|
Cím: William Ashford Írta: William Ashford - 2025. 03. 12. - 01:09:33 (https://i.pinimg.com/736x/b2/cd/e4/b2cde4ea3c98daba1dfa82c864ec2ea1.jpg) ~ ~ ~ léptek a porban ~ ~ ~ Barátok jöttek, ó, könnyű szelek, Egy pillanatra vállamra ültek, Nevettek, s mint őszi avar a szélben, Szó nélkül, halkan messzébe tűntek. Így hát várok, hogy újabb szelek jöjjenek, De tudom, hogy csak árnyékot hoznak, S én, ki nem tanultam a búcsú szavát, Mégis magamba zárom őket, mintha örök volna a hallgatás. ~ ~ ~ elomló alkonyat ~ ~ ~ S a szerelem? Az éjben suttogó fény, Egy álom, mi ujjam hegyén elolvad, A szívemhez ért, s már foszlott is széjjel, Mint hajnali dér a kietlen dombnak. Álmodott éden, hol a csók csak tűnt fény, Törékeny pillanat, mi elhalkul, elhal, Mint vízbe hulló levél, mely nem ér partot, Szétfoszlik a vágy, mint ködben a hold. ~ ~ ~ fagyott penge villanása ~ ~ ~ A szívem remeg, ha lépteiket hallom, A szemükben hűvös tükör, mi engem tükröz, Minden szó, mit mondanak, élesebb a pengénél, De mégis valahol bennem él egy kérdés: miért? Az élet vad lova, mit ők ostoroznak, De hol van a végső cél, miért is hajtunk? Talán csak önmagunk árnyéka, mi üldöz minket, De a harc vége mindig a csend, mi mindent elnyel. ~ ~ ~ sodródó árnyékok ~ ~ ~ S végül azok, kiknek neve nincsen, Csak árnyként lebegnek az útjaimon, Hol kísértetként követnek, hol elvesznek, És végül magam sem tudom, ki voltam, s ki vagyok. Ők a csillagok, miknek fénye elhalványult, A szavak, mik elfeledve vesztegelnek, Léptük nyomán csak homály, mi felsejlik, De minden egyes lépés után újra elfelejtkezem róluk. Kód: [font=times new roman][size=12pt][b][color=#6C748F]kapcsolatunk[/color][/b] ~ ~ ~[/size][/font]
Powered by SMF 1.1.13 |
SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország |