Roxfort RPG

Egy takaros kis kert a ház előtt. A bejárati ajtóhoz vezető kis kőút és lépcső felezi meg.

[még a londoni putriban]

10 év. Ennyit töltöttem ebben a kis lakásban. Itt tanultam az átváltoztatástant nyáron és itt kaptam meg az első levelem a Roxfortból. Ennyi idő pont elég volt ahhoz hogy megutáljam ezt a 10.emeleti kis kócerájt. Hogy megutáljam a szomszéd öregasszonyt és az ő idióta nyavalyáit, hogy kitörjem az ablakot egy hatalmas baseball labdával, hogy Abby-t lelökjem a lépcsőről, hogy fennhangon kiabáljak a lépcsőházban, hogy a liftben egy nap 28-szor megnyomjam a vészcsengőt, hogy beletörjem a kulcsot a zárba, hogy megverjem a szomszéd kisfiát, hogy kipróbáljam azt, hogy milyen lecsúszni a lépcsőkorláton és hogy kilökjek egy kutyát a negyedik emeleti ablakból. Most viszont itt hagyom ezt a helyet, hiszen vár egy újabb, egy jobb hely, egy jobb, muglimentes közösség, ahol nyugodtan varázsolhatok.

Bedobtam  egy fekete boxert a bőröndömbe, majd nagy hévvel lecsaptam a tetejét. Körül néztem a szobámban. Még sosem láttam ilyen tisztának és üresnek. A sarokból hiányoztak a szokványos zoknik és pólók, melyek levetés után egyből a szék háttámlájára kerültek. A rumlis kis íróasztal, ahol nyaranta tanultam vagy valami kis kütyüt barkácsoltam. A nagy franciaágy, ahol kedvem szerint elterülhettem, mikor csak kedvem tartotta. A ruhásszekrény, melyben ruháimat, öveimet, és cipőimet tároltam nyaranta. Ezek már mind az új, Godric?s Hollow-i házunkban voltak. A nagyi az összeset átvarázsolta már oda.

Godric?s Hollow. Egy falu, ahol Griffendél Godric lakott, ahol Dumbledore professzor eltöltötte fél életét, ahol Harry szülei életüket vesztették. Remélem jobb lesz ott élni, mint itt, Londonban, a muglik között. Persze, hogyne lenne már jobb, varázslók közt élni, akikkel nyaranta megoszthatom új ötleteimet, akikkel annyit hülyéskedünk a pálcánkkal amennyit akarunk és még a muglik sem veszik észre.

Lecsatoltam bőröndömet, gitáromat gondosan beraktam táskájába, majd vetettem egy utolsó búcsú pillantást az üres kis kuckóra, majd a gitárt vállamra dobtam, a bőröndöt pedig magam után húztam. Mikor kiértem a szintén üres nappaliba, sem a nagyi, sem pedig Abby nem állt még készen az utazásra. Így hát a bőröndöt a falnak támasztottam, a gitárt a táskának, Hádész megüresedett kalitkáját pedig a bőröndre dobtam, majd leültem és nekidőltem a falnak. Hádész már ott volt, Godric?s Hollowba, előre küldtem, hiszen ő nem hoppanálhatott velünk.
- Jaaamees!! Remélem már kész vagy fiatalúr, mert pillanatokon belül jönnek a muglik, akiknek eladtuk a házat és nem akarom hogy meglássanak, mikor hoppanálunk. Abby, te is csipkedd magad!! ? hallottam nagyi kiáltását, majd egy perc múlva a hanghoz tartozó alak is megjelent előttem.
- Oh, látom te már kész vagy. Mindent elrektál? Semmi sem marad itt? ? kérdezte tőlem fontoskodva.
- Igen, minden itt van. Ne félj nagyi, nem vagyok már 5 éves, tudom hogy mivel jár egy költözés.
- Igen unokám, tudom. ? felelte fájdalmas arccal ? tudom hogy milyen gyorsan múlik az idő, nem kell emlékeztetned rá. Abigail, siess már!!
Öt perc. Öt perc telte el kínos csendben, miután berobogott Abby is.
- Na akkor induljunk! ? mondta nagyi, izgalommal a hangjában. ? James, te egyedül mész, én meg Abby pedig társas hoppanálással érkezünk meg a helyszínre. A cím: Godric?s Hollow, Maddoc?s út  34. Jó? ? hangzott el az utasítás, ma már vagy századjára.
- Jó, értettem. ? válaszoltam unott arccal.
Feltápászkodtam helyemről, majd a gitárt visszahúztam hátamra, kezem a bőrönd fülére kuncsoltam, másik kezembe pedig a kalitkát szorítottam.
Még utoljára körülnéztem. Fehér falak és semmi más. Hirtelen egy nagy pukkanás hallatszott, nagyi és Abby elmentek. Ideje nekem is távoznom.
~Godric?s Hollow, Maddoc?s út 34.~
Még láttam ahogy a falfehér ajtó nyílik és két mugli kisgyerek szalad be a nappaliba, majd következett a szorító űr, a sötétség, mely magába zárt, majd egy kis, emeletes házikó előtt álltam. Egy kicsit még szédültem, de itt voltam, sikeresen megérkeztem és ez a lényeg.

[új ház, új élet]

Mikor teljesen megamhoz tértem, nagyihoz fordultam és komolyan megkérdeztem.
- Ez az?
- Ez. ?hangzott a tömör válasz.
Mosolyogtam egy nagyot, majd megindultam a bejárati ajtó felé. Kezem a vas-kilincsre helyeztem, majd kinyitottam az ajtót. Egy sötét, kis szoba tárult szemem elé, ahova bútorokat zsúfoltak be, teljesen rendezetlenül, össze-vissza. Egy kicsit büdös is volt odabent, így miután ledobtam cuccaimat az ajtóban, megindultam hogy kinyissak egy ablakot. A harmadikat, vagy talán a negyediket sikerült kinyitni, mert a többi útját elállták a fa-tákolmányok. Mikor a kopott ablak nyikorogva kitárult vastag fénycsík pásztázta át a nappalit.
A többiek is bent voltak már, ők a ház többi részét nézegették.
Gondoltam egyet és kimentem a ház elé, a járdára. Jó volt egy kis napfény és friss levegő a nappali légköre után. Szippantottam egy hatalmasat a levegőből. ~Ugyanolyan mint Londonban, egy kicsit viszont mégis más. :D ~
Mosolyogtam egyet, majd visszaszaladtam a házba, hogy segítsek berendezkedni.

[Még Londonban]

Néhány ruhám még szanaszét hevert a szobámban, és még a patkányom se volt a helyén. Szekrényeim már majdnem teljesen üresek voltak, már csak néhány apróbb dolgom, kiegészítőm tartózkodott a szekrényemben. A szobám így valahogy nagyon kihaltnak tűnt. A fekete-vörös csíkos falaimról hiányoztak a posztereim képeim. Ezeket a nagyi már néhány nappal a hazaérkezésünk után leszedte. Már csak néhány firka díszítette a szobám. Ekkor észrevettem Alwine kikandikáló farkincáját az ágy alatt.
-   Na megvagy te kis csibész! Te sem szeretnél elköltözni ugye?
Igazán örültem annak, hogy muglimentes helyre költözünk, de valahogy még nem akarom elhagyni ezt a helyet. Persze mit is vár az ember, ha 10 évet lehúz London egyik bérlakásának 10. emeletét. Nyaranta milyen jó volt a tűzlétrán ücsörögni úgy, hogy minden szomszéd és járókelő öngyilkosnak nézett pusztán csak, azért mert tetőtől talpig feketében voltam. Vagy a lépcsőház kis eldugott sarkában üldögélni, mint egy csöves. Vagy a ház mögötti kis udvarban kissrácokat ijesztgetni. Hirtelen egy ismerős hang csendült fel az ajtóban, persze hogy a nagyi állt ott. Kissé mérgesen tekintet körbe a szobámban, hisz közel sem álltam a helyzet magaslatán.
-   Ugye Abigail számíthatok arra, hogy időre elkészülsz? Tudod, hogy még azelőtt el kell hagynunk a házat még mielőtt a muglik megérkeznek?
-   Persze nagyi igyekszem. Hamarosan kész leszek, csak előbb összeszedem a pókokat. Jó?
-   Nagyszerű, de jobb lenne, ha cuccaid szednéd össze.
-   Rendben nagyi.
Amikor elhagyta a szobám, kissé turbó sebességre kapcsoltam, mivel cuccaim mindenhol voltak csak az utazótáskámban és a hátizsákomban nem. Ruháim szabályosan repülő üzemmódra váltottak, de így jártak a cipőim, könyveim, varázslócuccaim, posztereim is. Már csak a kis patkányom dolgai voltak hátra. De azt még nem tudtam, hogy szegényt hogy fogom eljuttatni Godric?s Hollow-ba. A repülés kizárva és nem hiszem hogy velünk fog hoppanálni. Ezt majd még meg kell kérdeznem a nagyitól. Ezek után nem maradt más hátra csak annyi hogy átcuccoljak a nappaliba. Ott már türelmetlenül vártak rám. Bátyóm már rég kicuccolta magát, nah persze a kis tökéletes. De a lényeg hogy én is sikeresen végeztem. Ezek után a nagyi is megjelent, és persze nekiállt kérdezősködni. Mivel Jamyboy-jal végzett, én voltam a soros. Minden okés volt kivéve egy dolgot.
-   Alwine-nal mi lesz?- szegeztem a kérdést a nagyinak.
-   Hát ez jó kérdés kislányom. Velünk nem hoppanálhat, ez biztos.
-   De én nem szeretném itt hagyni, semmiképpen.
-   Figyelj Abigail Bújtasd el a szomszéd lakásba, az úgy is üres, és holnap visszajövök érte rendben?
-   Rendben. -törödtem bele a vesztembe.
Kénytelen leszek itt hagyni őt jó néhány órára. Átszaladtam a szomszéd üresen álló lakásába és ketrecestől leraktam az egyik sarokba Al-t.
-   Figyelj Al, nekem most el kell mennem, mivel költözünk. Addig maradj itt, és ne tegyél semmi rosszat rendben? Holnap visszajön érted a nagyi. Na szia kicsikém.
Visszatértem a nappaliba ahol már Jamesnek kellett memorizálnia a Címet miszerint: Godric?s Hollow, Maddoc?s út  34. . Először én és a nagyi hoppanálunk mivel én még nem hoppanálhatok egyedül, majd utánunk a bátyó jön.
-   készen állsz kicsim? ? kérdezte a nagyi.
-   Fogjuk rá.
-   Rendben akkor fogd meg a kezem és szorítsd jó erősen.
Az utolsó pillanatok. Még egy gyors körbenézés is belefért majd az a borzalmas érzés jött.
Pár pillanat múlva viszont ott álltam az új lakásunk küszöbén.

[Godric?s Hollow, Maddoc?s Út 34.]

Mikor kinyitottam a szemem, alig hittem neki. Hát láttam már szebbet is ez tény. De jobb, mint a londoni házunk, sokkal békésebb. Belépve megláttam Jamest, épp az ablakokkal bajlódott. Az a tipikus állottság szag terjengett az egész lakásban. A zsúfolt kis szobából rögtön a lépcső felé vettem az irányt. A lépcsőket kettesével szedtem, hogy minél hamarabb felérjek az emeletre. Bekukkantottam az első szobába, ami a mosdó mellett volt. Ez a szoba nem nyerte el a tetszésem tehát innen tovább mentem. A második és a harmadik se jött be, majd végül az utolsó szoba tetszett meg igazán, ezért a táskám a szoba közepébe dobtam. Majd szép lassan lesétáltam, és kimentem az udvarra, gyönyörködni a muglimentes falu panorámájában.

Tetszik a látvány. A kihalt kis utca látványa, ahogy látom, senki sincs az utcán. A levegőt nem szennyezi az ezernyi autó kipufogófüstje, a rengeteg mugli, ahogy az utcán bagózik, vastag füstcsíkokat eregetve. Itt nincs ilyen, vagyis még nem láttam. Még alig öt perce vagyok itt és máris elnyerte tetszésemet eme kis falu.
Abby megérkezik mellém, ő is békésen szemléli a tájat, és ahogy elnézem neki is, tetszik a látvány.

- Foglaltál már magadnak szobát, hugi? Mert én nem kíméllek, lecsapok ám rá. - kérdezem tőle mosolyogva.
Megfordulok, Abbyt otthagyva és besétálok a házba. Nagyi már a konyha berendezésénél tartott, én pedig magamhoz vettem gitáromat, táskámat és az üres kis kalitkát, majd felcaplattam az emeletre, ahol három szoba és egy mosdó volt. Benéztem a lépcsővel szembeni szobába. Ott a letakart bútorok mellett egy odahajított táska hevert.

~Abby.~

Becsuktam az ajtót, majd elindultam jobbra, a mosdó és egy másik szoba felé. Bemegyek a leterített íróasztal mellé, kinyitom az ablakot, itt még mindig az az állottság szag kavargott a levegőben.
Kinézek az ablakon, mely pontosan az utcára nyílik, tökéletes kilátást biztosítva a szomszéd házra és az utca túlsó végére.

~Ez tökéletes.~

A gitáromat gondosan lerakom a fal mellé, táskámat szépen mellé tolom, majd körülnézek a szobában, hol saját berendezési tárgyaim voltak átlátszó foliával letakarva.

~ Nagyi biztosra tudta hogy ezt a szobát fogom választani, azért hozta ide a bútoraimat. ~

Lerántottam az íróasztalról és a szekrényről a fóliát, majd a poros padlóra hajítottam.
- James, Abby, gyertek! - hangzott Regina nagyi kiáltása alulról.
A bútorokat magam mögött hagyva leszáguldottam a lépcsőn, majd bementem a konyhának kikiáltott helységbe, ahol nagyi már nagyban ügyködött a vacsorán.

~Hát ez elképesztő. Már berendezte az egész konyhát. Fél óra alatt! Fantasztikus. Mindig is tudtam, hogy a nagyi jól forgatja pálcáját, de hogy egy egész konyhát berendez fél óra alatt, erről még álmodni sem mertem.~

- Mi az, miért hívtál? - kérdem tőle kíváncsian.
- Majd ha a húgod is bejön. - hadarta a szavakat egy gőzölgő fazék fölé hajolva.
- Jó, akkor addig leülök. - majd megindultam egy szék felé és könnyedén lehuppantam rá.

~Siethetne már ez a lány. Nincs időm rá várni, még be kell rendezni a szobámat és...
 Hádész!~
fut át az agyamon baglyom, akit mióta idejöttünk nem láttam. Gyorsan felpattantam a székről, felborítva azt és futólépésben szaladtam fel a lépcsőn. Még hallottam a nagyi méltatlankodását, mikor beléptem szobámba, hol még egy toll sem utalt a madár ittjártára, átfutottam Abby "rezidenciájára". Ott sem találtam baglyomat. Jött a következő szoba, melyben már ott voltak Reg nagyi bútorai és Hádész. Ott ült az ablakpárkányon.

- Gyere be. - mondom neki, miközben kinyitom az ablakot. A madár kezemre röppent, majd visszamentem a konyhába, honnan már csábító illatok érződtek.

Gyönyörű volt a táj. Semmihez sem tudnám hasonlítani. Azt viszont már tudom, hogy jobb lesz itt, mint Londonban. Végre nem kell titkolni a kilétünket a muglik elöl. A bátyám itt állt mellettem, ez is ritka, hogy itt állunk csendben, és nem veszekedünk. Hallottam James kérdését, de mire válaszolhattam volna addigra elszelelt.
- Igen, már birtokba vettem a szobámat. – mondtam, de már csak a nagy semminek. Ugyanis a bátyám fénysebességgel viharzott befelé a házba.
Percekig csak néztem a környéket és a környező utcákat, a kerítésnek támaszkodva. Ezután bementem a házba, föl a lépcsőn. Átlépve szobám küszöbét, azon kezdtem el gondolkozni, hogy milyen is legyen a szobám. Fel s alá mászkáltam, közben ezernyi tervet dobtam ki a képzeletbeli kukába. Sötétvörös vagy fekete? Csíkos vagy pókháló mintás?  Ilyen és ehhez hasonlatos dolgokon agyaltam. E meditációs állapotból a nagyi hangja zavart fel.
- Mindjárt megyek, jó? Csak egy pillanat! – válaszoltam a hívásra.
Szép lassan elindultam lefelé amikor James rohant el mellettem, a baglyát szólogatva. Rámosolyogtam, majd folytattam utamat a konyhába. Érkezésem pillanatában az asztalon landolt egy nagy lábas, amiből jobbnál jobb illatok szálldostak.
- Aha… szóval ezért hívtál minket?
- Egyrészt igen, másrészt gondolom kiválasztottátok már a leendő szobátokat?
Ó, hát persze. – mosolyogtam.
Közben kiegészült a „család” így most már teljes létszámmal ültünk a konyhaasztalnál.
- Abbs, a hét folyamán megérkezik a patkányod is.
E hír hallatán majdnem felugortam az asztaltól, de nem kockáztattam szeretteim testi épségét.
- És mikor? Vagy ezt nem tudod pontosan?
- Nem sajnos nem.
A vacsora befejeztével, még maradtam a konyhába segíteni elpakolni a cuccokat. Izgatottan vártam, hátha közben megérkezik Alwine, de erre sajnos nem került sor.
Majd felmentem a szobába, és mivel útba esett ezért betértem James szobájába is.
- Szia, sikerült berendezkedned? – kérdeztem, majd körülnéztem a helységben ahol már nagyjából rend uralkodott.
A választ még megvártam, ezután kiléptem a folyosóra és a „lakosztályom” felé vettem az irányt, mivel még sok munka várt rám. Nekiálltam berendezni a szobát legalább annyira, hogy mai éjjelt. Mivel még nem varázsolhatok iskolán kívül ezért kénytelen voltam a mugli féle lakberendező módszerekhez folyamodni. Lerántottam a szoba közepén álló ósdi szekrényről az átlátszó fóliát, majd kezemmel nekitámaszkodtam az oldalának és nagy erőfeszítéssel próbáltam a sarok felé tolni a hatalmas bútordarabot. Mivel a szekrény egy mikrométernyit sem haladt előre, fogtam magam és lehuppantam a mögöttem álló poros székre. Vártam a megváltást, mely ki tudja milyen formában talál meg ezen a kelekótya napon.

Berobogtam a konyhába, egy gyors pillantást vetettem nagyira és az izgága húgomra, majd Hermészt leraktam az ablakba, én pedig lehuppantam a legközelebb eső székre és magam elé húztam egy nagy tányér levest és boldogan kanalaztam, az utazástól kimerülten. Csak néha-néha lestem föl tányéromból, miközben a kis „családom” kellemes csevejt folytatott. Mint a legtöbb közös beszélgetésből, ezúttal is kimaradtam. Nem izgatnak az ilyesfajta üres szavak. Úgy láttam a többiek sem figyelnek rám. Már megszokták, hogy én az a csendben szenvedő típus vagyok. Nem szoktak kérdezgetni, hogy „Milyen volt a suli? Mi van veled? stb…”, ők nem, a roxforti haverjaim viszont igen és nekik válaszolok is, bár nem mindig szívesen. Mikor végeztem a vacsorával, csendben eltoltam magam elől a tányért, megköszöntem a vacsorát, nyomtam egy puszit a nagyi arcára, majd baglyommal együtt eltűntünk a lépcsőkorlát mögött.

A szobámba felérve, egy hangos szusszanással nyugtáztam a szobámban uralkodó, hatalmas rendetlenséget.
Hát, kb ugyanolyan rendetlen, mint a lakásban volt.
Pálcámat előkapom, majd, hipp-hopp, a helyére rendezek két szekrényt és egy íróasztalt egy-egy jól irányzott bűbájjal.

Épp az ágyam helyén agyalok, mikor Abby bekukkant hozzám.
- Hát, úgy vélem sokkal, de jobban, mint neked. Ha még ma aludni akarsz, akkor a helyedben sietnék. – mondom neki, majd hátat fordítok az ajtónak és az ágyat egy újabb varázslat segítségével betolom a helyére, a szoba jobb felső sarkába.
Miután minden a helyére került, a pókhálókat és a por jelentős részét is eltüntettem, fáradtan pakolom ki a bőröndökből a ruháimat, majd mai öltözékemet ledobva magamra tekerek egy törölközőt és elindulok a szomszédos fürdőszoba felé.

Mikor belépek a fürdőbe, alaposan körülnézek és örömmel nyugtázom, hogy a nagyi már berendezte és kitakarította a szobát, így gyorsan alkalmam nyílik letusolni.
A frissítő fürdő után visszatérek szobámba és miután magamra kapom esti viseletem, kipakolom maradék könyveim és sorba rendezem őket a polcomon.

~Vajon Abbs hol tarthat?~
Benyitok húgom szobájába és meglepődve látom, még egy fikarcnyit sem haladt a pakolással, minden porosan, pókhálósan és letakartan állt.
- Úgy látom elkéne egy kis segítség. – mondom a lánynak fülig érő szájjal, majd előrántom pálcámat zsebemből.

James

Már vagy tíz perce, hogy felhagytam a pakolással és a széken ücsörgök. Csak múlnak a percek, de én sehogy sem haladok, pedig jó lenne még ma végezni az egésszel, hacsak nem akarok a széken aludni, és holnap a nagyi segítségét kérni. Szóval kezdhetem a gondolkodást, de sürgősen. A bútorok az ágy és a könyvespolc kivételével mind a szoba közepén állnak. Az összes berendezési tárgy fóliával letakarva, vékony porréteggel a tetején áll. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve odalépek a könyvespolchoz, ami kivételesen jó helyen van. Lerántom róla a fóliát, amivel együtt természetesen a por is felszáll.
- Na, ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. - motyogok félhangosan és a portól köhögve.
A por leülepedése után fogok egy rongyot a kezembe és eltüntetem a kedves porcicákat, ezután elkezdem felpakolni a könyveimet a helyére. Ezek után nincs már más hátra, minthogy a többi bútordarab helyén kezdjek el gondolkodni. Gyorsan körbepillantok a szobámban, könnyen mozdítható dolgokat keresek, amivel én is elbírok a saját erőmből. Hiba keresgélek, szinte semmit nem találok. Ekkor halk kopogás üti meg a fülemet, majd hallom az ajtó enyhe nyikorgását.
- Biztos a nagyi az. – gondolom magamban, ám most a gondolataim tévednek, mivel bátyám dugja be a fejét az ajtón, majd beljebb jön és előrántja a pálcáját.
- Áh, itt a felmentő sereg – mondom kissé megkönnyebbülve – Pont jókor jöttél. Segítenél egy kicsit rajtam? – nézek rá esdeklő szemekkel és kissé meglepődve. Nem szokott rajtam csak úgy segíteni. Vagyis szokott, de eléggé ritkán fordul elő, de most inkább nem reklamálok, mert a végén még meggondolja magát.
-  Legalább a nagyinak nem kell szólnom - gondolom magamban.
Kérdő szemekkel rám tekint, majd hirtelen kapcsolok, hogy talán segítenem kellene neki, és elkezdek neki magyarázni:
- A könyvespolc jó helyen van, azt már nem kell bántanod, viszont ezt a szekrényt segíthetnél arrébb „pakolni”, esetleg az ágyamat is átrakhatnák a sarokba. A maradékkal talán én is boldogulok. Csupán csak ennyit kérnék tőled persze, ha ez nem lehetetlen.
Ránézek, és a reakcióit várom, és közben reménykedem, hogy nem gondolja meg magát a segítséggel kapcsolatban.

Bátyám arcán hatalmas mosoly, biztos boldog, hogy villoghatott előttem, hogy ő már nagykorú és szabadon varázsolhat. De azért hálás vagyok neki, hisz azért mégis csak kisegített.
- Kösz szépen, hogy kisegítettél. Hálám egy darabig üldözni fog, de aztán megunja, hogy sehol sem talál téged. –hálálkodok kissé ironikusan. James a vállait dörzsölgeti. Fázik. Tény, hogy kezd egy kicsit hideg lenni a szobában.
- Tényleg köszi. –köszönöm meg még egyszer. –Innentől én is meg tudom csinálni, szóval most már elmehetsz. Jó éjszakát. –köszönök el. Bár lehet. hogy ez így egy kicsit bunkónak hangzik. Végignézem, ahogy kisétál a szobámból, és becsukja maga után az ajtót. Leülök a mögöttem levő székre és körülnézek. Most már sokkal tűrhetőbben néz ki, mint órákkal ezelőtt. Egy rongyot veszek a kezembe és elkezdem a szekrényekről letörölni a port, hogy berakhassam a ruháimat a helyére. Egy fél óra alatt végzek a porolással, így végre elkezdhetem bepakolni a cuccaimat. Most még nem foglalkozom annyira azzal, hogy mi hová kerül, ráérek vele holnap is, most már úgy is késő van hozzá. Ezek után a könyveimet is felsorakoztatom a polcomon, majd az órámra nézek. Már este kilenc is elmúlt, így elkezdem keresni a fürdéshez szükséges dolgaimat, és elindulok a fürdőszoba irányába. Útközben összefutok a nagyival.
~ Szia Nagyi! – köszönök rá.
~ Sikerült berendezned a szobádat?- kérdezi.
~ Persze. De segített James is.
Egymásra mosolygunk, majd én folytatom tovább utamat a fürdőhelyiség irányába. A fürdés végeztével visszatérek a szobámba, ahol a kandallóban már lobogott a tűz.
- Ez biztosan a nagyi műve- mondom magamnak. Átöltözöm az éjszakai ruhámba és megágyazok. Az ágyam mellé húzok néhány gyertyatartót.
- Piroinitio! –suttogom, miközben a pálcámat a gyertyákra szegezem. A gyertya fénye megvilágítja az apró szobát. Odasétálok a polcról, és leveszem az egyik mugli író kötetét.  Ezt még Londonban vettem, nem sokkal a költözés előtt, és még nem volt időm beleolvasni, így hát hozzáfogtam. Úgy egy órányi olvasás után már éreztem, hogy a szemeim egyre nehezebbek lesznek, ezért becsuktam a könyvet, betakaróztam, majd elaludtam.