Oldal nyomtatása - Nialen Travers

NIALEN KHARON TRAVERS

(https://64.media.tumblr.com/6786fc7eb349c77d464acc252c85b791/55fa96ccce112ed1-84/s1280x1920/6c2e21637b2adc6f812205dc9a290fcee6b63c98.jpg) (https://64.media.tumblr.com/f64e9c487a5d5c9403ab79488b18a5f7/4a1cdcffda1813bb-35/s1280x1920/d540897a4c96481c14f72307cd05f873ffae4416.jpg) (https://64.media.tumblr.com/77f26788f77e65315e7013dfd17ae646/845a6ac28417d9ee-ad/s1280x1920/b5fd5123e40855b7281facfdc046ec149809e23d.jpg)

Mottó

Az élet túl rövid hozzá, hogy meg akarj felelni másoknak.

Alapok

jelszó || ~~Redway tiszta bagyoltoll~~ Redway Roxmorts szépe
nem || férfi
születési hely, idő ||Trollsbridge (Skócia), 1988. február 29.
kor || 16
vér || aranyvérű
évfolyam || Hatodik (VI.)

A múlt

+18 - káromkodás, mild szexuális utalások, mentális betegség, abúzus, erőszak

Még mindig remeg a kezem, ahogy a toronyszoba erkélyéről, a szabad kezemben pálcával a befagyott Tay-t figyelem, a másik kezemben a cigarettával. Haragszom magamra, amiért egy rossz álom és egy gyerekkori tündérmese ennyire megijesztett, az utolsó téli szünet idején, amit jogilag kiskorúként töltök. Mire véget ér a tél, felnőtt leszek. Nincs semmi a vízben. Edgar teste most is ott van. De nincs ott tíz méter magas troll, amely a karját keresi, szörny, mely lecsap majd kardjával erődünk falaira, hogy felzabálja ennek a kibaszott családnak az utolsó maradványait. Nincs akkora szerencsénk.
A trollkirály nem létezik. Az ősöm, akiről a nevemet adtad, apám, pont akkora darab szar volt, mint te; bizonyára megölte a családját, hogy előrehozza az örökösödését. Ironikus, nem igaz? A történelem ismétli önmagát, még ha ez a történelem a háttérben, függönyök rejtekében, a víz alatt, füstté váló levelek papírjain íródott. Csak annyit kellene tennem most, hogy mi is füstté váljunk, hogy eladjam Trollsbridget valakinek, mielőtt elveszik tőlem- lehetőleg egy olyan mugli születésűnek, aki abból a kártérítésből venné meg, amit a ti bűneitekért elvettek tőlem jóvátételként. Utána összeszedek valakit, aki nem aranyvérű, és a neved, a családunk, a címerünk, a jelmondatunk- mind eltűnik, és eltűnünk, mint a Gauntok.
Nevetnem kell a gondolaton. Az őseim leköpnének már az ötletért is, de már nincs szájuk: elrohadt csontok, por és hamu. Ez nem az ő birtokuk, nem az ő házuk. Ez az enyém. Engem hagytál itt, hogy szopjak azokkal a beképzelt aurorokkal, a hitelezőkkel, idióta aktivistákkal és újságírókkal, eljátszottad a választási lehetőségeimet. Elvárnák miattad, hogy lehajtott fejjel járjak, mintha loptam volna a helyemet ebben a világban, mert egy szar ember fia vagyok, apám. Ki vagy akkor te, hogy elvedd, ami az enyém? Ez az enyém, az én jövőm, az én választásom, rám kúrtad, amikor úgy döntöttél, hogy ahelyett, hogy az apám leszel, elmész gyerekekre lövöldözni az aranyvérű halhatatlan hősök díszes társaságával. Ha annyira büszke vagy mindenre, amit tettél, miért hordtál maszkot?
Nem láttalak mindig így. Amikor meséltél Grendelről, a trollkirályról hét éves koromban, amikor elmondtad, hogy tíz év múlva azon a sötét napon fog visszatérni, és rettegtem a víz morajlásától, melyben a troll lépéseit hallottam, aki keresi a karját a Tay medrének fenekén, csak azért tudtam aludni, mert te itt voltál. Te, apám, gondoltam, majd leveszed aznap Hruntingot a falról, mert belül te vagy Kharon, nem én, és nem a nagybátyám. Hittem benne, hogy a mi családunk a hősök családja, hogy nagyapa és Godmund bácsikám csak gyenge fejezetek egy jól megírt könyvben, pedig... pedig ők legalább az életüket adták az ügyért, bármilyen retekbe baszott faszság az az ügy. Te meg mindent megtettél, hogy mentsd a drága bőrödet. Sokáig nem láttam, de te nem Kharon vagy; te magad vagy Grendel.
Hagyom, hogy a keletről érkező, a folyó felett végigsüvítő szélroham lesöpörje a vállamról a vékony takarót, a tél pedig teljes haragjával megpróbáljon leborítani a várfalról. Mások kabátban is nehezen viselnék ezt a hideget, de megszoktam, hogy télen is ruhák nélkül jövök ki cigizni vagy megnézni az „uradalmamat:” a sötét folyót, melyre csak a Hold vet gyér, tükröződő ezüst utat a régi híd maradványai helyére. A fekete sziluettet, a déli tornyot, amely egyre elhanyagoltabb. Kövek és víz, a híd felesleges a vonat megépítése óta. De ez az enyém. Nem adom át, nem adom el, nem adom vissza, sem neked, apám, sem neked, húgom, és neked sem, bácsikám. Szeretem ezt a helyet, a jutalmamat minden szarért, amit átéltem. Régen, a vonat előtt ez volt az egyik legbiztonságosabb út a Roxfortba, nem fogom hagyni, hogy úgy emlékezzenek rá, mint halálfalók odújára.
- A mocskos rohadt kurva anyját...- leejtem a cigit, amit elvisz a szél, ahogy észreveszem a mozgó fényt a déli torony egyik ablakában. Egyelőre senki nem lakik ott, a külső védővarázslatok, amiket ráraktam az ügyvédem segítségével, megállítják a betörőket, vagy legalább riasztanának, ha valaki behatolna, a híd jelszavát pedig megváltoztattam nyáron, az az enyves kezű kis kurva nem ismerheti. Még azt is riasztanák a bűbájok, ha a folyó felől érkezne valaki. Vagy valami. Pofon vágom magam. Mennyi az esélye annak, hogy egy kibaszott troll betört a déli toronyba, ami tök üres, mióta a húgod megvalósítja önmagát valahol, és most valami fényforrással a kezében mászkál? Jövőre jön csak vissza, jövő decemberben. Ettől függetlenül a pólón, alsónadrágon és farmeren kívül, amit felkapok, a vállamra veszem az ősi baltát is, amit egy ideje áthoztam a szobámba. Yuria legalább ezt nem lopta el tőlem- vagy nem bírta el. Még ha egyértelműen kobold munka is, nem az ő erejükhöz készült, és ahogy összeszorítom rajta az ujjaimat, érzem, hogy mintha nehezebb lenne, mint tizenöt éves koromban. Pedig biztos, hogy erősebb lettem, nem gyengébb. Talán valami mágikus oka van, talán a troll miatt... nem, baszd meg, nincs trollkirály! Belebújok a cipőmbe, és amint kilépek a szobámból, elkiáltom magam.
  - Trus! Valaki betörhetett hozzánk. Ha tíz percen belül nem hívlak, fogd anyám, és vidd Low... ne, ne oda... mindegy, csak vidd el valahová, ahol biztonságban van, és hívj aurorokat! Lehet, hogy van itt valami, amit már régóta keresnek.- majdnem hozzá teszem az idősödő, szemét törölgető házimanó hölgynek, hogy „és bocsesz, hogy felkeltettelek, tudom, hogy kurva késő van,” de túl ideges vagyok. Annyira persze soha nem leszek ideges, mint apám, hogy megüsse, vagy olyan uppity kurva, mint Yuria, hogy úgy ugráltassam felesleges apróságokért, mintha nem lennének lábaim. Megszorítom a fegyvert- ha tényleg ő jött vissza, lehet, hogy reggelre nem lesznek lábai.
Ahogy lesietek a lépcsőkön udvarra, el a fa mellett, amelyről Dracula nyaranta békésen eszeget, eszembe jut az emlék, amikor Edgar hat éves koromban focizni tanított itt. Apámat akkor még nem zavarták a mugli születésűek, a férfi gyakori vendég volt minden nyáron, együtt ittak a sikeres üzleteikre, még azt is hallottam, hogy szidja neki Azkabanban rohadó nagybátyámat. Akkor apám még óriás volt a szememben, aki sokszor mondta, hogy az aranyvérűek küldetése, hogy felemeljék a többi varázslót, megőrizzék az őseink emlékeit, míg a mugli születésűeké, hogy frissítsék a világunkat. Akkor is hazudtál már? Vagy tényleg hittél ebben, amíg ez volt a könnyebb út, amíg a gazdád vissza nem tért?
A déli torony ijesztően emelkedik fölém a túlparton, még ilyen hatalmas távolságból is, ahogy a törött híd végéhez, a folyóhoz sétálok. Sötétben még ijesztőbb, el tudom képzelni, milyen lehetett átlovagolni a hídon, miközben zúzás és sikolyok hangja töltötte meg a levegőt, hogyan sarkantyúzhatta Godwyn és Kharon a lovakat, hiába tudták, hogy már túl késő, mert Grendel végezni fog mindenkivel, mire eljutnak hozzá... vagy tényleg azokon a kurva randalórokon vívtak lovagi viadalt egymással a hídon, miután megittak néhány liter lángnyelv whiskeyt. Van feljegyzés róla, hogy vettek kettőt ajándékba a Malfoyoknak, akik, ha akkor még nem voltak olyan félkegyelműek, mint a jelen generáció, nem fogadták el őket.
Veszek egy mély levegőt, hogy leküzdjem a félelmem a sötét torony árnyékában. A boldog emlékekre koncentrálok inkább a horror helyett, mielőtt kimondom a jelszót, amely átrepít majd: hogyan fogócskáztam itt Soffi Loweval, amikor még tényleg kedves volt, mielőtt az apja kémje lett, hogyan szórakoztunk negyedévben itt a barátaimmal, akiket meghívtam ide, hogyan futottam le negyedik után Yuriát, miután faszfej volt, és hagytam a déli oldalon egy éjszakára, miután sikeresen megváltoztattam a jelszót, mielőtt visszajutott volna- ennek ellenére tényleg átköltözött oda. Hogyan beszélgettünk itt az életről Edgarral, aki elmondta nekem azon a nyáron, Dumbledore halála után, hogy ha lenne fia, olyat akarna, mint én.
Tudom, hogy Edgar gyűlölte, hogy itt kell bujkálnia, miután feladta Selwynt és Monstrot a hatóságoknak 1997 tavaszán, és ezzel kiemelt figyelmet szerzett Voldemorttól. Sokszor mondta, hogy úgy érzi, élősködik apám és anyám vendégszeretetén, hogy bajba sodorja őket és a gyerekeiket, sokszor készült elmenni, de apám mindig visszafogta. „A vendégünk vagy. A Traversek a legjobb vendéglátók a világon. Amíg itt vagy, semmitől nem kell félned.”
Most is látom azt a zöld villanást, aznap éjjel, amikor a Minisztérium elbukott. Nem tudom, hogy miért jöttem ki a szobámból, de láttam, ahogy Edgar a híd vége felé sétál, ott, ahol most állok. Kis fényvilág égett a pálcája végén, talán apám azt mondta neki, hogy látott ott valamit- egy pillanatra akkor is azt hittem, hogy a trollkirály mozgott aznap éjjel a vízben, azért emeli apám a pálcáját. De nem volt trollkirály- egyszerűen csak nem volt többé szükség bizonyítékra, hogy nem vagyunk igazi halálfalók, arra az esetre, ha Scrimgeour és az emberei ránk rúgják az ajtót, mert már nem volt többé Scrimgeour. Edgar csak, mintha egy báb lenne, aminek elvágták a zsinórjait, elernyedt, és bezuhant a vízbe, a Tay pedig örökre elnyelte. Veszek egy mély levegőt.
  - A retkes kurva anyját minden degenerált kispöcsű vérelmélethívő fasszopónak, kúrja meg őket a marsupilami a húszméteres farkával.- a lila rúnakör csak egy pillanatra villant fel a lábaim alatt, megérzem az ismerős meleg érzést, amely pár másodpercre eltünteti a hideget, én pedig a híd másik felén találom magamat. A sötét házra nézve elfog a félelem. Ki vagy?
Apám nem csak Edgart ölte meg aznap éjjel a hídon. Megölte az egész családunkat: Yuriának azt mondta, hogy Edgar zaklatta anyánkat, és megtámadta őt, amikor számon kérte- ezt mondta anyám is, aki úgy tűnik, tényleg el is hitte. Csak én láttam, hogy Edgar nem tett semmit, nem támadta meg apámat, és előbb mászott volna rá, mint anyámra. Soha nem békültem ki az ikertestvéremmel emiatt, aki most is azt hiszi, hogy apám egy kibaszott szent, az aranyvérűek bajnoka, aki jéggel baszott, rideg aranyvérű kurvává tette volna, akit minden nyomorék meg akart volna baszni, és minden hülye picsa irigy lett volna rá. Anyám pedig akkor tűnt el a szemeim elől végleg: nem kedvesnek láttam már, hanem bolondnak, kibaszott ostobának; ha Soffi tudná, hogy mennyire sokat látok a valódi ostobaságból, nem próbálná eljátszani, hogy ő is buta. Tényleg azt hiszi, hogy nem látok át rajta?
A nagy asztalra pillantok a déli torony halljában, amelynél az akkori, Sullyvahn által szerzett ügyvédünk jelenlétében anyám aláírta azt a kurva sok papírt, ami gyakorlatilag kiürítette a gringotts-i széfünket, hogy segítsük a háború károsultjait. Apám halott volt akkor már, amikor augusztusban eljöttek azok a minisztériumi nyomorultak, nem volt jogilag érvényes követelésük ellenünk többé, de anyám önként belement mindenbe- a marketing miatt a nagybátyám szerint, de biztos volt valami hátsó szándéka, mert ha mindent nekik is adunk, akkor is bűnösök leszünk a szemükben. A mugli születésűek olyanok, mint a tehenek Indiában.
Akkor, tizenegy évesen, még a Roxfort Expressz előtt rájöttem, hogy az a fasszopó ki fog semmizni minket, anyám a kisujját sem fogja mozgatni, hogy megállítsa, mert anyámnak addigra annyi esze volt, mint egy tizenkét éves szuperhugrabugos kurvának, aki fel sem fogta teljesen, hogy NEM, baszdmeg, apám nem jön vissza, NEM, Sullyvahn nem lát szívesen a kibaszott bálján, mert akkor nem vagy a húga, és NEM, Yuria nem egy kedves, aranyos kishölgy, hanem egy számító kis ribanc, aki aranyvérű előjogokat akar egy olyan világban, amelyben már nincsenek igazi lovagok. Vicces a gondolat a baltával a vállamon.
Láttam pár horrorfilmet a barátaimmal nyáron és a szilveszteri lerészegedések során, és tudom, hogy ha én lennék most a mellékszereplő, valami lassan rám csöppenne felülről, én lassan felnéznék, és lenne időm ordítani, mielőtt valami nagyon szar dolog történik velem... mi tud lecsöppenni a trollról? Mi nem? De nyelek egyet, és áthaladok a termen a lépcső felé. Nem fogom hagyni, hogy lenyomjanak.
Rykard, a gerinctelen. Godmund, a tömeggyilkos. Gilean, az áruló. Sullyvahn, a csaló. Elfriede, a bolond. Yuria, a tolvaj. Soffi, a kém. Elárultak engem, mindannyian. Hány roxfortos hétvégét töltöttem a barátaim vagy lányok helyett azzal már gyerekkorom óta, hogy megpróbáljam helyrehozni azt a sok szart, hogy harcoljak a végzet ellen, amit ők jelentenek? Kinek kell Grendel az életébe ilyen családdal? Ha nem lettek volna barátaim bent, ha nem lenne a Roxfort, már szétvertem volna valaki fejét ezzel a túlméretezett szarral.
Először komolyan azt hiszem, ahogy belököm Yuria ajtaját, hogy a húgom ott fog ülni maga természetességében a tükre előtt, mintha nem ürítette volna ki a széfünket júliusban és tűnt volna el nyom nélkül, és valami kibaszott ruhájáért jött vissza, de a dohos helyiség pont olyan, mint mindig volt. Yuriától tartok kevésbé, mindig jobb voltam a pálcával nála, örültem is volna, ha itt találom- kiütöttem volna, és berángattam volna a Minisztériumba. Nem ő a legrosszabb.
Ahogy végigsietek a folyosókon, és nem találok semmit, zajt hallok- lentről. Te vagy az? Lefutok a lépcsőn, át a hallon, a zaj irányába, kezemben a pálcával- a baltát sem dobom le, még ha meglehetősen felesleges is lesz. Mély levegőt veszek, és lerohanok, le a csónakokhoz.
Emlékszem rá, ahogy akkor régen, azon a sötét májusi éjjelen apám biztosított róla, hogy nem tudják, hogy túlélte a csatát a Roxfortnál. Komolyan azt hitte, hogy csak hazajön, felkap minket és a vagyonát, elmegy Norvégiába, és onnan majd a többi szökevénnyel újraindít egy háborút- vagy egyszerűen eltűnik, és soha nem felel semmiért: Edgarért, a hazugságokért, és azért a ki tudja, hogy hány emberért, gyerekért, akiket megölt haláfalóként. Minden geciségért, amit azóta tett, mióta kitalálta, hogy melyik oldal a győztes. Ironikus, hogy csak bennem bízott, anyámnak és húgomnak soha nem mutatta meg a képét. Ha nem lett volna kibaszottul hímsoviniszta, máshogy alakul minden.
Lelassítok a lépcsők alján, ahogy meghallom a csónakok nyikorgását. Emlékszem rá, amikor apám étellel, könyvekkel megrakodott táskáival beült az egyikbe, és elmondta az instrukcióit, mielőtt a csónak alámerült, a Vízalatti Csarnokba, amit egyik ősöm emelt a tó alján a romokból. A Minisztérium sem tud róla, fiam. Itt biztonságban leszek, bármennyit keresnek. Soha többé nem láttam, miután lement a raktárba. Még aznap éjjel megöltem.
Megérintem az acélfogantyút a falon, ahogy akkor, tizenegy éves koromban. Hideg, kör alakú, mint egy tengeralattjáró ajtaját záró mechanizmus, hivatalosan azt a célt szolgálta, hogy egy zsilipen lejjebb engedjük a vizet, ha túl magasra emelkedik. Apám pedig pontosan elmagyarázta, hogy hová kerül az a víz, és mi a mechanizmus valódi célja: a Csarnok védelme a tolvajoktól. Soha nem gondolta, amikor elmesélte ezt nekem még gyerekkoromban, hogy egyszer ellene használom. Rám bízta Trollsbridge kulcsait, köztük a fogantyúét is. Emlékszem, milyen nehéz volt akkori vékony karjaimmal elforgatni akkor, 1998. május 3-án éjszaka, és néztem, ahogy a folyó vize a következő órában alig észrevehetően lejjebb süllyed. Sírtam az emberért, akinek hittelek, de akkor már láttam, ki vagy valójában.
Azonnal fordulok, ahogy zajt hallok- nem is próbálok fordulás közben varázsolni, ahogy megpördülök, hanem a baltával suhintok, fejmagasságban. Bárki is jár itt éjszaka, a kurva anyját, megölöm a gecibe, ha kell, mert ez a ház az enyém, és megérdemlem, hogy normális életem legyen, távol ettől a faszságtól, távol apám bűneitől. Megérdemlem, hogy ne Gilean Travers fia legyek, ne kapjak havonta még mindig leveleket a szombati kurváktól, hogy beszéljek velük, meg azoktól, akik ismét megkérdezik, újra és újra, hogy apám ölte-e meg a faszom tudja kijüket. Honnan a geciből tudjam, ott voltam?
Csontvázat, vagy rohadó hullát akartam találni aznap, amikor leengedtem a vizet még augusztusban, csónakba ültem, és lementem a Csarnokba, életemben először. A mágia nem hagyta a falait tönkremenni, néhány értékesebb dolog mellett megtaláltam apám tönkrement könyveit és táskáit is, a matrac rohadó maradványait, amin aludt. De bárhogy túrtam a rézérmék között, bárhogyan próbáltam megtalálni a csontokat, a pálcát, bármit, nem volt sehol holttest. Azt mondtad, hogy innen nem lehet dehoppanálni, te rohadt, mocskos, hazug, undorító fasszopó geci. Bármilyen kurva intelligens vagyok, ha hülye lennék, is tudnám, hogy ki volt az az ismeretlen varázsló, akivel az ikertestvérem kiürítette a kibaszott széfünket.
A nő felsikkant, ahogy hanyatt esik, a balta pedig éppen csak centiméterekre kerüli el a homlokát. Azonnal felismerem, egy pillanatra megijedek tőle, hogy majdnem megöltem, mely tudat még erősebben tudatosul bennem, ahogy a falba csapódva a nyélen remegés fut végig. A meglepettségem, félelmem, bűntudatom azután haraggá torzul, ahogy lenézek rá.
  - Te meg mi az átkozott kurva életet csinálsz itt? Egyáltalán hogy jöttél át?- tudom, hogy ki kéne nyújtanom a kezemet, hogy felsegítsem anyámat, aki hüppögve néz rám. Előbb a remegését veszem észre, azután szúrom csak ki, hogy a hálóinge tele van vízzel, átázott; ez az elmebeteg komolyan átúszott több száz métert a folyón- vagy egy részén, ahogy nézem, a pálcáját hozta legalább. Simán bele tudna fulladni, nekem pedig a sok családi geciség mellé pont ez hiányzik még: egy kurva Ophelia sztori.
- Ez... az én házam még, kkkk... icsim. Miért... miért kellene egy gyereknek elmondan... nom...- felbasz, ahogy vacog a foga, lekúrom magam mellé a baltát a földre, melynek hatására megint felsikkant. Emlékszem az ölelésére, ahogy beletúrt a hajamba, ahogy kitalálta gyerekkoromban a mesét róla, hogy hogyan űzi el a trollkirályt Nialenke, a bátor lovag. Nialenke... kibaszott kurva életbe ezzel a névvel. Ez... hogy lehet ez ugyanaz a vacogó, bolond szerencsétlen ugyanaz az ember? Hogy törhet el egy felnőtt ember elméje ilyen könnyen?
  - MAJDNEM MEGÖLTELEK! MEGFULLADHATTÁL VOLNA! AZT HITTEM, HOGY BETÖRTEK IDE! MIT... csinálsz... ITT?
- Csak... csak mm... meg akartam nézni, hogy Yuri nem jött-e haza... gyertyát kell gyújtani neki, hogy tudja, hogy hazavárjuk. meg kics.. csheréltem az ágyneműjét.
- De nem várjuk haza, anyám! Lelépett a kibaszott szeretőjével, és elvitte minden pénzünket! Engem is meglopott! Téged is! Yuria nem a családunk többé.
- Mindegy, hogy mit csinált, Niall, ő a kk... kishúgod. Megk... meg kell védenünk, szeretnünk kell. Egy napon hazajön, apuval együtt, és...
- MÁR MEGINT KEZDED? A FÉRJED MEGHALT! MEGHALT, MIKÖZBEN A ROXFORTBAN ÉLŐ GYEREKEKET PRÓBÁLTA MEGÖLNI, FIATALABBAKAT, MINT ÉN! BASZD MEG, FEJEZD MÁR BE!- veszek egy mély levegőt, hogy lenyugodjak. Egy. Kettő. Három. Négy. Kurva életbe. Ránézek anyámra, aki lesüti a szemét, azután megigazgatja vizes haját, mintha attól kevésbé nézne ki szakadt bolondnak. Baszd meg, nekem Trus inkább az igazi anyám, mint te.
- Niall, apuk kkk ...ád él. Csak bujkál, mert a sárv... a mugliszületésűe.. kkk... nem csak megérzés. Láttam.- anyám vacogása, bolond tekintete ellenére most nem tudom olyan könnyen elengedni az egészet, mint két éve, amikor ugyanerről beszélt. Az a rohadt fasszopó itt ólálkodik most is... pedig elvitte a hülye lányát és a pénzünk nagyobb részét, mégis mi a faszt akarhat még? Azt gondolom ő sem gondolja, hogy beköltözhet a házba, és nem csukják le még aznap. Felsóhajtok, azután leguggolok, és felhúzom anyámat a földről.
  - Apa gyilkos volt. Már megbeszéltük, hogy nem emlékszel rá, hogy Edgar valaha bántott volna. Ha tényleg látod... nem, nem láthatod. Meghalt. Trus! Kérlek, kísérd vissza anyámat a szobájába, és csinálj neki egy forró fürdőt!- eldöntöm, hogy bármilyen kényelmetlen, mostantól zárom az összes kaput folyamatosan. Ránézek a házimanóra, aki kicsit szomorúnak tűnik, miközben megfogja anyám kezét, és egy durranással eltűnik vele, én pedig egyedül maradok a hullámokkal, a dokknak ütődő csónakokkal.

Ha vissza mered tolni a képedet valaha, befejezem, amit elkezdtem. Ha beledöglöm is.

Jellem

Nialen többnyire magabiztosnak, lazának és nemtörődömnek tűnik, aki mindig pontosan tudja, hogy mit akar, és nem is habozik kinyújtani érte a kezét. Sokszor edgy, ellenséges és elutasító, szeret káromkodni vagy megbotránkoztató dolgokat csinálni, néha akár a saját érdekei rovására is, és ha valaki irritálja, nem habozik hangot adni neki – sokszor nagyon kreatív, bántó és személyre szabott sértésekkel. A verbális és fizikai agresszió ugyan nem az első reakciója mindenre, de nem is olyan nagyon nehéz kiprovokálni belőle egy öklöt vagy átkot, ha valaki tudja, hogy hol érintse meg. Tipikus hozzáállására, hogy a győzelemért tesz mindent, és ha egy szabályt nem tartatnak be jól, borítékolható, hogy csak addig tartja be ő is, ameddig az érdekei úgy kívánják.
Hirtelen természete ellenére Nialen könnyen barátkozik olyanokkal, akikkel barátkozni szeretne, elsősorban annak köszönhetően, hogy látszólag egyáltalán nem szorong, magabiztossága pedig vonzó sokak számára. Azokkal, akiket közel enged magához, a maga módján nagyon kedves, talán lovagias is, néhány esetben pedig önfeláldozó is tud lenni. Hasonlóan a barátkozáshoz, flörtölni is könnyedén szokott, még ha nem is igazán hisz a romantikus mesékben, köszönhetően annak, hogy egyetlen jól végződő, romantikus házasságot sem látott.
Nialen ambiciózus, de ellentétben apjával, nem mások holttesteit szeretné lépcsőnek használni hozzá, hogy feljusson a csúcsra, és nem is születési jogán érzi magát többnek másoknál, mint ikertestvére. Nem fél ugyan olyan tabunak tűnő dolgoktól sem, mint megsérteni mugli születésűeket, ha szerinte irritálóan sokat beszélnek a traumáikról, valójában nem hisz a legkisebb mértékben sem a vérelméletben, a dinasztikus házasságokban, és megvet mindent, amit a halálfalók képviseltek. Előnyben részesíti a „mindkét világból a legjobb kiválasztása” hozzáállást öltözködés, kultúra, tudomány és szórakozás kapcsán is, és kifejezetten utálja az aranyvérűekre a XX. században még mindig jellemző társadalmi eseményeket, dressz kódot és bálokat.
Nialen szeretne végleg megszabadulni attól a rengeteg negatív (elő)ítélettől, amit apja, nagyapja és nagybátyja építettek neki is a két varázslóháború alatt Lord Voldemort szolgálatában, de nem hajlandó meghunyászkodni érte egykori áldozataik előtt. Ikertestvére szökése, megmaradt vagyonuk jelentős részének eltűnése, és a Vízalatti Csarnok felnyitása óta rengeteg harag és félelem van benne azt illetően, hogy ez valaha elérhető lesz-e még számára. Dühvel, gyűlölettel gondol az összes rokonára, akik véleménye szerint mind azon dolgoznak, hogy lehúzzák őt, és akikkel megszűnt a normális kapcsolata még gyerekkorában. Nem bízik egyik rokonában sem, még az ártalmatlannak tűnő Soffiban sem, aki szerinte csak kifelé mutatja magát naivnak, bár vele nem nyíltan ellenséges, mint többi rokonával.
Magának sem ismeri be, de erősen hisz abban a jóslatban, melyet egy távoli ősük hagyott rájuk, és mely szerint egy éven belül szerencsétlenség éri őket a Grendel, a TrollKirály átkának formájában, ha az év következő, legsötétebb napján nem sikerül megfelelő védelmet felállítania Trollsbridge körül. Félelmei, traumája, rossz emlékei és bűntudata ellenére ragaszkodik magához a házhoz érzelmileg, de ha ezen túl is tenné magát, Nialen túl büszke és makacs hozzá, hogy megadja apjának, testvérének és nagybátyjának az elégtételt, hogy megfutamodik a kihívásuk, játékuk elől, még ha ő maga soha nem is akart játszani.
Nialen szereti azokat a dolgokat, melyeket korosztályának és társadalmi csoportjának tiltanak – jelentős részben pont azért, mert tiltják, ilyen a cigaretta, az alkohol, az egy éjszakás kalandok, mugli tárgyak, szabályszegések, konfliktusok (megfelelő indokkal kifejezetten szeret verekedni és párbajozni). Művészlélekként szeret alkotni, akár festőként, akár költőként, bár elsődleges célja nem az önmegvalósítás, inkább a megbotránkoztatás (legsikeresebb ebből a szempontból a legutolsó nyáron készült festménye, A Sötét Nagyúr és a tenger volt, mellyel sikerült egyszerre felbosszantania mugli születésűeket és Voldemort még megmaradt szimpatizánsait is). Sok fiúhoz hasonlóan szereti a kviddicset is, tagja háza csapatának, bár soha nem mutatott igazán érdeklődést az iránt, hogy az iskola után is játsszon; elsődlegesen intellektuális, magas társadalmi megbecsüléssel járó munkák érdeklik, különösen a Mágiaügyi Minisztérium alkalmazásában, de nyitva tartja a szemét lehetőségek után, különösen számára tetszetős mugli dolgok integrálása iránt a Varázsvilágba profit megteremtése mellett.

Apróságok

mindig || Hideg, alkoholos italok, kviddics, a víz csobogása, hangos zene, menő mugli dolgok, mugli média, horror, cigaretta, kalandok (több értelemben), autók.
soha || Aranyvérű hagyományok, halálfalók és szimpatizánsaik, cookie pontokat gyűjtő mugli születésűek, romantikus párkapcsolatok, sznobok, aurorok, aranyvérűekre jellemző tradicionális ruházkodás, szárazság.
hobbik || Kviddics, festészet és költészet, bulik (italok, cigi, zene, lányok), testépítés.
merengő || A legjobb emléke, amikor először a csónakba került (másikba, mint Yuria), és először nézhette meg a Roxfortot a saját szemével. A legrosszabb, amikor rájött, hogy az apja nem halt meg, és Yuria kirabolta a széfjüket (szorosan kapcsolódik ide Edgar halála).
mumus || Grendel, a trollkirály. Nialen látomásában a lény egy hat-tíz méter magas (mikor hogy) teremtmény, melynek hiányzik a jobb karja (vagy csak csontok vannak a helyén), a fején mágikus koronát visel, a testén pedig páncélt. Az arca el van deformálva, mintha megsérült volna, de kicsit így is emberszerűbb az átlagos trolloknál, és sokszor vigyorog. Egyes esetekben a mumus beszél is, óangol nyelven, bár általában csak üvölt, morog vagy meglepően magas hangos rikolt, visít.
Edevis tükre || Egy boldog, sikeres élet, ahol a saját ura, és megszabadult a családtagjai ostoba manipulációitól. Anyagilag sikeres, szabad.
százfűlé-főzet || A százfűléfőzet állaga enyhén poros, illata a füstére hasonlít, az ize viszont szinte elviselhetetlenül csípős, mintha valaki forró, vagy savas dolgot próbálna lenyelni. Az utóize, ami a fájdalom után jön, viszont édes, nagyon kellemes, ami arra sarkallhatna valakit, hogy újra meg akarja kóstolni.
Amortentia || Hideg, dohos kastély fala, a folyó és a hideg szél illata, valami édes. A cseresznyevirág illata, valamilyen sütemény illata, az illat enyhén rózsaszín.
titkok || Tudja, hogy az apja megölt egy mugli születésű varázslót. Tudja, hogy az apja nem halt meg a Roxfortnál; megpróbálta vízbe fojtani. Tudja, hogy az apja még életben van, és valószínűleg ő vitte el Yuriát.
azt beszélik, hogy... || Eladta/megölte az ikertestvérét, aki ezért nem jött vissza a Roxfortba, nem a szeretőjével lépett le. Ötödévben lefeküdt egyszerre két végzős lánnyal. Egy buliban úgy megütött egy mugli fiút, hogy az meghalt (nem halt meg, csak eggyel kevesebb foga van).

A család

apa || Gilean Cerberus Travers; 50; aranyvérű. Hivatalosan meghalt 1998.05.02-án a Roxfort ostroma során. Nialen gyűlöli halálfaló apját, olyannyira, hogy tizenegy évesen megpróbálta megölni, és újra megpróbálná, ha lehetősége lenne rá- a fiú nem tudja, hogy apja mit érez felé. Nem próbálta ugyan megölni vagy elrabolni azóta, de a vagyona jelentős részét ellopta.
anya || Elfriede Enid Travers (née Lowe); 42; aranyvérű. Nialen nem tartja túl sokra anyját, aki nem teljesen beszámítható, az elméje pedig leépült a férje állítólagos halála után egy korai tizenéves korát élő gyermek szintjére (bár még képes varázsolni, és valamennyire döntéseket hozni). Nem utálja igazán, de nem bízik benne, mert tudja, hogy bátyja, Sullyvahn úgy mozgatja, ahogy akarja.
testvérek || Yuria Hecate Travers; 16; aranyvérű. Nialen sosem volt jó viszonyban ikertestvérével, aki hagyományosabb aranyvérű elveket vallott nála, és nem tekinti a családja részének nyár óta.
állatok || Count Olaf Nosferatu Dracula; 7; hím. Repülőróka. Nialen a klubhelyiségben gyakran hagyja, hogy a denevér a karjára kapaszkodjon, és simogatja is; az állat valamennyire hallgat rá. Több bagoly is él Trollsbridge bagolytornyában, de Nialen egyiket sem viszi tartósan magával soha.

Családtörténet ||

Címer || Világoskék alapon egy ezüst színű csontváz, aki egy fekete csónakot evez át a folyón. Gyakran megjelenik a dán balta és a troll is a család hivatalos ábrázolásai között.

Mottó || „A révész megkerülhetetlen.”

Székhely || Trollsbridge. Két, egymással szemközti vártorony a Tay két oldalon, Skóciában. A kettő között tíz méter széles kőhíd állt, azonban ez a híd elpusztult, csak a csonkja van meg mindkét oldalon, és a két oldal mágikusan van összekötve, mely mágikus kapun jelszóval lehet átjutni. A tornyok négy-négy emelet magasak, a déli és az északi oldalon is van egy, a folyó szintjén lévő fedett dokk/csónakház. Azt beszélik, hogy a két torony közötti folyó fenekén is lehetnek titkos helyiségek.

A Travers családról készült első feljegyzések a XIII. századból származnak (bár valószínűleg sokkal régebben kerültek az országba), de ellentétben sok más aranyvérű famíliával, első generációik alig különböztek a mugliktól, és nem mágiájukkal, hanem Európa és Anglia mugli és mágikus útjainak pontos ismeretével keresték kenyerüket. Az első Traversek révészek voltak (sokak szerint emellett kalózok, tolvajok és rablók is, mert gyakran előfordult, hogy az általuk használt útvonalakon támadás érte az utazókat, ha azok úgy döntöttek, hogy nem fizetik meg nekik a révésznek járó díjat). Szakértelmük különösen fontos volt a varázslók közötti különböző konfliktusok, és az újra feléledő boszorkányüldözések idején, sok bevándorló család érte el a szigeteket, vagy jutott ki róla az ő segítségükkel.
A Travers család felemelkedése a százéves háború idején kezdődött, amikor 1320 körül Godwyn Travers merész vállalkozásba kezdett: ő és öccsei elkezdték felépíteni fából a skóciai Tay-folyó fölé első hídjukat, mely reményeik szerint kulcsfontosságú kereskedelmi útvonal lehetett Anglia és a Roxfort, illetve az azt körülvevő varázsló települések között. Az ártalmatlannak induló vállalkozás eredménye lett a híres összetűzés a híd alá beköltöző, a Tay-folyó felett áthaladó utazókat elfogyasztó trollokkal, mely egy évig tartott, és Godwyn győzelmével végződött: a varázsló elveszítette mindhárom öccsét az összecsapások sorozatában, de rátette kezét az utazóktól lopott kincseikre. A Travers család vagyona ezután az eredettörténet szerint a százszorosára nőtt húsz év alatt, miután a befektetett zsákmányból a Tay-folyó két oldalán hatalmas, erődített tornyokat emeltek, közéjük pedig egy kilométernél is hosszabb, széles, mágikusan elrejtett kőhidat húzták, mely a vám ellenére népszerű lett, és végleg megfosztani látszott Tay trolljait elemózsiájuktól.
A mágiatörténészek vitatják a trollkirály, Grendel létezését, de a Travers család otthonában több festmény is megtalálható a páncélba öltözött, mágikus koronát, kardot és pajzsot viselő lényről, mely 1339 legsötétebb napján jött el, hogy bosszút álljon népéért és a gyerekeiért, és kiirtsa a Travers nemzetség tagjait. A kivételesen intelligens troll először csellel az északi toronyba csalta Godwynt és elsőszülött fiát, lerombolta a hidat mágikus kardjával, és felfalta Godwyn feleségét és gyermekeit, akik a déli toronyban ragadtak. A hatalmas troll megölte és felfalta Godwynt is, amikor a férfi elsőszülöttjével visszajutott a déli toronyhoz, hogy harcba bocsátkozzon vele, és egy, pajzsáról visszapattanó átok eltörte a fiú pálcáját is. Jobb lehetőség híján az utolsó, fegyvertelen Travers, az alig tizenhét éves Kharon felkapta Hruntingot, a dán baltát, a mágikus dán baltát, amit egy szegénynek látszó utazó ajándékozott nekik, miután átengedték a hídon fizetség nélkül. Kharon mágikus baltája összetörte a troll mágikus pajzsát és páncéljait, kicsorbította a kardját, a fiú pedig végül levágta a lény jobb karját, mely megígérte, hogy hatszázhatvanhat év elteltével visszatér, hogy felfalja a leszármazottait, mielőtt beleveszett az éjszakába. Attól a naptól hívják a Traversek erődjét Trollsbridgenek.
Természetesen nem sokan hitték el a Travers család eredettörténetének utolsó részét (és helyette egyéb teóriákat találtak ki a híd pusztulásának okára, például hogy Godwyn és Kharon részegen lovagi viadalt vívtak rajta randalór háton ülve, mely pontosan úgy végződött, ahogy várható volt), de tekintettel a Traversek befolyására, ritka volt, hogy bárki nyíltan kihívta volna őket érte (igaz, maguk a Traversek is egyre kevésbé hangoztatták, ahogyan visszatekintve egyre bizarrabbnak tűnt az egész minden részletében). Kharon a hidat fizikailag nem építette újra, helyette a két torony megmaradt híd maradványait mágikusan kötötte össze: aki megáll az egyik oldalon, és kimondja a jelszót, a másik oldalon találja magát, és az ország egyik legerősebb családjává építette újjá famíliáját a következő száz évben. Azóta hagyomány minden fiúnál, akinek esetében az apa családfőnek szánja a gyereket Kharon nevét használni (első sorban középső névként).
A család az évszázadok során rengeteg közismert, fontos embert adott a brit Varázsvilágnak: két miniszteri feleség is a Travers családba született, Yorshka Travers 1494-ben megnyerte a Roxfortnak a Trimágus Tusát, Ledo Travers Mágiaügyi Miniszter volt három évig a XVI. század első felében, Torquil pedig sikerrel vezette az ország védelmét Grindelwald idején (igaz, a sötét varázsló inkább Dumbledore miatt kerülhette el az országot). Több sötét varázsló is kikerült a családból, például a nekromanta Alisa Travers a XIX. században, vagy a tömeggyilkos Arthur Travers a XVII. században, a XX. század hozta el azonban a család történetének sötét korát.
Torquil fia, Rykard egy évvel Tom Denem után kezdett a Roxfortban, és mint sokan mások a Mardekár házból, ő is az Utód befolyása került. Rykard hűségesen szolgálta Voldemortot évtizedeken át, és ikreit, Godmundot és Gileant is arra készítette, hogy hűséggel harcoljanak a Sötét Nagyúr felemelkedéséért, és a Vérelmélet védelmében. Az idősödő Rykard még 1979-ben meghalt egy Barty Crouchcsal vívott párbajban, Godmundot pedig Voldemort bukása után nem sokkal az aurorok kézre kerítették. Gilean, aki aránylag kevesebb bűncselekményt követett el, sikerrel képviselte azt a védelmét, hogy az Imperius-átok hatása alatt állt, és kihasználta, hogy hasonlít bátyjára, hogy rákenje a bűncselekményei közül a legsúlyosabbakat amúgy is büszke bátyjára, aki nem hitte, hogy a Sötét Nagyúr végleg legyőzésre került.
Miután Godmund gyermektelen felesége rejtélyes körülmények között meghalt férje életfogytiglani börtönbüntetésének megkezdése után alig másfél évvel, Gilean feleségével, Elfriede Loweval beköltözött Trollsbridgebe, ott születtek már az ikrek, Nialen és Yuria – Gilean nem is hagyott kétséget afelől, hogy magát tekinti a Travers család fejének azzal, hogy fiának, Nialennek a Kharon középső nevet adta. Köszönhetően néhány stratégiailag elhelyezett adománynak, a férfi viszonylag sikeresen elhatárolódott múltjától, és köszönhetően jó üzleti érzékének és mágikus tehetségének, sikeresen gyarapította tovább a Traversek vagyonát.
Voldemort visszatérése után Godmund hűségének köszönhetően Voldemorthoz visszatért, és ha névleg nem is, de átvette a háború idejére a család vezetését Gileantól. Maga Gilean az idők szelének változásával ismét elővette régi, fekete köpönyegét és sötét ideológiáját, és még ha nem is volt olyan szélsőséges, mint bátyja, aki mindig az első sorban harcolt, és két különböző alkalommal is visszakerült az Azkabanba Voldemort halála előtt, egyre határozottabban készítette gyerekeit rá, hogy éljenek születési előjogukkal.
Gilean befogadott egy mugli születésű varázslót 1997 elején, akit a halálfalók holtan akartak látni, részben régi barátsága miatt a férfi felé, részben, hogy Voldemort esetleges ismételt bukása után legyen bizonyítéka rá, hogy mindig a jó oldalon állt. Miután Dumbledore meghalt, majd a Minisztérium elbukott, és Godmund látogatásai egyre gyakoribbá váltak, mellyel megnőtt az esélye Gilean hűtlenségének kiderülésének, a férfi megölte és eltüntette a varázslót, és teljes mellszélességgel beállt az új rezsim mögé. Godmund meghalt a Roxfort ostroma alatt, Gilean pedig bátyja holttestének segítségével megrendezte a saját halálát a csata elvesztésekor, azonban véletlenül megfojtotta magát, amikor megpróbált elrejtőzni Trollsbridge alatt.
A Travers családot jelentős kártérítésekre kötelezték, ez, a családfő halála két mindössze tíz éves gyerekkel, és Elfriede mentális állapotának jelentős megromlása gyakorlatilag megsemmisítette a Huszonnyolcak közé tartozó famíliát politikai szempontból. Bár Yuria továbbra is fenntartotta felsőbbrendűségének tudatát, bátyja, Nialen látványosan nem érdeklődik többé a Travers név fenntartása, az aranyvérű státusz megőrzése érdekében. Köszönhetően Sullyvahn Lowe machinációinak, mellyel húgán keresztül közvetve elkezdett belenyúlni a Travers széfekbe, a család lassan elveszítette megmaradt vagyonát, a közvetlen csőd közelébe pedig az juttatta őket, amikor Yuria egy ismeretlen férfi kíséretében nyáron kiürítette a Gringotts-i széfet, és ismeretlen helyre távozott.
Ha a trollkirály mese is, az átka hatszázhatvanhat évvel később látványosan elérte Traverséket.

Külsőségek

magasság || 185 cm
testalkat || Sportos, kifejezetten izmos
szemszín || Sötétkék
hajszín || Barna
kinézet ||

Nialen tizenhat éves kora ellenére magasabb a legtöbb felnőttnél, és kifejezetten izmos, még egy sportolóhoz képest is – ezt egyesek vonzónak láthatják, mások fenyegetőnek. A legtöbb ember szerint csinos, különösen, amikor mosolyog, kifejezéstelen, semleges tekintete viszont sokszor tűnik dühösnek, haragosnak, egyenesen ellenségesnek, ami, különösen annak fényében, hogy az összes közvetlen férfi rokona ismert varázsló gyilkos volt, óvatosságra inti a legtöbbeket körülötte.
Tizennégy éves kora óta mély hangja van, mely a hangszíne miatt sokszor még mélyebbnek tűnik, mint egyébként, és általában erős, fűszeres és édes parfümöket használ, de általában érezni rajta a cigaretta szagát is. Nialen mozgása általában kimért, magabiztos, laza, de nagyon hirtelen váltással válik hirtelenné.
Öltözködés terén Nialen a sötét ruhákat kedveli, bár előnyben részesíti a mugli szabású ruhákat, ha teheti. Kifejezetten szereti a bőr és műbőr ruhákat, az ujjatlan kesztyűket, de ha választhat, inkább pólót vesz fel, mint inget vagy talárt. Zsebóra helyett karórát hord az iskolában is a bal csuklóján, több különböző (olcsóbb) darabbal is rendelkezik. A haja kócosnak, rendezetlennek tűnik, bár aki ért hozzá vagy megfigyeli, megállapíthatja, hogy rengeteg időt tölthet a tükör előtt.

A tudás

varázslói ismeretek ||

Nialen a Roxfort legjobb párbajozói közé tartozik. A harcstílusa nagyon agresszív, rengeteg átkot és rontást, illetve bűbájt ismer, és kreatívan szövi bele a bűjokat és a transzfigurációt is párbajaiba (melyek során ugyanakkor nem érdeklik különösebben az írott és íratlan szabályok sem). Kifejezetten jól teljesít Sötét Varázslatok Kivédése tárgyból, mely a kedvence, de az összes pálcás tárgyból tehetséges és szorgalmas; specialitása egyértelműen a mágia offenzív és defenzív alkalmazása (az utóbbit használja arra is, hogy megtervezze Trollsbridge védelmét, bár még nem varázsolhat). Viszonylag jó bájitaltanból is, a többi tárgyból hozza az Elfogadható eredményeket.
Nialen jól kviddicsezik, részben testalkata és fizikai ereje, részben jó egyensúly érzéke miatt, bár hiányzik belőle az a labda- és seprűérzék, amit a kviddics csapatok fejvadászai keresnek a diákokban, inkább a fizikai fölényét használja a meccsek során (illetve azt a hozzáállását, hogy amit a bíró nem lát, az nem történt meg).

pálca típusa || 13 és fél hüvelyk, Sárkányszívizomhúr mag, Kökény. Majdnem teljesen merev. A pálca világos, fehér színű, simára csiszolt, teljesen egyenes, és kicsit vastagabb az átlagnál.
RBF ||
SVK: K
Bűbájtan: V
Átváltoztatástan: K
Bájitaltan: V
Gyógynövénytan: E
LLG: E
Számmisztika: H
Rúnatan: E
Mágiatörténet: B

Egyéb

avialany || Lorenzo Zurzolo

Roxfort RPG

Karakterek => Mardekár => A témát indította: Nialen Travers - 2025. 01. 13. - 11:21:42