülne a hangjába. Ahogy lassan eléri a lány cigarettájának illata, bár küzd vele a fintor nem hagyja magát. Az aranyvérűekkel kapcsolatos dolgok nem is igazán lepik meg. Az eddig látottak alapján valami hasonlatosra számított ezzel kapcsolatban.
- Hát akkor elég bátor vagy, hogy pont ide hoztál.. honnan tudod például, hogy én merről származom? Szegezi a kérdést közbena  másiknak. Igazából sosem törődött a származásával, ezért nem is nagyon érzékeli milyen nagy szó itt tiszta vérűnek lenni. Craig nem törődik a zajjal. Az alapzaj amúgy sem irritálta soha sőt. Ráadásul az előző fél évet a zaj jegyében töltötte. Egészen az elmúlt napokig Újra, és újra belehasít a fájdalom ha bármilyen zenére gondol. Képtelen ezt az arcáról letörölni, de a kisugárzásból se könnyen úzi el. Kezdi kicsit zavarni, hogy talán kellemetlen hangulatot közvetít a másik felé. Nem igen érzékeli a lány empatikus gesztusait a mondókája közben túlságosan is átadja magát az érzéseinek, pedig talán jólesne neki amit láthatna, érezhetne tapasztalhatna.
- ahha.. Mindössze ennyi bukik ki belőle a sajnálom-ra.
- általában ezt szokták mondani. Azt hiszem. Teszi hozzá kicsivel később lemondástól telt hanggal. Talán percekig rosszul érzi már magát attól is, hogy a lány ennyit reagált rá. Nem kezeli helyén ezeket a dolgokat egyáltalán ne, és ezzel tisztában is van, de nemigen tud mit tenni. Képtelen szembenézni a dolgokkal, még túl frissek az élmények.
- Pvotosan mivlyen mofdszerre gondolsz.? Kérdi, még mindig tövig szívva az ujját, amin hamarosan a hőmérséklet ingadozástól megformálódik a vízhólyag. Méghozzá egy igen méretes.
- Igazad lehet.. Teszi hozz, de most már kihúzva az ujját, és a vízhólyagot mustrálgatva. Egészen belemerül a látványba, ahogy a piciny kötőszöveti nedvvel, és sós vízzel telt dudort méregeti a Sattoris üvegen átszűrődő sejtelmes sárga fényen keresztül. Ebből a pillanatnyi kábulatból zökkenti ki a lány mozdulata. Serpenrosa érezheti a puha, de mégis kissé érdes tapintású lágy esésű tincseket. Ahogy összekócolja a srác amúgy is kusza fürtjeit. Craig felpillant a másikra, és egyszerre hol a pohara tartalmát lesi, hol pedig magát a pohár körvonalát a másik szemében. Halványan érzékel valamit a lány gesztusaiból, de sosem volt az az azonnal típus. Természetes őszinte mosoly ül az arcára, és akaratlanul talán kissé meg is emeli a fejét, hogy hosszabban kitartson az érints, mely mit tagadj kellemes. A másik puha keze percekre találkozik csak a fejtetővel, de ez nagyon is... Nemigen bontakozik ki egyelőre beszélgetés, de Craig újabb számára rendkívül lekötő, és elrévesztő elfoglaltságot talál. A lány kissé suta füstkarikáit igazítja ki az ujjhegyével a tömény füstöt formálva. Minden kis pöffenetbe, füstgombócba belebök a mutató ujjával, így tökéletes karikákká alakítja a félresikerült kreatúrákat. A játékát az elfogyó füst, és a kíváncsi tekintet szakítja félbe. Rögtön reflexszerűen pillant vissza a szőke fickóra. Végig kíséri a léptei, fejfordítást is elvállal. Valahogy úgy néz mint a kisgyermek, aki éppen a játék közbe keresi a potenciális riválisokat, akik kísérletet tehetnek a remek "füstkarika játék" elkobzására. Alig jutnak el hozzá a másik szavai, de végül visszafordul.
- Értelek.. nem tudom milyen alkat vagyok.. tartok tőle a tudásom nem is biztos, hogy megfelel az itteni követelményeknek.. Valójában ez aligha fordulna elő, de Craig hiszi, hogy így van. A zenére nem is szól semmit. A következő dolgot viszont nem érti.
- reménytelen.. Ismétli lemondóan.
- Igazából nem tudom, lehet hogy az vagyok... Felel az utolsó kérdésre.
- Miért kérded.? Kérdezi nedves tekintette egy újabb pohár tartalmától megszabadulva közben. Lassan az üveg tartalma is fogyatkozni kezd.

-Bátor? Nem. Csak most abban a közegben vagyok, ahol nem ér baj. A származásod nekem mindegy. Meg nekik is egyelőre. Lehetsz akár sárvérű is, nekem egal.
A fiú egyszerű "ahhájára" a lányban szinte eltörik valami. Tudja, hogy a legközelebbi depis jelenetet már nem fogja bírni. Ám addig még vissza tudja tartani magát.
-Tudom, de nem akarom a férfiúi önérzeted megtaposni, semmilyen módon.
Szabadkozik, majd kissé szomorúan nézi a poharát. Nem akarta megbántani a másikat. A kérdésre belenyúl a táskájába, majd előhúz egy vörös bőrből készült gyöngyöleget, ami egy vékony bőrszalaggal van körbetekerve, amit Serpi tetoválásának képmása valamint egy kelta szimbólum:az életspirál van fémből megmunkálva. Szétbontja, majd kiteríti a bőrtokot, amely fiolákat tartalmaz, illetve néhány kenőcsöt. Az egyik kenőcsöt előveszi, majd leveszi a fedelét, kellemes mentolos-hideg-tiszta illat érződik. Majd int Craignek, hogy adja a kezét. Mikor meglátja a vízhólyagot, elővesz hozzá egy tűt is, továbbá egy puha szövetdarabot, majd ha a másiknak nincs ellenére, kipukkasztja a vízhólyagot, letörli a kifolyó nedvet, aztán bekeni a kenőccsel vékonyan. Végül ad rá egy gyógypuszit is. Mosolyogva elengedi a másik kezét. Amennyiben nem engedi, mindez nem történik meg. Hanem Serpi el kezdi magyarázni.
-Az, hogy gyógykenőcsöt kenek rá, ami enyhíti az égést és a lüktetést, szépen elmulasztja.
*De édi, olyan mint egy kiscica* Állapítja meg magában amikor Craig kissé megemeli a fejét. Aztán derűsen figyeli, ahogy a srác az elfuserált füstképződményeiből karikát formál. Mikor végre választ kap nem túlzottan örül a hallottaknak.
-Nos, ha az alapvető játékszabályokat tartod, akkor nem lesz gond a beilleszkedéssel. Persze ehhez el kell sajátítanod egy s mást.
Valószínűleg félreértette az iménti kijelentését, s mikor meghallja a lemondó hangnemet, a fiú kezére teszi a kezét, ha az nem húzza el, akkor meg is szorítja kissé. Aztán lágy hangszínnel válaszol, miközben a másik tekintetét keresi, ha sikerül elérnie mélyen a szemébe néz.
-Éppen azt mondtam, hogy nem vagy reménytelen Craig.
Majd gyorsan visszazökkenve, visszahúzza a kezét, majd csuklik egyet. Belekortyol fogytán lévő italába.
-Hát ő, csak érdekelt. Mármint, könnyebb nyugodtabb személyiséggel melót találni, meg beilleszkedni. Amúgy mi az az ital, amit kértél? Még sosem láttam ilyet.
Gyors témaváltásban meglehetősen ügyes.

- Férfiúi önérzet.. Ismétli szokásához híven hangosan a dolgot magára nézve rendkívül lesújtó éllel. Leszegi a fejét egészen, miközben kortyol a poharából, a haja előre bukik, és minden eltakar.
- Ha volt is, bár én nem sok remény fűzök ehhez sem.. Szóval, ha volt is már így sincs belőle..
- Nemigen van mit megtipornod. De köszönöm szép gesztus részedről. Mormogja Craig bágyadtan, és erőtlenül a haja alól. Mikor megint hátradobj a tincseit a másik már egész felszereléssel készült elő. Nincs a másiknak nehéz dolga a fiú marionettbábú módjára enged minden mozdításnak, és hang nélkül tűri a gyámolító, de mégis furcsán jóleső mozdulatokat. Nem nyújtja a kezét, de biccentéssel jelzi a lánynak, hogy vegye csak el ha akarja. A krém illata megcsapja az orrát, és egy hasonló gyerekkori horzsolásos emlékét hozza elő. Az édesanyját látja, talán pont ugyanezzel a főzettel. innen a kapcsolat az emlék. Elemi kíváncsisággal figyeli, ahogy a nedv kibugyog a hólyagból, majd lassan gördülnek le a cseppek az ujján. Melegséggel, pontosabban egy nehezen megfogható furcsa meleg érzéssel töltik el a gondoskodó gesztusok, mozdulatok. A "gyógypuszi" láttán, de még inkább éreztén felhúzza a szemöldökét, és kis időre a mindig takart szeme elől is elhúzza a haját. Talán nem tűnik fel a másiknak de most először láthatja a fiú mindkét szemét teljes egészében.
- Köszönöm! Hallatszik halkan, miközben Craig az orrához emeli, és fancsali képpel megszagolja a most már mentolos illatú ujját. Ezt követően alig bontakozna ki újabb beszélgetés a beilleszkedést illetően megint csak közvetlen gesztuson kapja beszélgetőtársát. Túlzás lenne azt állítani, hogy a fiú zavarba jön, de kissé értetlenül áll az események előtt. Tisztában van vele, hogy milyen az, ha tettszik egy lánynak. Jó párszor volt ilyesmiben része, és talán rutinosnak is mondható, de ez most más. Most nem egy koncert után vannak. Pontosabban a legfontosabb az utolsó koncert után.. Véletlenül sem érti félre a másikat, legalább is megkísérli nem félreérteni. Ez a mostani egészen más. Elsősorban azért, mert nem csak lányként tekint a másikra. Rövid ismeretség alatt, ha mást nem azt sikerült Craig tudtára adnia, hogy nem csak egy lány. Sokkal inkább nő. Vajon az angol lányok mind ilyenek, fut át Craig agyán egy percre. Ez a rendkívül fancsali, tulajdonképpen túlzott érzelmek nélküli közvetlenség kicsit meghökkenti a fiút, de leginkább jóleső érzést vált ki belőle. Ezen töpreng végig a lány játékszabályokkal kapcsolatos magyarázatát követő gesztus alatt. A srác most sem ellenkezik. Nem húzza el a kezét nem tesz egyetlen hirtelen mozdulatot sem. Csupán lassan, és merengőn emeli fel tekintetét a gondolataiból éppen csak kilépve.
- Talán tényleg nem.. de ahhoz azt hiszem igazad van.. sokat kell tanulnom.. Ért egyet hangjában már már kissé unalmasnak ható komor beletörődömséggel. Aztán hirtelen mintha villám csapna a srácba kérdez vissza, mintha nem épp egy perce értett volna egyet. Vagy azt csak elmerültségében mondta.
- Szerinted tényleg nem vagyok az.? Kérdezi meg újra azt amivel az imént még egyet értett. Kissé ziláltnak hat így a srác újra.
- Most tényleg nem érzem magam annak, de ittunk, és azt hiszem ez számít már.. Talán tényleg számít, hisz ha a másik az üvegre pillant láthatja, hogy míg ő végzett egy pohárral a srác lassan kivégzi az üveget. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a másik társaságában cseppet sem érzi magát elvszettnek, de tisztában van vele, hogy ez legfeljebb a hajnali órákig lesz így, és még fiatal ugyan az este, de a reggeli ébredés az ismeretlen ország, ismeretlen városának ismeretlen fogadójában, egy idegennek ható szobában borzalmas lesz. Gyorsan ki is ver ezeket a gondolatokat a fejéből, és kitölti az üveg maradék tartalmát.
- Ahham.. Megint ez a lesújtó ahham válasz a lány összefüggéstelen témaváltására.
- Nem igazán értem, még mindig miért kérded, amúgy ha tényleg belegondolok szerintem nem vagyok az.. de ha valaki így bámul azt bármikor hajlandó vagyok helyre tenni.. Hangsúlyozza az utolsó mondatfoszlányokat lehetőleg, úgy hogy az imént elsétáló bámészkodó esetleg meghallhassa. Nem törődvén azzal történik e valami lassan megkocogtatja az üres asztalon álló üveget, és egy cigarettáért nyúl. Lassan gyújt rá, és nemigazán szól semmit hosszú ideig tartja lent a füstöt, aztán ki. Nem erőlködik karikákkal. A szája szegletében korábban látható őszinte, és vágyakozó mosoly, melyet még az iménti csuklás váltott ki most leolvadni látszik, tovatűnni a füsttel együtt.

-Ugyan, ennyire nem lehet rossz a helyzet! Lehet, hogy a világod összedőlt és az álmaid is. De ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy ablak. Ne aggódj újra meg fogod találni az utad. Kivéve, ha az italba menekülsz. Az még senkinek nem tett jót.
Látja, hogy leszegi a fejét a másik, így félszegen félrenéz. Majd akkor néz vissza, mikor Craig ismét beszélni kezd.
-Nem szoktam olyasmit mondani ami nem igaz, pláne nem...nos egy szomorú srácnak. Fiatal vagy és erős. Az idő pedig begyógyítja a sebeket. Hidd el, nem egyszer láttam.
Hangja nyugodt, kedves, persze lehet csak ront a helyzeten. Azonban munkájával jár az együttérzés és a vigasztalás. Pedig Mardekárosként más volt az élet. Régi idők-régi korok. Persze, elmúlik ez az este is, aztán megint kemény, erős és rendíthetetlen lesz. Haverkodóan meglöki lábával a másik lábát, játékos mosollyal az arcán. Majd körbepillant a teremben, s meg is lát valami érdekeset.
-Amíg csak néz és nem támad, addig szerintem felesleges. Gondolom csak elég szokatlannak tartotta a látványt. Jesszus ezt mind megittad?
Néz döbbenten az üvegre. Majd megcsóválja a fejét, felszökken, rávigyorog Craigre, majd lelkesen kérdi.
-Mond csak van kedved Dartsozni? Nem vagyok valami jó benne, de azért vicces tud lenni.

"Ugyan, ennyire nem lehet rossz a helyzet! Lehet, hogy a világod összedőlt és az álmaid is. De ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy ablak. Ne aggódj újra meg fogod találni az utad." Visszhangzik a fejében a rémesen semmitmondónak érzett gondolat. Annyira tölteléknek érzi az egész gondolatmenetet, hogy nem is mer igazán a másikra nézni, nehogy az esetleg kiolvasson valamit a szeméből, és megbántódjon. Esze ágában sincs ilyesmit tenni, ráadásul nagyon is tisztában van vele, hogy főleg vele van gond hiszen tudja, hogy nem igazán lehetne neki most jót mondani, vagy akár ennél jobbat. Ajj.. de akkor miért nem hallgat inkább ezen tépelődik magában, és közben ügyel rá, hogy végig az üres üveget figyelje. A szomorú srácos dolog csak rátesz egy lapáttal a benne kavargó érzelmekre, úgyhogy ha lehet az arca még jobban elkomorul. Mindkét kezével beletúr a hajába, és egészen felhúzz azt a homlokáig. Kék szemei álmatagon merednek az üres sattoris üvegre. Varázslattal megtölthetné újra, de inkább most nem teszi.. Szervezete elég edzett.. nemigen látszik rajta az ital. Talán a szemén, de most inkább a keserűség homályosítja el a lélektükröket.
- Igazából szerintem is szokatlan itt minden mégsem méregetek senkit.. Jegyzi meg Craig epésen, de ez igazából még mindig a korábbi alaknak szól.
- Meg, és azt hiszem kérek még egyet. Mondja, majd komor arccal emelkedik fel az asztaltól, és elindul a bárpult felé.
- Neked mit hozhatok? Kérdezi a lánytól. Időközben meggyújt egy cigarettát is, míg várja a választ. Mélyet szív bele, és kifújja a füstöt. Ha a lány válaszol a kérdésre ennyivel zárja a mondandóját.
- Akkor a darts-nál találkozunk! Eztán elindul a pult felé, és igyekszik átverekedni magát a tömegen. Görnyedten halad előre kócos hajkoronája beleveszik a dohányfüstbe olyan arccal távozik, mintha vágóhídra menne.

Serpit kicsit nyomasztja, hogy ennyire elkeseredettnek látja a másikat. Meg aztán kicsit az ital is a fejébe szállt. Sosem bírta jól az italt, de egy pohártól még nem részegedik le. Csak sokkal nyitottabbá és barátságosabbá válik. Az újabb ital rendelésére kicsit furán néz, de végülis Craig dolga, hogy mennyit iszik, főleg ha bírja. A kérdésre megrázza a fejét.
-Köszi semmit, nekem most elég.
Mondja, azonban mikor Craig elindulna a pult felé. Ádáz macskatekintettel ránéz, majd utánasuhan és jobb karjával hátulról átöleli a fiú mellkasát, belefúj a fülébe, finoman megharapja, aztán bal kezével összeborzolja a srác haját, majd elengedi. Visszatér az asztalhoz és elpakolja a gyógyítókészletet rejtő bőrtokot. Magában mosolyogva.
*Hm; néha igazán furán viselkedem. Ezt is miért csináltam. Nah mindegy. Jól esett. Szóval akkor Darts remek, remek.*
Elindul közben a lépcsők felé, mivel a Dartsnak szánt fal a lépcsők előtt van elhelyezve. A darts nyilak szárnyai a brit zászló színeit mutatják. Serpi várakozóan pillantgat a külföldi vendég érkezését várva.  Közben azon mereng vajon mit gondolhat róla most a másik.
*Remélem nem veszi az ilyesmit komolyan, bár végülis elég helyeske. Meg ari srácnak tűnik, dehogy aurornak tanult. Ezt a legkevésbbé sem tudnám elképzelni neki. Ám lehet, hogy csak azért mivel ilyen állapotban van. Nem lehet neki könnyű. Így érthető, hogy miért nem akart zenés helyre menni. Pedig azok szórakoztatóbbak, mint itt. Meg könnyebben tudna állást is szerezni, mondjuk a muglivilágban is. Gondolom viszont ez reménytelen szóval marad, a hm...Az Abszol úton viszont lenne lehetősége. Mondjuk abban az új vicces boltban, nem lógna ki, meg talán kicsit derűsebb is lenne. Olyan kedves a mosolya
Ajkaira megint felfelé görbülnek, aztán kinyújtóztatja végtagjait. Összekulcsolja a kezét maga előtt majd felfelé nyújtózik, kilazítva kicsit a hátát, ami ki is pattan egy kicsit.
-Aúcs- Affektálja magának. Persze ez jóleső fájdalom, ha lehet így mondani. Aztán felvesz néhány nyilat és megforgatja az ujjai között majd dúdolgatni kezd. Aztán feldobálja és elkapja a dartsnyilakat.
*A fene az asztalnál maradt a cigim, jut eszembe én nem is dohányzom sokat. Csak most.*
A haját igazgatja, kicsit kezd meleg lenni a helységben, meg az emberek is kezdenek gyűlni. Érdekes, hogy a pubokban mindig vannak emberek, még a legrosszabb időkben is.

- Ok Helyesel Craig tudomásul véve ezzel, hogy a másik semmit sem kér. Így esett, hogy valóban útnak eredt a letargikus ausztrál a neki feszülő vállak rengetegében az egyre gyarapodó tömeg előtt. Ha nem érem el rövid időn belül a pultot leütök valakit. Fogadkozott magában a nem épen kemény kötésű srác. Talán némi oka is volt az idegeskedésre, hiszen egy ketten valóban dacosan direkt nem álltak odébb, még egy halk "Bocs"-ra sem. A másik nemkevéssé kecsegtető pillantását már nemigen kaphatta el, mivel hátra fordult akkorra. Azonban a mellkasa köré fonódó karra akarva akaratlanul megtorpant mindössze néhány lépésnyire a pulttól. A másik kissé hidegnek, és keménynek tapinthatja a fiút ismét, de sokkal inkább csontosnak, szikárnak. Jól kitapinthatók a bordái a vékony szövet felső alatt, és az is jól érzékelhető, hogyan emelkedik levegővételnél szinte természetellenesen lassan a fiú mellkasa. Hazudna, ha azt állítaná, hogy az ezt követő ismételt apró gesztus nem borzongatja a lelkét, de ilyen téren abszolút nem az az ingerlékeny fajta. Az első néhány másodpercben csupán beazonosítja a kar forrását, de ez nem kerül túl nagy erőfeszítésbe, hiszen a másik jelen pillanatban kissé bódítónak ható egyébként teljességgel természetes illata árulkodó. Ahogy a másik a hajába túr megint, mint korábban kissé hátratolja a fejét, hogy tovább, és teljesebben érhessék a puha kis ujjak a fejbőrét. Szinte beletolja magát a csupán kócolni vágyó kezekbe, ezzel kis elnyújtásra készteti a másik mozdulatait. Az ennek következtében arca elé tóduló, és azt eltakaró tincsek alatt halovány mosolyra húzza a szája szélét, és közben újra sóhajt szinte észrevétlenül alig kitapinthatóan a mellkason. A fújásra összerezzen reflexszerűen, de láthatóan nem ösztönösen aztán a lágy nedves, s közben mégis borzongató harapás után melegség tölti el a karjait. Furcsa bizsergető érzés, hogy szívesen szembefordulna a másikkal, de inkább csak meglódul a pult felé, s közbe a másik is elhátrál. A langyos, és határozott érzés a kezeiből lassan átterjed az egész testére, de mire a pulthoz ér semmivé foszlik ismét. A lány közben pakol, és a dartsnál várakozik. Craig az iméntieken mélázva nem is kapcsol, mikor a pultos rendelése felől kérdezi. Elmerül a korábbiakban. Pontosan tudja milyen is a lány, és nem is várt igazán mást ezek a tipikus félreérthető mozdulatsorok.
- Áhh.. legyint maga elé akaratlanul.. aztán elnézést kérve a kissé értetlenül álló pultostól rendel. Craig nem akar semmit túlgondolni, de máskor késztetést se érez erre. Mindegy majd kiderül úgy is.. Nyugtázza ezzel a gondolatmenetét. Hamarosan kivergődik a tömegből egy hatalmas ananász formájú koktélos pohárral, közeledik a darts felé. Időnként beleszív a szívószálba, melyet egy hatalmas narancskarika díszít. Elnagyolt, és szürreális látvány az egész. Mintha a srác a helyen keringő tömény dohányfüst keltette illúzió volna egy távoli lakatlan szigetről ananász, és kókuszpálmáktól övezve. Valami számkivetett Junkie egy madagaszkári kocsmából. Ahogy mélyet szív a PinaColadajából megpillantja, és becélozza a lányt. Szeme elől elsöpri a haját, és előre botorkál az emberek között. Ahogy közeledik csak bámulja a nyújtózkodó Serpenrosa-t kecses vonalait a ködön átszűrődő tűnő jelenést.. Fancsali képpel érkezik a lányhoz és belebambulva a látványába kínálja a koktéllal. Kérdő tekintettel nyújtja a másik felé, miközben beleszív a szívószálba úgy, hogy még a cigaretta maradéka is kilóg a szájából.
- Tuti nem kérsz? Kókuszos.. Mondja félszegen. Hisz nem is tudja a másik szereti e a kókuszt. Lassan lenéz az apró nyilakra, és így szól.
- Akkor játék.?

Mivel talárban kevéssé szerencsés dartsozni, hacsak az ember nem akar elhasalni. Így hát fogja a pálcáját és átalakítja ruházatát, hogy kényelmes legyen: Fekete top, amin ezüst színnel egy kígyó díszeleg, sötétbordó bőrnadrág és egy kellően, de nem kényelmetlenül magas tűsarkú cipő. Mint mindig, most is ízlésesen, nem túl kihívóan, de mégiscsak. Végre visszaér a fiú, Serpi széles mosollyal az arcán néz rá. Igen, most muglisabb a kinézete, de itt meg meri ezt tenni. A srác megkínálja az italából.
-Hátőőő, nem tudom, hogy milyen a kókusz, úgyhogy azt sem tudom milyen az íze. Úgyhogy megkóstolnám.
Válaszolja, kiváncsian néz a különös pohárra és tartalmára. Aztán ismét csak elneveti magát, mivel elég furán fest a srác, ahogy egyszerre cigizik és iszik, kócosan, mint valami tizenéves suhanc, aki beszabadult egy pubba, ahol kiszolgálják és most egyszerre akar mindent. Amennyiben a másik megengedi a kóstolást, így belekortyol a kókuszos italba, majd megborzong a különös íz hatására. Kissé fintorogva néz a másikra.
-Azt hiszem ez nem egy olyan íz, amit szeretek. Azért köszönöm.
Elővarázsol egy hajcsatot is, majd elteszi a pálcáját. Gyakorlott, könnyed mozdulattal feltűzi a haját, persze közel sem tökéletesen, néhány tincs rakoncátlanul kibújt a fogásból.
-Sokkal jobb így. Legalább én sem esek orra a talárban. Nos akkor játszunk. Hölgyeké az elsőbbség.
Jelenti ki határozottan, aztán előre is lép a vonalhoz. Eldobja az első nyilat, ami a 18 pontos mezőbe érkezik. Aztán jön a második dobás, ami félrecsusszan és nem találja el a táblát. Felszisszen, a harmadik dobás a 12-es mező duplázójába érkezik. Kicsit lelombozva lép a nyilak kiszedéséhez, majd visszakullog Craig mellé.
-Tiéd a pálya. Csak ügyesen.
Adja át a lehetőséget, közben nézi az egyre inkább ittas társaságot, akik a bárpult környékén ténferegnek. Pár srác lökdösődik, nem messze tőlük, valószínűleg a rózsaszín miniszoknyás kis szőkeség miatt, aki ott libeg el nem messze tőlük. Lehet vagy 15 éves, Serpi rosszallóan néz.
-Jajj annyira nem szeretem az ilyen kis rózsaszín macákat. Annyira lealacsonyító, hogy hihetetlen.
*És mire jut vele, azt hiszi felszedi majd valami öreg gazdag fószer, aztán jó lesz, de az élet nem ilyen. Persze nem születhet mindenki aranyvérűnek, de akkoris az ilyen csajokat egy napi ágyasnak tartják, meg mutogatni a többi vénségnek. Slussz, de nem veszik feleségül és ha meghalnak nem örökölnek. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ... kezdek úgy gondolkodni, mint  a nagyapám. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy csak ezért nem tagadta ki nagyapám anyámat. Mert kellett még egy ember, aki szövetséget köthet más családokkal házasság révén.*

Craig-et nem különösebben zavarja az öltözete, ugyanis a bőrdzsekijét, melyet korábban talárrá alakított otthagyta a széke karfáján. Egy biccentéssel reagál mindössze a másiknak jelezvén ezzel, hogy helyre kis varázslatnak tartja az iméntit. Láthatóan a lány is tisztában van az átváltoztatás bizonyos elemeivel. Két szürcsölés között körbetekintve, látja ahogy a környező varázslók tekintete azonnal a lányra szegeződik az öltözetváltást követően. Magában kajánul elmosolyodik a dolgon az arcára pedig valami olyan hívogató önzetlen kifejezés ül ki, melyet nehéz volna szavakkal leírni. Olyasmi ez a tekintet, mit egy kacsintással is megtold a lány felé, melyet azok vetnek a másikra akik valami turpisságot tettek, és várják, hogy annak mikor esik le a dolog. Emellett természetesen ő maga sem tagadhatja, ízléses és valóban hívogató az öltözék a gazdája pedig nem kevésbé, de ő maga be kell vallja, az iménti öltözékben valamiért mégis kívánatosabbnak tartotta a másikat, még ha ez így meg sem fogalmazódott benne. Tulajdonképpen most írhatnánk ezt az alkohol számlájára, de akkor sem mondanánk igazat, hiszen a srác csak egyre görcsösebben igyekszik kortyolni italából, hogy a hatás legalább kissé elhatalmasodjon rajta. Olyannyira szívogatja, hogy majdnem a szívószál is a torkán akad a meglepődöttségtől. Teljesen megdöbben a lány kókuszt illető informálatlansága kapcsán.
- Ezt nem hiszem el... Tutira vetítesz.. Magyaráz harsányan ausztrál akcentusán.
- Nem lehet,. hogy nem tudod milyen.. Mondja, majd tanácstalan, de az eredményre várakozó arccal kínálja a másikat. Craig feszülten figyel, és a lány borzongására elkerekednek a szemei.
- Te tényleg nem tudod milyen a kókusz.. Bukik ki a srácból a lány reakciója láttán. Olyan elemi ártatlanságot sugároz e másodpercekben a lány, hogy Craig-nek teljesen tátva marad a szája. Az este folyamán ez az első olyan mozzanat, mikor a fiú egyértelműen bájosnak, és elragadónak találja a másikat, és ez az arcára is kiül. Nem tudja palástolni, de nem is akarja.
- Szóval nem.. Vonja meg a vállát, kissé még mindig a korábbi percek "bűvöletében".
- De ez nagyon durva, hogy még sosem kóstoltad. Erősködik Craig lelkesen.
- Lehet, csak elsőre nem ízlik.. Aztán lassan észbe kap, hogy kezd röhejessé válni, és ideje lenne hanyagolnia témát. Miután végleg visszakerül hozzá az itala újra szürcsölni kezd, és mikor felnéz látja, hogy a másik a csattal bíbelődik. Egész közel hajolva halkan jegyzi csak meg teljesen őszinte arccal.
- Szerintem nem kell.. Jobb anélkül! Teszi meg a halovány célzást, miszerint kibontva csattok nélkül szerinte jobba áll a másik frizurája. Aztán mintha misem történt volna visszahúzódik. Hol a lányt bámulókat figyeli kajánul, mintha azt várná mikor szólítja le valaki. Hol pedig a dobásokat. Nem fűz hozzájuk semmi reakciót, még a lány korábbi kijelentésénél is az elsőbbséget illetően is csak egy kézmozdulattal reagált a lánynak, hogy "na akkor rajta".
- Eddig 42. Szólal meg Craig, aztán még mielőtt kezébe venné a dolgokat. A nadrágja hátsó zsebéből előkotorja a pálcáját. Kurta X-et rajzol a kezében tartott ananászra, aztán csak fogja és a levegőben el is engedi azt. halvány fény csillan az ivó alkalmatosság alatt, aztán az ahelyett, hogy a földre zuhanna a gravitációt meghazudtolva marad meg abban a magasságban ahol elengedték, mintha csupán egy láthatatlan bárpult támasztaná alá. Eztán már kezébe veszi a nyilakat, melyeket valamiért habozva mustrálgat. Hirtelen mozdulatot tesz, mintha megvilágosodna, és a pálcájával egy kört ír le fölöttük. Az eddig brit zászlót mutató apró szárnyak másodperceken belül az ausztrál nemzeti lobogó színeiben kezdenek "pompázni" Craig pedig elégedetten áll a vonalhoz.
- Na tudta, hogy valami nem stimmel így már mindjárt más. Aztán dobásra lendíti a kezét a három nyíl szép lassan útnak indul a tábla felé. Craig hunyorogva követi mindhárom nyíl útját, melyből az első a tripla 20-ba fúródik, a második szintúgy, a 3 pedig a földön koppan, mivel az elsőként a táblába fúródott nyílról pattan vissza. Craig öklével suhint a levegőbe, majd szisszen fel a véleménye szerint gyalázatos dobások után. Nemhiába ez az elhivatottság a darts Ausztrália 3. nemzeti sportja. Olyannyira elmerül a dobásokban, hogy a szokottaknak megfelelően megint kissé későn kapcsol a lány reakciójára. Időközben hörpint egyet a lebegő ananászból. A hallottak után aztán Craig, még igyekszik elkapni a feltűnő, és feltűnően fiatalnak tetsző jelenséget.
- Pontosan mi nem oké vele? Hogy érted, hogy lealacsonyító? Kérdezi hangjában halovány álnaivsággal.
- Vagy egyszerűen a szoknyája csípi a szemed? Kérdez újra.
- Mer' ezen segíthetünk! Kacsint a másikra, miközben átnyújtja a dartsokat, és közbe az ismét a kezébe került, és ujjai közt megpörgetett pálcára tekint cinkos pillantással.

Jegyzi meg mosolyogva. Nem zavartatja magát. A bámészkodók, hadd nézzék. Elvégre is van mit és Serpenrosa nem olyan fiatal nő, aki ezt ne tudná, vagy hangsúlyozná néha. Bár a diszkrétebb ruhákért jobban odavan, azért jó néha emlékeztetni a férfinépet, hogy hahó én is itt vagyok. Rákacsint az egyik volt évfolyamtársára, aki rávigyorgott. Majd kicsit kérdően néz Craigre, aki rákacsint, de azért huncutan mosolyog.
-Vetítek? Öhm, mármint nem mondok igazat?-Kérdi bizonytalanul nézve.-Jól van na, ez itt Anglia, itt nem nő minden kertben pálmafa. Bár lehet nálatok sem. Meg kell mondjam meglehetősen fura íze van.
Válaszol nevetve, kicsit meglökve a srác vállát. Aztán a további eszmefejtegetésre csak  megrázza a fejét makacsan.
-Nem, ami elsőre nem ízlik, azt nem kóstolom meg még egyszer.
Jelenti ki határozottan. Aztán a társa odalép hozzá, nagyon közel hajolva, de nem zavarja a lányt a közelség, sőt kicsit megfeszülnek izmai. A megjegyzésre miszerint jobban áll leeresztve a haja, amit közben feltett, csak ennyit válaszol. -Rendben, így tényleg jobb?- És egy kecses mozdulattal hószín ujjai eltávolítják a fekete csatot, mire a haja leomlik és ruganyosan hullámzik kicsit. Aztán egy hirtelen jött ötlettől vezérelve összeborzolja kissé, majd megrázza a fejét.
-Elég érdekes helyen tartod a pálcádat, hallod e. Nem böki a hátad?
Kérdezi miközben felül az egyik magasabb bárszékre, keresztbe rakja a lábát és nézelődik, majd a darts szárnyának átszínezésére csak nagyokat mosolyog és kissé hátradől. *Lehet kéne valamit innom, viszont lehet, hogy nem így is elég közvetlen lettem, nem kéne ennél jobban kirívónak lennem. Vagy mégis? Hm... Végülis egyszer élünk. *
A bárpult felé pillant, kissé elmerengve, de végül úgy dönt egy kört még kibír a dolog.
-Heh, tipikus...-Jegyzi meg röviden Serpi, de a hangsúlyból érezhető, hogy csak kicsúszott a száján. Érdeklődve nézi Craig dobásait és megállapítja, hogy eléggé ügyes a srác. Bár hogy pontosan mennyit dobott, azt nem számolta, mert soha nem volt jó számmisztikából. Meg úgysem tétre megy a dolog, tehát igazából nem is annyira lényeges. Ami fontos, hogy jól érezzék magukat.
-Az, hogy úgy néz ki, mit egy útszéli cafat. Egy lánynak legyen már annyi önbecsülése, hogy diszkréten mutogassa a bájait. Így annyira közönséges, a ruházata böki a szemem. Ennyire miniszoknyát vesz fel, csak nem értem miért nem inkább övet vesz fel, vagy semmit.
Felvonja a szemöldökét, miközben elveszi a dartsokat és leszáll a székről.
-Mire gondolsz Craig?- Kérdi az ajkain ördögi mosollyal, kicsit közelebb húzódva hozzá.

- jahm valahogy úgy értem.. Húzza ki a szeméből az oda nem illő tincseket Craig, miközben megerősíti Serpenrosa-t abban, hogy jól sejti a "vetít" jelentését. A pálmafás célzást inkább el engedi a füle mellett, aztán kissé megbillenve a lökést követően így szól.
- Hát pedig nem tudod mit hagysz ki.. kicsinek én se szerettem! Ecseteli, de aztán tényleg lezárja a dolgot. Egy pillanatra azért az orrába tódul a kandalló szélén sütött kókuszchips illata. A szokott módon beleréved a régi emlékek illatába. Ez már minden bizonnyal a másikat sem lepi meg különösebben. Craig csak meredt tekintettel bólogat a lány kérdésére, aztán éppen ilyen elkerekedett szemekkel figyeli, ahogy a gödör fürtök lassan lehullanak, és hintázva kisebb illathullámot indítanak meg. Craig mélyet szippant belőle, és közben egészen belemerül. Egy pillanatra le is hunyja a szemét. Mikor a lány megrázza a fejét Craig kénytelen hátra lépni de a fekete tincsek kissé így is az orrához érnek. Kínos erőfeszítések után végül nem tüsszent, de könnybe lábad a szeme. Mintha csak a gyönyörűségtől könnyezne. Gyorsan megdörzsöli a szemét, nehogy a másik félre értse. Még jó.. az arcába tüsszenteni se lett volna sokkal ildomosabb. Sajnos az illat lassan távozik, közelebb kéne hajolnia valahogy a másikhoz, hogy újabb adaghoz jusson, de erre úgy fest egyelőre várnia kell.
- Nemböki! Így szoktam meg. Amúgy dzsekibe járok, és abban tartom, csak ma valaki lebeszélt róla.. Mondja, és süti le csalfán a szemét. A lány megjegyzése csak épphogy eléri a srác fülét, de Craig amúgy sem törődik vele. Ha majd valaki másnak úgy jobb lesz átszínezi újra.. Gondolja magában. A másik időközben helyet foglal a pultnál, de Craig figyelmét most valamiért elkerülik a keresztbe tett lábak. Egy távoli egyértelműen ennek szóló füttyszó sem igazán hívja fel erre a figyelmét. Arra mikor magyarázni kezd a "miniszoknyásról" már mindjárt jobban felkapja a fejét. Közben az ananász is kiürül, és visszakerül a pultra. Craig ízlésesen csámcsog a díszítésnek szánt gyümölcskarikán. A fele kilóg a szájából, mintha direkt nem törődne az illemmel, pedig ez különösebb okítás nélkül is világos lehetne a számára. Mármint hogy ez nem valami illendő egy ilyen helyen. Lassan lenyeli a karikát, és közben feszülten figyeli a lányt, pontosabban annak kissé ingerült mondókáját. Közben egyre jobban megragadják a keresztbe tett lábak, de ördögien kihasználva a másik elmerültségét a témában mindig a megfelelő percben tekint abba az irányba bárminemű gyanút elterelve így magáról.
- Cafat? Kuncog fel akaratlanul. Ez a kifejezés rendkívül mulattató számára nem tudja megmondani miért.
- Hát valóban példát vehetne rólad! Mondja a lánynak, s kacsint a fiú, és közben átnyújtja a nyilakat, míg a lány leszáll a székről és a táblához sétál. Craig egész közel megy el mellette kihasználva a lehetőséget némi illatgyűjtésre. "Változatlanul kellemes" Nyugtázza. A cinkos pillantások összetalálkoznak, és Craig szemében valami ördögi fény gyullad ki. Nem lehetne most mást mondani rá. "Ausztrál".
- Ha hozol nekem még egy ananászt meglátod! Mondja a srác, és beletúr a hajába. Ananász alatt a korábbi koktéljára gondol persze. Aztán a választól függően már pörgeti is a pálcáját az ujjai között. Lassan elfordul, és felemeli a pálcát szabad kézfejével alátámasztja, és céloz. Hunyorít aztán percek múlva megtalálja a lányt egy félreeső több fickóból álló asztaltársaság asztalára támaszkodva remek belátást hagyva ezzel dekoltázsára. Craig hátrapillant a lányra kacsint, majd vissza beméri a célt, és halkan suttogni kezd.
- Inuro! Mondja ki alig hallhatóan, és lilás fénypont jelenik meg a pálcája végén, majd kialszik. A távolban pedig, ha nem téveszt célt a következő események játszódnak le. A magát illegető lány hirtelen, mintha akarva akaratlanul idegesítő dolgokról kezdene beszélgetni. "Házasság gyerekek felelősség" anyáskodó stílusra vált, nem általik egy fésűt előkapnia a neszesszeréből, és az egyik férfi haját rendkívül jófiúsan szétválasztani. "Így már sokkal jobb" teszi hozzá. Összességében rendkívül idegesítően kezd viselkedni, és a mellei is drámaian zsugorodni kezdenek. Legalább is a férfiak így látják. Kezdi egyre jobban leégetni magát a fickók előtt akik lassan elszállingóznak az asztaltól. A lány kényelmetlenül kezd jobbra balra tekintgetni, érzi hogy valami nincs rendben. Craig óvatosan teszi el a pálcáját, persze könnyen lehet, hogy lebukik. A lejárató bűbáj sok mindenkinek feltűnhetett. Lassan hátra tekint Serpenrosa-ra, és kíváncsi a lány mit szól a dologhoz.. persze lehet nem túlzottan tetszett neki.. de már mindegy.. Craig magában jól szórakozik, pedig magától sose tett volna ilyet. Na és persze arra is kíváncsi kért e neki a lány egy újabb kört..

Mosolyogva bólint, örül, hogy azért kapisgálja a srác néha fura szlengjét. A kókuszos dolgot ő már lezárta, de azért még affektálja az utolsó kijelentést. Aztán a fiú válaszol a pálcás kérdésre, mire ismét csak egy nyelvkiöltés a válasz.
-Nem az én hibám, hogy hallgatsz egy vadidegenre. -Neveti el a végét, érdeklődve nézegetni kezdi a hajtincsei végét, mintha roppant  érdekfeszítő lenne. Majd végigsiklik tekintete Craigen, nyiltan, nem törődve, hogy a másik észreveszi e vagy sem. A miniszoknyás lányról kezdbeszélni, néha Craigre pillant. Egyszer csak kicsit félrebiccenti a fejét, úgy nézi, ahogy a fiatalember csócsálja az ananászt, majd félig kilóg a darab a szájából. Serpenrosa fogalma sincs miért, végigsimítja a nyakát és egy pillanatra alig láthatóan beleharap alsó ajkába, pupillái kitágulnak. Sőt ha elég ital lenne benne, biztos hogy felszökkenne és leharapná a kint lévő darabkát. *Jesszus, hogy ez mennyire szexi, ízléstelennek tartanám egyébként, de az alkohol soha nem volt jó hatással rám.* Hirtelen elpirul kicsit, majd ismét a miniszoknyás hölgyeményt nézi és folytatja mondandóját, mintha az a pillanat meg sem történt volna.
Ördögi fény gyullad Craig szemébe, Serpenrosa mosolyog és láthatóan igencsak felkeltette a srác a kiváncsiságát.
-Csak egy italomba kerül, felőlem okés. Úgyis kezdtem szomjas lenni. Na mutiiii.
Serpenrosa őszinte, rosszindulatú nevetésbe kezd, amikor a fiatal lány gyerekről,komoly kapcsolatról kezd beszélni. Valóban viccesnek tartja a dolgot.
*Soha nem néztem volna ki Craigből, hogy ilyen dologra képes. De ez nagyon vicces volt. Hm... szinte nosztalgikus élmény.*
Kajánul vigyorog, aztán látja, hogy a lányzó nézelődni kezd, persze a füsttől és a tömegtől nem sokat láthat. Meg ahogy látszik, még fiatal is, hogy ismerjen ilyen trükköt. Serpi közben a rosszcsont ausztrál mögé sündörög, és ismét átöleli hátulról, és gyengéden beletúr az ölelt hajába másik kezével, majd nyom egy puszit az arcára és végigsimít a haján. -Szép volt.-Mondja dorombolva. Aztán elengedi és eltipeg a bárpult felé. Nem sokkal később visszaérkezik egy ananászos és egy nagy különös zöld színben pompázó itallal, a Mojitonak nevezett csodával a kezében. Az ananászt átadja Craignek. Majd lehúzza a bor felét. és leteszi a pult végéhez, majd ismét a dartshoz lép. A fiatal kislány, aki az imént eléggé beégett, zavartan indul el a dartsozók felé, nem tűnik idegesnek, inkább csak révetegnek. Serpi ismét dobáshoz készül, közben rámosolyog Craigre végül érdeklődve megszemléli a kis libát, egy fintorral az arcán visszatér a játékhoz. Persze azért figyel a háttérre is, egészen pontosan arra, hogy a lányka lel egy közeli székre és nagyjából minden része kilátszik, aminek nem kéne.
-Nem tudom mennyire szereted a mentát, de ha van kedved kóstold meg. Az egyik kedvencem.
Az első darts elrepül a 12-es karikába. A lány megpróbálja lerázi a csuklóját, de nem ezzel van a gond, hanem azzal, hogy nem valami jó ebben. A második nyíl a dupla 2-esben ér célba. A harmadik a 13-asba. A hölgy ismét kissé csüggedten veszi tudomásul a dolgot.
-Remélem jó italt kértem, a pultos azt mondta ezt ittad előtte is. Csak nem értem, ha ananászos, akkor miért van benne kókusz is.

A lány replikája a vadidegenséggel kapcsolatban elsuhan Craig fülei mellet, annál is inkább mert a gyümölcskarika szívogatásával van elfoglalva. Hangosan szürcsöli ki a levet a gerezdekből. Nem is igen veszi észre, amint a lány is belemerül a saját hajtincseibe. Látható, hogy a másik már jóval ziláltabb az italtól. Craig egyelőre tartja magát, de előbb utóbb a hatás nála is ki fog ütközni, ez szinte kétségtelen. Azonban talán a lányon már most intenzívebben megmutatkoznak a jelek. Legalább is Craig olyasmivel találja szemben magát, ami aligha félreérthető, de épp emiatt válik oly értelmezhetetlenné az egész. Ahogy korábban szinte észre sem vette a keresztbe tett lábakat, most annál inkább kiütközik rajta az őszinte tanácstalanság, és a vágyakozó zavarodottság. Lassan tűnik el a gyümölcskarika a szájában. Ez pedig nem másnak tudható be, mint a lány szempontjából talán megingásnak tetsző reakciónak. Craig lassan követi tekintetével, ahogy Serpenrosa végigsimítja a nyakát. Pont ilyen lassan csusszan a szájába, és tűnik el a fehér fogak között a szárazra szívott gyümölcskarika. Szinte kísérteties a szinkron, melyet magában csak Craig érez. Legalább is ő ezt hiszi. Lassan ráharap, és még mielőtt lenyelné a szájpadlásához nyomja a gyümölcsöt. Azonban egyáltalán nem száraznak, és szikkadtnak érzi, mint amilyen az valójában. A másodperc tört részére kacsint csak, de ez pontosan elég neki, hogy elképzelje, milyen volna ha ez a másik hűvös, és nedves ajka volna. Másodpercek alatt futnak át ezek a gondolatoka a srác agyán, melyeket a másik fél időben elkapott gesztusai váltanak ki. Nincs is igazán idő arra, hogy Craig-ben tudatosuljanak a kellemesnek mondható érzések. Egyszer csak azon kapja magát, hogy talán kissé elpirult. Legalább is az arcát eléggé forrónak érzi. Így annyira azt észre sem veszi, hogy a másik is pirul. Egy lanyha hajba túrással vezeti le az egészet.  Furcsa révedt néhány másodperc volt ez. Olyasmi melyről talán mindketten tudtak, de lehet egyikük sem, vagy talán mindketten másként élték meg. Sőt ez biztos. Láthatóan a lány díjazta Craig kezdeményezését, és az akció sikeresen zárult. Sőt.. talán sikeresebben a kelleténél. És újabb gesztusok következtek. Kusza rengeteggé kezd fajulni ez az este a két fél egymáshoz való viszonyának tekintetében. A kérdés egyedül az lehet tiszta fejel vajon hogy értékelné a két fél ezeket az eseményeket. hol van már az a tiszta fej. "Csak egy italodba.." jegyezte meg magában Craig, még mielőtt bármihez is hozzá kezdet volna. Szerencsére úgy tűnt a lebukás veszélye sem fenyegeti őket a kis mutatvány után. Pedig a fiú talán nem is bánta volna. Egészen addig míg a már kissé hiányolt illat újra meg nem tölti az orrát. Tulajdonképpen így sem bánta volna a dolgot, csak azt a pár percet bírja még ki az a néhány vak charme őr, akik átlátva a bűbájon a lány védelmére kelnek. Ezt kívánta magában a fiú, amint egyre érezte az illat, és ezzel Serpenrosa közeledését. Lehet a kívánsága teljesült, lehet hogy egyszerűen tehetséges varázsló, de szerencsére nem történt semmi. Pontosabban nagyon is történt. Mint korában megint érezte a köré fonódó kart aztán az apró puszi. Önmagában Craig semmi különöset nem tett. Mereven, és hidegen állta a lány ölelését pont mint korábban. Most még a reflexszerű tenyérbe simulás is elmaradt, mikor a másik a fiú hajába túrt. Azonban most valami máshogy alakult, hacsak a lány nem oly makacs, és határozott, hogy lendületesen tartva magát a mozdulataihoz nem enged teret Craig válaszgesztusainak. Craig ha csak a lány nem túl határozott most nem enged. A kezei már maga mellett lógnak, mikor a másik átöleli, viszont mikor a lány távolodna. Craig egészen halványan megmozdítja a csuklóját. Az első percben csak a lány őt karoló csuklójához érinti a mutatóujját, és ha erre semmi megtorpanás hagyja is, hogy a lány eltávolodjon. Messze nem erőszakos, még csak nem is határozott. Gesztusa egyértelmű, de félszeg, és nem utolsó sorban őszinte. Azonban ha a másik észleli az apró érintést, és tétovázni látszik Craig óvatosan tovább csúsztatja a kezét, és ráfog Serpenrosa csuklójára. A fiú csontos ujjai hűvösen, és lágyan fonódnának a lányéra. Gyengéden tartaná azt, mindössze arra késztetve ezzel a másikat, hogy még ne távolodjék, és talán húzza picit szorosabbra az ölelést. Csak egy leheletnyivel. Ekkor mozdítaná fejét a srác, és az imént még puszit adó archoz simulna. A két fél arca összeérne, és Craig kissé hozzányomná az orrát Serpenrosa hófehér "pofijához", közben mélyet szippantva a hiányolt illatból. Az egész csak néhány másodperccel tartana így tovább, és ha a kezdeti gesztusokat a lány nem reagálja le az egész meg sem történik. A fiú az egész idő alatt egy szót sem szólna, de valahol belül nagyon vágyna rá, hogy a másik esetleg mondjon valamit, talán hogy ízlésesen ellenkezzen vele.. miközben hagyja a dolgot. Eztán Craig simán enged, és hagyja hogy a lány hozza az italokat.
- Köszönöm.. Veszi át ezzel az újabb ananászt, és a pultra teszi közben konstatálja hogy fricskájuk korábbi tárgya megérkezik, és helyet foglal. Pár biztató pillantást vet Craig-re ezzel is megnyugtatva a fiút, hogy a "liba" semmit sem sejt. A fiút azonban ez most nemigen foglalkoztatja. Sokkal jobban el van foglalva Serpenrosa dobásaival. Hamisan figyeli ahogy a lány koncentrál. A dobások végén megint rajta a sor. Átveszi a nyilakat, és szippant a koktéljából. Aztán elfogadja a másik kóstolóját is. Kezdenek egyre jobban keveredni az elemek.
- Huhh izé-- Húzza össze a fiú a száját.. a kóstoló után
- Ebbe borsmenta van! A Mojito-ba nem sima mentát szokás tenni.? Kérdezi érdeklődve a lányt, még mindig kicsit akaratlanul fintorogva. A fiatal alul dekoltált lány közben a székéről dacosan próbál Craig-el szemkontaktust teremteni de a fiú leginkább rá sem hederít.
- Igen abszolút jó! Mosolyog a lányra miközben a kóstoló után végre leöblíti a torkát saját italával.
- Hát ami azt illeti tudod az ananász,és a kókusz! Hajol közel a lányhoz, és kacsint rá.
- Tudod ez olyan dolog.. Ezt csak az ausztrálok értik. Kacsint még egyet a lányra. Közben a kis szőke egyre idegesebb lesz, hogy Craig rá sem bagózik. A fiú aztán lassan megrázza a fejét, és a táblához lép. Láthatóan megtett nála az itala hatását. Tripla 19, lepattanó, újabb Tripla 19.. A dobások után elégedetlen suhintás következi, aztán érdeklődve fordul megint a lány felé átnyújtva a nyilakat, már ha az még szeretne játszani..

[/color]
A lány izgágán mozgatja a keresztbe tett felső lábát. Igazából ez a zavar jele. Nagyot nyel, ahogy a srác ajkai közt eltűnik a gyümölcs. A hajával babrál tovább, mikor meglátja, hogy Craig is kicsit elpirul.
*Mi a fene ütött belém? Vagyis pontosan tudom, hogy mi. És talán...mindegy. Majd az idő eldönti, van még az este eldől. *
Kicsit kinyújtózik, mielőtt a sráchoz sétálna. Nem mintha kéne, csak jóleső érzés, kicsit  ellazítani az izmokat.
Az ölelésnél Serpi kénytelen megállapítani, hogy a fiú teste még mindig természetellenesen hűvös, de talán most csak azért érzi így, mert az ő teste most felmelegedett az italtól és az iménti kis közjátéktól. Ám minden ridegség ellenére kellemes érzés Craig közelsége.  Máskor is merne ilyen közelséget tartani és így viselkedni. Annyira azért nem szédeleg, nem ivott annyit még. Csak bátrabb, mintha "normálisan" lenne.
Mikor elsuhanna az italokért egy bizonytalan érintés megállítja a kezét, és az ujjbegy finom érintésének hatására kissé összerezzen. Szemei értetlenkedve merednek a bárpult sarkára. *Mi? Mi? Mi? Ez meg? Hm? Talán, nah jó, akkor maradok...* Gyors gondolat foszlányok futnak át rajta. Majd érzi a csuklója köré fonódó ujjakat. Így közelebb húzódik és öleli Craiget, a másik karja is lecsúszik egy pillanatra és az ausztrál srác mellkasa köré fonódik, de csak egy pillanatra majd erőtlenül hátralépne, de valami nem engedi. Végül csak ennyi hagyja el
halkan a száját.
-Ezt nem kéne, így sosem fogod megkapni az italod.
Légzése érezhetően mélyült és szíve is hevesebben ver. Nem akar engedni, nem akarja megszakítani ezt a kis meghitt pillanatot. Ám tudja, hogy ennyi az egész és mindjárt elröppen, mint egy lufi és szétpukkad. S mindjárt visszazökken a valóság. A hideg orrból kifújt apró légáramlat végigsimítja az arcát a nyakát és a vállát. Majd szertefoszlik a buborék és az érintéseknek vége. A gyógyító mosolyogva libben az italokért, a szíve még mindig kicsit hevesen ver, de mire visszaér, ismét majdnem normálisan dobog, ahogyan az arcán lévő pír is lelohad.
Elneveti magát, amikor a fiatalember eléggé fancsali képét látja.
-Fodormentát vagy borsmentát szoktak beletenni. Hol így, hol úgy. Én mindegyik féle mentát szeretem, úgyhogy mindegy. Meg hideg ez elég fontos tényező, kezd melegem lenni.
Kicsit meglepi az ananász, kókusz dolog, de csak zavart mosolyra futja. Nem igazán érti, mire gondolhat a srác.
-Ha elmondani nem tudod, akkor meg kell mutatnod.
Huncut mosoly ül ki ajkára, miközben beleiszik ismét Mojitojába. Kicsit megborzongva a hűsítő hatástól. Valamint most már erősen kiérzi a borsmenta pikáns ízét.
Craig dobásai még mindig nagyon jók, de valahogy nem az igazi. Serpenrosa kicsit gyilkos tekintettel méregeti a kis fruskát a széken. Mikor Craig átnyújtja neki a nyilakat, kicsit bizonytalanul néz rájuk. Látszik rajta, hogy nem valószínűsíti, hogy tud dobni még egy kört. Egy részeg srác érkezik átkarolja a szőke kiscsajt,  aztán furcsa párosukra mered. Majd Craiget bámulva kissé nehézkesen megszólal.
-Hé öcsi, én már láttalak valahol...

Egy fiatal jogilag felnőtt boszorkány üldögél a bárpultnál, aprócska szoknyában, a szokásos tűsarkújában, piros selyemblúzában, és a hozzá illő lazán megkötött nyakkendővel.
Ujjai között egy jó ideje forgatja már a whiskys poharat, nézegeti ahogy szépen csillog, ahogy az alkohol minden egyes apró mozdulatra tengerként hullámzik benne. Mennyire kevés és mégis mennyire ütős. Annyira szereti. Nem, nem alkoholista, viszont ha ihatnéka támad, biztos, hogy whiskyt kér.
Bámul maga elé...bámul, és annyira őrjítő a forgatag, tekintetével néha elkap egy egy árnyalatot, egy egy tébolyító fodrot bodrot.
Ajkaihoz emeli a poharat, megvillannak fehér fogai, majd nyelve hegyén már érzi is a kesernyés italt.
Elfintorodik, ez szokásává vált, ha iszik. Nem bírja a kis úrinő gyomra.
Hát akkor meg miért iszik?
Csak...
Tekintete megakad egy ismerős alakon. Elvigyorodik. Úgy látszik megvan a ma esti zsákmány. És még milyen zsákmány...igazi hím...erős és helyes.
Megnyalja ajkait, majd enyhén csípőt riszálva odasétál a fiúhoz, és leül mellette a bárpultnál. Leteszi a whiskyt maga elé.
Ismerik egymást...
Egyszer egy igazán forró éjszakán, mikor az egyik teremben megpróbált leteperni egy Mardekáros fiút, ő volt az aki rájuk nyitott. Sosem fogja elfelejteni azt a megdöbbenést, amit akkor látott a másik arcán. Na meg saját kéjes arckifejezését...
Akkor nem sikerült behálóznia, de vele nem lehet ilyet játszani....ő mindig mindenkit megkap akit csak akar. Viták nincs helye.
Aztán meg ott volt az az eset, mikor direkt azért ejtette le a könyveket, hogy a fiú megcsodálhassa csodás kis melltartójának csipkerészét. Mindig is imádott játszadozni.
Keresztbe teszi lábait, és elmosolyodik. Ajkai enyhén csillognak, a maradék whisky miatt.
- Most én találtam rád ... remélem nem zavarok ...
Ha zavarná, nos az se lenne nagy gond...úgyis maradna. Ma nem adja fel, legalább egy csókot ki fog csikarni belőle.
Ha mást nem is, legalább azt.
- Egyedül ...itt? Nem félsz?
Testével felé fordul ... igen ezzel is jelzi, hogy érdeklődik a másik iránt.

×Tyana×

Jó, gyerünk. Kérdezd meg hogy mit keres egy olyan csávó mint én, egy olyan helyen mint ez. Semmit. Ez lenne a várt válasz. De nem ez az. A bátyám miatt vagyok itt, pontosabban az eljegyzési vacsoráján. A családom többi tagja éppen az étterem részen jópofizik, én meg inkább iszok. Azzal is jobban telik az idő. Meg aztán valahogy nem pendülök túlzottan egy húron a testvéreimmel. Sajnos vagy nem sajnos, de ez van. A pulthoz araszolok és fellököm a hátsómat az egyik bárszékre.
- Mit adhatok? - villan felém a pultos munkakörileg leírt vigyora.
Töprengek egy sort, aztán a szokásos sör és whiskey kombináció mellett döntök. Az eddig bevált, bizonyára nem most fog csődöt mondani.
- Azonnal hozom, uram. - megint vigyorog, de legalább betartja a szavát és tényleg, pillanatokkal később ott van előttem a jéghideg söröm és a whiskey is.
Megköszörülöm a torkomat és ujjaimat a nyakkendő csomója alá fúrva próbálok lazítani azon a borzalmon.

Miután ezen túl vagyok és sikerül kellően pacuha kinézetemmel néhány rosszalló pillantást bezsebelnem, belekortyolok a habos sörömbe. Egészen belefeledkezek az aranyló italba, már-már meg merem kockáztatni hogy jól is érzem magam. de nem szaladok előre és nem megyek bele olyan dolgokba, amiket nem tudok biztosra. Noha ezt vallom azért beismerem mindig másként cselekszem.
Rákönyökölök a pultra és igyekszem kizárni a sok úrificsúrt, meg p*csát, akik azzal jelzik hova is tartoznak és én hova nem, hogy itt villognak. Mindegy minek az okán. S felcsendül egy hang. Női hang, amit elégedetten konstatálok. Oldalra pillantok.
~ Tyana Miscerant. ~ ó igen, néhány felettébb szaftos álmomnak a főszereplője.
És az aranyvérű brancs felettébb népszerű kis kurvája. Egyem a zuzáját, oda vagyok érte.
- Nem bujkálok, mint látod. - iszok egy kis whiskey-t majd koccantom le a metszett kristálypoharat a pult tetejére.

Ellentétben ugye vele. nem mintha én lennék az első aki követ vet egy ilyen fehérmájú nőszemélyre. Igazán jól festett azon a gyereken. Noha ha én lettem volna alatta bizonyára nagyobb lenne az örömöm az emlékezést illetően. Belenyúlok a zakóm zsebébe és előhúzok egy doboz cigit. Kirázok belőle egy szálat aztán ráérősen rágyújtok. A rikácsolni készülő pincért egy pillantással elhallgattatom. nem azért fizetek egy vagyont itt, hogy ne gyújthassak rá, ha akarok. Akkor és ott amikor akarom.
- Egyedül, mondhatni. - fordulok én is felé, ha már ő is így tesz. - De őszintén, úgy festek mint aki fél? - pöccintek le egy kis hamut a hamutálba amit az időközben beletörődött pultos tett mellém.
Bár lehet emellett a csaj mellett nem ártana legalább egy kicsit tartanom a helyzettől. Talán. De ki tudja? És kit érdekel? Engem biztosan nem.
- És te? Éppen nem akadt valami hímringyó mardekáros, akit valami sarokban leápolhatnál? - villantok felé egy negédes mosolyt.
Oké, megint bunkóztam. De most őszintén, erről a nőről mindez úgyis lepereg. vagy legalábbis úgy hiszem. Vigasztalásként majd megengedem, hogy esetleg velem foglalkozzon. Leápolás szintjén...persze.

Ujjai még mindig a poháron táncolnak, de tekintete immáron Marcus szép szemeibe mélyed, nem hagy szabadulásra esélyt, nem...ő nem szokott ilyenekre esélyt adni. Minek? Az ilyen alapjátszmáknál tudni kell, hogy ki uralja a mezőnyt. Újból kortyol, ajkai ismét kissé megrándulnak az ital erőssége miatt, ám már hozzászokott, nem törődik ilyen apróságokkal.
Élvezettel figyeli, ahogy Marcus megnézni magának, tudja jól, hogy ilyen hatással van a férfiakra, és ez alól úgy néz ki, hogy a hollóhátas sem kivétel. Bár miért lenne? Hisz mindegyiküket megtudja babonázni egy szép dekoltázs, egy feszes kis szoknya, és persze az elengedhetetlen tűsarkú.
A csupasz bőrfelületek megfelelő mennyisége. A szépen keretezett szem...a hatalmas szempillák.
Vastag tusvonallal ékszerezett szemeivel figyeli a másik összes mozzanatát.
Ezt az estét nem szúrhatja el, hisz mikor lesz még egyszer alkalma ilyen merész tettre? Egy másodpercre mintha bevillanna neki Peter arca, de elhessegeti ahogy a szemtelen legyeket szokás. Nincs lelkiismeretfurdalása...sose volt. Nem most fogja elkezdeni.
- Szégyeld magad .... meg se kínálsz?
Sose dohányozott, de olykor mégis rágyújtott héba hóba, főleg ilyen flörtök alkalmával. Nincs olyan merész, hogy kivegye a másik kezéből az aprócska kis rudat, így inkább kérlelően és szexisen pillant rá.
S ujjai már fonódnak is a másik kezére, ha az nem rázza le ingerülten őket.
- Tudod ... nem minden Mardekáros hímringyó ... és a sarkokat már nem annyira szeretem...maradtak az üres termek...éjszakánként...
Sejtelmesen elhalkítja a hangját, és kacéran elmosolyodik.
- Te ezt te is tudod bizonyára....
Újabb korty, majd a kis pohár Marcus pohara mellé kerül, egy másodpercre összecsendülnek. Azt mondják, hogy mikor a pezsgőspohárral koccintanak, az a királynő kacaja. Akkor ez bizonyára a sátáné.
- Hm...Elég neveletlen vagy, nem gondolod drágám?
Még mindig mosolyog. Kitartóan, már-már gúnyosan. Ujjaival beletúr gyémántként csillogó hosszú fürtjeibe, melyek mint mindig most is kibontva pihegnek. Szabad keze a combján pihen, a másik pedig még mindig Marcus kezén, ha nem rázta le...Ő csak meg akarta akadályozni, hogy eltegye a dobozkát.
És ha esetleg megkínálja...nos akkor azt is elvárja, hogy Ő gyújtsa meg neki...közben nézzen a szemeibe mélyen. Mert ugye ezt így szokás...
Ezt Te is tudod nem, Marcus?

×Tyana×

A szám sarkában lógó cigivel, szemöldökömet felhúzva bámulom a kezemre fonódó ujjakat. Majd a lányra pillantok. Egy ideig tök szórakoztató tud lenni, ha az ember részesülhet ilyen bemutatóban. Mármint...melyik férfi nem örülne annak, ha egy olyan nő, mint Tya fel akarná szedni. Még én is örülök neki. Csak egy idő után a halmozott praktikák felvonultatása után lefárad az ember. Mondja hogy menjünk szobára és csók. Akkor megyek és veszek ki egyet aztán csapjunk a lovak közé. Vagy a lába közé, attól függ hogyan szereti. De mivel itt verbális előjátékot nyomunk, úgy nekem előjön az a hülye szokásom, hogy viszonozzam.
- Mi van? gyémántra futja, cigit már nem tudsz magadnak megengedni? - kihúzom a kezem az ujjai bilincséből és elteszem a cigis dobozomat.

Újfent bunkó lennék? Sajnos ez van. Valahogy Tya meg úgy egyáltalán az aranyvérűek közelében ez sűrűn előjön. Elég ha Lenát vesszük példának. Page meg...khm..ilyenkor jobb nem is gondolni a kapcsolatokra. Csak csomó, kellemetlen felfájást okoznak az embernek. Beleszívok a cigimbe, hagyom hogy a tüdőmet átjárja a füst, majd kifújom azt, bele Tya arcába. Ha annyira dohányozni akarna.
- Nem-e? Lehet. nem mintha túlzottan érdekelnének. - felőlem.
Tőlem aztán mind járhatna tütübe öltözve is, egy-egy nagy szerszámmal a hátsójában, vagy rambóként flangálva, az sem igen hatna meg. Így vagy úgy...vagyis így se, úgy se kedvelem egyiket sem.
- Tényleg? Sajnállak, bár a változatosság gyönyörködtet. - vonom meg a vállam.
Én ne tudnám? Komoly erőfeszítéseket kell tennem, ha kastélyon belül szeretnék nemi életet élni. Megannyi lopakodás, helyszín kiválasztása...eszméletlen. Problémák tömkelege.

- Neveletlen lennék? Na hát, észrevetted. - képedek el színpadiasan.
Sóhajtok egyet, előszedem a cigis dobozom és odalököm elé. Ha akar vesz belőle, ha nem, akkor meg annyi. És meggyújtani sem fogom neki, mert én már csak ilyen tirpák vagyok. Elnyomom a hamutálban a lassan elhamvadó csikkemet aztán a sörös üvegre fonom az ujjaimat és nagyokat kortyolok a hűs italból.
- Na? Bemutatsz még pár Tyana féle csábtrükköt, vagy mehetünk szobára? - jó, nőkkel amúgy nem viselkedem mindig így, de ez a lány, azt hiszem megérdemli vagy kibírja vagy tököm sem tudja.
Gúnyolódnék. Majd visszagúnyolódik. Vagy kap az alkalmon. Mindenesetre a hátsóját megnyugtatásképpen, hogy én mellette állok, megpaskolom.

Serpenrosa tulajdonképpen vette a lapot, viszonozta a gesztust.. vagy ha úgy tettszik ami egyébként a legközelebb áll a valósághoz nem állt ellen a halovány marasztalásnak. Ennél többet semmikép sem lehet mondani a dologról. Persze az is igaz, hogy Craig igazából ennyit sem várt. A mozdulata, mellyel az imént maradásra igyekezett bírni a másikat nemigen volt határozottnak mondható. Nem annyira tudatos, mint inkább reflexszerű volt. Mindene esetre a lány maradt. Így háttal állva a srác azt sem igazán tudta megállapítani vajon udvariasság, vagy valódi elhatározás áll az ölelés elnyújtása mögött. Craig egészen belesimult a köré fonódó másik karba, még ha csak erre a rövid időre is. Pont olyan volt, mintha mindig is ebbe a testhelyzetbe tervezték volna. Ölelhető volt bármennyire merve, és hideg. Persze, hogy ebből a lány érzett e valamit arról nem nagyon tudni semmit. Ezzel Craig sem volt egészen tisztában. Valami talán mégis motiválhatta a másikat, hiszen az arcát sem húzta el. A bizonyos szempontból megtört ausztrál pár másodpercre le is hunyta a szemét kiélvezve ezzel a röpke összeszorulást. Fogalma sem volt róla, hogy a másiknak is kedvére való a dolog. Nem is gondolt bele. Egyszerűen csak jó volt, hogy amit elindított befejeződött. A lány megjegyzésére elsőre nem igazán reagál, pedig mindent halott. Egyszerűen szeretné még ha csak hajszálnyival is de kinyújtani ezt a helyzetet. Azonban érezhetően a másiknak sem akaródzik annyira menni. Hiszen a szavak után akár azonnal is kiválhatna az ölelésből, de valamiért ő sem teszi.
- Hát így tényleg nem! Nyugtázza végül Craig is másik szavait aztán lassan megfordul miközben a lány is eltávolodik.
- Nahh én arra a másikra gondolok. A borsmentás nekem annyira nem adja magát. Magyarázza végül már az italok birtokában a srác, így hogy már tudja mi nem stimmel. "Ha elmondani nem tudod, akkor meg kell mutatnod." Mintha újabb táncra kérné a másik, a srác pedig csak jó erősen megszívja a hideg italt, olyan erősen hogy a homloka zsibbadni kezd a hidegtől, mintha az agyát jégbe öntötték volna. Lassan húzza ki a szívószálat a szájából, és kalandra kész tekintettel válaszol.
- Hát nem tudom fel vagy e készülve, rá hogy ausztrállá válj egy este alatt! Kacsint, és megvakarja a nyakát, miközben jólesően hátrahajtja a fejét, és kiroppantja közben a nyakát. A fiú érzékeli, hogy a lány a maga részéről vacillál az újabb kört illetően. Igazság szerint az imént már ő is elég homályosan látta a táblát. Most azonban egyből kitisztul a tekintete, és mintha fejbe vágták volna. Azonnal a hang irányába tekint. Gyorsan cikáznak a gondolatok a fejében. Hirtelen nem törődik a hanggal magával, vagy hogy az ismerős e számára egyszerűen csak meg akarja találni a forrást. Hamarosan rá is lel a korábbi lányka társaságában. Egyszerre csak végigfuttatja magában az iménti varázslata összes ismert mellékhatását, de semmi. Gyorsan megnyugszik, hogy nem a bátyja az, mikor maga is végigméri a fickót, azonban újabb gondok támadtak. Hiszen az igazság az, hogy nyugodtan felismerhetik. Akár ha a testvérei tévednének be ide, ami nagyon is elképzelhető persze erről szerencsére most nincs szó. Akár ha a lapokra gondolunk. A mugli újságok címoldalai tele vannak az ismert ausztrál banda énekesének kiválásával. Persze Craig nem igazán tudja erre mennyire vegyülnek a varázslók a mugli popkultúrába. A lánnyal folytatott eddigi beszélgetése alapján semennyire, de pont ez a srác lenne a kivétel. Ne.. csak azt ne.. Bármit csak ezt ne.. Visszhangzanak Craig fejében az ódon gondolatok, és kongó üresség tátong benne. Csak ezt ne.. Lassan újra végigméri a másikat, és ennyit válaszol kissé levíve a hangját.
- Nemigazán hinném..
- Ezt az öcsit meg szerintem felejtsd el.. És ennyivel részéről lezárva a dolgokat visszafordul a lányhoz.

Serpi sejtelmesen vigyorog, és Craigre kacsint, majd egy lépéssel közelebb lép hozzá és most ő hajol felé.
-Hát a puding próbája az evés. Tegyünk egy próbát és nézzük meg mennyire vagyok tanulékony. Ha nem is tudok meg mindent az ausztrálságról egy éjszaka alatt, lehet hogy azt a kis darabot, amit megízlelek, megszeretem.
Visszaegyenesedik és saját italából nagyot kortyol. Kissé megremeg a hideg-meleg gyors váltakozásának köszönhetően. Hát igen bizony a libabőr is megjelenik a hófehér karokon.
Kétértelműen fogalmazott, abszolút ez volt a célja. Ha belemegy a játékba, akkor legyen, ha nem akkor meg jót mosolyog majd rajta. A dartsot valószínűleg most hanyagolja, inkább leülne, vagy mással foglalkozna. Nem találná el a táblát, kóvályog a feje is. A szőke melletti srác eléggé ismerősnek tűnik neki, már amennyire jelenleg kusza és tompa emlékei képesek előhívni arcokat ő ismeri, vagyis látta már, talán a Roxfortban. Szerencsére Craig válasza higgadt, de azért a lányon kiül egy kis feszültség. Főleg, mikor a csávó folytatja.
-De pedig biztooos. Vagy csak állatira hasonlítasz valakire a suliból. Höh...gondod van?
Kérdezi ingerülten az idegen, de mivel látszik rajta, hogy erősen van benne, nem jelent a szájaláson kívül nagyobb gondot. Mikor az ausztrál srác visszafordul hozzá Serpi lehellett finoman megérinti a jobb alkarját és rámosolyog, elismervén a higgadt reakciót. Ám még mindig kissé tartva a hirtelen reakciótól.
-Azt hiszem a dartsot egy kis időre, nem hiszem, hogy eltalálnám a táblát.
Kuncog ezen egy rövid ideig, majd felszívja a maradék italát, utána leteszi, aztán elcsócsálja az egyik mentaágat.
-Tudtad, ha szívószállal iszod az italt hamarabb bepiálsz? Milyen furi mááár, vagyis nem az, ha belegondolok.
Elmélyülten nézi az jégkockamaradványokat a pohárba, aztán összevonja a szemöldökét. Kivesz egy jégkockát és bekapja azt is. Lightosan elszopogatja.
-Tényleg, azt mondtam enni fogsz valamit, de még mindig nem ettél. Úgyhogy rendelhetnél nem csak folyékony kaját. Rendben? Meg nem tudom, hogy mi kell az ausztrálosodáshoz, de ha van kedved, evés után tovalibbenhetünk. Egy közelebbi, mármint a fogadóhoz közelebbi pubba.
Mosolya ismét visszavándorol ajkaira. Ő is kinyújtózik ismételten. Kérdően néz a srácra.
*Tulajdonképpen én most fecsegek? Igen, azt hiszem pontosan ezt teszem. Különös hatással van rám az ital mondhatom, bár lehet Craig van rám különös hatással. Hm...táncolni van kedvem, de azt hiszem, ezt ma buktam, majd otthon elzenebonázom, holnap úgyis pihinap van.*

Valóban táncra kérés lesz a dolog. Most már ez teljesen egyértelmű Craig számára, azonban az sem kerüli el a figyelmét, hogy a lány rendkívül rutinosan bebiztosítja magát a látszólag "látszólagos" kétértelműsége révén, ha esetleg nem ínyére való választ kapna. Persze azt is ügyesen igyekszik titkolni melyik is lenne az ínyére való válasz. Mondhatni szerencse, hogy Craig nem igazán az a fajta aki túlságosan adna az ilyen jellegű elvárásokra. A lány őszinte válaszra számíthat, csakúgy mint eddig őszinte reakciókra. Meg sem mozdul igazán, mikor a lány közel hajol. Csak mereszti nedves szemeit alkoholtól tág pupilláit. A lány illata sokadjára tölti meg az orrát az esete folyamán, de egyelőre még nem unt rá. Most is úgy szívja magába mintha először tenné egy ismeretlen kellemes illattal. Talán ez a sokadjára előforduló momentum már a lánynak is leesett, és tisztában lehet vele, hogy Craig bódítónak találja az illatát, és bár szóba még nem került, talán nem is fog kimondva kimondatlanul egyértelmű.
- Puding? Kérdez vissza szájában a szívószállal kissé pöszén. Aztán szürcsöl, és válaszol.
- Hát tegyünk! Közben az iménti srác csak folytatja. Craig szinte tudomást sem vesz a lány érintéséről a szavak hallatán megint visszafordul megszólítójához. Majd hangjában unalommal, és némi őszintén akaratlan lessajnálattal reagál.
- Gondom.? Kérdez vissza, és egészen mélyen belebámul a másik arcába. Kívülről az egész szituáció rendkívül vészjósló. A közeli asztaloktól több tekintet is feléjük vándorol egyszeriben. Egyértelműnek látszik, hogy perceken belül kitör a "balhé", azonban Serpenrosá-nak, ha valóban érinti Craig karját nincs oka aggodalomra. Most először nem érzi hidegnek, és merevnek a srácot. Egyszerűen magabiztosságot sugároz. Az alkarja érezhetően laza, és ernyedt, mintha egy legyet is képes lenne röptében elkapni. Most a közelében álló lány meglehetősen furcsán érezheti magát. Összességben egyszóval megfogalmazva egyszerűen magabiztosságot sugároz felé a srác, de ez annál valamivel mégis több. Nem puszta magabiztosság. Hiába egy tőle talán valamivel fiatalabb, de maximum egykorú részeg kölyökkel áll szemben a lány úgy érzi, sőt egyszerűen Craig azt sugározza felé, hogy állhatna ott akár egy Mantikór is hatalmas bőrszárnyait lebegtetve. Csupán néhány másodpercig tart az egész, de mintha a fiú valódisága villanna fel szinte fénylik a lány előtt. Aztán lassan az egész szertefoszlik.
- Ugyan már dehogy... Nyugtázza válaszát a srác, és remélvén hogy nem történik semmi a szokott hűs testtartásban visszamerevedve végleg visszafordul a lányhoz.
- Okkés! Helyesel a lánynak a dartsot illetően aztán a helyére is teszi a nyilakat. Közben a másik pohara is kiürül aztán a mentát kezdi rágicsálni, ez túlzottan nem lelkesíti a srácok közben kissé meg is borzong, mivel már letisztázta magában, hogy a borsmenta neki nem ok. A szívószálas dologra felhúzza a szemöldökét, aztán látványosan letekint a saját ananászára. Eztán a lányra megint, és cinkos mosollyal így szól.
- Mégis mit gondolsz miért iszom ezt? Lassan újra szürcsöl, és közben konstatálja hogy fogy fogy.. A jégkockás dolog már sokkal hívogatóbb, de valamiért ettől sem csillannak úgy a szemei, mint hasonló esetben az elvárható volna egy ilyen kölyöktől.. még csak nem is képzel el semmi dekoltázs alá gördülést.. lassan vízzé válást. Talán kiábrándító, de semmi ilyen nem jár a fejében, és ez látszik is rajta. Mintha az iménti varázslatosan magabiztos pár másodperc kivett volna belőle valamit. Nem szándékos az egész egyszerűen ez a hatás.. Lassan a válla fölött visszapillant a szőke lány társaságára aztán unottan sóhajt, és válaszol.
- Én szívesen.. csak itt valamiért nincs étvágyam.. úgy érzem..  Viszi le a hangsúlyt.
- Szóval akár indulhatunk is. Jegyzi meg, és várja a reakciót, közben körbenéz a helyiségben. Reméli semmibe nem ütközik be.. mármint konkrét incidensbe, és ha indulnak kíváncsi rá mi lesz a következő úti cél..  annak idején ilyenkor már rég koncerteztek, sőt lassan vége is volt a show-nak. Emlékek törnek rá, és lanyha szomorúság ül az arcára.

Mosolyogva affektálja, hogy Craig nem az a típus, vagy legalábbis jól titkolja,  aki rögtön megragadja a kínálkozó alkalmat. Ez nagyon bejön Serpinek, hiszen nem sokszor tapasztalja ezt. Kihívás. Szemei egy pillanatra sárgára váltanak és eddig nem látott csillogás tükröződik bennük. Vadászösztön. Nagyon kevés fiatalember képes előhozni ezt a mohó, kiváncsi vágyat. Igen, ez egy olyan helyzet, ami határozottan élvezetes.
-Nagyszerű akkor lássuk a medvét.
Válaszolja vidáman mosolyogva, de a különös fény nem tűnik el a lélektükrökből. Azonban most még kivár. 
Még inkább feléled mikor, a fiú bőre melegét észleli, magabiztosnak, találkozásuk óta először. Nem csak az aurája változott meg, hanem úgy egészében. A lány szíve lassabban dobban, légzése újra mélyül, a pupillái hirtelen kitágulnak. *Micsoda esztelen erőfitogtatás. Tuti grifis lett volna a Roxiban. Mindenestre eléggé érdekes személyiség, így már el tudom képzelni aurornak.*
Majd ismét merev és hideg lesz, mint egy kőszobor. A gyógyító arcára szomorúság ül ki. Azonban nem rögtön veszi észre, hogy a varázsló visszafordult, gyorsan rendezni próbálja vonásait, de így sem rejtheti el a kis pírt ami arcán jelenik meg. Az imént erősködő srác egy legyintéssel elintézi a dolgot, aztán meg a szőke macával foglalatoskodik.
-Jah, hogy ez a célod. Akkor már értem. De miért akarsz gyorsan bepiálni?
Bólint, majd belekarol Craigbe. Rámosolyog kedvesen.
-No akkor kapjuk fel a cuccokat, aztán irány az Abszol út és az  Édes Mérgek kocsma.
Ha a srác követi, akkor elindul a táskájáért, ám előtte még visszaölti immáron mélyzöld színű talárját, amit vékony aranyszínű indaminták díszítenek és ami még jobban kiemeli a szemét. Majd továbbsétál, hogy elhagyhassák ezt a helyet.
-De ott mindenképp enned kell valamit.

Viselkedése láthatóan csigázza a lányt ezt a külső szemlélő rendkívül gyorsan konstatálhatja. Azonban nem a szokott módon. Inkább arról van szó, hogy a szokatlanság az újdonság, és az egyfajta nehezebb megközelíthetőség áll a háttérben. Ez a fiúban nem igen tudatosul több lány is érezte már ezt vele kapcsolatban, de még sosem osztották meg vele ezt a tujadánságot, vagy ha történt is ilyen azt Craig mindig el engedte a füle mellett. A helyzet bizonyára élvezetes, legalább is a lány tartása, és viselkedése testbeszéde ezt árulja el. Talán már már kívánkozik a srác után, de ki tudja.. "Nagyszerű akkor lássuk a medvét." Craig mindössze csak bólint, és az iménti szomorúság kissé még mindig látszik az arcán. Figyelmét nem kerüli el a lány szemében izzó tűz, de különösebben most ez sem hozza lázba. Nem áll szándékában idegesítően közönyös maradni, de most valahogy nem képes szembeszállni magával, és a másik ezt érezheti is. Craig küzd valamivel odabent. Mintha ettől volna olyan rideg a harc a belsejében lakozóval felemészti a teste melegét.. Persze elég ócska magyarázat.. de egy ilyen hozzá hasonló kopott varázslótól, és lecsúszott zenésztől éppen megfelelő. A pír a lány arcán kissé elgondolkodtatja. Mióta bejöttek ide a másik több "gátlástalan" ölelést, és hajborzolást eszközölt a srácon, most pedig a puszta közelsége pírt vált ki. Talán valami megváltozott most a másikban.. Persze az is lehet, hogy mindössze a saját kíváncsiságát akarja íjmódon "meglovagolni..".
- Őszintén szólva nem igazán akarok.. egyszerűen így szoktam.. de látod nem megy.. pedig erről is ennyit.. Mondja, és ezzel párhuzamosan a szinte hihetetlen módon újra kiürült ananászát a pultra teszi vissza. Kissé megköszörüli a torkát aztán a másik mosolyába merülve figyel.
- Akkor Go.. Mondja Craig, és a lányhoz hasonlóan összeszedelőzködik, és követi azt. Néhány rosszalló pillantás kíséretében, ha minden rendben megy távoznak a következő szavak pedig már odakint az utcán hangzanak el.
- Hogy hová is mennénk mit mondtál? Mintha most kapna észbe, hogy mi volt az új hely neve.
- Ha jól sejtem megint hoppanálunk igaz? Teszi fel a srác a kérdést olyan arckifejezéssel mintha valaki valami szörnyű ízű dolgot tolna arra alá.
- Nem ígérem hogy egy újabb hoppanálás után fogok tudni enni.. de megpróbálom majd. A lány egyre inkább erőlteti ezt az evés dolgot. Egy percre bevillan a lány arckifejezése a korábbi gyümölcskarikás eset kapcsán, és huncut fény gyúl a srác szemében. Kissé hátrébb lép, és mivel sejti, hogy korábbi kérdésére a válasz igen felkészül a hoppanálásra mély lélegzetet véve.