Oldal nyomtatása - Poppy Marlowe

p o p p y m a r l o w e
•••••••

(https://i.pinimg.com/736x/ad/63/d7/ad63d7afcc6f5ef082332becdaf5cc35.jpg) (https://i.pinimg.com/736x/7b/ad/0e/7bad0e75481189b2ea0fa8ef4aaeac9d.jpg)

• be a voice not an echo •

• a l a p o k
jelszó • Redway Roxmorts szépe
nem • nő
születési hely, idő • London; 1989, február 17.
kor • 16
vér • félvér
évfolyam • hatodik

• m ú l t

Hátradőlök a jobb napokat is megélt, rozsdavörös bőrkanapén, miközben a fejem fölé emelem karomat. Hátrahajolok és nézem, hogyan töri meg a reflektor erős fényét a kezem és ujjaim árnyéka. Kicsit megmozgatom őket. Szinte táncra kel a sötét alak a tűéles koncentrált fényben.
Ebben a pillanatban megszólal apám gitárjának hangja a színpadon. Valahogy nagyon sajátos, ahogy játszik, ahogy ujjaival pengeti a húrokat. Ezer közül felismerném, mikor szólaltatja meg ő a hangszert. Odafordulok. Pár hangból tudom, melyik zenét fogják épp játszani. De most csak belekezd, majd abbahagyja, állít valamit a hangszeren, aztán újrakezdi. Majd megint abbahagyja. Ilyenek ezek a hangpróbák… Sóhajtok, aztán ismét ujjaimat nézem a reflektor fényében.

- Jól elvagy? – Gunyoros hang kúszik az elmémbe oldalról. Meg is feledkeztem róla, hogy Aster is itt van. Túlhosszú tinédzser tagjait szanaszét hagyva a kanapén szinte az egészet befoglalja, nekem csak a sarokban jutott egy leheletvékony csík. Könyvét hanyagul mellkasára támasztva próbál némi kis fényt kaparintani egy másik reflektortól. Persze, azóta mágikus füstfelhők is útjukra indultak, szóval némileg nehezek a látási viszonyok. Nem is értem, miért nem maradt a lakóbuszoknál. Nyár van, verőfényes napsütés kivételesen.
- Téged amúgy mi a fene hozott ide? – Lököm meg a lábammal a könyvét, meg úgy az egész testét, hogy én is felpakolhassam néhány végtagomat a kanapéra, csak úgy a bosszantása, mintsem a kényelem miatt. - Ma se nem zenélsz, se nem írsz. Olvasáshoz meg messze nem ideális a környezet.
A szemembe néz. Ugyanazzal a tekintettel, amivel oly sokszor megteszi. Valamiféle gunyoros öröm, valamiféle vegyítése a totális hülyének nézésnek és a nem is tudom… tetszel nekemnek? Nem mintha Asternek nem tetszene nagyjából bárki, aki körülbelül vele egyidős. És hát zenész család sarjaként, különös zenei tehetséggel megáldva annyira neki sincs nehéz dolga ezen a téren. – Remélem tisztában vagy vele Poppy, hogy te hoztál ide. Egészen konkrétan magad után rángattál a lakóbuszunktól. Végig a londoni metró ádáz útvesztőjében, egy koszos, raktár- és gyárépületekkel teli füstös negyeden, egészen eddig az újraértelmezett mágus klubbig.
Azt gondoltam mondandója után csak elveszi tekintetét rólam, vissza Odüsszeusz nagyszerű kalandjaihoz. De valahogy nem tette meg. És megint csak nem értettem mi is van azokban a szemekben a gunyoron kívül, ami amúgy azt hiszem talán mindig ott volt. Egészen gyerekkorunktól kezdve. Ő valahogy mindig így nézett a világra. Szkeptikus mogorvasággal, soha semmiféle hittel a csodákban vagy tündérmesékben. Az ő helyzete még az enyémnél is bonyolultabb volt…

Én vonom el a tekintetem előbb Asterétől. Egyáltalán nem én hívtam, hogy jöjjön. Totális lelkesedéssel jött teljes önszántából. Hazug. Zavartan a könyvére, majd apám felé nézek újra. Aztán végigvezetem tekintetem a klub hatalmas belső helyiségén, hogy viszonylag hamar, kicsit a messzebb távolban megtaláljam az alakot, amit keresek. Anyámét. Ott sürög-forog, épp valamiféle ponyvát helyeznek fel. Varázstalan alakja csak vezényelni tudja a történteket. Az ő fejében megvan a látvány képe, a vízió, amit meg szeretne mutatni, a banda hozzátartozóinak és segítőinek a kezében pedig a mágia, amivel kivitelezni tudják azt. Így zajlik ez, mióta élek. És azt hiszem így fog ez még zajlani sok-sok évig. Ötvözetként két nagyon is más világ, megannyi közös lehetőségével.

Anyám varázstalan asszony. Művészcsaládba született. Azt gondolta, hogy ő már a világ összes furcsaságát látta vagy átélte. Sok kalandba, érdekes szituációba keveredett. De elmesélése alapján arra azért messze nem számított, hogy belecsöppen majd egy olyan közösség mindennapjaiba, ahol rajta kívül szinte mindenki pálcával a kezében fel-alá rohangálva intézi a napi teendőit a házimunkáktól kezdve, a zenei előkészületeken át egészen a díszletek felépítéséig. Ő meg nézi tehetetlenül, ahogy a krumplija se nem hámozza, se nem főzi meg magát… Ezt a mai napig utálja… Szerintem minket, ezt az életet ismerve, számtalanszor kívánhatta már azt, hogy bárcsak ő is mágus lehetne. Pedig kezdetben se hinni nem akart az egészben, azt gondolat túl sok füves cigit szívott és hallucinál, se elfogadni nem akarta azt, pláne nem élni egy olyan életet, amire messze nem állt készen.

És tényleg nem állt rá készen…
Éppen hogy elkezdte a londoni, szabad egyetemi életet, amikor megismerkedett apámmal. Egy zenei projekt keretén belül keveredtek ugyanabba a klubba. Hiába a varázstalan és mágus ellentét. Ha valakiknek találkozniuk kell. Azok fognak. Ők legalábbis így gondolják ezt. Most már. Így a múltba tekintve, azt hiszem könnyen mondják ezt. De alig pár hónapja voltak együtt, mikor anyám rájött, hogy terhes velem. Egy ideig gondolkoztak rajta, hogy akkor ezzel a helyzettel most mit kezdjenek. Se egymást nem ismerték még túl jól, se gyereket nem akartak még vagy úgy tíz évig. Apámnak nagy ívben repült fölfelé a zenei karrierje, anyám pedig különös tehetséget mutatott az építészeti tervek újító kidolgozása terén. Szóval sem a házasság, sem a baba nem volt még a napirendre tűzés közelében sem úgy évekig. És ők mégiscsak ott álltak egy túl jól elsült randi után, nagy kérdőjelekkel a fejük felett. Amikkel együtt mégis képesek voltak kimondani azt, hogy okés, akkor ebbe belevágunk, közösen, jöhet utánuk a vízözön. És akkor apám még csak ezen a ponton vallotta be, hogy a születendő gyerek minden bizonnyal tud majd varázsolni…
Szilárdabb alapokra épült házasságok is tönkrementek már olyan furcsa apróságoktól, amik a mi életünkben mindennaposak. A szüleim pedig csak valami indiai guru előtt mondták ki az igent, szóval gondolom tök hivatalosan házasok. A zenészélet nem könnyű. Pláne tartozékokkal. Ebben a csapatban pedig akad most már jó sok ilyen tartozék. Bár azt hiszem a különböző varázsiskolákba való beköltözésünkkel az élet kicsit egyszerűbb lett errefelé is.

- Megint agyalsz valamin? – Kérdezi Aster hirtelen a semmiből, miközben próbál úgy tenni, mintha a válasz nem is érdekelné. Most épp a könyvéből se néz fel, holott tudom, hogy a lapok fölött egész eddig is engem bámult. Mindig ezt csinálja.
- Hm?
- Ez. – Néz végül mégiscsak rám, miközben arcomra mutat. – Ez határozottan a filozofikus fejed. Ilyenkor szoktál mindenféle világmegváltó kérdésekkel előrukkolni. Vagy hirtelen felpattanni festeni. Azt sajnos sose tudom előre, hogy mikor melyik jön. – Sóhajt gondterheltséget színlelve, aztán megint inkább menőséget színlelve visszatér a könyvéhez. Mint, aki nem is vár választ.
Én ismét apámra emelem a tekintetem. Mostanra túl vannak a hangszerek beállításán, jönnek a mágikus hangfelerősítők, amiken keresztül olykor-olykor már felcsendül apám hangja, betöltve az egész teret. Nagyon szeretem, amikor énekel.
- Na, mi van? Kivételesen tényleg nem fogsz válaszolni? – lök kicsit oldalba Aster a lábával. Ekkor tekintetem előbb rá emelem, majd a távolban az ő apjára, aki épp a gitárján tisztogat valamit.
- Csak… - Suttogom, amit vélhetőleg nem hall, mert apám hangja ekkor megint felcsendül a semmiből. – Csak azon, mennyire furcsa is az életünk. – Mondom végül tényleg ki azt a nyilvánvalót, amire nagyjából hat vagy hétéves korunkban mind rájövünk, akik együtt élünk a lakóbusz táborban. Ami amúgy csak valamiféle ideiglenes lakhelynek számít a turné időszakokra, vagyis főképp tavasztól, ősz végéig. De mivel ez az év nagyobb része, apáink pedig télen is koncerteznek, így lényegében mindannyian a buszainkat tekintjük igazi otthonunknak, a táborban élőket pedig a tágabb értelemben vett családunknak.
Aster is egy a táborban lakó zenészgyerekek közül. Bár az ő apja éppenséggel népes kompániát, majdhogynem egy komplett háremet és egy fél tucat gyereket hozott magával a táborba, amiben amúgy is vagyunk eleget. De arra bizony hamar rájöttem, hogy ebben a közegben nem mindenki híve a monogámiának. Az ember lát ezt-azt a füves cigi okozta kábulatok mögött, ha ilyen emberekkel körülvéve nő fel. Tudom, hogy a szüleim minden kezdeti nehézség ellenére végül megszerették egymást. De hát ők is művész család gyerekei, ahogy én is az vagyok… Ezekben a körökben a szexuális felvilágosítással senki sem vár addig, hogy betöltsd a tizenhetet. Mondjuk… Arra a Roxfortban sem…
Aster köhint egyet, oldalra húzza megint csak valami gúnyos mosolyfélére a száját, ami nagyjából olyasmit jelenthet, hogy nagyon hülye vagy, ha csak most jöttél arra rá, hogy furák vagyunk. Aztán ismét a szemembe néz. Ugyanaz a tekintet megint. Most szinte belefúrja az én tekintetembe, miközben csak valahogy halványan érzékelem, ahogy leteszi maga mellé a könyvet és felül. Arca, ajkai egészen közel vannak az enyémhez, érzem leheletén a füves cigi erős aromáját. Először csak óvatosan, finoman érinti ajkait az enyémekhez. Aztán követelőzőbbé válik. Ujjait ujjaim közé fonja. Élvezem. Szeretem ezt az illatot, szeretek a hajába túrni. Ezek a pillanatok csak úgy, ahogy vannak jók, magával ragadóak. Elbújva a füstben, a próbák alatt magukkal foglalkozó emberek nemtörődömségében. Rászorítok a kezére. Pillanatok alatt múlik el a varázs, ahogy egész testében rántja el magát. Igen… Erről megfeledkeztem…
- Sajnálom. – Mondom csendesen, szinte csak hang nélkül suttogva, de aztán hátrébb dőlök, eltávolodva tőle, lábaimat megint csak hanyagul a kanapéra vetve.
- Nem tehetsz róla. – Válaszolja, miközben ép kezével megdörzsöli a szemét, mintegy lemondóan és a fájdalomba is beletörődően. Önkéntelenül is másik, görcsbe rándult kezére téved a tekintetem. Én szerencsés voltam. Apám jól elrejtett minket a háború elől. Valami nagyon meleg, nagyon trópusi országban vészeltük át a legnehezebb időszakot. De más nem volt ennyire előrelátó vagy nem volt ennyire ügyes és felkészült. Aster kisfiú volt még. Kezén mégis viselnie kell megannyi jelét és kínját egy olyan háborúnak, amihez messze köze se kellett volna, hogy legyen. A medimágusok igyekeztek mindent megtenni érte, hogy a fájdalom enyhüljön, de nem tehettek érte semmit. Keze olykor-olykor még mindig fájdalmas és tehetetlen görcsbe áll. Finoman végigsimítok rajta, miközben szemeibe nézek. Sose mesélt róla, mi történt vele akkor. Ahogy apám sem mesélt róla, mi történt vele a háború alatt. Egy különös, furcsa, kissé bohókás ember hagyott minket ott, és egy végtelen szomorúsággal telt szemű, öregedő alakot kaptunk vissza. Csak annyit tudok, hogy menekülő gyerekeknek, szüleiktől elszakadt tizenéveseknek segített kijutni az országból és biztonságos menedéket találni. A legtöbben annyi idősek sem voltak, mint én most. Sokan életüket vesztették. Családok, akik sosem egyesülhettek újra. Mi még ebben is szerencsések voltunk. Mi visszakaptuk az édesapámat, ahogy a lakóbusz közösségünk nagy részét. És azt hiszem, anyám, azóta még jobban szereti apámat és az általa kapott, különleges életet.

Aster ujjai után nyúlok. Finoman magam felé húzom az egész fiút. Aztán csak rámosolygok. – Kiolvastad már? – Kérdezem kicsit incselkedősen. Fejemmel a könyv felé biccentve.
Kicsit felnevet. Ilyenkor eltűnik az a komor gúny az arcából. - Ugye tudod, hogy utálom, azt a könyvet?
- Tudom. – Vonok egyszerűen vállat, miközben felállok és felhúzom magam után Astert is. – Menjünk, együnk valamit. A Roxfortban továbbra sem csinálnak gyrost a házimanók – Elindulok a kijárat felé, de előbb még odaintek apámnak. Kicsit mindig félszeg ilyenkor a mozgása. Valahogy sose tudta, hogyan legyen egy tinédzser lány apja a színpadon állva. Otthon ebben kicsit ügyesebb volt. De ilyenkor, a fellépésre készülve, vagy magán a fellépésen, ahol amúgy rengetegszer láttam már, az egész személyisége más. Visszatér az a bohókás figura, visszafiatalodnak a szemei is. Mosolyog, kivirul. Jó ezt látni. Szeretem így. Hiányozni fog. Lassan vége a nyárnak. Lassan eltelnek az utolsó napjaim itt. Megint vissza a Roxfortba. Nehéz innen elmenni, de onnan meg hazajönni az, szóval legalább egál van. És azt hiszem a szüleimnek könnyebb az élete, mióta az év nagyobb részét a Roxfortban töltöm. És lehet, hogy nekem is az. Legalább az az a hely, ahol egy ilyen vándor, félig nomád élet után az ember kicsit megtanulhatja, milyen gyökeret ereszteni, egy helyben lenni több hónapon át. Szeretem az ottani barátaimat is éppúgy, mint a kis közösségünkben élőket. Csak tanulni ne kéne… De hát az meg elkerülhetetlen… Bár az életem terveiben nem sokat szerepel a magolás a jövőt nézve, de hát ezen is át kell esnie minden tinédzsernek…

– A Borough Market jó lesz? – Kérdezek rá a lehetséges kajaszerző úti célra Asternél. Aztán a felcsendülő újabb dallamokra, és vele együtt egy pici időre, a furcsa életemre zárom a nehéz gyárajtót.

• j e l l e m
Tudja ki ő és mennyit ér. Ennek a magabiztosságnak a szabadságával él. Eredeti, függetlenségre vágyó és törő, újító típus. Aki nem riad meg a konfliktustól, harctól sem, ha barátainak vagy önmagának megvédéséről van szó. Kifejezetten bátor, gyakorlatias típus. De tény, hogy szerinte figyelemfelhívással, kreativitással és összefogással lehet a legtöbbet előre haladni. Hisz abban, hogy a célok eléréséért a jövő generációinak, és az övének is, hallatniuk kell a hangjukat.
Mindig eredeti, őt nem elégítik ki a megszokott sémák. A családja, élete sem nevezhető épp szokványosnak. Így ő is nehezen fogadja el a fennálló rendet, hagyományt. Ezért sokszor függetlennek és öntörvényűnek tűnik. Máskor pedig igazán vágyna rá, hogy csak úgy belesimuljon az elvártba. Amit egyszerűen nem tud. És ezt meg kell tanulnia elfogadni.
Közösségi lény, fontosak számára a barátok, az együtt töltött idő. Mégis mindig úgy érzi, hogy kicsit kívülálló, különc, mert egész egyszerűen semmilyen konvencionálisan gondolkodó rendszerbe vagy csoportba nem simul be könnyedén.
Intellektuális, szellemi és művészi érdeklődésű. A tudományokban ugyanúgy meglátja az érdekeset és szépet, mint a művészetben, zenében vagy a sportokban. Minden érdekli, ami szokatlan vagy új. Olykor szereti kipróbálni azt is, ami tiltott. Számára fontos, hogy a józanész útján, de saját tapasztalat alapján tudjon véleményt alkotni.

• a p r ó s á g o k
mindig •
kreatívat alkotni
a festék spray illata
apjának zenéje
London zsúfolt utcái
lakóbusz parkban a hajnal
messziről bámulni az embereket
zűrbe keveredni
soha •
nem találni a megfelelő színt
kiégetté válni
semmilyen emberek
minimalizmus
lakóbusz parkban a magány
társadalmi egyenlőtlenség
zűrbe keveredés közben lebukni
hobbik • Gyerekkorától kezdve körülveszi a művészet. Apja felől a zenében való önkifejezést, anyja felől pedig a kézzel fogható alkotást, művészeteket tanulva nőtt fel. Ezeket pedig szabadon alkalmazza is. Ért több hangszerhez is, könnyedén igazodik el a hangjegyek világában. És ugyanez elmondható a művészeti alapanyagokról is. Rajzol, fest, hímez, kerámiát készít. Minden érdekli, mindent kipróbál, mindenbe belekezd. Az már más kérdés, hogy be is fejezi-e… De, ha egyet sikerül, azt biztosan más is látni fogja. Általában elég figyelemfelhívóak, újszerűek a munkái.
merengő • Legszebb emléke az, amikor apukája csak neki zenél és énekel. Még egy közös kis daluk is van, amit csak ketten ismernek. Legrosszabb emléke az, amikor apukája visszatért hozzájuk a háború után. A bohókás, fura ember hónapokig alig szólalt meg. Poppy pedig a mai napig nem tudja, mi történt vele, míg távol volt.
mumus • Önmagát látja szürke, fantáziátlan, szomorú kis alakként. Attól fél a legjobban, hogy nem érhet fel a szülei sikereihez. Hogy nem elég jó, hogy a gyerekük legyen.
Edevis tükre • A szívének legféltettebb vágya egy normális család és gyerekkor. Szereti a mostanit, de egy kicsit lehetett volna meghittebb, családközpontúbb az élete.
százfűlé-főzet • Egyszerű víz állagú, de olyan a színe, mintha valaki kimosta volna a kék színű ecsetet benne. Az íze mézes és citromos. Az édesbe keveredik valami kis fanyarság.
Amortentia • Festék és papír illata, keveredve egy kicsit a füstgépekből áradó szaggal
titkok • Már csókolózott lányokkal.
azt beszélik, hogy... • már csókolózott lányokkal. Szerinte vicces, hogy az emberek ilyeneken agyalnak. Nem lenne nagy dolog bevallania, hogy tényleg megtette. De így murisabb.

•c s a l á d
apa • Tom Marlowe (https://i.pinimg.com/736x/df/f4/a5/dff4a5bfd8b8c0ba16b2302147e731a7.jpg) (36 - félvér), zenész és énekes a Nine Elms nevű mágikus alternatív/indie bandában. Nagyon fiatalon lett apa, miközben a legnagyobb sikereket kezdték elérni a bandájával. Így is próbálta kihozni kapcsolatukból a legtöbbet, nagyon szereti a lányát.
anya • Regena Boneth (https://i.pinimg.com/736x/78/b0/f9/78b0f9b2a6373e71347e1192f2b158de.jpg) (36 - mugli) feltörekvő építész, akinek a nevéhez már fűződik néhány érdekesebb mágus építészeti projekt Londonban és környékén. Nagyon szereti a lányát, de tény, hogy a karrierjét némileg a háttérbe kellett szorítania miatta.
állatok • Archibald (https://i.pinimg.com/736x/75/1d/21/751d21673951f8048a11521ed9626048.jpg) a családi snaucer
családtörténet •
Tom Marlowe egy nagyon sikeres zenész családban nőtt fel, apja mágus zongoraművész, anyja mugli énekesnő volt. Mindketten sok sikeres projekten dolgoztak együtt és külön is. Igazi híres művészpárossá váltak annak ellenére, hogy egészen más világokban mozogtak. Nővére a komolyzenei pályán indult útnak, míg Tomot a rock és a zenei műfajok keverése, vegyítése foglalkoztatta. Bandájának tagjaival még a Roxfortban töltött évek alatt kezdtek zenélni, különös és egyedi látásmódjuk hamar népszerűvé tette őket. Mára bandájával bejárták a világot.
Regena Boneth egy francia-angol művész család harmadik, egyben egyetlen lánygyermeke. Apja híres francia szobrász, anyja brit jelmeztervező. Regenának sem volt hát sosem kérdés, hogy művészeti pályán indul majd útnak. Hamar felfedezte azonban, hogy őt a formák, építmények, épületek foglalkoztatják a legjobban. Londonban az építészmérnöki karon kezdte meg tanulmányait.
Itt ismerkedett meg a bájosan egyedi, egyszerre fura, vicces és menő, de megmagyarázhatatlanul érdekes Tommal. Kapcsolatuk nagyon jól alakulásának eredményeként meglehetősen hamar az életükbe csöppent az amúgy még messze nem várt utód. Ők pedig úgy döntöttek, hogy fiatal koruk ellenére közösen belevágnak ebbe a kalandba. Regena hamar szembesült és beleszokott a mágusvilág izgalmaiba. Tommal pedig kezdeti konfliktusaik, sok lemondás és sok kompromisszum ellenére végül igazán jó párrá és egy kissé furcsa, de működő családdá váltak.

• k ü l s ő s é g e k
magasság • 172 cm
testalkat • vékony
szemszín • barna
hajszín • barna
kinézet •
Poppy nem arra született, hogy ne vegyék észre. Na, nem azért, mert akarja a figyelmet. Egész egyszerűen megkapja. De művész családban nőtt fel, ahol a sok egyedi és érdekes közt neki is meg kellett találnia és használnia a hangját, kisugárzását. Magas és vékony, de egyáltalán nem kecses vagy a szó szoros értelmében véve nőies. Viszont elmondható róla, hogy szép, vagány és érdekes. Egész mozgásában, lényében körüllengi őt valamiféle egyszerűsége a szabadságnak és jóllétnek. Beszédes, nevetős, olykor hangos. De a történeteit, ötleteit jó hallgatni és ő is mindig kész rá, hogy meghallgasson másokat.
Öltözködésében is érződik rajta, hogy nem érdekli mások véleménye, megtalálta a saját stílusát és azt büszkén viseli is. Mindig törekszik rá, hogy a cuccai inkább érdekesek legyenek, semmint divatosak.

• t u d á s
varázslói ismeretek •
Gyakorlatias, praktikus és ügyes. Sok dolog érdekli, de a legtöbb esetben csak felszínes tudáshoz jut hozzá. Hamar elkalandozik a figyelme, nem képes sokáig egy dologra koncentrálni vagy egy helyben ülni. Ezért inkább a gyakorlati tárgyakban jeleskedik, mintsem az elméletiekben.
Bár tisztában van vele, hogy gondolatai gyakran elkalandoznak, az órákon igyekszik a lehető legjobban figyelni. Szorgalma és fegyelme is rendben van. És nem rest segítséget vagy tanácsot kérni.
Szeret újítani, kísérletezni, érdekes dolgokat kipróbálni. Ami olykor nagyon jól alakul, máskor viszont kalamajkába keveredik miatta vagy rosszul sül el-egy egy bűbája, bájitala. Már minden tanára és évfolyamtársa ismeri azt a jellegzetes testtartást és hangszínt, ahogy kimondja: „Hopszi!”
pálca típusa • 13 hüvelyk, fenyőfa pálca főnixtoll maggal
RBF •
Átváltoztatástan: V
Bűbájtan : V
Bájitaltan: K
Gyógynövénytan: K
Asztronómia: H
Mágiatörténet: B
Rúnaismeret: H
Legendás Lények Gondozása: K
Sötét Varázslatok Kivédése: V

• e g y é b
avialany • Zendaya

Roxfort RPG

Karakterek => Előtörténetek => A témát indította: Poppy Marlowe - 2025. 01. 16. - 19:58:51